Az előző részek tartalmából;

Július közepe;

Egyik este kipróbáltuk, h milyen este elmenni edzeni. Gondoltuk 9 után már csak nincsenek annyian! Hát konkrétan oly a tömeg volt, h alig lehetett szabad gépet találni! Totál kivoltam akadva! Mintha valami buli lett volna, úgy nyüzsögtek az emberek! Ráadásul a korosztály is inkább 20as volt, mint 30as.

Sokaknak annyira beképzelt, pökhendi arca, testtartás volt, h nagyon irritáltak. Hálát adtam a fentieknek, h nem ebbe a korosztályba születtem, s köztünk azért még szép számmal vannak, természetesen viselkedő, normális emberek.

Nem tudom hova páváskodnak ennyire, de jó nehányukra igazán ráfért volna 1-2 nagyobb atyai pofon, h visszavegyen az arcából. 

Amúgy az a tippem, h az insta és társai hozhatja ez ki belőlük, mert ezt látják az influenszerektől.

....

Voltunk Prideon is. Minden szuper volt. Jól éreztük magunkat. 😊🏳️‍🌈🇪🇺

... 

07.31 - 08.01 - Szombat, vasárnap;

Bécsben voltunk egy kb 20 fős társasággal. 

Nem volt valami pozitív a tapasztalatunk. Az első nap sokat késtünk, s lényegében a Prater vidámparkba basztuk el az időt. Városnézésből nem volt semmi. 

Délután 6kor meg elkezdett vedelni a csapat és 19 órára már eléggé lealjasodtak sokan. Eléggé döbbenetes volt ez nekünk Gáborral. Hiába ittam, nem tudtam berúgni, s erősen a komfort zónámon kívülre kerültem, ahogy kezdett bemelegedni a helyzet. 

Este 9kor már elakartak indulni bulizni, de próbáltam rájuk hatni, h ilyenkor még otthon se indulunk el... 

Le lettem baszva, h nem otthon vagyunk... 

Mondom okeeee. 

10kor megindultunk. Tömegközlekedni akartak, de itt is kinyitottam a szám, h nem kell sietni. Minden normális helyen éjfél után kezdődik a buli. 

Itt is le lettem hurrogva, h miért baj az h ők jól érzik maguk... 

Kicsit úgy éreztem magam, mint egy tinédzser csapattal, akik életükben először járnak külföldön, s ebbe a "hűha" mámorban totál lerészegednek. 

Sikerült azt elérni, h gyalog menjünk, s annak ellenére, h egyeseket bokrból kellett kihúzni, mert úgy bebaszott, még így is este 11re odaértünk, ahol aztán meglepődve kérdezték h hol a buli?!😅🤣

Szóval eléggé borzalmas volt. 

Éjfél után kezdtek jönni az emberek, de a társaságunk java, már hajnal egykor elment haza, s én meg akkor kezdtem el végre bebaszni, jól érezni magam. 😁

Kicsit szégyelltem magam, mikor 11kor beállítottunk oda azzal a sok atomrészeg arccal, akik büszkén mondták, h hallo, magyarok vagyunk, jöttünk bulizni... 🤦‍♂️

Még azt is hallottam h az egyik azt mondta (szerencsére a másik magyarnak), h Bécs is valamikor magyar föld volt... 🤦‍♂️😵💩☠️🤡🥴

Másnap esős idő volt. Sokan menni akartak haza, de végül elállt az eső, s csináltunk gyors kutyafuttában egy város nézést. 

Korábban voltam már kint 2x is Bécsben télen, de akkor is pont ugyan ilyen gyors keresztülfutás volt és ezeket néztük meg. 

Gáborral nagyon sajnálta, h nem tudta megmutatni nekem azokat a helyeket, amiket szeretett volna, így megbeszéltük, h majd visszajövünk ketten. 

08.07 - Szombat; 

Egyik "játszó pajtinkkal" leugrottunk Balatonszéplakra. Velünk volt a srác testvérének a fia is, aki az én testvérem gyerekével egyidős, ráadásul a nevük is ugyan az. 

Meglepő és érdekes volt azt tapasztalani magamon, h vannak apai, óvó, vigyázó ösztöneim. Alap járaton nem vagyok gyerekbarát, de ha az a gyerek családi, v baráti köröm gyereke, akkor az más.

Ezzel a 12 éves srácra is mindig figyeltem,  h ne keveredjen el a tömegben, vettem neki fagyit, kérdeztem én is tőle,  szeretne e ezt v azt, ebédnél nehezen tudta vágni a húst,  s felajánlottam neki, h segítek. Megkértem Gábort, h menjen vele labdázni, szóval elgondolkodtató volt a számomra ez az egész. 

Felmerült bennem az a kérdés, hogy szeretnék e majd a jövőben gyerekét, s az a belső válasz jött, h majd ilyen tizenéves gyerek örökbefogadására nyitott lennék mondjuk kb 10 év múlva, azaz 40+os ként. 

De csak ilyesmi gyereket fogadnék örökbe, aki nyugodt, csendes.  Szigorú apuka lennék az biztos. Szigorú, de szerető. Ilyen bátyám is, ilyen volt papám is. Ebbe nőttünk fel, ilyen lett a mi személyiségünk is. Szigorú, morgós, de azért gondoskodó, szerető. Nálam tuti nem lenne életképes a hisztiző,  zsaroló gyerek, mert én pikk-pakk lerendezném. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy, de én alapból nem szeretem, a hisztis, elkényeztetett gyerekeket, meg a szélső liberális nevelést. 

Azt meg pláne nem, ha a  gyerek irányítja a szülőket,  s ezen utóbbiak nem tudják fegyelmezni a kölyköt. Nálam gyorsan megtanulná, hol a határ, s nagyon szarul fog járni,  ha tovább folytatja a hisztit... 

Én sajnos náthás voltam, így nem is mentem be velük a vízbe, de jól éreztem magam. 

...

08.20 - 23;

Vonattal kiutaztunk Gáborral ketten Münchenbe. 

München nem egy nagy was ist das, aber jól elvoltunk. 

Szombaton pedig Nürnbergbe utaztunk. Az nagyon tetszett mindkettőnknek. Nagyon jól éreztük magunkat. Szerintivaló, hangulatos az óvárosa. Nem csodálom h a Nácik nagy kedvelt városa volt. 🙄🙂

Negatív tapasztalat volt viszont, h sok helyen nem lehet kártyával fizetni. Münchenben sok volt a lezárás, felújítás az utakon. Nah mondom. Itt is biztos ilyen 99% Karácsony féle vezeti a várost. 😅😂 ( Viccelek. Amúgy Karácsony párti vagyok, s rá is fogok szavazni.)

