2013. augusztus 26., hétfő

Az előző részek tartalmából:

 

Idézet mára:

“Ha szereted magad, és nem azon jár az eszed, hogy keress valakit, aki szeret, képes leszel elfogadni azt, amit felajánlanak. Fontos, hogy értékesnek tartsd magadat, és ne érd be álcázott szeretettel. Ha úgy döntesz, hogy keresel egy partnert, vagy együtt vibrálsz valaki mással, de nem kapod meg azt, amit akarsz, ne nyafogj, ne siránkozz, ne duzzogj, hogy az illetőt megváltoztasd a saját igényeid szerint. Ha a magaddal szemben felállított érték nem valósul meg, egyszerűen változtasd meg a valóságodat, és menj tovább egyedül, amíg meg nem találod azt, aki visszatükrözi azt az értéket. Addig is őrizd éned szeretetének, tiszteletének vibrációját, és tanuld meg, hogy ennek az utazásnak a célja önmagad felfedezése a többi emberhez fűződő kapcsolataidban. Nemcsak férjekről és feleségekről szól. Az utazás célja az, hogy sok más életet megérintve megtanuld tisztelni saját fizikai testedet, és az éned páratlan mivoltát. Mindig legyen időd az énre figyelni, és engedd fejlődni.”

 

Az előző részek tartalmából:

Előbb meglett az új telefonom, mint gondoltam volna ugyanis, miután megírtam a1567_215861618568134_1562583440_n legutóbbi bejegyzésem, azután másnap este, kutyasétáltatás közben el is hagytam a régi telóm. Zavarban levő arc Egy szövet rövidnadrágban voltam kint, aminek vágott volt a zsebe, s valószínűleg akkor csúszott ki a zsebemből, mikor ültem a padon. Itthon vettem már csak észre, de mire visszamentem már persze nem volt ott.

Másnap meg megvettem az új HTC one telót. Nagyon jó. Szép, okos, s a zenei hangzása is kitűnő a többi telefonhoz képest, mivel elől vannak a hangszórói.

Csak ajánlani tudom! Kacsintó arc

Scottynak lett játszótársa! Szintén egy harci kutya. Ha jól tudom terrier féle. Jellegzetes hosszú orrú/arcú, közepes termetű.

Scotty nagyon aktív, játékos, s ugrálós, a másikat néha unszolnia kell, de kis idő után mindig felenged s nagyot futkároznak.

Mesélte a gazdija, h örül nekünk nagyon, mert a mi kutyáink kicsit erősebben játszanak. Magas a fájdalom küszöbük a többi kutyához képest, s gyakran hisztiznek a kutyák, ha hozzájuk engedik, mert egy kicsit a nyakába harap s már felordítanak. Scottyval meg úgy játszottak, h vér is folyt, de nem volt vészes. Valószínűleg, valamelyikük ínye v valami ilyesmi. De hát észre se vették, csak mi a végén, h a másik fehér kutya oldalán egy tenyérnyi vérfolt virított. Ilyenek ezek a harci kutyák… Arc nagy mosollyal

60709_218532211634408_2118808022_n

Vasárnap hazaugrottam néhány órára vidékre.

Jó volt otthon lenni. Feltöltődtem. Anyum betegeskedik, mindig nyomást érez a mellkasán. Mondtam neki, meg tudja ő is, h a sok lelki problémája miatt, de nem tudja, nem képes megoldani őket. Beszélgetésünk közben, megöleltem, s kimondtam h szeretem. Nálunk nagyon ritka az ilyen. Éreztem, h ezt kell tennem. Szeretetet kell adnom, mert szüksége van rá. A szeretet pedig pozitív, gyógyító erő, s támogatást akartam neki ezáltal is adni, mert láttam, h a szavakkal, tanácsokkal nem megyek semmire.

Olyan jól esett neki, h vissza ölelt, s azt mondta, h ő is szeret, s elkezdett pityeregni. Na meg persze én is, de gyorsan összeszedtem magam. Mosolygó arc

Melóban ismét kaptam bókot  egy másik kolléganőmtől is.

Nagyban beszélgetünk, mikor egyszer csak közli velem, h;  “Irigylem a barátod!”

