Az előző részek tartalmából;

 

Üdv mindenkinek! 

Hát kezdem ott, hogy nagyon rohan az idő! Döbbenet! 

Ti nem érzitek úgy hogy valaki felgyorsította az idő folyását? 

Sorry hogy eddig nem jelentkeztem, de tényleg sok happening van, s most is csak azért tudok írni, mert e héten nemcsak születésnapom van, de szabadságon is vagyok, így végre megtehetem, hogy egy kicsit magammal, befelé tekintéssel és elszámolással is foglalkozzak e írás formályában. 

Eléggé sodródom mostanság az árral. Többször éreztem úgy, hogy nem én irányítom az életem, hanem csak úgy bimm-bamm berommanak történések s visznek magukkal. 

Nah de! Amit tudok, azt irányítok, szóval bontsuk topicokra az előző részek tartalmát! 

Lakás;

Imádok itt a hatodik kerületben lakni Bécsben! Rettentő hálás vagyok a fentieknek hogy ezt nekem összehozták!

Anno ugyanis mindenáron, mihamarabb elakartam költözni az exemtől a közös lakásból, s ész nélkül, vadul keresgéltem mindenfelé, s szerencsére úgy alakult hogy ez lett az enyém. Nem ismertem a kerületet, a környéket, így fogalmam se volt, hogy egy hipster, progressive, meleg negyedbe költözök. 

Lényegében már sikerült berendezkedni, megvannak a bútorok, képek is kerültek már fel a falra, s már csak kisebb simítások vannak hátra, mint pl növények és további képkeretek vásárlása, mert ezek beszerzésre nem volt anno elég hely s idő nálam. 

Amúgy hogy mennyire jól érzem itt magam, egy gyakori példa; 

Ha otthon témáról beszélgetek bárkivel, s megkérdezik mikor megyek haza, akkor azt szoktam válaszolni, hogy én itt vagyok otthon. Magyarországra látogatóba megyek. 🙂

Politika;

Április végén önkormányzati választások voltak Bécsben, s eléggé belefojtam a politikába. Ilyen téren valahogy a zöldekhez sodort az élet. Leginkább azzal nyertek meg, hogy hangosan, s erőteljesen kiállnak a melegekért. Ott kezdődött a szerelem, hogy tüntetést szerveztek a bécsi magyar nagykövetség elé, amikor a gyülekezési törvénnyel betiltották a prideot.

Napi szinten gyakorlom a hálát, s ez azzal is jár hogy hálás vagyok hogy a modern, fejlődő Európában élek békében, amit meg kell becsülni, s tenni kell az életbentartásáért. 

Európai állampolgárként szerencsére én is szavazhattam és szavaztam is a zöldekre.

Örülök s hálás vagyok azért is, hogy több belvárosi kerületet megnyertek a zöldek, s ahol nem is végeztek első helyen, ott is szoros volt a verseny, s a második, vagy harmadik helyen végeztek. 

(Az én kerületemben 1,5% hiányzott csak a győzelemhez.) 

Eddig is erősen európai párti voltam, de az elmúlt hónapokban még jobban megerősödött az Európai Unió iránti elkötelezettségem. Hiszek az Európai Egyesült Államokban, s hogy a sok szar, ami szerte a világban történik, elősegítik az erősebb összefogást, integrációt európai szinten. Hiszek a progresszív fejlődésben, s hogy erősebben, határozottabban kell fellépni az orosz befolyás és velük együtt a szélsőségesek ellen. 🇪🇺✊️💪🏳️‍🌈

Prep, fiúk;

Ahogy bedurrant a tavasz, úgy kezdtem el intenzívebben ismerkedni. Sajnos  valami rontás lehet rajtam, mert nagyon sok date lemondásra került az utolsó pillanatban. Az ilyen alap dolgokról nem is érdemes beszélni, hogy beszélgetünk napokon keresztül,  aztán hírtelen eltűnik az illető... 🤷

Jobb szeretem az előre egyeztetett találkozókat, de hát a sok lemondás  belekenyszerített a hookup világába. Meglepő s vicces egy élmény volt, mikor egy srácnak megadtam a címem, s azt írta hogy 7. perc s nálam lesz... 💁🙈🙉🙊.

(Igen van egy pár pozitív előnye a belvárosi meleg negyednek, s hát van egy pár meleg hely a környékemen... 😅)

Aztán az egyik ilyen kalandos partnertől kaptam meghívást gruppenbe is, így már véglegesen kipipálhatok mindent a wishlistemről. Már nincs olyan amire vágyok, s ne próbáltam volna ki. Igaz ezen party utáni 2 hétben nem voltam jól lelkileg. Megváltoztatott, s tovább erősítette az elkötelezettségem a barátság extrákkal irányába. So inkább hanyagolom a hookup-okat meg az extrább élményeket. Arra jó volt hogy rájöjjek, hogy én inkább vanilla típus vagyok. 

Amúgy szexet nagyon egyszerűen és gyorsan lehet találni, de olyat akivel beszélgetni is lehet vagy nyitott a haverkodásra is a szexen kívül, olyat már igencsak nehéz találni, s elég időigényes és melós. 

Olyannyira, hogy ha azt nézzük hogy kB január folyamán kezdtem el nyitni a világra, akkor ezalatt a zirka 5 hónap alatt 3 említésre való srác lett az életemben, akikkel napi szinten beszélgetek már hetek óta, s találkozók is voltak. 

Az egyik mondjuk Pozsonyban él... (32 éves) Neki köszönhetően életemben először el is látogattam Pozsonyba. Hát nekem tipik magyar vidéki kisváros feelingű volt. Oké a belváros egy részét elkezdték modernizálni... De egy napos kalandnak jó volt. Ezen visit után vált szorosabbá a kapcsolatunk a sráccal s beszélgetünk minden nap. Kicsit merev olykor a srác, de cuki. Azt észrevettem már rajta, h eleinte mindig kell neki kB 1 óra, hogy feloldódjon. Így jobban belegondolva vicces páros vagyunk így, mert én meg bikaként egyből ajtóstól szoktam berobbani. 😅✌️ De jó kompenzáljuk, mérsékeljük egymást.

A másik srácot ismerem régebbről.  (Őt nem tudom csekkolni hány éves, de 30-35 között között van ő is. ) Helyesebben csak minimálisan beszéltünk anno, de sose jött össze a találka. Vele nagyon jó,  folyékony,  könnyed a kommunikáció. Kicsit gayish a megjelenése, de még nekem belefér, s nagyon szexi teste van, valamint a személyiségével sokat kompenzál. Mondjuk attól kicsit tartok, h többet akar a barátság extráknál, de majd meglátjuk. 

A harmadik pedig egy zöldpárti politikus. 33 éves. 🙃

Vele óvatosnak kell lennem. (Hiszen politikus. 😅💁)

Über cuki, s nagyon szimpatikus az insta profilja alapján, szóval jól el tudja adni magát, (hiszen politikus 😅💁) viszont élőben más volt a személyisége. Kissé szarkasztikus. De van egy olyan érzésem vele, (vagy legalábbis remélem) hogy ez neki csak egy védelmi külső burok. De majd idővel kiderül. Eléggé testes, kissé megvan hízva, de számomra is meglepő módon nála ez nem zavart és gond nélkül működött a kémia. (Ő az első testesebb ember az életemben, akivel úgy együtt tudtam lenni.) Mondjuk olyan kurva jó picsája van, hogy az agyam eldobom tőle, szóval tud mivel kompenzálni. 😅 

Jól esik az is, hogy annak ellenére hogy eléggé elvan havazva, sok az intéznivalója így hogy át kell vennie a kerület irányítást, tárgyalás-tárgyalás hátán, + május végén 2 hétre holidayen lesz olaszban. S mindezen káosz közepette tud időt szakítani rám. Érzem hogy akarja s küzd. 😁 Meghívott magához ebédre, s jelezte ugyan hogy a fasza kivan, s politikai huzavona van, megy a harc a kerületi ülőhelyek felosztásáért, de nem akarja sztornózni a talit s menjek, de ne lepődjek meg a káoszon. 

Annyira nem volt vészes. 😅 "Csak" félóránként csörgött a telefonja, s egy emailt is el kell küldenie, de közben én segítettem neki az ebéd preparálásában, szóval simán lefoglaltam magam addig. 😊 💁‍♂️

+ külön tetszett s cuki volt érezni rajta, hogy kicsit stresszes is, meg izgul is, meg szétszórt is, s én voltam neki a kis nyugi nyunyókája. 😅

Szóval velük beszélgetek minden nap, s külön jó esik, hogy ha én nem jelentkezek, akkor maguktól írnak, keresnek, érdeklődnek irántam. 

Amúgy már 8 hónapja vagyok egyedülálló, ami rekord nálam. Sose voltam még ilyen sokáig egyedül, szóval ahogy láthatjátok még számomra is vannak újdonságok, felfedezések az egyedülállóság terén. 

Aztán május elején voltam szűrésen is. 2-3 havonta rendszeresen járok. A Prep-em is elfogyott, s amúgy az alkalmi szedésről átálltam a rendszeres napi szedésre. + Beadattam a első körös HPV oltást is. 215€ egy oltás és összesen 3x kell beadatni 3 havonta egyet. Váró listán vagyok a Monkeypox-ra is, meg a Hepa A-B-t is beakarom adni, meg ha elérhető lesz a Gonorrhea elleni oltás is, akkor majd azt is. 

A 36. Évem első napját az új szomszédokkal is "megünnepeltem". 😅 Egy páros költözött a közelembe, akik már szerettek volna találkozni velem korábban is, de most végre volt hozzájuk kedvem s időm,  s este felmentem hozzájuk. Jól szórakoztunk, s közben csatlakozott hozzánk egy másik srác is, aki elég ígéretesnek tűnt. 

Nagyon tetszett vele, hogy nem estünk egyből egymásnak, hanem szépen fokozatosan először csak szemezgettünk, méregettük egymást, aztán szépen fokozatosan összeragadtunk. Egyik szünetben, amikor egymás mellett feküdtünk, a házigazda páros nevetett is rajtunk, hogy mennyire hasonlóak vagyunk.

Ő is szőrtelen, smooth, szálkás testalkatú. Neki is levolt a lába is borotválva, meg nekem is. Rajta is fehér zokni volt, s szórakoztunk is azzal, hogy ő a bal lábát átette az én jobb lábam mellé, s vicces volt látni, hogy tényleg mintha egy testhet tartozó lábáról lett volna egymás mellett. Formában, színben is azonosak voltunk. 😅😂

Aztán mikor a házigazdák zárórát hirdettek, akkor a srác a kapuajba elköszönéskor kérdezte, hogy nem e akarom folytatni, s feltűnően megdöbbent hogy nemmel válaszoltam. 😅 Látszott hogy nem nagyon van hozzászokva az elutasításokhoz. 

Elég intenzív este volt s már nagyon fáradt voltam, de végül meggyőzött a folytatással, mert hát neki is olyan segge van, hogy... 🤩😵‍💫😅

Még +2 órát rámhúzott, de pirkadatkor már tényleg hazakükdtem. 

Jó volt, s a kisebb szünetek között kicsit az emberi oldalát is megismertem Stefannak. Kiderült hogy színész, meg moderátor, bemondó egyes műsorokban, rendezvényeken, meg színházakban is játszik, szo ezért is éreztem az elején, hogy olyan babonázós, sármos tekinete van.

Másnap mikor megnéztem az instáját, meg a saját weboldalát, dagadt a mellém rendesen hogy ejha! Ez egy igazi trófea!  😅🤣😂

Amúgy eleinte nem volt teljesen szimpi. Szexinek találtam, de a személyisége olyasmi, mint a zöld politikus Michié.

Gondolkoztam rajtuk, s jelenleg úgy látom, hogy azért lehet ez, mert mindketten már egy másik szinten, magasabb körökben, közegben dolgoznak, (politika, művészet, kultúra) s ez a felszínes, kedves, kind of snobish, mosolygós, jópofizás az egyik alap maszkjukká vált, s gyakran rutinból ezt hordják, különösen idegenek előtt. 

De amint egy kicsit több időt töltök velük, beszélgetnek velem, s megérzik az igazi emberi, felszínmentes énemet, leveszik a maszkjukat s kis betekintést engedtek a real énjükbe.

Stefannal pl nagyon hasonló az élettörténetünk szeptember óta. 

Nehéz életidőszak, szakítás, költözés, új élet kezdése, s most ő is az ilyen durvább kiélős időszakát éli,  de tudatában van vele, hogy ez csak egy ideiglenes időszak, s nem ez a normál nála. 

De persze a teljes real personality feltérképezéshez több alkalom, s idő kell.

Majd meglátjuk hogy Stefannal is lesz e még folytatás s ha igen, (meg a többiekkel) is meddig tudunk elmélyülni...

Meló;

Szeretem nagyon a munkám. 

Nagyon hálás vagyok hogy sikerült egy nekem való melót találni. 

