2013. február 26., kedd

Kihívások időszaka. Csapó 1


( A kedvenc Armanis muzsikám. Mosolygó arc )

Idézet mára:
"A kihívások azért vannak, hogy tanítsanak nekünk valamit, erősebbé tegyenek és megingassák azzal kapcsolatos hiedelmeinket, hogy mit vagyunk képesek legyőzni és mit nem.
Amikor megértjük, milyen célt szolgál az előttünk álló kihívás, akkor feltárul előttünk az igazság:
Akadályok nem léteznek, csak lehetőségek, melyek által fejlődni tudunk." - Yehuda Berg

Február 19-20-21-22. Kedd, szerda, csütörtök, péntek:tumblr_mfdt5o3T8D1qzx74yo1_500
A héten csak 3 napot dolgoztunk melóban… … az utolsó 3 napunkat…
Az üzletünk ugyanis ideiglenes átalakítások, bővítések és felújítások miatt bezárt.

Kedden az üzlet vezető volt nagyon reccsen, szerdán az utolsó előtti napomon meg én…
Kedden a hangulatom ott kezdett el zuhanni, h Norbival külön aludtunk…
Nem vagyunk valami csúcsformában mostanában…
Ő az üzlete nyitása miatt idegeskedik eleget, mert nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy tervezte, nekem meg most itt lett ez, a munkahelyem körüli problémák.
Szerdán lezártuk az üzlet hátsó részét, s lekapcsoltuk a fényeket… …Aznap háromszor pityeregtem csak az üzletben.
Egyszer azért, mert kiürítettük a hátsó részét, s rettenetes látvány volt. Szomorú arc
Másodszor akkor kellett a kasszába visszavonulnom, mikor egy bunkó vásárló, örömtől sugárzó képpel és szemekkel megkérdezte, h; "70%-os leárazás?! Bezártok?"
tumblr_menwuecl2y1qzx74yo1_500És mosolygott hozzá!!!
Cöh! Ugyan olyan volt kb, mint ha azt kérdezte volna, h mivan meghalt az anyád?
Ez mi?! Paraszt!…
Úgy odamondtam volna neki, h igen, egy időre bezárunk ba.meg! Remélem ennek függvényében hazamész, s erre vered ki majd a farkad köcsög!

