Sziasztok!
Dec 25 Kedd;
Úton vagyok vidékre a szüleimhez. Kevesen vagyunk a buszon. Csend és nyugalom van. Ezt szeretem.
Dec 21-én pénteken dolgoztam utoljára az idén. Mindezt megünnepeltem egy szép nagy tüntetéssel a barátokkal. Zárás után felugrottam az irodába, mert volt egy lightos kis kari iszogatás, majd 8-kor taliztam a barátokkal és mentünk a nagy tüntetésre. Imádom a rezsim elleni tüntiket. 😊✌🏻🇭🇺💪🏻🇪🇺
Számomra mindig lelkesítő, energetizálóak ezek a tüntik. Így meg, h a szeretteimel, jó fej arcokkal, barátokkal vagyok, külösen még erősebben az. Tudom h furcsa lehet sokaknak, de számomra ez olyan, mint másoknak a wellnes, nyaralás, kikapcsolódás.
Én az ilyen felvonulásokon tudok kikapcsolóni. Ellazulni, s érzem jól magam.
Sokan másokkal szemben én nem morgok a hangosítás, a szar beszédek, vagy ilyen meg olyan okok miatt. Tudom h nem egyszerű az ilyeneket megszervezni s minden pénzbe kerül. Egy rakat olyan dolg van, amiért fizetni kell s nem is gondolnánk. Mondjuk Én azért állok így hozzá, mert anno helyi Jobbikos vezetőként volt részem, tapasztalatom belelátni, h mivel járnak a rendezvények megszervezése....
Viszont naggggoyn örülök, h ilyen sokan voltak. Nagyon boldog vagyok. Annyira jó élmény volt a nagy tömeggel vonulni, meg amikor megálltunk a palotánál az utca szélén és csak jöttek és jöttek sűrű tömört sorokban az emberek!!!😍 Borikámmal mindig karöltve sétállunk, s van h ha olyan zene szól, akkor együtt énekelünk. 😊
Szólt a tüntetéses palylistem, az arra vonulók is élvezték, énekelték, táncoltak rá. 😊✌🏻
Azért szeretem ezt mert jó látni és érezni, h ilyen sokan vagyunk s tudom, h ez csak egy pici része annak a több milliós tömegnek, akik elégedetlenek s a rezsim ellen vannak. S szinte érzem, h lelkiekben (is) nagyon sokan velünk vannak országhatáron innen és túl. Ez számomra egy olyan közösség, egy olyan energiaforrás, mint anno ‘56-ban lehetett a felkelők közössége.
Én nem vártam semmit ettől a tüntetéstől. Elég sok tüntetésen voltam már az elmult években ahhoz, h megtanuljam, h nem szabad elvárásokkal menni tüntetni, h nah majd ettől lesz valami. Én az élménynek, a flownak adom át magam, abban lubickolok, s mint mondtam, tölt fel pozitív energiákkal, amire szerintem nagy szükségünk van ezekben a bajos időkben...
...
23an Norbival megvettük a fát. Feldíszítettük, s este pedig elmentünk a Norbi által megismert régi baráti társasággal vacsorázni a Vakvarjú étterembe a Paulay utcába.
Eléggé gyermek és család barát egy hely, (amiről nem tudtunk) s amilyen szerencsések vagyunk, persze tele is volt ordibálló kis sarlatánokkal. Szo az olyan gyenge idegzetűeknek s kevésbé gyermekbarátoknak mint én, nem ajánlom azt a helyet. 😅 Am a kaja es a társaság jo volt, csak pár torkaszakadtából üvöltő gyereket tudtam volna izomból pofánbaszni egy péklapáttal. 😊
...
26-27-én az esti kártyapartinknál komolyzenét hallgattattam a szülőkkel, mire megkaptam, h koravén vagyok. Mondom ez van. Mondták már mások is. Így érzem jól magam. Ennyi. 😊 ✌️
Apumnak mutattam képeket, meg videókat az elmúlt hetek tüntetéseiről. Szereti hallgatni, meg nézni, h mik voltak. Majdnem elszóltam magam, h szokott szólni a kárpátia is, de nem akartam felkorbácsolni nagyon a múltat.
Apum nagyon büszke volt rám az aktívan tevékenykedő Jobbikos vidéki éveim alatt.
De nem szeretem felhozni a témát, mert gyakran a gyűlöletre és az erőszakra tereli a témát, amiből meg komolyabb vitáink szoktak lenni, mivel h ellene vagyok mindenféle erőszaknak.
...
27-én délután hazaértek bátyámék is. Fura, de most először éreztem azt, h várom őket. Jobb lett azóta a kapcsolatunk, h előbújtam neki, miután hazajöttem az egy éves hajózásból.
Nagyon szeretem a nagyobbik fiát is, aki kb negyedikes. Szeretem nyúzni, meg játszani vele. Általában makaózunk, meg honfoglalózunk. Kis értelmes okos, mosolygós fiú. Az őszi szünetben láttam utoljára, s már hiányzott a buksi feje. 😊
Voltam kint anyummal a temetőben is. Meglátogattuk papát. Bár számomra nem jelent sokat a sírhely, mert anyummal ellentétben én nem a helyhez ragaszkodom, hanem az elhúnyt személyhez, aki a hitvilágom szerint lehet bárhol. Bárhol, bármikor gondolhatunk rá, velünk lehet. Nem kell ahhoz kimenni hozzá a temetőbe. Elég sokat gondolok rá. Szerintem azt is mondhatom, h szinte napi szinten gondolok rá. Szeretettel és hálával. Is. Meg a dédszülőkre is. Hálás vagyok, mert szegényeknek számítottunk, de ugyanakkor mégis gazdagok voltunk. Spúrok vagyunk, de megvolt s van mindenünk, s az öregek mindig segítették, támogatták a családunk.
A hitvilágom ellenére mégis szeretek anyummal kijárni a temetőbe, mert szeretem azt a csendet és nyugalmat, ami ott van. Oly annyira, h mindig anyum szól, h induljunk vissza.
Mint azt már korábban is írtam, sokat merengek a szép, boldog gyermekkorom emlékein. Hát itt a temetőben meg aztán nagyon élénkek a képek.
Szeretettel gondolok vissza a falu öregjeire is. Sajnálom h oly sokan nincsennek már velünk. Sőt! Egyre kevesebb van már akit ismerek. Ez elszomorít h szinte már csak nyomai vannak meg annak a világnak. Ugyanakkor megmosolyogtat, h már gyerekként is szerettem velük beszélgetni. Akár hova mentem a környéken a fauban, mindenkit ismertem, s ők is ismertek. Jó világ volt. Hiányzik. 😔 De ezért is mindig hálát mondok, h a részese lehettem. ( És erre most a spotifyon elindult a gyermekkorom egyik kedcenc száma az All that she wants - Ace of base)
😊✌🏻
...
Szo kellemesen, boldogan és gyorsan eltelt a karácsony.
Kíváncsian várom a jövőt. Bízom h jönni fog egy olyan lehetőség 19-ben, ahol megbecsülésben dolgozhatok. 😊
Kellemes ünnepeket és BoldO1G új évet! ;)
Csók!
😘
❤️✌🏻
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. december 27., csütörtök
2018. december 8., szombat
Betekintő;
Na sziasztok!
Tudom már rég nem jelentkeztem, de eléggé zúzós, zsúfolt heteken, hónapokon vagyok túl.
Rengeteget dolgozom, főleg most hogy beindult a főszezonunk: a karácsony.
Eléggé stresszesek a mindennapjaim. Sok a megrendelésünk, ami sok munkával és komoly stresszel jár. Munkám nagy része szállítólevelek írásából, számlázásból, díjbekérők megírásából, áruátvételből, a rendszerbe való adminisztrálásaukból, rendszerkarbantartásról szól. Lényegében 90-95 %-ban irodai munkát végzek, és a maradék kis részben pedig a betérő vásárlókat szolgálom ki.
