2011. szeptember 30., péntek

Mein süßer Traum

 

Idézet mára:

“Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai.”

Őri István

 

 

Szeptember 30. Péntek:

Nagyon furi álmom volt. Ezt délelőtt álmodtam, mielőtt felébredtem volna, szo ezért emlékszek rá oly tisztán.

2 világháború. Otthon kertvárosban. Egyedül a templom, s a domb volt ismerős, amin volt. A házak a régi egyszintes kis parasztházak, sokuknak nádból a teteje. Álmom elején sütött a nap. Jó idő volt. Német tiszt voltam. Az egységemmel feltérképeztük a falut. Akkor még még működött az a gyár, ami ma már be van zárva. A gyárat kipakoltuk, s elszállítottuk a felszereléseket, h ne kerüljön az ellenség kezére. Legszívesebben  szétlövettem volna az épületet, de mivel spórolnunk kellett a lőszerrel, ezért ezt nem tehettem meg. Így csak a gyárhoz vezető vasúti hidat robbantottuk fel.

Emlékszem, h sokat sétáltam a faluban, s volt mindig valami munka. Arra is emlékszem, h iskolában is voltam. Szimplán beültem a gyerekek közé egy órára. Bár (érdekes módon) semmit nem értettem. (Hisz német voltam. ) De kellemes, s megnyugtató érzés volt csak ott ülni, s nézni őket.

Aztán a következő kép már az volt, h sötét van, szakad az eső. Folyamatosan lőnek, ágyúznak. Németül ordibáltam torkom szakadtából, mert épp egy védelmi vonalat állítottunk fel. Embereim tolták a tank elhárító ágyút, de a nagy sárban nehezen bírtak vele. Mások, felszereltek egy géppuska fészket a helyi hivatal tetejére. Aztán mivel egyre több golyó csapódott be körülöttem így, beugrottam az egyik lövészárokba. Volt katona, aki összevolt zuhanva s sírt. Volt aki a fegyverével szerencsétlenkedett, mert beragadt a sártól. Kevés volt a lőszer, s mi is kevesen voltunk. Parancs volt. Tartanunk kell magunk, az utolsó csepp vérünkig. A Führerért s a birodalomért. ( –.-‘” Kajak nem érte ezt az álmot. )

Emlékszem még arra, h mivel kevesen voltunk, ezért elindultam a faluba, h összeszedjem az embereket, s mindenkit a központba irányítsak. Elhaladtam az iskola előtt, ahol a sok gyerek volt összekuporodva, s sírtak, remegtek. Néztem őket sokáig. Sajnáltam őket is. A magyarokat is. Magunkat is. Az egész világot sajnáltam. Nem szeretek ölni. De muszáj. Ez a feladatom. Ha nem teszem, engem ölnek meg. Élhetnék egy szebb világban is, de nekem ez jutott. Én ma este itt megfogok halni. Nem akarok tovább élni már. Szép, s kedves falu ez a számomra. Majd lenéztem a gyárra – mivel fent voltam megint a dombon – azt is láttam. Konkrétan csak a szürke sziluettjét vettem ki, mert annyira sötét volt, s esett. Aztán rádión kaptam jelentést, h befutott az erősítés, mit csináljanak? Visszamentem a hivatalhoz, eligazítottam az embereket, majd felmentem a templomhoz, mert fent voltak a lövészeim. A tornya már nem volt meg…

Álltam ott megint a dombon, s néztem felfelé. Jó volt, ahogy az eső az arcomba esett. Aztán egy nagy lövedék csapódott be mellém, ami betemettet sárral, de én csak álltam ott tovább, s a szerelmemre gondoltam – aki meglepő módon fiú volt – Jó volt a csend. Nem volt teljes csend, h hisz volt háttér zaj persze, de én voltam ott fent egyedül. Én sarasan, ahogy mos tisztára az eső. Aztán hallottam h heves tűzpárbaj indult meg lent a hivatalnál, kiabálnak az embereim. Én fent mosolyogtam, éreztem a sár szagát, a hideg esőt, ahogy kopog az esőköpenyemen, s verődnek sűrűn, kopognak a sisakomon. Élveztem, ahogy repkednek az éles, kemény, német szavak a levegőben. Majd megtelik a levegő a HURRÁÁÁÁ!!! HURÁÁÁÁ!!! kiáltásokkal. Kiráz a hideg, s nem tudom, h az eső miatt, vagy a tengernyi tömeg kiáltás miatt. Örülök, s sírok. Eljött az idő a “dicső” halálra. Felberreg a tetőn az MG-42-es hangja. Igen. Dolgoznak az embereim. S én csak mosolygok, s sírok. Előveszek egy régi csipkézett szélű fényképet, amin a szerelmem van, de nem látom az arcát, de érzem, h szép, s szeretem. Nézem-nézem, de csak annyit látok, h mosolyog rajta…

… S itt véget ért az álom. Felébredtem. Átfordultam a másik oldalamra, s erősen koncentráltam erre. Aludni akarok. Visszaakarok menni. Újra láttam a falut, az esőt, a sötétséget, a hivatalt, de nem ment, el-eltűnt, csak a zajok erősödtek egyre. “Jön az ellenség! Vissza kell mennem!” De nem az ellenség jött, az a evilági zaj volt, ami kívülről beszűrődött. Szép lassan magamhoz tértem ismét, s rájöttem, h egyik fülemből kiesett a füldugó. ( Mindig füldugóval alszom. )

Szar volt. Ha magamhoz térek, akkor mindig egyből kelek, s kimegyek a mosdóba, de most csak feküdtem, s lestem ki a fejemből.