Harmadjára meg este pislogtam nagyokat, h, s borultunk egymás nyakában az üzletvezetővel, az öltözőben, mikor elbúcsúztunk egymástól. Ő hétfőtől szerdáig dolgozott utoljára, azzal a kolléganőmmel, akivel komolyabban is eltudtam beszélgetni a társaságban, s kivel karácsonykor egymást húztuk, s ajándékoztuk meg….  
Szegény nagyon zokogott... …Nyitástól zárásig, 3 év után ezt megélnie... Ha nekem szar, akkor neki milyen lehet?! Nagyon jó és ritka egy munka az ilyen... :/ 
Szo ezért én napok óta eléggé tartalék lángon élek.
Mosoly már jó ideje nem hagyta el az arcom... :/
Este jött elém melóba Norbi. Nekem kellett volna akkor mondanom, h aludjunk külön mert eléggé lehúzhattam szegényt.
Otthon is pityeregtem. tumblr_md7c6dRcIM1qg22hlo1_500
Viszont az égieknek köszönhetően várt egy mail, h 26.-án kedden 15 órára első körös csoportos interjúra hívtak egy olyan helyre, ahol nagyon szeretnék majd a jövőben dolgozni. :)
Az egyik kolléganőmmel. Annamáriával megyünk majd együtt, mert másnap ő is kapott mailt szerencsére.
Jó lenne, ha együtt mennénk oda dolgozni majd.
Február 22. Péntek:
Szabadnapos vagyok. Norbival kimentem az üzletbe, h segítsek neki pakolászni, mikor csörgött a telóm. Hívtak interjúra. Hétfőn megyek az Aréna pláza egyik szinte legnagyobb üzletébe, ahol közép és egyben felsőkategóriás termékeket is árulnak, s az Armaninank egyes kollekcióit is árusítják.
Nagyon megszerettem ezt a márkát, pedig anno nem néztem fel annyira erre, mint mondjuk a Prada, Gucci, v Dolce. Bár biztos azokat is megtudnám szokni, szeretni, ha egyszer majd esetleg azt is megélem, h dolgozzak még valamelyikőjüknél… Mosolygó arc
…   
  Este hazamentem vidékre. Ma se volt semmi kedvem semmihez. Csak úgy voltam, s bolyongtam élőhalottként.
tumblr_md3914dDp01rycow6o1_500Am örülnöm kellene, h pont akkor jönnek a munka lehetőségek, mikor megszűnik a melóm, de még gyászolom az Armanit, még ha csak pár hétre is zár be, az is eléggé megvisel, s szar érzés...
Arany életünk volt ott, jó s laza meló, kiváló csapattal....
Ma szerettem volna egyedül lenni, de Norbinak elmentem egy kicsit segíteni az üzletbe, bár semmi kedvem nem volt semmihez. Utána elmentünk kajálni, majd hazament, én meg egyedül ültem, s lestem ki a fejemből a szobámba. Arra alig tudtam magam rávenni, h elkezdjek készülődni a hazautazásra.
De végül csak nekiindultam, de ebben is csak az motivált, h előtte legalább beugrok az Alexandrába, s megveszem a Trónok harcának 4. kötetét, mert sajnos a kb.: 1200 oldalas 3. kötetet mindjárt kiolvasom. :/
Falom basszus, s már csak 2 kötet van hátra, s nem akarok a végére érni! :/ Zavarban levő arc Mosolygó arc
Legalább annyi boldogságom volt, h megvettem a könyvet! Sajnáltam rá a pénzt, főleg h most bizonytalan 1 hónap elé nézek anyagiak terén, de azt mondtam, h basszus ennyi kijár nekem! Legalább addig se vagyok e világban, még olvasok!
Nah! Egyelőre ennyi, mert hosszú lettem, s még a story felénél tartok még csak.
A köv bejegyzésben érkezik a folytatás.
Csók!
Rion
Piros ajkak
74122_374527545977700_700834252_n
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)






























2013. február 25., hétfő

A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek." /George W. Bush/

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő nyolc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Kovács Béla 1959-ben, 51 évesen halt meg. Bronzszobra ma mementóként áll a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium épülete és az Országház közötti téren. Letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, amely a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát jellemezte. Sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.

„Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika.” /Joszif Visszarionovics Sztálin/

A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. Február 25-én emlékezzünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon idézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. És ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.

„Soha többé nem tűrjük el, hogy ilyen történhessen velünk!”

 

Forrás: http://kommunizmusaldozatai.kormany.hu

2013. február 17., vasárnap

Rólam, rólunk

Idézet mára:

"Mikor ürességet érzünk, megpróbáljuk feltölteni magunkat pillanatnyi dolgokkal, mint az étel, a drogok, a szex vagy a vásárlás. Vagy megpróbálunk elmenekülni valahova máshova. Üresség a házasságban? Keresünk egy másik házastársat. Munkahelyi problémák? Keresünk egy másik munkát.

Ám ahogy lenni szokott, a jó érzés alábbhagy, és csak az üresség marad, a problémáinkat pedig továbbra is visszük magunkkal egyik házasságból a másikba, egyik munkahelyről a másikba.

Csak egy mód van arra, hogy eltávolítsuk az ürességet, ez pedig, ha változtatunk saját magunkon.

Amikor problémánk van vagy ürességet érzünk, itt az ideje, hogy megkérdezzük magunktól: Mit nem voltam hajlandó megtenni, hogy azt az életet élhessem, amit szeretnék? Mi az én felelősségem ebben a helyzetben? Mit tehetnék másképp?

Az üresség az Univerzum ajándéka, és azt üzeni nekünk: "Ébredj fel! Rossz úton jársz. Nem dolgozol azon, hogy változz."" - Yehuda Berg

798361_10151308042450918_1750520275_o

Egyik este elgondolkoztam azon, h kicsit úgy érzem, h elkezdtem fejlődni.

