2016. január 28., csütörtök

Az előző részek tartalmából; Betekintő

Karácsony előtt egy nagy táskányi rég nem hordott ruhámat adtam le az arany János utcai vöröskeresztnek.

Egy kisebb táskányi adag még hátramaradt,  de kimenetel előtt még lepasszolom azt is.

...Kimenetel...


Továbbra is minden nap gondolok a kimenetelre. Megfigyeltem, h nagyon sok gondolat, ötlet születik meg bennem ilyenkor. Gyakran elkap ilyenkor az a feeling, amiről 1-2 bejegyzéssel ezelőtt beszéltem, h megnyílik a lelkem, elmém s csak úgy jönnek az ihletek. :)



A videón túl én még annyival egészíteném  ki, hogy;

1; helyzet, probléma felismerés 
2; stratégia kialakítása 
3; tették mezejére lépés 

Ezek az élet minden területén alkalmazhatóak. Karrier, magánélet, fizikai, szellemi téren stb...


Én leginkább szellemi, lelki téren használom, hisz ezek hatással vannak a fizikai síkra.
Pl ha a legáltalánosabb esettet vesszük figyelembe; Sokan elégedetlenek az életükkel. Jön ugye az első felismerés, hogy gebasz van. Aztán  Miután felismertük, h szar a közérzetünk, életünk, megkell keresni a problémát/problémákat. Hiszem és tudom, hogy minden (!) rajtunk múlik!

Sajnos sokan itt leragadnak az önsajnálatnál, kétségbeesésnél, mások hibáztatásánál, irigykedésnél. (Nincs Isten, szar az élet, miért történik ez PONT velem?! Bla, Bla,  Bla, rinya, rinya, rinya.)

Buksisimi.

Ezekből a szarságokból engem anno szintén a nadi húzott ki. (Surprise!)
Addig csak sodródtam én is a szennyvízben a sok szar között. ^-^

Nadin tanultam meg, amit fentebb írtam, hogy minden rajtad múlik. Továbbá hiszem, hogy leszületésünk előtt mi választottuk azt, amiken keresztül megyünk,  h tanuljunk belőlük. Úgy tekintek erre például, mint mielőtt főiskolai/egyetemi élet kezdete előtt  te határozottad meg, h milyen területen, miket szeretnél tanulni. Aztán a suliban meg, háborgunk, h mi a fászomé' kapom én ezt a sok szarságot?! Szidjuk a marketing órát, mikro, makronómiát stb, stb stb.... Fogjuk a fejünk, h mi a fasz van, s h én ezt nem fogom tudni megcsinálni! 

Nah! Szo nem véletlenül megyünk keresztül azon, amin. 

A másik nagyon fontos, a karma. Amíg nem nézel szembe a problémáiddal,  s nem oldod meg őket,  csak rinyálsz,  s inkább minden mással foglalkozol  ( dolgozol, túlórázol,  bulizol,  haverokkal lógsz, iszol, drogozol, ide-oda jársz egyszóval mindennel foglalkozol csak a benned lévő problémával nem ) addig nem fog a helyzeted javulni. :)

Tehát ha sikerült végül felismerni, szembenézni a helyzeteddel,  problémáiddal, (mihez az kell, h egyedül legyél s magadba szállj) akkor jöhet a tervezés,  stratégia kialakítása, h hogy lehet őket megoldani. Egy jó stratégia kialakítása több napba, akár hétbe is eltelhet. Attól függően mennyi, s milyen mértékű a probléma, Ill mennyire vagy elszánt,  alapos, precíz, átgondolt, körültekintő. 

S végül,  ha készen vagyunk, s megteremtettünk mindent, ami kell a terveink megvalósításhoz, akkor ráléphetünk a tettek mezejére.


Ha az a valami/valaki, nem akar összejönni amit/akit annyira szeretnék, annak is megvan az oka. Lehet nem szerepel a te életudaban, nem a neked való. Nem szolgálja fejlődésed (attól még,  hogy te azt (csak) hiszed).

Nemsok értelme lenne az életnek , ha minden szép, jó és egyszerű lenne.

Minden ember ért valamihez, szeret valamit, jó valamiből, s ugyan ez fordítva is.(Nem ért, utál, béna.) Nem a véletlen műve a velünk született személyiségünk.
  
Am ez az egész tök ugyanolyan, mint amikor lebetegszel és elmész dokihoz....