Nem is hallottam még ilyen formában közölni, s első pár másodpercben csak553471_231128780374751_1541672904_n pislogtam rá, h mi ez a hirtelen témaváltás, v ez most valami oltás volt, v mi?! Aztán ahogy elpirult és szépen kedvesen, pislogott vissza rám ő is, úgy leesett végül a tantusz. Mosolygó arc Nem is tudtam rá mit mondani hirtelen. Aztán nagy nehezen, lányos zavaromban kinyögtem egy köszönömöt és megöleltem. Mosolygó arc

+ Esett az eső, begöndörödött a hajam, s sokan dicsérték és csodálták, h “Jééé! Neked ilyen göndör a hajaaad?!” Arc nagy mosollyalAmi szerintem nem göndör, hanem csak hullámos, de mindegy. Am én is szeretem, csak Norbi nem, s így teljesen hozzászoktam, h vasalgatom.

Jah! Meg a szemüvegem! Egyik nap begyulladt a jobb szemem, s nagyon fájt, meg könnyezett így nem tettem be a kontaktlencsém, s helyette a szemüvegembe mentem be. Nagyon sokan megdicsértek, h nagyon jól áll! Arc nagy mosollyal Jól esett. Rég kaptam már dicséreteket, bókokat. (Hát mondjuk így már magam sem csodálkozom, h imádok bejárni dolgozni! Arc nagy mosollyal Kacsintó arc Arc kinyújtott nyelvvel )

Norbival egyik este kiültünk s megittunk egy üveg Tokajit az Erzsébet híd lábánál. Jó volt egy kicsit relaxálni. Mosolygó arc1167662_432173253565811_1825382895_o

Am ma (Hétfőn) indult el Norbi és a kolléganője Montenegróba….

Szar érzés. Reggel sokáig néztem még aludt, meg leültem mellé megsimogattam a kis buksi fejét. Fel is ébredt, s hozzám bújt. Olyan jólesett. Beszélgettünk egy kicsit, s szépen elbúcsúztam.

Vasárnap délutánra érnek haza, mert vonattal mennek, s így 1-1 nap az oda-vissza út.… :/

Én meg elütöm addig is itthon melóval az időt, mert nagy események előtt állunk, s már tűkön ülök izgatottan! Mosolygó arc

Jah! Popov lakótársam is a cég tagja lett, mert beprotezsáltam, s a raktári részen fogja erősíteni a csapatunk! Szo már nem csak lakótársak, de kollégák is vagyunk.

TÖK IZGIIIII! Arc nagy mosollyal

Mosolygó arc

Csók!

Rion Kacsintó arc

Piros ajkak

1000406_407539209357402_1211878932_n

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2013. augusztus 25., vasárnap

Meditálás:

Gondolat mára:

 

A “kivagyok borulva mert…” dinamikája abban a legjobb, h pontosan rámutat arra az életedet átalakító kapura, amely a problémamegoldás csodás útjára nyílik. Ezen az úton található a gyógyulás, az érzelmi szabadság és a spirituális fejlődés. Röviden: Amikor kiborulsz valami – bármi – miatt, megjelenik a problémamegoldás és a spirituális fejlődés lehetősége.

H. Ronald Hulnick – Lelkedhez hűen

2013. augusztus 23., péntek

Betekintő:

 

Idézet mára:

Ha megragadsz a szeretet eszméjénél, és képtelen vagy megérteni, miről szól, akkor a szeretetet önmagadon kívül keresed. Keresel valaki mást, hogy értelmet adjon az életednek és elfogadjon. Ha nem találsz ilyen embert, dühös leszel, vagy értéktelennek tartod magad. Ezzel a mintával nőttél fel, ezt a példát mutatták a szüleid és a társadalom. Sokszor elmondtuk már, a legfontosabb dolog önmagad szeretete és a Föld tisztelete. Ez az, amit állandóan elfelejtesz. Keresed a következő kapcsolatot, hogy teljessé, egésszé válhass általa ! Úgy véled, kapcsolat nélkül nem érsz annyit, hogy elfogadjanak a társadalomban. Magányosnak érzed magad. Meg kell tanulnod egyedül lenni. A magány csak lelkiállapot. Soha, soha nem vagy egyedül. Rengeteg entitás vesz körül. Ha abbahagynád az önsajnálatot, felfedeznéd, mennyi adat bombáz szüntelenül, és egyedül szeretnél maradni, hogy élvezhesd a kapcsolatfelvételt.

