Október 22. - Hétfő:
Elég nagy változások történtek velem az elmúlt hetekben.
Október 3-án melóban felmondtam. Eléggé durván összeveszttem a tulaj feleségével, melynek következtében mérgemben beadtam a felmondásom. Egy hétig nem mentem be dolgozni, majd szabadsag utáni első munkanapomon bocsánatot kért és megkért, hogy maradjak.
Cserébe valamelyest tehermentesíteniek és kapok heti egy nap home officet, így otthonról is dolgozhatok. Ez eleggé csábító ajánlat. Erre szükség is van, mivel egy inkább csendre és nyugalomra van szükségem.
Eléggé stresszes volt ez az elmúlt egy-két hét. Sőt! Ha jobban belegondolok az elmúlt egy-két hónap!
Amúgy miután felmondtam, voltam állásinterjún az Aldinál is. Üzletvezetői pozíciót pályáztam meg és be is hívtak, de ez az egész arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy inkább nem nekem való ez.
Nehéz időszakon vagyok túl, de tudom azt is, hogy kellett ez az egész ahhoz, hogy ismételten fejlődjek és tapasztaljak. Szembesültem azzal, hogy már Egyáltalán nem akarok dolgozni pörgős munkában, ahogy idősödök, úgy van egyre kevésbé türelmem az emberekhez. Nem akarok nagy felelősséget se vállalni. Nincs szükségem a stresszre. Az elmúlt egy-két hónapban az bőven elég volt, hogy megtanuljam azt, hogy fontosabb számomra a nyugalom, a háttérmunka, az inkább egyedül dolgozás mint csapatban. Szembesültem azzal, hogy nem akarok már irányítani, nem akarok már vezetni, nem akarok beosztás írással foglalkozni, az új kollégákat betanítani.
Ahol most vagyok, nagyon szeretek adatokkal dolgozni, rendszert karbantartani, adminisztrálni.
...
„Szokásomhoz híven „ismételten hangalapú gépeléssel jegyzetelek. Ebből kiindulva, arra gondoltam, hogy majd el kellene kezdenem utána járni annak, hogy hogyan lehet podcastokat csinálni. Tehát játszadozom azzal a gondolattal, hogy az írásos blogolásról áttérek a podcast készítésére ami lényegében egy bármikor vissza játszható, meghallgatható elbeszélés. Tehát olyan mint egy rádió adás.
Sokkal kényelmesebb, mivel időt spórolsz meg azáltal, hogy hallgatsz és nem olvasol, tehát hogyha pl. úton hazafelé tartasz és vezetsz, akkor is lehet hallgatni a posztomat. Vagy pl. otthoni tevékenykedés közben. 😄✌🏻
...
Október 21-én végleg elköltözött a lakótársam. Neki ugye még a nyáron mondtam fel és kértem meg, hogy kezdjen el intenzíven másik albérletet keresni, ami amit most sikerült megtalálni. Hétfőn feljött anyum, apum és mamám. Elég alaposan szét kaptuk a lakást és kitakarítottunk és egy kicsit át is rendeztük a dolgokat. Szerintem elég jól sikerült, egy kicsit olyan, mintha új lakásban laknék. 😊
Rengeteg volt a teendő és a munka, sok volt a kosz, de a lényeg, hogy kész vagyunk.
Tavasszal pedig majd festést fogunk csinálni és a lakásnak a körből 50 százalékát újra festjük, mert már koszosak a falak és így négy év ittlét után már ráfér a frissítés.
A lakás letisztultabb szellősebb lett, illetve én is jó pár saját dolgomtól megvártam. Öregszem. Egyre jobban értékelem a letisztultságot, nincsenek már szükségem porfogókra. Még régen orba-szájba hoztam haza mindent, megvettem a sok hülyeséget addigra most már nagyon vissza esett és megcsappant a vásárlási kedvem. Kétszer meg gondolom a vásárlás előtt is hogy valóban szükségem van nekem erre? És általáb az a válaszom rá hogy nem. Így legalább spórolok is. 😊✌🏻
Nah! Nagyjából ennyi!
Csók!
Rion
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: változások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: változások. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. október 23., kedd
2017. január 16., hétfő
Visszatekintő, randi, búcsú, Miami;
December 25;
Ajándékozás a lakótársakkal.
Kaptam inget, parfümöt, zoknit, hordozható mobil töltőt, édességeket, libris ajándékkártyát, és Osho; Bátorság könyvét;
"Én pontosan értem, miért nevezi az elme a szabadságot bizonytalanságnak... Éltél már börtönben pár hónapig vagy évig? Néhámy, cellában töltött év után, amikor eljön a szabadság napja, a rab hirtelen bizonytalannak érzi a jövőt. A börtönben minden biztos volt; minden holt rutin szerint zajlott. Elétették az ételt, védelem alatt állt; nem kellett tartania attól, hogy másnap éhes lesz, de nem lesz mit ennie - ilyesmi nem történhetett vele, minden biztos volt körülötte. És akkor, sok év után egyszer csak odamegy hozzá egy fegyőr, és azt mondja neki: "Mostantól szabad vagy."
A rab pedig újra remegni kezd. A börtön falain túl újra ott várja a bizonytalanság; megint keresnie, kutatnia kell majd; megint szabadon kell élnie. A szabadság félelmet szül." - Osho; Bátorság
Am ez a hajózás arra is jó volt, h rájöjjek, realizáljam, h tulajdonképpen nem vagyok egy nagy világutazó típus. De még csak strandos/tengerpartos típus sem vagyok. Jobban szeretem az erdőket, a hegyeket. Nemhiába voltam annyira beleszerelmesedve Kotorba. Persze a tengerparttal sincs bajom, de az elmúlt fél évben ugye csak ott voltam, s kurvára elég volt egy jó időre.
Am félreértés se essék. Nem bántam meg. Egy kicsit azt sajnálom, h a világkörüli út valszeg nem fog összejönni, mert nemleges választ kaptam a head officból arra a kérdésemre, h visszamehetnék e arra a hajóra, amin dolgoztam, s ami világkörülire megy. Új, más hajóra egyedül nem akarok menni. No mindegy... Lépjünk tovább...
Kárácsony környéki napok;
Reggelente korán felébredek. Mindig pánik hangulatbam és azzal a gondolattal a fejemben, h GEEEE! Napokon belül döntenem kell, h a három út közül melyiken indulok el!
Minden nap kérem a fentieket, h segítsenek a legjobb döntés meghozatalában, illetve küldjenek támogatást, jeleket, amiket fel is ismerek, s segítenek a legjobb döntés meghozatalában. Jönnek is a jelek, érzések, gondolatok, tanácsok, de ez még nem elég mennyiségileg, h dönteni tudjak.
...
Am a hajóra nem vágyom visszamenni. Az elején utáltam, de a végére megszerettem.
Igaz, nagyban hozzájárult, h nagyon jó szerintem a magyar csapat is, meg a kollégákból is jobb féle jött novemberben.
Ugyanakkor ha mennék oda mennék vissza, ahol voltam, mert ismert helyre, ilyen jó közeg közé szívesebben megyek, mint egy teljesen vadidegen helyre.
Nem vagyok már az a fiatal aki annyi hajkurássza az új élményeket...
Lassan 28 leszek Móunika kedves...
Nekem az a tapsztalatom, h inkább a 20-25 közötti korosztály van inkább besózva, nekik való ez a hajós élet, meg azoknak az idősebbeknek, akik gyermekibb lelkivilággal rendelkeznek, v kik természetüknél fogva kalandvágyók.
...
Tinderen belikeoltuk egymást egy sráccal, aki miután rámírt, nagyon laza, vicces, könnyed, gördülékeny beszélgetésekbe elegyedtünk.
Korábban ettől a fiútól már elég sok likeot kaptam instán, szo sejtettem, h erősen érdeklem. :D
Napi szinten beszélgetünk, s viszonylag elég sokat. Értelmes, kommunikatív, vicces, aranyos fiú. Minél többet beszélünk, annál szimpatikisabb. :)
December 26 Hétfő;
Öt év után ma volt az eslő randim. Azzal a sráccal, akiről korábban (fentebb) már írtam. "Gee" ő is. :)
Megbeszéltük, h kari után, ahogy hazaér, talizunk.
