2017. március 17., péntek

Új-Zéland, Ausztrália;


Az előző bejegyzésemben említettem, h minden nap hallgatok magyar népzenét. Köztük most is azt hallgattam. Van egy "folk feeling" nevű lejátszási listám spotify-n, ahol értelemszerűen folk zenéket válogattam össze. :)
A magyar népzenén kívül, horvát, szerb, boszniai és izraeli "folk feelingű" zenéket is összeszedtem már, s a lista folyamatosan bővül, ahogy hallok újjakat.

A balkáni zenéket a horvát lakótársamtól szerzem be.
Gyakran hallgatja őket, s amelyik tetszik, azt egyszerűen le shazamozom. Az fel is ajánlja, h meghallgathatom spotifyon, ott meg elmentem a listára oszt csókolom. Nem kell beírnom, levadásznom a neten, lementem, átmásolnom, konvertálnom és egyéb faszságok... szeressem! ^.^

...

Nem vagyok hozzászokva melóban a sok üléshez! Gyakran felállok sétállgatok. Ha pangás vam az üzletből is kimegyek s bolyongok a környéken. Persze rálátható távolságon belül az üzletre. Gyakran leginkább állnék, mert amúgy se tartom a sok ülést egészségesnek, csak ha meg állok, akkor nem tudom használni a telóm, mert nincs ami takarjon. Még ülve a kassza simán takar, s ha valaki bejön csak egy laza mozdulattal becsúsztatom a monitor alá a telómat oszt jónapot!

Szo a sok üléstől volt, h meló után már szinte tűkön ülve vártam, h mehessek a kondiba, s rágyúrjak a lábamra, mert konkrétan azt éreztem, h egy maratont letudnék futni annyira túlteng bennem az erő... Mindezt 10 óra munka után... szo gondolhatjátok mennyire megerőltető melóm van... :D

...

Az előző bejegyzésemben említettem ugye, h egyik célom, h az Aldinál/Lidlnél dolgozhassak üzletvezetői poziban, mert h milyen jól keresnek...

Nah mármost nemrégiben (február 28.-án) olvastam egy cikket, h Ausztriában is jelentősen megemelték a cégnél dolgozók béreit, s elég sok kommentet is olvastam, melyeknek többésége pozitív volt a cégről. Volt magyar, angol, s német földön dolgozó munkavállalói hozzászólás is, amik szintén pozitívak voltak, h az elmúlt években mennyi fejlődött a cég s pl 2016-ban ausztriában az év legjobb munkahelyének nyilvánították.

Nah! A nagy osztrák-magyar szerelmetes álmomnak több se kellett! El is kezdtem játszadozni a gondolattal, h milyen jó, s mennyivel könnyebb lenne a szomszédban dolgozni. Lehet elkellene kezdeni tanulni németül? :)

Anyway!
Akinek van ismije a cégnél, s esetleg tudna segiteni a bejutásban, akkor azt megköszönném, ha felvenné velem a kapcsolatot a riongay@gmail.com cimen. Köszi. Puszi. :D

...


Tanultam egy új szlenget; "TÁ!" Ami annyit jelent, h thank you. Megkérdeztem a vásárlót, h ez milyen nyelven van; Ausztrál!
Ááá. Gondolhattam volna! Ausztrália a szlengesség hazája. :D
Am állítólag minden angol nyelvű használja nem csak az ausztrálok, de én érdekes módon még egyszersem hallottam a british kolléganőim szájából.

...

Március 5;

Vírus van terjedőben a hajón... a tegnapi gyenge (zöd) szintről ma a közepes (sárga) szintre emelték, amit a nap folyamán fokozatosan szigorított szabályokkal fokozták.
(Először csak kettő, majd óránkénti állandó fertőtlenítőszeres takarítást rendeltek el.)
Nah gondolhatjátok! A hipohonderségemnek több se kellett. Két napig totál stressz és görcs voltam, s minden egyes betérő vásárlót potenciális zombinak, veszélyforrásnak tekintettem.

Tovább fo;ozta a feszültségemet, hba biztonsági intézkedések fokozásaként a az üzleten kívül nem tartózkodhattunk a passanger ériában. Ne érintkezzünk a vásárlokkal. Minden egyes hasznáéat után fertőtlenitsük a tollat, gyakran használjuk a folyékon kéz fertötlenítőt, s a folyosokon se érjünk semmihez. Nem mehettünk a passanger mosdóba, nem használhattam a passanger gymet, ami nekem a mindenapjaim részét képezte.

A crew gymbe elmentem... ...Először és utoljára...
Az jton belépve megtorpantam, h mennyire kicsi, majd ahogy elkezdtem beljebb menni rájöttem, h itt kurva silány a gépek felhozat, szo egy percen belül kifordultam.
De két nap után fellogtam a passanger gymbe, s a negyedik napon már csökkentették a riasztási szintet, s ismét használhattuk.

...

Kissé sokkot kaptam, mikor a könyvesboltban megkérdezte az egyik utas, h lehet e könyvet rendelni?
Mivel az arcomra is kiült a döbbenet, így gyorsan észbekapott, s megszületett benne a felismerés, h hajon van, a Csendes-óceán közepén, s h mekkora baromságot kérdezett.

...

Auclandban nézegettem budapesti néptánfolyamokat....
Az milyen már, h a világ másik felén, de szerintem nyugodtan mondhatom, h a lehet legtávolabb hazámtól, kezdek el otthoni néptáncfolyamot keresgélni?!

Már majdnem hogy abszurdum! :D

Viszont! Kissé elszonytyolodtam, s megmondom az őszintét, h a kedvem is visszaesett attól, h ahogy néztem a díszmagyarba öltözött néptáncos képeket.

Akarva akaratlanul is az előbb is kimondott dolgok jutottak az eszembe; Díszmagyar, nagymagyar, ősmagyar, gyökérmagyar, jobbik, fidesz, vidék, rasszista, korlátolt, középkorban élő magyarország...

Elszomorít, h ide vezett az a geci nagy magyarkodás, h erre emlékeztetnek már a hagyományokkal is! Mert hát a magyar gyökereket és a hagyományokat is a nagymagyar, rasszista jobbik-fidesz fújja állandóan, h így a magyar, meg úgy a magyar, mindenki más meg balliberálisbuziköcsög hazaáruló!

Szo köszönjük néptánc!
Néptánc az már = magyar hagyomány = Fidesz/Jobbik = rasszista, szélsőséges, gyökérmagyar.

Akkor kössz inkább nem mívelném a magyar hagyományokat, mert hogy én elsősorban békeszerető, önmagammal és másokkal szereteben és békében élő ember vagyok, s csak aztán magyar. Merthogy a kettő sajnos nem összeegyeztethető a számomra már 2010 óta!

Tisztelt azoknak a magyar embereknek, akik nem tartoznak a mélymagyar kategóriába. Merthogy én úgy hiszem, s gondolom h kétféle magyar él. A magyar (aki békében és szeretetben él önmagával és környezetével, legyen az bármilyen szinű, korú, fajú, nemi identitású, származású) és a mélymagyar (mindezek ellentetje).

A magyarra majdnem azt írtam, h a krisztusi szereteben élő, de végül direkt nem azt írtam, mert már azt is maguknak kisajátították a mélymagyarok, s pont Krisztussal uszítanak, aki valójában az ellenkezőjét tanította, mint amit ők csinálnak... de mind1. Nem hiába hívom őket MÉLY magyaroknak. Nagyon mélyen, GYOKEREZIK a gyűlöletük. Lent a mélyben meg mindig sötét van ugye... ... Nagggyon sötét...

Szo nem tudom... Nem szabad általánosítanom, de attól tartok, mondhatni "félelmem", h aki néptáncol otthon, azok nagyja mélymagyar, bár kívánom, h ne legyen igazam...

...

Március 10; Sydney;

Az első nap biztonsági szolgálatot teljesítettem a hajón, s csak este hagyhattam el a fedélzetet.

Ah Móunika!
Hát nem tudom h sírjak e vagy nevessek?!
Ez annnnnyira más vilááág!
Annyira a levegőben van a lazaság, a peace, h kajak azthiszem, h egy másik bolygón vagyok!
Mintha valami paradicsomi feeling!
Túlzásnak hangozhat, de ez az egész az atmoszférában van benne, s mindenki erről beszél s érzik a kollégák is!

Amazing!!!

Imádom a sokszinűséget, a rengeteg egyediséget, a sok kreativ üzleteket, megoldásokt! Egyszerűen csodásss!!!
Számomra Új-Zéland és Ausztrália egyforma, bár persze nem sok időt töltöttem egyik országba se, h szembetűnő különbségeket találjak, bár nem hiszem, h sok lenne...

Imádom, h tiszta, szép és zöld övezetes és h sok a park mindenhol.
Azt sajnálom, h az írással nem adható át az az érzés, amit a hely atmoszférája sugároz... ...Magasabb a hely rezgésszintje?! Vagy én nem is tudom, de "van valami a levegőben", ami nagyon más világgá teszi ezt a földrészt.

Szo este elmentünk a kollégákkal bulizni. Egy sznob puccos helyre az Ivy-be.

Szép tetőteraszos medencés party. Gyönyörü hangulatfények, pálmafák, dj, kellemes holdfényes éjszaka....

Szép és jó volt, de engem annyira feszéjeztetett ez a mesterkélt sznob környezet, h 3 vodka kólától és egy long islandtól sem sikerült még csak "jól érzem magam" állapotba kerülnöm, nemhogy berúgni!


Aztán egy szinttel lejjebb meg "vót a diszkó"!
Jó zenéket nyomatott a dj. Ellötyögtem egy darabig, aztán a banda felével hazamentünk.

A csajok úgy bevoltak baszva, h kettőjüket én cipeltem haza.
Belémkaroltak ugye, s pár méter után azt vettem észre, h egyra jobban rámnehezednek. Egy idö után meg is álltunk, mert az egyiküknek az órjája nagyon mélyen belenyomódott a felkaromba.
Közbe folyamatosan csacsogtunk, s csak feljött megint, h de kár értem, s most milyen szépen lezárhatánk ezt a napot....
De megértik teljesen, h a faszt szeretem én is... jó is az!
Most is jó lenne! :D
Jót nevettem rajtuk. Vicces, h mennyire feloldja a gátlásokat az alkohol...

...

Március 11; Sydney;

A második nap Sydneyben.
Voltam a botanikis kertben, ami az operaház szomszédságéban van. Gyerekeeeek! Nah hát elképzelhetitek! Tottttál átszellemültem! Én nem tudom, h mi van velem, h ennyire kicserélődök lelkileg a természet, erdő, parkok hatására?!
Annyi boldognak, békésnek, s teljesnek tudom magam érezni, h konkrétan leírhatatlan!
Őszintén megvallva, ilyenkor mindig az a "hülyeség" jut ilyenkor az eszembe, h én "otthon-otthon" azaz nem a fizikális létemben, hanem a túlvilágon én valami nagy botanikus természetfan lehetek, h ilyen mély hatással vannak rám a növények, állatok. :D

Szerintem már említettem, h én azt szentül hiszem, h a föld egyfajta olvasztótégely, ahová az "istenek" összedobáltak mindenféleségeket. Lényeket, embereket, növényeket, állatokat. Mikor ilyen helyen vagyok, mint pl a botanikus kert,    arra is gondolok, h nekem valójában ilyen helyen kellene dolgoznom. Annyira béketeljes, s nyugis, s annyira én vagyok!

Egyszerűen annyira kinyílik az elmém, h csak úgy özönlenek az érzések, gondolatok bennem! Fenomenális!
Mintha rácsatlakoznék a mindenségre! :)

Elmerengtem azon is, h vajon miért ennyire jobb a légkör itt? Mi e a paradicsmi feeling?!
(Mert h én nyitott szemmel is szoktam egy ilyen sajátos "meditációt" csinálni, h befelé tekintek, nyugalmi állapotban vagyok, merengek, kérdezek, s várom h mi jön.)
S szerintem az is nagymértékben közrejátszhat, h itt nem volt annyi háború és öldöklés. (a helyi törzsekkel való összetűzéseket leszámítva) Nem érte annyi csapás.