Ahogy visszatekintek az elmúlt hetekre, hónapokra, január óta intenzíven elkezdtem magamba szívni az információkat, oly formán, h ha napról napra még nem is mondható, de hétről, hétre határozottan… …nő a belső énem… S itt nem az egóra gondolok. Aki ismer már évek óta, szerintem tudná azt tanúsítani rólam, h nem vagyok egoista. Helyesebben már kinőttem, levetkőztem, amitől csak jobban érzem magam, s örülök neki. Főleg akkor, amikor látom, pontosabban Érzem(!) azt, h másnak meg mekkora az egója!

Ennek a megérzésére bárki képes. Ránézel az illetőre, s láthatod rajta, h nem magabiztos, kis visszahúzódó, félénk, bátortalan, v érezheted azt, h konkrétan meg csap az egója mert akkora! Bennem konkrétan zavart, s ezáltal nemtetszést kelt, de ez nem az én hibám. Viszont már el se ítélem, nem minősítem le miatta, mint azt ez idáig tettem.

Egyre csökken azon személyek száma/csoportja, akikre olyannyira negatívan tekintek, h azt már utálatnak hívják. Arra törekedtem/törekszem, h az utálatot, úgy ahogy van, kiiktassam magamból, s tudatosan odafigyelve rá, ez elég könnyen ment.

A következő fokozat a lenézés, megvetés, amit próbálok szintén megszüntetni.

Itt még bukkanak fel nehézségek… Próbálom kompenzálni azzal, h elfogadom őket, tolerálom őket, nyugi, tolerancia, s vagy becsukom a szemem, v elmegyek, elkerülöm őket.

Konkrétan egyetlen ilyen réteg létezik, aminél/kinél felmerül ez a “fázis” az pedig a “ordítróladhegyutolsóköcsögvagybazdmeg” csoport.

Még a bugyuta kínaiakat vagy a punkokat, részegen bűzlő hajléktalanokat is tovább eltűröm magam körül, mint őket…

… De … dolgozom az ügyön, s próbálom őket is bevenni az egyenlőek vagyunk, összetartozunk szemléletembe. Mosolygó arc

Szóval ott tartottam, h inkább a lélekre, a belső mivoltomra “gyúrok”. Persze van, amikor meginog az egyensúly, de ezek ellenére, hétről hétre stabilizálódik, tisztulok, s gyarapodok.

Keresem, s egyben járom is az utam, s már ez pozitív, kisebb boldogsággal tölt el, hisz legalább nem egy helyben toporgok. Gondolok én itt arra, h sokan Önmagukkal nem foglalkoznak.

Voltam én is ilyen. ( Visszagondolva, - s tudom már korábban is említettem – örülök most, h annyi mindenen átmentem, s sokféle helyzetben, szerepben volt részem.)

Amikor ilyen voltam én megéltem nem egyszer, nem kétszer azt, amit a fentebb említett sokaság;

A depiséget, a magányt, de legfőképp; az ürességet.

Nem találod magad!

A sokaság, h ezeket az érzéseiket elnyomják, ideiglenesen kiiktassák, szóval, h ne érezzék, azt csinálják, h lekötik magukat, materiális tárgyakkal, cselekvésekkel.

(Most erről hirtelen az a gondolat jutott az eszembe, h elvan a gyerek, ha játszik.)

Megvesznek, ezt-azt-amazt. Hamis érzéseket, gondolatokat kreálnak maguknak, illetve ülteti beléjük a TV, rádió, reklámok azt, amire tulajdonképpen annyira nagy szükségük nincs is!

Hónapokra, hetekre, napokra, órákra lekötik magukat azzal, h vágynak valamilyen tárgyra. (Ezáltal is telik az az idő, amíg nem kell gondolni magukra, a belső hiányra, az ürességre.)

Aztán x idő után végre, megveszik az új vágyva várt készüléküket! Óóóó! Van nagy bóddottág napokig! Örül a fejüknek 3-4 hónapig aztán csókolom.

