2017. december 3., vasárnap

Az előző részek tartalmából (November második fele + London) ;




November 15 - Szerda;

Történelmi pillant az életemben; Én hívtam fel állásinterjú ügyben a hozzánk jelentkezőket. Érdekes, de jó érzés volt.

November 16 - Csütörtök;

Történelmi nap az életemben 2.0 🤗

Először interjúztattam.

IMÁDTAAAM!!! ✌️😃😁😉


November 17 - Péntek;

1 éve ilyenkor már nagyon romokban hevert az életem. (Ekkor tudtam egy, h Norbi egy (nyári) szerelme esett valaki mással.

Még mindig erősen fájó, kellemetlen emlék...

November 18 - 19, Szombat - Vasárnap;

Szokásos menetrend. Pihi és gym.

Vasárnap este lefekvés előtt folytattam Lorna Bryan angyali érintés című könyvét, s volt egy olyan rész benne, amitől azonnal kirázott a hideg és libabőrös lettem miután elolvastam;




Pont aznap a kondiban kattogott nagggyon erősen ez az egész a fejemben.
Emlékszem azon mérgelődtem 2 húzóckodás közti pihenőben, h fájt a fejem.  (Ami ritka dolog nálam. ) Morogtam h nem jó ez így, gyorsan elfáradok, sok a pihenő, nem jól haladok. S a haladás szóról egyből "eszembe jutott"  a konyvírás is...

Elkezdtek ömleni a gondolatok, h hogyan képzelem el a könyvet, tematikájában. Egy újabb pihenés alkalmával elővettem a telefonom s elkezdtem leírni őket. Folyamatosan újabb és újabb gondolat jött és minden pihi alkalmával pötyögtem, jegyzeteltem. A 2,5 órás kondi végére lett egy kisebb előszó belőle.... 😀

Örömmel és megelégedettséggel mentem tusolni mondván h nah most már lelehet nyugodni! Végre megint csináltam valamit!😊✌️

Erre este jön ez... 😁👌

(Alias ne legyek ezzel megelégedve. Most az, h írtam egy laza, hézagos egy oldalt, s elkezdett körvonalazódni, h h képzelem el a könyvem, ez az egészhez képest nem sok...)

Jóu van mondom köszi... 😓😇🤓

Nov 20 - Hétfő;

Melóban csináltuk a karácsonyi dekort és a az egyik tulajjal eléggé olaszosan beszéltük. Meg is kérdezte a dekor csaj, miközben én egy magas létráról ordibáltam hadonászva lefelé, h nem rendelkezek olasz gyökerekkel?

Nov 22 - Szerda;

Reggelente mindig a Class FM-et hallgatom. Ma reggel bekapcsoltam, s miről ment a téma?! Nah miről! Az interjú alany épp arról mesélt, h mennyire nehezen kezdte el a könyvírást, s mennyi évébe telt neki elkészülni, s h került kapcsolatba a kiadóval stb...

Nah mondom az lesz még egy szép menet majd! 😏😐

Nov 23 - Csütörtök;

A héten először és utoljára vagyok a gymben. Annyira sűrű volt a hetem, h egyszerűen semmi időm, energiám, erőm nem volt eljönni kedden, amikor szoktam.

Am vicces ez az érzés ami bennem van, de szinte majdnemhogy egyenlő azzal az érzéssel, amikor nagyon kívánós vagy. Gyakran gondolsz rá, h de jó lenne már! S amikor megvan, megkapod amit oly annyira hiányoltál már és ott vagy s csinálod, akkor élvezed, h jaj de jó, h hiányzott már!
😂🤣😉

Hihetetlen h mennyire megszoktam és megszerettem ezt a helyet!🙄

Nov 24 - Péntek;

Utazás Norbihoz Londonba. Elég feszkós voltam hajnalban.  Elöntött a sok kellemetlen emlék. Szembesültem azzal a ténnyel, h utálok egyedül utazni.

Ráadásul geci nagy sor volt a reptéren! 5:20kor még sorban álltam várva a biztonsági átvilágításra, tudván, h 5:50kor kapuzárás van...

Szerintetek?! Mennyire baszott az ideg? 😀😏

De elértem. A repülőn a 3 ülés közül, középre szólt a jegyem, de az ablaknál üres maradt a hely, úgyhogy szépen át is ültem oda, miközben elmondtam magamban egy hála mantrát. 😊

Aztán fura érzés volt ismét a National Express buszon utazni. (Ezzel a társasággal mentem mindig a kikötőbe, v onnan a reptérre.)

Nem gondoltam volna, h valaha is fogok még Angliában buszozni. Pláne nem még az idén!

A buszon el is merültem a gondolatimban, ahogy ez általában lenni is szokott velem az utazások során;

Egy jó ideje már ismét szokásommá vált a hála adás. Szerintem azért is van, mert egyre több kérést intézek az angyalokhoz, s ahogy szépen teljesülnek, úgy automatikusan mondok értük hálát, köszönetet.

Amúgy... Sokat... Az lenne a legegyszerűbb leírni, h imádkozom, de az annyira kisajátították maguknak a vallások, h irtózom attól a szótól! (Eléggé egyház ellenes vagyok.)

Szóval sokat akalmazom a vonzás törvényét, v sokat "mantrázok" (valamivel elfogadhatóbb ez a szó a számomra), sokat gondolok, s egyben kérem az állatok, s a szegények megesegítését.

Tudjátok én nagyon hiszek a fejlődésben. Az idő és a fejlődés fogalma nálam eléggé... H is mondjam... "szoros kapcsolatban állnak".

Hiszek abban, h fejlődünk és ami nem jó, nem működik, rossz, azt idővel a "rendszer" úgy is kijavítja.

Hitem egyik alapja, h a történelem az élet tanítómestere.

Sokat fejlődött az emberiség, az emberi, állati és gyermek jogok az elmúlt években, évtizedekben.

Persze rossz dolgok mindig is voltak, vannak, és lesznek, de mivelhogy nekem alapból egy erősen pozitív világom van, én így globálisan a dolgokat összességében pozitív fejlődésnek látom.

És hiszem, remélem és kérem h az idő haladtával, a dolgok felgyorsulásával, a fejlődésre szoruló(k) is mihamarabb jólétben (jobb létben) éljenek.

A rosszak meg (Orbán, Donald, Putyin) mihamarabb bukjanak meg, tűnjenek el a történelm szégyen süllyesztőjébe, ahová valók. 

...

Norbival eléggé kellemes volt a találkozás. Én kicsit feszengtem, h h kösznjek majd neki, de ahogy leszálltam a buszról, szinte egyből megláttuk egymást. Nagy mosollyal az arcán odaszaladt hozzám megölelt és szájon csókolt. Jól esett. 😊

Elsétálltunk hozzájuk, majd egy kis pihikézés közben átbeszéltük a hogyan továbbot.
Ott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Nyitottak vagyunk mások felé, de emellett nem keresgélünk aktívan.