1; helyzet, probléma felismerés 
2; stratégia kialakítása 
3; tették mezejére lépés 

Ott se véletlenül van az h "csak úgy " lebetegszünk...
Nah de ez már más témakör. ...

+ Még egyéb jótanacs.

Am nem ilyennek szántam ezt a bejegyzést,  de hát ilyenre sikeredett. A többit, miket a kimenetellel kapcsolatban írtam majd megosztom a kövi bejegyzéssel, mert így egybe túl hosszú és sok lenne.

Csók!

:* :)

Rion


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. január 23., szombat

Szia, magyar vagyok - határátkelő

Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató Heni írása, ami elég erős keverék ahhoz, hogy bátran ajánljuk nektek. Szerzőnk egyébként Csehországban él, de mai típusfelsorolása szerintem univerzális.
„Öt év távlatából elmondhatom, hogy a honpolgárnak sem könnyű a helyzete, amikor országába idegen érkezik. Tartósan. Ott tanulni. Dolgozni. Élni. Mindenki ebben a szép világban, habitus, neveltetés, tapasztalat és tudás együttes használatával utasít el vagy fogad be tárgyakat, ízeket, eszméket és embereket.
Nem csupán Te kapcsolódsz a közösségbe, hanem a közösség is kapcsolódik Hozzád. Az, hogy ez a kötés mennyire lesz sikeres, a közös találkozási pontok mennyiségétől függ.
Íme, néhány embertípus, akikkel külföldön élő magyarként találkoztam. Benyomásaim és élményeim talán ellensúlyozzák a szerencsétlenül induló alkalmazkodást.

Abszolút elutasító

Köszönöm az összes szentnek, hogy kevés ilyennel volt dolgom. Százból két ember. Ő az, aki akkor sem hajlandó érteni, mit beszélsz az anyanyelvén, ha tökéletes nyelvtani és kiejtésbeli helyességgel használod a szavakat.
Továbbá akkor is viszolyog Tőled, ha Mila Kunis vagy kandušban (cseh népviselet) és illedelmesen udvarolsz neki.
Fahéjas teát akartam vásárolni egy teaboltban. Fahéj csehül (skořice) nem éppen a barátságos szavak csoportjába tartozik nyelvtanulás szempontjából. A ř betű kiejtése olyasféle, mintha a magyar r és magyar zs hangokat egyidejűleg darálnánk. (Próbálkoztok, mi?;-))
Egy cseh barátnőm szerint a csehek 7%-a nem képes helyes ejtésmóddal produkálni. Morcos boltos néni kérdezte is: “ugye maga nem cseh?” Valóban.
Szenvtelen arccal várakozott, hogy talán a tizenötödik sikertelen kísérletem után esetleg tizenhatodszorra világossá válik számára a fahéj. Végül mutattam a mögötte lévő polcon álló üvegcsét, amelyen a skořice felirat virított…

Nemzetfüggő

Mivel a fizimiskám nem országspecifikus, ezért első pillantásra nem dönthető el rólam, hogy kínai vagy kenyai vagyok-e. Eddig véltek már norvégnak, franciának, sőt, spanyolnak is, habár ez utóbbi fura, ugyanis habfehér a bőröm és vörös a hajam. (Csodálkozom amúgy, miért nem került még listára a viking.;-))
A lényeg, hogy találkoztam pár patriótával, akikkel a kellemes csevegés kényelmetlen távolságtartásra váltott, miután szóba került a hazám. Egyébként ezen nem álmélkodom. Nekem is vannak fenntartásaim a saját fajtámmal.
Itt említeném meg, hogy az élet egyik inspiráló érzése, amikor magyarul beszélgetsz a társaddal olyan idegennyelvi közegben, amit értesz, ám a körülötted lévők úgy gondolják: mégsem. Valaki röhög rajtad és azt állítja, biztos ukrán a fehérnép, Te pedig kuncogsz a párodra, hogy biztos nem. Na, tényleg: ukrán is voltam… 😉

Csodabogár-imádó

Mindegy honnan jössz, az a fontos, hogy nem helybeli vagy. Ti is szoktatok templomba járni? Tényleg csak fűszeres kaját főztök? És a slágergyanús: nálatok szocializmus van?
Van egy srác, aki minden alkalommal, ha összefutunk, vígan tudakolja, akkor most magyar-e az anyanyelvem vagy román. Mondjuk ez tényleg szórakoztatóbb, mintha például amerikai lennék. Róluk általában mindenki tudja, hogy coca-cola, Hálaadás, ám Magyarország a mai napig változatos csoda…