Furi volt, h olyan tisztán láttam, s élethű volt az egész. Zavarban levő arc

Furin érzem most magam… :/ Zavarban levő arc

Nah! De most készülődőm, mert megyek találkozóra a Háttérrel.

Csók!

Rion Kacsintó arc

Piros ajkak

2011. szeptember 28., szerda

Lady Gaga halálra szekált meleg rajongója tiszteletére énekel

Nemrég véget vetett életének Jamey Rodemeyer (†14), amerikai meleg tinédzser, aki a piszkálódások ellenére videoblogot indított, hogy erőt adjon sorstársainak - és saját magának is. Következzék az ABC videója a témában.

Lady Gaga a napokban Twitterén közölte: találkozik Obama elnökkel, hogy felhívja a figyelmét a helyzet súlyosságára és kérje, tekintsék a zaklatást is bűncselekménynek.

Most az iHeartRadio fesztiválon emlékezett meg néhai "szörnyecskéjéről" Hair című dalával, mely előtt és közben a következő szavakat intézte a közönséghez:

A héten elvesztettünk egy "kis monstert". (...) Tudom, Jamey, most lenézel ránk odaföntről, és azt is, hogy nem egyszerű áldozat voltál, hanem tanító, aki végre felnyithatja a társadalom szemét. (...) A szekálás a lúzerek fegyvere.

frissmeleg.hu

Az Európa Parlament kéri a WHO-t, hogy depatologizálja a transznemű identitást

Európa, különösen az Európai Unió büszkén vallja, hogy az emberi jogok úttörője. Ma az Európai Parlament elismerte, hogy az EU-ban a transznemű, meleg, leszbikus és biszexuális személyek emberi jogait még mindig megsértik. Ezen felül a Parlament felhívta az Európai Bizottság és a WHO figyelmét, hogy depatologizálják a transznemű személyiségtudatot.

A képviselők figyelembe vették az ENSZ ez év során kiadott, történelmi jelentőségű „Emberi jogok, szexuális orientáció és nemi identitás” határozatát, és döntéshozatali területek egész sorára hívták fel az Európai Bizottság és az EU tagállamok figyelmét.

A TGEU üdvözli az Európai Parlament határozatát. A döntés helyesli az ENSZ Emberi jogi Bizottsága (UNHRC) A/HRC/17/19-es számú határozatának befogadását és támogatást nyújt annak végrehajtásához az OHCHR-nek (az ENSZ Emberi jogi Főbiztosának Hivatala). Emellett konkrét támogatást nyújt egy panel összeállítására a ENSZ Emberi jogi Bizottság 19-ik ülésére a tagállamok közötti nyílt párbeszéd kezdeményezéséről az érintett emberi jogi területeken.

Az Európai Parlament felhívja a Bizottság és a WHO -amely az ENSZ egyik szervezete-  figyelmét, hogy vegyék ki a nemi identitási rendellenességet a mentális és viselkedésbeli kórképek közül, emellett biztosítsák, hogy nem tekintik többé betegségnek, illetve adjanak neki új kódot a Betegségek Nemzetközi Osztályzásának (International Classfication of Diseases) 11-ik változatában (BNO-11 / ICD-11).

Továbbá az Európai Parlament sajnálatát fejezi ki, hogy egyebek mellett hogy a „Betegségmegelőző egészségügyi beavatkozásokhoz és az orvosi ellátásból való részesüléshez való” jogot sok EU országban nem biztosítják. Ez különösen vonatkozik arra a méltatlan küzdelemre, amellyel sok transznemű embernek szembesülnie kell, mivel 29 országban a hivatalos nemváltoztatás előfeltétele a kötelező nemi átalakító műtét és a sterilizálás. A transzneműséghez kapcsolódó orvosi beavatkozásokhoz való hozzájutás, illetve a megfelelő anyagi támogatás igen problematikus számos európai országban.

Julia Ehrt alelnök hozzászólása szerint "Az egészség jelentős tényező az európai transznemű emberek számára. Ezért kulcsfontosságú annak elismerése, hogy az embereknek -beleértve a transznemű embereket is- joguk van a megelőző és gyógyító egészségügyi ellátásra. A Bizottságnak azonnal cselekednie kell!"

