Az előző részek tartalmából; 2024 A nyár első fele;

Nosztalgia. 

Szomorú, furcsa kettősség van bennem. 

Gyakran merengek el a szülőfalumom, lelkileg arra kalandozom. Hiányoznak azok a régi szép, felhőtlen, boldog gyermekkori idők. 

Ugyanígy néha a 2022, 2023-as éveimen is elszoktam merengeni, hogy mennyire jó, nyugis, kellemes éveim voltak azok, amikor csak napi 7 órát dolgoztam. Munka után a jóidőbe mindig mentem a múzeumkertbe, s ott tanultam, olvastam, chilleztem. Meg bicajjal jártam mindig dolgozni. 

De aztán amikor megyek vidékre, vagy Pestre, akkor meg azzal szembesülök, (milyen hülye szó már ez nem?! Szembe-sülök! 😅 😂 🤣) hogy semmi se olyan már. 

Budapest is már tele lett kulturáltan, viselkedni nem tudó prolikkal meg cigányokkal. 

Bömböltetik a zenét meg balhéztak a plázákban,  az utcán, a boltokban.  Szóval mindenhol! 

Legyen az külváros, vagy belváros. Mindegy!

Anno csak vidéken tapasztaltam ezeket, s nagyon szomorú hogy Budapestet is ellepték ezek a hordák. 

Megrekedtek azon a szinten ami még középiskolában menő volt.

Meg tele vannak agresszióval! Gyermekükkel is üvöltenek, meg rángatják őket veszettül. 

Persze nyugodtan meglehet vádolni rasszizmussal. 

Ha osztrák, német, magyar vagy akár milyen etnikumú proli nem tud viselkedni, azt is ugyan úgy megnevezem, s leírom, ahogy a Fideszes, meleg, nácit is nevén merem nevezni.

Az ilyen az szélsőliberálisokat is rühellem,  akik szívrohamot tudnak kapni, ha nevén mered nevezni a dolgokat... 🤦‍♂️

Szóval amikor hazautauom, akkor már nem az a feeling van, mint anno mikor ott éltem. 

Egyrészt Bécs, Ausztria után, Budapest, Magyarország már határozottan Balkán. 

Elszomorít hogy mennyire le vagyunk maradva, s mennyire szar körülmények között él az ország nagyja. 

Amikor otthon éltem is tudtam ezt, de így hogy többet ingázok a 2 ország között nagyon szembetűnő a különbség. 

Nem csak a környezeten, az épületeken, de az embereken is látni a lemaradást az igénytelenséget, a szegénységet. 

Pesten is és szülőfalumba is már idegennek érzem magam. 

Vidékről hiányoznak az ismerős öregek, akik között felnőttem, s nélkülük már nem olyan a falu. 

Pesten meg mint írtam, látványosan romlott a színvonal, olyan arcokkal van tele a város, amit anno csak a Maunika showban láttam. 

Anno csak viccnek, fizetett bohócoknak gondoltam őket, de mivel már elözönlötték Pestet, így már szembesültem vele, hogy ezek nem megjátszott buta emberek, hanem bizony kő kemény valóság, s tényleg ilyen műveltlen viselkedni nem tudó frusztrációval, negativitással teli emberek. 😔

A nosztalgiára visszatérés, elgondolkoztam ezen is, hogy, miért kalandozok vissza annyit azokra a helyekre, s időkbe, s szerintem azért, mert az megnyugtat. Lelkemnek azok a helyek és idők a menedék. 

Annyi inger, bizonytalanság, változás ér mindig, hogy néha már túl sok, s ilyenkor kapcsol be automatikusan nálam a nosztalgiázás, amire gondolva megtudom nyugodni. 

...

Április végén megünnepeltük a családban a születésnapokat. Jó kis lélekfrissítőek ezek az összejövetelek. 😊

Mindig van elérzékenyülés is. Küzdenem kell keményen hogy ne sírjam el magam. Leginkább a nagyon erős hála érzés váltja ki, hogy hálás vagyok, hogy ide születtem ahová, ilyen családba, (még ha nem is egy tökéletes minta család) s hogy ilyen csodás életem volt, meg hogy mamám is 87 évesen még velünk ünnepelhet. 

Aztán másrészt meg a félelem érzés váltja ki ezt az erős sírhatnékot, hogy milyen szar lesz ha már nem lesz kikkel így összejönni s megüneppelni... 

35 évesen mennyire másként látom már a születésnapokat.... 

Mondjuk már 30 - tól elkezdődött ez a lelki, mentális átformálódás, s a hála érzés gyakorlása mára bő 1 évtizeddel korábban a pránanadizással indult, ami az évek múltával csak erősödik. 

...

Június 8-án volt az idei Pride felvonulás Bécsben. Nagyon jó volt. Jöttek barátaim is, s a tavalyihoz hasonlóan idén is szuper volt a hangulat annak ellenére is, hogy én megvoltam fázva, s nem voltam annyira toppon, de a Pride napján, elmúltak a gondjaim, bajaim. 😊

A pride másnapján elmentünk szavazni a nagykövetségre, s hétfő reggel nagyon lesújtó volt számomra az ausztriai EU szavazás eredménye, ahol  az EU-ellenes, oroszpárti erők nyertek, ahogy Franciában és Belgiumban is. Németbe pedig a második helyre jöttek fel. Pofán baszott az is, hogy a Momentum nem jutott be, s lemondott a vezetőség.  Szóval csupa lesújtó rossz hír. 

Magyar Péter nem mozgat meg. Nem. Bízok benne. Meglep hogy olyan sokan látják benne a messiást, de ugyanakkor részben meg is értem, de én jelenleg még tartózkodom tőle. 

Mondjuk Azariah-val is így vagyok, hogy sokan úgy odavannak érte, de tőlem ez a reppelős stílus távol áll. Egyedül a Geszti Péter Rapülők-et szeretem, de az is más ugye. 😊 

De amúgy nem rossz, ügyesen nyomja, de nem ragadott meg. 

... 

Július egyik hétvégéjén Pesten voltam. Ahogy jövök-megyek a városba, mindenhol emlékek jönnek elő. Mennyit iszogattunk itt, mennyit buliztunk ott, mennyit pihikéztem ott, bicikliztem, sétáltam, dolgoztam arra... 

Aztán már semmi sehol, minden csak emlék már. 

Vajon ilyen lehet szellemnek lenni?

Aztán ugyanakkor a pillanatokat is megélem. Élvezem a jelent, a Gáborral töltött minden pillanatunk, a kirándulások, a bécsi, budapesti, s a vidéki viebot. 🤗❤️

... 

Melóban szokásos pörgés van. Minden héten történik valami. Az új üzletvezető miatt kB 2 hetente jönnek valahonnan visitorok. 

Június második hetében konkrétan 3 visit is volt. 

A kis regionális manager, a regionális hr-es, valamint a nagyobb regionális manager is nálunk járt. Ilyenkor mindig sok a teendő, rendbe kell kapni az üzletet/raktárat, szóval extra nyomás van rajtunk. 

Eléggé ideges is voltam, hogy miért egyszerre jönnek, milyen változás  lesz. 

Júliusban volt egy külön meetingem is a regionális manager el, akitől szar visszajelzést kaptam. 

1 hónapon belül rendbe kell kapni a raktárt. 

Akár mit mondtam, akár hogy érveltem, hogy miért nem tudjuk teljesíteni a kitűzött célt, mindenre az volt a válasz, hogy van elég emberem. 

Aztán ezen meeting után másnap szóltam az üzletvezetőnek, s mondtam, h akkor én visszalépnék a pozíciómtól, s hogy érdeklődnék van e lehetőség heti 30 órás sima raktári poziba maradnom. 

Meglepődött, mondta hogy hivatalosan lehet, meg más márkához is átmehetnénk ezen pozira, de ő nem támogatja, s kéri hogy maradjak, meg hogy kapni fogok embert, meg segíteni fog nekem elérni a kívánt standardot. 

