Csatlakoztam egy rakat koreai fb csoporthoz, instán is bekövettem jó pár ilyen témájú profilt. Szeretem nézni a koreai tájakról városokról, Seoul-ról a képeket, videókat. 😍❤️
...
A másik német tanárom "felmondott". Így végül csak egy tanárral tanulok, heti 3x1 órát(60 perc). Hétfő, kedd, szerda fixen meló után megy a nyomorék bénázásom makogásom németül. 😅✌️
Nagyon örülök neki. Egyrészt mert 2022-es kiadás, s hát ebben a témában nem valami sok a választék, pláne nem a az elmúlt évekből.
Akit érdekel a téma annak erősen ajánlott. Még az első negyedénél tartok, de már így is sok érdekes infót olvastam.
Például történelem kedvelő révén szembesültem azzal, hogy mennyire keveset tudok ennek az országnak a történetéről.
Aztán azzal, hogy hát nem is csoda, mivel egy remete királyság volt.
Aztán meg azzal, hogy milyen sokáig japán megszállás alatt volt s, hogy sokan a mai napig nem kedvelik a japanokat.
Ez számomra azért új és meglepő infó, mert én meg valamiért azt hittem, h testvéri viszonyban vannak egymással.
Nah meg az is meglepő, hogy mennyire nyögvenyelősen megy náluk is a demokrácia... 🙄 😒
...
Melóban lett egy kolléganőm így már nem vagyok annyit egyedül. Saleses, kapcsolattartó feldatai lesznek. Új fodrászokat felkeresni, bővíteni az ügyfélkörünk és a meglévőkkel ápolni a kapcsolatot.
Amúgy én beszélek a meglévő fodrászainkkal, de inkább csak a felmerülő kérdéseket válaszolom meg, illetve az oktatásokra szervezem be őket. Nem igazán van időm komolyabban foglalkozni az ügyfelekkel.
Eddig jól kijövünk, s szimpatikusak vagyunk egymásnak. kb 3 évvel idősebb nálam. Eleinte kicsit zavart a sok fecsegése, de tény, hogy én is zárkózottabb vagyok, s kellett pár nap, hogy feloldódjak, s megszokjam a létezését. 😁
...
Végére értem a "Run On" sorozatnak is. Hát pityeregtem ennek is az utolsó részén, mint az Extraordinary Attorney Woo - nál is. 😅 ✌️
Nem tudom mi van velem... 🤷
A Run On-ba a főszereplő srác még jobban bejött, mint az ügyvédes sorozatban Woo-nak a pasija! 🙊🙉🙈
Tökre Gáborra emlékeztet! Eleinte én se értettem Gábort, meg olyan furi személyiségnek tartottam, de mégis vonzott ez a mássága.
Anno még nem tudtam mi, de ez a sorozat segített, hogy így utólag felismerjem, hogy a csendessége, szűkszavúsága, lassúsága, szerénysége, nyugodtsága vonzott, s vonz is a mai napig. 😊
Anno még nem tudtam, hogy pont ilyen társra van szükségem. 🤗🙏❤️
S pont mint a Run On sorozatban is van, nálunk is igaz, hogy az ellentétek vonzzák, kiegészítik egymást. Jing és Jang. 😍❤️
Waaaaa!
Imádom ezt a pinky kis vilagomat amiben élek!
Sok nehézség és szomorúság van az életben, amivel nap mint nap szembe kell nézzek/néznünk, s milyen jó, h mindig van valami ami feltölt, megerősít.
Legyen az a párod, barátod, kutyád, vagy akár egy jó sorozat, vagy egy séta a friss levegőn a kellemes napsütésben. 😊
Sokszor merengek el az életen, kapcsolatokon, a halálon, s mindig csodálkozom rajta, h basszus mennyi mocsok, szarság van a világon s mégis hogy elvegyül a szépséggel, jó dolgokkal... Minden egyes élet egy film.
Mindig azzal a nemes egyszerűséggel zárom ezeket az elmélkedéseket, hogy; "Jól kivan ez találva bassza meg!" 😅 🤣
Ezt is tizesre értékeltem IMDb-n, s ezen is pityeregtem! Hát mondom ezt nem hiszem eeeel! Nem tudom mi van velem, hogy zsinórban a háromból harmadik koreai sorozat is megrígat?! :D Olyan vagyok mint a nyugdíjasok vagy mi?! :D Csak ők a török sorozatokon pörögnek én meg a koreain! Mondjuk vannak azért olyan giccses részek benne, amik inkább negatív "meeeh" hatást váltanak ki belőlem, mint elérzékenyült romantikát, de az egészhez képest elenyésző, s így megérdemli nálam a maximális pontszámot.
Igaz, most nem a romantikus részén kezdtem el pityeregni, hanem egy nagyon szép koreai szokáson, amikor a halott szeretteikre emlékeznek meg, s felállítanak egy kis szentélyt, ahol az elhunyt kedvenc ételeit szolgálják fel, s terítik meg az asztalt mindenféle finomsággal. Aztán még ugyan ezen (10.) epizódban pityeregtem persze romantika miatt is, valamint a legvégén is, amikor egy szép szeretetteljes rész volt az elhunyttal kapcsolatban. Jól megküldték ezt a részt. 😅
(Jéééézus! Tényleg olyan vagyok, mint egy kisnyugdíjas, aki arról csacsog, hogy "láttad mi volt a a mi kis dráma sorazatunkbaaaan?" 😅✌️🫣💁)
No mind1! Ezért is szeretem ezeket a sorozatokat, mert betekinthetünk ezáltal is a koreai kúltúrába, szokásokba, s sok jó dolgot meglehet tanulni. Szórakoztat, s tanít, s jól átadja az élet szép dolgait.
Azon is elmerengtem már, hogy mennyi fajtája van a szerelemnek, s mennyi sok apró tényező tudja azt befolyásolni, formálni!
Mindig is szerettem, de mostanág többet merengek az életen. Főleg így hétvégéken, vagy azokon a napokon, amikor egyedül vagyok. Szeretem ezeket a napokat is, mert ez a merengés egyúttal úgy érzem, hogy fel is tölt lekileg.
Szóval érdekes, hogy mennyire másképp alakult ki a szerelem az exeimmel, s mennyire másképp formálódott s "virágott" ki idővel Gábornál. Tetszik, hogy nem egyből jött a bum, hanem folyamatában alakult ki. Hasonlóan mint a Hometown Cha-Cha-Cha sorozatban is.
Ezért is hálás vagyok, hogy így alakult. Meg azért is hálás vagyok, hogy azt monhatom, hogy visszatekintve eddigi ezen életemre, úgy érzem, h nem változtatnék semmit rajta. Minden úgy volt jó, ahogy történt!
Elgondolkoztam azon is hogy vajon ez annak köszönhető, hogy (hitvilágom szerint) ezen életünk megkezdése előtt jó életutat szerveztem meg a vezetőmmel, vagy jól vettem az akadályokat az életben, vagy pusztán csak szerencse, de lényegében mindegy is!
Aminek örülök, hogy boldognak mondhatom magam, s ha mostanság meghalnék, akkor biztos mosolyogva és örömmel térnék haza, s úgy tekintenek vissza ezen életemre, hogy ez egy jó élet volt! 🤗❤️🙏
Vielen Dank! 🙏☮️
Csók!
Rion
😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
December eleje óta heti 2x van németórám, így végre lenyugodtam, s már bűntudat nélkül, örömmel játszok PS-en. Tavalyhoz hasonlóan ismét a Red Dead 2-vel tolom.
Jól esik csavarogni a természetben. Kikapcsol. Szeretem nagyon. ☺️
Végre már helyére került a világ! 😅
Eléggé éreztem már decemberben, h év vége van. Semmi kedvem nem volt dolgozni, s nagyon vártam a holiday-t.
Dec 16 volt az utolsó munkanap. Mást se csináltam a szünetben mint Gáborral voltam, németeztem, s játszottam.
Olyan jó volt csak azokkal foglalkozni, amiket szeretek, hogy pikk-pakk elteltek az ünnepek. 😔😢
Gáborral 23án együtt karácsonyoztunk, 24-én külön váltunk, s mentünk szüleinkhez. 27-én jöttünk vissza.
Szülőknél minden okés volt. Nem szeretek ott aludni, pláne nem ennyit, de túléltem. Nem volt semmi gond, csak már (a nyaralásokat leszámítva) nem igazán szeretek idegen helyen aludni. Öregszem. 😅💁
Jókat kártyáztunk, meg nosztalgiáztam a családi fotók nézegetésekor. Szeretem ezeket. 😊
Kicsit el is érzékenyültem, mert látványosan szembesítenek a fotók azzal, h milyen gyorsan eltelik az élet. Meg azt mondom én is, mint az öregek, hogy régebben jobb volt. 😅✌️
Az általános iskolás éveim tartom életem legszebb éveinek. Most is azt mondják, h pinky burokban élek, de akkor még aztán olyan szuper burokban éltem, hogy tényleg semmi gondom nem volt a világon. Se stressz, se szerelmi csalódás, se baráti elárulás, se rossz emberek nem kerültek az életembe, se munka se iskola, se semmi probléma nem volt.
Nagyon jó baráti, családi, tanári, falubeli szeretetteljes közegben nőttem fel, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok a fentieknek, meg akik részesei voltak.
Rossz látni azt is, h már mennyien nincsenek köztünk, s hogy csak egyre fogynak, egyre kevesebb van abból a régi jóból.
Feltűnt, hogy a legtöbb fényképen vigyorgok. Sugárzik rólam a boldogság. Akkor, gyerekként még nem tudtam, h milyen gazdagságban élek. (S nem pénzre gondolok, hanem inkább értékekre, érzésekre, szeretetre.)
Nem gondoltam, h az a gazdagság még évtizedek múltán is táplálni fog.
Ugyanis nem hiszem, h véletlen lenne, h amikor nehéz időszakon, változáson megyek keresztül, akkor rendszeresen álmodok erről az időszakról. A sok napközbeni szarság után este ezekkel a pozitív energiájú emlékekkel töltekezik a lelkem.
....
Jó volt december utolsó 2 hetében otthon lenni, s csak azzal foglalkozni, ami szeretek. De így szokott ez lenni. Minél tovább vagyok szabadságon, annál rosszabb aztán újra munkába állni.
Tervek szerint januártól már heti 3 órában lesz németem, aztán majd meglátom hogy hogy alakulnak a dolgok.
...
A decemberi holiday során megszerettem a koreai világot. Véletlenül akadtunk a Netflixen az Extraordinary Attorney Woo című sorozatra, amely világába teljesen beleszerelmesedtem. Nagyon megszerettem a zenei világát is. Annyira az én (kis pink cloudy) világom! 😍❤️
Imádom hallgatni ahogy beszélnék! Szimpatikusak. Cukik, ahogy a beszedük megkezdése előtt megszívják foguk közt a levegőt. 😁 Itthon Márki-Zay Péter beszédeinél figyeltem ezt meg. 😅
A helyes ázsiai fiúk, szereplők is nagyon bejönnek. Tetszik, h nem jellemző rájuk a szőrösség.
Oda vagyok a protokolláris világukért is.
Kicsit utána is olvastam a koreai kultúrának. Az mondjuk nem szimpi, h van kötelező sorkatonai szolgálat, elég sokat dolgoznak, meg az erősödő anitifeminzmuson is megdöbbentem, meg jobban elmaradottak a melegek jogai terén is, mint gondoltam, s az öngyilkosságok száma is elég magas. Nah meg a köpködési szokásuk?!... 🙄🧐😒
Jan 8 - Vasárnap
Sajnos a végére értünk a Extraordinary Attorney Woo című sorozatnak, amit nagyon sajnálok. Örülök ugyan, hogy lesz folytatás (miután a szépfiú főszereplő KTO (Lee Jun-ho) befejezi a kötelező sorkatonai szolgálatát) de az csak 2024-ben várható. 😒
Pityeregtem is az utolsó részén! Ilyet még egy romantikus film se váltott ki belőlem, de most 33,5 évesen ezt is megéltem! 🥲🥹
Ez a soraozat annyira megfogott és olyan intenzív, erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy nem emlékszek ilyen sorozatra, ami ezt elérte volna nálam.
