2011. szeptember 30., péntek

Mein süßer Traum

 

Idézet mára:

“Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai.”

Őri István

 

 

Szeptember 30. Péntek:

Nagyon furi álmom volt. Ezt délelőtt álmodtam, mielőtt felébredtem volna, szo ezért emlékszek rá oly tisztán.

2 világháború. Otthon kertvárosban. Egyedül a templom, s a domb volt ismerős, amin volt. A házak a régi egyszintes kis parasztházak, sokuknak nádból a teteje. Álmom elején sütött a nap. Jó idő volt. Német tiszt voltam. Az egységemmel feltérképeztük a falut. Akkor még még működött az a gyár, ami ma már be van zárva. A gyárat kipakoltuk, s elszállítottuk a felszereléseket, h ne kerüljön az ellenség kezére. Legszívesebben  szétlövettem volna az épületet, de mivel spórolnunk kellett a lőszerrel, ezért ezt nem tehettem meg. Így csak a gyárhoz vezető vasúti hidat robbantottuk fel.

Emlékszem, h sokat sétáltam a faluban, s volt mindig valami munka. Arra is emlékszem, h iskolában is voltam. Szimplán beültem a gyerekek közé egy órára. Bár (érdekes módon) semmit nem értettem. (Hisz német voltam. ) De kellemes, s megnyugtató érzés volt csak ott ülni, s nézni őket.

Aztán a következő kép már az volt, h sötét van, szakad az eső. Folyamatosan lőnek, ágyúznak. Németül ordibáltam torkom szakadtából, mert épp egy védelmi vonalat állítottunk fel. Embereim tolták a tank elhárító ágyút, de a nagy sárban nehezen bírtak vele. Mások, felszereltek egy géppuska fészket a helyi hivatal tetejére. Aztán mivel egyre több golyó csapódott be körülöttem így, beugrottam az egyik lövészárokba. Volt katona, aki összevolt zuhanva s sírt. Volt aki a fegyverével szerencsétlenkedett, mert beragadt a sártól. Kevés volt a lőszer, s mi is kevesen voltunk. Parancs volt. Tartanunk kell magunk, az utolsó csepp vérünkig. A Führerért s a birodalomért. ( –.-‘” Kajak nem érte ezt az álmot. )

Emlékszem még arra, h mivel kevesen voltunk, ezért elindultam a faluba, h összeszedjem az embereket, s mindenkit a központba irányítsak. Elhaladtam az iskola előtt, ahol a sok gyerek volt összekuporodva, s sírtak, remegtek. Néztem őket sokáig. Sajnáltam őket is. A magyarokat is. Magunkat is. Az egész világot sajnáltam. Nem szeretek ölni. De muszáj. Ez a feladatom. Ha nem teszem, engem ölnek meg. Élhetnék egy szebb világban is, de nekem ez jutott. Én ma este itt megfogok halni. Nem akarok tovább élni már. Szép, s kedves falu ez a számomra. Majd lenéztem a gyárra – mivel fent voltam megint a dombon – azt is láttam. Konkrétan csak a szürke sziluettjét vettem ki, mert annyira sötét volt, s esett. Aztán rádión kaptam jelentést, h befutott az erősítés, mit csináljanak? Visszamentem a hivatalhoz, eligazítottam az embereket, majd felmentem a templomhoz, mert fent voltak a lövészeim. A tornya már nem volt meg…

Álltam ott megint a dombon, s néztem felfelé. Jó volt, ahogy az eső az arcomba esett. Aztán egy nagy lövedék csapódott be mellém, ami betemettet sárral, de én csak álltam ott tovább, s a szerelmemre gondoltam – aki meglepő módon fiú volt – Jó volt a csend. Nem volt teljes csend, h hisz volt háttér zaj persze, de én voltam ott fent egyedül. Én sarasan, ahogy mos tisztára az eső. Aztán hallottam h heves tűzpárbaj indult meg lent a hivatalnál, kiabálnak az embereim. Én fent mosolyogtam, éreztem a sár szagát, a hideg esőt, ahogy kopog az esőköpenyemen, s verődnek sűrűn, kopognak a sisakomon. Élveztem, ahogy repkednek az éles, kemény, német szavak a levegőben. Majd megtelik a levegő a HURRÁÁÁÁ!!! HURÁÁÁÁ!!! kiáltásokkal. Kiráz a hideg, s nem tudom, h az eső miatt, vagy a tengernyi tömeg kiáltás miatt. Örülök, s sírok. Eljött az idő a “dicső” halálra. Felberreg a tetőn az MG-42-es hangja. Igen. Dolgoznak az embereim. S én csak mosolygok, s sírok. Előveszek egy régi csipkézett szélű fényképet, amin a szerelmem van, de nem látom az arcát, de érzem, h szép, s szeretem. Nézem-nézem, de csak annyit látok, h mosolyog rajta…

