Nagyon együtt tudok érezni Kristóf ezen gondolatával;
"Néhány évvel ezelőttig afféle rutin volt nálunk, hogy ha repülőre szálltam, megöleltem Nimit, a férjemet, és így szóltam:
„Ha lezuhannék, tudd: szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz, nincs semmi szomorkodnivalónk, az életünk csodálatos, semmi sem történhetett volna jobban. Mindent megkaptunk, amit megkaphattunk.”
Ilyenkor ő rendszerint a számra tapasztotta a kezét, és azt mondta: „Ne mondj ilyeneket, félek, hogy rossz karmát hoz magával”, én pedig azt mondtam: „Rossz karma az, ha boldogtalan életet él az ember, a miénk viszont boldog.
És különben is, rossz karmát az kap, aki tetű módon viselkedik másokkal, csal, hazudik, utálkozik meg irigykedik – mi nem ilyenek vagyunk, így nincs mitől félnünk. A haláltól sem.”
Mostanra afféle kompromisszum született közöttünk. Én nem beszélek olyan sokat a halálról, ő pedig megértette, hogy ha nem mondom is ki, így gondolkodom, ahogyan fent leírtam.
És ha valami igazán fontos mondandóm van róla, azt azért türelmesen végighallgatja. Mint, mondjuk, azt, hogy mi legyen a testemmel, ha úgy alakul, hogy én előbb lépek le, mint ő.
Pontosan tudja, hogy először is semmiféle világraszóló kesergésre nem vágyom – elképesztően sokszínű, világokon átívelő, leírhatatlanul érzelemgazdag, és tapasztalatokkal, kalandokkal teli életet éltem eddig is.
Ha úgy jön ki a lépés, hogy nekem ennyi jut, akkor ennyi jut, nem hiszem, hogy ha kétszer ennyit kapnék, akkor kétszer ilyen boldog ember lennék, így hallani sem akarok a „de hiszen olyan fiatal volt” frázisról - nem években mérem egy élet értékét.
Ha esetleg feldobom a talpam, az biztos azért lesz, mert úgy kellett történnie – eleget írtam, mondtam, cselekedtem ebben az életben, nincs ebben semmi tragikus.
Még azt sem mondanám, hogy a világon mindent megtettem azért, hogy hosszú életem legyen, hiszen egyrészt az átlagosnál kicsit veszélyesebben élek
– egészségbiztosításom kábé tizenkét éve nincs, mert összevissza utazom a világban, és ha mindenhol turistabiztosítást kötnék, mostanra három magánklinikán végzett nyitott szívműtét árát költöttem volna el biztosításra.
Emellett huszonöt éves koromig kizárólag gyorskaján éltem, az alvásra mint olyanra csak az utóbbi fél évben szoktam rá, egyébként kiskorom óta négy-hat órákat pihentem éjszakánként, és szeretem a finom borokat meg a jó koktélokat is.
Nem beszélve arról, hogy télen egy mindössze nyolcfős faluban, Agios Georgiosban élek – ahol a szomszédjaink egy hatvanas éveik végén járó brit házaspár, akik hozzám hasonló lazasággal tekintenek a halálra:
amikor ideköltöztünk, Nimi elkérte tőlük a környékbeli dokik telefonszámait, és hamar kiderült, hogy kórház egy óra negyvenhét perces autóútra van tőlünk.
„És mi lesz, ha ne adj’ isten… történik veletek valami?” – tette fel a kérdést Nimi Wendynek és Iannek, akik bár több mint kétszer annyi idősek, mint ő, de a mai napig mindennap úsznak a tengerben (decemberben is), és jobb formában vannak, mint a legtöbb húszéves, akit ismerek.
Ian elmosolyodott, és így felelt: „Ez a helyzettől függ, de ha például agyvérzést kap valamelyikünk, egyszerűen csak meghalunk” – majd felemelte a borospoharát, és nevetve koccintottunk.
Sokadszorra éreztem úgy, itt, a világvégi falunkban, hogy végre igazán hazataláltam: valahogy így vagyok ezzel én is. Sokkal jobb lenne, ha eljutnék a kórházig, ahol – ahogyan azt tették a stroke-ot kapott édesanyámmal – gépekre kötnének, és még három napig élőhalottként hevernék egy kórházi ágyon öntudatlanul?
Nem hiszem. Nekem nem. Nimi számára azonban mindez kissé morbid poén volt – ő olyan családból érkezik, ahol a tragédiák afféle életszobrászként alakítják a rokonság történelmét.
„Talán azért nem tudjuk elengedni a szenvedést, gyötrelmet, halált, mert olyan sok rokonunk került koncentrációs táborba a holokauszt során” – mondta, amikor édesapámmal és nagynénémmel a közeli taverna teraszán csevegtünk.
„Igen, de a nagymamád visszatért Auschwitzból. Ez jó hír. A nagypapád pedig több száz zsidót mentett meg, és Izraelben halhatott meg idős korában – ez is szerencsés helyzet” – felelte a papám, majd hozzátettem:
„Az emberek amellett, hogy érzelmileg kötődnek a személyes tragédiáikhoz, egy idő után azzá az emberré válnak, aki »elvesztette az anyukáját«, akinek »munkatáborban volt a nagymamája«,
amik természetesen formálnak minket, de nem szabad, hogy a balsorsunkkal azonosítsuk magunkat. Annyival többek vagyunk mindannyian.” Azóta már nyugodtabban beszélgetünk a halálról.
Nimi tudja, hogy másra nem vágyom, mint hogy akiknek fontos voltam, osszanak meg emlékeket, történeteket azzal kapcsolatban, mi mindenen mentünk keresztül együtt, legyen szó egy szívtől szívig beszélgetésről vagy egy féktelen mulatságról.
Ajánlom, hogy Madonna Spotify-csatornájának hallgatottsága a halálom hetében rekordot döntsön, és ne csak a Power of Goodbye pörögjön – az Express Yourself, a Deeper and Deeper, a méltatlanul alulértékelt Going Bananas inkább kedvemre való.
Emellett azt szeretném, hogy a lehető legkevesebb pénzt költse bárki arra, hogy a testemet eltemesse, ide-oda szállítsa, balzsamozza és tárolja – egy gyors hamvasztás, aztán, ahogyan azt Kata mamával és Özge kutyával is tettük:
lehet belőlem maréknyi adagokat szétszórni itt-ott, barátok, családtagok, ismerősök körében, olyan helyeken, ahová életemben sosem jutottam el, és olyanokon, amelyeket különösen szerettem. Lehet improvizálni – minél több helyre eljutok, annál jobb.
Ja, és persze tök jó lenne, ha tovább támogatnátok és segítenétek a számomra, számunkra fontos ügyeket, és szervezeteket – a mélabú lecsengése után pedig koncentráljunk az élők életére. Én addigra úgyis máshol leszek
– nem tudom, hogy a Nirvánában, a mennyországban, a pokolban, újjászületek, szellemként kísértek majd az örökkévalóságig, esetleg úgy, ahogy vagyok, megszűnö létezni, és slussz-passz, de ezen – ahogy a halálom körülményein sem – nem fogok aggodalmaskodni.
Így aztán óriási gesztus volna tőletek, ha ti sem aggodalmaskodnátok majd értem. Az élet megy tovább – nálam sokkal fontosabb, nagyszerűbb, különlegesebb emberek halála után is felkelt a nap másnap reggel.
Ha néha elgyengülnétek a vélt vagy valós tragédia súlya alatt, emlékezzetek rá, hogy az elmúlással kapcsolatos ars poeticám végtelenül egyszerű: éltem, jó volt, meghaltam, az is jó lesz.
Steiner Kristóf I #Lélekbonbon I A szöveg részlet a WMN magazinban megjelent írásomból."
A háború második hetében (március 10 körül) kerültem lelkileg mélypontra, amikor melóban rámtört egy pánikroham.
Nagyon borús volt az elmém. Már azt láttam magam előtt, h szétbombázzák a lakásom, s földönfutóvá válok. Elvesztek mindent, amiket végre már megszereztem. Lakás, bicaj, PS, biztonság, nyugalom, mindent!
Aztán azt gondoltam pár napig, h ha belesodródunk a háborúba, akkor maradok itthon, s megvédem a lakást, meg az országot, s tartott mindez addig, még simán át nem repült egy rakéta (v mi volt már) az egész ország felett anélkül, h riasztották volna a Grippeneket, s ez a geci törpe gnóm meg azt nyilatkozta, h hát ő akkor hallott először erről, mikor felhívta a horvát miniszterelnök, h wtf?! Nah mondom! A kommunista illiberális kurva anyját! Ez az oroszbarát kormány kapitulál s harc nélkül átadja az országot az oroszoknak, mi meg börtönbe kerülünk, ahol kínoznak és megvernek, mert köztudottan meleg és kormány ellenes vagyok, faszom se marad itt így harcolni! Szóval egypár rossz végzet megfordult a fejemben... 🙄☠️
Úgy felstresszeltem magam a lebombázott épületeken is, ahogy a képeket néztem, lehet pánik rohamom volt, v nem tudom, de nem tudtam egy helyben maradni. Le-fel járkáltam, s arra lettem figyelmes, h fáj a kezem és észre vettem, h erősen tördeltem már egy ideje, s agyonnyomkodtam a kézfejem.
Aztán rámtört hőség, s leverte az egész testem a víz! A számban is hirtelen elkezdett felgyülemleni sok nyál, s elöntött az az érzés, h mindjárt hányok!
Mindez melóban, de egyedül voltam. Berohantam a mosdóba, de nem jött semmi. Az arcomra nyomtattam a csapba a hideg vizet. Az segített.
Ezen a mélyponton való átesés után 1 héttel, tehát a háború kitörése utáni 3. héten jutottam el oda, h pl bekapcsoltam újra a pst, vagy néztem valamit a netflixen, mert addig nem érdekelt, nem kötött le semmi.
Anno a covid tökre lepergett rólam, s jól viseltem annak ellenére is h 2x is elveszítettem az állásom, de ez a háború total megviselt.
Április 15 - (nagy)péntek;
Azóta már eltelt bő 1 hónap és már semmi ilyepara nincs, teljesen jól vagyok. Hétről hétre javult a lelki világom, s ahogy az oroszok megtorpantak, onnantól már szinte csak annyit foglalkozok a témával, ami fb-n szembe jön főcímként.
A választások után voltam/voltunk pár napig sokkos állapotban. A háború után ez volt a következő pofon.
Gáborral voltak is egy darabig vitáink a menjünk, (külföldre) v maradjunk témában.
Neki könnyebb, mert nem szereti a munkáját. Fejlesztőként dolgozik (IT) s azokat Európa szerte keresik, könnyen elhelyezkedhet.
Én viszont szeretem a munkám, megvan mindenem, megvagyok elégedve mindennel, jól élek, nincs rá okom h elmenjek, csak azért mert vidéken másik dimenzióban élnek.
Még Gábornak mindegy h hova megy s mit dolgozik, addig nekem kurvára nem mindegy! Bikaként, szűz aszcendensel a bizonytalanért nem fogok nekivágni a semmibe, s hagyom hátra a lakásom, s a biztos, jó megélhetésem, amit még ráadásul szeretek is!
Egyrészt nem vagyok már huszonéves, h kalandokat keressek, s csak úgy vakon nekiinduljak a nagyvilágba! 2 éves covid időszak alatti szenvedés és hánykolódás után, hülye lennék feledni a végre már megszerzett egzisztenciám!
Másrészt meg már volt ilyen kalandokban részem amikor hajóztam. Köszönöm szépen elég volt.
Gábor nagyon liberális gondolkodású. Mondhatni szélsőliberális, még én inkább centrálistának vallom magam. (Bár szerinte inkább baloldali vagyok, már csak Kari Geri miatt is, mert őt nagyon szeretem/pártolom.) Szóval még ő kivan az itthoni helyzettől, addig én "vígan" elvagyok. Persze én se örülök neki, de a mindennapjaimra nincs hatással, s letudon annyival, h politika oszt jó napot, még ő úgy éli meg, mintha személyesen ő ellene hoznák a törvényeket, s majdnemhogy a kardjába tudna dőlni... 😒🙄
Végül a választások utáni harmadik napon sikerült találnunk egy arany középutas megoldást, s mindenki engedett valamit az álláspontjából. Lettek konkrétumok is, amivel már végre tudtam is kezdeni valamit a korábbi "mit bánom én h hova, csak menjünk azonnal"-al szemben. Egyrészt lett célpont, mint Bécs. Külföld, de nem a halál faszán a kontinens másik végén, s innen legalább gyakrabban is haza lehet járni. Meg hát erősen hasonlít Bp-re is, amit meg annyira imádok ugye...