Ezen a hétvégén el is mentünk egy koreai étterembe, ahol kipróbáltuk a finom kimbap-ot, ami a főszereplő kedvenc étele, s hát (ettől függetlenül) nálam is felkerült a kedvenc ételek listájára.
Evőpálcikával próbálkoztam ugyan, de első nekifutásra nem sikerült megtnaulnom jól használni. 😅✌️
Ittunk fejenként 1-1 0.35 ml-s, kisüveges koreai Soju (kb 16%-os) alkoholt is, aminek elég visszafogott volt az íze, s leginkább talán a vodkához hasonlít.
Fura volt utánna a délutáni napsütésben mosolygósan beccsicsentve sétálni a belvárosban! 😅 Utoljára huszonéves koromban voltam így. 🙃
Január 22 - Vasárnap;
Mostanában a Run On című sorozatot nézzük. Pontosabban nézem, mert a 3 résznél Gábort elvesztettem.😅 Neki nem jön be annyira.
Van egy kis török dráma sorozat beütése, ami nekem se tetszik, de nem vészes, s leginkább az epizódok végén, az utolsó 1-2 percben van ez az erős hatás. Meg van 1-2 zene ami kicsit irritál, annyira rájátszik erre a török szappanopera style-ra, de attól még tetszik a sorozat. (Ebbe is helyes a főszereplő srác, s mellékszereplő a ügyvédnős sorozatból a főszereplő srác is. ☺😍)
Annak a zenei világa is sokkal jobb volt! Mennyi sokat jelent amúgy a filmszene! Jelentősen befolyasolhatja a film/sorozat megítélését úgy, h észre se vesszük. 😊
Jó viszont látni a koreai sorozatokban az imádott tabletem és telefonom. 😊 ✌️ 😍
2 német házi közti szünetben egyszer el is merengtem ezen, h vajon mi fogott meg annyira a koreaiakban?🙄🤔
Egyszerűen biztonságérzetet, nyugalmat ad. Egyfajta menedékként tekintek rájuk. Mármint a koreai sorozatokat és zenékre.
Tetszik az a világ ami az érzelmekről szól, ahol az embert teszik végre a középpontba, s nem a kibaszott öldöklést, világmentéses amerikai bullshieteket kell nézni, amitől már kurvára herótom van.
Persze sokaknak ezek meg túl unalmasak és csöpögősek. Lehet. De nincs azzal semmi baj. Lehet mást szeretni. Úgy látszik, h nekem mostanság erre szomjazik a lelkem. 🤷
Amúgy Gábor és a koreaiak eléggé összefonódott bennem. 😅
Szerelem, romantika, biztonság érzet, szeretet, szexi szőrtelen. Imádom a fényesen csillanó csupasz bőrét. Jó mondjuk van egy erős borostálja, amit én Musztafának csúfolok. 🧔
Kíváncsi lennék erre is, h vajon mitől alakulnak ki bennünk ilyen érzelmek, h bizonyos dolgok, mint pl.: a szőrösség/szőrtelenség szeretete, utálata.
Vagy miért van az az érzés, gondolat bennem, h számomra az a szexi, az a ideál, ha valaki szőrtelen (vagy még a trimmelt is belefér). Olyan szépség ez számomra, mint pl Dávid szobra. Mint amikor "úgy" nézel egy alkotásra, hogy az kellemes, pozitív érzéssel tölt el.
...
Gáborral egyik péntek este találkoztunk a Kálvinon s onnan együtt visszasétáltunk melóba, mert bent hagytam a rendelt hétvégi kaja adagom, s olyan hangulatos volt vele sétálni a kiskörút esti fényében, meg mostanában olyan filmszerűnek élem meg vele az együttlétet, h már párszor elgondolkoztam ezen is, h lehet szerelmes vagyok? 😅
Ismét? Lehetnek a szerelemnek ciklusai, erősségei? Mint ahogy egy kapcsolatnak is vannak jó, jobb és kevésbé jobb ciklusai...
Mostanság minden klappol, szeretjük egymást s ezt éreztetjük is egymással. Jobban is figyelünk egymásra, kölcsönösen. Gyakran kedveskedünk is egymásnak valami kis apróságokkal. Sokat öleljük egymást. (Amit mi 20 másodperces gyógyító öleléssssnek hívunk.) Mondjuk ezek eddig is voltak, de most valahogy mégis jobbnak, erősebbnek érzem.
S ez olyan jóóóó! 😍💕
Vagy lehet a közös készülődés, várakozás teszi, h új életet kezdünk külföldön? Vagy a koreai sorozatokról ragadt át rám valami, s ezért érzem ezt így erősebben? 🙄 🤔
Amúgy olyasmi érzés is van bennem, mintha pl a közös esküvőnkre készülnénk...
Végül is a közös kiköltözés is egyfajta életünk összeboronálása...
Mind1 is! Így jók az érzések, ahogy vannak! Hálás és boldog vagyok!
Bárcsak mindenkinek erről szólna, s ilyen békés, boldog, szeretetteljes lenne az élete. 😊 🙏
Jah! Gábor meg egyszer meglepett Kimbap-al. Arra a kajára eléggé rákattantam az Extraordinary Attorney Woo sorozat miatt. Imádom! Annyira finom!
Nagyon jól esett ez is, hogy ennyire kedves s figyelmes! Igazi ajándék volt! Nagyon örültem neki, s köszönet érte ezúton is! 😊 🙏✌️❤️
Szóval Gábor, a koreai sorozatok, és a zenék jelentik számomra az idegnyugtatást, regenerálódását ebben a nagy hajrá közepette, amivel Bécsbe készülünk.
Jah! Decemberben heti 2x1 órás németem volt, de mára ez már 4x1re nőtt, s január második felét meghúzzuk egy kicsit a tanárokkal s heti 5x1 óra lesz, de azt nem tervezem hosszú távon. Legalábbis szerintem február végére már ismét visszaállok a heti 3 óra környékére. De majd alakul. Szóval nem sokáig tatott a PS-ezés! Decemberben volt kemény 3 hétig azt csókolom! 💁😅
Nem tudom, h írtam e már korábban, de 2 tanárral tanulok, mert az egyik nem mindig ér rá, s kellett egy másik is, h tudjak haladni. Szeretem mindkettőt, s jó így.
Szóval meló után hazaérve tusolás, s 5-6ig órám van, 7ig még tanulok, aztán vacsi, s a maradék 1-2 órában Gáborral vagyunk, meg sorozatozunk, aztán így telnek a napjaim.
Szóval rákapcsoltam a németre, aminek eredményei már meg is vannak.
Elkészült a német nyelvű önéletrajzom és a motivációs levelem is. 😍❤️👏👏👏🎉🎊🍾✌️🙏💪
Elég sok meló volt azért ezeket összehozni. Először frissíteni a magyar verziót, aztán lefordítani németre, aztán angolra is. Mindezt kétszer, mert kellett 2 önéletrajz és 2 motivációs levél.
Aztán vannak nekem angol interjús kérdezz-felelek-es anyagom is, s azt is lefordítjuk együtt németre, h felkészültebben tudjak majd interjúzni, s aztán haladunk majd a nyelvtannal s az "igazi" tanulással. 😅
Jó persze az egyik tanárral megy az állandó nyelvtan másikkal meg a fordítás, de így nem az az ütemű a fejlődés, de ha már le lesz minden fordítva akkor merülök majd csak el igazán a német nyelvtan bugyraiban... 🤓🤕😵💫☠️
Amúgy az általam először összeeszkábált fordítások ellenőrzésében, s javításában nagyon sokat segített az új barátom, a meseterséges intelligencia a Chat GPT. 🙏🤖
Nah! Lényegében ennyi!
Csók!
Rion
😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Annak ellenére, h már átálltunk a téli időszámításra, alig játszok a PS5-el. Pedig ez az időszak nálam a begubózás, magamban való elmélkedés, s az olvasás, játszás időszaka. De most nem az. Most csak a tanulás megy. Nem játszom, mert konkrétan bűntudatom van, ha a szabadidőmben nem tanulok. 🙄
De legalább Gábor használja, s tud rajta kockulni, s nem hiába lett nagy nehezen 1 éve beszerezve, a chip válság közepén... 😅
A németezésemmel annyira elmegy az idő, mintha egy időkapszula lenne! 😳🙄
Van, hogy leragadok egy posztnál, s hosszú percekig elemzem az ott olvasottakat. Rákeresek szavakra, v egész mondatokat fordítok le. Értetlenkedek a nyelvtanon, és felírogatom a megfejtetlen kérdéseim a jövőbeli német tanárom számára. 😀💁
A telefonom is németre van már állítva, s Fb-n, Inststán, már szinte minden második poszt, és story német. Már ott tartok, h szinte elkerülhetetlen, h ne foglalkozzak a némettel.
Mondjuk amikor fáradt és nyűgös vagyok, akkor annyira nem örülök neki, h ezek jönnek szembe, de még így is erősebb a kíváncsiságom, s csak megszoktam nézni azokat az oktató mini videókat. De persze van, h annyira nem vagyok jó passzban, h inkább félredobom a telefont/tabletem, eldőlök a kanapén, s inkább élvezem a csendet, és az imádott, hangulatos fényfüzérek nyugodt, tompa világítását.
Okt 29-30;
Gáborral kimentünk Bécsbe. Nem semmi indulásunk volt! Hajnal 4kor keltünk, hogy 5:30-as busszal már 8:30-ra kint legyünk Bécsbe.
Már elindultunk, mikor megkérdeztem Gábort, h megvan minden? Telefon, töltő, személyi?
Mondta h igen, de azért elővette s elkezdett kutatni a tárcájában, ahol nem találta a személyiét. Vissza szaladt a lakásba, de ott se találta. Mondom akkor hozd a Passportot! Az sincs meg, s az se tudja, h hol lehetnek!
Olyan pipa voltam, h már majdnem elsírtam magam a dühtől!
Joh! Menjünk a buszhoz a Népligetbe, hátha nem fogják kérni! Ott kiderült, h a busz késik 2 órát, mert valahonnan Szerbiából jön, s fennakadt a határon.
Kurva jó! Gábor közbe megvilágosodott, h utoljára a Lurdy gym-ben kérték el a személyiét, (ami a szomszédban van) szo elszaladt érte. Ott is volt. Legalább az meglett, ami aztán kellett is, mert kérte a sofőr, miután végre megjött a busz a 2 órás késéssel...
Még jó hogy direkt a FlexiBus-t mellett döntöttünk tartván a gyakori MÁV-os késésektől... 🤷😭🤯☠️💩
Szóval kalandosan s késve, de megérkeztünk.
A város átlagos. Tetszett. Olyan, amire számítottam. Bejártuk a belvárost (I.) és a perem kerületeket. (II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. + XIX.)
VII. ker ami nagyon tetszett, de úgy vagyunk, h kezdésnek örülünk, ha találunk majd rendes állást s albit, s normálisan megtudunk élni, a nyelvet jól elsajátítani felső szintre, aztán majd meglátjuk hogy hogyan alakulunk tovább 1 év múlva. (1 éves ciklusokban számolunk.)