Fent van a társkeresőkön, de van, h több hét is eltelik úgy, h fel se néz.

Ilyen téren tudom, h sokaknak megoszlik a véleménye, de mint anno 1,5-2 éve is írtam, ezt a szitut leginkább azok érthetik meg, akik több éve vannak együtt.

Mindannyiunknak törekedni kell arra, h megtanuljunk nem ítélkezni. Főleg azért, mert sok mindent nem tudunk megérteni, még nem kerülünk abba a helyzetbe.

Nekem legalább is többször volt már ilyen tanulásban részem, s ha elsőre negatív véleménnyel is vagyok valamiről, szerencsére mindig emlékezetet a felsőbb énem, h nem tudhatom mi van adott személy, szitu hátterében és gyorsan töröl, töröl, töröl gondolattal törlöm a negatív gondolataim.

...

Norbit még hetekkel korábabn megkértem, h rendeljen nekem ingtartót. Ma, h megérkeztem hozzá Londonba, át is vehettem. Ez egy olyan hósentróger, amit a combodra kell felhúzni, s rácsatolni az ingedre, így a hósentróger lehúzza az inget és nincs az, h kijött az ing a nadrágból. Segít h mindig szépen, stílusosan betűrve maradjon az ing.

Mivel általában smart casuelben dolgozom, így számomra ez nagyon lovely egy dolog ez.


November 26 - Vasárnap;

Nagyjából angolul beszélgettünk Norbival. Otthon kevésbé használom  s többnyire csak ugyan azt, s jó volt a hétköznapi társalgás. Eléggé kiestem  az angol nyelv használatából, s túl magyarosan gondolkodom. Azaz túl összetetten akartam magam mindig kifejezni a végtelenül leegyszerűsített angolhoz képest.

Délután találkoztunk Norbi 2 kolléganőjével, s elmentünk Winter Wonderlandba. Jó volt, csak nagyon hűvös volt.

November 27 - Hétfő;

Dimenzió ugrás. Irány haza.

Am nagyon jó volt minden este kis kifli - nagy kifliben alukálni. Ha én fordultam jobbra, ő fordult utánam, ha ő fordult, én fordultam utána s öleltem át. 😊❤️

Am büszke vagyok Norbira, h jó helyen lakik (1.zóna), szép környezetben, jó melója van, szeretik, megállja a helyét. (Mondjuk attól sose féltem, mert mindig is egy talpra esett gyerek volt Ő is.)

Mondtam neki, h készüljön fel, mert nehéz lesz. Tuti neki is hiányozni fognak azok, amik nekem. A sokszínűség, a multikurtularizmus, a légkör, a felszabadultság, lazaság, könynedség, mindeféleség. Ez tényleg egy dimenzió ugrás. Nekem is nehéz volt anno a fél világ bejárása után hazajönni. Egyszerre volt jó és rossz. Mondjuk én 2 hónapig szinte folyamatosan ittam és részeg voltam... 😂😏😕

Amúgy az elválás nagyon szar volt. Görcs volt a gyomromban, gombóc a torkomban. Pislogtam sokat, h ne könnyezzek meg.

Elválás. Már megint. H én ezt mennyire utálom!  Meg se tudtam még egyszer utoljára ölelni. Hatalmas volt a tömeg a buszmegállóban. 1 gyors csókkal tudtunk csak elköszönni, mert sodort a tömeg, ahogy elkezdtek minket felengedni a buszra.

A buszon végül csak elpityeregtem. Írta, h 2 hét múlva jön utánnam. Én meg, h ez az egész most legalább annyira szar nekem, mint amikor anno elváltunk Southamptonban. Ő ment az egyik, én meg a másik hajóhoz. 😥😕😖

+ Egyszerre volt szar az elválás érzése, meg az h megint repülök...   .... Egyedül... Faszom! Ezt is h utálom!

Aztán elkezdtem mantrázni, s használni a nadin tanultakat, s végül sikerült megnyugtatnom magam.

Am a reptéren a biztonsági átvilágításon kikelett pakolni, amit ilyenkor ki kell. Ugye hozom haza Norbi cuccait, h neki kevesebbet kelljen, s az egyik parfümöjét is betette. Be is fújtam vele magam. Valamelyest megnyugtatott az illata. Mintha velem lett volna.

... 

Am kint a 4 nap alatt végig szép tiszta napos időnk volt. Mondta is Norbi, h ritka az ilyen.

Ide kattintva pedig az általam készített képeket láthatjátok.


December 1 - Péntek;

Egyre több ismerősöm tudja meg, h újrakezdjük a Norbival. Jó páran fenntartással fogadják ezt...

Sokan mondanak sokfélét. Sajnos van, h le is húznak.
Van aki azt mondta, h nem kellett volna engedni, h egyből hozzám költözzön vissza. Többen vannak, akik azt mondják h Norbi jobban is segíthetne a lakhatást illetően, mint amennyiben megállapodtunk.

+ Ebből adódóan azt is mondták, h hagyom magam kihasználni. Meg h lakótársnőm is szinte ingyen lakik nálam. Felújított, modern lakásban, 2 és fél szoba + amerikai konyha nappali + erkély. 5 percen belül a metró, 20-25 perc belváros. (Vonattal a nyugati 15 perc.)

Ami még elszomorít, h egymástól különálló/független emberek mondták már rám, h túl nagyszívű és naiv vagyok, s kihasználnak. Meg h nagyon nem vagyok tisztában még így se a lakás árakkal s nem jól kezelem, annak ellenére sem, h kisebb változtatásokat vezetek be Jan 1-től. 

Am sokan azért is kezelik még fenntartásokkal a Norbit, - mert h ugye sose tartom magamban az érzéseim, s így többen tudják, h miken mentem keresztül 1 éve - s ezért nem értik s nehezen fogadják el, h ennek ellenére mégis folytatom vele...

Folytatásról jut eszembe. Kaptam olyan "tanácsokat" is, h úgy álljak ehhez az egészhez, h újra kezdjük, s nem folytatjuk.

Mondtam, h ez elméletben lehet h szépen és jól hangzik, de a gyakorlatban meg faszság! 5 évet éltünk együtt nap mint nap! A múltat nem lehet csak úgy kitörölni, s nem lehet a 0-ról "újra kezdeni", mert nem robotok vagyunk, akiknek csak úgy töröljük a memóriáját.