Aztán mindezektől függetlenül mennünk kellet az irodára a hr-hez is, ahova meg az éves one to one meetingre voltam hivatott. Elmondták hogy mi oké, milyen fejlődéseket értünk el, s mely területeken kell fejlődni, javítani. 

Itt már azt a választ kaptam a problémáimra, hogy szükségük van nekik is ezekre a 121 meetingekre, hogy visszajelzést kapjanak, így tudnak ők is megfelelően reagálni, s itt már azt mondták, hogy tudnak nekem + embert adni... 

Aztán a hr-es azt is elmondta, hogy ez egy nívós üzlet a cégen belül. Annyira, hogy az üzletek közötti versenyben benne vagyunk a világ top 10 üzleti között, s azért is van annyi felső vezetői visit. 

Itt folynak kísérletezések, tesztelések is. Például hamarosan bevezetésre kerül egy (tanulófélben lévő) mesterséges intelligencia által tervezett beosztások is, amiket a jövőben nem nekünk kell megszervezni, hanem a A.I. megcsinálja, s nekünk csak kontrollálni, javítani kell. 

Aztán felajánlottak egy forgatási lehetőséget is nekem, hogy nyitott lennék e szereplésre egy céges promo filmben, amiben a pozíciómat kellene bemutatni. 

Mondtam hogy nyitott vagyok rá, tegyünk egy próbát. 

Csináltunk telefonnal egy kis mini bemutatkozó videót. Csinálnánk másokkal is, s akit jobbnak tartanak, azzal lesz majd egy valós forgatás egy Spanyolországból érkező profi stábbal együtt. 

Júliusban több trainingre is be lettem nevezve. Voltam először egy tűzvédelmi oktatáson, amin ott szembesültem hogy ez komolyabb oktatás mint amire számítottam.

Ez egy hivatalos országosan elismert képzés. Egész napos volt, full németül. Az előadót nem igazán értettem, de volt egy bő 100 oldalas könyvünk s azt DeepL fordítóval befotózgattam s lefordítottam. 

Így mentem át a vizsgán is, hogy a, b, c válaszok közül kellett választani, s fordítóval értettem hogy mi fasz van. 😅

Szóval Brandschutzwart lettem. + Felelősség. Havonta csekkolom kell melóban egy rakat dolgot hogy megfeleljünk a tűzvédelmi elóírásoknak. 🙄

Meg tanultam a probléma esetén teendő 3 legalapvetőbb szabályt is, ami a 1; melden, 2; retten, 3; löschen. 

Tehát első a tűz, probléma jelentése a környezetünknek, tűzoltóságnak. (riadó) 

A második a mentés. Emberek evakuálása. 

Harmadik lépés pedig - amennyiben lehetőség, s esély van rá, - akkor a tűz eloltása, megfékezése. 

Gyakorlati rész is volt, s életemben először használtam tűzoltó készüléket. 

Aztán júliusban 3 kommunikációs training lett volna, (konfliktuskezelés, motiváció, meg feedback training) de végül szeptemberre halasztották. 

Amúgy elég nehéz időszakom van. 

Múlt héten majdnem hogy a csapatom felé kihullott. 11 emberemből 3 beteg volt, 2 meg szabadságon. Egyet meg én küldtem el, mert egy lazy takony volt. Az új friss huszonéves generáció nagyon tisztában van a jogaikkal, tudják fosni a szót, de dolgozni az már persze nem megy ilyen flottul... 🤨🙄

Aztán kaptam 2 új embert, de azért elég sok energiát felemészt a trainingelésük. 

... 

Vidékre is ellátogattam szüleimhez júliusban. 

A szembeszomszédunk sajnos meghalt. 80+os volt már ugyan, de nagyon szomorúan teltek az utolsó évei. Depressziós volt, nem volt már jó viszonyban senkivel. Nagyon megkeseredett. Vágyott is már a halálra. Sajnálom, mert tanítónő volt, engem is tanított, s tudom hogy szeretett. Hallgattam a szüleimtől az élettörténetét, s elsirtam magam. Szomorú hogy mennyire ki tud siklatni, tönkre tud menni egy egész szép élet.

... 

Mostanában egyre többször öntött el az az érzés, hogy nem akarok semmit se csinálni, csak élvezni a jelent. Imádok kifeküdni /ülni s élvezni a természetet, a szellőt, a nap energiáját, nézni a vándorló, formálódó felhőket. Nézni a parkban beszélgető, piknikező embereket. Szeretem nézni azt a sokszínűséget, hallgatni a szökőkút csobogását, az emberi morajlásokat, beszélgetéseket, nevetéseket, nézni, ahogy karatét gyakorolnak, táncolnak, a fogócskázó, futkározó gyerekeket. 

Néha olyan érzésem van, mintha felülről irányítanánank, vagy valami a háttérben direkt vezetne rá, hogy engedjem el a munkát, a kattogást, s figyeljek a környezetemre, kegyek a jelenbe, mert az kikapcsolás, ellazít, megnyugtat. 

Sokat vagyok a Burggarten-be. A kedvenc helyem. Ami Budapesten a múzeumkert volt, az itt Bécsben a Burggarten. 😊 

Biciklizni szeretek még nagyon. Az is a jelenbe kényszerít, s kikapcsol, kiszellőzteti a fejem. Főleg amikor Gáborral tekerünk együtt. Tegnap este is vacsiztunk egy szép helyen az Alte Donau környékén, aztán onnan tekertünk haza, s olyan jó volt. 

Hálás vagyok nagyon, hogy van nekem. Meg ahogy élünk, ahol vagyunk, szóval úgy mindenért. 

Köszönöm. 🤗 🙏 ❤️ 

Csók! 

Rion! 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Május első és második felében is voltam vidéken a szülőknél.

Megünnepeltünk 5 családtag születésnapját, köztük az enyémet is.

Nagyon jó volt vidéken. Úgy hatott rám a vidéki energia, friss levegő, madár csicsergés, tücsök ciripelés, csend, béke, nyugalom energiája, mintha a halálból hoztak volna vissza!

Nagyon leszív az, hogy melóban mostanság minden nap van valami probléma a raktárról, s nem jól csomagolják össze a rendeléseket, s állandóan csak a szart takarítom utánuk, + meló után a heti 5 óra német. Total összefojnak a napok, örlődöm csak a mókuskerékben, s ezek a kis kikapcsolódós, elvonulós szösszenetek segítenek rendezni soraim. 

Épp hogy visszajöttem, de nagyon vágyom vissza, így június első felében is mentem ismét. Nagyon kell az a nyugalom, az az energia, ami ott van. Régi vágyam is mindig felerősödik ilyenkor, hogy vidéken legyen egy elvonulós kis lakásom. Csendes zöld övezet a falu határában. Nyugalom, madárcsicsergés, friss levegő. 

Gondoltam már arra is, h azért is jó, hogy elkezdtem németül tanulni, mert ha úgy adódik majd a jövőben, h folyékonyan beszélek már, akkor olyan hybrid munkám is lehetne, amit otthonról tudok csinálni, s akkor lehetnénk vidéken. 

Hét nem telik el úgy, hogy ne fagyna le párszor a rendszerem. Ilyenkor csak lesek ki a fejemből, s arra gondolok, h mi lesz x hét, v hónap múlva? Lesz e változás, s ha lesz, mikor és milyen, és hogy? Tele vagyok kérdésekkel, kétségekkel, hogy milyen munkát sikerül majd összekaparnom, megállom e a helyem egy teljesen új nyelvterületen, amit nincs 1 éve, hogy tanulok, s fogom e bírni? 

Tudom ezek teljesen normális érzések ilyenkor. 

Fáradt is vagyok az állandó tanulástól. Szerintem ki is vagyok égve egy kicsit. 

+ Meg is fáztam. Taknyos vagyok, köhögök, kapar a torkom. Ezekkel is szopok. 

