2014. november 29., szombat

Ismét vár a Kossuth tééér!

Dec 4. és 16.-án!

"KÖZÖS TÜNTETÉS!
Az utóbbi hetekben egyre több civil, pártfüggetlen szerveződés alakult, 
hogy kiálljanak a magyar emberek érdekeiért. Most szeretnénk egy helyszínen egyesíteni ezeket a csoportokat és más civil érdekvédelmi szervezeteket, hogy együtt védjük meg jogainkat és utasítsuk el a társadalmi igazságtalanságokat, valamint hogy összefogjunk, és közösen alternatívát találjunk, amennyiben a jelenlegi kormány továbbra is semmibe veszi a szavunkat.

Eleged van a szociális megszorításokból? Az oktatási rendszer teljes átforgatásából és a társadalom elbutításából? A NAV-botrányokból és kitiltási ügyeiből? A mértéktelen korrupcióból és hazugságokból? Az egészségügy borzasztó helyzetéből és a magyarországi lakhatás egyre kritikusabb helyzetéből?

GYERE EL ÉS HALLASD TE IS A HANGOD! NE HAGYJUK HOGY MÁSOK DÖNTSENEK HELYETTÜNK, NE HAGYJUK HOGY SEMMIBE VEGYENEK MINKET!

A tervezett program:
Közös, békés vonulás a következő útvonalon:
József nádor tér - Szabadság tér - Kossuth tér.

A tüntetés folyamán felszólal majd több civil szervezet képviselője is, a felszólalók listáját hamarosan közzétesszük.


Amit szívesen látunk:
- Téged és családodat, barátaidat
- Transzparenseket
- Közös cselekvést, összefogást
- Békés, egymásra vigyázó tömeget
- Magyar és európai uniós zászlót


Amiből nem kérünk:
- Pártzászlók (ne felejtsétek, ez civil tüntetés!)
- hazugság, korrupció, kizsebelés, lopás"