"Ennek a határozatnak kiemelt jelentősége, hogy kimondja: az EU szerepet játszik a nemi identitás problémáinak depatologizálásában, ezáltal a transznemű emberek jólétéért folytatott globális küzdelemben. Elvárjuk az Európai Bizottságtól, hogy a transznemű identitás depatologizálásáért pro-aktív munkát folytasson. A BNO jelenlegi revíziója egy történelmi lehetőség és a Bizottság nem szalaszthatja el, ám meg kell adni ehhez a kezdőlendületet." -tette hozzá Richard Köhler a TGEU alelnöke.

Az A/HRC/17/19-es számú ENSZ Emberi jogi Bizottsági-határozat az első abban a tekintetben, hogy a szexuális orientációt és a nemi identitást kizárólag emberi jogi ügyként értékeli. Az LMBT csoportok közötti világméretű, összehangolt erőfeszítés részeként a TGEU részt vett a hónapokon át tartó háttértárgyalásokban, hogy a határozat olyan mértékben magába foglalja a transzneműeket érintő ügyek körét, amennyire csak lehetséges.

Az Európai Parlament által elfogadott határozat (végleges változat, PDF, angol nyelvű)

Az ENSZ Emberi jogi Bizottságának 2011. június 17-i határozata (angol nyelvű)

1 „Discrimination on the grounds of sexual orientation and gender identity in Europe” (2011)    („A szexuális orientációval és nemi identitással összefüggő diszkrimináció Európában”) összeállította: Thomas Hammarberg, az Emberi jogok Biztosa

TGEU sajtóközlemény | 2011. szeptember 28.

pinkvanilla.hu

Mély gondolatok

 

Idézet mára:

“Amit én keresek,az nem a valóság,de nem is az irrealitás,hanem a tudatalatti,az emberi faj ösztönösségének misztériuma..”

 

Megint rám jött az írhatnék. Most apánál vagyunk. Olvas Paulo Coelho-t. Én is azt olvasnék ( a Brida-t), de fáradt wok most hozzá. Aludni akartam, de az agyam zakatol. Mindenféléről. Természetesen elsősorban egyből a ZARA-ra gondoltam. Ezzel a gondolattal kelek, s fekszek.IMG_8743touched_2-copy-800x1199

Nagyon szeretnék ott dolgozni, s szinte 2 óránként eszembe jut, s rágondolok. Hol tudatosan, h véletlenül, s egyszer csak magamhoz térek, h már megint hol járnak a gondolataim… Azon vagyok, h bevonzam. Az első interjút tök jónak éreztem, azt is mondhatom, h jól éreztem magam is, s kellemes volt a légkör a beszélgetések is minden.

Gyakran mondogatom, h ott fogok dolgozni. elképzelem a munkám, ahogy munkába járok, hazajövök, a ledolgozott 8 órámat, h miket csinálok, sőt még a kajaszünetemet is, h hová járok ebédelni stb… Ezek a gondolatok szinte élethűek, s nagyon erősek akkor, mikor ott vagyok a Váci utcában.

De néha meg úgy lelohad a lelkesedésem, s letörök, mint a bili füle, de annyira, h a sírhatnék is elkap néha… :/

Valamelyik nap csináltam egy spirituális… … egyszerűen fogalmazva… … “szertartást”. A gondjaimra, problémáimra koncentráltam. Összeraktam, majd megfogalmaztam, s feltettem magamnak a kérdést az egyik adott problémámmal kapcsolatban. S ami választ kaptam, az nagyban Pose-5094[2]hasonlított arra a válaszra, amit előtte való nap kaptam Andrétól, aki foglalkozik ilyenekkel. Vele nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk. De nagyon egyedi módon. Furi volt. Annyira… … mély volt a beszélgetés, h elsírtam magam! Ráadásul többször is. … … Kicsit nehéz erről írni, mert szerintem sokan ezt nem érthetitek. Meg persze vannak, akik nem is akarják. Mind1. Leegyszerűsítve a lényeg, h olyan dolgok történnek/tek velem, mint a filmekben, vagy amikről olvastam. Néha kicsit megijedek, mint az Andréval való beszélgetésünkkor is. Felajánlott egy baráti segítséget. Egy túrát, amelyet meditációval végzünk. A “túra” sokkal mélyebbre hatol, amitől félek, hisz szimplán már egy komolyabb, mélyebb beszélgetéssel sírást, s gyengeséget váltott ki belőlem. “Földiesen” fogalmazva, olyan, mintha megtaláltuk volna a fájó testrészt, s most már csak műteni kellene, de nem merek belemenni, félvén a fájdalomtól. Csak ez rám, a lelki világomra vonatkozik, nem a testemre.

Bár sejtem azt is, h belefogok menni idővel, ha átrágtam magam ezen, + vonz az új, s ismeretlen is.Pose-5118[5]

Továbbá érzem, h tanulok, fejlődök. Step by step. Tudatosan csinálok “dolgokat”, s odafigyelek azokra, amiket tanultam/ok, s már most sikerült megérzékelnem, h ki(k) azok, akik rossz energiával rendelkeznek, s problémás emberek, s kik azok, akikkel jobban egy hullámhosszon rezgünk.

