A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meló. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 25., vasárnap

Az előző részek tartalmából;

 


Üdv mindenkinek! 


Hát kezdem ott, hogy nagyon rohan az idő! Döbbenet! 

Ti nem érzitek úgy hogy valaki felgyorsította az idő folyását? 

Sorry hogy eddig nem jelentkeztem, de tényleg sok happening van, s most is csak azért tudok írni, mert e héten nemcsak születésnapom van, de szabadságon is vagyok, így végre megtehetem, hogy egy kicsit magammal, befelé tekintéssel és elszámolással is foglalkozzak e írás formályában. 

Eléggé sodródom mostanság az árral. Többször éreztem úgy, hogy nem én irányítom az életem, hanem csak úgy bimm-bamm berommanak történések s visznek magukkal. 

Nah de! Amit tudok, azt irányítok, szóval bontsuk topicokra az előző részek tartalmát! 


Lakás;

Imádok itt a hatodik kerületben lakni Bécsben! Rettentő hálás vagyok a fentieknek hogy ezt nekem összehozták!

Anno ugyanis mindenáron, mihamarabb elakartam költözni az exemtől a közös lakásból, s ész nélkül, vadul keresgéltem mindenfelé, s szerencsére úgy alakult hogy ez lett az enyém. Nem ismertem a kerületet, a környéket, így fogalmam se volt, hogy egy hipster, progressive, meleg negyedbe költözök. 

Lényegében már sikerült berendezkedni, megvannak a bútorok, képek is kerültek már fel a falra, s már csak kisebb simítások vannak hátra, mint pl növények és további képkeretek vásárlása, mert ezek beszerzésre nem volt anno elég hely s idő nálam. 

Amúgy hogy mennyire jól érzem itt magam, egy gyakori példa; 

Ha otthon témáról beszélgetek bárkivel, s megkérdezik mikor megyek haza, akkor azt szoktam válaszolni, hogy én itt vagyok otthon. Magyarországra látogatóba megyek. 🙂


Politika;

Április végén önkormányzati választások voltak Bécsben, s eléggé belefojtam a politikába. Ilyen téren valahogy a zöldekhez sodort az élet. Leginkább azzal nyertek meg, hogy hangosan, s erőteljesen kiállnak a melegekért. Ott kezdődött a szerelem, hogy tüntetést szerveztek a bécsi magyar nagykövetség elé, amikor a gyülekezési törvénnyel betiltották a prideot.

Napi szinten gyakorlom a hálát, s ez azzal is jár hogy hálás vagyok hogy a modern, fejlődő Európában élek békében, amit meg kell becsülni, s tenni kell az életbentartásáért. 

Európai állampolgárként szerencsére én is szavazhattam és szavaztam is a zöldekre.

Örülök s hálás vagyok azért is, hogy több belvárosi kerületet megnyertek a zöldek, s ahol nem is végeztek első helyen, ott is szoros volt a verseny, s a második, vagy harmadik helyen végeztek. 

(Az én kerületemben 1,5% hiányzott csak a győzelemhez.) 

Eddig is erősen európai párti voltam, de az elmúlt hónapokban még jobban megerősödött az Európai Unió iránti elkötelezettségem. Hiszek az Európai Egyesült Államokban, s hogy a sok szar, ami szerte a világban történik, elősegítik az erősebb összefogást, integrációt európai szinten. Hiszek a progresszív fejlődésben, s hogy erősebben, határozottabban kell fellépni az orosz befolyás és velük együtt a szélsőségesek ellen. 🇪🇺✊️💪🏳️‍🌈


Prep, fiúk;

Ahogy bedurrant a tavasz, úgy kezdtem el intenzívebben ismerkedni. Sajnos  valami rontás lehet rajtam, mert nagyon sok date lemondásra került az utolsó pillanatban. Az ilyen alap dolgokról nem is érdemes beszélni, hogy beszélgetünk napokon keresztül,  aztán hírtelen eltűnik az illető... 🤷

Jobb szeretem az előre egyeztetett találkozókat, de hát a sok lemondás  belekenyszerített a hookup világába. Meglepő s vicces egy élmény volt, mikor egy srácnak megadtam a címem, s azt írta hogy 7. perc s nálam lesz... 💁🙈🙉🙊.

(Igen van egy pár pozitív előnye a belvárosi meleg negyednek, s hát van egy pár meleg hely a környékemen... 😅)

Aztán az egyik ilyen kalandos partnertől kaptam meghívást gruppenbe is, így már véglegesen kipipálhatok mindent a wishlistemről. Már nincs olyan amire vágyok, s ne próbáltam volna ki. Igaz ezen party utáni 2 hétben nem voltam jól lelkileg. Megváltoztatott, s tovább erősítette az elkötelezettségem a barátság extrákkal irányába. So inkább hanyagolom a hookup-okat meg az extrább élményeket. Arra jó volt hogy rájöjjek, hogy én inkább vanilla típus vagyok. 

Amúgy szexet nagyon egyszerűen és gyorsan lehet találni, de olyat akivel beszélgetni is lehet vagy nyitott a haverkodásra is a szexen kívül, olyat már igencsak nehéz találni, s elég időigényes és melós. 

Olyannyira, hogy ha azt nézzük hogy kB január folyamán kezdtem el nyitni a világra, akkor ezalatt a zirka 5 hónap alatt 3 említésre való srác lett az életemben, akikkel napi szinten beszélgetek már hetek óta, s találkozók is voltak. 

Az egyik mondjuk Pozsonyban él... (32 éves) Neki köszönhetően életemben először el is látogattam Pozsonyba. Hát nekem tipik magyar vidéki kisváros feelingű volt. Oké a belváros egy részét elkezdték modernizálni... De egy napos kalandnak jó volt. Ezen visit után vált szorosabbá a kapcsolatunk a sráccal s beszélgetünk minden nap. Kicsit merev olykor a srác, de cuki. Azt észrevettem már rajta, h eleinte mindig kell neki kB 1 óra, hogy feloldódjon. Így jobban belegondolva vicces páros vagyunk így, mert én meg bikaként egyből ajtóstól szoktam berobbani. 😅✌️ De jó kompenzáljuk, mérsékeljük egymást.

A másik srácot ismerem régebbről.  (Őt nem tudom csekkolni hány éves, de 30-35 között között van ő is. ) Helyesebben csak minimálisan beszéltünk anno, de sose jött össze a találka. Vele nagyon jó,  folyékony,  könnyed a kommunikáció. Kicsit gayish a megjelenése, de még nekem belefér, s nagyon szexi teste van, valamint a személyiségével sokat kompenzál. Mondjuk attól kicsit tartok, h többet akar a barátság extráknál, de majd meglátjuk. 


A harmadik pedig egy zöldpárti politikus. 33 éves. 🙃

Vele óvatosnak kell lennem. (Hiszen politikus. 😅💁)

Über cuki, s nagyon szimpatikus az insta profilja alapján, szóval jól el tudja adni magát, (hiszen politikus 😅💁) viszont élőben más volt a személyisége. Kissé szarkasztikus. De van egy olyan érzésem vele, (vagy legalábbis remélem) hogy ez neki csak egy védelmi külső burok. De majd idővel kiderül. Eléggé testes, kissé megvan hízva, de számomra is meglepő módon nála ez nem zavart és gond nélkül működött a kémia. (Ő az első testesebb ember az életemben, akivel úgy együtt tudtam lenni.) Mondjuk olyan kurva jó picsája van, hogy az agyam eldobom tőle, szóval tud mivel kompenzálni. 😅 

Jól esik az is, hogy annak ellenére hogy eléggé elvan havazva, sok az intéznivalója így hogy át kell vennie a kerület irányítást, tárgyalás-tárgyalás hátán, + május végén 2 hétre holidayen lesz olaszban. S mindezen káosz közepette tud időt szakítani rám. Érzem hogy akarja s küzd. 😁 Meghívott magához ebédre, s jelezte ugyan hogy a fasza kivan, s politikai huzavona van, megy a harc a kerületi ülőhelyek felosztásáért, de nem akarja sztornózni a talit s menjek, de ne lepődjek meg a káoszon. 

Annyira nem volt vészes. 😅 "Csak" félóránként csörgött a telefonja, s egy emailt is el kell küldenie, de közben én segítettem neki az ebéd preparálásában, szóval simán lefoglaltam magam addig. 😊 💁‍♂️

+ külön tetszett s cuki volt érezni rajta, hogy kicsit stresszes is, meg izgul is, meg szétszórt is, s én voltam neki a kis nyugi nyunyókája. 😅

Szóval velük beszélgetek minden nap, s külön jó esik, hogy ha én nem jelentkezek, akkor maguktól írnak, keresnek, érdeklődnek irántam. 


Amúgy már 8 hónapja vagyok egyedülálló, ami rekord nálam. Sose voltam még ilyen sokáig egyedül, szóval ahogy láthatjátok még számomra is vannak újdonságok, felfedezések az egyedülállóság terén. 


Aztán május elején voltam szűrésen is. 2-3 havonta rendszeresen járok. A Prep-em is elfogyott, s amúgy az alkalmi szedésről átálltam a rendszeres napi szedésre. + Beadattam a első körös HPV oltást is. 215€ egy oltás és összesen 3x kell beadatni 3 havonta egyet. Váró listán vagyok a Monkeypox-ra is, meg a Hepa A-B-t is beakarom adni, meg ha elérhető lesz a Gonorrhea elleni oltás is, akkor majd azt is. 

A 36. Évem első napját az új szomszédokkal is "megünnepeltem". 😅 Egy páros költözött a közelembe, akik már szerettek volna találkozni velem korábban is, de most végre volt hozzájuk kedvem s időm,  s este felmentem hozzájuk. Jól szórakoztunk, s közben csatlakozott hozzánk egy másik srác is, aki elég ígéretesnek tűnt. 

Nagyon tetszett vele, hogy nem estünk egyből egymásnak, hanem szépen fokozatosan először csak szemezgettünk, méregettük egymást, aztán szépen fokozatosan összeragadtunk. Egyik szünetben, amikor egymás mellett feküdtünk, a házigazda páros nevetett is rajtunk, hogy mennyire hasonlóak vagyunk.

Ő is szőrtelen, smooth, szálkás testalkatú. Neki is levolt a lába is borotválva, meg nekem is. Rajta is fehér zokni volt, s szórakoztunk is azzal, hogy ő a bal lábát átette az én jobb lábam mellé, s vicces volt látni, hogy tényleg mintha egy testhet tartozó lábáról lett volna egymás mellett. Formában, színben is azonosak voltunk. 😅😂


Aztán mikor a házigazdák zárórát hirdettek, akkor a srác a kapuajba elköszönéskor kérdezte, hogy nem e akarom folytatni, s feltűnően megdöbbent hogy nemmel válaszoltam. 😅 Látszott hogy nem nagyon van hozzászokva az elutasításokhoz. 

Elég intenzív este volt s már nagyon fáradt voltam, de végül meggyőzött a folytatással, mert hát neki is olyan segge van, hogy... 🤩😵‍💫😅


Még +2 órát rámhúzott, de pirkadatkor már tényleg hazakükdtem. 

Jó volt, s a kisebb szünetek között kicsit az emberi oldalát is megismertem Stefannak. Kiderült hogy színész, meg moderátor, bemondó egyes műsorokban, rendezvényeken, meg színházakban is játszik, szo ezért is éreztem az elején, hogy olyan babonázós, sármos tekinete van.

Másnap mikor megnéztem az instáját, meg a saját weboldalát, dagadt a mellém rendesen hogy ejha! Ez egy igazi trófea!  😅🤣😂

Amúgy eleinte nem volt teljesen szimpi. Szexinek találtam, de a személyisége olyasmi, mint a zöld politikus Michié.

Gondolkoztam rajtuk, s jelenleg úgy látom, hogy azért lehet ez, mert mindketten már egy másik szinten, magasabb körökben, közegben dolgoznak, (politika, művészet, kultúra) s ez a felszínes, kedves, kind of snobish, mosolygós, jópofizás az egyik alap maszkjukká vált, s gyakran rutinból ezt hordják, különösen idegenek előtt. 

De amint egy kicsit több időt töltök velük, beszélgetnek velem, s megérzik az igazi emberi, felszínmentes énemet, leveszik a maszkjukat s kis betekintést engedtek a real énjükbe.

Stefannal pl nagyon hasonló az élettörténetünk szeptember óta. 

Nehéz életidőszak, szakítás, költözés, új élet kezdése, s most ő is az ilyen durvább kiélős időszakát éli,  de tudatában van vele, hogy ez csak egy ideiglenes időszak, s nem ez a normál nála. 

De persze a teljes real personality feltérképezéshez több alkalom, s idő kell.

Majd meglátjuk hogy Stefannal is lesz e még folytatás s ha igen, (meg a többiekkel) is meddig tudunk elmélyülni...



Meló;

Szeretem nagyon a munkám. 

Nagyon hálás vagyok hogy sikerült egy nekem való melót találni. 

Hálás vagyok azért is hogy egy remek közösség kovácsolódott össze az elmúlt 1 évben. Nagyon jó a management is. Szeretem őket, s viszont érzem hogy szeretve vagyok. Jól esett nagyon hogy születésnapomon egyesével felköszöntöttek annak ellenére, hogy azon a héten nem is dolgoztam. Mégis észben tartották a születésnapom. 😊 

Sajnos az üzletvezetőnk júniustól elmegy tőlünk. Regionális manager lesz, s övé lesz Csehország, Szlovákia és Magyarország. Megérdemelte az előléptetést, de nagyon hiányozni fog. Sokat köszönhetek neki, s ő kovácsolta egységbe a csapatot. 

Én lehet hogy majd többet fogok utazgatni Európában, mert küldeni akarnak majd üzletnyitásokra. Meg lett európai operation directorunk, ami nem volt korábban, s hozzá is küldeni akarnak egy hét trainingre.

Mindezt az üzletvezetőmnek köszönhetem, mert ő pushingolt fel mindig a felsőbb  managmentnek.

Jó, mondjuk tény hogy én is keményen dolgozok, de ha ő ezt nem értékelte volna, akkor nem lenne ismert a nevem az európai szintű managmentben.

Majd meglatjuk hogy lesz e ebből az egészből valami. 

Pozitívum az is, hogy az európai brand director ismer s bír engem, s ő is pushingol. Már  2 üzletnyitásra akart küldeni  Hollandiába és Londonba, de szabadságon voltam, meg a másik alkalommal nem volt elég manager nálunk, s nem hagyhattam el a helyem.


Eurovision; 

Az egyik rendszeres évenkénti fontos event az életemben. Nagyon szeretem. Én legjobban Finland-nak, Erikának szurkoltam (Ich komme), aztán Germany. De persze örülök austria győzelmének is. Lehet hogy a fináléra majd veszek jegyet. Rajta van ugyanis a bakancslistámon, hogy kijussak egyszer az Eurovisionra.