… S itt véget ért az álom. Felébredtem. Átfordultam a másik oldalamra, s erősen koncentráltam erre. Aludni akarok. Visszaakarok menni. Újra láttam a falut, az esőt, a sötétséget, a hivatalt, de nem ment, el-eltűnt, csak a zajok erősödtek egyre. “Jön az ellenség! Vissza kell mennem!” De nem az ellenség jött, az a evilági zaj volt, ami kívülről beszűrődött. Szép lassan magamhoz tértem ismét, s rájöttem, h egyik fülemből kiesett a füldugó. ( Mindig füldugóval alszom. )

Szar volt. Ha magamhoz térek, akkor mindig egyből kelek, s kimegyek a mosdóba, de most csak feküdtem, s lestem ki a fejemből.

Furi volt, h olyan tisztán láttam, s élethű volt az egész. Zavarban levő arc

Furin érzem most magam… :/ Zavarban levő arc

Nah! De most készülődőm, mert megyek találkozóra a Háttérrel.

Csók!

Rion Kacsintó arc

Piros ajkak

Képek

es-sept11-23

3468926529_5aa69be3f0

300919_10150341384278151_61925383150_8054914_433369109_n309687_10150302893166720_107655381719_8465858_1599240899_n341422697_d39a4272093378990997_875242126d3408430444_6780c54b413595883068_45d46fa91f3880915125_3f8ba0e1e24036421679_c146e4782b3420850096_cb0747864a4123005946_a5225a46a44622417647_f7c88fa2b24775402226_863517fe5b5031817163_12c56ace20

2011. szeptember 28., szerda

Lady Gaga halálra szekált meleg rajongója tiszteletére énekel

Nemrég véget vetett életének Jamey Rodemeyer (†14), amerikai meleg tinédzser, aki a piszkálódások ellenére videoblogot indított, hogy erőt adjon sorstársainak - és saját magának is. Következzék az ABC videója a témában.

Lady Gaga a napokban Twitterén közölte: találkozik Obama elnökkel, hogy felhívja a figyelmét a helyzet súlyosságára és kérje, tekintsék a zaklatást is bűncselekménynek.

Most az iHeartRadio fesztiválon emlékezett meg néhai "szörnyecskéjéről" Hair című dalával, mely előtt és közben a következő szavakat intézte a közönséghez:

A héten elvesztettünk egy "kis monstert". (...) Tudom, Jamey, most lenézel ránk odaföntről, és azt is, hogy nem egyszerű áldozat voltál, hanem tanító, aki végre felnyithatja a társadalom szemét. (...) A szekálás a lúzerek fegyvere.

frissmeleg.hu

Az Európa Parlament kéri a WHO-t, hogy depatologizálja a transznemű identitást

Európa, különösen az Európai Unió büszkén vallja, hogy az emberi jogok úttörője. Ma az Európai Parlament elismerte, hogy az EU-ban a transznemű, meleg, leszbikus és biszexuális személyek emberi jogait még mindig megsértik. Ezen felül a Parlament felhívta az Európai Bizottság és a WHO figyelmét, hogy depatologizálják a transznemű személyiségtudatot.

A képviselők figyelembe vették az ENSZ ez év során kiadott, történelmi jelentőségű „Emberi jogok, szexuális orientáció és nemi identitás” határozatát, és döntéshozatali területek egész sorára hívták fel az Európai Bizottság és az EU tagállamok figyelmét.