Az öröm fokozatosan eloszlik, aztán szép lassan visszatér a borús, komor hangulat, majd megint az a fránya üresség.

De a ….. ismételten csak nem magával kezd el foglalkozni.

(Zárójelben szükségességét érzem, h megjegyezzem azt, h a “magaddal” alatt a lelked, a valódi éned értem, s nem azt a fizikai lényt, akiknek materiális dolgokra van szüksége.)

Szo nem ÖNMAGÁVAL kezd el foglalkozni, hanem kitalál megint valami mást!

Óóóóó! Most ez kell! ÁÁÁÁ! Most azt akarom megvenni!

HMMMM!!!! Utazzunk ide, oda, amoda, csináljuk ezt azt amazt, csak nehogy még akár véletlenül is foglakozzak magammal, mert azt nem reklámozzák, v mert nem menő, nem divat v még netalántán ÚÚÚÚÚRISTEN, hülyének néznek, s még végül a birka néptársak, farkasként néznek rám! Vagy reálisabb lenne a hasonlat, ha birkák helyett zombikat írnék, akiknek feltűnik, h te még tiszta ember vagy.

Ahogy fentebb a zárójelben is megemlítettem, a gyerek leköti magát játékkal, s amellett tanulna is kell. A kisgyerekek közt kevés a depis. Kevés, mert nem éreznek ürességet, hisz a játék mellett, fejlődnek, tanulnak. A nagyobb gyerekek, tanulók, diákok közt is megtalálható már a depis, üres érzéssel rendelkező szürke egyének. Ők a tudat alatt már érzik, h az amit tanulnak, helyesebben egyes tantárgyak, nem igazak, nem szükségesek az élethez/ben, nem nyújtanak valódi, fontos értéket, nem mutatnak utat.

Mi felnőtt emberek pedig, mivel már felnőttünk, azt hisszük, h nem kell tanulnunk, tanulmányaink véget értek, s csak azt csinálják, amit fentebb leírtam. A materiális dolgokkal babrálnak, s megrekednek a fejlődésben, ezért aztán annyi a boldogtalan, negatív töltetű, rosszindulatú, szürke, üres, meg öngyi ember, h inkább már híreket se nézel, mert nem akarsz róla tudomást venni!

S ezzel az egésszel nem azt akarom mondani, amit egyes szűk látókörű, földhözragadt “értelmiségi” azt mondaná, h; “akkor most ne vegyek semmit, s ne menjek sehova, hanem csak otthon hammmmmmmmmmmmm-ögjek a szobámba?! o.o” –.-‘”

Nem. Nem ezt mondom! Ez egy nagyon szélsőséges következtetés lenne, ami szintén megkell szüntetni magunkban, mert a szélsőségek ugye soha sehol sem vezettek megoldásra.

Arra szeretnék rámutatni, h ha csak az egóddal, a materiális éneddel foglalkozol, akkor már az is egy szélsőségnek számít. A lelki egyensúlyt, a harmóniát pedig abban leled meg, – minden már tényleg nagyon leegyszerűsítek – ha a önmagaddal, a lelkeddel is foglalkozol.

A világ, s vele az emberiség, vagy ha valakinek nem tetszenek ezek a nagy hangzatos szavak, akkor csak egyszerűen csak annyit mondok, h mi…  …nem megy(ünk) a jó felé, a jó úton, amíg nincs egyensúly.

X ideig a fent leírtakkal (tárgyak, kitalált babrációk, h ezt azt amazt csinálok) fent tarthatod magadnak a látszatot h boldog vagy, de a bensőd mindig jelez, felhívja magára - a depivel a lehangoltsággal, az ürességgel - magára a figyelmet h; “Héééé! Hahhhóóóó! Én is itt vagyok! Kérlek foglalkozz velem (azaz Önmagaddal) is!”

A materiális dolgok is kellenek hisznek azok nélkül megint csak nem lenne egyen súly, s kellenek ahhoz h tanulj, tapasztalj, de ne csak abba folytasd bele magad!

Legbelül hiszem, s remélem h tisztában vagytok vele, v legalább is idővel lesztek azzal, h erre a világra nem csak megszületni, élni és meghalni jöttünk!

