2016. augusztus 27., szombat

Helyzetjelentés;

Július 31.

Ma egy éve, h bezárt az Il Bacio, életem eddigi legjobb munkahelye. Majdnem hogy minden nap eszembe jut, mivel kicsit hasonlít a jelenlegi munkám a Bacios létre. Lehet naiv vagyok, de én nem szégyellem azt kimondani, h én abbam reménykedem, h lesz még folytatás. Ha nem is Magyarországon, de valahol a világban még összehívják azt a remek csapatot, amely alapja volt az Il Bacio működésének.


Augusztus 1, Zadar:

Délelőtt nem tudtunk leszállni a hajóról, mert olyan vihar volt, h még a híd is leszakadt, amin keresztül elhagyjuk a hajót. Szerencsére nem sérült meg senki.

Zadarban egyedül voltam. Szép és jó volt. Mondjuk az nem tetszett, h sok a szocreál, kommunizmusból visszamaradt épület. Leginkább Székesfehérvárra emlékeztetett.

Most nyugodt volt az állapotom, s nem kavart fel semmi. Voltam egy szép parkban, s volt ott egy olyan kiülős hely, mint nálunk az Akvárium. Nagyon hangulatos volt.

Kb csak 2-3 órát voltam kint. 17 órától meg meló volt 23ig…

A hajóval kapcsolatos érzelmeim elég gyakran változnak. Mármint a második szerződést illetően. De nagy kérdés még az is, h sikerül e megkapnunk az első helyen kért hajót, s megtudjak e tényleg oldani, h egy hajóra kerüljünk a Norbival. Ha nem, akkor én tuti nem megyek második szerződésre, világjáró körút ide v oda. (2. Szerződésen bejárnánk a világot, mert télen ez a szokás a hajótársaságoknál, s Norbival ez volt az egyik fő célunk... )

Am anyum egyik beszélgetésünk alkalmával megkérdezte, hogy jobbra v rosszabbra számítottam a hajózást illetően? Jó kérdés volt, ezért is írom le ide is. Összességében erre számítottam, ami van. Az első egy hónap pokol volt. S most a 2. Hónapot taposom, s erősebb valamelyest a lelki világom.

A legnehezebb az egészben, h nincs olyan jó életem a hajón, mint Norbinak. Tudtuk h az nyitott kapcsolattal fennáll annak az esélye, hogy valamelyikünk sérülhet, s ezt vállaltuk. Pontosabban vállaltam… S most nagyon haloványan, finoman fogalmaztam,  de legyen ennyi elég, mert nehéz erről beszélnem, s bő egy hónap elteltével se tudom kezelni a helyzetet, s sajnos egyfajta strucc politikát folytatok, ami nem jó…
De erröl majd talán később, máskor írok majd, de most se időm, se türelmem a kifejtegetésekhez.


Augusztus 5, Solerno;

Ez az olasz kisváros lett az új első helyezett a listámon.  Második a montenegrói Kotor, harmadik pedig a francia Cannes.

Csak két órám volt itt szétnézni, mert tender duty feladatom volt, ami azt jelenti, h a hajó nem megy a kikötőbe, hanem lehorgonyoz közel a parthoz, s csónakokkal visszük ki az utasokat a partra, s nekem segédkeznem kell a csónakban a beszálláskor.  Leültetni őket, helyet csinálni, felügyeleni, hogy minden rendben legyen a csónakban.

Am nagyon nem vártam ezt a melót, de csak két órás szolgálatot kellett csak teljesíteni, s sikerült gyorsan megszeretni.
Kifejezetten szeretem, ahogy ringatózik a boat a vízen.



Augusztus 6, Civitaveccia

Bebasztam jól a tengerparton egy hatalmas koktéllal köszönhetően. Aztán rohantunk vissza a hajóra, amire utolsóként szálltunk fel. Az volt a szerencsénk, h az egyik manager asszisztens is velünk volt, aki felhívta az egyik securitys ismerősét, h várjanak meg minket, a közelben vagyunk, s rohanunk. De tényleg futottunk végig. Vicces volt, s végigröhögtük az egész utat. :D Visszaemlékezve olyan idióta felkenje volt az egésznek, mint mikor általános iskolában osztálykirándulásra mentünk, s a busz hátuljában végigökörködtük az utat. :)


Augusztus 7, Sea day;

Salsa táncóra. Életem első táncórájára került sor a hajón.
Jó volt. Sokat nevettünk, s nagyon élveztem. :)


Augusztus 8, Barcelona;

Rengeteg a meleg és a helyes fiú.
Sokat eszembe volt az Il Bacio, mert elég sokszor éreztem a ház illatára hajazó illatot az utcákon.

Néha úgy éreztem, mintha úgy imbolyognék, mintha a hajón lennék. Megkérdeztem később a többieket is, h tapasztaltak e már ők is hasonlókat, s szerencsére mindenki igennel válaszolt,szo nincs semmi bajom. ^.^

Ebben a városban am nincs privát, intim szféra. Akkora a tömeg, h konkrétan nincs helye azintimszférának!

Végre sikerült rátalálnom a várva várt újtelómra!
2 plázában s 2 telefon üzletben voltam, mire a harmadik plázában sikerült rátalálnom a utolsó modellre! :)
Huawei Mate 8. Szép nagy 6” tepsi telefon. Erős akkuval, s lovely kamerával felszerelve. Pont amire szükségem volt. :)


Augusztus 9, Korzika; Ajaccio;

A szokásos esti meetingen bejelentették, hogy áthelyezik egy másik hajóra az indiai lakótársam. Történetesen arra a hajóra megy, amin Norbi is dolgozik… Annyira nem örülök, h elmegy, mert attól még h a saját korlátságom miatt kiakadtam rá néha  (hogy olyan undorító ocsmány módon csámcsog, mint egy utolsó disznó) de viszonylag figyelmes, csendes, nyugodt személy.

1,5 hónapos ittlétem alatt most fogom kapni a 3. lakótársam. … :/ :S Lehet megint lutrizni, h miféle lesz a kövi… De am az a sejtésem, h a kövi is egy indiai lesz…. :(


Party est a tengerparton. Nagyon jó volt! Mint az amcsi filmekben! Csak a tűzrakás hiányzott. Kint volt vagy 60 személyzet a hajóról.
Jó páran hülyéskedtek a vízben, a többség, köztük én is a parton iszogattunk és beszélgettünk.

Am nem tom, h mondtam e már, de nem szeretem a homokos tengerpartot napozó ágy nélkül… :( :/


Am mikor fogalmam sincs, h hol vagyunk, akkor megszoktam kérni Bori barinőmet,  h küldjön egy általános ismertetőt a városról, h betudjam lőni magunk térképen, meg tudják 1-2 dolgot a helyről. Szo ezúton is köszönet Borinak az infókért. :) :*<3  

Augusztus 10, Ajaccio;

Ugyan ott. Korzika.Felháborító, pofátlan, flegma kiszolgálás. Mások is panaszkodtak, s tapasztaltak hasonlókat, Szo szép véleményt alkottak magukról a francia felszolgálók...


Augusztus 11, Monaco; Monte Carlo;

Szép és jo volt. Egy gyönyörű parkban pincéztünk sokáig a magyar csajokkal, de mindannyian többre számítottunk Monacótól.

3000 Ft értékben sikerült öltönynadrágot venni a Zarában...

(Am a bakancsilástomon egy újjabb pipa.)


Augusztus 12, Italy; Livorno;

Getto szegény város. Next time majd kimegyek innen busszal Pisába.


Augusztus 18;

Beteg vagyok. Megfáztam.