Sajnos annyira nem érzem jól magam a munkahelyemen, mivel a sok és kemény munka ellenére egyáltalán nem vagyunk megbecsülve. Sem én, sem a többi szintén keményen dolgozó kollégáim.
Ez a nem megbecsülés érződik abból, ahogyan beszélnek velünk, ahogyan állnak hozzánk, ahogy a munka, feladat kiosztás zajlik.
Többen mondták már nekem hogy ez természetes, ez általános jelenség a magyar munkaerőpiacon, de ez engem egyáltalán nem boldogít, nem nyugtat meg. Én az elmúlt nyolc évben mióta Budapesten dolgozom sose ért ennyi kellemetlenség, sose viselkedtek így velem. Mindig jó munkahelyem, jó munkahelyi légkörben, jó vezetőséggel és jó kollégákkal dolgoztam együtt.
Lehet hogy azért ez a nagy különbség, mert hogy én anno a luxusban dolgoztam és az más világ, mint ahol most vagyok, illetve a én mindig multiknál dolgoztam, nagy cégeknél, nem pedig ilyen kis magyar vállalatnál mint most.
Valószínűleg én nagyon megszoktam azt a világot, mondhatni abban a világban nőttem fel, és ezt a jelenlegi “másabb” vilagot, nehezebb azokután már megszoknom.
..
Álmok...
Nekem az álom világom nagyon meghatározó. Álomvilág alatt most azt értem, amikről szoktam álmodni. Mostanában nagyon sokat álmodom ismételten nemcsak a gyermekkoromról, hanem azon időszakról is, amikor a luxusban dolgoztam.
Ugyebár én évek óta álmodok rendszeresen a gyermekkoromról. Már tudom hogy ez azért van mert egy nagyon gyönyörű, szép, kellemes élet volt az számomra. És valószínűleg ugyanez a helyzet a luxussal is. Lehet hogy azért álmodok annyit arról az időszakról, mert hiányzik…
Eddig mindig törtető voltam, ambiciózus, mindig csak feljebb és feljebb akartam törni, a nagyobb pozíciókat akartam, de mára ez már elmúlt. Úgy érzem hogy az üzletvezetői pozícióval elértem azt, amit szerettem volna, sőt túl is léptem. Túlléptem a teljesítőképességem határát. Túl sokat vállaltam, túl sokat dolgoztam, melynek eredményeként kiégtem. Kellett ez a megtapasztalás, ez a pofon ahhoz, hogy ismételten változzon a személyiségem egy kicsit. Már nem akarok nagyobb pozíciót, nem akarok több feladatot, nem akarok több felelősséget, nem akrok már mindent én csinalni és irányítani.
...
A most következő érzésekről, gondolatokról Nem könnyű beszélnem, de mivel gyakran feljönnek, bennem vannak, ezért inkább kiírom magamból. Ugyanis arról van szó, hogy úgy érzem, hogy összekeverednek, mosódnak a világaim. Mármint a korábban megélt életeim. Ha jobban belegondolok, azt kell hogy mondjam, hogy egy életen belül is több életet élhetünk. Először azt gondoltam, hogy ez nem több élet, hanem csak életszakaszok. De nem! Valójában ezek tényleg életek. Pl. volt egy élet ami a gyerekkorom volt, volt a középiskolás, főiskolás életem, volt egy élet amikor felkerültem Pestre, volt egy élet amikor pl hajóztam. És ezek azért nem egészen életszakaszok, vagy legalábbis élet szakaszoknak is mondható, de inkább én azért nevezem őket életnek, mert akkor totálisan más életet éltem, mint most. Egy más világ volt, egy más élet! És ahogy telik az idő, telnek az évek, ezek az életek úgy válnak egyre furcsábbá, álomszerűvé? Van hogy megkérdőjelezem őket, hogy valóban megtörténtek? Hogy az is tényleg én voltam? Hogy ez mind velem történt? Annyira más világ van már most, mint akkor volt, hogy azért hívom őket valójában másik életnek, egy másik világnak. Hihetetlenül döbbenetes, hogy mekkora különbség van az akkor és most között! Ezért olyan álomszerű! Ezért olyan döbbenetes! Mennyire más életet élek most, mint akkor! Hihetetlen! És az is én voltam! Ugyan az az ember, aki most vagyok! És mégsem ugyanaz! Ugyan az az ember, de nem ugyanaz a személy!
Mennyi mindent lehet megélni egy élet alatt!? Döbbenet! És mondom én ezt mind össze majdnem 30 évesn! Mi lesz akkor még később!? Mennyi emléket tudsz felhalmozni egy ember!? És mindezt a súlyt, mindezt a sok emléket cipeljük magunkkal egész életünkön kereszt és tovább! Egyszerre új és egyszerre kellemes! És mennyi emlék van még amiről nem tudunk! (előző életek)
Itt van ismételten a tél, én ilyenkor mindig egyre jobban befelé fordulok. És ezt nem kell feltétlenül negatív, rossz értelemben venni. Hiszem hogy a tél azért is van, hogy az ember egy kicsit befelé forduljon, befelé figyeljen, egy kicsit gondolkodjon, elmélkedjen, magába szálljon.
Ugyanakkor a korábbi életeimmel szinte már majdnemhogy minden este állmodok. Most (Dec 8.) szombat reggel van és tisztán emlékszem hogy az utolsó álmom az a középiskolás életemről szólt, annak is az utolsó éves szakaszáról és az álmomban benne volt egy fiú, aki nagyon szép volt és nagyon szimpatikus volt a számomra és jó barátságot kötöttünk. Neki köszönhetően szerettem bejárni az iskolába, bearanyozta a napjaimat már csak azáltal is hogy láttam őt.
És most meg?!
Arra se emlékszem hogy hogy hívták! Szívem szerint utána keresnék Facebookon, de fogalmam sincs hogy hogyan találhatnám meg, mivel sajnos egyáltalán nem emlékszem a nevére. Amúgy szinte biztosra veszem hogy hetero, de ettől függetlenül boldog voltam a puszta látványától is. Hát még attól milyen boldog voltam, amikor reggelente találkoztunk, magától odajött hozzám, mosolygott, lekezeltünk és beszélgettünk még be nem csengettek és el nem kezdődött az óra...
És ez is olyan furi! Eltelt azóta 10(!!!) év! (😭😭😭) Egyszer sem jutott eszembe… Most meg álmodom vele és lelki letargiába esek tőle…
Persze tudom, h pikk-pakk, pár órán belül elmúlik, de most nagyon a hatása alatt vagyok...
...
Am pár hete, max 1 hónapja rákattantam a németre. Felmerült, h mi lenne ha Bécsben dolgoznának... Bécsbe szívesebben kimennék dolgozni, mint Angliába. Olyan messzire már nem akarok menni. Inkább megtanulok egy új nyelvet s a közelben dolgozom, ahonnan akár hétvégente is hazajárhatok.
Ausztria mindig is szimpatikus ország volt. Egyrészt mindig is Osztrák-Magyar Monarchia párti voltam, másrészt pedig még sokaknak a napfényt, homok, pálmafa és tengerpart párti, addig ezek számomra dög unalmas és jelentéktelen dolgok. (Legalábbis azok után h egy éven keresztül minden nap ilyen helyeken jártam egy életre elegem lett belőlük. ) Ellenben szeretem az erdőket, hegyeket. Imádom az alpesi tájat. 😊
Szo simán elképzelhetetőnek tartom h 5 éven belül a sógoroknál folytassam az életem. 😊 ✌️
Persze lehet hogy nem élsz ebből semmi, de az is lehet h lesz 😅
Szóval elkezdtem németet tanulni pár jóféle applikációval. (Duolingo, Drops (5perc) es busuu)
Majd meglátjuk, h meddig tart a leklkesedesem, de az elmúlt hetek mindennapjai ezzel kezdődik és záródik. Reggel kb 15 perc és este is kb 15-30 percet tanulok.
