Hogyan bújjak elő? 5 kérdés és 5 válasz a coming outról;

Magyarországon sok LMBTQI gyerek és felnőtt nem coming outol (bújik elő) soha senkinek, ami elsősorban a társadalmi kirekesztettséggel, előítéletekkel és elutasítással, vagy az ezektől való félelemmel függhet össze. A felmérések szerint ugyanakkor, már 14-18 év között tudatosul a például a leszbikus és meleg identitás lehetősége, egy magyar kutatás alapján fiú gyerekeknél ez átlagosan 13 éves korban, lányoknál 14 éves kor körül történik, maga a coming out pedig általában 18 éves kor utánra marad, ha egyáltalán megtörténik.

Holott az elfojtás – bármiről is legyen szó – valósággal megmérgezheti az életet. Megerősíteni az identitására ráismerő személyt nem a „melegség” ösztönzését jelenti, inkább abban segít, hogy bárki információk birtokában, közösségi támogatás lehetősége mellett és saját beépített sztereotípiáit és előítéleteit, előfeltevéseit felismerve, szabadon alakíthassa ki saját identitását.

Ide összegyűjtöttünk 5 kérdést a coming outról, amit szerintünk talán feltennél.

1. Van-e jó stratégia a coming outhoz? Vagy minden egyik pillanatról a másikra történik, előzetes tervezés nélkül?

Az előbújás egy része „lebukás”, bár előfordul, hogy a szándék, vagy vágy már korábban megvan tudattalanul, és a személy akár direkt is elöl hagy olyan jeleket, amik LMBTQI identitására utalhatnak.

Ugyanakkor sokan tudatosan tervezik az előbújást, és fokozatosan teszik ezt meg. Felkészülésként kereshetnek információkat az interneten, felhívhatják a Háttér Lelkisegély Szolgálatát, coming out történeteket olvashatnak. Ilyenkor pszichológustól is kérhetnek segítséget, és nagyon fontos, hogy milyen a terapeuta reakciója.

Az első előbújás lélektani szempontból nagyon jelentős, az itt megélt reakció sokat adhat, ha pozitív, valószínűbb a szélesebb előbújás, a személy bizalma növekedhet önmagában és másokban is, önbecsülését is pozitívan befolyásolja, ha támogatást tapasztal. A negatív reakció azonban akár hosszú időre is visszavethet önmaguk elfogadásában és a további coming outokban. Egy terapeuta tekintélyszemélyként is funkcionál, és szakmai véleményt is formál, így még lényegesebb lehet, hogy támogatóan, informáltan fogadja az előbújást, tehát olyan szakembert érdemes választani, aki jártas az LMBTQI témákban, annak társadalmi fogadtatásával kapcsolatos kérdésekben is.

2. Hogyan készüljön fel a coming outot tervező annak érdekében, hogy mindenki a lehető legkevésbé sérüljön?

Mindenképpen a legfontosabb a türelem egymás iránt, hogy mindkét fél megpróbálja észben tartani, a másik reakciója nem ellene irányul, inkább saját belső világát tükrözi. Ugyanakkor az LMBTQI személy jó, ha nehézségekre is felkészül, arra, hogy a fogadtatás nem feltétlen lesz a várakozásoknak megfelelő. És érdemes figyelembe venni: mind az előbújás, mind az esetleges negatív reakció a szeretet megnyilvánulása is, előbbi egy hitelesebb kapcsolódásra tett kísérlet, utóbbi az aggodalom, féltés, vagy család értékeit fenyegető dolog elleni védekezés. A harag, szomorúság megnyilvánulásai mögött általában valamilyen félelem, szorongás áll s a világ (benne például a szülői szeretet fennmaradása) kiszámíthatósága iránti igény.Bár eltűnhet az idealizált gyerek és idealizált szülő képe, de helyébe egy komplexebb, emberibb, valós kép léphet.

3. Hogyan és kivel érdemes megosztani a „titkot”? És kivel nem?

Erre nincs szabály. Mivel ez sok esetben egy nehéz, és mindkét fél részéről elfogadást igénylő kérdés, érdemes alaposan mérlegelni a várható következményeket. Ehhez jó, ha figyelembe veszi az előbújást fontolgató, hogy

• mennyire van függő viszonyban a kiválasztott személlyel pl. anyagilag, fizikailag, szociálisan (pl. családja, kisközössége, etnikuma, vallási közössége).
• az a személy vagy csoport, ahol meg szeretné osztani, veszélyes lehet-e a testi épségére. (Ha ebben valaki bizonytalan, érdemes lehet a lelkisegély szolgálattal – pl. Háttér Társaság – vagy egy szakemberrel személyesebben is közösen átgondolni a lehetőségeket, tervezni a coming out-ot).
• szakmai segítséghez LMBTQI barát, jól informált szakembert érdemes keresni. A pszichológus a hozzá fordulónak szolgáltatást nyújt, így akár egy első beszélgetésen lehet és szabad ellenőrizni a jártasságát a területen. Ha a kliens nem érzi a bizalmat, joga és lehetősége mást keresni, váltani.