Egyéb szösszenetek;

Nem használok rendszeresen semmi szert, s nem tudom hogy minek köszönhető ez, de durván bedurrant nálam az, hogy nagyon intenzíven élem meg a színeket, illatokat, ízeket! 

Lehet hogy csak szimplán a tavasz varázsa ez, s nekem ugye ez a kedvenc évszakom, meg lehet az új környezet, s életmódváltás, de nagyon élem! Isteni finomak az ételek, a gyümölcsök, zöldségek. Gyönyörű a sok szép virág, a zöldellő fák, bokrok. Imádom ahogy terjed a levegőben a virágok illata! Imádom hogy nincs nagy autós forgalom. Többnyire egyirányú utcák vannak, jó a levegő, nincs nagy zaj, sok zöld, a biciklis. Szeretem a vasárnapi zárvatartásokst és a falusi feeling nyugalmat, mindezt egy bő 2 millió fős fővárosban. Nagyon élem! 😁

Rettentően felerősítik ezek a basic dolgok a hála érzésem. Hálás vagyok hogy teljes s egészséges életet élhetek. Hogy élvezhetem az életem. Hogy ott élek, s úgy élek, ahogy. 

Azt kívánom,  hogy ez a vibe, ez a very positiv energia maradjon így meg hosszabb távon évekig. 🙌🙏😇☮️


Nah! Úgy gondolom kiírtam magamból mindent. 🙂


Köszönöm. 

Köszönöm. 

Köszönöm. 


🫶🙏❤️💐🌻🌼🌷🪻🌱🌞


Peace & Love!


Csók! 


Rion 😉👋




(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)







2024. április 21., vasárnap

Az előző részek tartalmából ;

 

Sajnos sikerült véletlenül kitörölnöm az eddig jegyzeteimet úgyhogy, most kezdhetem elölről az egészet ezért ez a bejegyzés rövidebb lesz. 

A lényeg összefoglalva;

Február utolsó hetében voltunk pár napot Magyarországon, s most április utolsó hetében ismét megyünk pár napra. 

A március az elég stresszes és dolgos volt. Sok esemény történt, felső vezetői láttaggatás volt, új kollekciót kaptunk,  valamint több ezer árut küldtünk vissza Spanyolországba. Volt több konfliktusok is a női osztály vezetőjével. 

A második alkalommal amikor kiabált velem leállítottam őt hogy egyrészt nem a felettesem, másrészt pedig emberhez méltóan beszéljen velem, ne úgy mint a kutyájával. Ezen eset után elgondolkodtam hogy a hr-hez fogok fordulni, de aztán kaptam információt a férfi osztályvezetőjétől, akivel jóban vagyok, hogy szülési szabadságra fog menni a "barátnőm", úgyhogy már csak zirka 3 hónapot kell kibírnom. 

Áprilisra rendeződtek a dolgok. 

Az Arbeiterkammer is többször volt kint nálunk. Egyrészt mert szavazás van a jelöltjeikre, másrészt pedig tudom hogy páran panaszt is tettek a vezetőségre hogy nem normálisan beszélnek az emberekkel. 

Emiatt a mi üzletvezetünkön is észrevettem pozitív jellegű változást. 
Róla tudni kell, hogy ugyan ausztriában született, s osztrák állampolgár, de török gyökerekkel rendelkezik és eléggé olaszos temperatummal rendelkezik. 🤌🤌🤌

Személy szerint ugyan nekem nincs problémám az üzletvezetővel. Velem viszonylag semleges-pozitív kapcsolata van. Néha ugyan velem is szokott ordibálni, de nem jelentett olyan problémát számomra mint a női osztályvezetője, aki állandóan flegmán, lekezelően és ellenségesen viselkedett velem szembe. 

Szóval szerintem annak tudható be a az üzletvezető részéről ez a jellegű pozitív változás, hogy egyrészt leszólhattak neki a hr-ről, hogy panasz érkezett hozzájuk, másrészt pedig, így hogy a női osztályvezetője el fog menni, így átrendeződnek az erőviszonyok a menedzsmentje. 

Szerintem az lesz majd hogy mi fogunk több feladatot és felelősséget kapni, de idővel meglátjuk. Örülök ezeknek a jellegű változásoknak. Számomra ez úgy gondolom hogy jót jelent. 

A munkahelyi légkörben is javulást tapasztalok. Úgy érzem hogy felszabadultabbak, vidámabbak a kollégák. Ez is szintem a fentebb említett két dolognak tudható be. 

... 

Mostanság eléggé kívánja a szervezetem a gyümölcsöket. Sok epret eszek. Hol magában, hol tejszínhabbal, vagy nutellával. Nagyon imádom még a málnát, valamint a Galiát is. Ez utóbbit görögdinnye és sárgadinnyével is szoktam mixelni. 

... 

Májusban utazok Gáborral, anyummal és Apummal Milánóba 1 napra. A szülőknek ez lesz az első repülésük. 😊 

Remélem minden rendben lesz, s jó idő lesz. Izgatottan várják már. 

Minden hónapban leszek majd 1 hét szabadságon s mindegyik hétre már be is van tervezve-szervezve valami. 

Kutyafuttában ennyi. 

Csók! 


Rion! 


😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)




2024. február 18., vasárnap

2024 első bejegyzés + Madrid

... 

Karácsonykor 4 napot voltam otthon ami sajnos nagyon gyorsan eltelt. 😔

Jól éreztem magam. Anyum is meg apum is kijöttek elém a buszhoz. Nagyon jólesett. Sose volt még ilyen, hogy együtt kijöttek elém. Mondjuk ez azért is volt, mert szeptemberben voltam csak otthon utoljára. 

Az egyik ebédkor volt egy erős, hirtelen rámtörő elérzékenyülésem. Ettük a frissen elkészült nagyon finom anyám készítette aranysárga tyúkhúslevest, főtt hússal, tormával. Aztán hülyeségből mondtam, hogy már csak a "jó ebédhez szól a nóta" hiányzik. Apám mondta hogy bekaocsolta a Dankó rádiót és tényleg az ment, mivel ebédidő volt. Aztán szólt a magyaros nóta, meg a cimbalom, s ugyan az az érzés jött rám, mint legutoljára a hortobágyi csárdában, amikor Gáborral ebédeltünk az egyik nyáron a teraszon s élőben a muzsikusok húzták a nótát. 

Akkor is s most is papámra gondoltam, hogy ebédkor sokszor hallgatta ezt, aztán több se kellett. Tudtam arra fogni, hogy jó erős a torma, s felálltam az asztaltól, nyúltam a zsepiért s kimenetem. 

Ezt az érzelmi rohamot anno már megmeditáltam magammal h mi bajom, miért vált ki ilyen erős érzést. 

Papám egyenlő a gyerekkorommal ami, biztonságos, nyugodt, boldog, felhőtlen időszak volt. Életem legszebb időszakának tartom az általános iskolás korszakom, s hát ugye hiányzik, meg rossz hogy minden elmúlik, véget ér egyszer... 

... 

Hazafelé (Bécsbe) elgondokoltam hogy milyen érdekes, hogy mennyire nehezen akarok megindulni a szülőfalumba, aztán meg milyen szomorú vagyok amikor vissza kell jönni. 

2 Teljesen más világ a vidéki falu VS európai nagyváros. 

Mind a kettőnek megvan a maga szépsége, varázsa és hátránya. De ahogy Gábor is mondta mielőtt elindultunk;


"Ott vagyunk otthon ahol együtt vagyunk egymásnak."


... 

A január szépen eltelt. Nyugis volt. Nincs nagy forgalom az üzletben. A produktivitásra kellett figyelni, hogy az óraszám arányos legyen a bevétellel, s folyamatosan változgattuk a beosztást, meg küldtük haza az embereket, meg a cégtől is elküldtünk pár embert. Mondjuk mindegyikük az üzletből lett elküldve s nem a raktárból. Az én csapatomnál "csak" óraszámokat kellett csökkenteni, de amint jobb lesz a forgalom ismét többet dolgozhatnak majd. 

Többségében megvagyok velük elégedve. Jó a csapatom. 

... 

Február 18 - Vasárnap;

Február 4-én utaztm 2 hétre Madridba. 16-án pénteken jöttem vissza Bécsbe. 

Amit még az interjún mondtak traininget, arra most került sor. Jó volt. A mentorom Javier az idő kb 70%ban velem foglalkozott. Tanultam újakat is, s minden felmerülő kérdésemre készséggel válaszolt. Jó fej srác. Szimpatikus is volt. Sok a hasonlóság bennünk. (Csak ő hetero. ) 

Az első 4 napban egyedül voltam munka után, de aztán pénteken jött utánam Gábor s együtt töltöttük a maradék hetet. 😊 

Nem csak munka szempontjából, de önismeretből is jó training volt ez a 2 hét. 

Érdekes, furcsa és elgondolkodtató érzés hogy még 24 évesen mindent megterveztem hogy mikor, hova, hogy megyek, addig mostanra így 34 évesen már teljesen spontán vagyok és tervezés nélkül csak elindulok sétálni sodródom az árral a tömeggel és jó érzés így kijutni gyönyörű helyekre, látnivalókhoz. 


Feltűnt még, hogy a német szavak előbb jutnak eszembe, mint az angol, holott nem is használom ezeket Bécsben. Pl; Abteilungsleiter 

A spanyolok annyira nem beszélnek angolul hogy még az egyik eladó megkérdezte tőlem, hogy miért beszélek angolul?! 🙈🙊🙉

... 

Ezek az egyedüllétek, a komfortzónán kívüli lét, a külföldi utazás, segít szembenézni önmagammal, az idő múlásával, a személyiségem változásával. 

Például észrevettem magamon, hogy sokkal lassabb vagyok, érzem már a 35 évet, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben elfáradok. 

Tudom nevetséges hogy 35 évesen ilyeneket írok, vagy hogy így érzek. De ez van. Nem temetem magam, nem siratom magam, hanem egyszerűen csak úgy érzem, hogy az élet ilyenkor tükör elé állít. 

Akarva akaratlanul is eszembe jut a 10 évvel ezelőtti Rion, amikor minden évben mentünk Rómába Norbival. Most is ugyan úgy megyek, talpalok egész nap, de a fáradtság azért sokkal durvábban rámrúgja az ajtót, jobban megérzem, hogy bassza meg úgy sajog az egész testem, mint akit agyonvertek, s huszon évesen nem volt ilyen mértékű fájdalom és fáradtság rajtam. 

Továbbá érdekes különbség az is, hogy most már érdekel, s élvezem a hotel kínálta kényelmet. Jó mondjuk ez se egy jó összehasonlítási alap, mert mikor én fizetek, akkor mindig valami olcsóbb szállást keresek, s azt nem igazán lehet összehasonlítani egy 5 csillagos szállodával, mint amiben most töltöttem ezt a 2 hetem.

Az ágy meg a szoba annyira komfortos, hogy mindig úgy mozdulok ki, hogy nem akarok kimenni. 😅 A fél napot eltudnám  itt heverészni! 😂✌️


Összességében Madrid szép, nagy Metropolis, de én úgy tapasztaltam, hogy inkább a spanyol ajkúak (Közép- és Dél-Amerika) gyűjtője, s nem annyira multikultis mint pl Bécs, ahol szinte minden európai képviseleti magát.

Csalódás volt, hogy sok helyen nem beszélik az angolt. Ezért kissé olyan "franciásak" lettek a szememben. Nem szeretem az ilyen maradi nacionalista országokat, akik nem képesek egy globális világban egy globális nyelven kommunikálni.

Ugyanakkor megértem hogy az ő világuk csak a spanyol nyelvű országokra korlátozódik, (ami nem kicsi), s sokaknak elég ez a kis burok és nincs igényük más nyelv megtanulására. Vidéken, vagy a nem annyira popular, vagy a tipik helyiek által látogatott helyeken "jóu van a'!" 

De az hogy a city centerben a turistáktól hemzsegő étteremben a pincér nem képes angolul megszólalni, s sok helyen hiányzik az angol nyelvű tájékoztatás az azért elég "wow" arconbaszás. 🙄💁‍♂️😒

A járdák itt is ugyan olyan fos kategóriák mint Lisszabonban. Mondjuk a legtöbbjükön el se lehet férni, s annyira hepe-hupás, hogy jobb is ha az úton mész... 💁‍♂️😅

+ Utálom a madridi metrókat, amiért annyira keskenyek, s minden második ember imád keresztbe tett lábbal ülni, hogy még véletlenül se tudjál elérni... 

+ Én azt tapasztaltam, hogy nagyon durván figyelmetlenek a spanyolok. Nincsenek tekintettel a másikra, s simán neked mennek a járdán is ha ő épp élesen kanyarodni akar egy irányba, vagy ha nincs hely, akkor fellök de ő akkor se lassít s várja meg hogy érintkezés mentesen ellehessen menni egymás mellett. Türelmetlenek, rámenősek. Nem tisztelik a privát szférát. 

De persze rá lehet fogni, hogy ez így latinos és megvan a maga varázsa! 😅 

Rómának is megvannak a maga problémái, de ott (az én tapasztalataim szerint) több a  pozitív dolog.

De valaki meg pont fordítva tapasztalja ezt, s nincs is azzal semmi gond. 

Róma meg pl a szemétbe úszik mostanság... 🙄 💁‍♂️

De nem kell hogy egyforma véleményen legyünk. 

Mindenki mást tapasztal élete során, minden város egyedi, s ez így is van rendjén.

Rómába elég sokszor voltam már, s itt Madridban felerősödött a hiánya és a következő 1 évben szeretnék is újra oda menni.

Madridba nem érzem azt hogy visszamennék. 

Amúgy mindig elszoktam gondolkodni, mikor új városba megyek, hogy vajon hányszor voltam/éltem már itt előző életemben?  🙄 🤔 

...

Szembesültem azzal is, hogy milyen hülye merevségeim vannak néha. S hát van egy jó pár! 😅 ✌️

Az 5 csillagos hotelbe a sok pozitív mellett így is tapasztaltam olyanokat amik nem tetszettek. Pl hogy többször előfordult, hogy munkából hazaérve nem volt a reggelim a szobámba holott tudták hogy 7-14ig dolgozom, s 14:30 után már otthon vagyok, s az ott tartózkodásom 13 napja során vagy 4x kellett letelefonálni a recepcióra, hogy kérem a piknik tabel-t, s mindig meglepve kérdeztek vissza, h "nincs ott?", amitől csak még jobban felhúztak, higy nem ba.d meg! Mit gondolsz? Viccből telefonálgatok?! ... 🙄 💁‍♂️

De volt hogy egyik nap, a takarító nem tisztított le rendesen a csapot. Vagy a szobámba visszamenve égett a villany, s nem kapcsolta le maga után a takarító, vagy a reggelinél a felszolgáló köszönéskor nem nézett a szemembe s nem mosolygott.

