Az utolsó írásom indulásom elött;

Zágrábba kiruccantunk május 19.-én orvosi vizsgálatra, ugyanis itthon nem volt olyan doki, akihez elmehettünk volna a közvetítő cégünk által, mivel akivel eddig dolgoztak, az nyugdíjba vonult... 

Egész napos csoportos kirándulás volt. Kisbusszal (merci volt s nem isuzu :D ;) :P) vittek minket Norbival és még 7 főt. Viszont jóval olcsóbban megúsztuk(26e Ft), mint itthon(80e+ Ft)... 

A reggeli, hajnali álmosság után Norbi és én gyorsan összebarátkoztunk a társaság egyik felével. Ugyanis 4 crew; báros, felszolgáló és 4 staffos; értékesítőt utaztattak. 

Nagyon jól éreztük magunk a másik két lánnyal. Örülök, h velük utazhattam, s megismerhettem őket. :)

Sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Remélem ha hosszabb távon csináljuk, akkor összehoznak még minket a fentiek közös hajóra. :)

Hazafelé jövet a magyar autopályán, ismét elragadt az a különleges érzés, ami gyakran uralkodik el rajtam az utazások alkalmával.
Nagyon szép napsütötte időnk volt, kisbusz hátsó ülésén elnyúlva bambultam ki az ablakon, s jó volt nézni az elsuhanó fákat, a szép zöld tájat, majd egyszer csak tőlünk balra, s előttünk előbukkant a Balaton. Közben ez a szám ment a rádióban, s egyszer csak elkapott az a fura megmagyarázhatatlan érzés, amiről elég gyakran szoktam írni a blogban. A most pillanata, amikor annyira boldognak és teljesnek érzed az életed, amikor annyira összepasszol minden....
A gyönyörű idő, lovely táj, szimpatikus zene, amit akkor hallottam először, a kellemes társaság, akikkel olyan jól összerázódtatok ezen e a napon, h konkrétan sajnáltam, h csak ennyi volt... ...egyelőre... Bízok benne, h találkozunk még. :)

...

Születésnapomkor az alábbi üzenetet tettem közzé fb oldalamon, amit megosztok itt is;

Gyermekeim az Úrban! :D

Isteni sugallatra hallgatván, úgy döntöttem, h a mai nap egy remek lehetőség arra, h elmondjam nektek azt, amit már amúgy is rég szerettem volna mondani!

Időközönként csekkolgatom a profilotokat (ha ismerősöm vagy, ha nem), h kivel mi van s mindig mosolyogva emlékszem vissza a veletek való közös emlékekre. Nagyon igaznak tartom azt a mondást, mely szerint az idő mindent megszépít.

A mai nap folyamán, h ennyien írtatok, ez különösen, mondhatni intenzíven igaz. 

Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy megismerhettelek titeket, hogy részesei voltatok/vagytok az életemnek, s annyi kedves emlékkel, élménnyel lettem gazdagabb. :)

Fontosnak tartom ezt megjegyezni, még akkor is, ha jópáratokkal egy szót nem beszélek évek óta. :D

Azért tartom fontosnak, mert hiszem, h akármilyen is volt a kapcsolatunk minősége - jó, semleges, rossz, rövid, vagy hosszútávú, mély v felszínes - de hatással voltatok rám, s hozzájárultatok ti is a személyiségem formálódásához, (jobb esetben) fejlödéséhez. :)


Szóval, köszönöm szépen mindannyiótokat! :)

Jah!... És köszönöm szépen a köszöntéseket is. :D

És köszönet a fentieknek, amiért oly hosszú hideg idő után, ezen a napon, végre normális május szép napsütötte időnk volt, s amikor kiültem az erkélyemre, s elindítottam a spotifyom akkor az; "Oh happy day" számmal indult a "lejátszás keverve" dallistám. :)

...

2 Féle világ létezik. Az én világom, ahol mindenki szeret mindenkit, kedves, békés, nyugodt, szép és jó és van a "pokol". Ahol állatokat kínoznak, embereket diszkriminálnak, gyűlölködés, öldöklés, káosz, csúnya és rossz dolgok vannak.

Erről az issue-ról azért írok, mert mostanában elég sok állatkínzásról olvastam. :(
Nagyon kitudok lenni az ilyen témákból. Gyakran hosszabb letargiába is tudok esni... :/

...

Kinéztem magamnak egy új tabletet, aminek a megjelenését már nagyon várom, s szeretnék majd rá beruházni a méregdrága ára ellenére.

Kb 400 e Ft körüli áron kapható, de nagyon megtetszett. It egy link arról a darabról, aminek remélhetőleg nyáron ki jön az új változata. Itt pedig a jelenleg elérhető verziójáról egy magyar nyelvű teszt.

Nagyon szeretem a modern kütyüket, s az olyan (majdani) vándorcigány életet élő egyénnek, mint én, jó jönne egy ilyen kütyü.
Más kérdés, h van már egy még mindig a legjobbnak mondható tabletem, amelynek leírásáról itt olvashattok, s nagyon szeretem, s ezen élem életem, de sajnos többször előfordult már, h pl androidban, nem lehet olyan gördülékenyen, 100%-osan ügyeket intézni, mint windowsban.

Továbbá nagyon fontos számomra a korral való haladás, modernitás és a mobilitás. Ez a kütyü eleget tesz a magas igényeimnek. :)

...

Május 28.-án tartottuk Norbival a születésnapi és búcsú partink az Ankertben. 
Jól éreztük magunk, s jó sokan össze is gyűltünk. Voltunk vagy húszan kb, s csak a szűk baráti kört hívtuk meg.

A társaság kb 70%-a az volt, aki az eljegyzési és lakásavató partinkon is jelen voltak.

Kaptunk sok szeretetet, ölelést, mosolyt, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok.

És kaptunk ajándékokat is. :)

Mindenféle szép és jó dolgokat úgy mint, nasikat, hasznos és kedves kütyüket. Napvédő krémet, pálinkát, unicumot, magyar kártyát, erős paprikát, kolbikát, úszógumit, üvegpalackot, sok-sok kedves emlékű fényképet, ragasztót, s kiragaszthatjuk őket a kabinunk falára. :)
+ Sípot, ugyanis ahogy a Titanic cimű filmen is láthattuk, jól jött... (Ezt az egy dolgot "elfelejtettem" anyumnak megmondani a felsoroláskor. :D ;) )

+ Budapestes karkötőt, h ne felejtsük el honnan jöttünk. + Még egy karkötőt kaptunk fogadott apumtól is, ami különleges készítéssel készült, s fekete karkötőben vannak "beleszőve" a szivárvány színei. :) ^.^

Délután amúgy nálunk volt Norbi anyukája és élettársa, s tőlük kaptunk még horgonyos pólót és kézi shakert is. 

Aztán Noncsiék, a volt lakótársam is eljött a párjával, elköszönni és egyben felköszönteni minket. :)
Tőlük is kaptunk páleszt és egy olyan perselyt, ami hajó és 2 kutyus van rajta. :)

Az éjszaka am úgy volt, h elmegyünk bulizni, de végül ketté szakadt a társaság, s mi végül az Erzsébet téren ültünk ki a fűbe gengelni.

Szo csodás egy nap volt s köszönünk mindenkinek mindent. :) ^.^

...

A maradék napok munkával és apróbb ügyek intézésével teltek.

Elmentünk a Navhoz, hogy a tb-t magán úton fizessük, mivel valahol biztosítottnak kell lennünk, s mivel a cégünk adómentes, így itthon kell fizetünk a tb- t.

Megnéztük a Titanicot és a Costa Concordiárol készült doksifilmeket. Mindkettőn jól kipityeregtem magam. Viszont megérte megnézni. Én a hitvilágomból kiindulva mindenképp szembe akartam nézni a félelmeimmel. + Továbbá több hasznos infót megtudtunk, amiből tanultunk.

Fogászaton is voltam. Fogkő eltávolítás, tömés. 

Egyik hétvégén bátyámékhoz mentem le búcsúzás képp.

A másik hétvégén pedig a szülői házhoz mentünk le vidékre Kittivel és Norbival. Nagyon kellemes nap volt, s szép emlékekkel lettem gazdagabb. Nagyon örültem, h 4,5 év után végre bemutathattam a környéket, ahol felnőttem. 

Aztán a telefon szolgáltatómhoz is bementem lemondatni az előfizetésem. Nem fogok telefonálgatni szo feltöltő kártyás leszek. Amit ajánlottak legkissebb előfizetéses csomag meg nem érte meg.