Ezek azért jók, mert vannak dolgok, amikről nem tudhatsz, látni nem láthatsz, hallani nem hallhatsz – fizikálisan nem láthatod a rosszat – de szellemileg – mondhatni, h konkrétan  szellemét – érezheted. S ez az egy felér az összes többivel.

Viszont van egy nagy problémám, gyengeségem is ilyen téren, amiről tudok, s javítani szeretnék, de ismervén magam, nem lesz könnyű… :/

Visszatérvén az írásom elejére.: Mind az önállóan végzett relaxáció és az Andréval végzett beszélgetésnél kaptam “feedback”-et. Szinte már félelmet keltő módon, mindkettő ugyan azt mondta, s javasolta személyemmel kapcsolatban. Vannak benne jó és rossz dolgok is.

Most azon vagyok, h ezekre figyeljek, s tovább lépjek, haladjak az úton.

Nem tudom miért, de ezeket lekellet írnom…

Csók!

Rion

Look-1056[2]

2011. szeptember 25., vasárnap

Mozi, blogger meeting, házibuli, Confetti

 

Idézet mára:

"A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él."

 

Szeptember 21. Szerda:2865071099_d8987781a2

Elmentünk a Corvin Moziba, s megnéztük 3D-ben a Végső állomás 5-öt. 10-ből kb.: négyesre értékelném azt a filmet. Tiszta olyan, mint a happy tree friends, csak filmben. Sokszor felsikítottam, a hirtelen jelenetektől, s a sokkoló látványoktól. Szegény Apának szarrá markolásztam a karját. Úgy kapaszkodtam belé. Egy idő után már inkább nem fogtam a kezét, mert attól féltem, h eltöröm neki. Zavarban levő arc Mosolygó arc Nem bírom am én az ilyen filmeket… :/

Szeptember 22. Csütörtök:

Találkoztam egy kedves blogger ismerősömmel, aki nemrég költözött fel Budapestre. Nagyon sokat nevettem, mert egyedi szólása, s nyelvhasználati stílusa van, de nagyon funny. Likeoltam. Kb.: 2 órát voltunk együtt, miközben göriztünk a belvárosban. Megbeszéltük, h én leszek a mentora itt Pesten. Mosolygó arc

Clément Soulas-028[2]Szeptember 24. Szombat:

Este hatalmas házibuli volt nálunk. Voltunk vagy 25-en. Épp, h elfértünk, de jó volt. Arc nagy mosollyal Voltak érdekes helyzetek, személyek, s szituációk, amikbe nem mennék most bele, mert akkor 1 óra elveszne az életemből, s szeretnék most ebben a jó időben kimenni a természetbe. Mosolygó arc

Hajnal 1 előtt értünk le valahogy a Confettire. Tánciztunk egy kicsit, de mivel az asszony rosszul volt, így kb.: 20 percet a női mosdóban kellett tölteni. Mindig a női mosdóba megyek. A férfiben még egyszer nem voltam. Volt olyan “szerencsém”, h egy külföldi srác pont behányt a 4 wc ajtó elé, mivel mindegyik foglalt volt, s nem tudta tovább tartani. Rettenetes volt. Mindenki nyávogott, nyafogott, s nem volt elég a hányás szag, de már a ribancoktól is hányingerem lett. Fogtam magam, s kerestem takarítót, s szóltam neki, h mizu, majd megfogtam Rosszfiút, s kis makacskodása okozta morgás után hazavittem. Ez volt az első, h ilyen állapotban láttam, s nagyon furi volt. Most Ő pont úgy járt, mint én, amikor utoljára voltam a Confettin májusban a szülinapomon.  Mosolygó arc :/ Cody Marquette-002[2]

Am egész este A(!) “híres, s ismert” zöld siltes sapim miatt aggódtam, mert mielőtt elindultunk volna a buliban nem volt meg. Kétségbe voltam esve, s rájöttem, h mennyire is szeretem ezt a sapim, amiről felismernek, beazonosítanak nagyon sokan. Aztán itthon megtaláltam a fotelben. Ott felejtettem, mikor átöltöztem.. –.-‘” Úgy megörültem neki, h kajak bekönnyeztem. Mosolygó arc Zavarban levő arc Am voltak, kik azt mondták, h nagyon jól áll sapi, s voltak kik azt hangoztatták, h tök jó a hajam, s nem jó a sapi  rá! Mosolygó arc

Nah! Lényegében ennyi! Apa még itt fekszik mellettem, de jó lenne már, ha mennénk valamerre, mert jó időben bevagyok sózva, s nem tudok itthon maradni, meg ami is már 14 óra elmúlt... Zavarban levő arc

Csók!

