Repül az idő! Minden héten történik valami!
Kezdem azzal, h április végén megkaptuk Norbival a hajó ajánlatunk. Mindketten másik hajót kaptunk, ahogy azzal számoltunk is.
Örültünk a fejünknek és a hajónknak, s intenzíven belevetettük magunk az info szerzésbe. Képeket, videókat, honlapokat böngésztünk a hajóinkról.
De másnap kaptunk egy újabb emailt, h sztornózták a óceánjárónk, mivel nincsen olyan képesítésünk, ami arra a hajóra kell. (Minden társaságnak más elvárásai vannak.)
Nagyon szomorúak, idegesek lettünk, de gyorsan kiderült, hogy a második hajó mindkettőnknek ugyan az! :D
Szo hála a fentieknek, egy hajóra kerültünk. :)
Felső kategóriás luxus hajó. Titanic feelingje van belülről.
Leginkább idősebb korosztályt látogatja a hajót. (Az árakat nézve, nem csodálkozunk, h szinte csak a gazadg nyugdíjasok jönnek.)
Itt megosztok veletek egy videót az új munkáltatónkról.
Persze minden hajó, így minden üzlet is más és más.
A miénk antik inkább. Barna és arany színvilággal. De bővebben majd mesélek, ha már kint leszünk. :)
Am Norbival arra jutottunk, h ha az első szerződésünk végéig nem is, de megpróbálójuk a lehető legtovább titkolni, h mi egy pár vagyunk, mivel a cég policy értelmében ugye mi nem kerülhetnénk egy hajóra az első szerződésünkkel. Csak az első szerződés elvégzésével kérhetnénk magunk egy hajóra.
Szo nem akarjuk, h menet közben átrakjanak emiatt valamelyikünket másik hajóra.
Am más személy végzi az emberek szétosztását a hajóra és ő meg ugye nem tudja, h mi egy pár vagyunk, s valszeg ezért sikerült kikapnunk egy hajót.
Annyi a különbség, hogy én június 23.-án szállok hajóra Southamptonban, még Norbi Július 2.-án Rómában. :D
Azért ez mekkora, h pont Rómában! Hol máshol, mint az oly annyira hőn szeretett városunkban; Rómában! :)
Am majd, amikor becsekkol a hajón, akkor kérelmezni fogjuk, hogy egy kabinba helyezzenek minket. (Ez nem szokott problémát jelenteni.)
Am nagyobb részt a földközi tengeren keringünk majd, de átugrunk a Karib-térségbe, s ellátogatunk Casablancára és a Kanári-szigetekre is. :)
...
Továbbá azt is megbeszéltük, hogy nyitni fogunk a kapcsolatunkon. Melegeknél ez nem újdonság. Nincsennek olyan meleg ismerőseim, akik több éves együttlét alatt ne nyitottak volna.
4 és fél éve élünk már monogámiában. Egy éve beszéltünk erről, de magyarországon nem akaródzott összejönni a mások felé való nyitás.
Nyitás alatt értjük azt, h ő is és én is mehetünk külön is, illetve együtt is lehetünk mással.
Am a baráti körünk, akikkel szoktunk szexről beszélni, már rég tudják. A hetero ismerőseinknek furább volt ezt hallani, s elég sok kérdést tettek fel, még a meleg ismerőseimnek semmi újat nem mondtunk ezzel. :D
Jó. Persze vannak a melegek között is konzervetivabbak, de hát ez van. :)
Kíváncsian várjuk mi magunk is, h h fog működni (v nem működni) ez az egész.
Az a lényeg, h szeretjük egymást. S mivel tudjuk, h elég sok inger és lehetőség fog kint minket érni és egyikünk se akarja megcsalni a másikat, - mert tiszteljük s becsüljük a másikat annyira - ezért jobb választás szerintünk ez az arany középutas megoldás.
A magyarok felé való nyitást Norbi valamiért elutasította, illetve nem sikerült közös nevezőre jutnunk, soha nem jöttek ki jól a lépések. Viszont a külföldiek felé elfogadóbb.
Ennyi. Nem akarok erről tovább rizsálni. A jelenből visszatekintve erre a témára, számomra ez már olyan, mintha arról beszélnék, hogy összejövök a Norbival, mert ezt szeretnénk...
...
Május ötödikén reggel 8.30-ra volt időpontunk Norbival az amerikai nagykövetségre. Vízumot mentünk igényelni. A beléptető ponton volt egy kis bökkenő velem. Ugyanis az átvilágítás során észrevették, h volt nálam gáz spray. Egyből hátrébb léptettek, s mondjam meg, h hol van?! Mondom nem tudooooom! Alapból mindig nálam van, de soha nem használtam, s teljesen kiment a fejemből, h itt van!
Nagyon kellemetlen volt, mert mielőtt beléptettek volna az ellenőrző pontra, megkérdezték, h van e nálam spary, szúró, vágó eszköz? Én meg simán rávágtam, nincs! :S :/
Sűrűn bocsánatot kértem és magyarázkodtam, de a kezdetleges éles intézkedés után lenyugodtak a kedélyek és minden rendben ment.
Pár napra rá már kézbesítették is az amcsi vízumom! ^-^ <3
...
Mivel nagy rajongója vagyok az Euróviziós dalfesztiválnak, igy idén is nagy izgalommal vártam azt a napot, h ismét izgulhassak, s szurkolhassak a sokszínű Európáért. Május 10-én Borival és Norbival együtt néztük a Kioskban az Erzsébet hid lábánál a Március 15. Téren. Mindhárman először voltunk itt. Szép hely, viszont sznob, és a sok öltönyös, metroszexuális díszpicsák között feszélyeztetve éreztük magunk. Am nem volt semmi gáz, csak mi annyira nem szeretjük ezt a felszínes, mű mosolyos világot. De idővel egyre több lett a "normál/természetes" megjelenésű és jobban éreztük magunk már mi is.
( Nem kell az általam leírt kijelentéseket véresen komolyan venni. Szeretek néha élesen, szarkasztikusan fogalmazni, mindenféle negatív, minősítő szándék nélkül. Ez nálam olyan szimpla semmiség, mint az idegenekkel való találkozások alkalmával feltett How are you kérdés. Kurvára leszarom, h ki h néz ki, mennyire divatos, h hivalkodó, milyen "kasztba" tartozik. Egy dolog számít; a kisugárzása. Mennyire természetes, v mennyire felszínes, mű. A nézése, h emberként tekint rád, szimpatizáló veled, v lenéz. )
Ahogy elkezdődött a dalfesztivál, nagyon jó, fergeteges hangulat uralkodott el rajtunk, s szerintem mondhatom, h szinte mindenkin az épületben. Főleg a nyito Heroes előadásnál és persze a magyar Freddie-nél volt nagyon erős az enedzsí. :)
Csütörtökön egy a Ferenciek terén található Ibolyába foglalt nekünk Bori helyet, s kérte meg a tulajt, h közvetítsék a dalfesztivált. Törzshelyük volt nekik régen, s jártasak ott.
Mivel a tulaj eleget tett a kérésének, így ott gyűltünk össze vagy 5en. Am azért nem a Kioskba mentünk, mert - számunkra érthetetlen módon - csak az első és az utolsó adást vetítik a Kioskban. A másod döntőt nem.. :/
Ezzel a hellyel meg az volt a baj, h szöges ellentéte volt a Kisoknak. Elég szocis, kocsma volt, rendszergazda fejű felszolgálókkal, s hát itt se éreztük valami jól magunk a Norbival....
(Szintén elso alkalommal voltam itt is.)
Am az elmúlt napokban, hetekben, az átlagoshoz képest jóval több event volt és gyakran elfog egy fura, különleges érzés. Egyfajta "pillanat" feeling. Olyan állapot fog el, mintha álmodnék. Vagy amikor fél álomban van az ember s felteszi magának a kérdést, h ez most a valóság v csak álmodom? Illetve egy másfajta érzés is. Amikor nagyon boldog vagy, de egy fél pillanatra kiszakadsz a jelenből, s úgy tekintesz erre az eseményre, mint egy emlék, s ezeket a boldog pillanatok leperegnek majd előtted, mikor meghalsz. Bizarr tudom, de ez azt az érzetet kelti bennem, h ez egy mély esemény, ami fontos, ami meghatározó, a számomra.
A finálét a Why Notban néztük meg, majd átmentünk a Tütübe. Mivel ritkán járunk bulizni, ezért elég könnyen észrevettem magamon egy olyan változást, hogy beülős beszélgetős helyeket jobban kedvelem már, mint a szórakozóhelyeket.
A dalfesztivál eredményével kapcsolatban pedig egy fontos dolog volt! Mégpedig h ne az oroszok nyerjenek! Sajnos erősen orosz ellenes vagyok. Ukrajna sem sokkal jobb, de akkor se Oroszország.
Ausztrália jobban megérdemelte volna, ahogy Magyarországnak is benne kellett volna lennie minimum az első 10-ben. De hát ez van. Én nem panaszkodom. Elfogadom a tényeket. Mindig is nagyon szerettem, s fogom is szeretni a dalfesztivált, bárki is lesz a győztes. :)
(Leszámitva persze az oroszokat mindaddig, amíg ilyen anti-humanista, barbár, erőszakosság és agresszivitás jellemzi őket és politikájukat.)
(Kinek nem inge, nem veszi magára ugye...)
...
Május (péntek) 13.-án elküldték emailben a szerződésem, a hotel és repjegy foglalásom, meg egy rakat doksit, és tudnivalót.
British airwaysel fognak kireptetni Heathrowra s onnan busszal elzúzok Southamptonba. Becsekkolok a hotelbe s másnap reggel húzom is tovább a bőröndöm a kikötőbe. Jó pár napba beletelt, még átrágtam magam az olvasni, értelmezni valókon, meg vadásztam, h mivel, s hogyan a legjobb ide-oda menni.
...