Hálás vagyok azért is hogy egy remek közösség kovácsolódott össze az elmúlt 1 évben. Nagyon jó a management is. Szeretem őket, s viszont érzem hogy szeretve vagyok. Jól esett nagyon hogy születésnapomon egyesével felköszöntöttek annak ellenére, hogy azon a héten nem is dolgoztam. Mégis észben tartották a születésnapom. 😊 

Sajnos az üzletvezetőnk júniustól elmegy tőlünk. Regionális manager lesz, s övé lesz Csehország, Szlovákia és Magyarország. Megérdemelte az előléptetést, de nagyon hiányozni fog. Sokat köszönhetek neki, s ő kovácsolta egységbe a csapatot. 

Én lehet hogy majd többet fogok utazgatni Európában, mert küldeni akarnak majd üzletnyitásokra. Meg lett európai operation directorunk, ami nem volt korábban, s hozzá is küldeni akarnak egy hét trainingre.

Mindezt az üzletvezetőmnek köszönhetem, mert ő pushingolt fel mindig a felsőbb  managmentnek.

Jó, mondjuk tény hogy én is keményen dolgozok, de ha ő ezt nem értékelte volna, akkor nem lenne ismert a nevem az európai szintű managmentben.

Majd meglatjuk hogy lesz e ebből az egészből valami. 

Pozitívum az is, hogy az európai brand director ismer s bír engem, s ő is pushingol. Már  2 üzletnyitásra akart küldeni  Hollandiába és Londonba, de szabadságon voltam, meg a másik alkalommal nem volt elég manager nálunk, s nem hagyhattam el a helyem.

Eurovision; 

Az egyik rendszeres évenkénti fontos event az életemben. Nagyon szeretem. Én legjobban Finland-nak, Erikának szurkoltam (Ich komme), aztán Germany. De persze örülök austria győzelmének is. Lehet hogy a fináléra majd veszek jegyet. Rajta van ugyanis a bakancslistámon, hogy kijussak egyszer az Eurovisionra.

Egyéb szösszenetek;

Nem használok rendszeresen semmi szert, s nem tudom hogy minek köszönhető ez, de durván bedurrant nálam az, hogy nagyon intenzíven élem meg a színeket, illatokat, ízeket! 

Lehet hogy csak szimplán a tavasz varázsa ez, s nekem ugye ez a kedvenc évszakom, meg lehet az új környezet, s életmódváltás, de nagyon élem! Isteni finomak az ételek, a gyümölcsök, zöldségek. Gyönyörű a sok szép virág, a zöldellő fák, bokrok. Imádom ahogy terjed a levegőben a virágok illata! Imádom hogy nincs nagy autós forgalom. Többnyire egyirányú utcák vannak, jó a levegő, nincs nagy zaj, sok zöld, a biciklis. Szeretem a vasárnapi zárvatartásokst és a falusi feeling nyugalmat, mindezt egy bő 2 millió fős fővárosban. Nagyon élem! 😁

Rettentően felerősítik ezek a basic dolgok a hála érzésem. Hálás vagyok hogy teljes s egészséges életet élhetek. Hogy élvezhetem az életem. Hogy ott élek, s úgy élek, ahogy. 

Azt kívánom,  hogy ez a vibe, ez a very positiv energia maradjon így meg hosszabb távon évekig. 🙌🙏😇☮️

Nah! Úgy gondolom kiírtam magamból mindent. 🙂

Köszönöm. 

Köszönöm. 

Köszönöm. 

🫶🙏❤️💐🌻🌼🌷🪻🌱🌞

Peace & Love!

Csók! 

Rion 😉👋

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Munkahelyváltás

 

Szeptember első hétvégéjén voltam vidéken, ami nagyon jó volt! Igazi idegnyugtató számomra a szép zöld táj, a hegy, a fák, a csend, nyugalom, sok madárcsicsergés, a friss levegő. Anyummal megint mentünk kirándulni fel a hegyre. Számomra az a mennyország, amikor az erdőbe sétálva átélem a fent említett dolgokat. Aztán kijutunk egy nagy tisztásra, ahonnan szépen belátni a környéket. Mennyei manna!😍❤️🤗

Milyen jó nekem, hogy ilyen kis apró, termesztés dolgok is boldoggá tudnak tenni! Ahogy öregszem, egyre jobban hálás vagyok, hogy oda születtem ahová, olyan testet és olyan személyiségét kaptam, amilyet. 🙏🙌❤️

Következő hétvégén meg nálam voltak fent szüleim látogatóban. Elég spontán volt. Mikor visszajöttem Bécsbe hétfőn, s a munkanap végén merengtem el azon, hogy valójában, ha home office-ban dolgozom, akkor mi a fasznak jöttem én vissza? Maradhattam volna otthon még 1 hetet!

Kis depibe estem, hogy egy hétig egyedül leszek, mert Gábor meg kedden ment Magyarországra ügyeket intézni, s így jött az ötlet hogy meghívom szüleim, jöjjenek még szép napos idők vannak. 

Nagyon jó volt. Élvezték. Tetszett nekik. Nem vagyunk valami fasza család sajnos, elég sok gebasz van, de már elfogadtam, s megpróbálom ebből kihozni a legjobbat, s örülök ennek is amilyen van. 

... 

Szeptember első felében miután lejárt a bérletem, inkább a bérelhető városi (MOL bubi féle) bicajjal jártam, s úgy fedeztem fel több részét a városnak. Észrevettem magamon, hogy nyugtató hatással van rám a biciklizés is, épp úgy mint a természet. 

Ha szar kedvem volt is, akkor is biciklire ültem s menetszél kifújta belőlem a rossz hangulatot. 😊 

Nagyon jó, fejlett a biciklis közlekedés Bécsben, s jó sok a biciklis, aminek örülök.

... 

Minél többet mentem a városban, úgy feltűnt, hogy nagyon sok spanyolul beszélőt hallok. Szerintem a török meg a magyar után a spanyolt lehet a legtöbbet hallani. 

... 

Szeptember közepén elköszöntem a munkahelyen a partnereinktől, s a tulajtól is, és hát jó pár embertől olyan szép, kedves búcsú üzenetet kaptam, h megkönnyeztem nem egyet. Szerettem itt dolgozni. Szerettem a partnereket, s bár éreztem én is, de jó volt olvasni viszont ezt a szeretetet felém. 

Nagyon hálás vagyok, hogy hosszú év hánykolódás után, (mielőtt még a céghez kerültem) most végre ismét egy oly a munkahelyet tudhatok magam mögött, ahonnan 2 év után, fájó és egyben kellemes érzéssel, emlékekkel távozhatok. 

... 

Szeptember 18 - Hétfő:

Nagy nap a mai. Elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. :)

Egy nagy multikultis cégnél sikerült elhelyzkednem. Minden országból dolgozik itt valaki.

A férfi részleg vezetője pl Romániából jött. A helyettese meg szír. Az üzletvezető csaj meg török. 35 éves. De van spanyol, Venezuelai és szinte minden keleteurópai országból.

Össze-vissza beszélnek szerencsére ezek is angolul-németül. Pörgés van. Már azt se tudom követni hogy mikor beszélek angolul, mikor németül, de ahogy elnézem a managerként is így vannak ezzel. Csaponganak angolból németbe, s vissza.

Vegyes a korosztály, de az átlagéletkor kb olyan 28 körül mozog. Van transgender kolléganőnk is.

Délelőtt tűz, baleset és biztonságvédelmi oktatás volt. Rajtam kívül még 3an voltak.

Volt egy gyors fél óra ebéd szünet, aztán átadtak a cég másik márkájának az Operations Managerének, aki többnyire németül beszélt.

Volt amit értettem, volt amit nem. Körbevezetett az épületben ami hatalmas labirintus. Minden szinten van raktár. Nagyon durván sok. Minél többet láttam, úgy csökkent a lelkesedésem.

Aztán a mélypont akkor jött el, amikor beállítottak ruhákat hajtogatni... 🙄

Hát ott elég sokminden megfordult a fejemben, s nem voltak valami vidám gondolatok....🙄 😒

Hogy fogok én itt tudni helytállni, a háttérfolyamatokat managelni 1 hónapon belül, amikor egy értékes napot azzal baszunk el, hogy hajtogatok itt a részmunkaidős kislányokkal... 

Aztán jött a Operation Manager, h megy haza. Én meg kértem tőle, hogy kapjak kinyomtatott oktatóanyagot, mert egyrészt így verbálisan egyszerre sok volt, másrészt pedig szeretnék tanulni, s jó lenne ha otthon is áttudnám nézni a rendszert.

Mondta h ok, majd holnap.

De végül mielőtt elment, még visszajött s hozott pár kinyomtatott papírt, ami adott egy kis örömet, h legalább minimal írott tudást kaptam s tudok mit tanulmányozni. 

Aztán megjelent Andrea is a román csaj, aki kihúzott a szarból. Lehet látta rajtam, mert olyan kétkedve kérdezte, h minden oké?

Több se kellett nekem, s elmondtam neki az aggájaim, meg h tele vagyok kérdésekkel, ami tetszett neki, s mondta, h pont ilyen ember kell nekik. Majdnem visszakérdeztem, h olyan, aki nem tud semmit, s rendes oktatást se kap?!

De elkezdtük átvenni azt az anyagot, amit kaptam pár lapot az Ops managertől.

Vele angolul beszélünk, ami nagy könnyebbség volt, s kaptam végre konkrét válaszokat s infókat a rendszerről.

Tiszta vörösek volt a a szemei. Látszott rajta, h atom fáradt.

Még megnyugtatott h fogok kapni anyagokat, meg applikációjuk is van, amiből lehet tanulni, s folyamatosan jönnek majd az infók. De ma 10.000 db áru jött, ami hatalmas mennyiség, s káosz van, s nem szeretnék hogy nálunk is ez legyen, meg ilyen rendetlenség mint itt. Majd gyorsan hozzátette, h nálunk nem is fog ekkora mennyiség jönni, kisebb is lesz, s kevesebb áru is. Csak férfi és női részleg lesz. Gyerek nem.

Nagyjából ennyi.

Egész nap álltam. Eléggé fáj a lábam.

Gábor meg náthás lett, s azt mondta h biztos valamit vírust kapott ell, amitől eléggé befeszültem, mert nekem ugye egyéb se hiányzik, mint h beteg legyek... 

Az első napom előtt amúgy voltunk egyet strandolni idén először, s egyben utoljára.

A második nap sajnos szarabb volt, mint az első.

Reggel 6-ra mentem, de sehol se volt a Ops Manager, akivel azt beszéltük, hogy jön beenged, s átbeszéljük a dolgokat.

Bementem magamtól az épületbe, s kérdeztem mindenkit, hogy hol van, de senki nem tudta, s elérni se tudták, ahogy én se, mert megvan a száma, de nem vette fel.

Aztán folytattam a hajtogatást, amit tegnap csináltam. Majd 7:45kor megjelent a csaj, de azt se mondta h elnézést, vagy valami, hanem beszélt valakivel aztán eltűnt. Majd 9kor megejelnt az üzletvezetőm, s kérdezte h minden oké e.

Én meg megmodntam h nem, s szeretnék vele beszélni! Kiemntünk, elmondtam h mizu, s nagyon mérges lett, h hát ezt ők se így tervezték hogy ott hajtogatni fogok s elnézést kért, s beszél a hr-el, s újra szervezik ezt az egészet, mert ez így nem jó.

Majd felvitt az irodára, s beültetett az eladók traingjére, hogy hogyan kell eladni....

🙄🙊🙉🙈🤡🔫☠️

Hát nem sok híja volt, h azt mondjam, h na jóóóó! Ez így ultra gáz!

Aztán ma is a román csaj mentett meg, mint ahogy tegnap is.

Ő a man részleg vezetője, az üzletvezető jobb keze.

A részmunkaidős előadókat oktatta,  s mikor kiderült h szar van a palacsintába akkor újra tervezett magában miközben oktatta a többieket. Éreztem az előadásán h fejben kurvára nem ott van amiről beszél. Majd 10 perc után mondta h kiviszi a gyerekeket (tényleg azok! Lemerem fogadni, h egyikük se volt 23nál több) az eladó térbe melót adni nekik, aztán visszajött hozzám, s átadta a raktári tanulandó anyagokat, majd vissza gyerekekhez, h több feladatot adjon nekik, majd vissza hozzám, h akkor vegyük át az eszközöket s az appokat h mi mire való.

Szóval végre elkezdődött az oktatás. Angolul ami tök jó volt a tegnapi 70%német (hol értem hol nem) s a 30%-nyi kevés angolhoz képest.

A hét maradék napjait végül a Stephansplatzon található üzletben töltöttem, ahol az ottani Ops manager gondjaira bíztak, aki foglalkozott is velem annak ellenére is, hogy ott is állandó a pörgés. 

Elekezdett beavatni a munkaköri feladati(nk)ba.

Hát! Minél többet tudtam annál jobban esetem kétségbe! :D

Tudtam hogy manageri pozi, de hogy ilyen magas, az nem volt tiszta!

Lényegében itt a harmadik ember az üzletvezető és a 2 szintvezető után.

Midnent is irányít csinál! Nem csak a raktárban!