A magyar közvetítő cégnek a munkájával nem voltunk megelégedve. Az amerikai vízum igénylésen és az interjú helyszinének biztosításán kívül mást nem csináltak, s ezért kurva nagy összeget akartak rólunk lehúzni...

...

Képzeljétek! Indulási előtt két héttel kiderült, h mégsem egy hajóra kerülünk a Norbival!

Nem kapta meg még a szerződését, s mivel már közeledett Norbinak is az indulás időpontja, így írt nekik, h mizu. Erre kapta a választ,  h hát sajnos nagy változások történtek a hajón, s már nem tud arra jönni! Nah most gondolhatjátok! Egy világ ömlött össze bennünk! 

Ez a legszarabb dolog ami és ahogy történhetett volna velünk!  
Egy hónapig fürödtünk a nyugalomban és az örömben azzal a tudattal, h együtt maradunk, s h kegyesek a fentiek, s milyen szerencsések vagyunk.

S erre tessék! Konkrétan ez olyan, mint ha Pl.: megszuletne a gyereked, v megkapnád az oly annyira vágyott valamit, teljesülne az álmod, s egy hónap után elveszik!  

Norbi írt a cégnek levelet, h ha menet közben megüresedne azon a hajón hely, amin én is leszek, akkor tegyek őt át. 

Én az indulás előtti másfél hétben, minden reggel és minden este erősen mantráztam, kértem a fentieket, h módosítsák Norbi szerződését, s végül tegyék át arra a hajóra, amelyikre eredetileg is tették, hozzám, de nagyon úgy akarják, h külön legyünk... :(

Napokig magunk alatt voltunk. Esténként mindketten szarul aludtunk.

Mondjuk Én addig a napig nem adtam fel a reményt, még el nem jött az utolsó hétvégénk.

Am végül úgy alakult, h egy napon, egy járattal, utazunk Heathrowra, s onnan Southamptonba. Egy hotelben szállunk meg estére, s másnap reggel elválás az útjaink ...

Hiszem, h minden okkal történik, de még nem látom át, h miért kellett ennek így alakulnia. Idővel remélem megtudom, de egyelőre csak arra tudok gondolni, h kapcsolat erősítés, "újraharmonizálás" folyamata lesz ez az egész. Lelki megerősítés, v ilyesmi. Attól egy percig, egy másodpercig nem tartok, h szétfogunk menni. 

A Facebook oldal nézegetése közben akadtam rá "véletlenül" egy angyalos oldal megosztásába, amit valaki likeolt, v megosztott, nem is tudom már, de a lenyeg, h ez állt benne;

"Az angyalok úgy látják, hogy túlságosan irányítani akarod szerelmi életedet, holott így sok csodától fosztod meg magad. Ha elégedetlen az irányítás, a dolgok elkezdenek a megfelelő irányba áramlani és ez az irány az Univerzum által neked rendelt legjobb irány."

Szokasomhoz híven nyugtáztam is egy; "Nah ba.d meg!"-el. :)

Am a véletlenül-t azért tettem idézőjelbe, mert egyrészt én nem hiszek a véletlenekben, másrészt pedig anno a hajós munkára is így találtam rá. Harmadrészt pedig hiszek az ilyen üzenetekben. Mindig is hittem és vallottam azt, h az üzeneteket, jeleket észre kell tudni venni, s persze tudni kell megérteni is.

Olykor-olykor, a másokkal való beszélgetések alkalmával - legyen az élő,  v netes csevej - is van olyan érzsem, h hűha. Amit mondott az illető, olyan, mintha egy üzenet lenne a számomra. 

Ezt nem is kell tovább firtatni. Aki érti érti, aki meg nem, az úgy is hülyeségnek véli, s nem hisznek az ilyenekben. :D

...

Az Orlandói mészárlás is nagyon megviselt. Anno Párizs és Brüsszel is erősen megviselt. Pár nap depi. Sokat mantráztam az elhunytakért a hozzátartozóikért és a sebesültekért. Nagyon remélem, h ha Hillary nyer, akkor sikerül végre korlátozni a fegyvarhasználat jogát, illetve növelni fogják még egyéb módokon a biztonságot, ellenőrzéseket. 

...

Az utolsó munkanapon nagyon vegyes érzésekkel telt. Főleg a reggel... Sokszor voltam libabőrös. Hol vidám voltam, hol szomorú. 
A kollégáktól kaptam unicumot, édességet, könyvet. A mennyei próféciát vettek, de az megvan, szo visszamentunk az Alexandrába, s kicseréltem a Viskó című könyvre, ami a New York Times egyik bestsellere. Nagyon nehezen választottam könyvet, de Zsuzsi kolléganőm ezt ajánlotta. Kivi leszek rá. Viszem magammal majd a hajóra. Állítólag siratós, de viszek zsepit is. :)

(Hitvilágom szerint a sírás egyfajta fejlődési, tisztulási folyamat.)

...

Aztán az utolsó hétvégénk egyik napja azzal telt, h elmentünk Norbi anyukájához és élettársához ebédre. Kertes házban laknak, egy Pest közeli városban szo nagyon jó volt Norbival elnyúlni a kerti hintaágyban, relaxálni a napsütésben, s hallgatni a madárcsicsergéseket,amiket úgy imádok. Kutyuskánk ott sertepertélt a kertben, nagyon jól érezte magát ő is. ;)  

Vasárnap pedig ismét hazautaztam (egyedül) vidékre. 
Fájó volt elkoszonni...


Aztán a bepakolasi fázis volt még hátra, ami elég hosszú volt. Szeretek pakolni. Nem csak a ruháimat, a mindenféle neszeszer ketyeréket kellett szét és összeválogatnom, h mi kell s mi nem, hanem a szobánkban és a szekrényben is összekellett pakolni a dolgaink, s elsüllyeszteni a tárolók mélyen, h legyen helye Máténak, aki a helyünkre költözik. Vele korábban laktunk már együtt a Corvin negyednél, s mivel szerettem vele lakni,s csak pozitív emlékeim vannak róla, így nagyon örülök, h ő jön. Vannak elvárásaim a lakással kapcsolatban, de tudom, h ezek neki is olyan basic dolgok, mint nekem.

Szo 2 napon keresztül csak pakoltam, rendezgettem. Jó volt.
Természetesen többször könnybe labdát a szemem, s jó néhányszor pityeregtem, de megvolt ennek az egésznek a hangulata, varázsa...
(Akinek volt már ilyenben része, az tudja miről beszélek...)
Nagyon elfáradtam. Kimerítő volt ez a last 2 days. Nagyon nehezen fértek be a kézi bőröndömbe. Elképzelni nem tudom, h hogy fogok tudni hazajonni, ha még vásárolok meg kint is. Nagy a valószínűsége, h haza már két bőrönddel kell majd jönnöm. ...

Nem írok már többet. Nagyon kimerült és fáradt vagyok.... :S

...

Az utolsó hetekben  megnéztük az Ízek imák szerelmek című filmet is, s a benne lévő egyik gondolattal szeretnék tőletek búcsúzni;

"Szóval. Én abban hiszenk, amit a Keresés törvényének neveztem el. Egy erő, ami olyan biztosan hat, mint a gravitáció. A keresés törvénye valahogy így működik; Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy magad mögé hagyd a régi életed, ami bármi lehet; ház, vagy keserű emlék. És elindulsz megkeresni az igazságot, legyen az külső vagy belső. És mindazt, ami utad során történik veled, jelzésnek veszed, mindenkit, akivel találkozol, tanítódnak tekintesz. És legfőképp, ha szembesülsz saját korlátaiddal, és megbocsátasz önmgadnak, akkor megtalálod az igazságot." - Ízek, imák, szerelmek.

(Igen! Ezt is egy üzenetnek fogtam fel, aminek nagyon örülök,  h észrevettem és felismertem, mert sokat jelent mindez nekem. ...)   

Nah kérem! Next time... ... a hajóról...

Csók

Peace & Love 


:*

Rion



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

November 2. Hetében nagy kirakat átalakítás volt az üzletünkben, s én voltam az a szerencsés, akinek zárás után ott kellett maradni segíteni, mert fiú segítségre volt szükségük, - s mivel én vagyok az egyetlen fiú, - én nyertem el ezt a feladatot.

Nagyon különleges dolog nem történt csak annyi, h örültem, élveztem s egyben izgalmas is volt egy olyan multikulturális csapattal dolgozni, ahol németek voltak a kirakatrendezők, olasz a visueles, és én egyedüli magyar.