Szép apránként tanulom a szavakat, s ismerkedek a nyelvtannal.
Tanárral tanulni még nem akarok, de már a gyermekkori barátnőm, akivel felnőttem ajánlotta az ő Skype tanárját, aki állítólag a nulláról húzta fel közép szintre a német nyelvtudását 3 hónap alatt. Mondjuk igaz, h az intenzív tanfolyam volt, mert ő már kint él s gyorsan kellett neki megtanulni.
De nekem nem sietős, szo elvagyok a jelenlegi apokkal.
Amúgy azért is jó dolog ez, a bécsi opció, mert megnyugtat a tudat, h ha menekülni kell majd ebből az országból, az egyre romló politikai, társadalmi és kulturális viszonyok miatt, akkor lesz hova menni a közelbe.
Hálás is vagyok azért, h a szomszedunknak tudhatunk egy fejlett jóléti országot, melynek fővárosa a világ legélhetőbb városa. 😊
Csók
Rion 😉
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Tudom már rég nem jelentkeztem, de eléggé zúzós, zsúfolt heteken, hónapokon vagyok túl.
Rengeteget dolgozom, főleg most hogy beindult a főszezonunk: a karácsony.
Eléggé stresszesek a mindennapjaim. Sok a megrendelésünk, ami sok munkával és komoly stresszel jár. Munkám nagy része szállítólevelek írásából, számlázásból, díjbekérők megírásából, áruátvételből, a rendszerbe való adminisztrálásaukból, rendszerkarbantartásról szól. Lényegében 90-95 %-ban irodai munkát végzek, és a maradék kis részben pedig a betérő vásárlókat szolgálom ki.
Sajnos annyira nem érzem jól magam a munkahelyemen, mivel a sok és kemény munka ellenére egyáltalán nem vagyunk megbecsülve. Sem én, sem a többi szintén keményen dolgozó kollégáim.
Ez a nem megbecsülés érződik abból, ahogyan beszélnek velünk, ahogyan állnak hozzánk, ahogy a munka, feladat kiosztás zajlik.
Többen mondták már nekem hogy ez természetes, ez általános jelenség a magyar munkaerőpiacon, de ez engem egyáltalán nem boldogít, nem nyugtat meg. Én az elmúlt nyolc évben mióta Budapesten dolgozom sose ért ennyi kellemetlenség, sose viselkedtek így velem. Mindig jó munkahelyem, jó munkahelyi légkörben, jó vezetőséggel és jó kollégákkal dolgoztam együtt.
Lehet hogy azért ez a nagy különbség, mert hogy én anno a luxusban dolgoztam és az más világ, mint ahol most vagyok, illetve a én mindig multiknál dolgoztam, nagy cégeknél, nem pedig ilyen kis magyar vállalatnál mint most.
Valószínűleg én nagyon megszoktam azt a világot, mondhatni abban a világban nőttem fel, és ezt a jelenlegi “másabb” vilagot, nehezebb azokután már megszoknom.
..
Álmok...
Nekem az álom világom nagyon meghatározó. Álomvilág alatt most azt értem, amikről szoktam álmodni. Mostanában nagyon sokat álmodom ismételten nemcsak a gyermekkoromról, hanem azon időszakról is, amikor a luxusban dolgoztam.
Ugyebár én évek óta álmodok rendszeresen a gyermekkoromról. Már tudom hogy ez azért van mert egy nagyon gyönyörű, szép, kellemes élet volt az számomra. És valószínűleg ugyanez a helyzet a luxussal is. Lehet hogy azért álmodok annyit arról az időszakról, mert hiányzik…
Eddig mindig törtető voltam, ambiciózus, mindig csak feljebb és feljebb akartam törni, a nagyobb pozíciókat akartam, de mára ez már elmúlt. Úgy érzem hogy az üzletvezetői pozícióval elértem azt, amit szerettem volna, sőt túl is léptem. Túlléptem a teljesítőképességem határát. Túl sokat vállaltam, túl sokat dolgoztam, melynek eredményeként kiégtem. Kellett ez a megtapasztalás, ez a pofon ahhoz, hogy ismételten változzon a személyiségem egy kicsit. Már nem akarok nagyobb pozíciót, nem akarok több feladatot, nem akarok több felelősséget, nem akrok már mindent én csinalni és irányítani.
...
A most következő érzésekről, gondolatokról Nem könnyű beszélnem, de mivel gyakran feljönnek, bennem vannak, ezért inkább kiírom magamból. Ugyanis arról van szó, hogy úgy érzem, hogy összekeverednek, mosódnak a világaim. Mármint a korábban megélt életeim. Ha jobban belegondolok, azt kell hogy mondjam, hogy egy életen belül is több életet élhetünk. Először azt gondoltam, hogy ez nem több élet, hanem csak életszakaszok. De nem! Valójában ezek tényleg életek. Pl. volt egy élet ami a gyerekkorom volt, volt a középiskolás, főiskolás életem, volt egy élet amikor felkerültem Pestre, volt egy élet amikor pl hajóztam. És ezek azért nem egészen életszakaszok, vagy legalábbis élet szakaszoknak is mondható, de inkább én azért nevezem őket életnek, mert akkor totálisan más életet éltem, mint most. Egy más világ volt, egy más élet! És ahogy telik az idő, telnek az évek, ezek az életek úgy válnak egyre furcsábbá, álomszerűvé? Van hogy megkérdőjelezem őket, hogy valóban megtörténtek? Hogy az is tényleg én voltam? Hogy ez mind velem történt? Annyira más világ van már most, mint akkor volt, hogy azért hívom őket valójában másik életnek, egy másik világnak. Hihetetlenül döbbenetes, hogy mekkora különbség van az akkor és most között! Ezért olyan álomszerű! Ezért olyan döbbenetes! Mennyire más életet élek most, mint akkor! Hihetetlen! És az is én voltam! Ugyan az az ember, aki most vagyok! És mégsem ugyanaz! Ugyan az az ember, de nem ugyanaz a személy!
Mennyi mindent lehet megélni egy élet alatt!? Döbbenet! És mondom én ezt mind össze majdnem 30 évesn! Mi lesz akkor még később!? Mennyi emléket tudsz felhalmozni egy ember!? És mindezt a súlyt, mindezt a sok emléket cipeljük magunkkal egész életünkön kereszt és tovább! Egyszerre új és egyszerre kellemes! És mennyi emlék van még amiről nem tudunk! (előző életek)
Itt van ismételten a tél, én ilyenkor mindig egyre jobban befelé fordulok. És ezt nem kell feltétlenül negatív, rossz értelemben venni. Hiszem hogy a tél azért is van, hogy az ember egy kicsit befelé forduljon, befelé figyeljen, egy kicsit gondolkodjon, elmélkedjen, magába szálljon.
Ugyanakkor a korábbi életeimmel szinte már majdnemhogy minden este állmodok. Most (Dec 8.) szombat reggel van és tisztán emlékszem hogy az utolsó álmom az a középiskolás életemről szólt, annak is az utolsó éves szakaszáról és az álmomban benne volt egy fiú, aki nagyon szép volt és nagyon szimpatikus volt a számomra és jó barátságot kötöttünk. Neki köszönhetően szerettem bejárni az iskolába, bearanyozta a napjaimat már csak azáltal is hogy láttam őt.
És most meg?!
Arra se emlékszem hogy hogy hívták! Szívem szerint utána keresnék Facebookon, de fogalmam sincs hogy hogyan találhatnám meg, mivel sajnos egyáltalán nem emlékszem a nevére. Amúgy szinte biztosra veszem hogy hetero, de ettől függetlenül boldog voltam a puszta látványától is. Hát még attól milyen boldog voltam, amikor reggelente találkoztunk, magától odajött hozzám, mosolygott, lekezeltünk és beszélgettünk még be nem csengettek és el nem kezdődött az óra...
