Idézet mára:
"Legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában."
Az előző részek tartalmából:
Egyik kedves barátom hatására, - akivel a Melegség Megismerés programon barátkoztam össze - úgy döntöttem, h elmegyek Bálinthoz. Mivel dolgozott, addig én ügyesen megszereztem a lakás kulcsát, majd gyújtottam gyertyákat, tettem be romantikus zenét, írtam neki egy levelet/verset, s vártam egy doboz bonbonnal rajta a közös képünkkel.
Sokáig vártam, h hazaérjen, de mikor betoppant, akkor meglepődött. Beszélgettünk, ami nem volt egy könnyű rész…
Természetesen a részletekbe nem megyek bele. A lényege, h azt mondta, h ha a szívére hallgatna, akkor most rögtön a nyakamba ugorna úgy örül nekem, de ha meg az eszére hallgat, akkor nem a válasza.
Jó. Letörtem, mint a bili füle. Összepakoltam, s irány haza.
Hajnalban csak forgolódtam, nem tudtam elaludni. Végül írtam neki egy utolsó sms-t, amire olyan választ kaptam, h értelmezni, is alig tudtam, de a vége az lett, h hajnal 2-kor Bálint átjött hozzám, beszélgettünk, majd megvolt a nagy béke szex is, s azóta ismét együtt alszunk.
Ha jól emlékszem, már korábban is írtam, h néhányszor úgy érzem, h olyan életem van, mintha egy filmet néznék. Életem ezen része is egy izgis epizód.
Az elmúlt 2-3 nap alatt rengeteget gondolkodtam. Sokat segített az új meditációs forma is, amit egy másik kedves ismerősöm ajánlott – erről is írtam az előző bejegyzésemben – s megtanultam h a mának élni kell. S ha megéled minden egyes napodat, s nem csak átsiklasz rajta, akkor talán értékesebb ember is leszel, s nem egy szürke rohanó maszlag. Persze, ez a gondolat sokkal mélyebb, s összetettebb, de ebbe nem akarok most komolyabban belemenni…
Szo át kell élni, érezni minden egyes örömét, bánatát, vagy szürkeségét/hétköznapiasságát, mert aztán meg azért bánkódsz, h amit anno szürkének éreztél, gondoltál, az most visszaemlékezvén annyira színes, s jó volt…
Aztán úgy döntöttünk, h töröljük magunk fb-ről. Engem amúgy is zavart, h már minden nemkívánatos buzi bökdös, s bejelölget, s így láttam jónak. Kicsit fájt ez a döntés, mert az az adatlap nagyon én voltam, de így legalább nyugalom, s béke lesz ilyen téren is. :/
Aztán hazautaztam egyik nap pár órára. Jó volt otthon, s anyumtól kaptam egy aranyos kis hóember plüst. :)
Útközben pedig megláttam néhány shieder középiskolás gyereken h serken a bajsza, s olyan visszatetsző volt, h mikor hazaértem Pestre, le is vágtam magamról az egészet! Meg már am is nagy volt, s kezdtem el Petőfiesedni.
Nah! Majd folytatom még a sztorizást, mert sok írni valóm van, de most rohanok melózni, s ennyire jutotta.
Csók!
Rion
Ui.: Köszönöm mindenkinek, akik vigasztaltak, bátorítottak, törődtek velem, s levelükkel gondoltak rám.