Másrészt pedig nem most azonnal megyünk, hanem kivárunk, s meglátjuk, h milyen ütemben s milyen mértékben fog romlani itthon a helyzet. Addig is felkészülünk, nyitott szemmel járunk, én 1 év kihagyás után idén tavasszal és nyáron ismét újra felfrissítem az eddigi szintem (A2), majd pedig tovább fejlesztem a németem B1-B2-re.
...
Amúgy minden oké. A bringát elkezdtem rendszeresen használni. Nagyon fasza! Erős jószág. Eleinte feszengtem rajta, de már teljesen megszoktam h feltűnést kelt, s egyesek látványosan megnézik, utána fordulnak. Rendszeresítettem a fülest, h ha valaki odajön hozzám a pirosnál, akkor eltudjam küldeni azzal h sorryka, de fontos telefonom van s épp beszélek. (Volt már rá példa az Astóriánál.) Nem szeretem ha idegenek megszólítanak, s eleinte még lelkesen, kedvesen válaszolgattam ugyan, de már belefáradtam a kérdésözönökbe (az előzőbicajomnál is gyakran odajöttek) hogy hol vetted, mennyiért, s mit tud! Rá van írva a biciklire lóbaszó betűkkel a márka neve! Ott a Google! Fogjad meg magad, azt keressé!
Melóban is minden ok. Szeretem nagyon. Szeptember után most márciusban ismét kaptam fizuemelést és a mellé még + borítékot is. 🙃 Nagyon jól esett. Örültem neki. Ez a meló lett a legjobban fizető munkahelyem. S ráadásul csak napi 6,5 órát dolgozok érte! 🥰😍🤩
Szóval ezért se szívesen mennék el....
A tulaj is jó fej. Szeretem. Emberséges. Júniusban megyünk majd ki Lisszabonba céges konferenciára. Disztribútori találkozó. 2 nappal később meg majd jön ki utánam Gábor is, s maradunk 3 napot Lisszabonba. Szóval tök jól jártam. A cég fizeti az oda vissza utam s még maradhatok is kint, nem kell hazajönnöm egyből a konferencia után a tulajjal.
Gábor meg már amúgy is szeretett volna elmenni Lisszabonba így megragadtuk a lehetőséget és összehoztuk ezt. 😁
Gábor mostanság sajnos betegeskedik. Valószínűleg márciusban másodjára is elkapta a covidot. Azóta meg magas vérnyomása is van, s kivizsgálásokra jár, de eddig minden eredménye jó lett. Ráadásul április elején megint lebetegedett. Náthás meg köhög. Remélem csak ideiglenesen vannak ezek a problémái, s mihamarabb elmúlik majd neki.
De minden nehézség ellenére boldogság és szeretet van.🥰😍
Egyre többet vagyunk nála. Mondhatni h átköltöztünk hozzá a Corvinra. Az a nyári rezidenciánk. 😅 Téli időszakban nálam, a nyári időszakban pedig nála vagyunk.
Nagyjából ennyi a lényeg.
Csók!
Rion 😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Dec 31-én a 2 hetes covid karantén után végre már újra együtt voltunk Gáborral. Hát jól elbasztuk a napot s másnapra semmi energiánk sem maradt.😅
Annyira futotta, h éjfélkor felkeltünk és felmentünk a tetőre megnézni a tűzijátékokat, mert felénk olyan durrogtatások voltak már folyamatosan este 8tól, mintha háborús övezetben lettünk volna. 🙄 (Mennyivel másképp hangzanak e sorok, igy a posztolás előtt (02.26) visszaolvasván, az anno (január első hete) írt jegyzeteim...)
Mint a '21-es év utolsó napján, úgy '22 első napján is nagyon csókossss, napsütésesss, tavasziasss idő volt. 😊😎🌞 Azért az érdekesss, h tél közepén pólóban napozok kint az erkélyen...
...
Januári munkanapjaim reggelén felfedeztem a meló és a nyugati közti környékbeli utcáit, úgymint Markó utca, Nagy Ignác u, Alkotmány u, Hold u, Báthory utca.
Nyáron biciklivel jártam be a másik irányból (Bazilika felől), miután még októberben eladtam az első elektromos biciklimet, majd vonatra váltottam, és a Nyugatitól egy megállónyit mentem pótlóbusszal. Januártól meg a buszt lecserélvén inkább gyalogoltam és így fedeztem fel a környék másik felét, ahol nemcsak még eddig nem jártam, de még az elmúlt évtizedben sem, mióta Pesten élek!
Jan 14 - Péntek;
Történelmi nap a mai! Több mint negyedéves küzdelem után, a mai nap végre megvásárolhattam a már körülbelül 6 éve áhitatott 750W-os Mate X elektromos biciklimet! Kíváncsi leszek, hogy mikor szállítják ki, mikor vehetem át, és milyen élményeknek nézek vele elébe.
Ugye az előző bejegyzésemben meséltem a storyt. Az ügyvédi felszólításra méltóztattak válaszolni, h januárban lesz elérhető az ügyvédjük, s a vele való egyeztetés után majd keresnek. Ez január első péntekén még is történt, s megegyeztünk egy köztes összegben. Engedtek ők is meg én is, s így a mai napra megbeszéltük h bemegyek, s kifizetem. Ha minden igaz, egy héten belül szállítják. Kíváncsian várom...
...
Mostanság Lesly Gore számaira vagyok rákattanva. X faktorba énekelte Patrik ezt a számot, amin pityeregtem is egy kicsit azok után, h elmesélte, miért választotta ezt a dalt. (S most így február 26-án is visszaolvasva ezt a január első felében írt jegyzetet, kiegészíthetem annyival, h tökéletesen passzol az ukrán orosz helyzethez is.) (Az eredeti dal a bejegyzés elején található.)
Jan 15 - Szombat;
Fentvolt nálam anyum. Rég volt már fent. Lehet h majd 1 éve is van.
Megnéztük a don't look up-ot, ami engem eléggé lehozott az életről. Ráadásul az aznapi RTL híradóban (a téli időszakban rendszeresen nézem) jött egy újabb rossz hír az ukrán helyzetről. Az orosz támadás már eddig is aggasztott, de a mai hírek után Gáborral leültünk átbeszélni a lehetséges jövőbeli alternatívákat, h milyen eseteben ki mit csinálna.
Jan 17 - Hétfő;
Hívtak a MATE-től, hogy ott volt náluk az üzletben a futár, hogy felvegye a biciklit, de nem vitte el, mert nem volt becsomagolva. Ahogy kivettem a szavaiból, azt a biciklit akarta feladni, amit "összeszerelt nekem" pénteken, csak én azt nem vittem el, mondván, h egyrészt én nem kértem összeszerelést, másrészt pedig eredetileg is csomagolva kértem házhoz szállítással, amit továbbra is fenntartok.
Mondta, hogy a csomagolt verzió az máshol van nekik raktáron, s így pár nap késéssel fogják tudni csak kiszállítani. Mondtam h nem probléma. Negyed év várakozás után, ez a pár nap már semmiség. ☺️
Bátorkodtam továbbá megkérdezni tőle, hogy a bicikli gyártási évét honnan tudhatom meg, merthogy meg kell adni a kötelező biztosításhoz, de bármily meglepő nem tudta a választ.
Miután letettem a telefont, kiszakadt belőlem egy hangos nevetés, h b...meg, ilyen a mesében nincs, amit ezek összeszerencsétlenkednek!
De hát persze ezzel nem ért véget a cirkusz!
Szerdán megérkezett az áru. A futárt megkértem, h várja meg még átnézem, h nem e sérült, minden okés e.
Jó h így tettem, mert hiányosan jött az áru, ugyanis se a sárvédő, se a hátsó lámpa, index lámpa, és a duda se volt meg, így jegyzőkönyv felvételét kértem. A futár nem akarta, mondván, h ő minden csomagot leszállított. Mivel nem volt egy értelmiségi, így higgadtan kedvesen elmagyaráztam neki, h a feladatát hibátlanul és tökéletesen elláta ugyan, de én hiányosan kaptam meg a már kifizetett árumat, ezért jogom van jegyzőkönyv felvételét kérni, mert ha bármi eltérés van, ilyenkor ez az eljárás és én most élnék is ezzel a lehetőséggel. :)
Felhivta a főnökét, aki ezt megerősitette neki, így végül vette a fáradságot, s megírta.
Hívtam a biciklis céget 2x is, akik nem vették fel a telefont, de végül pár óra múlva visszahívtak, s mondták h feladják. Én meg azt kértem, h ezek után inkább már ne is csinájanak semmit, inkább elmegyek értük én, az a tuti!💀
Jan 19 - Szerda;
Az urulógiára novemberben legkorábbi foglalható időpont a mai napra volt, s el is mentem a vizsgálatra, ahol kiderült, h a korábban irt panaszaim hátterében valószinűleg prosztata gyulladás és felfázás lehet, amire irt fel gyógyszereket, amik segitettek is rajtam, s azóta minden okés. ☺✌
Amúgy sokat és szépen fejlődött az az egészségügyi intézet ahova én szoktam járni. Online is lehet időpontokat foglalni, emlékeztető e-maileket is küldenek a foglalásról, ami tekintettel az egészségügyi szektorra nagy dolognak számít itthon. E-mailben is lehet tőlük kérdezni, sőt! Tapasztalatom szerint könnyebben és gyorsabban választ lehet igy kapni a felmerülő kérdésekre, mint telefonon, ahol szerencse kell, h valaki felvegye.
Jan 20 - Csütörtök;
Hívtak a Sonytól, h van PS5 digital konzoluk. Még december végén voltam náluk érdeklődni, h van e nekik, de nem volt így végül feliratkoztam értesítésre.
Szóval azt is megvettem. "Fasza" egy hónap a kiadásaimat illetőn, de hát valamit valamiért...
...
A biciklit kipróbáltam a Szabadság téren. Elég masszív. Erős. Mind a gáz (elektromos), mind a fékrednszere. Arra kell majd nagyon figyelnem, h ne kapjak rá a gyorsasaágra, s h lassan, óvatosan használjam főleg az elején, h megszokjam. A szabadság téren csapattam neki, s hát veszélyes tud lenni a nagy sebesség. Az mondjuk kissé feszélyez, h sokan megnézik a cangát, de hát ami szép, az szép. 💁 Megértem őket, csak a felém szegeződő, tekintetek zavarnak. Remélem mihamarabb sikerül majd megszoknom.
Jan 30 - Vasárnap:
Nálam volt vendégségben Jani és a párja.
Először találkoztak Gáborral meg én is Jani párjával, aki annyira fiatal, hogy még csak 18 éves, s nagyon öregnek éreztem magam hozzá képest. (De nem negativ, hanem kifejezetten pozitv értelemben) Miután elmentek érdekes volt ezen elgondolkodnom, hogy már mennyire távol állnak tőlem az ilyen buzgómócsing hiperaktív gyerekek, s örülök neki, h már túlvagyok ezen a korszakon.
Gyerek, mert egyrészt tényleg az még szellemileg, másrészt meg, aki régebb óta olvas, az tudja, h számomra 30 fölött felnőtt egy ember.
Úgy gondolom, hogy tizenévesen biológiailag nől fel, válik "értetté" egy ember. Szellemileg huszonévesen, s lelkileg pedig a harmincas éveiben.
Jani számomra fontos személy. Ő volt az, akivel közvetlenül Gábor előtt ismerkedtem, s lelkileg mi nagyon passzolunk egymáshoz, csak ő többet szeretett volna, engem pedig abban az időben nagyon hajtott a farkam, s hallani sem akartam egy újabb kapcsolatról.
Elismerem, h abban az időben (nagyjából 2020) úgy bevoltam kattanva, mint az állatok a párzási időszakban, vagy mint amikor nagyon faszán beüt a Gina és megvagy veszve a szexért.