És ez is olyan furi! Eltelt azóta 10(!!!) év! (😭😭😭) Egyszer sem jutott eszembe… Most meg álmodom vele és lelki letargiába esek tőle…
Persze tudom, h pikk-pakk, pár órán belül elmúlik, de most nagyon a hatása alatt vagyok...
...
Am pár hete, max 1 hónapja rákattantam a németre. Felmerült, h mi lenne ha Bécsben dolgoznának... Bécsbe szívesebben kimennék dolgozni, mint Angliába. Olyan messzire már nem akarok menni. Inkább megtanulok egy új nyelvet s a közelben dolgozom, ahonnan akár hétvégente is hazajárhatok.
Ausztria mindig is szimpatikus ország volt. Egyrészt mindig is Osztrák-Magyar Monarchia párti voltam, másrészt pedig még sokaknak a napfényt, homok, pálmafa és tengerpart párti, addig ezek számomra dög unalmas és jelentéktelen dolgok. (Legalábbis azok után h egy éven keresztül minden nap ilyen helyeken jártam egy életre elegem lett belőlük. ) Ellenben szeretem az erdőket, hegyeket. Imádom az alpesi tájat. 😊
Szo simán elképzelhetetőnek tartom h 5 éven belül a sógoroknál folytassam az életem. 😊 ✌️
Persze lehet hogy nem élsz ebből semmi, de az is lehet h lesz 😅
Szóval elkezdtem németet tanulni pár jóféle applikációval. (Duolingo, Drops (5perc) es busuu)
Majd meglátjuk, h meddig tart a leklkesedesem, de az elmúlt hetek mindennapjai ezzel kezdődik és záródik. Reggel kb 15 perc és este is kb 15-30 percet tanulok.
Szép apránként tanulom a szavakat, s ismerkedek a nyelvtannal.
Tanárral tanulni még nem akarok, de már a gyermekkori barátnőm, akivel felnőttem ajánlotta az ő Skype tanárját, aki állítólag a nulláról húzta fel közép szintre a német nyelvtudását 3 hónap alatt. Mondjuk igaz, h az intenzív tanfolyam volt, mert ő már kint él s gyorsan kellett neki megtanulni.
De nekem nem sietős, szo elvagyok a jelenlegi apokkal.
Amúgy azért is jó dolog ez, a bécsi opció, mert megnyugtat a tudat, h ha menekülni kell majd ebből az országból, az egyre romló politikai, társadalmi és kulturális viszonyok miatt, akkor lesz hova menni a közelbe.
Hálás is vagyok azért, h a szomszedunknak tudhatunk egy fejlett jóléti országot, melynek fővárosa a világ legélhetőbb városa. 😊
Csók
Rion 😉
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. október 28., vasárnap
Az előző részek tartalmából;
Október 28. - vasárnap;
Nincsen jól a lelki világom. Mediztem, mert zavar, h zavar van a rendszerben.
Azért nincs jól a lelki világom, mert úgy érzem h lehet nem hoztam jó döntéseket ebben az évben. Lehet, h kétszer vétettem ugyanazt a hibát; maradtam a cégnél.
Kb 1 hét telt el azóta, h igent mondtam arra a kérdésre, h maradjak, s elfogadtam az ezzel járó ajánlatokat, s máris úgy érzem, h rosszul döntöttem. Ugyanakkor az is bennem van, h minden okkal történik.
Egyrészt kellett ez az egész besokallás ahhoz, h megszűnjon a jelenlegi munkahelyem iránt érzett szerelem, a rózsaszín köd, s nyitott legyek az esetleg jövőbeli szimpatikus munkalehetőségekre.
Ugyanis anno zárkózott voltam, s ugye a Guccis munkalehetőséghez is negatívan álltam a baráti tanácsok ellenére, ami érezhető is volt a személyes interjún.
Anno sokáig azt gondoltam, h jobb is, h nem tértem vissza a luxus kereskedelembe, de mára már megváltozott a véleményem. Pontosabban elbizonytalanodtam.
Nagyon szeretem azt a "finomságot" ami a luxus világát övezi. Szeretek színvonalasan kiszolgálni, személyemmel fokozni a vásárlás élményét, örömét.
Szeretek egyszerre kimért és kedves lenni, imádom használni ebben a körben használatos protokoll és etikettet.
És tudjátok mi a vicces? H h jött ez az egész most fel?!
Jöttek munkások(!) az üzletbe. Kemény/gáz szerelők... ...Vagy valami ilyesmik...
S valamiért a régi berogzült szokás átvette felettem az irányítást, úgy h én azt csak utólag vettem észre magamon!
Bejottek az üzletbe. Üdvözöltem, majd körbevezettem őket. S mielőtt nekiláttak volna apróbához, akarom mondani a munkához, megkérdeztem, h hozhatok e vizet az uraknak? Itt jött az első nonverbális feedback, h tátott szájjal néztek csak rám 1-2 másodperc erejéig, majd kibökték, h igen. Mire én automatikusan megkérdeztem, h savas v menteset? Újabb zavar a részükről. Kiböktek egy választ, s én hülye nem h leálltam volna, a rutinom gyorsabb volt, s felettem a szokásos utolsó kérdésem, h hideg, v normál hőmérsékletűt szeretnének?
Na itt már én is zavarba jöttem. 🙄😕😖😵🤪
Miután átadtam nekik a vizet, magukra hagytam, becsuktam magam után az ajtót, leultem a gépemhez, s meredten néztem magam elé, h ez mi a faszom volt?! 😧
S azóta van velem ez az egész bizonytalanság.
Persze biztos közrejátszik az is, h semmi jelét nem tapasztaltam ezalatt az egy hét alatt annak, h tehermentesítve lennék, v h kevesebb lenne a feladatom...
Mondjuk lehet még korai. Novembertől már kezdődik a heti 1 nap home office. Várom. Kell a nyugodt, csendes környezet a sok adminisztrációhoz, s szeretnék már végre levegőhöz jutni, szeretném látni a fényt az alagút végén.
Azon is gondolkoztam h a szerződésben kérelmezzem az üzletvezető pozíció átírását másra. Mert lényegében én már leginkább a rendszer karbantartását végzem. Napi szinten új termékeket felveszem a rendszerbe, létrehozok újakat, szerkesztek módosítok, számlát, szállító levelet díjbekérőket állítok ki, meg ár és összetétel címkéket szerkesztek, nyomtatok, egyeztetek a pénzüggyel, szálítókkal, és segítem az előadókat ha probléma van a rendszerben, vagy technikai jellegű elakadások vannak. Az áru rendelés, beosztás írás, meg a gyártási feladatokat leadtam, s pont h azok inkább amik jobban beleillenek az üzletvezetői pozícióba. Persze van még az eladás amit csinálok, de ez egy kis show room. Naponta bejön pár ember oszt jó napot.
Én inkább már valamiféle kiskereskedelmi koordinátor, kereskedelmi asszisztens, vagy operatív manager félénk mondanám magam.
Mindenki aztmondja, h most a megnevezés nem változtat semmin, felesleges. Igaz, de én meg szeretek konkretizálni, néven nevezni a dolgokat, meg ha már amúgy is szerződést módosítunk...
Annyira nem érzem már magam üzletvezetőnek, h a email végén lévő automatikus aláírásból ki is töröltem a titulusom. 😁
Szo a lényeg, h kicsit zizi a világom. Nem tudom pontosan h mi a jó, mit is akarok igazán. Mind a magasabb, mind a kényelmesebb és kevesebb felelősséggel járó pozinak is megvan a maga pro és kontra oldala.
Még továbbra is azt mondom, h szeretem a jelenlegi munkám, de még továbbra is azt érzem, h sok, megfulladok.