Emlegettem is a látókat, kiknél voltam anno, mert mindketten azt mondták, intenzív tanulási és tapasztalatszerzés miatt is kerültem én jelenlegi munkahelyemre.

Természetesen nem telik el nap, h ne gondolnék a hajóra, de minden egyes ilyen gondolatot azzal zárok, h addig is megélem a jelenem, mert ez is szép,  jó és kellemes, s nem fogok abba a hibába esni, h amikor meg máshol leszek, akkor meg ez a feeling fog hiányozni.

Megvan a kellemes hangulata az itthon punnyadásnak is. A tvzésnek, a pihizéseknek, olvasásoknak, meditálásoknak, kutyasétáltatásoknak, s mostanában elkezdtem színezni is. Divatba jött a színező felnőtteknek. Imádom. Kikapcsol, relaxál, s kellemes nyugis zenéket hallgatok közben.

Nov25;

Megint elkapott az az érzés. Amikor magamon kívül vagyok, amikor úgy érzem, h a belső énem kitör belőlem, s "szörföl" egyet a mindenségben.

Ilyenkor az érzések és a gondolatok csak úgy szárnyalnak bennem/rajtam keresztül.
Mostanában egyre gyakrabban gondolok a nadira, azon belül is a 3. szintű beavatásokra, amiket átéltem anno, amikre természetesen sajnos "nem emlékszem"... :)

Szinte másodpercenként csaponganak az érzések, gondolatok, villannak be képek az elmémbe.
 Lehet ilyesmiket élnek át a beszívott emberek is. Pedig én csak egy szál cigire gyújtottam rá, s álltam ki az erkélyemre a hidegbe, s gyönyörködtem a naplementében.

Az egymást élesen váltó gondolatok közöt volt az is, h ki tudja hol leszek 1 év múlva ilyenkor?! ... Lehet ugyan úgy, ugyan itt. :D ... Lehet ... Túl sok minden lehet, csak a korlátjainkon múlik, h mit engedünk meg magunknak. :)

Aztán a remegés visszahozott megint pár másodpercre. Fázom és félek egyszerre. Mindkettő ráz.

Majd tömegével repülnek el a varjak, hangos vinnyogásuk, krákogásukat hallatva.

Aztán megint a süvítő érzések és gondolatok: Halál, döglődés, szenvedés, nyomor, csalódás, lelki sérültek, kiégettek, szürke passzív emberek tömkelege, s az a mély leszívó érzés, amit Magyarországot uralja, s minek köszönhetően sokszor a faszunk kivan ezzel az országgal!

Töröl, kuka.

Napsütés, kék, zöldes tenger, tengerpart, pálmafák, giga óceánjárók, lazaság, tolerancia, multi kulti, sokszinűség, relax, peace, mosolygós boldog emberek.
Jól megérdemelt pihenés, kikapcsolódás.

Aztán a hirtelen fájdalom érzése megint vissza ránt. Mi a fasz?! Ujjamra ég a cigi!

Újra itt. Kibaszottul remegek. Elég. Takarodjunk vissza a meleg lakásba.

Este karácsonyi zenéket hallgattam, mézeskalács illata járta be a lakásom  (illóolaj), szeretett kutyuskám pihizett szépen mellettem elterülve, miközben a hasát simiztem, amit úgy imád s közben pedig angol tanultam, készültem a jövő kihívásaira. Aztán a Coldplay Christmas lights számára elérzékenyültem.

Nagyon átéltem az adott pillanatot. Nagyon kellemes, nyugodt, harmonikus volt minden. Szinte tökéletes volt. Norbi hiányzott. (dolgozott)
Ez a helyzet is egy olyan, amiről fentebb írtam, mi hiányozni fog.

December 4;

KB 1 hete kapom a (nem bántó)  megjegyzéseket a kolléganőimtől, hogy megváltoztatam, valami van velem.
Eleinte badarságnak véltem, de ahogy teltek a napok én is éreztem magamban valami "mást".
Nem kell nagy különlegességekre gondolni.
Csupán sokkal visszafogottabb vagyok a megnyilvánulásaimat illetően.
Kevesebbet beszélek, mozgok, vevőzök és hasonlók.

Többször eszembe jut a nadi és a mesterem. Álmaimban is s nem tudom ezt hova tenni. Szívesen folytatnám a tanulást, de nincs pénzem.

Dec 12:

A nadira már szinte napi szinten gondolok, de nem fogok tudni elmenni továbbképezni magam. Képezhetném magam "mellék/kiegészítő" képzéseken is, mint pl az utaztatás (előző életek), de az is drágább.

Nem tudom, h korábban írtam e, de november végén voltam nadi masszázson, s nagyon jó volt. Pár napig úgy éreztem, h lebegek, s hihetetlenül könnyűnek éreztem magam.

Ismét napi szinten hallgatom az Om Mani Padme Hum mantrát, s szabadnapjaimon, rövidke 20-30 perces mediket csinálok. Nagyon jólesik. Ismételten egyre több időt szánok az olvasásra is.

Talán korábban írtam már, h a húst se kívánom annyira. Eszek, de sokkal kevesebbet, kisebb mennyiségben, mint általában.  Sokkal jobban vágyom mostanság a zöldségek, gyümik után. Pl.: a répa, banánt olyan mohón és élvezettel tudom enni, ( :D Jaj rosszra gondoltam... XD ;) :P ) mint a gyerekek a nutellát. 

Sok halat eszek. Imádom a ruszlit és a konzerves halakat. Na meg a vecsési savanyú káposztát. Úristen! Annyira imádom, h önmagában is képes vagyok megenni! Finom salikat csinálok ezek összekeverésével kombójával, persze még hozzáadva paradicsomot, mandarint(!), salit, édes és csípő paprikát, és saláta öntetet.

Úgy látszik télen eléggé befelé fordulok, s kissé átszellemülök, amivel nem lenne baj, pontosabban nincs is, csak a nadis része fusztrál kissé. Mennék, de a pénzt most sajnos - v nem sajnos, - de a külföldi kijutásra gyűjtöm.

Nah. A gyerek már toporzékol, h menjünk le sétállni, szo továbbállok.

Ha nem jelentkeznék addig - ami valószínű - akkor minden kedves olvasómnak ezúton kívánok Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet! :)


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Idézet

"Kérjük azokat, akik szerint nem lehetséges, ne tartsák fel azokat akik már csinálják."

!

Olvasok;

"Az önátadás azt jelenti, h teljesen megnyílunk, és megpróbálunk túllépni az elvárásainkon.

Az önátadáshoz emellett az is hozzátartozik, h tudomásul vesszük és nem rejtjük véka alá az egónk nyers, durva, ügyetlen és ilyesztő tulajdonságait. Általában nagyon nehéz feltárni ezeket a tulajdonságokat, és megválni tőlük. Lehet, h gyűlöljük önmagunkat, de ennek ellenére ez az önutálat egy bizonyos elfoglaltságot biztosít számunkra. Nem szeretjük önmagunkat, és fájdalmasnak találjuk az önostorozást, mégsem vagyunk képesek teljesen feladni. Ha abbahagynánk önmagunk becsmérlését, akkor úgy érezhetnénk, h nincs mivel foglalkoznunk. Mintha valaki elvette volna tőlünk a munkánkat. Ha mindent feladnánk, akkor nem lenne mivel foglalkoznunk, nem lenne mibe kapaszkodnunk. Önmagunk dicsőítése és becsmérlése az önbizalom hiányából fakadó, elemi neurotikus hajlamokat tükrözi. Az önbizalom azt jelenti, h világosan látjuk és ismerjük önmagunkat, és tudjuk, h nyugodtan megnyílhatunk. Nyugodtan feladhatjuk az egó nyers, durva és neurotikus tulajdonságait, és kiléphetünk az elvárások és az előzetes elképzelések bűvköréből." - Csögyam Trungpa; A szellemi materializmus meghaldása

Idézet mára:

 

"Ahol gyűlölet, pusztító indulat van, ott lehet ugyan, hogy igazság is van - de abból az igazságból én nem kérek. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne." Böjte Csaba

Albi, meló, lakás, balhé, gondolatok, érzelmek;

 

Idézet mára:

„Amit mások mondanak és tesznek, az a belső valóságuk kivetítése, a saját álmuk. Ha nem veszed magadra a szavaikat és cselekedeteiket, nem leszel áldozat, nem szenvedsz fölöslegesen.” – Ismeretlen

 

Noncsinak felmondtak munkahelyén június végén és még aznap hazautazott. Ez pont aznap volt, mikor beadtuk a bankba a hitelkérelmet… Elég lesújtó volt, s utána napokig magam alatt voltam, h csak úgy hipp-hopp eltűnt Noncsi az életünkből… :/

Elég nagy anyagi megterhelés lett ez így nekünk Norbival az albi miatt, de hát ez van. Noncsi most nyaral otthon, aztán reméljük mihamarabb visszatér közénk.