A másik érdekesség, h imádnak feltűnően és hosszan bámulni a németek! Amikor Münchenben a buzi negyedben voltunk, hát ott konkrétan megerőszakoltak minket a szemükkel. 

Főleg Gábort, h ki van gyúrva. 😅

A kedvenc helyünk egy mini kis jelentéktelen tér lett a Gärtnerplatzviertel. Nagy élet volt itt esténként. Olyan mint nálunk a Gödör környéke, csak miniben. 😅

Amúgy kissé szerencsétlenek is voltunk, mert először nekem vízhólyagosodott be az egyik lábújjam, így csak sántítva tudtam menni, mert fájt. 

Másnap meg Gábor lépett rosszul a lépcsőn s úgy kibicsaklott a lába, h összeesett, s csak segítséggel tudott felállni, de szerencsére nem lett komolyabb baja. 

Csúnyán bedagadt neki, úgyhogy mindketten sántikálva jártuk a várost. 😅😁

Tervben volt, h hazafelé bevesszük Salzburg városát is, de nem fért bele az időnkbe. 

Szóval Amszterdam, Berlin, Bécs mellett Salzburg is felkerult a meglátogatandó listára. 😊✌️

Érdekel még Hága és Frankfurt am Main is. 

Azért is akarjuk ezeket a városokat megnézni, mert ha tovább folytatódna itthon ez a helyzet, ami megy már 11 éve, akkor lehet kikötöznénk a fent említett városok valamelyikébe. Mondjuk Salzburg az csak mint turista szempontból érdekel, de a többi az munka szempontjából is. 

Jelenleg az az elképzelésem, h legalább B1 szintet jó lenne elérnem németből, h kereskedelemben eltudjak helyezkedni. Legideálisabb az lenne, ha a luxus értékesítésbe visszatudnék menni. 

Most A2-n állok. Nyáron abbahagytam a tanulást, de most (szeptemberben) újra kezdtem/folytatom. 

Sok szót kell tanulni. Meg a beszédet kellene gyakorolni, mert azzal sehogy se állok. 😕

...

Szeptember 11 - Szombat;

Jó volt itthon. Apum bátyáméknál van. Nyugalom volt. Sokat sétáltunk. Megnéztük a régi földjeinknek egy részét, mert sokat álmodok már megint a gyerekkoromról, s mivel jó idő volt, megértem anyumat, h menjünk már el s nézzünk szét. 

Sok földünk volt. Csupa ugar már minden. Már csak nagyon kevesen művelik őket. 

Sokat beszélgettünk arról, h már mennyire más ez a világ. De hát mindig minden változik. Ez az élet rendje. 

... 

Melóban minden okés. Szeretek bejárni, szeretem a helyet, a munkát, a tulajt. Minden döfi. Élvezem. 😊

Gáborral is ugyanígy. Minden szuper. 🙂

... 

Augusztus utolsó hetében lebetegedtem. Gábor beteg lett miután hazajöttünk Münchenből. Mire ő kijött a náthából, addigra én meg elkaptam, s én voltam szarul 1 hetig. 

Bicajról tömegközlekedésre váltottam, mert se kedvem, se energiám nem volt biciklizni, elektromosság ide v oda... 

Nah! Nagyvonalakban ennyike! 

Csók! 

😘❤️

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

 2014.12.24

...Karácsony...

Vacsi, megrakva az asztal roskadásig mindenféle kajával.
Agyam bekattam.
Ország és világ szerte meg éheznek!
De nem kell itt nagy dramaturgiát kreállni! Elég gondolni csak kis hazánkra.
Hetek, ha nem hónapok óta az egyik main hír, h h megnőtt M.o-n a mélyszegénység, mely különösen a gyerekeket súlytja....
Lelki világom padlót fogott.
Sült a pofámról a bőr, miközben néztem a megrakott asztalt.
Étvágyam elment, nyúltam az alkoholhoz...
A gondolatok csak úgy süvítettek át a fejemen.
Gondoltam anno, h összeszedek pár alig hordott holmoit, s odaadjuk valami segély szervezetnek valahol.... ....valamikor.
Teltek a napok, hajtotam a mókuskereket...
...v vagy ő hajtott engem?....

Fasz tudja! Itt van karácsony, bátyámnak az a legnagyobb baja, h az anyám által ráerőszakolt 2 napos(!) böjt miatt nem evett húst, s h most végre már ehet, csak el nem tudja dönteni, h mit milyen sorrendben?!....

Szörnyű! -.-" :S
Nyugi Rion! Nyugi! Tudooood. Türelem, engedd el meg hasonlóóóóóók!

A gyomrom fordul fel, s mindjárt visszahányom, amit eddig megettem!

Undorodok attól is, h ilyen faszságok járnak az eszemben!
Álszenteskedem itt, mint valami vallásos, holott a hideg ráz a vallásoktól!

Mi a fasz bajom van? Miért jutnak ilyen dolgok az eszembe, s miért érzem magam szarul?
Miért nem szarom le, v folytatok strucc politikát, mint szinte mindenki más?!

Ismét könnyes szemmel telik az idei karácsony.
Valami mindimegrohan nagyon erősen karikor...

Mi a baj?
Áááá csak nagyon erős a tormaaa....
Asztaltól fel, köhögcsélés, orrfuvás, napaliból konyhára le.
Na nagyon gyorsan nyugodjunk le a picsába, s szedjük össze magunkat, mert am is undorodom ettől az egész érzelgős énemtől!

...
Este azon kapom magam, h mormolom az imákat, s fújom a jókívánságot, s szórom az áldásokat a föld minden élőlényére. ( Om Mani Padme Hum )
Kisírom magam, holott azt se tudom, h pontosan miért?!
Mindenért, s mindenkiért!
Mi vaaaaan?!

Zaklatott a lelki világom, tele van a fejem mindenfélével.
Okééé!
Medizzünk. Aaaah! Tuti bealszok most a meditációtól.
Oks. Akkor ragadjunk tabletet s pötyögjünk. Az is gondolattisztító és nyugatató, lelki, szellemi takarítás.