Leginkább az olyan + munkák jelentenek nagy terhet és töltenek el egyben méreggel, mint pl az új kollégák betanítsa. Gecire sok a melóm, s jelenleg kurvára nincs hozzájuk se türelmem, se idegzetem. Ráadásul 3an vannak.
S nem csak az idegesít, h egy rakat melóm van, amivel szeretnék haladni, hanem az is, h a másik üzletbe is betanithatná őket a már régebb óta nálunk dolgozó eladó kolléga.
Ezért a héten többször is csináltam azt, h amikor csak lehetett, hozzá irányítottam őket. Csak sajnos ezt nem játszhatom el mindig.
Ugyanakkor tudom, h csak kitartónak kell lennem. Nem sokáig fog ez tartani. 1-2 héten belül már a saját labukra állnak, csak most sajnos sok minden összejött nekem s könnyebben ingerülté válok.
Am még számomra is vicces, de basszus elgondolkoztam azon is, h utánna kellene néznem valamiféle komornyik, inas, házvezető képző pozíciónak. Pár hónapja hallottam az anno még működő class FM-en egy interjút egy Angliában dolgozó magyar házvezető sráccal, s nagyon szimpatikus és érdekes volt. Kár h már homályosan emlékszem az interjúra, de az megragadt, h nagyon keresett pozíció és nagyon jól keresnek, s a kereslet miatt egyre több a tanfolyam is. De am itt egy érdekes jó kis cikk.
Persze tudom, h ehhez azért még öregednem kell, s gyűjteni a tapasztalatokat, de számomra mindig is egy szimpatikus pozi volt, s úgy vélem, h nagyon passzolna a személyemhez. 😊😁✌️
...
Am megnyugvást és kikapcsolódást Norbi, az új szép nagy LG smart TV okozta szépség és a lakás adta kényelem jelent. Jó itthon lenni. Csend és tisztaság van. Meg apránként folyamatosan rendezkedek, átalakítok. Mintha egy új lakásba költöztem volna. A múltheti nagytakarítás óta, minimális volt a takarítani való, de örömmel törölgettem le, porszívóztam és mostam fel. Jó látni a tisztaságot, s h sokáig ilyen is marad. Meg am megnyugtat és kikapcsol a takarítás. Várom már a tavaszt is h kifessünk.
Eleinte fura volt, h nincs se a lakótársam se a kutya, de mint mindent előbb vagy utóbb, de megszoktam. Így közel a harminchoz végre jó már a magam világában lenni.
Nah! Jólesett ezeket kiírni magamból.
Csók 😘
Rion
♥️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Azért nincs jól a lelki világom, mert úgy érzem h lehet nem hoztam jó döntéseket ebben az évben. Lehet, h kétszer vétettem ugyanazt a hibát; maradtam a cégnél.
Kb 1 hét telt el azóta, h igent mondtam arra a kérdésre, h maradjak, s elfogadtam az ezzel járó ajánlatokat, s máris úgy érzem, h rosszul döntöttem. Ugyanakkor az is bennem van, h minden okkal történik.
Egyrészt kellett ez az egész besokallás ahhoz, h megszűnjon a jelenlegi munkahelyem iránt érzett szerelem, a rózsaszín köd, s nyitott legyek az esetleg jövőbeli szimpatikus munkalehetőségekre.
Ugyanis anno zárkózott voltam, s ugye a Guccis munkalehetőséghez is negatívan álltam a baráti tanácsok ellenére, ami érezhető is volt a személyes interjún.
Anno sokáig azt gondoltam, h jobb is, h nem tértem vissza a luxus kereskedelembe, de mára már megváltozott a véleményem. Pontosabban elbizonytalanodtam.
Nagyon szeretem azt a "finomságot" ami a luxus világát övezi. Szeretek színvonalasan kiszolgálni, személyemmel fokozni a vásárlás élményét, örömét.
Szeretek egyszerre kimért és kedves lenni, imádom használni ebben a körben használatos protokoll és etikettet.
És tudjátok mi a vicces? H h jött ez az egész most fel?!
Jöttek munkások(!) az üzletbe. Kemény/gáz szerelők... ...Vagy valami ilyesmik...
S valamiért a régi berogzült szokás átvette felettem az irányítást, úgy h én azt csak utólag vettem észre magamon!
Bejottek az üzletbe. Üdvözöltem, majd körbevezettem őket. S mielőtt nekiláttak volna a
Na itt már én is zavarba jöttem. 🙄😕😖😵🤪
Miután átadtam nekik a vizet, magukra hagytam, becsuktam magam után az ajtót, leultem a gépemhez, s meredten néztem magam elé, h ez mi a faszom volt?! 😧
S azóta van velem ez az egész bizonytalanság.
Persze biztos közrejátszik az is, h semmi jelét nem tapasztaltam ezalatt az egy hét alatt annak, h tehermentesítve lennék, v h kevesebb lenne a feladatom...
Mondjuk lehet még korai. Novembertől már kezdődik a heti 1 nap home office. Várom. Kell a nyugodt, csendes környezet a sok adminisztrációhoz, s szeretnék már végre levegőhöz jutni, szeretném látni a fényt az alagút végén.
Azon is gondolkoztam h a szerződésben kérelmezzem az üzletvezető pozíció átírását másra. Mert lényegében én már leginkább a rendszer karbantartását végzem. Napi szinten új termékeket felveszem a rendszerbe, létrehozok újakat, szerkesztek módosítok, számlát, szállító levelet díjbekérőket állítok ki, meg ár és összetétel címkéket szerkesztek, nyomtatok, egyeztetek a pénzüggyel, szálítókkal, és segítem az előadókat ha probléma van a rendszerben, vagy technikai jellegű elakadások vannak. Az áru rendelés, beosztás írás, meg a gyártási feladatokat leadtam, s pont h azok inkább amik jobban beleillenek az üzletvezetői pozícióba. Persze van még az eladás amit csinálok, de ez egy kis show room. Naponta bejön pár ember oszt jó napot.
Én inkább már valamiféle kiskereskedelmi koordinátor, kereskedelmi asszisztens, vagy operatív manager félénk mondanám magam.
Mindenki aztmondja, h most a megnevezés nem változtat semmin, felesleges. Igaz, de én meg szeretek konkretizálni, néven nevezni a dolgokat, meg ha már amúgy is szerződést módosítunk...
Annyira nem érzem már magam üzletvezetőnek, h a email végén lévő automatikus aláírásból ki is töröltem a titulusom. 😁
Szo a lényeg, h kicsit zizi a világom. Nem tudom pontosan h mi a jó, mit is akarok igazán. Mind a magasabb, mind a kényelmesebb és kevesebb felelősséggel járó pozinak is megvan a maga pro és kontra oldala.
Még továbbra is azt mondom, h szeretem a jelenlegi munkám, de még továbbra is azt érzem, h sok, megfulladok.
Leginkább az olyan + munkák jelentenek nagy terhet és töltenek el egyben méreggel, mint pl az új kollégák betanítsa. Gecire sok a melóm, s jelenleg kurvára nincs hozzájuk se türelmem, se idegzetem. Ráadásul 3an vannak.
S nem csak az idegesít, h egy rakat melóm van, amivel szeretnék haladni, hanem az is, h a másik üzletbe is betanithatná őket a már régebb óta nálunk dolgozó eladó kolléga.
Ezért a héten többször is csináltam azt, h amikor csak lehetett, hozzá irányítottam őket. Csak sajnos ezt nem játszhatom el mindig.
Ugyanakkor tudom, h csak kitartónak kell lennem. Nem sokáig fog ez tartani. 1-2 héten belül már a saját labukra állnak, csak most sajnos sok minden összejött nekem s könnyebben ingerülté válok.