Orbán nem ebbe fog belebukni - Interjú Kis Jánossal

Ónody-Molnár Dóra;
"Remélem, a politikában most színre lépett csoportokból ki fognak emelkedni strukturáltabb politikai mozgalmak, később pártok is – nyilatkozza Kis János filozófus, akivel pénteken bemutatott új könyve, a Mi a liberalizmus? kapcsán beszélgettünk.
– Új könyve áttekinti a rendszerváltás utáni liberalizmus történetét, ami egyben az SZDSZ története is. Nem időszerűtlen ez a kritikus számvetés ma, amikor az eltűnt liberalizmust kevesen siratják?
– A magyar történelem nagy progresszív felbuzdulásai – azok, amelyek nem zsákutcába vezettek, hanem folytatásra érdemesek – mind a liberalizmus jegyében álltak. Liberálisok voltak a reformkor legnagyobbjai, liberális szellemben fogantak az 1848. áprilisi törvények, a kiegyezést követő modernizáció a szabadelvűség jegyében zajlott, és igen, liberális nyelvet beszélt a rendszerváltás is. Igaz, a harmadik köztársaság vereséget szenvedett, a liberalizmus támadások kereszttüzében áll. De az „elmúlt huszonöt év" szőröstül-bőröstül való elvetése, az artikulálatlan liberalizmusellenesség nem mutat kiutat a válságból: maga is a válság része. Ezért a kritikus számvetés nagyon is időszerű.
– De mi remélhető ettől, ha a harminc alattiaknál leginkább antiliberalizmust látni? Kapitalizmus-ellenességet, globalizáció-ellenességet, a képviseleti rendszer elutasítását.
– A képlet inkább kusza, zűrzavaros. Az új protesztmozgalmak, ahogy én látom, egyszerre támadják a liberalizmust és a kiépülő illiberális államot. A kukába hajítanák az elmúlt huszonöt évet, miközben a jogállamot, a szabadságot, a köztársaságot éltetik. Gyanakvóak a globalizációval szemben, és az EU zászlaját lobogtatják. Ha azt kérdezi, hogy a liberalizmus népszerű hívószó-e a köreikben, azt válaszolom, hogy nem. Ha azt kérdezi, a liberális eszmék sikeresek lehetnek-e ebben a közegben, akkor azt válaszolom, hogy igen.
– Ezek a megmozdulások megingathatják a rendszert?
– Nem tudjuk, hogy mi lesz a kifutásuk. Az internet korában viszonylag kevés, alig szervezett ember hatalmas tömegeket tud az utcára vinni. Ez roppant fenyegetést jelent az autokratikus rezsimek számára. De magában hordja azt a lehetőséget is, hogy a mozgalom építkezés nélkül mozog az egyik tüntetéstől a másikig, míg végül kifullad. Hogy ez ne így legyen, ahhoz a kezdeményezőknek meg kell szerveződniük, el kell kezdeniük a proteszten túlmutató építkezést. Erős bizalmi viszonynak kell kialakulnia köztük. Ez pedig nemcsak személyi kérdés. Mindenekelőtt az kell hozzá, hogy megegyezzenek politikai célok minimumában, ami összeköti őket. Ha meg akarnak szabadulni Orbán illiberális államától, a közös minimum aligha lehet más, mint a liberális demokrácia, az emberi jogok és a társadalmi szolidaritás.
– A liberális demokrácia és az emberi jogok liberális eszmék. A társadalmi szolidaritás hogy következik belőlük?
– Az SZDSZ alapszabálya ezzel a mondattal indított: „Az SZDSZ liberális párt, a szabadság és szolidaritás pártja." A rendszerváltás liberális programja azt mondta, hogy Magyarország számára nincs más út, mint a magántulajdon elsőbbségén alapuló piacgazdaság. De azt is mondta, hogy a kapitalizmusra való áttérés sokakat fenyeget munkanélküliséggel, elszegényedéssel, és az ő sorsuk iránti közömbösség elfogadhatatlan. Egyszerre kell megteremteni a piacgazdaság intézményeit, és mindent megtenni azért, hogy senki ne szoruljon társadalom alatti helyzetbe. A magyar liberalizmus lehanyatlásának egyik fő oka, hogy nem tudta megőrizni az egyensúlyt e két politikai célja között. A 2000 utáni években a szabad demokraták egyre inkább úgy jelentek meg, mint akik a vállalkozók és befektetők rétegpártja kívánnak lenni. Éppen akkor, amikor egyre szélesebb középrétegek élték meg helyzetük elbizonytalanodását, és váltak hozzáférhetővé az antikapitalista retorika számára.
– Nem azért borult fel az egyensúly, mert a baloldali pártoknak jobban állt a szolidaritás képviselete?