A belvárosban lakik, ott taliztunk az este, s sétáltunk egy nagyot. Fashion street, Duna korzó, Lánchíd, budai oldalon végig vissza az Erzsébet hídig, s végül a Bartók Béla körúton beültünk a kelet kávézóba, ahol végül nagyon finom borokat iazogattunk és naggggyon jókat beszélgettünk. Pontosabban én beszéltem a leginkább, mert én voltam tele élményekkel, mesélni valóval ugye, de amikor csak tudtam, beszéltettem őt is. :D
Nagyon jól éreztem vele magam, s most így utólag mosolyogva emlékszem vissza rá, h amikor végre leültünk egymással szemben a kávézóban, onnantól kezdve, érezhető volt a bizsergés a levegőben. :) Persze én erről akkor nem akartam tudomást venni a lányos zavaromban, de ahányszor mélyebben a szemébe néztem, mindig ott volt az a... ... Pozitív "feedback".
S a szem... ...Mennnnnyire igaz, h a lélek tükre?! :D
... Sokkal többet kiolvastam belőle, mint amit a gazdája elmondott... ;)
Hazafelé menet be is igazolódtak, amit azok a szemek pletykáltak.
A Kálvinon akartam elbúcsúzni, de csókos búcsú lett belőle....
... S hát annyira jól sikerült, h inkább sétálltunk még egy kicsit, át a kecskemétin, az egyetem téren keresztül, s a ferencieken is behúzódtunk párszor egy-egy sötétebb helyre...
...Végül a Ferenciek terén feltudtam szállni az utolsó metróra...
December 27 Kedd;
Második randi. Zárásra bementem hozzá a munkahelyére, ami szintén a belvárosban van, aztán beültünk a Csendesbe. (Köszi Bori az ajánlást. Jó helynek bizonyult.)
Emlékszem, az első randin még arról beszéltem, h v itthon, v Londonban folytatom.
Itt a másodikon már finomítottam egy kicsit, h hát amúgy szeretem Budapestet, s szívesen maradnék... :D
Am nagyon szeretem benne, hogy őszinte ő is, s nincs benne se semmi prüdéria, s kötetlenül lehet vele beszélni báááármirőőől!
Szo nagyon jókat beszélgetünk. :)
Am egy kis sznobság van benne, de szerintem még az egészséges kezelhető szinten. ;) :D
December 29 Csütörtök;
Harmadik randi. Este beültünk a Rehabba, ettünk nagyon finom vega kaját. Én francia lecsót, ő pedig lazacot tésztával. Utánna sétáltunk a Duna parton és elmentünk az új nemzeti színházig. Felmentünk a zikkurat tetejére is. Jó séta volt. Lovely randira sikerült ez is. :)
...
Harmincadikán a szűk baráti körrel elmentünk duzsizninegy kicsit az Ankertbe. Kedvenc helyem. Am nem volt egy nagyon jó buli, s megelpődtem, h amikor mi érkeztünknolyan fél kettő körül, akkor már elkezdett oszladozni a tömeg... O.o
...
Szilveszterkor Borinál voltam házibuliban, ahol megjegyezték, h jó sokféle, színes zenéket nyomatok, s honnan szedem öket?
(Mondanom sem kell, h dj Gee zenélt itt is :D )
Szo örömmel töltött el ez a feedback, s jó volt mondani, h hát erösen multikurturális párti vagyok, s a hajóról ragadt rám. :)
Január 5 Csütörtök;
Úgy alakult az életem, h felkínálták azt a hajót (ahol dolgoztam), amit még decemberben kértem, s akkor nemleges választ adtak.
S mivel egy fél világ körüli útról van szó, így eléggé csábító volt az ajánlat, annak ellenére, h én mér igencsak az itthoni berendezkedésre keztem átállni mint munkaügyileg, mint magánéletileg...
Szo jan 16.-án kell hajóra szállnom Miamiban, így 15.-én repülök.
Jelenlegi terveim szerint májusban hazajövök, mert nem szeretném tovább csinálni már a hajózást...
Minnnndig van valamiiii. Már kezd az agyamra menni! Abban reménykedem és azt szeretném, h májusban hazajövök, s itt folytatom az életem, ahol napjainkban most abbahagyom. 3,5 hónap nem olyan hosszú idő (a fél évhez képest). Aztán békességben, boldogságban, egészségben, szerelemben, szeretetben, egy faszenkós munkahellyel szeretném élni stabil, kiegyensúlyozott nyugodt életem, ami eddig is volt az elmúlt hét évben, mióta pesten élek.
Gergővel nagyon rossz és kellemetlen volt leülni beszélni, főleg úgy, h mi január másodikán leültünk megbeszélni, h nah mist akkor mi van köztünk, s higyan álljunk a másikhoz... Csak a miheztartást végett...
Ő is jólérzi velem magát, én is vele, s örülne, ha ismét lenne komoéyabb kapcsolata s végül letisztáztuk, h akkor járunk.
Erre rá két napra meg jött ugye az e-mail, h lehetőséged van bejárni a világ másik felét...
...De megérti, s tudja h ilyen lehetőségem nem nagyon fog adódni még az életben...
Ő is jólérzi velem magát, én is vele, s örülne, ha ismét lenne komoéyabb kapcsolata s végül letisztáztuk, h akkor járunk.
Erre rá két napra meg jött ugye az e-mail, h lehetőséged van bejárni a világ másik felét...
...De megérti, s tudja h ilyen lehetőségem nem nagyon fog adódni még az életben...
Így utólag belegondolva, am érdekes, h úgy indultam el otthonról, h majd Gee-nek elmesélem, h mi a szitu, s együtt megbeszéljük -hangosan elmélkedvén - h hogyan kezeljük ezt a helyzetet, de a valóságban úgy alakult a helyzet, h már szimplán közöltem, h felajánlották a hajót, s hát, világkörüli út, írt a managerem is, meg elmondtam mindent, s az lett a vége, h megyek.
Szo így utólag visszagondolva, úgy érzem, h nem én irányítom az életem, s ezt a hajós döntést is, úgy érzem, mintha nem is én hoztam volna meg! Mintha egy időre teljesen átszellemültem volna!
Nem tudom mit akarnak a fentiek, s miért igy alakulnak a dolgaim, miért igy jöttek az időzítések...
...
Feladtam már h szervezzem, tervezzem az életem. Sodródom, s ha mélyen magambanézek, azt látom, h nem akarom tudomásul venni, h vége lesz, h elmegyek.
Jól érzem magam itthon, s már tök jól belelendültem az álláskeresésekbe is, de ilyenkor mindig jön az ellenoldalam válasza, h jóu va' nyomd el magad! Három hónap múlva itt folytathatom, ahol abbahagytam!
Feladtam már h szervezzem, tervezzem az életem. Sodródom, s ha mélyen magambanézek, azt látom, h nem akarom tudomásul venni, h vége lesz, h elmegyek.
Jól érzem magam itthon, s már tök jól belelendültem az álláskeresésekbe is, de ilyenkor mindig jön az ellenoldalam válasza, h jóu va' nyomd el magad! Három hónap múlva itt folytathatom, ahol abbahagytam!
...
Az van, h mindketten éljük majd tovább az életünk, s majd meglátjuk h mi lesz 3,5 hónap múlva. Milyen változáson megyek át én is, ő is. Akarom e még, fog e ő várni....
A hajós életben megtanultam, h sajnos semmi se fix.
Gee jól látja a helyzetet, s azt mondta, h egyrészet ezzel a világ körüli úttal felkerülhet az i-re a pont, hiszen egyik célom teljesül, a másik meg, h legalább így volt lehetőség megismernünk egymást, mert ha már alapból tudom, h megyek vissza, akkor nem kezdek el ugye ismerkedni... Aztán, h hogyan tovább, csak a fentiek tudják, de higgyem el, h minden okkal történik. Mondom én elhiszem.