Gáborral is ez volt, csak ő azt mondta, h oké, nem baj, neki jó ez is h csak szimplán összejárunk. Végül megvárta azt a kb bő fél évet még kiéltem magam, aztán jött ugye, h miért ne élhetnénk ki együtt magunkat másokkal, s egyik ilyen többes alkalmával mikor megkérdezték tőlünk, h mióta vagyunk együtt, s egyikünk se tudott megszólalni, h mit és hogy modjuk, így végül a buli után megbeszéltük, hoooogy akkor most mi is van?
S szép lassan mellette le is nyugodtam. ☺
...
Február 24 - Csütörtök:
Ezen a szörnyű történelmi napon egy jó dolog volt csak!
Mégpedig az, h a februárban előregisztrált Samsung Galaxy s22 Ultra készülékem megérkezett, s átvehettem.
5 éves volt már az eddig használt telefonom, s mivel változik a világ, s változok vele én is és az igényeim is, így elérkezett az idő a váltásra, s mivel az almát nem szeretem, (használtam 2 évig meg jelenleg is céges telóként, de nagyon nem jön be nekem a korlátoltsága) kínai telefont nem akartam, ha meg veszek valamit abból csak újat s a lehető legjobbat szeretem megvenni, és a Samsung Galaxy S7+ tablet pedig nagyon bevállt, szeretem és imádom, ezért nem volt más válásztásom.💁 Így a lakásvásárlást leszámitva az elmúlt 2 hónap mindenidők legnagyobb kiadása volt életem során a bicaj, ps és teló vásárlásnak köszönhetően. + mége egy pár ps játék... 😏🙈🙉🙊
Február 26 - Szombat:
Leutaztam vidékre anyumhoz és sétáltunk egy nagyot a kora tavaszias, napsütéses erdőben, ami nagyon jól esett a lelkemnek az elmúlt napok tragikus történései után.
Az ukrán helyzettel napi szinten foglalkozok. Melóban szerencsére most csillapodott a helyzet, így több időm is van napközben olvasgatni a telex és a hvg friss beszámolóit.
Nem szégyellem bevallani, hogy az első két este én sírtam is, amikor az este 6 órási RTL híradóban (csak ezt az egy híradót vagyok hajlandó nézni) láttam, ahogy menekülnek az emberek, mind a határon át, mind a városban. A síró embereket, gyerekeket, a szétbombázott épületeket. Nagyon felkavart és megérintett. Sok milliónyian vagyunk, akik feltették magukban a kérdést, h ez most tényleg a valóság?! Tényleg igaz, h a 21 században háború van európában, s ostrom alatt van Budapest szomszédos fővárosa??!
A sok segítési lehetőségek közül én instán a classicalfuck oldal által megosztott lengyel szervezetnek utaltam, mert oda jóval több menekült megy, illetve a magyar vöröskeresztnek és az ökumenikusoknak telefonálgattam, általuk támogatva a menekülteket. De amilyen érzékeny kis köcsg vagyok (igen sajnos ezt a gyengeségem a mai napig nem siekrült elfogadnom) még ezen is sírtam, h november óta látom a hírekben, h ilyen meg olyan szervezeteknek lehet gyűjteni, aki szarba került családokon segítenek, akiknek nem hogy karácsnyuk nincs, de normális életük se, s mindenkinek utaltam, akit láttam az RTl-en meg a fókuszban, s akkor is kivoltam, h mennyi szegény ember van, s most erre ez is, s csak jön, csak jön, meg még csak ennek, meg nah jó még annak is utaljunk, s a világ összes pénze se lenne elég az adakozásra úgy érzem!
S ahogy ma az erdőben sétálltunk, és az energia ami vidékben, az erdőben lakozik azt úgy éreztem, h megtisztít, energetizál. Úgy érzetem magam, mint egy száraz bőr, amit először tisztára mosnak, majd bekennek testápolóval s csak úgy szivja azt magába. Bármily "meglepő" e "tisztulás/energetizálás" után ismét a hatalmas hála érzéssel voltam tele.
Hálás voltam, h abban a helyeztben vagyok már végre, h tudok adakozni még teljesen ismeretlenül is anélkül, h megmozdulnék, mert már egy ilyen modern világban élünk.
Hálás voltam azért, h mi bent vagyunk az EU-ban a NATO-ban, s más a mi helyzetünk itt. S hányszor és hogy szidtam ezt az országot, de ilyenkor olyan jó érzés, h nem Ukrajna, nem Ázsia, nem Közel-Kelet, nem Afrika vagyunk. Nagyra értékelem, h ott vagyok ahol. Európában, s nem máshol a világban, ahol semmi pénzért nem lennék, mert bizony mindenhol kutya, kutyább és még kutyább egy világ van!
(Jó! Mondjuk Ausztrália meg Új Zéland is egy "Európa 2", mert amikor ott hajóztam, olyan kurva jó tiszta, peacefull energiák voltak, mintha egy más bolygón lennék.)
Szóval persze lehetne nekünk is nyugatabbra menni, mert jobb a helyzet mint itthon, de basszus ilyenkor azért felébredek, h kurvára befoghatom és mondjak hálát, h sokmillió emberhez képest nekem mindenem (is) megvan, s h EU citizen vagyok és csak az a legnagyobb problémám az életben, h mikor jön meg a millás bicaj, a legújabb Ps vagy a legújabb telefon bassza meg!
Sajnálatos, hogy a 2022-es év első bejegyzésében ezekről a háborús helyzetről kellet, h írjak!
Kívánok minden jót az ukrán népnek!
Emberek milliói vannak lélekben velük, szerte a világon. (Még ha ezzel nem is sokra mennek.) Bízzunk benne, h hozzám hasonlóan sok millió ember úgy fekszik le esténként, hogy rájuk gondolva küld e népnek pozitív godolatokat, energiákat, imákat.
A remény hal meg utoljára!
S én azt remélem, h 1 héten belül lesz egy olyan tárgyalás, ahol mindenki ad is, kap is, eneged is valamit, és sikerül megegyezni a békében, függetlenségben és szabadságban!
AMEN!
PEACE!
Csók!
Rion 😘
💙💛
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Hát az elmúlt két hónap nagyon nem az én időszakom volt.
Kezdődött a november mamám testvérének halálával, temetésével. Szerencsére hamvasztást kért. Az úgy a jobb verzió, mint körbe állni a nyitott koporsót. Ilyenkor szerintem természetes h mindenki elgondolkodik az életén, illetve a közelgő lehetséges temetéseken. Több rokon is van, aki már elég idős szóval elég sok temetésnek nézünk elébe. Mamám is már 84 éves. Kitudja mikor jön el az idő.
Tudom, nem szép dolog temetni az élőket, de ilyenekbe nem belegondolni, vagy nem beszélni a halálról, mindig is butaságnak véltem, s ostoba strucc politikának gondolom.
Én már huszonévesen megmondtam, h hamvasztást kérek, s minden vagyonom anyámra száll, vagy ha ő nem lesz, akkor bátyámra, vagy ha ő se lesz, akkor a gyerekeire, amit ügyvéddel bele is foglaltattam még anno 24 évesen a lakásvételi szerződésemebe (v minek hívják).
...
Aztán folytatódott a november egy kb 2 hétig tartó erős ágyék fájdalommal. Pontosabban az ágyékom bal olda fájt, ahol anno 12 éve volt egy érműtétem. Bejelentkeztem urulógiára, de csak jan 19-re kaptam időpontot. Próbálkoztam máshol is, de ott is csak januárra tudtak volna legkorábban időpontot adni.
Előszokott máskor is jönni ez a tompa fájdalom, de nem ilyen erősen, s pláne nem ilyen sokáig! Ekkor már ülni is rossz volt. Akkor jobban fájt, mondhatni már szúrt.
Gyulladáscsökkentővel tudtam tompítani a fájdalomon.
Voltam háziorvosnál, az megtapogatott, de nem érzett semmit, így a sérv kizárható.
Urulógián voltam már '19ben és' 20ban is. Akkor meg is ultrahangoztak, sose találtak semmit. Mondjuk tény, h mire eljutok a dokihoz, addigra már el is múlik ez a gyulladás szerű valami...
...
Aztán november utolsó hetében jelentkezett egy érdekes nátha, amitől nem folyt az orrom, csak a hamgomra ment rá, s mutálódtam el. Aztán egyszer csak elment a szaglásom...
Beszéltem a főnökömmel, aki rendelt ki nekem házi máganlaboros tesztet. A csóka megjelent védő felszerelésben, vett garat mintát, meg orrból a PCR teszthez, meg csinált helyszíni gyors tesztet is, ami ki is mutatta h covidos vagyok. Másnapra a PCR labor pozitív eredmény is megjött, bár nem volt kérdéses, h az vagyok a szaglásom elvesztése után. Az tűnt fel, h a reggeli dezodor illatát nem éreztem. 2 Pfizer oltasom van. Péntek délutánra volt időpontom a harmadik oltasra, s előtte szerdán veszítettem el a szaglásom...
Szerencsére nem fájt semmim. Száraz köhögéseim voltak csak, amik reggel és este voltak erősebbek, rohamszerűen tört rám, de volt száraz köhögésre itthon gyógyszerem, s az sokat segített.
10 nap karantén. Meg jöttek a hatósági e-mailek, a népegészségügyi hivataltól, meg a kerületi önkormányzattól, meg a háziorvostól.
Amúgy tök jól ellehetett mindent online e-mailben intézni.
A háziorvosommal is már így tartom a kapcsolatot. Telefonon sose tudom elérni őket, de ha írok emailt, általában 24 órán belül válaszolnak.
...
Aztán decemberben folytatódott a csodás perpatvarom a MATE elektromos bicikli céggel, akiknél a nyereményem még mindig nem kaptam meg!
Bemásolom nektek ide az elmúlt negyed év szerencsétlenkedéseit;
"Üdvözlöm!
.... vagyok, a 50%-os kupon nyertese.
December 9-én voltam az üzletükben, ahová megvolt beszélve 16:30-ra találkozó, hogy kifizethetem a rendelésem.
Kedves kolléganő fogadott, aki mindig ott volt, akárhányszor betértem az üzletbe, de sajnos nem tudott az egészről semmit, s már ezzel fokozódott a kellemetlenségek sorozata.
0:
Azért fokozódott, mert már az bosszantó, hogy a szeptemberben kisorsolt kuponnal még mindig nem vehettem át a biciklit. (December van.)
A kupont is csak bő 1 hónappal később, október 25-énkaptam meg, miután 2x is érdeklődtem mind instagramon, mind emailben. Október 26-án érdeklődtem az adatok pontosítást illetően hogy akkor a kuponon szereplő november 30, vagy az emailben írt december 31 a helyes felhasználási idő. Továbbá érdeklődtem alkatrész iránt is. Mindenre csak november 17-én kaptam választ, miután november 15-én ismételten elküldtem kérdésemet. Így végül bő 2 hónap után megrendelhettem a biciklit és tartozékait.
1:
Én december 9-én azzal a szándékkal mentem az üzletükbe, hogy végre kifizethetem a november 19-i rendelésem visszaigazolásában szereplő összeget, amit aznap a sikertlen tranzakció miatt, sajnos nem valósult meg. Ezzel kapcsolatban azt mondták, hogy nem fogom tudni megvenni azon az áron, mivel már nem ugyanaz a termék ára, mint november 19-én volt.
2:
Amikor a rendeléskor sikertelen volt a tranzakcióm, egyből jeleztem is e problémát, valamint kértem az utaláshoz szükséges adatokat, jelezvén, hogy utalva szeretném rendezni az összeget, mire megköszönték a jelzésem, s egy új kód intézését ígérték, mivel a meglévőt már elhasználtnak tekinti a rendszer.
Ez az “intézés” nem történt meg, s végül abban maradtunk, hogy menjek be személyesen az üzletbe, amit meg is tettem a megbeszélt időpontban.
Itt több alkalommal is próbáltak félrevezetni.
3:
Az egyik ilyen téves információ az volt, hogy lehet azért volt sikertelen a tranzakció, mert a 50%-os kupont nem lehet összevonni más (jelen esetben a Black Friday akcióval).