Pedig most voltunk "kikapcsolódni" a barátokkal Tiszafüreden. Evezős túrán voltunk, ami szuper volt ugyan, de kimerítő. Első alkalommal voltam én is és Gábor is ilyen kajak túrán. Először beszállásnál eléggé paráztam, mert elég szeles is volt az idő a nyílt vízen, meg idegesített, hogy Gábor másik kaják a került, de azzal nyugtatta a többiek. H a túravezetővel van s ott van a legnagyobb biztonságban. 

De szerencsére minden rendben volt s kellemes, szép emlékekkel gazdagodtunk. 😊 

... 

A júniusom eléggé eseménydúsra sikeredett. Mivel nincs sok időm, így csak röviden, tömören annyi, h felmondott kolléganőm, aminek egyrészt azért nem örültem, mert megkedveltem őt, másrészt meg részemről is várható volt h a közeljövőben változás áll be nálunk Bécs ügyében, ami rá 2 hétre be is következett. Gábort felvették egy bécsi céghez, így elindítottuk a kiköltözés folyamatát. 

A bécsi pridera már azzal a tudattal mentünk ki, hogy itt fogunk élni. 

Nagyon jó volt a pride. Zirka 300.000+ ezren voltak. Eléggé nagy a kontraszt a bécsi és a budapesti pride között. Erősen ajánlom higy aki teheti, s kíváncsi rá, az egyszer látogasson el egy bécsi pridera. 😊 

Ott kint futottunk össze egy kedves régi baráttal, akivel a covid alatt megszakadt a kapcsolat, így volt bőven miről beszélgetni, s csatlakoztunk az ő baráti köréhez s velük prideoltunk együtt. 😊 🏳️‍🌈🇦🇹🇪🇺

Aztán a mi még +2 napig kint maradtunk s bejártuk azokat a városrészeket, ahová az ősszel nem tudtunk elmenni, s végül Bécs kb 60%át már láttuk. 

Aztán beszéltem a főnökömmel is, elmondtam, h mizu. Nem mondtam fel, csak jeleztem h költözni fogunk, de higy mikor, s higy jön össze, azt mi se tudjuk. 

Abban maradtunk, h ha van fejlemény szólok. 

Augusztus, szeptember folyamán szeretnénk kiköltözni, s most (06.25) lakásokat listázunk Google táblázatba s ha összejön vagy 10, akkor megpróbáljuk 2-3 napra összehozni, hogy megnézhessük őket személyesen is, szóval július első félben majd lesz még egy visitünk ki. 

A belvárostól tömegközlekedéssel kb 20 percnyi távolságra keresünk albit. 

Nekem nincs melóm de nem is nagyon keresek. Feladták s csalódott vagyok, higy Bécs nem olyan progresszív meló téren, s kb 95%ban az állásoknál elvárt a magabiztos folyékony német, még a turistáktól hemzsegő belvárosi luxi, high fashion üzletekbe is... 🙄 😒 

Szóval Gábor fizetéséből fogunk kint élni az elején, de persze azon vagyok, h minél előbb legyen nekem is melóm, de hiába van folyékony B2 angolom és már B1 németem, a kutya nem hív fel. 

De abban bízom ha már azt írhatom az Önéletrajzomba h már Bécsben élek s azonnal munkába tudok állni, akkor már csak fognak hívni. 

De ha valaki tud valami jó melót, ahol nem minimalbérért kell dolgozni, akkor megköszönném ha írna. 😊 

A Kökinél lévő 53 nm2-esmodern, bútorozott légkondicionált lakásomba is keresek 1 (állatmentes) lakótársat, aki lényegében egyedül laknak, s velem csak akkor találkozna ha 1-2 havonta hétvégre hazalátogatok. Ha érdekel valakit írjon, s küldöm a részleteket. 

Kutyafuttában ennyit tudtam most mesélni. 

Eseménydús időszaknak nézünk elébe, szóval nem tudom mikor jelentkezek legközelebb. 

Szurkoljatok, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. 

Csók! 

Rion 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Június 11-én voltam immáron negyedjére interjún annál a nagy logisztikai, szállítmányozási cégnél, amiről az előző bejegyzésemben meséltem már.

3an interjúztattak és 2 pozi lehetőség volt, de a bemutatkozásom közben hátradőlt az egyik, s ebből már tudtam, h az egyik pozi, ami valszeg hozzá tartozik, kiesett a versenyből.

Miután elmeséltem nekik az elmúlt 9 év munkáim, s részletesebben beszámoltam az elmúlt 2 év komplexebb munkakörömről, mondták is, h egyértelmű h belső értékesítő/fuvarszervező pozi a nekem való, mert a másik csak egy egyszerűbb monoton, adminisztratív munka, amit valszeg pár hét alatt megunnék és felálnék.

Nem egészen értem, s látom még át, h pontosan mit is fogok csinálni, hiszen teljesen új területen fogok most elhelyezkedni, de ha jól értettem, akkor valami olyasmi lesz a közvetítői/összekötői feladatom, h a kamionosoknak találok szállítandó árut és vissza, azaz cégeknek találok fuvarozót, s ezeket az érdekeket kell összeboronálnom a megadott árak, méretek, mennyiségek, időpontok, helyszínek alapján.

De majd a jövő héten majd okosabb leszek, mert h még aznap délután felhívtak, h lenne még ugyan 2 interjú alany, akit már azért leinterjúztatnak, h ne kelljen lemondani őket, de 99.9% a valószínűsége, h engem fognak választani, mert mindenkinek nagyon szimpi voltam.

Örültem, h végre nem kell tovább stresszelnem, h mikor lesz már munkám. Ugyanakkor eszembe jutott a dél Budai interjúm is, ahol tudjátok szintén megdicsértek, s azt mondták, h bárhogy is alakuljon a vezetőség választása, azért azt szeretnék elmondani, h jó az önéletrajzom, s sok interjún túl vannak már, de azt kell h mondják, h ritka az ilyen kommunikatív, határozott, pozitív kisugárzású interjú alany. S akkor jött is már nekem egyből az, h ez egy kedves, de elköszönős bye-bye szöveg, s megvan már nekik a kiszemelt. S úgy is volt.

Fura érzés volt. Meg egyben érdekes is, mert elgondolkodtatott, h vajon mások is szoktak ilyeneken merengeni? Mármint átlátni, belegondolni a dolgok, történetek háttérbe...

Ez az egész csak megerősített abban a hitemben, h (sok)minden okkal történik...

Június 15 - Szombat;

Megünnepeltük Bori barátnőm születésnapját. Nagyon szeretem, s jó volt látni boldogságát. A szokásos törzshelyén a Mikszáth Kálmán téri Zappa kávézó teraszán tartotta a születésnapját, ahogy minden évben. Az elmúlt 30 évből fényképek voltak felcsipeszelve zsinórokra és voltak szetszórva az asztalon is. Nagyon jó volt őket látni. Volt pár 30-as lufi is, meg kapott tiarát vagy mi. Korna szerűség, amit a hercegnők viselnek.

Elgondolkodtatott, h mekkora különbség van köztünk ilyen téren.
Ami persze egyáltalán nem baj, s egyikőnk hátrányára sem válik, csak pl itt is jól kijön az, h én mennyire zárkózott vagyok ilyen téren is. Nem szeretem a felhajtást. Számomra kifejezetten kellemetlen, ha mások előtt jól láthatóan és hallhatóan ünnepelnek, kellemetlen ha én vagyok a középpontban s a környezetünkben minden arra járó minket figyel. Ugyanakkor zavar is, h miért vagyok ilyen "korlátolt."

Itthon elmediztem ezen is, s azt a választ kaptam, h pl ezért vagyok vitiligós is, meg vannak pigment foltjaim, s azért vagyok festék hiányos, mert gyakran érzem azt, h szeretnék eltűnni.

Valaki azt mondja, h szép és jó dolog itt élni. Valaki szerint pokol ez a földi lét.