Aztán a parkban magamon is elmerengtem...
...Kissé félelemmel tölt el az az érzés(!), h változom. Azért a fél világ bejárása akarva akaratlanul is erős hatással van az emberre. Abban biztos vagyok, h jó irányba fejlődök, s nem rossz úton járok, viszont attól meg tartok, h ezek.után az élmények után, h fogok megbírkózni a magyarországi légkörrel... Márpedig meg kell valahogy, mert szeretnék otthon maradni...

...

Érdekes érzés volt egyedül barangolni a világ másik felén...
De élveztem. Verőfényes napsütésben bolyongani a szépséges parkban...
... Majd bekeveredtem a shopping streetre. Hatalmas tömeg s egyszer csak belebotlottam az anyonymus csoport utcai demonstrációjába. (Tudjátok?! A fehér maszkos csávók...)

Nah onnan elkellett jönnöm, mert konkrétan elkezdett felszakadozni bennem a sírhatnék. Egy körben áltak a srácok, s laptopppal/tablettel a kezükben videokat mutattak az állatkínzásokról. Nah ez nekem oly annyira  a szívügyem, h most is bekönnyezek, ahogy visszagondolok.... ...Lehet h újjabb jel/löket a vegaság felé?

...


Március 13 - Melbourne;

Amaaaaazing city ez is! Totál odavagyok érte!
Ez egy teljesen más világ! S nem a sablonos értelmében!
Mintha más bolygn lennénk, vagy egy párhuzamos világban, vagy én nem is tudom, h hol?!

Megvan!
Az emlékek őre! Leginkább arra a világ feelingre tudnám hasonlítani! (Tessék megnézni, aki még nem látta! Imádom, mert valójában nekem az egy nagyon idilli világ.)
Van még két másik hasonló film is, de azoknak most nem ugrik be a címük, amiben két világ létezik.


Szo! A legnagyobb örömöm a napban;
27 évesen végre kezemben tarthattam az ausztrál DNA buzi magazinit! HA-HÁÁÁ!!!
Hát KONKRÉTAN(!) egy élmény volt!
Nagggyon fasza magazin, s ugy örültem, mintvegy kisgyerek a karácsonyi ajándékának. Olyan nagy örömmel, lelkesedéssel és büszkeséggel mentem a pulthoz, s fizettem ki a magazint, mintha kb az örök élet elixírjét vettem volna meg! :D
De vettem még másik két buzi magazint is. Az Out és a The Advocate magazint. (Ez utóbbi kettö annyira nem tetszik am.) Szo nagy volt az öröm, s van friss új olvasnivalóm, s nem a tavaly decemberi GT magazinon kell csámcsognom...

(Am angol magazint szívesebben olvasok, mint könyvet.)

Am a városban a kabintársammal béreltünk ki három órára biciklit s bejártuk a város egy szélét, ami nagyon szép zöldövezetes térség, aztán bemerészkedtünk a belvároba. Minden hol van kiépített bicikliút! Imádtuk!
Kersztül szeltük China town-t és Little Italy-ban is tekeregtünk. :)
Am mindkét város fej-fej mellett áll. Mindkettőt nagyon imádtam. :)


Este a hajón pedig olyan jól elbeszélgettem az ausztrál utasokkal!
Annyira közvetlenek, és kedvesek, szimpatikusbkisugárzásúak voltak, h az én (fél)introvertált személyemet teljesen sikerült megnyitniuk!
4utassal konkrétan átcsacsogtam a 3 órás nyitvatartási időt. Persze nem egyszerre beszéltem négyöjükkel, hanem kis megszakításokkal, de egymás után jöttek, s szóba elegyedtek velem.  Annyira könnyed beszélgetések voltak, s annyira gördülékenyen ment minden, h rendesen üdítő volt! :)

...

Folyamatosan falom az otthoni online cikkeket. Általában 3 témakörben olvasok. Politika, azon belül is a Momentummal kapcsolatos cikkek. A második a Steiner Kristóf cikkek.  A harmadik pedig meleg témájú cikkek.

Merthogy munkám legnagyobb részét azzal töltöm, h másokkal csevegek messengeren, olvasok cikkeket, v jegyzetelek, mint pl most is.

....

Mikor átszeltük a Csendes-óceánt, azokon a hosszú tengeri napokon arra gondoltam, h milyen jó lenne, ha Chilétől nyugatra, s Új-Zélandtől keletre végig szárazföld lenne!
Állandóan szép tiszta napos, meleg időnk volt, s nagyon kellemes volt a légkör.

...

Ismét a gyermekkori általános iskolás koromrol álmodtam. Az akkori osztálytársaimmal, a mostani kollégáimmal, Borival és Geevel...

Egyre inkább az a meggyőződésem, h változáson megyek keresztül. Hiszem, h ez számomra egyfajta üzenet/figyelmeztetés. Egyfajta fix pont, állomás, ahová időként visszatérek, feltöltekezni, frissíteni a lelkem/szellemem.

Az általános iskolás éveim számomra a legkedvesebbek, s nem tartom véletlennek, h pont ezt a környezetet "vetítik" le nekem. Ez számomra szinte egyenlő azzal, mikor "üzenetet kapsz", ötleted támad álmodban, s én ezeket általában egy számomra ismerős környezetben, kedves személytől kapom az ihletet, h az agyam feltudja dolgozni, könyebben betudja fogadni a látottakat, hallottakat.

...

Folyamatosan jönnek-mennek a hajón az új kollégák, meg az új személyzeti tagok, akikkel általában véletlenül, spontán módon megismerkedem, s szinte mindenki mindig megkérdezi, h hány éves vagyok, s mindenki meglepődik a válaszomon. Voltak olyanok is, akik nem hitték el, s a kollégáimtól kérdezték, h tényleg?! :D

...

Ezek az angolok belevannak buzulva a postcardokba/képeslapokba! Úgy veszik, mint mi otthon a vizet! :D
Döbbenetes a különbség, h otthon mennyire nem szoktunk ilyenekre költeni. :D

...

Örülök, h párttá alakult a Momentum mozgalom. Végre van ismét remény! Nagyon szimpatikusak, s játszom a gondolattal, h csatlakozzak hozzájuk. Nagyon szívesen segíteném őket a háttér munkálatokban. De elsősorban ugye a jól fizető munkahely a prioritás, amivel megalapozhatom otthon maradásom.

...

Március 14;

Back to school party.
Csajokat én ruháztattam. Én adtam nekik szemüveget, inget, nyakkendőt, sípot (Rióból). Jó volt, mert ez a kedvenc téméjú bulim, s erre be is öltöztem. A többire nem szoktam beöltözni (zoo, tropical, latino, brazil, black&white, '90-es évek, 70-80-90-es évek partija.)
Az angolok többsége általában beöltözik mindegyikre.

+ Így utólag visszagondolva érdekes volt, h szóba elegyedtem egy már nem is tudom, h anglia melyik részéről jött (talán valami sussex v mi) csókával, de egy kurva szót nem értettem amit mond. Igaz már részeg is volt, s hiába kértem, h beszéljen artikuláltan, nem fogta fel, s egy csaj is volt kint - mert cigiztünk - s ő fordított nekem, de a csaj is mondta h neki is nehéz megérteni, s ő is többször visszakérdezett h miii?! Pedig ő is angol volt.
Nah a lényeg a lényeg, h még mindig megtud döbbenteni, h mekkora nyelvi különbségek vannak angliában.

...

Azt hiszem, h a kétség gyötör... ...Igen!... Határozottan! 
Számomra minden a jól fizető munkán múlik, de lássuk be, annyira képlékeny még minden....
...Elindultunk hazafelé, s már érzem a változás szelét.

 Érzem, h lezáródóban, s közeledőben egy új korszak.
Lassan végetér a felhőtlen "nincs semmire se gondom" életem, aztán 1,5 hónapon belül a komor valóságban találom magam, ami megrémít! (Érthető szerintem)

Vívódom, mert nem akarom ezt folytatni, viszont a szárazföldi lét nehézségeit sem akarom!
Marad az én életemben oly fontos és meghatározó aranyközépút! S mit látok én annak jelenleg?
Lidl/Aldi ü.v-i pozi. Egy k.va jól fizető állás, amivel kilehet alakítani egy olyan felhőtlen életet a szárazföldön, amit a hajón élek. Csak jöjjön össze!

...

Ger... ... rossz h kevesebbet beszélgetünk a nagy időtávolság miatt. Általában mikor én felkelek, akkor ő már alszik, amikor meg ő kell, akkor meg rohan melóba, s melóba meg gyakran pörgés van náluk, de ír mindig mikor tud. Az a szar, h kurvára ráérek, s én meg pont h nem dolgozok csak ülök s azon mérgelődöm, h a héten nem tudok menni edzeni, csak ülök a book shoppban és elhízom....

Úgy érzem nem fejlődök, nem tud már ujat mutatni ez a hajós élet. Ezért is lenne az jó az Aldi/Lidl. Uj felelősségteljes pozi, kihvások, újat tanulni, fejlődni, irányitani, vezetni, dolgozni, értékes munkát végezni.

...

Március 15;

Olyan büszkeséggel töltött el, h a google kitette a magyar zászlót!

Bármennyire is haragudtam egy évre az országra, mára már tudom, h akárhová megyek én akkor is magyar maradok. Továbbá szembesültem azzal is, h engem mélyebb szálak kötnek az országhoz, mint gondoltam, s még nem vagyok kész a teljes elszakadásra.
Előző életemben is az elszakadást éltem meg és most ismét a modern formájában, s ismét a hatalmasok, a "többség" ellensége vagyok, mert másképp gondolkoodm...

Ez nagyon elszomorít, s (még) nem tudom, h miért ennyire karmám ez?!

Este direkt elkezdtem vadászni spotify-on a "Kossuth Lajos azt üzenete" dalt. :D
S találtam egy csuda szépet!... ... Ami szépen meg is siratott! Tudom jópáran hülyének nézhettek, de bocsi de leszarom!

 Úton vagyunk Wellington felé, s én másra sem vágyom jobban, mint h megnézhessem a néptáncosokat a múzeumnál, aztán pedig elmenni a momentum piknikére a ligetbe!

Am megsiratott ez a szép szám, mert annyira szeretnék én is vidám és boldog lenni az országomban! Annyira szeretnék egy olyan országot, amit a momentum oldalán olvashattok!

Sokan tudjátok, h bennem egészséges szinten él a hazaszeretet, szo nem kell félreérteni, s nacionalistának megbélyegezni! :D

Nekem el kellett jönnöm a világ végére, h szembesüljek azzal, h mennyit is jelent valójában számomra ez az ország!

Ezt sokan nem értitek. Főleg azok, akik otthon élnek. De mint mondtam egy éve, mikor otthon éltem én is a halál faszára is elmentem volna, csak ne legyek otthon a rezsimben!

Hát el is jöttem! Amit nem bántam meg, mert csak a javamra vált, de annnnnyira hazavágyom!!! + A momentum akkora reménnyel tölt el, h szeretnék esélyt adni egy jobb országnak! Szeretnék építeni, segíteni, jobbá tenni! Nem akarok külföldön élni! - S ezeket a sorokat orrfújogatások, szipogások, és könny törlések és nagy sóhajtgatások közepette írom...