Kirúgtak egy másik skót kolléganőt is. Nagyon nem beszélgettem vele, mert elég nehezen értettük meg egymást. Ők az igazi vidéki angolt beszélik. Sokszor még az angol angol kollégák se értik meg, h mit mond. Ha meg részegek, akkor meg kb minden tizedik mondat után veszekednek egymással, h normálisan beszéljen már!

Am azért rúgták ki, mert reggel késett a munkból. A manager megszondáztatta. + lett az eredmény, szo s haza is küldték.

...

Megfigyeltem, h egyfajta belső feszültség lesz bennem úrrá ha 2 napnál tovább maradok távol a konditól. Úgy tűnik, h eléggé hozzászoktam már h ha még csak fél órára is, de 1-2 naponta felmegyek a kondiba.

...

Többször találkoztam már magyar vendégekkel a hajón. Ritkán, s kevesen, de azért vannak.

...

Luxus a köszönés a briteknél. Ezt a legújabb argentin kolléganő is megjegyezte, de mondtam neki, h majd megszokod.

...

Az egyik manager asosakról tudnotok kell, h eléggé nem kedvelem, mert egy beadatlan magányos farkas. Hatalmas nagydarab termet, s alig van haja. Am a magyar kolléganőmmel csak hajtatlannak hívjuk. Am mindenkinek van beazonosító neve. Kód név, h ne értsék a többiek, h kiről beszélünk. Léteznek ilyenek mint pl; A néni, a játékgépes, hegyomlás, karma 1-2-3, büdike 1-2, vadállat, anyuka, terrorista, 19 éves, nagy seggű, stb., stb., stb….
Na de! A hajtatlannál tartottam!
Egyik kolléganőm mesélte, h lement az üzletbe a hajtatlan, s elkezdte pakolgatni a kasszához a csokikat, h ezt megveszi, meg ezt s, meg azt is, mert neki csak a csokik a barátai!
Hát mondom what a surpriseeee!

Am nem azért nem szeretjük, mert baszatlan antiszoc, hanem mert ebből kifolyólag mindenkit baszogat, s szigorú kötözködő kis geci!

...

Are you Italian?

Az első hónapban majd agyvérzést kaptam ettől a kérdésétől, mert annyian megkérdezték, de mára már ezt is elengedtem, mint oly sok mindent...

Sokszor a nevem is rátesz, mert amikor próbáljak felolvasni a névtáblámról, szinte  mindenki arra a következtetésre jut valamiért, h olasz vagyok…

De már a szárazföldön is többször előfordult, h megkérdezték az étteremben mellettünk ülők, h olaszok vagyunk e. :)

...

Nekemvaló nyugis jazz zenék szólnak a hajón.

...

Kellemes érzés a nyílt fedélzeten az assassins creed black flag játék zenéit hallgatni. :)

Jókat mosolygok, s jó érzés visszaemlékezni arra a játékra. Mondhatom, h a kedvencem. :)

Ennél már csak az lesz a jobb, mikor majd novemberben a karib térségben fogom őket hallgatni, ahol játszódik a sztori. :)

...

Ezt a hajós életet én egy kalandnak fogom fel, kalandként élem meg, s nem úgy, h dolgozni jöttem ki.
Ez az egész számomra olyasmi, mint amikor szépen lefekszel alukálni, s vadul összevissza álmodsz mindenféle faszságot, majd felébredsz, s azt mondod, h hu bazdmeg!

...

Az uj szobatársammal felmentem egyik este vacsorázni. Első és utolsó alkalommal. Ez is olyan csámcsongva eszik, h kajakra elment az étvágyam, s nagy tágranyilt szemekkel nézett mikor a nem kevés maradék kajával a tálcámon feláltam s távoztam, mondván, h nem is vagyok annyira éhes...


Az open relationshipet illetően;

Nehéz nekem erről beszélni, mivel magát a szitut is nehezen viselem.

Száraz, tömör összefoglalással annyit mondok, h Norbinak van “embere" a hajón, nekem nincs. Így, ezzel a tudattal elég nehéz elviselni a szitut…

Nem mondom, h nincsennek olyan pillanatok, mikor azt gondolom, h nem éli túl a kapcsolatunk ezt az egészet.

Számomra tovább neheziti ezt az egész ügyet, h Norbi 0 empátiával rendelkezik, s ő az eszét használja a párkapcsolatban, még engem az érzelmeim irányítanak.

Norbi az ész én a szív.

Olykor úgy gondolom, h szív nélkül nem működik egy kapcsolat… Norbi nagyon jól és reálisan megtud magyarázni mindent, s igaza is van sok mindenben, csak az a baj, h eddig ér a tudása/képessége, ami egy kapcsolat üzemeltetéséhez nem elég. Gyakran érzem is lelketlennek.

Mostanában többször vitatkoztunk, mert 2 képet is láttam felkerülni az fbjére, amin azzal a sráccal van…

Részletesebben nem akarok belemenni, mert kurva hosszú lenne, de az a lényeg, h úgy érzem, h folyamatos… … h is mondjam… … egyfajta lecsapoláson vagyok… Ezek, h lassacskán ugyan, de akarva akaratlanul is elérnek hozzám az infók, eléggé gyilkolnak. Nem akartam/akarom tudni, h h éli a nyitott párkapcsolatát, de sajnos mégis tudomást szerzek róluk, ami ugye eléggé fájó…

Norbi szerint (természetesen) az én hibám, mert minek kérdeztem rá a képre, ha nem akarok tudni a dolgiról…
...Köszönjük...

Továbbá érzem, h folyamatosan változom, formálódom belül ezek hatására is, de még nem látom, h mi lesz ennek a vége. Abban biztos vagyok, s segítenek megerősödni. Az fix, de néha vannak olyan félelmeim, h egyben az érzéseket is lassacskán öli ki belőlem ez az egész.

Na már most én meg nem szeretnék olyan érzéketlen buzi lenni, mint amilyenekről oly sok ismerősöm panaszkodik, s akikről oly sokat hallani szerte a meleg világban. (Bár zárójelben megjegyzem, h tudom, h nem csak a meleg világban van ez.)

Am mindezek ellenére szeretem a Norbit, csak amikor vannak ezek a veszekedések, akkor azért merülnek fel bennem kérdések kettőnket illetően.

Persze biztos merülnek fel benne is, csak…. … Ah! Hagyjuk!...

...

Ami még határozottan, jól érezhetően változott bennem az a bika énem. Ami egyben pozitív és negatív is. Lehetne hívni konkoságnak, de ez túl negatív jelző. Nem adja át a pozitív oldalát. Szóval, már nem félek másik véleményétől. Nem félek leírni és kimondani dolgokat. Nem érdekelnek mások véleménye. Egyfajta stabilitási növekedés, fejlődés megy végbe bennem.
Biztos a korral is jár of course, de a hajón ezt intenzívében érzem. Mármint a belső változást. Nem félek attól, h úristen megsértődik valaki a véleményemtől. Ha nem képes megemészteni, elfogadni az őszinte véleményem, s ezen megsértődik a kis egója az az ő baja… az az illető nem az én baráti körömbe való. S én ugyan ezt elviselem, szeretem kapni a barátaimtól is. Őszinteséget, egyenességet.
Pl ezt nagyon szeretem a Norbiban, s hiszem h ez (is) az egyik alapja/tartó oszlopa a kapcsolatunknak.

Azok a kollégák, akik jobban ismernek, azt mondták h nagyra becsülik az őszinteségemet, s h kimerem mondani azt amit érzek, s gondolok, még akkor is ha tudom, h nem szabad, nem etikus, esetleg megsérthetek vele másokat.