Én azt mondanám, h érdekes, fura. De összességében nem érzem magam idevalónak. Olyan ez számomra, mintha leültem volna egy gép elé játszani egy játékkal, vagy leültem nézni egy sorozatot, ami magába szívott, de most már azt érzem a játék/film nézés közben, h már jó lenne felállni és kiszakadni innen. Elég volt ennyi.

Ugyanakkor tudom azt is, még nem jött el a kilépés ideje. Előtte még el kell jutni arra a pontra, ahol a játék elmentődik magától, v ahol a sorozat egyik része véget nem ér.

Nah de kicsit elértem más irányba! Szo ott tartottam, h szülinapozás, és nyilvános ünneplés;

Egyetlen egyszer volt az h nagyobb baráti társaság gyűlt össze ünnepelni engem és Norbit, de az is a lakásomon volt, miután Norbi megkérte a kezem + egybe volt kötve a lakásavatóval is az a összejövetel.

(Erről jut eszembe, h azért is hálás vagyok Norbinak, h mikor megkérte Nápolyban a kezem, akkor felvitt egy csendes, nyugodt tömeg elől eldugott helyre, ahol csak mi ketten voltunk, ahonnan rálehetett látni a városra, s ott térdelt le a naplementében, s kérte meg a kezem, s nem pedig a belvárosban egy nyüzsgő helyen, mert akkor tuti h én ott odarohantam volna hozzá s a karjánál fogva rángattam volna fel, h mi a faszomat csinálsz?! Ne itt mindnek előtt! 😅🤣😂)

Mondjuk ha másoktól elzárt helyen vagyunk, akkor nem zavarnak a fentebb írtak, csak akkor ha közterületen vagyunk.

De a lényeg, h jó volt a szülinap. Szeretem a családját, egyre több barátját ismerem így meg ezáltal, h évről-évre összegyűlünk. Örülök, h részese lehetek az életének. 😍❤️

...

H lehet az, h a vidéki, nyugodalmasabb, friss levegőn élő, volt osztálytársaim sokkal rosszabbul, idősebbnek néznek ki, mint én?

Mármint bocsánat! Félreértés ne essék, nem magamat fényezem, v őket nézem le, hanem egész egyszerűen, ha egymás mellé állunk, v csinálnánk egy mostani csoport képet a volt osztálytársakkal, s összehasonlítanánk a régi osztályképpel, akkor azért lenne döbbenet rendesen.

Úgy értem h a régi osztályképen egyértelmű volt, h egy korúak vagyunk.

De a mostanin, lenne jó pár kérdőjel, h ő mit keres a képen? Mert h minimum évekkel, ha nem évtizeddel néz ki öregebbnek!

Nem is értem h miért nincs még ilyen műsor, sorozat a tv-ben, ahol kielemzik a volt osztálytársak életét. H ki hol él, mit csinál, hogyan él, miket eszik, szóval h milyen az életmódja s milyen külső és belső változásokkal jár ez. Hasonló műsor jó lenne ebből, mint mondjuk az Isten veled Magyarország című sorozat az RTL-en. Nagyon szeretem! 😍❤️

Biztosan sokan egyből csuklóból rávágják azt, h genetika, de én szerintem meg nem lehet mindent csak így, ilyen egyszerűen a genetika szőnyege alá söpörni.

Szerintem sokat nyom a latba az egészségtelen táplálkozás. Tudom, h nagyon sok vidéki ismerősöm nagyon egészségtelenül táplálkozik. Húst hússal, zsírt zsírral.

Sőt! Elég családon belül maradnom. Tisztán emlékszem, h kb 2-3 éve, karácsonykor arról írtam itt a blogon, h azon szörnyűlködtem, h hogyan esznek bátyámék. H a gyerekük már most csak húst eszik hússal, s h ezt hagyják neki és h ez mennyire felelőtlen már!

S tessék! Mit ad Isten?! Idén májusban kiderült, h a gyerek cukorbeteg lett, mert egészségtelenül táplálkozott. (Senki sem cukorbeteg a családban.)

Ezzel biztos, h sokan nem értenek egyet. Lehet. A védőoltásokkal sem értenek sokan egyet, s tucatszámra nő a megbetegedések száma pl New York államban, ahol nem oltják be a gyerekeket.

Nemcsak e bolygó, s az itt lévő élőlények, de önmagunk ellenségei is vagyunk.

...

Június 18 - Kedd;

Első munkanapom. Ez az első olyan munkahelyem, ahol nem pozitív véleménnyel jöttem haza.

Feladatim, amikről már konkrétan tudom, h miket fogok csinálni;

Árazás. Igaz, sokféle, komplex, napi kb 20-30 ajánlatot csinál meg egy fő, s az a feladat, h a társosztályokkal, az adott régió vezetőkkel összedolgozva árajánlatokat küldjünk ki azoknak az ügyfeleknek, akiktől kapjuk az emailt, h mit, mennyit honnan, hova szeretnének szállítani. Amit ha elfogadtak, akkor dobunk tovább az operációs osztálynak. Illetve baszogatni kell őket, h ha nem végezték el a számunkra szükséges ügyeket, ami alapján az ajánlatot megtudnánk csinálni.

Szo bizonytalan vagyok, h hosszú távon h járnék e jobban. Mert am jól mutat a cég név az önéletrajzomban, hisz Európa első 5 legnagyobb szállítmányozási cégei közt szerepel, s sokat tanulhatok a szállítmányozás/logisztika területéről, de ugyanakkor jelenleg azt látom, h pl az angolt nem igazán kell használni, aminek nem örülök.
Szóval szívem szerint inkább állást keresgélnék, de felesleges, mert interjúkra meg nem tudok elmenni a 8-16:30-as munkaidő miatt... 🙄😒

Itthon miután letusoltam, s felfrissültem, arra jutottam, h szerintem nekem ez hamar uncsi lesz. Túl irodai meló. Meg hamar túl egyhangúvá fog válni szerintem. Persze, mindegyik megbízás más, de gyorsan kilehet ezeket tanulni. Közel sem annyira sokrétű, színes és komplex a feladatoköröm, mint az előző munkahelyemen... 😑😕

Meg elszomorít az is, h egyáltalán nem várom a holnapot, h bemenjek dolgozni...
S ez még csak az első napom volt!!!
A többi munkahelyemen egyszer nem fordult ilyen elő az első 1 évben! Itt meg már az első nap ezt érzem! Jeeeeesus! ... 😕

Szóval összegezve elvagyok keseredve, s nem tudom h mi lesz így... De akivel eddig beszéltem, mind aztmondátk, h hát ne adjam fel egyből. Normálisak az érzéseim. Új meló, új, ismeretlen terület, új szakma. Menjek tovább, adjak neki esélyt, s ha 2-3 hónap múlva is ezt érzem, akkor lépjek csak tovább

Második napom;

Szar volt.

Harmadik napom;

Szar volt.

Negyedik napom;

Még szarabb volt.

Szo nem vagyok valami bizakodó.

Megpróbálok kitartani, de nagyon demotivál, h már az elején így érzek. Sose volt még így velem. Mindig örömmel, szeretettel, lelkesedéssel telt mind az elmúlt 8 munkahelyemen a próbaidős napok. Sőt, szerettem mindent! A munkahelyem, a munkám. Itt ez nincs meg. Hiányzik baromira az is h nem a belvárosba járok be dolgozni, mint eddig. Hiányzik a belváros. 😔
Nah meg ez a hajnal 5:50 óriási kelés?! Anno 10-re meg 11-re jártam dolgozni. 9-től keltem magamtól. Itt meg most még javából álmodok, amikor megszólal az ébresztő. Geci szar! Nem vagyok ehhez szokva s totál át kell állnia a bioritmusomnak! 😕 Szo negatív kihívás ez is.