Nagyon - és tényleg nagyon - sajnálom h ezt csak azok érthetik meg igazán, akik voltak már hasonló helyzetben, akik huzamosabb ideig tartózkodtak külföldön.
Persze ahány ember, annyi féle. Sokan vannak, akik huzamosabb ideje élnek kint, s ha fizetnének nekik se jönnének vissza. Persze. De én meg nem ilyen vagyok. Nekem majd egy év kellett, h ide jussak. Nem gondoltam volna akkor, mikor elhagytam az országot, h ez lesz, h én visszafogok vágyni valaha is. Azt se gondoltam volna h a lehetö legtávolabb a hazámtól, néptáncfolyam után fogok kutakodni az interneten! 

(Aki tud budapesti néptáncfolyamot ajánlani, az pls írjon a riongay@gmail.com emailcímemre)

Tudom, pár sorral feljebb még arról írtam, h visszaesett a táncolási hajlandóságom a szélsőségesek miatt. Ez így van. Visszaesett, de az nem egyenlő azzal, h le is mondtam róla.
Mint ahogy írtam, azt kívánom, h ne legyen igazam a feltételezéseimet illetően. (Néptánc = agymosott szélsőséges nacionalista nézeteket való mélymagyarokkal.)
Ezért szeretnék is egy esélyt adni ennek az egésznek.

S leírom azt is, h úúúgy szeretnék majd egy boldog új magyarországon néptáncolni március 15.-én a nemzeti múzeum lépcsőinél! :D

Nah!
Kiöntöttem a szíííívem! És kurva jól esett! :D
Ezért is blogolok! ;)


...

Húúú! Most volt bent egy olyan vendég az üzletbe, aki konkrétan(!!!) úgy nézett ki, mint egy élő halott! Kajakra megijedtem mikor megláttam! Aztán ment egy kört az üzletben, (szemem sarkából követtem végig, s rendesen lassan csoszogott is! Még jó, h nem hörgött, mert lehet össze is fostam volna magam!) majd megállt a kassza előtt felém fordult, s elkezdett hozzám beszélni!
Én meg tátott szájjal csak ültem ott a kasszámnál és értetlenül néztem rá, mert egyrészt semmit nem értettem belőle amit magyarázott, másrészt pedig tényleg kurvára félelmetesen nézett ki!
(S wzt egyáltalán nem vántásbl írom!)

Aztán miután befejezte a mondókáját, észbekaptam, h valamit válaszolnom kellene.

A lefagyottságomból, lassan feláltam a székemből, s megkértem h mondja el újra. Még a hangja is félelmetes volt, s azon gondolkoztam, h vajon ez tényleg ember?!

Aztán 1-2 értelmes szót kivettem a szavaiból, s abba kapaszkodván válaszoltam neki, reménykedve, h elfogadható a válaszom, ami annak is tűnt...

Távozása után pár percig meredtem néztem az eset után magam elé, h ez mi a faszom volt.... 

...

Március 16;

Hát nem semmi egy nap volt!

Sea day.
Minden a normál mederben indult.
Reggel kilenckor reggeli, 9:25 meeting, 9:30 nyitás.
Aztán 11:13-kor bemondták a hangosba a "Man over board!" (Ember a vízben!) riasztást. Pont egy vásárlóval beszélgettünk, s mindkettőnknek feltűnt, h a többszöri megismétlés ellenére se mondták be, h gyakorlat (ahogy szokták).

Aztán egyszer csak felgyorsult minden. 

Mivel az én üzletem a hajó közepén van a Grand lobbynál, s innen elég gyorsan sok helyre ellehet jutni, így pont az események közzéppontjában voltam;

Fehér egyenruhások, biztonsági őrök, medical team, és minféle fejesek, tisztek kezdtek el rohangálni a folyosón. Csak úgy csörögtek a kulcsok, csattogtak egymáshoz a kártya lapok, amin az övükön lóg általában. Az utasok meg jónéhány személyzet - köztük én is - csak áltunk és bámultunk, h mi a fasz?! 
Pár pillanat múlva azon kaptam magam, h a fél tiszti kaszt itt van. (A másik fele meg gondolom a hídon.)

Nah itt libabőrös voltam, s csak úgy érezni lehetett a izgatottságot a levegőben!

Aztán kövi pillanatban hangos kiabálás, h hadják el az open decket, (Ha esetleg valakinek nem lenne tiszta; Ez egy nyitott folysó a hajón kívül, ahol körbelehet kint sétállni a hajón.) S elkezdtek özönleni befelé az emberek. (Mert h sokan ugye azon nyomba kimentek nézelődni, amint bemondták, h man over board.)

Aztán még több személyzetis jött, akik szétzavarták a már eléggé nagyra gyűlt tömeget a kijáratok környékén, s őröket állítottak minden open deckre vezető ajtóhoz.

Majd a kommodor (a hajó kapitánya) bemondta a hangosba, h nem tudni pontosan, h ki v mi esett a vizbe, mert a hajó érzékelő szenzora riasztott, s nem látszik tisztán a kamera felvételein, h ki, v mi az, de visszafordul a hajó.

Oh mondom! Biztos akkor valami tárgy esett a vízbe! Nem gondoltam, h ember lenne.

Aztán olyan nagy, mély kanyart vettünk h folyamatosan potyognak le a könyvek a polcról, s mindenki kapaszkodott, amibe tudott. :S

Nah egyet találhattok, h milyen jelenet játszódott le egyből a fejemben?!....


( Of course, h a Titanic, mikor süllyedt, s az étkészletek, elkezdtek a földre zuhanni...)

Hát itt már elkezdtem idegeskedni, s egy alap feszültség belém állt rendesen.

Pár perc múlva jött a managerem assisztensem, s közölte, h lehet elrendelik az egész hajón a készültségi szintet.
Ami általános riadó, ami annyit tesz, h bezárnak mindent, s a gyűjtő állomásokra kell menni mindenkinek.
Össze kell irni az embereket.
Valszeg egy ember hiányzik s igy akarják megtudni h ki az.

Megkérdeztem, h ezek szerint akkor ember esett a vízbe?
Erre elkezdte mosolyogva(!) magyarázni, h mivel szép hegyes táj mellett haladunk el, ami olyan, mint Norvégia, azért elég sokan voltak kint, s fotózkodtak. Simán lehet h valaki egyedül volt, kihajolt a korláton kívülre, s beesett.


Viszont kurva hideg van kint, mert Új-Zéland déli csücskében vagyunk, közel az Antarktiszhoz, ráadásul itt most jön a tél...
A víz még hidegebb és ha ember volt, akkor nem sok esélye van a túlélésre.
Eléggé kifutott a vér belőlem, s ismét ibabőrös lettem, ahogy ezeket elmondta a managerem.

Aztán pár perccel később, pont fizetett egy vásárló, mikor bekövetkezett...

Elrendelték, h mindenki térjen vissza a kabinjába, mert össze kell számolni mindenkit. Nah!
Feszkó a tetőfokára hágott! 
A vásárlóm tátott szájjal nézett rám, én meg döbbent fejjel vissza rá! :D
Majd egy pillanat múlva szinte totál kicserélődve teljesen átváltottam valami más üzemmódba!
Elmondtam az utasnak, h amint halhatta, haladéktalanul menjen vissza a kabinjába, de(!) előtte még irja alá a blokkot! (DE KURVA GYORSAN B.D MEG!!!) :D

Kérdezte, h mit kell csinálnia.
Mondtam, h semmit, ez nem evakuáció, csak összeszámolják az embereket. Don't worry! 
(Mondtam ezt én, akire rájött egy alap remegés.)
+ A kommodor folyamatosan tájékoztatni fog a hangosbemondón keresztül.

Kilépve a folyosóra, mindenki gyors léptekkel, de többen már jogging módban szelték keresztül kasul a folyosót. Idegesség, döbbenet, meglepődöttség ült az mindenki arcán. Bezártuk az üzleteket. Én egyedül vagyok a book shoppal, mert ez az üzlet egyedül áll önmagában a hajó közepén, még az üzletek többsége a hajó elején van. Szo útközben pár embert útbaigazítottam, mert azt se tudták merre vannak arccal.
Aztán volt három tyúk, akik pánikhangulatban hangosan agonizáltak. Majdnem elmentem mellettük, de végül megálltam mellettük s megkérdeztem, h minden rendben van e?

Nah bazdmeg, amit kaptam! Egymás szavába vágva, h úristen mi történt, miért evakuálnak mindenkit, s h melyik a legközelebbi út a kabinokhoz?!
Egy pillanatra az egekig baszták az agyam, de kedvesn, mosolyogva elmondtam nekik, h nem evakuáció van, csak vissza kell térni a kabinba h összeszámolják az embereket, mert a "man over the board" riasztás van érvényben. Aztán kiadtam ezeknek is az útját, h merre az arra, majd ahogy megfordultam ott állt mellettem a manager asszisztens, aki már elindult értem, h hol a francba vagyok már?!

Visszafelé menet még bemondták a hangosba németül és franciául is, h takarodó, s mire végre visszaértünk a hajó elejébe a gyüelekző pontunkra, addigra az a rész már teljesen üres volt, s az összes kollégámnak a sápadt döbbent arca nézett rám, s elkezdték kiabálni, h "Gee is here! Gee is hereee!"
Mondom wtf, hát hol lennék?!
Hát a managerem összeszámolt már mindenkit, s én hiányoztam csak.

Aztán nem tehettünk mást csak várakoztunk.

Eléggé stresszes és feszült volt a hangulat. Kurva nagy a csönd. Senki sehol. Full üres a hajó, s a régebb óta hajózó kollégák halál storykat meséltek, h más hajókon milyen balesetek, elhalálozások voltak...

Hát egyéb se kellett a hangulatomnak! Szólni akartam, h váltsunk témát, de mindenki más olyan feszülten, érdeklődve hallgatták a mesélőket, h csak na!

+ Ahogy bent tömörültünk az üzletbe, s néztem kifelé a ü csendes, üres folyosora, eszembe jutott a Mózes című mese azon jelenete, amikor a zsidók bezárkoznak a házaikba este, s izgatottan, félve várakoznak, még odakint a halál jár...

Elmerengtem, a halálon. Átmenvén nadiba, amit eddig tanultam a halálról, s elkezdtem mantrázni a hármas tanfolyamon tanult hosszú mantránkat, amit a boruláshoz mondunk, s hálát mondtam az elmúlt majd 28 évemért.

Aztán, ahogy telt az idő, úgy jött egyre több nyávogás mindenkitől; éhes, szomjas, melege van, szüneten kellene lennünk, miért kell nekünk itt várakozni bla, bla, bla.

Végül bő egy órás feszültséggel teli várakozás utána manager elengedett minket ebéd szünetre, s miközben kajáltunk felcsendült a hangosbemondó.
Nah az a fagyott levegő! Mintha az időt állították volna meg! :D

A komodor beszélt, h a népszámlálás sikeres volt s h megvan mindenki! Kb 2000 utast és 1400 személyzetet számoltak össze.

Öröm, tapsvihar, freedom!

Am lehet, h így elolvasva nem tűnik egy nagy dolognak. Elhiszem. De a légkör nagyon durván gyorsan megváltozott az egész hajón perceken beül, s ez a feszkós feeling akarva akaratlanul átragad mindenkire....

Nah kérem! Ezt is elmondhatom, h éltem meg éles helyzetet a hajón! :)

Am így pár órával később, teljesen lenyugodva, még kellemes is visszaemlékezni a kezdeti izgalmakra. Volt egy kis változatosság, esemény, történés. :)

Am a nem tudni, h pontosan mi volt az, de valszínűleg valamiféle tárgy lehetett, pl sál, sapka, v kalap.