Pl: megmondtam az indiai kolléganőmnek, h használjon dezodort, s egyen csukott szájjal!
Persze ezt nem ilyen durván és egyszerűnek kell elképzelni.
Mondtam neki, h mivel a barátomnak tartom, s tudom h más kultúrából jött, ezért szeretném megóvni őt a (további) kellemetlen szitiktól.

A dezodorra és a fürdésre az volt a válasza, h szokott, mire én szépen mosolyogva megmondtam.neki, h akkor alkalmazza őket gyakrabban, mivel olyan büdös, fűszeres indai kajákat eszel bazdmeg, amitől a tested kipárolgásától felfordulnak az emberek!

Továbbá azért nem szeretnek hozzád ülni a kajálásában, mert úgy csámcsogsz, mint egy utolsó disznó! Persze mindezt szépen körülirva, s becsomagolva. :)

Örült, s megköszönte, h elmondtam neki annak ellenére, h tudja, h nem lehetett könnyű és egyszerű erre az elhatározásra jutnom. :)

Az más téma, h a csámcsogás olyan elemi ösztönük ezeknek az ázsiaiaknak, h észre sem veszik h undorítóan esznek.

Ezért, ha esetleg az indai kolléganőmmel eszek, s megfeledkezve vadul tolja befelé a kaját, akkor elég csak a képzeletbeli cipzárt elhúznom a szám előtt, s máris tudja, hogyan kell szépen enni. :)

Nap már most! Eddig tartott a türelmem, mert az újdonsült indiai szobatársamhoz már kurvára nincs türelmem tanítgatni, ezért amikor a második alkalommal akart feljönni velem kajálni a meds be, megmondtam neki, h jobb szeretek egyedül étkezni, s szépen hátra hagytam a cabinban.

Tudom rude vagyok, nem szép, de kurvára nem érdekel!


Augusztus 26, Santorini;

Az előző témánál maradva; Telnek szépen a napok ugye, s az egyik szeretett kolléganőm megkérdezte, h nem akarom megmondani a James kollégámnak, h gyakran bűzlik?!

(Nem fürdik napi rendszerességgel azt beszélik a csajok.)

A nem válaszomra, megkérdezte h miért, mire megmondtam neki, h mert ő nem jelent a számomra semmit...


Az új indiai lakótársammal leültem beszélgetni, s felsoroltam neki azokat a dolgokat, amiket nem szeretnék az elkövetkezendő hónapokban tapasztalni a cabinban.

Szerintem tart tőlem, mert mindig riadt fejjel néz rám és hallgat, mikor hozzá beszélek…
… Bár így utólag belegondolva, nem valami szépen és kedvesen szoktam hozzá beszélni, hanem a rideg hivatalos formámban…
Na mindegy! Szo egyetértett mindennel.
A szabások szerintem nem voltak olyan szigorúak, csak olyan dolgok mint, h nem ehet főt ételt a kabinban, mivel kicsi kabinunk van ezért kettőnél több ember ne tartózkodjon a canonban. Ezáltal kabin partiban se gondolkodjon még véletlenül se! A kabin számomra a csend és a nyugalom helye, tehát zenét headsettel hallgasson, illetve ha tvt akar nézni, akkor azt lehetőleg halkan. Továbbá a telefonhívásokat, korlátozza le 12PM és 10AM közé (mert az indiaiak imádják használni a vezetékes telefont, amitől és kivagyok!)
Továbbá a végén kedvesen megnyugtattam, h ne aggódj, ha bármit is elfelejtenél, v rosszul csinálnál emlékeztetni foglak és remélem, h jól megleszünk, s nem kell majd a mangernél panaszt tennem miatta. :)

...

A görög vizeket járva valamiért mindig felerősödik bennem az Izrael utáni vágyam. Olyan jó lenne, ha elmenne oda a hajó törökország helyett! *.* ^.^

Sose voltam még, de valamiért úgy érzem, h szívesen élnék ott.

...

Augusztus 27;

A magánéletemet leszámítva stabilnak mondható a lelki állapotom. Már nem szenvedek mindennek és mindenkinek a hiányától, sikerült elengednem sokmindent, továbbléptem, s szeretem ezt a létet. Jelenleg azt mondom, h tökéletes élet lenne, ha egyrészt nem lenne adómentes meló, s beleszámítana a nyugdíjba, másrészt pedig ha mondjuk 2 havonta hazamehetnénk egy hétre, v pár napra, úgy h a cég fizet mindent.

Hamarosan megpróbálom feltölteni a képeket. Helyesebbe. Megosztani egy linken.
Remélem sikerül majd kitalálnom, h kell. :)


Csók!

Rion :*

;)

<3

2016. július 31., vasárnap

Az előző részek tartalmából;

Szokásos módon nem általánosítok, de azok az angolok, akik ezen a hajón dolgoznak nagyon önzőek és nem összetartóak, s ezzel kapcsolatban nem csak nekem, de az összes eddig nem angol kollégának is ez a tapasztalata.

Továbbá a hajón dolgozó magyarokkal az a egységes véleményünk, h mi magyarok azért műveltebbek és kultúráltabbak vagyunk.
Pl sok angol előszeretettel túrházik, szívják hangosan az orrukat nemtől függetlenül.

A másik ami mérhetetlenül ellenszenves a számomra, az az angol “humor”. Mi otthon az ilyen embereket hülye idiótának néztük! ...Meg nézzük is... Mert a saját fajtájukon kívül senki se értékeli a hajón a nyomi “humorukat”. Rettentően fárasztó,  lehúzó, zsibbasztó. Úgy képzeljétek el, mint egy tipikus energiavámpírt…

Sokat mondogattam magamban, h nekem ennyi elég is volt az angolokból, s nem akarok ezek után Angliába menni dolgozni. Igaz, eddig se akartunk, ezért is választottuk inkább a hajózást, de azért titkos remélem, hogy a Londonerek nem ilyenek.

Csak ott a gebasz,  h ha nem akarunk esetleg Magyarországon élni, dolgozni, akkor hol?
Ez még a jövő zenéje...

...


Olyan változás is végbement bennem, amit nem gondoltam volna; Erősödött a magyarság tudatom. Persze nem a szélsőséges mélygyökér módon. :)

Hiányzik Magyarország. Hiányzik Budapest, a lakásom,  a kutyám, a barátok, a szülőfalum. Sokat eszembe van a körút, a 4-6-os, a szép hídjaink az Andrássy út. Főleg most, h nyár van. Imádom nyáron a várost,  s egész Magyarországot! Am tök érdekes ez, mert mondjuk a 4-6-os vili kifejezetten rühellem, s ennek ellenére mégis sokat eszembe van... Persze közben tudom azt is, h itt nem ér a lehangoló, lehúzó magyar légkör, s kifejezetten jó, összetartó a hajós hungarian team.

Még itt nincs a szürke mókuskerék effektus. + Továbbá nem tudom megfogalmazás,  h mit csinálok most. Mert munkának ezt nem nevezném… Nyaralásnak se nevezném, mert nem szokásom egyedül, Norbi nélkül menni bárhová is..  Lehet említettem már, de inkább fősulis/egyetemes gólyatáboros feelingje van ennek az egésznek.

...


Mikor olyanom van, folk zenét hallgatok és énekelek. Mondjuk jó páran tudják, hogy otthon is mindig előszeretettel énekeltem jó kis magyar vidékies nótákat.

Azért van egyfajta feelingje, mikor kiülsz a hajóorrba s hallgatod mondjuk a Balkan Fanatiktól a Love Gone Wrong című számot, v Holdviolától a Tavaszi szél vizet áraszt … (sajnos nem tudom belinkelni de a Youtube is mindenki barátja ;) )

Nagyon hiányoznak a plázák, hogy minden egy helyen van. Itt a mediterránon az a szokás van, mint nálunk a szocializmusban volt. Sok kis egyéni boltocskák. …

Nem tudok sehol se Huawei Mate 8-at venni! Egyszerűen nincs egyik telefonos boltban sem! Rejtély,  h miért?!