A TGEU üdvözli az Európai Parlament határozatát. A döntés helyesli az ENSZ Emberi jogi Bizottsága (UNHRC) A/HRC/17/19-es számú határozatának befogadását és támogatást nyújt annak végrehajtásához az OHCHR-nek (az ENSZ Emberi jogi Főbiztosának Hivatala). Emellett konkrét támogatást nyújt egy panel összeállítására a ENSZ Emberi jogi Bizottság 19-ik ülésére a tagállamok közötti nyílt párbeszéd kezdeményezéséről az érintett emberi jogi területeken.

Az Európai Parlament felhívja a Bizottság és a WHO -amely az ENSZ egyik szervezete-  figyelmét, hogy vegyék ki a nemi identitási rendellenességet a mentális és viselkedésbeli kórképek közül, emellett biztosítsák, hogy nem tekintik többé betegségnek, illetve adjanak neki új kódot a Betegségek Nemzetközi Osztályzásának (International Classfication of Diseases) 11-ik változatában (BNO-11 / ICD-11).

Továbbá az Európai Parlament sajnálatát fejezi ki, hogy egyebek mellett hogy a „Betegségmegelőző egészségügyi beavatkozásokhoz és az orvosi ellátásból való részesüléshez való” jogot sok EU országban nem biztosítják. Ez különösen vonatkozik arra a méltatlan küzdelemre, amellyel sok transznemű embernek szembesülnie kell, mivel 29 országban a hivatalos nemváltoztatás előfeltétele a kötelező nemi átalakító műtét és a sterilizálás. A transzneműséghez kapcsolódó orvosi beavatkozásokhoz való hozzájutás, illetve a megfelelő anyagi támogatás igen problematikus számos európai országban.

Julia Ehrt alelnök hozzászólása szerint "Az egészség jelentős tényező az európai transznemű emberek számára. Ezért kulcsfontosságú annak elismerése, hogy az embereknek -beleértve a transznemű embereket is- joguk van a megelőző és gyógyító egészségügyi ellátásra. A Bizottságnak azonnal cselekednie kell!"

"Ennek a határozatnak kiemelt jelentősége, hogy kimondja: az EU szerepet játszik a nemi identitás problémáinak depatologizálásában, ezáltal a transznemű emberek jólétéért folytatott globális küzdelemben. Elvárjuk az Európai Bizottságtól, hogy a transznemű identitás depatologizálásáért pro-aktív munkát folytasson. A BNO jelenlegi revíziója egy történelmi lehetőség és a Bizottság nem szalaszthatja el, ám meg kell adni ehhez a kezdőlendületet." -tette hozzá Richard Köhler a TGEU alelnöke.

Az A/HRC/17/19-es számú ENSZ Emberi jogi Bizottsági-határozat az első abban a tekintetben, hogy a szexuális orientációt és a nemi identitást kizárólag emberi jogi ügyként értékeli. Az LMBT csoportok közötti világméretű, összehangolt erőfeszítés részeként a TGEU részt vett a hónapokon át tartó háttértárgyalásokban, hogy a határozat olyan mértékben magába foglalja a transzneműeket érintő ügyek körét, amennyire csak lehetséges.

Az Európai Parlament által elfogadott határozat (végleges változat, PDF, angol nyelvű)

Az ENSZ Emberi jogi Bizottságának 2011. június 17-i határozata (angol nyelvű)

1 „Discrimination on the grounds of sexual orientation and gender identity in Europe” (2011)    („A szexuális orientációval és nemi identitással összefüggő diszkrimináció Európában”) összeállította: Thomas Hammarberg, az Emberi jogok Biztosa

TGEU sajtóközlemény | 2011. szeptember 28.

pinkvanilla.hu

Mély gondolatok

 

Idézet mára:

“Amit én keresek,az nem a valóság,de nem is az irrealitás,hanem a tudatalatti,az emberi faj ösztönösségének misztériuma..”

 

Megint rám jött az írhatnék. Most apánál vagyunk. Olvas Paulo Coelho-t. Én is azt olvasnék ( a Brida-t), de fáradt wok most hozzá. Aludni akartam, de az agyam zakatol. Mindenféléről. Természetesen elsősorban egyből a ZARA-ra gondoltam. Ezzel a gondolattal kelek, s fekszek.IMG_8743touched_2-copy-800x1199

Nagyon szeretnék ott dolgozni, s szinte 2 óránként eszembe jut, s rágondolok. Hol tudatosan, h véletlenül, s egyszer csak magamhoz térek, h már megint hol járnak a gondolataim… Azon vagyok, h bevonzam. Az első interjút tök jónak éreztem, azt is mondhatom, h jól éreztem magam is, s kellemes volt a légkör a beszélgetések is minden.