Aztán végül utólag annyit tudtam segíteni lelki világomon, h a Fókusz Plusz és már nem tom melyik szervezet összefogásával telefonon lehetett adakoznina rászoruló családosoknak.

Jó párszor felhívtam őket, s remélem, h 2015ben már fizikálisan is fogok tudni segíteni valahogy, valamit rászoruló embertársaimnak.

Am szinte biztosra veszem, h sokan furcsán, ferde szemmel és negatív gondolatokkal olvashatják ezeket a fentebb leírt sorokat, h mi a szarról írok én, de hát ez is én vagyok, s nem szégyellem az érzéseim. Ez van.
...

Am karácsony estéjén egyedül aludtam a szobámban, ( elég szarul is aludtam ) s szembesültem vele, h már annyira természetes a számomra, h Norbival alszom, h nem tudok olyan "normálisan" alukálni, egyedül...

...

Tv kapcsolgatás közben véletlenül ráakadtam a nővérem huga című filmre, ami eléggé felkavart, s végigríttam az egészet. Szo ajánlom figyelmetekbe!

...

Papám kari délelőttjén ellátogatott hozzám. Bátyám felhozta kocsival Pestre.
Rossz és fájó volt látni, h szegény öreg 2 bottal már alig tud menni, s h milyen lassan csoszogott. Kb 20 percbe telt még a kocsitól felértünk a lakásba, ami kb 2-3 perc. Nincs már erő a lábában. 80 éves, s 14 éve nem volt már Pesten, s most feljött, h megnézze milyen lakásom van. Jó érzés, h

itt volt, s csináltam róla sok fotót, s együtt, kettőnkről is készült kép. Jó lesz majd visszanézegetni ezeket... :')

...

25.én estére már vissza is utaztam Pestre. Bátyám kísért ki az állomásra s útközben beszélgettünk erről-arról. Feljött a barátnő téma is... Mondta, h még soha nem látta a barátnőim, meg nem is mutattam be egy lányt se senkinek a családból. Azt mondtam neki, h mert nem sikerült megtalállni az igazit, meg jönnek mennek, de ha nagyon látni akarnak lányokat, akkor negyed évente bállíthatnék mindig mással, aztán csamcsoghattok...

Rákérdezett a fiukra is, s végül viszakozott miután nem mondtam azt ki egyértelműen, h nem vagyok meleg, s azt mondta, h nem akar végül tolakodni, de bármi is van én akkor is a testvére vagyok...

Ezzel vége lett ennek a témának. Én zavarba jöttem annyira, h a torkomon akadt a szó, s így végül egy darabig csak némán ballagtunk. :)

Szo nem tom... Félig coming out feelingje volt, de a vidéki 30+os hetero férfiak meg elég naviak és vakok ilyen téren szo fasz tudja...

Legszivesebben ott rögtön elmondtam volna neki, mert ez egy remek kínálkozó lehetőség lett volna, de anyumra való tekintettel nem bújtam elő végül, mert ő meg azt kéri, s ahhoz ragaszkodik, h ne mondjuk el másnak a családban, s elég ha csak ő (anyum) tudja...

...

Egyik ismerősömnek meghalt a párja. Nem nagyon tudok részleteket a történtekről, s annyira nem is vagyunk szoros kapcsolatban, csak az eset után pár nappal értesültem a tragédiáról.

Aztán teltek a napok és a hetek, s ez idő alatt ( kb 1 hónap leforgásáról van szó ) egy idő után, egyszer csak arra lettem figyelmes, h egyre szarabbul alszom, s egyre többször gondolok Diára, az ismerősömre, ki elvesztete a párját....

Eleinte nem is akartam foglalkozni ezzel, de csak megszólalt mindig a lelkiismeretem, h "Dia!"
Írni kéne neki...

De nem írtam, mert hát mit írjak? Nem vagyunk olyan kapcsolatban, h írjak neki, meg am is tök kellemetlen nekem ez az egész, azt se tom, h ilyenkor mit és h szokás... :S
(Anno halálesetekkor mindig anyum imtézett mindent, s nekem gyerekként semmi dolgom nem volt ugye, s egyáltalán soha nem is vol ilyenekkel dolgom, tapasztalatom.)

Aztán hetek teltével már annyira "eldurvult" a helyzet, h Diával álmodtam, h felriadtam s ő járt az eszembe.

Aztán írni akartam neki, de láttym, h felfüggesztette FB fiókját...

Felcsilant a remény, h oh jól van akkor, mégse beszélek vele...

Megint eltelt pár nap, s  csak nem tjdtam lenyugodni, s egRe vadabbul jöttek a gondolatok, h  "ÍRJ A DIÁNAK! ÍRJ DIÁNAK! ÍRJ DIÁNAK!!" s végül volt lakótársamtól kértem el Dia telószámát, elérhetőségét, s írtam neki viberen.

Kiadtam magamból mindent, ami bennem volt, s amit úgy éreztem, h el kell mondanom.
Szo kissebb regényt írtam neki, a gyász és az elengedni tudás fontosságáról, h a lélek ne ragadjon itt az erős érzelmek miatt, s h tovább mehessen haza, s még megspékeltem a halál utáni egyetemes törvényekkel...

Dia rögtön látta is, h írtam neki, s válaszolt is.
Beszélgettünk egy kicsit, s mikor úgy éreztem, h leírtam mindent, mit lekellett, elbúcsúztam tőle.

Ahogy ezeket kiírtam magamból, nagy kő esett le a szívemről, de igazán csak este lett vége, mikor lefeküdtem aludni, mert konkrétan pityeregve aludtam el...

De azóta minden ok, s nincs belső szorongásom, s nyugodtan alszom, s normalizálódott a lelki világom is.

Visszatértem ismét a meditációhoz is, kb 1 hónapos kihagyás után.

...

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Albi, meló, lakás, balhé, gondolatok, érzelmek;

 

Idézet mára:

„Amit mások mondanak és tesznek, az a belső valóságuk kivetítése, a saját álmuk. Ha nem veszed magadra a szavaikat és cselekedeteiket, nem leszel áldozat, nem szenvedsz fölöslegesen.” – Ismeretlen

 

Noncsinak felmondtak munkahelyén június végén és még aznap hazautazott. Ez pont aznap volt, mikor beadtuk a bankba a hitelkérelmet… Elég lesújtó volt, s utána napokig magam alatt voltam, h csak úgy hipp-hopp eltűnt Noncsi az életünkből… :/

Elég nagy anyagi megterhelés lett ez így nekünk Norbival az albi miatt, de hát ez van. Noncsi most nyaral otthon, aztán reméljük mihamarabb visszatér közénk.