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. március 10., péntek

Tahiti;

https://goo.gl/photos/8eg7rM8jh5PYZh1UA

Mindenféle;

https://goo.gl/photos/ND3evRt5bvpvGcLT7

Chile - Valparaiso;

https://goo.gl/photos/s7SgoUZ8e8n3iy1z7

Argentína - Buenos Aires;

https://goo.gl/photos/KpZ5ymhnEyyYUvfz7

Urugvay - Montegideo;

https://goo.gl/photos/eFAXVncUgn2uXm4Z6

2017. február 28., kedd

Hajós élménybeszámoló, miközben bejárom Brazíliát, Uruguayt, Argentínát és Chílét;

1;

Február 1;

Hamarosan kikötünk Rióban. Ideje lesz már, mert a faszom kivan a bezártsággal!

Elég sok a sea day a hajón, s így lassaban telik az idő, s kicsit nehezebben is viselem ezt az egészet. Erős a honvágyam, hiányzik minden és mindenki... :/
Persze, amikor kikötünk akkor jól érzem magam, s gyorsabban telik az idő. :)

A február bull shit lesz, mert egész hónapban csak hétszer(!!!) fogunk kikötni 1-1 napra... :(
A többi mind sea day lesz.
Atom szopás!
Viszont ebben a hónapban bejárom Braziliát, Uruguayt, Argentínát, Chilét és Francia polinéziát.

Geevel most azon dolgozunk, h összehozzuk, h a hajóra jöhessen, s vendégként eltölthessen itt pár hetet. A hajón ingyen élhetne, mivel az én vendégem, szo elméletben nincs akadálya, de még nem indítottuk el a kérelmezési folyamatot, mivel neki még meg kell szerveznie a kijutást, ami nagyon nem olcsó! :/ :S

Jelenleg úgy tervezzük, h San Franciscoban szállna fel áprilisban, s együtt mennénk haza májusban.

Nagyon örülnénk ha összejönne!

Mikor jött ez az infó, h van ilyen lehetőség, vissza is tért belém az életkedvem.

...

Január utolsó napját egy eléégé vadra sikerült 90's partyval zártuk... ...öhöm...
Hát mit is mondjak?!...
Már a kabinban eléggé megvoltak vadulva a lányok...
Egy laza, lógós, nyárias trikóban voltam, de szegényt eléggé meggyötörték, mert valamiért naggggyon gerjedtek rá(m) a lányok...
Erősen szexuálisan túlfűtötten táncoltak velem.
Eleinte persze adtam alájuk a lovat én is, de órákkal később, már átment a számomra(!) is too much kategóriába...
Nah hát akkor gondolhatjátok, h mi lehetett...

Ráadásul másnap, elég sokan széles vigyorral az arcukon köszöngettek, s a nap teltével jöttek szépen lassan a feedbackek, h a hajón az a topic ma, h mennyire vad shoppees night volt...

Nah de kissé előreszaladtam...

Szo. A csajokkal nem tudom mi volt, de eléggé felszabadultan viselkedtek, ráadásul eléggé szomjasak voltak (meg "éhesek").

Az est folyamán többször mondtam nekik, mikor túltolták, h Drágám! Én nem tudok s nem is akarok rajtad segíteni! :D

Túltolták alatt olyan dolgokat értek, mint pl nyakadba ugranak s elkezdenek lovagolni, v tánci-tánci közben hátat fordítanak, s elléggé lehajolva odanyomkodják a valagukat.
Mondjuk hibás vagyok, beismerem, mert az elején én adtam alájuk a lovat, ahogy az lenni szokott, de ennyire durván nem szokott elvadulni a dolog, de mint mondtam, erősen érezhetően túlfűtöttek voltak a lányok, szo egy idő után elkezdtem zárni, ők meg nyávogni, h; "Geeee! Mi bajod vaaan?!"

A managerünk is velünk volt, s felhajtott a garatra ő is.
Soha nem bulizott még velünk, pláne nem részegedett le!

Nah de! Másnap felvilágositottak a csajok, h nehogy azt hidjem, h csak ők voltak olyan vadak! Kiderült ahogy meséltek, s eszembe jutott, h én elkezdtem vedelni amikor ugye visszaprobálltam venni a vehemenciából ugye. Szo ittam h elviseljem ezt az egészet, s na onnantól, mint kiderült, nekem pár dolog lemaradt a memóriámból. :D :S

Szo mesélték, h eléggé bevadultam, s mivel a fekás szexuálisan túlfűtött táncaimmal eléggé felfűtöttem őket, így sikerült négy kolléganőmmel is csókolóznom...

...Amit én nem hittem el természetesen...
De(!) képi bizonyítékokkal sikeresen alátámasztotta igazát! Láttván mélységes döbbenetem (nem tudom miért fogalmazok ily múlt századbeli nyelvezeten :D ) azt mondta, h ne csodálkozzak! (Állítólag) Alapból van a személyiségemnek egy standard szexuális kisugárzása, de a pia ezt csak még jobban kihozta. Konkrétan azt mondta, h mindig is sejtette, h van egy kis S&M hajlamom, de az este ezt sikerült is bebizonyítanom.
Ooo mondom jaaaj!
 Elküldött egy másik kolléganőmhöz, h nézzem meg a nyakát....
Oooo mondom jaaaj!
Nem kiszívtam neki, hanem... öhöm... megharaptam...
Ooo mondom jaaaj!
De a lány nem haragudott, csak jót kuncorászott...
(Amilyen szabad szellemű, szerintem még élvezte is...)

2;
Kiderült, h a mellek is többször kibuggyantak, s a szobatársammal, olyat csináltunk, h a lányok mellei közé betettük a piás poharat, ők előrehajoltak, mi meg leguggoltunk, s úgy itattak minket. :D

Fuuuj mondom, mekkora egy nőfaló hetero fasz lennék, ha annak születtem volna?! :S :D

De a lányok meg imádják, mert tudják, h mindenfél következmény nélkül lehet kacérkodni...


Nem szeretem, mikor ilyen gyerekes módon viselkedem, de fél hónapon belül ez volt a második alkalom. (Az első ugye az első éjszakán, szintén a keményen bebaszós welcome onboard partyn.)

Am így utólag visszagondolva, erősen hajaz az éjszaka Gaga; Alejandro klippjére... :/ :S

Jah! S késbb olyan képeket is mutattak, h a managerem a padlón feküdt, s mindenki ráugrált! "Kicsi a rakás!"
Szegény jó h meg nem halt! O.o

...

Szerintem mondtam, h rutinosan, napi szinten ugye felolvasok Farkas Ibolya könyvéből kívánságokat, segítséget kérek a fentiektől...
Ugyanakkor csináltam egy  saját listát is arról, amiért hálás vagyok, s minden nap elmantrázgatom szépen a háláim, majd a kéréseim.

...

Február 4;

Az HR-nél felnyomtam a biztonságiak vezetőjét!
(Ez is egy nagy pozitívuma a hajós életnek, h eléggé liberálisak, s a HR egyfajta szakszervezetként is működik.)

Szo!
Az történt ugyanis, h a crew area második emeletén használtam a telefonom a lépcsőházban, s azt meglátta a biztonságiak fejese, s elvette a telefonom, mondván h itt nem lehet használni. Én meg leálltam vele vitatkozni, h ez a szint már nem tartozik a tiltott zónába! Nah ez nem tetszett neki, s elkezdett tovább kötözködni, h ki vagyok, hol dolgozom, s miért nem viselem a névjegytáblám?!
Nah, olyan agyérgörcsöt kaptam, s olyan válaszokat adtam neki, ami nagggyon nem tetszett neki.

(Zárójelben megjegyzem, h olyan válaszokat adtam, ami jogos, s az én igazamat támasztotta alá később.)

Mondta, h menjek az irodába két órára, ha visszaakarom kapni a telefonom! Nah hát ezzel akkora vörös lepedőt lobogtatott meg előttem, h egészen a HR-ig vittem (mondhatni ökleltem fel) az ügyet...

A tett helyszínéről én egyből a HR irodához mentem, de zárva volt!

Így kénytelen voltam várni. Kettőkor mentem a köcsöghöz a telefonomért, s onnan egyenest ismét a HR-hez, mert a fasszopója úgy felbaszta az agyam, h elmondani nemtudom!

Elmondtam, h négy témában szeretnék panaszt tenni a security officerre;
- Elvette a telefonom, ami magántulajdon, s nincs hozzá joga!
- deck 2 szint nem része a tiltott zónának!
- névjegytáblám miatt ne baszogasson, nert nem kell viselni a crew areaban!
- Se nem katonaság, se nem börtön nem vagyunk, h így viselkedjenek, s beszéljebek az emberrel, s direkt a végére hagytam a "varázs mondatot";
"Annnnyira megalázó volt!"

A "megalázó" az már egy szint, kategóriába tartozik pl a diszkriminációval, ami a zéró tolerancia kategória...

Válasz:
- jogos
- jogos
- jogos
- jogos

Köszönöm!

S még a HR-es kért elnézést a kellemetlenségekért! Mondtam, h kedves, de nem neki kellene bocsánatot kérnie.
Elmondta, h nagyon nem tetszik neki h ilyen "élményben" volt részem, s ez elfogadhatatlan, s h nem én vagyok az első, aki panaszt tett rá viselkedése miatt, de én vagyok az utolsó. Itt kiülhetett az arcomra a "nem értem", s hozzátette, h holnap megy beszélni valakivel... Mondom oké.

Mikor meséltem a kollégáknak, h azt mondta a HR-es h másnap közvetlenül megy valami XY csókához beszélni az ügyről, akkor jó páran meglepődtek, s mint kiderült h hát azért, mert h ő a deputy captin, az a személy aki közvetlenül a capitány után a második legnagyobb fejes!

Én lazán megvontam a vállam nekik, h hát felőlem közvetlenül a kapitánynak is nyugodtan elriportolhatja! Most mit tudjak csinálni, ha egyszer egy fasszopó köcsög módjára viselkedik?!


3;

Ha egyszer nem lehet igy viselkednie senkinek, akkor pláne egy vezető ne viselkedjen így!

Tisztában vagyok vele, h mit szabad s mit nem! Az igazságtalanságot nagyon nem tudom elviselni. (Előző életemben se tudtam. (Trianon))
Átlépett egy határt, s emlékeztessék csak, h hol a helye!
Főleg ha nem én vagyok az első, aki panaszt tett rá!

...

Kb két héttel az ügy után  Február  16.-án megtudtam, h áthelyezték másik hajótársasághoz a biztonságiak vezetőjét... :D

Akkor voltunk Chilében Valparaisoban. Ömmmm.
Mesélni majd mesélnek idővel a képek. :)

...

Venga boys fan vagyok. Imádják a csajok. Gyakran bulizunk rá. Biztosra veszem, h ahányszor venga boyst fogok hallani a jövőben, mindig a hajós létemre fog emlékeztetni. :)

Főleg az a number 1 emlék, mikor Rióban ültünk a csapattal egy kisbuszban s én bömböltettem a speakeremmel a Brazil című számot, s mindenki ugrált ültében és hadonászott a kezével, igy "táncolván" rá.

...

Február 10;

Láttak a csajok alsógatyában (mert úgy nyitottam nekik ajtót) s teljesen beindultak! Én nem tudom megérteni őket, mert vérfarkam van, nem húsfarok, s ha látszik is valamelyest valami a csomagban, akkor se egy nagy durr az "alvó" állapotába, de ők azóta olykor-olykor azért csak odatapogatnak.... ...Amit nem szeretek, mert a golysziaim nagggyon érzékenyek, mióta volt még a fősulis koromban egy ér műtétem...

...

Érzem, h lelkiekbem változásokon megyek át ismét.
Sokat tekintek befelé és sokat álmodom ismét gyermekkoromból  s már tudom h ez mit jelent...
Legutoljára akkor álmodtam sokat gyermekkoromból, mikor nadiztam, s nagy lelki fejlődéseken mentem keresztül...
Nem tudom, h ez most a hajózásnak tudható e be, v miért indult meg bennem egy újjabb fejlődés/változás, de szeretem ezt a különleges hosszantartó állapotot.

...