Megkaptam azt is, h mindig aztmondom, h engedd el, akkor most miért nem engedem el?! Ettől a megnyilvánulástól én annyira ledöbbentem, h szóhoz sem jutottam. Az engedd el, a negatív dolgokra szokott vonatkozni, v amit nem értünk, v mérgelődünk. Nem pedig az olyan dolgokra, amit szeretünk és akarunk.

Van aki szerint ez visszalépés, s így elveszítem az új, más megtapasztalásának lehetőségét.
Értem a gondolatmenetét, viszont hibásnak gondolom. Mert amit ő gondol, az csak egy kis terület.
Véleményem szerint fejlődni nem csak új dolgokkal, személyekkel lehet.
Hiszem és tudom, h Norbival is fogunk még fejlődni és új dolgokat megélni.
Már ha persze hosszabb távon együtt maradunk.

Ha meg nem fog működni és szétmegyünk, akkor meg legalább végleg szétmegyünk és kész. Legalább adtunk eséjt a dolognak.

Szo kissé felzaklattak az elmúlt hetekben kapott visszajelzések. Próbáltam medivel kezelni, de sírásba torkollott az ügy, szo még várok egy pár napot, h leülepedjenek a dolgok.


December 2 - Szombat:

Gee az exem bejött az üzletbe meglátogatni. Jó volt végre már újra látni s beszélgetni vele.

Sokat gondololk rá. Elmondása szerint Ő is rám. Attól még h szétmentünk, erős a kötelék.

Elmondtam neki, h sokat eszembe volt Londonban is, mert tudom, h szereti Londont. Meg h hálás vagyok mind a fentieknek, mind neki mindazokért, amiket megélhettem vele. Kellemes emlékek. 

S azt is elmondtam neki, h attól még h nem vagyunk együtt, én ugyan úgy továbbra is tisztelem és szeretem, s fontos ember a számomra.

Mondjuk a reakcióján meglepődtem, mert egyáltalán nem lepődött meg, s talán azt is mondta, h igen tudja, s h ő is ugyan így van velem.

Mondom akkor jóu va'! 😀

Először mesélt ő, aztán én. Volt miről bőven. Örül neki , h folytatjuk a Norbival, mert boldog vagyok, s h nem leszek depis se karácsonykor.

...

Mi jött velem szembe Fb-n? 😃



Magyarán: Ha az életed egy könyv lenne, mi lenne a címe?...

Jóóóóó. Mondom okéééé. Akkor elkezdek gondolkodni  könyv címén is...

Egyelőre azt tartom jónak, h minden ami eszembe jut, azt feljegyzetelem. Már amúgy is van külön könyvírásos jegyzetem.

Folytattam a bejegyzéseim wordbe való kimásolását. Némelyik bejegyzést el is olvastam. Köztük azt a 2011 év végi, 2012 év eleji bejegyzéseket is, amikben a Norbival való összejövetelről írok.  Hálás vagyok, h olyan életem van/volt amilyen és h azokon mentem keresztül amiken. Beleértve minden jót és rosszat.

Dec 3 - Vasárnap:

Az adventi időszak alatt hoszabított nyitvatartással üzemel az üzlet, szo az eddigiekkel ellentétben én az elkövetkezendő 2 hétvégén dolgozni fogok. 

Ma volt bent egy olyan csóka az üzletben, akinek nagggggyon erős stabil energiái voltak. Ahogy nyílt az ajtó már felbojdultak a receptoraim. S amikor elindultam felé, h köszöntsem, s elkezdjem a szokásos protokoll beszédem, egy pillanatra elakadtam, s megkésve keszdtem el a "fogadó mondókám", mert mélyen a szemembe nézett, s puff lefagytam.

Kis fáziskéséssel ugyan, de belekezdtem a "tárlatvezetésbe".

Miközben beszéltem 2 dolgra koncentráltam. Az egyik, h megnyugodjak, a másik pedig kellett egy kis idő, h eldöntsem magamban, h félek e az illetőtől v sem.

Ritkán, de szoktam ilyen emberekkel találkozi, akik mélyen a szemedbe néznek. "A lelkemig látnak."

Továbbá mint azt korábban is említettem, nagyon erős stabil energiája volt a csókának. Leginkább ahhoz hasonltanám, mikor állsz egy nagy tábor tűz mellett. Erősen érzed azt is. S persze nem a hőn, nem a melegség a léyneg hanem az érzékelés.

Aztán amikor végeztem a körbe "vezényléssel", elkezdődőtt a face-to-face kommunikáció, amely során ugye elkerülhetetlen, h a másik szemébe nézzünk.

Minden egyes alkalommal kissé kellemetlen volt ez az "aktus."

Magamban szinte kiabáli tudtam volna, h hadd már abba!!!!

Végül am nem féltem tőle, csak felkavarta az üzlethelyiség energiáját arra az időre még itt volt.

Vannak ilyen emberek, kik kissé másabbak mint a többiek.

...

Bevittem a melóba a laptopom, h majd azon baszom el az időt, de meglepő módon forgalamsabb nap volt, mint a szombat. Csak a késő délután órákban volt időm magam elé venni a gépet, s most pötyörészek is. Otthon majd tervezem folytatni, a bejegyzések kimásolását. Tegnap este eléggé belejöttem, s késő estig toltam rendsen.

Am tegnap este megint mediztem a barátok általi visszajelzések témáján.

Most már végre lélekben és érzelmi szinten is beértem azt, amit szellemileg tudtam; Ez az én dolgom, nekem kell tudni, h mit h irányítok. S most egyelőre ez lesz, így lesz amiket leírtam, s amiket megbeszéltünk a Norbival. Ha nem lesz jó, majd változtatok.

Csók 😘

R I O N

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2017. december 2., szombat

Nosztalgia:

OMG! Look at mit találtam: 😀😆😎







Folytattam egy kicsit a blogbejegyzések wordbe való kimáolását, s a szemem megakadt 1-2 dolgon. Köztük ezeken is. H mekkora számok voltak ezek anno te jóóóó ééééég! 👍👌👀💁

2017. november 13., hétfő

Az előző részek tartalmából; November első fele :




November 1 - Szerda;

Elutaztam vidékre a szülőkhöz.

Beszélgetés közben apum feltette a számomra oly annyira gyűlölt kérdést: " És barátnő van e már?!"

Magam is meglepődtem, h milyen gyorsan és menynire "agresszíven" válaszoltam: "NINCS!"

Ez feltűnt neki s rákérdzett a dologra: "Ugye nem vagy meleg?".

Nah itt Rion úrfi agyérgörcsöt kapott.

Legjobb védekezés a támadás:

"Mé'?! Csak azért mert nincs barátnőm az azt jelenti, h buzi vagyok?!"