Rion Kacsintó arc

Piros ajkak

356939235_7e16575468

2011. szeptember 22., csütörtök

Egy kis Pull-os reklám! ;)

PULL&BEAR FW 2011 CAMPAIGN from Pull&Bear on Vimeo.

Halálba cikizték a másságát felvállaló tinédzsert

Szombaton posztolt egy utolsó Facebookon, majd valószínűleg nem sokkal később öngyilkos lett az a 14 éves williamsville-i James Rodemeyer, aki már fiatalon felvállalta, hogy biszexuális, és arra bátorította sorstársait, hogy vállalják fel bátran szexualitásukat. Iskolatársai azonban éveken át megkeserítették az életét, a halálát kívánták, és végül ők győztek. A fiú szülei viszont fontosnak tartják, hogy továbbvigyék az üzenetét.

A 14 éves James Rodemeyer idén májusban részt vett abban a YouTube-on futó kampányban, amelyben meleg és biszexuális tinédzserek meséltek arról, hogy felvállalták a szexualitásukat, és ettől köszönhetően sokkal kiegyensúlyozottabb lett az életük.

Rodemeyer biszexuálisnak vallotta magát, az iskolában sokat cikizték emiatt, de a videóban arról beszélt, hogy mióta nyíltan vállalja szexuális hovatartozását, rengeteg támogatást is kapott a barátaitól, családjától; olyan támogatást, aminek a létezéséről addig nem is tudott. “Csak ennyit kell tenned. Szeresd magad, és minden rendben lesz. Megígérem, jobb lesz” – mondta a videóban. James Rodemeyer  végül szeptember 18-án öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni, hogy iskolatársai cikizik. A zaklatói a halálát kívánták, el is érték – írja a Daily Mail.

Szombaton este még posztolt egyet Facebookon, a kedvencétől, Lady Gagától idézett. “Ne felejtsetek el, amikor sírva megyek a mennyek kapujához” – idézte a Queen című szám szövegét. Egy másik blogjában arról írt utoljára, hogy elmegy meglátogatni a dédnagymamáját, aki nemrég halt meg. Twitteren pedig elbúcsúzott Lady Gagától. “Viszlát anyaszörny! Köszönök mindent, amit tettél! Mancsokat fel, örökre!” –írta.

“Az iskolai cikizések ellen volt. Már ötödikes korától kezdve gondjai voltak. Akkoriban az öngyilkosságot is sokat emlegette” – mondta a fiú anyja a Buffalo Newsnak. Mint mondja, sokszor kérték, hogy meséljen a gondjairól, de általában lerendezte a problémákat azzal, hogy minden rendben. “Sokat sírt az iskolai piszkálások miatt, de mostanában nem úgy tűnt, mint aki felveszi ezeket. Az utóbbi időkben, mintha sikerült volna leráznia ezeket magáról, legalábbis ezt gondoltuk” – mondta az anya. Elmesélte az is, hogy a halála előtti héten kempingezni voltak a fiúval, aki ott igazán boldognak tűnt, egyáltalán nem gondolták azt, hogy bármi baj lehet. Bíztak benne, hogy az új közegben, a középiskolában minden rendben lesz.

De nem így történt. Iskolatársai névtelenül, a blogjainak a kommentjeiben zaklatták, a halálát kívánták. “Jamie hülye, kövér, ronda buzi! Meg kell halnia!” – írta az egyik hozzászóló. “Nem érdekelne, ha meghalnál. Senkit sem érdekelne. Úgyhogy, csak hajrá! :) Mindenkit annyira boldoggá tennél vele” – így egy másik.

“Az iskolámban senki sem foglalkozik azzal, hogy megelőzze az öngyilkosságot. Ti húztok le azzal, hogy mocskos buzinak hívtok. Mindig elmondom, hogy mennyit piszkálnak, de senki sem hallgat rám. Mit kell tennem ahhoz, hogy az emberek odafigyeljenek rám?” – írta szeptember elején az egyik blogjában James a nemzeti öngyilkosság-megelőzési héten.

A különféle blogjaiból tisztán látszott, hogy nincs minden rendben, de a szülei nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ugyanakkor azt mondják, gyerekük halála után továbbviszik fiuk üzenetét, hogy mindenki vállalja fel magát, ne maradjon a bizonytalanságban. “Annyi ember szívéhez ért el, annyi ember megérintett. Fel sem tudom fogni, mennyi mindenkit megszólított. Ő volt a legédesebb, legkedvesebb gyerek, akit valaha ismerhettél. Az egész szívét odaadta volna neked, mielőtt bármit is kérne magának” – mondta az anya.

velvet.hu

2011. szeptember 19., hétfő

Hónapforduló, szopás, költözés, gondolat, haverok, meló, további fájdalmak

 

Idézet mára:

"Nem tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszűnik a magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság akkor a leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha társunk mellett érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki mellett szünetel a magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert az az igazi!"