Sokat mentünk, nagyon elfáradtunk. Feltérképeztem a belvárosban, hogy milyen üzletek vannak, hova lehet majd jelentkezni. Több lehetőség van, mint Pesten. Kérdés, hogy hol tudok majd annyit keresni, ami meg is felel az elvárásaimnak.
Nov 1;
Gáborban szépen zajlanak a változások. (Mint mindenki másban is.) De nála most intenzívebben fokozatra kapcsolt az önmaga keresése témában.
Érdekes belegondolnom, hogy minden közelebbi ismerősömnél feltudom idézni azt a látványos változást, amikor a huszas évei végén, 30as évei elején végbement.
Furcsa, ahogy működünk. Olyan időzített, menetrendszerűen megy mindenkinél ez végbe, mint amikor a gyerekek a serdülő/kamaszkorba érnek.
Persze mindenkinek egyéni menetrend van megírva, de egyszer csak jön a repedés, s megindul (csúnyán fogalmazva) a lélek vedlése. Kinél hosszabb, akár évekig tartó, kinél gyorsabb e folyamat.
Jópárszor elmerengtem már magamon is, hogy mennyivel vagyok másabb az x évvel ezelőtti Rionhoz képest... 🙄
Mennyi embert megismertem, mennyi minden történt, s (vajon) még mennyi minden(ki) van még előttünk? 🙄 🤔
Én nagyon hiszek Dr. Michael Newton a lelkünk útja kötetében írt világban. Hiszem, h a lelkünk az előző életből hazatér megpihenni, gyógyulni, tanulni, s ha készen áll, akkor ismét útra kel egy új kalandba, egy új leszületésbe.
Kíváncsi vagyok arra is, h vajon akikkel eddig összehozott a sors, kinek milyen szerepe, tanítási célja volt az életemben?
Persze nem azt akarom ezzel mondani, h mindenkinek konkrét oka és szerepe van, mert nem így gondolom, de azt h a család, szűk baráti kör, élettársamnak van szerepe az tuti.
Azon is elszoktam gondolkodni, hogy vajon az előző életünkben milyen viszonyunk volt... 🙄 🤔
Ki volt Norbi, az exem, akivel lényegében ezen életünkben (is?🤔) együtt nőttünk fel? Együtt éltük át gyerekkorunk második felét, 18-tól 28 éves korunkig.
(Számomra attól még hogy betölti valaki a 18at még csak biológiailag felnőtt. Hitvilágom szerint lelkileg csak 30+ként válunk éretté/felnőtté.)
Ki lehet(ett) Gábor, aki segített kiélnem magam, kipróbálni mindent, amikre vágytam, aki mellettem megy keresztül a (lelki) változásain, s akivel lehet, hogy együtt kezdjük meg külföldi életünk.
Azért beszélek ennyire feltételes módban, mert semmi sem 100%, még valóban be nem következik, sok bizonytalanság van bennem, körülöttem, a világban, s még bármi bekövetkezhet, változhat addig még pl valóban ki nem költözünk.
Amúgy is szoktam elmélkedni a halálon, de így november elsején, most sikerült még mélyebben elmerülni az élet-halál körforgásán...
Szóval az a terv, hogy május, június, július környékén költözünk, de az is lehet, h már a télen menni kell, vagy épp, hogy ki se megyünk. 😁💁 Ember tervez, Isten végez...
November 13 - Vasárnap:
Egyre gyakraban fordul elő velem az, hogy lesek ki a fejemből. Már kb napi szinten!
Az irodában átalakítási munkálatok folynak, s pár hétig itthonról dolgozok, ahogy most is kellene, de nem megy a koncentrálás. Ülök a szeretett nappaliban, s csak bámulok ki az ablakon, s nézem az aranysznű napsütésben a (még mindig) gyönyörű színekben pompázó fákat.
Lehet hogy az agyam van lezsibbadva, túlterhelve. Vagy az egyre nyilvánvalóbb folyamatos változások, formálódások, konkretizálódások blokkolják le az agyam. Vagy minden (is)...
Az eddig magamban elképzelt, elgondolt világ, lassan kezd megszületni, materializálódni.
Feltettem magamnak a kérdést, h mi a baj, miért vagyok megint így lefagyva, miért van ez a zombi állapot már megint rajtam?
Gyújtottam gyertyát, füstölőt, betettem a medi playlistem, h nah akkor mélyedjünk el magunkba, h mi a fasz van már megint?! Miért laggol a rendszerem?!
Válasz: Félelem.
Félelem a változástól, a bizonytalanságtól. Ülök a kis szeretett, biztonságos, nyugis napsütésben úszó nappalimban, s az a kérdés nyugtalanít, hogy vajon mi lesz velem, hol leszek 1 év múlva ilyenkor?
Félelem és szomorúság, hogy ezt a cosy kis biztonságos komfortzónámat (megint) el kell majd hagyjam.
Okés semmi baj. Ez ilyenkor tök normális, természetes folyamat, h átéli ezeket az ember. Nothing special.
Hogyan és mit tudok azért tenni, h elmúljon ez az érzés? Mi jelentene számomra biztonságot és megnyugvást?
A tudatosság, a dolgok megemésztése, feldolgozása, tervezés, szervezés, tanulás. A tudat, hogy faszán beszélek németül, s nem kell attól tartsak, hogy hogyan fogom megállni a helyem, hol s milyen munkát fogok találni.
Oké. Ezen már dolgozok. Augusztusban újra elkezdtem szépen lazán tanulni, s hónapról, hónapra egyre nagyobb fokozatba kapcsolatam. E hónapban már befejezem a tanfolyamot, amit egyedül a saját tempóban tanultam, s bár folytatnám élő kiscsoportos tanfolyamban náluk tovább, akiktől az eddigi tananyagokat vettem, de náluk sajnos csak februártól lesz szabad hely. Az szopás! Addig nem várhatok!
Kerestem, más tanfolyamokat, tanárrokat, felmértem a terepet, hogy hogyan lehetne még nagyobb fokozatba kapcsolni. Megfelelő tanfolyamot nem találtam. Mindegyikkel volt valamiféle problémám, ami miatt nem felelt meg.
Elkezdtem magántanárokat keresni, s jelentkezni hozzájuk, de az első 3 tanár tele van, nem tud vállalni! Mondom mi a fasz?! Mindenki németet kezdett el tanulni?!
Aztán a negyedik próbálkozás szerencsére bejött. Tud vállalni. Nov 28-án kezdünk.
Februárban pedig maximális fokozatba kapcsolunk s a heti 1x 60 perc magántanár mellett, jelentkezek majd a kiscsoportos tanfolyamra is, ami heti 2x2 órás lesz.
Kemény, de muszáj maximo-ba tolni, ha májusban már interjúra szeretnék járni Bécsbe, s legkésőbb július folyamán szeretnénk kiköltözni.
Amikor nincs agyam a tanuláshoz, akkor melókat keresgélek, s csekkolom azoknak a márkáknak a karrier oldalát, amiket a bécsi visitünkkor összeírtam.
Vannak nyitott pozik, jóval több a lehetőség, mint itthon, de sajnos mégsem olyan nagy a választék, mint azt én elképzeltem, s azt látom, h pl: Münchenben több lehetőségem lenne, mint Bécsben, de Gábor nem igazán nyitott Münchenre. :/
Szóval van ilyen téren is szorongás bennem, h vajon majd a nyáron mennyi és milyen pozíciókra lesz majd lehetőségem jelentkezni...
Majd meglátjuk.
Csók!
Rion
😘
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Betegség legtöbbször akkor keletkezik, ha nem vagy önmagad. A betegség azt jelenti, hogy édes kettesben élsz önmagaddal, de nem egységben. Vannak olyan állapotok, amelyek csak akkor jönnek létre, ha nem vagy önmagad:
• Az irritáció arra figyelmeztet, hogy ideje kiigazítani az életed. Ez a test, az elme és a lélek egyfajta védekező reakciója.
• A stressz annak a jele, hogy valamit meg kell változtatnod, ki kell javítanod. Mintha a tested figyelmeztetést küldene: „Sürgős - vigyázz magadra! Segítségre van szükséged. Kifogytak az akkumulátoraid. Állítsd vissza az erőd! FONTOS - Dolgozz hatékonyabban, és ne többet!” A stressz nem büntetés vagy a gyengeség megnyilvánulása. A stressz információ. Használd őt!
• Üresség- önmagadnak hitt részed változtat meg téged.
• Vágyódás. Bármilyen vágyódás a saját lényeg keresése, ezért a keresés minden formája (vágy, törekvés), mint például a kábítószer-függőség, az alkoholizmus, a falánkság, a szex, a munka, annak a jele, hogy nem a valódi lényegednek megfelelően élsz.
• Félelem és törődés. Akkor merülnek fel, amikor bizonyos konvenciók keretei között élsz, és nem úgy, ahogy kellene.
• Önmagunkat becsapni annyit jelent, mint bűnben élni.
• Bármilyen megosztottság az egész elpusztítása, ezért bűn. Bármely mondat, minden értékelés egyben felosztás is. Valahányszor értékelünk valamit, azt „bűnösnek”, gonosznak, rossznak vagy hamisnak definiáljuk, kiemeljük az egységből – és a betegségek és szenvedések okait is megteremtjük, hogy később legyőzzük azokat.
Gondolj bele, lehet, hogy nem kellene valamit azonnal megtenned?
Mit kell tenned, hogy valóban önmagad légy, hogy érezd az „én”-edet?
Az embernek saját „szellemi mesterévé” kell válnia. Az első lépések ezen az úton:
1. Ismerd fel, hogy igazi önmagad (Felsőbb Éned) valóban létezik, és hogy nem árt önmagadnak lenni! Ismerd fel, elég sok szenvedés származik abból, hogy szerepeket kell játszanod, ahelyett, hogy önmagad lennél!
2. Bizonyítsd be magadnak a személyiséged megváltoztatására való felkészültséget! Mindig kényelmesebb olyannak lenni, amilyet a környezeted elvár, mindig könnyebb a komfortzónán belül maradva várni az igazunk megvalósulását. Emlékezz arra, hogy aki a forráshoz akar eljutni, annak legtöbbször az áramlattal szemben kell úsznia!
3. Szánj időt a céljaidra való rendszeres emlékezésre! Folyamatosan fel kell tenned magadnak a kérdést: „Miért csinálom ezt?”, „Valóban én vagyok ez?”, „Valóban akarom, amit csinálok, és miért akarom?”, „Van kedvem hozzá?” Boldoggá tesz?”, „Tényleg igent mondhatok rá?”. És ami a legfontosabb: „Ez közelebb visz önmagamhoz?”
4. Bátorságra van szükséged mindenben: és ahhoz, hogy eljuss az „Én”-hez, és önmagad legyél –ezáltal megváltoztasd vagy lerombolod a rólad alkotott képet mások szemében, és ne ragaszkodj látszólagos tökéletességedhez– tarts ki a saját utadon!Fontos, hogy megértsd, hogy valójában ez egy lépés a saját igazságod felé, és ne hagyd el az utad (ne add fel önmagad) mások követelményeinek és elvárásainak befolyása alatt! Ugyanakkor fontos a „tünetek nyelvét” az „életkörülmények jelzéseivel” egy szinten figyelembe venni. Egyszóval: folyamatosan fejleszd a bátorságot, hogy többé ne törekedj a „tökéletességre”, maradj teljesen önmagad!
5. Ne próbáld megfosztani magad a vágyaktól, mert a valóságban még mindig vannak vágyak! Meg kell tanulnod, hogy ne akard azonnal elérni a célt, hanem élvezd a hozzá vezető utat!A vágy egyfajta jelző, és csak azt mutatja, hogy valami még hiányzik a boldogságodból! Valld be, hogy még mindig nem fordítasz kellő figyelmet önmagadra, és próbáld meg elvetni azt a vágyat, hogy jónak mutatkozz mások szemében!
6. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt, jóindulatot, szeretetet!Légy nyitott, igazán szeresd az embereket, és tiszta szívből tegyél mindent!
7. Törekedj arra, hogy mindenben türelmes legyél, és ne felejtsd el, ha csak türelmes akarsz lenni, de nem vagy az, akkor még türelmetlenebb leszel! A lét pólusához érve konfliktusba kerülhetsz „éneddel”. Ezért nagyon fontos, hogy törekedj toleránsnak lenni, elfogadni minden embert olyannak, amilyen, és megértést tanúsítani, még akkor is, ha téged nem értenek meg! Abba kell hagynod a szerepjátszást, még ha tökéletes is vagy!Meg kell tanulnod elfogadni a körülötted lévő valóságot olyannak, amilyen, és ha valami nem úgy történik, ahogy azt elvártad, akkor ne ess túlzásokba (és felesleges önigazolásokba)!
Ha ezen az úton haladsz végig, lépésről lépésre, biztonságban érezheted magad, az „én vagyok” tudatában.
Ha a tested ismét üzenetet küld neked a „tünetek nyelvén”, akkor megérted, és tudni fogod, mit kell tenned.
Minden tünet a test azon igénye, hogy az ember önmaga felé forduljon, és megfelelő választ adjon teste az üzenetre.
A tünet eltűnik, ha megtalálod a helyes választ. Meg fogod tanulni, hogy tested valóban jó barátod és tanácsadód, aki a saját nyelvén kér segítséget, hogy téged szolgálhasson."
Késmárki László:A létezés kulcsa A tudatos életvezetés nagy könyve Ankh kiadó 2021.
Késmárki László:A gyógyulás kulcsa A pszichoszomatika nagy könyve Ankh Kiadó 2020.
A park, ahová meló után általában beszoktam ülni, az szeptember elseje óta tele van diákokkal, aminek nem annyira örülök, mert megszoktam, h egyrészt nyugis a park, másrészt pedig oda telepedek le, ahová csak akarok, most meg 2 kört is kellett menjek bicajjal, mire találtam egy megfelelő területet, ahol legalább 5 méteres körzetben nincs a közelemben senki. 😅🙄
De am ez nem negatívum, csak eléggé meglepett, hogy mennyire érezhető, hogy megkezdődött a suli szezon.
A negatívum inkább az, hogy sajnos már itt is fel-felbukkannak rossz, proli arcok.
...
Úgy érzem, h megváltozott a hangulat a világomban.
Én is megváltoztam. Teljesen rákattantam a németre. Ha van elég agyam, s energiám hozzá, akkor azt tanulom szabadidőmben. Ha nincs, akkor meg a berlini utat tervezem, vagy informálódom Bécs, Berlin, után. 2023 Nyarán fogunk majd menni pár napra az említett 2 városba, felmérni a terepet, hogy melyik tetszik jobban. Melyik városra fókuszálva kezdjük meg a jövőnk tervezését, de jelenleg Bécs felé billen inkább a mérleg.
(Tudom sokak szerint Bécs unalmas, de mi nem partizni, meg dajdajozni megyünk ki, hanem új életet próbálnánk kezdeni, s amúgy se fontosak egyikünk számára se a szórakozási szempontok, mert nem vagyunk parti arcok. Huszonévesen mentem eleget, de már úgy érzem kinőttem ebből. Évente 1-2 bulikra bőven elég már.)
Annyiból is megváltoztam, h megint egyre többször bukkan bennem felszínre azok az érzések, amik 2016ban gyötörtek.
Ez a besokallós érzés, hogy megfulladok az itthoni hangulattól, légkörtől, s egyre több rosszarcút látok az utcán, s ráadásul akkora proli, h csak szörnyülködök magamban, h hogy néz ki, hogy beszél, milyen a metakommunikációja. Ordít róluk milyen alacsony IQ-s emberek. S már sajnos a belváros is tele van ilyen zombikkal!
Anno azt hittem, h a Maunika show-ban ezek fizetett megjátszott, hülye emberek, s csak a tv-ben van ilyen, de nem. Ez sajnos a kőkemény valóság, s már Budapestet és a belvárost is ellepték ezek a Csipkés Zoltánok, Vámpír Ágik, Erzsikék és társaik. És sajnos már kurvára nem vicces így... 🙄 😒 😔
Sokáig Budapest és a belváros volt az én menedékem a minden szempontból rothadó ország elől, de így, hogy már ide is beszivárogtak a proli zombik, így már annyira nem kóser.
Tisztában vagyok vele, hogy ilyenek vannak mindenhol, csak nem mindegy, hogy milyen arányban!
Mert eddig Pesten meg megvoltak azok a városrészek, ahol tudtad, h a környék tele van az ilyen semmirekellőkkel, aztán csak legyintettél, h jóu van! Blaha, Nyugati, KÖKI, Keleti, Déli, Batthyány tér, s hasonlók, de most már tényleg mindenhol is ott vannak, ahol korábban egyáltalán nem volt jellemző a jelenlétük. S nem csak 1-2 fő, hanem csoportosan!
+ Az se mindegy, h milyen a közhangulat, hogyan gondolkodnak az emberek... 🙄 Annyira negatív, s beteges, hogy már konkrétan a levegőben is érezni a mérget. Főleg az érezheti, értheti ezt, aki utazgat külföldre, s mikor visszaérünk az országba lehet ezt érezni.
Szóval eddig a "burok" taktikám bevállt, de úgy érzem, h már repedezik ez a védelem, s egyre jobban szivárognak be ezek az említett negatívumok még úgy is, h nem keresem őket, sőt!
Törekszem nem foglalkozni velük, de hát, ha már a belvárosban is az utcán jönnek, mennek körülöttem az ilyenek, azt sajnos ha nem akarom is hallom, látom a sugárzó értelmét, ami árad belőlük.
A politikából teljesen kivontam magam. A választási eredmények után azt mondom, hogy kell a nyomor az országnak! Nem sajnálok már senkit és semmit, s felébreszteni se akarom. A büszke nagymagyarkodásból mit sem tanult e nemzet Trianonkor. Nem tanul most se.
Nem kérek e betegségből. A legtöbb politikust is kikövettem.
Kari Geri még maradt. Amíg még marad az is... 🙄
Szóval köszöntem mindazoknak akik, az elmúlt 12 évben mellettem voltak azon a rengeteg tüntetésen, amin részt vettem, de részemről ennyi volt. Nem kívánok már tovább ebbe részt venni.
A diákoknak és tanároknak sok sikert kívánok. Legyenek eredmenyesebbek, mint az elmúlt évtized tüntetései.
Csá politika!👋
...
Októberben voltam vidéken anyumnál, s mivel nagyon jó idő volt, így elmentünk kirándulni a hegyekbe, ami nagyon jó volt! Annyira kellett már ez a kikapcsolódás! Amennyire jólesett, annyira el is fáradtam.
Ilyen szép napos, csendes, nyugodt nap végén mindig rossz elhagyni a falut.
Van bennem ilyen téren is kettősség. Egyrészt ugye ismét a külföldre költözés irányába kacsingatok, másrészt meg maradnék itthon, s vidékre költöznek távol, a sok bunkó, proli, cigány, politikától, amitől már kezdek besokallni.
Eladni a jelenlegit, s a falu határában az erdő szélén egy kb 70nm2-es A frame house-t, vagy konténer lakást felépítettni, venni egy kocsit s onnan járni fel Pestre. Egyszerűen annyira hiányzik az a csend, béke és nyugalom amit ott átélek!
Ugyanakkor nem reális. Egyrészt szeretem a lakásom, s jelenleg nem érzem, h képes lennék megvállni tőle. Másrészt drága a benzin, nem érné meg napi 75 km-t oda, meg 75-öt vissza kocsikázni. Nem tudnék ott házhoz rendelni se, holott én már alig járok üzletbe, mert totál rászoktam s megszerettem az online bevásárlást, s nem szeretek már üzletekbe járkálni.
Legjobb megoldás a hétvégi ház lenne, de ahhoz meg elég pénz nincs, h telket vegyek, s olcsóbb kivitelű, 4 évszakos, önfenntartó házat húzzak fel. 😅😒
A kibaszott lottón pedig még mindig nem nyertem, pedig rajta vagyok az ügyön. 🙄💁😀✌️
...
Októberben kissé felperegtek az események melóban.
Szeptemberben én éreztem már a változást, hogy valami lesz. Visszaemlékezvén az elmúlt kb 3 évemre is, szinte mindig megéreztem, hogy valami változás fog történni. Csak még olyan kis tapasztalatlan vagyok ezeknek a kezelésében, komolyan vételében.
Ilyenkor lassú vagyok, gyakran lefagyok, s azon kapom magam, hogy csak nézek ki a fejemből. Olyasmi állapot ez, mint amikor valami sokkoló hír ér, s aztán napokon keresztül olyan "üres" vagy.
S észleltem magamon ezt a pár napig fenálló változást, de nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom hova tenni, nem veszem komolyan, s úgy vagyok vele, h majd elmúlik. Szeptemberben több napig fenállt ez az állapot nálam, még végül leültem meditálni, hogy akkor nézzünk szembe ezzel a már kissé félelmet keltő köddel. Ezzel a "szellemmel", ami rám telepedett.
Akkor, szeptemberben le is jegyzeteltem ide is, (fentebb olvasható) hogy mire mentem ezzel a medivel, miket érzek. (Hisz nálam ez a blogolás is egyfajta meditáció, terápia, ahol összegezhetem, s kiírhatom magamból az érzéseket.)
Szóval nagyjából oké is volt a "diagnózis", de nem volt teljes.
A bennem lezajló (át)változásokat, folyamatokat szépen felismertem, tudomásul vettem, de a munkahelyi változásokat is csak az én lelki állapotomnak tudtam be, s nem ismertem fel, hogy más is van még itt ezen kívül.
Pedig láttam a jeleket, de mégse foglalkoztam velük, azokat is csak a szőnyeg alá söpörtem, s így nem állt össze a (teljes) kép.
Szóval melóban is változások vannak, nem csak bennem.
A tulaj a raktárat kiköltözteti Biatorbágyra, aminek nem örülök, mert kifejezetten szerettem ezt a hybrid munkaköröm, hogy szellemi és könnyű fizikai munkát is csinálok, viszont így az utóbbi kiesik.
Az elmúlt 3 évben megtanultam, h a full office meló annyira nem jó nekem, mert enerválttá tesz, s jó volt, hogy mikor beállt az agyhalál és a zombi állapot, akkor fekeltem a gép elől, s mentem pakolászni, tenni-venni a rakiba, ahol mindig volt mit csinálni.
De így már csak a full office, fordítós, szövegírós, marketinges, számlázós, ügyfél-kapsolattartós szerepem marad meg... Kérdés, hogy meddig...
Amint említettem, szeptemberben láttam, érzékeltem én a tulajon is, h megváltozott, "zsizsis" lett. Kapkodott, s hol ezen agyalt, hol azon, h mit hogy kellene csinálni.
Mivel már pár (3) üzlet bezárását is megéltem, így utólag már tudom, hogy ez is jócskán hozzájárult nálam az "üres" lelki állapot kialakulásához. (Azon felül, ami alapból zajlott/zajlik bennem.)
Szóval beszélgettünk s mondta h átalakítja az irodát. Pontosabban (részben) visszaalakítja fodrászattá, mert hogy korábban ez egy menő loft stílusú fodrászata volt a tulajnak.