Elődjei között…

…vagy barátai között akad magyar. Minden harmadik cseh elmondhatja ezt magáról. Édesapja, nagymamája, dédapja magyar. Pár kifejezés jön is magyarul. A „jó napot” mindegyikük felsorolásában dobogós.
Durva nyelvi jelenség a lány, akinek anyukája magyar, de a csaj nem beszél magyarul. Javára írható azonban, hogy a Csiga-biga gyere ki-t tökéletesen előadja.
Valdemár bácsi osztrák-cseh állampolgár. A második világháború idején járt Pesten, ahogy ő fogalmaz: „…a József Attila utcában megismerkedtem egy Ilonka nevű lánnyal, és még arra emlékszem magyarból, hogy Jó napot…”.
A zeneklubból ismerek egy anyukát. Japán-angol tolmács. Egyetemista korában egy magyar hallgatóval élt közös albérletben. Már nem rémlik neki a magyar nyelv, vagyis de: „…olyan van, hogy paprikás krumpli?” Hogyne. Hogyne. Szívmelengető terefere az ilyen.

Nyelvelő

Amíg nem uraltam a csehet, némettel és/vagy angollal próbálkoztam. (Újdonsült anya, babakocsival hivatalban, üzletben, máshol. Szórtam a teuton és ánglius gyönyörűségeket, mert esetleg…)
Esetleg másfél év után sikerült is levadásznom olyan embert, akivel a non-verbális kommunikáción túl szavakat is váltottam. Szerintem odahaza kukázó Karcsival is előbb folytatok diskurzust (b) irodalmi német nyelven. Részecskegyorsításról (is).
Nálunk az újszülött után még öt nyelvvizsga hagyja el a szülőcsatornát. Ha mégsem: anyja sem tart rá igényt. Cseheknél nyelvvizsga nélkül is lehetsz aszfalt.
Ellenben az már szemfényvesztő vagányság, ha a német nyelvtanár végzettségű ismerős nem tudja dekódolni a Wie geht es dir? klasszikust. Majd az ezt követő heroikus impresszió: cirógatásra született szurikátának vél, amiért csupán társalgási szinten birtoklod a cseh nyelvet. Istennek hála nem burjánzó típus. Azok, akikkel értekezni tudtam angolul, németül, mind toleránsak voltak velem szemben.

Valakije külföldön él

Haladunk a befogadó csoportok felé. Idősebb generáció. Fia, keresztlánya, unokaöccse került másik országba. Van, akinek Csehország sem csokoládé a boldoguláshoz. Nekünk ízlik a cseh csoki.
„Tudom, mit érez édesanyád!” – feleli, ha arról társalgunk, hogy utoljára az akciós plazmatévék idején látogattunk haza. Ő tényleg átéli a szituáció fájdalmas voltát, ha derékzsábával mászol három napig, fogaid közt bébivel, fejeden fostos rugdalózóval, anyád pedig együttérzően segít napi harminckét darab, Kitartás! üzenettel.
Annak, akinek szerettei határokon keltek át, nem kell magyarázni, mit jelent interneten keresztül követni az unoka fejlődését vagy a beteg rokon lábadozását…

Világlátott

Járt már külhonban és nem csak turistaként. Au pair volt Angliában, cserediák Franciaországban, recepciós Németországban, testnevelő tanár Amerikában, hogy említsem néhányukat az ismerőseim köréből.
Rögtön pártfogol. Ismerteti a helyi jellegzetességeket, szokásokat. Hova menjek vásárolni és hova ne. Mit kell feltétlenül kipróbálnom. Kísér ügyeket intézni. Kérned sem kell. Társaságba vezet és dicsér, amiért tanulod az anyanyelvét.
Hálával tartozom a véletlennek, hogy kaptam pár, bicegésemet segítő csehet. Nélkülük nyelhettem volna Dr. Kanapé piruláit.