De tudom hogy ez az én túlzott náci faszságom. Nálunk sincs otthon ragyogó tisztaság, s van hogy olykor szalad a lakás, de azért az ember könnyen áttud szellemülni a kiváló minőségtől.

De persze ezeket nem tettem szóvá a recepción, mert csak apróságok, s összességében tényleg megérdemli a kiszolgálás is az 5 csillagot, csak mondom észrevettem magamon hogy milyen egy náci fasz tudok lenni néha... 🙈🙉🙊🤦

(Régen mikor a luxiban dolgoztam sokkal jobb a ugrottam az ilyenekre, csak mondom... 😅💁‍♂️) 

Szerettem pl ahogy a recepciósok és a hordár is mindig figyelmesek voltak, s kedvesen, mosolyogva köszöntek kora hajnalban is, meg késő este is. 

Imádtam az ágy kiváló minőségét, a mindennapos takarítást, a frisseséget, a ágynemű ragyogó fehérségét, ahogy feszesre húzva várt minden nap. Na meg a szép kilátást a Fuente de Neptuno szökőkútra. 😍🥰❤️

Többször is gondoltam rá, hogy basszus csak meg kellene nyerni azt a kurva lottót! Jó lenne otthoni keretek között élvezni ezt a kényelmet!😅 😂

Kaptam napi költőpénzt is, ami legalább csökkentette egy kissé a kiadásaim, amiket a Gáborral való mindennapos éttermezéseink során nem voltak alacsonyak...

De nagyon örülök hogy együtt tölthettünk itt egy hetet. A legjobb dolog közösen osztozni az örömökön. 😊 ❤️

Ő egy Airbnb szállást bérelt 10 percnyi sétanyira tőlem egy elég jó környéken, de persze többet aludt nálam mint ott. 😅🤗 

Szóval hálás vagyok a munkáltatómnak ezért az útért, s hogy ennyi pénzt rám költött, holott még csak 5 hónapja dolgozok a cégnél. És egyúttal megértem, hogy miért volt irigy az egyik manager, amiért engem már most elküldtek egy ilyen trainingre, még őt csak nem tudom hány év után...

Remélem hogy hosszú távon dolgozhatok itt.

Amúgy a spanyol kollégák többsége már több éve dolgozik a cégnél. A legfrissebb is 1 éves. A legrégebbi 18 a másik meg 16 éve dolgozik a cégnél...

A mentorom is már 10 éve. 

... 


Csók! 

Rion! 

😘❤️








(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. december 23., szombat

2023 utolsó bejegyzés


November utolsó hetében a betegségem után, ahogy visszatértem melóba, ott javult a helyzet, a hangulat. Az első napom a Hr igazgatónál kezdtem. Ez volt az első elbeszélgetésem vele. Pozitív feedbacket kaptam, hogy betanítás ellenére is jól végzem a munkám, de pótolni fogják, s valszeg február tájékán majd küldenek trainingre, de hogy mennyi időre s hova még ők se tudják. 

Ő is kért feedbacket hogy hogy érzem magam, mi jó, mi nem jó, min változtatnék. 

Hát volt bőven miről beszámolnom. 😅

Az október, november nagyon kemény volt. Eléggé bizonytalan voltam h akarok-e itt maradni. A hangulat és egyes managerek kommunikációs stílusa is hagyott kívánnivalót maga után. 

... 

Időközben megtudtam, hogy az üzletvezető (aki török származású nő)  35 éves.

A női osztály vezetője 33.

A férfi osztály vezetője 37.

A maradék 2 manager asszisztenst pedig pontosan nem tudom de ők is 30 fölöttiek.

Szóval nagyjából korombeliek. (34,5 éves vagyok.) 

... 

Minden hétre jut valami kibaszás. Egyszer a wifivel volt gond, a következő héten a raktár egy része ázott el, a következő héten a fűtés romlott el. A legutóbb meg a lift dobta be a törcsit, pont amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, áruszállításkor. 

... 

Volt kari vacsink is. Sajnos nem egy asztalnál ültettek le minket, hanem 3 külön asztalhoz, ami nem volt szimpi. Az étterem sajnos így tudta csak megoldani. 

... 

Bécsben karácsonyi vásárokba is ellátogattunk Gáborral. Elég sok van belőlük. Nem vagyunk egy nagy karácsony fanok, szóval különösebben nem mozgatott meg minket. 

... 

Gáborral kb havonta 1-2 alkalommal éttermekbe járunk. Valamiért többet megyünk Bécsbe, mint Budapesten. Szeretünk jókat hamikázni. Jelnelg 100 étterem van a bécsi listánkon, ami folyamatosan gyarapszik szóval van még bőven mit felfedezni. 😊 

... 

December második hétvégéjén lebetegedtünk. Szerda környékén kezdte Gábor, aztán péntek estére már én is rottyon voltam. Mindkettőnknek azonosak voltak a tüneteinek. Hétvégén hőemelkedés, tiszta takony voltam, meg köhögtem, Meg fejfájás. A hétvégi 48 órából kb 30 órát átaludtam. Valószínű hogy influenza. 

Kb bő 2 hete is beteg voltam. Akkor 4 napot voltam betegállományban. Akkor inkább csak köhögtem, meg nem volt hangom, s hőemelkedésem se volt. 

Az a szomorú, hogy minden nap szedek így is vitaminokat, s ennek ellenére is 1 hónapon belül 2x vagyok beteg... 🙄

... 

Decemberre meló terén mondhatni egyenesbe jöttem. Talán már azt is mondhatom, hogy a nehezén már túl vagyok. 

Pozitívum hogy heti 1 nap 6,5 órát dolgozom csak, mivel Ausztriában nem heti 40 hanem 38,5 órát kell dolgozni. 

Kikérik a véleményem, s van eredménye a keréseimnek is. Kértem és kaptam több embert a teambe, kaptunk több eszközt, amivel hatékonyabban tudunk dolgozni, s az áruátvétel folyamatán is változtattak, amivel még hatékonyabbá váltunk. Örülök ezeknek, hogy a beszélgetéseknek vannak materiális eredményei is, s nem csak ígéretnek. 

Van új HR-esünk is, aki mellékesen magyar. 

Volt ismét egy hr elbeszélgetésem ahol jelen volt a regionális vezető, az Ausztriai Hr igazgató, a mi új hr igazgatónk és az üzletvezető is. 

Kérdezték hogy érzem magam, mi a pozitív, negatív véleményem, tapasztalatom, s én is kaptam visszajelzést mindenkitől, ami szerencsére mind pozitív volt. 

Kaptam egy új érdekes infót is, mely szerint egyedi az én pozícióm, s a régióban nincs ilyen pozíció ennél a márkánál, s magasak az elvárások. (Itt eléggé görcsbe ugrott a gyomrom.) 

Elmondta, hogy nem csak Közép-Európában vagyunk első helyezettek forgalom tekintetében, de Európa szinten is dobogósok szoktunk lenni, s mondott konkrétumot is, amikor Európa elsők voltunk, megelőzve a londoni, párizsi, berlini üzleteket. 

Majd folytatta a regionális vezető, hogy a training ellenére is szépen helytállok, s ő is elnézést kért, amiért eddig még nem küldtek oktatásra, de az újranyitás miatt nem tudták kivitelezni. 

Egy területet emelt ki amiben javulást vár, de az üzletvezető a védelmemre kelt, hogy azt már megbeszélte velem, s elmondta hogy miért voltak akkor rosszak azon a területen az eredményeink. (Lényegében önhibámon kívüli dolog, amit szintén a tréning, s így az információ hiánya miatt alakult ki.) 

Aztán volt a végén egy kissé érdekes összegző kérdezz felelek. Azért írom érdekesnek, mert kissé az az érzésem volt, hogy egy verbális megerősítő/véglegesítő "aláírást" kértek tőlem. Mint az esküvőkön amikor a pap elmondja boronáló szöveget s neked azt meg kell erősíteni. 

Itt pl az volt hogy igen, tetszik a meló, jól érzem magam, s szeretném folytatni. 

Majd hogy igen, nyitott vagyok a további képzésekre, s szívesen megyek akár külföldre is s akár több hétre is trainingre. 

Minden manager volt külön-külön ezen a meetingen nem csak én s a hangulat tovább javult a managereknél. Úgy érzem jót tett mindenkinek. Kevésbé vagyunk feszültek, s  már egy többet viccelődünk, nevetgélünk is. 

(Október, november elég rideg, barátságtalan, mordori volt a hangulat, meg a stílusuk.) 

Én is elmondtam, hogy hiányolom a barátságos, kedves, családias, támogató hangulatú légkört. (Már ilyen téren is javulás van.) 

Amúgy velem/felém nem kommunikálták, de észrevettem, hogy a férfi osztály vezetője (a 37 éves román csaj) a mentorommá vált azóta. 

Elkezdtem a segítségével a napi beosztás megírását gyakorolni. Az elsőt együtt csináltuk, elmondta, h mikre kell odafigyelni, milyen buktatók lehetnek, majd a többi napokat én csináltam, amiket ő ellenőrzött. 

Aztán további manageri teendőim is felügyeli. Kérdezi, hogy mivel hogy állok, mire figyeljek oda, s bővíti a feladataim. Pl az új kollégák betaníttatásának menetébe való beavatás, a velük való törődés, mentorálásuk. 

Az ünnepek előtti utolsó munkanapomon (dec 21.) ami egyben delivery day is volt, együtt vettük át az árut, ami tök jó hangulatban telt. Mondhatni, hogy az eddigi legjobb hangulatú áruátvétel volt. Hülyéskedtünk is, nevetgéltünk is, és a nap folyamán, amikor az üzletvezetővel volt hármasban egy kis mini meetingünk, akkor meg is dicsért az üzletvezetőnek, hogy minden jól ment velem a héten s a napi beosztás írás is tök jól megy. 

Minden szuper volt, csak a nap végére volt egy kis szarság, ami szintén abból fakadt hogy nem volt infóm bizonyos dolgokról, amik meg kellenének a sales-re. De majd ezeket majd átbeszéljük karácsony után. 

A lager csapatom szerencsére elég jó lett. Szeretem őket. Van egy 10 fős állandó és 5 fős beugrós brigádom. Szóval összesen 15 embert koordinálok 3 raktárban. 

... 

Dec 21-től 26-ig szabadságon vagyok. 27-től dolgozom, kezdődik a Sales. Lesz pörgés. Mondjuk az mindig van, de most még keményebb lesz. 

Gábor 20-tól van szabin, s idén már nem is dolgozik többet. 21-én együtt voltunk Budapesten majd külön karácsonyoztunk vidéken a szülőkénél. 

Szilvesztert majd lehet Gábor egyik kollégájánál/val töltjük Bécsben. Magyar (heteró) párocska. 

Velünk is meg a szüleink el is amúgy minden okés szerencsére. 

Szüleim kijöttek elém a buszhoz, mikor hazaértem. Nagyon jól esett. 😊 

Negyed éve nem voltam már itthon. Jól esik nagyon. Azon leszek, hogy kiélvezzem minden napját, pillanatát az együttlétnek. 😊 ❤️🤗🎄

Nah! Kutyafuttában nagyjából ennyike!

Idén ez volt az utolsó bejegyzésem. 

Ezúton kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket, boldog új évet! 😘 ❤️ 🎉🎊🎄🎆🎇


Csók! 


Rion! 


😘❤️




(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. november 17., péntek

Az előző részek tartalmából


Október folyamán Gáborral közelebb kerültünk egymáshoz. Én is éreztem ezt, de nagyon jólesett és meg is könnyeztem, amikor Ő ezt ki is mondta, h így érzi.

Olyan mintha a szerelem felerősödött volna. Valószínűleg a külső változások, amiken átmentünk augusztus óta, az folyamatosan erősítette az egymáshoz fűződő viszonyunk. 

Október első felében szoktuk ünnepelni az évfordulónk, pontosabban október 12-én, ami idén pont a nyitás napjára esett. 

Gábor jött hozzám melóba, s elmentünk egy magyaros belvárosi étterembe vacsorázni, ami csak pár utcányira van a munkahelyemtől. 

Nagyon finomat ettünk, s érezhetően emelete a kapcsolatunk minőségét ez a ünneplés. 😍🤗❤️

S ez folytatódott a hétvégén, amikor is meló után arra jöttem haza, hogy kidekorálta a nappalit héliumos lufikkal, s az egyik kedvenc koreai sorozatunk a különleges ügyvédnő zenéivel s finom vacsival várt. 

Először nevettem meglepetésemre, ami aztán gyorsan átmenet sírásba. Szegény először nem értette h mi baj van, s azt hitte h ő rontott el valamit, de mikor végre tudtam beszélni, elmondtam neki, h sajnálom hogy a sok munka és a nagy újranyitás miatti hajrában eszembe se volt ezzel foalkozni. (Mert hogy az elmúlt években mindig én szerveztem, h menjünk ki a szokásos évfordulós helyükre a Normafára piknikelni, meg adtam apó ajándékot, közös képeinket nyomtattam ki, most meg semmit se csináltam úgy lefoglalt a munka. Meg hogy jól esik nagyon s köszönöm, h velem van ezekben a nehéz időkben. 

Gondolom az eddig összegyűlt stressz is kirobbant ezzel a sírással belőlem...🙄 💁

Szóval több dolognak is köszönhető hogy szorosabbá vált a kapcsolatunk az elmúlt időszakban. 😍❤️

Amúgy az aznapi romantikus meglepetés vacsi úgy ért véget, h engem a nagy kimerültség okán pikk-pakk fejbevágott a nagyon finom portói bor, s miután áthelyeztem magam az asztaltól a kanapéra, ott gyorsan be is aludtam. 😅 ✌️ 

Tényleg nehéz, kemény időszak volt, sok-sok munkával. ☠️

... 

Halloween kor becsöngetett egy boszorkány kislány meg egy squid games őr faszi.

Adtam nekik kis csokikákat. Életemben először volt részem ebben az amerikából jött szokásnak! 😅😍❤️

Apróság, de örömmel töltött el. 

... 

Melóban valamelyest javult a helyzet, de még így is hullámvasút, s hol felakarok mondani, hol meg azt érzem hogy jó lesz ez. 

A paplanhátu asszony-állattal is jóba lettem. Nagyon vehemes olaszos-cigányos természetű, de magam is meglepődtem hogy tudtam vele azonosulni. 

2 különböző szituban 2 másik kollégám is rászólt hogy nyugodjon meg ne olyan vehemensen kommunikáljon velem, de mondtam a csajoknak, hogy semmi baj, mi csak így beszélünk egymással. 😅

Igényli a csaj a drámát, a tára-tattát, s ha ő így ért, akkor nekem nem gond a Maunika show stílus produkálása. 😅✌️🤌

Amúgy mindig tanulok valami újat. 