…

Július elsején volt egy éve, h a cégnél dolgozom. Eléggé vegyesen csapongnak bennem az érzések. Sok jó embert ismertem meg, kik már nincsenek velünk, s nagyon hiányolom a régi teamet.

Egyik éjszaka pont erről a régi teamről álmodtam. Együtt volt a szuper csapat. Házibuliban iszogattunk, nevetgéltünk, szórakoztunk, mint a régi szép időkben.

Úgy hiányoznak nekem azok az idők, ahogy egy háború ideje alatt hiányozhat a régi szépséges békeidő… :/

Egy korszaknak vége lett az biztos.

…Melóban is….

 

…Meg az én privát életemben is.

Fél lábbal már kint vagyok a Corvin albiból. 2 év után elhagyom ezt a lakást is…. :/

Kedves emlékek fűznek ide, s eléggé fájó dolog, h ennek is vége.

Sok jó házibuli, szép boldog emlékek… :/

Igen…. … Elég nehezen viselem a változásokat, még úgy is, h tudom, h a változás az jó. A változás mindig jó, mert azzal csak tapasztalunk, fejlődünk.

Csak én nagyon ragaszkodó típus vagyok, s ezért nehéz és fájó dolgok ezek nekem… :/

Augusztus 10.ig kell elhagynom az albit s átköltözni immár a saját lakásomba.

Néha tűkön ülök, s mehetnékem van, néha meg semmi kedvem elhagyni… :/

Úgy vagyok vele, h most kintebb fogok élni. Megvannak annak is az előnyei és a hátrányai is. A tisztánlátó által elmondott dolgok is mind beváltak, megvalósultak eddig. Amik meg nem, ott mondta is, h vagy így vagy úgy lesz, mert az én döntéseimen, lépéseimen múlnak a dolgok, s az ember élete nem eleve elrendelt, s tele van válaszutakkal, s minden ok-okozat függvénye.

Szo most a külvárosban fogok élni, s ha majd úgy alakul, úgy gondolom és érzem, akkor majd 5-8 év múlva beljebb költözöm, ha akarok majd egyáltalán.

Most az volt a fő szempont nekem, h legyenek lakótársaim, mert nem akarok egyedül lakni. Ha akartam volna, akkor a belvárosban is vehettem volna egy kis lakást, de első lakásként most ezt így láttam a legjobbnak.

4. lakótársnak jelentkeztek többen is, de egyikük se volt az igazi, s így tovább vártam, s most van 2 potenciál is.

Anyummal már megrendeltük a bútorokat. Hamarosan kiszállítják. A lakás is hamarosan az én nevemen lesz, megkapom a kulcsot, aztán lehet hurcolkodni, pakolászni…

Annyi lomunk van, h őrület! Már most szelektálgatok, s dobálgatom kifelé a fölöslegesen tárolgatott cuccokat.

A lakásba már az asztalos elkészítette a nagy 3 méteres gardrób szekrényem. Végre van egy nagy szekrény, ahová lehet majd pakolni! Annyi ruhánk, és cipőnk van, h egy kisebb falunak is elég lenne!  

…

Anyum fent volt szombaton. Az utolsó kört futottuk. A hátra maradt hűtő és mosógép kínálatot néztük át. A lényeg, h a hűtő az marad, amit a neten találtam.

Mosógép pedig Euronicsből lesz whirlpool.

Továbbá találtam 2 jó dolgot is, miket/kiket nagyon várok a lakásba!

Egy robot porszívó és egy robot felmosó! Kis padlócirkálóim lesznek! ^^

A családtól + mamáméktól úgy is kapok majd lakásavatós pénzt, s a áruk egy részébe jó lesz. Ajándéktárgyakat akartak venni, ami hasznos lehet a lakásba, de kikötöttem, h adják ide inkább pénz formájában, s majd én megveszem ami kell és jó és tetszik, s úgy fogom elkönyvelni, h tőlük van, s rájuk emlékeztetnek majd ezek a kis aranosz maszinák.

Am anyummal elég durván összevesztem, s kikelt magából és sírva, őrjöngve hazarohant.

A dráma queen azért viharzott így el, mert kissé sok a kiadásom, s sokat kell majd havi szinten is költeni, törleszteni a házra, és kifakadtam.

Anyum jött az állandó szövegével, ami már a könyökömön jön ki, ha bárkitől meghallom; “ Legalább saját lakásod lesz! A tiéd lesz!”

Igen. Szép és jó, csak kurvára nem fogom fel és nem érzek az egészből semmit csak azt, h a havi 30-40 e ftos kiadásom helyett, 60-80 e ft lesz!!!

Meg felróttam neki, h ez is neki köszönhető, mert 4 éve, mióta Pesten élek csak a kibaszott lakásvásárlással rágja a fülem! Most tessék! Itt van! Örülhet! Én meg szophatok 8 évig! A faszé hallgattam rá, s kezdtem bele ebbe az egész szarságba!

Ez egy gallon olaj volt a tűzre, s így lett a bumm!

Anyum most azon van, h lefújja az egészet. Inkább bukjuk el a milliós foglalót, s adja el a közvetítő a lakást másnak, de még nem vagyok megérve a saját lakáshoz…

Persze ezt nem akarom, s riadóztattam a családban mindenkit, h beszéljenek a fejével, de egyelőre elég makacs és kitartó a durcis, gyerekes elvei mellett.

Ha más nem fogom magam, hazamegyek az engem megillető takarékpapírokért, s elhozom! Nem azért szenvedtem annyit, h a fináléban lefújjuk az egészet! Hagyjad mááár!