Február 14;

Valentin nap. 
Jó pár nappal előtte ráítam Gee barinőjére, h tudna e nekem segédkezni ajcsi ügyben, mert h szeretném Geet meglepni. Persze segített, s mivel egy munkahelyen dolgoznak, igy könnyen sikerült összehozni a meglepetést.
A fentiek is a kezünk alá játszottak azáltal, h 13-án este Kata pont zárta az üzletet, s az asztalon kinthagyta szépen elrendezve a vázás virágot egy egyszerű üzenettel;
 Gergőtől Gergőnek.

Másnap reggel valentín napon pedig pont Gee nyitott, szo nagyon jól jöttek ki a dolgok. Nagy volt a meglepetés és az öröm is. Mindkettőnk részéről. Mert ha ő örül, akkor én is örülök. ^.^

...

Észrevettem, h gyakran "magamon kívül vagyok".
Máskor is voltam már ilyen elvarázsolt, s most megint beállt nálam az, h pl bambulok. Pontosabban elmerülök a környezetemben.
Nézem az embereket, ahogy jönnek-mennek, ahogy beszélnek egymással, a testbeszédük. S minél jobban elmerülsz a környezetedben, annál jobban érzékeled a köztük, körülötted áramló energiát, s sokat elárulnak a személyiségükből is.

...

Átkerültem a vágyott book shopba. Kellemes, csendes, nyugodt. Szeretek itt lenni és jól telik az idő. Jött is az ötlet hogy az mennyire jó lenne egy könyvesboltban dolgozni... ...mondjuk a sajátomban! :)
Továbbgondolva ezt, jön a képbe Gee, aki kávé buzi ugye. Nah! Kávézó és könyvesbolt! Alternatív stílusban, multikulturális feelinggel tudom elképzelni.

...

A book shopom a Grand Lobbynál van. A hajó közepe. Olyan, mint a Titanicnál az a lépcsős helyszín, ahol az aljában várja Roset a srác a lopott öltönyében. Esténként hol hárfás, hol hegedűsök zenélnek, szo nagyon kellemes, megnyugtató, s jó hallgatni őket.
Egyik este a hárfás játszotta a Titanic-ot. Hát baromi hangulatos volt!

...

Egyik amcsi utastól kaptam ötszáz forintot! Miközben fizetett, megkérdezte, h honnan származom. Nála is elkezdtem szabatkozni az angolom miatt s mondta h nincs azzal semmi baj. A névjegytáblám miatt kérdi. Aztán, mikor megmondtam, h honnan a tárcájából elövett egy ötszázast, s nekem adta mondván, h ez neki már nem fog kelleni. Évekkel ezelőtt volt folyami hajó touron. Én úgy örültem annak az ötszázasnak, mintha pl egy régi papír kétszázast  kaptam volna a régi szép időkből! :D

4;

Február 19;

Karib party. 

Jó volt, de a csajok, még mindig rávannak állva a farkamra. Bár most meg azért voltak ismét nagyon felvillanyozva, mert ugye nálunk szokott lenni a kabin party mielőtt megyünk bulizni, s én meló után lefeküdtem egy kicsikét h pihikézek, s hát elaludtam, s az ő dörömbölésükre ("kopogsukra") ébredtem fel, s hát én boxerben alszom, s úgy nyitottam ajtót. Na hát azok a vidám tekintetek, amik fogadtak?!...

 Miközben kitámasztottam az ajtót, kiosztottam őket, h álljanak le, s viselkedjenek felnőtt módjára s ne úgy, mint a szűz kislányok, akik nem láttak még faszt! (Igen. Olykor nyers s goromba vagyok, mert tényleg nem szeretem, mikor valaki játsza a szűz kurvát....)
S mire megtaláltam a "HODOR"-t (ajtó kitámasztót), kitámasztottam az ajtót, visszafordultam hozzájuk még nagyobb volt a vigyor az arcukon. Mondom WHAAA(T)???!!!
Hát most meg a fenekemet dicsérték h a szekszi kis fokhagymák h feszülnek a kis fehér sztreccses armani alsómban. Én csak megforgattam a szemeim, legyintettem, s beinvitáltam őket. 
(De azért a tükörbe csak megnéztem, h tényleg domborodik e a fenekem, mert am edzek arra is.) S ahogy jöttek be, sorra megpacskolták a csajok. Megkérdztem tőlük, h kéne mi? Egyértelmű igen válaszok érkeztek, meg h kár értem. Én meg mondtam nekik, h még nektek kár, addig én áldom az eget, h buzi vagyok, s azt kívánom h a következő életembe is fiúként a faszt szeressem!

Nah itt a lányok egy kicsit magukra vették, s megkaptam megint h rude boy vagyok... Én meg egy; "Ugyan már! Tudjátok, h szeretlek titeket!"-el elintéztem őket.
Tudják, h ilyen zsörtöldös vagyok, de szeretettel, szo nem bántok meg vele senkit, s már ők is ismernek annyira, h ez egyfajta "Gee style"... :)

Később jött a managerünk is s hozott egy üveg vodkát.
Tele lett a kabin, ivászat, mulászat, group selfie, s mentünk fel a bárba, ahol jól megtáncoltattak a lányok. Én is őket, csak h még az egyik elfáradt, jött a másik, engem meg nem hagytak pihenni!

Mondjuk este legalább nem kattog az agyam, miután lefekszem. Buli után mindig tusolás, s hulla fáradtan zuhanok az ágyamba. Utolsó erőmmel/energiámmal üzenetet szoktam még küldeni Gee-nek aztán másodperceken belül már alszom is.

...

Mivel a book shopban sokat ülök egymagamban, gyakran vannak hosszabb időszakok, mikor nem jön be senki. Így akarva akaratlanul szembesültem azzal, hogy például hatalmas fantáziával rendelkezem. Ami persze nem egy nagy durr, mert véleményem szerint az emberek nagy többsége rendelkezik egyedi, csodás fantáziával, csak megfelelő helyet és időt kell találni kibontakoztatásához. Mint például nekem a könyvesbolt. Szo mivel kurva sok idővel rendelkezem, az internet hasznavehetetlenül lassú és szar, ezért kézzel írom le, h lekössem magam és ne csak a fejemből bambuljak ki, aztán pedig felolvasom telóra, ami legépeli a hallottakat.

Olvasgatni szoktam még, de olykor abból is elég, valamint zavar a sok ismeretlen szó. Tanulni meg kurvára nincs kedvem! 20 éves koromig mást se csináltam, csak tanultam! Bőven elég volt! Köszi! Tudom, h holtunking tanulunk, de én most nem akarok, s lusta vagyok fejleszteni az angolom...
Szóval keresztbe tett lábbal ülök és már a harmadik tollat próbálom, s úgy tűnik hogy végre megtaláltam a leg kézre esőbbet, a legszimpatikusabbat.
A fekete öltönyben nyakkendőben fekete/arany tollal a kezemben jegyzetelek, s majdnem hogy egy fontos miniszteri személynek képzelem magam. :D

További környezeti leírást adva, elkell hogy mondjam, h kellemesen kuss van. :D 

A közeli bár zenéje halkan, épp hogy hallhatóan épp h elérhető idáig, s a hajó recsegésén, nyikorgásán kívül (pont mint a filmekben) a folyosón jövö-menő emberek párbeszédeit hallom csak. Jah! Meg a közelben (de mégis távolabb) kártyázó öregeket hallani.

5;

Nah kérem! Harmadik napja vagyok a könyvesboltban (mivel eddig a promó asztalnál voltam) és a harmadik napja hogy az új munkahely körül forognak a gondolataim. Minden nap elmondom a kis mantrámat, h legkésőbb 2017 nyár elején új, jó fizetésű, jó légkörű munkahelyen fogok dolgozni boldogságban, egészségben, hosszú éveken át. 2 munkahelynek örülnék nagyon. 
Az egyik a már említett Aldi/Lidl üzletvezető pozi. Ill a másik a közeljövőben esetlegesen nyílandó kávézó/teázó könyvesbolt.

Persze lehet, hogy egyikből sem lesz semmi, de legkésőbb nyár elejei új munkahelynek össze kell jönnie. A részleteket meg majd elintézik a fentiek. Legyen ahogy lennie kell.

...

Február 20;

Az elmúlt négy éjszaka hogy már az "új kiegyezés"-ről álmodom. Mint korábban említettem, mostanában ismét egyfajta lelki változásokon megyek keresztül és ilyenkor intenzívebben és többet is álmodok, mikre elég jól emlékszem.

Sokat álmodok gyermekkoromról és a kellemes gyermekkor mellett a másik lovely álmaim a kiegyezés. A régi és az új osztrák-magyar monarchiáról. Mondhatni hogy fanatikus híve, rajongója vagyok az osztrák-magyar monarchiának. Még nem utaztam meg hogy ki/mi voltam azokban a szépséges időkben, de annyira erős, kellemes, nosztalgikus örömmel gondolok azokra az időkre, mintha csak egy évtizede lett volna.

Kissé már bizar, de ugyan olyan érzéseket vált ki, mikor visszagondolok egyik kellemes nyaralásomra. Szóval, mint említettem, hol a múltról álmodok, hol a jövőbeli új kiegyezésről. Gondolom azért álmodok egy új osztrák magyar monarchiaról, mert nagyon szeretném.

...

Nagyon jólesnek a pozitív feedbackek, amiket a hajón kapok a kollégáktól, ill egyéb hajós crew memberektől.

Megdicsérték a melleim és a vállaim és a lábaim is. Nem vagyok vállás egyáltalán, de látszanak szépen a szálkás idomok. Mellem pedig pumpállom rendesen. Most a mell izom növelés van a fókuszpontomban, mióta ismét a hajón vagyok. Eddig is volt egy szép formás mell izomzatom, de még látványosabbá akarom emelni a kis dombocskákat. :)

A lábaimba meg belekapaszkodtak a csajok, akik mellettem ütek egy kis placcon, s hülyülésük közepette lefordultak róla, s hát a lábaimba kapaszkodtak, s utánna se engedték el, hanem dögönyöztek, s elkezdtek megint hangosan felkiáltani, h Gee micsoda lábak, s robot lábam vam v mi a fasz, s h nem valódinak tűnnek, s odajött másik két kolléganőm ks akik mindog bennevannak minden huncutságban.

 Na azokbak több se kellett s jött is a kérdés, h hmmm Geee máshol is ilyen kemény szoktál lenni???
Na itt aztán elküldtem megint mindenkit a picsába s leráztam őket magamról mondván h vége a gyereknapnak! Nem szeretem, mikor így felfújnak/felnagyítanak dolgokat.

...

Lakótársammal több időt voltunk mostanában együtt és sikerült kicsit jobban megismerni, s tudomást szereznem a negatív oldalairól is. Hiába horvát, azért gyakran csak ordít a megnyilvánulásaiból, h azért a balkáni mentalitás igencsak benne van a vérében.
Többen megjegyezték már neki, h nagyon vehemensen kommunikál. Aki nem ismeri, azt hiheti, h agresszív. Pedig nem csak olyan nag vehemenciával, s lelkesedéssel magyaráz, h már súrolja a szélsőségesség határát. :) :S

Nagyon gyorsan fal. Mindig döbbentem figyelem. Úgy lapátol, h kajakra azthiszem, h gyermekkorában alig adtak neki enni, s ezért alakult ki neki ez a tudatalattijában h ha van kaja, akkor azt gyorsan megkell enni, mielőtt mások eleszik előle...

Sajnos olykor tiszteletlen a lányokkal. Figyelmetlen, "uriatlan", amire nekem valamiért nagyon kifejlett és érzékeny receptoraim vannak.

Meg gyakran vannak olyan durva megnyilvánulási. Pl, mikor nyúl valamiért, vagy ahogy kinyitja (tépi) az ajtót, meg hasonló apróságok, amik mést hirtelen nem jutnak eszembe...