Apum elkezdett védekezni, h jó-jó, csak mert ha az lennék, akkor ő kitagadna, mire én válaszul hangosan kinevettem, s azt mondtam, h hűha, ezzel aztán jóu kibasznál velem!

Anyum is ott volt, s anyatigris módjára of course beszállt ő is a buliba... 😀

H-h lehet ilyet mondani, s h a melegek nem tehetnek arról, h melegek.

Apám meg azt mondta, h ő meg nem tehet h utálja őket, mint a cigányokat.

Én meg erre is ugrottam, h mi ez a fasz hozzáállás, h mi az h "nem tehet róla"?! Ez nem "tehet - nem tehet" kérdése!

Megkérdeztem, h te tehetsz arról, h heteró vagy?!

Tehetsz arról, h barna a szemed, barna a hajad?!

Fel sem merül senkiben, h így álljon hozzá, h tehetsz e róla, v sem!

Anyum meg:

Ez a melegséghez való hozzáállás egy időszakos korlátolt nyomorultság, mint pl, h 10-20 évvel ezelőt álltak a gyereknemzéshez! 


Oltári nagy botrány volt aból, ha valaki úgy várt gyereket, h még nem voltak összeházasodva!

Ma már a kutyát nem érdekli!

Ugyan ez lesz majd a melegség témával kapcsolatban is, s majd a jövő gyermekei azon fognak szörnyűlködni, h h lehettek oly annyira buták és korlátoltak az emberek, h így álltak a melegekhez?!

Azt fogják kérdezni, h ez most tényleg téma volt?! Tényleg problémát jelentett bákinek is?!

Szo olyan össztüzet kapott apám, h csak nah!

H ezzel magát minősíti, s h szégyelje magát, s h a saját fiával szemben, h mondhatna ilyet, bla, bla, bla.

Aztán visszavonulót fújt, h jó, nem gondolta komolyan, csak hirtelen felindulásból mondta, s azzal zárta le az egsézet, h az a lényeg, h egészség legyen.

Nah mondom! Jóu van! Fahin!

Am aki régóta olvas tudja, h én apumhoz úgy állok, h neki csak az a feladata volt az életemben, h ide leszülethessek.

Semmi kapcsoaltom nincs vele. Sose beszélünk telefonon. Akkor beszélünk csak ha hazamegyek. 

Tudja, h a kezdetektől fogva az alkohol problémai közénk áll. 

...

Nem is említettem a korábbi bejegyzésemben - pedig akartam csak elfelejtettem - h az edzési szokásom megváltozott. Régebben ugye általában hétfő és szerdánként keltem 6:30kor, h menjek gymbe. Aztán volt egy időszak, mikor lebetegedtem, s onnantól álltam át az új rendszerre, mely alapján kedd és csütörtökönként járok, mert akkor későbbre megyek dolgozni. + Új napok lettek a szombat és a vasárnap. Így van meg a heti 4 napom.

...

Mostanában többször felmerült bennem az a kérdés, h vajon miért lehet az, h nem vagyok egy utazgatós típus, ellentétben Norbival és mégis nekem rendezték a fentiek úgy a dolgaim, h bejártam a fél világot... Tuti h okkal van. Hitvilágom szerint ehhez kétség nem fér, csak a miértre nem kapom még meg a választ hónapok óta...

De hát ami késik nem múlik. Eddig mindnre megkaptam. Ehhez úgy tűnik, h kicsit több idő kell.

November 5 - Vasárnap:

Norbi bejelentette, h felmondta az albérletét. Jött részemről a kérdés, h és akkor merre tovább. Válasz: Hazaköltözik. Karácsony előtt itton lesz.

Ömmmmm. Kicsit lefagytam.

Ismer. Megérezte, h nem csapongok az örömtől.

Felhívott fb messengeren.

Kb 2 órát beszélgettünk. A bennem felmerült kérdésekre és kétségekre reális válaszokat adott, amit eltudtam fogadni, így javult a hangulatom. 

Am örülök, mert a karitól kissé depis voltam, mert ez lett volna hosszú évek után az első karácsonyom nélküle...

Hiába h tavaly mentünk szét. Azaz pont 1 éve, de a decembert, a karit akkor is együtt töltöttük.

Szo annak nagyon örülök, h itthon lesz. Meglesz a szokásos annyira szeretett progi: Fa kiválasztás, feldíszítés, krémlikőr készítés, vacsi a Menza étteremben, majd ajándékozás.


Ammmm.... Egyedül vagyok itthon. Az oly annyira kedvelt kis hangulat fények világítanak csak. Színes kis gömb izzók. Chilles akusztik zene szólt.  És hát... Elszakadt a cérna...

...Semmi kül. Csak változás van... Természetes... Nagyon hálás vagyok a nadinak h megtanított oly sokmindenre. Többek közt arra is, h  a sírás az jó, s hagyni kell, hagy tisztuljunk. Sosem szabad magadba folytani... ...Never ever...

Egyszerre vagyok boldog, hálás és kicsit félek is. Mondjuk a félelem nem jó szó... Ezen sorokat könnyeim potogtatva írok... Meg-megállva, mert néha nem látok. 😂😀😅 

Az vaaaan... ...h az emlékek fájnak... De nagyon! Kegyetlen szar! 😢
1 éve, h szétmentünk a Norbival, s most h pont 1 évre rá meg újra összejövünk s folytatjuk, azért az emlékek nagyon ott vannak, s ezért bőgök. Rettentő megsemmisülés volt nekem a november-december.
Jaj! Édes Istenem, de szörnyű volt!😓😢

Am ez az egész olyan, - s csak az értheti meg igazán, akinek volt már benen része - szo olyan mint Nadis utaztatás...

Visszamész egy korábbi eseményhez, s átéled...

Ilyen téren elismerem gyengusz vagyok. Egyszer utaztam csak kb 2-3 évvel ezelőtt... (Meséltem már nektek róla. A Trianon utáni Erdélyben történt magyarok népirtását, deportálását utaztam meg.)(Így  egyeseknek - s egyben nekem is - jobban érthető a Jobbikos múltam, illetve h miért is szimpi még az alapokon kívül a Momentum és h miért is tartom egy utolsó undorító hitvány nemzetárulónak a DK-t.) (Értem a logikájukat, de akkor is nagyon szélsőséges amit képviselnek, s ezért is nyújt jó, aranyközéputas megoldást erre a Momentum.)

Nah, de a lényeg, h azóta sem jött még meg a bátorságom, h befeküdjek egy újabb utazásra...

Továbbá tudom, h ez visszaemlékezős, sírás egy olyan "genny", ami még nem tisztult ki teljesen belőlem. De sírok. Ami jó. Foylamatban van. A folyamat része. Az idő nekem dolgozik.