Az elmúlt hetekben többször voltak fura érzéseim és gondolataim. Egy olyan lelki állapotban kerültem, amit máskor még nem tapasztaltam. Mindig akkor kerültem ilyen állapotba, mikor egyedül voltam, s nem csináltam semmit. Pl.: utaztam, vagy sétáltam. S nem nyomkodtam a telefonom, nem kattogott kivételesen az agyam a melón. Állandó jelleggel lelassultam ilyenkor, s olyan nyugodtan bandukoltam, mint akinek semmi dolga.

Ahogy múltak a hetek, egyre intenzívebben, s többször kerültem ebbe az állapotba.

Péntek délután pedig, egyik séta alkalmával, mikor jöttem haza a boltból is ilyen lettem, s alig vártam, már h hazaérjek.

Itthon meggyújtottam egy füstölőt, gyertyát, betettem nyugis zenét, s leültem, h rendezzem soraim.

Sírás lett belőle, ami viszonylag jó, mert a sírás által tisztul a lélek, viszont előjöttek a fájó dolgok, ami miatt ilyen voltam.

Az egésznek a lényege az, h belsőleg folyamatosan változom, megállás nélkül. Ezt nem h mások nem veszik észre, de még én magam sem akartam róla tudomást venni. Mindig lekötöttem magam valamivel. Melóztam, gépeztem, net, teló, mindent csináltam, s amint épp nem foglalkoztam semmivel, egyből jöttek az érzelmek, gondolatok, ami miatt olyan furi állapotba kerültem.

A lényeg, h bensőleg… …”nagy harcok zajlanak” bennem. Ugyanis azon vagyok, h  tudatosan odafigyeljek a negatív énemre, s azt folyamatosan pozitívvá gyúrjam.

Az életem “külső” területein ez jól megy. Nagyon is jól. Ezért van az pl, h imádom a munkám, ott boldog vagyok, s jól kijövök mindenkivel, szeretem a kollégáim.

Viszont az életem “belső” területein káosz és katasztrófa van. Ha a várfalon kívül nincs ellenség, minden okés, béke, boldogság és nyugalom van, akkor a falakon belül dúl a pestis. Zavarban levő arc

Szar a kapcsolatom a családommal, a párommal és ez nagyon lehúz. Lehúz az is, h megint gyenge vagyok, s nem tudok mindent kézben tartani. Egyszerre utálom őket és hiányolom, szeretem őket. A haragom, meg néha tudom tudatosan semmissé tenni, eloltani, de gyakran pillanatok alatt úgy felrobbantanak, h azt a heves reakciót, ami kitör belőlem nem lehet kezelnem. S ha én nem kezelem a kirobbant háborút, akkor senki. Ez is nagyon szar érzés. Mindig én csináljak mindent, mert a többiek képtelenek a szeretetteljes, lélekcentrikus, békés rendezésre.

Akkora és oly sok a negatív energia a falakon belül, h szerintem kiborultam, v egy kicsit megrogytam v nem tom.

Feltettem magamnak a kérdést a meditáció közben, h tulajdonképpen mi is a bajom?

Emberségesség.

A válasz az volt, h egyszerűen nincs szeretet, béke és “humanitás” a falakon belül, Nincs meg az alap háttértámogatás, s nincs “emberem”. Nem kapok szeretet, nem kapok itthon kedvességet, nincs támaszom, nincs lelki társam. Nincs kivel mélyrehatóan megbeszélnem a dolgokat, nincs aki megértsen, nincs aki vigasztaljon, nincs kivel osztoznom őszintén a boldogságban.

Csak a harc, a rohanás és a felszínes sekélység.

Ennyi?

Nem!

Mi a baj még?

Az h elfogyott a lelki erőm, s nem látok megoldást, s már annyira kevésnek érzem magam, annyira felőrölt ez “belső itthoni polgárháború”, h legszívesebben feladnám ezt a földi életet s “haza” hívnám magam, de ez az opció nem elérhető.

Akkor?

Itt kell maradjak, s meg kell találnom a megoldásokat, mert mindenre van megoldás, s nem véletlen, h pont olyan emberekkel hoz(ott) össze az élet, amilyenekkel…

Csak honnan merítsek erőt, h ismét rendbe szedjem magam, feltöltődjek, s nekiláthassak az itthoni dolgok rendbetételének? …..