…

Július elsején volt egy éve, h a cégnél dolgozom. Eléggé vegyesen csapongnak bennem az érzések. Sok jó embert ismertem meg, kik már nincsenek velünk, s nagyon hiányolom a régi teamet.

Egyik éjszaka pont erről a régi teamről álmodtam. Együtt volt a szuper csapat. Házibuliban iszogattunk, nevetgéltünk, szórakoztunk, mint a régi szép időkben.

Úgy hiányoznak nekem azok az idők, ahogy egy háború ideje alatt hiányozhat a régi szépséges békeidő… :/

Egy korszaknak vége lett az biztos.

…Melóban is….

 

…Meg az én privát életemben is.

Fél lábbal már kint vagyok a Corvin albiból. 2 év után elhagyom ezt a lakást is…. :/

Kedves emlékek fűznek ide, s eléggé fájó dolog, h ennek is vége.

Sok jó házibuli, szép boldog emlékek… :/

Igen…. … Elég nehezen viselem a változásokat, még úgy is, h tudom, h a változás az jó. A változás mindig jó, mert azzal csak tapasztalunk, fejlődünk.

Csak én nagyon ragaszkodó típus vagyok, s ezért nehéz és fájó dolgok ezek nekem… :/

Augusztus 10.ig kell elhagynom az albit s átköltözni immár a saját lakásomba.

Néha tűkön ülök, s mehetnékem van, néha meg semmi kedvem elhagyni… :/

Úgy vagyok vele, h most kintebb fogok élni. Megvannak annak is az előnyei és a hátrányai is. A tisztánlátó által elmondott dolgok is mind beváltak, megvalósultak eddig. Amik meg nem, ott mondta is, h vagy így vagy úgy lesz, mert az én döntéseimen, lépéseimen múlnak a dolgok, s az ember élete nem eleve elrendelt, s tele van válaszutakkal, s minden ok-okozat függvénye.

Szo most a külvárosban fogok élni, s ha majd úgy alakul, úgy gondolom és érzem, akkor majd 5-8 év múlva beljebb költözöm, ha akarok majd egyáltalán.

Most az volt a fő szempont nekem, h legyenek lakótársaim, mert nem akarok egyedül lakni. Ha akartam volna, akkor a belvárosban is vehettem volna egy kis lakást, de első lakásként most ezt így láttam a legjobbnak.

4. lakótársnak jelentkeztek többen is, de egyikük se volt az igazi, s így tovább vártam, s most van 2 potenciál is.

Anyummal már megrendeltük a bútorokat. Hamarosan kiszállítják. A lakás is hamarosan az én nevemen lesz, megkapom a kulcsot, aztán lehet hurcolkodni, pakolászni…

Annyi lomunk van, h őrület! Már most szelektálgatok, s dobálgatom kifelé a fölöslegesen tárolgatott cuccokat.

A lakásba már az asztalos elkészítette a nagy 3 méteres gardrób szekrényem. Végre van egy nagy szekrény, ahová lehet majd pakolni! Annyi ruhánk, és cipőnk van, h egy kisebb falunak is elég lenne!  

…

Anyum fent volt szombaton. Az utolsó kört futottuk. A hátra maradt hűtő és mosógép kínálatot néztük át. A lényeg, h a hűtő az marad, amit a neten találtam.

Mosógép pedig Euronicsből lesz whirlpool.

Továbbá találtam 2 jó dolgot is, miket/kiket nagyon várok a lakásba!

Egy robot porszívó és egy robot felmosó! Kis padlócirkálóim lesznek! ^^

A családtól + mamáméktól úgy is kapok majd lakásavatós pénzt, s a áruk egy részébe jó lesz. Ajándéktárgyakat akartak venni, ami hasznos lehet a lakásba, de kikötöttem, h adják ide inkább pénz formájában, s majd én megveszem ami kell és jó és tetszik, s úgy fogom elkönyvelni, h tőlük van, s rájuk emlékeztetnek majd ezek a kis aranosz maszinák.

Am anyummal elég durván összevesztem, s kikelt magából és sírva, őrjöngve hazarohant.

A dráma queen azért viharzott így el, mert kissé sok a kiadásom, s sokat kell majd havi szinten is költeni, törleszteni a házra, és kifakadtam.

Anyum jött az állandó szövegével, ami már a könyökömön jön ki, ha bárkitől meghallom; “ Legalább saját lakásod lesz! A tiéd lesz!”

Igen. Szép és jó, csak kurvára nem fogom fel és nem érzek az egészből semmit csak azt, h a havi 30-40 e ftos kiadásom helyett, 60-80 e ft lesz!!!

Meg felróttam neki, h ez is neki köszönhető, mert 4 éve, mióta Pesten élek csak a kibaszott lakásvásárlással rágja a fülem! Most tessék! Itt van! Örülhet! Én meg szophatok 8 évig! A faszé hallgattam rá, s kezdtem bele ebbe az egész szarságba!

Ez egy gallon olaj volt a tűzre, s így lett a bumm!

Anyum most azon van, h lefújja az egészet. Inkább bukjuk el a milliós foglalót, s adja el a közvetítő a lakást másnak, de még nem vagyok megérve a saját lakáshoz…

Persze ezt nem akarom, s riadóztattam a családban mindenkit, h beszéljenek a fejével, de egyelőre elég makacs és kitartó a durcis, gyerekes elvei mellett.

Ha más nem fogom magam, hazamegyek az engem megillető takarékpapírokért, s elhozom! Nem azért szenvedtem annyit, h a fináléban lefújjuk az egészet! Hagyjad mááár!

Anyumnak kissé gyenge az idegrendszere. Nem tudtam, h ennyire, de most már tudom, s meglesznek a jövőben a következményei…

…Utólag belátom, h erős sarkítás volt, s nem így kell felfognom, de akkor mikor szembesültem, h mennyi pénztől esek el, s a sok pénzem, mi tartalékban kamatozott, most szépen elpárolog, így kissé kétségbeestem s így jöttek elő belőlem ezek a hibás gondolatok, s persze egyből anyámat hibáztattam, mert h ő zaklatott állandóan a beteges lakásvásárlásával…

…Igen…. … tipikus bika vagyok… Nem szeretek megválni a dolgaimtól! A tartalék pénzemtől meg pláne nem!… :/

Nem egyszerű a lakásvásárlás. Így a fináléban meg az edzettebb idegeket is kikezdi…

Viszont előbb-utóbb én mindenben meglátom a pozitívumot. Nagyon sokat tanultam az elmúlt hónapokban, nagy változásokon mentem át szellemileg is és hamarosan materiálisan is ugye, s a felnőtt életbe való egyre nagyobb elmélyedés okozta félelmet is már kezdi felváltani a belenyugvás, az elfogadás és sodródom az élettel.

 

„Ahogy életed szakadatlanul új és új kérdéseket vet fel, egyben új válaszokkal is szolgál – ami terjeszkedést idéz elő. Ahogyan életedben új és új problémák merülnek fel, egyben új megoldások is születnek, ami szintúgy terjeszkedéshez vezet.” – Esther és Jerry Hicks; Belépés a vonzás örvényébe

 

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Üzenet mindenkinek a mindennapokra, különösen a maira:

- „A föld elég tágas ahhoz, hogy teret adjon az érdekek, meggyőződések és vágyak sokféleségének.”

- „A különbözőségeknek hatalmas szerepe van az új eszmék megszületésében és fontos tényezője a kiteljesedésünknek.”

- „Amikor tisztába jössz az eltérő vélemények értékével, valamennyi emberi kapcsolatodnak azonnal hasznát fogod látni.”

- „Mivel nem változtathatsz meg másokat kényed-kedved szerint, olyannak fogadod el őket, amilyenek. Ez lesz lelki nyugalmad záloga.”

- „Olykor úgy tűnik, hogy mások képesek negatív hatást gyakorolni tapasztalataidra. De ez csak a látszat. Kizárólag a Te válasz reakcióidnak van elegendő hatalmuk arra, hogy eltérítsenek természetes jólétedtől.”

- „Ha mások dühe kirobban ellened szóban vagy tettben, akkor nem veled, hanem saját magukkal állnak hadilábon. És ha nem veszed személyes sértésnek viselkedésüket, megértve, hogy a saját magántermészetű csatájukat vívják, akkor idővel megbékélnek veled.”