A regionális Manager ismét volt nálunk november második hetében, s ő maga is tanított nekem valamit. 

Ezeknek mindig örülök, mert segítenek abban hogy közelebb kerüljek a teljes összképhez, s hogy jobban megértem a rendszert, s egyúttal kicsit csökkentik a bizonytalanságim is. 

... 

November harmadik hetében lebetegedtem. Megfázásnak indult, aztán ráment a mellkasomra, aztán meg a hangomra is.

Az első dokinál akinél voltam, magyar volt, de nagyon tróger egy alak. 4 órát kellett rá várnom, mert 14 óra helyett 16:45 kor érkezett meg, aztán meg mikor sorra kerültem, meg se vizsgált rendesen, gyógyszert se írt fel. Se semmi. Többet oda se megyek! Így másnap voltam egy másik arab dokinál, akinél össz-vissz 20 perc alatt végeztem.

Szóval 4 napig betegszabin vagyok. 80€-t sikerült is eltapsolni gyógyszerekre. Igaz tény h nagybevásárlást csináltam, s ezekkel még jövőre is elleszek. 😅✌️

+ Legalább volt időm ellenőrizni itthon az októberi óraszámaim, ahol kijött, hogy 14 órányi extra hours-t gyűjtöttem össze a hónapban. Az majdnem 2 nap szabi. 😊 

Kíváncsi leszek hogy mit monda ak majd, mert h nem kötelesek se lecsúsztatni, se kjfizetni nekem, mint Managernek. 

Dec 15-én lesz majd céges kari vacsi. Remélem jó lesz majd. Szeretem a csapatom a beosztottaim, s a kollégáim java részét. Várom. 😊 

Nah! Kutyafuttában nagyjából ennyike. 

Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)



2023. október 1., vasárnap

Munkahelyváltás

 

Szeptember első hétvégéjén voltam vidéken, ami nagyon jó volt! Igazi idegnyugtató számomra a szép zöld táj, a hegy, a fák, a csend, nyugalom, sok madárcsicsergés, a friss levegő. Anyummal megint mentünk kirándulni fel a hegyre. Számomra az a mennyország, amikor az erdőbe sétálva átélem a fent említett dolgokat. Aztán kijutunk egy nagy tisztásra, ahonnan szépen belátni a környéket. Mennyei manna!😍❤️🤗

Milyen jó nekem, hogy ilyen kis apró, termesztés dolgok is boldoggá tudnak tenni! Ahogy öregszem, egyre jobban hálás vagyok, hogy oda születtem ahová, olyan testet és olyan személyiségét kaptam, amilyet. 🙏🙌❤️

Következő hétvégén meg nálam voltak fent szüleim látogatóban. Elég spontán volt. Mikor visszajöttem Bécsbe hétfőn, s a munkanap végén merengtem el azon, hogy valójában, ha home office-ban dolgozom, akkor mi a fasznak jöttem én vissza? Maradhattam volna otthon még 1 hetet!

Kis depibe estem, hogy egy hétig egyedül leszek, mert Gábor meg kedden ment Magyarországra ügyeket intézni, s így jött az ötlet hogy meghívom szüleim, jöjjenek még szép napos idők vannak. 

Nagyon jó volt. Élvezték. Tetszett nekik. Nem vagyunk valami fasza család sajnos, elég sok gebasz van, de már elfogadtam, s megpróbálom ebből kihozni a legjobbat, s örülök ennek is amilyen van. 

... 

Szeptember első felében miután lejárt a bérletem, inkább a bérelhető városi (MOL bubi féle) bicajjal jártam, s úgy fedeztem fel több részét a városnak. Észrevettem magamon, hogy nyugtató hatással van rám a biciklizés is, épp úgy mint a természet. 

Ha szar kedvem volt is, akkor is biciklire ültem s menetszél kifújta belőlem a rossz hangulatot. 😊 

Nagyon jó, fejlett a biciklis közlekedés Bécsben, s jó sok a biciklis, aminek örülök.

... 

Minél többet mentem a városban, úgy feltűnt, hogy nagyon sok spanyolul beszélőt hallok. Szerintem a török meg a magyar után a spanyolt lehet a legtöbbet hallani. 

... 

Szeptember közepén elköszöntem a munkahelyen a partnereinktől, s a tulajtól is, és hát jó pár embertől olyan szép, kedves búcsú üzenetet kaptam, h megkönnyeztem nem egyet. Szerettem itt dolgozni. Szerettem a partnereket, s bár éreztem én is, de jó volt olvasni viszont ezt a szeretetet felém. 

Nagyon hálás vagyok, hogy hosszú év hánykolódás után, (mielőtt még a céghez kerültem) most végre ismét egy oly a munkahelyet tudhatok magam mögött, ahonnan 2 év után, fájó és egyben kellemes érzéssel, emlékekkel távozhatok. 

... 

Szeptember 18 - Hétfő:

Nagy nap a mai. Elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. :)

Egy nagy multikultis cégnél sikerült elhelyzkednem. Minden országból dolgozik itt valaki.

A férfi részleg vezetője pl Romániából jött. A helyettese meg szír. Az üzletvezető csaj meg török. 35 éves. De van spanyol, Venezuelai és szinte minden keleteurópai országból.

Össze-vissza beszélnek szerencsére ezek is angolul-németül. Pörgés van. Már azt se tudom követni hogy mikor beszélek angolul, mikor németül, de ahogy elnézem a managerként is így vannak ezzel. Csaponganak angolból németbe, s vissza.

Vegyes a korosztály, de az átlagéletkor kb olyan 28 körül mozog. Van transgender kolléganőnk is.

Délelőtt tűz, baleset és biztonságvédelmi oktatás volt. Rajtam kívül még 3an voltak.

Volt egy gyors fél óra ebéd szünet, aztán átadtak a cég másik márkájának az Operations Managerének, aki többnyire németül beszélt.

Volt amit értettem, volt amit nem. Körbevezetett az épületben ami hatalmas labirintus. Minden szinten van raktár. Nagyon durván sok. Minél többet láttam, úgy csökkent a lelkesedésem.

Aztán a mélypont akkor jött el, amikor beállítottak ruhákat hajtogatni... 🙄

Hát ott elég sokminden megfordult a fejemben, s nem voltak valami vidám gondolatok....🙄 😒

Hogy fogok én itt tudni helytállni, a háttérfolyamatokat managelni 1 hónapon belül, amikor egy értékes napot azzal baszunk el, hogy hajtogatok itt a részmunkaidős kislányokkal... 

Aztán jött a Operation Manager, h megy haza. Én meg kértem tőle, hogy kapjak kinyomtatott oktatóanyagot, mert egyrészt így verbálisan egyszerre sok volt, másrészt pedig szeretnék tanulni, s jó lenne ha otthon is áttudnám nézni a rendszert.

Mondta h ok, majd holnap.

De végül mielőtt elment, még visszajött s hozott pár kinyomtatott papírt, ami adott egy kis örömet, h legalább minimal írott tudást kaptam s tudok mit tanulmányozni. 

Aztán megjelent Andrea is a román csaj, aki kihúzott a szarból. Lehet látta rajtam, mert olyan kétkedve kérdezte, h minden oké?

Több se kellett nekem, s elmondtam neki az aggájaim, meg h tele vagyok kérdésekkel, ami tetszett neki, s mondta, h pont ilyen ember kell nekik. Majdnem visszakérdeztem, h olyan, aki nem tud semmit, s rendes oktatást se kap?!

De elkezdtük átvenni azt az anyagot, amit kaptam pár lapot az Ops managertől.

Vele angolul beszélünk, ami nagy könnyebbség volt, s kaptam végre konkrét válaszokat s infókat a rendszerről.

Tiszta vörösek volt a a szemei. Látszott rajta, h atom fáradt.

Még megnyugtatott h fogok kapni anyagokat, meg applikációjuk is van, amiből lehet tanulni, s folyamatosan jönnek majd az infók. De ma 10.000 db áru jött, ami hatalmas mennyiség, s káosz van, s nem szeretnék hogy nálunk is ez legyen, meg ilyen rendetlenség mint itt. Majd gyorsan hozzátette, h nálunk nem is fog ekkora mennyiség jönni, kisebb is lesz, s kevesebb áru is. Csak férfi és női részleg lesz. Gyerek nem.

Nagyjából ennyi.

Egész nap álltam. Eléggé fáj a lábam.

Gábor meg náthás lett, s azt mondta h biztos valamit vírust kapott ell, amitől eléggé befeszültem, mert nekem ugye egyéb se hiányzik, mint h beteg legyek... 

Az első napom előtt amúgy voltunk egyet strandolni idén először, s egyben utoljára.


A második nap sajnos szarabb volt, mint az első.

Reggel 6-ra mentem, de sehol se volt a Ops Manager, akivel azt beszéltük, hogy jön beenged, s átbeszéljük a dolgokat.

Bementem magamtól az épületbe, s kérdeztem mindenkit, hogy hol van, de senki nem tudta, s elérni se tudták, ahogy én se, mert megvan a száma, de nem vette fel.

Aztán folytattam a hajtogatást, amit tegnap csináltam. Majd 7:45kor megjelent a csaj, de azt se mondta h elnézést, vagy valami, hanem beszélt valakivel aztán eltűnt. Majd 9kor megejelnt az üzletvezetőm, s kérdezte h minden oké e.

Én meg megmodntam h nem, s szeretnék vele beszélni! Kiemntünk, elmondtam h mizu, s nagyon mérges lett, h hát ezt ők se így tervezték hogy ott hajtogatni fogok s elnézést kért, s beszél a hr-el, s újra szervezik ezt az egészet, mert ez így nem jó.

Majd felvitt az irodára, s beültetett az eladók traingjére, hogy hogyan kell eladni....

🙄🙊🙉🙈🤡🔫☠️

Hát nem sok híja volt, h azt mondjam, h na jóóóó! Ez így ultra gáz!

Aztán ma is a román csaj mentett meg, mint ahogy tegnap is.

Ő a man részleg vezetője, az üzletvezető jobb keze.

A részmunkaidős előadókat oktatta,  s mikor kiderült h szar van a palacsintába akkor újra tervezett magában miközben oktatta a többieket. Éreztem az előadásán h fejben kurvára nem ott van amiről beszél. Majd 10 perc után mondta h kiviszi a gyerekeket (tényleg azok! Lemerem fogadni, h egyikük se volt 23nál több) az eladó térbe melót adni nekik, aztán visszajött hozzám, s átadta a raktári tanulandó anyagokat, majd vissza gyerekekhez, h több feladatot adjon nekik, majd vissza hozzám, h akkor vegyük át az eszközöket s az appokat h mi mire való.

Szóval végre elkezdődött az oktatás. Angolul ami tök jó volt a tegnapi 70%német (hol értem hol nem) s a 30%-nyi kevés angolhoz képest.

A hét maradék napjait végül a Stephansplatzon található üzletben töltöttem, ahol az ottani Ops manager gondjaira bíztak, aki foglalkozott is velem annak ellenére is, hogy ott is állandó a pörgés. 

Elekezdett beavatni a munkaköri feladati(nk)ba.

Hát! Minél többet tudtam annál jobban esetem kétségbe! :D

Tudtam hogy manageri pozi, de hogy ilyen magas, az nem volt tiszta!

Lényegében itt a harmadik ember az üzletvezető és a 2 szintvezető után.

Midnent is irányít csinál! Nem csak a raktárban!

Kint az üzlettérben is utasítja az előadókat, segít a vevőnek, ha menetközben megszólítják. Árut vesz vissza,  koordinálja a visuel team-et, takarítókat, szerelőket is. De tényleg mindent. Nem semmi!

Persze gondolom az elején nekem nem kell ilyeneket csinálni, de később biztosan.

Tegnap említette az én üzletvezetőm, h azért is fontos pozi ez, mert ha majd segítséget kérnék más márkától, üzlettől, akkor majd majd mennem kell segíteni, igazgatni, irányítani.... 🙊🙉🙈

Többnyire németül mondja, de meglepő mód jól értem s ritkán kell újra megkérni, h mondja újra.

Rengeteg az infó. Próbálok jegyzetelni, de gyakran arra sincs időm. Sok-sok-sok az infó is meg a meló is.

De ha megállom a helyem, akkor idővel ezek rutinok lesznek.


Szeptember 23 - Szombat:

Péntek este elutaztam Budapestre. Atom rottony voltam. Konkrétan egy hétlevezető lazításképp felszisszentettem egy söröcskét, ittam pár kortyot, befeküdtem a függőágyban az erkélyen, hogy átnézzem a holnapi teendőim, de addig már nem jutottam el, mert bealudtam. 😅✌️😴

Arra keltem fel, hogy részeg fiatalok üvöltenek az utcán. Először nem értettem hogy mi van, mire fel ez a ramzuri, aztán leesett, h péntek este van. Majd azzal a gondolattal aludtam vissza, h mi a huszonéveseknek a hétvége, vs mi a harmincpluszosoknak, s mosolyogva szenderedtem vissza, hogy mennyivel jobb alukálni, s milyen jó pihenni. 😅


Szeptember 24 - Vasárnap:

Szombaton leadtam az előző munkahelyem céges dolgait, átvettem a kilépő papírokat, a kispesti lakásba felvettem pár cuccom, s délután jöttem is vissza Bécsbe. 

Nagyon szeretem a bécsi vasárnapokat, amikor a legtöbb szolgáltatás (a vendéglátást és a közlekedést leszámítva) zárva van. Sonntag is Ruhetag! 😅 ♥️🙌

Érezhetően csendesebb, nyugisabb a város. Mivel eléggé zajos, sűrű volt a hetem, s így a fejem és a lelkem is, így gondoltam csinálok magamban egy tisztítást s elmerültem egy kellemes meditációban. Naggggyon jól esett. Utána úgy éreztem magam mint egy edzés, vagy egy hosszú nap utáni frissítő tusolás után. 

Elemeztem az elmúlt hét történéseit, rendeztem az infókat, a tanultakat, s szembesültem azokkal is, amikre memedzserként nagyobb fókuszt kell helyezzek, s amiket el kell sajátítanom. 


Szeptember utolsó hete:

Trainingen vettem részt, ahol végre megismerhettem a csapatot. Zirka 55 fő dolgozik az üzletbe beleértve a részmunkaidőseket is, de még nincs meg a teljes létszám. Tehát elég nagy a csapat, ami egyben változatos, mind nemzetiségben, nemében, kultúrájában. De ez a sokszínűség nem csak a mi üzletünkre jellemző, hanem úgy általában a cégre is. 