Gyakran mondogatom, h ott fogok dolgozni. elképzelem a munkám, ahogy munkába járok, hazajövök, a ledolgozott 8 órámat, h miket csinálok, sőt még a kajaszünetemet is, h hová járok ebédelni stb… Ezek a gondolatok szinte élethűek, s nagyon erősek akkor, mikor ott vagyok a Váci utcában.

De néha meg úgy lelohad a lelkesedésem, s letörök, mint a bili füle, de annyira, h a sírhatnék is elkap néha… :/

Valamelyik nap csináltam egy spirituális… … egyszerűen fogalmazva… … “szertartást”. A gondjaimra, problémáimra koncentráltam. Összeraktam, majd megfogalmaztam, s feltettem magamnak a kérdést az egyik adott problémámmal kapcsolatban. S ami választ kaptam, az nagyban Pose-5094[2]hasonlított arra a válaszra, amit előtte való nap kaptam Andrétól, aki foglalkozik ilyenekkel. Vele nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk. De nagyon egyedi módon. Furi volt. Annyira… … mély volt a beszélgetés, h elsírtam magam! Ráadásul többször is. … … Kicsit nehéz erről írni, mert szerintem sokan ezt nem érthetitek. Meg persze vannak, akik nem is akarják. Mind1. Leegyszerűsítve a lényeg, h olyan dolgok történnek/tek velem, mint a filmekben, vagy amikről olvastam. Néha kicsit megijedek, mint az Andréval való beszélgetésünkkor is. Felajánlott egy baráti segítséget. Egy túrát, amelyet meditációval végzünk. A “túra” sokkal mélyebbre hatol, amitől félek, hisz szimplán már egy komolyabb, mélyebb beszélgetéssel sírást, s gyengeséget váltott ki belőlem. “Földiesen” fogalmazva, olyan, mintha megtaláltuk volna a fájó testrészt, s most már csak műteni kellene, de nem merek belemenni, félvén a fájdalomtól. Csak ez rám, a lelki világomra vonatkozik, nem a testemre.

Bár sejtem azt is, h belefogok menni idővel, ha átrágtam magam ezen, + vonz az új, s ismeretlen is.Pose-5118[5]

Továbbá érzem, h tanulok, fejlődök. Step by step. Tudatosan csinálok “dolgokat”, s odafigyelek azokra, amiket tanultam/ok, s már most sikerült megérzékelnem, h ki(k) azok, akik rossz energiával rendelkeznek, s problémás emberek, s kik azok, akikkel jobban egy hullámhosszon rezgünk.

Ezek azért jók, mert vannak dolgok, amikről nem tudhatsz, látni nem láthatsz, hallani nem hallhatsz – fizikálisan nem láthatod a rosszat – de szellemileg – mondhatni, h konkrétan  szellemét – érezheted. S ez az egy felér az összes többivel.

Viszont van egy nagy problémám, gyengeségem is ilyen téren, amiről tudok, s javítani szeretnék, de ismervén magam, nem lesz könnyű… :/

Visszatérvén az írásom elejére.: Mind az önállóan végzett relaxáció és az Andréval végzett beszélgetésnél kaptam “feedback”-et. Szinte már félelmet keltő módon, mindkettő ugyan azt mondta, s javasolta személyemmel kapcsolatban. Vannak benne jó és rossz dolgok is.

Most azon vagyok, h ezekre figyeljek, s tovább lépjek, haladjak az úton.

Nem tudom miért, de ezeket lekellet írnom…

Csók!