De tényleg lehet h úgy van, ahogy a többiek mondják, h csak szokni kell. Hétvégén mediztem is ezeken. Megpróbáltam rendezni a soraim;

Jelenleg nem gondolom azt, h sokáig leszek itt. Inkább úgy tekintek erre a melóra már így most az első napokban, h ez csak egy állomás nekem.

Hiába jöttek azzal már az interjún, h érdekelt lennék e egy későbbi területi képviselő pozícióban, mert h nagyon bele illő a karakterem. Céges telefon, kocsi, laptop. Másoknak ez lehet csábító, de számomra ez kurvára alap dolog. Engem nem érdekelt sose a kertelés, meg a szépítés. A pénz a lényeg! (S most csapkodom a tenyerem, h a PÉÉÉNZ BAZDMEEEG A PÉÉÉNZ! 😅😁)

Szo lehet én vagyok pesszimista a magyar munkáltatókkal szemben, de zéró a bizalmam. Jobban hiszem azt, h ez csak egy csábító, hülye beetetés, ami a zöldfülű pályakezdőknél lehet beszokott válni, de mondom mégegyszer, nem hiszem, h lesz ebből a poziból valami. (Bár ne legyen igazam.)

A hosszú távú terveimet figyelembe véve kikellene itt tartanom legalább 1 évig. Nagyon jól mutatna az önéletrajzomban ez az Európában is közismert szállítmányozási cég. Ezzel jóval könnyebben eltudnék helyezkedni más, szimpatikusabb feladatkörrel rendelkező és jobban fizető cégeknél.

Itt sokat tanulhatok. Egy teljesen új terület. Szállítmányozás, logisztika. Szinte egy ingyenes tanfolyam, amiért még fizetnek is nekem! Amúgy most jobban belegondolva, olyan mint a hajózásom volt. Azért se rajongtam. Nehéz/kihívást jelentő volt. Cserébe körbeutaztam a földet! Ingyen! Sőt! Még fizettek is nekem! 😅

+ Ezzel (is) gyakorolhatom az elfogadás és a türelm karmáját, ami a jelenlegi életem egyik legfőbb célja...

Június 24 - 27;

2.hetem a cégnél;

Nem tudtam beilleszkedni, se elfogadni ezt. Továbbra is örlődöm. Minden nap többször gondolkodom a felmondáson. A főnökömet nem bírom. Egyszerűen nem szimpatikus. Az eszem azt mondja h legalább 1 évet lekellene itt húznom, de a szívem meg húz vissza a belvárosba. Nagyon hiányzik a belváros. 9 évig bent dolgoztam. Meg ez a reggeli korán kelés se megy. Sőt! Rosszabb! Ahogy telnek a napok, úgy vagyok egyre nyomottabb, fáradtabb, enerváltabb. A korán keléstől zombi vagyok egész nap.

Szo vannak olyan erős negatív tényezők, amikkel nem számoltam. Meg lehet h az irodai meló nem nekem való. Ugyanakkor ott van az is, h ezek lehet h csak kezdeti nehézségek. Belegondoltam abba, h ha kimennék Bécsbe dolgozni, ott is ez lenne, csak még nehezebb. Idegen ország, ismeretlen nyelv.

De am azt se tudom h h tudnék elmenni interjúra?!
Mert jelenleg sehogy!
Szabadságot kellene kivennem, de hát még csak most kezdtem el dolgozni...
Mert ha már itt lennék 1-2 hónapja azt mondom h oké talán elengednek 1 napra...
De az is csak 1 nap. Az interjúk általában meg 2, sőt van h 3 körösek... 🙄
Szo az is szar h nem tudok ilyen munkaidő mellett eljárni interjúra...

Június 28 - Péntek;

Én egyre rosszabbul vagyok ahogy telnek a napok.
Ez a reggeli korán kelés is kezd kikezdeni.
Bevan esve a szemem, meg elkezdtek nőni a táskák a szemem alatt. Pedig este 9-9:30 körül már fekszem.
Tegnap is olyan fáradt voltam, h Norbi épp h hazáért melóból, én már feküdtem is le.

Meló után mentem üzletvezetői interjúra egy belvárosi üzletbe. Felemás érzésekkel mentem, mert nem voltam elszállva az üzlettől az alapján, amit láttam az interneten, s hát mint utólag kiderült jól éreztem. Kb 10 percet voltam bent. A tulaj még nem volt ott, de még vártam, beszélgettem a 2 alkalmazottal, s lejöt, h nagyon nem nekem való a hej. Nyávogós, proli lányok. Rajzolt szemöldökkel. S a hej is nagyon tré volt. Lényegében luxus márkák turkálója...

Nagyon kellemetlen volt, de mondtam a 2 lánynak, h ne haragudjatok, de más az elképzelésem, s eljöttem. Meg se vártam a tulajt. Nincs az a pénz amiért én ott dolgozzak!

Szo eléggé elvagyok keseredve h nincs egy normális nekem való meló a belvárosba!

...

Ajánlom figyelmetekbe a Dark című sorozatot!

Sok olyan dolgot kimond, amiben hiszek, s amiket már többször pedzegettem a betekintős irományaimban. Több résznél voltam libabőrös, s éreztem álom szerűnek e valós életem.
Mint egy álomban/látomásban, amikor kívülről látod magad.

Június 29 - Szombat;

Hazamentem vidékre a szülőkhöz. Megünnepeltük bátyám 37. születésnapját. Bográcsoltunk. Nagyon jól éreztem magam. 😊
Jó volt a családdal lenni és kikapcsolódni.

Elgondolkoztam közben azon is, h sajnálom h a párom nem lehet soha itt velünk. 8 éve élünk együtt. Ezért persze anyámat hibáztatom a korlátoltsága miatt.

Eszembe jutott egy korábbi előző életem, amiről egy látó mesélt nekem.

Régen is volt hasonló szitu anyámmal. Állítólag arisztokrata család voltunk, s én egy rangon alulival házasodtam, amit anyám nem tudott elfogadni s ez állandó feszültség volt köztünk.

Hasonló a helyzet most is, csak nem rangon aluli, hanem saját nemembelivel élek együtt.

Június 30 - Vasárnap;

Egyik barátnőmmel lementunk Agárdra strandolni. Nagyon jó volt. Elkell nekem ilyen szar munka mellett a chillezés és kikapcsolódás.

Mondjuk amikor a késő délutáni órákban elindulunk haza, nagyon elvoltam keseredve, mert eszembe jutott h holnap ismét bekell mennem dolgozni, amit már úgy érzek h nem h nem szeretem, hanem szívből utálok!

Július 2 - Kedd;

Felmondtam. Nem bírtam tovább. Azt tette fel az i-re a pontot, h reggel szólt a főnököm, h ne mindig 8-ra essek már be. Nagyon ott voltam h akkor ott rögtön felmondok, de aztán úgy voltam, h ha már felkeltem és bezötykölődtem ide 1 órás utazással, akkor már letolom ezt a napot s majd a nap végén felmondok.

Faszom se fog korábban bejonni ide! Az egyel korábbi járattal kb 20-30 perccel korábban ittlennék! Igy is utálok bejárni, nem még h korábban keljek s többet legyek bent! Lófaszt!

Szo a nap végén felmondtam. A főnököm bevitt az irodavezetőhöz. Kérdezték h miért, mi a baj. Felsoroltam őket, s ennyi.

A hr-nél is voltam, aki mondta, h nem vagyok köteles megindokolni a felmondásom a próbaidő alatt, de elmondanám e a felmondásom okait, mert figyelembe veszik ezeket a későbbiekben. Elmondtam neki is, de azért még rákérdezett h más ok nem volt? Itt gyanút fogtam, s szerintem ki is ült az arcomra (szokás szerint) h "ezzel meg mire akarsz kilyukadni?". S már nem emlékszem, h h kérdezte pontosan, de nagyon szépen és kedvesen tette fel a kérdést, aminek az volt a lényege, h megkérdezte h etikai, személybeli probléma, kellemetlenség ért e. Nem mondta ki, de virág nyelven azt akarta tudni, h ért e kellemetlenség melegségem miatt. S egyből jött egy erős érzés, h szerintem ezt a fő hr vezető akarja tudni, aki engem flevett, mert ő évekig a kereskedelemben dolgozott fejvadászként s ő tuti levágta h mizu velem, s szerintem szólt ennek a hr-nek h kérdezze majd meg. De mondtam, h nem volt semmi ilyen. Majd hozzá tettem kedvesen mosolyogva azt is, h ha lett volna, akkor már jelentettem volna. 😊

Mondták h sajnálják, köszönik a munkám. Én meg a lehetőséget. Puszika.