Maga is idegen

Vigyázni kell velük. Nem úgy működik a dolog, hogy ha Te sem idevalósi, ő sem idevalósi, akkor összeborulás, pusziözön. Nem ütköztem sok bevándorlóval, ám akikkel igen, azt a képet mutatják, minél népszerűbb egy ország a de-jó-lenne-ott-élni ranglistán, annál köcsögebb a szülöttje.
Például a vietnamiak borzasztó kedvesek. Rád köszöntenek, mosolyognak, érdeklődnek. Ezzel ellentétben az ausztrál anyuka akkor sem ismer fel az utcán, ha egyébként hétfőtől péntekig minden reggel egymás mellett vetkőztetitek porontyaitokat az óvodában.
Még egy jó tanács: magyarral ne barátkozz! Először parányit tartózkodik a bratyizástól, majd miután önerőből ösvényt vágsz a sűrű erdőben, hátadra kapaszkodik, és igyekszik sárba taszítani… (Erről bővebben a blogonMagyarbarátság külföldön címmel.)
Végezetül egy botránymondat: Elégikus érzet, hogy az elmúlt öt évben Csehországban több segítőkész, mesterkéletlen vagy pusztán jófej helybeli keresztezte utamat, mint Magyarországon harminc év alatt, holott előbbieknek földije sem vagyok.”
(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Www.hataratkelo.com

2016. január 19., kedd

Betekintő;

...Betekintő...

Akik régóta olvasnak, tudhatják, h ez egy különlegesebb bejegyzés lesz, mint az "előző részek tartalmából"...

Fura számomra, hogy valójában még csak most ismerem fel, h az anno tök gyorsan, spontán létrehozott cím mennyire a tudatalattimnak köszönhető.

S tényleg mennyire helyénvaló ez a cím;


Betekintés


Vannak olyan pillanatok, - amiben szinte biztos vagyok, h minden más embernél van, csak mindenki máshogy kezeli - amikor totál megnyílok. Nevezhetnem egyszerre/együtt szívemnek,  lelkemnek, elmémnek.

Még azt nem tudom, hogy mikor, mitől,  miért történik ez meg. Pedig szinte mindig felismerem s tudatosítom, hogy nah most is abban az állapotban vagyok, s hiába gondolkodom el a miértjén, hogyanján, (még) nincs válasz.

Amit eddig sikerült "beazonosítani", h nálam gyakran zenék, egyedülllétek, s utazások során "jön rám" ez a "megnyílás".
Különböző filmekben sokszor lehet ilyeneket látni, csak fel kell tudni ismerni.

Ilyenkor leginkább azt látjuk, hogy mi történik/történt a főszereplővel, aki éppen mesél az érzéseiről, gondolatairól.



...

Amikor sikerül elbizonytalanodnom a külföldi munkávalallást illetően, gyakran az a gondolat uralkodik el rajtam, h;

"azért jöttem, hogy tanuljak, fejlődjek, tapasztaljak!"

Ami az egó számára biztonságot jelentő jelenlegi körülmények között nem tudok "fejleszteni", megvalósítani.

Az egész eddigi 26 évem a folyamatos fejlődésemről szólt, de úgy érzem megrekedtem, megálltam, amit én ilyen fiatalon nem tartok elfogadhatónak.

Én tényként hiszek abban, hogy minden okkal történik.
Hiszem, hogy nem véletlenül születtem oda és olyannak ahová és amilyennek!...

... Most eltört nálam a mécses... ... Eltört, mert mérhetetlenül hálás vagyok a fentieknek, minden élőnek és (már) nem élőnek, valamint magamnak (nem a kis egónak. Bár neki is, mert az egoista faszaságok is segítettek ebbe az irányba haladni, s tanultam sokat).

Külön bejegyzést tudnék írni itt felsorolás szerűen, hogy kiknek, miknek miért vagyok hálás.

Emlékszem, hogy régebben írtam, hogy a nadi 3as szint elvégzése óta milyen gyakran, intenzíven (mélyen) tudok hálás lenni mindenért, legyen az mások számára akármilyen kis apróság, természetesség. (Süt a nap, egészséges vagyok,  család, munka jó és rossz dolgok, érzések, gondolatok s minden egyéb.)

Hmmm! Most hogy ezeket leírtam, felismertem, hogy mikor "rámtör" a mély hála érzés, akkor is "megnyílok".

S remek példa ez, h ezért a felismerését is tökre hálás vagyok!