Csak a miértre még nem látom a választ de ha más nem, remélem legkésőbb a tavasz végén, v a nyáron már tudni fogom...
Szo most az van, h minden napot együtt töltünk. Minden este együtt alszunk. Vele kelek, vele fekszem.
Január 15.-én repülök Miamiba- s 16.-án szállok hajóra.
Jelenlegi állás szerint, május ötödikén fogom elhagyni a hajót. Nem fogom ugyanis végigcsinállni újabb hat hónapos szerződést. Többet nem akarok hajózni.
Norbi úgy néz ki, h megy arra a hajóra, amelyiket megkaptuk közösen az Azurára. Valószínűleg egyedül, s nem teszik át oda hozzá az új szerelmét.
Jan 9.-én fogunk elbúcsúzni egymástól, mert ő kimegy Londonba Zsófi barátnőnkhöz 15.-ig.
Minimális szinten beszélünk. Leginkább én kerülöm, mert több olyan dolgot csinált, mióta itthon vagyunk, ami miatt haragszom rá. Ezt ő tudja, megkért h beszéljük meg, de természetesen nem érzi magát felelősnek, szo lezártam a beszélgetést, h napokon belül elválunk, szo felejtsük el egymást egy időre.
Nekem legalább is időre van szükségem. Jelenleg még fájnak a tüskél, miket belémdöfödött. Valszeg majd pár napon, héten belül begyógyul, mert nem vagyok haragtartó...
...
Január 9 Hétfő;
...A búcsú napja...
Norbival elköszöntünk egymástól.
...A búcsú napja...
Norbival elköszöntünk egymástól.
Hát kibaszottul felkavart!
Sírutunk mindketten. Többször megöleltük egymást, megköszöntük az elmúlt öt évet, s minden szépet és jót kívántunk egmásnak.
Most én voltam jobban ki. Remegtem, s bőgtem mint a kurva élet. Norbi is sírt, de én jobban... :/
Rájöttem, h azért voltam vele olyan rideg, s kerültem, mert nemakartam szembesüni érzelmeimmel.
...
Tegnap Gee bemutatta a szűrési eredményeit. Tiszta. Elültette bennem is a vogarat, h elkellene mennem nekem is. Így ma, miután beadattam magamnak a sárgaláz elleni védőoltást, ellátogattam a karolina útra egy gyorstesztre, mivel ma csak arra volt lehetőség, s mivel am is utazom el, s ugyan olyan megbízható, mint a normál.
Hiv, szifilisz, meg még egy valami harmadik. Hepa tán de nem vagyok már biztos. Tiszta vagyok, szo örömmel mutattam be neki én is a papírjaim. :)
Hiv, szifilisz, meg még egy valami harmadik. Hepa tán de nem vagyok már biztos. Tiszta vagyok, szo örömmel mutattam be neki én is a papírjaim. :)
...
Január 14 Szombat;
A kiutazás előtti napokban igencsak rányomta bélyegét a hangulatomra, h ismét elmegyek. Holnap utazom.
Bevagyok szarva. Folyton kattogok, s totttál úgy érzem magam, mint Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmek című filmben, mikor elhadja a megszokott kis világát, s útra kell. Ő is a világ másik felét járja be, s én is.
Olyan erős szorongás van bennem, mint amik a vizsgák előtt voltak anno. Nincs kedvem semmihez, nem találom a helyem. Úgy érzem, h megkezdődött a kiszakadás...
Az elmúlt napokban többször sírtam, mikor egyedül voltam.
Szinte ugyan abban a szituban vagyok ismét, mint novemberben voltam. A hányingeres hasonlatra gondolok.
Érzed, h szarul vagy, kerülget, szenvedsz tőle, aztán egyszer csak végre kitör belőled, s utánna valamivel jobban vagy, majd idővel újra kezdődik az egész!
Viszont késő délutánra elmúlt ez az egész, ahogy Gee kijött hozzám. Kb este 10-ig együtt voltunk. Online rendelt nekem holnap hajnalra taxit, segített a bepakolásnál, s intézett nekem ubert Miamiba.
Szo sokat segített, amit ezúton is köszönök. :)
Am aznap este is elég jól elbeszélgettünk;
Gee mondta h ne hidjem azt h az olyan ember mint én v ő, az a normális, v "elterjedt". Magyarán ne magamból induljak ki.
Mondta ezt arra, h meséltem a decemberi pár hetes ismerkedéseimről, s h hát igencsak megvoltam döbbenve, h a többség, akit belikeoltam tinderen, kidobja h korábban már belikolt engem és mégse írnak, illetve akikkel beszélgettem, azokkal meg elég vontatott volt a kommunikáció, s több esetben gondoltam, éreztem azt, h az illetőnek gondjai vannak, v nehézkesen megy neki a folyékony beszélgetés.
+ Tisztelt a kivételnek, de a többséget töketlen balfasz kislányoknak tartom. Részletekbe nem megyek bele. Aki érti érti, aki meg nem, az próbálja levonni a következtetéseket a kislány és a töketlen szóból. Milyen "férfi" ( kac-kac-kac :D ) lehet az ilyen, akire ezt mondják...
+ Sokan annyira zárkózottak, és/vagy beképzeltek, h konkrétan Gee-n kívül nem is találkoztam senki másssl, mert tényleg annyira gyatra és szar volt a beszélgetés, h a basic "teszten" nem feleltek meg, ami nálam abból ál, h azért az első randi előtt beszélgessünk már legalább 1-2 napig, s az a beszélgetés kellemes legyen, ne vontatott, egyirányú, kérdések nélküli, tőmondatos balfaszság.
Nah a Rómeó, meg Grinderen pedig az esetek többségében olyan emberek találtak be, akik se magyarul, se angolul nem voltak képesek elolvasni az 1-2 soros fejlécemet, ami abból ált csak, h arctalanoknak és olyanok, akik nem szimpik, nem válaszolok.
H miért? Mert utánna még vissza mernek kérdezni, h miért nem tetszem, milyen típus akkor az ideálod és egyéb faszságokkal zaklatnak! Dikk mondom?!
Ez most komoly, h számon kér egy vadidegen?! :D
Nah álljon már meg a menet! :D :/ o.O
S am félreértés ne essék. Nem a nagy őt, nem kapcsolatot kerestem. Egyszerűen csak ismerkedtem, sodródtam az árral s úgy voltam vele, h majd az élet hozza h kivel mi lesz.
Az már az én "szarügyem", h ha valaki egy kicsit is szimpi, azt szeretném jobban megismerni, s nem tudok csak úgy spontán módon szexelni.
...
Szo így utólag visszagondolva talán mondhatni, h "szerencsém", h Gee-vel összeakadtunk, s h lelkiekben nagyon hasonlóak vagyunk, s konkrétan megfelel az összes - előző bejegyzésemben írt - "kritériumoknak". :)
...
Az elmúlt napokban többször sírtam, mikor egyedül voltam.
Szinte ugyan abban a szituban vagyok ismét, mint novemberben voltam. A hányingeres hasonlatra gondolok.
Érzed, h szarul vagy, kerülget, szenvedsz tőle, aztán egyszer csak végre kitör belőled, s utánna valamivel jobban vagy, majd idővel újra kezdődik az egész!
Viszont késő délutánra elmúlt ez az egész, ahogy Gee kijött hozzám. Kb este 10-ig együtt voltunk. Online rendelt nekem holnap hajnalra taxit, segített a bepakolásnál, s intézett nekem ubert Miamiba.
Szo sokat segített, amit ezúton is köszönök. :)
Am aznap este is elég jól elbeszélgettünk;
Gee mondta h ne hidjem azt h az olyan ember mint én v ő, az a normális, v "elterjedt". Magyarán ne magamból induljak ki.
Mondta ezt arra, h meséltem a decemberi pár hetes ismerkedéseimről, s h hát igencsak megvoltam döbbenve, h a többség, akit belikeoltam tinderen, kidobja h korábban már belikolt engem és mégse írnak, illetve akikkel beszélgettem, azokkal meg elég vontatott volt a kommunikáció, s több esetben gondoltam, éreztem azt, h az illetőnek gondjai vannak, v nehézkesen megy neki a folyékony beszélgetés.