Kint az üzlettérben is utasítja az előadókat, segít a vevőnek, ha menetközben megszólítják. Árut vesz vissza,  koordinálja a visuel team-et, takarítókat, szerelőket is. De tényleg mindent. Nem semmi!

Persze gondolom az elején nekem nem kell ilyeneket csinálni, de később biztosan.

Tegnap említette az én üzletvezetőm, h azért is fontos pozi ez, mert ha majd segítséget kérnék más márkától, üzlettől, akkor majd majd mennem kell segíteni, igazgatni, irányítani.... 🙊🙉🙈

Többnyire németül mondja, de meglepő mód jól értem s ritkán kell újra megkérni, h mondja újra.

Rengeteg az infó. Próbálok jegyzetelni, de gyakran arra sincs időm. Sok-sok-sok az infó is meg a meló is.

De ha megállom a helyem, akkor idővel ezek rutinok lesznek.

Szeptember 23 - Szombat:

Péntek este elutaztam Budapestre. Atom rottony voltam. Konkrétan egy hétlevezető lazításképp felszisszentettem egy söröcskét, ittam pár kortyot, befeküdtem a függőágyban az erkélyen, hogy átnézzem a holnapi teendőim, de addig már nem jutottam el, mert bealudtam. 😅✌️😴

Arra keltem fel, hogy részeg fiatalok üvöltenek az utcán. Először nem értettem hogy mi van, mire fel ez a ramzuri, aztán leesett, h péntek este van. Majd azzal a gondolattal aludtam vissza, h mi a huszonéveseknek a hétvége, vs mi a harmincpluszosoknak, s mosolyogva szenderedtem vissza, hogy mennyivel jobb alukálni, s milyen jó pihenni. 😅

Szeptember 24 - Vasárnap:

Szombaton leadtam az előző munkahelyem céges dolgait, átvettem a kilépő papírokat, a kispesti lakásba felvettem pár cuccom, s délután jöttem is vissza Bécsbe. 

Nagyon szeretem a bécsi vasárnapokat, amikor a legtöbb szolgáltatás (a vendéglátást és a közlekedést leszámítva) zárva van. Sonntag is Ruhetag! 😅 ♥️🙌

Érezhetően csendesebb, nyugisabb a város. Mivel eléggé zajos, sűrű volt a hetem, s így a fejem és a lelkem is, így gondoltam csinálok magamban egy tisztítást s elmerültem egy kellemes meditációban. Naggggyon jól esett. Utána úgy éreztem magam mint egy edzés, vagy egy hosszú nap utáni frissítő tusolás után. 

Elemeztem az elmúlt hét történéseit, rendeztem az infókat, a tanultakat, s szembesültem azokkal is, amikre memedzserként nagyobb fókuszt kell helyezzek, s amiket el kell sajátítanom. 

Szeptember utolsó hete:

Trainingen vettem részt, ahol végre megismerhettem a csapatot. Zirka 55 fő dolgozik az üzletbe beleértve a részmunkaidőseket is, de még nincs meg a teljes létszám. Tehát elég nagy a csapat, ami egyben változatos, mind nemzetiségben, nemében, kultúrájában. De ez a sokszínűség nem csak a mi üzletünkre jellemző, hanem úgy általában a cégre is. 

Érintettük is egy kicsit a témát, volt egy kis érzékenyítés, s kiemeltek pár ünnepnapot, amit megszoktak tartani a cégnél. Ilyen például a nemzetközi nőnap, nemzetköziség napja, a Pride hónap, és a fogyatékossságal elők napja. Mondták hogy lesznek majd további oktatásaink, hogy hogyan álljunk pl a fogyatékosságal élőkhöz, mert pl nekünk is lesz 2 kollégánk, aki nagyot hall, illetve akinek már nem is tudom milyen problémája van, s hogy mindenkihez tisztelettel, szeretettel, segítőkészséggel kell álljunk. 

Voltak játékok, amikkel felfrissítették az olykor kissé monoton száraz prezentációt.

Pl mindenkinek választani kellett egy képet, ami közel áll hozzá, bekellett mutatkozni, tapasztalatok, pozíció stb, majd jellemezni kellett, h mi van a képen, s miért azt választotta, valamint milyen ruhadarabokat szeret hordani. 

Volt oktatás a teljes cégről, a mi márkánkról. Bemutatták a látvány terveket. Ismertették, hogy mi hol lesz. Volt egy kis felszínes eszköz használati elméleti téma is. 

Aztán volt olyan játék is, hogy pozitív személyiségtípusok voltak létéve az asztalra s választani kellett, ami leginkább jellemző rád. Szervezett, rendszerető, empatikus, őszinte stb, s elmondani h miért azt választottad, tehát mesélni egy picit magadról. 

Gyorsan elkapkodták a cédulákat, s én a rendszeretőt szerettem volna, de végül az őszinte maradt olyan, ami leginkább jellemző volt rám a maradékok közül. 

Megismertem személyesen is a Hr directort is, aki mindig erős spanyol akcentussal beszél. Tudta egyből a nevem, s azt kimondva üdvözölt. Tök korrektül kitudta mondani, ami valójában a többségnek nehéz mind kimondani, mind megjegyezni.

A női osztály vezetőjével is váltottam néhány mondatot a vezetői meetingen, s mondta h ő tudja majd gyakorolni velem az angolt én meg vele a németet. 😊

Aztán egy másik Visuel merchandiser-t is megismertem, aki felvidéki, magyar gyökerekkel, Rimaszobatról, de nem beszél magyarul. Ő is nagyon szimpi s jól elbeszélgettünk. 

Sajnos ez az egész hét totál hasztalan volt a munkámat illetően. Az én feladtakörömet nem nagyon érintettük. Eladás volt többnyire a téma. Ami engem inkább érintett, az a tűz és biztonságvédelmi oktatás, mert managerként ezekkel tisztába kell lennem.

De szimpatikus a csapat. Az újak közül mindenki folyékonyan beszél angolul, a régiek közül viszont vannak akik alig értenek valamit angolul.

Van egy transgender személy is a csapatban, s reggel a vezetői meetingen az üzletvezető szóba hozta, h figyeljünk rá, segítsük, supportáljuk, mert felénk, érzékeny az illető. Természetesen használhatja a női mosdót, s nőként említsük meg/ beszéljünk róla.

Úgyhogy ma Marta-val a venezuelai visuel merchandise lánnyal a szárnyaink alá vettük, s bevontuk a társaságunkba, s szerencsére a nap második felében már mert kérdezni, beszélgetni is,  bár kellett hozzá pár löket, hogy dicsérjem, pozitív feedbekeket adják neki vissza, pl; hogy nagyon szépen és jól beszél angolul, ügyes volt a órán, amikor szerepelnie kellett, ilyesmi. 

Amúgy Marta-val eléggé egy húron pendülünk, a kezdetektől fogva megvan a közös rezonancia köztünk. Nagyon jó megértjük, segítjük egymást.

Van egy új srác is Spanyolból, akinek konkrétan tegnap volt az első napja, s ő is nagyon szimpi, de sajnos ő csak részmunkaidős heti 20 órás.

Kissé káosz van, de sokat nosztalgiázok. Nagyon sokminden hasonlít az Il Bacio nyitásához. Itt is volt pl smink oktatás a csajoknak, meg milyen szín engedett s nem megengedett nekik, tanítás hogyan kell szépen hajtogatni, nyakkendőt kötni. Ilyesmik. 😊

Az viszont nagyon elszomorít, hogy 2 hete dolgozom a cégnél de eddig csak 3 napot tudok mondani, amin tanultam is valamit. 

Azt mondták h ezen a héten sokat fogok tanulni, főleg a hónap utolsó 2 napján, mikor árut veszünk át, de sajnos ez nem valósult meg. 

A hét első felében lényegében megismertem a Massimo Dutti csapatot, meg pár Basic oktatás volt. A hét második felében pedig egy külvárosi raktárban vettük át az árut, de csak úgy dolgoztam, mint egy egyszerű eladó. Totál káosz és hektikus volt az egész. A managerek is kapkodtak, annyira pörgős volt, h a nagy siettségben alig tudtak megszólalni, mikor meglettek szólítva, mert annyira pörögtek, h kellett 1-2 másodperc h levegőt vegyenek s összeszedjék gondolataik. 

Az első napon kb 2-3szor is volt, h le kellett állítani mindenkit s egy nagy eligazítást kellett tartani, mert a managerek is egymásnak ellentmondó utasítást adtak. 

Nagyon le lett terhelve mindenki, a hangulat a béka segged alá süllyedt, s pl Marta kolléganőm az utolsó nap, pénteken le is lépett a munkaideje lejártával, s mondta h ez neki sok, s programja van, nem tud tovább maradni, s ő ezt így nem akarja tovább csinálni. (Merthogy túlóráznunk kellett pénteken, mert nem tudtunk időben végezni a feladatokkal.)

Részben megértem, lelkileg én se vagyok rózsás állapotomban, de ugyanakkor tudom, h egy üzlet nyitás az mindenhol ilyen a kereskedelemben. Ha valamit teremteni szeretnénk, akkor abba először energiát kell fektetni. S mivel itt nagy több szintes üzletnyitásról van szó, ezért ebbe nagy energiát kell fektetni, s nem szép dolog lelépni mondván, h bocs lejárt a munkaidőm...

Ugyanakkor valóban gáz, h kevesen vagyunk. Hiába van 50+ ember már most is az üzletben, nem vagyunk elegen, s mindenki túlterhelt. 

Engem is lehúzott, hogy nem tanítanak, nem fejlődök, s eljutottam oda, h elengedem ezt az egészet, s sodródom az árral. Operations Managerként kurvára ki kellett volna vennem a részem az irányításban, vagy legalább is be kellett volna avatnia a managmentnek a részletekbe, h átlássam a folyamatot, s nem pedig egyszerű pakolás, szelektálás, rendszerezés basic munkára beosztani.

Szóval sajnos már a második héten eléggé lehúzták a lelkesedésem. 😔

Viszont ezzel legalább elengedtem azt a görcsölésem, hogy nekem nyitásra már át kell látni a folyamatokat, s készen kell lennem a háttér folyamatok irányításának átlátásával, megértésével, lebonyolításával. 

Beszéltem az üzletvezetővel, aki azt mondta h ez egy folyamat, amit gyakorlattal, menet közben fogok elsajátítani, s a manager team a segítségemre lesz. 

Normál körülmények között elhinném, de üzletújranyitásnál tudom, h ez nem így működik, mert mindenki kurvára a saját feladatával, részlegével lesz lefoglalva. 

De hát ha egyszer ez a válasz az aggályaimra, akkor tényleg nincs mit tenni, mint elengedni a görcsölést s úszni az árral. 

Oktatás nélkül én nem tudok vállalni semmit, s minden eshetőségre fel vagyok készülve. 

Az is megfordult a fejemben, hogy csak egyszerű emberi munkaerőnek vettek fel, hogy minél több segítség legyen a pakásokhoz, aztán majd nyitás után, mikor minden szépen rendeződik s lenyugszik a normál kerékvágásba, akkor meg majd szépen elküldenek. 

A külföldi betanulásból, meg szerintem nyitásig nem lesz már semmi. Hát ekkora káoszban hülyék lennének embert kivonni, amikor a legnagyobb szükség van most minden munkaerőre...

(Mert az interjún anno még azt mondták, h 1 vagy 2 hétre németbe küldenek ki trainingre, aztán az első munkahetemen már azt mondták, hogy mivel szűkös az idő, ezért csak 1 hét lesz s az is Madridba, s végül a második munkahetemen már szó se volt, arról, hogy én itt nyitás előtt megyek is bárhova.)

Megtudtam azt is az egyik kollégától, hogy őt is megkörnyékezték anno, hogy legyen Operations Manager, s 3 hétig próbálkozott is vele, de aztán visszalépett s azt mondta, h marad inkább senior eladó. 

Túl sok a feladat, nagyon pörgős, stresszes is, s inkább marad az üzletben, mert jobban szeret a vevőkkel s az eladók között lenni. 

Mondta h korábban nem volt ilyen külön pozi, s volt hogy más manager asszisztens-t is megbízták ezzel a feladattal, aki csinálta is egy ideig, de nem nem szívesen s nem tudott annyira figyelni minkét részlegére, s végül ezért hirdettek meg egy külön pozíciót.

Október 12-én tervezik az üzletet újranyitni, ameddig van még másfél hét.
Jövő hét második felében kezdjük a külvárosi raktárból átvinni a cuccokt  a belvárosi üzletünk raktárába. De hát amilyen káosszal zártuk a hetet, sok jóra nem számítok... 🙄 😒 😔 

Tetszene a meló, a feladatok, a munltikultis környezet, de ez hogy nem normál körülmények között kell kezdeni, nyakunkon az üzletnyitás, s nincs rendes training, ez így eléggé nobono. :(

Magam is kíváncsian várom, hogy következő bejegyzésemnél milyen hírekkel fogok jelentkezni, itt fogok e még dolgozni, s milyen lelki állapotban leszek, mert most nagyon nem fasza.

Csók! 