4. Vannak különbségek abban, ha egy városi vagy kistelepülésen élő, fővárosi vagy vidéki LMBTQI fiatal bújik elő?

Vidéken gyakran a kisközösségek miatt nehezebb az előbújás, jobban félhet mind a személy, mind a család a pletykától, megbélyegzéstől, Budapesten könnyebb „eltűnni”. Vidéken gyakran konzervatívabb az értékrend, mélyebb a vallásosság, amivel nehéz lehet összeegyeztetni a melegséget, biszexualitást, transzneműséget, a queer identitás pedig még kevésbé ismert.

A magyar statisztika szerint Budapesten legkönnyebb, vidéki városban már nehezebb, kistelepülésen legnehezebb előbújni. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező szülők általában jobban fogadják, de ennek ellentmondó kutatási eredmények is vannak külföldről. Szintén külföldi adat, hogy a családi támogatás leszbikusoknál, melegeknél nagyobb, biszexuálisoknál csökken, transzneműeknél a legkisebb. Az öngyilkossági kísérletek kockázata pedig sokszor ezzel párhuzamosan nő, a transzneműek a legveszélyeztetettebbek, ami jól mutatja, mennyire fontos az elfogadó közeg. Szerencsére már néhány vidéki városban is vannak LMBTQI közösségek, akik segíthetnek, hogy az elszigeteltség érzése oldódjon.

5. Milyen különbségek vannak, ha egy lány, illetve ha egy fiú bújik elő?

A kutatások azt mutatják, a szülő általában rosszabbul éli meg a vele azonos nemű LMBTQI gyerek előbújását. A sztereotip nemi alapú elvárások, szexizmus is gondot jelenthet.

Érdemes szem előtt tartani, hogy bár az előbújás maga csak egy pillanat, de ez egy folyamatba ágyazódik, így később is újragondolásra, „identitásmenedzsmentre”, mindebben pedig segítségre lehet szükség. És ahogyan a személynek magának is soká tarthatott az önelfogadás, a környezetnek is beletelhet egy időbe, jó, ha erre is számítanak a felek.

Íme egy néhány lépéses coming out segédlet, amit végiggondolhatsz: 

• Tudatosítsd a saját értékeidet, azt, hogy bátor (és nehéz) lépésre szántad el magad!
• Előbb te magad erősödj meg, keress támogatást, elfogadó közösséget!
• Készülj fel kérdésekre, akár vallásos/egészségügyi információkkal, attól függően, ki az, akinek a coming out szól!
• Ne felejtsd el, hogy nem kell választanod az identitásaid között, az mind te vagy!
• Vedd figyelembe az akadályokat, hogy biztonságos-e a környezet!
• Körültekintően válaszd ki az első embert, akinek elmondod!
• Kezdd a beszélgetést a saját érzéseiddel, hogy tudják, hogyan bánjanak veled. (Ugyanakkor elismerheted már ebben a beszélgetésben is a másik lehetséges érzéseit, szükségleteit is.)
• Adj időt! Légy türelmes magaddal és másokkal is! Egyszerre inkább csak egy személyt válassz!
• Tudatosítsd, hogy a másik reakciója nem rólad, hanem a saját félelmeiről, elvárásairól, vágyairól szól, mint ahogy a Te reakcióid is rólad.
• Készülj fel a negatív dolgokra is – vedd figyelembe ezek lehetőségét – és gondold át, azon ki/mi tud majd átsegíteni!

És mit lép a szülő, amikor a gyerek coming outol?

A coming out természetes, hogy nem könnyű egyik félnek sem. Az elfogadásánál sokat számíthat az információhiány vagy társadalmi attitűdök okozta félelmek is, például a szülő féltheti gyermekét a magánytól, megbélyegzéstől, a karrier akadályaitól, vagy olyan szexuális úton terjedő betegségektől, mint a HIV/AIDS. Az is tényező lehet, a szülő mennyire gondolja megváltoztathatónak a szexuális irányultságot, vagy nemi identitást.