– A liberalizmus mindenekelőtt egy erkölcsi felfogás arról, hogy hogyan kell az államnak bánnia a polgáraival, a polgároknak egymással. Abból indul ki, hogy minden ember számít, és minden ember egyenlően számít. Ebből nemcsak a jogegyenlőség, hanem az esélyegyenlőség melletti elköteleződés is következik. A legnagyobb modern liberális gondolkodó, John Rawls mutatta ki, hogy egy társadalom struktúrájának erkölcsi megítélése végső soron azon múlik, hogy a legrosszabb helyzetű tagjainak milyen esélyt kínál. Ez a gondolat nem idegen test a liberalizmusban, hanem a lényegéből következik.
– Hol itt a helye az egyéni felelősségnek?
– A liberalizmus kétségkívül azt vallja, hogy ha két egyenlő esélyekkel induló ember nem egyformán sáfárkodik a lehetőségeivel, akkor a köztük lévő egyenlőtlenség nem kifogásolható. A liberálisok tisztelik a teljesítményt, és nem osztják azt a vélekedést, hogy az egyik ember csak a másik rovására lehet sikeres. De ha valaki olyan hátránnyal indul, amit a saját erejéből nagyon nehéz vagy lehetetlen behoznia, akkor a lemaradása nem az ő felelőssége, hanem a társadalomé. A társadalomnak kell erőfeszítéseket tennie azért, hogy az esélyek egyenlőbbé váljanak.
– Könyvében azt állítja, hogy Magyarországon még mindig jelen van az a csoport, amely bázisa lehetne egy liberális politikai erőnek. Ami sehogy sem akar létrejönni. Ennek mi az oka?
– Az általam ismert kutatások szerint a választópolgárok 8-12 százaléka mondja magát liberálisnak. Mások, önbesorolásuktól függetlenül, vitás ügyekben gyakran a liberális választ helyeslik. Emberjogi kérdésekben 25-35 százalék közé tehető az arányuk. A magántulajdonhoz, a piacgazdasághoz való viszony terén ez az arány kisebb, de nem elhanyagolható. Ez nem azt jelenti, hogy adva van 10-20 százalék liberális, aki csak vezetőkre vár. Azok, akik sok kérdésben a liberális válasszal értenek egyet, nem mindig tudják, hogy az általuk helyeselt válasz liberális. Vagy fontosabbak lehetnek a számukra olyan kérdések, melyekben nem értenek egyet a liberálisokkal. Azok, akik magukat liberálisnak vallják, számos kérdésben nem okvetlenül értenek egyet a liberális válasszal. A liberális közvélemény létrehozása tehát politikai feladat. Aktivistákat, véleményalkotókat kíván, akik segítenek e kusza nézeteket összerendeződni. Magyarországon létezik széles alapozottságú liberális kultúra, adott a közeg ahonnan a politikai kezdeményezők kiválhatnának. Nincs rá garancia, hogy fel is fognak lépni, de lehetséges. 1989 előtt egyszer már megtörtént.
– A demokratikus ellenzék szerepére gondol?
– Több szellemi kör találkozott össze és fordult egyidejűleg a politika felé. Elsőként a gazdasági reform-gondolkodás lépett fel, még az első Nagy Imre-kormány idején. A hatvanas években megjelent a szociológiai rendszerkritika, mely kimutatta, hogy a rendszer nem csak rossz hatásfokkal működik, de újfajta társadalmi egyenlőtlenségeket termel ki. És végül a hetvenes évek második felétől összeállt a demokratikus ellenzék, mely az emberjogi eszmét hozta magunkkal, és a hivatalos tiltással dacolva gyakorolni is kezdte a jogait. Ennek a három, önmagában is fontos szellemi-politikai áramlatnak a találkozása kellett ahhoz, hogy az új magyar liberalizmus létrejöhessen.
Ám a köztársaság válsága azzal is járt, hogy megszakadt a nemzedéki folytonosság a rendszerváltó liberális nemzedék és az utána következő generációk között. A most színre lépő csoportok túlnyomórészt a 20-35 közötti évjáratokból kerülnek ki; az ő számukra a liberalizmus „az elmúlt húsz évhez" tartozik. A 35-50 közötti évjáratok gyakorlatilag hiányoznak.
– Lehetséges, hogy az a jelenség, amit előző könyvében a magyar jobb- és baloldal közti százéves háborúnak nevezett, végül magától eljelentéktelenedik? Azok az ellenzéki csoportok, amelyek az utóbbi hetekben jelentek meg az utcán, mintha eleve nem ezekben a struktúrákban gondolkodnának.