Egyrészt azért, mert akkor újfajta oktatasokat is lehet majd itt tartani, másrészt meg (s ezt már elég nehézkesen bögte ki) ha úgy alakul a világ gazdasági, politikai helyzete, hogy beüt a krach, akkor ismét fodrászat lesz, mert ha másból nem, abból biztosan meglehet élni...
Meg hogy örül, h nem csak ez az egy cége van, mert különben bajban lenne a jelenlegi dollár árfolyam és az infláció miatt.
Nah bumm! Okeeee! Viel Dank! 🙏💁
S gondolom érezte ő is, h beállt a légkörbe a fagyhalál, s elkezdett mentegetőzni, h persze ez csak a nagyon vészesetes forgatókönyv, s alap esetben nem ezzel kell számolni, s hogy megy az üzlet, csak több, biztosabb lábon akar állni.
Mindez tegnap történt. (Okt 14 - péntek) Aznap eléggé üres voltam. Meló után kiültem a szeretett parkomba a csókos vénasszonyok nyarás napsütésbe, s átadtam magam az érzéseimnek. Mondtam had menjen!
El is kezdtek csapongani a gondolataim ezerrel. Volt másfél évnyi szép, nyugodalmas életem, s már megint jön az a kibaszott változás, ami soha nem hagy nyugalmat! Másról sem szól ez a kurva élet, mint az állandó változásról!
Egyrészt tudom, h ez egy szükséges jó, ami által tanul, fejlődik az ember. S tudom h kifejezetten rossz lenne, ha ez nem így történne.
De másrészt meg annyira fásultnak, fáradtnak tudom ilyenkor érezni magam, h még jobban vágyom ilyenkor elvonulni a világ elől egy erdő széli kis házikóba, ahol az ajtó előtt megállnék, megfordulnék bemutatnák egy nagyot a világnak, s azt mondanám, h szopjatok le mind! Majd belépnék a kis menedékembe, bebasznám magam mögött az ajtót, s kizarnám ezt a sok szart, ami ebbe a világba megy!
El nem tudom mondani, hogy mennyire fárasztónak tudom érezni néha az itteni létet! Van, h a testem is annyira nehéznek, sűrűnek érzem, hogy legszivesebben ledobnám magamról ezt a nehéz páncélt, s elrepülnék egy tiszta, csendes érintetlen természetbe, ahol gyógyíthatnám magam a csenddel és nyugalommal és a gyönyörű, zöldellő, lüktető táj látványával.
Meditációban csinálok ilyet is, s aznap balancba is kerül a lelki világom, de másnap a sok proli el is szívja.
Rám férne egy hosszabb elvonulás... 🙄 💁
Amúgy mostanság, amikor nincs kedvem/energiám a némethez, akkor relaxképp a Red Dead 2 online játékkal játszom, ami gyógyítóan hat lelkemnek. Ennek a játéknak a gyönyörű természeti világába menekülök, s van, hogy csak kiállok egy szép helyre, s hallgatom a természetet, s nézem a gyönyörű napszakok változását. Imádom!
Vannak ilyen relax videók is Youtube-on, amiket napi szinten hallgatok is, annyira jólesik. Ezen bejegyzésem is egy ilyennel indul. 😊 ❤️
...
Jah! S aznap végén még rám írt Bátyám, h elmondta a nyolcadikos fiának, h meleg vagyok...
Ő mondta el apámnak is. Máskor meg azzal szokott jönni, h ez az ember magánügye...
Ugyanakkor tudom azt is h segítő, s nem ártó szándékkal csinálja ezt, csak szerintem nem jól csinálja, mert ez az én dolgom lenne, s nem az övé...
Szóval a tegnapi gondolatcunamik után arra jutottam a nap végére, hogy intenzíven rá kell feküdnöm a németre. Eddig az volt a terv, hogy a nyárra elérjem a B2-es (középhaladó) szintet, de tegnap fújtam egy általános riadót s én is elrendeltem magamnál mozgósítást, (🤣😅) melynek az lett az eredménye, h november folyamán befejezem a jelenlegi önszorgalmon alapuló, bármikor visszanézhető online tanfolyamot, ami egy B1-es (kezdő közép) szintnek felel meg, s decemberben vagy januárban, ahogy indítanak majd tanfolyamot, jelentkezek egy 8 hetes heti 2x2 órás kiscsoportos (3-6 fős) intenzív német tanfolyamra, ahol a nyelvtan mellett végre a beszédet is gyakorolhatom, mert jelenleg sajnos nincs rá módom. A tanfolyamra előjegyzés van, s ha összegyűlt az elegendő létszámú és azonos tudású jelentkező, akkor indítják.
Így reményeim szerint 2023 augusztusa helyett, egy negyed évvel előbb, már márciusra meglesz a B2-es középszintű német nyelvtudásom.
Idén nem tartok attól, h bedobja a tulaj a törölközőt. Jelen állás szerint a január, február a kérdéses időszak inkább. Minden azon múlik, hogy hogyan alakul a gazdasági helyzet itthon.
Egyeztettem Gáborral is, s a 2023 második negyedévre tervezett bécsi utazást előbbre hozzuk, s lehet hogy október utolsó, v november első hétvégéjén kimegyünk pár napra feltérképezni a várost.
Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy Gábor velem van, s a sok kalandozással, végül úgy alakultak a dolgaink ahogy. ❤️🙏❤️🧑🤝🧑
Szeptember végén voltunk is kint Normafán megünnepelni az évfordulónk. Mindig ott szoktuk. Immáron 3 éve. 😊 Hogy repül az idő?! 🙆🙈❤️
Ba.d meeeeeg! 😅
Nah!
Csók! 😘
Rion
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Augusztus első hétvégéjét vidéken töltöttem. Jó volt feltöltődni az otthoni friss, nyugodt energiákkal.
...
A második hétvégén az oktató fodrászainkkal volt csapatépítőnk a hónap közepén, s a tulaj elvitt minket Redjet-ezni. Annyira nem örültem neki, mert nem szeretem az extrém dolgokat, s nekem ez már annak számít! 😅 ✌️
De nem volt vészes, sőt még élveztem is. 😀 Főleg a vége volt jó, amikor csináltunk egy fejest, s egy nagy ugratással lemerültünk a víz alá.
Aztán kiültünk az egyik étterem teraszára, s megvacsoráztunk.
...
A harmadik hétvégén Salzburg tartományba mentünk kirándulni Gábor szüleivel. Nagyon jó volt! Imádtam! Jobb volt, mint bármelyik tengerpart a világban! Pedig azért nem semmi helyeken voltam...
Egyedül Montenegró, Kotor ért fel ehhez hasonlóval! Meg talán Új-Zéland ütötte meg ezt a szintet... (S az se a tengerpart miatt! 😅)
Szóval Tahiti, Bora-Bora, Samoa, Hawai, Kajmán-szigetek, Karib-térség, Közép, Dél-Amerika, Földközi-tenger térség körüli hűha hype ide, v oda, egyikük se mozgatott meg annyira, mint a magas hegyek, a zöldellő rétekkel, dombokkal tarkítva!
Mennyivel jobban esik, mennyivel finomabb, kellemesebb itt a levegő s a napsütés is, mint a tengerparton! Nah meg az a csend, ami abba a majd 2000 méter magasságban van, ahol voltunk!!! Aaah! Imádtam!
Elgondolkodtatott, hogy 33 évesen jutottam el oda, h megismertem önmagam ezen részét, hogy mi a nekem való, hol érzem jobban magam.
Mármint azzal tisztában voltam mindig is, h szeretem a természetet, s az erdőt, a fákat, a hegyeket.
De 26-27 évesen, mikor hajóztam, jöttem rá, h oké, ez a vizes, tengerparti téma nem nekem való. Sőt az egyik végletig is eljutottam azzal, h rájöttem, h utálom a homokos tengerpartot!
De csak most 33 évesen jutottam el a másik végletig, hogy a magas, sziklás hegyeket imádom!
Az első nap Salzburgban voltunk, ahol sajnos borongós, olykor esős idő volt. Szeretem ezeket a régi típusú osztrák/német házakat is! Szép város, de kicsi. Az nem tetszett, h nehezen találtunk szabad éttermet. Több helyre csak foglalással lehetett volna leülni.
A második nap tetszett nekem a legjobban. Gyönyörű szép napos időben látogattunk fel a berchtesgadeni Sasfészekbe, ahol Hitlernek volt nyaralója. Maga az épület nem egy nagy was ist das, de amikor Gáborral hátramentünk, az épület mögötti magasabb sziklás részre, ahová már a többi turista se nagyon jött, ott abban az 1834 méteres magasságbanl olyan boldog voltam, olyan csend és nyugalom volt! Az a friss levegő, az a tisztaság, s a finoman, kellemesen melengető napsütésben én úgy éreztem magam, h nekem ez a mennyország!
Egyszer hallottunk csak távoli kolompokat, amik valószínűleg a birkák, marhák, akármik nyakában lehetett.
Akkor futott át a fejemen egy ilyen vicces gyermeki gondolat, h én itt szeretnék lenni vadakat terelő juhász. 😁✌️🐑🐄🐕
Gyönyörű volt a még fölénk magasódó másik hegy, s az alattunk, körülöttünk elterülő, változatos táj, hegyekkel, sziklákkal, dombokkal, dús, zöldellő mezőkkel, s a gyönyörű Königsee-vel.
Szóval nekem ez volt nem csak ennek, de minden eddigi nyaralás/utazás/kirándulásom fénypontja. 😊 ❤️
Ezután visszamentünk Salzburgba, s felmentünk a siklóval a várba.
Magyarországon sajnos nincs ilyen jó állapotban lévő vár. Eléggé el is faradtunk, mire körbejártuk.
A harmadik nap pedig elindultunk haza, s útközben megállunk megnézni a Gollinger Wasserfall-t, azután pedig a Lammerklamm-t, s legvégül Hallstatt-ban álltunk meg. Nem csak a képeken szép, hanem élőben is! 😅 🫢
Nagyon szép ez az Ausztria! Sajnálom, hogy eddig nem voltam ezzel tisztában, mert akkor mentem volna már korábban is! 😅
Érdekes volt azt látni, hogy 60, 70+os öregek nagyon fittek. Simán túráznak, tekernek, hegyet másznak! Nálunk meg már az átlag 40 felettiek megvannak halva, ha fel kell menni egy dombra...
...
A nyár utolsó hétvégéjét Tihanyban töltöttük egy szűkebb baráti körben. Ahhoz képest h két, 2 év körüli kisgyerek is volt köztünk, jól elvoltunk. Grillezgettünk, iszogattunk, jakuzziztunk, társasoztunk, strandoltunk. Szépen elvoltunk.
Én még a gyerekekkel is játszottam, olvastam mesét, meg ilyenek... 😅🫣🤭✌️
Végérvényesen is 30 +osak lettünk. 😊
Teljesen máshogy "szórakozunk" már, mint anno huszon x évesen.
Amivel nincs baj, csak még azért olykor feltűnik ez, h változunk. 😊
...
Melóban augusztus utolsó kb 2 hetében egyedül voltam. Csend és nyugalom volt, aminek nagyon örültem. Aztán mikor visszatért a tulaj, nagy, hangos, ördögi kacajjal annyit mondott, h visszatértem, végetért a jóvilág! 😅
Amúgy viccelt csak. Jó fej. Bírom. 40 éves. Mintha bátyám lenne.
Volt mit átbeszélnünk, mert azért csak szorgalmasan dolgoztam így is egyedül, s közben gyűltek szépen a to do list-en a teendők.
De amúgy véget ért tényleg a nyugi.