Tapasztalni, tanulni és fejlődni jövünk, minden egyes alkalommal a reinkarnációk által. Ha hiszitek ha nem – elmétek dönti el – de a szívetek, s a benső énetek tudja, s érzi, s tudatja veletek a reinkarnáció valódiságát.

(Ismerős helyek, személyek, érzések, akikkel “még csak most találkoztál ”először” életedben”, deja vu-k és még hagy ne soroljam….)

Továbbá azt se mondom, h állandóan a bensőddel foglalkozz, hisz az is egy másik véglet. Én is megfeledkezem magamról gyakran, de legalább foglalkozom önmagam fejlesztésével.

Fontos számomra – s lenne mindenki számára is - még az egyensúly is, h mindig a harmóniára törekedje(te)k.

Ha rám törnek csúnya, negatív gondolatok, már szerencsére ezeket észreveszem, s tudatosan pozitív, jó, szeretetteljes energiával ellensúlyozom.

Am van még egy jó tanácsom.

Én ezt, amit most lefogok írni, nem tudatosan csináltam anno, s mondhatni csak nemrég “fedeztem fel” az erejét:

Ez a dolog a feltüzelésről szól. Mármint feltüzeled magad pozitív gondolatokkal. Annyira egyszerű és tényszerűen működik, s tök ugyan olyan, mint amikor töltőre dugod a telefonod.

Ez nálam olykor véletlenül magától,
vagy valamilyen nem általam,
vagy olykor direkt módon általam okozott küldő hatásoknak köszönhetően indul el.

Pl, ha egy zene mosolyt csal az arcodra, vagy kellemes boldog emléket kelt benned, vagy a legjobb, mikor örömhírt kapsz!

Ah! Megvan!

Mondok egy egyszerű materiális példát, mert még sokatoknak az kell!

Beleéled magad egy jobb életbe, világba!

Mondjuk lesz egy új,  melód! (örülsz) Lesz jó fizud! (örülsz) Kifizeted a tartozásod, megveheted azt a várva várt telót, tv-t, házat, amit akartál! Juhúúú! Virít a fejed! Beteszed a kedvenc zenéd ennek örömére s már még jobban sugárzol a boldogságtól!

Biztos értitek már mire gondolok, hisz mindenkinek volt már hasonló érzése.

Nah! Ezt az érzést ilyenkor még megfűszerezed olyan gondolatokkal, h az élet szép, boldog vagyok, jaj de jó! S megköszönöd! Az ajándékot, a “szerencsét”, az életet az egészséget, mindent amit kaptál.

Megköszönöd, a családod, a szüleid, a párod, a lakásod, v ami éppen eszedbe jut, csak pozitív gondolatok legyenek!

Mire ide jutsz, már úgy “izzasz”, h bizseregsz, libabőrös leszel, s abba kell hagynom, mert a szívem úgy ver a boldogságtól, s tele vagy szeretettel, h sírás közelébe érsz!

Ezt az egészet elindíthatod egy apró kis folyamattal is.

“Úristen! Lehet, hát van isten?! Buzi az egyik iskolatársam is, s nem vagyok egyedül! (Mosolygó arc) –> Rámnézett! (^^) Beszélgetünk (ˇˇ) etc, etc etc…

Jó ez nagyon egy egyszerű, földhözragadt gyerekes példa volt, de TUDOM, h ilyeneket is le kell írnom, h minden olvasó réteghez eljusson valóban az üzenet.

Szo az élet nagyon sok példát generál arra, h boldog légy, csak észre kell venned, s meg kell ragadnod.

A nehéz időszakok is azért vannak, h fejlődj, tapasztalj, tanulj, erősödj.

Pl.: Nekünk melóban mondjuk nagy esély van rá, h elveszítjük a munkahelyünk!

Márciusra kiderül, h mi lesz velünk.