– A rezsim, Amely ellen az utcai tüntetések zajlanak, a megtestesült százéves háború. Az alkotmányt és a közhatalom tényleges működését szimbolikusan és valóságosan is kisajátította a jobboldal számára. Az új ellenállóknak éppúgy nincs helyük benne, mint a régi baloldalnak. Ezt ők is érzik: a felzúdulás egyik kiváltó oka épp a Norvég Civil Alap elleni kormányzati roham, a független NGO-k bedarálására tett kísérlet volt. Igaz, a szószólóik arról is beszélnek, hogy ők nem a rendszer leváltására törekszenek, csak az adórendszer reformjára, a korrupció felszámolására, átláthatóbb kormányzásra. Ám itt aligha lehet megállni. A sok-sok különböző ügy, ami az embereket az utcára viszi, összefügg egymással. Külön-külön nem oldhatók meg. A megoldás a rendszer leváltása.
– A háborús logikából szinte csak annyi maradt, hogy a másik oldalt el kell söpörni. Az ideológia eltűnt mögüle. A Fidesz ugyan használja a nemzeti retorikát, de a keleti nyitással szembefordult azzal a jobboldali hagyománnyal, amely nem kifejezetten oroszbarát.
– Van egy Orbánnak tulajdonított mondat, mely szerint nem arra kell figyelni, hogy mit mond, hanem arra, hogy mit tesz. Kétségtelen, a szavak és a tettek között 1990 óta soha nem volt akkora szakadék, mint most. De ez nem jelenti, hogy a szavak ártatlanok volnának. Felosztják a politikai teret, kijelölik a barátot és az ellenséget, megmutatják, hogy mi várható el a baráttól, és hogyan kell az ellenséggel bánni. Nem véletlen, hogy amikor Orbán bejelentette, hogy „illiberális államot" épít, az egész nyugati világ felhördült, pedig a projekt minden részlete ismert volt már.
– Az „illiberális állam" víziója itthon sem lett vonzó. Lehet, hogy a liberalizmus átértékelődik?
– Remélem, hogy a politikában most színre lépett csoportokból ki fognak emelkedni strukturáltabb politikai mozgalmak, később pártok is. Ha így lesz, akkor a látásmódjuk is fejlődhet. Differenciáltabb képet alkothatnak a harmadik köztársaságról és a rendszerváltó liberalizmus hagyatékáról is.
– Egy éve azt nyilatkozta lapunknak, hogy nem lehet tudni, mekkora a tényleges elégedetlenség, mert az emberek izoláltak, félnek a hatalomtól, és nem tudják mennyire vannak az érzéseikkel egyedül. A mostani tüntetéssorozat jelezheti-e azt, hogy az emberek rádöbbennek, nincsenek egyedül? Hozhat ez az ősz fordulatot?
– A média fölötti uralom megszerzésével, masszív tömegpropagandával és megfélemlítéssel a rezsim ideig-óráig azt az érzetet kelthette az emberekben, hogy egyedül vannak az ellenérzéseikkel. Úgy látták, hogy a többség mindent elfogad, mindenbe beletörődik. Aki így látja, az nem protestál, mert egyedül vagy nagyon kevesek társaságában tiltakozni nagy kockázatot jelent. Óriási távolság keletkezhet aközött, ahogy az emberek ténylegesen éreznek, és ahogy egymás érzéseiről vélekednek. Az a hamis látszat keletkezik, hogy a társadalomban nincs ellenállási potenciál. Ezt a látszatot senki által előre nem látott események szokták szertefoszlatni. Igen, az elmúlt hetek tüntetéssorozatának egyik legfontosabb hozadéka éppen az, hogy eloszlatta a hamis látszatot. Kiderült, hogy sokan vannak felháborodva, és hogy sokan hajlandók az utcára menni.
– Ez az egész tüntetéshullám mintha nem lenne független az amerikai fellépéstől. Kívülről jött az a hatás, ami belülről is jöhetett volna.
– Magyarország az euroatlanti szövetség része, és az Orbán-rezsim tartósan csak akkor volna stabilizálható, ha az országot ki lehetne vezetni az EU-ból és a NATO-ból. Márpedig a magyarok többsége ezt nem szeretné, riasztónak tartja a Putyinhoz való közeledést. De a tüntetéseket nem a kitiltási botrány robbantotta ki, és nem az tartja életben, hanem a sok-sok sérelem, amit a hatalom a legkülönbözőbb társadalmi csoportoknak okozott, és a születőben lévő felismerés, hogy ezek a sérelmek kivétel nélkül a rendszer önkényuralmi jellegéből fakadnak. Ráadásul a kitiltási ügyet nem is az amerikai kormány dobta be a nyilvánosságba, hanem a Századvég tulajdonában lévő Napi Gazdaság. Egy áttekinthetetlen, bizantinus hatalmi játszma okán jutott a tudomásunkra. Az ilyen játszmák rendszerszerű tartozékai az autokráciáknak, ahol senki nem rendelkezhet szilárd hatalmi pozíciókkal: a vezér hol fölemel egy politikust, hol elejti, hol milliárdost csinál egy emberéből, hol félrerugdossa.
– Lehetséges, hogy a miniszterelnök pozíciója tarthatatlanná válik a diplomáciai kudarcok miatt?
– Lehetséges, de nem ebbe fog belebukni."