Itt tájékoztattam az eladó kolléganőt, hogy az értékesítő rendelési felülete, valamint a tranzakciós felület 2 külön dolog, hisz még az előbbi a kereskedőhöz, addig a tranzakciós felület már a bankhoz tartozik, s mivel az oldalukon gond nélkül levonta a kedvezményeket, így tovább is vitt a tranzakciós felületre, tehát ez az állítás nem állja meg a helyét.
4:
A következő félrevezetés az volt, hogy a kupont akkor se lehet felhasználni se más kedvezményre, se a kiegészítő termékekre, amiket szintén megrendeltem.
Itt felvilágosítottam az eladót, hogy ilyen esetekben, a kereskedő köteles ezt feltüntetni, valamint az értékesítési felületen is hiba üzenetnek kellett volna megjelennie. De sem hibaüzenet, sem az információ feltüntetés nem történt meg. Sem a honlapon, sem a kuponon, sem az emailben, amivel küldték a kupont.
5:
Majd azt a kérdést kaptam, hogy ha sikertelen volt a tranzakció, akkor miért nem próbáltam újra, vagy miért nem utaltam?!
Erre megmutattam a kolléganőjükkel instagramon való beszélgetést, amiről a 2.-es pontban már írtam.
6:
Végül azt kaptam meg, hogy nem instagramon kellene beszélni, mert azt a felületet a marketinges kolléga kezeli, aki nem kompetens az ilyen ügyekben!
...
...Ilyen sokkoló válasz hallatán, inkább megköszöntem az időrablást, s eljöttem...
Hónapokon keresztül türelmesen vártam, mire nagy nehezen megkaptam a kupont, majd jóhiszeműen elmentem immáron sokadjára Önökhöz, hogy fizessek, és erre ilyen válaszokat kapok!
Szeretném megjegyezni, hogy e negyedév alatt instagramon is és emailben is ment az egyeztetés, és sose jelezték, hogy ez probléma lenne. Továbbá nekem kívülálló személyként nem kell tudnom, hogy ki kezeli a cégnél az instagramot, harmadrészt pedig, ezért végképp nem hibáztathatnak egy ügyfelet, mert ez kritikán aluli hozzáállás!
Végezetül, semmibe nem tartott volna, hogy megkérjeneknek, hogy ez ügyben keressem XY kollégájuk, akik készséggel áll rendelkezésemre, vagy még normálisabb esetben már az illetékes kolléga vette volna fel velem a kapcsolatot!
Ezúton érdeklődnék, hogy a rendelés visszaigazolásban szereplő összeget rendezhetem-e, vagy kérjek egy kívülálló, objektív vizsgálatot az ügyben és forduljak a fogyasztóvédelmi hatósághoz?
Válaszukat írásos formában kérem, amit előre is köszönök."
Erre a panasz levelemre is basztak válaszolni, így végül Gábor apukája, írt nekik egy ügyvédi felszólító levelet, (mivel ügyvéd) s arra már méltóztattak válaszolni, hogy az ügyvédjük szabadságon van, majd januárban jelentkezik, ha visszatért.
Mivel ennyire szarrágók, és alapvető kereskedelmi és illemszabályokkal sincsenek tisztában, így valószínűleg fogyasztóvédelem lesz a vége.
Túl türelmes és kedves voltam eddig velük. A legtöbb ismerősöm, már októberben kiverte volna a balhét.
...
Aztán mindezek után alhasi fájdalmaim lettek. Ezek a tünetek az ágyékomtól feljebb, az alhas jobb és bal oldalán jelentkeztek. Szintén gyulladás szerű, tompa fájdalom, ami nagyon hasonló volt a novemberi ágyéki fájdalomhoz, s itt is problémám volt az üléssel, mert pont azon a hajlat részen fájt.
Ezek kb 1 hét alatt elmúltak. Gábor javasolta h igyak sok folyadékot, mert úgy vette észre h ritkán lát inni. Mintha ez segített volna, s ahogy napról napra többet ittam, úgy el is múlt a panaszom.
De majd január 19-én megyek urulógiára, ahová még novemberben bejelentkeztem. De lehet, h belgyógyászatra is kellene beutaló, bár szerencsére semmi emésztési elváltozásom, problémám nincs...😕
...
Gáborral elmentünk az Allee moziba megnézni a Nagykarácsony című magyar filmet. Jó volt. Szeretem a magyar filmeket, meg a szereplők is jók voltak. Utána forraltboroztunk. Allee a kedvenc plázám. Nagyon kellemes kis esti program volt ez. Jó rá visszaemlékezni. Köszönöm. 😊❤
...
Karácsonyhoz közeledvén kaptam mondhatni "szokásos" karácsonyi képeslapokat a szomszédoktól. Az elmúlt 7 évben mióta itt lakom, ez ilyen kis kedves szokássá vált, h 2 idősebb párral jókívánságos képeslapot dobunk egymásnak. Ők kezdték, én meg azóta is viszonzom. 😊
A 2 idős házaspárból az egyik family azok kerekesszékes rokkantak, ők az elsőn laknak. A másik párocska meg a szembeszomszédom. Tőlük házi készítésű süteményeket is kaptam 23-án. 😊❤️🎄
...
1 éve már, h megvettem a Samsung S7+tabletem. A laptopom cseréltem le rá, de nem bántam meg. Erős, szép, multifunkcionális. Pöpec gép! Bár ennyiért el is várom! 😅
Gyakran meg is szoktam simogatni és dícsérni, h gyááá de csodásss, fahin egy gép vagy! 😅
Szóval nagyon jó döntés volt, ha valaki szemez egy ilyennel, akkor csak ajánlani tudom! Öröm vele a tartalomfogyasztás, dolgozás, (DEX üzemmódba (Windows feeling) átváltva), bluetooth egérrel és billentyűzettel igazi computerként lehet tolni vele. Csak ez hangtalan. 😊
...
Amúgy Gáborral jól megvagyunk, minden döfi. Melóban is jó fej a főnököm. A 30 rugós kiszállásos tesztet is ő fizette...
...
Nah de! Az évnek és ezzel a csodás novemberrel kezdődő égi "áldásoknak" még nem értünk a végére!
Jött a hab a tortára!
Dec 19-én Gábor hasonló enyhe tünetekkel, elmutalódó náthás hanggal ébredt. 21-re tudott foglalni időpontot magánlaborba, 22-én kiderült, h covidos! BÓDOG KARÁCSONYT! SZEVASSSZ!!!
Szóval!..... Mondom F. A. SZ. A!!!! Nagyon baba! Csodásan zárult az év! 😅😭
Szegény nagyon nehezen viselte.
...Érthető...
Első karácsonya egyedül, családja nélkül.
Én úgy gondolom, hogy megtettem minden tőlem telhetőt, h kihozzam ebből a szerencsétlen helyzetből is a legjobbat.
Mivel én előtte 2 héttel voltam covidos, így bátrabb is voltam, s egy műtéti maszkkal + egy FFP2 maszkkal +(!) egy szénszűrős maszkkal (szóval 3 maszkot is húztam a pofámra 😅) + gumikesztyűben meglátogattam minden nap még Pesten voltam.
Majd megfulladtam, alig kaptam levegőt, de közben szellőztettünk, s mikor már nagyon a végét jártam, (kb 5 percenként) kiemntem az ablakhoz levegőzni.
Mivel volt egy kis szoba fenyőfája, ezért arra vittem díszeket, s karácsonyi zenével a háttérben, együtt feldíszítettük így is a fáját. + Vittem neki kari ízeket, illatokat. Mandariiiint, meg a szomszéd süteményééét, szaloncukrokaaat, meg karácsonyi illatgyertyááát. 🎄🎁
Kapott már korábban tőlem PS játékot, meg most vettem neki Zara és Reserved ajándékkárytát, mert nem sok ruhája van, s már régóta mondom hogy vegyen már magának ruhákat, de hát csak nem vett! Hát nah majd mossst! Haha! 😜☝️
Beszélgettünk minden nap, hol meglátogattam, hol videóhívas, hol pedig a szokásos messenger beszélgetés.
Szóval folyamatosan kontaktáltam vele, h enyhítsem a fájdalmát, mert tényleg nagyon le volt törve.
De legalább neki sincs semmi komolyabb fizikai baja. Ő köhögni nem köhögött, de neki a szaglás mellett az ízlése is elveszett 1 hét erejéig. (kb nekem is 1 hétre tűnt el a szaglásom.) Gáborban 3 Pfizer van.
Rendelt szegény új bútorokat is a viviről. Tv állványt, de nem passzoltak össze a sarkánál a lemezek. Próbáltam én is csinálni, de hát 3 maszkban gondokhatjátok, h mennyire voltam sikeres, amikor mozgás nélkül is kb tényleg 5 percenként ablakhoz szaladgáltam levegőért...
Abban sajnos nem tudtam neki segíteni. Sajnos nem egy IKEA szerű leírás volt az összeszereléshez, s csak törökül volt a magyarázat is...
Január első hetében jön majd fel az apja, aki megnézi, h menthető e a dolog, vagy visszaküldés lesz.
A szilvesztert majd együtt töltsük otthon nyugiba. Én amúgy se szeretem a szilvesztert, mindig is púp volt a hátamon ez is h jaaaj na mi legyen szilveszterkor...
Nah! Ha már szilveszter, akkor boldog új (fideszmentes) évet mindenkinek! 💜💚
Remélem legalább nektek jól teltek az ünnepek!
Illetve remélem, h amennyire szarul zárult ez az év, olyan örömteli lesz a következő! 😉🤞
Csóóók!
Rion 😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Ahogy megkezdődött az egyetemi élet, és rengeteg a fiatal, egyre több azonos nemű fiút, lányt látok kézenfogva sétálni a belvárosban.
Az elmúlt hetekben, kb 2-3 naponta látok ilyet, s nem is a látvány, hanem a mennyiség/gyakoriság ami meglep még engem is. De persze örülök neki. Lassan, de biztosan változik a világunk, s vele együtt öregszem én is. 😁✌
Szeptember 21 - Kedd:
Még júniusban volt, h megnyitotta Magyarországon is az üzletét a Mate Bike, elektromos bicikliket forgalmazó üzlet. Szinte az elsők között teszteltem is a Mate X-et, ami szuper élmény volt, amiről írtam is még anno.
Szóval az első 100 tesztelő közül kisorsoltak egy 50%-os kupont, s mit ad Isten?! Én voltam az, akit kisorsoltak. Volt öröm! Még sose nyertem! ☺❤👏👏👏👏
Úgyhogy féláron megvehetem, s meg is veszem az elektromos vasparipát. 😁
Október 3 - Vasárnap:
Ma ünnepeltük meg a 2. évfordulónkat Gáborral. Döbbenet, h repül az idő!
Mindig a Normafán tartsuk meg, mivel ott voltak olyan izgalmas és emlékezetes kalandjaink, huncutkodásaink, amik nagyban hozzájárultak ahhoz, h az akkor még barátság extrákkal viszonyt, komolyabb mederbe terelje. :)
A mai napig nagyon kellemes visszaemlékezni azokra az időkre. Hálás vagyok nagyon! ☺❤
Október 13 - Szerda;
Az második körös előválasztás közepén azon kaptam magam, h lényegében önkéntes online MZP toborzó, kampánytag lettem, s napi 3-4 posztot, storyt teszek ki instán, facen. Az energiámhoz és lehetőségeihez képest próbáltam én is megtolni MZP kampányát. :)
A némettel leálltam. MZP reményt adott a változásra s ezáltal arra, h itthon maradhatok.
Okt 25 - Hétfő:
Végre már 1 hónap után, h kisorsoltak, elküldték e-mailben a kupont, amivel 50% kedvezménnyel vásárolható meg a MATE X biciklit.
Viszont tovább húzódik az ügy, mert egyrészt felhasználási határidőnek más időpontot írtak e-mailben és más dátum szerepel a kuponon. Másrészt, meg szeretnék egyéb kiegészítőt is venni, ami nem nincs nekik készleten, szóval vissza írtam nekik, h akkor most melyik a helyes dátum, s mikorra várható áru érkezés.
(Most ahogy ezen sorokat írom, november 13 van, de még mindig nem kaptam választ kérdésemre, szóval elég gáz ez a cég...)
...