Május 15.-én délután átjött hozzánk Niki és Zsófi. Beszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk a Jókai utcában található Dzsungel nevű étterembe, mert 8 fős szüli, névnapi és búcsú estet tartottunk egyszerre.
Katasztrófa volt, ami ott történt.
Be is másolom nektek a panasz levelünk, amit irtunk a tulajdonosnak/vezetőségnek, mert ezzel nagyjából átjön, h what happened;
"Már többször látogattam ezt az éttermet mindig nagy társasággal, így a tegnapi születésnapi ünnepségre is magabiztosan ajánlottam ezt a helyszínt... ...Kár volt... 18 órára az óceán teremben kaptunk asztalt 8 főre, 7székkel. A hiányzó széket a csoportunk egyik tagjának kellett pótolni, mivel többszöri kérésre sem kaptuk meg. Első körben négyen érkeztünk meg és mindegyikünk rendelt egy italt. A felszolgáló hölgy visszaismételte a rendelést, „2 szamócás, 1 bodzás limonádé és egy mentes víz.” Az asztalra már 2 bodzás egy sima, egy szamócás limonádé és egy mentes víz érkezett. Amikor felhívtuk a figyelmét a rossz rendelés teljesítésére, flegmán a nemtetszését fejezte ki; „Ezt rendeltétek! Most akkor azt mondjátok, hogy mi nincs!” Csere helyett extra szamóca szirupot ajánlott fel, amelyet legalább 15 perccel később hozott ki. - Közben megérkezett a csapat többi tagja. - Megrendeltük az elő és főételeket. Itt a legkisebb változtatás is megterhelőnek tűnt a számára. (köret csere, leves tészta nélkül…) Amit nem is sikerült kivitelezni, ahogyan az extra megrendelt köretet sem. A főétel sajnos mindenkinek langyosan érkezett meg, de a legnagyobb problémát az jelentette, hogy 8 főre csak 7 fogás érkezett. Majd, még mindig nem esett le neki, hogy (ismételten) rosszul vette fel a rendelést és a következő kérdést intézte az étel nélkül maradt társunkhoz;
„Hát(!) Te nem rendeltél semmit?!”
A lemaradt fogás több mint 20 perc elteltével sem érkezett meg, amikor is jeleztük a hölgynek, hogy most már nem is tartunk rá igényt. Erre felháborodottan az alábbi választ kaptuk; „De hát már megrendeltétek! Miért nem szóltatok előbb?!”
Ami igaz volt, 1 órával azelőtt valóban így tettünk...
Az este folyamán az elmaradt italokra többször kellett emlékeztetnünk. Üres poharak, üvegek egészen a számla kéréséig az asztalon maradtak, és sosem lett újabb kör ajánlva, ahogyan az ételek minőségéről sem lettünk megkérdezve. Az étteremben nem voltak sokan, így elvártunk volna legalább egy minimális figyelmet.
Kértük a számlát. Itt ismét nehézségekbe ütköztünk és a már megszokott grimaszaival tette még emlékezetesebbé ezt a gyönyörű estét.
Ezek után a szervízdíjat nem állt módunkban kifizetni, melyet igencsak nehezményezett.
Sajnos mélységesen csalódottan távoztunk és a jövőben többet már biztosan nem is leszünk visszatérő vendégek, illetve nem is ajánljuk senkinek."
Többet nem is akarok írni erről!
Kritikán aluli volt az egész!
Utánna átmentünk a szomszédos Corvinus caféba, mert mindenki inni akart ezek után a csodás élmény után, ami az étteremben történt.
Am jó volt a társaság. Lényegében 3 csoportra lehet osztani a baráti körünk. (Időrendi megismerésük alapján) S most azokkal voltunk, akiket a legrébb ideje ismerünk.
Azért gyűltünk össze, (hogy ne legyünk szanaszét :D ) mert Zsófika kint él Londonba s mikor hazajön, mindig összegyűl ez a kis lovely baráti kör. :)
Mindjárt itt a születésnapunk. Ezt jövő hétvégén megünnepeljük a szűk baráti körrel egy búcsú partival egybekötve.
Nah. Elég hosszú lettem. Meg most meguntam magam. Kiutazásom előtt még tervezek egyet írni júniusban, mert aztán kitudja mikor lesz lehetőségem elővarázsolni majd magam... :)
Csók
Rion
💋
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2016. május 17., kedd
2016. április 21., csütörtök
Filmajánló;
Tipikus amerikai film. Idiótás, de jó.
Viszont a végén van egy olyan gondolat, ami szerintem egy jó kis üzenet a csontvázaknak. :)
Viszont a végén van egy olyan gondolat, ami szerintem egy jó kis üzenet a csontvázaknak. :)
"A szekrény és a középsuli gyakorlatilag egy és ugyanaz. Mindkettő olyan, hogy alig várod, hogy megszabadulj tőle, de baromira félsz hogy mi lesz utána. Mindkettő kissé bolonddá tesz, mert egy titkos személyazonosságod van kint, vagy összezavar, vagy szemét leszel, vagy rettentesen kanos.
Ami bújkálsz, mindent a többszörösére nagyítasz fel, de ha egyszer felszabadulsz, csodálkozol miért is csináltál belőle nagy ügyet. És amikor minden végre a helyére kerül, Amikor végre kilépsz a középsuliból és a szekrényből, minden olyan… Kevésbé szívás."
2016. április 20., szerda
2016. április 19., kedd
2016. április 11., hétfő
Sorozatajánló;
A 4. Résztől pedig innen folytathatjátok;
http://meleg-film-felirat.blogspot.hu/2015/10/banana-s01e01.html
2016. április 10., vasárnap
2016. április 8., péntek
Az én ideális világképem;
Az én ideális világképem, melynek bevonzásában, megvalósításban nagyon is hiszek, eléggé komplex.
Annyira, h így hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem...
(Amit elsősorban szeretnék megemlíteni hogy ezt a cikket kb. októberben (2015) kezdtem el írni és a hónapok teltével folyamtosan jegyzeteltem, illetve hozzáilleszgettem linkeket.)
Szociális, kulturális, nyelvi, technikai szinten, hiszek a fejlődésben.
Oly annyira, h furcsa mód többször szokott elfogni a csalódás érzése, főleg olyankor, mikor új teló, tablet, vagy egyéb kütyü jön ki, s olyan feelingem van, jó-jó haladunk, de még így is maradiak vagyunk és kezdetlegesek.
Erről még csak Norbinak beszéltem, de eléggé furcsálta. Lehet szimplán nagy a képzelő erőm, élénk a fantáziám vagy sok mást lehet még mondani, gondolni rólam ilyen téren, de ettől függetlenül én nem szégyellem, v tartom gáznak azokat, miket ide feljegyzeteltem magamnak az elmúlt hosszú hónapok során.
Például az előbb említett telefonok, tabletek, laptopok esetében számomra olyan lenne már az ideális, ami pár mm vékony, átlátszó, v üveg /plasztik szerű anyagból van, s te magad szabályozhatod a készülék méretét, nagyságát.
Pihe könnyű, s leginkább csak a (pl) kéken világító szövegeket, képeket látni. Futurisztikusnak tűnhet, s nehezemre is esik leírni, mert nem is láttam még ilyet én se, csak úgy a gondolataiban létezik.
A feloldó minta rajzolás, pinkód, jelszó is tök maradi. Ilyen téren pl számomra a hang, v szem, v érintés, lenne a normál. Az ujjlenyomat leolvasás már elterjedőben van a készülékeken, de mint mondtam még kezdetleges.
De akár ezt az egész dolgot átvehetné a holografikus headset-es technológia.
+ még valahogy
Így
Továbbá alap lenne még számomra a gyors, hiba mentes hangvezérlés. De ilyen téren is az elején állunk a dolgoknak.
De azért próbálkoznak.
És a készpénzes fizetést is igazán elfelejthetnénk már...
Holografikus kivetítés (minimum!) 3D-ben.... ...kezdesként. Aztán persze jöhetne a 4D. (Azért az egész kellemes lenne, h mondjuk egy google mapen belőtt hely elterülne előttünk, s éreznek a hely klímáját, illatát...)
A mozik elkezdtek ilyen téren fejlődni, de hát na...
+ Elindultak az úton a holografikus szemüvegekkel is.
Viszont ezek fifejezetten csalódások a számomra, hogy még ennyire levagyunk maradva, kezdetlegesek, "amatőrök" vagyunk.
De pl ez a cikk, valamint a benne lévő videó nagyon szimpatikus a számomra, s örülnék, ha már legalább itt tartanánk.
Mondjuk a telefonokat leválthatnák, ezek az okos szemüvegek, v aki nem akar szemüveget, az a telefonjával is csinálhatna hasonlókat.
(Tetszenek ebben a sorozatban látható kűtyűk is.)
Aztán később a fentebb leírtakat kivitelezhetnék egy chip beültetéssel és mondjuk egy smart kontaktlencsével, s fülessel irányíthatnánk ezt az egészet a gondolataink segítségével.
Egy konkrét példára levetítve, ami gyakran eszembe jut, amit én nagyon hiányolok, s szeretnék már az az, h gondoltainkkal üzennék másoknak.
Pl.; Gondolatban utasítod a rendszert, hogy az alábbi üzenetet juttassa el xy-nak.
Nem kellene fáradni ilyen faszságokkal, hogy megkeresd, elővedd, felold, megnyisd az alkalmazást s legépeld.
Vagy pl felmerül benned egy kérdés, s érkezik is a válasz.
Egyfajta modern Wikipédiának képzelem el, csak itt nem kell készülék kereséssel, gépeléssel fáradni.
Továbbá hiszem hogy évtizedeken belül, legalábbis még ezen életemben megélhetem hogy a fentebb illetve a lentebb említett eszközök rendelkezésünkre fognak állni.
Valamint szintúgy hiszek például a lebegő autók eljövetelében.
Bár szerintem első körben legújabb újdonsága az elektromos autók lesznek, majd a önvezérléses autók jönnek és legfeljebb majd csak utána lesz ez a lebegő autó. Step by step.