Érintettük is egy kicsit a témát, volt egy kis érzékenyítés, s kiemeltek pár ünnepnapot, amit megszoktak tartani a cégnél. Ilyen például a nemzetközi nőnap, nemzetköziség napja, a Pride hónap, és a fogyatékossságal elők napja. Mondták hogy lesznek majd további oktatásaink, hogy hogyan álljunk pl a fogyatékosságal élőkhöz, mert pl nekünk is lesz 2 kollégánk, aki nagyot hall, illetve akinek már nem is tudom milyen problémája van, s hogy mindenkihez tisztelettel, szeretettel, segítőkészséggel kell álljunk. 

Voltak játékok, amikkel felfrissítették az olykor kissé monoton száraz prezentációt.

Pl mindenkinek választani kellett egy képet, ami közel áll hozzá, bekellett mutatkozni, tapasztalatok, pozíció stb, majd jellemezni kellett, h mi van a képen, s miért azt választotta, valamint milyen ruhadarabokat szeret hordani. 

Volt oktatás a teljes cégről, a mi márkánkról. Bemutatták a látvány terveket. Ismertették, hogy mi hol lesz. Volt egy kis felszínes eszköz használati elméleti téma is. 

Aztán volt olyan játék is, hogy pozitív személyiségtípusok voltak létéve az asztalra s választani kellett, ami leginkább jellemző rád. Szervezett, rendszerető, empatikus, őszinte stb, s elmondani h miért azt választottad, tehát mesélni egy picit magadról. 

Gyorsan elkapkodták a cédulákat, s én a rendszeretőt szerettem volna, de végül az őszinte maradt olyan, ami leginkább jellemző volt rám a maradékok közül. 

Megismertem személyesen is a Hr directort is, aki mindig erős spanyol akcentussal beszél. Tudta egyből a nevem, s azt kimondva üdvözölt. Tök korrektül kitudta mondani, ami valójában a többségnek nehéz mind kimondani, mind megjegyezni.

A női osztály vezetőjével is váltottam néhány mondatot a vezetői meetingen, s mondta h ő tudja majd gyakorolni velem az angolt én meg vele a németet. 😊

Aztán egy másik Visuel merchandiser-t is megismertem, aki felvidéki, magyar gyökerekkel, Rimaszobatról, de nem beszél magyarul. Ő is nagyon szimpi s jól elbeszélgettünk. 

Sajnos ez az egész hét totál hasztalan volt a munkámat illetően. Az én feladtakörömet nem nagyon érintettük. Eladás volt többnyire a téma. Ami engem inkább érintett, az a tűz és biztonságvédelmi oktatás, mert managerként ezekkel tisztába kell lennem.

De szimpatikus a csapat. Az újak közül mindenki folyékonyan beszél angolul, a régiek közül viszont vannak akik alig értenek valamit angolul.

Van egy transgender személy is a csapatban, s reggel a vezetői meetingen az üzletvezető szóba hozta, h figyeljünk rá, segítsük, supportáljuk, mert felénk, érzékeny az illető. Természetesen használhatja a női mosdót, s nőként említsük meg/ beszéljünk róla.

Úgyhogy ma Marta-val a venezuelai visuel merchandise lánnyal a szárnyaink alá vettük, s bevontuk a társaságunkba, s szerencsére a nap második felében már mert kérdezni, beszélgetni is,  bár kellett hozzá pár löket, hogy dicsérjem, pozitív feedbekeket adják neki vissza, pl; hogy nagyon szépen és jól beszél angolul, ügyes volt a órán, amikor szerepelnie kellett, ilyesmi. 

Amúgy Marta-val eléggé egy húron pendülünk, a kezdetektől fogva megvan a közös rezonancia köztünk. Nagyon jó megértjük, segítjük egymást.

Van egy új srác is Spanyolból, akinek konkrétan tegnap volt az első napja, s ő is nagyon szimpi, de sajnos ő csak részmunkaidős heti 20 órás.

Kissé káosz van, de sokat nosztalgiázok. Nagyon sokminden hasonlít az Il Bacio nyitásához. Itt is volt pl smink oktatás a csajoknak, meg milyen szín engedett s nem megengedett nekik, tanítás hogyan kell szépen hajtogatni, nyakkendőt kötni. Ilyesmik. 😊

Az viszont nagyon elszomorít, hogy 2 hete dolgozom a cégnél de eddig csak 3 napot tudok mondani, amin tanultam is valamit. 

Azt mondták h ezen a héten sokat fogok tanulni, főleg a hónap utolsó 2 napján, mikor árut veszünk át, de sajnos ez nem valósult meg. 

A hét első felében lényegében megismertem a Massimo Dutti csapatot, meg pár Basic oktatás volt. A hét második felében pedig egy külvárosi raktárban vettük át az árut, de csak úgy dolgoztam, mint egy egyszerű eladó. Totál káosz és hektikus volt az egész. A managerek is kapkodtak, annyira pörgős volt, h a nagy siettségben alig tudtak megszólalni, mikor meglettek szólítva, mert annyira pörögtek, h kellett 1-2 másodperc h levegőt vegyenek s összeszedjék gondolataik. 

Az első napon kb 2-3szor is volt, h le kellett állítani mindenkit s egy nagy eligazítást kellett tartani, mert a managerek is egymásnak ellentmondó utasítást adtak. 

Nagyon le lett terhelve mindenki, a hangulat a béka segged alá süllyedt, s pl Marta kolléganőm az utolsó nap, pénteken le is lépett a munkaideje lejártával, s mondta h ez neki sok, s programja van, nem tud tovább maradni, s ő ezt így nem akarja tovább csinálni. (Merthogy túlóráznunk kellett pénteken, mert nem tudtunk időben végezni a feladatokkal.)

Részben megértem, lelkileg én se vagyok rózsás állapotomban, de ugyanakkor tudom, h egy üzlet nyitás az mindenhol ilyen a kereskedelemben. Ha valamit teremteni szeretnénk, akkor abba először energiát kell fektetni. S mivel itt nagy több szintes üzletnyitásról van szó, ezért ebbe nagy energiát kell fektetni, s nem szép dolog lelépni mondván, h bocs lejárt a munkaidőm...

Ugyanakkor valóban gáz, h kevesen vagyunk. Hiába van 50+ ember már most is az üzletben, nem vagyunk elegen, s mindenki túlterhelt. 

Engem is lehúzott, hogy nem tanítanak, nem fejlődök, s eljutottam oda, h elengedem ezt az egészet, s sodródom az árral. Operations Managerként kurvára ki kellett volna vennem a részem az irányításban, vagy legalább is be kellett volna avatnia a managmentnek a részletekbe, h átlássam a folyamatot, s nem pedig egyszerű pakolás, szelektálás, rendszerezés basic munkára beosztani.

Szóval sajnos már a második héten eléggé lehúzták a lelkesedésem. 😔

Viszont ezzel legalább elengedtem azt a görcsölésem, hogy nekem nyitásra már át kell látni a folyamatokat, s készen kell lennem a háttér folyamatok irányításának átlátásával, megértésével, lebonyolításával. 

Beszéltem az üzletvezetővel, aki azt mondta h ez egy folyamat, amit gyakorlattal, menet közben fogok elsajátítani, s a manager team a segítségemre lesz. 

Normál körülmények között elhinném, de üzletújranyitásnál tudom, h ez nem így működik, mert mindenki kurvára a saját feladatával, részlegével lesz lefoglalva. 

De hát ha egyszer ez a válasz az aggályaimra, akkor tényleg nincs mit tenni, mint elengedni a görcsölést s úszni az árral. 

Oktatás nélkül én nem tudok vállalni semmit, s minden eshetőségre fel vagyok készülve. 

Az is megfordult a fejemben, hogy csak egyszerű emberi munkaerőnek vettek fel, hogy minél több segítség legyen a pakásokhoz, aztán majd nyitás után, mikor minden szépen rendeződik s lenyugszik a normál kerékvágásba, akkor meg majd szépen elküldenek. 

A külföldi betanulásból, meg szerintem nyitásig nem lesz már semmi. Hát ekkora káoszban hülyék lennének embert kivonni, amikor a legnagyobb szükség van most minden munkaerőre...

(Mert az interjún anno még azt mondták, h 1 vagy 2 hétre németbe küldenek ki trainingre, aztán az első munkahetemen már azt mondták, hogy mivel szűkös az idő, ezért csak 1 hét lesz s az is Madridba, s végül a második munkahetemen már szó se volt, arról, hogy én itt nyitás előtt megyek is bárhova.)

Megtudtam azt is az egyik kollégától, hogy őt is megkörnyékezték anno, hogy legyen Operations Manager, s 3 hétig próbálkozott is vele, de aztán visszalépett s azt mondta, h marad inkább senior eladó. 

Túl sok a feladat, nagyon pörgős, stresszes is, s inkább marad az üzletben, mert jobban szeret a vevőkkel s az eladók között lenni. 

Mondta h korábban nem volt ilyen külön pozi, s volt hogy más manager asszisztens-t is megbízták ezzel a feladattal, aki csinálta is egy ideig, de nem nem szívesen s nem tudott annyira figyelni minkét részlegére, s végül ezért hirdettek meg egy külön pozíciót.

Október 12-én tervezik az üzletet újranyitni, ameddig van még másfél hét.
Jövő hét második felében kezdjük a külvárosi raktárból átvinni a cuccokt  a belvárosi üzletünk raktárába. De hát amilyen káosszal zártuk a hetet, sok jóra nem számítok... 🙄 😒 😔 

Tetszene a meló, a feladatok, a munltikultis környezet, de ez hogy nem normál körülmények között kell kezdeni, nyakunkon az üzletnyitás, s nincs rendes training, ez így eléggé nobono. :(


Magam is kíváncsian várom, hogy következő bejegyzésemnél milyen hírekkel fogok jelentkezni, itt fogok e még dolgozni, s milyen lelki állapotban leszek, mert most nagyon nem fasza.

Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. július 23., vasárnap

Ugrás előtt;



"Mindegy, mi jön

Jó lesz úgyis

Mindig kinyílik

Egy új ajtó valahol

Akkor is, ha ez egyáltalán nem

Úgy történik, mint ahogy megszokott

Mindegy, jó lesz úgyis. "


Május 30 - Péntek;

Rengeteg teendőm van.

Jövő héten jön megnézni az ismerős ismerőse a lakást, mert e héten nem tudott jönni.

E héten annak jártam utánna, hogy legyen szerződés mintám, meg a kiadással kapcsolatos egyéb tennivalók. 

Aztán ha megvan a kinti albi, akkor mobil szolgáltatók kínálatát kell csekkolni, hogy hol mennyi a korlátlan mobilnet s azért milyen sebességű netet kapunk. 

Aztán majd bankot, bejelentést, intézni.

Lesz munka dögivel.

Jah! Hát még maga a költözés cuccolás is kérdés, h majd  a bútorokat is hogyan oldjuk meg... 🙄


Július 1 - Szombat;

Gáborral elmentünk az Alleba megnézni Indiana Jones a sors tárcsáját. Mivel Indit gyermekkorom óta nézem, ezért elég fontos számomra. Harrison Ford/ Indiana Jones számomra maga az emberi halandóság, az idő múlása. Egy nosztalgia. Visszaemlékezés a régi szépidőkre, a fiatalságra, a felhőtlen, boldog biztonságos gyermekévekre. Azokra az időkre, amikbe oly gyakran menekülök vissza álmaimban. 

Mondjuk az elmúlt 2-3 évben ritkán álmodtam az általános iskolás éveimről, mert minden rendben volt az életemben, de mostanság már ismét felbukkantak ezek az álmok, ahogy látom magam gyerekként szaladgálni a faluban, meg az iskolában. Látom a tanáraim a felnőtteket, öregeket, akik mindig oly kedvesek voltak hozzám. 

Anno (kb 3-4 éve) sokat írtam ezekről az álmokról, mert azokban az időkben nőttem fel lelkileg. 

Mostanában meg azért jönnek vissza, mert jön az életembe ismét a változás, az új, az ismeretlen, a bizonytalanság, s agyam, lelkem ezekkel az álmokkal próbál nyugatni. 

Szóval Indi most éberen is rámöntotte ezeket az érzéseket. A film végén pityeregve jöttem ki. De ahogy láttam voltak ezzel még így egy jópáran... 

Egyrészt az emlékeket, a múltat sirattam, másrészt pedig Harrison Fordot, hogy több mint valószínű, hogy ez az utolsó Indi szerepe. Elég szomorú nekem ebbe belegondolni... 🙄 😒 😔 

Ha lesz is Indi, akkor szerintem az vagy mesterséges intelligenciás Indi lesz, mint ahogy ebbe a filmbe is fiatalították, vagy (s ez remélem nem fog megtörténni) más valakivel viszik tovább a szálakat. 

Elszomorít amúgy az is, h már 30x évesen úgy hiányolom a régi szép időket, mint valami nyugdíjas. 😅💁

Mondjuk inkább hálás vagyok ezért is, h nekem legalább volt régi szép idő. Most se panaszkodhatok, de tudom hogy nem mindenkinek volt sajnos szép és jó a gyermekkora. 😔

A film után nagyon vágytam cigire s sörre, így Gáborral kiültünk az Allee mögötti kis parkos részre, felszisszentettünk 1-1 doboz jó hideg sört, s el is szívtam egymás után 3 cigit, ami nálam (már) soknak számít. 

Amúgy nem cigizik, csak koca dohányos vagyok. Kint is azon merengtem, hogy még tinédzser voltam, mikor kijött az előző rész a kristálykoponya királysága. De szép idők voltak azok! 

...


József Attila: 


KIRAKJÁK A FÁT

 

A pályaudvar hídja még remeg,

de már a kényes őszi dél dorombol

és kiszáradt hasábfák döngenek,

amint dobálják őket a vagonból.

 

Ha fordul is egy, a lehullt halom

néma... Mi bánt? Ugy érzem, mintha félnék,

menekülnék, hasáb a vállamon.

A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.

 

A kis kölyök, ki voltam, ma is él

s a felnőttet a bánat fojtogatja;

de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél

s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.

 

Tőletek féltem, kemény emberek,

ti fadobálók, akiket csodáltam?

Most mint lopott fát, viszlek titeket

ez otthontalan, csupa-csősz világban."

 


Július 7 - Péntek;

Mostanság érzelgős időszakomat élem. Amikor egyedül vagyok, szinte minden nap elérzékenyülök valamin, vagy éppen pityergek magamban. 

Bevált szokásom szerint leültem meditálni egy kicsit, h na akkor szálljunk megint magunkba, h mi fasz van. 😅

Egyre jobban érzem a közelgő változást, amit várok is, meg félek is tőle. Tele vagyok bizonytalansággal, kérdőjellel, aztán bikaként (aki szereti a megszokott, biztos világát) nekem ez nem megy könnyen. 

De ez egy teljesen természetes emberi folyamat amin épp keresztülmegyek. Valakinek könnyebben, s van akinek nehezebben megy a váltás... 