Forrás; www.nol.hu

2014. november 22., szombat

Ööö.... Nem talállok szavakat!

Az hanyas, h ma posztoltam egy bejegyzést, melyben írtam a srácról, aki belémkötött, erre szörfölés közben rábukkanok?! O.o



Egy az egyben ő! Főleg a szeme(állása)!

...Döbbenet!... O.o


Betekintő;



Az emberek többsége nem tudja, v nem akarja tudni, v már hallott róla csak nem fogja fel, nem gondolkozik el azon az egyetemes törvényen, mely szerint a hasonló a hasonlót vonzza.

Gyűlölködésre, gyűlölködés a válasz.  

Sokan sajnos képtelenek tanulni a történelemből, mely végig ezt bizonyítja, h az erőszak nem megoldás, értelmetlen, felesleges rossz dolog. Persze van pár kivétel, mint pl.: a szabadságért, egyenlőségért, és a függetlenségért való harc, de aki az oroszokkal és hasonló keleti rezsimekkel képes szimpatizálni, az ne csodálkozzon majd el azon, h itthon is olyan kemény állapotok lesznek, mint keleten.

Kemény állapotok alatt értem én itt azt a fajta hatalmas korlátoltságot, butaságot, szegénységet, visszamaradottságot mind anyagi, mind szellemi sziten, melyek miatt oly szegények azok a nemzetek, s ezek elmomdhatóak még jó pár országra is, s ugye hasonlóan maradi és korlátolt emberek ezket pártolják, ilyenekkel szimpatizálnak, s tekintik példaképüknek.

Olyan országokra néznek fel, ahol elnyomják, semmibe veszik az emberi jogokat, a nőket, nincs valódi teljes szabadság, nincs szólásszabadság, sok helyen napi szinten folnyak a kivégzések, provokálnak, támadnak másik országokat, népcsoportokat, korlátozzák az internethasználatot, börtönbe zárnak másságuk, másként gondolkozásuk miatt civileket és még sokáig lehetne sorolni.

Pedálozhatnak a "bezzeg az EU, meg az amerikaik!"-kal, de ne felejtsük már el ismét figyelembe venni a mértékeket, a súlyokat, mennyiségeket!... Senkinek sem mindegy szerintem, h csak gyengén lát, s szemüveget kell hordania, vagy a fél szemére vak... ... S azzal is csak csőlátással lát...

Nem midegy h az a legnagyobb probléma, h GMO, munka nélküliség, hogy osszák el a pénzt ésatöbbi, vagy éppen az, h rettegsz, h mikor visz el piti hazug alaptalan vádakkal a rendőrség, nem élhetsz alapvető emberi jogaiddal, v éppen gyászolod családod, rokonaid, akiket v elvittek v lelőttek valahol a harcokban, v vallási okok miatt rekesztették ki, kellett elmenekülnie, v éppen alig van választék a boltok közül s azon belül is a termékeik választékaiból, s a nagy mellveregetés, nemeztieskedésből befelé fordulás lesz, melynek ismét csak a hétköznapi civilek isszák meg a levét azáltal h romlik a gazdaság, s hiánycikkek, termékek indulnak szaorodásnak, s az egekbe szöknek a árak. Sebaj ugye? Rettegés, nyomor és mellőzés! Sebaj! Lényeg h "rend és egység van!" ( A rezsimek szerint :D ) De lehetne sorolni sokáig még...

Ne felejtsétek el, h nem is oly rég még ezektől kellett rettegni itthon pont egy olyan rendszer és országnak "köszönhetően", amellyel a társadalom egy része erősen szimpatizáll!