...
Am 1-2 érdekességet itt találhatok.
Dehát mi még csak itt tartunk.
Továbbá találtam egy érdekes trailert, amit mindenképp szeretnék megnézni, mert nagyon eltalálta az idealizált világom (egy részét).
A másik a robotechnika.
Siralmas, h milyen lassan fejlődik!
Konkrétan 2014ben, mikor robotporszívót akartam venni, akkor kiégtem, h mennyire nem tart még sehol! Nagyon kiábrándító!
Persze a gyerekcipő legalább már megvan, ahogy ezen a videón is láthatjuk, s nagyon cukik a számomra, de örülnék, ha robbanásszerűen megindulna a fejlődés. 😊
Itt is csak úgy mint a tabletek, telefonok esetében itt is meglehetne határozni a robotunk méreteit, kinézetét, hasonlóan mint a Sims játékban. 😊☺
Am itt egy jó kis sorozat ajánló. 😊☺
És a sok film közül a legújabb.
Viszont pl.; vonatok, terén nagyon szépen fejlődik ez a világ. Gondolok én itt egyrészt a japán csúcsszuper vonataira. De örömmel tölt el, s mosolyt csal az arcomra, mikor azt látom, hogy vezető nélkül besiklik az állomásra a 4es metró. ^-^
Szeretem a 4est. Főleg, hogy készségesen, bőszen tájékoztatják az utasokat mindenféléről angolul, magyarul.
Frissités; Már lehet, h 3 hónap is eltelt, hogy elkezdtem ezt a cikket írni, s azóta világra jöttek ilyen szépségek, amit én már nagyon várok.
Tikk-takk. Telik az idő, s jelennek meg újabb és újabb reménykeltő cikkek, like this, and this.
Időközben az is eszembe jutott, h szeretném megjegyezni, h én elég pozitív gondolkodású ember vagyok. Szo ha valki rossz dolgokat gondol a fenti dolgokról, akkor biztosan lehet benne, h én nem (gondolok rossz dolgokat arról, h milyen irányba haladunk). Már pedig nagyon úgy tűnik, h (számomra) szerencsére az én idealizált világom irányába haladunk. :D
Csak hogy egy konkrét példát említsek; Sokan attól tartanak, h a gépek elveszik a munkánkat majd. Lehet de hiszem, h ebből nem feltétlenül fogunk rosszul kijönni. Nem győzöm hangsulyozni azt akibaszott történelmet, h végül mindig minden jó irányba halad, s mindenből jól jövünk ki.
Ez a robotoktól való félelem olyan nevetséges badarság a számomra, mint mikor anno tiltakoztak a vonatok ellen, h az mennyire veszélyes az emberekre nézve! Sok ellenpéldát hoztak fel a vonatok ellen, de a személyes kedvencem az, h halálos az emberre, mert olyan gyorsan mehet a vonat, h megfulladhatnak rajta. :D
... Buksisimi...
Nyelv;
Angol vilagnyelv alap.
Ideális lenne e mellett még +1 idegen nyelv + ugye a mindenkinek a saját anyanyelve.
Számomra az a minimum, (lenne) hogy minden hol az adott ország nyelvén + angolul is elmondják az infókat. Van haladás ilyen téren is, de még gyerekcipőben.
Melóban napi szinten beszélünk a kollégákkal magyarangolul, ami lényegében úgy néz ki, hogy a mondat egyik fele angol a másik magyar, v egymást váltogatják a magyar és angol szavak, mondatok egymást. Mikor hogy.
Én nagyon szeretem, s vicces is.
Persze ilyen téren is vannak olyan ős kövületek, akik azt mondják, hogy ez nyelv rombolás, deee … Mindegy is engedjük el ezeket a dolgokat … :D
Mindenki olyan világban él, olyan környezetet teremt maga számára, amilyet akar. A lényeg hogy a világ és vele az emberiség fejlődik.
Vallás;
De lényeg a lényeg, hogy hiszem, hogy a történelem az élet tanitómestere, mely arra világit rá, hogy a korlátot, buta, sötét rendszerek előbb vagy utóbb, de úgy is elbuknak, s bukásuk után jobb, élhetőbb világ jön, fejlődés, ahogy azt az emberség (ismert) történelme már számtalanszor bebizonyította.
Annyira, h így hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem...
(Amit elsősorban szeretnék megemlíteni hogy ezt a cikket kb. októberben (2015) kezdtem el írni és a hónapok teltével folyamtosan jegyzeteltem, illetve hozzáilleszgettem linkeket.)
Szociális, kulturális, nyelvi, technikai szinten, hiszek a fejlődésben.
Oly annyira, h furcsa mód többször szokott elfogni a csalódás érzése, főleg olyankor, mikor új teló, tablet, vagy egyéb kütyü jön ki, s olyan feelingem van, jó-jó haladunk, de még így is maradiak vagyunk és kezdetlegesek.
Erről még csak Norbinak beszéltem, de eléggé furcsálta. Lehet szimplán nagy a képzelő erőm, élénk a fantáziám vagy sok mást lehet még mondani, gondolni rólam ilyen téren, de ettől függetlenül én nem szégyellem, v tartom gáznak azokat, miket ide feljegyzeteltem magamnak az elmúlt hosszú hónapok során.
Például az előbb említett telefonok, tabletek, laptopok esetében számomra olyan lenne már az ideális, ami pár mm vékony, átlátszó, v üveg /plasztik szerű anyagból van, s te magad szabályozhatod a készülék méretét, nagyságát.
Pihe könnyű, s leginkább csak a (pl) kéken világító szövegeket, képeket látni. Futurisztikusnak tűnhet, s nehezemre is esik leírni, mert nem is láttam még ilyet én se, csak úgy a gondolataiban létezik.
A feloldó minta rajzolás, pinkód, jelszó is tök maradi. Ilyen téren pl számomra a hang, v szem, v érintés, lenne a normál. Az ujjlenyomat leolvasás már elterjedőben van a készülékeken, de mint mondtam még kezdetleges.
De akár ezt az egész dolgot átvehetné a holografikus headset-es technológia.
+ még valahogy
Így
Továbbá alap lenne még számomra a gyors, hiba mentes hangvezérlés. De ilyen téren is az elején állunk a dolgoknak.
De azért próbálkoznak.
És a készpénzes fizetést is igazán elfelejthetnénk már...
Holografikus kivetítés (minimum!) 3D-ben.... ...kezdesként. Aztán persze jöhetne a 4D. (Azért az egész kellemes lenne, h mondjuk egy google mapen belőtt hely elterülne előttünk, s éreznek a hely klímáját, illatát...)
A mozik elkezdtek ilyen téren fejlődni, de hát na...
+ Elindultak az úton a holografikus szemüvegekkel is.
Viszont ezek fifejezetten csalódások a számomra, hogy még ennyire levagyunk maradva, kezdetlegesek, "amatőrök" vagyunk.
De pl ez a cikk, valamint a benne lévő videó nagyon szimpatikus a számomra, s örülnék, ha már legalább itt tartanánk.
Mondjuk a telefonokat leválthatnák, ezek az okos szemüvegek, v aki nem akar szemüveget, az a telefonjával is csinálhatna hasonlókat.
(Tetszenek ebben a sorozatban látható kűtyűk is.)
Aztán később a fentebb leírtakat kivitelezhetnék egy chip beültetéssel és mondjuk egy smart kontaktlencsével, s fülessel irányíthatnánk ezt az egészet a gondolataink segítségével.
Egy konkrét példára levetítve, ami gyakran eszembe jut, amit én nagyon hiányolok, s szeretnék már az az, h gondoltainkkal üzennék másoknak.
Pl.; Gondolatban utasítod a rendszert, hogy az alábbi üzenetet juttassa el xy-nak.
Nem kellene fáradni ilyen faszságokkal, hogy megkeresd, elővedd, felold, megnyisd az alkalmazást s legépeld.
Vagy pl felmerül benned egy kérdés, s érkezik is a válasz.
Egyfajta modern Wikipédiának képzelem el, csak itt nem kell készülék kereséssel, gépeléssel fáradni.
Továbbá hiszem hogy évtizedeken belül, legalábbis még ezen életemben megélhetem hogy a fentebb illetve a lentebb említett eszközök rendelkezésünkre fognak állni.
Valamint szintúgy hiszek például a lebegő autók eljövetelében.
Bár szerintem első körben legújabb újdonsága az elektromos autók lesznek, majd a önvezérléses autók jönnek és legfeljebb majd csak utána lesz ez a lebegő autó. Step by step.
...
Am 1-2 érdekességet itt találhatok.
Dehát mi még csak itt tartunk.
Továbbá találtam egy érdekes trailert, amit mindenképp szeretnék megnézni, mert nagyon eltalálta az idealizált világom (egy részét).
A másik a robotechnika.
Siralmas, h milyen lassan fejlődik!
Konkrétan 2014ben, mikor robotporszívót akartam venni, akkor kiégtem, h mennyire nem tart még sehol! Nagyon kiábrándító!
Persze a gyerekcipő legalább már megvan, ahogy ezen a videón is láthatjuk, s nagyon cukik a számomra, de örülnék, ha robbanásszerűen megindulna a fejlődés. 😊
Itt is csak úgy mint a tabletek, telefonok esetében itt is meglehetne határozni a robotunk méreteit, kinézetét, hasonlóan mint a Sims játékban. 😊☺
Am itt egy jó kis sorozat ajánló. 😊☺
És a sok film közül a legújabb.
Viszont pl.; vonatok, terén nagyon szépen fejlődik ez a világ. Gondolok én itt egyrészt a japán csúcsszuper vonataira. De örömmel tölt el, s mosolyt csal az arcomra, mikor azt látom, hogy vezető nélkül besiklik az állomásra a 4es metró. ^-^
Szeretem a 4est. Főleg, hogy készségesen, bőszen tájékoztatják az utasokat mindenféléről angolul, magyarul.