...


Mérhetetlenül hálás vagyok a fentieknek, hogy ekkora utat bejártam. Indulván egy 2000 fős kis faluból.  S mindig tanultam, hozzáadtam új dolgokat a személyiségemhez, s nem reketem meg egy szinten se, s kiforrott már az a fajta személyiségem is, aminek köszönhetően nem is szégyellem az életpályám egy szakaszát se!

Egy dolgot sajnálok! Hogy a hajón nem szerveznek olyan programokat, ahol bemutathatnánk nemzetiségünk.
Nagyon szívesen megismerném a többi nemzetet is.

Továbbá az egyik utas, látta a névtáblámon, h magyar nevem van, s elkezdett mesélni a magyar ismerőséről, hogy mit tud Magyarországról. A beszélgetés után elgondolkodtam, h minden egyes magyar ember a nemzetet képviseli mások előtt. Kíváncsi lennék, h ennek vajon mennyien vannak tudatában, mert ez egy kisebbfajta “felelősség” is….

Bár az a sanda gyanúm,  h kb. a 80-90% leszarja ezt...

….


Kicsit visszacseng, az előző életem tapasztalata. Ismét nem vagyok otthon, “elszakitva” érzem magam a hazámtól, s szomorú vagyok, mert szélsőséges eszmék, emberek vannak hatalmon, túlnyomó többségben, s fájó szívvel vágyakozom a régi szép idők után...

...


Kusadasi;

Először és utoljára voltam törökben. Legalábbis idén nyáron. Miután elhagytuk Kusadasit, másnap tört ki a puccs. Törölték az összes törökországi megállót, így sajnos Isztambulba se fogok eljutni....

Szép és jó volt. A radarom folyamatosan “vijjogott”, szo rengeteg volt a meleg.

A kikötő egy hatalmas bazár. Folyamatosan leszólogattak, szo inkább bedugtam a fülesem. :D

Életemben először hallottam elő muzzeint v mi a fenét. :D

Libabőrös voltam, s persze tele lett a ég felröppenő madarakkal, s titkon attól féltem, hogy mikor és hol fognak robbantani… :S
De ezt a félelmemet leszámítva hangulatos volt. :) \./

...

Rodosz;

Ez a második olyan hely, ahol jól érzem magam.
Nagyon kellemes a kisugárzása, s a hajóról nézve, (szokásos crew fedélzetről írok) ilyesminek képzelem el Izraelt is. Bakancsilistámom szerepel, szo oda még el kell jutnom.

Rodosz azért is volt jó, mert több olyan üzlet is volt, mint Pl: Budapesten is van;  Zara, Pull, Bershka.
Jó volt bemenni ezekbe az üzletekbe.  Kicsit otthon éreztem magam.
Még azt is éreztem h kibaszottul hiányzik Budapest. … Nem gondoltam volna, h hiányozni fog… :((((

Az indiai kolléganőmmel csavarogtam az este. Még mindig döbbenetes a számomra,  h amíg  a nem britekkel folyékonyan beszélek angolul, addig a az ősbritekkel nyögvenyelősen megy a kommunikáció.

Elmentünk Falirakira egy Rodosz melletti kis Siófok szerű településre. Too much volt nekem. Egymás mellett voltak a szórakozóhelyek, s túlüvöltötték egymást. A britek meg szaladgáltak az egyik helyről a másikra,  mivel minden hol ingyenes a második pia. Mi meg Jyotival (Dzsoti) az indiai kolléganőmmel mentünk utánuk.
Na már most! Én már 27 vagyok, szó a 4. Hely után már kurvára betelt a pohár, s egy taknyos tini picsának éreztem magam, aki szaladgál össze vissza, mint valami mérgezett egér! Jyoti se érezte jól magát szó fogtuk magunk, s vissza taxiztunk Rodoszra. (Zárójelben megjegyzem, h fejenként 10 euro volt oda, s 10 vissza az út, szó kissé ideges voltam.) Odafelé nagyon látszódhatott, hogy szétbasz az ideg, mert Jyoti is és a taxi sofőr is csak nyugtatgatott. Azért is ideges voltam, mert a drága angolok megint leszartak mindenkit, s mindenki önállóan ment. Mondjuk ezen Jyoti is kivolt akadva. Am nagyon hasonló a kultúránk, a a szokásaink, s neki se tetszik, h mennyi érzéketlen, figyelmetlen, önző egy népség ez a brit! … Pfhej!

Szo Jyotival ketten indultunk el, azt se tudtuk hova, csak a város nevét tudtuk. Az volt a szerencsénk, mikor beértünk a városba, megláttam pár embert akik “velünk” voltak, s gyorsan kiszálltunk ….

Szo ott tartottam, h visszamentunk Rodosz bulinegyedébe, ahol a magyar team mulatott. Hát ugyan olyan volt, mint Faliraki, csak valamiért szimpatikusabb volt mindkettőnknek. Egyből beértünk egy bárba piáért és wifiert, hogy felvegyem a magyar teammal a kapcsolatot, h melyik helyen vannak. A long Island segített feloldódni egy kicsit, s elengedni a kellemetlen Faliraki emlékeket…

Aztán sikeresen meg is találtuk a magyar csapatot, s hajnal 4ig jól is éreztük magunk. :)
Végig együtt voltunk, folyamatosan figyeltünk a másikra, mikor eljndultunk egy másik helyre, akkor megvartunk mindenkit, ha valaki lemaradt, szó jó volt.

...

A második nap egyedül sétáltam, s bár viszonylag stabilnak volt mondható lelki állapotom, de azért csak csak elerzekenyultem néha …
Még mindig nagyon fáj Norbi hiánya, pedig 2 nap híján már egy hónapja külön vagyunk.
Ugye beszélgetünk minden nap, s tudom h ő jobban van, erősebb típus, más az ő helyzete már csak azért is mert nagyobb hajón van, jobb ott a légkör mint itt a kisebb hajón.
Am jelenleg Rodosz utcáin sétálok, s miközben nézelődök, jegyzetek, mert csakúgy özönlenek a gondolatok a fejemben, miket fel akarok jegyzetelni.  

Mivel Rodosz számomra nagyon hasonlatos az Izraeli településekhez, ( annak ellenére, h meg nem is voltam ott :D ) így sokat eszembe jutott Steiner Kristóf is. Ha Izraelbe gondolok, után rögtön Őrá. Nagy példaképem ő nekem, s általa ismertem meg a Kabbalát,  s már hordom évek óta a vörös fonalat a bal csuklómon. Ha rá gondolok, egy kis béke és szeretet költözik belém, s segít megnyugodnom is. Igen
tudom fura, de ez van…

Szo remélem 5 even belül sikerül eljutnom Tel-Avivba. \./ ^.^ :)

...

Mykonos;

Sok volt a meleg. Gyakran jelzett a radarom. Kollégákkal mentünk ki, de hasonlóan szar tapasztalatokat szereztem velük,  mint mikor Rodoszon mentem velük bulizni. Furák ők nekem. Csak mennek unottan, vontatottan. Szívják az orruk állandóan nemtől függetlenül. Leszarják, hogy ki hol maradt le épp. Ha jön, jön,  ha nem akkor majd vagy megtalál minket v nem.

Rodoszon megtanultam, h bulizni nem megyek velük. Mykonoson megtanultam, h nem csak bulizni, de sehova se akarok már én ezekkel többet menni!! Két-harom fős társasággal eddig oké volt, de most voltunk vagy 8an, s szörnyű volt!...