Munkahelyen minden fasza. Októberben megint kaptam fizu emelést, így lényegében 5 hónap után megkaptam azt az összeget, amit anno úgy beszéltünk meg, h 1 éven belül szeretnék keresni. Végül is a 5 hónap 1 éven belül van, de nem gondoltam, h még az idén megkapom. ☺️
Szeretem a munkám, szeretek bejárni, gyorsan telnek a napok. Hétfőn megkezdem a hetet, aztán egyszer csak azon kapom magam, h basszus már péntek van, vége ennek a hétnek is!
Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Annyira jól átadja azt a világot, az érzelmeket. Annyira életszagú. Ajánlom figyelmetekbe. Mi szinte már mindegyik részen pityergünk. 😅
Aztán elkezdtük már nézni a Squid Game-et is. Bejövős az is. Ajánlott. ☺️
...
Október 29, péntek este kb majd egy év szenvedés után mamám testvére is hazament. Rá egy hétre temetés. Szerencsére hamvasztják. Kivagyok a koporsós temetésektől. A temetésen a templomban azért voltak mély pillanatok. Ilyenkor az ember azért akarva akaratlanul is csak belegondol, a majdani saját, illetve családtagjai, szerettei halálába is. Hát sajnos ez is az élet része.... Mihamarabbi, zökkenőmentes, könnyű átjutást kívánok neki ez úton is!
November 13 - Szombat;
Az elmúlt hetekben ahogy egyre jobban mentünk befelé a télbe, úgy ismét érzem én is magamon, h egyre jobban szellemülök át, ahogy azt szoktam is minden évben.
Egyre inkább befelé fordulok, de nem negatív értelemben. Egyre nyugodtabbak az energiáim. Lassabb és szemlélődőbb vagyok mint eddig. Ha zenét hallgatok, akkor kb 40% chill/medi/elvont zene, 30%ban a '70-'80-'90 és a 2000es évek zenéit, s a maradék 30%ban meg a spotiflyon található természet hangjait, azon belül is többnyire madárcsicsergéseket hahallgatok. 😅✌🕊🐦🐤
Egyre gyakrabban esik meg velem, h bambulok ki a fejemből. Úgy érzem, h mintha egy filmben lennék, amit külső szemlélőként nézek. Szeretem nézni, ahogy lüktet a város, mennek az emberek, nevetnek, beszélgetnek, átrohannak a zebrán.
Általában nem szeretek, de mostanság a belvárosban járva a velem szembe jövő fiatalok szemébe nézek. Sokan viszonozzák is ezt, s addig nézünk egymás szemébe, még el nem megyünk egymás mellett. (Ha olyan a kedvem, v jó idő van, akkor nem rohanok haza, hanem az Astóriától sétálok egyet a körúton, általában a múzeumkertbe bemenve, majd onnan a kedvenc utcácskámon a Reviczky macskakövein végigandalgok a Mikszáth Kálmán térig, ami a kedvenc terem s Gáborral kis Berlinek hívunk. Itt gyakran meg is állok. Magamba szívom a tér hangulatát, aztán megyek tovább a Krúdyn, majd a Mária utcára fordulva megyek a Corvinra. :) ) Szeretem hallani a mellettem elhaladó beszélgetéseket is. Legyen az magyar, német, olasz, spanyol, holland, orosz, v akámri. Nézni ahogy kacskaringóznak a rollerekkel, miközben hangosan kiabálnak egymásnak a külföldiek...
...
Azóta, h bejartam a világ jórészét, már szeretem, az év ezen időszakát is amikor borongós, ködös, begubózós, pihenő, szeretkezős, filmezős időszak van.
Gáborral nagy harmóniában, szeretetben élünk. Nagyon hálás vagyok ezért is. Tavasz óta nem kalandoztunk. Többször lehetett volna lehetőségünk együtt is meg külön is menni, de napjainkban inkább a monogám részét éljük a kapcsolatunknak. Sokat öleljük, szeretgetjük egymást, ami jó, megnyugtató érzés.
+ Még így is tudok új dolgokat megtapasztalni Gábor mellett, ami érdekes érzés. Gábor eléggé sokmindent szeret és csinál, ezáltal belemegyek én is különféle játékokba, szitukba, amik által új részeim fedezem fel magamnak, h mi tetszik, mi nem, mi az ami olyan köztes, semleges.
Azért érdekes érzés ez nekem, mert 32,5 éves vagyok, s nem tizen, huszon x! 😅
Elemerngtem már azon is, h Ő se véletlenül került az életemben... Mennyi újdonságot kipróbáltam, felfedeztem mióta vele vagyok, s még mindig vannak újak! Érdekes az is, h az életfelfogásunk, világszemléletünk, ésatöbbi különbözőségeink ellenére is milyen jól megvagyunk! ☺❤
...
A napokban találkoztam Janival, akivel még Gábor előtt ismerketem. Jó volt találkozni vele! Már hiányzott! Sima beszélgetős tali volt, de mivel fontos személy nekem Ő, jókat beszélgettünk mindenféléről. Vele is sokban különbözünk, de spiritualitásban (is) nagyon egy húron pendülünk. Mindig elgondolkodtat, h milyen érdekesen alakult a kapcsoaltunk. Szeretném majd őket bemutatni egymásnak a Gáborral. Mindketten nyitottak és kiváncsiak a másikra, meg így ezáltal együtt hármunkra is. 😅😉💕 Mondjuk szerintem abból már csak jövőre lesz valami.
...
November óta egyre gyakrabban érzek tompa fájdalmat az ágyékom bal felében. Azon a területen, ahol még anno kb 12 éve volt egy éreltávolító műtétem. Máskor is felszokott ez bukkani, de gyorsan el is múlik. Általában ezekeben a téli időszakban erősebben, tovább tartanak a tompa fájdalmak. Voltam már urulógusnál kontroll vizsgálaton még anno '19-ben és '20-ban is. Végigtapogattak, ultrahangoztak, de nem találtak semmit. Napjainkban már szinte állandósult ez a tompa fájdalom, így ismét bejelentkeztem vizsgáltra, de csak január második felére kaptam időpontot.
Általában nyugodt vagyok, de azért olykor olyan rossz gondolatok keringenek fejemben, h amiken eddig keresztül mentem és alakított olyan személyiséggé amilyen vagyok, s mivel túl jó életem van mostanság, (persze lehetne jobb, meg rosszabb is) szóval ez az eddig 32 év a felkészülés időszaka volt arra, mi majd jönni fog. Valami baleset, v betegség, v tramua, tragédia. Persze elhessegetem ezt, h nem kell az ördögöt a falra festeni, meg nem jó dolog bevonzani, vagy ilyen dolgokra gondolni. Csak a következő gondolt meg az, h mi van ha a belső énem, tudatalattim (v ki nevezze minek akarja) akar ezekkel a sugallatokkal felkészteni a még előttem álló életem leckéjére, én meg a kis egómmal, meg az evilági társadalmi szokásaival elvakítva, inkább struccpolitikát folytatok?!
No mind1. Lehet, csak szimplán a képzeletem szüleménye. 😁😅
Nah! Nagyvonalakban ennyike!
Csók!
😘❤️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Azt kéne felfogni, h ki a nagyobb esélyes a fidesszel szemben?!
Gyurcsány és csapatát minimum(!!!) a fél ország utálja!
Így nem lehet nyerni a Fidesszel szemben!
Majd a következő választáskor, miután leváltottuk a Fideszt, majd akkor szavazzunk szimpátia alapján, meg lehet rinyálni gyerek popsielverés miatt, de ez most kurvára nem az a rész!
Egyik este kipróbáltuk, h milyen este elmenni edzeni. Gondoltuk 9 után már csak nincsenek annyian! Hát konkrétan oly a tömeg volt, h alig lehetett szabad gépet találni! Totál kivoltam akadva! Mintha valami buli lett volna, úgy nyüzsögtek az emberek! Ráadásul a korosztály is inkább 20as volt, mint 30as.
Sokaknak annyira beképzelt, pökhendi arca, testtartás volt, h nagyon irritáltak. Hálát adtam a fentieknek, h nem ebbe a korosztályba születtem, s köztünk azért még szép számmal vannak, természetesen viselkedő, normális emberek.
Nem tudom hova páváskodnak ennyire, de jó nehányukra igazán ráfért volna 1-2 nagyobb atyai pofon, h visszavegyen az arcából.
Amúgy az a tippem, h az insta és társai hozhatja ez ki belőlük, mert ezt látják az influenszerektől.
....
Voltunk Prideon is. Minden szuper volt. Jól éreztük magunkat. 😊🏳️🌈🇪🇺
...
07.31 - 08.01 - Szombat, vasárnap;
Bécsben voltunk egy kb 20 fős társasággal.
Nem volt valami pozitív a tapasztalatunk. Az első nap sokat késtünk, s lényegében a Prater vidámparkba basztuk el az időt. Városnézésből nem volt semmi.
Délután 6kor meg elkezdett vedelni a csapat és 19 órára már eléggé lealjasodtak sokan. Eléggé döbbenetes volt ez nekünk Gáborral. Hiába ittam, nem tudtam berúgni, s erősen a komfort zónámon kívülre kerültem, ahogy kezdett bemelegedni a helyzet.
Este 9kor már elakartak indulni bulizni, de próbáltam rájuk hatni, h ilyenkor még otthon se indulunk el...
Le lettem baszva, h nem otthon vagyunk...
Mondom okeeee.
10kor megindultunk. Tömegközlekedni akartak, de itt is kinyitottam a szám, h nem kell sietni. Minden normális helyen éjfél után kezdődik a buli.
Itt is le lettem hurrogva, h miért baj az h ők jól érzik maguk...
Kicsit úgy éreztem magam, mint egy tinédzser csapattal, akik életükben először járnak külföldön, s ebbe a "hűha" mámorban totál lerészegednek.
Sikerült azt elérni, h gyalog menjünk, s annak ellenére, h egyeseket bokrból kellett kihúzni, mert úgy bebaszott, még így is este 11re odaértünk, ahol aztán meglepődve kérdezték h hol a buli?!😅🤣
Szóval eléggé borzalmas volt.
Éjfél után kezdtek jönni az emberek, de a társaságunk java, már hajnal egykor elment haza, s én meg akkor kezdtem el végre bebaszni, jól érezni magam. 😁
Kicsit szégyelltem magam, mikor 11kor beállítottunk oda azzal a sok atomrészeg arccal, akik büszkén mondták, h hallo, magyarok vagyunk, jöttünk bulizni... 🤦♂️
Még azt is hallottam h az egyik azt mondta (szerencsére a másik magyarnak), h Bécs is valamikor magyar föld volt... 🤦♂️😵💩☠️🤡🥴
Másnap esős idő volt. Sokan menni akartak haza, de végül elállt az eső, s csináltunk gyors kutyafuttában egy város nézést.
Korábban voltam már kint 2x is Bécsben télen, de akkor is pont ugyan ilyen gyors keresztülfutás volt és ezeket néztük meg.
Gáborral nagyon sajnálta, h nem tudta megmutatni nekem azokat a helyeket, amiket szeretett volna, így megbeszéltük, h majd visszajövünk ketten.
08.07 - Szombat;
Egyik "játszó pajtinkkal" leugrottunk Balatonszéplakra. Velünk volt a srác testvérének a fia is, aki az én testvérem gyerekével egyidős, ráadásul a nevük is ugyan az.
Meglepő és érdekes volt azt tapasztalani magamon, h vannak apai, óvó, vigyázó ösztöneim. Alap járaton nem vagyok gyerekbarát, de ha az a gyerek családi, v baráti köröm gyereke, akkor az más.
Ezzel a 12 éves srácra is mindig figyeltem, h ne keveredjen el a tömegben, vettem neki fagyit, kérdeztem én is tőle, szeretne e ezt v azt, ebédnél nehezen tudta vágni a húst, s felajánlottam neki, h segítek. Megkértem Gábort, h menjen vele labdázni, szóval elgondolkodtató volt a számomra ez az egész.
Felmerült bennem az a kérdés, hogy szeretnék e majd a jövőben gyerekét, s az a belső válasz jött, h majd ilyen tizenéves gyerek örökbefogadására nyitott lennék mondjuk kb 10 év múlva, azaz 40+os ként.