De am jo fej, meg nagyon jóba vagyunk, csak néha vannak szemet forgató dolgai...

...

Tudom sokaknak furcsának tűnhet amit most mondok, de december vége óta a vágyam, hogy üzletvezető lehessek az Aldi vagy a Lidnél. Elég jól keresnek...

6;

...

Amikor megkérdezik az utasok hogy honnan jöttem, mindig bocsánatot kérek az angolom miatt. Aztán a legtöbb esetben kiderül, hogy nem azért kérdezik amiért én azt gondolom.

Vannak akik a névtáblám miatt, mert látják hogy nem egy szokványos név, amiről könnyen megállapítható eredete.

Vannak, kik az akcentusom miatt. Többször kaptam már azt a feedbacket, hogy hol british, hol amerikai akcentussal beszélek. Gondolom én hogy leginkább szó függő. Mi az amit otthonról hoztam, s mi az amit itt sajátítottam el. De amúgy ezek a szituk is rávilágítanak önbizalomhiányomra... :/

...

Szeretnék elmenni néptáncfolyamra, mert a hajón szinte minden nap hallgatok magyar folk zenét, s eddig is sajnáltam, de már konkrétan bánom, h anno mikor vidéken laktam, nem néptáncoltam, pedig lett volna rá lehetőségem. :(

+ Erősödött az egészséges szintű magyarság tudatom. Hajózásom előtt  szégyeltem, s sajnáltam, h ide születtem, de egyre jobban belátom, h jó döntést hoztam leszületésem előtt. :) 

Továbbá a kirakó néhány darabkája is a helyére került. (Nadinak köszönhetően) már nem csak azt tudom, h miért ebbe az országba, de azt is tudom, h miért ott születtem ahol. És ezek az apróságok tovább erősítették személyiségem, ami kell is, mert minél több embert ismerek meg, én annál jobban szembesülök "másságommal"'
Kicsit nehezemre esik elmagyarázni ezt az egészet, de... ...ömmm... ...összefoglalva talán az a legtisztább, ha azt mondom, h az estek (talán) 60%-ban én egy introvertált személy vagyok. Ebből kifolyólag nehezebben nyitok/ barátkozom, akiket viszont barátomként tudhatok, azokhoz erősen kötődöm, még akkor is, ha nem beszélünk rendszeresen,  v nem adom tudtukra...

Am itt a hajón nagyon menőek a latin-amerikai (feelingű) zenék. Csak, h egy néhányat említsek: Luis Fonsi; Despacito, Dj Rebel; Let me love you, Rupee; Tempted to touch, Charly Black; Gyal you a party animal, Willy William; Ego, Shaggy; I needa your love, Joey Montana; Picky (Ezt a csajok gyakran küldik nekem, mert h finnyás és válogatós vagyok pasik terén. De hát mindig mondom nekik, h nem tehetek róla, h a szép agyar fiúkákhoz vagyok szokva s nem jönnek be a szőrösek és testesek...) Szo imádjuk ezeket a számokat! Meg a csajok is, s ezért is táncoltatnak folyton, s nem hagynak pihenni. Én vélek felfedezni egy kis hasonlóságot a magyar társastánccal. 

...

Mindig örömmel és büszkeséggel tölt el ha Budapestről, Magyarországról beszélnek és jól esik hallani.
Amúgy leginkább a "környékbeli" utasokat szeretem; az európaiakat. Amúgy nagyon sok az észak, közép, dél- amerikai utas.

...

Geeről x időnként kapok fotókat. (Normál fotók)
S vannak amelyeken látszódik a kabbala vörös fonal, amit még én "görcsöltem" fel neki az elvállásunk előtt, miközben pozitiv gondolatokat, jókívánságokat mormoltam magamban. Kellemes lovely emlék. :)
Am Tahitin végre sikerült videóbeszélgetést lebonyolitanunk, aminek nahyon örültem. 1,5 hónap után "élőben" láthattam és hallhattam! Fülig ért a szám! :D 

...

Észrevettem egy kis furcsa változást magamon.
Mire szintenre edzek ugye, így edzés közben feltűnt, meg utánna a tükörbe is látható volt, h ahogy szép lassan növekednek a combikáim. De számomra furi, mert a térem ugye kis vékony csontos, a combom meg kis trottyos duci kacsacombika... :S
Továbbá jobban látható így az  h x lábú vagyok. :S :/

7;

...

Amúgy sokkal jobb és könnyebb itt lenni hogy tudom, hogy hat hónap helyett csak fele annyit vagyok itt.

...

Fura érzés, hogy sosem vágytam nagy utazásokra, pláne nem világkörülire. Sose vonzott, sose álmodtam olyan helyekről, mint Dél-Amerika, Bora-Bora, Tahiti, Ausztrália, Új-Zéland! 

Na jóóó! Hawaiira azért szívesen elmentem volna korábban is és San Franciscóba, valamit Los Angelesbe is, de a többi sosem mozgatott meg, s nekem mégis megadatott hogy utazzak, eljussak ilyen egzotikus helyekre, amiért természetesen nagyon hálás is vagyok a fentieknek.

Hiszem, hogy idővel tudni fogom majd, hogy miért adatott meg nekem ez a lehetőség, miért alakult így az életem.

...

Gee a jelenlegi állás szerint úgy néz ki, h nem fog tudni kijönni, mert nincs egy kibaszott kabin a hajón ahová jöhetne! :(

...

Tahitin és Bora-Borán 100%-osa meggyőződtem, h a szimpla tenger(/óceán)parti fürdőzés nem nekem való!

Tahitit imádtam. Egy álom volt (majd meglátjátoj a képeken), Bora-Borától viszont nem voltam elájulva. A neve miatt felkapott, de am nem nagy durr. Biztos itt is elérhetőek azok az élmények, amit nekünk Tahiti adott, de a többi kollégám se volt elragadtatva Bora-Borától...

Nekem konkrétan olyan volt, mint egy karib térség, s én nem vagyok oda a karib tengerérét...

Geenek meséltem, h anno mikor otthon éltem, én is odavoltam mindenért, ami nem M.o-n van, de azt kell h mondjam, h mi él többet lát az ember a világból, hy szép lasyan, fokozatosan kialakul, h mik, miéyenek azok a helyek, ami a te számodra a leg ideálisabb.
Ha visszaemlékeztek, akkor anno mondtam, h Dubrovnik és Kotor állt az első két helyen. 
Dubrovnik a hangulata és a stílusa miatt, még Kotorban imádtam, h egy helyen volt a tengerpart, az óváros és a hatalmas hegy, ahol szintén a mennyekbe éreztem magam, mikor túrára mentünk.

A zöld, erdős hegyes térségeket jobban preferálom.
S tahiti is ilyen volt. Dús, zöld növényzettel, mögöttü k egy gyönyörű heggyel, s volt óceánpart is.

De ahol csak néhány/ritkás pálmafafa áccsingózik a homokos tengerparton, attól már nem tudok elcsábulni...

Azoknak, akik azt kívánjál, h ez legyen életem legnagyobb problémája, azok ak ezúton is köszönöm jókívánságuk! :D

...

Ha jól emlékszem, korábban már említettem, h úgy érzem, h ismét egy lelki változáson megyek keresztül. Azóta annyi változás történt, h többet medizek, még ha csk rövidebb 5-20 perceseket is csinálok, de többször kerülök befelé tekintős állapotba. 

Továbbá már úgy érzem, hogy teljes vagyok. Kiegyensúlyozott, viszonylag boldog és teljes. Azért "csak" viszonylag, mert Gee hiányzik, s vele együtt a testi, lelki és szellemi dolgok is.

Hiányzik a személyes kisugárzása, energiája, rezgése, "légköre". Az érintkezés, a bújás, az ölelés, a cirógatás, a csókolózás, na és persze a szeretkezés...

De minden okkal van, s két hónap s már mindjárt otthon is leszek! :)

Ah! Azthiszem, h ennyi elég is lesz egyelőre!

Bocsi a kesze-kuszaságért, de 4 A4-es oldalnyi jegyzetet toltam most egybe, s mindezt "munka" közben, ami bő egy fél napot vett igénybe, s így a végére érve már örülök, h végeztem már végre (ezzel a szarral) és érzem h kurvára lemerített!... :S

Am gyorsan végigfutva az irományomon, rájöttem, h a portokról nem is meséltem, h milyen volt. Majd a kövi bejegyzésben mesélek. Vagy ha megotthon nem lesz kedvem, akkor meg majd beéritek a képekkel. :D
Majd, amint lesz időm és netem, feltolom a képeket! :)

Csók!

Rion ;)

<3



2017. január 27., péntek

Gyors helyzetjelentés Brazíliából;

Sziasztok!

Kutyafuttában megosztom veletek jegyzeteim.
Keszekuszaságért elnézésetek kérem, de nemigazán van időm szerkezgetni... :/

Miami;

A hotelnek van saját busza.
Szo úgy könnyű volt, csak a buszt nem volt könnyű megtalálni a reptéren, mert fél óránként köröznek a reptér bejáratánál, s le kell őket intetni.
Az elsőt buszt láttam, csak későn vettem észre, a másodiknál nem jeleztem elég határozottan s a sofőr nem vett észre, szo kb egy órát dekkoltam a reptéren... :) :/

...

Minden másidik kocsi Ford.
Mindegyik kocsi massziv, zömök. S sok az olyan tipikus kisbusz, mint a a régi szupercsapat sorozatban, amit a nahy bengáli aranynyakláncos feka vezetett.
Nah meg a kamionok! Tudjátok?! Az a tipikus jenki kamion!
Mindenféle méretben!
Geci szélesek az utak! S minden nagy és elnyúlt.
Rengeteg a spanyol, s a fekete. A spanyolok általában bajszosak.
Am így elsö benyomás alapján azt kell h mondjam, h örülök, h európai vagyok, s h európába születtem, s nem vágyom már ki. Persze hibás dolog ilyen kevés tapasztalat után ilyen következtetést levonni, de így érzek jelenleg.

...

Megtanultam h egyedüli utazgatás nem nekem való.

...

Most pakoltam ki a hajón.
Mindenki jött üdvözölni. A csapat 70%-a régi arcok szo nagyon jó így.
Este buli.
Csajok már szétszedtek, bevannak zsongva, mert imádnak velem táncolni.

Ugyan abban a kabinban vagyok mint voltam szo mondhatni hazatértem.
Hihetetlen h itt vagyok ujra. Nagyon nem gondoltam volna.

...

Fura, felemás érzések vannak bennem.
Egyszerre érzem azt, h otthonról haza mentem, s felfoghatatlan volt, h omg újra itt vagyok. Ugyanakkor nagyon hiányzik Gergő, ti, barátok, lakás, Bp...
Jó volt otthon.
Viszont azzal nyugtatom magam, h bő három hónap, ez meg egy olyan lehetőség, kaland, amit ki kell élveznem, mert valszeg nem lesz ilyen több lehetőség az életben.
Sokkal jobb itt lenni az első szerződéshez képest, mert ugye ismerem a hajót, a kollégákat, rengeteg más embert més részlegekről, az összes magyart, s hát sok-sok szeretettel fogadtak, ami nagyon jólesett.

Az első éjszaka sikerült is atom részegre inni magam. Mondjuk rátett az is, h fáradt s kimerült voltam az utazástól, s nem is ettem sokat, s hát a magyar welcome pálesz keverve a vodkával, meg a kollégák welcome drinkjei meghozták a kellő (ki)ütő hatást. :)
A második este meg a magyarokkal volt welcome party.... :D
Szo kész! :)
Ma nincs party, de holnap, meg holnap után ismét lesz. :)

Ma feliratkoztam két túrára.
Egyik az amazonas esőerdőben a másik pedig az amazonaszon hajós kirándulás. Nem tudom h fogok igy sporolni, de szinte mindenki megy s senki se akarja kihagyni ezeket a dolgolat, ami meg érthető is.