- „Olykor úgy véled fontos, hogy mit gondolnak rólad mások és igyekszel kicsikarni elismerésüket. Valójában azonban keveset tehetsz a tartós dicséretért, hiszen a dolog sosem rólad, hanem róluk szól. Ha hajlandó vagy megszabadulni minden aggodalomtól azzal kapcsolatban, hogy mások mit gondolnak rólad és kizárólag arra összpontosítasz, hogy TE mit érzel irántuk, akkor végre igazából megérted, hogy ki vagy te és felfedezheted a valódi szabadságot.”

- „A lényeget tekintve az emberekben több a hasonlóság, mint a különbözőség, hiszen mindenkit összekötnek a forrás, a szeretet és a kiteljesedés közös szálai.”  

– Esther és Jerry Hicks; Belépés a vonzás örvényébe

 

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

"Te mesélsz buzivicceket, de arról hallgatsz, hogy az asszony nem tette szét nyolc éve"

Szóval, van ez a buzifelvonulás, és azon gondolkodtam, mit nem mondtak még el erről.

Ha visszaemlékszem, akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy nem kívánok a magyar társadalom jó nagy részével közös platformra helyezkedni, igen, ezt úgy kell érteni, ahogy mondom, amikor a Budapest Pride-ról szóló összeállítást néztem pár éve az esti híradóban.

Előtte való nap jöttem haza a nyaralásból, a hajamban még őrizgettem a tenger sóját, a bőrömön a tengeri szél simogatását. Nyitott voltam, nyugodt, maga a nyár: érzékeim felfokozva, még szép volt a minden, még béke volt. Még szerettem a világot, úgy, ahogy van. Ebbe óbégattak bele, hogy mocskos buzik, ebbe görbült bele a kordon, ebbe fröccsent bele a köpés.

Ez nálunk egy hír volt, a tévében. Nem egy fesztivál, nem egy parádé, nem a sokféleségben kavargó szépség ünnepe. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, mi volt az a szűkölő érzés a gyomrom és a torkom tájékán, ma már tudom. Mert mostanában többször érzem. A vele járó fémes ízt is a számban, mintha ököllel arcul csaptak volna, és a felszakadt ínyemen már alvadna a vér.

„Wunderbar!” – kiáltott fel mellettem az ősz úr – „Wunderbar!” – kiáltott újra, elragadtatva, és intett a kezével, mire a lila ruhás tünemény körbefordult, zavartan az elismerő pillantások kereszttüzében. Ott álltam a forgatagban és tudtam, hogy egyedül vagyok. Csak én érzem azt, hogy ez hihetetlen és különleges és valami nem normálisnak vagyok a tanúja. Pontosabban valami olyannak, ami nálunk, otthon nem lenne normális, elképzelhetetlen lenne, és én itt vagyok most és ezt láthatom. A visszafogott, könnyű parfüm illata rántott vissza a valóságba, egymásra néztünk, szép volt, nagyon szép volt. Mindenki őt nézte, mindenki őt fotózta. Még a tollas szárnyakat sem tartottam túlzásnak. Más sem.

„Kérsz egy sört?” – kérdezte Zsuzsi, bólintottam, kérek hát, korsóval, naná, majd Münchenben pikolót iszom, de Zsuzsi ezt már nem hallotta, már ott pózolt a sörsátor mellett két Lady Dömperrel, és viháncolva fotózkodott. Kitört belőlem a nevetés és ezzel a nevetéssel sutba dobtam az összeszorított seggű magyarságomat, és belevetettem magam a Christopher Street Day szivárványszínű forgatagába, ahol nyugdíjas ősz bajorok, kisgyerekes családapák, viháncoló kiscsajok érezték jól magukat együtt buzikkal, leszbikkel, travesztikkel, Zsuzsival meg velem.

Aztán most megint Pride van, távol Európától, közel Budapesthez, a buzik megint kivonulnak az utcára és pink tangabugyiban mutogatják magukat, felháborító. Na jó, hát kényszergyógykezelni nem kéne őket, nem tehetnek erről, a gének hibásak, ugye. Meg aztán, nem bántanak senkit, de ne mutogassák már magukat, nincs erre semmi szükség, azért álljon már meg a menet, hogy mit csinálnak a négy fal között, az magánügy, de nehogymár ezt kelljen néznem az utcán. Nem beszélve a gyerekekről, őket meg kell védeni mindentől, ami nem normális, ami ellene van a közerkölcsnek meg a keresztényi szemléletnek. Olyan ártatlanok és befolyásolhatók és nekem ne mondja senki, hogy a buzi, ha nem talál magának valakit, nem kezd egy kisgyerekkel, egyformák ezek a fóbiások valahol mind, én mondom. Ez a politológus gyerek is itt kiírja a Facebookra, hogy ő meleg. Hát, én mindig is gondoltam, normális férfi nem jár havonta fodrászhoz, a haját meg nem festeti.

Szóval, van ez a buzifelvonulás, na és én azon gondolkodom, mit nem mondtak el, mit nem írtak még le.

Azt, hogy:

Te, aki génhibásozol, aki kimész ordítozni, hogy „mocskos buzi”, te egy segg vagy. Egy buta tapló. Hogy az a torok- és gyomorszorító érzés és az a fémes íz a számban a szégyené, miattad, mert ilyen sötét gyökerekkel élek egy országban, mint te.

Mindenki tudja rólad, hogy nemcsak buta vagy, de hangos is, és azt hiszed, ha tízen ordítoztok, akkor igazad van, pedig csak egy sudribunkó vagy, akinek kár elmagyarázni, hogy nem azért megy ki a kamionnal, hogy téged, aki amúgy egyébként sem vagy fontos, polgár mégúgyse, pukkasszon, hanem azért, mert volt egy kis pity-puty ’hatvankilencben, egy Stonewall Inn nevű helyen. De minek is kezdje el ezt bárki neked mesélni, mikor annyira buta vagy, hogy azt sem tudod, ez egy város vagy egy állam Amerikában, vagy egy utca Londonban.

Hogy te vagy a szánalmas és nyomorult, aki azt hiszed, a te világod és abban te magad vagy normális, a vasárnaponkénti rántott hús zabálásoddal, az akciós lidlis söröddel meg a huszonöt kiló súlyfeleslegeddel, a félnyolcas híradóddal, könyvet meg nem látott a kezedben huszonöt éve senki. Se hobbid, se barátaid, se célod, de te vagy a normális, te vagy a civilizációs minimum, a te génjeidet azt bezzeg tovább lehet örökíteni, meg te nevelhetsz gyereket, ha abból áll is az, hogy ha nagy nehezen fel tudsz tápászkodni a fotelből, akkor lihegve, az ajtófélfának támaszkodva előadod, hogy amíg a te kenyeredet eszi, addig az van, amit te mondasz.

Te röhögsz azon, hogy más kivel és hogy szexel, meg te mesélsz buzivicceket, de arról mélyen hallgatsz, hogy az asszony nem tette szét nyolc éve. Azért meg kapott egy kurva nagy fülest, mikor azt mondta, hogy azért a két percért fölösleges. Nem baj, majd éjjel, ha elalszik, kivered a pornóra, csak vigyázz, ma nehogy Gay Thusday Night legyen a program.

http://www.hir24.hu/

Balcsi, meló, lakás, ember típusok-csoportok, gondolatok;

Idézet mára:

- „Amikor az életed olyan helyzet elé állít, melyben világos új kérdés fogalmazódik meg benned, akkor újabb terjeszkedésbe kezdesz, s még ha úgy tűnik is, hogy a kérdésedre nem létezik válasz, azért biztosan haladsz előre a személyfejlődés útján.” – Esther és Jerry Hicks; Belépés a vonzás örvényébe