De tudom, h akarom folytatni. Tudom, h okkal történtek így a dolgok - és mint korábban is írtam - kellett h így alakuljanak s így utólag visszanézve jól történtek a dolgok, jó h úgy történtek ahogy.

Csak az akkori érzések kavarnak fel. A seb az seb. Ha megpiszkálják, fáj. Mármint ez egy olyan seb, ami beforrt, de vigyázni kell vele, mert könnyen sérül, s szétnyílhat, mint most is. 

És írok persze. Egyik nagy mankóm ez az írás. A írással is kiadom magamból ami bennem van.

S ha már írás... A könyvvel is elkellene már kezdeni komolyabban foglalkozni.

Egyre gyakrabban "jut az eszembe." 

(Hitvilágom szerint a fentiek pushingolnak, h hahóóóó! Haladni kéne a dolggal édes kisfiam!)

Ráadásul the winter is coming - Közleg a tél. Ami az én iőszakom. Mármint a lelki időszakom. Telente rám különösen igaz h befelé fordulok. S itt most nem a depire kell gondolni, hanem inkább a spirituális dolgokra. Telente többet foglalkzook a lelki világommal. Többet medizek, olvasok, írok, jobban foglalkozom/figyelek/hallgatok a belső énre. 

S nagyon jól tudom, h miért jutott az utóbi időkben egyre többször eszembe a könyvem. Miért találkozok olyan emberekkel akikkel feljön ez a téma, akik szintén pushingolnak, h do it! 
Miért akad a kezemben egy pont(!) oylan magazin, s miért pont(!) ott nyitom ki elsőre, amiben egy irónő arról mesél, h hogyan jött neki az írás, s érdekes módon pont azokról az érzelmekről ír, ami bennem is van...

S Rion úrfi mit csinál? "Ajj basszátok már meg!" nyávogással inkább félredobja az egészet s foglakozik mással!✌👌

👏👏👏...Congrat Gee! Seriously! Congratulations !...👏👏👏👍

De persze a gondolat meg ott van továbbra is a fejemben. Nem áll le. Nem telik el hét, h ne gondoljak rá, h "üljjé' már neki bazdmeg!"
De tudom, h geci sok munka van vele, úgyhogy inkább neki se fogok! 

Mint azt a korábbi bejegyzésemben említettem, annyira rávettem magam, h az elmúlt 5 év bejegyzéseit kimásoltam. Ez ezer akárhány oldal lett, s már ettől kivagyok! S még kb 4 év hátra van, amit ki kellene még másolni word be, aztán elkezdeni átolvasni, szerkeszteni, fejezetekre osztani, toldozgatniiii - foltozgatniiii..FUUUUUUUCK! 
Ah mondom Maunika kedves! Hát ez évek munkája!🙈🙉🙊

(Am kitettem a magazint a kanapém elé az asztalra. Nem a táskám mélyén hagytam. Mindig szem előtt lesz. Jelezvén finoman magamnak, h mégiscsak elkellene majd azt a teljes cikket olvasni.)

Am a Hamu és Gyémánt nevű magazinról van szó. Ami a neve alapján számomra érdektelen magazinnak tűnt de mondom, ahogy felcsaptam pár oldalt, minden cikk érdekesnek bizonyult a számomra. Már azzal megfogott ahogy a kezembe vettem. Nagyon minőségi, igényes egy magazin. Szimpi. Am úgy kerültem vele kapcsolatba, h fotózás volt nálunk az üzletben. A tulajjal lesz majd benne interjú a következő számban.

Galgóczi Dóra írónővel készült interjú, aki a fotó és a pár sor olvasottak alapján elég szimpi. Lehet h a legújjabb könyvét is megvszem majd. Érdekel. (Hahó itt a mennyország

November 8 - Szerda:

Szabadságon. Annyira karihangulatom van, h nagyon!
Legszivesebben lemennék fát választani, aztán feldíszteném, csokilikőrt iszogatnék meg ilyeneeeeek. 👼👦

(Mindig jókat mosolygok azokon az fb posztokon, akik azon puffognak, h mi  faszé játszanak egyesek karácsonyt novemberben?! 😁 Cukik. Buksi simi nekik. ☺️) 

Ezerrel szól a kari playlistem. Imádoooom! Boldog vagyok, h nem kell depisen töltenem a karit, s jobban belegodolván én már meg is kaptam a kari ajándékom. 😊🙌

Örülök, h Norbi korábban jön haza, mint terveztük, s h ez az év karija se marad el nélküle.

November 9 - Csütörtök:

Bor suli. Geevel mentünk. Jó volt. A parlament szomszédságában voltunk. Eléggé komplex egy világ. Tetszett. Leginkább olyan érzésem volt, mint fősulin, amikor a protokoll és etikett órákon ültünk. Imádtam. Betekintést nyertem egy eddig számomra ismeretlen kultúr világba. 

November 10 - Péntek:

Kiolvastam a Hamu és Gyémánt magazint. Nagyon jó! Ajánlom figyelmetekbe! 

A magazin felerősítette bennem azt az érzést, ami eddig csak gyengén pislákolt bennem. Mégpedig azt, h van egy kis nyitottságom, h valami újat tanuljak. Érdekel az online média, a marketing a weboldalakkal kapcsolatos dolgok. De ez tényleg csak egy kis halovány parázska bennem, de azért ott van. 

November 11-12 - Szombat-Vasárnap;
Jó volt. Gyorsan eltelt. Szombaton a szokásos gym/pihi volt. 

Imádok itthon egyedül csendben lenni. Nagyon megnyugtató és feltölt. 

Egyszer elmerengtem azon, h sok ismerősöm fél ettől. Nem bírják a csendet és az egyedül létet. 

Ez kissé elszomorít, mert (nadi által) tudom, h ez mit jelent, milyen lelki jelentősséggel bír. 

Mind1. 

Nekem ez alap és kell. Egyrészt ugye a meditációk miatt, másrészt pedig (s valójában ez is a medi része) az önmagamhoz való visszatérés miatt. 

Véleményem szerint a lelki béke és nyugalom elérhetetlen a csendes és nyugodt környezet nélkül. 

Nagyon hálás vagyok, h sikerült megatanulnom és alkalmazom ezt is. 🙂🙏

Köszönöm.  😊

... 

Vasárnap feljött Anyum. Elmentünk a Jyskbe. Vettünk spagetti függönyt a nappaliba. Egy kissebb szőnyeget a folyosóra, kari égősort, törcsit, meg egy lovely home dekort. 