A szülői szerep lélektani szempontból igen fontos, szerep, teljesítmény értéke van, általában ezen a módon is szeretnének az emberek hagyatékot tenni, nyomot hagyni a világban, megosztani saját tapasztalataikat a következő generációval. Egy szülő gyakorlatilag befektet a gyermeke sikerességébe, boldogságába. Itt jelennek meg azok a vágyak is, hogy a gyereken keresztül lehessenek sikeresebbek, saját – akár meg nem élt – álmaik megvalósítói.

Ezek bármelyikében úgy érezheti a szülő, hogy gondot jelent a coming out, akár, mert attól fél, nem lesz unokája, akár attól, hogy a környezet őt fogja hibáztatni (és persze önmaga is hibáztathatja saját magát) a gyerek melegségéért, leszbikusságáért, transzneműségéért, vagy tarthat tőle, hogy ő maga megszégyenül. És mivel heteronormatív társadalomban élünk, tehát a legtöbb szülő heteroszexuálisnak feltételezi a gyerekét, míg az ellenkezőjéről nem szerez tudomást, így visszamenőleg is úgy érezheti, át kell írni a közös történetüket, és talán nem is ismeri úgy a gyereket, ahogyan képzelte. A heteroszexuális jövőképet el kell engednie, ami gyakran konkrét gyászmunkával jár.

Ugyanakkor a gyerek is lojális a szülő felé, gyermekszerepéből neki is fontos a szülője boldogsága. Ez okozza, hogy a coming out előtt álló személy úgy érezheti, hitelessége és aközött kell választania, hogy közel maradhasson, támogatást kaphasson, féltheti ő is a szülőt a környezet megítélésétől, az önhibáztatástól. Ezért sok kutatás is azt mutatja, a szülőnek való előbújást mérlegelik legtöbbet, ettől félnek legjobban.

Nemcsak a szülők, hanem az iskolatársak, barátok esetén is gondot jelenthet, hogyha úgy érzik, visszamenőleg is mindent megváltoztat a coming out: az ember, akit úgy hittek, ismernek, eltitkolt egy fontos dolgot előlük. Ez okozhat bizalmi sérüléseket, bár gyakran inkább megerősíti a kapcsolatot, elmélyíti a bizalmat, ha a barát felismeri, mennyire nehéz lehet felvállalni az előbújás kockázatát – és ezzel az esetleges elutasítást – egy érzelmileg telített, fontos kapcsolatban.

A szerző Faix-Prukner Csilla LMBTQI területre specializálódott pszichológus, az Affirmatív Pszichológia Műhely egyik vezetője. (www.affirmativ.hu).

http://lathatatlangyerekek.444.hu

:)

Coming Out;

http://www.humenmagazin.com/pofonegyszeru-modon-bujt-elo-egy-sportolo/

Az előző részek tartalmából;

 2014.12.24

...Karácsony...

Vacsi, megrakva az asztal roskadásig mindenféle kajával.
Agyam bekattam.
Ország és világ szerte meg éheznek!
De nem kell itt nagy dramaturgiát kreállni! Elég gondolni csak kis hazánkra.
Hetek, ha nem hónapok óta az egyik main hír, h h megnőtt M.o-n a mélyszegénység, mely különösen a gyerekeket súlytja....
Lelki világom padlót fogott.
Sült a pofámról a bőr, miközben néztem a megrakott asztalt.
Étvágyam elment, nyúltam az alkoholhoz...
A gondolatok csak úgy süvítettek át a fejemen.
Gondoltam anno, h összeszedek pár alig hordott holmoit, s odaadjuk valami segély szervezetnek valahol.... ....valamikor.
Teltek a napok, hajtotam a mókuskereket...
...v vagy ő hajtott engem?....

Fasz tudja! Itt van karácsony, bátyámnak az a legnagyobb baja, h az anyám által ráerőszakolt 2 napos(!) böjt miatt nem evett húst, s h most végre már ehet, csak el nem tudja dönteni, h mit milyen sorrendben?!....

Szörnyű! -.-" :S
Nyugi Rion! Nyugi! Tudooood. Türelem, engedd el meg hasonlóóóóóók!

A gyomrom fordul fel, s mindjárt visszahányom, amit eddig megettem!

Undorodok attól is, h ilyen faszságok járnak az eszemben!
Álszenteskedem itt, mint valami vallásos, holott a hideg ráz a vallásoktól!

Mi a fasz bajom van? Miért jutnak ilyen dolgok az eszembe, s miért érzem magam szarul?
Miért nem szarom le, v folytatok strucc politikát, mint szinte mindenki más?!

