,,Bírnod kell,akkor is amikor mindenki bánt, Bírnod kell,ha az élet Téged meggyaláz, Ne add fel,ha minden kötél szakad, Hinned kell,csak légy Te mindig önmagad...."
Május 22. Kedd:
Este találkoztunk a kollégákkal a Blahán, majd még ketten csatlakoztak hozzánk a Keletinél is. Elmentünk a meleg managerünk születésnapi házibulijára. Viccesen indult, mert hetenbeszálltunk a liftbe és bent is ragadtunk. El se indult. Jó 20 perce bent ragadtunk. Percek alatt hőség lett. Mindenkiről folyt a víz, majd a falról is. A liftben lévő tükör bepárásodott. Az egyik kolléganőmet a rosszullét kerülgette, leguggolt, s legyeztem, h el ne álujjon. Am az elején röhögtünk meg poénkodtunk, de aztán ahogy telt az idő egyre lankadt a poénos hangulat. Végül újra megnyomtuk a vészcsengőt, h hol vannak már. Féltünk, h megfulladunk, mert párás volt a levegő, s nehézkesebb volt már a lélegzés is. De aztán csak megjöttek a kiszabadítóink…
A bulin jól éreztem magam. A kiszabadulásunk s a szülinapos köszöntésére mindenki ivott egy felesett, s még a liftben keletkezett nagy hőség hatására mindenkit meg is csapott az alkohol. Néha eléggé lapos volt a hangulat, mert nem szólt elég hallhatóan a zene. Aztán mikor hangosabbra vettük, akkor ránk szólt a szomszéd, így ki lett kapcsolva. Furi volt, h a többség csalt ült és beszélgettek. De mi a kollégákkal kijárogattunk cigizni, beszélgetni, hülyültünk.
Zarások és Pullosok voltak együtt. Az átlag életkor 25 volt. Volt egy pár furcsa figura. Voltak pl, magamutogatók, külsőségre sokat adók, tartózkodók, elérhetetlent játszók, lekezelők, pökhendik, “Én szartam a spanyol viaszt”.
De szerencsére lehet az ilyeneket kezelni. Tudom, h nem csak Én mosolygom meg őket ezen kicsinyes viselkedésük miatt, hanem szinte minden kollégám.
Am ott volt az Üzletvezetőnk is. Szerencsére már jó ideje normális és minden okés vele, s nincsenek már marakodások, gondok, mint anno. :)
Am ezen bejegyzésem írásakor május 30.-a van. Régen nem írtam már, de nagyon összefutott a világ. Voltam otthon vidéken, volt 2 hurcolkodás, szülinapi bulink Norbival, Alterezés, és 31.-én költözök, szo zajlik az élet, majd írok, mesélek, csak legyen végre rend és nyugalom az életemben.
Csók!
Rion
Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!
"Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmesen magányos a világban." /Márai Sándor
“"Komolyat keresek" , "társat keresek", "komolyan gondolkodom", "őszinte vagyok" - blablabla. olvasni a hasonló buta kiírásokat mindenkinél ami szánalom. nem keresel te senkit, nem vagy komoly, nem gondolsz semmire, csak valakit ismét (komolyan) akarsz megbántani és átverni, aztán egyedül hagyni, hagy őrlődjön a tehetetlenségben. tedd azt. de nem velem! melegként nem lehetsz boldog. csak ideig, óráig. aztán kezdődik előlről minden... a sors minden csepp boldogságért többszörösen büntet magánnyal és szomorúsággal amíg már majd bele nem pusztulsz. melegként sosem lehetsz mindig boldog. melegként magányosan fogod leélni az életed, és egyedül halsz meg. ideje felkészülnöd rá...bárhogy is tagadod. ez a valóság. érdemes egyáltalán erőlködni...?! kár a gőzért.
Popov
A fentebb olvasható idézet, a “leendő” lakótársam Popovtól származik.
Mikor elolvastam ezt a bejegyzését, egyszerre éreztem felháborodást együttérzést és megértést.