……

…Mély csend belül…

……

Hát akkor nem maradt más hátra, mint, h várjak, s éljek a jelenben/nek. Türelem, s  tolerancia, amit amúgy is tanulnom kell…

Rion

 

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2013. augusztus 21., szerda

Liberáldiktatúra kontra homofóbia

575215 4834734627730 1709796860 n

A budapesti utca szabályai: lámpaoszlopra vizelni oké, kisbolt előtt csókolózni közszeméremsértés. Akinek pedig ez nem tetszik, az közveszélyes liberáldiktátor, és mint ilyen, száz baseballütő-csapásra ítéltetett. Ez a gondolkodásmód pedig teljesen normális, de melegnek lenni deviáns. Hát erre én röviden és velősen, szép magyar szófordulattal élve csak annyit tudok mondani: a nagy lósz@rt.

h i r d e t é s

Néhány nappal ezelőtt óriási balhé volt belőle Magyarországon, hogy egy budapesti boltos baseballütővel támadt egy csókolózó meleg párra, majd miután a srácok kihívták a rendőrséget, a biztos urak a boltosnak adtak igazat, megfenyegetve a srácokat, hogy bevihetnék őket közszeméremsértésért. A hír azonnal bejárta az országot, spontán tüntetések szerveződtek, sokan teljes vállszélességgel támogatták a fiúkat, mások liberáldiktatúráról és fertőről beszéltek, és persze rengetegen akadtak, akik szerint nem az a kérdés, hogy a srácok homo- vagy heteroszexuálisak, hanem hogy miért kell az utcán csókolózni, amikor „az nem oda való”. Valami nem tetszik? Minek az a sok szájtépés, kapd elő a baseballütőt!

Ahogy az lenni szokott, amint napvilágot látott az esemény a sajtóban, már csörgött is a telefonom, és mintha valóban év volnék Magyarország Hivatalos Homoszexuálisa (ahogy Bede írta egyszer egy az egyik Villáminterjújában - no, nem mintha gondom volna ezzel, igazán megtisztelő cím), a lapok arról érdeklődtek: szerintem kinek van igaza. Én elmondtam, hogy szomorúnak és elfogadhatatlannak tartom ezt a helyzetet és szívemből kívánom a boltosnak, hogy sikerüljön élete során átgondolni mindezt, illetve hogy legyen lehetősége valamikor az életben egy hasonló helyzetben bebizonyítani, hogy nemes lelkű ember.

Ön szerint kinek van igaza?
  • A homofób boltosnak
  • A buziknak
  • Mindenkinek, csak ne veszekedjünk

Ez a balhé ugyanis nem csak a „buzikról” szól, sokkal inkább arról, hogy elfogadjuk–e az erőszakot mint problémamegoldást. Szívből sajnálom a boltost, hogy úgy érzi, az ő személyes terét sérti, ha valaki nem pont olyan, mint ő, és ha totál empatikus vagyok a kirohanását illetően - hiszen sajnos sokszor sokan esünk abba a hibába: megijedünk valamitől, ami számunkra ismeretlen, és zsigerből ítélkezünk ahelyett, hogy esélyt adnánk magunknak a fejlődésre, vagy arra, hogy átértékeljük az az erkölcs rendet, amit a társadalmunk ránk erőltet. Persze az, hogy minderre válaszul vadállat módjára viselkedni az emberi természet része, nem jelenti azt, hogy ez rendben is van.

„Aki kirakja a melleit, ne lepődjön meg, ha megerőszakolják”

Jó, hogy a srácok a a rendőrséghez fordultak, mert kutya kötelességünk felemelni a hangunkat az ellen, ha valaki a fizikai és verbális erőszakot próbálja természetes, normális, elfogadható megoldásként magyarázni bármiféle konfliktushelyzetben. Erre nem csak a magunk védelmében van óriási szükség, hanem Magyarország, a Magyarországra látogató turisták, és a gyerekeink, sőt, a jövő generációja érdekében is.

176687567

Fotó: Matej Divizna / Europress / Getty

Egyikünk sem akarhatja, hogy ha valakinek történetesen a vöröshajúakkal, vagy az apácákkal, vagy a dalmatákkal van gondja, az kérdezés nélkül támadhasson. Erre persze rá lehet vágni, hogy „aki a gettó közepén smacizik, az ne lepődjön meg, ha fejbenyomják egy doronggal”, de lássuk be, ez pontosan úgy hangzik, mint a „amelyik lány miniszoknyát vesz és kirakja a melleit, az ne lepődjön meg, ha megerőszakolják”. De – költői kérdés – mondjuk lámpaoszlopra hugyozni a nyílt utcán belefér a társadalmi normába? Nyilván nem, mégis, a random helyekre vizelő részegekhez hozzászokott a szemünk – a smároló melegekhez viszont nem. Utcán csókolózni, ha azonos neműek vagytok: a nyolcadik főbenjáró bűn