Ismét könnyes szemmel telik az idei karácsony.
Valami mindimegrohan nagyon erősen karikor...

Mi a baj?
Áááá csak nagyon erős a tormaaa....
Asztaltól fel, köhögcsélés, orrfuvás, napaliból konyhára le.
Na nagyon gyorsan nyugodjunk le a picsába, s szedjük össze magunkat, mert am is undorodom ettől az egész érzelgős énemtől!

...
Este azon kapom magam, h mormolom az imákat, s fújom a jókívánságot, s szórom az áldásokat a föld minden élőlényére. ( Om Mani Padme Hum )
Kisírom magam, holott azt se tudom, h pontosan miért?!
Mindenért, s mindenkiért!
Mi vaaaaan?!

Zaklatott a lelki világom, tele van a fejem mindenfélével.
Okééé!
Medizzünk. Aaaah! Tuti bealszok most a meditációtól.
Oks. Akkor ragadjunk tabletet s pötyögjünk. Az is gondolattisztító és nyugatató, lelki, szellemi takarítás.

Aztán végül utólag annyit tudtam segíteni lelki világomon, h a Fókusz Plusz és már nem tom melyik szervezet összefogásával telefonon lehetett adakoznina rászoruló családosoknak.

Jó párszor felhívtam őket, s remélem, h 2015ben már fizikálisan is fogok tudni segíteni valahogy, valamit rászoruló embertársaimnak.

Am szinte biztosra veszem, h sokan furcsán, ferde szemmel és negatív gondolatokkal olvashatják ezeket a fentebb leírt sorokat, h mi a szarról írok én, de hát ez is én vagyok, s nem szégyellem az érzéseim. Ez van.
...

Am karácsony estéjén egyedül aludtam a szobámban, ( elég szarul is aludtam ) s szembesültem vele, h már annyira természetes a számomra, h Norbival alszom, h nem tudok olyan "normálisan" alukálni, egyedül...

...

Tv kapcsolgatás közben véletlenül ráakadtam a nővérem huga című filmre, ami eléggé felkavart, s végigríttam az egészet. Szo ajánlom figyelmetekbe!

...

Papám kari délelőttjén ellátogatott hozzám. Bátyám felhozta kocsival Pestre.
Rossz és fájó volt látni, h szegény öreg 2 bottal már alig tud menni, s h milyen lassan csoszogott. Kb 20 percbe telt még a kocsitól felértünk a lakásba, ami kb 2-3 perc. Nincs már erő a lábában. 80 éves, s 14 éve nem volt már Pesten, s most feljött, h megnézze milyen lakásom van. Jó érzés, h

itt volt, s csináltam róla sok fotót, s együtt, kettőnkről is készült kép. Jó lesz majd visszanézegetni ezeket... :')

...

25.én estére már vissza is utaztam Pestre. Bátyám kísért ki az állomásra s útközben beszélgettünk erről-arról. Feljött a barátnő téma is... Mondta, h még soha nem látta a barátnőim, meg nem is mutattam be egy lányt se senkinek a családból. Azt mondtam neki, h mert nem sikerült megtalállni az igazit, meg jönnek mennek, de ha nagyon látni akarnak lányokat, akkor negyed évente bállíthatnék mindig mással, aztán csamcsoghattok...

Rákérdezett a fiukra is, s végül viszakozott miután nem mondtam azt ki egyértelműen, h nem vagyok meleg, s azt mondta, h nem akar végül tolakodni, de bármi is van én akkor is a testvére vagyok...

Ezzel vége lett ennek a témának. Én zavarba jöttem annyira, h a torkomon akadt a szó, s így végül egy darabig csak némán ballagtunk. :)

Szo nem tom... Félig coming out feelingje volt, de a vidéki 30+os hetero férfiak meg elég naviak és vakok ilyen téren szo fasz tudja...

Legszivesebben ott rögtön elmondtam volna neki, mert ez egy remek kínálkozó lehetőség lett volna, de anyumra való tekintettel nem bújtam elő végül, mert ő meg azt kéri, s ahhoz ragaszkodik, h ne mondjuk el másnak a családban, s elég ha csak ő (anyum) tudja...

...

Egyik ismerősömnek meghalt a párja. Nem nagyon tudok részleteket a történtekről, s annyira nem is vagyunk szoros kapcsolatban, csak az eset után pár nappal értesültem a tragédiáról.

Aztán teltek a napok és a hetek, s ez idő alatt ( kb 1 hónap leforgásáról van szó ) egy idő után, egyszer csak arra lettem figyelmes, h egyre szarabbul alszom, s egyre többször gondolok Diára, az ismerősömre, ki elvesztete a párját....