Tudom, hogy ez sok ember számára érthetetlen és hülye faszaságokat hadoválok, de egyrészt ez engem nem zavar, mert tisztában vagyok azzal is, h ők másfajta személyiségek. Egy materialista, evidens hogy így gondolja. Vagy nem is feltétlenül kell az illetőnek "materialistának" lennie. Épp elég, ha a nagy rohanás, mókuskerék hajtás, vagy éppen az önmagunktól, ismeretlenségtől való félelem miatt így vélekednek.

 Én meg vagyok egy tökre más oldalon, aki inkább humanista, s azon belül is liberális hippi, aki x időnként mindig megáll, megpihen, leül, s elengedi azt a káoszt, túlpörgést, hajszát, ami körülvesz, s elgondolkodik, átél/megél és hálát ad olyan dolgokat/ról, melyek sokak számára faszság.... ... Aztán majd  (talán) a halálos ágyon fekve meg azon elmélkedik, s bankódik (mint a szintén kemény vonalas "materialista" nagyapám, aki már későn ismeri fel , hogy tulajdonképpen nem is élt, csak a munkának a megélhetésnek gürizett, s az ágyon fekve - igazából még nem hiszem, h felismerte, inkább csak - kapizsgálta, h mennyivel mélyebb oldala, jelentősége van mindennek, s ha ezt az oldalát felismerte volna a dolgoknak, mennyivel másképp élhetett volna....

(Zárójelben megjegyzem,  h hiszem, h azért is sikerült elérnem mindent eddig  amit akartam, mert mindig is sokat foglalkoztam azzal a... ..."mélyebb dologgal".... Hiszem, hogy ahhoz, hogy VALÓBAN fejlődj, élj és tapasztalj, az kell, hogy legyenek olyan pillanataid, amikor lenyugszol a picsába, s egy "kicsit" magadba szállsz.

(Naponta sok ilyen pillanatra lelehetsz. Reggel, a napközbeni szünetekben, mikor épp kivagy mint a szar, mikor egyedül vagy, ill este a zuhany alatt állva,  miközben lesel ki a fejedből, vagy elalvás előtt.

Ahogy a drága jó Kali barátomtól tanultam az egyik csoportos meditáción; Az emberi lélek, mindig meditáll, mikor épp nem csinál semmit. Legyen szó bambulásokról, amikor csak úgy vagy, nem vagy jelen és hasonló kis apróságok. Ezért is hálás vagyok neki is.)

Csak akkor leszel képes arra, hogy felismerd, tudatosítsd, foglalkozz, fókuszálj, "gondozd/ápold" mind az érzéseid, mind a gondolataid, h kissé vallásosan fogalmazzak;  rátalálj az utadra s egyben önmagadra, s egyenlővé váljona balance...)

Nah! Visszatérve a materialista, humanista ésatöbbihez. Újabb szép példa, amiért szintén gyakran vagyok hálás;
A sokszínűségért. És ezen belül is van más, + hála érzet, ami azért van, h sikerült a sokszínűségre pozitivumként tekintenem.

Hálás vagyok, mert tudom (ahogy a már 6 (!) éve engem olvasók/ismerők is tudják ) hogy milyenként, honnan jöttem...

"A szeretet és a hála minden negativitást felold,  bármilyen formát öltsön is. Ez a két érzés képes tengereket szétválasztani,  hegyeket megmozgatni,  és csodákat véghezvinni.
Rhonda Byrne



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. január 1., péntek

Az élet körforgása;

December 22;

Hajnal 2.45 körül papám eltávozott.

KB 1 éve kapott strokeot. Akkor a fél oldala lebénult, s fekvő beteg lett. Idén Dec 20 körül pedig második strokeja volt, minek következtében teljesen lebénult, s már beszélni se tudott.

Utoljára november elsején láttam. Bátyám a napokban pont h hazautaztak szo anyummal volt. Mondta, h szörnyen nézett ki a vége felé a papa. Nagyon sokat szenvedett, s megváltás volt már neki ez a halál.

Én nagyon lelkis vagyok - mondjuk ez a kijelentés nem teljesen igaz, mert általánosságban stabil lelki világgal rendelkezek - de az utóbbi napokban többször volt az, hogy hirtelen, s nagyon intenzív sírás, zokogás tört rám.

Ezt nem csak a papám eltávozása miatt van.
A karácsonyi és egyéb klasszikus, komoly zenék is kiváltották ezt az érzést belőlem.

Dec 26:

25.én leutaztam a szülői házhoz vidékre. Semmi kedvem nem volt lent lenni ráadásul 5 napot tartózkodom itt! Nyűglődés, de ki kell bírnom.