Am még számomra is vicces, de basszus elgondolkoztam azon is, h utánna kellene néznem valamiféle komornyik, inas, házvezető képző pozíciónak. Pár hónapja hallottam az anno még működő class FM-en egy interjút egy Angliában dolgozó magyar házvezető sráccal, s nagyon szimpatikus és érdekes volt. Kár h már homályosan emlékszem az interjúra, de az megragadt, h nagyon keresett pozíció és nagyon jól keresnek, s a kereslet miatt egyre több a tanfolyam is. De am itt egy érdekes jó kis cikk.
Persze tudom, h ehhez azért még öregednem kell, s gyűjteni a tapasztalatokat, de számomra mindig is egy szimpatikus pozi volt, s úgy vélem, h nagyon passzolna a személyemhez. 😊😁✌️
...
Am megnyugvást és kikapcsolódást Norbi, az új szép nagy LG smart TV okozta szépség és a lakás adta kényelem jelent. Jó itthon lenni. Csend és tisztaság van. Meg apránként folyamatosan rendezkedek, átalakítok. Mintha egy új lakásba költöztem volna. A múltheti nagytakarítás óta, minimális volt a takarítani való, de örömmel törölgettem le, porszívóztam és mostam fel. Jó látni a tisztaságot, s h sokáig ilyen is marad. Meg am megnyugtat és kikapcsol a takarítás. Várom már a tavaszt is h kifessünk.
Eleinte fura volt, h nincs se a lakótársam se a kutya, de mint mindent előbb vagy utóbb, de megszoktam. Így közel a harminchoz végre jó már a magam világában lenni.
Nah! Jólesett ezeket kiírni magamból.
Csók 😘
Rion
♥️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. október 23., kedd
Az előző részek tartalmából;
Október 22. - Hétfő:
Elég nagy változások történtek velem az elmúlt hetekben.
Október 3-án melóban felmondtam. Eléggé durván összeveszttem a tulaj feleségével, melynek következtében mérgemben beadtam a felmondásom. Egy hétig nem mentem be dolgozni, majd szabadsag utáni első munkanapomon bocsánatot kért és megkért, hogy maradjak.
Cserébe valamelyest tehermentesíteniek és kapok heti egy nap home officet, így otthonról is dolgozhatok. Ez eleggé csábító ajánlat. Erre szükség is van, mivel egy inkább csendre és nyugalomra van szükségem.
Eléggé stresszes volt ez az elmúlt egy-két hét. Sőt! Ha jobban belegondolok az elmúlt egy-két hónap!
Amúgy miután felmondtam, voltam állásinterjún az Aldinál is. Üzletvezetői pozíciót pályáztam meg és be is hívtak, de ez az egész arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy inkább nem nekem való ez.
Nehéz időszakon vagyok túl, de tudom azt is, hogy kellett ez az egész ahhoz, hogy ismételten fejlődjek és tapasztaljak. Szembesültem azzal, hogy már Egyáltalán nem akarok dolgozni pörgős munkában, ahogy idősödök, úgy van egyre kevésbé türelmem az emberekhez. Nem akarok nagy felelősséget se vállalni. Nincs szükségem a stresszre. Az elmúlt egy-két hónapban az bőven elég volt, hogy megtanuljam azt, hogy fontosabb számomra a nyugalom, a háttérmunka, az inkább egyedül dolgozás mint csapatban. Szembesültem azzal, hogy nem akarok már irányítani, nem akarok már vezetni, nem akarok beosztás írással foglalkozni, az új kollégákat betanítani.
Ahol most vagyok, nagyon szeretek adatokkal dolgozni, rendszert karbantartani, adminisztrálni.
...
„Szokásomhoz híven „ismételten hangalapú gépeléssel jegyzetelek. Ebből kiindulva, arra gondoltam, hogy majd el kellene kezdenem utána járni annak, hogy hogyan lehet podcastokat csinálni. Tehát játszadozom azzal a gondolattal, hogy az írásos blogolásról áttérek a podcast készítésére ami lényegében egy bármikor vissza játszható, meghallgatható elbeszélés. Tehát olyan mint egy rádió adás.
Sokkal kényelmesebb, mivel időt spórolsz meg azáltal, hogy hallgatsz és nem olvasol, tehát hogyha pl. úton hazafelé tartasz és vezetsz, akkor is lehet hallgatni a posztomat. Vagy pl. otthoni tevékenykedés közben. 😄✌🏻
...
Október 21-én végleg elköltözött a lakótársam. Neki ugye még a nyáron mondtam fel és kértem meg, hogy kezdjen el intenzíven másik albérletet keresni, ami amit most sikerült megtalálni. Hétfőn feljött anyum, apum és mamám. Elég alaposan szét kaptuk a lakást és kitakarítottunk és egy kicsit át is rendeztük a dolgokat. Szerintem elég jól sikerült, egy kicsit olyan, mintha új lakásban laknék. 😊
Rengeteg volt a teendő és a munka, sok volt a kosz, de a lényeg, hogy kész vagyunk.
Tavasszal pedig majd festést fogunk csinálni és a lakásnak a körből 50 százalékát újra festjük, mert már koszosak a falak és így négy év ittlét után már ráfér a frissítés.
A lakás letisztultabb szellősebb lett, illetve én is jó pár saját dolgomtól megvártam. Öregszem. Egyre jobban értékelem a letisztultságot, nincsenek már szükségem porfogókra. Még régen orba-szájba hoztam haza mindent, megvettem a sok hülyeséget addigra most már nagyon vissza esett és megcsappant a vásárlási kedvem. Kétszer meg gondolom a vásárlás előtt is hogy valóban szükségem van nekem erre? És általáb az a válaszom rá hogy nem. Így legalább spórolok is. 😊✌🏻
Nah! Nagyjából ennyi!
Csók!
Rion
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Elég nagy változások történtek velem az elmúlt hetekben.
Október 3-án melóban felmondtam. Eléggé durván összeveszttem a tulaj feleségével, melynek következtében mérgemben beadtam a felmondásom. Egy hétig nem mentem be dolgozni, majd szabadsag utáni első munkanapomon bocsánatot kért és megkért, hogy maradjak.
Cserébe valamelyest tehermentesíteniek és kapok heti egy nap home officet, így otthonról is dolgozhatok. Ez eleggé csábító ajánlat. Erre szükség is van, mivel egy inkább csendre és nyugalomra van szükségem.
Eléggé stresszes volt ez az elmúlt egy-két hét. Sőt! Ha jobban belegondolok az elmúlt egy-két hónap!
Amúgy miután felmondtam, voltam állásinterjún az Aldinál is. Üzletvezetői pozíciót pályáztam meg és be is hívtak, de ez az egész arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy inkább nem nekem való ez.
Nehéz időszakon vagyok túl, de tudom azt is, hogy kellett ez az egész ahhoz, hogy ismételten fejlődjek és tapasztaljak. Szembesültem azzal, hogy már Egyáltalán nem akarok dolgozni pörgős munkában, ahogy idősödök, úgy van egyre kevésbé türelmem az emberekhez. Nem akarok nagy felelősséget se vállalni. Nincs szükségem a stresszre. Az elmúlt egy-két hónapban az bőven elég volt, hogy megtanuljam azt, hogy fontosabb számomra a nyugalom, a háttérmunka, az inkább egyedül dolgozás mint csapatban. Szembesültem azzal, hogy nem akarok már irányítani, nem akarok már vezetni, nem akarok beosztás írással foglalkozni, az új kollégákat betanítani.
Ahol most vagyok, nagyon szeretek adatokkal dolgozni, rendszert karbantartani, adminisztrálni.
...
„Szokásomhoz híven „ismételten hangalapú gépeléssel jegyzetelek. Ebből kiindulva, arra gondoltam, hogy majd el kellene kezdenem utána járni annak, hogy hogyan lehet podcastokat csinálni. Tehát játszadozom azzal a gondolattal, hogy az írásos blogolásról áttérek a podcast készítésére ami lényegében egy bármikor vissza játszható, meghallgatható elbeszélés. Tehát olyan mint egy rádió adás.