A héten voltunk Norbival a Balcsin. 3 napot voltunk.
Az érkezésünk napján sétálgattunk a városban.
A második napon már jobb idő volt. Hajóval átmentünk Balatonfüredre, s onnan Tihanyba.
Először voltam Tihanyban. Nagyon tetszett, annak ellenére, h eléggé egy mátrai kis falu feelingje van….
Nagyon jól éreztük magunk ott, bár futva távoztunk.
Épp, h elértük a hajónkat! Barangoltunk össze vissza, s alig találtuk meg a kikötőhöz vezető utat. Norbi már viccesen hisztériázott, h; ÚRISTEEEEN! ELTÉVEDTÜÜÜÜNK!”
Esténként koktélozgatunk, vacsiztunk, meg játszottunk mindenféle hülye utcai játék gépekkel. Szórtuk a pízt feszt!
Itthon majd szívrepedést kaptam, mikro megnéztem a Koin nevű pénzügyis alkalmazásomban, h mennyit költöttem!
Az a helyzet, h én már minden pénzt a lakáshoz mérek, s azt látom csak, h; húúúú, hát én ebből ezt meg azt tudtam volna venni a lakásba!  
Am az utolsó nap tudtunk csak fürdeni a balcsiban. Akkor volt jó meleg idő. A balcsi hüvi volt, de pár perc szenvedés után mindig jólesően pancsiztunk.
Jól leégtem. Szerencsére nem fájt annyira, csak az első nap, most a rohadtul viszketek minden hol fázisban tartok. Sok folyadékot iszom és kenegetem magam, de gyorsan beszívja a bőröm a kenőcsöket.
Am Norbi fizette nekem szülinapi ajándékként a hotelet, ami a parton volt.
Kissé am gyereknapnak éreztem ezt a három napot…
Norbi mindig kihisztizte magának azt, amit akart, mert ha nem az volt, akkor volt kemény durcizás…
…
Melóban, bármily meglepő, de nagy változások mentek végbe.
Sok embert elbocsájtottak, s nagy átalakulások, formálódások mennek végbe nálunk, de úgy érzem, h végre már ráléptünk az előrehaladás, a fejlődés útjára.
…Sok dolog bevált már ezen néhány hónap alatt, amit a tisztánlátó mondott nekem a tavasszal…
…
Anyum feljött hétvégén s elmentünk kismillió bútorüzletbe. Lejártuk a lábunk, de hát nem egyszerű választani…
Sarokkanapét, ágyakat, és nappaliba való tv állványos szettet néztünk.
Jó lesz ha már túl leszünk mindezen, de 2 héten belül muszáj mindent megrendelni, mert méh legyártják, elhozzák az kb 3-4-5 hét, akkor meg már költözni fogunk!…
A héten szedem össze a bankba szükséges papírokat, az ügyvédhez is elkell menni szerződést módosítani, mert végül nem a Rafiba megyek, hanem az FHB-hez, mert ott 5 évig fix a kamatperiódus, s hosszabb távon az biztosabb s kedvező a havi törlesztés tekintetében.
Szo elég sok intézni való van. Jah! És még hűtőt és mosógépet is venni kell! -.-‘”
…
Valamelyik hétvégén otthon is voltam vidéken, s érdekes gondolatok fogalmazódtak meg, álltak össze bennem.
Az egyik bátyámnak köszönhetősen született meg. Otthon voltak most ők is, és döbbenten szembesültem a ténnyel, h mekkora ég és föld különbség van köztünk!
Szo, ami most jönni fog téma, azzal természetesen nem akarok senkit se megsérteni, nem kell vele egyetérteni, s nem is általánosítok vele.
Az egyik gondolat, ami megszületett bennem, az az, h párhuzamot lehet vonni az értelem és az evés között!
Természetesen ilyen téren is, - mint mindenben – fokozatok és(!) kivételek vannak.
A lényege és a fokozata amire én gondolok most, egy kis szűk réteg, méghozzá olyan emberekre gondolok – mint pl.: bátyám is – akik szeretnek ZABÁLNI(!) és büszkék erre!
Több ilyen embert ismerek, s elmondható mindahányukról, h hát nem egy nagyon értelmes emberek….
Itt szeretném kihangsúlyozni, h vannak olyan ismerőseim is, akik teltek, de mégis értelmesek, okosak, intelligensek.
Nem alkat kérdése ez, hanem inkább az étkezési szokásé, ételhez fűződő viszonyé.
A különbség a két kategória/réteg között abban látszik meg, h az egyik csak szeret enni, de nem dicsekszik ezzel, nem büszke rá, s nem tetszelegnek a Döbrögi szerepben, mint a másik csoport.
Valljuk be… … Döbrögi se egy nagyon szellemileg fejlett koma volt…
Biztosan a vékonyakról is lehet hasonlókat írni, de ennek az a lényeg, h az emberek étkezési szokásai rengeteget el árulnak, mondhatni el ordítanak az adott lény szellemi szintjéről…
És azt is szeretném kihangsúlyozni, h ezzel senkit nem ítéltem el, s nem minősítettem le, hisz ki vagyok én h ítélkezzek mások felett?!
Tényekről, észrevételekről, tapasztalataimról írtam.
Ugyan ez mondható el a másik észrevételemmel kapcsolatban is!
Ez a egyedülálló-egoista csoport.
Azt veszem észre, h minél több ideje egyedülálló valaki, minél magányosabb, annál nagyobb az egója! Itt is vannak fokozatok és… …kivételek…
Ahogy a párkapcsolatban lévőknél is találni egositát. Persze. Csak én most nem róluk írok, hanem arról a nagy rétegről akik egyedülállóak s nagy egót növesztetek védőburokként maguk köré.
Oldalakat tudnék mindkét… … csoportról írni.
Mostanában valamiért többet vagyok egyedül, többet tudok meditálni, gondolkodni, visszaemlékezni dolgokra.
Sok emberel beszélgetek, bár inkább hallgatni szeretem őket. És megfigyelni őket. Sokszor nem is tudatosan teszem. Vagy észre se veszem, de az esti rövid… …relaxációimnál van olyan fázis, amikor visszaemlékezek az adott napon történtekre, s akkor figyelek fel dolgokra, jutnak eszembe másokról érdekességek.
Számomra nagyon hasznos ez.
… Bár pár közelebbi kolléga felfigyelt rá s meg is jegyezték, h mostanában nagy szótlan vagyok, s nem keresem az emberek társaságát. Ami részben igaz is meg nem is. Szeretek egyedül lenni az igaz, meg velük is csak, melóban nem agyon szeretek “gengelni”, meg nem is igazán nézik jól szemmel a vezetők sem, így egyedüllétemkor is tudok “magamba szállni”, s ezért láthatnak olyannak, amilyen…
Mind1…
Lényeg, h persze ember függő, de én most jövök rá, h ennyi árulkodó jel van, amiről meglehet ismerni az embert…
És idővel mindig visszaigazolják a megérzések, a gondolataimat a tények…
…
Végére pedig összehordva mindent;
- Ismét kurva sokat olvasok. Vettem pár könyvet megint, de most csak azért, mert szülinapomra könyv utalványokat kaptam bátyáméktól. Jó úgy vásárolni a boltban, h látom a polcokon a könyveim, h áááá már ez is- ez is és ez is megvan!
- Mostanában elég jól vagyok energetikailag. Sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam.
- Érzem a közelgő változásokat, s már ez ad nekem egy alap állandós energiát, zizgést.
- Sok olyan dolog történik velem, amit korábban nem csináltam. Új területeken mozgok, élek, tanulok, fejlődök, tapasztalok.
Csók!
Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Nézőpont kérdése… ;)

 

Nah kérem! Ez a téma is tökéletesen prezentálja azt, hogy az élet egy iskola!
Nem vagyunk egyformák, nem vagyunk egy szinten, s tudomásul kell venni, el kell fogadni azt, hogy az alacsonyabb szellemi szinten lévő emberek mindig hangosabbak, agresszívebbek, korlátoltabbak.

Viszont! Fontos, hogy ne ítéljük el őket, hiszen a ötödik osztályosok se ítélik el a harmadik, negyedikeseket, csak mert ők még nem léptek szintet!

Eljön majd számukra is az az idő (valamely életük során biztosan), mikor ők is szintet lépnek, s csak mosolyognak majd az "alsós tagozatosakra". :)

Könyvek, mi, meló, lakás problémák;

 

Idézet mára;

“De tudod, ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar.”

 

A Millenáris parkban volt könyvvásár. Szabad voltam, s természetesen elmentem szétnézni, s ismét gazdagabb lettem jó pár könyvvel!

Megvettem; Pam Grout; E2, Szepes Mária; Varázstükör, és Louise L. Hay; Éld az életed! című könyvét.

…

Norbi nagyon sokat dolgozik, s eléggé eltávolodtam tőle, aztán ő is tőlem, mivel nem kapta meg tőlem egyáltalán az általam belé/iránta sugárzott energiát. Április végén több napos törés volt a kapcsolatunkban…

…

Melóból elbocsájtottak jó pár embert, s a feszültség a tetőfokára hágott… :/

Nem volt túl jó bent lenni, de már szerencsére javult a légkör.

…

Mindennapjaim amúgy melóval és lakás ügyekkel telik.