Eleinte nem is akartam foglalkozni ezzel, de csak megszólalt mindig a lelkiismeretem, h "Dia!"
Írni kéne neki...

De nem írtam, mert hát mit írjak? Nem vagyunk olyan kapcsolatban, h írjak neki, meg am is tök kellemetlen nekem ez az egész, azt se tom, h ilyenkor mit és h szokás... :S
(Anno halálesetekkor mindig anyum imtézett mindent, s nekem gyerekként semmi dolgom nem volt ugye, s egyáltalán soha nem is vol ilyenekkel dolgom, tapasztalatom.)

Aztán hetek teltével már annyira "eldurvult" a helyzet, h Diával álmodtam, h felriadtam s ő járt az eszembe.

Aztán írni akartam neki, de láttym, h felfüggesztette FB fiókját...

Felcsilant a remény, h oh jól van akkor, mégse beszélek vele...

Megint eltelt pár nap, s  csak nem tjdtam lenyugodni, s egRe vadabbul jöttek a gondolatok, h  "ÍRJ A DIÁNAK! ÍRJ DIÁNAK! ÍRJ DIÁNAK!!" s végül volt lakótársamtól kértem el Dia telószámát, elérhetőségét, s írtam neki viberen.

Kiadtam magamból mindent, ami bennem volt, s amit úgy éreztem, h el kell mondanom.
Szo kissebb regényt írtam neki, a gyász és az elengedni tudás fontosságáról, h a lélek ne ragadjon itt az erős érzelmek miatt, s h tovább mehessen haza, s még megspékeltem a halál utáni egyetemes törvényekkel...

Dia rögtön látta is, h írtam neki, s válaszolt is.
Beszélgettünk egy kicsit, s mikor úgy éreztem, h leírtam mindent, mit lekellett, elbúcsúztam tőle.

Ahogy ezeket kiírtam magamból, nagy kő esett le a szívemről, de igazán csak este lett vége, mikor lefeküdtem aludni, mert konkrétan pityeregve aludtam el...

De azóta minden ok, s nincs belső szorongásom, s nyugodtan alszom, s normalizálódott a lelki világom is.

Visszatértem ismét a meditációhoz is, kb 1 hónapos kihagyás után.

...

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Újabb profi úszó bújt elő – Íme a vallomása

Újabb profi amerikai úszó ismerte el, hogy saját neméhez vonzódik. Mostanáig “a kettős élet királya” volt, de “elérkezett arra a pontra, hogy értékelje önmagát.” Tom Luchsinger levélben vallott érzéseiről: elmeséli, hogy még imádkozott is azért, hogy eltűnjön belőle a homoszexualitás, de hosszú belső vívódás és próbálkozás után mára elfogadta önmagát.

Amióta csak az eszemet tudom a mozgáson keresztül próbáltam kifejezni az érzéseimet. A medálok és sikerek segítségével próbáltam elrejteni valódi önmagamat. Imádkoztam azért, hogy megváltozzon a szexuális érdeklődésem. Próbáltam szó szerint lemosni magamról. Soha semmi nem működött. Hosszú évek stressze, utálata és undora magammal szemben eljuttatott oda, hogy ma már elfogadom magam olyannak, amilyen valójában vagyok. Büszke meleg férfiként, a legjobb tudásom szerint élem az életem, olyan emberek körében, akik szeretnek és elfogadnak!

Éveken át a szexualitás volt személyiségem azon része, ami miatt a legjobban szégyenkeztem. De mára úgy érzem ez az egyik tulajdonságom, amire a leginkább büszke lehetek. Olyan eredmények kötődnek a nevemhez, amelyek a legtöbb heteroszexuális férfiéhoz soha nem fognak. Túljutottam azon a félelmemen, hogy azok az emberek, akik a legjobban szeretnek, gyűlölni fognak.

A barátságaim megerősödtek önmagam elfogadása által. A mosolyom őszintébb, a viselkedésem természetesebb. Többet nevetek. A testemnek végre van ideje pihenni, mert már eljárok kikapcsolódni is, nemcsak az edzőterembe.  Olyan – mind fizikai mind érzelmi – tulajdonságaimat fedeztem fel, amelyekről korábban fogalmam sem volt, hogy bennem is megvannak. Már sokkal több jó, mint rossz napom van.

Ugyanaz az ember vagyok, aki voltam, az életem mégis fényévekkel jobb.