De csak ilyesmi gyereket fogadnék örökbe, aki nyugodt, csendes. Szigorú apuka lennék az biztos. Szigorú, de szerető. Ilyen bátyám is, ilyen volt papám is. Ebbe nőttünk fel, ilyen lett a mi személyiségünk is. Szigorú, morgós, de azért gondoskodó, szerető. Nálam tuti nem lenne életképes a hisztiző, zsaroló gyerek, mert én pikk-pakk lerendezném. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy, de én alapból nem szeretem, a hisztis, elkényeztetett gyerekeket, meg a szélső liberális nevelést.
Azt meg pláne nem, ha a gyerek irányítja a szülőket, s ezen utóbbiak nem tudják fegyelmezni a kölyköt. Nálam gyorsan megtanulná, hol a határ, s nagyon szarul fog járni, ha tovább folytatja a hisztit...
Én sajnos náthás voltam, így nem is mentem be velük a vízbe, de jól éreztem magam.
...
08.20 - 23;
Vonattal kiutaztunk Gáborral ketten Münchenbe.
München nem egy nagy was ist das, aber jól elvoltunk.
Szombaton pedig Nürnbergbe utaztunk. Az nagyon tetszett mindkettőnknek. Nagyon jól éreztük magunkat. Szerintivaló, hangulatos az óvárosa. Nem csodálom h a Nácik nagy kedvelt városa volt. 🙄🙂
Negatív tapasztalat volt viszont, h sok helyen nem lehet kártyával fizetni. Münchenben sok volt a lezárás, felújítás az utakon. Nah mondom. Itt is biztos ilyen 99% Karácsony féle vezeti a várost. 😅😂 ( Viccelek. Amúgy Karácsony párti vagyok, s rá is fogok szavazni.)
A másik érdekesség, h imádnak feltűnően és hosszan bámulni a németek! Amikor Münchenben a buzi negyedben voltunk, hát ott konkrétan megerőszakoltak minket a szemükkel.
Főleg Gábort, h ki van gyúrva. 😅
A kedvenc helyünk egy mini kis jelentéktelen tér lett a Gärtnerplatzviertel. Nagy élet volt itt esténként. Olyan mint nálunk a Gödör környéke, csak miniben. 😅
Amúgy kissé szerencsétlenek is voltunk, mert először nekem vízhólyagosodott be az egyik lábújjam, így csak sántítva tudtam menni, mert fájt.
Másnap meg Gábor lépett rosszul a lépcsőn s úgy kibicsaklott a lába, h összeesett, s csak segítséggel tudott felállni, de szerencsére nem lett komolyabb baja.
Csúnyán bedagadt neki, úgyhogy mindketten sántikálva jártuk a várost. 😅😁
Tervben volt, h hazafelé bevesszük Salzburg városát is, de nem fért bele az időnkbe.
Szóval Amszterdam, Berlin, Bécs mellett Salzburg is felkerult a meglátogatandó listára. 😊✌️
Érdekel még Hága és Frankfurt am Main is.
Azért is akarjuk ezeket a városokat megnézni, mert ha tovább folytatódna itthon ez a helyzet, ami megy már 11 éve, akkor lehet kikötöznénk a fent említett városok valamelyikébe. Mondjuk Salzburg az csak mint turista szempontból érdekel, de a többi az munka szempontjából is.
Jelenleg az az elképzelésem, h legalább B1 szintet jó lenne elérnem németből, h kereskedelemben eltudjak helyezkedni. Legideálisabb az lenne, ha a luxus értékesítésbe visszatudnék menni.
Most A2-n állok. Nyáron abbahagytam a tanulást, de most (szeptemberben) újra kezdtem/folytatom.
Sok szót kell tanulni. Meg a beszédet kellene gyakorolni, mert azzal sehogy se állok. 😕
...
Szeptember 11 - Szombat;
Jó volt itthon. Apum bátyáméknál van. Nyugalom volt. Sokat sétáltunk. Megnéztük a régi földjeinknek egy részét, mert sokat álmodok már megint a gyerekkoromról, s mivel jó idő volt, megértem anyumat, h menjünk már el s nézzünk szét.
Sok földünk volt. Csupa ugar már minden. Már csak nagyon kevesen művelik őket.
Sokat beszélgettünk arról, h már mennyire más ez a világ. De hát mindig minden változik. Ez az élet rendje.
...
Melóban minden okés. Szeretek bejárni, szeretem a helyet, a munkát, a tulajt. Minden döfi. Élvezem. 😊
Gáborral is ugyanígy. Minden szuper. 🙂
...
Augusztus utolsó hetében lebetegedtem. Gábor beteg lett miután hazajöttünk Münchenből. Mire ő kijött a náthából, addigra én meg elkaptam, s én voltam szarul 1 hetig.
Bicajról tömegközlekedésre váltottam, mert se kedvem, se energiám nem volt biciklizni, elektromosság ide v oda...
Nah! Nagyvonalakban ennyike!
Csók!
😘❤️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
A bicajom motorja sajnos meghibásodott. Beteges, örlő hangot hallatott. Küldtem videót róla Gearbesten az eladónak, aki azt írta, h küld csere motort. Remélem 1 hónapon belül meg is kapom.
Elég szívás, h a legnagyobb kánikulában hagyományos módon kell tekernem.
Mondjuk azt olvastam fb bringás csoportokban, h intenzív, napi többszöri használat esetén, fél évente szervizelni kell a bicikliket. Hát én meg elég intenzíven használom, hiszen minden hová ezzel közlekedem. Sőt! Február, márciusban ez volt a munkaeszközöm is a WOLT-nál.
Ami pozitív hozadéka ennek a hagyományos vs elektromos kerékpárnak, az az, h figyelmesebbé, előrelátóbbá váltam, mert itt az állandó lassulás, fékezés, indulás, gyorsulás miatt, folyamatosan használom kell a váltót, a könnyebb, gördülékenyebb haladás miatt, és sokkal messzebb kell néznem, h időben tudjak le, v felváltani a sebességben.
Elektromos használat esetén nem kellett ilyenekkel foglalkoznom, mert automata váltóval nagyon csókos, könnyű, egyszerű volt minden.
A másik, ami érezhető változás az az idő, h jóval lassabban haladok, (a korábbi átlag 30 km/h-ról kb 10 km/h-ra esett vissza az átlag sebességem) ezáltal jó pár dolgot észrevettem, és feltűnt azon a környéken, ahol rendszeresen elhaladok, még a gyorsan suhanó elektromos kerékpáron leszűkült a látóköröm.
Június 25 - Péntek;
Szabadnapos voltam, mert jött az ablakszerelő, s kívülről elszigetelt 2 ablakomat, hogy ne ázzon be a jövőben. Reméljük jól csinálta, s nem lesz már több ilyen jellegű problémám. 76.000 Forintomba fájt, de ebből 60at fizetett a biztosító, igaz azt a 2 szoba festésére adták, mert h csak a belső károkra vagyok biztosítva. Festeni meg nem festek, mert amúgy nem annyira feltűnő. Majd pár év múlva amúgy is kelleni fog egy egész lakásos tisztasági festés, de ha esetleg úgy alakulna, h kiadom a lakást, akkor nem fogok festeni. (Tanulván az elmúlt évek többedmagammal való együttéléséből.)
Június 26 - Szombat;
Gáborral lementünk Balatonalmádiba strandolni. Minden fasza volt. Kellemes egy nap volt. 😊
Június 27 - Vasárnap;
Elutaztam a szülőfalumba. Bátyám születésnapját ünnepltük. 39 éves lett.
Július 2-3-4-5;
Egy hosszú hétvégét töltöttünk Gáborral Debrecen, a szülővárosában. Szeretem Debrecent. Tavaly is és most is nagyon jól éreztem magam.
Voltunk a Hortobágyon, beültünk a Csárdába, ahol tavaly is nagyon jól éreztük magunkat. Emlékszem, h akkor is játszottak a "muzsikusok" és tele voltam hálával és boldogsággal, oly annyira, h küzdenem kellett a könnyeimmel, nehogy eltörjön a mécses. Idén sajnos alul maradtam ezen küzdelemben, s felkellett vennem a napszemüvegem, gyorsan motyogtam Gábornak h elvonulok egy cigire, mindjárt jövök, s elsétálltam a csárda mellé egy csendes, nyugodt kis helyre, s jól kibőgtem magam.
A too much hála és boldogság érzése mellé párosult még az is, h olyan szépen játszottak a zenészek, h szerintem erre szokás azt mondani, h megérinti a lelket.
Hegedűn, és cimbalomon játszottak, amiről papám is eszembe jutott, h anno gyerekként sokszor hallottam nála délben a Kossuth rádión, ahogy a "Jó ebédhez szól a nóta" című műsort hallgatta, amit nem szerettem, most meg milyen szépnek találok.
Hiányoznak azok a békés, felhőtlen, boldog gyermekéveim...
...Most is küszködöm a könnyeimmel, ahogy ezt írom....
Szóval elöntöttek a gondolatok, érzések aztán nem bírtam magamba tartani.
Gábor szerencsére megértette, átérezte a helyzetet, mert ő is közel ált nagyapjához.
Aztán voltunk még Nyíregyházán is az állatkertben, meg akkor már szétnéztünk Nyíregyháza belvárosában is. Aztán Debrecen nevezettességének a nagytemplomnak a tornyaiban is voltunk, meg ismét kimentünk a Nagyerdő parkba, meg voltunk kétszer is Gábor szüleinél. Szóval nagyon jó hétvégénk volt. 😊❤
...
Júliusban csatlakoztam Gáborhoz és én is elkezdtem járni a 4% Fitnessbe. Általában heti 4x megyek, meló után. Elég sokan vannak, de mindig találni szabad gépet, helyet.
Most kifejezetten jól esik az edzés. Aztán majd ki tudja mikor unom meg, és hagyom el megint.😅
...
Melóban minden fasza. Szeretem, gyorsan telnek a napok. Kaptam + fizu jutalmat is, meg augusztus elején jár le a próbaidőm is szóvál végre már boldogság van ilyen téren is. 😊✌
...
A homofób törvény óta elég sok vidéki ismerősöm töröltem fb-ről, akik nem csak nyíltan támogatták e törvényt, de még fokozták is posztjaikat gyűlöletkeltéssel.
Volt köztük közelebbi, távolabbi, utcabeli, osztálytárs, de még a saját apám is ezek közé tartozik, aki tudja már tavaly óta, h mizu.
A szeret, béke az alapja mindennek. Aki ezen alapokkal szembe megy, arra nem vagyok kíváncsi. Kész. Szajé!
Nah! Gyors kutyafuttában ennyike!
Csók!
😘❤️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Ma ünnepeltük a család 4 generációjának 5 születésnapját. Mivel 1 hónapon belül van a születésnapunk, így letudtunk mindenkit egyben. 😊
Május 17 - Hétfő;
Gáborral megkaptuk az első Pfizer oltásunkat. Szombaton kaptunk SMS-t, hogy van lehetőségünk regisztrálni, viszont Budapesten már nem volt hely, így a legközelebb Vácon tudtunk időpontot foglalni. Vonattal 20 perc szóval nem vészes. Minden rendben volt. Egyiküknek sem volt mellékhatása. A válunk fájt egy kicsit, mintha beütöttük volna, de 2 nap alatt az is elmúlt.
...
Kb 2 hete visszatértek a fecskék. Szeretem hallgatni naplementébe a sivításukat. Mivel kedves gyermekkori emlékek fűznek hozzájuk (mamáméknál több is fészkelt) így jó érzéssel tölt el a hangjuk. 🥰❤
...