Am Mykonos a tipikus görög falucska a maga fehér-kék színeivel. KB két órát csavarogtunk a városban aztán a banda egyik fele ment tovább a standra, a másik fele meg vissza a hajóra. Aztán mivel nekem mosni kell, meg szeretnék a kondiban is elmenni, mivel 2 napja nem voltam.

...

Szo ez volt a terv, de aztán ramírt az egyik magyar, h mit csinálok, hol vagyok, mert ő kint van a városban a helybéli ismerőseivel, s csatlakozhatnék hozzájuk.

Hát velük nagyon jól éreztem magam. Olyan gyönyörű helyre mentünk el, s annyira jó volt a légkör, a hangulat, ami belengte a 4 fős kis társoságunk, h tele volt pozitív, kellemes energiával.
Egy helybéli görög lány, a magyar (meleg) kollégája, a magyar hajós kolléganőm és én voltam.

A srácot irigyeltem, h mennyire laza, közvetlen.  Nem volt az a too much, túl sok típus. Irigyeltem, mert legfőbb célom az volt a kijövetellel, h tapasztaljak, fejlődjek, s szeretném levetkőzni a korlátoltságaim, s ehhez nem elég az elhatározás, ezt még is kell “tanulni”, ki kell tapasztalni az elsajátítását.

Mondjuk az előítéleteim levedlésével elég szépen haladok, mivel eddig sikerült mindig a szöges ellentétét bebizonyítania az embereknek, mint amit gondoltam róluk...

Úgy érzem, s gondolom, h én legbelül egy hippi vagyok, csak az eddig társadalmi nyomás, szokás,  felnevelés, ésatöbbi rámrakott egy rakat merevséget, kötöttséget, amik lehúznak, s miket szeretnék lerázni magamról. Egy önálló, független, sokszínű, felszabadult individum szeretnék lenni, s nem egy a társadalmi szokásoknak behódolt szürke klón.

Bár  nekem a hitvilágom alapból ilyen. Hiszem, h legbelül mindannyian többek vagyunk, mint amit valójában “prezentálunk” itt a földi síkon. Teljes önvalónk csak a halálunk után mutatkozik meg, mikor visszatértünk. Itt a földön csak egy kis része van jelen, viszont ezt lehet bővíteni, többet lehozni, megmutatni, újat tanulni, régi hibákat kijavítani.

Oké fiam! Nyomd el magad, s szállj vissza földre, mielőtt még hittérítésbe torkollik a dolog! :D

...

Vices, mikor angolul beszélek, s néha bemondok magyar szavakat. Ki?! Hallod?! Figyelj! Képzeld! Ácsi! Na necsi! Anyád! Neszopass! Baz!meeeg! Ésatöbbi... Leginkább hirtelen, meggondolatlan, nagyon gyorsan, melyről jövő szavak ezek. :D    

...

Sokan megkérdezik, h hány éves vagyok, s kivétel nélkül mindenki meglepödik, mikor azt mondom, h 27. 22-23-34-nem néznek. ( Zárójelben megjegyzem, h én vagyok a rangidős a csapatban.)

...

Am nem dolgozunk sokat.  Néha van sea day, de heti egyszer legalább van Day offunk. Sokszor csak este 6-7-tol dolgozunk 11ig, köszönhetően a sok kikötésnek.
Szó úgy érzem magam, mintha kb részmunkaidős, v diákmunkás lennék. :)
Viszont Norbiék meg a transatlantic járaton,  kB 3szor többet dolgoznak, mint mi, viszont a fizujuk is jobb…
S ha visszamegyünk 2. Szerződésre  (amit én nem akarok, Norbi viszont igen) akkor elég nagy szopás lesz azt nekem megszokni...

Július 23:

Az indiai kolléganőmmel töltöttem az estét. Együtt néztük meg a kihajózást. Nagyon szép tiszta csillagos volt az ég és narancssárgás volt a hold. Piraeus, Athén kikötővárosát hagytuk el. Az indiai csajjal is folyékonyan beszélek angolul, s szinte mindent értek, amit mond. Annak nem örültem, h elszeparálva ültünk a többiektől. Ugyanis a többség nem szereti az India kolléganőm.

Am nagyon sokat beszél.  Folyamatosan lotyog s az este végére már le is húzott az életről, s mondtam is neki, h megyek aludni, mert fáradt vagyok. Ő nagyon szeret, mert szinte én vagyok az egyetlen kapocs, aki nem tartózkodik tőle. De nem akarom h rámnőjjön,  szo egy tisztes távolságot,  határvonalat meg kell határoznom vele szemben.


Július 24;

Santoriniban vagyunk ismét. Nem szálok le a hajóról, mert annyira nem érdekel ez a város. Egyszer elég volt, szép és jó volt bejárni, de köszönöm ennyi. Nincs is netkávezós helye, csak éttermek, oda meg nem akarok beülni, s fizetni annyit a netért. Még amúgy sincs semmi fontos netezni való dolgom.

Úgyhogy inkább relaxálok blogok, aztán megyek a gymbe, aztán 18-23-ig meló.


Július 26;

Kotorban vagyunk ismét… … és ismét eltörött a mécses. 9-12-ig dolgoztunk. Délben kikötött a hajó. Gyors ebéd, aztán a mexikói kolléganőmmel felbaktattunk a hegyre. Gyönyörű ez a hely. Nekem (és még sok más kollégának) ez a number 1 hely. Szó már a hegyen nagyon kiakart törni belőlem a zokogás, s vadul pislogtam, s küzdöttem, hogy ne konnyezzek. Barbara szerencsére bóklászott egyedüla romok között, míg én néztem a gyönyörű hegyeket. Eszembe jutott a már megutazott előző életem; Erdély. Hasonló helyen éltem én is. Bár azon a tájon több volt a fa, mint itt, de nagyon hasonló. Továbbá eszembe jutott, az egyik nagy favorite könyvem is: Wass Albert; a Futineli boszorkány.

Középiskolás koromban olvastam, s nagyon mély nyomott hagyott bennem… Akkor meg nem tudtam ugye h miért… Ahogy az se, h miért is volt nekem mindig szív ügyem Trianon… Na mind1. …

Szo fájó szívvel indultam vissza a hajóhoz. Itthon  (a kabinomban) szerencsére, nem volt itthon a lakótársam, szó a hordozható hangszóróval bömböltettem a magyar folk gyűjteményem. (Tudom, sokan a világból kiszaladnátok tőle, de én imádom, s mindig nagyra dagad a mellyem ha magyar folkot hallgatok.
Na szóval! Tök jó volt a kedvem, a csárdás nótáktól, s azon gondolkodtam, h de jó vóna elmenni egy istenes magyar lagziba… Aztán egyszer csak felcsendült a Most múlik pontosan…. Pf… Rotty… Pár másodpercig lefagytam, meredtem ki a fejemből, aztán úgy elkezdtem zokogni, mintha kb anyámat temették volna! Taknyom, nyálam egybe fojt, s annyit sírtam, hogy ragadt s égett már az arcom s a szemem a sok könnytől.

...

Így utólag úgy gondolom, h jó volt az a bőgés. Kellett. Egyfajta szelep kinyitás volt. Azóta jobb a hangulatom.

...

Egyik nap elmentem egy Fülöp(szigeteki) fodrászhoz. Ügyes. Jó levágta a hajam, úgy ahogy kértem. Feszengtem közben rendesen, hogy el ne basssza. A végén a kezébe került egy beretve. Gondolom szokásomhoz híven jól láthatóan kiült az arcomra a döbbenet, mire értetlenkedve széttárta karjait, s megkérdezik, h nem akarok oldalra csíkot a hajamba?