Megértettem a bánatát, mert Én is, - és biztos vagyok benne, h sokatokban megérett már ez a gondolat, - átéltem már ezt az érzést, fájdalmat. Vagy ha más nem majd átfogtok rajta esni Ti is. Ez az egész gondolat/érzés, amiben a Popov van, sajnos azt kell h mondjam, h egy természetes állapot, az élet velejárója. Ez egyfajta gyász. Minden gyásznak megvan a maga… … világa, és időhossza. De ami fontos, h van időintervalluma. Azaz, mikor elkezdődik, s mikor véget ér. De az a fontos, h véget érjen! Ez az érzés épp olyan gyász, mint mikor meghal egy közeli hozzánk tartozónk. Biztos hallottatok már róla; meg kell őket gyászolni, DE(!) el is kell tudni őket engedni, h lelkük nyugodtan távozhasson a másvilágra. Ha nagyon ragaszkodunk hozzájuk, nem engedjük el, akkor lelke itt marad, kísért és szenved… … velünk együtt…
Viszont, ha megadtuk neki a végtisztességet, meggyászoltuk, elkell engednünk. Távozik, s mind az Ő lelke és a mi lelkünk is nyugalomra talál. Az idő minden sebet begyógyít… … De ebben nekünk is közre kell működnünk…
Persze vannak kivételek, mikor a szakítás után x idővel mégis lehet újra összejönnek. Ezt a lehetőséget se zárom ki. De ha eltelik 1 hét, 1 v akár több hónap, akkor el kell engedni. Majd lehet akkor tér vissza, mikor nem is gondolnánk rá, de ami fontos, h ne zuhanjunk magunkba. A gyász után aljunk fel és fojtassuk életünk!
( Könyvajánlóként itt is ismételten ajánlom figyelmetekbe. Paulo Coelho: A Zahir című művét. )
Aztán felháborodást éreztem azért is, mert számomra a blogolás az részben egyfajta küldetés tudat is. Már csak magamból kiindulván is. Konkrétan azokra a fiatalokra gondolok, akik nem bújtak még elő, nincs kivel megosztaniuk belső lelki világukat. Nincs információjuk a valós világról, a melegekről, h mennyien vagyunk, h élünk stb…
Engem anno 20 évesen a megbolondulástól és az öngyilkosság gondolatától is az mentett meg, h rátaláltam meleg bloggerekre, s általuk, nekik köszönhetően betekintést nyerhettem ebbe a világba, s lelki békét kaptam ezáltal, h megtudtam, h nem csak egyedül vagyok ilyen, s mások is vannak és ugyan úgy normális életet élnek.
Ha pont egy ilyen srác olvassa éppen pont ezt a bejegyzést, amit fentebb az idézetben kiposztoltam, akkor mit érezhet? Még jobban kétségbe esik, még jobban elzárkózik, s magába fojtja érzéseit, v esetleg elveszíti a “remény sugarát” és… olyanra vetemedik, ami sajnos a melegek körében világszerte oly sokszor megesik sajnos… :/
Minden hozzám hasonló bloggernek, - ha akarja, ha nem -van egy küldetése, egy “szerepe”, s véleményem szerint minden írásával része az “It gets better!” programnak.
A másik gondolatom ebből adódóan, h a blog az egy személyes, internetes napló. Azt ír le az ember oda, amit akar. Popovnak joga volt leírni érzéseit. Nekem is szoktak ilyen borús gondolataim, érzéseim lenni. Ez természetes emberi tulajdonság, és mint fentebb is írtam, részben megértem Őt, hisz anno nekem is voltak ilyen gondolataim…
Továbbá annyit szeretnék mondani, “üzenni”, h NEM – VAGYUNK – MÁSOK!
A melegség az nem másság! Ugyan olyan természetes dolog, mint a heteróság! Vegyétek észre! Mindennek megvan az ellentétje! Jin és Jang. Fehér - fekete, gyűlölet – szeretet, háború - béke, jó és rossz, tűz és víz, fent és lent, és még sorolhatnám… … homoszexuális és heteroszexuális…
Abban az esetben tudom elfogadni, ha valaki azt mondja, h mások vagyunk, ha úgy gondolja, h mindannyian mások vagyunk. Ő más, mert lány, Ő más, mert fiú. Ő más mert városi, Ő más mert falusi, Ő más mert barna szemű és Ő más mert vörös hajú, és így tovább! Szo minden ember más!
De az üzenet lényege az, h nem csak a melegeknél vannak ilyen állapotok, érzések, helyzetek, amiről Tamás írt. Ugyan úgy megtalálhatóak a hetero “más” világban is. Náluk is vannak ugyan úgy megcsalások, szakítások, veszekedések!
És még egy gondolatot engedjetek meg megemlíteni, ami most az eszembe jutott!
Sajnos sokatokban van az a gondolat, h ha lehetne, hetero lenne, következő életében heterónak születne!