Lakásokat keresek neten, heti 1-2 alkalommal rendszeresen jöttek, jönnek fel szüleim és nézzük együtt a lakásokat, s az elmúlt hetekben már annyit megnéztünk, h azt mondták, h legközelebb már csak akkor jönnek, h nagyon szimpi nekem az a lakás. Láttak már ők is eleget.

Találtam is egy jót, ami nekik is tetszett. De elsőre semmit se foglalózunk le. Másnap is jöttek fel, néztünk két lakást, s estére visszamentünk megnézni még egyszer. Ez egy kispesti lakás, 5-8 perc sétára Kökihez. Belvárosban 25 perc alatt bent lehet lenni. Jár busz, metró és vonat is.

Lefoglalóztunk, megvolt az öröm. Felújított lakás volt 9,5 M-ról 9M-ra lealkudtuk. Ameriaki konyha nappali, 1 háló és 2 félszoba. Kurva jó elosztás, lehetnének ott is lakótársaim. 9. emelet (panel nem gond a számomra) panorámás kilátás. Konyhabútorokkal, sütővel, már csak be kellett volna rendezni. Nagy beleélés volt. Másnap délután hív a közvetítő, h a tulaj eladta másnak… …2 nap depi… Visszakaptam a foglaló dupláját, de ahhoz az olcsó új lakáshoz képest sovány vigasz…

Aztán kitaláltuk, h ugyan ott nézünk egy 7M-s lelakott szar lakást, amit felújíttatnánk. Ennek erkélye is van. Kimegyünk anyával, apával, közvetítővel, belső építésszel. Teljes körű felújítással ( erkély, teljes tapéta kaparás, kétszeri glettelés, csiszolás, hálószoba plafon helyrehozása, nyílászárók cseréje, víz, villany vezetékek cseréje, + a konyha szobává alakítása és a nappaliból amcsi konyhát kreálni... ) … 11,5M…. Köszi puszi…. Sikerült aztán úgy lealkudnom, h 11M és abba lesz 1 francia ágy és 2 kisebb ágy, és hűtő, de így is sokalljuk! Nem az?

Aztán ezt meg is írtam az építész csajnak, s 10,5M-nál olcsóbban sehogy nem jönne ki, de az a 10,5M is úgy h konyhabútor, sütő nélkül…

Magánúton meg nem tom megcsinálni, mert annyi mindent kellene intézni, h nekem ehhez se időm, se idegzetem, se hozzáértésem nincs!

+ A belső építész cége megvenné a lakást, felújjítatná, és én azt venném meg az új lakást, h hitel miatt a banki értékbecslő ne értékelje le a lakást, mert ha a jelenlegi putris lakáshoz jönne ki, kb a szükséges hitelnek csak egy részét kapnám meg….

Szo most kivagyok, nem tom mit csináljak, s eléggé feszkós vagyok, mert régóta nézek már lakásokat, s már kurvára unom ezt az egészet, s egy lakásvásárláshoz is kell egy jó idegrendszer és türelem, s kurvára nem olyan egyszerű, mint ahogy én azt gondoltam, h csak veszek magamnak egy lakást, s örülök mint majom a farkának….  

Arról nem is beszélve, h mennek felfelé az árak, viszik el előlem a lakást, mert amiket találok jókat, s felhívok lelkesen reménykedve azt a választ kapom, h már elkeeeelt!  

Metró vonalak 5-10 perces sétányi vonzáskörzetében nézek lakásokat 7-13M-ig. Felújítottat, vagy újat. Most olcsóbbakat nézek, amit én megcsináltatnék, felújítatnám, mert hiába nézek 13M-ig, nem találok jó állapotú lakásokat, csak kossuth bútoros fostalicskákat. Szo 4, 13, 14, 10, 19, 11, 2 kerületekben nézek, de Buda alapból drága, meg oda am sem szívesen mennék, mert nem nekem való az ottani tömegközlekedés sűrűsége… … főleg éjszaka…

Szo már betelt a pohár nálam… .S :/

Full bizonytalan vagyok, kilátástalan a helyzetem, s fogalmam sincs, mi a fasz lesz. Költözni szeretnék idén nyáron, de gyalázatos a helyzetem….

Ha valaki jó tanácsot adni, vagy van valami ötlete, v akármi írjon kérem bátran.

Azzal nem veszít senki, semmit. :/

Csók!

Rion

Nincs veszíteni valód, kivéve az ami visszatart;

 

 

http://www.szabadonebredok.hu/nincs-vesziteni-valod-kiveve-az-ami-visszatart/

Betegség, meló, lakás, Cersei, befordulás;

Idézet mára:

„Az életet csak hagyni kell - áramlani, történni, zajlani. Hozza majd azt, amire szükséged van. Az ölelést, a mosolyt, a találkozásokat, mindent. Egy percig sem kell azon görcsölni, hogy vajon jön-e az, amire vágysz. Semmire sem vágysz véletlenül, még szép, hogy úton van. A kérdés a hited. Hogy tudod-e táplálni addig, amíg kell, hogy ki mersz-e tartani mellette.
A legszebb pillanatok ott vannak előttünk, minden egyes nap. Körbevesznek, meghatároznak - ha hagyjuk, ha észrevesszük, ha megengedjük nekik, hogy jöjjenek. Áramolnak ők, nem kell kérni. Jön minden, csak hagyni kell, és nem elvárni. Nem akarni, nem követelőzni, élvezni azt, amit kapsz.
Hallgatni kell a szívedre, arra, hogy mit súgj, merre menj. Ha megy, jönnek a csodák. Hallgass egyszer rá, meg még egyszer, legközelebb nagyobb csoda jön majd, mint előtte. Ne várj el, csak hagyd, hogy az érzéseid vezessenek egyik lépésről a másikra. Mert aztán azok juttatnak el oda, ahol lenned kell. Oda, ahol boldog leszel. Hagyd, hogy összeálljon a világod. Lehet, hogy lassú lesz, na és? Van időnk.„

 
2 hétig beteg voltam. Jól benyeltem valamiféle bakteriális vírusos fertőzést. 3 napig lázas voltam, ami még nem volt velem, mert máskor mindig egy éjszaka alatt átment rajtam a láz.
…
Voltam ismét a cégünknél 3 napos továbbképzésen, aminek örülök, mert kevesebbet vagyok bent melóban, ahol ugyan is elég nagy a feszkó. Nagy elbocsájtások lesznek, s finoman fogalmazva eléggé nyomott a levegő odabent…
Az a baj, h nem igazán lehet így haladni, tervezni lakásvásárlásom ügyében, de hiszem, h a fentiek így akarják, s minden okkal történik…
…
Anyum és apum volt fent mostanában kétszer is. Megnéztünk 2 lakást. Mindkettő panel és mindkettő tetszett. Az elmúlt 2-3 hétben igen aktívan belemelegedtem a keresés, nézegetésbe. 10-13M körüli lakásokat keresek. Leginkább a Kerepesi út környékén találok szimpi, szép lakásokat, az Örs vezér tér vonzáskörzetében, 14, és 10. ker határában.
Kíváncsi leszek, majd, h mikor és milyen lesz majd a lakásom. Már nagyon szeretném letudni ezt az egészet, mert ez is nyomasztó ám, na meg költözni is szeretnék már végre.
Jövő héten intézzük majd a fundamentát és hiteltanácsadóhoz is szeretnék eljutni.
…
Húsvét vasárnap délután hazamentem. Otthon volt Bátyám fia is, szo volt program.
Jó volt otthon lenni. Sosincs kedvem hazamenni, de aztán ott lévén rájövök, h nem is annyira vészes, aztán visszajönni, meg fájó szívvel szoktam elbúcsúzni… :/
…
Am egyre inkább érzem azt anyumban, h belülről full ugyan olyan, mint Cersei Lannister!… Sokat beszélek vele, s látom, érzem, h egy igazi anya oroszlán. Mozgatja a szálakat a saját és fia érdekében, s foggal körömmel ragaszkodik az elképzeléseihez, s jaj annak, aki az útjába mer állni!
…
Hétfő délután jöttem vissza. Az öregekkel is lebeszéltem a lakásvásárlás témát, s végre tisztázódott, h akkor mennyivel szálnak be és mennyi önerővel rendelkezem, s kezd körvonalazódni, h mennyi hitelt kell felvenni, mennyi évre. Kb 7-8M-ra lesz szükségem és 8-9 max 10 évre venném fel. Igen. Lekötném magam egy “kis” időre…. :/
…
Betegségem óta nagyon alfában voltam/vagyok. A lelkem, ill a fentiek nem engedték/akarták, h gondolkodjak, így nyugalomba, alfában voltam, s nem érdekelt semmi és senki. Tudattalanul ezzel az alfa állapottal egyfajta burkot és “védelemi állapotot” kreáltam magam köré. Csak úgy voltam és éltem.
Rengeteget olvastam, meditáltam, merengtem. Nem egészen voltam “itt”…. :/
Norbival való kapcsolatomat ez kissé megviselte, mert kurvára szartam rá is sajnos, s eléggé eltávolodtam tőle. Erre azután jöttem rá, mikor ismét visszatértem a mókuskerekes munkás életbe…
Szép fokozatosan szembesültem azzal, h az élet több területén bizony összecsaptak a fejem felett a hullámok.
Teher alatt nő a pálma. Összejöttek a gondok, azokon a számomra fontosabb területeken, amik nagyon fontosak a számomra. Ilyen a lakás, munka, magánélet.
Mind a 3 területen fullra bizonytalanul érzem magam. Bizonytalannak, amit egy bika nehezebben visel, mint az átlag, de most nem vagyok úgy kétségbe esve, mint ahogy szoktam. S ha felteszem magamnak a kérdést, h h nem félek, mikor ma holnap dominóként dőlhet be sorjába mindegyik, akkor legbelülről az az érzés jön, h mert nem tartok valójában egyiktől se. Bármi is lesz, abból csak tanulni, fejlődni fogok. Lassan egy olyan góc csomóponthoz fogok érni, ami egy fontos állomása lesz az életemnek. Ezt tudom és érzem. Ezért is vagyok gyakran olyan… …”lebegős, könnyű, nem vagyok egészen itt” állapotban. Nem tudom érthetően leírni, megmagyarázni, de biztos sokan tudják miről beszélek….
…
Társadalmi célú hirdetés;
Mióta gyógynövényes, fluorid mentes, bio fogkrémet használok, azóta nem vérzik a fogínyem! Kipróbáltam a sok reklámozott gyógyszertári, dorgériás hiper - szuper fogkrémeket. Szart se ért egyik se!
…
Csók!
Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Rólam, rólunk, meló, pránanadi, problémák, tanulás