Hát majd lefordultam a székről!  Résen kell lenni bazdmeg mindig, mert elég ha egy kicsit nem figyelek oda, s úgy nézek, mint egy borsodi cigány gyerek! :/ :S


Július 29:

Velence.

A mexikói kolléganőmmel elmemtunk egy bevásárlóközpontba, ami a külvárosba volt, 20 percnyi buszútra.

Olyan jó volt buszon is! Igazi BKV-s volt! Még az a nyomi BKV is hiányzik, amit mindig csak szidunk. :)

A plázában meg teljesen megvadultam! Kivoltam már éhezve egy jó plázázásra is!
Légkondicionált, tiszta helyen együtt minden! Hát kell ennél több? Ráadásul ez a hely, kutyabarát is volt. A mosdóknál volt is kitevő nekik itóka. ^.^

Döbbent,  h mennyire tudnak hiányozni olyan dolog, amik  otthon tok természetesek...

Egészen otthon éreztem magam, s elmúlt a honvágyam. Újabb dolgot tanultam. Pl h nem csak Rómában érzem otthon magam, hanem úgy tűnik, hogy egész Olaszországban. Sokszor felböffen bennem, h ha nem Magyarországon, akkor hol tudnám elképzelt életem folytatását, s ez nem más mint Itália és Tel-Aviv.

Libabőrös lettem, mikor a buszon ülve a Spotifyom bedobta Punnany Massif-től az élvezd című számot….

Am Auchan áruház is volt. Jó volt látni. Deichmanban vettem egy faszentos cipőt, s volt Média Markt féle üzlet is, ahol megtaláltam a drágaságom. (Huawei Mate 8) 600 euro… :S Szo megvárom az első fizum, s kövi alkalommal magamévá teszem. :D

Next time 2 hét múlva úgy is jövünk vissza s akkor jövök ki megint.

Vettem még töltőt, mert Kotorban sikerült úgy bebasznom a csapat vacsin, h ott felejtettem az étteremben. :D
Ingyen helyi rövid italt hozták nekünk. Házi pálos volt, aminek nagyon megörültem! A sok puhos angol meg nem bírta meginni, mert olyan büdös és erős volt nekik, s húztak a szájuk. Hát én ezt meg majdnemhogy sértésnek vettem! Gondoltam is magamban, h na meg a büdös anyátok picsháját! (Amúgy ezek még káromkodni se tudnak normálisan!)  Úgyhogy jó magyarhoz híven nem engedhettem h ott maradjon az üdvözlégy pia! :D

Amúgy erről jut eszembe, h egyik crew báros este, amikor beszélgettem a magyar csajokkal. (Amúgy összesen hatan (!) vagyunk magyarok a hajón.) Szilvi a borfelszolgálló fogalmazta meg és mondta ki azt, ami bennem is kavargott eddig. Mégpedig azt mondta, h sokáig Isten verésének gondolta, h magyarnak született, de már tudja, hogy valójában Isten áldása. ( Büdös életbe nem gondoltam volna, h vala én ilyet fogok gondolni, de hát tényleg formál ez a hajós élet! Ha valaki anno ilyet mondott volna, lehordtam volna mindenféle mélymagyarnak, mert ám nem szeretem, ha valaki nagymagyarkodik. De ez nem olyan. Ez a “pure” tiszta szeretet. Ego, mellverdeső mentes. )

Nah. Egyelőre ennyi elég!  ;)

Csók! 

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. július 13., szerda

Gondolat:

„Azt hiszem, hogy mivel a legtöbb sebet a kapcsolatainkon keresztül szerezzük,  ugyanez elmondható  a gyógyulásunkról is, és tudom, hogy a megbocsátás a kívülállók ritkán képesek igazán megérteni.”  - Michael W. Smith : A viskó

Július 4:

Az első a napom a hajón, h addig dögölhettem, ameddig csak akartam. Végre nincs több tréning, s a drill miatt se kell kelni.
Ma Corfuban kötöttünk ki. A fasz se gondolta volna, h tavaly, h egy év múlva megint itt leszek. Azt meg végképp nem, hogy egyedül. ...
Nagyon rossz volt. 3 kolléganőmmel indultam el, de kis sétaút után leszakadtam, mert csak mindenhol ismerős helyekbe botlottam, s fájó volt látni a fagyist, a cukrász nénit, a szűk kis sétáló utcákat, s a szép nagy tereket, ahol tavaly is bolyongtunk a többiekkel.

Így inkább beültem egy tavernába kajálni és netezni.
Amúgy amikor vannak tisztább gondolataim, olykor bevillan, h a magányt kell megtanulnom. Persze még sok más mindent is, de a magány az sokat nyom a latba.
...
Az esti függetlenségi party jó volt. Végig táncoltam. Jó számok voltak, s imádok táncolni.  A lányok meg imádnak, h van akivel rendesen lehet táncolni,  s nem pedig hetero gorilla módra...

A heterok meg nézték irigykedve, h bezzeg a buzik, mit meg nem tehetnek, s h milyen intim módon táncolhatok a jányokval. (Szép magyarosan megmondva.) :D
Ami nem tetszett, h a brit kollégáim nem bírják Amerikát. „I don’t like, America!”
És én ezt sértésnek veszem, mert én még erősen Amerika párti vagyok. ...

A következő célkitűzésemnek már kezd érni Amerika. Még persze nem 100%, s ugye nem egyszerű, meg Norbival is komolyabban elakarok majd beszélgetni e témában, de hosszabb távú terveim közt szerepel, h szeretnék kiköltözni.
...
A faszom tele van a britekkel már most! Rájöttem, h azért is érzem magam ennyire magányosnak, s egyedül, mert a 13 fős csapatból 10en britek! Kurvára nehezen értem meg őket, mivel nem a szép artikulált érthető angolt beszélik, hanem a azt a vidékit, ahonnan épp jöttek...

Leginkább a mexikói kolléganőmmel, Barbarával lógok. Ő nem hadar és nem felejtei el, h nem benszülött british vagyok...

Nagyon átérzem az egyik volt afrikai Bacios kollégám helyzetét, aki alig beszélt magyarul, alig értette,  h mi van, s úgy kellett boldogulnia. Mondjunk angolul beszélgetett vele mindenki, de akkor sem lehetett neki sem könnyű a helyzete...
Nah de!  Most éppen kint ülök a deck 5-on.  Tudjátok, a legénység számára fenntartott napozó,  medencés teraszon. Előttem a gyönyörűszép montenegrói Kotor városa, a gyönyörű hegyeivel.

Csak remélni tudom, h amikor megosztom a következő blog bejegyzésem, akkor lesz időm képeket feltölteni...
Bár lehet h majd Google fotókat fogok publikussá tenni és a linkjét megosztom majd itt.

Ez még a jövő zenéje.

Festői! Gyönyörű ez a táj! Imádom ezeket a hegyeket, e tájat! Akárhányszor nézem őket,  mérhetetlen béke, nyugalom, s hála tölt el.

Persze úton útfélen eszembe jut Norbi s ilyenkor lezuhan a mélybe a lelki világom, s a napjaim, sőt mondhatni, h az óráim, olyanok, mint a hullámvasút...
Persze mondogatom magamnak, h ez nem véletlen, h ez így alakult, s h egyedül vagyok. Tudom, h a fejlődés része,  de ez két külön terület. Az ész és a szív „harca”. Szo vívódom meg mindig.

Anyummal először tudtam beszélni Skypon. Jó volt hallani őt. Emlékeztetett, h azt mondtam neki, h az első 1-2 hónap nehéz lesz. Igaza van. Teljesen megfeledkeztem erről. Sokkal könnyebb bölcsebbnek lenni kívülállóként, mint benne lenni a sűrűjében...