Ha az lennék még aki anno voltam, én most olyan egy stresszes, depis, antiszoc időszakon mennék keresztül, h kár is beszélni róla, de ennek ellenére, szerencsére, minimális, az mikor tényleg megrogyok, de gyorsan felállok, s kiélvezem a drága kis arany csapatommal töltött minden egyes napot, s örömmel gondolok arra h mennyi jó dolog történt velem ez idő alatt, s mennyi mindent tanultam, s sok jó dolog történt velem! Mosolygó arc

Nah! Egy szuszra ennyi, ami hirtelen bennem volt, de most ez is egy olyan ritka bejegyzésre sikeredett, amikor elkap az “ihlet” .Mosolygó arc

Csók!

Kacsintó arc

Piros ajkak

823442_615952581764314_2020628621_o

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2013. február 16., szombat

Erről-arról; :)

(Jaaaaj nagyon beléjük szerettem! *.* ^^)

 

Idézet mára:

"Egy hatékony gyakorlat az igazán fontos dolgok tudatosítására, ha arra gondolunk, mit hagynánk magunk után, ha a mai lenne életünk utolsó napja.

A fizikai dolgok mindig értéktelenné válnak; az általunk adott nem fizikai dolgok – mint például a bölcsesség, szeretet, energia, barátság – maradnak meg tartós örökségként.

Mit tudsz adni magadból, ami örökké megmarad?" - Yehuda Berg

 

5 egymást követő estén keresztül, egészen a hét közepéig mindig álmodtam Rómáról, h bojongok a városban. Tisztán emlékszem, mert mindig úgy lett vége az álomnak, h felébredtem! :/ Zavarban levő arc Szomorú arc481467_10151308473770918_162805580_n

Feljegyzeteltem pár dolgot, h mik történnek melóban. Mosolygó arc

Bejött az üzletbe egy kb.: 5 fős, tizen-huszonegynéhány évesekből álló gyerekek az üzletbe Adidas meg Nike (iskola?) táskában. A többiekkel mosolyogva nézünk egymásra; mondjuk h ez mi?!

Halkan felteszi magának a managerünk a kérdést, h mi van gyerekek, eltévedtetek? Arc nagy mosollyal

Kivan téve h 50% SALE és azt hiszik, h 15 e. alatt kaphatnak pólót v mi?! 

Peresze, üzlet vagyunk, az jön be aki akar, de rájuk volt írva első pillanattól, h úgyse vesznek semmit, csak ahogy kolléganőm mondta; suhanckodni (!!!Arc nagy mosollyal) jöttek be!

Jót nevettünk rajta, de am meglepő módon megszólalt bennem a lelkiismeretem, h ne álljak így hozzájuk.

551275_10151307843080918_103792530_nAm ők is észrevették magukat, mert ahogy megmutatta nekik a kolléganőm a kért pólókat, gyorsan kiviharzottak az üzletből.

Volt arra is példa, nem tudom h anno meséltem e de bejöttek szintén tinik megkérdezni fogadásból(!), h a haverján lévő Armani póló igazi e?!

Imádom ilyenkor az ü.v helyettesünk, mert néha olyan felsőbrenddű szerepet tud magára ölteni (am oroszlán szo nem csoda), h úgy nézett a gyerekekre, mint egy veterán öreg tanár, s azok szinte összementek a nézésétől! Arc nagy mosollyal

Ránézett csak a pólóra, s megmondta, h ordít róla, h hamisítvány.

A másik visszakérdezett, h ezt honnan tudja biztosra, mire Marci olyan pillantást vetett a kérdezőre, h konkrétan megsemmisült! Arc nagy mosollyal

Aztán elkezdte sorolni, h a logo az úgy szar és béna ahogy van. megnézte a belső címkéket, minek közük nem volt az Armanihoz, aztán bezárta azzal, h elég jól ismeri a saját termékeinket ahhoz h tudja, h ilyen ….. t nem árulunk.  XD