Másnap bementem a kilépő papírokért, s "leszereltem." mikor kijottem az épületből, megkönnyebbültnek éreztem magam, s boldog voltam, h ide se kell többet bejárnom szenvedni. 😊

Július 4 - Csütörtök;

Norbi elutazott a Madridi pridera 5 napra. Én nem akartam menni, mert nem vonz. Meg eléggé más világ az Londonban elő baráti köre, akikkel mentek. Meg amikor tavasszal tervezték, h menni akarnak én már akkor is nagyon éreztem, h bizonytalan a munkahelyem, s azért se akartam menni, ami így utólag is jó döntés volt.

Július 6 - Szombat;

Ezen a hétvége az ünneplésről, a kikapcsolódásról szólt.

Pride hétvége. Pénteken gengelés az Akváriumnál a fűben egy kedves ismerősömmel. Nagyon jól elbeszélgettünk, s jól be is basztunk. Fejenként benyakaltunk 2 üveg bort.

Pirkadatkor indultam haza. A másnap eléggé fájt.

De napközben kipihentem magam, s ugyan ezen ismerősöm unszolására este ismét bementem a belvárosba s buliztunk az Ankertben. Eleinte eléggé bevolt ám feszülve. Nagyon zavart a sok tipik hülye British. Szóvá is tettem a srácnak, akivel voltam, mert én nem bírom magamban tartani az érzéseim. Jaj de nem bírom őket! Vedelnek mint a görény! Óbégatnak és üvöltenek folyamatosan mint a sakál! Össze vissza dülöngélnek, locsolják mindenfelé a piát! Kettőig nem látnak, de azért még veszik a piát! Olyan mérhetetlen düh volt bennem, h amikor mellettem elkezdett az egyik ugrálva énekelni, s egyszer véletlenül kicsit hozzám ért, akkor nagyon ott voltam h leütöm a gecibe a kurva anyját, de a srác akivel voltam, látta ezt és egyből lépett, s húzott magával, h menjünk egy nyugisabb helyre. Leültetett, cigivel kínált, meg itatott. Akkor a bennem tomboló dühtől nem láttam, de így utólag nagyon hálás vagyok neki, h ilyen gyorsan és jól lekezelte a helyzetet.

Szóval a pia feloldotta a feszültségem, s egész jó kis bulis este lett. Jókat táncoltunk. Innen is pirkadatkor indultam haza.

Szombaton Pride! Imádom a Prideot! Olyan ez már számomra mint egy második születésnap. Nagyon boldog és izgatott voltam egyszerre. Egyik kedves ismerősöm ezt érzete is, s megjegyzése h olyan energia van bennem, h konkrétan érzi a környezetemben az erőt! 😅

Tény h én is éreztem, h a megszokottnál nagyobb volt az energia szintem és nagyon-nagyon feltöltött ez az egész event.

A szokott baráti körrel mentünk. Előtte iszogatás az egyiküknél, aki a keletinél lakik, s majd onnan elsétáltunk(!) a parlamemthez, miközben a JBL-ből szóltak a tipik pridoes buzi zenék. Imádtam! 😅 A belvárosban, az Andrássy, környékén egyre több mosolygós arcokkal találkoztunk, így kikerült az uniós és a meleg zászlóm is a táskából. 😉🏳️‍🌈🇪🇺

Külön öröm és boldogság volt még, h a gyülekező helyszínen, a parlamentnél megláttam Karácsony Gergelyt, akihez pár percnyi hezitálás után odamentem a barátokkal és szelfiztünk. 😍😍😍😍

Nagy rajongója vagyok. Az elmúlt 2 előválasztáson is rá voksoltam. Remélem h megnyeri az őszi budapesti önkormányzati választást! 😍❤️💕

Nagyon jó volt a pride. Olyan örömmámor van mindig rajtam. Persze sokat jelent a társaság is. Nagyon szeretem őket. Tavaly is velük voltam. Az is nagyon jóu vót! 😀

Adakoztam is a szervezőknek, s már tudom is h jövőre kinek fogom adni az adóm 1%-át. 😊😉

Ezúton is köszönet a szervezőknek. Én úgy tapasztalom h évről évre egyre jobb a hangulat és egyre többen vagyunk.

S örülök annak is h idén először végre már a tüntetőket zártak a kordonok köré. 😊

Szo öröm és boldogság volt ez a hétvége. Nagyon jó volt kikapcsolódni a nehézségek ellenére is és ezúton is köszönet azoknak, akikkel ezt eltölthettem. 😘💕

Norbival persze minden nap beszélünk. Természetesen hiányzik, de ugyanakkor tudom, h jót tesz neki is meg nekem is egy kis különlét és a kikapcsolódás. Utána majd annál nagyobb örömmel fogjuk eltölteni a mindennapjaink. 😊
Megyünk majd Gyömrőre strandolni, meg majd vidékre 2 napra grillezni, medencés partira ahhoz a volt lakótársnőmhöz/barátnőmhöz, akinek nemrég voltunk az esküvőjén.

Szo vannak progik. 😉

Nah! Egyelőre ennyi!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Hogyan bújjak elő? 5 kérdés és 5 válasz a coming outról;

Magyarországon sok LMBTQI gyerek és felnőtt nem coming outol (bújik elő) soha senkinek, ami elsősorban a társadalmi kirekesztettséggel, előítéletekkel és elutasítással, vagy az ezektől való félelemmel függhet össze. A felmérések szerint ugyanakkor, már 14-18 év között tudatosul a például a leszbikus és meleg identitás lehetősége, egy magyar kutatás alapján fiú gyerekeknél ez átlagosan 13 éves korban, lányoknál 14 éves kor körül történik, maga a coming out pedig általában 18 éves kor utánra marad, ha egyáltalán megtörténik.

Holott az elfojtás – bármiről is legyen szó – valósággal megmérgezheti az életet. Megerősíteni az identitására ráismerő személyt nem a „melegség” ösztönzését jelenti, inkább abban segít, hogy bárki információk birtokában, közösségi támogatás lehetősége mellett és saját beépített sztereotípiáit és előítéleteit, előfeltevéseit felismerve, szabadon alakíthassa ki saját identitását.

Ide összegyűjtöttünk 5 kérdést a coming outról, amit szerintünk talán feltennél.

1. Van-e jó stratégia a coming outhoz? Vagy minden egyik pillanatról a másikra történik, előzetes tervezés nélkül?

Az előbújás egy része „lebukás”, bár előfordul, hogy a szándék, vagy vágy már korábban megvan tudattalanul, és a személy akár direkt is elöl hagy olyan jeleket, amik LMBTQI identitására utalhatnak.

Ugyanakkor sokan tudatosan tervezik az előbújást, és fokozatosan teszik ezt meg. Felkészülésként kereshetnek információkat az interneten, felhívhatják a Háttér Lelkisegély Szolgálatát, coming out történeteket olvashatnak. Ilyenkor pszichológustól is kérhetnek segítséget, és nagyon fontos, hogy milyen a terapeuta reakciója.