Kérdésemre, h miért, elég sokszínű válaszokat szoktam kapni. Mert könnyebb az életük, nekik nem kell rejtőzködni, titkolózni, felvállalhatják párjukat bla, bla, bla…
Én nem így gondolom! Helyesebben megértem Őket, anno gondolkodtam Én is így, de… … ma már csak mosolygok rajtuk…
Ez épp oly olyan gyerekes gondolkodásmód, mint mikor a kisgyerek nyavajog, h;
“Jaaaj Én nem akarok tanulni! Én felnőtt akarok lenni, mert nekik nem kell tanulni, nem kell megerőltetni az agyukat, vereseket tanulni, tollbamondást írni, hülye tételeket tanulniuk, számolniuk, nem kell tornaórázni, futkorászni, és házi feladatot írniuk és másnapra tanulniuk a felmérésekre! Csak ledolgozzák a 8 órájukat, oszt jóidő!”
Aztán felnőnek és rájönnek, h hoppá! Nem úgy van az! A felnőtt létben is vannak nyűgök, bajok problémák. Sőt! Nem is akármilyenek! Még súlyosabbak is!
A hetero világban is vannak, kik “egyedül döglenek meg”, vannak magányosak, megcsaltak, átvertek, kihasználtak, hülyének nézettek.
Sőt!
Merek még nagyobbat lépni!
Kezdem azt látni, h összeomlóban van a naaaagy keresztény erkölcsökön nyugvó heteró társadalom?!
Milliókat dobnak ki lagzira, esküvői parádékra, közös házra. Jön a gyerek, aztán x idő után szétmennek, ilyen-olyan okok miatt. Jöhet az idegbaj. Szétválás, ügyvéd, bíróság, pereskedés, kinek mennyi jusson, marakodás, veszekedés.
A gyerekük meg gondolja azt, h minek nőjön fel, egy ilyen világba?
Nem! Elfogadja az élet kihívását legyőzi és megoldja azokat és éli éltét, erősebbé válik, és fejlődik, mert ez az életünk rendje.
( Zárójelben megjegyzem, h persze vannak kivételek. “Náluk”és “nálunk” is. Olyanok, kik harmonikus, hosszantartó, hűséges szeretetben teljes kapcsolatban élnek évekig, - életük végéig. )
Zárásként pedig annyit mondanék, h aproblémákkal úgy tudunk a legkönnyebben megküzdeni, ha azokra úgy tekintünk, mint egy kihívásra. A kihívásoktól pedig mindig erősebé válunk, s ne feledjük el, h mindenre van megoldás, s előbb v utóbb, de megtaláljuk azt a bizonyos fényt az alagút végén. Jin és Jang mindenhol és mindenben benne van. Bánat után öröm jön. Ez a természetes életünk körforgása…
Csók!
Rion
Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!
Esther tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja el férjét, a fényűző életet élő sikeres írót. A szakmájában elismert, háborós tudósítóként dolgozó nőnek látszólag semmi oka nem volt, hogy kilépjen a nyitott házasságból. Lehet hogy kényszerítették, elrabolták, megölték, vagy egyszerűen megunta kiüresedett kapcsolatát gazdag és befolyásos férjével? Megannyi válaszra váró kérdés. Aztán egy napon feltűnik egy különös fiatalember, Mikhail, aki ígéretet tesz a szerzőnek, hogy elvezeti feleségéhez. Az utazás Párizs csillogó termeiből Mikhail háború sújtotta szülőföldjére, Kazahsztán sztyeppéire vezet, ahol az író egy élő spirituális hagyomány segítségével különös felfedezést tesz... Coelho önéletrajzi ihletésű, új műve nemcsak a tőle megszokott bölcsességről és emberismeretről tesz tanúbizonyságot, de bepillantást enged a brazil szerző életébe, tükröt tart vágyainak és kétségeinek, feltárja féltve őrzött titkait.
“Szemedbe nézve látom A szivárványt az égbolton, Baby, ha itt vagy mellettem, Tudom, hogy Te vagy a kedvesem!
Együtt táncolunk majd a tengerben, Hidd el, csak Rád vágyom kedvesem!”
<3
Dj Antonie; Ma Chérie
Május 19. Szombat:
Hajnalban meló után jött hozzám Norbi. 13-ig pihentünk. Kaptam egy meglepő hívást is egy olyan személytől, kivel már lassan egy éve nem tartom a kapcsolatot. Érdeklődött, h mizujs velem, h vagyok, ahogy Ő fogalmazott; “Élek-e még?”. Norbi természetesen nem örült neki, de megtudom érteni, mert fordított esetben Én is agyfaszt kaptam volna.