Frissités; Már lehet, h 3 hónap is eltelt, hogy elkezdtem ezt a cikket írni, s azóta világra jöttek ilyen szépségek, amit én már nagyon várok.
Tikk-takk. Telik az idő, s jelennek meg újabb és újabb reménykeltő cikkek, like this, and this.
Időközben az is eszembe jutott, h szeretném megjegyezni, h én elég pozitív gondolkodású ember vagyok. Szo ha valki rossz dolgokat gondol a fenti dolgokról, akkor biztosan lehet benne, h én nem (gondolok rossz dolgokat arról, h milyen irányba haladunk). Már pedig nagyon úgy tűnik, h (számomra) szerencsére az én idealizált világom irányába haladunk. :D
Csak hogy egy konkrét példát említsek; Sokan attól tartanak, h a gépek elveszik a munkánkat majd. Lehet de hiszem, h ebből nem feltétlenül fogunk rosszul kijönni. Nem győzöm hangsulyozni azt a
Ez a robotoktól való félelem olyan nevetséges badarság a számomra, mint mikor anno tiltakoztak a vonatok ellen, h az mennyire veszélyes az emberekre nézve! Sok ellenpéldát hoztak fel a vonatok ellen, de a személyes kedvencem az, h halálos az emberre, mert olyan gyorsan mehet a vonat, h megfulladhatnak rajta. :D
... Buksisimi...
Nyelv;
Angol vilagnyelv alap.
Ideális lenne e mellett még +1 idegen nyelv + ugye a mindenkinek a saját anyanyelve.
Számomra az a minimum, (lenne) hogy minden hol az adott ország nyelvén + angolul is elmondják az infókat. Van haladás ilyen téren is, de még gyerekcipőben.
Én nagyon szeretem, s vicces is.
Persze ilyen téren is vannak olyan ős kövületek, akik azt mondják, hogy ez nyelv rombolás, deee … Mindegy is engedjük el ezeket a dolgokat … :D
Mindenki olyan világban él, olyan környezetet teremt maga számára, amilyet akar. A lényeg hogy a világ és vele az emberiség fejlődik.
"Kérjük azokat, akik szerint nem lehetséges, ne tartsák fel azokat akik már csinálják."
Vallás;
Az én idealizált vilagomban a vallás már csak "hobbi"szinten létezik. Nincsen semmilyen jelentősebb, említésreméltó szerepe, s csak egy nagyon szűk réteg "hobbija".
De ezt nagyon távoli "végső stádiumnak" vélem. Előtte még reményeim szerint a jelenlegi világ vallási egyesülnek, s ennek az egyesülésnek nagyon sok pozitív hatása lesz. - Fanatizmus, viszály, gyűlölködés, háborúk megszűnése - s sok sok évtized múltán, hogy lecseng minden, akkor jutunk el a fentebb említett "tiszta" stádiumba. Mindenki tisztában lesz az élettel és az azon túli dolgokkal, ami annyira természetessé válik, h nem lesz szükség vallás(ok)ra.
De ezt nagyon távoli "végső stádiumnak" vélem. Előtte még reményeim szerint a jelenlegi világ vallási egyesülnek, s ennek az egyesülésnek nagyon sok pozitív hatása lesz. - Fanatizmus, viszály, gyűlölködés, háborúk megszűnése - s sok sok évtized múltán, hogy lecseng minden, akkor jutunk el a fentebb említett "tiszta" stádiumba. Mindenki tisztában lesz az élettel és az azon túli dolgokkal, ami annyira természetessé válik, h nem lesz szükség vallás(ok)ra.
Tehát olyan, mint világvallás nem létezik. A vallások jelentősebb részére én úgy tekintek - s ezen ne sértődj meg senki se - mint egy korlátoltságot, visszamaradottságot okozó... ... most finoman foglamazok; fátyol.
Akiknek ez jó, azok éljenek úgy ahogy akarnak, de ezt ne akarják terjeszteni, másokra erőltetni, akarata ellenére belenevelni, pláne nem másokat diszkriminálni!
Ezt is konkrét példára levetítve, a vallások beleszólnak a hétköznapi életünkbe?! Döbbenet és abszurdum ez a számomra!
Felszólítja a hívőket, hogy a család védelme érdekében(?!?) szavazzanak a melegházasság ellen!?!
(Kisípolás)
Betiltják az abortuszt!?!
(Kisípolás)
Korlátok, korlátok, korlátok!
Betiltják az abortuszt!?!
(Kisípolás)
Korlátok, korlátok, korlátok!
Kivagyok, ha mások a saját korlátoltságukat, akarják ráerőltetni a népre!
Azon meg a hajamat tudnám tépni, amikor ők mondják ezt, hogy ne akarják rájuk erőltetni a buziságot!
(Kisípolás)
Akik ezt a blogot olvassák azoknak nem kell elmagyaráznom, hogy mi a különbség a kettő között. ...
Tökéletes példája ez is annak, hogy a vallás, vallások többsége mennyire butít és korlátoltságba taszít!
Továbbá hiszem azt, s szeretném itt leírni, ami szintén kikívánkozik belőlem és már régóta szeretném elmondani, (csak mindig elfelejtettem, mivel nem jegyzeteltem fel magamnak) hogy szerintem a vallás és a spiritualitás nem fér össze.
Mondjuk ismét pontosítanom kell, mivel szerintem a vallások többsége nem fér össze a spiritualizmussal.
De! Ez nem jelenti azt hogy aki vallásos az nem lehet spirituálisan fejlett személy, illetve nem hihet a spiritualizmusban és fordítva.
Mint azt már korábbi bejegyzésemben is említettem, ebben a földi életben pont ez a szép, hogy nem csak fekete és fehér valami, hanem rettentő mód színes, sokféle, gazdag és kevert ez a földi élet.
Könnyen lehet az általánosítás hibájába esni és létezhet olyan hogy a többség, viszont azt mindig szem előtt kell tartani, hogy mindig van "kisebbség", másság, amik ezek alól kivételek és megint a történelmet kell példaként felhoznom, amely tökéletesen prezentálja számunkra azt, hogy mindig ez a kisebbség, a másság hozta a legtöbb esetben a legnagyobb változásokat az ismert történelmünk során!
De! Ez nem jelenti azt hogy aki vallásos az nem lehet spirituálisan fejlett személy, illetve nem hihet a spiritualizmusban és fordítva.
Mint azt már korábbi bejegyzésemben is említettem, ebben a földi életben pont ez a szép, hogy nem csak fekete és fehér valami, hanem rettentő mód színes, sokféle, gazdag és kevert ez a földi élet.
Könnyen lehet az általánosítás hibájába esni és létezhet olyan hogy a többség, viszont azt mindig szem előtt kell tartani, hogy mindig van "kisebbség", másság, amik ezek alól kivételek és megint a történelmet kell példaként felhoznom, amely tökéletesen prezentálja számunkra azt, hogy mindig ez a kisebbség, a másság hozta a legtöbb esetben a legnagyobb változásokat az ismert történelmünk során!
(Zárójelben megjegyzem továbbá, hogy számomra lényegében a buddhizmus -és a hozzá közel álló, hasonló pár vallást leszámítva- az összes többi vallás amelyik elítéltél, üldöz, diszkriminál, uszít, gyűlöletet és félelmet kelt a "vallások többsége" kategóriába tartozik.)
Úgy vélem, hogy még a spiritualizmus egy korlátlan, békés liberális, szeretetteljes világ, ahol tökéletesen megvalósul az élni és élni hagyni feeling, addig a vallás(ok többsége) mindezek ellentéte.
De mivel hogy ez egy kényes téma, ezért az is leírom, hogy ez nem egyenlő azzal, h minden hívő ember korlátolt, gyűlölködő fanatikus és azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy attól még hogy valaki vallásos, v korlátolt, v szélsőséges, gyűlölködő, azért ne ítéljük el az illetőt mert ezáltal egy alacsony szintre süllyedünk le, ami nem hogy megoldást nem hoz, de még inkább tovább rontja a helyzetet.
De mivel hogy ez egy kényes téma, ezért az is leírom, hogy ez nem egyenlő azzal, h minden hívő ember korlátolt, gyűlölködő fanatikus és azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy attól még hogy valaki vallásos, v korlátolt, v szélsőséges, gyűlölködő, azért ne ítéljük el az illetőt mert ezáltal egy alacsony szintre süllyedünk le, ami nem hogy megoldást nem hoz, de még inkább tovább rontja a helyzetet.
""A békét soha nem hozhatják el politikai, filozófiai vagy katonai megoldások. Az erőszak azt jelenti, hogy a sötétség ellen még több sötétségel harcolunk. A megoldás az emberi lélek spirituális fényében található. A nemzetek közötti konfliktusok és a háború az egyes emberek közötti súrlódásokkal kezdődik. Egy háborúban álló nemzet egyszerűen a spirituális sötétség következménye, az okozói pedig a nemzetet alkotó intoleráns, elleségeskedő egyének. Addig, amíg barátok és testvérek találnak okot arra, hogy harcba szálljanak egymással, a nemzetek mindig találnak majd okot véres háborúkra. Önmagunkat csapjuk be, ha elhisszük, hogy tetteink nincsennek hatással a világra. Tévedés. Nem csupán a két ember közötti kommunikáció hat a világ állapotára, de minden egyes interakciónk totálisan, teljességgel átformálja a világot." A kabbala szerint ugyanis, mikor elég ember tesz kellő erőfeszítést, hogy megtalálja a jót a másikban, a nemzetek egyszer csak csodálatos módon felfedezik majd a hosszan tartó harmóniát. "Íme, a világbéke régóta keresett képlete. Velünk kezdődik. A béke akkor virágzik ki, ha feltétel nélküli toleranciával tekintünk embertársainkra. Teljes meggyőződéssel légy tudatában annak, hogy a mi erőfeszítéseink az egész világot megváltoztathatják, ebben a pillanatban" - tanítja Yehuda" - Steiner Kristóf; Hajónaplók
Ezen témához kapcsolódóan itt egy kis filmajánló.