Az első előbújás lélektani szempontból nagyon jelentős, az itt megélt reakció sokat adhat, ha pozitív, valószínűbb a szélesebb előbújás, a személy bizalma növekedhet önmagában és másokban is, önbecsülését is pozitívan befolyásolja, ha támogatást tapasztal. A negatív reakció azonban akár hosszú időre is visszavethet önmaguk elfogadásában és a további coming outokban. Egy terapeuta tekintélyszemélyként is funkcionál, és szakmai véleményt is formál, így még lényegesebb lehet, hogy támogatóan, informáltan fogadja az előbújást, tehát olyan szakembert érdemes választani, aki jártas az LMBTQI témákban, annak társadalmi fogadtatásával kapcsolatos kérdésekben is.

2. Hogyan készüljön fel a coming outot tervező annak érdekében, hogy mindenki a lehető legkevésbé sérüljön?

Mindenképpen a legfontosabb a türelem egymás iránt, hogy mindkét fél megpróbálja észben tartani, a másik reakciója nem ellene irányul, inkább saját belső világát tükrözi. Ugyanakkor az LMBTQI személy jó, ha nehézségekre is felkészül, arra, hogy a fogadtatás nem feltétlen lesz a várakozásoknak megfelelő. És érdemes figyelembe venni: mind az előbújás, mind az esetleges negatív reakció a szeretet megnyilvánulása is, előbbi egy hitelesebb kapcsolódásra tett kísérlet, utóbbi az aggodalom, féltés, vagy család értékeit fenyegető dolog elleni védekezés. A harag, szomorúság megnyilvánulásai mögött általában valamilyen félelem, szorongás áll s a világ (benne például a szülői szeretet fennmaradása) kiszámíthatósága iránti igény.Bár eltűnhet az idealizált gyerek és idealizált szülő képe, de helyébe egy komplexebb, emberibb, valós kép léphet.

3. Hogyan és kivel érdemes megosztani a „titkot”? És kivel nem?

Erre nincs szabály. Mivel ez sok esetben egy nehéz, és mindkét fél részéről elfogadást igénylő kérdés, érdemes alaposan mérlegelni a várható következményeket. Ehhez jó, ha figyelembe veszi az előbújást fontolgató, hogy

• mennyire van függő viszonyban a kiválasztott személlyel pl. anyagilag, fizikailag, szociálisan (pl. családja, kisközössége, etnikuma, vallási közössége).
• az a személy vagy csoport, ahol meg szeretné osztani, veszélyes lehet-e a testi épségére. (Ha ebben valaki bizonytalan, érdemes lehet a lelkisegély szolgálattal – pl. Háttér Társaság – vagy egy szakemberrel személyesebben is közösen átgondolni a lehetőségeket, tervezni a coming out-ot).
• szakmai segítséghez LMBTQI barát, jól informált szakembert érdemes keresni. A pszichológus a hozzá fordulónak szolgáltatást nyújt, így akár egy első beszélgetésen lehet és szabad ellenőrizni a jártasságát a területen. Ha a kliens nem érzi a bizalmat, joga és lehetősége mást keresni, váltani.

4. Vannak különbségek abban, ha egy városi vagy kistelepülésen élő, fővárosi vagy vidéki LMBTQI fiatal bújik elő?

Vidéken gyakran a kisközösségek miatt nehezebb az előbújás, jobban félhet mind a személy, mind a család a pletykától, megbélyegzéstől, Budapesten könnyebb „eltűnni”. Vidéken gyakran konzervatívabb az értékrend, mélyebb a vallásosság, amivel nehéz lehet összeegyeztetni a melegséget, biszexualitást, transzneműséget, a queer identitás pedig még kevésbé ismert.

A magyar statisztika szerint Budapesten legkönnyebb, vidéki városban már nehezebb, kistelepülésen legnehezebb előbújni. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező szülők általában jobban fogadják, de ennek ellentmondó kutatási eredmények is vannak külföldről. Szintén külföldi adat, hogy a családi támogatás leszbikusoknál, melegeknél nagyobb, biszexuálisoknál csökken, transzneműeknél a legkisebb. Az öngyilkossági kísérletek kockázata pedig sokszor ezzel párhuzamosan nő, a transzneműek a legveszélyeztetettebbek, ami jól mutatja, mennyire fontos az elfogadó közeg. Szerencsére már néhány vidéki városban is vannak LMBTQI közösségek, akik segíthetnek, hogy az elszigeteltség érzése oldódjon.

5. Milyen különbségek vannak, ha egy lány, illetve ha egy fiú bújik elő?

A kutatások azt mutatják, a szülő általában rosszabbul éli meg a vele azonos nemű LMBTQI gyerek előbújását. A sztereotip nemi alapú elvárások, szexizmus is gondot jelenthet.

Érdemes szem előtt tartani, hogy bár az előbújás maga csak egy pillanat, de ez egy folyamatba ágyazódik, így később is újragondolásra, „identitásmenedzsmentre”, mindebben pedig segítségre lehet szükség. És ahogyan a személynek magának is soká tarthatott az önelfogadás, a környezetnek is beletelhet egy időbe, jó, ha erre is számítanak a felek.

Íme egy néhány lépéses coming out segédlet, amit végiggondolhatsz: 

• Tudatosítsd a saját értékeidet, azt, hogy bátor (és nehéz) lépésre szántad el magad!
• Előbb te magad erősödj meg, keress támogatást, elfogadó közösséget!
• Készülj fel kérdésekre, akár vallásos/egészségügyi információkkal, attól függően, ki az, akinek a coming out szól!
• Ne felejtsd el, hogy nem kell választanod az identitásaid között, az mind te vagy!
• Vedd figyelembe az akadályokat, hogy biztonságos-e a környezet!
• Körültekintően válaszd ki az első embert, akinek elmondod!
• Kezdd a beszélgetést a saját érzéseiddel, hogy tudják, hogyan bánjanak veled. (Ugyanakkor elismerheted már ebben a beszélgetésben is a másik lehetséges érzéseit, szükségleteit is.)
• Adj időt! Légy türelmes magaddal és másokkal is! Egyszerre inkább csak egy személyt válassz!
• Tudatosítsd, hogy a másik reakciója nem rólad, hanem a saját félelmeiről, elvárásairól, vágyairól szól, mint ahogy a Te reakcióid is rólad.
• Készülj fel a negatív dolgokra is – vedd figyelembe ezek lehetőségét – és gondold át, azon ki/mi tud majd átsegíteni!

És mit lép a szülő, amikor a gyerek coming outol?

A coming out természetes, hogy nem könnyű egyik félnek sem. Az elfogadásánál sokat számíthat az információhiány vagy társadalmi attitűdök okozta félelmek is, például a szülő féltheti gyermekét a magánytól, megbélyegzéstől, a karrier akadályaitól, vagy olyan szexuális úton terjedő betegségektől, mint a HIV/AIDS. Az is tényező lehet, a szülő mennyire gondolja megváltoztathatónak a szexuális irányultságot, vagy nemi identitást.

A szülői szerep lélektani szempontból igen fontos, szerep, teljesítmény értéke van, általában ezen a módon is szeretnének az emberek hagyatékot tenni, nyomot hagyni a világban, megosztani saját tapasztalataikat a következő generációval. Egy szülő gyakorlatilag befektet a gyermeke sikerességébe, boldogságába. Itt jelennek meg azok a vágyak is, hogy a gyereken keresztül lehessenek sikeresebbek, saját – akár meg nem élt – álmaik megvalósítói.

Ezek bármelyikében úgy érezheti a szülő, hogy gondot jelent a coming out, akár, mert attól fél, nem lesz unokája, akár attól, hogy a környezet őt fogja hibáztatni (és persze önmaga is hibáztathatja saját magát) a gyerek melegségéért, leszbikusságáért, transzneműségéért, vagy tarthat tőle, hogy ő maga megszégyenül. És mivel heteronormatív társadalomban élünk, tehát a legtöbb szülő heteroszexuálisnak feltételezi a gyerekét, míg az ellenkezőjéről nem szerez tudomást, így visszamenőleg is úgy érezheti, át kell írni a közös történetüket, és talán nem is ismeri úgy a gyereket, ahogyan képzelte. A heteroszexuális jövőképet el kell engednie, ami gyakran konkrét gyászmunkával jár.