Gyakran teljesen random dolgok alami olyan dolog váltják ki belőlem, és hagyni kell, h kibőgjem magam. Máskor gyakran útközben tör rám a sírhatnék, de ilyenkor vissza kell folytanom, de ha más nem otthon este elalvás előtt kitud törni. 

Már kb 1 hónapja nagyon nehezen tudok elaludni esténként. 

Máskor este 10 körül másodperceken belül elaludtam, addig manapság gyakran csak éjfél után megy csak az alvás, hiába fekszem le 11 körül. Annyira durván kattog az agyam. Ezt jegyzetelem fel, annak nézek utána, ezt kell majd intézni, amaz mi is volt... 

Tak, Tak, Tak, Tak, Tak! Durva hogy dolgozik a kis gép! Hiába próbálok tudatosan kikapcsolni fejben, meg h nem nyúlok már többet a telefonhoz, h ennek még annak nézzek utána. Akkor is nehezen jön álom a szememre. 😑😒

Ha meg nem a jövőre gondolok, akkor meg a jelenen meg a múlton kattogom, s azért sírok! Fasz kivan! 😅 😂 ✌️ ☠️

Majd túl leszek ezen is. Gábor szerintem jobban bírja. Mondjuk én is jobban bírnám ha olyan jó fizető állást kaptam volna Bécsben, mint ő... 

Én azért vagyok szarul, mert még csak állásom sincs! 😅 😂 ✌️ 🙊🙉🙈

Annyi fejlemény történt a héten, hogy felhívtak meló ügyben az egyik luxi üzletből, ahová sikerült is személyes interjút egyeztetni, ami azt jelenti, hogy megvan az első bécsi interjúm időpontja. 🎊*JEEEEJ*🎉

Mivel július második hetében megyünk ki 3 napra Bécsbe lakásokat nézni, így pont kapóra jött, hogy egyúttal akkor interjúra is tudok menni. 

Gáborral eddig több mint 50 albérletet gyűjtöttünk össze a közös excelunkbe, amiket értékeltünk, rangsoroltunk, s kezdtük el emailben a visit időpontokat leegysztetni. 

Jelenleg már 5 címre van is időpontunk, de jó lenne ha össz összesen majd kb 10-15-öt megtudnánk nézni, amiből aztán választanánk egyet első bécsi albérletünkként. 😊 

Jah! Változás még, h a srác végül nem veszi ki a lakást, mert ugyan tetszik neki, de egyrészt a 20-30 perc utazás neki az már sok, másrészt meg refluxa van s nem tetszett neki, h nem szabályozható a lakásban a fűtés. 

Úgyhogy majd valamikor annak akarok utánanézni, h működhet e a lakáskiadás úgy, h egy céget bízok meg ezzel h pár napos, hetes, Max hónapos időszakokra kiadja, s mindent intéznek ők. 

Komoly érdeklődő is volt a szeretett elektromos bicajomra, amit kedvezménnyel meg is vett volna, de nem mentem bele. Túl sok kedvezményt kért. Abban maradtunk, h aludjunk rá. 


Július 18 - Kedd;

Már ott tartok, hogy melóba is sírok! 😅 ✌️

Tegnap este otthon pakoltam, csomagoltam, lomtalanítottam, s ma ugyan ezt csinálom melóban. A héten vagyunk utoljára itt az irodában. Szerettem itt dolgozni. Már tegnap is eltört majdnem a mécses, de még tartottam magam. 

Aztán ma nagyban pakolok, csomagolok, s felcsendült a Don't worry be happy szám, amitől felkacagtam, s megköszöntem de jaj ez de jó szám most. Nekem való. Aztán pár másodpercben belül úgy kitört belőlem a zokogás, h vagy 5-6 zsepit biztos eláztattam.  

Pakolok otthon, pakolok Gábornál, pakolok melóba! Mindenhonnan elmegyek, mindent felszámolok, s még csak azt se tudom hogy pontosan hova, vagy hogy miből fogok élni! 

Vasárnap kiválasztottuk a lakást, elküldtük az előszerződési kérelmünk a közvetítőnek, s most arra várunk, hogy visszajelezzen nekünk a tulaj. Eléggé idegörlő ez a várakozás, hogy akkor most megkapjuk a kiszemelt lakást, v mi lesz... 

Július 13-14-15 kint voltunk Bécsben albikat nézni. Kb 12 lakást néztünk meg, amiből 5 maradt a ringben. Vasárnap ezt rangsoroltuk, majd választottunk, s most várunk. Tegnap nem történt semmi, de ma délután írunk a közvetítőnek, h mizu, mert mi jövő hétvégén szeretnénk költözni. 

+ A szeretett biciklim is ma adtam el. Ma voltam vele utoljára munkában. Szomorú érzés volt az utolsó köröket róni vele a kiskörúton. Szerettem azt is. 😔

Most úgy érzem, hogy minden megszűnik körülöttem amiben eddig éltem. Ami mondjuk részben igaz is. De talán pontosabb ha azt mondom, h átalakul. 

Remélhetőleg július 24-én Hétfőn kiderül, hogy megkapjuk e a lakást v sem. Ha nem minket választ a tulaj, akkor újratervezünk. Vagy megpróbáljuk azokat, amiket eddig megnéztünk, h egyáltalán megvannak e még, vagy egy újabb körös lakás listázása excelben s augusztus első hetében kimegyünk ismét visitre. 

Én már home officeban vagyok. Fizikálisan megszűnt az iroda, ahol eddig dolgoztam. Elköltöztünk. "Nagyon jó érzés volt" azt is elhagyni... 🙄 😒 😔 

Az első bécsi interjúm nem jött össze. 

Nagyon rendes meg őszinte volt velem az interjuztató. Megmondta hogy nem nekem való ez a szakma, mert engem itt szétszednének. Jó emberismerő, s látja rajtam, hogy jólelkű vagyok és nem nem vagyok elég profit orientált. Merthogy itt ebbe a szakmába minden a pénzről szól hogy minél többet eladjál.

Javasolta, h inkább a a prémium s ne a luxory területen próbálkozzak.

Mert hogy mondtam, h olyan munkahelyen szeretnék, ahol jó, családias a légkör, s nem csak kollégákra, de barátokra is lehetek, és mondta h ez minden csak nem az, de sima egyszerűbb vagy max a prémium fashionban (pl Massimo Dutti, Hugo Boss, Emporio, stb) megtalálhatom, s ne aggódjak van rengeteg lehetőség.

Igaz azok nem fizetnek olyan jól mint a luxory, de hát valamit valamiért. A luxus fashionban csak a pénz létezik. "all about the money, everything else is just a theatre you know...."

Még javasolta h írjam az önéletrajzomba a születési dátum s a címet hogy hol voltak a munkahelyeim.

Dundi meleg díva üzletvezető volt. (aki amúgy Szerbiából jött.) 

Csak angolul volt az interjú. Kérdezte, h németre áttérhetünk e, s mondtam, h tanulom még a nyelvet de igen, meg h ez az első német interjúm, aztán mondta, h jaj akkor hagyjuk nem akar kellemetlen helyzetbe hozni. Mondtam h nem probléma nem kellemetlen, megpróbálhatjuk, de mondta h nem fontos s folytattuk angolul a beszélgetést. 

Szóval nem jött össze, de jót tettek ezek a Feedbackek.

Legbelül bennem is volt kétely, hogy tényleg akarom-e ezt, mert tudom, h valóban ez jellemző erre a Profession-re, amiket mondott, de ugyanakkor ott van az ellenérv is, h nem biztos h mindenhol így megy. Leginkább a vezetőségen múlik szerintem, h mit várnak el, s milyen a légkör. 

Szóval sodródom csak tovább ilyen téren is... 🙄 😒 😔 

Augusztusban már csak összejön már legalább a lakás.... 🙄 

Remélem mire legközelebb jelentkezek legalább már az meglesz! 🙏🤞


Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. június 25., vasárnap

Az előző részek tartalmából;

Május első és második felében is voltam vidéken a szülőknél.

Megünnepeltünk 5 családtag születésnapját, köztük az enyémet is.

Nagyon jó volt vidéken. Úgy hatott rám a vidéki energia, friss levegő, madár csicsergés, tücsök ciripelés, csend, béke, nyugalom energiája, mintha a halálból hoztak volna vissza!

Nagyon leszív az, hogy melóban mostanság minden nap van valami probléma a raktárról, s nem jól csomagolják össze a rendeléseket, s állandóan csak a szart takarítom utánuk, + meló után a heti 5 óra német. Total összefojnak a napok, örlődöm csak a mókuskerékben, s ezek a kis kikapcsolódós, elvonulós szösszenetek segítenek rendezni soraim. 

Épp hogy visszajöttem, de nagyon vágyom vissza, így június első felében is mentem ismét. Nagyon kell az a nyugalom, az az energia, ami ott van. Régi vágyam is mindig felerősödik ilyenkor, hogy vidéken legyen egy elvonulós kis lakásom. Csendes zöld övezet a falu határában. Nyugalom, madárcsicsergés, friss levegő. 

Gondoltam már arra is, h azért is jó, hogy elkezdtem németül tanulni, mert ha úgy adódik majd a jövőben, h folyékonyan beszélek már, akkor olyan hybrid munkám is lehetne, amit otthonról tudok csinálni, s akkor lehetnénk vidéken. 

Hét nem telik el úgy, hogy ne fagyna le párszor a rendszerem. Ilyenkor csak lesek ki a fejemből, s arra gondolok, h mi lesz x hét, v hónap múlva? Lesz e változás, s ha lesz, mikor és milyen, és hogy? Tele vagyok kérdésekkel, kétségekkel, hogy milyen munkát sikerül majd összekaparnom, megállom e a helyem egy teljesen új nyelvterületen, amit nincs 1 éve, hogy tanulok, s fogom e bírni? 

Tudom ezek teljesen normális érzések ilyenkor. 

Fáradt is vagyok az állandó tanulástól. Szerintem ki is vagyok égve egy kicsit. 

+ Meg is fáztam. Taknyos vagyok, köhögök, kapar a torkom. Ezekkel is szopok. 

Pedig most voltunk "kikapcsolódni" a barátokkal Tiszafüreden. Evezős túrán voltunk, ami szuper volt ugyan, de kimerítő. Első alkalommal voltam én is és Gábor is ilyen kajak túrán. Először beszállásnál eléggé paráztam, mert elég szeles is volt az idő a nyílt vízen, meg idegesített, hogy Gábor másik kaják a került, de azzal nyugtatta a többiek. H a túravezetővel van s ott van a legnagyobb biztonságban. 

De szerencsére minden rendben volt s kellemes, szép emlékekkel gazdagodtunk. 😊 

... 

A júniusom eléggé eseménydúsra sikeredett. Mivel nincs sok időm, így csak röviden, tömören annyi, h felmondott kolléganőm, aminek egyrészt azért nem örültem, mert megkedveltem őt, másrészt meg részemről is várható volt h a közeljövőben változás áll be nálunk Bécs ügyében, ami rá 2 hétre be is következett. Gábort felvették egy bécsi céghez, így elindítottuk a kiköltözés folyamatát. 

A bécsi pridera már azzal a tudattal mentünk ki, hogy itt fogunk élni. 

Nagyon jó volt a pride. Zirka 300.000+ ezren voltak. Eléggé nagy a kontraszt a bécsi és a budapesti pride között. Erősen ajánlom higy aki teheti, s kíváncsi rá, az egyszer látogasson el egy bécsi pridera. 😊 

Ott kint futottunk össze egy kedves régi baráttal, akivel a covid alatt megszakadt a kapcsolat, így volt bőven miről beszélgetni, s csatlakoztunk az ő baráti köréhez s velük prideoltunk együtt. 😊 🏳️‍🌈🇦🇹🇪🇺

Aztán a mi még +2 napig kint maradtunk s bejártuk azokat a városrészeket, ahová az ősszel nem tudtunk elmenni, s végül Bécs kb 60%át már láttuk. 

Aztán beszéltem a főnökömmel is, elmondtam, h mizu. Nem mondtam fel, csak jeleztem h költözni fogunk, de higy mikor, s higy jön össze, azt mi se tudjuk. 

Abban maradtunk, h ha van fejlemény szólok. 

Augusztus, szeptember folyamán szeretnénk kiköltözni, s most (06.25) lakásokat listázunk Google táblázatba s ha összejön vagy 10, akkor megpróbáljuk 2-3 napra összehozni, hogy megnézhessük őket személyesen is, szóval július első félben majd lesz még egy visitünk ki. 

A belvárostól tömegközlekedéssel kb 20 percnyi távolságra keresünk albit. 

Nekem nincs melóm de nem is nagyon keresek. Feladták s csalódott vagyok, higy Bécs nem olyan progresszív meló téren, s kb 95%ban az állásoknál elvárt a magabiztos folyékony német, még a turistáktól hemzsegő belvárosi luxi, high fashion üzletekbe is... 🙄 😒 

Szóval Gábor fizetéséből fogunk kint élni az elején, de persze azon vagyok, h minél előbb legyen nekem is melóm, de hiába van folyékony B2 angolom és már B1 németem, a kutya nem hív fel. 

De abban bízom ha már azt írhatom az Önéletrajzomba h már Bécsben élek s azonnal munkába tudok állni, akkor már csak fognak hívni. 

De ha valaki tud valami jó melót, ahol nem minimalbérért kell dolgozni, akkor megköszönném ha írna. 😊 

A Kökinél lévő 53 nm2-esmodern, bútorozott légkondicionált lakásomba is keresek 1 (állatmentes) lakótársat, aki lényegében egyedül laknak, s velem csak akkor találkozna ha 1-2 havonta hétvégre hazalátogatok. Ha érdekel valakit írjon, s küldöm a részleteket. 

Kutyafuttában ennyit tudtam most mesélni. 

Eseménydús időszaknak nézünk elébe, szóval nem tudom mikor jelentkezek legközelebb. 

Szurkoljatok, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. 

Csók! 

Rion 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. február 19., vasárnap

Az előző részek tartalmából


Csatlakoztam egy rakat koreai fb csoporthoz, instán is bekövettem jó pár ilyen témájú profilt. Szeretem nézni a koreai tájakról városokról, Seoul-ról a képeket, videókat. 😍❤️

... 

A másik német tanárom "felmondott". Így végül csak egy tanárral tanulok,  heti 3x1 órát(60 perc).
Hétfő, kedd, szerda fixen meló után megy a nyomorék bénázásom makogásom németül. 😅✌️

... 


Vettem magamnak egy jó könyvet "Élj úgy, mint egy Koreai" címmel. 

Nagyon örülök neki. Egyrészt mert 2022-es kiadás, s hát ebben a témában nem valami sok a választék, pláne nem a az elmúlt évekből. 

Akit érdekel a téma annak erősen ajánlott. Még az első negyedénél tartok, de már így is sok érdekes infót olvastam. 