+ Tisztelt a kivételnek, de a többséget töketlen balfasz kislányoknak tartom. Részletekbe nem megyek bele. Aki érti érti, aki meg nem, az próbálja levonni a következtetéseket a kislány és a töketlen szóból. Milyen "férfi" ( kac-kac-kac :D ) lehet az ilyen, akire ezt mondják...
+ Sokan annyira zárkózottak, és/vagy beképzeltek, h konkrétan Gee-n kívül nem is találkoztam senki másssl, mert tényleg annyira gyatra és szar volt a beszélgetés, h a basic "teszten" nem feleltek meg, ami nálam abból ál, h azért az első randi előtt beszélgessünk már legalább 1-2 napig, s az a beszélgetés kellemes legyen, ne vontatott, egyirányú, kérdések nélküli, tőmondatos balfaszság.
Nah a Rómeó, meg Grinderen pedig az esetek többségében olyan emberek találtak be, akik se magyarul, se angolul nem voltak képesek elolvasni az 1-2 soros fejlécemet, ami abból ált csak, h arctalanoknak és olyanok, akik nem szimpik, nem válaszolok.
H miért? Mert utánna még vissza mernek kérdezni, h miért nem tetszem, milyen típus akkor az ideálod és egyéb faszságokkal zaklatnak! Dikk mondom?!
Ez most komoly, h számon kér egy vadidegen?! :D
Nah álljon már meg a menet! :D :/ o.O
S am félreértés ne essék. Nem a nagy őt, nem kapcsolatot kerestem. Egyszerűen csak ismerkedtem, sodródtam az árral s úgy voltam vele, h majd az élet hozza h kivel mi lesz.
Az már az én "szarügyem", h ha valaki egy kicsit is szimpi, azt szeretném jobban megismerni, s nem tudok csak úgy spontán módon szexelni.
...
Szo így utólag visszagondolva talán mondhatni, h "szerencsém", h Gee-vel összeakadtunk, s h lelkiekben nagyon hasonlóak vagyunk, s konkrétan megfelel az összes - előző bejegyzésemben írt - "kritériumoknak". :)
Január 15 Vasárnap;
Minden rendben ment. Böröndöt feladtam, Münchenben is sikeresen eltaláltam a megfelelő helyre (geci nagy a reptér) s négy órás várakozás után nekiindultunk a kb 12 órás repülőútnak Miami felé.
A miamiba vezető út jó volt.
Szerencsére nincs okom panaszra.
Kaptunk kétszer ropogtatni valót, s kétszer kaptunk főtt ételt is. Problémás utasok nem voltak körülöttem.
Olyan gépem ültem, amiket eddig csak filmekben láttam. Nem csak két oldalt voltak ülések, hanem középen is voltak ülés sorok. Mindkét járaton ablak mellett ültem. ^.^ :)
+ Voltak fasza tabletek beszerelve az ülésekbe. Rengeteg film közül lehetett választani, játékok is voltak fent, CNN, meg mindenféle bizbasz.
Kis vidéki cserebogár ezt is megélte, s az ilyen standard dolgokért is hálás és örül! :)
12 órás út alatt szarrá ültem a picshámat, de hát várható volt...
Am nem használtam semmit. Nem filmeztem, nem játszottam. Végig azt néztem csak, h hol tartunk. Megkörnyékezett a netfüggőségem, h vegyek netet, mert lehet netezni a repcsin is, de a zsidó énem erősebb volt s ellen álltam a kísértésnek. Úgyhohy csak jegyzetelek, olvasok meg alszom. Am nincs kedvem semmihez. Még mindig magam alatt vagyok.
Mondjuk reggel szarabbul voltam, mikor egyedül voltam a reptéren. Akarva akaratlanul kísértett a múlt, s az emlékek... :/
Gee is kibaszottul hiányzik...
Beszéltük, h egymással jobban aludtunk, mint egyedül.
Hiányzik a lakásom, Budapest, kiskutyám, lakótársak, barátok. Minden és mindenki! :/
Ah! Jól felkéne pofozni!
Bár a mikor a repülőn a semmiből egyszer csak a szembe sütött a meleg miami napocska, azért az mosolyt csalt az arcomra... :)
Tudom, h jó lesz az utazás, meg milyen helyekre megyek meg bla-bla-bla, de kell jó pár nap, h elengedjem ezeket, s átszellemüljek ismét a hajós életre.
A kondit már úgy várom, mint zsidó a messiást!
Remélem első napomon lesz lehetőségem elmenni.
Állítólag nem dolgozunk aznap mikor felszállok, szo magamévá teszem ismét a termet, mint a régi szép időkben. ^.^
Nah. Közben már a hotelben döglök Miamiban. Megvan minden, minden oké. Kurva fáradt vagyok szo döglöm. Holnap, azaz 16.-án megyek a portba s visszatérek a hajóra. :)
Majd valamikor jelentkezem!
Majd valamikor jelentkezem!
Csók!
Rion ;)
:*
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2016. július 4., hétfő
Az első hét;
Nah hali-gali everybody! ;)
0. Nap:
Ezen soraim a British airways járatán csücsülve írom, útban London felé...
Elbúcsúztunk mindenkitől. Számomra is meglepő módon sírás nélkül sikerült a részemről.
Jött az egész family. Anyum és Norbi anyukája persze sírt a reptéren, mikor elköszöntünk, de hát várható volt ugye...
Nekem a kutyuskánk nagyon hiányzik, s sajnálom szegényt. Nagyon rossz volt elköszönni tőle. Szomorú is volt, látszott rajta. Lehet tudta is, h mizu...
Remélem nem lesz depis és minden oké lesz vele. Sokat kérem a fentieket, h vigyázzanak rá is mind testileg, mind lelkileg.
Am nagyon gyorsan lezajlott ez a nap.
Jelenleg még stabil a lelki állapotom. Mondjuk nem vagyok toppon, s szomorkás vagyok, de még nem vészes.
Majd idővel jön a mélypont... Gondolom én....
Napsütéses jó időben utazunk. Megettük a szendvicsünket, amiket kiosztottak a repülőn aztán várunk. A stewardessek nagyon kedvesek, mosolygósak, szimpatikusak. A nagyon szép, érthető angolt beszélik. Szo nagyon lovey ahogy mondani szoktam.
Nagyon sokat elmondtam magamban is a nap folyamán, h; „Istenem, de jó lenne, ha egy hajóra mennénk Norbival!”
Szerintem nem fogom még fel... Sőt! Biztos! Azt se fogom fel, h hat hónapig nem leszek otthon, s nem megyek estére haza a megszokott kis nyugodalmas világomba!
Majd mikor felfogom, nah majd gondolom akkor jön az a bizonyos mélypont...
Londonba kb 30 perc késéssel érkeztünk, ráadásul, sokat kellett várni a gépen is, miután leszálltak, h kapjunk egy kibaszott air bridget, amin keresztül elhagyhatjuk a gépet.
Szo a British Airways szépen le is szerepelt nálunk. ...
Ez életünkben először voltunk mindketten Angliában.
Nekem nagyon tetszett az, amiket láttam eddig. Különösen Winchester. Tetszettek a kis házikók, a tipical angol stílusú épületek.
22.30 körül megérkeztünk Southamptonba. Kicsit kavirnyáztunk. Szép város.
A hotel szobánk is szép volt, csak a kiszolgálás minőségével nem voltunk megelégedve.
1. Nap:
Másnap kora reggel kijelentkeztünk a hotelből, s elváltak útjaink....
Rettentő szar volt! Én nem bőgtem se a kutyusomtól, sem anyumtól, családtól való elköszönés alkalmával, de Norbinál. ... Pusztító volt!
Én jobbra ő balra ment. A hotel pár perc sétányira van a centrumtól, s egy nagyon szép parkon keresztül vezet az út, amit én végig bőgtem. Egész egyszerűen nem tudtam abbahagyni!