Nem értem pontosan azokat sem, akik azon hőbörögnek, hogy miért kell egyáltalán bárkinek is a nyílt utcán csókolózni. „Ez magánügy, mindenki csinálja a négy fal között” - mondják ők. És mondjuk szomorúnak lenni nem magánügy? De az, mégse támadunk rá senkire, aki az utcán pityereg. A családi konfliktus nem magánügy? Baromira az, még sem üvöltjük le a fejét a nőnek, aki a gyerekével veszekszik az utcán. Amúgy meg miért is kellene egy csókváltást szigorúan a négy fal közt végezni? Amiért kézenfogva is csak akkor sétálhat egy pár, ha nem azonos neműek?

Millió oka lehet annak, hogy két fiú az utcán csókot váltott – már amellett, hogy ugyanúgy szeretik egymást, és ezt jólesik kifejezni egymás felé, ahogy a hetero párok, akik teszik ezt nap mint nap, minden megbélyegzés nélkül. Lehet persze az is, hogy mindkettejük szülei vad homofóbok, és nincs hová menniük, ha érezni akarják egymás közelségét és szerelmét. Az is lehet, hogy kicsit be voltak nyomva – és hát az vesse rájuk az első követ (de leginkább az se), aki még sosem rúgott be annyira, hogy nem a „Tudni illik, hogy mi illik” című erkölcsi kisokos motiválta a tetteit.

„Szegény gyerekek, eltorzul a kis egészséges, homofób lelkük!!!”

Nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak, ha arra gondolok: sikerült felépítenünk egy olyan hamis, képmutató társadalmat, ahol nem ütközik erkölcsi dilemmába rátámadni egy emberre, de közterületen csókot váltani már nem fér bele. A szeretet megnyilvánulása bűn, undorító, deviáns, míg a düh, a gyűlölet és az erőszak megnyilvánulása jogos. Belefér továbbá az erkölcsös ember világról alkotott képébe, hogy át se gondoljon olyan, az „exhibicionista buzik” kérdésénél sokkal komolyabb problémákat, mint mondjuk hogy a ruháit éhbérért tízéves bangladesi gyerekek varrják, vagy hogy ötven éven belül szó szerint eltűnnek majd a tengeri herkentyűk, mert az ember nevű lény a kulinária nevében levadászta az óceánokat. „Normális” dolog, hogy kilyukasztottuk az ózonréteget, hogy akkora szeméthegyeket termelünk a konzumkultúrával, hogy nincs hová halmozni az újrahaszosíthatatan, mérgező kacatokat. Nem abszurd, hogy mondjuk a szelektív hulladékgyűjtés kérdése kevésbé égető probléma valaki számára, mint az, hogy két – számára vadidegen ember – csókot váltottak egy kisbolt előtt?!

„Milyen károkat okoz egy kisgyerek lelkében, ha két férfit lát csókolózni?” - erre inkább válaszoljunk majd az után, ha feleltünk arra, milyen károkat okoz egy kisgyerek lelkében, ha olyan közegben nő fel, ahol a személyes vélemény kifejezésének elfogadott eszköze a baseball ütő?

Ez lenne a liberáldiktatúra?

Mostanában nagyon divatos szófordulat lett a „liberáldiktatúra”, és bár homofóbok, rasszisták és tudatukban mélyen alvók milliói számára nyújt komfortérzetet, hogy végre ők is mondhatják: „Ti terrorizáltok minket, mocskos liberálisok!”, azért lássuk be, más tészta nem egyetérteni valakivel, és megint más rátámadni egy baseballütővel. A „liberálisok” nem vernek agyon vagy köpnek le homofóbokat és konzervatívokat. Nekem nem lesz rosszabb napom attól, ha Mari néni és Jóska bácsi undorodnak a buziktól, de – hogy az ő szófordulatukkal éljek - ha valamit, hát ezt igazán haza lehet vinni a „négy fal közé”. Az egyetlen dolog, ami elválaszt minket attól, hogy békében éljünk együtt – buzik, heterók, feketék, fehérek, cigányok, arabok, zsidók, kínaiak, liberálisok, konzervatívok, keresztények, ateisták, és minden más címke büszke tulajdonosai -, hogy ne a mások ügyeivel legyünk elfoglalva.