Aztán itthon főzőcskéztünk. Kellemes volt nagyon. Örülök, h hosszabb ideje van már köztünk béke és nyugalom. 🙂

Aztán amikor element, egy kis shoppingolás volt. Véletlenül messziről megakadt a szemem az egyik kedvenc írónőm néven; Lorna Byrne

Mióta kimentem hajóra nem is olvastam. Elkezdtem közeledni a polchoz, s szép lassan pásztáztam a környéket. Mindegyik könyve megvan, amit láttam. Kicsit szomorú is voltam, de mire odaértem feltűnt az Angyali érintés című könyve. Nem voltam benne biztos, h ez megvan e vagy sem. Levettem a polcról, elkezdtem lapozgatni, majd beleszagoltam. Álltalában minden könyvet megszagolok. 

Abban a pillanatban olyan történet velem, ami még sose. 
Nagyon melyről felszabadult bennem valami. Mint amikor elérzékenyülsz, v mikor elcsuklik a hangod. Egy hirtelen s erős érzés. Majd kirázott a hideg, libabőrös lettem, s elöntött a hála érzése. Kicsit meg is könnyeztem. 

Aki jobban ismer tudhatja, h nekem elég sajátos hitvilágom van. Én az angyalokra tényként tekintek. Megfoghatatlan, leírhatatlan ez az egész, ami miatt kétségem sincs felőlük. 

Nagyon sokat segítettek nekem (mivel elég gyakran is kérem őket) s emiatt volt (szerintem) ez a kis elérzékenyülés és hála érzés, amikor megszagoltam.

"Of course megvettem. 

Hazajöttem s elvonultam olvasni. 

"Eteti magát" ez is. 

Am ez az 5.könyvem Lornától. Ha jól tudom, nincs is több neki. 🙂 Most így visszatekintve furi, h megvan s elolvastam az összes könyvét. Mert nem mondanám h nagy fanatikus rajongója vagyok vagy bármi ilyesmi. Szimplán csak szeretem. Kész. Ennyi. 

... 

Emlékszem, amikor visszamentem a második szerződésemre hajóra dolgozni, onnantól kezdett el bennem erősödni az az érzés, h elkell majd mennem utazni. Mármint nadi utazni. Ez az érzés azóta bennem van s legalább kb hetente egyszer feljön bennem. 

Viszont tudom, h nem akarok menni. Mármint h szembesültem azzal, h nem merek mennei. Május óta itthon vagyok. Akár hányszor felmerült bennem a kérdés, h miért nem mész, mindig volt valami indokom. Nincs pénz, elfoglalt vagyok, fáradt vagyok, melózom stb. Mostanában minden okés velem, s elfogytak az indokok. S amikor jött az újabb kérdés, h miért nem megyek, akkor egy kis gondolkozás és magamba mélyedés után jött ez, h hát valójában nem merek. Kövi kérdés, h miért nem? 

Az intuícióim elég jók. Mint ahogy azt már szinte az összes látó megmondta, akinél voltam az elmúlt években, s az idő teltével én is egyre jobban megismerem önmagam, s tudom h nagy újdonság nem érne az utazással. (Pont ezért nem, mert viszonylag jó rálátásom van az életemre, h mi miért történik velem, v miért vagyok olyan, amilyen.) 

Viszont pont itt jön a valós válasz a kérdésre, h miért nem merek menni utazni;

Mert más sejteni a dolgot és más tudni és újra élni.... 

Csók! 😘

R I O N

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 


2017. október 29., vasárnap

Az előző részek tartalmából (Október második fele) ;

Október 20 - Péntek;



Holidayen. Szokásos hétvégi menetrend. Délelőtt alvás, fetrengés, pihi. Dél után gym. Ebéd, protein, pihi. Este pedig a spanglis haverom által megismert számomra oly kedves, aranyos  (az arisztokrata) sráccal elmentünk ismét bulikázni az Ankertbe.

Am a gymben láttam 1, a számomra igen kedves fiúkát. Egy szóval tudom jellemezni a külsejét; Hitlerjugend.

Kb 180 cm magas. Szőke, oldalra fésült haj.
Megvolt szépen mindene amikre bukom. Mell, fenék, vádli. Igen! Végre egy férfi akinek szép lábai vannak!

Am gyakran találkozott a tekintetünk. Szerintem am nem klub tag, de nyitott lehet a dologra. Nem tűnik egy korlátolt, zárkózott gyereknek. (Hitvilágom szerint heteró ember nincs, csak makacs. 😁😉) 

Ha nem végzett volna olyan korán, akkor lehet hogy még én is hajlandó lettem volna előbb végezni csak h láthassam a finom lovely testét. 😎🤗😈🙈🙉🙊

... 

Kb heti egyszer összetalálkozom az egyik barátnőmmel, akivel az első szerződésem alkalmával barátkoztam össze a hajón.

Jól esett, h megdicsért, h azért szépen látni, h fejlődöm. 🤗😍💘💪

Am az is pozitív feedback önmagam számára, h szépen növekszik az emelet súlyok száma is. Alapból már minden gépen legalább 2-vel növeltem a nehézken augusztus óta, mióta járok edzeni. De van, ami elég szépen felfejlődött s már pl 4-el emeltem a nehezéket. Ilyen pl a lábazásnál. Kezdtem 45 kilogrammal, aztán 55, majd 65 és most tartok ott, h 75 kg-al edzés. (178 cm vagyok). De pl a bicepszre való súly emelést is 19 kg-al kezdtem, aztán 23, majd 26, s most vagyok 30 kg-nál. A súlyokat elnézve, ez egy négyes (jó) értékelésnek számít önmagam számára. 

És most októbertől elkezdtem új edzéseket is csinálni. Már nem csak gépeken edzem, hanem pl saját testsúlyos edzéseket is. Pl; fekvő, plank, húzóckodás, illetve párhuzamos nyújtott lábemelés előre felfelé. Nah meg a kitörések. Ma is csináltam. Most csak 12 kg-os súlyokkal. Jobban ment, mint múltkor a 15 kg-al, s most 4x10 mentem. Viszont megint fájnak tőle a lábaim. Hazafelé konkrétan bicegve mentem. De am kellemesen jólesően fájdogál. Olyan izomlázasan. 😁

Aminek örülök, h ma edzés végén 68.8 kg-ot mutatott a mérleg. Szépen lassan jövök fel. Karácsonyra meglesz az a vágyott 70kgam.😉

Aztán nyár végére jó lenne elérni a 75-öt. Az a végcél. Magyarán + 10 kg a 2017 júniusi súlyomhoz képest. S persze mindez csupa izomba. 😉😘

A 2016 nyári súlyomhoz képest pedig az +15 kg lenne. Hisz régen mindig is 60 kg voltam.

Szo 75 kg,  aztán már "csak" a szinten tartás lesz a cél.


Az Ankert buli;

Este ugye találkoztam a spanglis srác által mégismert számomra oly kedves "arisztokrata" fiúval. A barátainak a 57. Számú italboltban volt a gyülekező. Gyerekek! Geci olcsók itt a piák! Mondjuk van is sor a pultnál rendesen!