Szo ezek vannak egyelőre. :)

...

Január 23:

Gee;
Mióta külön vagyunk érzem azt h mennyire fontos is nekem, s h szertem. Erről jut eszembe az az egyik kedves emlék, ami talán azokban a napokban történt, mielőtt elmentem volna. Egyik este mikor összebújva volt egy komolyabb beszélgetésünk, s éreztem h ki kell mondanom, s mondtam is neki, h már egy idelye érzem azt, amit szeretnék kimondani, csak nem ódzkodtam ezt kimondani, s itt szavamba vágott h jaaaj ne nehezítsem meg a helyzetet így az elmenetelem előtt s ne mondjam ki, s azzal a lendülettel ki is mondtam; "szeretlek!"
Amit hosszú csend s kissé könnyes szemek követtek, s a csendet megtörte egy jaaaj én is szeretleeeek nyakba borulás...
TISZTA ROMANTIKAAA KÉREM SZÉPEEEEN!!! :D

Nah de!

Ugyanakkor néha mégis vannak olyan félelmeim, h nem fog megvárni...
Beszélgettünk is erről, mert mint írtam mindenről lehet vele őszintén, mélyebben beszélgetni. Ő azt mondja, h rosszul érzem. Szerintem meg attól tartok, h ugyan az lesz, mint a Norbival.
Nem akartam beleélni magam a Gergőbe, de hát a szeretet, szerelem dolog nem olyan, amit nagyon lehetne irányítani, kordában tartani...

Pozitívan állunk egymáshoz, s úgy reméljük mindketten, h májusban, mikor hazamegyek to be continue lesz...

Am a hajón minden okés.
A kollégák szeretnek, két kolléganőm részegen beprópálkozott, s szerelmet vallot, + józan pozitív feedbacket is kaptam az alakomra, a lábaimra és a fenekemre is.
Egyáltalán nincs nagy fenekem,  de az elmúlt hónapok edzéseinek köszönhetően formáltam rá szépen egy kis fogni, látni valót. Bár szerintem ez leginkább azoknak említésre méltó, akik ismernek régebbről és tudják, h korábban csak deszka voltam.

...

Jan 25; Brazília, Manaus;

Dzsungel túra. Nagyon csókos volt. Élveztem. Mindenkiben volt egy kis alap feszkó, mert hát ugye mégiscsak a vadonba megyünk. Vadállatok, bogarak, malária stb...

De nem volt semmi baj. Minden rendben volt. Majd töltök fel képeket, hisz azok úgy is többet mesélnek. :)


Jan 27; Brazília, Santarem;

Hajó túra. Láttunk pirannyákaaat, delfinekeeet, tehenekeeet, madarakaaat, meg mindenféleségeket. Jó volt.

Emlékeztet boldog gyermekkoromra, mikor sokat jártam a természetet. Imádom a természet hangjait, illatait. Nagyon megtud nyugtatni.

Szo ezek vannak kérem szépen.

Csók!

Rion ;)

:*

2017. január 16., hétfő

Visszatekintő, randi, búcsú, Miami;




December 25;


Ajándékozás a lakótársakkal.


Kaptam inget, parfümöt, zoknit, hordozható mobil töltőt, édességeket, libris ajándékkártyát, és Osho; Bátorság könyvét;


"Én pontosan értem, miért nevezi az elme a szabadságot bizonytalanságnak... Éltél már börtönben pár hónapig vagy évig? Néhámy, cellában töltött év után, amikor eljön a szabadság napja, a rab hirtelen bizonytalannak érzi a jövőt. A börtönben minden biztos volt; minden holt rutin szerint zajlott. Elétették az ételt, védelem alatt állt; nem kellett tartania attól, hogy másnap éhes lesz, de nem lesz mit ennie - ilyesmi nem történhetett vele, minden biztos volt körülötte. És akkor, sok év után egyszer csak odamegy hozzá egy fegyőr, és azt mondja neki: "Mostantól szabad vagy."

A rab pedig újra remegni kezd. A börtön falain túl újra ott várja a bizonytalanság; megint keresnie, kutatnia kell majd; megint szabadon kell élnie. A szabadság félelmet szül." - Osho; Bátorság


Am ez a hajózás arra is jó volt, h rájöjjek, realizáljam, h tulajdonképpen nem vagyok egy nagy világutazó típus. De még csak strandos/tengerpartos típus sem vagyok. Jobban szeretem az erdőket, a hegyeket. Nemhiába voltam annyira beleszerelmesedve Kotorba. Persze a tengerparttal sincs bajom, de az elmúlt fél évben ugye csak ott voltam, s kurvára elég volt egy jó időre.

Am félreértés se essék. Nem bántam meg. Egy kicsit azt sajnálom, h a világkörüli út valszeg nem fog összejönni, mert nemleges választ kaptam a head officból arra a kérdésemre, h visszamehetnék e arra a hajóra, amin dolgoztam, s ami világkörülire megy. Új, más hajóra egyedül nem akarok menni. No mindegy... Lépjünk tovább...


Kárácsony környéki napok;


Reggelente korán felébredek. Mindig pánik hangulatbam és azzal a gondolattal a fejemben, h GEEEE! Napokon belül döntenem kell, h a három út közül melyiken indulok el!

Minden nap kérem a fentieket, h segítsenek a legjobb döntés meghozatalában, illetve küldjenek támogatást, jeleket, amiket fel is ismerek, s segítenek a legjobb döntés meghozatalában. Jönnek is a jelek, érzések, gondolatok, tanácsok, de ez még nem elég mennyiségileg, h dönteni tudjak.

...



Am a hajóra nem vágyom visszamenni. Az elején utáltam, de a végére megszerettem.
Igaz, nagyban hozzájárult, h nagyon jó szerintem a magyar csapat is, meg a kollégákból is jobb féle jött novemberben.
Ugyanakkor ha mennék oda mennék vissza, ahol voltam, mert ismert helyre, ilyen jó közeg közé szívesebben megyek, mint egy teljesen vadidegen helyre.
Nem vagyok már az a fiatal aki annyi hajkurássza az új élményeket...
Lassan 28 leszek Móunika kedves...
Nekem az a tapsztalatom, h inkább a 20-25 közötti korosztály van inkább besózva, nekik való ez a hajós élet, meg azoknak az idősebbeknek, akik gyermekibb lelkivilággal rendelkeznek, v kik természetüknél fogva kalandvágyók.

...


Tinderen belikeoltuk egymást egy sráccal, aki miután rámírt, nagyon laza, vicces, könnyed, gördülékeny beszélgetésekbe elegyedtünk.


Korábban ettől a fiútól már elég sok likeot kaptam instán, szo sejtettem, h erősen érdeklem. :D


Napi szinten beszélgetünk, s viszonylag elég sokat. Értelmes, kommunikatív, vicces, aranyos fiú. Minél többet beszélünk, annál szimpatikisabb. :)



December 26 Hétfő;


Öt év után ma volt az eslő randim. Azzal a sráccal, akiről korábban (fentebb) már írtam. "Gee" ő is. :)


Megbeszéltük, h kari után, ahogy hazaér, talizunk. 

A belvárosban lakik, ott taliztunk az este, s sétáltunk egy nagyot. Fashion street, Duna korzó, Lánchíd, budai oldalon végig vissza az Erzsébet hídig, s végül a Bartók Béla körúton beültünk a kelet kávézóba, ahol végül nagyon finom borokat iazogattunk és naggggyon jókat beszélgettünk. Pontosabban én beszéltem a leginkább, mert én voltam tele élményekkel, mesélni valóval ugye, de amikor csak tudtam, beszéltettem őt is. :D

Nagyon jól éreztem vele magam, s most így utólag mosolyogva emlékszem vissza rá, h amikor végre leültünk egymással szemben a kávézóban, onnantól kezdve, érezhető volt a bizsergés a levegőben. :) Persze én erről akkor nem akartam tudomást venni a lányos zavaromban, de ahányszor mélyebben a szemébe néztem, mindig ott volt az a... ... Pozitív "feedback".


S a szem... ...Mennnnnyire igaz, h a lélek tükre?! :D


... Sokkal többet kiolvastam belőle, mint amit a gazdája elmondott... ;)


Hazafelé menet be is igazolódtak, amit azok a szemek pletykáltak.


A Kálvinon akartam elbúcsúzni, de csókos búcsú lett belőle....

... S hát annyira jól sikerült, h inkább sétálltunk még egy kicsit, át a kecskemétin, az egyetem téren keresztül, s a ferencieken is behúzódtunk párszor egy-egy sötétebb helyre...

...Végül a Ferenciek terén feltudtam szállni az utolsó metróra...



December 27 Kedd;


Második randi. Zárásra bementem hozzá a munkahelyére, ami szintén a belvárosban van, aztán beültünk a Csendesbe. (Köszi Bori az ajánlást. Jó helynek bizonyult.)


Emlékszem, az első randin még arról beszéltem, h v itthon, v Londonban folytatom.

Itt a másodikon már finomítottam egy kicsit, h hát amúgy szeretem Budapestet, s szívesen maradnék... :D

Am nagyon szeretem benne, hogy őszinte ő is, s nincs benne se semmi prüdéria, s kötetlenül lehet vele beszélni báááármirőőől!


Szo nagyon jókat beszélgetünk. :)


Am egy kis sznobság van benne, de szerintem még az egészséges kezelhető szinten. ;) :D




December 29 Csütörtök;


Harmadik randi. Este beültünk a Rehabba, ettünk nagyon finom vega kaját. Én francia lecsót, ő pedig lazacot tésztával. Utánna sétáltunk a Duna parton és elmentünk az új nemzeti színházig. Felmentünk a zikkurat tetejére is. Jó séta volt. Lovely randira sikerült ez is. :)


...

Harmincadikán a szűk baráti körrel elmentünk duzsizninegy kicsit az Ankertbe. Kedvenc helyem. Am nem volt egy nagyon jó buli, s megelpődtem, h amikor mi érkeztünknolyan fél kettő körül, akkor már elkezdett oszladozni a tömeg... O.o 

...

Szilveszterkor Borinál voltam házibuliban, ahol megjegyezték, h jó sokféle, színes zenéket nyomatok, s honnan szedem öket?

 (Mondanom sem kell, h dj Gee zenélt itt is :D )
Szo örömmel töltött el ez a feedback, s jó volt mondani, h hát erösen multikurturális párti vagyok, s a hajóról ragadt rám. :)


Január 5 Csütörtök;


Úgy alakult az életem, h felkínálták azt a hajót (ahol dolgoztam), amit még decemberben kértem, s akkor nemleges választ adtak.

S mivel egy fél világ körüli útról van szó, így eléggé csábító volt az ajánlat, annak ellenére, h én mér igencsak az itthoni berendezkedésre keztem átállni mint munkaügyileg, mint magánéletileg...

Szo jan 16.-án kell hajóra szállnom Miamiban, így 15.-én repülök.


Jelenlegi terveim szerint májusban hazajövök, mert nem szeretném tovább csinálni már a hajózást...


Minnnndig van valamiiii. Már kezd az agyamra menni! Abban reménykedem és azt szeretném, h májusban hazajövök, s itt folytatom az életem, ahol napjainkban most abbahagyom. 3,5 hónap nem olyan hosszú idő (a fél évhez képest). Aztán békességben, boldogságban, egészségben, szerelemben, szeretetben, egy faszenkós munkahellyel szeretném élni  stabil, kiegyensúlyozott nyugodt életem, ami eddig is volt az elmúlt hét évben, mióta pesten élek.



Gergővel nagyon rossz és kellemetlen volt leülni beszélni, főleg úgy, h mi január másodikán leültünk megbeszélni, h nah mist akkor mi van köztünk, s higyan álljunk a másikhoz... Csak a miheztartást végett... 