Gondolom kijött rajtam a sok nyomás, de én még ilyet nem éltem. Nem érdekelt, h mennyien látják, de konkrétan gyász hangulatom volt. A gondolataim csapongtak, s vitatkoztam konkrétan az érzéseimmel, gondolataimmal. Haragudtam a fentiekre, meg magamra, h h a fenébe történhetett meg ez az egész?! Aztán meg h milyen nyápic kis hisztis picsa vagyok... Én vállaltam, ennyire hülye voltam, meg is érdemelem!
Meg úgy éreztem, mintha meghalt volna. S olyan gondolatok jártak a fejemben, h ha így lesz, megéljük együtt a szép kort, s ő előbb elmenne mint én, akkor én gyorsan utána akarok menni. Nem akarok nélküle élni! Nyálasan hangozhat, de csak azoknak, kik nem jártak meg hasonló shoesban...
Aztán elértem a kikötőbe, kitöltöttem a szükséges papírokat. Átmenetem egy ugyan olyan biztonsági vizsgálaton, mint a reptereken is vannak, s felszálltam a hajóra.
Elvezettek a kabinomhoz. Indiai lakótársam van, de a kulturáltabb fajta. Kolléga. Eladó ő is.
Biztonsági oktatáson is voltam. Brutál volt. Semmit nem tudtam, az oktató meg kérdezte az embereket, én meg izzadtam és feszengtem, mint kurva a templomban, h csak nehogy a kövi kérdést nekem szegezze! Ez a téma kurvára egy olyan területe az angolomnak, ami full semmi! 1-1 szavakba kapaszkodva követtem a témát, s rakosgattam össze, h mi a helyes cselekvés bizonyos esetekben.
Óra nem telt el úgy, h ne gondoltam volna Norbira: Vajon most ő is így érez? Ő is kivan? Ő is most az oktatáson csücsül? V most a drillt csinálja, mint én? Ő is kolbászol kétségbeesve a folyosókon, h ó basszátok meg merre menjek? Ő arcára is rávan írva, h nem tudom merre az arra?
Vajon ő is legszívesebben hazamenne, sikítna, tombolna, v sírna, mint Én?
Tele van a feje a kibaszott sok infóval s a ízig vérig british angollal? Ő is csak 1-1 megérett szóba kapaszkodva próbálja megérteni, h mi a faszomról tolja a rizsát a kollégája? Ő is feladta már, s csak bólogat mindenre, h aha, biztos, jah... S vajon ő gondol rám?
Néha a szünetekben pakolgattam a kabinban, berendezkedtem. De amikor vettem elő a magammal hozott kinyomtatott fényképeket... Áááh! Most is eltörik még a mécses... iszonyatosan szívszorító! Szörnyű! Ha tudtam volna, h ez ennyire gyilkos, s ennyire fáj, nem mentem volna bele.
Döbbenetes a számomra, h mennyire szeretem őt. Mennyire ragaszkodom hozzá. Mennyire megszoktam, s alap h ő van velem, van nekem.
Milyen sokat morgolódunk, zsörtölődünk, olykor elküldöm a büdös picshába, s mindezek csak kis apó porszemek ahhoz a sivataghoz képest, amennyire én szeretem őt! :’)
Senkinek nem kívánom ezt a szörnyű érzést! Simán felér egy gyásszal!
Felakartam hívni őt, de nem csöngött ki a telefonom. Nem tudok se hívást indítani, se hívást kezdeményezni. .... :/
Nah! Abba kell hagynom, mert a lakótársam meg aludna, de az állandó szipogásom és orr fújogatásom már lehet h az ágyra ment...
...
Emeletes ágyak vannak. Én vagyok felül.
Első nap végére úgy éreztem, h köszönöm szépen ennyi elég volt. Most már mennék haza...
Norbi erős hiánya miatt, nem telik az idő. Ennek a napnak elkellett volna rohannia! Hát a faszt!
Internetet majd csak leghamarabb holnap fogok tudni igényelni.
Nagyon remélem, h fogok tudni beszélni végre már Norbival, s az otthoniakkal.
Ez is nehezíti a helyzetem, h mi Norbival ugye elég sokat beszéltünk. Majdnem hogy minden órában írogattunk egymásnak. Ma meg reggel óta nem beszéltem vele... naná, hogy kurvára kivagyok!
Úgy érzem, h a kolléganőim kedvelnek. Van egy magyar kolléganőm is. Reni. Ő is így véli. Bár mondjuk számomra az - mondhatni – természetes, h ez a kultúrkör imádja a melegeket.
Kedvesek, mosolygósak, segítőkészek. Egyszerűen „Dzsí”-nek hívnak és Gee-ként írjak a nevem a beón.
Az üzlet nyitás előtti meetingen be kellett mutatkozni. Mondtam nekik, h mivel magyar nevem van, ezért úgy hívnak, ahogy akarnak, ahogy nekik szimpatikusabb, s felsoroltam egy jó pár lehetőséget. :)
Szo lettem Dzsí. A spanyol nyelvű kolléganőim szépen kitudják mondani a nevem, néha a rendes nevemen szólítanak.
Este felé az egyikük, mikor látta, h nem vagyok a toppon, mondta, h menjek vele, majd kinyitott egy ajtót, s ott suhant előttem a tenger! Gyerekek! Vicces lehet, de akkor még azért pityeregtem el magam, mert annyira gyönyörű volt a látvány!
Hát a csaj ettől a reakciómtól konkrétan elolvadt, s jól megölelgetett. Természetesen itt is egyből arra gondoltam, h vajon Norbi is látja ezt a szépet?
Sose gondoltam volna, h ennyire szép lehet a nyílt tenger/óceán látványa.
Am jelenleg ketten vagyunk fiúk. Én és az indiai Mohamed szobatársam. A csajok hívtak a crew bárba, de nem mentem. Fáradt is vagyok, s irtó pocsék a hangulatom, s tudom, h ha innék, gyorsan sírás lenne a vége. Aztán nem akarok a többiek előtt kiborulni. Lelkis vagyok. Mindig is ilyen voltam szo, inkább megpróbálom a magam módján kiírni magamból a dolgokat...
Jelen pillanatban nem vagyok egészen biztos abban, h én ezt a hat hónapot végig fogom tudni csinálni...
Amint elérjük Norbit egymással, csak egy szavába kerül h menjünk haza, s már itt sem vagyok...
Nah jó. Inkább abbahagyom ezt az írást, mert ahogy telnek a percek, úgy vagyok egyre szomorúbb. Hajnal fél egy van. Otthoni idő szerint fel kettő... Fáradt is vagyok, szo puszedlibokor.
2. Nap:
Arra ébredtem, h úgy hullámzunk, mint a kurva élet. Az első napon enyhén éreztem a mozgást, de a második napon már (ami sea day volt) egész nap ment a hánykolódás. Nekem am olyan érzés, mint mikor pl leesik a vérnyomásod s durván megszédülsz. Hányingerem szerencsére nincs.
Ebben a nagy imbolygásban úgy tudtam csak felöltözni, h v ülnöm kellett, v valaminek nekidőlve. Ajtókat be kell csukni, különben lengenek össze-vissza!
...
Olykor még azért rám jönnek erős érzelmi hullámok, sírhatnék, meg remegés. Főleg akárhányszor ránézek, a fényképekre.
Mondjuk a nap második felére jelentősen javult a kedély állapotom, miután sikerült elintézni, h legyen netem, s kissé utánam Norbinak is sikerült és végre felvehettük egymással a kapcsolatot.
Nem tudom miért, de nem tudok se hívást kezdeményezni, se fogadni. Én is akartam a Norbit hívni az első nap, s mint utólag kiderült, Ő is engem. Mindketten leakartunk lépni, csak először értelem szerűen a másikkal akartuk ezt megbeszélni, de hát használhatatlan a telóm ugye... Szo ahogy mondani szoktam; a fentiek elintézték, h maradjunk nyugton a picshánkon! (Dájrekt írtam h-val.;))
Amúgy meg az idióta britek megbaszhatják, magukat h kiléptek az EU-ból! Annyira szidták itt a hajón őket, h csak pislogtam, h anyukám?! A saját fajtádat szidod... na nem minthogyha mi nem szoktuk volna a miénket, nah de mindeeeegy...