Például történelem kedvelő révén szembesültem azzal, hogy mennyire keveset tudok ennek az országnak a történetéről. 

Aztán azzal, hogy hát nem is csoda, mivel egy remete királyság volt. 

Aztán meg azzal, hogy milyen sokáig japán megszállás alatt volt s, hogy sokan a mai napig nem kedvelik a japanokat. 

Ez számomra azért új és meglepő infó, mert én meg valamiért azt hittem, h testvéri viszonyban vannak egymással. 

Nah meg az is meglepő, hogy mennyire nyögvenyelősen megy náluk is a demokrácia... 🙄 😒 

... 

Melóban lett egy kolléganőm így már nem vagyok annyit egyedül. Saleses, kapcsolattartó feldatai lesznek. Új fodrászokat felkeresni, bővíteni az ügyfélkörünk és a meglévőkkel ápolni a kapcsolatot.

Amúgy én beszélek a meglévő fodrászainkkal, de inkább csak a felmerülő kérdéseket válaszolom meg, illetve az oktatásokra szervezem be őket. Nem igazán van időm komolyabban foglalkozni az ügyfelekkel. 

Eddig jól kijövünk, s szimpatikusak vagyunk egymásnak. kb 3 évvel idősebb nálam. Eleinte kicsit zavart a sok fecsegése, de tény, hogy én is zárkózottabb vagyok, s kellett pár nap, hogy feloldódjak, s megszokjam a létezését. 😁

... 

Végére értem a "Run On" sorozatnak is.  Hát pityeregtem ennek is az utolsó részén, mint az Extraordinary Attorney Woo - nál is. 😅 ✌️

Nem tudom mi van velem... 🤷

A Run On-ba a főszereplő srác még jobban bejött, mint az ügyvédes sorozatban Woo-nak a pasija! 🙊🙉🙈

Tökre Gáborra emlékeztet! Eleinte én se értettem Gábort, meg olyan furi személyiségnek tartottam, de mégis vonzott ez a mássága. 

Anno még nem tudtam mi, de ez a sorozat segített, hogy így utólag felismerjem, hogy a csendessége, szűkszavúsága, lassúsága, szerénysége, nyugodtsága vonzott, s vonz is a mai napig. 😊 

Anno még nem tudtam, hogy pont ilyen társra van szükségem. 🤗🙏❤️

S pont mint a Run On sorozatban is van, nálunk is igaz, hogy az ellentétek vonzzák, kiegészítik egymást. Jing és Jang. 😍❤️

Waaaaa! 

Imádom ezt a pinky kis vilagomat amiben élek! 

Sok nehézség és szomorúság van az életben, amivel nap mint nap szembe kell nézzek/néznünk, s milyen jó, h mindig van valami ami feltölt, megerősít. 

Legyen az a párod, barátod, kutyád, vagy akár egy jó sorozat, vagy egy séta a friss levegőn a kellemes napsütésben. 😊

Sokszor merengek el az életen, kapcsolatokon, a halálon, s mindig csodálkozom rajta, h basszus mennyi mocsok, szarság van a világon s mégis hogy elvegyül a szépséggel, jó dolgokkal... Minden egyes élet egy film.

Mindig azzal a nemes egyszerűséggel zárom ezeket az elmélkedéseket, hogy; "Jól kivan ez találva bassza meg!" 😅 🤣 

...

02.19 - Vasárnap:

Mostanság a Hometown Cha-Cha-Cha című sorozatot nézem.

Ezt is tizesre értékeltem IMDb-n, s ezen is pityeregtem! Hát mondom ezt nem hiszem eeeel! Nem tudom mi van velem, hogy zsinórban a háromból harmadik koreai sorozat is megrígat?! :D Olyan vagyok mint a nyugdíjasok vagy mi?! :D Csak ők a török sorozatokon pörögnek én meg a koreain! Mondjuk vannak azért olyan giccses részek benne, amik inkább negatív "meeeh" hatást váltanak ki belőlem, mint elérzékenyült romantikát, de az egészhez képest elenyésző, s így megérdemli nálam a maximális pontszámot.

Igaz, most nem a romantikus részén kezdtem el pityeregni, hanem egy nagyon szép koreai szokáson, amikor a halott szeretteikre emlékeznek meg, s felállítanak egy kis szentélyt, ahol az elhunyt kedvenc ételeit szolgálják fel, s terítik meg az asztalt mindenféle finomsággal. Aztán még ugyan ezen (10.) epizódban pityeregtem persze romantika miatt is, valamint a legvégén is, amikor egy szép szeretetteljes rész volt az elhunyttal kapcsolatban. Jól megküldték ezt a részt. 😅

(Jéééézus! Tényleg olyan vagyok, mint egy kisnyugdíjas, aki arról csacsog, hogy "láttad mi volt a a mi kis dráma sorazatunkbaaaan?"  😅✌️🫣💁)

No mind1! Ezért is szeretem ezeket a sorozatokat, mert betekinthetünk ezáltal is a koreai kúltúrába, szokásokba, s sok jó dolgot meglehet tanulni. Szórakoztat, s tanít, s jól átadja az élet szép dolgait.

Azon is elmerengtem már, hogy mennyi fajtája van a szerelemnek, s mennyi sok apró tényező tudja azt befolyásolni, formálni!

Mindig is szerettem, de mostanág többet merengek az életen. Főleg így hétvégéken, vagy azokon a napokon, amikor egyedül vagyok. Szeretem ezeket a napokat is, mert ez a merengés egyúttal úgy érzem, hogy fel is tölt lekileg.

Szóval érdekes, hogy mennyire másképp alakult ki a szerelem az exeimmel, s mennyire másképp formálódott s "virágott" ki idővel Gábornál. Tetszik, hogy nem egyből jött a bum, hanem folyamatában alakult ki. Hasonlóan mint a Hometown Cha-Cha-Cha sorozatban is.

Ezért is hálás vagyok, hogy így alakult. Meg azért is hálás vagyok, hogy azt monhatom, hogy visszatekintve eddigi ezen életemre, úgy érzem, h nem változtatnék semmit rajta. Minden úgy volt jó, ahogy történt!

Elgondolkoztam azon is hogy vajon ez annak köszönhető, hogy (hitvilágom szerint) ezen életünk megkezdése előtt jó életutat szerveztem meg a vezetőmmel, vagy jól vettem az akadályokat az életben, vagy pusztán csak szerencse, de lényegében mindegy is!

Aminek örülök, hogy boldognak mondhatom magam, s ha mostanság meghalnék, akkor biztos mosolyogva és örömmel térnék haza, s úgy tekintenek vissza ezen életemre, hogy ez egy jó élet volt! 🤗❤️🙏

Vielen Dank! 🙏☮️

Csók!

Rion

😘

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)



2022. április 16., szombat

Az előző részek tartalmából;

 

A háború második hetében (március 10 körül) kerültem lelkileg mélypontra, amikor melóban rámtört egy pánikroham. 

Nagyon borús volt az elmém. Már azt láttam magam előtt, h szétbombázzák a lakásom, s földönfutóvá válok. Elvesztek mindent, amiket végre már megszereztem. Lakás, bicaj, PS, biztonság, nyugalom, mindent!

Aztán azt gondoltam pár napig, h ha belesodródunk a háborúba, akkor maradok itthon, s megvédem a lakást, meg az országot, s tartott mindez addig, még simán át nem repült egy rakéta (v mi volt már) az egész ország felett anélkül, h riasztották volna a Grippeneket, s ez a geci törpe gnóm meg azt nyilatkozta, h hát ő akkor hallott először erről, mikor felhívta a horvát miniszterelnök, h wtf?! Nah mondom! A kommunista illiberális kurva anyját! Ez az oroszbarát kormány kapitulál s harc nélkül átadja az országot az oroszoknak, mi meg börtönbe kerülünk, ahol kínoznak és megvernek, mert köztudottan meleg és kormány ellenes vagyok, faszom se marad itt így harcolni! Szóval egypár rossz végzet megfordult a fejemben... 🙄☠️

Úgy felstresszeltem magam a lebombázott épületeken is, ahogy a képeket néztem, lehet pánik rohamom volt, v nem tudom, de nem tudtam egy helyben maradni. Le-fel járkáltam, s arra lettem figyelmes, h fáj a kezem és észre vettem, h erősen tördeltem már egy ideje, s agyonnyomkodtam a kézfejem.

Aztán rámtört hőség, s leverte az egész testem a víz! A számban is hirtelen elkezdett felgyülemleni sok nyál, s elöntött az az érzés, h mindjárt hányok!

Mindez melóban, de egyedül voltam. Berohantam a mosdóba, de nem jött semmi. Az arcomra nyomtattam a csapba a hideg vizet. Az segített.

Ezen a mélyponton való átesés után 1 héttel, tehát a háború kitörése utáni 3. héten jutottam el oda, h pl bekapcsoltam újra a pst, vagy néztem valamit a netflixen, mert addig nem érdekelt, nem kötött le semmi.

Anno a covid tökre lepergett rólam, s jól viseltem annak ellenére is h 2x is elveszítettem az állásom, de ez a háború total megviselt. 


Április 15 - (nagy)péntek;

Azóta már eltelt bő 1 hónap és már semmi ilyepara nincs, teljesen jól vagyok. Hétről hétre javult a lelki világom, s ahogy az oroszok megtorpantak, onnantól már szinte csak annyit foglalkozok a témával, ami fb-n szembe jön főcímként.

A választások után voltam/voltunk pár napig sokkos állapotban. A háború után ez volt a következő pofon. 

Gáborral voltak is egy darabig vitáink a menjünk, (külföldre) v maradjunk témában. 

Neki könnyebb, mert nem szereti a munkáját. Fejlesztőként dolgozik (IT) s azokat Európa szerte keresik, könnyen elhelyezkedhet. 

Én viszont szeretem a munkám, megvan mindenem, megvagyok elégedve mindennel,  jól élek, nincs rá okom h elmenjek, csak azért mert vidéken másik dimenzióban élnek. 

Még Gábornak mindegy h hova megy s mit dolgozik, addig nekem kurvára nem mindegy! Bikaként, szűz aszcendensel a bizonytalanért nem fogok nekivágni a semmibe, s hagyom hátra a lakásom, s a biztos, jó megélhetésem, amit még ráadásul szeretek is! 

Egyrészt nem vagyok már huszonéves, h kalandokat keressek,  s csak úgy vakon nekiinduljak a nagyvilágba! 2 éves covid időszak alatti szenvedés és hánykolódás után, hülye lennék feledni a végre már megszerzett egzisztenciám! 

Másrészt meg már volt ilyen kalandokban részem amikor hajóztam. Köszönöm szépen elég volt.

Gábor nagyon liberális gondolkodású. Mondhatni szélsőliberális, még én inkább centrálistának vallom magam. (Bár szerinte inkább baloldali vagyok, már csak Kari Geri miatt is, mert őt nagyon szeretem/pártolom.) Szóval még ő kivan az itthoni helyzettől, addig én "vígan" elvagyok. Persze én se örülök neki, de a mindennapjaimra nincs hatással, s letudon annyival, h politika oszt jó napot, még ő úgy éli meg, mintha személyesen ő ellene hoznák a törvényeket, s majdnemhogy a kardjába tudna dőlni... 😒🙄

Végül a választások utáni harmadik napon sikerült találnunk egy arany középutas megoldást, s mindenki engedett valamit az álláspontjából. Lettek konkrétumok is, amivel már végre tudtam is kezdeni valamit a korábbi "mit bánom én h hova, csak menjünk azonnal"-al szemben. Egyrészt lett célpont, mint Bécs. Külföld, de nem a halál faszán a kontinens másik végén, s innen legalább gyakrabban is haza lehet járni. Meg hát erősen hasonlít Bp-re is, amit meg annyira imádok ugye...

Másrészt pedig nem most azonnal megyünk, hanem kivárunk, s meglátjuk, h milyen ütemben s milyen mértékben fog romlani itthon a helyzet. Addig is felkészülünk, nyitott szemmel járunk, én 1 év kihagyás után idén tavasszal és nyáron ismét újra felfrissítem az eddigi szintem (A2), majd pedig tovább fejlesztem a németem B1-B2-re.

...

Amúgy minden oké. A bringát elkezdtem rendszeresen használni. Nagyon fasza! Erős jószág. Eleinte feszengtem rajta, de már teljesen megszoktam h feltűnést kelt, s egyesek látványosan megnézik,  utána fordulnak. Rendszeresítettem a fülest, h ha valaki odajön hozzám a pirosnál, akkor eltudjam küldeni azzal h sorryka, de fontos telefonom van s épp beszélek. (Volt már rá példa az Astóriánál.) Nem szeretem ha idegenek megszólítanak, s eleinte még lelkesen, kedvesen válaszolgattam ugyan, de már belefáradtam a kérdésözönökbe (az előzőbicajomnál is gyakran odajöttek) hogy hol vetted, mennyiért, s mit tud! Rá van írva a biciklire lóbaszó betűkkel a márka neve! Ott a Google! Fogjad meg magad, azt keressé!

Melóban is minden ok. Szeretem nagyon. Szeptember után most márciusban ismét kaptam fizuemelést és a mellé még + borítékot is. 🙃 Nagyon jól esett. Örültem neki. Ez a meló lett a legjobban fizető munkahelyem. S ráadásul csak napi 6,5 órát dolgozok érte! 🥰😍🤩

Szóval ezért se szívesen mennék el....

A tulaj is jó fej. Szeretem. Emberséges. Júniusban megyünk majd ki Lisszabonba céges konferenciára. Disztribútori találkozó. 2 nappal később meg majd jön ki utánam Gábor is, s maradunk 3 napot Lisszabonba. Szóval tök jól jártam. A cég fizeti az oda vissza utam s még maradhatok is kint, nem kell hazajönnöm egyből a konferencia után a tulajjal.

Gábor meg már amúgy is szeretett volna elmenni Lisszabonba így megragadtuk a lehetőséget és összehoztuk ezt. 😁

Gábor mostanság sajnos betegeskedik. Valószínűleg márciusban másodjára is elkapta a covidot. Azóta meg magas vérnyomása is van, s kivizsgálásokra jár, de eddig minden eredménye jó lett. Ráadásul április elején megint lebetegedett. Náthás meg köhög. Remélem csak ideiglenesen vannak ezek a problémái, s mihamarabb elmúlik majd neki.

De minden nehézség ellenére boldogság és szeretet van.🥰😍

Egyre többet vagyunk nála. Mondhatni h átköltöztünk hozzá a Corvinra. Az a nyári rezidenciánk. 😅 Téli időszakban nálam, a nyári időszakban pedig nála vagyunk. 

Nagyjából ennyi a lényeg. 

Csók! 