+
De lényeg a lényeg, hogy hiszem, hogy a történelem az élet tanitómestere, mely arra világit rá, hogy a korlátot, buta, sötét rendszerek előbb vagy utóbb, de úgy is elbuknak, s bukásuk után jobb, élhetőbb világ jön, fejlődés, ahogy azt az emberség (ismert) történelme már számtalanszor bebizonyította.
"Ami elmegy, annak a helyére valami sokkal jobb, valami nagyobb jön, értékesebb, és csakis azért van búcsú, mert fejlődtél, tanultál, kihoztad valamiből azt, ami a maximum, amire képes voltál." - Oravecz Nóra
"Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig".
Mahatma Gandhi
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2016. április 1., péntek
New age in our life
Szokásossá vált jegyzeteket osztom meg, s vannak melyekhez nem akrok írni többet annál mint amit gyorsban feljegyzeteltem;
...
Kezdeném akkor a legfontosabb bejelentenivalóval; Norbit és engem felvettek óceánjáró hajóra dolgozni Sales Assistant pozícióban.
Ha minden igaz a hajónk is megvan, hogy mire megyünk. Ha indulásig (amit még nem tudunk, h mikor lesz, mert majd emailben küldik a jövöben) nem változik semmi akkor nagyjából európai körúton leszünk a nyáron. Télen pedig elhúzunk melegebb éghajlatra a karib térségbe.
Annyi a bökkenő, hogy az első szerződést nem tölthetjük egy hajón, tehát hat hónapot külön hajón kell dolgoznunk. Viszont a második szerződéstől már kérhetjük magunkat egy hajóra. Hideg zuhanyként ért ez mindkettőnket, de átgondoltuk megbeszéltük és elfogadtuk ezt a feltételt.
Ez olyan dolog náluk, hogy először feleljek meg az elvárásaiknak és ha letettem valamit az asztalra akkor onnantól kezdve kérhetek én is. Például azt hogy kivel utazhassak egy hajón, illetve kapok majd engedményeket illetve minden egyes szerződés végén meg kell neveznem három hajót hogy hova szeretnék kerülni, tehát választanom is lehet majd. De az elsö alkalommal nincsen ilyen.
Kérésükre, h mikor tudnánk kezdeni, mindketten június 1-jét adtuk meg, de hogy pontosan mikor utazunk az még nem tudjuk, de nagyjából úgy számolunk hogy két hónap múlva.
Am a nagy öröm mégis elmaradt sajnos. Felemás érzések kavarognak bennem és nem érzek teljes sikert, mert amilyen vágyakkal, reményekkel, tervekkel álltunk ehhez az egészhez ahogy elindultunk, ahhoz képest nem úgy alakultak a dolgok. Nem vált be minden remény, viszont ha jobban belegondolok akkor a fő célt sikerült elérni, ami által a meg nem valósult dolgokat később megvalósíthatjuk.
Ami késik nem múlik, s majd jön, aminek jönnie kell.
A jelenlegi munkahelyen nem mondok fel addig, míg biztosra nem tudjuk az indulás időpontját.
...
Az élet a folyamatos változásról szól, az elengedésről... ... És még sok minden másról, de ezekről biztosan.
...
Szívesen dolgoznék a későbbiekben az ENSZnél.
...
Szerintem a boldogsághoz, s teljességhez 3 dolog kell;
Továbbá annak ellenére hogy elég sokat gondolok a jövőre, gyakran tudatosítom a jelenemet is. Gyakran van az erős érzésem hogy jelen vagyok, ami kicsit hülyén hangzik, de az a lényege, hogy tudom azt hogy ezekre az időkre mosolyogva és boldogan fogok visszaemlékezni. Tehát élvezem a készülődés, a várakozás az izgulás, bizsergés és úgy all in az élet minden egyes pillanatát.
...
Már rég leakartam írni nektek az érzéseim, gondolataim a koromat illetően. Májusban leszek 27. Közel a harminchoz. Mikor ezzel a ténnyel szembesülök, szinte mindig megdöbbenek, mivel anyira nem érzem magam közel a harminchoz. Én lelkiekben max 22nek mondanám magam, s nem felnőtt fiatal férfiként jellemezném magam, hanem mondjuk egy olyan gyereknek, aki még egyetemista s most ismerkedik a nagybetűs élettel.
Mivel sokat "figyelek befelé" így arra kérdésemre, h miért van ez, az a válasz született meg, hogy egyszerűen azért mert egy újabb "korszakváltás" előtt állok. A legutóbbi korszakváltásom pont akkor volt, mikor kiszakadtam a szülői házból, s elkezdtem főiskolára járni, s ezért is érzem még mindig olyannak magam. Igaz azóta már 8 év eltelt hogy elkezdtem a fősulit, de mint azt korábban már írtam is, a földi élet ciklusokra bontható, s minden állandóan változik. Valami/valaki gyorsabban s van, ami lassabban.
Ebben a "ciklusomban" rengeted új tapasztalatot szereztem, amik formáltak, hatással voltak rám. Viszont már feldolgoztam, megemésztettem mindent, s törvényszerűleg jön a kövi szint...
Am amikor utoljára volt ilyen érzésem, akkor 20 éves voltam. Annyi a különbség, h akkor már javában benne voltam az új ciklusomban, míg most "előre érzem" h az új ciklusom előtt állok.
Én úgy vélem, h nem a kor számít, (Úristen, 30éves lettem!) hanem a szellemi, lelki szinted, érettséged.
Ezért ezt mindenki máshogy is éli meg.
Én nem agonizálok, siránkozok, mert úgy hiszem, h minden kornak, minden egyes évnek megvan a maga szépsége.
...
" A 2016-os évben a Bikáknak szembe kell nézniük a konfliktussal a belső énjük és a világ között. Koncentrálnod kell a lelkedre is, mialatt anyagi sikereket hajszolsz az életben.
Fontos lenne kialakítani magad köré egy olyan társaságot, akikkel közös a gondolkodásotok, hogy együtt a társadalom javára munkálkodjatok.
A jövő évi előrejelzés alapján csak akkor lehet sikeres éved, ha nem félsz szembenézni a kihívásokkal amikkel találkozni fogsz. Ez kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy az eljövendő jó pár éved sikereit is megalapozd."
Www.ezo-vilag.hu
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
...
Kezdeném akkor a legfontosabb bejelentenivalóval; Norbit és engem felvettek óceánjáró hajóra dolgozni Sales Assistant pozícióban.
Ha minden igaz a hajónk is megvan, hogy mire megyünk. Ha indulásig (amit még nem tudunk, h mikor lesz, mert majd emailben küldik a jövöben) nem változik semmi akkor nagyjából európai körúton leszünk a nyáron. Télen pedig elhúzunk melegebb éghajlatra a karib térségbe.
Annyi a bökkenő, hogy az első szerződést nem tölthetjük egy hajón, tehát hat hónapot külön hajón kell dolgoznunk. Viszont a második szerződéstől már kérhetjük magunkat egy hajóra. Hideg zuhanyként ért ez mindkettőnket, de átgondoltuk megbeszéltük és elfogadtuk ezt a feltételt.
Ez olyan dolog náluk, hogy először feleljek meg az elvárásaiknak és ha letettem valamit az asztalra akkor onnantól kezdve kérhetek én is. Például azt hogy kivel utazhassak egy hajón, illetve kapok majd engedményeket illetve minden egyes szerződés végén meg kell neveznem három hajót hogy hova szeretnék kerülni, tehát választanom is lehet majd. De az elsö alkalommal nincsen ilyen.
Kérésükre, h mikor tudnánk kezdeni, mindketten június 1-jét adtuk meg, de hogy pontosan mikor utazunk az még nem tudjuk, de nagyjából úgy számolunk hogy két hónap múlva.
Am a nagy öröm mégis elmaradt sajnos. Felemás érzések kavarognak bennem és nem érzek teljes sikert, mert amilyen vágyakkal, reményekkel, tervekkel álltunk ehhez az egészhez ahogy elindultunk, ahhoz képest nem úgy alakultak a dolgok. Nem vált be minden remény, viszont ha jobban belegondolok akkor a fő célt sikerült elérni, ami által a meg nem valósult dolgokat később megvalósíthatjuk.
Ami késik nem múlik, s majd jön, aminek jönnie kell.
A jelenlegi munkahelyen nem mondok fel addig, míg biztosra nem tudjuk az indulás időpontját.
...
Az élet a folyamatos változásról szól, az elengedésről... ... És még sok minden másról, de ezekről biztosan.
...
Szívesen dolgoznék a későbbiekben az ENSZnél.
...
Szerintem a boldogsághoz, s teljességhez 3 dolog kell;
- Hit
- Hála
és
és
- Szeretet.
Továbbá annak ellenére hogy elég sokat gondolok a jövőre, gyakran tudatosítom a jelenemet is. Gyakran van az erős érzésem hogy jelen vagyok, ami kicsit hülyén hangzik, de az a lényege, hogy tudom azt hogy ezekre az időkre mosolyogva és boldogan fogok visszaemlékezni. Tehát élvezem a készülődés, a várakozás az izgulás, bizsergés és úgy all in az élet minden egyes pillanatát.
...
Már rég leakartam írni nektek az érzéseim, gondolataim a koromat illetően. Májusban leszek 27. Közel a harminchoz. Mikor ezzel a ténnyel szembesülök, szinte mindig megdöbbenek, mivel anyira nem érzem magam közel a harminchoz. Én lelkiekben max 22nek mondanám magam, s nem felnőtt fiatal férfiként jellemezném magam, hanem mondjuk egy olyan gyereknek, aki még egyetemista s most ismerkedik a nagybetűs élettel.