4kor, miután végzek a melóval, és ha jó idő van, akkor a belvárosban keresek egy helyet, ahol kitudok kapcsolódni. Nagyon szeretem nézni a Nemzeti Múzeum lépcsőinek tetejéről a lüktető várost. Vagy a Szabadság híd lábánál a Duna parton nézni és hallani a hídon átdübörgő sárga villamosokat. Vagy a sebesen folyó Duna víztükrén csillogó napfényben gyönyörködöm. 😍
Hihetetlen, hogy mennyire szeretettel, hálával, örömmel, nyugalommal tudnak ezek a kis semmiségek eltölteni... 🙄💁♂️🙏
Gyakran előfordul, h németek ülnek le a közelemben. Szeretem őket hallgatni, de sajnos csak 1-1 szót, kifejezést tudok még csak megérteni. Az egyik kedvenc teremet a Mikszáth Kálmán teret Gáborral már kis Berlinnek hívjuk, olyan sok ott a német diák. A kis Lumen és a Fecske nevű kávézó a törzshelyük valamiért, de az okát még nem sikerült megtudnom. Bár az is lehet, h mivel az van a legközelebb az egyetemhez. 😅
Ezen a téren suhanok minden reggel keresztül, amikor melóba megyek. Van itt egy fekete-fehér Border collie fajta juhász kutyus, akit talán Lulunak hívnak, ha jól hallottam. Mindig lassan megyek arra. Szeretem nézni, ahogy jön-megy, játszik a kis kék pattogós labdájával, v fekszik a bejáratnál. 😊🐕
De visszatérve a németre, szinkronnal és magyar felirattal játszom PS-en a Days Gone-al, h szokjam a nyelvet, + hátha ragad rám valami. 😊✌
Németezni sajnos nem volt időm az elmúlt hetekben. Egyrészt elreppen az idő ezekkel a merengésekkel, a mostban való elmerülésben, másrészt meg az adóm 1%-ról való rendelkezésem miatt kutakodtam, informálódni sokat, h kinek is adjam. Az egyházi része gyorsan megvolt, h az Orbán által üldözött Iványi Gábor egyházának, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek adom.
A másik 1%ot meg mindig másnak adom. Tavaly a TASZnak adtam, idén sokat vaciláltam a PRIDE, illetve valamelyik állat menhely és a Magyar Kerékpárosklub között, de végül ez utóbbi mellett döntöttem, mert tetszett a tavalyi munkájukról készült beszámolójuk, amiből én is többet örömmel megtapasztaltam biciklisként.
Csatlakoztam is hozzájuk, s befizettem egy éves tagdíjat, amivel baleset és lopás biztosítás is jár, valamint több 100 kedvezményt vehetek igénybe.
Valamelyik héten engem is elsodort egy autós a kiskörúton a Deák és az Astoria között. Hirtelen kivágott az araszoló sorból én meg már ott voltam a sarkában, csak nem vett észre. Az volt a szerencse, h lassan mentem, figyeltem, és oldalra tudtam valamelyest még húzódni, de így is nekem jött és fellökött, de megtudtam állni a lábamon. Először megállt, mert gondolom ő is megijedt, de aztán ahogy látta, h tudok járni, gázt adott s elhajtott.
...
Kérdésként felmerült, h elektromos bicajra nem-e vettem fel állami támogatást, de engem ez nem érintett, mert ezt külföldről vettem, a támogatást meg csak hazai üzletekből vásárolt biciklire lehet.
...
Minél többet tekerek ebben a városban annál jobban szeretem.
Többször is érzek mostanság hálát, és vannak pozitív érzéseim, gondolataim. Sőt mondhatni, h végre már többnyire pozitív gondolataim vannak. Ki tudok kapcsolni, nyugodt vagyok.
Mondjuk ebben közre játszik az is, h végre olyan melóm van, ahová szeretek bejárni, szeretem a munkám. Az elmúlt 2 év nekem nem volt jó/szerencsés ilyen téren.
Mikor chillezek a Duna parton, el is szoktam gondolkodni, h mennyi minden történt velem az elmúlt években.
Meg hogy elillant 11 év, mióta Pesten vagyok...
1 év nem telt el ugy, h ne történt volna velem valami változás. Mondjuk többnyire munakhely váltások voltak, de amikor épp eltelt olyan év, amikor nem váltottam, ( s csak 2 ilyen év volt, mikor a Bacioban dolgoztam, s akkor vettem a lakást, a másik év, meg mikor üzletvezetőként dolgoztam, s akkor meg újra összejöttem Norbival, s hazaköltözött hozzám Londonból) szo akkor is történt változás.
Május 23 - Vasárnap;
Szerintem életemben először volt halálfélelmem. Történt ugyanis, hogy otthonról elindultam bicajjal Gáborhoz, miközben esett az eső. No problem, van esőnadrágom, eső poncsóm. Mentem már nem egyszer esőben.
Viszont 5 perc után azon kaptam magam, h alig látok olyan durván szakad, s az eső olyan mérgesen dobolnak a cseppek a poncsón, mintha darazsak ütődnének neki, meg h az út közepén kell mennem mert mindkét oldalán bokáig áll a víz. Hatalmas felhőszakadás közepén találtam magam. Elég stresszes volt így kb 25 percen keresztül gurulni.
A halálfélelem meg akkor szakadt rám, amikor a népligetnél tőlem kb 20 méterre belecsapott valamibe a villám! Először hatalmas nagy fehér fényesség világított be mindent, amit narancssárga villanás követett irtózatos robbanással. Ott annyira megijedtem, h az egyensúlyom is meginogott, de szerencsére nem dőltem fel, mert lassan mentem (mivel a sűrű esőtől és a szemüvegemen folyamatosan csurgó esőtől nagy rossz volt a látási viszony) és letudtam tenni mindkét lábam, s így megtudtam állni. De olyan remegés tört rám, h az egész testem vacogott, s még be nem értem a klinikákhoz konkrétan végig imádkoztam, s védelmet kértem a fentiektől.
Csuron vizesen, párásan, elektromos biciklin gondolhatjátok mennyire féltettem ezekután az életem...
Nem tartom kizártnak h egy kis villany dobozba csapott bele, h akkorát szólt, de számomra rettentő ilyesztő volt. Nagyon egyedül és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Szörnyen rossz érzés volt az az út!
Gáborhoz érve jól megölelgettem, csimpazkodtam rajta egy darabig, mint egy kis maki, örülvén, h épségben ismét találkozhatok vele.
Aztán öntöttem magamnak whiskyt, rágyújtottam egy előkelő Djarum cigire, s kiültem az erkélyre s egy darabig csak lestem ki a fejemből.
Május 26 - Szerda;
Hosszú idő után végre ma gyönyörű, napsütés, májusi idő volt. Meló után körbe is bicikliztem a Duna mentén, a Parlamenttől indulva ( mivel az kb 2 percnyire van a munkahelyemtől) át a Margit hídon, végig le a budai oldalon, s vissza Pestre a kis kedvenc Szabadság hidamon.
Örülök, h jól érezhetően élhetőbbé vált Budapest azáltal, h végre már ismét fizetőssé tették a parkolást. Nagyon örülök neki. Lehet haladni, nem kell minden második utcában megállni a seggel keresztbe beparkoló autók miatt, nem dekkolnak a biciklisávban, szellősebbek az utak, szo baba nagyon. ☺️ Mondjuk így is szokott lenni dugó, de nem olyan gyakran, mint előtte. Jó érzés suhanni, a sok dugóban csücsülő, v araszoló, kocsik mellett. 😁
...
Közvetlenül a munkahelyem mellett van egy vegán kifőzde. Nagyon szeretem, s jókat csinálnak, így ebédre legalább nem eszek húst, ennyivel kevesebbet fogyasztok, ami szintén jó érzés.
...
A májusi sok esőzéstől beázott 2 ablakom körül. A lakás biztosító fizet x összeget, ami részben fedezi a javítási munkát. Kívülről majd újra kell csinálni a burkolatot lényegében.
...
Felmerült a második lakás vásárlás gondolata, így felkerestem egy hitel tanácsadót, és felmértem, h mik a lehetőségeim a már meglévő lakásom bevonásával.
Regebben még arra gondoltam, h eladom a meglévőt, s abbol veszek Budán, v az agglomerációban valahol egy kis lakást, de nem lenne szívem eladni ezt, mert szeretem, s rájöttem, h nem is akarom eladni. Szóval először az volt a terv, h akkor befektetési céllal veszek, egy kis garzont, amit kiadok.
Ez működne is, csak ahogy teltek a napok, s egyre jobban beleástam magam a témában, így változott menet közben a véleményem, h inkább már magamnak vennék egy belvárosit, s a mostanit adnám ki, mert h azzal egyrészt többet profitálnék, mivel nagyobb lakás, másrészt meg kényelmesebb lenne bent laknom.
Csakhogy nekem még ugye azért vannak igényeim, elvárásaim az új lakást illetően, az meg nem fér bele JELENELG(!) a keretbe, mivel új helyen vagyok, kevesebb még a kezdő fizum, de úgy állapodtunk meg, h folyamatosan emelkedni fog, s egy éven belül megakpom azt, amivel teljesen elégedett vagyok.
Nagyjából 30 millióig nyújtózkodhatok, de hát ez nem túl rózsás, ahhoz képest, h lényegében csak a Palotanegyed, az V. Ker és Belső-Ferencváros (Ráday környéke) jöhet szóba. Még esetleg Belső-Erzsébetváros (Zsinagóga környéke), vagy az I, II, és XII kerület belbudai részei, de hát arra meg olyan szar lakásokat adnak ennyiért, h az valami kritikán aluli.... 🙄🧐😵😱
Újlipótváros, és a VI. ker nem vonz.
Szóval nyitott szemmel járok, de lehet h várok még pár évet ezzel. Meg kérdés még, h mi lesz ősszel meg télen covidilag, gazdaságilag, szo lehet jobb ha várok még. Meg 2020at veszteségesen zártam, és csökkent sajnos a megtakarításom, de bizakodó vagyok az idei évet illetően. ☺️
Tehát inkább csak akkor vágok idén bele egy új lakás vásárlásba, ha nagyon megéri az a lakás, s a hitel törlesztésem minimum 80%át fedezi a kiadó másik lakásom.
40 millióért, már találtam lovely lakásokat, az említett kerületekben, de az túl nagy elköteleződéssel járna, túl hosszú időre, s inkább azt a taktikát folytatnám, amivel a jelenlegi lakást vettem, h nem az álmaim lakását vettem, de legalább Pesten, könnyen, gyorsan, jól megközelíthető helyen, s összességében nem sok időre terheltem le magam egy olyan hitellel, amivel eltudtam azt érni, h 2023 helyett 2019ben előtudtam törleszteni.
Szo a mostani igényeimből is engedni kell, s álmaim helyett inkább a biztosabbra menni. Már csak azért is, mert a hosszú távú terv az, h nyugdíjas koromra azért legyen legalább 1, (de inkább 2) olyan lakásom, amit kiadva termel egy kis pluszt. ☺️
Mondjuk mivel nem élek nagy lábon, nem vágyok bulikra, nagy utazásokra, nem vonz a rongyrázós élet, és hát amekkora zsidó vagyok szellemileg, így ezt egészen reálisnak is látom! 😅😂✌️
Jó mondjuk szeretem a jóu dógokat, technikai kütyüket, s azokból is valahogy mindig a legdrágábbakat választom, szóval azért puritán sem vagyok. 😁
Pl teszteltem egy fat bike-ot, ami valami fenomenális érzés volt!
Komolyan úgy felvoltam sapnolva, olyan energiák törtek fel bennem, amit utoljára kb azokban az időkben éreztem, mikor bevoltam kattanva 2019ben s hát elég sokmindent csináltam! 😅
Naggggyon jó érzés volt! A fat bike, egy jó nagy, tömör, vaskos kerekű bicaj. Magas kormánnyal, s úgy ülsz rajta, mint kb egy lovon. Olyan érzés is volt. Ez kb a biciklik SUV-ja.
Szóval azt mondtam, h nekem kell ilyen, ez ku.va jó! Rajta van ez is a wish listemen. 😊 Ilyen téren is nézelődök, nyitott szemmel járok.
Itthon 1 millió amit teszteltem, de nem ragaszkodom a márkához, s megelégednék egy kevésbé márkás, de ugyan olyan jó teljesítményű fél misissel is. 😅😁
De az se lenne annyi, mert eladó félben van a laptopom, amit már kb fél éve nem használok, mióta megvettem a pupos tabletem, s hát persze elednám a jelenlegi szeretett elektromos bicajomat is, s igy már meg is lenne az ára. 😅😁
Június 3 - Csütörtök;
Június első hetében, meló után a parlament mellett ücsörgöttem mindig a Gróf Andrássy Gyula szobarral szemben. Nyugis környék mostanság az is, szóval ideális a számomra. 😅✌️
Melóban minden szuper. Gyorsan eltelik a munkanap, sőt! Az egész munkahét gyorsan lepereg. Szóval örülök, boldog és hálás vagyok, h ismét találtam egy nekem való munkahelyet, ahol jól érzem magam. Az üzletvezetős időszakomban volt utoljára ilyen. ☺️❤
Június 5 - Szombat;
Elutaztam vidékre, meglátogatni az otthoniakat.