Szeptembertől ismét minden hétfőn oktatásokat kell szervezni, s azokat lebonyolítani, ami melós. De legalább most már csak 2 hónapig megy ez, mert novembertől már a kari hajrá van, s akkor már nincsenek oktatások. Mondjuk nekem bőven elég volt márciustól júliusig minden hétfőre szervezni a 4 felé oktatást... 🙄 😴😵💫
Amúgy nem bánom, h véget ért a nyár. Én amúgy is jobban szeretem az ősz első felét és a tavasz második felét.
Elég sűrű volt ez a nyár, s el is fáradtunk így a végére. Gábor már szóvá is tette, h le van merülve, s szeretne végre már egy la dolce fiesta hétvégét, amit szeptember első hétvégéjén meg is kapott. 😊
Amúgy a sok program ellenére szépen sikerült halandom a némettel, s ahhoz képest, h csak napi átlag fél órákat tudtam tanulni, szépen sikerült befejeznem az alapokat, azaz az eddig tanultak felfrissítését, s most kezdek bele az új anyagba a múltidővel, feltételes móddal, jövő idővel, visszaható igékkel és hasonló finomságokkal. ☺️🤓😱
Nah! Nagyvonalakban ennyike!
Csók!
Rion
😘
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Rohan az idő, s vele együtt már a nyár 2/3-án is túlvagyunk. A hetek is elröpködtek úgy, h nem németeztem. (b@ssza meg!)
Hol Gábor szülinapját szerveztem, hol Liszabonról olvastam és terveztem. Aztán jött a pénzügyeim újraszervezése, bank keresés, új számla nyitás, + nyugdíjbiztosítás keresés/kötés, + állampapírooook, befektetéseeek, + eurós számla nyitááás! Millió az ügy! Kis apróságok, de utána olvasni dolgoknak, és a sok opció közül választaniii! Pikk-pakk eltelik a szabadidőm! 🧐😕🙄💁
Nah de lássuk miket jegyzetelgettem össze az elmúlt 2 hónapban;
Még Júniusban volt, hogy Gábornak szerveztem a harmincadik születésnapja alkalmából egy kis meglepi összejövetelt a haverjaival.
Volt torta, tüzijáték, éneklés, köszöntés, meglepetés, iszogatás. 😊 Sikerült meglepni Gábort, s örült neki.
A 3 x-re való tekintettel 3 alkalommal kapott tőlem 3 különféle ajándékot.
Először még egy kubai Salsa bárba vittem el, ahova már rég szeretett volna eljutni.
Aztán volt ez a születésnap megszervezés, ami nem volt egyszerű, mert nem vagyok olyan szoros kapcsolatban a barátjaival, meg ugye mi is sokat vagyunk együtt szóval lenyegében a parkos elvonulásaim alkalmával szerveztem. (Van egy kedves helyem a város közepén, ahol majdnem minden nap meló után megállok hazafelé menet, s általában itt szoktam a legtöbbször németet tanulni, ha csak nincs más elfoglaltságom. 😊)
A harmadik ajándéka pedig egy tacsis ajándékcsomag volt. Imádja a tacsikat, s így kapott tacsis pólót, papucsot, boxert, gyűrűt, táskát, meg 2 konyhai asztalra alátétet. Nézheti őket. 😅
Ez is beletelt nem kis időbe még összevadásztam őket különböző oldalakról, de azt hiszem kimaxoltam ami tőlem tellet.
Mondta is meghatódottan, h még sose kapott senkitől ilyen emlékezetes születésnapi köszöntést. 😊 🤗❤️🎂
Üdv a harmincasok klubjában és Isten éltessen mégegyszer! 😘
...
Meló után elvittem szervizbe a biciklim. Szerencsére nincs semmi baja, csak mivel az elmúlt hónapokban beletettem kb 700 km-t így nem ártott egy általános éves kontrollon megnézetni. Rossz érzés volt otthagyni, s kicsit stresszeltem is, és reméltem, hogy gond nélkül épségben visszakapom, s nem lépnek le vele. 😅
...
Velünk amúgy minden okés. Elég sűrűre sikeredett ez a nyarunk. Majdnem minden hétvégére lett valami programunk, s idén nyáron 2x is megyünk külföldre. Egyszer már ugye voltunk júniusban Lisszabonba, s majd augusztus végén is megyünk, s bepótoljuk a tavaly elmaradt salzburgi visitet. Gábor szüleivel megyünk, apja vezet, s bejárjuk a környéket.
Első nap megyünk Grödig községbe, ahonnan indul az Untersbergre, Salzburghoz közelebbi csúcsára a kabinos felvonó.
2.nap: Salzburg: dóm, fellegvár (Hohensalzburg), Mozart lakó- és szülőháza, Mirabell kastély és park, hajózás a Salzachon, esti séta, ilyesmi.
A németet újra elővettem, s ismétlem az A1-A2-es szinten tanultakat. Munka után a nyelvtanhoz gyakran nincs kedvem/energiám, s lehet a nyári lazaság miatt is, de inkább a könnyedebb videós témákat nézegetem. Easy German-t, learn German fast-et, Dein sprachcoach - t, meg dkh_institut-ot nézek. Ezekből az easy german nagy kedvencem s Kari-t, meg az osztrák meleg srácot Matthias-t, nagyon szeretem benne! 😍❤️
...
Molang sorozatra kattantunk rá még a nyár elején. Kis idétlen, az első 2 rész után meg is állítottam, h köszi ennyi elég volt, de aztán Gábor csak elérte, h nézzük, s néha esetenként megnézünk 2-3 részt. Aztán ilyen kis szerethető sorozat lett. Gáborral mi is ilyenek vagyunk. Ő Molang én meg Piu Piu. 😊
...
Rengeteg a turista a belvárosban. Napközben alig hallok magyar beszédet! Ami nem is zavar, csak feltűnt h minden felé nyelven beszélnek mellettem, akárhányszor sétára kényszerülök a bicikli helyett.
...
Egyik este elmentünk bulizni Stranger Things retrobuliba, ami baromi jó volt! Nagyon éltem ezt a 80as évek zenéit! 😍❤️❤️❤️❤️😍
Juciéknál iszogattunk és sikerült jó részegre innom magam. 😅✌️
Sok volt már alapozáskor az a 5 pálesz nekem, aki alig szokott inni.
Buliban folytattam whiskey kólával... 🙄 🙊🙉🙈
Am végig jó voltam. A mozgástól nem éreztem, h baj van. (mert már akkor is annyira részeg voltam, csak épp tudtam még kulturáltan tartani magam) 😅
Otthon volt az, h beértünk a szabad levegőről lakásba, aztán lehet a meleg levegő is rátett, de alig tudtam beszélni, s annyit hánytam, mint utoljára taknyos huszonévesen.
Gábor szegény először látott ennyire káón. Mindig segíteni akart, de csak érthetetlenül hadováltam (szokás szerint biztos morogtam) valamit, s mindig elküldtem.
Egész nap döglöttem. Annyira kivoltam, h csak késő délután tudtam először valamit is enni. Amúgy még délután is hánytam! 😅 🙈🙉🙊
Szerintem életemben most másodjára voltam ennyire K.O. 🙄🙅🤷
...
Július utolsó hetén is még intéztem a pénzügyidolgaim. Végre megérkezett a második bankkártyám is, így a pénzem egy részét oda teszem át tartaléknak, s oda vittem át az egész havi kiadás, csoportos beszedési bizbaszokat is az úgynevezett egyszerűsített bankszámlaváltással.
A pénzem másik részét pedig euróvá teszem az eurós számlámra szintén tartaléknak, a harmadik részét befeketetem egy kis kamatozásra, a negyedik részét pedig állampapírba.
Eddig ültem csak rajtuk, de ez a forint gyengülés, inflációs dolog megmozdított, h tegyem őket hasznossá, s kezdjek el hosszabb távban gondolkodni.
Napi szinten követem már az euró árfolyamot, s ha éppen kedvezően alakul a helyzetem akkor apránként váltogatom át euróvá a vagyonom 1/4-ét.
A 2 befektetesből az egyiket euróba gondoltam, de inkább nem vágtam bele, mert 6 éves a futamideje, s ilyen bizonytalan időkben nekem az túl sok idő, főleg, h szinte ugrásra készen állunk Gáborral, h ha úgy borul a bili az országban, akkor mi dobbantunk Bécsbe, vagy Deutschlandba. Ezért olyan opciókat használtam, ami online intézhető. A Magyar Államkincstárnak is van appja, s csak egy éves futamidőkbe nyomulok így, h bizonytalanság van.
...
Július utolsó hétvégéjén Gáborral lementünk a már szokásosnak nevezhető éves debreceni, hortobágyi hosszú hétvégénkre.
Sétáltunk Debrecenben, és ellátogattunk a szokásos helyünkre a Hortobágyi csárdásba hamikázni egy jót. Meg egyik este Gábor családjával vacsoráztunk. Jó volt. Szeretem ezeket az éves visiteket. 😊 ❤️
Szóval elrohant a nyár java! Németre meg rá kell feküdnöm, mert eddig leginkább mindennel foglalkoztam csak azzal nem...🙄 🤬
Nagyjából ennyi az előző részek tartalmából. 😊
Csók!
Rion 😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Szerda este repültünk ki a tulajjal Lisszabonba, ahol csütörtök egész nap konferencia volt. Az európai régió tartott beszámolót az elmúlt évekről, eredményekről, tervekről.
Eléggé leszívta az agyam az egész napos koncentrálás. Volt akit jól értettem és volt akit kevésbé.
Este pedig mentünk az LX Factoryba vacsorázni, ami olyasmi, mint nálunk a Gozsdu udvar, csak a miénk szerintem jobb, fancybb + belvárosban van s nem a halál faszán.
Amúgy sok értelme nem volt nekem ott lenni. Megértettem, hogy a tulaj azért vitt magával, hogy megismerjem a vezetőséget, képet, feelinget kapjak a cégről.
Elbeszélgettem néhány korombelivel, de az átlag életkor inkább 45 körül lehetett. + Én nehezebb helyzetben voltam, mert először voltam kint, nem ismertem senkit + csak 1 éve vagyok a cégnél, szóval nem igazán tudtam miről beszélgetni. + Amúgy se szeretem az üres fecsegéseket még magyarul sem.
De amúgy hálás vagyok neki, hogy kivitt, s hajlandó volt rám pénzt, türelmet s energiát áldozni. Jól esik. 😊
Kaptam is az utazás előtt tőle ismét + supportot, szóval egy szavam nem lehet. 😊💰💸❤️
Amúgy az meglepett, hogy a reptéren való kb 1,5 óra várakozást + a kb 3,5 órás repülőutat milyen jól végigbeszéltük mindenféle témában.
Pénteken a tulajjal délelőtt elmentünk sétálni a belvárosba. Délután pedig elköszöntünk. Ő ment vissza Bpre, én pedig mentem Gábor elé a reptérre.
Lisszabon eléggé... érdekesss.... 😅
Gábor is, a tulaj is, és én is közel azonos véleménnyel vagyunk a városról. Szép és jó, de... 🙄
Akinek bejön Nápoly, vagy Dél-Olaszország, annak befog jönni Lisszabon is. 😅 Ezzel azt hiszem sok mindent elmondtam...
Személy szerint nekem több volt a negatív tapasztalatom, mint a pozitív, de ugyanakkor a pozitívak nagyobb súlyt nyomnak a mérlegen.
Miután visszatértünk Pestre, azt beszéltük Gáborral, h amúgy Lisszabon hasonlít a 8kerre. 😅
Összességében kb 3.9-re értékelném a várost. (Egy 5 fokú skálán)
S íme a pozitív és a negatív tapasztalatok:
Negatív:
- Már az első nap feltűnt, s minden egyes nap csak morogtam a hullámos utak/járdák miatt. Ha nem figyel oda az ember, akkor könnyen kitörheti a bokájapát, félre léphet, felbukhat stb...