Mivel sokat "figyelek befelé" így arra kérdésemre, h miért van ez, az a válasz született meg, hogy egyszerűen azért mert egy újabb "korszakváltás" előtt állok. A legutóbbi korszakváltásom pont akkor volt, mikor kiszakadtam a szülői házból, s elkezdtem főiskolára járni, s ezért is érzem még mindig olyannak magam. Igaz azóta már 8 év eltelt hogy elkezdtem a fősulit, de mint azt korábban már írtam is, a földi élet ciklusokra bontható, s minden állandóan változik. Valami/valaki gyorsabban s van, ami lassabban.
Ebben a "ciklusomban" rengeted új tapasztalatot szereztem, amik formáltak, hatással voltak rám. Viszont már feldolgoztam, megemésztettem mindent, s törvényszerűleg jön a kövi szint...
Am amikor utoljára volt ilyen érzésem, akkor 20 éves voltam. Annyi a különbség, h akkor már javában benne voltam az új ciklusomban, míg most "előre érzem" h az új ciklusom előtt állok.
Én úgy vélem, h nem a kor számít, (Úristen, 30éves lettem!) hanem a szellemi, lelki szinted, érettséged.
Ezért ezt mindenki máshogy is éli meg.
Én nem agonizálok, siránkozok, mert úgy hiszem, h minden kornak, minden egyes évnek megvan a maga szépsége.
Nyugodtan, a tényeket elfogadva és kimondhatatlan hálával a szívemben állok készen ezen életem folytatására.
...
" A 2016-os évben a Bikáknak szembe kell nézniük a konfliktussal a belső énjük és a világ között. Koncentrálnod kell a lelkedre is, mialatt anyagi sikereket hajszolsz az életben.
Fontos lenne kialakítani magad köré egy olyan társaságot, akikkel közös a gondolkodásotok, hogy együtt a társadalom javára munkálkodjatok.
A jövő évi előrejelzés alapján csak akkor lehet sikeres éved, ha nem félsz szembenézni a kihívásokkal amikkel találkozni fogsz. Ez kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy az eljövendő jó pár éved sikereit is megalapozd."
Www.ezo-vilag.hu
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2016. február 27., szombat
Az előző részek tartalmából;
Először is azzal kezdeném, hogy a most olvasható bejegyzés kb; november óta feljegyzett gondolatok összegzése.
Az elmúlt hetekben, hónapokban elég sokat olvastam Amerikáról. Nagyon feltámadt iránta a tudáséhségem. Rájöttem, hogy nem sokat tudok róla. Memorizálgatom az államokat, történelmét, élménybeszámolókat nézegetek, olvasgatok.
...
Amikor vidékről utaztam fel Pestre, a vonaton elmentem mosdóba, s ahogy hullámzott az egész szerelvény, olyan érzés és gondolat kerített hatalmába, mintha repülőn utaznék. Több se kellett. Hosszú percekig elkalandoztam.
Aztán visszafelé menet az ülésemhez, még intenzívebben hullámzott a szerelvény, s fogóckodnom kellett a háttámlák tetejében, ami még jobban beindította a fantáziám.
Képzeletben már a szűk folyosójú repülőn mentem a sűrűn tömött ülések között imbolyogva a félhomályban. Mivel képzeletben valamiért pont éjszaka volt, s az utasok többsége a másik vállára dőlt fejjel aludtak. Na meg, mikor beérkeztünk a pályaudvarra, s rengeteg ember jött velem szembe, s húztam magam után a bőröndött, ami majd szintén jönni fog ki velem... :)
....
Mivel napi szinten közlekedem a 3as metró vonalán, ezért elég gyakran látom, h milyen emberekkel van tele az ország. Azért merem kijelenteni, h az ország, mert amúgy úton útfélen látni azokat a fajta embereket, akikre ránézel, s mellbevág a döbbenet és/vagy ijedtség. Nem akarom tovább részletezni ezt, mert aki érti, az már ennyiből is tökéletesen érti, hogy miről beszélek, aki még nem érti, az mondjuk úgy, hogy a szerencsésebb fajta. :)
Továbbá az ember akarva akaratlanul is látja és hallja, hogy hogyan beszélnek, ami még jobban megnöveli a fentebb is írt döbbenetet...
Úgy érzem magam, mintha valami elmegyógy intézetbe lennék, ahol intenzíven érezhető a rossz légkör, ahol csak az van előtted, hogy mihamarabb elhagyd azt a környéket és nem nézel se jobbra, se balra, pláne nem a rémisztő alak(ok)ra!
És sajnos ilyenekre bárhol belbotlik az ember legyen az vidék, főváros, kül v belváros.
És ekkora mennyiségnél akarva akaratlanul is az a gondolat uralja el az elmém, hogy ennyi "ilyen" ember láttán, már tényleg ne csodálkozzunk, hogy olyan a helyzet M.o-n, mint amilyen.
Hasonló "lényeket" a keletibb, délibb (európai) régióban látni, amerre szinten barbár és balkáni állapotok uralkodnak...
Az egók megnyugtatása érdekében azért leírom, hogy nem általánosítok, s kinek nem inge, nem veszi magára. :)
...
Melóhelyen szembesültem a belső énem olyan szegletével, ami eddig nem volt "tudott" a számomra.
Annyi a story, h Londonból hazalátogatott az az ex kolléga, kinek helyére jöttem én anno.
Egész itthonléte a csavargásról a haverokkal való találkozásról szól.
4 egymást követő nap jött be, mindig másokkal.
A végére már sok volt nekem. Too much.
Félreértés ne essék, nincs bajom vele, mert a szükség van erre is csak az én (korlátolt) vilagomnak volt too much. Túl sok volt az üzletbe betérő, még M.o-n elő ismerőse. Nagy volt a zsivaj, sok volt a locsogás, s én egyre inkább kezdtem besokallni, falat emelni magam köré, s ahogy telt az idő úgy vártam már egy inkább, h menjenek már innen az ...
(Húúú! Milyen öregember lesz belőlem, ha megélem!) :D
Személyiség téren is uni vagyok. 50-50%-ban vallom magam extro és introvertáltnak, de ha már túlsúlyba kerül az egyik, akkor már morci-marcivá válok.
Továbbá belegondoltam abba, h én (jelenleg) szinte biztosra veszem, h ha összejön a hajós út, és hazatérünk a 6-8 hónapos utunkról, akkor én csendre, nyugalomra, békére fogok vágyni a lakásomban.
Mondtam is Norbinak, hogy ha itthon leszünk kb.; 1,5 hónapot, abból én 1 hónapot a fentebb leirtak szerint kívánom tölteni, s maradék fél hónapot a ismikkel, barátokkal, családokkal való találkozással.
Az ex kolléga hazaugrásának este továbbá arra is rávilágított, hogy mennyit változtam. Én ilyen haver, barát orientált, csip-csip-csip fosomaszót, egész napom az ide-oda rohangálásról szóló személy a 20as éveim elején voltam.
7 évvel később már jelenleg ez az elétvitel nem fér már bele a világomba.
Oly annyira nem, h kissé furcsán tekintek azokra, konkrétan nem is tudom azokat hova tenni, akik ilyen felszínes, lóti-futi csacsogós életét élnek, s konkrétan rosszul vannak, ha egyedül kell otthon lenniük.
És ezt teljesen objektíven írom, hisz nem érzek irántuk/ellenük semmit.
Olyan fura számomra az ő világuk, úgy tekintek én rájuk, mintha egy idegen világban szemlélném az idegenek életét.
Őket illetőleg talán annyi gondolat keletkezett eddig bennem, h szerintem ők valójában félnek maguktól. Félnek a csendtől, az egyedülléttől, az önmagukban való léttől.
De tény, - s ez is az egyik különlegessége, szépsége a földünknek, - h így szép, színes s kerek az egész, h annyi sokféle lény él itt. :)
...
Olykor van ugye, h szárnyra kapok s csak úgy elözönlenek az érzések, gondolatok.
Az egyik ilyen, ami nagyon kikívánkozik belőlem, az az, h ha teljes/elégedett vagy, elkezdesz fejlődni, viszomt ha nincs meg a teljesség érzése, lassabban fejlődsz.
Erre az egy mondatra érdemes több másodpercet szánni, hogy átgondoljuk, megertsük.
Nem akarom ezt tovább magyarázni, vagy példázni.
+
Február óta nagyon... ... furcsa érzések vesznek körül. Nem könnyű leírnom ezt az egészet, de azért is fogalmaztam úgy, h "vesz körül", mert olyan mintha egy légkör, burok szerűség lenne, mert úgy érzem, h ez az egész nem csak szimplán bennem van, mint egy egyszerű érzés.
Sokat tekintek befelé, s próbállom felfedezni, megérteni, s átéllni ezt az egészet. Amire eddig jutottam a megértés szempontjából, h szerintem ez a közelgő változás, kiutazás, új életforma kezdése miatt van.
Átélés szempontjából egyszerre kellemes és... ....öööö... nah ezt nem igazán tudom megfogalmazni, h milyen... Semmiképp sem kellemetlen, v rossz, deeee... jaaaj. Rossz, h nem tudom megfogalmazni...
Biztos, h van ebben az egészben egy izgatottság is, de ezekkel a kifejezésekkel inkább úgy érzem, hogy nagyon durván, barbár módon fejezem ki magam, hisz ezek az érzések, miket leírtam - kellemes, izgatott - csak a jéghegy csúcsa, s olyan durva kifejezése az egésznek, mintha azt mondanám, h egy leves csak vízből áll.
De most bevillant, hogy nagyon hasonlatos ez az érzés ahhoz, mikor moziban nézünk egy filmet és maga a film teljesen beszippant. Megszűnik külvilág, a környezeted, a melletted ülők, s csak a mozgó képet látod, a hangokat, éppen valami nagy akció van, hangos zene szól, gyosabban ver a szíved, megugrik a vérnyomásod, s feszülten várod, h az egyre inkább tetőfokára hágó kép és hangeffektek mikor érik már el azt a bizonyos nagy BUMM hatást.