Eszembe jutott most az is, h egyik este mikor levittük Norbival a kutyát, s elengedtük kint, ráment egy nagymagyaros jobbikos kutyájára. Nem volt verekedés, mert a mi kutyánk nem agresszív, de a másik kutya gazdija, nagyon provokatívan ránktámadt. Nála is sikerült alkalamaznom a kedves, higadt és kulturált mgnyilvánulásommal lecsitítani agresszivitását, de utólag már nagyon bánom, h nem beszélgettem el vele erről-arról. Pszchiológia, politika és a szociológiai témakör mindig is nagyon érdekelt.

Hiszem, h a higgadt, kedves megnyilvánulás nagyban elősegíti az emberek többségénél a kulturált kommunikációt.

Ugyan ezzel a módszerrel sikerült elkerülnöm egy verekedést...

A story ott kezdődik, h résztvettem ezen életem első leánybúcsuján, melyre egy volt kedves kolléganőm hívott meg. Nagyon jól éreztem magam, s ezúton is köszönöm mindenkinek, h résztvehettem. :) <3

A story folytatása pedig az, h hazafelé menet láttam, h egy kis suttyós megjelenésű srác filccel összefirkált egy ajtót, s miután hátranézett én nem vettem le róla a szemem, s a farkasszemezésből az lett, h bevárt a srác, s jó darabig együtt sétálltunk, mert egy irányba vitt az utunk.

Mivel bennem is volt már egy kissebb mennyiségű bátorító itóka, így álltam a helyem, s nem vonultam vissza. Az elején elég támadó, és provokatív volt. Faggatott, h mit láttam, meg mi nem tetszik, cigit tarhált, s elkezdett lökdösni, aztán megálltam vele szemben, s megkérdeztem, h bántottalak? Támadtalak? Ártottam neked valamit is? S mikor mindegyikre nem volt a válasza, onnantól fokozatosan visszavett az agyarából, majd ő kínált cigivel, beszélgettünk pár mondat elrejéig, h miért csinálja ezt, s miért jött nekem, aztán jött a busza, s úgy köszönt el, h jó gyerek vagy, én meg h vigyázz magadra.

Napokon át rágódtam, godolkoztam ezen a storyn...
Amit átlátok belőle, h az elején negatívan álltam a sráchoz, h a köcsög rongál bassza meg - "farkasszemezés"  - s ugye hasonlón a hasnlót vonza törvény által be is vonzottam a srácot, de miután megszólalt a belső hang, ami mindig megszólal igen erősen bennem, mikor hülyeséget akarok csinálni, elengedtem a negatív énem, s így rövid időn belül ezt megérezte a másik srác is, s így bekövetkezett a változás.

Még azon is elgondolkodtam, h nem éreztem egyáltalán félelmet, s  valszeg a félelem nélküliség is nagyban hozzájárult a gyors baráti állapot eléréséhez, mert lehet h ha féltem volna, azt kihatott volna a fizikai testemre is, mit meglátott és megérzett volna a srác is, ami csak táplálta volna az agresszivitását.

Továbbá egy másik fontos gondolat, amit mindenki gyakorolhat s szépen elsajátíthatja, az az a másik egyetemes törvény, mely szerint, amint/ahogy bent, úgy kívül is.

Azaz amilyen te vagy VALÓJÁBAN legbelül, olyanná válik a te környezeted, külvilágod is.

A valójában-t azért emeltem ki, mivel nem mindegy, h te tényleg olyan vagy amilyennek gondolod magad, v csak a te kis egócskád vetíti azt a képet, ahogyan vélekedsz magadról!

Tehát, amíg önmagadban meg nem találod a békét, szeretetet, jólétet, boldogságot, addig a környehetedben sem lesz ezekre...

A meditállás ebben IS sokat segít. ;)

Am 17.én hétfőn ismét kintvoltunk tüntetni, viszont most négyen mentünk a Kossuth térre. Jó volt ez is. Vettem előtte EU-s zászlót szép nagyot, amit sajnos az este folyamán sikerült elhagynunk, mert eléggé jó állapotba (...túl jó állapotba... ) kerültink mindannyian. :D

Ezúton is köszönet mindenkinek, kik kijöttek hangot adni az elégedetlenségüknek. :)

Továbbá szeretném felhívni figyelmetek egy FB csoportra, mely Cba bojkottot hirdetett.