Sokkal kényelmesebb, mivel időt spórolsz meg azáltal, hogy hallgatsz és nem olvasol, tehát hogyha pl. úton hazafelé tartasz és vezetsz, akkor is lehet hallgatni a posztomat. Vagy pl. otthoni tevékenykedés közben. 😄✌🏻
...
Október 21-én végleg elköltözött a lakótársam. Neki ugye még a nyáron mondtam fel és kértem meg, hogy kezdjen el intenzíven másik albérletet keresni, ami amit most sikerült megtalálni. Hétfőn feljött anyum, apum és mamám. Elég alaposan szét kaptuk a lakást és kitakarítottunk és egy kicsit át is rendeztük a dolgokat. Szerintem elég jól sikerült, egy kicsit olyan, mintha új lakásban laknék. 😊
Rengeteg volt a teendő és a munka, sok volt a kosz, de a lényeg, hogy kész vagyunk.
Tavasszal pedig majd festést fogunk csinálni és a lakásnak a körből 50 százalékát újra festjük, mert már koszosak a falak és így négy év ittlét után már ráfér a frissítés.
A lakás letisztultabb szellősebb lett, illetve én is jó pár saját dolgomtól megvártam. Öregszem. Egyre jobban értékelem a letisztultságot, nincsenek már szükségem porfogókra. Még régen orba-szájba hoztam haza mindent, megvettem a sok hülyeséget addigra most már nagyon vissza esett és megcsappant a vásárlási kedvem. Kétszer meg gondolom a vásárlás előtt is hogy valóban szükségem van nekem erre? És általáb az a válaszom rá hogy nem. Így legalább spórolok is. 😊✌🏻
Nah! Nagyjából ennyi!
Csók!
Rion
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. október 7., vasárnap
2018. szeptember 29., szombat
Az előző részek tartalmából ;
Na sziasztok!
Ma kedd van (szeptember 18). Olvasok egy nagyon jó HVG extra magazint, amelynek aktuális címe; Mi lelkesít igazán?
Nagyon jó, és érdekes témák vannak benne. Kedvencem az önértékelés volt, amelyből kiderült, h a számomra rendkívül fontos dolgok a; társas kapcsolatok (10 pont), és az egészség (10 pont). Ezután következik a személyes fejlődés (9 pont), majd a gazdagság (8 pont). A társadalmi elköteleződés és a kinézet (6 pont), és végül, ami egyáltalán nem fontos a hírnév (3 pont).
Szeretem az ilyen teszteket. 😊
A másik érdekes cikk, és ami miatt elkezdtem ismételten "hang gépelni", az arról szól, hogy képzeljen el a lehető legjobb jövőt önmagam számára. Írjak erről. Nahát én most összekötöm a kellemeset a hasznossal, és most ezt ki beszélem magamból, miközben a modern technológia ezt szépen le gépelni nekem. Fenomenálisss! 😊
Még régebben meséltem nektek, az általam elképzelt ideális jövőképemről. De most itt az ideje, hogy ismét meséljek róla. 😊 ✌️
Én egy olyan jövőt képzelek el magamnak, ami nem egy álomvilág, hanem egy megvalósítható, reális jövőkép.
A jövőképem, elképzeléseim szerint lépésről lépésre az alábbiak szerint valósulhat meg;
1/a; Jelenlegi munkahelyem üzleti fellendülése és ebből adódóan, a pozícióm és a fizetésem megemelkedése.
1/b; Az új munkahely általi magasabb fizetés.
2; Lakásfelújítás
3; 2022 (lakáshitelem lejárta) után, egy újonnan megvásárolt, modern, elektromos, (részben) önvezető autó megvásárlása.
4; Egy újabb lakás vásárlása, Norbival közösen.
5; Jelenlegi lakásom bérbeadása.
Aztán ennyi. 😊
Mondhatnám, hogy nagy céljaim nincsennek, de biztos vannak olyanok, akik a fentebb felsoroltakra is azt mondják már, hogy ezek már önmagukban is nagy célok. Lehet. De nekem lényegében ezek a terveim, vágyaim. Természetesen mindezeknek az alapja, az egészség, béke, boldogság, szeretet, barátok, Norbi és a jólét. ( + internet 😁)
Aztán persze majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet. De tény, hogy én mindig is pozitívan gondolkodtam, és a nehézségek ellenére is, jó irányba haladt az életem, amiért nagyon is hálás vagyok.
Ha az élet mást akar, más van nekem megírva, akkor természetesen közbe jönnek majd dolgok, változhatnak céljaim. De úgy vallom, hogy mindig kell hogy legyenek céljaink. Ezek is visznek minket előre.
Az önmagam számára elképzelt pozitív jövőképbe beletartozik még, a fokozatosan elterjedő megújuló energiaforrások, a technológia gyors fejlődése, kiemelvén a mesterséges intelligencia fokozatos térnyerését és fejlődését.
Vágyott és reális jövőkép számomra továbbá az is, hogy idősebb koromban már robotok fognak ápolni és kiszolgálni. 😁✌️🤖
...
Szept; 14-15-16;
A hétvégém nagyon jól telt. Végre a barátaimmal voltam. Péntek este pizsama parti, szombat délután séta a belvárosban, vasárnap pedig kirándulás az Erzsébet kilátóhoz is a Normafára. Egy igazi lelki fröccs volt. 😊 Köszönöm szépen. 😊
...
Ahogy olvasgatom hazánk és a világ híreit, többször elgondolkoztam már azon, hogy mikor fog kiderülni az orosz beavatkozás a választási rendszerünkbe.
Ugyanis nekem szent meggyőződésem, hogy nem csak az amerikai, de más ország választási rendszerébe is beletrollkodotak az orosz hackerek.
Ahogy évekkel ezelőtt nagy botrányt kavart Edward Snowden esete, illetve az Amerikai lehallgatási botrány, úgy hiszem, és bízom abban, h az orosz beavatkozások is nyilvánosságra fognak kerülni.
...
Ahogy nézem a Narcos című filmet egyre több hasonlóságot vélek felfedezni a magyarországi helyzettel. Ott is mennyi sok olyan ember volt aki éltette a maffiavezért, miközben mennyi sok ember életét tönkretette. Itthon is többségben a tudatlan iskolázatlan szegénységben élő emberek körében népszerű a Fidesz. Persze nem lehet általánosítani és Kivételek mindig is vannak és lesznek.
...
Melóban nagy változás nincs. Érezhetően kedvesebbek velem a tulajdonosok, de az az igazság, hogy a múltkori "töréssel" megszünt a munkahelyem iránti szerelem. Az irodán dolgozó egyik kolléganővel jóban vagyok, és ő mondta, hogy hallotta a tulajok beszélgetését arról, hogy ezt ők is érzik, mármint a nálam bekövetkezett változást.
Egyelőre marad minden úgy ahogy van, csak most már nyitott szemmel járok a munkaerőpiacon.
Sajnos ez az egész kihatással van a mindennapjaim ra is, mivel életem egyik alappillére az a "jóféle" munka, s mivel hogy ez most megingott, így a lelki világom is ingadozó.
Ha jól emlékszem, a múltkori bejegyzésemben írtam arról, hogy introvertáltabbá váltam az utóbbi évek múlásával. Így utólag bevallom, hogy bíztam abban, hogy az csak az adott pillanatnyi lelki világom gondolata volt. De sajnos nem.
Ahogy nézem és olvasom kis hazánk és a világ híreii, egyre gyakrabban gondolom azt, hogy ez a világ már megérett a pusztulására.
...
Képzeljétek el, hogy egyik nap ellopták melóból a mobiltelefonomat.
Az üzletben általában nyitva van az ajtó, ez is a tulaj egyik agycicája. 47 másodpercre mentem hátra a raktárba, ami körülbelül 3-4 távolságot jelent a munka asztalomtól, de a besurranó tolvajnak elég volt 20 x másodperc arra lenyúlja az asztalon hagyott telefonomat. Az asztalról tudni kell hogy ez egy elég nagy munkaasztal, aminek az első fele tele van pakolva mindenféle dologgal.