 

Szeptember 17. Szombat:

Este végigsétáltunk Apával (Rosszfiúval ) az Andrássy-n, mivel 2 napos fesztivál volt, s rengeteg sátor, kiállítás, s ember volt kint. Jó volt. Majd kiültünk az Erzsébet térre egy nagy fa alá. Pokróc, pezsgős üveg, kaja, pia. Így emlékeztünk meg kis nyugisan a 3. hónapfordulónkról . Mosolygó arc

Szeptember 18. Vasárnap:

Délután találkoztam egy kedves barátommal. Sétálgattunk, s kifeküdtünk az Erzsébet térre. Jót beszéltünk. Volt téma bőven, majd hazafelé menet beültünk az LMP-s sátorhoz. Arc nagy mosollyal Kitöltöttünk kérdőívet, s kaptunk szórólapokat, füzeteket.

A beszélgetésünkkor megtudtam, h eltörlik az adójóváírást  is! Titta idegbe jöttem! Mivel jőval kevesebb lesz így a fizum jövőre, amellett, h még tovább növekednek pluszban az árak, így komolyan elkezdtem gondolkodni a külföldre költözésen. Eddig nem érdekelt, mert szerettem itthon lenni, de amit ezek a nagy magyarok csinálnak a “nemzet érdekében” ez már little bit too much! NEM KÉRNÉÉÉM! Ti mit gondoltok am erről?

Aztán felhívott a főnököm, h h vagyok, mert látta fb-n a kiírásom, h what happaened. Nagyon kedves volt. + írtak még a kollégák is, kikkel voltam bulizni. Nagyon jólesett. S még elakartam anno menni tőlük… Zavarban levő arc Mosolygó arc :/ Am az viszont nagyon szarul esett, h az ismerősök, haverok, barátok köréből alig kérdezték meg, h mi történt, h vagyok vagy valami… Zavarban levő arc :/ Pedig a barátok nagy része is olvassa a blogom, s még csak azt se mondták, h dögöltem volna meg vagy valami… :/

Na mind1…

Szeptember 19. Hétfő:

Mikor beértem melóba, a drága főnököm odajött, s megölelt, h úgy aggódott értem. (A roma támadás miatt.) Nagyon jólesett, aztán ahogy találkoztam a többiekkel ők is kérdezgettek, h mi volt, h vagyok, s elmondtak egy sor “imát” a az ilyen szélsőséges romákért. Arc nagy mosollyal (Remélem értitek ezt a burkolt megfogalmazást. ;).  Aztán megkérdeztem, h van e lehetőség külföldön dolgozni a céggel, s azt a pozitív választ kaptam h igen. Abban az országban dolgozhatok, amelynek nyelvét beszélem. Nekem így Amerika s Anglia maradt. Amerikára még nem vagyok felkészülve, de Angliával szemezgetek. Persze ez nem most valósulna meg. Max jövőre.

+ Beszélgettem egyik kolléganőmmel, aki érdeklődött a Zara ügyem felől, s mondtam neki, h tök szomorú vagyok miatta, h vissza se hívtak se semmi, bár mondták, h most csúszik ez az ügy, s várjak. Erre mondta, h mikor ő a Stradivariusból akart átjönni a Pull-ba akkor őt is 1 hónap után hívták vissza interjúra. Szo kicsit felcsillant a remény. Nagyon szeretnék irodán dolgozni. *.*

Munka közben pedig többször is élesen megfájdult a hátam, s most is erősen sajog. Azt hittem, h már helyrejöttem, de sajnos még közel sem. H mozogtam, csináltam ezt-azt, szo igénybe vettem az izmaim ,így már megint fájtak. A köcsögje, jól eltalálta. Biztos jártas volt már, h hová kell ütni… A köcsög, rohadt …… –ja! Mérges arc Most utólag már bánom, h nem fújtam le a gecibe!

Nah! Mára ennyi. Megyek Apa (Rosszfiú) elé! Mosolygó arc

Csók!

Rion Kacsintó arc

Piros ajkak

2011. szeptember 17., szombat

Pull-os buli, Romkert, cigányok-atrocitás-ügyelet

A nagy részével nem értek egyet, s vannak benne hajmeresztő kijelentések, de vannak benne igaz dolgok is…

 

Idézet mára:

Erőszakos világban élünk, ahol csak az erősek maradnak fenn.