Anyumnak kissé gyenge az idegrendszere. Nem tudtam, h ennyire, de most már tudom, s meglesznek a jövőben a következményei…

…Utólag belátom, h erős sarkítás volt, s nem így kell felfognom, de akkor mikor szembesültem, h mennyi pénztől esek el, s a sok pénzem, mi tartalékban kamatozott, most szépen elpárolog, így kissé kétségbeestem s így jöttek elő belőlem ezek a hibás gondolatok, s persze egyből anyámat hibáztattam, mert h ő zaklatott állandóan a beteges lakásvásárlásával…

…Igen…. … tipikus bika vagyok… Nem szeretek megválni a dolgaimtól! A tartalék pénzemtől meg pláne nem!… :/

Nem egyszerű a lakásvásárlás. Így a fináléban meg az edzettebb idegeket is kikezdi…

Viszont előbb-utóbb én mindenben meglátom a pozitívumot. Nagyon sokat tanultam az elmúlt hónapokban, nagy változásokon mentem át szellemileg is és hamarosan materiálisan is ugye, s a felnőtt életbe való egyre nagyobb elmélyedés okozta félelmet is már kezdi felváltani a belenyugvás, az elfogadás és sodródom az élettel.

 

„Ahogy életed szakadatlanul új és új kérdéseket vet fel, egyben új válaszokkal is szolgál – ami terjeszkedést idéz elő. Ahogyan életedben új és új problémák merülnek fel, egyben új megoldások is születnek, ami szintúgy terjeszkedéshez vezet.” – Esther és Jerry Hicks; Belépés a vonzás örvényébe

 

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Balcsi, meló, lakás, ember típusok-csoportok, gondolatok;

Idézet mára:

- „Amikor az életed olyan helyzet elé állít, melyben világos új kérdés fogalmazódik meg benned, akkor újabb terjeszkedésbe kezdesz, s még ha úgy tűnik is, hogy a kérdésedre nem létezik válasz, azért biztosan haladsz előre a személyfejlődés útján.” – Esther és Jerry Hicks; Belépés a vonzás örvényébe

A héten voltunk Norbival a Balcsin. 3 napot voltunk.
Az érkezésünk napján sétálgattunk a városban.
A második napon már jobb idő volt. Hajóval átmentünk Balatonfüredre, s onnan Tihanyba.
Először voltam Tihanyban. Nagyon tetszett, annak ellenére, h eléggé egy mátrai kis falu feelingje van….
Nagyon jól éreztük magunk ott, bár futva távoztunk.
Épp, h elértük a hajónkat! Barangoltunk össze vissza, s alig találtuk meg a kikötőhöz vezető utat. Norbi már viccesen hisztériázott, h; ÚRISTEEEEN! ELTÉVEDTÜÜÜÜNK!”
Esténként koktélozgatunk, vacsiztunk, meg játszottunk mindenféle hülye utcai játék gépekkel. Szórtuk a pízt feszt!
Itthon majd szívrepedést kaptam, mikro megnéztem a Koin nevű pénzügyis alkalmazásomban, h mennyit költöttem!
Az a helyzet, h én már minden pénzt a lakáshoz mérek, s azt látom csak, h; húúúú, hát én ebből ezt meg azt tudtam volna venni a lakásba!  
Am az utolsó nap tudtunk csak fürdeni a balcsiban. Akkor volt jó meleg idő. A balcsi hüvi volt, de pár perc szenvedés után mindig jólesően pancsiztunk.
Jól leégtem. Szerencsére nem fájt annyira, csak az első nap, most a rohadtul viszketek minden hol fázisban tartok. Sok folyadékot iszom és kenegetem magam, de gyorsan beszívja a bőröm a kenőcsöket.
Am Norbi fizette nekem szülinapi ajándékként a hotelet, ami a parton volt.
Kissé am gyereknapnak éreztem ezt a három napot…
Norbi mindig kihisztizte magának azt, amit akart, mert ha nem az volt, akkor volt kemény durcizás…
…
Melóban, bármily meglepő, de nagy változások mentek végbe.
Sok embert elbocsájtottak, s nagy átalakulások, formálódások mennek végbe nálunk, de úgy érzem, h végre már ráléptünk az előrehaladás, a fejlődés útjára.
…Sok dolog bevált már ezen néhány hónap alatt, amit a tisztánlátó mondott nekem a tavasszal…
…
Anyum feljött hétvégén s elmentünk kismillió bútorüzletbe. Lejártuk a lábunk, de hát nem egyszerű választani…
Sarokkanapét, ágyakat, és nappaliba való tv állványos szettet néztünk.
Jó lesz ha már túl leszünk mindezen, de 2 héten belül muszáj mindent megrendelni, mert méh legyártják, elhozzák az kb 3-4-5 hét, akkor meg már költözni fogunk!…
A héten szedem össze a bankba szükséges papírokat, az ügyvédhez is elkell menni szerződést módosítani, mert végül nem a Rafiba megyek, hanem az FHB-hez, mert ott 5 évig fix a kamatperiódus, s hosszabb távon az biztosabb s kedvező a havi törlesztés tekintetében.
Szo elég sok intézni való van. Jah! És még hűtőt és mosógépet is venni kell! -.-‘”
…
Valamelyik hétvégén otthon is voltam vidéken, s érdekes gondolatok fogalmazódtak meg, álltak össze bennem.
Az egyik bátyámnak köszönhetősen született meg. Otthon voltak most ők is, és döbbenten szembesültem a ténnyel, h mekkora ég és föld különbség van köztünk!
Szo, ami most jönni fog téma, azzal természetesen nem akarok senkit se megsérteni, nem kell vele egyetérteni, s nem is általánosítok vele.
Az egyik gondolat, ami megszületett bennem, az az, h párhuzamot lehet vonni az értelem és az evés között!
Természetesen ilyen téren is, - mint mindenben – fokozatok és(!) kivételek vannak.
A lényege és a fokozata amire én gondolok most, egy kis szűk réteg, méghozzá olyan emberekre gondolok – mint pl.: bátyám is – akik szeretnek ZABÁLNI(!) és büszkék erre!
Több ilyen embert ismerek, s elmondható mindahányukról, h hát nem egy nagyon értelmes emberek….
Itt szeretném kihangsúlyozni, h vannak olyan ismerőseim is, akik teltek, de mégis értelmesek, okosak, intelligensek.
Nem alkat kérdése ez, hanem inkább az étkezési szokásé, ételhez fűződő viszonyé.
A különbség a két kategória/réteg között abban látszik meg, h az egyik csak szeret enni, de nem dicsekszik ezzel, nem büszke rá, s nem tetszelegnek a Döbrögi szerepben, mint a másik csoport.
Valljuk be… … Döbrögi se egy nagyon szellemileg fejlett koma volt…
Biztosan a vékonyakról is lehet hasonlókat írni, de ennek az a lényeg, h az emberek étkezési szokásai rengeteget el árulnak, mondhatni el ordítanak az adott lény szellemi szintjéről…
És azt is szeretném kihangsúlyozni, h ezzel senkit nem ítéltem el, s nem minősítettem le, hisz ki vagyok én h ítélkezzek mások felett?!
Tényekről, észrevételekről, tapasztalataimról írtam.
Ugyan ez mondható el a másik észrevételemmel kapcsolatban is!
Ez a egyedülálló-egoista csoport.
Azt veszem észre, h minél több ideje egyedülálló valaki, minél magányosabb, annál nagyobb az egója! Itt is vannak fokozatok és… …kivételek…
Ahogy a párkapcsolatban lévőknél is találni egositát. Persze. Csak én most nem róluk írok, hanem arról a nagy rétegről akik egyedülállóak s nagy egót növesztetek védőburokként maguk köré.
Oldalakat tudnék mindkét… … csoportról írni.
Mostanában valamiért többet vagyok egyedül, többet tudok meditálni, gondolkodni, visszaemlékezni dolgokra.
Sok emberel beszélgetek, bár inkább hallgatni szeretem őket. És megfigyelni őket. Sokszor nem is tudatosan teszem. Vagy észre se veszem, de az esti rövid… …relaxációimnál van olyan fázis, amikor visszaemlékezek az adott napon történtekre, s akkor figyelek fel dolgokra, jutnak eszembe másokról érdekességek.
Számomra nagyon hasznos ez.
… Bár pár közelebbi kolléga felfigyelt rá s meg is jegyezték, h mostanában nagy szótlan vagyok, s nem keresem az emberek társaságát. Ami részben igaz is meg nem is. Szeretek egyedül lenni az igaz, meg velük is csak, melóban nem agyon szeretek “gengelni”, meg nem is igazán nézik jól szemmel a vezetők sem, így egyedüllétemkor is tudok “magamba szállni”, s ezért láthatnak olyannak, amilyen…
Mind1…
Lényeg, h persze ember függő, de én most jövök rá, h ennyi árulkodó jel van, amiről meglehet ismerni az embert…
És idővel mindig visszaigazolják a megérzések, a gondolataimat a tények…
…
Végére pedig összehordva mindent;
- Ismét kurva sokat olvasok. Vettem pár könyvet megint, de most csak azért, mert szülinapomra könyv utalványokat kaptam bátyáméktól. Jó úgy vásárolni a boltban, h látom a polcokon a könyveim, h áááá már ez is- ez is és ez is megvan!
- Mostanában elég jól vagyok energetikailag. Sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam.
- Érzem a közelgő változásokat, s már ez ad nekem egy alap állandós energiát, zizgést.
- Sok olyan dolog történik velem, amit korábban nem csináltam. Új területeken mozgok, élek, tanulok, fejlődök, tapasztalok.
Csók!
Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Betegség, meló, lakás, Cersei, befordulás;