Most megint kicsit elérzékenyültem... Eszembe jutott Bori. A volt Bacios kolléganőm... Mellesleg mondhatni, h a fogadott testvérem... ... És... Ah!...
Nagyon sokszor eszembe jut, s felnézek rá, h milyen erős! Mennyit van egyedül! Utazik, világot lát, s milyen erősnek kell ehhez lenni, s nekem meg ez annyira nem megy! ...

Nah. Hagyom is abba a picshába ezt az egészet... ...Eltörött megint a mécses...
Utálom ezt az érzelgős, lelkis énemet!
Tudom, h a nadi, s vele együtt az egész spirituális világ azt mondja, h pont h ezt az énemet is elkell tudnom fogadni, de még nem vagyok kész. Egyik felem még dacol, s azt mondja, hogy basszák meg! Még a másik felem azt mondja, h nem tehetek mást. Én akartam ezt az egészet, szo pofa be, legyek türelemmel,  s majd idővel talán jobb lesz.

...

Barbarának a legjobb (mexikoi) barátnőmnek van pasija a hajón, aki annak ellenére féltékeny rám,  h tudja h buzi vagyok! S most megkért a Barbara,  h ne ölelgessem, s ne táncoljak vele, mert a pasija ismerősei elkezdtek már rólunk beszélni.... hetero vakok...

Nah már most! Aki engem ismer, az tudatja, h én ezen meg h felháborodtam! Korlátozzák a buzik adta lehetőségeim, csak mert egyesek vakok és korlátoltak!

Szegény Barbarán vezettem le a feltörő indulatom. Ő meg ott lapult mellettem, lesütött szemekkel, mint egy kisgyerek, akit épp megszidnak a szülei...
Mondjuk mindig is imádtam provokálni a hetero barmokat, azokat a tipikus fajtákat, akik csak állnak, támasztják a pultot, s isszák a sörüket, s közben irigykedve nézik, h milyen intim, olykor vad módon táncolok a csajokkal. Kapják be!

...

Július 6;

Végre sikerült eljutnom megnézni a táncos, énekes showt! Húú! Nagyon jó volt! Hollywood rock stars volt a show címe,  s a húszas évek filmforgatásától kezdve egészen a 80as évekig nyomatták az adott korszaknak megfelelő öltözékben, s zenével. Nekem való volt. Imádom a retrót is, szo szépen beletették a bugit a testembe. Mentünk is utána a crew bárba. Kurva jó party volt. Nagyon jól éreztem magam. Van egy játék, amit előszeretettel nyomatnak minden bulin.  Körbe ülnek. S a tenyerükkel meg a térdükre csapva mondogatják gyorsan a csoportban lévő beceneveket. Mindenki valamilyen fuck. Fat fuck, skin fuck, Latina fuck, mad fuck, hungry fuck, szo amit akarsz s ha nem mondasz jó nevet, akkor innod kell, miközben üvöltve vissza számolnak. De nem értem meg teljesen h h van ez, de szívesen felvenném videóra. Én meg ugye nem játszottam, de van már nevem. Budy Fuck-nak hívnak. (Budapestből jött ez nekik valahogy...) :D

...

Június 8-9:

Szabadnaposak vagyunk. Velencében dekkolunk 2 napig.
Az első nap kimenetem a városba az egyik dél afrikai kolléganőmmel. Sose volt szimpi Velence, s ezután se fog a kedvenceim közé tartozni. 
Egyszer egynek szép és jó, de köszönöm ennyi.
Nem is akarok belemenni jobban ebben a témába...

Az este viszont jólétet. A kollégákkal kimentünk a városba szórakozni.
Az oda út (meg a vissza is ugye) kB 30 perc séta. ...

Először egy Orange bar nevű helyre ültünk be iszogatni. Rendesek voltak, mert az elején és a vége felé is hoztak nekünk,  nagyon finom édes shot-ot. Később csatlakozott hozzánk a táncos, énekes bagázs is. KB 11-től hajnal fél kettőig ott voltunk, majd elindultunk egy szórakozóhelyre, ami állítólag az egyetlen a városba, s újabb 15 perc séta vette kezdetét.

12 euró volt a kibaszott belépő, s egy piát kaptunk érte.
Nah már most! Én még életemben ilyen pici, mini, kicsi szórakozóhelyen nem voltam!

Az egész akkora volt kb, mint mondjuk az alteregonak a tánctere... S ebben a kis térbe volt bezsúfolva még a bárpult,  a dj pult, + egy sornyi ülő garnitúra!
De a legjobb az egészben, hogy nem volt légkondi!!!
Mindenki olyan nedvesre izzadta magát, h tapadt ránk a ruhánk!
De elég pia volt már bennünk ahhoz, h leszarjuk, s kitomboljuk magunk.
Szinte végig táncoltam. Olykor kimenetem levegőzni, mikor már majd rosszul voltam a hőségtől.

Viszont mint szinte minden nap, ma is tanultam valamit.
Feltűnt, h a csajok 2 fele képpen táncolnak. Az egyik, a „hivatalos”, visszafogott, intim határokat tiszteletben tartó, most nem szexizünk, mert hetero faszt akarok magamnak. :D  S ha „it’s too hoot”  módon táncolunk, akkor ugye elveszíti annak a lehetőségét, hogy pasit fogjon.

A másik fajta meg már gondolom tudjátok,  h mindennek az ellentéte.
+ Ami még feltűnt,  h imádják a csípő mozgásom, h tudom követni őket, s jó látni, mikor örülnek annak, h egy húron pendülünk, s szép egyenletes, összhangot a mozgásunk.

A másik amit még imádnak, az az h letudok mélyre menni velük. I mean hasonlóan a limbó tánchoz.

Kibaszottul élvezem pl; mikor először táncolok egy új lánnyal, ő szorosan előttem, s a válla fölött  félig hátra néz rám, arcán azzal az arckifejezéssel h; „na ezt csináld utánam!” Aztán lemegyek vele teljesen, majdnem hogy már a  sarkamon ülök, s jön a döbbent, majd örömteli arckifejezés h; „Wow! Ez igen!” Majd vissza ringatózva fel, s kivétel nélkül mindegyik megfordul s nevetve a nyakamba borul. Imádják! :D
Mondjuk azt viszont nem szeretem, mikor túl vadul táncolnak a maguk módján össze-vissza, s nem veszik fel a ritmust, s ordít róluk,  h nem értenek semmit a társas tánchoz.

Na. Ott voltunk kb, két órát, aztán a banda kb, 80%-a hazament. Köztük persze én is. (40 perc séta)

...

Haza... Beszéltük is a kollégákkal,  h kissé fura, h home-nak hívjuk a hajót... Am most olyan a lelki állapotom,  h jó ez a hajós élet,  s már egészen megszoktam, s mondhatni,  h szeretem. Beállt a jó megszokott kis életem itt a hajón, ami szimpla egyszerű. Szabadidőmet mindig a kondiban és a deck fiveon töltöm. Itt írogatom mindig a jegyzeteim is a blogra. :)

...

Am amikor hazafelé sétáltunk, a táncos, énekes staff eléggé szétszaggatott, kikérdezgetett, s mindent tudni akartak rólam. Mivel ez az egész hajó egy kibaszott big brother, ezért itt mindenki tud mindent a másikról, s kellemetlen volt nekem, amikor kiderült a beszélgetésből, h több kérdésre ők valójában már tudják a választ! Szó tesztelgettek, hogy igazat mondok e, v ferdítek.