Ugyanakkor a gyerek is lojális a szülő felé, gyermekszerepéből neki is fontos a szülője boldogsága. Ez okozza, hogy a coming out előtt álló személy úgy érezheti, hitelessége és aközött kell választania, hogy közel maradhasson, támogatást kaphasson, féltheti ő is a szülőt a környezet megítélésétől, az önhibáztatástól. Ezért sok kutatás is azt mutatja, a szülőnek való előbújást mérlegelik legtöbbet, ettől félnek legjobban.

Nemcsak a szülők, hanem az iskolatársak, barátok esetén is gondot jelenthet, hogyha úgy érzik, visszamenőleg is mindent megváltoztat a coming out: az ember, akit úgy hittek, ismernek, eltitkolt egy fontos dolgot előlük. Ez okozhat bizalmi sérüléseket, bár gyakran inkább megerősíti a kapcsolatot, elmélyíti a bizalmat, ha a barát felismeri, mennyire nehéz lehet felvállalni az előbújás kockázatát – és ezzel az esetleges elutasítást – egy érzelmileg telített, fontos kapcsolatban.

A szerző Faix-Prukner Csilla LMBTQI területre specializálódott pszichológus, az Affirmatív Pszichológia Műhely egyik vezetője. (www.affirmativ.hu).

http://lathatatlangyerekek.444.hu

Álláspontom a prideról;

Tegnap részben részese lehettem a pridenak. Munkahelyemen előtt volt pont a gyülekező, s kb bő 2 órán keresztül álltunk kint a járdán az üzletünk előtt amíg gyűlt a nép s el nem indult a menet.

Ez az első alkalom, h "részt vettem"  a prideon, de számomra irtó jó buli, élmény volt.
Imádtam azt a sokszínű, mosolygós embertömeget!

Ajánlom, s egyúttal kívánom mindenkinek,  h legalább egyszer ezen az életében legyen részese ennek!

Na de! A kis bevezetőm után térjünk a témánk tárgyára!

Aki ismer, tudja, h kb 6-7 éve vezetek online naplót (blogot).
Tudják azt is, h mennyi, s mekkora változásokon mentem át...
Így utólag visszatekintve, talán mondhatom azt is, (egoizmus mentesen) h fejlődésen.

Aki nem ismer annak gyorsan kutyafuttában felvazolom a lépéseket.
20 éves koromig vidék, jobbikos idoszakom, buziellenesség, látensségem, önmegismerés, elfogadás, viszont televoltam továbbra is előítéletekkel, ellenszenvesek voltak a nagyon buzik, elleneztem a prideot is és még isten tudja mennyi korlátoltság és blokk volt még bennem.

Aztán ahogy teltek az évek ezeket szépen mind sikerült levetkőzni, túllépnem saját magam korlátjain. Persze vannak még, hisz még élek és emberként létezem.

De, ahogy fokozatosan vetkőztem le ezeket, úgy jutottam el oda, ahol jelenleg tartok, h már támogatom a prideot.

Igenis szükség van rá! Fontos!
Miért?
Nézzük vissza a történelmet. Szinte minden fejlődés a felkelések, forradalmak, sztrájkok által indult meg. Ez a pride története is. Persze van ennél több mondanivalója is, de hangsúlyozom, h a fejlődés, tolerancia, elfogadás, egyenlőség elérésében fontos szerepe van.

Emberek vagyunk. Nem egyformák, de egyenlőek! Senki és semmi sem helyezheti magát előbbrevalónak másoknál. Aki azt hiszi, h ő feljebbvaló másoknál színe, neme, szexuális hovatartozása miatt, az kérem..... .... finoman fogalmazva csak egy a fejlődési szinten megrekedt egyén.

Rétegződés persze van és létezik; szegény,  gazdag, ázsiai, európai, lusta, dolgos, békés, erőszakos stb. Ezek szimpla  egyéni jellemzők, amiket teljes mértékben (normális emberek legalabbis) elfogadunk.

Elfogadjuk és tudomásul vesszük, h ő olyan.
Ami azt is jelenti, h ezek az egyéniségek nem magánügyek, még akkor sem, ha azt (csak) hiszik (!) egyesek, h az!
Semmiképpen sem magánügy!
Ma már csak mosolygok ezen, h h a fenébe tudtam így gondolkodni anno?!

Betudom annak, h fiatal voltam és nem voltam még megérve erre a témára.
Viszont nagyon hálás vagyok azért mint magamnak, mint a fentieknek, h még ezen életemben sikerült ezt és még sok más leckét megértenem és megtanulnom.

Ezt az egészet én úgy látom mint egy iskolát. Vannak olyan tárgyak melyekből jók vagyunk, gyorsan tanulunk, s vannak, mely területeken kevésbé, v megáll a fejlődésünk, v akár visszamaradottabbak vagyunk a többiekhez képest.

De előbb vagy utóbb, ( ha más nem, valamelyik kövi életünkben)  megértésük és megtanuljuk azokat a leckéket, melyekből levagyunk maradva.

Ennek tudatában (is) kell tekintettel lennünk, s nem lenézni azokat az embertársainkat, kik még(!) nem rendelkeznek olyan intelligenciával, mint amivel jelenleg mi rendelkezünk.

De kissé elkanyarodtam a témától.
Ott tartottam, h nem magánügy szexuális hovatartozásunk.
Aki annak tartja, az az ember kissé olyan a számomra, mintha az illető a fél szemére vak lenne.
Véleményem szerint, ez a téma azóta nem magánügy, mióta az ember közterületen jár.

Ezzel azt akarom mondani, h ha magánügy lenne, akkor senkinek(!) semmilyen formában(!) nem lenne szabad érintkeznie a másikkal!

Pont.

Meglátásom szerint manapság mi melegek ugyan azt az időszakot éljük, mint a feketék amerikában a 19 - 20. században. Mára már végre ők is teljes jogú polgárai lehetnek a társadalomnak, s mi is ezt az utat járjuk be épp.

Továbbá hiszem, h mi magunk is sokat tehetünk azért, (coming out) h (valódi) személyünkkel pozitív(abb) irányba változtassuk társadalmunk véleményét, hozzáállását a melegeket illetően.

Tudom vannak olyanok, akik nem így gondolják, nem értenek ezzel egyet, sőt! Vannak szép számmal olyanok, kik mindennek a szöges ellentétjét kívánják!
(Róluk (is) irtam fentebb a tanulás, fejlődés,  iskolás témánál.)
Tiszteletben tartom és elfogadom, h az a korlátoltabb világ számukra jelnleg az ideális. Hiszem, h idővel ők is túllépnek saját korlátjaikon, hisz ez az életek rendje és törvénye.

A tapasztalás, tanulás és fejlődés.

S mindez a körforgás megy életeken keresztül mindaddig, amíg el nem sajátítjuk a mindenre és mindenkire kiterjedő feltétel nélküli szeretetet.

Namaste!

:*

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

"A SZERETETET VESZEM ÉSZRE A VILÁGBÓL" - ALFÖLDI RÓBERT PRIDE-NYITÓ BESZÉDE

http://www.szinhaz.hu/plusz/61190-a-szeretetet-veszem-eszre-a-vilagbol-alfoldi-robert-pride-nyito-beszede

Fotósorozat: Budapest Pride 2015 – a legjobb pillanatok Instagramról

http://www.humenmagazin.com/fotosorozat-budapest-pride-2015-a-legjobb-pillanatok-instagramrol/

Filmajánló; A PRIDE története;

http://www.port.hu/milk/pls/w/films.film_page?i_film_id=98932

HAPPY PRIDE DAY! ^_^

Vienna Pride 2015

http://index.hu/mindekozben/poszt/2015/06/20/annyian_voltak_ma_a_becsi_pride-on_mint_itthon_egy_bekemeneten_15_eves_olvasonk_pedig_videozott_es_bekuldte_nekunk/