Június 6 - Vasárnap;
Gábor vidéken van a szüleinél, így ebéd után fogtam magam s elindultam felfedező túrára.
Kitekertem a Római partra, ami különösebben nem mozgatott meg. Vicces volt, h útközben az egyik hév megállónál a pirosnál, mellém gördült egy srác, akinek ugyan olyan bicaja volt. Úgy meglepődtem, h hirtelen hangosan kicsúszott számom egy határozott SZIA! 😅 (Így utólag belegondolva örülök, hogy nem a " DIIIIK TEEEE!" szaladt ki a számon! 😅😂
Ő is meglepődött, s ugyan azzal a hangerővel visszaköszönt, h SZIA! Erre mondtam neki, h de jóu bringád van! 😁🚴♂️
S ekkor egy kicsit hátra dőlt, és vette észre, h nekem is az van, s azért szólítottam meg.
Amíg vártuk, h elmenjen a 2 HÉV, jól elbeszélgettünk, h kinek mik a tapasztalatai. Szerencsére ő is dicsérte, szereti. Jó volt ezt hallani. ☺️
A Rómairól áttekertem a hídon a Pesti oldalra, ahol a Kabin nevezetű hely is van, s felfedeztem azt a környéket. Sose jartam még ott, de nagyon tetszik. Elkeveredtem egy kis öblös szigetre is, amiben bolyongva olyan feelingje volt, mint anno, amikor az Amazonas esőerdőben voltunk vezetett csoport túrán.
Naplementében tekertem hazafelé a Dunaparton, ami nagyon kellemes, hangulatos volt.
Mióta megvan a biciklim (január óta) 2300 kmt mentem vele.
Június 12 - Szombat;
Gáborral kimentünk a Kabin nevű helyre, ami a Népszigeten van.
Jó volt, csak délután jött egy nagy zuhé. Az egyik napernyő alatt húztuk meg magunkat. Kb fél óráig esett. Aztán elindultunk haza.
...
Hétfőn megyünk tüntetni a parlamenthez az neo kommunisták újabb álmokfutása miatt. ( Új kommunistáknak hívom őket, mert ugyan azt az uram-bátyám rendszert építették ki ,mint anno a komcsik. Mindenhova a saját embereiket tették, üldözik a demokráciát, a demokratákat. Mindenki ellenség, aki nem velük van, egy naaagy dicső vezér vezeti a nemzetet. + az oroszok és a kínaiak parancsolnak nekik....)
Amúgy különösebben nem aggódom ezen agymenésük miatt, mert az EUban, szerintem ez nem lesz jogszerű, s majd vissza kell vonniuk pár év múlva ezt is, mint a civil törvényt.
Nah! Egyelőre ennyike!
Csók!
😘❤️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Hát egy kissé gyorsan elröppent nekem ez az idei tavasz... 🙄🤔😏
Bele is vágok a mesélésbe, kezdve a régebbi jegyzeteimmel;
Március 1 - Hétfő;
Kilyukasztották a biciklim kerekét. Faszán indul a tavasz... 🙄
Egy lépcsőház földszinti bejáratánál hagytam. Mindig beviszem, mert nem merem az utcán hagyni. Nem volt útban, nem támasztottam falnak. Valszeg az egyik ott lakó utálja a futárokat, s azzal (is) vonhattam magamra a figyelmet, h aktiváltam a riasztót, aminek van egy hangos pittyegése. 3 perc volt az egész, még felmenem lifttel a negyedikre, s mire visszaértem már lyukas volt. Az első kerékben benne volt egy rajzszög.
Mesélték már, h szoktak ilyeneket csinálni. Hallottam arról is, h a küllőket rugdosták ki, pedált lopták le, stb....
Nem jellemző ez rám, s talán még nem is csináltam ilyet, de egész nap azt mantráztam, h háromszorosan kapja vissza kellemetlen/szerencsétlenség/bosszúság formájában az illető, aki ennyire alja féreg, h a másokkal való kibaszás a hobbija.
Volt már olyan is, h köszönés nélkül szóltak hozzám, s kezdtek el magyarázni. Mivel szerencsére mindig a telefonomat nyomkodtam, így fel se néztem, nem reagáltam.
Az egyiküknek volt annyi esze, h köszönt és halózott. Erre kénytelen voltam felnézni, s mivel ránézésre minimum kb "8 év" (letöltendő) fejű volt, így gyorsan lerendeztem angolul elkezdtem neki hadarni, h sorryka, de headsettel épp telefonálok, s most nem alkalmas, nagyon elfoglalt vagyok.
Nem hiszem, h teljesen felfogta, h mit magyarázom, de a telefon szót sikerült elkapnia szerintem, s odébbállt.
A másik alkalommal nem jutott az illető eszébe, h köszönéssel szokás megszólítani az embereket, de gyorsan feladata, látván h kurvára nem reagálok semmit a pofázására.
Mindkettejük persze szitkoszódva távozott.... 😊
Futárokkal volt már sokszor, h ők se tudtak köszönni, csak elkezdtek magyarázni, v kérdezni, s én először mosolyogva ugyan, de kimérten köszöntem, megvártam, h a meglepődés után visszaköszönjön, s csak aztán kezdtem el reagálni arra, amit előtte mondott/kérdezett.
Volt olyan is, h eljátszottam a meglepettett, h jaj bocs, nem tudtam, h hozzám beszélsz. Nem hallottam, h megszólítottál, v köszöntél volna.... 🙃
Futaroknál szerencsére mimdegyik mondott egy "bocs"ot, v "igaz", "jogos"-t...
Kipróbáltam az esti futárkodást is, igaz csak kis időre. Nagyon tetszett a szürkület. Különösen az ilyenkor aktív, szépen csiripelő madarakat imádom hallgatni.
Március 12 - Péntek;
Mennek ezerrel az interjúk. Erősen hezitálok is, h mi lenne igazán jó nekem. Magam sem tudom. Keresem önmagam is.
Kíváncsian várom, h hogyan fog alakulni a következő 1 évem...
Március 23 - Kedd:
Már nem tudom, h hányadik estém, de mostanság többször csináltam már azt, h úgy offolom ki magam, h egy kád forró fürdőben, komolyzenéket hallgatok, miközben finom vörösbort kortyolgatok.
A hőségtől kelemesen fejbebasz a pia, s nagyon jó érzés úgy bebódulva, elnyúlni a kádban, fejem megtámasztom a kád peremén, behunyom a szem s elmerülök a zenében. (Mondjuk, aki magas vernyomásos v hasonló, annak ezt kurvára nem ajanlom! 😃)
Aki jobban ismer, tudja, h nem vagyok egy nagy emberiség párti, de ilyenkor, a zenétől, (nah meg persze a piától) átszellemülve, kivételesen pozitív véleménnyel vagyok az emberisegről. A sok szörnyűség mellett tudnak szépeket, kedveset, jót is alkotni.
Steiner Kristóf Lélekbonbon bejegyzései is jó kis lelki fröccsi. Nagyon szeretem az írásait, s többször segített már változtatni a gondolataimon, az élethez való hozzáállásomon.
Március 25 - Csütörtök;
Utolsó Woltos munkanapom. El is vagyok kendőve rendesen. Egyrészt, mert szerettem ezt csinálni. Fájó szívvel adtam le a felszerelést.
A Pöttyös utca és a határ út közötti szakaszon defektet kapott egy srác, akinek segítettem. Tök jó érzés volt segíteni, igaz hogy csak pumpát tudtam neki adni, de pont az kellett, hogy befejezze a sikeres bringa javítást. Helyes, szimpi srác volt. 😉
Március 28 - Vasárnap;
Kirándulni voltunk Gáborral, Joccal és a haverjaival. Pilisborosjenőnél a Teve-sziklát, az egri vár makettjét néztük meg, aztán felmentünk a hegyre. Jó volt. Szeretek kirándulni.
Április 2 - Péntek;
Nagypénteken kirándulni mentünk Jucival és Joc barátaimmal és az ő haverjaikkal.
Gábor sajnos ezen most nem tudott részt venni, mert szerdán hazautazott vidékre a családjához.
Nagyon jó volt ez a társaság. Sokat nevettem, jól éreztük magunkat. Igaz most ittunk is, mert a legtöbben vittünk pálinkát, whiskyt, vodkát.
Most Zebegénybe mentünk. Végre utazhattam emeletes vonattal. Szép és jó volt minden. Szeretem Zebegényt. 40-50+osként, majd szeretnék ilyesmi helyen egy hétvégi házat.
Április 7 - Szerda;
Mária utcai nemibeteg gondozó.
Kb 2 hete volt egy négyes bulikának, amiből az egyik srác tegnap jelezte, h tippere van, így taka mindenkinek szurira.
Hiába, h nem volt hármunknak tünete, attól még az a policy ilyenkor, h vesznek kenetet fenékből, kukiból, torokból.
A torok minta lett pozitív. Azért csak az, mert szokás szerint használtunk gumit, csak orálhoz nem... 🙃
Tanulság, h ha kalandos nemi életet élsz, akkor azért x időnként, a trippere is kérj szűrést a HIV és szifiliszen kívül, mert tünetmentesen is lehetsz "beteg"...
Vicces volt, h 2 ismerőssel is találkoztam a varóban. Mondanom sem kell, h a várakozók minimum felé klubtag volt... 😅
Április vége;
A március és az április nagyon zűrös volt. Interjúkkal munka és önmagam keresésével telt. Nem voltam ebben az időszakban jól. Sem lelkileg, sem szellemileg. De április végére már kitisztult a kép és ezen életszakaszomban végre sikerült "megvilágosodni".
Így 32 évesen már végre tudom, h nem nekem való a monoton, napi 8 órás gép előtt rohadás...
Olyan meló kell nekem, ami vagy pörgős, és van benne mozgás is, vagy olyan office munka, ami sokszínű, szerteágazó feladatokat kell ellátni.
1,5 hónap után felhívtak az egyik cégtől, ahova nem vettek fel február végén, mert nem értem el a C1es felsőfokú angol szintet, h aktuális-e még az álláskeresésem. Meglepődtem, h mi történt, h meggondolták maguk, de mondtam, h már nem aktuális. De rendes volt a csóka, mert mondta, h ha meggondolom magam, akkor jelentkezzek. De nem fogok.
Ahol most dolgozok az bent van a bank negyedben, a belvárosban. Nagyon szeretek oda bejárni. Biciklivel minden nap keresztülmegyek a kedvenc városrészeimen, úgy mint a Mikszáth Kálmán tér, Reviczky utca, Kálvin tér, végig a kiskörúton, egészen a Arany János utcai metrómegállóig. Nagyon nagyon szeretem!😄❤🚴♂️
Így, hogy biciklivel járok, nagyjából 5-10 perccel előbb beérek, mintha tömegközlekednék. Olyan a biciklivel való közlekedés a számomra, mint az egyik kedvenc filmemben; Az emlékek őrében, ahol a főszereplő korábban mindent szürke színben látott mindaddig, míg el nem kezdett dolgozni az új szerepében, és ezáltal színesben kezdte látni a világot.
Imádok reggel a napsütésben, a madárcsicsergésben, a nyíló-virágzó bokrok, fák illat tengerében keresztülmenni a városon! Olyan kis apróságok is örömmel töltenek el pl, amikor azt látom, hogy biciklis dugó/sor van mondjuk a körúton, s hogy egyre több a biciklis, vagy pl a Nemzeti Múzeum kerítésén atszűrődő, házak tetejét, az utcákat beragyogó, aranysárga reggeli napsütés! Egyszerűen energetizál, az élő, mozgó, lüktető város!
Munka után nem is sietek egyből haza, hanem általában végig tekerek a kiskörúton és vagy a Nemzeti Múzeum lépcsőinek a tetején, vagy a Károly kertben, vagy a Fővám téren, a Szabadság híd lábánál letelepedek a napsütésbe és ott netezek, olvasok, tanulok, relaxálok, töltődöm. ❤
Nagyon jó befektetés volt ez az elektromos bicikl! Nagyon megérte! Nagyon szeretem! Örülök neki!😊❤🚲🚴♂️
Nagyvonalakban ennyi.
Csók!
😘
Rion
❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