Aztán jönnek be az üzletbe olyan emberek, akiktől minden egyes alkalommal megdöbbenek! Leginkább a keletiekre, szlávokra jellemező az a sajnos az kell h mondjam, az a barbár mód, amiket ők művelni tudnak. Természetesen most se általánosítok, de vannak olyan akik olyan gyorsan, hirtelen, szinte szaladva rontanak be az üzletbe, mintha az utcáról ostorral kergetnék őket. Nagy léptekkel végigjárna az üzletet, mint valami zavarodott elmebeteg, s durva, hirtelen otromba, mozdulatokkal nyúlnak a ruháinkhoz.557900_10151311302285918_2079796612_n

A csajok oda se mernek menni az ilyenekhez! Mindig én vagy az ü.v helyettes megyünk utánuk, s jó hangosan erélyesen rájuk szólunk, s megkérdezzük, angolul magyarul, h miben tudunk segíteni?!  Az ilyenek általában nem is beszélik az angolt, csak oroszul motyognak, s kiviharzanak az üzletből.

Az igénytelen kínaiak szoktak ilyenek, s még durvábbak lenni. Ők még megfűszerezik a turházásaikkal, ahogy szívják hangosan undorító módon az orrukat! Nah ezt már mi se bírjuk elviselni, a csajok meg rendesen az üzlet másik felébe menekülnek, h ne hallják őket. Volt már nem egyszer h eléggé látványosan szörnyűlködtünk, fejünket csóváltuk, nemtetszésünk fejeztük ki, de észre nem veszik magukat!

Rettenetes! Zavarban levő arc :/

Ezek nagy általánosságok voltak. betekintők a mindennapi munkánkba. Mosolygó arc

Manapság konkrétan pangás van nálunk mivel alig van már árunk az üzletbe, s tök kellemetlen nekünk. Ég a pofánkról a bőr, h máshol már a tavaszi nyári kollekció van nálunk még mindig a téli. Bár ez persze nem a mi hibánk, de erről majd később beszélek.

560227_10151326528455918_855348530_nVárunk mi is. Ennyi

Egyik kolléganőm felmondott, mert kapott egy jó üzletvezető helyettesi pozíciót az egyik Inditexhez tartozó üzletben. Egyik szemünk sír, a másik nevet…. :/ Mosolygó arc

Am unalmunkban és jómódunkban, ha meguntuk már az olvasást, netezést, semmittevést, akkor összeállunk, s ország város fiú lányt játszunk. Arc nagy mosollyal

Nehéz lesz visszaszokni majd a valódi munkához, ha megtörténik majd a változás

Mostanában sokszor megfordult a fejemben, h levágatom 1 mm-re a hajam, minden hol! Arc nagy mosollyal Sokan, – konkrétan, szinte mindenki – ellenzi, s nem javasolja, de ennek ellenére valamiért még is akarom! Majd nyáron talán, amikor 1 hét szabin leszek, lehet bevállalom. Arc nagy mosollyal

Voltam a szűrési eredményeimért is. Minden negatív. Mosolygó arc

A következő bejegyzésem is kész van, ami hosszúra sikeredett, de szeretném, ha majd végigolvasnátok, s elgondolkoznátok rajta majd olykor-olykor, ha eszetekbe jutok én v az olvasottak.

Majd Vasárnap este posztolom.

Csók!

Rion Kacsintó arc

Piros ajkak

793839_605832032776369_211518747_o

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Képek

tumblr_md6vckTNAM1ria3qho1_50016410_4256034290399_22580173_n45867_617614861598086_828153890_n526531_617883788237860_1747016175_n537823_611907772169628_1748980243_n550414_10151236252928151_226935487_n551954_10151168057448151_395244661_n552185_347015135395608_1517018238_n553260_404245622993145_880031048_n553951_10151056259820918_2129637883_n554420_489510557733916_1804454502_n555448_10151203037816927_2124656428_n556558_318888078208314_916041721_n556602_10151055852251342_1496401123_n557087_10151094853715918_521308595_n557095_10151178942793151_1111766945_n557104_541782809181292_1382576824_n558591_321386864625102_1634584623_n558718_323310187766103_1200891143_n558844_10151301475558151_425726190_n558917_571259896234416_144956969_n559024_10151264037568151_684842508_n559094_447355001979295_1933263238_n559975_617060711653501_1181811399_n