Első éjszaka elég rosszul aludtam, sokszor felébredtem. Annak ellenére is, h kértem és csináltam is védelmet a lakásra.

Minden nap kérem a fentieket, hogy papát segítsék át a túlvilágra.

Dec 27:

Elmentünk templomba,  mert papám miatt "illő".
Én nem kívánok papolni, de a lényeg, hogy a végén megköszöntem anyumnak a lelki zsarolást "illő volna egy misére elmenni a temetés előtt". (Megjegyzem a 4 unokából csak én és bátyám volt jelen, globálisabban nézve a rokonság "illő" részének kb a 30-40%-a tette be a lábát "Isten házába"(nevetséges) ...)

Szóval megköszöntem, mert eddig csak elvétve jutott néha eszembe a nagy nyári félelem és gyűlöletkampány közepette - melybe a mélykeresztény nagymagyar egyház is beszállt Erdő Péter ... pásztor vezetésével - hogy kilépek ebből a gyűlölködő, korlátolt, rasszista, tipikusan bort iszok s vizet prédeikállok közösségből.

Most is csak a szardobálás,  gyűlölködés ömlött ennek a papnak a szájából is. Évekkel ezelőtt voltam utoljára karácsonyi misén, akkor a másik pap is hasonlóképp osztotta az észt... (Azóta nem is járok egyáltalán templomba.)

El is kezdtem ennek utánajárni,  s találtam egy szimpatikus verziót;

Egy mise közepén erőteljesen nyiss be egy templomba, menj oda a paphoz és kiáltsd azt: "FELMONDOK".
Www.gyakorikerdesek. hu

Nem tartom helyesnek, hogy egy gyerekre, sőt mi több egy csecsemőre (!) ráerőltetik, belekényszerítik, egy ilyesmi dologba. Erre az egészre olyan maradi s abszurdumként tekintek, mint h a szülők döntsék el, hogy kilesz a gyerek jövendőbelije!

Majd ha eljön az ideje, - ha eljön - majd maga eldönti, h neki ki/mi a jó!

Még egy olyan gondolat formálódik bennem, h lehet, h Én nem kérnek temetést.
Az már fixen megérett bennem, h testemet hamvasszák el. De a továbbiakban bizonytalan vagyok még, de jobban hajlok afelé, hogy a hamvaim szórják szét valahol, s ne temetőbe tegyenek.

Az is fixen megérett bennem, h én nem kérek templomi szertartást, megemlékezést ettől a keresztény egyháztól. Havának rám akár megemlékezés,  azt a szívében bárhol, bármikor megteheti, gyújthat gyertyát bárhol. Nem kell ahhoz egy fix helyre kimennie, hogy "meglátogasson"! Baromság! Fizikai testnek kell látogatást tennie mindig valahova, de a  lélekre, szellemre való megemlékezésért nem kell sehová sem menni....


De 28:

Érezhető volt a levegőben a feszültebb légkör ami a másnapi temetés előszele volt.
Sokat magyar kártyáztunk. Felénk Beethovennek hívják. Lényegében makaó. 4en négyféle szabályt ismertünk. Valaki mindig tud valamivel cifrázni. ☺

Imádom ezt a játékot. Évente egyszer szoktam játszani, s ez karácsonykor szokott lenni.

A másik, amit még szeretnék megemlíteni az az a csodálatos érzés, amit a zenei relaxáció során sikerült átélnem.  Annyi az egész,  h beteszem a fülest, elnyúlok az ágyon, s hallgatom a Spotify-n összeállított kedvenc relax lejátszási listám.

Amikor csak a tiszta zene szól a fejedben, s annyira eltudsz lazulni  szinte folyamatos hidegrázás és libabörösödés közepett, h arra "térsz vissza" h bezavar a tudatod egy olyan kérdéssel, hogy hol vagyok?! Össze vagy zavarodva, mert mintha elszálltál volna a testéből. Nem érzed konkrétan a tested, se azt a fizikai "nehézséget", h feküdnél, érintkeznél az ággyal.