Itt bevágtam két barackos abszintot, szo jóu is lettem. 😊😀😎👌✌️🍹🍹🍑🍑

Aztán átmenetünk az Ankertbe.

Ankert a kedvenc helyem. Mindig jó buli van péntekenként. Imádom. Napjaink slágerei és retro. Pont amiket szeretek. Sokan voltak.
Sok csajjal voltunk, nagyon jó volt. Rám voltak izgulva. Többször, többen megkérdezték, h biztos h meleg vagyok?!

Mondjuk ez miattam van persze, mert hát jobbnál jobb zenék szóltak, s hát elég erotikusan táncoltam velük. Ők meg  imádták!  Egymás után jöttek hozzám konkrétan felkínálva magukat, h most velük! Amikor kiborultam h meleg van, s klimaxállok, s pihennem kell, s leültem, akkor meg húztak fel, h nem-nem! Menjek táncolni! Legjobban a guggolásokra és a megemelésekre gerjedtek. Imádták, h elbírom őket, s h milyen izmos combom van, s h bírom a guggolásokat. Mert nem csak szimpla egyszerű guggolás volt! No-nooo! Mivel a lányoknak nem ment ezért ők konkrétan ráültek az én combomra, s még őket is meg kellett tartanom, majd újra fel, s újra le! Persze megint bedurrant, rohadtul fájós lábbal bicegtem haza. Meg arra nedvesedtek még be, h a lábuk közé tettem a lábam szorosan magamhoz húztam őket, s csípő ringasokkal forogtunk körbe, miközben az arcuktól a combukig folyamatosan végig simogattam őket. Totttttál bevoltak vadulva! Nem is értettem, mert az én korosztályom voltak, s nem tinik. Mondjuk gondolom, h a heteróktól nem kapnak ilyet... 😁😉😘

Am vicces volt nekem az a jelent amikor felcsendült a Charli  XCX; Boys című száma. Előttem az agyékomban az egyik csaj, mögöttem a seggemben egy másik. "Kis" intimitás. Tipi-tapik. Aztán felnevettem, h sorry girls, de ez too much már nekem, s erre a számra nem így kepzelném el a dolgokat. Szerencsére vették a dolgot. Elkezdtek viccesen reagálni. Biztatták egymást, h viselkedjenek fiúsan.  Vicces volt. Amíg a csajok ott voltak nagyon jó volt a buli. De ahogy hazamentek, szarabb lett. Elment a kedvem, s akkor kezdett el durván nyomulni a srác is, így egy kis laza lötyögés után inkább hazamentem. De am ilyen jó bulim utoljára a hajón volt. 😀😊

S ha már hajó! Ebből is látszik, h a magyaroknak, de úgy általában a közép - kelet európaiaknak mennyire másabb a bulizási szokásuk, mint az angoloknak. A hajón teljesen átlagos s normális volt a vad, intim, erotikus tánc. A csókolózás, tipi-tapi. (Sose fogom elfeljteni, mikor a női managerem 2 másik eladó kolléganőmmel húzták le rólam a nadrágot, h megnézzék a csomagom. 😀😊✌️)

Nah. Szóval a lányoknak mondhatni, h elvettem a szüzességük, s adtam nekik egy kis betekintést egy kicsit másabb, lazább, buliba. De örültem, h tetszett nekik, s h imádták. Külön tetszett nekik az is, h tánctanárként folyamatosan súgtam a fülükbe h mit fogunk csinálni, h csináljuk, s közben a kezemmel segítettem nekik rám hangolódni. Mármint, h vezettem, a csípőjuket, h h ringassák. Meg, mikor kezdünk el süllyedni (guggolni), meddig maradunk lent, s fokozatosan vissza fel. Nah le még úgyhogy lementek, de nem sokáig tudtak lent maradni. Vissza meg... 😀😊 Mindig mondtam h: "Jáááj! Móunika! Ha ezt tudom, el se jövök!" 😀 Jó volt a hangulat nagyon. Rengeteget nevettünk.  😊

Am, aki jártas az Ankertben, azoknak mondom, h mi nagggyon kényelmesen úgy fértünk el, h nem bent zúztuk össze magunkat a hering partiban, hanem oldalt kint a tánctér és az asztalok közt volt nagy hely kihagyva még, h tudjanak ott is táncolni. Mi ott voltunk, a dj pult mellet. A falon túl. Jáááj Istenkém! Nem győzöm mondani, h jaj de jóu party vóóót! 😊🤗👌❤️

Am azért is szeretem az Ankert, mert itt mindig beseprek jó pár elismerést, ami jót tesz a lelki világomnak. Most is kaptam olyan pillantásokat, ami többet mond minden szónál.

Meg volt egy srác, akivel még a nyáron találkozgattam, de aztán bármily meglepő megszakadt a kapcsolat a 2.tali után. Szo ő is többször nézett, s amikor elmentem mellette, nagy nyitottsággal felém fordult, de én csak megveregettem a vállát. Köszöntem neki, s tovább mentem. Jól láthatóan csalódott volt, s nem csak ennyire számított...

Gondoltam magamban, h hát mégis mi a faszra számítasz édes kisfiam?! 

Viszont a mai estében a legnagyobb döbbenetet, azok a fiúk okozták, akikkel bulizni voltam. A haveri kör. Ahogy telt az idő, úgy kezdetek el kikezdeni velem. Egymás után jöttek a bepróbállkozáok. Mindegyiknél ugyan azzal a mentrenddel. Először közelebb táncolták maguk. Majd bele az intim szférámba, majd pedig az arcomba. Leakartak kapni. De én mindig elhúztam az arcom.

Am leginkább magamra vagyok kibukva, h wtf van velem?! Mehetnék minden buliból valakihez, v vihetnék haza, s valójában meg kurvára nem mozgat meg senki!!! De ez nem mostanában van így, hanem nyártól, mióta egyedül vagyok! Ez az egész egyszerre felháborít, kikakaszt és megrémít!

Attól tartok, h valami gond lehet velem. 😕

A bepróbálkozós srácok közül az egyik pl nagyon nyomult. Többször beprobálkozott. Elég makacs volt. A végére már konkrétan kellemetlen volt az egész. Egész este itatni akart. 2 pálinkát is rám erőltetett. De am nagy fasz volt. Mondtam az elején, h nem akarok pálinkát inni. Abszint után? Hülye vagy?!  De erőlködött, h de, de a kedvéért, ne basszam már el a hangulatot stb... Mondom joh! De ez az első és az utolsó! Jó! Jó!