A 2013-as amerikai úszóbajnokságon Luchsinger 200 méteres egyéni pillangóban lett országos bajnok és részt vett a 2013-as barcelonai világbajnokságon is. Ugyanebben az évben az Atlantic Coast Conference Az Év Úszójának választotta.

Forrás: OutSport 

&

humenmagazin.com

Coming out!

Halálba cikizték a másságát felvállaló tinédzsert

Szombaton posztolt egy utolsó Facebookon, majd valószínűleg nem sokkal később öngyilkos lett az a 14 éves williamsville-i James Rodemeyer, aki már fiatalon felvállalta, hogy biszexuális, és arra bátorította sorstársait, hogy vállalják fel bátran szexualitásukat. Iskolatársai azonban éveken át megkeserítették az életét, a halálát kívánták, és végül ők győztek. A fiú szülei viszont fontosnak tartják, hogy továbbvigyék az üzenetét.

A 14 éves James Rodemeyer idén májusban részt vett abban a YouTube-on futó kampányban, amelyben meleg és biszexuális tinédzserek meséltek arról, hogy felvállalták a szexualitásukat, és ettől köszönhetően sokkal kiegyensúlyozottabb lett az életük.

Rodemeyer biszexuálisnak vallotta magát, az iskolában sokat cikizték emiatt, de a videóban arról beszélt, hogy mióta nyíltan vállalja szexuális hovatartozását, rengeteg támogatást is kapott a barátaitól, családjától; olyan támogatást, aminek a létezéséről addig nem is tudott. “Csak ennyit kell tenned. Szeresd magad, és minden rendben lesz. Megígérem, jobb lesz” – mondta a videóban. James Rodemeyer  végül szeptember 18-án öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni, hogy iskolatársai cikizik. A zaklatói a halálát kívánták, el is érték – írja a Daily Mail.

Szombaton este még posztolt egyet Facebookon, a kedvencétől, Lady Gagától idézett. “Ne felejtsetek el, amikor sírva megyek a mennyek kapujához” – idézte a Queen című szám szövegét. Egy másik blogjában arról írt utoljára, hogy elmegy meglátogatni a dédnagymamáját, aki nemrég halt meg. Twitteren pedig elbúcsúzott Lady Gagától. “Viszlát anyaszörny! Köszönök mindent, amit tettél! Mancsokat fel, örökre!” –írta.

“Az iskolai cikizések ellen volt. Már ötödikes korától kezdve gondjai voltak. Akkoriban az öngyilkosságot is sokat emlegette” – mondta a fiú anyja a Buffalo Newsnak. Mint mondja, sokszor kérték, hogy meséljen a gondjairól, de általában lerendezte a problémákat azzal, hogy minden rendben. “Sokat sírt az iskolai piszkálások miatt, de mostanában nem úgy tűnt, mint aki felveszi ezeket. Az utóbbi időkben, mintha sikerült volna leráznia ezeket magáról, legalábbis ezt gondoltuk” – mondta az anya. Elmesélte az is, hogy a halála előtti héten kempingezni voltak a fiúval, aki ott igazán boldognak tűnt, egyáltalán nem gondolták azt, hogy bármi baj lehet. Bíztak benne, hogy az új közegben, a középiskolában minden rendben lesz.

De nem így történt. Iskolatársai névtelenül, a blogjainak a kommentjeiben zaklatták, a halálát kívánták. “Jamie hülye, kövér, ronda buzi! Meg kell halnia!” – írta az egyik hozzászóló. “Nem érdekelne, ha meghalnál. Senkit sem érdekelne. Úgyhogy, csak hajrá! :) Mindenkit annyira boldoggá tennél vele” – így egy másik.

“Az iskolámban senki sem foglalkozik azzal, hogy megelőzze az öngyilkosságot. Ti húztok le azzal, hogy mocskos buzinak hívtok. Mindig elmondom, hogy mennyit piszkálnak, de senki sem hallgat rám. Mit kell tennem ahhoz, hogy az emberek odafigyeljenek rám?” – írta szeptember elején az egyik blogjában James a nemzeti öngyilkosság-megelőzési héten.