Rion! 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Költözés

(Mielőtt a szélsőliberálisok elkezdenének sipíkolni, h náci, fasiszta etcetera, etcetera, azok olvassanak utána, hogy attól jóval régebbi, s bár előszeretettel játszották Nácik is, attól még nem kell ráhúzni a vizeslepedőt, ahogy a németeket, vagy a Hugo Boss-t, Wolkswagen-t és még sorolhatnánk mennyi mindent se mocskoljuk be ilyenekkel.) 

Július utolsó hete;

Eléggé megterhelőek voltak ezek a napok is, de ekkorra már elfogytak a könnyeim, s legalább már nem sírtam, mint az előtte lévő hetekben. 

Kiderült, hogy amit nagyon szerettünk volna magunknak lakást, s amire egy hetet vártunk, hogy visszajelzést kapjunk, azt sajnos nem mi kaptuk meg, így újra kellett gondolnunk hogy hogyan tovább, s mivel a második helyen lévő albi is már elkelt, így végül a harmadik helyezett lett a befutó, de ott is voltak izgi helyzetek, mert a szerződéshez osztrák bankszámla kellett volna, amivel még nem rendelkezhettünk, mivel nincs osztrák lakcímünk. 😊 🙃🤯☠️

De végül sikerült úgy kijönni ebből az ördögi körből, hogy azt mondták, h oké nem fontos az osztrák számla. 

Aztán nagyban ment  a pakolás, lomtalanítás is. Érdekes volt megválni sok régi holmitól. Olyan érzés volt, mintha meghaltam volna s utánam kellene eltakarítani. 

Megválni mindattól, ami régen még értékes és fontos volt a számomra. Tárgyak, ruhák, képek! Sok-sok-sok emlék! Mennyi (egykor fontos) tárgy válik semmivé, s tűnik el utánunk (vagy velünk együtt) a süllyesztőbe?! 🙄😔

DUUUUURBIIIINCS! 🫣

Meglett végül a lakótársam is aki egy orosz-(dél) koreai ELTE-n tanuló informatikus srác, aki szintén meleg. Értelmes magyart nem találtam, csak agresszív, mocskolódó, gyűlölködő kommenteket kaptam, h mit képzelek én ennyit kérni, s hogy milyen már hogy politikai nézetek alapján szelektálok. 😅 Mert hát kiírtam, h; 

"Olyan lakótársat keresek, aki kedves, nyitott, felvilágosult, életvidám, s mentes azoktól a gyűlölködő, negatív energiáktól, amik oly annyira jellemzőek a magyar közéletre. Igényes nem csak magára, de környezetére is. Szeretem a rendet és a tisztaságot, így egy szétszórt és kupis lakótársnak nem szívesen adom át a lakásom." 

s hát a sok beteg lelkületű meg ugye vérszemet kapott erre. 😅

Hát aki számára meglepő, vagy szomorú, h az ember megválogatja, hogy kivel él együtt, kinek adja át életterét, akkor ott szerintem nem velem van a baj... 🙄 💁🙈🙉🙊 

Durva mennyire beteg nép lett a magyarok "kétharmada"-a! Én ezeket egyszerűen már csak "Freaks"-nek, Zomikbnak hívom.

Augusztus első fele;

Elég szar érzés már otthon lenni a Kispesti lakásban. Olyan rideg, üres, halott... 😕😔

Olyan, mintha a temetőbe mennénk, egy hozzánk nagyon közel álló  elhunyt szerettünk sírjához. Elég szar érzés ott lenni egyedül. 1 óránál többet már nem is tudtam az utolsó napokban maradni. Összevannak pakolva a cuccaim, sokminden ki van ürítve. 

Folytogató nagyon ez az érzés. Rámtörnek a régi emlékek, h anno még négyen laktunk itt! Meg hogy menni mindenki volt már nálam, mennyi sok szép emlék, közös programok voltak ebben a lakásban, most meg már senki sehol! Sőt! Már én se vagyok itt igazán! Huuu! Nagyon szar! 😔

Olyan mintha meghaltam volna, s szellemként térek vissza a lakásba, s szomorúan konstatálom, hogy elmúlt, végetért minden. 

Aztán elmerengek az életen, hogy mennyi szakasza/ciklusa van egy életnek, s végül minden végetér, elmúlik, átváltozik. Nincs megállás. Ez a kisebbik része az egésznek. S hitvilágom szerint, ez megy nagyban az élet-halál ciklusaival, a reinkarnációval is. 

Egyszerre szép és jó, és egyszerre szomorú, fájó ez az egész. Mennyi szépség, öröm, izgalom, fájdalom, szomorúság van az életben?

Nem csodálom, hogy oly sok lélek vágyik ide leszületni, s résztvenni ebben a színes-szagos kavalkádban, s "megfürödni" annak minden jó és rossz megtapasztalásában. 

... 

Bécs;

Augusztus 11-én sikerült beköltözni az albiba, de sajnos nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a mérőórák leolvasásánál derült ki, h nincs áram. Így nekünk kell szolgáltatót választani s intézni a visszakapcsolást. Péntek révén nem sokban reménykedtünk. Neten kerestünk szolgáltatót, s kiválasztottunk egyet, s online elindítottuk a folyamatot. 15-én kedden meg szünnap van osztrákiában, ami tovább lassította a folyamatot. De pár nap alatt sikerült megoldani, igaz egy kedves magyar ismerősöm segítségével, aki Villanyszerelő. Lekellet menni anpinyóba a műszaki terembe, ahol az épült összes kapcsolója van. Ott megtalálni a miénket, s ujraindítani a rendszert. 

Aztán amitől a leginkább tartottam, az ment a leggördülékenyebben; A hivatali ügyintézés, a lakcím (Meldezettel) bejelentése. Augusztus 8-án foglaltam online időpontot aug 11 délutánra és 1 percet se kellett várnunk, bejelentkezés után azonnal hívtak is, kb 10 perc alatt megkaptuk a szükséges papírokat. 

Amúgy eléggé kimerítő, leszívós napok ezek. Szinte állandó az idegeskedés, mindig gördül valami kissebb-nagyobb akadály az utunkba. Valamit mindig intézni kell, valaminek mindig utánna kell járni, ami nem kevés idő. Mindent lefordítani, értelmezni, aztán cselekvési tervet kitalálni... 🙄 😒 

Gábor minél fáradtabb, annál jobban horkol! 

Nah hát mostanság brutál módon horkol. De annyira, h örülök is neki, h külön alszunk, mert még füldugóval is képtelenség mellette megmaradni. 😒😕

De amúgy mindezek ellenére jól érezzük itt magunk. Reméljük hosszabb távon is így marad. Ez az első 1 év az teszt időszak. Remélhetőleg hogy majd csak max városon belül fogunk majd költözni valami jobb környékére. 😊 

Itt Bécsben (nem mindenki persze, de) sok ember mosolyog az utcán. Tök fura, h nem ölnek meg a szemükkel. 😅 Jók az energiák. Chillies, nyugis, ami nekem nagyon szimpi. Imádom hogy vasárnap olyan csend, béke és nyugalom honol a városban, mint vidéken! 

Augusztus második fele;

Nagyon durván eltelt az augusztus is. Sőt! Az egész nyár! Sőt! Az elmúlt 34 év! 

A fontosabb adminisztratív dolgokat sikeresen elintéztük a napokban. Augusztus 19-én felhoztuk Gábor bútorait Bécsbe. Üres az ő lakása is. Kurva fájó volt a kipakolás után elköszönni a részben üres lakástól. Eleinte mennyire nem szerettem Gáborhoz járni, aztán hogy megszerettem. Így persze akarva akaratlanul eszembe jutott az én lakásom is, hogy ha úgy adódik akkor ezt mégegyszer át kell élnem azzal a lakással is. 😔

Szerintem nekem jobban fájt mint Gábornak! 😅 

Ő ikrek, lazább ilyen téren. Én bikaként jobban ragaszkodom a megszokott tárgyaimhoz, környezetemhez, de észrevettem magamon, hogy az elmúlt hónapokban sokat tanultam és fejlődtem elengedés téren. Sőt leginkább az elmúlt években tanultam ilyen téren sokat! Kezdve 2016 novemberétől, amikor anno Norbi elhagyott, majd 2019ben, amikor én mondtam ki, hogy legyen vége, mert már csak úgy élünk 9 év után egymás mellett, mint 2 lakótárs. 

Aztán a következő 1-2 évben a legjobb barátnőm távolodott el tőlem, mondván, hogy nem haragszik rám, nem  történt semmi, egyszerűen csak megváltozott. Mai napig nem tudni, hogy mi történt valójában. A szűk baráti körben se értették a többiek. Szóval ott is volt elengedés tanulás. Mondjuk ezzel egyúttal introvertáltabb is lettem, mert nagyon belső körből jött ez az őszintétlenség, amit egyfajta árulásként, hátbaszúrásként éltem meg. Aztán az ilyenfajta sebzések után az ember óvatosabbá, zárkózottabbá válik. 

Azért meséltem ezeket a mini storykat, mert a lakások elhagyása is hasonló, mint a fentebbi 2 eset. 

Azaz a személyek, lakások megvannak ugyan, de már nem ugyanazok, mint régen. Már nem úgy nézek rájuk. De mi magunk se vagyunk kár ugyanazok, akik voltunk évekkel ezelőtt. 

Más erről írni, más érzés olvasni, és más átélni. 

... 

Augusztus utolsó előtti hete;

Ekkor volt először lehetőségem arra, hogy elkezdjem szétszórni az önéletrajzaim. 

Ez a hét eléggé nehéz volt. Kissé depis is voltam. Ez volt az a hét, amikor nagy kánikulás, tartósan 30 fok felett volt folyamatosan a hőmérséklet. Tombolt a nyár. 

Én meg utálom a hőséget, a tűző napsütéstől pedig 1 perc után felforr az agyvizem, így ki se tettem a lakásból a lábam. Szar érzés volt, hogy hétvégén léptünk megint egyet előre azzal, hogy felhoztuk a bútorokat, berendeztük a lakást, majd 1 hétig ki se mozdulok onnan. 😅

Az is rontotta a hangulatom, h sok hirdetés németül van, s elvárás a folyékony német. Alig találni olyat, ahol azt olvashatom h elvárás a folyékony angol, mai megvan. Pedig egyszerű ruházati üzleteket nézek, ahol hemzsegnek az ANGOUL BESZÉLŐ KÜLFÖLDI TURISTÁK, s nem pedig az osztrák állami szférában akarok munkát vállalni! 💁🙄

Szóval lehúzott ez, h hiába költöttem már több mint félmilliót a németre, s oké felhúztam a nulláról 1 év alatt, munka mellett B1-re a tudásom, de bazdmeg ide csak nem elég! 

Vagyis nem látom jelenleg azt, h huuu de könnyen fogok tudni elhelyezkedni. 

S lehúz az, hogy elkeseredésembe, kétségbeesésembe már olyan raktári, egyszerű munkákat is nézegetek, ahová meg már a nálam kissebb tudásúakat is felveszik. 

... 

Augusztus utolsó hete;

Hát nem semmi egy nyárzáró hét volt! 

Egyik nap jelentkezek egy multi ruházati kereskedelemhez, másnap felhívnak, megbeszélünk egy interjút a kövi napra, s az azt követő munkanap kapom az ajánlatot. 🙈🙉🙊

Kellett pár óra, hogy felfogjam, hogy felvettek. Eleinte nem is tudtam örülni. Gábor örült csak, csavarta el az üveg nyakát s ittunk a sikerre, de én csak ültem s pislogtam. 😅

Ez is álom szerű volt. Vártam h mikor ébredek fel, mert az elmúlt 13 évben, mióta dolgozom ilyen gyorsaságot nem tapasztaltam. 

Jó mondjuk de, mert, amikor hajóra jelentkeztünk, ott délelőtt volt az interjú, s délután már kaptuk Norbival az emailt, h felvettek. 😅

De az más volt. Mondjuk ez is más annyiból, h nem Magyarországon vagyok nem magyar meló. 

De hogy egy multi cég ilyen gyorsan lezavarja az furi volt. Amúgy még mindig gyanakvó vagyok, de úgy vagyok vele, h ha nem lesz belőle semmi, akkor megyek tovább, s majd lesz valami. Olyan még úgy se volt soha, h ne lett volna sehogy. 😅😂

Szóval már a telefonos interjú is úgy volt, h látja, h jelentkeztem a cég egyik márkájához, de elnézve az önéletrajzom, ajánlana a számomra egy másik márkát, ami jobban passzol hozzám.

Ennek nagyon örültem, mert mondtam is a hr-esnek, h szemezetem is azzal a pozival, de nem mertem megpályázni, mert az elvárásoknál elbultam a gute Deutschkenntnisse-nél, még a másiknál, ahova végül jelentkeztem, csak annyi volt, h Deutschkenntnisse. Mondta, h emiatt ne aggódjak. Multi cég, s ez a Kohlmarktban van a belvárosban, mindenki beszél angolul. 