Scott Sigler

 

Szeptember 16. Péntek:

Hát nem gondoltam volna, h írni fogok ma. Azt meg pláne nem, h ágyban fogom tölteni ezt a szép napos szombatot… :/Bums-2097[2]

Este bulizni voltam a Pull-os kolégákkal, mivel ugye átment az Arénába a szeretett managerünk, s így búcsú bulija volt. Volt házibuli, aztán átmentünk a Romkertbe. Tavaly nyáron voltam ott utoljára, s jó volt nosztalgiázni egy kicsit. Bár most is találkoztam ismeretlen buzikkal. Konkrétan egy csaj kérdezte meg először a kollégám, aztán engem, h meleg vagyok e? A kérdésre, h miért azt válaszolta, h mert bejövünk a barátjának… Mosolygó arc

Hajnal 3 körül lemerültünk, s elmentünk haza. A többiek budaiak, így egyedül indultam át Pestre, mikor az Erzsébet hídon belém kötöttek a cigányok. Konkrétan jöttek velem szembe, s hiába húzódtam le félre, h kikerüljem őket, jöttek ugyan úgy velem félre, s az egyik nagyon megakart vállalni, csak hát mivel az ütközést én se tudtam már hol, hogy kikerülni, így felkészültem én is, s tartottam a vállam, mikor nekem jött. Nah. Gondoltam olt egy jó napja ennek a fasznak is, h volt kibe belekötnie. Mentem tovább. Zene szólt a fülembe, nem hallottam semmit, csak azt éreztem egyszer hirtelen, h egy kibaszott nagyot a 2 vállam magasságában a gerincemre ütöttek izomból.

Bums-2102[3]Kicsit megrogytam, de gyorsan egyből elő is kaptam a kezemből a gazsprayt, s ráfogtam a srácra, h vagy mész tovább, vagy megvakulsz a gecibe mindjárt, bár pontosan már nem emlékszem, h mit mondtam olyan idegállapotba kerültem. :) :S :/

De aztán elhúzták őt a testvírei, s én is mentem tovább utamra.

Haza felé menet éreztem, h sajog a hátam, de a sok pia hatására nem fájt annyira mint kora reggel, mikor ara ébredtem, h beszakad a hátam. Aztán délelőtt se múlt el, így hívtam Rosszfiút. Elmondtam, h mi volt. Kiakadt, lebaszott, h miért nem szóltam azonnal, meg h ezentúl sehová nem megyek egyedül, + készülődjek, s megyünk az ügyeletre.

Elmentünk a közelben a Csengery utcában lévő intézethez, ami zárva volt, de kivolt írva, h ügyelet van a Dob utcában. Onnan átküldtek a Fiumei út 17-es kórházba, ahol megröntgeneztek. Fél óra vándorlás, s fél óra kórházban töltött idő után meglett az eredmény. Szerencsére nincs semmi komolyabb bajom. Kis zúzódás, s duzzanat. Jegelni, s pihentetni kell a hátam. Am az a szar, h pont oda baszott, s úgy fáj az a rész, h így érzem, h mennyi izom van a hátamon. Mármint, ha mozgok megfájdul, s néha tök meglepődöm, h ebben meg abban a mozdulathoz is kell az ott lévő izom. Nem is gondoltam volna, h ennyi minden összefut ott. Úgy érzem kb.: h ha ott elvágnák az izmokat, akkor se fordulni, se hajolni, se a karjaim mozgatni nem tudnám. Bár még amúgy is úgy nézek ki, mint aki karót nyert, s hajolni képtelen vagyok… :/Bums-2105[3]

Természetesen megfordult a fejemben, h feljelentést teszek a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, de nem akarok ilyenekkel foglalkozni, meg úgy se vezetne eredményre…

Am amikor a gázsprayt a srácra fogtam, a köcsögje mondta a magáét. Nagyon ott voltam, h megnyomjam a gombot, s lefújjam. De nekem olyan erős gazspray-m van, h simán elvisz 5 méterig is. A gyerek meg előttem kb.: 2-3 méterre volt, s ezen a távolságon belül a spray vakságot okozhat. Bármennyire is fáj, s van bennem a múlt emlékei, s volt ott előttem az elő példa, aki előttem állt, s emlékeztetett ezekre, s felkavart, akkor se tudtam “meghúzni a ravaszt”. Gyűlölöm az ilyen fajta cigányokat, akik ilyen provokatívak, s kötözködő, nagyképű, flegma alja, de nem tudok már bántani. Egyszer a közép suliban volt, h az öltözőben nagyon durván összeverekedtem egy ugyan ilyen fajta cigánnyal. Szerencsétlenségére, valahogy úgy dulakodtunk, h megcsúszott, vagy fellöktem, nem tom, s a fejét pont a vaspad szélébe vágta. Vérzett, de szerencsére komolyabb baja nem lett. Jó, h szét nem nyílt a feje. Onnantól kezdve béke volt. Úgy megijedtem, h akkor megfogadtam, h soha többet ilyet. Azóta egy embert nem tudok már bántatni, s nemhiába lettem a “béke embere”, s mondogatom a szlogenem, h:


”Az erőszak nem megoldás.”

Csók!