Értem én, h ez is 7 dombra épült, de érdekes módon Rómában sose voltak ilyen problémáim, pedig voltam már egy jópárszor...
S ebből fakadóan olyan silány szar minőségűek az utak, h mind gyalog, mind tömegközlekedéssel szörnyű volt!
S ha már tömegközlekedés...
- Ami tömegközlekedés néven mernek üzemeltetni, az egyszerűen KA-TASZ-TRÓ-FA!!! Ez volt számomra a legbosszantóbb, s nap nem telt el, h ne átkoztam volna el a várost ezért! Gábor 2 napig nyugtatgatott, de amikor a harmadik napon nem tudtunk eljutni vonattal Sintrába, akkor már ő is idegbe került...
A vonatnál kiderült h sztrájkolnak. Eléggé bosszantó volt, hogy angolul be se mondták a hangosba, s kiírva se volt sehol semmi angolul, mi meg megvettük az oda-vissza jegyet az automatából... A városban meg csak 20 percenként közlekedtek a járatok, ha egyáltalán közlekedtek...
A reptérre se tudtunk kimenni, mert nem jött a busz, s szerencsére egy kanadai csaj várt ott velünk s hívott übert, mert már az is idegbe volt, s hozzá betársulva jutottunk ki.
Szóval a bérletre, amit vettünk, lényegében csak a pénzt dobtuk ki feleslegesen, mert többet kellett sétálunk a nem, vagy csak alig járó kiszámíthatatlan közlekedés miatt.
- A szintén ritkán járó metrónál meg sem várják az emberek, h leszáljál. Az ajtó egyik felén leszállhatsz, a másik felében meg már tolakodnak fel.
- A kiszolgálás is... A céges rendezvényen az egyik pincért neandervölgyinek hívtam, mert olyan durva mód bökte oda nekünk a borokat, h vöröset vagy fehéret kérünk, h több kolléga arcán láttam, ahogy belenéz a csaj arcába, h neked meg mi bajod van?
Voltunk rooftop-on is, s totál lesokkolt, hogy ilyen helyeken is mi van...
Kezdődött azzal, hogy úgy vette fel a rendelésünk, h "what do you want?"...
Aztán az ételt úgy hozta ki a pincér, hogy a keze és a tányér között volt az én késem, s úgy tette elém az ételt, hogy a kezében a kés felém nézett. Majd miután letette az ételt, akkor rendezte el nekem a villát és a kést az asztalon... 🙄 🙈🙉🙊😵😵💫🤯☠️
- S nem csak a kiszolgálás minősége, de a sebessége is negatív "élményekkel" szolgált. De nem csak az éttermekben, kávézókban, hanem pl a Lidlben is oly a geci lassan dolgozott a kasszás. Oké h a vevő még lassabb volt, de ezt a töketlen, lomhaságot sose bírtam...
- A pastel de nata-tól se dobtam el az agyam, pedig 4 helyen is ettem, amiből az egyik hely a "fő" cukrászda volt a Jeromos kolostor mellett, ahol a szerzetesek "titkos" receptje alapján készül... 🙄
Itthon is meg Rómában is ettem már finomabb ilyen pudingos, vaníliás péksüteményt...💁🙄
- Ha minden utcában nem is, de sokféle terjeng a húgy és szarszag...
- A helyiek, főleg a fiatalok eléggé igénytelenek. Persze vannak kivételek, s nem általánosítok, de sok ilyet láttunk. Mondjuk aki ilyen halál laza, hipster srác, annak biztos egy Mekka ez a város... 🙄 🤷
Többször sokkolt, hogy a legnagyobb retekbe képesek leülni, vagy belefeküdni. De úgy hogy tiszták! Mármint h láttam a szemükben/arcukon, h nincsennek beállva.
Pl.: az alapból fehérre mázolt fal alapzata már fekete volt a kosztól. Nah! Ők oda simán befeküdtek s ott társalogtak, mert ott volt egyedül árnyék... 🙄 🙃
- A portugál kaják, piák sem jöttek be. Meglepő módon Gábornak se. Egyedül a grillezett szardinia tetszett nekem.
- Sok a befalazott, vakolatlan épület, amiken látszik, h évek óta ott rohadnak használatlanul. Pár nap után már zavaró volt, h szinte minden utcában (még a belvárosban is) van ilyen balkáni épület...
- Sok a koldus, a kéregető, a rosszarcú, a drogárus.
- Zsúfolt, büdös, koszos város. Én is és Gábor is buktunk már fel, illetve csúsztunk meg a sok utcai szeméten.
Pozitív:
+ Grillezett szardínia, illetve a fesztiválokon, a szűk kis óvárosi utcákon grillezők illatát azt szerettem.
++ Szeretem a portugál helyi mulatósat is, ami város szerte szólt a fesztiválokon. 😅✌️
+++ Élet szeretete, öregek tisztelete. Kifejezetten megható volt számomra azt látni, ahogy a helyi fiatalok spontán módon szerenádot adtak az ablakból kikönyöklő, a hömpölygő tömeget néző öregeknek. S erre azok a szívükhöz nyúltak mosolyogva, majd puszikat dobáltak egymásnak. Imádtam nézni, ahogy a helyi fiatalok önfeledten mulatnak, énekelnek. Valszeg azért is vált(ott) ki ilyen mély érzelmeket, mert anno a kései tizen, korai huszon évesen nekem is részem lehett ilyen kisebb volumenű utcabálokban, bulikban, amiket nagyon szerettem. Emlékszem, h sokszor nem tudtam leülni, mert a csajok mind táncolni akartak velem, mert olyan jól táncoltam, s imádták ahogy megpörgetem őket. Mikor egy szám véget ért, és mentem volna leülni, meg inni, jöttek oda, h táncoljak már velük is. Lényegében csak akkor pihenhettem, amikor a zenészeknek volt szünet, meg amikor lassabb számok mentek, de az ütemesebb, gyorsabb, csárdásnál esélytelen volt a seggemen maradni.
Amikor rámtört a nosztalgiától, boldogságtól és hálával telt mély érzés, hogy mindjárt elsírom magam, akkor leugrottam a korlátról amin ültem és söröztem, s elkezdtem Gáborral is táncolni. Aztán vonatoztunk is a tömeggel, aminek az arra jövő szirénázó mentő sem vetett véget. Ketté vált a tömeg, elment a mentő s folytatódott a buli! Imádtam!!! ❤️❤️
++++ A vár és az óváros Alfamát nagyon éltem. Valamiért én az óvárosokért jobban odavagyok. Nem hiába volt a hajózás során is az egyik legkevesebb kikötő a számomra Dubrovnik, Kotor és Rodosz. 😊 Enegem kurvára hidegen hagy a homok, pálmafa, tűző napsütés, tengerpart. Sőt! Rühellem a homokot!
+++++ A fesztiválok, a zene, a hangulat, a pozitív, életigenlő energiák. Imádtam, ahogy együtt énekelt és táncolt a tömeg. Ezek olyan erős energiák voltak a számomra, h többször voltam libabőrös, s könnyeztem be. Nagyon jó volt benne lenni ebben az örvényben.
Volt olyan pillanat is, amikor objektíven, kivülállóként éltem meg az adott pillanatot, s azt gondoltam, h nah! A sok rossz tulajdonsága mellett ez például szép és jó dolog az emberiségben! Ilyenkor erősen azt éreztem, h szép az élet, s hálás voltam, h a negatívumok ellenére is részese lehettünk Gáborral ennek a forgatagnak. ❤️🥲🙏
Csók!
Rion 😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Kint ülök Gábor erkélyén, s boldogan ringatózom a függőágyban, élvezem a napsütést, a lágy szellőt és a madarak csicsergését, s "szokásomhoz híven" az életen töprengek. Azon, hogy repülnek a napok.
Ahogy közeledek a szülinapomhoz, úgy érzem h az élet is ilyen gyorsan elrepül. + Elszomorít az is, hogy 33 évesen már így érzem. 🙄😒
Vegyesen kavarognak bennem az érzések. Sokat nosztalgiázom. Nem mondom, hogy minden nap, de kb heti ötször biztos.
Van amikor visszanézegetem a Google photos képeket, amik kb 2011 óta tárolja a telefonjaim fotóit, s a mentett képeket.
Hálás vagyok az eddig élt életemért. Úgy érzem, h minden úgy volt jó, ahogy.
A gyermekkoromhoz mennék vissza szívesen. Sokat eszembe van. Akarva akaratlanul is feljönnek az emlékek, teljesen random mód. Hiányzik az a világ. Hiányzik papám is, s a 85 éves mamámmal is sok időt töltök, mikor vidéken vagyok.
Ez a világ már nagyon nem ugyan az, mint amiben felnőttem.
Ennek a kornak is és annak is megvannak a maga pozitívumai és negatívumai.
Május első hétvégéjén anyuméknál gyűlt össze a család, megünnepelni mamám (85), apum (63), anyum (62), én (33) és bátyám gyerekének (13) a születésnapját. Mind 1 hónapon belül születtünk így egyszerre szoktuk megtartani.
Elgondolkodtató, h mekkora különbségek vannak köztünk. Családon belül is mekkora világnézeti, értékrendbeli, stb különbségek vannak...
Régen szerintem azért is volt számomra szebb az élet, mert szinte semmit se tudtam a világban történő eseményekről. A falu, ahol felnőttem volt számomra a világ közepe s az úgy volt tökéletesss, boldogságosss a számomra.
Annyi szép helyen jártam már a világban, s mégse fogott meg úgy egyik se igazán, h azt mondjam, h huuu itt akarok élni!
Ez is elgondolkoztat, h ez elcseszettség v kiváltság h én itthon vagyok otthon és egyben boldog? 🙄 🤔
Minden évben megyünk valahová külföldre, ami tök jó. Feltölt, kikapcsol stb, de nincs egyik hellyel kapcsolatban se az az érzésem, h szerelmes vagyok abba a helybe, és ott akarok élni.
Kicsit frusztrál, h az ismerőseim körében többen nem így éreznek.
Persze simán lehet, h ez meg fog változni! Másról sem szól az élet csak az állandó változásról!
De jelenleg nem ér közvetlenül semmi olyan veszély, hátrány, hiány, szóval semmi negativitás, ami miatt rosszul érezném magam. Lehet ha akarnék gyereket, v házasodni, vagy bármi diszkrimináció érne az életben, akkor biztos nem így gondolnám, de nincs semmi olyan, ami okán korlátozva, megkülönböztetve érezném magam. Ahogy jelenleg élek, azt boldog, és teljes életnek érzem.
A politikát teljesen offoltam. A híreket csak annyira nézem, ami fb-n szembe jön. Kivontam magam. Gábornak is mondogatom amikor látom, h azzal foglalkozik, h engedje el. Ne mérgezze magát feleslegesen.
...
Kétlaki életet élek. Télen tömegközlekedek és nálam lakunk Kispesten, a nyári időszakban pedig Gábornál élünk a Corvinon, és biciklivel közlekedem. Kispestre ritkábban járok haza biciklivel tavaly nyárhoz képest. Így hogy már a metró jár egészen a Kálvin térig, s nem kell átszállogatni, így már gyorsabb és kényelmesebb a metró. Főleg h a Nagyváradon nem áll meg csak áthalad.
Nagyon jóa bicaj! Imádom! 😍❤️ Tetszik a robosztussága, s külön imádom, mikor a tükörsima aszfalton csapatom s jó hangosan hallatja a hangját, ahogy a vastag gumi gurul az aszfalton. Jó mély, kicsit vészjósló hang! Mintha egy darázsraj lennék! 😅 🐝
Szeretem, mikor nincs kocsi, város zaj, s pl amikor a rakparton csapatom hétvégenként, akkor az emberek erre a hangra kapják fel a fejüket, h úristen, mi közeledik?! 😅
Vagy ha nagyon tolom neki, akkor az elektromos meghajtás hangját hallják, de az nem olyan egyedi, a sok roller és minden más elektromos meghajtásos kütyühez képest. 🙄😁
Korábban már írtam, hogy eleinte feszengtem azon, h sokan megnéznek, s utána fordulnak, de ez már szerencsére teljesen elmúlt.