Ő is jólérzi velem magát, én is vele, s örülne, ha ismét lenne komoéyabb kapcsolata s végül letisztáztuk, h akkor járunk.


Erre rá két napra meg jött ugye az e-mail, h lehetőséged van bejárni a világ másik felét...


...De megérti, s tudja h ilyen lehetőségem nem nagyon fog adódni még az életben...

Így utólag belegondolva, am érdekes, h úgy indultam el otthonról, h majd Gee-nek elmesélem, h mi a szitu, s együtt megbeszéljük -hangosan elmélkedvén - h hogyan kezeljük ezt a helyzetet, de a valóságban úgy alakult a helyzet, h már szimplán közöltem, h felajánlották a hajót, s hát, világkörüli út, írt a managerem is, meg elmondtam mindent, s az lett a vége, h megyek.
 Szo így utólag visszagondolva, úgy érzem, h nem én irányítom az életem, s ezt a hajós döntést is, úgy érzem, mintha nem is én hoztam volna meg! Mintha egy időre teljesen átszellemültem volna!

Nem tudom mit akarnak a fentiek, s miért igy alakulnak a dolgaim, miért igy jöttek az időzítések...


...

Feladtam már h szervezzem, tervezzem az életem. Sodródom, s ha mélyen magambanézek, azt látom, h nem akarom tudomásul venni, h vége lesz, h elmegyek.


Jól érzem magam itthon, s már tök jól belelendültem az álláskeresésekbe is, de ilyenkor mindig jön az ellenoldalam válasza, h jóu va' nyomd el magad! Három hónap múlva itt folytathatom, ahol abbahagytam!


...

Az van, h mindketten éljük majd tovább az életünk, s majd meglátjuk h mi lesz 3,5 hónap múlva. Milyen változáson megyek át én is, ő is. Akarom e még, fog e ő várni....
A hajós életben megtanultam, h sajnos semmi se fix. 

Gee jól látja a helyzetet, s azt mondta, h egyrészet ezzel a világ körüli úttal felkerülhet az i-re a pont, hiszen egyik célom teljesül, a másik meg, h legalább így volt lehetőség megismernünk egymást, mert ha már alapból tudom, h megyek vissza, akkor nem kezdek el ugye ismerkedni... Aztán, h hogyan tovább, csak a fentiek tudják, de higgyem el, h minden okkal történik. Mondom én elhiszem.
Csak a miértre még nem látom a választ de ha más nem, remélem legkésőbb a tavasz végén, v a nyáron már tudni fogom...

Szo most az van, h minden napot együtt töltünk. Minden este együtt alszunk. Vele kelek, vele fekszem.

Január 15.-én repülök Miamiba- s 16.-án szállok hajóra.

Jelenlegi állás szerint, május ötödikén fogom elhagyni a hajót. Nem fogom ugyanis végigcsinállni újabb hat hónapos szerződést. Többet nem akarok hajózni.

Norbi úgy néz ki, h megy arra a hajóra, amelyiket megkaptuk közösen az Azurára. Valószínűleg egyedül, s nem teszik át oda hozzá az új szerelmét.

Jan 9.-én fogunk elbúcsúzni egymástól, mert ő kimegy Londonba Zsófi barátnőnkhöz 15.-ig.

Minimális szinten beszélünk. Leginkább én kerülöm, mert több olyan dolgot csinált, mióta itthon vagyunk, ami miatt haragszom rá. Ezt ő tudja, megkért h beszéljük meg, de természetesen nem érzi magát felelősnek, szo lezártam a beszélgetést, h napokon belül elválunk, szo felejtsük el egymást egy időre.

Nekem legalább is időre van szükségem. Jelenleg még fájnak a tüskél, miket belémdöfödött. Valszeg majd pár napon, héten belül begyógyul, mert nem vagyok haragtartó...

...

Január 9 Hétfő;

...A búcsú napja...

Norbival elköszöntünk egymástól.
Hát kibaszottul felkavart!
Sírutunk mindketten. Többször megöleltük egymást, megköszöntük az elmúlt öt évet, s minden szépet és jót kívántunk egmásnak.
Most én voltam jobban ki. Remegtem, s bőgtem mint a kurva élet. Norbi is sírt, de én jobban... :/

Rájöttem, h azért voltam vele olyan rideg, s kerültem, mert nemakartam szembesüni érzelmeimmel.

...

Január 11 Szerda;

Tegnap Gee bemutatta a szűrési eredményeit. Tiszta. Elültette bennem is a vogarat, h elkellene mennem nekem is. Így ma, miután beadattam magamnak a sárgaláz elleni védőoltást, ellátogattam a karolina útra egy gyorstesztre, mivel ma csak arra volt lehetőség, s mivel am is utazom el, s ugyan olyan megbízható, mint a normál.

Hiv, szifilisz, meg még egy valami harmadik. Hepa tán de nem vagyok már biztos. Tiszta vagyok, szo örömmel mutattam be neki én is a papírjaim. :)

...

Január 14 Szombat;

A kiutazás előtti napokban igencsak rányomta bélyegét a hangulatomra, h ismét elmegyek. Holnap utazom.
Bevagyok szarva. Folyton kattogok, s totttál úgy érzem magam, mint Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmek című filmben, mikor elhadja a megszokott kis világát, s útra kell. Ő is a világ másik felét járja be, s én is. 

Olyan erős szorongás van bennem, mint amik a vizsgák előtt voltak anno. Nincs kedvem semmihez, nem találom a helyem. Úgy érzem, h megkezdődött a kiszakadás...

Az elmúlt napokban többször sírtam, mikor egyedül voltam. 
Szinte ugyan abban a szituban vagyok ismét, mint novemberben voltam. A hányingeres hasonlatra gondolok.

Érzed, h szarul vagy, kerülget, szenvedsz tőle, aztán egyszer csak végre kitör belőled, s utánna valamivel jobban vagy, majd idővel újra kezdődik az egész!

Viszont késő délutánra elmúlt ez az egész, ahogy Gee kijött hozzám. Kb este 10-ig együtt voltunk. Online rendelt nekem holnap hajnalra taxit, segített a bepakolásnál, s intézett nekem ubert Miamiba.
Szo sokat segített, amit ezúton is köszönök. :)

Am aznap este is elég jól elbeszélgettünk;

Gee mondta h ne hidjem azt h az olyan ember mint én v ő, az a normális, v "elterjedt". Magyarán ne magamból induljak ki.

Mondta ezt arra, h meséltem a decemberi pár hetes ismerkedéseimről, s h hát igencsak megvoltam döbbenve, h a többség, akit belikeoltam tinderen, kidobja h korábban már belikolt engem és mégse írnak, illetve akikkel beszélgettem, azokkal meg elég vontatott volt a kommunikáció, s több esetben gondoltam, éreztem azt, h az illetőnek gondjai vannak, v nehézkesen megy neki a folyékony beszélgetés.

+ Tisztelt a kivételnek, de a többséget töketlen balfasz kislányoknak tartom. Részletekbe nem megyek bele. Aki érti érti, aki meg nem, az próbálja levonni a következtetéseket a kislány és a töketlen szóból. Milyen "férfi" ( kac-kac-kac :D ) lehet az ilyen, akire ezt mondják...

+  Sokan annyira zárkózottak, és/vagy beképzeltek, h konkrétan Gee-n kívül nem is találkoztam senki másssl, mert tényleg annyira gyatra és szar volt a beszélgetés, h a basic "teszten" nem feleltek meg, ami nálam abból ál, h azért az első randi előtt beszélgessünk már legalább 1-2 napig, s az a beszélgetés kellemes legyen, ne vontatott, egyirányú, kérdések nélküli, tőmondatos balfaszság.

Nah a Rómeó, meg Grinderen pedig az esetek többségében olyan emberek találtak be, akik se magyarul, se angolul nem voltak képesek elolvasni az 1-2 soros fejlécemet, ami abból ált csak, h arctalanoknak és olyanok, akik nem szimpik, nem válaszolok.

H miért? Mert utánna még vissza mernek kérdezni, h miért nem tetszem, milyen típus akkor az ideálod és egyéb faszságokkal zaklatnak! Dikk mondom?!
Ez most komoly, h számon kér egy vadidegen?! :D
Nah álljon már meg a menet! :D :/ o.O

S am félreértés ne essék. Nem a nagy őt, nem kapcsolatot kerestem. Egyszerűen csak ismerkedtem, sodródtam az árral s úgy voltam vele, h majd az élet hozza h kivel mi lesz.

Az már az én "szarügyem", h ha valaki egy kicsit is szimpi, azt szeretném jobban megismerni, s nem tudok csak úgy spontán módon szexelni.

...

Szo így utólag visszagondolva talán mondhatni, h "szerencsém", h Gee-vel összeakadtunk, s h lelkiekben nagyon hasonlóak vagyunk, s konkrétan megfelel az összes - előző bejegyzésemben írt - "kritériumoknak". :)

...

Január 15 Vasárnap;

Minden rendben ment. Böröndöt feladtam, Münchenben is sikeresen eltaláltam a megfelelő helyre (geci nagy a reptér) s négy órás várakozás után nekiindultunk a kb 12 órás repülőútnak Miami felé.

A miamiba vezető út jó volt.
Szerencsére nincs okom panaszra.
Kaptunk kétszer ropogtatni valót, s kétszer kaptunk főtt ételt is. Problémás utasok nem voltak körülöttem.
Olyan gépem ültem, amiket eddig csak filmekben láttam. Nem csak két oldalt voltak ülések, hanem középen is voltak ülés sorok. Mindkét járaton ablak mellett ültem. ^.^ :)
+ Voltak fasza tabletek beszerelve az ülésekbe. Rengeteg film közül lehetett választani, játékok is voltak fent, CNN, meg mindenféle bizbasz.
Kis vidéki cserebogár ezt is megélte, s az ilyen standard dolgokért is hálás és örül! :)

12 órás út alatt szarrá ültem a picshámat, de hát várható volt...
Am nem használtam semmit. Nem filmeztem, nem játszottam. Végig azt néztem csak, h hol tartunk. Megkörnyékezett a netfüggőségem, h vegyek netet, mert lehet netezni a repcsin is, de a zsidó énem erősebb volt s ellen álltam a kísértésnek. Úgyhohy csak jegyzetelek, olvasok meg alszom. Am nincs kedvem semmihez. Még mindig magam alatt vagyok.

Mondjuk reggel szarabbul voltam,  mikor egyedül voltam a reptéren. Akarva akaratlanul kísértett a múlt, s az emlékek... :/

Gee is kibaszottul hiányzik...
Beszéltük, h egymással jobban aludtunk, mint egyedül.
Hiányzik a lakásom, Budapest, kiskutyám, lakótársak, barátok. Minden és mindenki! :/

Ah! Jól felkéne pofozni!

Bár a mikor a repülőn a semmiből egyszer csak a szembe sütött a meleg miami napocska, azért az mosolyt csalt az arcomra... :)

Tudom, h jó lesz az utazás, meg milyen helyekre megyek meg bla-bla-bla, de kell jó pár nap, h elengedjem ezeket, s átszellemüljek ismét a hajós életre.

 + A kollégák és a hajón dolgozó magyarok is írják sorban, h nagyon örülnek h visszamegyek, s várnak nagyon, szo ennyivel jobb és könyebb lesz.

A kondit már úgy várom, mint zsidó a messiást!

Remélem első napomon lesz lehetőségem elmenni.
Állítólag nem dolgozunk aznap mikor felszállok, szo magamévá teszem ismét a termet, mint a régi szép időkben. ^.^

Nah. Közben már a hotelben döglök Miamiban. Megvan minden, minden oké. Kurva fáradt vagyok szo döglöm. Holnap, azaz 16.-án megyek a portba s visszatérek a hajóra. :)

Majd valamikor jelentkezem!

Csók!


Rion ;)


:*


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)