Idézet mára:

„Az életet csak hagyni kell - áramlani, történni, zajlani. Hozza majd azt, amire szükséged van. Az ölelést, a mosolyt, a találkozásokat, mindent. Egy percig sem kell azon görcsölni, hogy vajon jön-e az, amire vágysz. Semmire sem vágysz véletlenül, még szép, hogy úton van. A kérdés a hited. Hogy tudod-e táplálni addig, amíg kell, hogy ki mersz-e tartani mellette.
A legszebb pillanatok ott vannak előttünk, minden egyes nap. Körbevesznek, meghatároznak - ha hagyjuk, ha észrevesszük, ha megengedjük nekik, hogy jöjjenek. Áramolnak ők, nem kell kérni. Jön minden, csak hagyni kell, és nem elvárni. Nem akarni, nem követelőzni, élvezni azt, amit kapsz.
Hallgatni kell a szívedre, arra, hogy mit súgj, merre menj. Ha megy, jönnek a csodák. Hallgass egyszer rá, meg még egyszer, legközelebb nagyobb csoda jön majd, mint előtte. Ne várj el, csak hagyd, hogy az érzéseid vezessenek egyik lépésről a másikra. Mert aztán azok juttatnak el oda, ahol lenned kell. Oda, ahol boldog leszel. Hagyd, hogy összeálljon a világod. Lehet, hogy lassú lesz, na és? Van időnk.„