DSC 4700

Fotó: Bődey János / Index

Teréz anya azt mondta egyszer: ha a világon mindenki a saját portája előtt takarítana, az egész világ tiszta lenne. A történelem ismétli önmagát „Miért kell huzigálni az alvó oroszlán bajszát?” – merülhet fel a kérdés a melegek egyenjogúságáért folytatott küzdelme kapcsán. A válasz pedig baromi egyszerű: ugyanazért, amiért például a szüfrazsettek „huzigálták a vadállat bajszát” a nők szavazó- és munkához való jogaiért. Ugyanazért, amiért Malala Yousafzai, a pakisztáni kislány még akkor is folytatja a lányok tanuláshoz való jogáért folytatott küzdelmet, ha ezért golyót repítettek a fejébe. Ugyanazért, amiért az amerikai feketék egy ponton besokalltak, és nem fogadták el többé, hogy nem használhatják a „fehér buszokat”. Ugyanazért, amiért a Közel-Keleten vérontásba fordult az arab tavasz, mert az emberek nem tűrték tovább, hogy egy vallás nevében döntéseket hozzanak helyettük. A bajuszhuzigálás pedig – még ha áldozatokat is követel – mindig meghozza az eredményét: ma a nők már szavaznak, az USA-nak afroamerikai elnöke van, és a világon egyre több országban válik elfogadottá, ha egy kisgyermeknek történetesen két papája vagy két mamája van.

Ki legyen? Putyin, vagy II. Erzsébet?

Az elmúlt pár év során Magyarországon komoly értékrendváltás zajlott és zajlik ma is – ez pedig egyáltalán nem meglepő egy olyan ország esetében, amelynek lakosai évszázadok óta ahhoz vannak szokva, hogy valaki más mondja meg nekik, mi a helyes, és mi a helytelen. Mindig volt kit hibáztatni a ránk erőltetett értékrendért: a törököket, az osztrákokat, a németeket, az oroszokat, aztán ahogy véget ért a kommunizmus, és hirtelen felelősek lettünk a saját döntéseinkért, egyszerűen csak „a rendszert” okoltuk a nyomorunkért, akármelyik párt volt hatalmon. Ennek következményeképpen fogalmunk sincs, melyik „oldalra” álljunk: elfogadjuk, hogy a világ változik, és az emberi szexualitás kérdése nem tabu többé, vagy ragaszkodjunk a jól bevált (?) elveinkhez?

A melegházasságra áldását adó angliai Erzsébet, vagy a meleg-hajtóvadászatot hirdető orosz elnök, Putyin a követendő példa? Ám akármelyik oldalra állunk is, jó észben tartani: a „jó” és a „rossz” valóban létező fogalmak, épp csak semmi közük ahhoz, hogy valaki fiút vagy lányt szeret. Ahhoz viszont rengeteg közük van, hogy a tetteink és a szavaink közelebb hozzák–e egymáshoz az embereket, vagy még inkább eltaszítják őket egymástól.

Melyik lenne a jó irány Magyarország számára?
  • A liberális Anglia és Franciaország
  • Oroszország, ahol illegális melegnek lenni
  • Kit érdekel, elég nekem a személyes nyomorom

Bármit is teszünk, vagy mondunk, mindig megkérdezhetjük magunkat előtte: az elkülönülést, vagy az egységet támogatjuk? Ha pedig néha félresiklunk, és intoleráns, arrogáns, kivagyi módon viselkedünk, hát ez van – csak az hibázik, aki dolgozik magán, nem igaz? Annyival viszont tartozunk magunknak, hogy beismerjük, ha tévedtünk, és törekedjünk arra, hogy legközelebb, ha hasonló konfliktushelyzetben találjuk magunkat, a tiszta szívünkből, ne pedig a mindenféle kreált társadalmi normáktól zavaros agyunkból döntsünk – másként.

http://divany.hu

2013. augusztus 19., hétfő

Napi gondolat:

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!


Székely János

2013. augusztus 16., péntek

Bódottág!