Hasonlatos ez az egész az üldözéshez, aminek még viszonylag az elején vagy.
Felfedezés szempontjából, talán mondhatom azt is, h az adrenalin szintem folyamatos aktivitásban van. Nincs a maximumon, de folyamatosan van egy (aktív) alap rezgése.
+ Azt nem állítom, h minden nap, de gyakran folyamatosan előbb felkelek magamtól az ébresztőóra keltése előtt. Továbbá szerintem a folyamatos intenzívebb rezgés miatt előbb is elfáradok a nap végére, s már kb 10 körül lefekszem a szokásos éjfél helyett.
+ Rengeteget iszom! Csak vizet iszom, s az édes, cukros italok már nem csábítanak. Mondjuk a nadi óta jóval kevesebb cukros italokat fogyasztom, (kB anno leesett 50%ra) de azért szoktam. Most mégjobban visszaesett ez az arány. (KB 20%-ra)
+ Türelem. Nekem senki nem mondta, de tudom, h nekem a türelem tanulása az egyik (főbb)karmikus feladatom a sok közül.
Ez az új feeling, ami körbevesz, türelmetlenebbé tesz, aminek nem örülök, mert ilyen téren még igen csak aktívan vívom a magam harcait.
+ Van bennem egy alap zsongás szerűség. Van mikor úgy érzem, h szétfeszít az erő, s kifutnék a világból, v jó lenne egy kis fight, v nem is tudom. Így itthon elkezdtem edzegetni. Nincs célom ezzel, mert fogynom nem kell, izmos nem akarok lenni, s megvagyok elégedve magammal, elfogadom a fizikai formám olyannak amilyen. Egyszerűen tényleg csak a + erőm vezetem le éppencsak annyira, h elfáradjak, viszont ahhoz már nincs elég kedvem, motivációm, hogy tervszerűen, rendszeresen edzek egy bizonyos cél érdekében...
+ Lehet h ez a közelgő tavasz számlájára is írható ( ami az én és egyben a kedvenc évszakom) de sokkal... öööö... jobban érzem, h a hormon háztartásom is intenzívebben "működik"... :)
Most megmosolygom önmagam, mert így első nekifutásra összefoglalva a dolgokat olyan, mintha egy serdülőkorban lévő kamasz gyerek lennék. :D
+ Napi szinten hallgatok Assassins creed: The Black flag és rouge játékzenéket. + A fekete lobogót olvasom is.
(Mindkettőt kijátszottam már, s a black flaggal még ma napig szoktam kalandozgatni. :D)
... Érdekes... :)
...
Február 18.-án léptem egy nagyot előre az új életformát illetően.
24.én pedig már át is vehettem a passportom. Ne tudjátok meg hogy örültem neki! :D
Sose gondoltam volna, h nekem vala is szükségem lesz rá!
Apró lépés az emberiségnek, de annál nagyobb nekem! ^.^
Az elmúlt hetekben, hónapokban elég sokat olvastam Amerikáról. Nagyon feltámadt iránta a tudáséhségem. Rájöttem, hogy nem sokat tudok róla. Memorizálgatom az államokat, történelmét, élménybeszámolókat nézegetek, olvasgatok.
...
Amikor vidékről utaztam fel Pestre, a vonaton elmentem mosdóba, s ahogy hullámzott az egész szerelvény, olyan érzés és gondolat kerített hatalmába, mintha repülőn utaznék. Több se kellett. Hosszú percekig elkalandoztam.
Aztán visszafelé menet az ülésemhez, még intenzívebben hullámzott a szerelvény, s fogóckodnom kellett a háttámlák tetejében, ami még jobban beindította a fantáziám.
Képzeletben már a szűk folyosójú repülőn mentem a sűrűn tömött ülések között imbolyogva a félhomályban. Mivel képzeletben valamiért pont éjszaka volt, s az utasok többsége a másik vállára dőlt fejjel aludtak. Na meg, mikor beérkeztünk a pályaudvarra, s rengeteg ember jött velem szembe, s húztam magam után a bőröndött, ami majd szintén jönni fog ki velem... :)
....
Továbbá az ember akarva akaratlanul is látja és hallja, hogy hogyan beszélnek, ami még jobban megnöveli a fentebb is írt döbbenetet...
Úgy érzem magam, mintha valami elmegyógy intézetbe lennék, ahol intenzíven érezhető a rossz légkör, ahol csak az van előtted, hogy mihamarabb elhagyd azt a környéket és nem nézel se jobbra, se balra, pláne nem a rémisztő alak(ok)ra!
És sajnos ilyenekre bárhol belbotlik az ember legyen az vidék, főváros, kül v belváros.
És ekkora mennyiségnél akarva akaratlanul is az a gondolat uralja el az elmém, hogy ennyi "ilyen" ember láttán, már tényleg ne csodálkozzunk, hogy olyan a helyzet M.o-n, mint amilyen.
Hasonló "lényeket" a keletibb, délibb (európai) régióban látni, amerre szinten barbár és balkáni állapotok uralkodnak...
Az egók megnyugtatása érdekében azért leírom, hogy nem általánosítok, s kinek nem inge, nem veszi magára. :)
...
Melóhelyen szembesültem a belső énem olyan szegletével, ami eddig nem volt "tudott" a számomra.
Annyi a story, h Londonból hazalátogatott az az ex kolléga, kinek helyére jöttem én anno.
Egész itthonléte a csavargásról a haverokkal való találkozásról szól.
4 egymást követő nap jött be, mindig másokkal.
A végére már sok volt nekem. Too much.
Félreértés ne essék, nincs bajom vele, mert a szükség van erre is csak az én (korlátolt) vilagomnak volt too much. Túl sok volt az üzletbe betérő, még M.o-n elő ismerőse. Nagy volt a zsivaj, sok volt a locsogás, s én egyre inkább kezdtem besokallni, falat emelni magam köré, s ahogy telt az idő úgy vártam már egy inkább, h menjenek már innen az ...
(Húúú! Milyen öregember lesz belőlem, ha megélem!) :D
Személyiség téren is uni vagyok. 50-50%-ban vallom magam extro és introvertáltnak, de ha már túlsúlyba kerül az egyik, akkor már morci-marcivá válok.
Továbbá belegondoltam abba, h én (jelenleg) szinte biztosra veszem, h ha összejön a hajós út, és hazatérünk a 6-8 hónapos utunkról, akkor én csendre, nyugalomra, békére fogok vágyni a lakásomban.
Mondtam is Norbinak, hogy ha itthon leszünk kb.; 1,5 hónapot, abból én 1 hónapot a fentebb leirtak szerint kívánom tölteni, s maradék fél hónapot a ismikkel, barátokkal, családokkal való találkozással.
Az ex kolléga hazaugrásának este továbbá arra is rávilágított, hogy mennyit változtam. Én ilyen haver, barát orientált, csip-csip-csip fosomaszót, egész napom az ide-oda rohangálásról szóló személy a 20as éveim elején voltam.
7 évvel később már jelenleg ez az elétvitel nem fér már bele a világomba.
Oly annyira nem, h kissé furcsán tekintek azokra, konkrétan nem is tudom azokat hova tenni, akik ilyen felszínes, lóti-futi csacsogós életét élnek, s konkrétan rosszul vannak, ha egyedül kell otthon lenniük.
És ezt teljesen objektíven írom, hisz nem érzek irántuk/ellenük semmit.
Olyan fura számomra az ő világuk, úgy tekintek én rájuk, mintha egy idegen világban szemlélném az idegenek életét.
Őket illetőleg talán annyi gondolat keletkezett eddig bennem, h szerintem ők valójában félnek maguktól. Félnek a csendtől, az egyedülléttől, az önmagukban való léttől.
De tény, - s ez is az egyik különlegessége, szépsége a földünknek, - h így szép, színes s kerek az egész, h annyi sokféle lény él itt. :)
...
Olykor van ugye, h szárnyra kapok s csak úgy elözönlenek az érzések, gondolatok.
Az egyik ilyen, ami nagyon kikívánkozik belőlem, az az, h ha teljes/elégedett vagy, elkezdesz fejlődni, viszomt ha nincs meg a teljesség érzése, lassabban fejlődsz.
Erre az egy mondatra érdemes több másodpercet szánni, hogy átgondoljuk, megertsük.
Nem akarom ezt tovább magyarázni, vagy példázni.
+
Február óta nagyon... ... furcsa érzések vesznek körül. Nem könnyű leírnom ezt az egészet, de azért is fogalmaztam úgy, h "vesz körül", mert olyan mintha egy légkör, burok szerűség lenne, mert úgy érzem, h ez az egész nem csak szimplán bennem van, mint egy egyszerű érzés.
Sokat tekintek befelé, s próbállom felfedezni, megérteni, s átéllni ezt az egészet. Amire eddig jutottam a megértés szempontjából, h szerintem ez a közelgő változás, kiutazás, új életforma kezdése miatt van.
Átélés szempontjából egyszerre kellemes és... ....öööö... nah ezt nem igazán tudom megfogalmazni, h milyen... Semmiképp sem kellemetlen, v rossz, deeee... jaaaj. Rossz, h nem tudom megfogalmazni...
Biztos, h van ebben az egészben egy izgatottság is, de ezekkel a kifejezésekkel inkább úgy érzem, hogy nagyon durván, barbár módon fejezem ki magam, hisz ezek az érzések, miket leírtam - kellemes, izgatott - csak a jéghegy csúcsa, s olyan durva kifejezése az egésznek, mintha azt mondanám, h egy leves csak vízből áll.
De most bevillant, hogy nagyon hasonlatos ez az érzés ahhoz, mikor moziban nézünk egy filmet és maga a film teljesen beszippant. Megszűnik külvilág, a környezeted, a melletted ülők, s csak a mozgó képet látod, a hangokat, éppen valami nagy akció van, hangos zene szól, gyosabban ver a szíved, megugrik a vérnyomásod, s feszülten várod, h az egyre inkább tetőfokára hágó kép és hangeffektek mikor érik már el azt a bizonyos nagy BUMM hatást.