Abba nem szeretnék belemenni, h miért értek vele egyett, mert az is megérne egy külön misét, de kérem, h aki egyetért a csoporttal, az legyen szives csatlakozni.

Nah! A többi feljegyzésem pedig majd a következő bejegyzésemben postolom, mert így is az 1-2 mondatos jegyzetemből kreáltam egy egész bejegyzést. :)


"Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra, szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
Egyesíted szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid."

Csók!

Rion

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2014. november 16., vasárnap

Szabadságot! Demokráciát! Tiszta gazdaságot!

 

Mivel elég sok és hosszú feljegyzésem keletkezett ezért „apránként” elkezdem feldarabolni s megosztani őket;

Kittivel lakótársammal elmentünk a internetadó elleni tüntetésre.

Melóban előbb tudtam végezni, s hazafelé menet belebotlottam, h gyülekeznek az emberek a Deák térnél. Na ott én már teljesen belettem sózva! Metrón hazafelé robogva rávettem Kittit facen, h menjünk ki. Vittünk 2 üveg bort, s visszafelé robogva a Ferenciek terén leszálltunk, s mikor feljöttünk a felszínre, a tömeg már haladt fel a hídra, de se az elejét se a végét nem lehetett látni! Olyan fenomenális érzés volt belépni a tömegbe, h most is folyamatosan borzongok! Imádom az ilyen eseményeket. Rettentően nagy ereje van a számomra, s fullra feltud tölteni! Lubickolt a kis lelkem a bódottágtó’! :’)

Nagyon tetszett, h öreg, középkorú, fiatal, miden féle-fajta, színes ember összejött, h közösen tüntessenek elsősorban a netadó, másodsorban pedig a rezsim ellen!

Mondjuk a szélsőséges jobbikosok mellet, meg az Orbánt a Dunába és egyéb erőszakos megnyilvánulásokkal nem értek egyet.

Am ilyenkor akarva akaratlanul mindig eszembe jut a múlt, h hasonlóan vonulhattak, hasonlóan gondolkodhattak, érezhettek 1956-ban vagy 1848-ban, vagy akár bárhol máshol a világon, s ilyenkor olyan érzések rohannak meg, h mindig bekönnyezek. Valahogy, valamiért mindig nagy súlyt érzek ilyenkor. Nem tudom miért. Lehet azért, mert globálisan nézem ezt az egészet, s nem csak azt, h most itt wok, sétálgatok, iszogatunk, várost nézegetünk, hanem ez számomra sokkal több… … Majd idővel talán megutazom, h miért érintenek engem ennyire mélyen ezek a tömeg események…

A lánchídnál ért véget hivatalosan az esemény, de a tömeg nagy részével átvonultunk a parlament elé…. Aztán mikor kilógatták az EU-s zászlót a parlament ablakon, ott nem sok híja volt, h eltörjön a mécses… Ráadásul már részegek is voltunk kittivel, s elfogyott a bor, s jól jött, h elmentünk venni még bort…

Ezúton is köszönöm még egyszer Kittinek, h eljött velem. Nélküle nem fürzsizhettem volna meg ebben az élményfürdőben. Mosolygó arc <3

Nagyon nagy szívügyem lett nekem a szabadság, az egyenlőség, testvériség, tolerancia, boldogság, szeretetért, a korlátotok nélküli világért való kiállás.

Ezért is nagy veszteség volt számomra Rózsa Milán halála, kit annyira nem ismertem, de nagyon felnéztem rá, s így ismeretlenül is megsirattam… Szomorú arc

Ezúton is köszönöm, s köszönjük még sokan neki amiket tett a emberiség jobbá tételéért. Nagyon értékes ember volt.

Kívánom, h maradjon meg minimum ugyan ilyennek a következő életében is, s kívánom, h boldogabb életed legyen a következő kedves Milán…..

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)