A különféle blogjaiból tisztán látszott, hogy nincs minden rendben, de a szülei nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ugyanakkor azt mondják, gyerekük halála után továbbviszik fiuk üzenetét, hogy mindenki vállalja fel magát, ne maradjon a bizonytalanságban. “Annyi ember szívéhez ért el, annyi ember megérintett. Fel sem tudom fogni, mennyi mindenkit megszólított. Ő volt a legédesebb, legkedvesebb gyerek, akit valaha ismerhettél. Az egész szívét odaadta volna neked, mielőtt bármit is kérne magának” – mondta az anya.

velvet.hu

Habroló, vacsi, otthon, Szimpizon egyesület–kezdés

 

Idézet mára:

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."
/József Attila/

 

Szeptember 11. Vasárnap:

Este elmentünk Rosszfiúval és Andréval a Habrolóba karaokezni. Az elején eléggé feszéjeztetve éreztem magam, mert senkit se ismertem, s mindenki nézett, mint friss husit, új arcot, de 1-2 óra elteltével már feloldódtam, s jól éreztem magam. André volt olyan rendesss, kedvesss, ésss figyelmesss, h még egy nagyon jó mulatós mixet is elénekelt, h oldódjak. Hát sikerült. Rosszfiúval úgy elkezdtünk énekelni, h a torkunk is belefájdult/berekedt egy peppet!

Szeptember 12. Hétfő:

Rosszfiúval este elmentünk egy könyvesboltba, ami itt van az Erzsébet körúton a nyugati mellett. Aznap nyílt, s 40%-os kedvezmények voltak, így vettem 2 könyvet is. Utólag kicsit megbántam, mert így is majdnem 10 rongyot hagytam ott, de ez vaaan! Aztán elmentünk étterembe vacsizni. Nagyon jót ettünk. A desszertet pedig sajnos nem is tudtam megenni, s fájt a szívem otthagyni a finomságot, de már annyira televoltam, h ha még egy falatot eszek, s visszajött volna.  

Szeptember 13. Kedd:

Délután hazautaztam. Semmi kedvem nem volt, de hazalettem rendelve, mivel szüret volt szerdán. Nagy nehezen túléltem. :S Ami jó volt az egész otthonlétben, h kint pihiztem a kedvenc helyemen az udvaron, s mikor kint pihiztem, meghallottam hosszú évek után ismét a szeretett általános iskolám csengőjét. Majd jött a gyermekzsivaj. Tittara, mint a Revolt első pályáján! :D majd 10 perc elteltével ismét csengő, s egy ismerős tanári hang: SORAKOZOOO! *.* :)

Közel lakunk a sulihoz. Annyira jó volt hallani, h libabőrös lettem. Kicsit fel is kavart. Hiányzik a vidám gyermekkorom…. :/

Nah! De inkább váltsunk témát!  

Szeptember 15. Csütörtök:

Délután visszautaztam Pestre, s egyből rohantam is a szimpozion Egyesület első gyűlésére. Ugye jelentkeztem kb.: 1 hónappal ezelőtt arra a programjukra, melynek lényege, h ellátogatunk középiskolákba, főiskolákra, egyetemekre, s beszélünk a melegségről. Fontos, h megismerjenek minket, melegeket, láthatóvá váljunk, eloszlassuk a tévhiteket és a többi. Sorolhatnám napestig.

NAGGGGYON jól éreztem magam. Nem voltunk csak kb 7-en, mert páran meg nem tudtak eljönni, de am vagyunk a régi tagokkal együtt, kb.: 15-en.

16-18-ig voltunk a Szentkirályi utcában lévő irodájukban. Először elmondták, h miről is van pontosan szó, h képzeljük el ezt az egészet, mi a folyamata, mi, mikor, hol lesz stb. Aztán mindenkinek bekellett mutatkoznia, s beszélni a melegségéről. Ez kb.: eltartott 1 óráig, még mindenki elmondta. Ki rövidebben, ki hosszabban. ( Mondanom sem kell remélem, h nekem “valamiért” hosszabbra sikeredett.   )

Aztán röviden elkellett mondanunk véleményünk a gyerekvállalás kérdéséről, a felvonulásról, s beszélgettünk az előítéletekről is. Érdekes, s elgondolkodtató volt.

Már most nagyon izgatott vagyok, s várom, h elkezdődjön az oktatásunk, a tanulás. Ez majd novemberben lesz, s aztán december körül lesz majd, az, h eljárunk a sulikba. Kezdetben persze még csak mint tanoncok, gyakornokok. Beülünk mi is a padokba s tanuljuk, h élőben h mennek az előadások. Jaaaj! Soooo exciting! Am 2 előadó van, egy meleg és egy leszbikus, s arra is figyelni kell majd, h úgy legyenek a párok, h különböző legyen az élet “storyjuk”.

Szo nagyon jóu vót Móunika kedvesss.

Am, ha van köztetek olyan, akit érdekelne ez a lehetőség, az írjon bátran ide komit, vagy fb-n, vagy a riongay@gmail.com –ra.