Szurkolok a skótoknak, hogy szakadjanak le ők is a picshába! London meg váljon független városállamá!
3, 4, 5, 6 .... Nap:
Nagyon nehéz követni már most, h milyen nap van. Pörgés van, rohanás.
Amikor nyugi van is pörgés van, mert akkor még élménybeszámolót írok, csekkeolom a messengerem, fbm, instám. Megyek a mosodába, gymbe, sétálok a fedélzeten, szo nem unatkozom.
26.ára már vissza állt a stabil állapotba a lelki világom.
Egyik este party event volt a crew bárban. Először voltam. Jah! Először is, iszogatás volt a kabinok folyosójan. Hajjátok! Liter számra veszik a csajok a piákat! Gibraltár meg Barcelona tok olcsó az elmondásuk szerint. Pl 1,5 L skót vodka 3 font. 1100 Ft kB? Először szörnyűlködtem, h úristen, ezek alkoholisták! Faszt! Annyit megyünk, mozgunk, táncolunk, h simán kell! Még levezetni a feszkót és a sok faszságot!
Nem tom, hogy írtam e már itt, de ketten vagyunk jelenleg fiúk. A másik egyik indiai Mohamed nevű. A csajok kivannak! Azt mondták, hogy eddig nem élt társasági életet, most meg rám van tapadva. A csajok rossz dolgokra gondolnak, mert nem ismerik a Mohamedet. Én a lakótársa lettem, s nekem olykor fossa a szót! A lényeg, h nem egy szépfiú. Vékonyabb, mint én, rendszergazda fejű, iszlamista, nőgyűlölő. Kicsit sarkítottam, de amúgy meg rendes, csendes, értelmes. Szerintem azért jön velem sokat, mert örül, hogy végre van fiú a csapatban megint. Nőkkel ő nem kommunikál csak ami feltétlenül szükséges a munkához.
Ezt az oldalát nagyon nem szeretem. Mindig is felháborított, ha nem kezelik egyenlő félként a nőket!
Szo. ... bassza meg!
Apropó! Bassza meg... Hetero, családapa (27 évesen!!!), de azért dugott már fiúval a hajón.... Ennyit a fiatalon való házasságkötésről. ...
Am amit még nem szeretek benne, h csámcsogva eszik, s néha, de szerencsére tényleg csak néha, szívja az orrát. De legalább ő nem turházik. ...
...
A többi napok már nagyon összefolytak. Repül az idő.
Valamikor jól érzem magam, s van, amikor nem.
A gymbe nagyon szeretek járni. Eddig minden nap sikerült elmenni. De am nem sokat edzek. KB fel órákat.
Június 28.án voltunk Valenciában. Egyszerre volt jó és rossz érzés. Nagyon hiányzott/zik Norbi.
Sokat gondoltam rá, h milyen jó volna, ha itt lenne, h örülne ő is.
Felkavarodott bennem megint az a mély szomorú, fájdalmas érzés, ami az első napokban jött fel, meg amit a fényképek nézegetése tud még kiváltani....
Valenciában a kolléganőimmel szálltam ki. Tök spontán módon úgy volt h egyedül, de menet közben beléjük botlottam s csatlakoztam hozzájuk. Majd elváltam tőlük egy kis strandolás (tengerparti of course) után, s elindultam vissza a hajóhoz, de útközben belebotlottam két másik kolléganőmbe, s végül bementem velük a belvárosba. Lovely volt.
Egyelőre ennyit írok, mert sok lett ez is így elsőre, s most Barcelonába készülünk indulni.
Vennem kell egy rakat dolgot. (Protein, mosószer, öblítő, kontaktlencse folyadék, djarum cigi... szó ilyen alap dolgok)
Július 1:
Depibe estem. Hajnal 2 elmúlt. Nemrég értem haza a crew barból, s rettentően magányosnak, céltalannak érzem magam. Több magánjellegű problémám is van, amiről inkább nem mesélnék, de az a lényege, hogy több dolog összejött most egyszerre. Tipikusan az a sírni tudnék esete, de nem tudok. Nagyon elveszettnek érzem magam. Magányos farkas vagyok Muónika!
Nagyon sad érzés...
Senki és semmi nem vigasztal, s ahogy telnek a napok, annál nagyobb a meggyőződésem, hogy nem véletlenül alakultak így a dolgok ahogy... Tudom, h ezzel az élethelyzettel, ezekkel az érzésekkel is tanulok, bölcsebbé válok, hisz ami nem öl ég, az megerősít.
Ma amúgy Livornoban vagyunk Olaszországban, de nem szálltunk le a hajóról, mert szarul jött ki a beosztás és arra a pár órára nem érte volna meg, úgyhogy inkább eshetem, majd relaxáltam, pancsiztam és napoztam a hajó orrában található Crew medencénél.
...
Am Barcelona szép és jó volt, de annyira nem fogott meg. Igaz, sokat nem láttam belőle, de még számtalanszor fogunk majd ottlenni.
Barcelona után Cannes városába mentünk Franciaországba. Nahát abba a városba perceken belül beleszerelmesedtem! Teljesen más az atmoszférája mint például Barcelonának hogy Valenciának!
Szép, tiszta, nyugodt, nagy a közbiztonság, sok a rendőr, egyszóval csodásan nagyszerű lovely egy város!
Ma pedig július 2-a van és Rómában vagyunk. Elég szar a lelkiállapotom, mivel ugyebár Norbinak ma kellett volna felszállni a régi tervek szerint...
De inkább erre nem is beszélek már megint mély letargiába esek, úgyhogy inkább hagyjuk ezt az issue-t....
...
Július 1-jével lejárt a szerződése a manager asszisztensünknek, aki július 2-án Rómában el is hagyta a hajót, illetve felszállt az új asszisztens és egy új fiú kolléga aki szintén klubtag.
Továbbá Rómában minden egyes alkalommal áru jön. Délelőtt átvesszük őket, aztán majd csak este dolgozunk kilenctől 11-ig.
Az a jó abban, h szinte minden nap port day van, h viszonylag kevesen dolgozunk, kb. ilyen 4-5-6 órákat csak.
Nah de most viszont elköszönök!
Majd jelentkezem.
Csók!
Rion ;)
:*
Ui; Bocs, h így ömlesztve írtam, de épp Corfun vagyok egy étteremben, s nincs időm szerkeszgetni.
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
0. Nap:
Ezen soraim a British airways járatán csücsülve írom, útban London felé...
Elbúcsúztunk mindenkitől. Számomra is meglepő módon sírás nélkül sikerült a részemről.
Jött az egész family. Anyum és Norbi anyukája persze sírt a reptéren, mikor elköszöntünk, de hát várható volt ugye...
Nekem a kutyuskánk nagyon hiányzik, s sajnálom szegényt. Nagyon rossz volt elköszönni tőle. Szomorú is volt, látszott rajta. Lehet tudta is, h mizu...
Remélem nem lesz depis és minden oké lesz vele. Sokat kérem a fentieket, h vigyázzanak rá is mind testileg, mind lelkileg.
Am nagyon gyorsan lezajlott ez a nap.
Jelenleg még stabil a lelki állapotom. Mondjuk nem vagyok toppon, s szomorkás vagyok, de még nem vészes.
Majd idővel jön a mélypont... Gondolom én....
Napsütéses jó időben utazunk. Megettük a szendvicsünket, amiket kiosztottak a repülőn aztán várunk. A stewardessek nagyon kedvesek, mosolygósak, szimpatikusak. A nagyon szép, érthető angolt beszélik. Szo nagyon lovey ahogy mondani szoktam.
Nagyon sokat elmondtam magamban is a nap folyamán, h; „Istenem, de jó lenne, ha egy hajóra mennénk Norbival!”