 

Idézet mára:

„Minden igazság három stádiumon megy keresztül. Először nevetségesnek tartják. Másodjára hevesen ellenzik. A harmadikban pedig magától értetődő evidenciaként fogadják el.”

Arthur Schopenhauer

 

Repülnek a hetek, napok.

Sok minden történik velem. Sok dolgot nem is tudok leírni, megfogalmazni.

Egyszerre rohanó folyó és egyben álló víz is az életem. Talán azért, mert folyamatosan változok én is, a környezetem is – még akkor is ha 3D-s, érzékelhető, megfogható, látható jelei nincsenek is – és álló víz, mivel nyugalommal, békével élem meg ezeket. Kisebb nagyobb kilengések persze vannak, de csekély mennyiségben.

Jól érzem magam a bőrömben ahogy vagyok. Több embertől kapok visszajelzést, h megváltoztam. Van kinek pozitív, kinek negatív.

…

Sokat meditálok. Napi rendszerességgel. Van persze, h csak rövidebb 5-10-15 perc fér bele, de csinálom. Megnyugtat, kikapcsol. Jah! Azért is(!) csinálom ezt sokat, mert múlthétvégén elvégeztem  a Pránanadi II. fokozatát is.

Most fél évig hagyjuk ülepedni a dolgokat, s csak aztán lehet menni a 3.-ra.

Nem mesélhetek, h mit adott, mert esküt tettünk, s csak pár szavakban mondhatok annyit, h a lényege a reinkarnáció, a karma a szimbólumok és a távgyógyítás volt.

A következő fokozatig elvégzek egy köztes gyakorlatot is majd, amin majd az utaztatást fogom elsajátítani, ha(!) felkészült vagyok rá lelkileg az oktatóm szerint is.

Ez majd kiderül akkor, mikor elmegyek majd utazni egyet az előző életembe, s meglátjuk, h h fogom megélni, lereagálni, megemészteni.

A témakör, amit megfogok utazni, persze a melegségem lesz, h miért vagyok meleg.

(Persze nem mintha zavarna, (sőt!) de azért csak érdekel, h what happend?!)

Lehet, h csütörtökön el is megyek majd, bár nagyon sűrűn bevagyok már táblázva, de még márciusban mindenképp ki akarok próbálni egy visszautazást.

…

Melóban lehetőségünk nyílt nyelvtanulására. Hosszú vacillálás után végül olaszt választottam. Az eszem az oroszt, a szívem az olaszt javasolta. s végül az utóbbi győzött. De ha lesz alap olaszom, akkor nekiesek majd az orosznak is.

Kíváncsian várom, h h fog menni és milyen lesz.

A kollégákkal az elmúlt hetekben összébb kovácsolódtunk. A cégnél beállt változások miatt páran felmondtak, mi meg, akik maradunk, többet járunk el együtt iszogatni. Múlthétvégén is volt egy komolyabb iszogatás, ahol jó bebaszott mindenki, s ilyen volumenű ivászatra nem volt még példa. Tegnap este meg nálunk volt iszogatás, aztán elmentünk a Dobozba. Nagyon jó volt. Jó be is rúgtunk, de kellett már nagyon egy ilyen kikapcsolódás.

…

Apumhoz általában heti 2 alkalommal tudok elmenni a kórházban. Egy időben nagyon szarul volt, s nem gondoltam volna, de megviselt. Rájöttem, h olyan amilyen, de akkor is szeretem.

…

Velünk Norbival minden okés. Néha összemordulunk, mert éppen olyan hangulatomban vagyok, v fáradt, s nem úgy szólok neki oda, ahogy kellene, aztán megvan a baj, de azon vagyok, h leszokjak a csipkelődős, beszólogatós stílusomról… :/ Ami pozitív, h a meditációk által megfigyelhetem magam, h mikor milyen vagyok, miért vagyok olyan, amilyen, szo sok mindenre kérdést kaphatok. Ez az elmélet. Más kérdés a gyakorlat, h mennyire sikerül, akkor az adott helyzetben objektíven, globálisan látni az egész szitut….

Eddig itthon volt munkanélkülin, de végre talált 2 hét alatt melót magának egy belvárosi étteremben. Ez is feszültség generáló volt és sok konfliktus adódott ebből az ellentétünkből, (ő kipihenten, tele energiával, idővel, én meg tolom a biciklit, eltartom a családot, fáradtan, gyakran lemerülten és kevés idővel) de tanulságos egy időszak volt ez is úgy gondolom.

 

Jóleső érzés az, h mennyi olyan story és időszak van/volt az életünkbe amire már mosolyogva emlékszünk vissza és kellemes érzés az is, h átvészeltük együtt ezeket, s nem az van mint sok más buzinál, h ha már valami hiba van akkor inkább már egyből szakítanak és odébb állnak… …Aztán sokan meg csodálkoznak, h miért van annyi lelki sérült és nyomorék meleg…

S ezzel nem őket bántom, hanem inkább arra próbálok rávilágítani, h problémák, nehéz időszakok mindenki életében vannak, mert ez az élet rendje, s ha szembe találkozol velük, akkor nem elfordulni és menekülni kell előle, v homokba dugni a fejünket (“leszarom”), hanem ki kell állnod magadért, meg kell küzdened, mert minden egyes küzdés pluszt ad, ami által fejlődsz.

Békességben, nyugalomban, a komfort zónánkban nem fejlődhetünk. Azért vannak a bajok, problémák, zűrös időszakok, h tanuljunk!

Ez az élet iskolája. Nyugalomban, békességben, boldogságban, csak ülsz az iskolapadban, de eredményekre csak akkor teszel szert, ha kihív az élet tanára, h na most felelj. Minden egyes feltett kérdés; 1-1 megoldandó helyzet, probléma, szerencsétlenség. Egy út, egy felelet, egy vizsga, amit meg kell oldanod.

Ha nem megy. Seggre ülsz. Egyes! Bánkódsz, keseredsz, sírsz-rísz. De később kihív majd újra! Újra és újra, mindaddig még meg nem érettél arra, h feljebb lépj, s mást tanulj meg.

Mondom. Pont mint a mi földi, materiális iskoláinkban.

…

Kissé elkalandoztam. Most ennyire futotta. Szorít az idő. Megyek vissza tanulni és gyakorolni, amit nadin tanultunk, aztán leviszem a kutyust és tete.

 

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)