Há' mondom jóu van! Én csak örülök neki! 😅 😂 ✌️💁

Aztán az interjú 1 óra 15 percre sikeredett, s azért lett csak vége, mert szólt a hr-es, hogy sajnos abba kell hagyjuk, mert itt vár már kint egy ideje a következő jelölt.

A hr-esen kívül még az üzletvezető volt jelen. Ez az egyetlen üzlet osztrákiában, viszont olyan nagy, többszintes épület, mint a Zürichi vagy a Müncheni. (Nem mintha tudnám, hogy azok milyen nagyok, de ahhoz hasonlították.💁)

(Az üzletvezetővel jöttem fel együtt a lifttel (amit akkor még persze nem tudtam), s elkövetettem egy olyan hibát, h nem köszöntem neki, amikor beszálltam, mert vadul kerestem az emailt a telefonon, hogy hanyadikra is kell mennem., meg h kit is kell majd keressek. Az elején kissé rideg is volt velem.

De az interjú végén elnézést kértem amiért elfelejtettem köszönni, s hogy nagyon izgatott voltam, s azt se tudtam pontosan hova kell mennem, s elvoltam mélyedve a telefonomban. Nevetett s mondta h semmi baj, látta rajtam.) 

Többnyire angolul beszéltünk. A végén volt pár mondat váltás németül, de megdicsértek, hogy amit tudok, azt tök jól tudom, s mondtam h van magán tanárom, akivel munka mellett heti 2x van órám. A válaszom, meg hogy megtudod valamennyire mukkani németül, jól láthatóan tetszett nagyon az üzletvezetőnek. 

Eleinte döcögősen ment. Nagyon izgultam, de ahogy telt az idő egyre folyékonyabban s jobban ment, s a félidőben már átmenet inkább egy oda-vissza kérdez-felelek beszélgetésbe.

Nagyon gyakorlatias volt, a munkatapasztalt és a módszer érdekelte őket, hogy korábbi munkahelyeimen hogy ment a raktárkezelés, beosztások, áruátvétel, időbeosztás, stb... 

Kérdezték hogy jelent e problémát ha Münchenbe küldenek ki 1 hónapra kiképzésre. Mondtam h nem probléma. Rugalmas vagyok.

Meg hogy mikor tudok kezdeni, és válaszomra láttam, h az üzletvezető kissé ingatta jobbra-balra a fejét, s gyorsan hozzátettem, hogy ha előbb kellene, akkor szerintem van annyira rugalmas a tulaj, hogy megtudjam vele beszélni, s eltud engedni.

(Próbáltam menteni a menthetőt.)

Mert amúgy most felújítás alatt van az üzlet a belvárosban, de október közepén terveznek nyitni. + ugye 1 hónap kiképzés...

Szóval necces.... 

Mondták hogy lesz még 4 interjú, s várhatóan e hét vége felé, v jövő hét elején visszajeleznek.

Hát ehhez képest már másnap 17 órakor kaptam az ajánlatot. 😁🫣

(u.i.: Azóta megvan a szerződés is aláírva, s szeptember 18-án kezdek az új helyen. 🫣🙈🙉🙊

... 

Zavar a mátrixban. Többször fordult már elő velem a napokban, hogy amikor álomból lassan kezdek magamhoz térni, de még félálomban vagyok, s nem tudom, hogy most hol is van a testem? Hol térek magamhoz? Bécsben, Kispesten, Corvin-negyedben, vagy vidéken a családi házban? Aztán ahogy fokozatosan térek magamhoz, furcsa úgy kelni, hogy igen, már Bécsben vagyok. Ez egy új világ, s nem álmodok. Ez a "valóság." 

De azért is van idézőjelben, mert nem ritka, hogy napközben, ébren, is van hogy azt érzem, mintha nem lenne valóság ez az egész. Eléggé zavart ez az érzés, s végre, amikor volt egy kis időm h egyedül, csendben magamba mélyedjek s ismét "magamba szálljak" akkor elgondolkoztam ezen is, h miért van rajtam ez a zavaró érzés? 

Úgy gondolom, hogy most elég sokminden történt velem, sok volt a jövés-menés, intézkedés, s elveszett, megszűnt a megszokott életem, s még nem sikerült lehorgonyoznom, s mindaddig marad ez a hánykolódás, még végre nem lesz melóm, s be nem áll ismét egy megszokott rendszere az életemnek. 

Tehát hiányzik a rendszer, a megszokás az életemből, ami eddig a biztos támpontot, a stabilitást jelentette a számomra. + A megszokott környezet is eltűnt mellőlem, amiben eddig éltem, így persze, hogy furán érzem magam, s sokszor azon kapom magam, hogy bámulok ki a fejemből. Egyszerűen lefagy a rendszerem, mert annyi idegen inger ér, annyira pörgés van, úszok az árral, hogy szerintem túlpereg az agyam, s ilyenkor lefagy, s x másodperc után veszem észre csak magam, hogy jaj! Megint lefagytam, elbambultam! 

Szerintem leghamarabb majd csak január környékén jutok el a null pontra. Ha megállom a helyem a melóban, akkora fog kb szerintem beállni egyfajta stabilitás, rendszer az életemben. 

Addigra sikerül mind a bécsi életbe, mind melóba beilleszkedni, megszokni. 

Nah! Most egyelőre ennyi. Lenne még bőven mit mesélnem, de majd azokat a következő epizódban. 😉

Remélem további jó hírekről tudok majd írni, s megállom a helyem az új munkahelyemen. Szoríjjatok! 😅🤞😘

... 

Csók! 

Rion! 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából

 

A koreai szerelem már teljesen ellohadt. Kb 3 hónapig tartott. Ahogy beköszöntött a tavasz, úgy el is múlt az érdeklődés. 

...

Az elmúlt 1-2 évben észrevettem magamon, hogy vannak olyan reakcióim, ami felett nem tudok kontrollt tartani. 

Nem tartom magam gyerekbarátnak, s valószínű, hogy szigorú, de ugyanakkor szerető, óvó szülő lennék. Szóval többször fordult már elő velem, hogy ha veszélyben lévő, vagy beteg, sérült gyerekeket látok (legyen az csak egy szimpla film), elkezdek bőgni! (Az idei adóm 1%-át is pl szellemileg sérült beteg gyerekekekkel foglalkozó szervezetnek, illetve az egyházit is a Fidesz által üldözött Iványi Gábor felé Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek ajánlottam fel.) Szóval az a nagyon durván, erősen kitörő, patakokban folyó bőgés tör rám, amikor több papírzsepit eláztasz, s folyamatosan fújod az orrod. 

Emlékszem anno, mikor Gáborral randizgattunk, s elmentünk moziba megnézni a Jojo Rabbit-ot, s a végén amikor a gyerekek harcoltak a romok között is bőgtem mint a kurva élet. Legutóbb pedig a Narvik filmnél tört ki belőlem, amikor hazáért az apuka s nagyon durvát mondott a gyereke életének megmentésével kapcsolatban, mikor veszekedett a feleségével, mert az Náci segítséget kért. 

De volt több ilyen más is, csak ezek nagyon belém égtek valamiért. 

Én úgy hiszem, h ezeket a kontrolálatlanul felszínre törő mély, tudatalatti sebek, az előző életemből vannak velem, csak elvannak zárva még itt vagyunk lent a földön. De az ilyen drasztikus események, kicsit megkapirgálják a sebeket, amikről nem tudok, s ezért is váltanak ki belőlem ilyen megmagyarázhatatlanul erős fájdalmakat, reakciókat. 

...

Nosztalgia a '90-2000-es évek iránt. 

Gáborral elkezdtük nézni az Indiana Jones filmeket, ami egyszerre volt örömteli, nosztalgikus és egyben szomorú is. Utoljára gyermekkoromban láttam ezeket a filmeket. 

Nagyon hiányoznak azok az idők, s rossz látni Harrison Ford öregedését, mert ez nekem egyfajta szembenézés az idő múlásával, s az elmúlással. Milyen izgalmas volt anno nekem látni ezeket a filmeket! S milyen jókat játszottam utána! Imitálva a filmben látottakat! 

Milyen helyes pasi volt! Legjobban az első 1981es filmje tetszett; "Az elveszett frigyláda fosztogatói." Legkevésbé pedig a második 1984 filmje; "A végzet temploma" jött be. 

Nagyon szeretem John Williams zenéit is. 

Majd idén nyáron jön ki az új Indiana Jones, amit majd még is nézünk. Több mint valószínű, hogy ez lesz sajnos az utolsó Harrison Ford utolsó Indi filmje. 😪

Kár hogy ilyen gyorsan elsuhan az élet! 😒😔

...

Egyik agyszellőztetésem során elgondolkodtam azon, hogy az ember mindig gürizik valamiért. Vagy jobban mondva, mindig hajt/akar valamit. Ilyen az ember természete.

Én pl decemberben a ps jatékokkal kötöttem le magam. Január, februárban Korea szippantot be, mostanság meg a német köt le. 

Mondhatni, hogy nekem most ez a Ps. Úgy vártamm az órákat,  mint egy új helyszínt, egy új küldetést egy játékban. 

Jelenleg (májusban) heti 5 órában tanulom munka mellett a németet, ami elég kemény. 

2-2 óra kiscsoportos kurzus keretében + 1 óra magán tanár. Amikor meg nincs németem, akkor meg a (nem kevés mennyiségű) hazikat kell csinálnom. 

Nem nagyon van így emellett életem... 🙄 😒 😔 

Március, április nagyon jól volt, lelkes voltam, mert A2-B1-es szintnek megfelelően tanultunk, ami faszán ment. Tele voltam sikerélményekkel, tök jól szerepeltem az órákon, a szavak jelentésenek 90%-át tudtam, s így remekeltem az írott és hallott szövegértéseknél is. 

De májusban szintet léptünk s már a közép szintnek megfelelő B2-t tanuljuk. Jönnek az új nyelvtani szabályok, és rengeteg új ismeretlen szó. Most alig-alig tudok úgy egy mondatot elolvasni, h ne akadnék el valamin, mert vagy a komplex hosszabb mondatokba csempészett passzív wurde, werde, würde geworden zavar meg, hogy mire a mondat végére érek már keresztbe áll a szemem, h ez most milyen igeidőbe is és miféle mondat volt, + megspékelve az ismeretlen szavakkal. 🙈🙉🙊

Szóval mostanság (május) kissé fásultnak, s kimerültnek érzem magam. 

De legalább jókat s egyben elég sokat is alszom. (Átlag napi 9 órákat.) 

... 

(Áprilisi jegyzetek)

Elég intenzív és mély érzések törtek elő belőlem, amit ki kell írnom magamból. 

Most néztük "A NŐ" című filmet. 

Amúgy is sokat merengek az életen, s gondolok az elmúlásra, az életünkkel járó állandó változásra. 

Mennyire szép, és egyszerre mennyire fájó az élet, s vele együtt az folyamatos formálódás. Ami egyszerre jó és rossz. 

Belegondoltatok már, hogy mennyi embert ismertetek meg az életetek során, mennyi, ismerős, barát, párod volt már része életednek? Hány helyen éltél?

S az a hely, lakás, ház, ahol most élsz, ami mindennapjaid természetes része, az valószínűleg azután is ott lesz, hogy te eltávozol innen. 

Csak átutazók vagyunk egymás életében, ideiglenes lakói a háznak, a földnek. 

Volt már részed az adott pillanat megélésében?

Egy friss példa nekem tegnapról; A baráti társasággal iszogattunk együtt nálam, s egyik pillanatról a másikra, egyszer csak lelassul körülötted minden, s külső szemlélőként látod magad és a környezeted, ahogy ott ültök iszogattok, beszélgettek, s jól érzitek magatokat. Látni a másik nevetését, mosolyát, hallgatni a beszédeket. 

Elönt a hála érzés, hogy de jó megragadni, megélni ezeket a pillanatokat! De jó így együtt lenni, s nem csinálni semmit, csak érezni, s élvezni ezt a flow-t, amiben vagyunk!

A többiek egy idő után észre is vették ezt rajtam, s elkezdtek beszéltetni, h mi van, bepunnyadtam? Unom a banánt? Fellőtték a pizsit? Menjenek haza? 

Kellett jó pár perc, mire "kiszakadtam az objektív megfigyelésből" és visszatudtam rázódni a társaságba. Jó volt megfigyelni őket,  megélni a pillanatot. Gáborral is sokszor élek meg ilyeneket. 🥰❤️

Aztán a film az előző 8 éves kapcsolatom emlékeit is felkavarta egy kissé. Abban is 8 év után vált szét a pár, ahogy mi is Norbival. Nagyon szép volt az a levél, amivel a végén elbucsúzott tőle! (Ah! Annyira, hogy még mindig könnyeket csal ki belőlem, s nem győzöm törölni őket!) 

Szóval furcsa ez az élet! Olyan mint egy komolyabb hosszantartó kapcsolat. Tele szép és kevésbé szép dolgokkal. 🙂 🙃

De egy idő után (jobb esetben) mégis csak szép és kedves emlékként tekintünk rá vissza. Én legalábbis (szerencsére) így vagyok vele, s nagyon hálás vagyok, hogy megélhettem mindazokat, amiket, s kimondhatatlanul hálás vagyok Gáborért is, s hogy mennyi szép emlékünk van már most az elrepült 3,5 évünkről.... 🥲 Remélem sok-sok ilyen szép emlekkel fogunk még gazdagodni. 🤗❤️

Nah jó! Faszom! Elég a pityergésből! 