Meg olyanokat kérdezték, hogy hogy tudunk így külön élni, s hogy fog ez így működni, s mikor mondtam, h hát open relationshippel, nah azzal meg újabb adag olajat öntöttem a tűzre, s özönlöttek a kérdések, h tényleg, és hogy, és miért, és az egyik megérti, meg tok normális,  a másik meg nem érti, s nem igazán tudja elfogadni, s aztán egymással is vitába keveredtek ezen, én meg csak ott álltam mint egy kuka, tele lett a fejem, elegem lett, s azzal pontot tettem ennek az egésznek a végére h megmondtam nekik, h tudjátok ti is nagyon jól,  h a hajós élet nem ugyan az, mint a földi, s különben is a földi meleg párkapcsolatban is bevett szokás ez, s ennek rengeteg féle-fajta része van, s megértem, h egyeseknek ezt nehéz megérteni, s anno én se fogadtam ezt el, de idővel változik körülöttünk a világ s vele együtt mi is. Pont! Azzal előre mentem, s otthagytam őket. Menet közben fél füllel hallottam, h újra egymásnak esett a két tábor.

Am már tudták, hogy Norbi a párom, h évek óta együtt élünk, s hogy melyik hajón dolgozik, s mit.
Am a kifaggatás után odajött hozzám az argentin kolléganőm, s megkérdezte,  h jól vagyok e, mert szerintem látható volt rajtam, h annyira nem esett jó ez a vallatás, ízekre szedés, aztán vele beszélgetésbe elegyedtünk a hajós életről, s mondta, h ezen szinte minden új átesik előbb vagy utóbb, csak én most töményen egyszerre kaptam ezt meg, s nem szépen lazán egyesével.
...

Július 11.-én Mohamed, az indiai, lakótársam hazamegy. Anyukája beteg, kórházba kerül,  s emergency exittel bizonytalan ideig otthagyja a céget. Sajnálom szegényt,  kurva nehéz lehet.
Azt tudtam, h komoly lelki baja van a gyereknek, mert éreztem, + ordító fizikai megnyilvánulásai voltak. (Ajkak harapdálása, ujjak ropogtatása, feszes testtartás, állandóan a kabinban magányosan...)
Nem örülök, hogy így megy haza, viszont annak örülök,  h egyedül fogom uralni a kabinom.
Szőrös típus, s tele volt velük a fürdő állandóan. Nah már most, aki engem ismer, az tudja, h én meg erősen antiszőr párti vagyok, szo legszívesebben lángszóróval égetném le a testről az undormányokat.
Tudom, h eléggé elvont ilyen téren a gondolkodásom, de számomra a szőrösség a hanyagság,  igénytelenség, maradiság megtestesítője. Tisztában vagyok azzal is, h ez hülyeség s nagyon sok esetben ez nem állja meg a helyét, de én akkor is így érzek.
Ez az én egyik korlátoltságom. Idővel majd lehet levetkőzöm.

...

Július 10.-én este zárás után a meetingen megtudtuk, h nem csak egy lány, hanem egy fiú is fog jönni hozzánk, aki szintén indiai, s hozzám fog jönni,  Mohamed helyére!
Gyerekek! Azt a buzi hisztit, amit én levágtam?! Nem volt nagy, de nem tetszett a managernek...

Hideg zuhanyként ért ez az egész, s persze h kibukott belőlem,  h micsoda?! Ez most komoly?! S miért pont hozzám?! Nekem van a legkisebb kabinom ezen az egész fucking hajón! A manager meg visszakérdezett, h nem tudtad, h ilyen a hajós élet? !
Nah mondtam magamban, h a jó kurva anyádat azt! Itt meg nem szokás előre szólni, ne örülj, mert új lakótársat is kapsz egyből?!

Olyan ideges voltam, h a meeting után egyből kimenet a fedélzetre, s elszívtam két cigit, majd kicsaptam a kabinom mini bárjának ajtaját, s elkezdtem inni!
Nagyon rég voltam ennyire dühös, de embert lett volna akkor kedvem ütni! A bikákra általánosságban jellemző a higgadtság és a nyugalom, de ha valahogy sikerül felbaszni az agyát,  akkor ott tombolás van! Szidtam mindent és mindenkit, mint a bokrot, s megint mely pontra jutottam, h én hazamegyek a picshába!
Szo a kedvem, s a hangulatom, már megint elsüllyedt a mélybe...

...

Említettem ugye, h nem csak egy indiai lány, de egy indiai kollégát is kaptunk.
Na én is, meg a angol kolléganőm is kivoltunk már az első nap!
Leah kolléganőm panaszkodott, h felköltötte őt az álmából az új indiai kolléganőnk csak azért,  mert h ő itt van s megérkezett! Hát én se tudtam ezt az egészet hova tenni! És?  ...

Meg mindent átvizsgált, h ez a te hajvasalód, ez a te fésűd? Leah meg kivoltunk,  h Igen bazdmeg, ez az én kabinom, s itt lakom, szó minden amit látsz az enyém!
Meg h rend és tisztaság legyen mindig, mert a kabin ellenőrzések miatt.
Nah Leah le is állította, h nyugodj le a picshába! Szólnak mindig előre,  h mikor kell kitakarítanunk!

Az enyém meg átrendezte a polcot, mert h neki kell a legfelső polc - ahol az én tárgyaim vannak, voltak – mert h az istenért kiakarja oda tenni, mert h ő minden reggel imádkozni fog...

Szerintetek? Ott helyben lefagytam,  s még az állam is leesett, s elkezdtem nyugtatni, h dont worry semmi komoly, nem énekel,  nem beszél, csak borulás szerűséget csinál, hasonlót mit mi is csinálunk nadiban.
Nah. Mikor ezeket elmeséltük egymásnak a Leahval, akkor azzal hülyéskedtünk, h lehet össze kellene költözünk...

De csak hülyéskedtünk, mert mindketten tudjuk, h ez nem ilyen egyszerű. Kifejezetten kellemetlen, kínos,  ha kérelmezel másik kabint. Főleg h a kollégáddal szemben...

Ennek az a folyamata, h bejelentés az igényedet a managerednél, aki összehív a lakótársaddal egy (bírósági) tárgyalásra, s elmondjátok egymásnak a bajaitok, a manager meg a békéltető. S ha ezen meeting után se mennek a dolgok, akkor ááthelyeznek másik kabinba.

...

A fülöpöket gyakran gyök kettőnek hívom, olyan lassan csattognak, csoszognak. Többször van, h elborul az agyam, s legszívesebben fellökném őket, hogy menj már előlem a kurva anyádba! A mérgemet az is növeli, h a többségük nagyjából csak a vállamig v az államig  ér csak.

Na most képzeled el,  h egy kis ember, csoszog-csattog előtted és a csoszogásos-csottgásos hangja nagyobb, mint a sebessége, s sok esetben nincs lehetőség a kikerülésre, mert olyan szűkek a folyosók, s te haladnál, de nem tudsz a gyökér gyök kettő miatt! WAAAAH!!! :@

...

Sokan köhögnek krákognak a hajón. Néha majd agyérgörcsöt kapok tőlük. KB,  mintha valami zombi kaptárban lennénk...

...

Norbival álmodtam, egyik este. Egymás vala sírunk,  h de jó,  h újra találkoztunk, s örültünk,  h milyen gyorsan eltelt ez a 6 hónap. Majd Norbi meghökkenve mondta, h de hát Apus! Ezt most csak egy álom! Én még kiakadtam, h miiii?! Ez most komooooly?

Aztán felébredtem. .. Elég szarul voltam utána.... :/ :S
Hiányzik nagyon. Szerintem óra nem telik el, h ne gondolnék rá. .. :(

...

„Két út vált szét az életem felénél,
Egy bölcs ezt mondta;
Én a járatlanabbat valasztom;
És ez minden pillanatot megváltoztatott.”
- Larry Norman


Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)