 
2 hétig beteg voltam. Jól benyeltem valamiféle bakteriális vírusos fertőzést. 3 napig lázas voltam, ami még nem volt velem, mert máskor mindig egy éjszaka alatt átment rajtam a láz.
…
Voltam ismét a cégünknél 3 napos továbbképzésen, aminek örülök, mert kevesebbet vagyok bent melóban, ahol ugyan is elég nagy a feszkó. Nagy elbocsájtások lesznek, s finoman fogalmazva eléggé nyomott a levegő odabent…
Az a baj, h nem igazán lehet így haladni, tervezni lakásvásárlásom ügyében, de hiszem, h a fentiek így akarják, s minden okkal történik…
…
Anyum és apum volt fent mostanában kétszer is. Megnéztünk 2 lakást. Mindkettő panel és mindkettő tetszett. Az elmúlt 2-3 hétben igen aktívan belemelegedtem a keresés, nézegetésbe. 10-13M körüli lakásokat keresek. Leginkább a Kerepesi út környékén találok szimpi, szép lakásokat, az Örs vezér tér vonzáskörzetében, 14, és 10. ker határában.
Kíváncsi leszek, majd, h mikor és milyen lesz majd a lakásom. Már nagyon szeretném letudni ezt az egészet, mert ez is nyomasztó ám, na meg költözni is szeretnék már végre.
Jövő héten intézzük majd a fundamentát és hiteltanácsadóhoz is szeretnék eljutni.
…
Húsvét vasárnap délután hazamentem. Otthon volt Bátyám fia is, szo volt program.
Jó volt otthon lenni. Sosincs kedvem hazamenni, de aztán ott lévén rájövök, h nem is annyira vészes, aztán visszajönni, meg fájó szívvel szoktam elbúcsúzni… :/
…
Am egyre inkább érzem azt anyumban, h belülről full ugyan olyan, mint Cersei Lannister!… Sokat beszélek vele, s látom, érzem, h egy igazi anya oroszlán. Mozgatja a szálakat a saját és fia érdekében, s foggal körömmel ragaszkodik az elképzeléseihez, s jaj annak, aki az útjába mer állni!
…
Hétfő délután jöttem vissza. Az öregekkel is lebeszéltem a lakásvásárlás témát, s végre tisztázódott, h akkor mennyivel szálnak be és mennyi önerővel rendelkezem, s kezd körvonalazódni, h mennyi hitelt kell felvenni, mennyi évre. Kb 7-8M-ra lesz szükségem és 8-9 max 10 évre venném fel. Igen. Lekötném magam egy “kis” időre…. :/
…
Betegségem óta nagyon alfában voltam/vagyok. A lelkem, ill a fentiek nem engedték/akarták, h gondolkodjak, így nyugalomba, alfában voltam, s nem érdekelt semmi és senki. Tudattalanul ezzel az alfa állapottal egyfajta burkot és “védelemi állapotot” kreáltam magam köré. Csak úgy voltam és éltem.
Rengeteget olvastam, meditáltam, merengtem. Nem egészen voltam “itt”…. :/
Norbival való kapcsolatomat ez kissé megviselte, mert kurvára szartam rá is sajnos, s eléggé eltávolodtam tőle. Erre azután jöttem rá, mikor ismét visszatértem a mókuskerekes munkás életbe…
Szép fokozatosan szembesültem azzal, h az élet több területén bizony összecsaptak a fejem felett a hullámok.
Teher alatt nő a pálma. Összejöttek a gondok, azokon a számomra fontosabb területeken, amik nagyon fontosak a számomra. Ilyen a lakás, munka, magánélet.
Mind a 3 területen fullra bizonytalanul érzem magam. Bizonytalannak, amit egy bika nehezebben visel, mint az átlag, de most nem vagyok úgy kétségbe esve, mint ahogy szoktam. S ha felteszem magamnak a kérdést, h h nem félek, mikor ma holnap dominóként dőlhet be sorjába mindegyik, akkor legbelülről az az érzés jön, h mert nem tartok valójában egyiktől se. Bármi is lesz, abból csak tanulni, fejlődni fogok. Lassan egy olyan góc csomóponthoz fogok érni, ami egy fontos állomása lesz az életemnek. Ezt tudom és érzem. Ezért is vagyok gyakran olyan… …”lebegős, könnyű, nem vagyok egészen itt” állapotban. Nem tudom érthetően leírni, megmagyarázni, de biztos sokan tudják miről beszélek….
…
Társadalmi célú hirdetés;
Mióta gyógynövényes, fluorid mentes, bio fogkrémet használok, azóta nem vérzik a fogínyem! Kipróbáltam a sok reklámozott gyógyszertári, dorgériás hiper - szuper fogkrémeket. Szart se ért egyik se!
…
Csók!
Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Akvárium, Norbiéknál, Házibuli, Alter

Idézet mára:

‎”Akit érdekelsz, az keres téged. Aki látni akar, talál rá időt. Aki akar téged, az megtalál. A többi… csak kifogás!!”

Március 1. Csütörtök:
Találkoztam a legjobb barátommal. Kiültünk az Akváriumhoz (volt Gödör) sütkérezni, iszogatni. Beszélgetésünkkor gyakran felszokott jönni 1-1 érdekes, elgondolkodtató téma… Most nem akarom leírni, h mi, mert elég hosszú lenne.
Este megint a régi kertvárosi általános iskolámmal álmodtam. Nagyon gyakran álmodom életem azon korszakáról, mikor Kertvárosban éltem. (Általános iskolás korszakom.) Elgondolkoztam azon is, h vajon miért van ez. Egyelőre csak az a válasz “jött”, h mert életemnek talán a legszebb, legnyugodtabb, felhőtlen, legboldogabb időszaka volt.
Ott csak akkor voltam szomorú, ha fekete pontot kaptam, vagy egyest. (Meg, ha nemértettem a matekot. :) )
Szerintem minden embernek megvan az a korszaka, amire szívesen visszaemlékszik, s elmosolyodik, kellemes érzés fogja el akkor. Nekem ez az a korszakom. :)
Március 2. Péntek:
Este együtt mentünk haza Norbiékhoz.
Szeretek náluk aludni/lenni. Reggel madárcsicsergésre és napsütésre ébredtem. Annyira jó indult ezáltal a napom! :) Szeretem a napsütést is és a madárcsicsergéseket is imádtam mindig. Ettünk finom vadast és zsemlegombócot, meg valami sütit, aminek nem ugrik be a neve, de 3-at egymás után be is vágtam annyira jó volt. Szerintem még nem is ettem olyat. :)
Aztán megkaptam az ajándékom is. Csinált nekem is egy ugyan olyan karkötőt, ami neki is van. Ez olyan kicsit, mint a Love-os nyaklánc. A "lo" van az egyiknél "ve" a másik félnél. :) Szo örült a buksi fejem. :)
Március 3. Szombat.
Napközben ugye Norbiéknál voltunk. Este jöttünk át hozzánk készülődni, mert mentünk Csiguszhoz házibuliba. Jó volt ismét a barátokkal együtt lenni, iszogatni, beszélgetni. :) Szeressük Őket. :)
Az Alterbe kicsit késve értünk, bár részben azért is, mert mi Norbival még felugrottunk gyorsban hozzánk. + Ismét felvettem a nyáron hordott, általam nagyon kedvelt zöld siltes sapim. Már ment a show, mikor leértünk, de még Dömpi bevezetője ment, s mivel Norbi kegyetlenül előre tolakodott a “törzs területünkre”, a színpaddal szembeni bal oldalhoz így az első sorba kerültünk, s Dömpi meg is interjúztatta Norbit. :)
Később beszélgettünk is vele, mert ismer minket, mivel a lakótársammal jóban vannak, s Dömpi szokott is hozzánk jönni, meg be is mutatott már minket Dömpinek a lakótársam. Meglepődtem, h Norbi milyen közvetlenül, lazán beszélgetett vele. Én ilyenkor zárkózottabb vagyok kicsit. :) :$
Hát voltak lent dolgok az biztos! :S  Volt 2 srác kik szinte egymás után rám(nk) tapadt épp, h leértünk! Az egyiket összekevertem valakivel és beszélgettem is vele, de aztán észleltük Norbival, h valami nem kóser vele, s ott vége is lett egyből a beszélgetésünknek, mikor dzsinával kínált.