Elterelve a múltat a hála felé... 

Már nem is emlékszem, hogy minek köszönhető nálam ez a mély, erős hála érzet gyakorlat, de ha lehetne egy tippem, akkor a pránanadira tippelnék, hogy amikor jártam a tanfolyamokra, akkoriban alakulhatott ez ki nálam. 

Szóval, kiszakadtam egy kicsit a mókuskerékből. Pontosabban rámszakadtak, ezek a mély szunnyadó érzések és gondolatok, amit én meg terápiaszerűen ki is adok/írok magamból. 

Visszatekintveaaz eddigi életemre, rendkívül hálás vagyok mindennek és mindenkinek, aki részese volt, s nem bántam meg semmit. Minden úgy volt jó, ahogy. 

Köszönöm. 😊🙏❤️🤗

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából

 

December eleje óta heti 2x van németórám, így végre lenyugodtam, s már bűntudat nélkül, örömmel játszok PS-en. Tavalyhoz hasonlóan ismét a Red Dead 2-vel tolom.

Jól esik csavarogni a természetben. Kikapcsol. Szeretem nagyon. ☺️

Végre már helyére került a világ! 😅

Eléggé éreztem már decemberben, h év vége van. Semmi kedvem nem volt dolgozni, s nagyon vártam a holiday-t.

Dec 16 volt az utolsó munkanap. Mást se csináltam a szünetben mint Gáborral voltam, németeztem, s játszottam. 

Olyan jó volt csak azokkal foglalkozni, amiket szeretek, hogy pikk-pakk elteltek az ünnepek. 😔😢

Gáborral 23án együtt karácsonyoztunk, 24-én külön váltunk, s mentünk szüleinkhez. 27-én jöttünk vissza. 

Szülőknél minden okés volt. Nem szeretek ott aludni, pláne nem ennyit, de túléltem. Nem volt semmi gond, csak már (a nyaralásokat leszámítva) nem igazán szeretek idegen helyen aludni. Öregszem. 😅💁

Jókat kártyáztunk, meg nosztalgiáztam a családi fotók nézegetésekor. Szeretem ezeket. 😊 

Kicsit el is érzékenyültem, mert látványosan szembesítenek a fotók azzal, h milyen gyorsan eltelik az élet. Meg azt mondom én is, mint az öregek, hogy régebben jobb volt. 😅✌️

Az általános iskolás éveim tartom életem legszebb éveinek. Most is azt mondják, h pinky burokban élek, de akkor még aztán olyan szuper burokban éltem, hogy tényleg semmi gondom nem volt a világon. Se stressz, se szerelmi csalódás, se baráti elárulás, se rossz emberek nem kerültek az életembe, se munka se iskola, se semmi probléma nem volt.

Nagyon jó baráti, családi, tanári, falubeli szeretetteljes közegben nőttem fel, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok a fentieknek, meg akik részesei voltak.

Rossz látni azt is, h már mennyien nincsenek köztünk, s hogy csak egyre fogynak, egyre kevesebb van abból a régi jóból.

Feltűnt, hogy a legtöbb fényképen vigyorgok. Sugárzik rólam a boldogság. Akkor, gyerekként még nem tudtam, h milyen gazdagságban élek. (S nem pénzre gondolok, hanem inkább értékekre, érzésekre, szeretetre.)

Nem gondoltam, h az a gazdagság még évtizedek múltán is táplálni fog.

Ugyanis nem hiszem, h véletlen lenne, h amikor nehéz időszakon, változáson megyek keresztül, akkor rendszeresen álmodok erről az időszakról. A sok napközbeni szarság után este ezekkel a pozitív energiájú emlékekkel töltekezik a lelkem.

.... 

Jó volt december utolsó 2 hetében otthon lenni, s csak azzal foglalkozni, ami szeretek. De így szokott ez lenni. Minél tovább vagyok szabadságon, annál rosszabb aztán újra munkába állni. 

Tervek szerint januártól már heti 3 órában lesz németem, aztán majd meglátom hogy hogy alakulnak a dolgok. 

...

A decemberi holiday során megszerettem a koreai világot. Véletlenül akadtunk a Netflixen az Extraordinary Attorney Woo című sorozatra, amely világába teljesen beleszerelmesedtem. Nagyon megszerettem a zenei világát is. Annyira az én (kis pink cloudy) világom! 😍❤️

Imádom hallgatni ahogy beszélnék! Szimpatikusak. Cukik, ahogy a beszedük megkezdése előtt megszívják foguk közt a levegőt. 😁 Itthon Márki-Zay Péter beszédeinél figyeltem ezt meg. 😅

A helyes ázsiai fiúk, szereplők is nagyon bejönnek. Tetszik, h nem jellemző rájuk a szőrösség.

Oda vagyok a protokolláris világukért is. 

Kicsit utána is olvastam a koreai kultúrának. Az mondjuk nem szimpi, h van kötelező sorkatonai szolgálat, elég sokat dolgoznak, meg az erősödő anitifeminzmuson is megdöbbentem, meg jobban elmaradottak a melegek jogai terén is, mint gondoltam, s az öngyilkosságok száma is elég magas. Nah meg a köpködési szokásuk?!... 🙄🧐😒

Jan 8 - Vasárnap

Sajnos a végére értünk a Extraordinary Attorney Woo című sorozatnak, amit nagyon sajnálok. Örülök ugyan, hogy lesz folytatás (miután a szépfiú főszereplő KTO (Lee Jun-ho) befejezi a kötelező sorkatonai szolgálatát) de az csak 2024-ben várható. 😒

Pityeregtem is az utolsó részén! Ilyet még egy romantikus film se váltott ki belőlem, de most 33,5 évesen ezt is megéltem! 🥲🥹

Ez a soraozat annyira megfogott és olyan intenzív, erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy nem emlékszek ilyen sorozatra, ami ezt elérte volna nálam. 

Ezen a hétvégén el is mentünk egy koreai étterembe, ahol kipróbáltuk a finom kimbap-ot, ami a főszereplő kedvenc étele, s hát (ettől függetlenül) nálam is felkerült a kedvenc ételek listájára.

Evőpálcikával próbálkoztam ugyan, de első nekifutásra nem sikerült megtnaulnom jól használni. 😅✌️

Ittunk fejenként 1-1 0.35 ml-s, kisüveges koreai Soju (kb 16%-os) alkoholt is, aminek elég visszafogott volt az íze, s leginkább talán a vodkához hasonlít.

Fura volt utánna a délutáni napsütésben mosolygósan beccsicsentve sétálni a belvárosban! 😅 Utoljára huszonéves koromban voltam így. 🙃

Január 22 - Vasárnap;

Mostanában a Run On című sorozatot nézzük. Pontosabban nézem, mert a 3 résznél Gábort elvesztettem.😅 Neki nem jön be annyira. 

Van egy kis török dráma sorozat beütése, ami nekem se tetszik, de nem vészes, s leginkább az epizódok végén, az utolsó 1-2 percben van ez az erős hatás. Meg van 1-2 zene ami kicsit irritál, annyira rájátszik erre a török szappanopera style-ra, de attól még tetszik a sorozat. (Ebbe is helyes a főszereplő srác, s mellékszereplő a ügyvédnős sorozatból a főszereplő srác is. ☺😍) 

Annak a zenei világa is sokkal jobb volt! Mennyi sokat jelent amúgy a filmszene! Jelentősen befolyasolhatja a film/sorozat megítélését úgy, h észre se vesszük. 😊 

Jó viszont látni a koreai sorozatokban az imádott tabletem és telefonom. 😊 ✌️ 😍

Rákattantam a könnyed, csilles hangulatú koreai zenékre is, s mindig ezeket hallgatom. Útközben, melóban ha egyedül vagyok, meg tanulás közben is ez szól csendben a háttérben. ( s persze most blogolás közben is. 😊) 

2 német házi közti szünetben egyszer el is merengtem ezen, h vajon mi fogott meg annyira a koreaiakban?🙄🤔

Egyszerűen biztonságérzetet, nyugalmat ad. Egyfajta menedékként tekintek rájuk. Mármint a koreai sorozatokat és zenékre. 

Tetszik az a világ ami az érzelmekről szól, ahol az embert teszik végre a középpontba, s nem a kibaszott öldöklést, világmentéses amerikai bullshieteket kell nézni, amitől már kurvára herótom van. 

Persze sokaknak ezek meg túl unalmasak és csöpögősek. Lehet. De nincs azzal semmi baj. Lehet mást szeretni. Úgy látszik, h nekem mostanság erre szomjazik a lelkem. 🤷

Amúgy Gábor és a koreaiak eléggé összefonódott bennem. 😅

Szerelem, romantika, biztonság érzet, szeretet, szexi szőrtelen. Imádom a fényesen csillanó csupasz bőrét. Jó mondjuk van egy erős borostálja, amit én Musztafának csúfolok. 🧔

Kíváncsi lennék erre is, h vajon mitől alakulnak ki bennünk ilyen érzelmek, h bizonyos dolgok, mint pl.: a szőrösség/szőrtelenség szeretete, utálata. 

Vagy miért van az az érzés, gondolat bennem, h számomra az a szexi, az a ideál, ha valaki szőrtelen (vagy még a trimmelt is belefér). Olyan szépség ez számomra, mint pl Dávid szobra. Mint amikor "úgy" nézel egy alkotásra, hogy az kellemes, pozitív érzéssel tölt el. 

... 

Gáborral egyik péntek este találkoztunk a Kálvinon s onnan együtt visszasétáltunk melóba, mert bent hagytam a rendelt hétvégi kaja adagom, s olyan hangulatos volt vele sétálni a kiskörút esti fényében, meg mostanában olyan filmszerűnek élem meg vele az együttlétet, h már párszor elgondolkoztam ezen is, h lehet szerelmes vagyok? 😅

Ismét? Lehetnek a szerelemnek ciklusai, erősségei? Mint ahogy egy kapcsolatnak is vannak jó, jobb és kevésbé jobb ciklusai... 

Mostanság minden klappol, szeretjük egymást s ezt éreztetjük is egymással. Jobban is figyelünk egymásra, kölcsönösen. Gyakran kedveskedünk is egymásnak valami kis apróságokkal. Sokat öleljük egymást. (Amit mi 20 másodperces gyógyító öleléssssnek hívunk.) Mondjuk ezek eddig is voltak, de most valahogy mégis jobbnak, erősebbnek érzem. 

S ez olyan jóóóó! 😍💕

Vagy lehet a közös készülődés, várakozás teszi, h új életet kezdünk külföldön? Vagy a koreai sorozatokról ragadt át rám valami, s ezért érzem ezt így erősebben? 🙄 🤔 

Amúgy olyasmi érzés is van bennem, mintha pl a közös esküvőnkre készülnénk... 

Végül is a közös kiköltözés is egyfajta életünk összeboronálása... 

Mind1 is! Így jók az érzések, ahogy vannak! Hálás és boldog vagyok! 

Bárcsak mindenkinek erről szólna, s ilyen békés, boldog, szeretetteljes lenne az élete. 😊 🙏

Jah! Gábor meg egyszer meglepett Kimbap-al. Arra a kajára eléggé rákattantam az Extraordinary Attorney Woo sorozat miatt. Imádom! Annyira finom! 

Nagyon jól esett ez is, hogy ennyire kedves s figyelmes! Igazi ajándék volt! Nagyon örültem neki, s köszönet érte ezúton is! 😊 🙏✌️❤️

Szóval Gábor, a koreai sorozatok, és a zenék jelentik számomra az idegnyugtatást, regenerálódását ebben a nagy hajrá közepette, amivel Bécsbe készülünk. 

Jah! Decemberben heti 2x1 órás németem volt, de mára ez már 4x1re nőtt, s január második felét meghúzzuk egy kicsit a tanárokkal s heti 5x1 óra lesz, de azt nem tervezem hosszú távon. Legalábbis szerintem február végére már ismét visszaállok a heti 3 óra környékére. De majd alakul. Szóval nem sokáig tatott a PS-ezés! Decemberben volt kemény 3 hétig azt csókolom! 💁😅

Nem tudom, h írtam e már korábban, de 2 tanárral tanulok, mert az egyik nem mindig ér rá, s kellett egy másik is, h tudjak haladni. Szeretem mindkettőt, s jó így. 

Szóval meló után hazaérve tusolás, s 5-6ig órám van, 7ig még tanulok, aztán vacsi, s a maradék 1-2 órában Gáborral vagyunk, meg sorozatozunk, aztán így telnek a napjaim. 

Szóval rákapcsoltam a németre, aminek eredményei már meg is vannak. 