Rion 😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)




2022. február 26., szombat

2022

 

Dec 31-én a 2 hetes covid karantén után végre már újra együtt voltunk Gáborral. Hát jól elbasztuk a napot s másnapra semmi energiánk sem maradt.😅

Annyira futotta, h éjfélkor felkeltünk és felmentünk a tetőre megnézni a tűzijátékokat, mert felénk olyan durrogtatások voltak már folyamatosan este 8tól,  mintha háborús övezetben lettünk volna. 🙄 (Mennyivel másképp hangzanak e sorok, igy a posztolás előtt (02.26) visszaolvasván, az anno (január első hete) írt jegyzeteim...)

Mint a '21-es év utolsó napján, úgy '22 első napján is nagyon csókossss, napsütésesss,  tavasziasss idő volt. 😊😎🌞 Azért az érdekesss, h tél közepén pólóban napozok kint az erkélyen... 

...

Januári munkanapjaim reggelén felfedeztem a meló és a nyugati közti környékbeli utcáit, úgymint Markó utca, Nagy Ignác u, Alkotmány u, Hold u, Báthory utca.

Nyáron biciklivel jártam be a másik irányból (Bazilika felől), miután még októberben eladtam az első elektromos biciklimet, majd vonatra váltottam, és a Nyugatitól egy megállónyit mentem pótlóbusszal.  Januártól meg a buszt lecserélvén inkább gyalogoltam és így fedeztem fel a környék másik felét, ahol nemcsak még eddig nem jártam, de még az elmúlt évtizedben sem, mióta Pesten élek! 


Jan 14 - Péntek;

Történelmi nap a mai! Több mint negyedéves küzdelem után, a mai nap végre megvásárolhattam a már körülbelül 6 éve áhitatott 750W-os Mate X elektromos biciklimet! Kíváncsi leszek, hogy mikor szállítják ki, mikor vehetem át, és milyen élményeknek nézek vele elébe.

Ugye az előző bejegyzésemben meséltem a storyt. Az ügyvédi felszólításra méltóztattak válaszolni, h januárban lesz elérhető az ügyvédjük, s a vele való egyeztetés után majd keresnek. Ez január első péntekén még is történt, s megegyeztünk egy köztes összegben. Engedtek ők is meg én is, s így a mai napra megbeszéltük h bemegyek, s kifizetem.  Ha minden igaz, egy héten belül szállítják. Kíváncsian várom...

...

Mostanság Lesly Gore számaira vagyok rákattanva. X faktorba énekelte Patrik ezt a számot, amin pityeregtem is egy kicsit azok után, h elmesélte, miért választotta ezt a dalt. (S most így február 26-án is visszaolvasva ezt a január első felében írt jegyzetet, kiegészíthetem annyival, h tökéletesen passzol az ukrán orosz helyzethez is.) (Az eredeti dal a bejegyzés elején található.)


Jan 15 - Szombat;

Fentvolt nálam anyum. Rég volt már fent. Lehet h majd 1 éve is van.

Megnéztük a don't look up-ot, ami engem eléggé lehozott az életről. Ráadásul az aznapi RTL híradóban (a téli időszakban rendszeresen nézem) jött egy újabb rossz hír az ukrán helyzetről.  Az orosz támadás már eddig is aggasztott, de a mai hírek után Gáborral leültünk átbeszélni a lehetséges jövőbeli alternatívákat, h milyen eseteben ki mit csinálna. 


Jan 17 - Hétfő;

Hívtak a MATE-től, hogy ott volt náluk az üzletben a futár, hogy felvegye a biciklit, de nem vitte el, mert nem volt becsomagolva. Ahogy kivettem a szavaiból, azt a biciklit akarta feladni, amit "összeszerelt nekem" pénteken, csak én azt nem vittem el, mondván, h egyrészt én nem kértem összeszerelést, másrészt pedig eredetileg is csomagolva kértem házhoz szállítással, amit továbbra is fenntartok. 

Mondta, hogy a csomagolt verzió az máshol van nekik raktáron, s így pár nap késéssel fogják tudni csak kiszállítani. Mondtam h nem probléma. Negyed év várakozás után, ez a pár nap már semmiség. ☺️

Bátorkodtam továbbá megkérdezni tőle, hogy a bicikli gyártási évét honnan tudhatom meg, merthogy meg kell adni a kötelező biztosításhoz, de bármily meglepő nem tudta a választ. 

Miután letettem a telefont, kiszakadt belőlem egy hangos nevetés, h b...meg, ilyen a mesében nincs, amit ezek összeszerencsétlenkednek! 

De hát persze ezzel nem ért véget a cirkusz! 

Szerdán megérkezett az áru. A futárt megkértem, h várja meg még átnézem, h nem e sérült, minden okés e. 

Jó h így tettem, mert hiányosan jött az áru, ugyanis se a sárvédő, se a hátsó lámpa, index lámpa, és a duda se volt meg, így jegyzőkönyv felvételét kértem. A futár nem akarta, mondván, h ő minden csomagot leszállított. Mivel nem volt egy értelmiségi, így higgadtan kedvesen elmagyaráztam neki, h a feladatát hibátlanul és tökéletesen elláta ugyan, de én hiányosan kaptam meg a már kifizetett árumat, ezért jogom van jegyzőkönyv felvételét kérni, mert ha bármi eltérés van, ilyenkor ez az eljárás és én most élnék is ezzel a lehetőséggel. :) 

Felhivta a főnökét, aki ezt megerősitette neki, így végül vette a fáradságot, s megírta. 

Hívtam a biciklis céget 2x is, akik nem vették fel a telefont, de végül pár óra múlva visszahívtak, s mondták h feladják. Én meg azt kértem, h ezek után inkább már ne is csinájanak semmit, inkább elmegyek értük én, az a tuti!💀


Jan 19 - Szerda;

Az urulógiára novemberben legkorábbi foglalható időpont a mai napra volt, s el is mentem a vizsgálatra, ahol kiderült, h a korábban irt panaszaim hátterében valószinűleg prosztata gyulladás és felfázás lehet, amire irt fel gyógyszereket, amik segitettek is rajtam, s azóta minden okés. ☺✌

Amúgy sokat és szépen fejlődött az az egészségügyi intézet ahova én szoktam járni. Online is lehet időpontokat foglalni, emlékeztető e-maileket is küldenek a foglalásról, ami tekintettel az egészségügyi szektorra nagy dolognak számít itthon. E-mailben is lehet tőlük kérdezni, sőt! Tapasztalatom szerint könnyebben és gyorsabban választ lehet igy kapni a felmerülő kérdésekre, mint telefonon, ahol szerencse kell, h valaki felvegye. 


Jan 20 - Csütörtök;

Hívtak a Sonytól, h van PS5 digital konzoluk. Még december végén voltam náluk érdeklődni, h van e nekik, de nem volt így végül feliratkoztam értesítésre. 

Szóval azt is megvettem. "Fasza" egy hónap a kiadásaimat illetőn, de hát valamit valamiért...

... 

A biciklit kipróbáltam a Szabadság téren. Elég masszív. Erős. Mind a gáz (elektromos), mind a fékrednszere. Arra kell majd nagyon figyelnem, h ne kapjak rá a gyorsasaágra, s h lassan, óvatosan használjam főleg az elején, h megszokjam. A szabadság téren csapattam neki, s hát veszélyes tud lenni a nagy sebesség. Az mondjuk kissé feszélyez, h sokan megnézik a cangát, de hát ami szép, az szép. 💁 Megértem őket, csak a felém szegeződő, tekintetek zavarnak. Remélem mihamarabb sikerül majd megszoknom.


Jan 30 - Vasárnap:

Nálam volt vendégségben Jani és a párja. 

Először találkoztak Gáborral meg én is Jani párjával, aki annyira fiatal, hogy még csak 18 éves, s nagyon öregnek éreztem magam hozzá képest. (De nem negativ, hanem kifejezetten pozitv értelemben) Miután elmentek érdekes volt ezen elgondolkodnom, hogy már mennyire távol állnak tőlem az ilyen buzgómócsing hiperaktív gyerekek, s örülök neki, h már túlvagyok ezen a korszakon. 

Gyerek, mert egyrészt tényleg az még szellemileg, másrészt meg, aki régebb óta olvas, az tudja, h számomra 30 fölött felnőtt egy ember. 

Úgy gondolom, hogy tizenévesen biológiailag nől fel, válik "értetté" egy ember. Szellemileg huszonévesen, s lelkileg pedig a harmincas éveiben. 

Jani számomra fontos személy. Ő volt az, akivel közvetlenül Gábor előtt ismerkedtem, s lelkileg mi nagyon passzolunk egymáshoz, csak ő többet szeretett volna, engem pedig abban az időben nagyon hajtott a farkam, s hallani sem akartam egy újabb kapcsolatról.

Elismerem, h abban az időben (nagyjából 2020) úgy bevoltam kattanva, mint az állatok a párzási időszakban, vagy mint amikor nagyon faszán beüt a Gina és megvagy veszve a szexért. 

Gáborral is ez volt, csak ő azt mondta, h oké, nem baj, neki jó ez is h csak szimplán összejárunk. Végül megvárta azt a kb bő fél évet még kiéltem magam, aztán jött ugye, h miért ne élhetnénk ki együtt magunkat másokkal, s egyik ilyen többes alkalmával mikor megkérdezték tőlünk, h mióta vagyunk együtt, s egyikünk se tudott megszólalni, h mit és hogy modjuk, így végül a buli után megbeszéltük, hoooogy akkor most mi is van?

S szép lassan mellette le is nyugodtam. ☺

... 


Február 24 - Csütörtök:

Ezen a szörnyű történelmi napon egy jó dolog volt csak! 

Mégpedig az, h a februárban előregisztrált Samsung Galaxy s22 Ultra készülékem megérkezett, s átvehettem. 

5 éves volt már az eddig használt telefonom, s mivel változik a világ, s változok vele én is és az igényeim is, így elérkezett az idő a váltásra, s mivel az almát nem szeretem, (használtam 2 évig meg jelenleg is céges telóként, de nagyon nem jön be nekem a korlátoltsága) kínai telefont nem akartam, ha meg veszek valamit abból csak újat s a lehető legjobbat szeretem megvenni, és a Samsung Galaxy S7+ tablet pedig nagyon bevállt, szeretem és imádom, ezért nem volt más válásztásom.💁 Így a lakásvásárlást leszámitva az elmúlt 2 hónap mindenidők legnagyobb kiadása volt életem során a bicaj, ps és teló vásárlásnak köszönhetően. + mége egy pár ps játék... 😏🙈🙉🙊



Február 26 - Szombat:

Leutaztam vidékre anyumhoz és sétáltunk egy nagyot a kora tavaszias, napsütéses erdőben, ami nagyon jól esett a lelkemnek az elmúlt napok tragikus történései után.

Az ukrán helyzettel napi szinten foglalkozok. Melóban szerencsére most csillapodott a helyzet, így több időm is van napközben olvasgatni a telex és a hvg friss beszámolóit.

Nem szégyellem bevallani, hogy az első két este én sírtam is, amikor az este 6 órási RTL híradóban (csak ezt az egy híradót vagyok hajlandó nézni) láttam, ahogy menekülnek az emberek, mind a határon át, mind a városban. A síró embereket, gyerekeket, a szétbombázott épületeket. Nagyon felkavart és megérintett. Sok milliónyian vagyunk, akik feltették magukban a kérdést, h ez most tényleg a valóság?! Tényleg igaz, h a 21 században háború van európában, s ostrom alatt van Budapest szomszédos fővárosa??!

 A sok segítési lehetőségek közül én instán a classicalfuck oldal által megosztott lengyel szervezetnek utaltam, mert oda jóval több menekült megy, illetve a magyar vöröskeresztnek és az ökumenikusoknak telefonálgattam, általuk támogatva a menekülteket. De amilyen érzékeny kis köcsg vagyok (igen sajnos ezt a gyengeségem a mai napig nem siekrült elfogadnom) még ezen is sírtam, h november óta látom a hírekben, h ilyen meg olyan szervezeteknek lehet gyűjteni, aki szarba került családokon segítenek, akiknek nem hogy karácsnyuk nincs, de normális életük se, s mindenkinek utaltam, akit láttam az RTl-en meg a fókuszban, s akkor is kivoltam, h mennyi szegény ember van, s most erre ez is, s csak jön, csak jön, meg még csak ennek, meg nah jó még annak is utaljunk, s a világ összes pénze se lenne elég az adakozásra úgy érzem! 

S ahogy ma az erdőben sétálltunk, és az energia ami vidékben, az erdőben lakozik azt úgy éreztem, h megtisztít, energetizál. Úgy érzetem magam, mint egy száraz bőr, amit először tisztára mosnak, majd bekennek testápolóval s csak úgy szivja azt magába. Bármily "meglepő" e "tisztulás/energetizálás" után ismét a hatalmas hála érzéssel voltam tele.

Hálás voltam, h abban a helyeztben vagyok már végre, h tudok adakozni még teljesen ismeretlenül is anélkül, h megmozdulnék, mert már egy ilyen modern világban élünk. 

Hálás voltam azért, h mi bent vagyunk az EU-ban a NATO-ban, s más a mi helyzetünk itt. S hányszor és hogy szidtam ezt az országot, de ilyenkor olyan jó érzés, h nem Ukrajna, nem Ázsia, nem Közel-Kelet, nem Afrika vagyunk. Nagyra értékelem, h ott vagyok ahol. Európában, s nem máshol a világban, ahol semmi pénzért nem lennék, mert bizony mindenhol kutya, kutyább és még kutyább egy világ van!

(Jó! Mondjuk Ausztrália meg Új Zéland is egy "Európa 2", mert amikor ott hajóztam, olyan kurva jó tiszta, peacefull energiák voltak, mintha egy más bolygón lennék.)

Szóval persze lehetne nekünk is nyugatabbra menni, mert jobb a helyzet mint itthon, de basszus ilyenkor azért felébredek, h kurvára befoghatom és mondjak hálát, h sokmillió emberhez képest nekem mindenem (is) megvan, s h EU citizen vagyok és csak az a legnagyobb problémám az életben, h mikor jön meg a millás bicaj, a legújabb Ps vagy a legújabb telefon bassza meg!

Sajnálatos, hogy a 2022-es év első bejegyzésében ezekről a háborús helyzetről kellet, h írjak! 

Kívánok minden jót az ukrán népnek!

Emberek milliói vannak lélekben velük, szerte a világon. (Még ha ezzel nem is sokra mennek.) Bízzunk benne, h hozzám hasonlóan sok millió ember úgy fekszik le esténként, hogy rájuk gondolva küld e népnek pozitív godolatokat, energiákat, imákat.


A remény hal meg utoljára!

S én azt remélem, h 1 héten belül lesz egy olyan tárgyalás, ahol mindenki ad is, kap is, eneged is valamit, és sikerül megegyezni a békében, függetlenségben és szabadságban!

AMEN! 

PEACE!

Csók! 

Rion 😘

💙💛


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)