Megyünk tovább a pultok előtt a folyosón, mikor egy nagydarab magas, izmos srác megállított, megbökött, s mondott valamit. Ha jól emlékszem nem is volt magyar. Én egyből tovább is mentem. Norbi elengedte a kezem, s széttárta a srácnál a karját, h ez mi volt? Nah mondom itt nem lesz cirkusz! Visszamentem hozzá, megragadta a széttárt karját, s húztam magammal, h menjünk.
Az est folyamán többször is összeakadtunk ezzel a 2 sráccal, s mindig ott állt le táncolni, ahol mi. Eléggé idegesítő voltak, h szinte ahányszor odapillantottam, néztek. Gyakran volt az is, h ilyenkor leléptünk máshová.
Aztán telt, múlt az idő. Először Én voltam szarul, aztán Norbi lett! :D Nekem ki kellett menni az utcára friss levegőre, h jó legyek. Jobban is lettem. Norbi meg szarabbul, mert nem táncoltunk, csak álltunk, s nagyon érezte, h sokat ittunk…
Norbi meg is jegyezte, h nem látott még engem ilyen állapotban, mert eddig ahányszor voltunk bulizni, mindig csak Ő volt “jobb” állapotban. :)
Aztán volt persze kisebb összezörrenések, durci, de lerendeztük gyorsan, mert a szokásos kis hülyeségekből volt az egész.
Aztán volt egy furi, meglepő és egyben vicces jelent is. Az egyik barát, akikkel jöttünk bulizni, tánc közben megtapogatta a mellizmaim, s hirtelen Én is és Norbi is egyszerre kaptunk a keze után, s vettük le. Persze aztán vettük, h hülyülés volt, s nevettünk is, majd Norbi adott is rá egy nagy csókot. …It was funny…
Nah! Mára ennyi, mert rohanok ki a Keletibe most Anyum elé jön fel, hoz kaját, aztán délután meg melo ismét. :)
Csók!
Rion ;)
(K)

Anyák napi hétvége

 

Idézet mára:

"Örökké a Tiéd, örökké az Enyém, örökké a Miénk." - Sex és New York

Február 4. Szombat:

Hát nagyon jó volt ez a hétvége!

Szabad hétvégés voltam, s Norbi sem dolgozott.

Szombaton kelés után a kora délutáni órákban elindultunk Norbiékhoz.

Kint laknak egy külvárosi kerületben, szo utaztunk egy kicsit, s minél közelebb kerültünk annál jobban nőtt bennem az izgalom.

Am szép helyen laknak. Megvolt az Anyukának való bemutatás, ebéd, mentünk egy kört a környéken, s kimentünk a közeli játszótérre szánkózni is. Szánkónk nem volt, de úgy voltunk, h majd szerzünk! Szereztünk is! Egy papa jött ki unokájával, de az unoka inkább mászókázott, s mi addig elkértük a szánkóját! Sajnos csak kb.: 4-5-öt tudtunk csúszni, mert 6-kor bezárt a játszótér. :/

De nagyon jó volt. Évek óta már, h nem szánkóztam. Sétáltunk még utána a környéken, aztán hazaindultunk, mert lefagyott a lábunk.

Norbinak a szobájában van Tv-s  szinte végig azt kapcsolgattam. Jó, s furi volt csak úgy ülni a tv előtt s lesni ki a fejemből.

(Én már főiskolás korom óta (4 éve) nem nézek Tv-t, csak nagyon ritkán ha hazamegyek, de azt is pár percig van időm.)

Este megnéztünk 2 filmet, meg közben beszélgettünk is mindenféléről.   Mivel hülye “állatok” vagyunk így nyugtáztuk egymásnak, Norbi egy lajhár, mert annyit szeret feküdni és aludni (Meg hát Ő ugye egy fejlődésbe lévő szervezet. ) Én meg egy nyuszi vagyok, mert… … mert hát miről híresek a nyulak? Mit szeretnek, s csinálnak sokat??? … Hát nah, kérem szépen…

( “NA NEHARAGUUUUDJ! HÁ NE FELEJTSÜK MÁR EL, H HONNAN JÖTTÜNK?!” )

Aztán szembesültem azzal is a vendéglátásom alatt, (rég vendégeskedtem már én így  eképp bárhol is) h szénsavas ásványvíz, Sprite, és teán kívül mást nem iszok meg.

Február 5. Vasárnap:

11 körül ébredtünk. Este sokszor felébredtem, mert Én is nehezen alszok új helyen, s nehezen is aludtam el, mert nagyon szokatlan volt, h nem otthon alszom.

Kaptunk finom reggelit bundás kenyér képében, amit nagyon régen ettem, s nagyon szeretem. Majd elindultam haza, mert 13-ra a Keletibe kellett lennem, mert jött fel Anyum. Úgy volt, h csak Én megyek elé, mert szombaton Anyum azt kérte, h nem szeretné még Norbit megismerni, várjunk vele tavaszig, meg tartózkodott. Szarul esett, de nem erőltettem. Anyum ilyen, s kész. 50-en túl van, nem oly könnyű neki. Aztán pont szálltunk be Norbiéknál a liftbe, h lekisér, mikor hívott Anyum, s pár mondat váltás után úgy tettem le a telót, h gyerünk vissza, pakolj össze, s megyünk együtt Anyum elé!

Vártunk rá az egyik vágány végénél. Tittára mint a filmekben! Havas minden, szálingózik a hó, fagyoskodunk, izgulunk, mosolygunk egymásra. Beérkezik a (flirt) vonat, jön szembe a nagy tömeg, mi meg keressük anyum. Találkozás, bemutatkozás, go home.

Minden rendben volt. Megebédeltünk, abból, ami rengeted kaját felhozott Anyum, s gyorsan el is rohant az idő, mert 15-kor már ment is vissza haza.

Anyumnak szimpi volt Norbi, mint ahogy Én is Norbi Anyukájának. Jól esett, mikor úgy búcsúztatott el, h gyere máskor is! Volt mit kibeszélnünk Norbival este.

Anyum után kimentünk a MAAAARGITTT szigetre. Jól megfürdettük egymást, volt kisebb (poénból) verekedés, birkózás. Megnéztük a vadas parkot, a romkertet, aztán hazamentünk, mert átfagytunk.

Fürdés, forralt bor, s irány az ágy… … …Megnéztünk egy filmet, s Norbi szokásához híven már be is aludt…

Szo izgis, eseménydús, anyus napot tartottunk. Nagyon jól éreztem magam, s egymást is. Kár, h a jó dolgok, mindig olyan gyorsan eltelnek… :/

Csók!

Rion