Délután, ahogy Norbi magához tért, neki estem, mert már nagyon “éhes” voltam, s 22. életévem utolsó szeretkezését vittük végbe… Uh,de furin fogalmaztam. Aztán egy tipikus buzis bő fél órás készülődés vette kezdetét. Elmentünk a Nyugatinál lévő török étterembe ebédelni, majd a Westendben az Apacsban vett két színes fülbevalót nekem szülinapomra. Egy ál fültágítót. Feketét és fehéret. Én szerettem volna egy olyan fekete alapon lévő fülbevalót, amin fehérrel két hím jel van rajzolva és egymásba kapcsolva, de Norbi azt nem engedte megvenni. Vasárnap, a szülinapomon is kapok még tőle ajándékot, de az meglepi lesz.
Kicsit izgatott vagyok, h mi lehet az, bár volt 1-2 elszólása, s vannak sejtéseim, de majd vasárnap kiderül.
A Westend után hazamentünk, kicsit pihentünk, aztán Ő ment éjszakára dolgozni én meg haza. Jó volt otthon lenni. Kb 2 v 3 hete nem voltam otthon.
Am útközben láttam látenseket, s azon kezdtem el gondolkozni, h a látensek vajon a következő életükben kiteljesednek, elfogadják maguk és melegek lesznek, vagy heterókká válnak? De ami biztos, h ez a köztes állapot nem jó állapot, hisz nem vagy Önmagad"! S még nem találtad meg Önmagad, addig nem is fejlődhetsz. Az életeket, pedig azért kapjuk, h fejlődjünk és tanuljunk. Azért is merem leírni, h nem jó állapot a “látensség”, mivel 20 éven keresztül Én is így éltem.
…
Otthon megkajáltam, aztán sétáltunk egy nagyot anyummal a hegy lábánál. Most nem volt morgás. Kérdezgetett Norbiról, melóról, a barátaimról, Csiguszról, Balázsról, az albiról, jelenlegi, s leendő lakótársaimról.
Az új albi tetszik neki a képek alapján, de úgy is csak ha majd élőben látja fog megeredni a nyelve…
Május 20. Vasárnap:
Ma van a születésnapom! Örülök is meg nem is. Örülök, mert jól esik, h ilyenkor sokan rám gondolnak, s felköszöntenek. Szeretetéhes vagyok, s ilyenkor, mondhatni jóllakatnak.
Viszont nem örülök, mert már 23 lettem. A huszadik életévem volt a legszebb, legfényesebb, mikor is Önmagamra találtam, s végre tudatosult bennem, h meleg vagyok. :)
Reggel már 9 után felébredtem, mert szinte állandóan pittyogott a telóm, jelezvén h sms-t kaptam, írtak fb-n, posztoltak a falamra. Lebattyogtam a konyhára. Anyum templomba volt, Apum az ország másik felében Bátyáméknál, így egyedül indult a reggel. Szeretem az ilyen reggeleket. Csend béke és nyugalom. Főztem le kávét, s finom kaláccsal kint a hintaágyban elmajszolgattam, a kb.: hatmillió féle madárcsicsergéses zenebona közepette.
Aztán Anyum hazajött, sütött főzött, s mindaddig nem köszöntött fel, még meg nem ebédeltünk, s csak a szülinapi tortánál kívánt boldogat. Még vagy ötvenet kívánt! Ah! Mondom! Ne akarj nekem rosszat! Elég lesz a 35-40-is! 55, max 60 évesen Én szeretnék elköszönni ezen életemtől, hacsak nem találnak fel addig valami fiatalítós csodaszert, de kötve hiszem…
Am kint ebédeltünk az udvari teraszunkon. Jó volt. Imádok kint lenni. Olyan szép zöld minden. *.*
A családból Bátyám köszöntött először és a felesége. Tőlük azt az ajándékot kaptam, h az utolsó havi telefontörlesztésem nem kell feléjük visszafizetnem!
Am a vártánál nagyobb összeget kaptam Anyumtól. Aztán Mamáméktól is kaptam, majd Apám is felhívott telón, s elkalauzolt a szobámban egy helyre ahol megtaláltam az általa eldugott pénzt. Jól jön most így az új drágább albihoz. Egy részükkel a még drágább kaukciót fizetem majd ki, a maradék pedig majd a havi albidíjjal fog elmenni… :/
+ Vennék is magamnak valami ruhát, de fukar vagyok így inkáb elrakom, mert tudom h sajnos olyan világban élünk, ahol akarva akaratlanul is elfog fogyni az is, mert mindig jön valami… :/
Délután Hugi is felköszöntött, kaptam kis jelképes ajándékot. Sétáltunk egyet a hegy lábánál vele is, aztán hazamentünk, elkészülődtem s jöttem vissza Pestre.
Csók!
Rion
Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!