Szerintem nem fogom még fel... Sőt! Biztos! Azt se fogom fel, h hat hónapig nem leszek otthon, s nem megyek estére haza a megszokott kis nyugodalmas világomba!
Majd mikor felfogom, nah majd gondolom akkor jön az a bizonyos mélypont...
Londonba kb 30 perc késéssel érkeztünk, ráadásul, sokat kellett várni a gépen is, miután leszálltak, h kapjunk egy kibaszott air bridget, amin keresztül elhagyhatjuk a gépet.
Szo a British Airways szépen le is szerepelt nálunk. ...
Ez életünkben először voltunk mindketten Angliában.
Nekem nagyon tetszett az, amiket láttam eddig. Különösen Winchester. Tetszettek a kis házikók, a tipical angol stílusú épületek.
22.30 körül megérkeztünk Southamptonba. Kicsit kavirnyáztunk. Szép város.
A hotel szobánk is szép volt, csak a kiszolgálás minőségével nem voltunk megelégedve.
1. Nap:
Másnap kora reggel kijelentkeztünk a hotelből, s elváltak útjaink....
Rettentő szar volt! Én nem bőgtem se a kutyusomtól, sem anyumtól, családtól való elköszönés alkalmával, de Norbinál. ... Pusztító volt!
Én jobbra ő balra ment. A hotel pár perc sétányira van a centrumtól, s egy nagyon szép parkon keresztül vezet az út, amit én végig bőgtem. Egész egyszerűen nem tudtam abbahagyni!
Gondolom kijött rajtam a sok nyomás, de én még ilyet nem éltem. Nem érdekelt, h mennyien látják, de konkrétan gyász hangulatom volt. A gondolataim csapongtak, s vitatkoztam konkrétan az érzéseimmel, gondolataimmal. Haragudtam a fentiekre, meg magamra, h h a fenébe történhetett meg ez az egész?! Aztán meg h milyen nyápic kis hisztis picsa vagyok... Én vállaltam, ennyire hülye voltam, meg is érdemelem!
Meg úgy éreztem, mintha meghalt volna. S olyan gondolatok jártak a fejemben, h ha így lesz, megéljük együtt a szép kort, s ő előbb elmenne mint én, akkor én gyorsan utána akarok menni. Nem akarok nélküle élni! Nyálasan hangozhat, de csak azoknak, kik nem jártak meg hasonló shoesban...
Aztán elértem a kikötőbe, kitöltöttem a szükséges papírokat. Átmenetem egy ugyan olyan biztonsági vizsgálaton, mint a reptereken is vannak, s felszálltam a hajóra.
Elvezettek a kabinomhoz. Indiai lakótársam van, de a kulturáltabb fajta. Kolléga. Eladó ő is.
Biztonsági oktatáson is voltam. Brutál volt. Semmit nem tudtam, az oktató meg kérdezte az embereket, én meg izzadtam és feszengtem, mint kurva a templomban, h csak nehogy a kövi kérdést nekem szegezze! Ez a téma kurvára egy olyan területe az angolomnak, ami full semmi! 1-1 szavakba kapaszkodva követtem a témát, s rakosgattam össze, h mi a helyes cselekvés bizonyos esetekben.
Óra nem telt el úgy, h ne gondoltam volna Norbira: Vajon most ő is így érez? Ő is kivan? Ő is most az oktatáson csücsül? V most a drillt csinálja, mint én? Ő is kolbászol kétségbeesve a folyosókon, h ó basszátok meg merre menjek? Ő arcára is rávan írva, h nem tudom merre az arra?
Vajon ő is legszívesebben hazamenne, sikítna, tombolna, v sírna, mint Én?
Tele van a feje a kibaszott sok infóval s a ízig vérig british angollal? Ő is csak 1-1 megérett szóba kapaszkodva próbálja megérteni, h mi a faszomról tolja a rizsát a kollégája? Ő is feladta már, s csak bólogat mindenre, h aha, biztos, jah... S vajon ő gondol rám?
Néha a szünetekben pakolgattam a kabinban, berendezkedtem. De amikor vettem elő a magammal hozott kinyomtatott fényképeket... Áááh! Most is eltörik még a mécses... iszonyatosan szívszorító! Szörnyű! Ha tudtam volna, h ez ennyire gyilkos, s ennyire fáj, nem mentem volna bele.
Döbbenetes a számomra, h mennyire szeretem őt. Mennyire ragaszkodom hozzá. Mennyire megszoktam, s alap h ő van velem, van nekem.
Milyen sokat morgolódunk, zsörtölődünk, olykor elküldöm a büdös picshába, s mindezek csak kis apó porszemek ahhoz a sivataghoz képest, amennyire én szeretem őt! :’)
Senkinek nem kívánom ezt a szörnyű érzést! Simán felér egy gyásszal!
Felakartam hívni őt, de nem csöngött ki a telefonom. Nem tudok se hívást indítani, se hívást kezdeményezni. .... :/
Nah! Abba kell hagynom, mert a lakótársam meg aludna, de az állandó szipogásom és orr fújogatásom már lehet h az ágyra ment...
...
Emeletes ágyak vannak. Én vagyok felül.
Első nap végére úgy éreztem, h köszönöm szépen ennyi elég volt. Most már mennék haza...
Norbi erős hiánya miatt, nem telik az idő. Ennek a napnak elkellett volna rohannia! Hát a faszt!
Internetet majd csak leghamarabb holnap fogok tudni igényelni.
Nagyon remélem, h fogok tudni beszélni végre már Norbival, s az otthoniakkal.
Ez is nehezíti a helyzetem, h mi Norbival ugye elég sokat beszéltünk. Majdnem hogy minden órában írogattunk egymásnak. Ma meg reggel óta nem beszéltem vele... naná, hogy kurvára kivagyok!
Úgy érzem, h a kolléganőim kedvelnek. Van egy magyar kolléganőm is. Reni. Ő is így véli. Bár mondjuk számomra az - mondhatni – természetes, h ez a kultúrkör imádja a melegeket.
Kedvesek, mosolygósak, segítőkészek. Egyszerűen „Dzsí”-nek hívnak és Gee-ként írjak a nevem a beón.
Az üzlet nyitás előtti meetingen be kellett mutatkozni. Mondtam nekik, h mivel magyar nevem van, ezért úgy hívnak, ahogy akarnak, ahogy nekik szimpatikusabb, s felsoroltam egy jó pár lehetőséget. :)
Szo lettem Dzsí. A spanyol nyelvű kolléganőim szépen kitudják mondani a nevem, néha a rendes nevemen szólítanak.
Este felé az egyikük, mikor látta, h nem vagyok a toppon, mondta, h menjek vele, majd kinyitott egy ajtót, s ott suhant előttem a tenger! Gyerekek! Vicces lehet, de akkor még azért pityeregtem el magam, mert annyira gyönyörű volt a látvány!
Hát a csaj ettől a reakciómtól konkrétan elolvadt, s jól megölelgetett. Természetesen itt is egyből arra gondoltam, h vajon Norbi is látja ezt a szépet?
Sose gondoltam volna, h ennyire szép lehet a nyílt tenger/óceán látványa.
Am jelenleg ketten vagyunk fiúk. Én és az indiai Mohamed szobatársam. A csajok hívtak a crew bárba, de nem mentem. Fáradt is vagyok, s irtó pocsék a hangulatom, s tudom, h ha innék, gyorsan sírás lenne a vége. Aztán nem akarok a többiek előtt kiborulni. Lelkis vagyok. Mindig is ilyen voltam szo, inkább megpróbálom a magam módján kiírni magamból a dolgokat...
Jelen pillanatban nem vagyok egészen biztos abban, h én ezt a hat hónapot végig fogom tudni csinálni...
Amint elérjük Norbit egymással, csak egy szavába kerül h menjünk haza, s már itt sem vagyok...
Nah jó. Inkább abbahagyom ezt az írást, mert ahogy telnek a percek, úgy vagyok egyre szomorúbb. Hajnal fél egy van. Otthoni idő szerint fel kettő... Fáradt is vagyok, szo puszedlibokor.