 

Idézet mára:

"Ha nyitottak maradunk az előttünk álló sokféle lehetőség iránt, ha megőrizzük szívünk és elménk fogékonyságát, és előítéletek nélkül készek vagyunk meghallgatni mindenkit, akinek mondanivalója van számunkra, akkor sorsunk beteljesüléséhez vezető úton sosem maradunk segítség nélkül." - Yehuda Berg

 

Nah! Hát nem tudom, h volt e olyan, v mikor volt utoljára az életemben, de örömmel mondhatom azt, h boldog vagyok! Mosolygó arc60485_10151601396150918_934033623_n

Minden napjaimat a munkám teszi ki, amit nagyon szeretek! Szeretem a kollégáim is, s úgy érzem/gondolom, h elmondhatom azt is, h már teljesen nyitottá váltam szinte mindenki felé. Mosolygó arc

Már megtudtuk, h konkrétan ki melyik osztályon, kikkel fog dolgozni, s nagyon örülök, annak ahol és akikkel dolgozni fogok. Jó csapat. Kurva jó csapat! Arc nagy mosollyal

Nem az órák repülnek, hanem a hetek! Zavarban levő arc Mindjárt vége a nyárnak!

Ma kaptam észbe, h augusztus(!) közepe van! Mondom mi vaaaaan???!!!

Ahogy hülyülve szoktuk mondani bent; “ NA NECSINÁÁÁÁÁÁÁLD!!!” Arc nagy mosollyal

Tanulunk, dolgozunk, okosodunk, fejlődünk. Közeleg a nagy nap, amit mindenki izgatottan vár.

Belegondoltam am már abba, is, h ha megnyitunk, akkor szétbomlik a nagy csapat, s mindenki csoportonként elkerül az osztályára, s így nem fogjuk nap-mint nap látni egymást. Meg nem lesz az a nagy nyüzsi és pezsgés, ami már hetek óta van, h együtt dolgozunk még egy helyen.

Szo nem lesz olyan már, így azon vagyok, h megélem, kiélvezem minden egyes napját az együtt eltöltött boldog munkásnapjainknak.

994324_622928881072381_665660346_nAz a baj, h nekem szar telóm van, de lehet majd megkérek pár embert, h csináljon a dolgos hétköznapokról fényképet. Olyan jó lesz majd visszanézni őket. Mosolygó arc

Rájöttem arra, h engem feltöltenek a kollégaim energiával. Szinte(!) mindig mindenki mosolyog, boldog, nevetünk, hülyülünk valamin, s ez olyan jó érzés.

Persze van olyan is, mikor fos kivagyunk, de akkor is együtt  vagyunk ki! Arc nagy mosollyal

Itt nincs az a tipikus pesszimista, magyar, zombi ember, aki leszív az életről! Pont h az ellentettje van!

Itt még a vezetőink is mosolyognak, s kedvesek, normálisak, s szeretnivalók!

( Nem sok ilyen vezetővel találkoztam az elmúlt 3 évben… Zavarban levő arc :/ )

Minden nap ér valami pozitív! Megdicsérjük egymást. Jó a hajad, ki vagy simulva, jól nézel ki, tetszik ez, tetszik az!

Apróságok, de olyan jól tud esni az embernek (szerintem, s nekem legalább is!)

Törődünk egymással, ha valaki el van valami miatt kenődve, azt észrevesszük egymáson s ki/megbeszéljük a szitut.

Alapból is sokat kérdezzük egymástól, h hogy van, mizu veled, s ezt nem csak úgy995755_580868095290254_1488215922_n felszínesen, hanem tényleg, s mindig van valamije mindenkinek, s van téma. Mosolygó arc

A raktárosokkal is tök jól összeszoktunk már, közösen dolgozunk velük is, s fokozatosan nyitnak felénk ők is. Bár nekik kissé másabb a…. …szo velük mondjuk annyira nem hülyülünk, mert nekik olyan hülye, fura humoruk van. Bár én jókat nevetek ezeken a szitukon is mikor a csajuk kétségbeesetten elfordulva finnyáznak, s a szemüket forgatják felém, h úúúúúr isten! Ments ki innen! Arc nagy mosollyal

JAAAAA! Amit a legjobban imádok! A raktáros fiúk irigy tekintetét, h mi szana-szét fogdoshatjuk, ölelhetjük a lányokat, s sokszor még ők jönnek oda hozzánk s ölelnek meg, csimpaszkodnak a nyakunkba! Arc nagy mosollyal

Imádom ezt is bennünk, mert úúúúúgy szeretem mindegyiküket megölelgetni! Arc nagy mosollyal

Bár vannak olyan vékonyak, akiket nagyon finoman és óvatosan szeretgetem meg, mert annyira vékony és törékeny, h attól tartok, h egyszer heves felindulásból, nagy örömömben kettétöröm őket! Zavarban levő arc Arc nagy mosollyal

Nem tudom h a múltkor írtam e, de megint találkoztam egy lány vallomással, h de jó lenne, ha nem ugyan azon neműek jönnének be nekünk! Kacsintó arc Arc nagy mosollyal

999853_10151599537005918_1642922683_nMajd elolvadtam. Szégyenlős arc

Arról már írtam ha jól emlékszem korábban is, h álmaimban is a melóról álmodok.