Rion

Piros ajkak

David Fair-093[2]

2011. szeptember 16., péntek

Habroló, vacsi, otthon, Szimpizon egyesület–kezdés

 

Idézet mára:

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."
/József Attila/

Cody Marquette-009[2]

 

Szeptember 11. Vasárnap:

Este elmentünk Rosszfiúval és Andréval a Habrolóba karaokezni. Az elején eléggé feszéjeztetve éreztem magam, mert senkit se ismertem, s mindenki nézett, mint friss husit, új arcot, de 1-2 óra elteltével már feloldódtam, s jól éreztem magam. André volt olyan rendesss, kedvesss, ésss figyelmesss, h még egy nagyon jó mulatós mixet is elénekelt, h oldódjak. Hát sikerült. Rosszfiúval úgy elkezdtünk énekelni, h a torkunk is belefájdult/berekedt egy peppet! Arc nagy mosollyal

Szeptember 12. Hétfő:3-800x1289

Rosszfiúval este elmentünk egy könyvesboltba, ami itt van az Erzsébet körúton a nyugati mellett. Aznap nyílt, s 40%-os kedvezmények voltak, így vettem 2 könyvet is. Utólag kicsit megbántam, mert így is majdnem 10 rongyot hagytam ott, de ez vaaan! Aztán elmentünk étterembe vacsizni. Nagyon jót ettünk. A desszertet pedig sajnos nem is tudtam megenni, s fájt a szívem otthagyni a finomságot, de már annyira televoltam, h ha még egy falatot eszek, s visszajött volna. Zavarban levő arc Arc nagy mosollyal

Szeptember 13. Kedd:

Délután hazautaztam. Semmi kedvem nem volt, de hazalettem rendelve, mivel szüret volt szerdán. Nagy nehezen túléltem. :S Ami jó volt az egész otthonlétben, h kint pihiztem a kedvenc helyemen az udvaron, s mikor kint pihiztem, meghallottam hosszú évek után ismét a szeretett általános iskolám csengőjét. Majd jött a gyermekzsivaj. Tittara, mint a Revolt első pályáján! :D majd 10 perc elteltével ismét csengő, s egy ismerős tanári hang: SORAKOZOOO! *.* :)

Közel lakunk a sulihoz. Annyira jó volt hallani, h libabőrös lettem. Kicsit fel is kavart. Hiányzik a vidám gyermekkorom…. :/

297189_10150800324545627_141650150626_20773871_1393098385_nNah! De inkább váltsunk témát! Mosolygó arc Zavarban levő arc

Szeptember 15. Csütörtök:

Délután visszautaztam Pestre, s egyből rohantam is a szimpozion Egyesület első gyűlésére. Ugye jelentkeztem kb.: 1 hónappal ezelőtt arra a programjukra, melynek lényege, h ellátogatunk középiskolákba, főiskolákra, egyetemekre, s beszélünk a melegségről. Fontos, h megismerjenek minket, melegeket, láthatóvá váljunk, eloszlassuk a tévhiteket és a többi. Sorolhatnám napestig.

NAGGGGYON jól éreztem magam. Nem voltunk csak kb 7-en, mert páran meg nem tudtak eljönni, de am vagyunk a régi tagokkal együtt, kb.: 15-en.

16-18-ig voltunk a Szentkirályi utcában lévő irodájukban. Először elmondták, h miről is van pontosan szó, h képzeljük el ezt az egészet, mi a folyamata, mi, mikor, hol lesz stb. Aztán mindenkinek bekellett mutatkoznia, s beszélni a melegségéről. Ez kb.: eltartott 1 óráig, még mindenki elmondta. Ki rövidebben, ki hosszabban. ( Mondanom sem kell remélem, h nekem “valamiért” hosszabbra sikeredett. Mosolygó arc Arc nagy mosollyal )Bums-2101[2]

Aztán röviden elkellett mondanunk véleményünk a gyerekvállalás kérdéséről, a felvonulásról, s beszélgettünk az előítéletekről is. Érdekes, s elgondolkodtató volt.

Már most nagyon izgatott vagyok, s várom, h elkezdődjön az oktatásunk, a tanulás. Ez majd novemberben lesz, s aztán december körül lesz majd, az, h eljárunk a sulikba. Kezdetben persze még csak mint tanoncok, gyakornokok. Beülünk mi is a padokba s tanuljuk, h élőben h mennek az előadások. Mosolygó arc Jaaaj! Soooo exciting! Arc nagy mosollyal Am 2 előadó van, egy meleg és egy leszbikus, s arra is figyelni kell majd, h úgy legyenek a párok, h különböző legyen az élet “storyjuk”.

Szo nagyon jóu vót Móunika kedvesss. Arc nagy mosollyal

Am, ha van köztetek olyan, akit érdekelne ez a lehetőség, az írjon bátran ide komit, vagy fb-n, vagy a riongay@gmail.com –ra.

MMMM. Azt hiszem első szuszra ennyi! Mosolygó arc

Jah! Legközelebb majd csak szerintem Vasárnap–Hétfő tájékában jelentkezem. Holnap leszünk Rosszfiúval 3 hónaposak. “Lejár a “próbaidőnk. Arc nagy mosollyal Kacsintó arc Arc kinyújtott nyelvvel

Csók!

Rion Kacsintó arc

Piros ajkak

Cody Marquette-010[2]