Aztán, ahogy "visszatérsz, s megakarsz mozdulni, olyan súlyosnak s nehéznek érzed a tested, h egyből ráncossá változik az arcod az erőlködéstől, s a ráncokon érzed a vékony réteget s másodpercen belül rájössz, h a rászáradt könny nyoma.
- Tudatod (tudat, mely valójában mit se tud) már teljesen átveszi közben az uralmat, s elkezd visszaemlékezni, mint mikor az álmunkra próbállunk visszaemlékezni - Tényleg! Sírtam is! Miért is? Oh!  Igen! Volt egy olyan lassú classic zene, amiben keringőztünk, táncoltam a papával... ... Számomra is fura volt...


Dec 29:

Hát eljött a búcsúzás napja. Feszkó a köbön. Mindenki merev, feszült, ideges. Én ott buktam el, h azon lettem ideges és feszült, h mérges lettem magamra, h hagytam eluralkodni, rámragadni ezt a hangulatot,  s most nem tudom uralni érzéseim. Nagyon gyenge jellemnek tartom mindazokat, kiket mindig az érzésük, indulatuk, egójuk vezet. Nesze. Puff.

Az élet természetes része a halál, s ma csak a testtől köszönünk el, s nem úgy tekintek a temetésre, mint a keresztények, s mégis sikerült eluralkodnia, rámragadnia az ő érzelmeiknek.

Nagyon csapongtak a gondolataim, s az utolsó bástyám tudtam csak megőrizni, ami a higgadtságom. 2 szál Black Djarumtól sikerült egy kissé bekábulnom, s összeszedni a gondolataim. Pár mély lélegzetvetelek közepette kértem az angyalok segítséget, vigaszt, lelki megerősítést rám és a közeli hozzátartozókra.

Ezúton is köszönet nekik, mert meglepően jól tartottam magam, ahhoz képest is, h nyitott fedeles koporsó mellett kellett állnom végig mamám mellett....

...Igen... Megkaptam a legjobb helyet, holott egy kérésem volt; Nem akarom az öreget holtában látni. Aha...

...Közvetlen közelről, első sorból nézhettem... ✌ :)

Szo ott tartottam, h felnőtt férfi módjára meredtem végig csak magam elé.
Elvoltam a saját mantrázásommal, s "csak" kétszer kellett a zsepi, amikor felzendült a Demjén Ferenc; Honfoglalás száma...

Sokat gondoltam papára, h ugyan mit gondol/érez. (Én abban hiszek, h kb.: 40 napig köztünk van az elhunyt lelke, s így a temetésen is ott volt velünk.)

Még aznap hazautaztam Pestre.

December 30:
 Norbival bekocsikáztunk a belvárosba, s tettünk egy kört a Dunapart azon szakaszán, ahol először találkoztunk. Aztán elvitt ebédelni a Vintage Garden nevű helyre, h megünnepeljük a 4. évfordulónkat. A hely szép és látványos, de nem voltunk megelégedve sem az étellel sem a kiszolgálással. Drága hely, s ahhoz képest elég amatőr, s gyenge volt a kiszolgálás. Minimum (!) 10 percet vártunk az étlapra. Pont mondtam Norbinak, hogy ha 5 percen belül  (de már a 10 percen felül) nem hozzák ki az étlapot, felállunk, s távozunk. (Az étterem félig sem volt tele...)

Aztán az Árkádban és az Ikeában csavarogtunk, shoppingoltunk.
Vettem/csináltattam magamnak Ray-ban szemüveget.  Mindig is tetszett a design, formájuk.  Mindenképp szeretnék egy olyan régi divatú kerek szemüveget, ami kb a 20-50es években volt divat, főleg az orvosok körében.
Ez a most csináltatott szemüveg is hasonlít rá valamelyest.

 December 31;

Délután Norbival és Borival elmentünk korcsolyázni a Bálnához, estére még hazaugrottunk készülődni, aztán go vissza Borihoz, ahol töltöttük a szilvesztert.
Hajnal 1 előtt elindultunk haza, s most fél szemmel a bécsi filmharmonikusok újévi koncertjét nézem.


Boldog új évet!


"Miért van az, hogy minden változik?” Csak egyetlen feleletet találok rá: Ez maga az élet. Semminek, a világon semminek nincs állandó jellemzője. 
Buddha azt mondta: E világi létünk oly tünékeny, mint az őszi felhők A lények életét és halálát figyelni olyan, mint a tánc mozdulatait nézni. Az élet - villámfény az égen, elfut, mint zuhatag a meredek hegyoldalon." - SZÖGJAL RINPOCSE Tibeti könyv életről és halálról

Csók!

:*

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)