2. Nap:
Arra ébredtem, h úgy hullámzunk, mint a kurva élet. Az első napon enyhén éreztem a mozgást, de a második napon már (ami sea day volt) egész nap ment a hánykolódás. Nekem am olyan érzés, mint mikor pl leesik a vérnyomásod s durván megszédülsz. Hányingerem szerencsére nincs.
Ebben a nagy imbolygásban úgy tudtam csak felöltözni, h v ülnöm kellett, v valaminek nekidőlve. Ajtókat be kell csukni, különben lengenek össze-vissza!
...
Olykor még azért rám jönnek erős érzelmi hullámok, sírhatnék, meg remegés. Főleg akárhányszor ránézek, a fényképekre.
Mondjuk a nap második felére jelentősen javult a kedély állapotom, miután sikerült elintézni, h legyen netem, s kissé utánam Norbinak is sikerült és végre felvehettük egymással a kapcsolatot.
Nem tudom miért, de nem tudok se hívást kezdeményezni, se fogadni. Én is akartam a Norbit hívni az első nap, s mint utólag kiderült, Ő is engem. Mindketten leakartunk lépni, csak először értelem szerűen a másikkal akartuk ezt megbeszélni, de hát használhatatlan a telóm ugye... Szo ahogy mondani szoktam; a fentiek elintézték, h maradjunk nyugton a picshánkon! (Dájrekt írtam h-val.;))
Amúgy meg az idióta britek megbaszhatják, magukat h kiléptek az EU-ból! Annyira szidták itt a hajón őket, h csak pislogtam, h anyukám?! A saját fajtádat szidod... na nem minthogyha mi nem szoktuk volna a miénket, nah de mindeeeegy...
Szurkolok a skótoknak, hogy szakadjanak le ők is a picshába! London meg váljon független városállamá!
3, 4, 5, 6 .... Nap:
Nagyon nehéz követni már most, h milyen nap van. Pörgés van, rohanás.
Amikor nyugi van is pörgés van, mert akkor még élménybeszámolót írok, csekkeolom a messengerem, fbm, instám. Megyek a mosodába, gymbe, sétálok a fedélzeten, szo nem unatkozom.
26.ára már vissza állt a stabil állapotba a lelki világom.
Egyik este party event volt a crew bárban. Először voltam. Jah! Először is, iszogatás volt a kabinok folyosójan. Hajjátok! Liter számra veszik a csajok a piákat! Gibraltár meg Barcelona tok olcsó az elmondásuk szerint. Pl 1,5 L skót vodka 3 font. 1100 Ft kB? Először szörnyűlködtem, h úristen, ezek alkoholisták! Faszt! Annyit megyünk, mozgunk, táncolunk, h simán kell! Még levezetni a feszkót és a sok faszságot!
Nem tom, hogy írtam e már itt, de ketten vagyunk jelenleg fiúk. A másik egyik indiai Mohamed nevű. A csajok kivannak! Azt mondták, hogy eddig nem élt társasági életet, most meg rám van tapadva. A csajok rossz dolgokra gondolnak, mert nem ismerik a Mohamedet. Én a lakótársa lettem, s nekem olykor fossa a szót! A lényeg, h nem egy szépfiú. Vékonyabb, mint én, rendszergazda fejű, iszlamista, nőgyűlölő. Kicsit sarkítottam, de amúgy meg rendes, csendes, értelmes. Szerintem azért jön velem sokat, mert örül, hogy végre van fiú a csapatban megint. Nőkkel ő nem kommunikál csak ami feltétlenül szükséges a munkához.
Ezt az oldalát nagyon nem szeretem. Mindig is felháborított, ha nem kezelik egyenlő félként a nőket!
Szo. ... bassza meg!
Apropó! Bassza meg... Hetero, családapa (27 évesen!!!), de azért dugott már fiúval a hajón.... Ennyit a fiatalon való házasságkötésről. ...
Am amit még nem szeretek benne, h csámcsogva eszik, s néha, de szerencsére tényleg csak néha, szívja az orrát. De legalább ő nem turházik. ...
...
A többi napok már nagyon összefolytak. Repül az idő.
Valamikor jól érzem magam, s van, amikor nem.
A gymbe nagyon szeretek járni. Eddig minden nap sikerült elmenni. De am nem sokat edzek. KB fel órákat.
Június 28.án voltunk Valenciában. Egyszerre volt jó és rossz érzés. Nagyon hiányzott/zik Norbi.
Sokat gondoltam rá, h milyen jó volna, ha itt lenne, h örülne ő is.
Felkavarodott bennem megint az a mély szomorú, fájdalmas érzés, ami az első napokban jött fel, meg amit a fényképek nézegetése tud még kiváltani....
Valenciában a kolléganőimmel szálltam ki. Tök spontán módon úgy volt h egyedül, de menet közben beléjük botlottam s csatlakoztam hozzájuk. Majd elváltam tőlük egy kis strandolás (tengerparti of course) után, s elindultam vissza a hajóhoz, de útközben belebotlottam két másik kolléganőmbe, s végül bementem velük a belvárosba. Lovely volt.
Egyelőre ennyit írok, mert sok lett ez is így elsőre, s most Barcelonába készülünk indulni.
Vennem kell egy rakat dolgot. (Protein, mosószer, öblítő, kontaktlencse folyadék, djarum cigi... szó ilyen alap dolgok)
Július 1:
Depibe estem. Hajnal 2 elmúlt. Nemrég értem haza a crew barból, s rettentően magányosnak, céltalannak érzem magam. Több magánjellegű problémám is van, amiről inkább nem mesélnék, de az a lényege, hogy több dolog összejött most egyszerre. Tipikusan az a sírni tudnék esete, de nem tudok. Nagyon elveszettnek érzem magam. Magányos farkas vagyok Muónika!
Nagyon sad érzés...
Senki és semmi nem vigasztal, s ahogy telnek a napok, annál nagyobb a meggyőződésem, hogy nem véletlenül alakultak így a dolgok ahogy... Tudom, h ezzel az élethelyzettel, ezekkel az érzésekkel is tanulok, bölcsebbé válok, hisz ami nem öl ég, az megerősít.
Ma amúgy Livornoban vagyunk Olaszországban, de nem szálltunk le a hajóról, mert szarul jött ki a beosztás és arra a pár órára nem érte volna meg, úgyhogy inkább eshetem, majd relaxáltam, pancsiztam és napoztam a hajó orrában található Crew medencénél.
...
Am Barcelona szép és jó volt, de annyira nem fogott meg. Igaz, sokat nem láttam belőle, de még számtalanszor fogunk majd ottlenni.
Barcelona után Cannes városába mentünk Franciaországba. Nahát abba a városba perceken belül beleszerelmesedtem! Teljesen más az atmoszférája mint például Barcelonának hogy Valenciának!
Szép, tiszta, nyugodt, nagy a közbiztonság, sok a rendőr, egyszóval csodásan nagyszerű lovely egy város!
Ma pedig július 2-a van és Rómában vagyunk. Elég szar a lelkiállapotom, mivel ugyebár Norbinak ma kellett volna felszállni a régi tervek szerint...
De inkább erre nem is beszélek már megint mély letargiába esek, úgyhogy inkább hagyjuk ezt az issue-t....
...
Július 1-jével lejárt a szerződése a manager asszisztensünknek, aki július 2-án Rómában el is hagyta a hajót, illetve felszállt az új asszisztens és egy új fiú kolléga aki szintén klubtag.
Továbbá Rómában minden egyes alkalommal áru jön. Délelőtt átvesszük őket, aztán majd csak este dolgozunk kilenctől 11-ig.
Az a jó abban, h szinte minden nap port day van, h viszonylag kevesen dolgozunk, kb. ilyen 4-5-6 órákat csak.
Nah de most viszont elköszönök!
Majd jelentkezem.
Csók!
Rion ;)
:*
Ui; Bocs, h így ömlesztve írtam, de épp Corfun vagyok egy étteremben, s nincs időm szerkeszgetni.
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)