Rion

Look-1056[2]

Képek

es-sept11-22

306303_10150295242016712_102021066711_8092913_82440372_n

56a00d83451d8ee69e2015391be0914970b-800wi6-Layton-Draper-400x5096-Tim-Baird293980_10150300571336720_107655381719_8454581_250472805_n300347_10150261874836720_107655381719_8168671_1304634_n304836_10150316959788702_101596728701_8073074_1115023928_n305474_177893935622418_177816385630173_354520_1880963445_n309501_10150295740526712_102021066711_8095609_668412361_n309722_10150300571526720_107655381719_8454583_2140432559_n312278_10150315652257097_129680857096_8525850_586458425_n312720_10150338358778151_61925383150_8040417_371638004_n316594_10150310708128702_101596728701_8041984_1327555932_n320150_10150300571451720_107655381719_8454582_1123129445_n

2011. szeptember 25., vasárnap

Mozi, blogger meeting, házibuli, Confetti

 

Idézet mára:

"A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él."

 

Szeptember 21. Szerda:2865071099_d8987781a2

Elmentünk a Corvin Moziba, s megnéztük 3D-ben a Végső állomás 5-öt. 10-ből kb.: négyesre értékelném azt a filmet. Tiszta olyan, mint a happy tree friends, csak filmben. Sokszor felsikítottam, a hirtelen jelenetektől, s a sokkoló látványoktól. Szegény Apának szarrá markolásztam a karját. Úgy kapaszkodtam belé. Egy idő után már inkább nem fogtam a kezét, mert attól féltem, h eltöröm neki. Zavarban levő arc Mosolygó arc Nem bírom am én az ilyen filmeket… :/

Szeptember 22. Csütörtök:

Találkoztam egy kedves blogger ismerősömmel, aki nemrég költözött fel Budapestre. Nagyon sokat nevettem, mert egyedi szólása, s nyelvhasználati stílusa van, de nagyon funny. Likeoltam. Kb.: 2 órát voltunk együtt, miközben göriztünk a belvárosban. Megbeszéltük, h én leszek a mentora itt Pesten. Mosolygó arc

Clément Soulas-028[2]Szeptember 24. Szombat:

Este hatalmas házibuli volt nálunk. Voltunk vagy 25-en. Épp, h elfértünk, de jó volt. Arc nagy mosollyal Voltak érdekes helyzetek, személyek, s szituációk, amikbe nem mennék most bele, mert akkor 1 óra elveszne az életemből, s szeretnék most ebben a jó időben kimenni a természetbe. Mosolygó arc

Hajnal 1 előtt értünk le valahogy a Confettire. Tánciztunk egy kicsit, de mivel az asszony rosszul volt, így kb.: 20 percet a női mosdóban kellett tölteni. Mindig a női mosdóba megyek. A férfiben még egyszer nem voltam. Volt olyan “szerencsém”, h egy külföldi srác pont behányt a 4 wc ajtó elé, mivel mindegyik foglalt volt, s nem tudta tovább tartani. Rettenetes volt. Mindenki nyávogott, nyafogott, s nem volt elég a hányás szag, de már a ribancoktól is hányingerem lett. Fogtam magam, s kerestem takarítót, s szóltam neki, h mizu, majd megfogtam Rosszfiút, s kis makacskodása okozta morgás után hazavittem. Ez volt az első, h ilyen állapotban láttam, s nagyon furi volt. Most Ő pont úgy járt, mint én, amikor utoljára voltam a Confettin májusban a szülinapomon.  Mosolygó arc :/ Cody Marquette-002[2]

Am egész este A(!) “híres, s ismert” zöld siltes sapim miatt aggódtam, mert mielőtt elindultunk volna a buliban nem volt meg. Kétségbe voltam esve, s rájöttem, h mennyire is szeretem ezt a sapim, amiről felismernek, beazonosítanak nagyon sokan. Aztán itthon megtaláltam a fotelben. Ott felejtettem, mikor átöltöztem.. –.-‘” Úgy megörültem neki, h kajak bekönnyeztem. Mosolygó arc Zavarban levő arc Am voltak, kik azt mondták, h nagyon jól áll sapi, s voltak kik azt hangoztatták, h tök jó a hajam, s nem jó a sapi  rá! Mosolygó arc

Nah! Lényegében ennyi! Apa még itt fekszik mellettem, de jó lenne már, ha mennénk valamerre, mert jó időben bevagyok sózva, s nem tudok itthon maradni, meg ami is már 14 óra elmúlt... Zavarban levő arc

Csók!

Rion Kacsintó arc

Piros ajkak

356939235_7e16575468