Egyre több a bicajos és a rolleres is. Jó látni, s örülnék, ha egyre többen lennénk, s Budapest is végre "nyugatizálódna".
Nagyon utálom a sok kocsit! Sokat rontanak a város élhetőségén.
Részt szoktam venni közvélemény kutatásokban. Telefonon is szoktak keresni, meg az online kérdőíveket is töltöm, meg van 2 app is ( ez meg ez), ahol mindenféle aktuális kérdésekre lehet válaszolni, s május utolsó heteiben többször volt ez téma. Budapest legnagyobb problémájának mindig a Fideszt nevezem meg + a sok autót, kevés mélygarázst.
Támogatnám a dugódíj, valamint a napi kedvezményes P+R parkolási díj bevezetését, s ezen parkolóktól a kedvezményes jegyek, bérletek bevezetését a tömegközlekedésre, s innen a járatok kialakítását, bővítését a belső kerületek felé, ahol pedig kezdetben egyes zónákban bevezetném a közterületen való parkolási tilalmat, kivéve a helyi lakosoknak és a zöld rendszámú járműveknek, valamint, ahol nincs parkolási tilalom, ott jelentősen megemelném a parkolási díjat, de a mélygarázsok díjának növelését befagyasztanám.
Támogatnám továbbá a rakpart részleges lezárását. A biciklisávok bővítését, fejlesztését, a rollereknek a kijelölt tárolópontok kialakítását, s ezeknek, valamint a MOL bubinak a további bővítését.
...
Június első félben megyünk ki Lisszabonba a cég tulajjal a disztribútori találkozóra. 1 nap konferencia, aztán ő megy haza, én maradok, másnap jön Gábor, s 4 napot holidayezünk ott. 😊 😎🥳
Izgatottan várom. Remélem minden rendben lesz.
Május 27 - Péntek:
Voltam a fodrászomnál. Annyira szeretek hozzá járni! Örülök hogy rá találtam! Kellemes a szalon hangulata. Olyan modern, új hullámos. 😊
A fodrászom maga a szalon tulaja, kedves, mosolygós, 28 éves hippis srác. Nagyon chillies, nyugalmat áraszt magából, s mindig feltölt. Olyan külsőre, mintha egy északi manusz lenne. 😅
Szőke, kb vállig erő göndör hajú, fekete keretes szemüveges.
A hajvágás utáni napokban mindig megszokták dicsérni a hajam melóban is a fodrászok, ha bejönnek hozzám az irodába. 😊
Szeretem nagyon a göndör hajam. 😍❤️
Az elmúlt negyed évben növesztettem is, s többet is kell vele foglalkoznom, mert hát a göndörséghez hossz kell, aztán ezzel a kettővel így együtt (hossz + göndörség) van meló!
Meg hát ugye fodrász termékek értékesítésvel foglalkozunk, szóval kiprobalom, használom én is a termékeink! 😅
Amúgy minden okés. Peace&Love van. Születésnapom beültünk a Beerstro14-nek a belső udvarára, ahol megvacsiztunk, majd kiültünk a törzshelyünkre a Mikszáth Kálmán térre iszogatni. Imádom ezt a multikultis közeget és hangulatot, ami itt van! 😍❤️
Másnap leutaztam anyumhoz. Jó volt a vidéki friss levegőn lenni.
Gábortól kaptam egy borosta/szakáll növesztőtborosta/szakáll növesztőt, amivel már vagy 2 éve szemezek, s majd Lisszabon után kezdek el alkalmazni. Kíváncsi vagyok, h milyen lesz az eredménye.
Nagyjából ennyi az előző részek tartalmából. 😊
Csók!
Rion 😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nagyon együtt tudok érezni Kristóf ezen gondolatával;
"Néhány évvel ezelőttig afféle rutin volt nálunk, hogy ha repülőre szálltam, megöleltem Nimit, a férjemet, és így szóltam:
„Ha lezuhannék, tudd: szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz, nincs semmi szomorkodnivalónk, az életünk csodálatos, semmi sem történhetett volna jobban. Mindent megkaptunk, amit megkaphattunk.”
Ilyenkor ő rendszerint a számra tapasztotta a kezét, és azt mondta: „Ne mondj ilyeneket, félek, hogy rossz karmát hoz magával”, én pedig azt mondtam: „Rossz karma az, ha boldogtalan életet él az ember, a miénk viszont boldog.
És különben is, rossz karmát az kap, aki tetű módon viselkedik másokkal, csal, hazudik, utálkozik meg irigykedik – mi nem ilyenek vagyunk, így nincs mitől félnünk. A haláltól sem.”
Mostanra afféle kompromisszum született közöttünk. Én nem beszélek olyan sokat a halálról, ő pedig megértette, hogy ha nem mondom is ki, így gondolkodom, ahogyan fent leírtam.
És ha valami igazán fontos mondandóm van róla, azt azért türelmesen végighallgatja. Mint, mondjuk, azt, hogy mi legyen a testemmel, ha úgy alakul, hogy én előbb lépek le, mint ő.
Pontosan tudja, hogy először is semmiféle világraszóló kesergésre nem vágyom – elképesztően sokszínű, világokon átívelő, leírhatatlanul érzelemgazdag, és tapasztalatokkal, kalandokkal teli életet éltem eddig is.
Ha úgy jön ki a lépés, hogy nekem ennyi jut, akkor ennyi jut, nem hiszem, hogy ha kétszer ennyit kapnék, akkor kétszer ilyen boldog ember lennék, így hallani sem akarok a „de hiszen olyan fiatal volt” frázisról - nem években mérem egy élet értékét.
Ha esetleg feldobom a talpam, az biztos azért lesz, mert úgy kellett történnie – eleget írtam, mondtam, cselekedtem ebben az életben, nincs ebben semmi tragikus.
Még azt sem mondanám, hogy a világon mindent megtettem azért, hogy hosszú életem legyen, hiszen egyrészt az átlagosnál kicsit veszélyesebben élek
– egészségbiztosításom kábé tizenkét éve nincs, mert összevissza utazom a világban, és ha mindenhol turistabiztosítást kötnék, mostanra három magánklinikán végzett nyitott szívműtét árát költöttem volna el biztosításra.
Emellett huszonöt éves koromig kizárólag gyorskaján éltem, az alvásra mint olyanra csak az utóbbi fél évben szoktam rá, egyébként kiskorom óta négy-hat órákat pihentem éjszakánként, és szeretem a finom borokat meg a jó koktélokat is.
Nem beszélve arról, hogy télen egy mindössze nyolcfős faluban, Agios Georgiosban élek – ahol a szomszédjaink egy hatvanas éveik végén járó brit házaspár, akik hozzám hasonló lazasággal tekintenek a halálra:
amikor ideköltöztünk, Nimi elkérte tőlük a környékbeli dokik telefonszámait, és hamar kiderült, hogy kórház egy óra negyvenhét perces autóútra van tőlünk.
„És mi lesz, ha ne adj’ isten… történik veletek valami?” – tette fel a kérdést Nimi Wendynek és Iannek, akik bár több mint kétszer annyi idősek, mint ő, de a mai napig mindennap úsznak a tengerben (decemberben is), és jobb formában vannak, mint a legtöbb húszéves, akit ismerek.
Ian elmosolyodott, és így felelt: „Ez a helyzettől függ, de ha például agyvérzést kap valamelyikünk, egyszerűen csak meghalunk” – majd felemelte a borospoharát, és nevetve koccintottunk.
Sokadszorra éreztem úgy, itt, a világvégi falunkban, hogy végre igazán hazataláltam: valahogy így vagyok ezzel én is. Sokkal jobb lenne, ha eljutnék a kórházig, ahol – ahogyan azt tették a stroke-ot kapott édesanyámmal – gépekre kötnének, és még három napig élőhalottként hevernék egy kórházi ágyon öntudatlanul?
Nem hiszem. Nekem nem. Nimi számára azonban mindez kissé morbid poén volt – ő olyan családból érkezik, ahol a tragédiák afféle életszobrászként alakítják a rokonság történelmét.
„Talán azért nem tudjuk elengedni a szenvedést, gyötrelmet, halált, mert olyan sok rokonunk került koncentrációs táborba a holokauszt során” – mondta, amikor édesapámmal és nagynénémmel a közeli taverna teraszán csevegtünk.
„Igen, de a nagymamád visszatért Auschwitzból. Ez jó hír. A nagypapád pedig több száz zsidót mentett meg, és Izraelben halhatott meg idős korában – ez is szerencsés helyzet” – felelte a papám, majd hozzátettem:
„Az emberek amellett, hogy érzelmileg kötődnek a személyes tragédiáikhoz, egy idő után azzá az emberré válnak, aki »elvesztette az anyukáját«, akinek »munkatáborban volt a nagymamája«,
amik természetesen formálnak minket, de nem szabad, hogy a balsorsunkkal azonosítsuk magunkat. Annyival többek vagyunk mindannyian.” Azóta már nyugodtabban beszélgetünk a halálról.
Nimi tudja, hogy másra nem vágyom, mint hogy akiknek fontos voltam, osszanak meg emlékeket, történeteket azzal kapcsolatban, mi mindenen mentünk keresztül együtt, legyen szó egy szívtől szívig beszélgetésről vagy egy féktelen mulatságról.
Ajánlom, hogy Madonna Spotify-csatornájának hallgatottsága a halálom hetében rekordot döntsön, és ne csak a Power of Goodbye pörögjön – az Express Yourself, a Deeper and Deeper, a méltatlanul alulértékelt Going Bananas inkább kedvemre való.
Emellett azt szeretném, hogy a lehető legkevesebb pénzt költse bárki arra, hogy a testemet eltemesse, ide-oda szállítsa, balzsamozza és tárolja – egy gyors hamvasztás, aztán, ahogyan azt Kata mamával és Özge kutyával is tettük:
lehet belőlem maréknyi adagokat szétszórni itt-ott, barátok, családtagok, ismerősök körében, olyan helyeken, ahová életemben sosem jutottam el, és olyanokon, amelyeket különösen szerettem. Lehet improvizálni – minél több helyre eljutok, annál jobb.
Ja, és persze tök jó lenne, ha tovább támogatnátok és segítenétek a számomra, számunkra fontos ügyeket, és szervezeteket – a mélabú lecsengése után pedig koncentráljunk az élők életére. Én addigra úgyis máshol leszek
– nem tudom, hogy a Nirvánában, a mennyországban, a pokolban, újjászületek, szellemként kísértek majd az örökkévalóságig, esetleg úgy, ahogy vagyok, megszűnö létezni, és slussz-passz, de ezen – ahogy a halálom körülményein sem – nem fogok aggodalmaskodni.
Így aztán óriási gesztus volna tőletek, ha ti sem aggodalmaskodnátok majd értem. Az élet megy tovább – nálam sokkal fontosabb, nagyszerűbb, különlegesebb emberek halála után is felkelt a nap másnap reggel.
Ha néha elgyengülnétek a vélt vagy valós tragédia súlya alatt, emlékezzetek rá, hogy az elmúlással kapcsolatos ars poeticám végtelenül egyszerű: éltem, jó volt, meghaltam, az is jó lesz.
Steiner Kristóf I #Lélekbonbon I A szöveg részlet a WMN magazinban megjelent írásomból."