Elkészült a német nyelvű önéletrajzom és a motivációs levelem is. 😍❤️👏👏👏🎉🎊🍾✌️🙏💪

Elég sok meló volt azért ezeket összehozni. Először frissíteni a magyar verziót, aztán lefordítani németre, aztán angolra is. Mindezt kétszer, mert kellett 2 önéletrajz és 2 motivációs levél.

Aztán vannak nekem angol interjús kérdezz-felelek-es anyagom is, s azt is lefordítjuk együtt németre, h felkészültebben tudjak majd interjúzni, s aztán haladunk majd a nyelvtannal s az "igazi" tanulással. 😅 

Jó persze az egyik tanárral megy az állandó nyelvtan másikkal meg a fordítás, de így nem az az ütemű a fejlődés, de ha már le lesz minden fordítva akkor merülök majd csak el igazán a német nyelvtan bugyraiban... 🤓🤕😵‍💫☠️

Amúgy az általam először összeeszkábált fordítások ellenőrzésében, s javításában nagyon sokat segített az új barátom, a meseterséges intelligencia a Chat GPT. 🙏🤖

Nah! Lényegében ennyi! 

Csók!

Rion

😘

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

 

Az előző részek tartalmából

Október vége;

Annak ellenére, h már átálltunk a téli időszámításra, alig játszok a PS5-el. Pedig ez az időszak nálam a begubózás, magamban való elmélkedés, s az olvasás, játszás időszaka. De most nem az. Most csak a tanulás megy. Nem játszom, mert konkrétan bűntudatom  van, ha a szabadidőmben nem tanulok. 🙄

De legalább Gábor használja, s tud rajta kockulni, s nem hiába lett nagy nehezen 1 éve beszerezve, a chip válság közepén... 😅

A németezésemmel annyira elmegy az idő, mintha egy időkapszula lenne! 😳🙄

Van, hogy leragadok egy posztnál, s hosszú percekig elemzem az ott olvasottakat. Rákeresek szavakra, v egész mondatokat fordítok le. Értetlenkedek a nyelvtanon, és felírogatom a megfejtetlen kérdéseim a jövőbeli német tanárom számára. 😀💁

A telefonom is németre van már állítva, s Fb-n, Inststán, már szinte minden második poszt, és story német. Már ott tartok, h szinte elkerülhetetlen, h ne foglalkozzak a némettel. 

Mondjuk amikor fáradt és nyűgös vagyok, akkor annyira nem örülök neki, h ezek jönnek szembe, de még így is erősebb a kíváncsiságom, s csak megszoktam nézni azokat az oktató mini videókat. De persze van, h annyira nem vagyok jó passzban, h inkább félredobom a telefont/tabletem, eldőlök a kanapén, s inkább élvezem a csendet, és az imádott, hangulatos fényfüzérek nyugodt, tompa világítását. 

Okt 29-30;

Gáborral kimentünk Bécsbe. Nem semmi indulásunk volt! Hajnal 4kor keltünk, hogy 5:30-as busszal már 8:30-ra kint legyünk Bécsbe. 

Már elindultunk, mikor megkérdeztem Gábort, h megvan minden? Telefon, töltő, személyi? 

Mondta h igen, de azért elővette s elkezdett kutatni a tárcájában,  ahol nem találta a személyiét. Vissza szaladt a lakásba, de ott se találta. Mondom akkor hozd a Passportot! Az sincs meg, s az se tudja, h hol lehetnek! 

Olyan pipa voltam, h már majdnem elsírtam magam a dühtől! 

Joh! Menjünk a buszhoz a Népligetbe, hátha nem fogják kérni! Ott kiderült, h a busz késik 2 órát, mert valahonnan Szerbiából jön, s fennakadt a határon. 

Kurva jó! Gábor közbe megvilágosodott, h utoljára a Lurdy gym-ben kérték el a személyiét, (ami a szomszédban van) szo elszaladt érte. Ott is volt. Legalább az meglett, ami aztán kellett is, mert kérte a sofőr, miután végre megjött a busz a 2 órás késéssel... 

Még jó hogy direkt a FlexiBus-t mellett döntöttünk tartván a gyakori MÁV-os késésektől... 🤷😭🤯☠️💩

Szóval kalandosan s késve, de megérkeztünk. 

A város átlagos. Tetszett. Olyan, amire számítottam. Bejártuk a belvárost (I.) és a perem kerületeket. (II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. + XIX.) 

VII. ker ami nagyon tetszett, de úgy vagyunk, h kezdésnek örülünk, ha találunk majd rendes állást s albit, s normálisan megtudunk élni, a nyelvet jól elsajátítani felső szintre, aztán majd meglátjuk hogy hogyan alakulunk tovább 1 év múlva. (1 éves ciklusokban számolunk.)

Sokat mentünk, nagyon elfáradtunk. Feltérképeztem a belvárosban, hogy milyen üzletek vannak, hova lehet majd jelentkezni. Több lehetőség van, mint Pesten. Kérdés, hogy hol tudok majd annyit keresni, ami meg is felel az elvárásaimnak.

Nov 1;

Gáborban szépen zajlanak a változások. (Mint mindenki másban is.) De nála most intenzívebben fokozatra kapcsolt az önmaga keresése témában.

Érdekes belegondolnom, hogy minden közelebbi ismerősömnél feltudom idézni azt a látványos változást, amikor a huszas évei végén, 30as évei elején végbement.

Furcsa, ahogy működünk. Olyan időzített, menetrendszerűen megy mindenkinél ez végbe, mint amikor a gyerekek a serdülő/kamaszkorba érnek.

Persze mindenkinek egyéni menetrend van megírva, de egyszer csak jön a repedés, s megindul (csúnyán fogalmazva) a lélek vedlése. Kinél hosszabb, akár évekig tartó, kinél gyorsabb e folyamat. 

Jópárszor elmerengtem már magamon is, hogy mennyivel vagyok másabb az x évvel ezelőtti Rionhoz képest... 🙄 

Mennyi embert megismertem, mennyi minden történt, s (vajon) még mennyi minden(ki) van még előttünk? 🙄 🤔

Én nagyon hiszek Dr. Michael Newton a lelkünk útja kötetében írt világban. Hiszem, h a lelkünk az előző életből hazatér megpihenni, gyógyulni, tanulni, s ha készen áll, akkor ismét útra kel egy új kalandba, egy új leszületésbe. 

Kíváncsi vagyok arra is, h vajon akikkel eddig összehozott a sors, kinek milyen szerepe, tanítási célja volt az életemben?

Persze nem azt akarom ezzel mondani, h mindenkinek konkrét oka és szerepe van, mert nem így gondolom, de azt h a család, szűk baráti kör, élettársamnak van szerepe az tuti.

Azon is elszoktam gondolkodni, hogy vajon az előző életünkben milyen viszonyunk volt... 🙄 🤔

Ki volt Norbi, az exem, akivel lényegében ezen életünkben (is?🤔) együtt nőttünk fel? Együtt éltük át gyerekkorunk második felét, 18-tól 28 éves korunkig.

(Számomra attól még hogy betölti valaki a 18at még csak biológiailag felnőtt. Hitvilágom szerint lelkileg csak 30+ként válunk éretté/felnőtté.)

Ki lehet(ett) Gábor, aki segített kiélnem magam, kipróbálni mindent, amikre vágytam, aki mellettem megy keresztül a (lelki) változásain, s akivel lehet, hogy együtt kezdjük meg külföldi életünk.

Azért beszélek ennyire feltételes módban, mert semmi sem 100%, még valóban be nem következik, sok bizonytalanság van bennem, körülöttem, a világban, s még bármi bekövetkezhet, változhat addig még pl valóban ki nem költözünk.

Amúgy is szoktam elmélkedni a halálon, de így november elsején, most sikerült még mélyebben elmerülni az élet-halál körforgásán...

Szóval az a terv, hogy május, június, július környékén költözünk, de az is lehet, h már a télen menni kell, vagy épp, hogy ki se megyünk. 😁💁 Ember tervez, Isten végez...

November 13 - Vasárnap:

Egyre gyakraban fordul elő velem az, hogy lesek ki a fejemből. Már kb napi szinten!

Az irodában átalakítási munkálatok folynak, s pár hétig itthonról dolgozok, ahogy most is kellene, de nem megy a koncentrálás. Ülök a szeretett nappaliban, s csak bámulok ki az ablakon, s nézem az aranysznű napsütésben a (még mindig) gyönyörű színekben pompázó fákat.

Lehet hogy az agyam van lezsibbadva, túlterhelve. Vagy az egyre nyilvánvalóbb folyamatos változások, formálódások, konkretizálódások blokkolják le az agyam. Vagy minden (is)...

Az eddig magamban elképzelt, elgondolt világ, lassan kezd megszületni, materializálódni.

Feltettem magamnak a kérdést, h mi a baj, miért vagyok megint így lefagyva, miért van ez a zombi állapot már megint rajtam?

Gyújtottam gyertyát, füstölőt, betettem a medi playlistem, h nah akkor mélyedjünk el magunkba, h mi a fasz van már megint?! Miért laggol a rendszerem?!

Válasz: Félelem.

Félelem a változástól, a bizonytalanságtól. Ülök a kis szeretett, biztonságos, nyugis napsütésben úszó nappalimban, s az a kérdés nyugtalanít, hogy vajon mi lesz velem, hol leszek 1 év múlva ilyenkor?

Félelem és szomorúság, hogy ezt a cosy kis biztonságos komfortzónámat (megint) el kell majd hagyjam.

Okés semmi baj. Ez ilyenkor tök normális, természetes folyamat, h átéli ezeket az ember. Nothing special.

Hogyan és mit tudok azért tenni, h elmúljon ez az érzés? Mi jelentene számomra biztonságot és megnyugvást?

A tudatosság, a dolgok megemésztése, feldolgozása, tervezés, szervezés, tanulás. A tudat, hogy faszán beszélek németül, s nem kell attól tartsak, hogy hogyan fogom megállni a helyem, hol s milyen munkát fogok találni.

Oké. Ezen már dolgozok. Augusztusban újra elkezdtem szépen lazán tanulni, s hónapról, hónapra egyre nagyobb fokozatba kapcsolatam. E hónapban már befejezem a tanfolyamot, amit egyedül a saját tempóban tanultam, s bár folytatnám élő kiscsoportos tanfolyamban náluk tovább, akiktől az eddigi tananyagokat vettem, de náluk sajnos csak februártól lesz szabad hely.
Az szopás!
Addig nem várhatok! 

Kerestem, más tanfolyamokat, tanárrokat, felmértem a terepet, hogy hogyan lehetne még nagyobb fokozatba kapcsolni.
Megfelelő tanfolyamot nem találtam. Mindegyikkel volt valamiféle problémám, ami miatt nem felelt meg.

Elkezdtem magántanárokat keresni, s jelentkezni hozzájuk, de az első 3 tanár tele van, nem tud vállalni! Mondom mi a fasz?! Mindenki németet kezdett el tanulni?!

Aztán a negyedik próbálkozás szerencsére bejött. Tud vállalni. Nov 28-án kezdünk.

Februárban pedig maximális fokozatba kapcsolunk s a heti 1x 60 perc magántanár mellett, jelentkezek majd a kiscsoportos tanfolyamra is, ami heti 2x2 órás lesz.

Kemény, de muszáj maximo-ba tolni, ha májusban már interjúra szeretnék járni Bécsbe, s legkésőbb július folyamán szeretnénk kiköltözni.

Amikor nincs agyam a tanuláshoz, akkor melókat keresgélek, s csekkolom azoknak a márkáknak a karrier oldalát, amiket a bécsi visitünkkor összeírtam. 

Vannak nyitott pozik, jóval több a lehetőség, mint itthon, de sajnos mégsem olyan nagy a választék, mint azt én elképzeltem, s azt látom, h pl: Münchenben több lehetőségem lenne, mint Bécsben, de Gábor nem igazán nyitott Münchenre. :/

Szóval van ilyen téren is szorongás bennem, h vajon majd a nyáron mennyi és milyen pozíciókra lesz majd lehetőségem jelentkezni...

Majd meglátjuk.

Csók!

Rion

😘

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából

Május 15 - Vasárnap:

Kint ülök Gábor erkélyén, s boldogan ringatózom a függőágyban, élvezem a napsütést, a lágy szellőt és a madarak csicsergését, s "szokásomhoz híven" az életen töprengek. Azon, hogy repülnek a napok. 

Ahogy közeledek a szülinapomhoz, úgy érzem h az élet is ilyen gyorsan elrepül. + Elszomorít az is, hogy 33 évesen már így érzem. 🙄😒

Vegyesen kavarognak bennem az érzések. Sokat nosztalgiázom. Nem mondom, hogy minden nap, de kb heti ötször biztos.

Van amikor visszanézegetem a Google photos képeket, amik kb 2011 óta tárolja a telefonjaim fotóit, s a mentett képeket.

Hálás vagyok az eddig élt életemért. Úgy érzem, h minden úgy volt jó, ahogy.

A gyermekkoromhoz mennék vissza szívesen. Sokat eszembe van. Akarva akaratlanul is feljönnek az emlékek, teljesen random mód. Hiányzik az a világ. Hiányzik papám is, s a 85 éves mamámmal is sok időt töltök, mikor vidéken vagyok.