Hasonlatos ez az egész az üldözéshez, aminek még viszonylag az elején vagy.
Felfedezés szempontjából, talán mondhatom azt is, h az adrenalin szintem folyamatos aktivitásban van. Nincs a maximumon, de folyamatosan van egy (aktív) alap rezgése.
+ Azt nem állítom, h minden nap, de gyakran folyamatosan előbb felkelek magamtól az ébresztőóra keltése előtt. Továbbá szerintem a folyamatos intenzívebb rezgés miatt előbb is elfáradok a nap végére, s már kb 10 körül lefekszem a szokásos éjfél helyett.
+ Rengeteget iszom! Csak vizet iszom, s az édes, cukros italok már nem csábítanak. Mondjuk a nadi óta jóval kevesebb cukros italokat fogyasztom, (kB anno leesett 50%ra) de azért szoktam. Most mégjobban visszaesett ez az arány. (KB 20%-ra)
+ Türelem. Nekem senki nem mondta, de tudom, h nekem a türelem tanulása az egyik (főbb)karmikus feladatom a sok közül.
Ez az új feeling, ami körbevesz, türelmetlenebbé tesz, aminek nem örülök, mert ilyen téren még igen csak aktívan vívom a magam harcait.
+ Van bennem egy alap zsongás szerűség. Van mikor úgy érzem, h szétfeszít az erő, s kifutnék a világból, v jó lenne egy kis fight, v nem is tudom. Így itthon elkezdtem edzegetni. Nincs célom ezzel, mert fogynom nem kell, izmos nem akarok lenni, s megvagyok elégedve magammal, elfogadom a fizikai formám olyannak amilyen. Egyszerűen tényleg csak a + erőm vezetem le éppencsak annyira, h elfáradjak, viszont ahhoz már nincs elég kedvem, motivációm, hogy tervszerűen, rendszeresen edzek egy bizonyos cél érdekében...
+ Lehet h ez a közelgő tavasz számlájára is írható ( ami az én és egyben a kedvenc évszakom) de sokkal... öööö... jobban érzem, h a hormon háztartásom is intenzívebben "működik"... :)
Most megmosolygom önmagam, mert így első nekifutásra összefoglalva a dolgokat olyan, mintha egy serdülőkorban lévő kamasz gyerek lennék. :D
+ Napi szinten hallgatok Assassins creed: The Black flag és rouge játékzenéket. + A fekete lobogót olvasom is.
(Mindkettőt kijátszottam már, s a black flaggal még ma napig szoktam kalandozgatni. :D)
... Érdekes... :)
...
Február 18.-án léptem egy nagyot előre az új életformát illetően.
24.én pedig már át is vehettem a passportom. Ne tudjátok meg hogy örültem neki! :D
Sose gondoltam volna, h nekem vala is szükségem lesz rá!
Apró lépés az emberiségnek, de annál nagyobb nekem! ^.^
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2016. február 15., hétfő
2016. február 7., vasárnap
Tanulás;
Ma (vasárnap) ellátogattam vidékre a szüleimhez. Pár órát töltöttem csak otthon - ahogy általában az lenni szokott - ami szép és jó lett volna, ha nem végződött volna olyan szomorúan és csúnyán ahogy.
Ez a szituáció szembesített egy olyan területemmel, ami még szintén fejlesztésre szorul...
A lényege, hogy anyumat elég sok inger, nyomás, bánat éri általam. (Ahogy ő fogalmaz; miattam...)
Egyrészt maga az a tény bántja, hogy meleg vagyok. Ezt már felfogta, tudamásul vette, s nagyjából tudta folytatni velem az életet.
Másrészt, mostanában már inkább azon agonizál, hogy külföldre akarok menni azután h 1,5 éve megvettük a saját lakásom. Elég nagy szócsatározások szoktak zajlani, s nagyon nehezen akarja elfogadni, megérteni, hogy ettől még nem vagyok röghöz kötve.
Harmadrészt nagy a valószínűsége, h bátyáméknak jön a második gyerek, aminek 90% az esélye, hogy engem kérnek fel keresztapának.
Erre mondtam anyámnak, hogy csak akkor fogom elvállalni, ha elmondom nekik, hogy mizu, s ők ezt el is fogadják.
Nah! Ezzel ledobtam az atomot!
Sokat vitatkoztunk, amibe nem akarok most belefolyni, hisz képzelhetitek, miket hordott össze indokként, h ne mondjam el nekik...
A lényeg, hogy az lett a vége, hogy ő belovagolta magát a témába, feltéptem a sebeit - miről én képes voltam azt feltételezni, hogy már rég begyógyultak - s elkezdett sírni. ( Már itt kezdtem érezni, h gyűlik bennem a feszkó. )
De amikor felelősségre vont, h miért akarok én másoknak bánatot okozni, ott elszakadt a cérna!
Letámadtam, hogy hogy mondhat ilyet?! Aztán meg, h akinek ezzel bánatot okozok, az meg is érdemli a keserűséget, s csak magának köszönheti! Végül pedig azt kívántam neki, h amúgy meg tegye össze a két kezét, h ez a legnagyobb problémája az életben.
Azzal köszönés nélkül otthagytam...
A legrosszabb számomra az egészben, hogy még én éreztem magam szarul és lelkifurdalásom volt.
Az egóm tombolt, miközben a legbelső énem, meg szidta az egóm, h elbuktam, gyenge vagyok, s nekem kellene bölcsebbnek lennem, s segítenem anyumnak, támogatom sok-sok türelemmel és szeretettel.
Továbbá szidtam magam, h milyen rosszul mértem fel a helyzetet. Gondolhattam volna, h ez már sok neki, s nem kellene ilyenekkel terhelni.
Tisztában vagyok vele, h idősebb, más időben, közegben nőtt fel, konzervatív stb, s nem fogja a végtelenségig bírni ezt az állandó határfeszegetést.
Egy darabig azon az állásponton voltam, h nem akarok vele beszélni jó pár napig. Aztán azon, h anyum nagyon szeret, s tudom h mindig szeret megölelni s most ilyen csúnyán váltunk el, az nagyon őrli őt.
Ezért is szeretek írni, mert sokban segít érzéseim feldolgozásában.
Most, h ezekét kiirtam magamból - s mindjárt visszerek Pestre -úgy gondolom most, h ha hazáértem felhívom, s elmondom neki, h nem fogom elmondani bátyáméknak, viszont cserébe azt kérem tőle, hogy többet ne beszéljünk a melegség témáról, s ne sértegessen, tartsa meg magának a véleményét.
Ez a szituáció szembesített egy olyan területemmel, ami még szintén fejlesztésre szorul...
A lényege, hogy anyumat elég sok inger, nyomás, bánat éri általam. (Ahogy ő fogalmaz; miattam...)
Egyrészt maga az a tény bántja, hogy meleg vagyok. Ezt már felfogta, tudamásul vette, s nagyjából tudta folytatni velem az életet.
Másrészt, mostanában már inkább azon agonizál, hogy külföldre akarok menni azután h 1,5 éve megvettük a saját lakásom. Elég nagy szócsatározások szoktak zajlani, s nagyon nehezen akarja elfogadni, megérteni, hogy ettől még nem vagyok röghöz kötve.
Harmadrészt nagy a valószínűsége, h bátyáméknak jön a második gyerek, aminek 90% az esélye, hogy engem kérnek fel keresztapának.
Erre mondtam anyámnak, hogy csak akkor fogom elvállalni, ha elmondom nekik, hogy mizu, s ők ezt el is fogadják.
Nah! Ezzel ledobtam az atomot!
Sokat vitatkoztunk, amibe nem akarok most belefolyni, hisz képzelhetitek, miket hordott össze indokként, h ne mondjam el nekik...
A lényeg, hogy az lett a vége, hogy ő belovagolta magát a témába, feltéptem a sebeit - miről én képes voltam azt feltételezni, hogy már rég begyógyultak - s elkezdett sírni. ( Már itt kezdtem érezni, h gyűlik bennem a feszkó. )
De amikor felelősségre vont, h miért akarok én másoknak bánatot okozni, ott elszakadt a cérna!
Letámadtam, hogy hogy mondhat ilyet?! Aztán meg, h akinek ezzel bánatot okozok, az meg is érdemli a keserűséget, s csak magának köszönheti! Végül pedig azt kívántam neki, h amúgy meg tegye össze a két kezét, h ez a legnagyobb problémája az életben.
Azzal köszönés nélkül otthagytam...
A legrosszabb számomra az egészben, hogy még én éreztem magam szarul és lelkifurdalásom volt.
Az egóm tombolt, miközben a legbelső énem, meg szidta az egóm, h elbuktam, gyenge vagyok, s nekem kellene bölcsebbnek lennem, s segítenem anyumnak, támogatom sok-sok türelemmel és szeretettel.
Továbbá szidtam magam, h milyen rosszul mértem fel a helyzetet. Gondolhattam volna, h ez már sok neki, s nem kellene ilyenekkel terhelni.
Tisztában vagyok vele, h idősebb, más időben, közegben nőtt fel, konzervatív stb, s nem fogja a végtelenségig bírni ezt az állandó határfeszegetést.
Egy darabig azon az állásponton voltam, h nem akarok vele beszélni jó pár napig. Aztán azon, h anyum nagyon szeret, s tudom h mindig szeret megölelni s most ilyen csúnyán váltunk el, az nagyon őrli őt.
Ezért is szeretek írni, mert sokban segít érzéseim feldolgozásában.
Most, h ezekét kiirtam magamból - s mindjárt visszerek Pestre -úgy gondolom most, h ha hazáértem felhívom, s elmondom neki, h nem fogom elmondani bátyáméknak, viszont cserébe azt kérem tőle, hogy többet ne beszéljünk a melegség témáról, s ne sértegessen, tartsa meg magának a véleményét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)