Aztán amikor bevadult a party, akkor hozott mégeggyet, viszont a szülinapos lánnyal, s a lány adta át, h hát szülinapja vaaan! Olyan jól megtáncoltattam, szimpatikus vagyok neki, jó fej vagyok. Igyak vele!  Kedvesen mosolyogtam, s egy futó gyilkos pillantást küldtem a srácnak, mert tudtam, h ő vette a piákat. Ő meg csak felemelte a kezeit, h őőő nem csinált semmit. Ártatlan. Gondoltam magamban, h az Anyád ne sirasson! 

Le is basztam, mikor kivitt cigizni, mert már kivoltam a felspanolt csajoktól, s látta, h fogytán az energiám. Mondta h menjünk levegőzni. Megfogta a kezem, s kihúzott! 

Nah! Itt került fel nálam az i-re a pont!  Ez már nekem egy vészjelzés volt, h nah ácsi! Nem sokan csináltak eddig ilyet velem, h megragadnak, s maguk után húznak! Azért ne felejtsük már el, h honnan jöttünk Móunika kedves! ☝️✋
28 éves bikaként nem vagyok én ilyenekhez hozzá szokva, h egy idegen irányítson engem!

Megmondtam neki, h esélytelen a dolog, s nem lesz semmi! De ő még csak mondta, h nem akar semmit, csak aludjunk együtt! Nah itt eldurrant az agyam, eldobtam a cigit, s otthagytam. 

Am kedves srác, csak makacs. De egy bikával szemben baszhatja a makacsságát! 😁

...

Valamelyik nap vettem magamnak hosszú szárú zoknit. Itthon mikor felhúztam lepődtem meg egy "kicsit" mikor felért a térdemig. 😁

Oh mondom! Mehetek focizni! 😁😊✌️⚽

Kicsit elgondolkodtam, h megtartása e v sem, de végül visszavittem a 4000 Ft-os zoknit...

Levásárolhattam ugyan ennyiért egy rövidebbre, ami tényleg csak a vádlimig ér, amit valójában szerettem volna venni.

Szeretem a hosszú szárú fehér zoknikat, de nem az ennyire hosszúakat. 😁


Október 21 - Szombat;

Délelőtt döglöttem, a délutánt meg Gee exemmel töltöttem. Jól kibeszéltük a magánéletünk. Szeretem, h vele is simán lehet őszintén mindenről beszélni.


Október 23 - Hétfő;

Gym, ebéd, alvás. Este pedig egyedül elmentem a Momentum rendezvényére a Szabadság térre. Ez volt az első Momentum rendezvény amire eljutottam május óta, mióta itthon vagyok. Nagyon jó volt. Feltöltött energiával. Igazi lelki fröcsi volt. 😊✌️❤️


Október 27 - Péntek;

Ahogy közeledünk november felé, úgy várom egyre jobban Londont és vele együtt Norbit. Remélem jó lesz. Emlékszem pár hete is írtam h lenne kedvem kimenni, kavarnyászni Londonba. Minden nap eszembe jut, s ahogy közeledünk, úgy érzem még egyre inkább azt is, h mintha lassulna az idő. 🤔😕

Mint egy kisgyerek, aki egyre türelmetlenebbül várja az ajándékát.
😀😊✌️

Este a barátokkal elmentünk bulizni a Wannabe 90's partyra. Egynek elment. Nem volt egy nagy durr. Nagyon jól esett volna egy spangli. De nem abban a baráti körben voltam most. 


Október 28-29; Szombat - Vasárnap;

Áldom az eget, h végül a Köki fitnessbe kezdtem el járni augusztusban, s nem a Paulay Templefitbe. Sokkal jobb, h hétvégén is eltudok járni edzeni, s nem kell azért beutaznom a belvárosba.

Szombaton gechi sokan voltak a gymben. Csak lestem h wtf van itt?! 

2,5 órát voltam lent. Ahogy telt az idő úgy kezdett kiüresedni a terem. Imádom, mikor kezd kihalni!

Ma is 4x10 méter kitörést csináltam. Igaz most a második kör végére lerogytam a fekpadra  egyből úgy kivoltak a lábaim. Viszont felfedeztem a tükörben, h nagyon szépen kidudorodik a felső comb izom. Lovely. 

Fura, de azzal kell h szembesüljek, h valamiért nagyon fontos számomra a láb. Nincs láb fétisem. Határozottan nincs. Viszont szeretem a szép izmos lábakat. A mellem, a hasam s vádlim nagyon szépen fejlődik. A váll és a felső comb viszont az elvárásaimhoz képest sajnos lassabban. Lassabban, de azért fejlődnek. 

Am már 69 kg vagyok. Szerdán 70 kg-ot mutatott, de akkor a telefon a kezemben volt, mert fotóztam. Jó nincs 1 kg a telefon, de azért maradjunk csak a 69nél mert a dekák amúgy is mindig +/-ban változnak folyton. Szo örülök, mert ugye az első cél az, h karácsonyig feltoljam magam 70re.

Azthiszem meglesz. 😋😉😊✌️

Lent volt a Hitlerjugendes srác is. Van neki egy játszó pajtása, akivel felváltva edzenek. Ám hiába bejövős ez a Hitlerjugendes srác, akkor se mozgat meg. 

Am szerintem azért nem mozgatnak meg, s állok ilyen ridegen a fiúkhoz, mert kiégtem. 

Korábban is írtam már, h a randik száma is visszaesett. Napjainkban meg szinte már egyáltalán nincs. 

Elég volt nekem a randikból. 

+ Jön amúgy is a tél. Inkább itthon baszom el az időt a szeretett meleg lakásomban. 

... 

Úgy érzem, h így Október második felére, kifortak az érzéseim. Mármint h ugye említettem a korábbi bejegyzésekben, h érzem, h változok, formálódom belül. Nah. Úgy érzem h ez finish. S tudjátok, h ezzel h szembesültem? Úgy h péntek este kicsit bebaszcsizva kibeszéltem a lakótársnőmnek. 

Anyira még nem akarok róla beszélni, de a lényeg, h voltak ügyek, amikben október első felében nem tudtam h mit is akarok. S ezekben az ügyekben a hónap végére már kifortak az érzéseim, gondoltaim. 

Majd meglátjuk jövőre, h mit hoz a jövő. ☺️

...

Elkezdtem az elmúlt évek blog bejegyzéseit átmásolni word doksiba.
2012 októberéig mentem vissza s már 1017 oldalnál tartok! :D

... 

Elkezdtem játszani Az Assassins Creed Syndicate-al. Assassins Creed fan vagyok. Az előző rész az Unity annyira nem jött be, de ez most szimpibb. 

Nah! Ennyit az előző részek tartalmáról! 🙂

Csók! 😘

R I O N

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)