Ez a világ már nagyon nem ugyan az, mint amiben felnőttem. 

Ennek a kornak is és annak is megvannak a maga pozitívumai és negatívumai.

Május első hétvégéjén anyuméknál gyűlt össze a család, megünnepelni mamám (85), apum (63), anyum (62), én (33) és bátyám gyerekének (13) a születésnapját. Mind 1 hónapon belül születtünk így egyszerre szoktuk megtartani. 

Elgondolkodtató, h mekkora különbségek vannak köztünk. Családon belül is mekkora világnézeti, értékrendbeli, stb különbségek vannak...

Régen szerintem azért is volt számomra szebb az élet, mert szinte semmit se tudtam a világban történő eseményekről. A falu, ahol felnőttem volt számomra a világ közepe s az úgy volt tökéletesss, boldogságosss a számomra.

Annyi szép helyen jártam már a világban, s mégse fogott meg úgy egyik se igazán, h azt mondjam, h huuu itt akarok élni!

Ez is elgondolkoztat, h ez elcseszettség v kiváltság h én itthon vagyok otthon és egyben boldog? 🙄 🤔

Minden évben megyünk valahová külföldre, ami tök jó. Feltölt, kikapcsol stb, de nincs egyik hellyel kapcsolatban se az az érzésem, h szerelmes vagyok abba a helybe, és ott akarok élni.

Kicsit frusztrál, h az ismerőseim körében többen nem így éreznek. 

Persze simán lehet, h ez meg fog változni! Másról sem szól az élet csak az állandó változásról! 

De jelenleg nem ér közvetlenül semmi olyan veszély, hátrány, hiány, szóval semmi negativitás, ami miatt rosszul érezném magam. Lehet ha akarnék gyereket, v házasodni, vagy bármi diszkrimináció érne az életben, akkor biztos nem így gondolnám, de nincs semmi olyan, ami okán korlátozva, megkülönböztetve érezném magam. Ahogy jelenleg élek, azt boldog, és teljes életnek érzem. 

A politikát teljesen offoltam. A híreket csak annyira nézem, ami fb-n szembe jön. Kivontam magam. Gábornak is mondogatom amikor látom, h azzal foglalkozik, h engedje el. Ne mérgezze magát feleslegesen.

 

... 

Kétlaki életet élek. Télen tömegközlekedek és nálam lakunk Kispesten, a nyári időszakban pedig Gábornál élünk a Corvinon, és biciklivel közlekedem. Kispestre ritkábban járok haza biciklivel tavaly nyárhoz képest. Így hogy már a metró jár egészen a Kálvin térig, s nem kell átszállogatni, így már gyorsabb és kényelmesebb a metró. Főleg h a Nagyváradon nem áll meg csak áthalad. 

Nagyon jó a bicaj! Imádom! 😍❤️ Tetszik a robosztussága, s külön imádom, mikor a tükörsima aszfalton csapatom s jó hangosan hallatja a hangját, ahogy a vastag gumi gurul az aszfalton. Jó mély, kicsit vészjósló hang! Mintha egy darázsraj lennék! 😅 🐝

Szeretem, mikor nincs kocsi, város zaj, s pl amikor a rakparton csapatom hétvégenként, akkor az emberek erre a hangra kapják fel a fejüket, h úristen, mi közeledik?! 😅 

Vagy ha nagyon tolom neki, akkor az elektromos meghajtás hangját hallják, de az nem olyan egyedi, a sok roller és minden más elektromos meghajtásos kütyühez képest. 🙄😁

Korábban már írtam, hogy eleinte feszengtem azon, h sokan megnéznek, s utána fordulnak, de ez már szerencsére teljesen elmúlt. 

Egyre több a bicajos és a rolleres is. Jó látni, s örülnék, ha egyre többen lennénk, s Budapest is végre "nyugatizálódna". 

Nagyon utálom a sok kocsit! Sokat rontanak a város élhetőségén. 

Részt szoktam venni közvélemény kutatásokban. Telefonon is szoktak keresni, meg az online kérdőíveket is töltöm, meg van 2 app is ( ez meg ez), ahol mindenféle aktuális kérdésekre lehet válaszolni, s május utolsó heteiben többször volt ez téma. Budapest legnagyobb problémájának mindig a Fideszt nevezem meg + a sok autót, kevés mélygarázst. 

Támogatnám a dugódíj, valamint a napi kedvezményes P+R parkolási díj bevezetését, s ezen parkolóktól a kedvezményes jegyek, bérletek bevezetését a tömegközlekedésre, s innen a járatok kialakítását, bővítését a belső kerületek felé, ahol pedig kezdetben egyes zónákban bevezetném a közterületen való parkolási tilalmat, kivéve a helyi lakosoknak és a zöld rendszámú járműveknek, valamint, ahol nincs parkolási tilalom, ott jelentősen megemelném a parkolási díjat, de a mélygarázsok díjának növelését befagyasztanám. 

Támogatnám továbbá a rakpart részleges lezárását. A biciklisávok bővítését, fejlesztését, a rollereknek a kijelölt tárolópontok kialakítását, s ezeknek, valamint a MOL bubinak a további bővítését.

... 

Június első félben megyünk ki Lisszabonba a cég tulajjal a disztribútori találkozóra. 1 nap konferencia, aztán ő megy haza, én maradok, másnap jön Gábor, s 4 napot holidayezünk ott. 😊 😎🥳

Izgatottan várom. Remélem minden rendben lesz. 

Május 27 - Péntek:

Voltam a fodrászomnál. Annyira szeretek hozzá járni! Örülök hogy rá találtam! Kellemes a szalon hangulata. Olyan modern, új hullámos. 😊 

A fodrászom maga a szalon tulaja, kedves, mosolygós, 28 éves hippis srác. Nagyon chillies, nyugalmat áraszt magából, s mindig feltölt. Olyan külsőre, mintha egy északi manusz lenne. 😅

Szőke, kb vállig erő göndör hajú, fekete keretes szemüveges. 

A hajvágás utáni napokban mindig megszokták dicsérni a hajam melóban is a fodrászok, ha bejönnek hozzám az irodába. 😊 

Szeretem nagyon a göndör hajam. 😍❤️

Az elmúlt negyed évben növesztettem is, s többet is kell vele foglalkoznom, mert hát a göndörséghez hossz kell, aztán ezzel a kettővel így együtt (hossz + göndörség) van meló! 

Meg hát ugye fodrász termékek értékesítésvel foglalkozunk, szóval kiprobalom, használom én is a termékeink! 😅

Amúgy minden okés. Peace&Love van. Születésnapom beültünk a Beerstro14-nek a belső udvarára, ahol megvacsiztunk, majd kiültünk a törzshelyünkre a Mikszáth Kálmán térre iszogatni. Imádom ezt a multikultis közeget és hangulatot, ami itt van! 😍❤️

Másnap leutaztam anyumhoz. Jó volt a vidéki friss levegőn lenni. 

Gábortól kaptam egy borosta/szakáll növesztőtborosta/szakáll növesztőt, amivel már vagy 2 éve szemezek, s majd Lisszabon után kezdek el alkalmazni. Kíváncsi vagyok, h milyen lesz az eredménye. 

Nagyjából ennyi az előző részek tartalmából. 😊 

Csók! 

Rion 😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

 

A bicajom motorja sajnos meghibásodott. Beteges, örlő hangot hallatott. Küldtem videót róla Gearbesten az eladónak, aki azt írta, h küld csere motort. Remélem 1 hónapon belül meg is kapom. 

Elég szívás, h a legnagyobb kánikulában hagyományos módon kell tekernem. 

Mondjuk azt olvastam fb bringás csoportokban, h intenzív, napi többszöri használat esetén, fél évente szervizelni kell a bicikliket. Hát én meg elég intenzíven használom, hiszen minden hová ezzel közlekedem. Sőt! Február, márciusban ez volt a munkaeszközöm is a WOLT-nál. 

Ami pozitív hozadéka ennek a hagyományos vs elektromos kerékpárnak, az az, h figyelmesebbé, előrelátóbbá váltam, mert itt az állandó lassulás, fékezés, indulás, gyorsulás miatt, folyamatosan használom kell a váltót, a könnyebb, gördülékenyebb haladás miatt, és sokkal messzebb kell néznem, h időben tudjak le, v felváltani a sebességben. 

Elektromos használat esetén nem kellett ilyenekkel foglalkoznom, mert automata váltóval nagyon csókos, könnyű, egyszerű volt minden. 

A másik, ami érezhető változás az az idő, h jóval lassabban haladok, (a korábbi átlag 30 km/h-ról kb 10 km/h-ra esett vissza az átlag sebességem) ezáltal jó pár dolgot észrevettem, és feltűnt azon a környéken, ahol rendszeresen elhaladok, még a gyorsan suhanó elektromos kerékpáron leszűkült a látóköröm. 

Június 25 - Péntek;

Szabadnapos voltam, mert jött az ablakszerelő, s kívülről elszigetelt 2 ablakomat, hogy ne ázzon be a jövőben. Reméljük jól csinálta, s nem lesz már több ilyen jellegű problémám. 76.000 Forintomba fájt, de ebből 60at fizetett a biztosító, igaz azt a 2 szoba festésére adták, mert h csak a belső károkra vagyok biztosítva. Festeni meg nem festek, mert amúgy nem annyira feltűnő. Majd pár év múlva amúgy is kelleni fog egy egész lakásos tisztasági festés, de ha esetleg úgy alakulna, h kiadom a lakást, akkor nem fogok festeni. (Tanulván az elmúlt évek többedmagammal való együttéléséből.) 

Június 26 - Szombat;

Gáborral lementünk Balatonalmádiba strandolni. Minden fasza volt. Kellemes egy nap volt. 😊

Június 27 -  Vasárnap;

Elutaztam a szülőfalumba. Bátyám születésnapját ünnepltük. 39 éves lett.

Július 2-3-4-5;

Egy hosszú hétvégét töltöttünk Gáborral Debrecen, a szülővárosában. Szeretem Debrecent. Tavaly is és most is nagyon jól éreztem magam. 

Voltunk a Hortobágyon, beültünk a Csárdába, ahol tavaly is nagyon jól éreztük magunkat. Emlékszem,  h akkor is játszottak a "muzsikusok" és tele voltam hálával és boldogsággal, oly annyira, h küzdenem kellett a könnyeimmel, nehogy eltörjön a mécses. Idén sajnos alul maradtam ezen küzdelemben, s felkellett vennem a napszemüvegem, gyorsan motyogtam Gábornak h elvonulok egy cigire, mindjárt jövök, s elsétálltam a csárda mellé egy csendes, nyugodt kis helyre, s jól kibőgtem magam.

A too much hála és boldogság érzése mellé párosult még az is, h olyan szépen játszottak a zenészek, h szerintem erre szokás azt mondani,  h megérinti a lelket. 

Hegedűn, és cimbalomon játszottak, amiről papám is eszembe jutott, h anno gyerekként sokszor hallottam nála délben a Kossuth rádión, ahogy a "Jó ebédhez szól a nóta" című műsort hallgatta, amit nem szerettem, most meg milyen szépnek találok. 

Hiányoznak azok a békés, felhőtlen, boldog gyermekéveim... 

...Most is küszködöm a könnyeimmel,  ahogy ezt írom.... 

Szóval elöntöttek a gondolatok, érzések aztán nem bírtam magamba tartani. 

Gábor szerencsére megértette, átérezte a helyzetet, mert ő is közel ált nagyapjához.

Aztán voltunk még Nyíregyházán is az állatkertben, meg akkor már szétnéztünk Nyíregyháza belvárosában is. Aztán Debrecen nevezettességének a nagytemplomnak a tornyaiban is voltunk, meg ismét kimentünk a Nagyerdő parkba, meg voltunk kétszer is Gábor szüleinél. Szóval nagyon jó hétvégénk volt. 😊❤

...

Júliusban csatlakoztam Gáborhoz és én is elkezdtem járni a 4% Fitnessbe. Általában heti 4x megyek, meló után. Elég sokan vannak, de mindig találni szabad gépet, helyet. 

Most kifejezetten jól esik az edzés. Aztán majd ki tudja mikor unom meg, és hagyom el megint.😅

...

Melóban minden fasza. Szeretem, gyorsan telnek a napok. Kaptam + fizu jutalmat is, meg augusztus elején jár le a próbaidőm is szóvál végre már boldogság van ilyen téren is. 😊✌

...

A homofób törvény óta elég sok vidéki ismerősöm töröltem fb-ről, akik nem csak nyíltan támogatták e törvényt,  de még fokozták is posztjaikat gyűlöletkeltéssel. 

Volt köztük közelebbi, távolabbi, utcabeli, osztálytárs, de még a saját apám is ezek közé tartozik, aki tudja már tavaly óta, h mizu. 

A szeret, béke az alapja mindennek. Aki ezen alapokkal szembe megy, arra nem vagyok kíváncsi. Kész. Szajé!

Nah! Gyors kutyafuttában ennyike! 

Csók! 

😘❤️

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)