MMMM. Azt hiszem első szuszra ennyi!

Jah! Legközelebb majd csak szerintem Vasárnap–Hétfő tájékában jelentkezem. Holnap leszünk Rosszfiúval 3 hónaposak. “Lejár a “próbaidőnk.   

Csók!

Rion

Otthon, co közelben, + meló kellene, fotózás, Rosszfiú

 

Idézet mára:

“Korunkban, amikor különböző kultúrák gyilkolják egymást, hogy melyikük istenképe az igazi, hasznosabbnak tűnhet a tolerancia és a nyitottság szabadkőműves hagyománya.” – Dan Brown: Az elveszett jelkép

 

Az előző részek tartalmából:

Elnézésetek kérem, h nem írtam az elmúlt napokban, de ismét csak sok minden történt velem, s összefolytak a napok. Ismét csak a lényeget írom le, s sok mindent kifogok hagyni, mert az elmúlt napokban arra se volt időm, h jegyzeteljek, h miket említsek majd meg nektek.

Nyah! Voltam ugye otthon vidéken. Hétfő este mentem haza. Anyum flegma volt megint, így nem is beszéltünk. Kedden, már  okés volt mindenki. Apummal is tök jól elbeszélgettem, s életemben először kikísért a vasútállomásra, s útközben is olyan jól elbeszélgettünk, h – mutatom – ilyen közel voltam hozzá, h előbújjak neki. De anyámra való tekintettel, - na meg persze rám és a szép kis összegre, ami a takarékban van – nem mondtam el. Majd, ha stabilan állok a két lábamon, megkaptam a pénzem, s megvettük a lakásom. ( X év múlva. )

Így csak annyit mondtam el neki, h van egy pár meleg barátom. Ők is tök normálisak, rendesek, dolgoznak, ugyan olyan hétköznapi emberek, mint a többi ember, s nem olyanok, amiket a tv-ben látsz. Felvoltam készülve, h egy jó erős vitának nézünk elébe, de semmi reakciója nem volt rá, ami rosszabb volt, mintha vitatkoztunk volna.

Am annnnnyira friss a levegő vidéken, h tök furi. Strange, mert pl.: Pesten ez fel sem tűnik, de vidéken rendesen át hasííííja a tüdőm a levegő!

Aztán úgy volt, h szerdán szabadnapos wok, de bekellett mennem melózni. Megjött a fizu is, ami sajnos kevesebb lett a vártánál. :/ Így igen aktívan elkezdtem másik részmunkaidős melót keresni. Ha valaki tud valami melót az szóljon pls.

Akkor csütörtökön fotózáson voltam. Egyik kedves ismerősöm hívott meg.

(Am most, h ez leírtam, rájöttem, h szinte soha nem használom a “haver” szót. Persze felmerült egyből a kérdés, h miért, s jött is a válasz rögtön. Az olyan heteróóós!   :/ Neeem? “Hé haver! Csá! Ez itt a haverom Pali!” Neeeeem! Ez nem az én szavam járása!)

Szo voltunk egy páran. Nagyon jól éreztem magam, s gyorsan eltelt az a pár óra még ott voltam. Sajnos hamar elkellett jönnöm, mert 16-ra meg mentem melózni. :/ Csinált nekem 2 frizut, volt sminkes. Eléggé buzisra sikeredett az első smink, amivel nagyon nemtudtam kibékülni, s a töbiek is jót nevettek. Főleg, mikor kihúzták a szempilláim… Uh! Hát az már very, very too much volt!   

Először egy nagyon göndör, aztán pedig egy full egyenes hajcsit csináltak nekem. Tetszett mindkettő, de megint csak azt hallottam, h a göndör jobban áll nekem. ( Pedig én általában pont, h mindig vasalom a hajam. )

Pár képecske látható az előző bejegyzésemben belinkelt oldalon.

Ammmm. Más nem nagyon van semmi…

Rosszfiúnál szerda este aludtam először az új albijában. Furi volt. Este átjött André, s elhívott minket egy vacsira egy közeli étterembe, amit ezúton is köszönök még egyszer. Puszi neked!  

Aztán ők ketten kis fagolyókból karkötőket fűztek. Kaptam én is 4 újat, szo bővült a karkötő gyűjteményem.

Szokatlan volt ott aludni. Gyakran felébredtem. Nem szokásom másnál aludni. Az van már megszokva, h mindig én vagyok a házigazda. Jobb minden az itthoni megszokott környezetben.

Nyah! Ennyi jutott most eszembe!

Csók!

Rion