Nah, ez azóta is megy, majdnem hogy napi éjszakai rendszerességgel. Egyszerűen annyira e körül forognak a gondolataim!

Am a magánéletben is minden okés. Haza már nem nagyon járok, s anyumnak is megmondtam, h álljon le a rögeszmés kajafelhordásaival.

Mindig eszek menüt egy közeli étkezdében, s így megvan oldva a kajálás.

Norbinál semmi változás. Várja már, h mehessenek a kolléganőjével Montenegróba…

Am közösen a lakótársakkal heti egy alakalommal általában kijárogatunk iszogatni a Dunapartra. Jó és kell is, mert le kell vezetni a feszültséget, felelősséget s a sok mindenséget ami összegyűlik bennünk! Arc nagy mosollyal

Én meg azt is várom már, h felköltözzön Jenn, egy nagyon ritkán látott barátnőm. Utoljára tán januárban buliztunk együtt! Zavarban levő arc Szeptemberben költöznek fel.

Az elmúlt hetekben eléggé összeboronálódtunk facen és majdnem hogy napi szinten beszélgetünk.1010509_10151792237028151_991649520_n

Egyik este volt egy olyan álmom, ami után megint kicsit szarul éreztem magam.

Filmszerű jelenetként láttam az utcánk, ahol felnőttem. Tiszta olyan hatása, hangulata volt, mint mondjuk egy Született feleségeknek, csak a mi utcánk volt az, s persze a lila akác köz is közel áll a szívemhez, de a saját utcánk azért még közelebb, s fájó volt felébredni. Természetesen ismét megint minden szép jó és kellemes volt. Tavasz, napsütés, zöld fák, bokrok, virágok, frissen nyírt zöld gyep, s fiatal gyerekkacajok. Am lebegtem a földtől kb 3-6 m magasságban, s így beláttam az utca nagyobb részét, a közeli réttel, a gödrökkel, járdákkal, szo mindent ahol anno játszottunk… Zavarban levő arc :/

Utána fogok ennek az egésznek járni idővel, mert egyre jobban érdekel, h miért van ez, h legbelül, ennyire visszavágyom a gyermekkoromba, s ilyen sokszor álmodok erről is?! Zavarban levő arc

Am sem mondtam le a pránanadis képzésről, de az is előttem van, h jövőre elfogok megint menni a tisztán látóhoz!

1012902_10151594771750918_478912227_nJah! Erről jut eszembe! Eddigi “jövőbe látása” beigazolódott! A nyáron tényleg nagy belső változásokon, s fejlődéseken mentem át. Az őszre azt jósolta, h ebben az időszakban már az anyagi, fizikális síkon fogok fejlődni, s lesz majd egy nagy válaszút előttem, ebben az időszakban……Bezony!…

Am egyik nap vásárolgattam a H&M-be, meg venni akarok majd egy szép fekete táskát, meg a HTC ONE-t is megvettem volna már, ha a T-mobil nem baszta volna el a rendszerét, s nem csak a fostalicska “mozaik s” díjcsomagtól kezdve lehetne megvenni részletre az összes telójukat! Ezúton is kapják be! Köszi puszi!

+ Ha netalántán valamikor előbb tudnék végezni melóban, akkor elmegyek, s veszek majd 2 parfümöt, mert lassan kifogyok belőlük! Zavarban levő arc

Az egyik illatomnál maradok, ami a Giorgia Armani; Aqua di gio, a másik egy újítás lenne, a Dolce&Gabbana; The one lesz. <3

Jah! A csajok szinte napi szinten megölelgetnek s dicsérnek, h olyan jó illatos vagyok mindig! Mosolygó arc ^^ Imádom őket is! Mosolygó arc

<3

Csók! Kacsintó arc

Piros ajkak

1082555_10151574862195918_88355121_o

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)