Persze aznap egyből megtettem a rendőrségi feljelentést.
Nem sok esélyt látok arra, hogy elkapják az illetőt, arra meg még kevesebbet hogy visszakerül hozzám a telefon. Ez egy Huawei Mate 8 volt, amit még Barcelonában vettem, és nagyon-nagyon szerettem.
Gondolom mondanom sem kell hogy az szarban lévő lelki világomnak, mennyire jól esett ez a nagy pofon...
Amúgy sose volt a rendőrséggel dolgom, de már elmondhatom magamról azt is, hogy ültem rendőrségi autóban. Ugyanis mikor kiküldték a rendőrséget hozzám, voltak olyan kedvesek és bevittek a kerületi rendőrkapitányságra, felvenni a jegyzőkönyvet, illetve átadni a kamera felvételeit.
Egyelőre most a céges telefont használom. Azok után, ahogy szétnéztem a piacon, nincs kedvem új telefont venni... 😕
Egyedül a Huawei Mate 10 Pro-val szemeztem, de inkább megvárom, hogy milyen lesz, az októberben debütáló Huawei Mate 20 Pro.
A többi márka meg még annyira se mozgatott meg... 🙄
Szo ezek történtek mostanság.
Csók!
😘❤️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Ma kedd van (szeptember 18). Olvasok egy nagyon jó HVG extra magazint, amelynek aktuális címe; Mi lelkesít igazán?
Nagyon jó, és érdekes témák vannak benne. Kedvencem az önértékelés volt, amelyből kiderült, h a számomra rendkívül fontos dolgok a; társas kapcsolatok (10 pont), és az egészség (10 pont). Ezután következik a személyes fejlődés (9 pont), majd a gazdagság (8 pont). A társadalmi elköteleződés és a kinézet (6 pont), és végül, ami egyáltalán nem fontos a hírnév (3 pont).
Szeretem az ilyen teszteket. 😊
A másik érdekes cikk, és ami miatt elkezdtem ismételten "hang gépelni", az arról szól, hogy képzeljen el a lehető legjobb jövőt önmagam számára. Írjak erről. Nahát én most összekötöm a kellemeset a hasznossal, és most ezt ki beszélem magamból, miközben a modern technológia ezt szépen le gépelni nekem. Fenomenálisss! 😊
Még régebben meséltem nektek, az általam elképzelt ideális jövőképemről. De most itt az ideje, hogy ismét meséljek róla. 😊 ✌️
Én egy olyan jövőt képzelek el magamnak, ami nem egy álomvilág, hanem egy megvalósítható, reális jövőkép.
A jövőképem, elképzeléseim szerint lépésről lépésre az alábbiak szerint valósulhat meg;
1/a; Jelenlegi munkahelyem üzleti fellendülése és ebből adódóan, a pozícióm és a fizetésem megemelkedése.
1/b; Az új munkahely általi magasabb fizetés.
2; Lakásfelújítás
3; 2022 (lakáshitelem lejárta) után, egy újonnan megvásárolt, modern, elektromos, (részben) önvezető autó megvásárlása.
4; Egy újabb lakás vásárlása, Norbival közösen.
5; Jelenlegi lakásom bérbeadása.
Aztán ennyi. 😊
Mondhatnám, hogy nagy céljaim nincsennek, de biztos vannak olyanok, akik a fentebb felsoroltakra is azt mondják már, hogy ezek már önmagukban is nagy célok. Lehet. De nekem lényegében ezek a terveim, vágyaim. Természetesen mindezeknek az alapja, az egészség, béke, boldogság, szeretet, barátok, Norbi és a jólét. ( + internet 😁)
Aztán persze majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet. De tény, hogy én mindig is pozitívan gondolkodtam, és a nehézségek ellenére is, jó irányba haladt az életem, amiért nagyon is hálás vagyok.
Ha az élet mást akar, más van nekem megírva, akkor természetesen közbe jönnek majd dolgok, változhatnak céljaim. De úgy vallom, hogy mindig kell hogy legyenek céljaink. Ezek is visznek minket előre.
Az önmagam számára elképzelt pozitív jövőképbe beletartozik még, a fokozatosan elterjedő megújuló energiaforrások, a technológia gyors fejlődése, kiemelvén a mesterséges intelligencia fokozatos térnyerését és fejlődését.
Vágyott és reális jövőkép számomra továbbá az is, hogy idősebb koromban már robotok fognak ápolni és kiszolgálni. 😁✌️🤖
...
Szept; 14-15-16;
A hétvégém nagyon jól telt. Végre a barátaimmal voltam. Péntek este pizsama parti, szombat délután séta a belvárosban, vasárnap pedig kirándulás az Erzsébet kilátóhoz is a Normafára. Egy igazi lelki fröccs volt. 😊 Köszönöm szépen. 😊
...
Ahogy olvasgatom hazánk és a világ híreit, többször elgondolkoztam már azon, hogy mikor fog kiderülni az orosz beavatkozás a választási rendszerünkbe.
Ugyanis nekem szent meggyőződésem, hogy nem csak az amerikai, de más ország választási rendszerébe is beletrollkodotak az orosz hackerek.
Ahogy évekkel ezelőtt nagy botrányt kavart Edward Snowden esete, illetve az Amerikai lehallgatási botrány, úgy hiszem, és bízom abban, h az orosz beavatkozások is nyilvánosságra fognak kerülni.
...
Ahogy nézem a Narcos című filmet egyre több hasonlóságot vélek felfedezni a magyarországi helyzettel. Ott is mennyi sok olyan ember volt aki éltette a maffiavezért, miközben mennyi sok ember életét tönkretette. Itthon is többségben a tudatlan iskolázatlan szegénységben élő emberek körében népszerű a Fidesz. Persze nem lehet általánosítani és Kivételek mindig is vannak és lesznek.
...
Melóban nagy változás nincs. Érezhetően kedvesebbek velem a tulajdonosok, de az az igazság, hogy a múltkori "töréssel" megszünt a munkahelyem iránti szerelem. Az irodán dolgozó egyik kolléganővel jóban vagyok, és ő mondta, hogy hallotta a tulajok beszélgetését arról, hogy ezt ők is érzik, mármint a nálam bekövetkezett változást.
Egyelőre marad minden úgy ahogy van, csak most már nyitott szemmel járok a munkaerőpiacon.
Sajnos ez az egész kihatással van a mindennapjaim ra is, mivel életem egyik alappillére az a "jóféle" munka, s mivel hogy ez most megingott, így a lelki világom is ingadozó.
Ha jól emlékszem, a múltkori bejegyzésemben írtam arról, hogy introvertáltabbá váltam az utóbbi évek múlásával. Így utólag bevallom, hogy bíztam abban, hogy az csak az adott pillanatnyi lelki világom gondolata volt. De sajnos nem.
Ahogy nézem és olvasom kis hazánk és a világ híreii, egyre gyakrabban gondolom azt, hogy ez a világ már megérett a pusztulására.
...
Képzeljétek el, hogy egyik nap ellopták melóból a mobiltelefonomat.
Az üzletben általában nyitva van az ajtó, ez is a tulaj egyik agycicája. 47 másodpercre mentem hátra a raktárba, ami körülbelül 3-4 távolságot jelent a munka asztalomtól, de a besurranó tolvajnak elég volt 20 x másodperc arra lenyúlja az asztalon hagyott telefonomat. Az asztalról tudni kell hogy ez egy elég nagy munkaasztal, aminek az első fele tele van pakolva mindenféle dologgal.
Persze aznap egyből megtettem a rendőrségi feljelentést.
Nem sok esélyt látok arra, hogy elkapják az illetőt, arra meg még kevesebbet hogy visszakerül hozzám a telefon. Ez egy Huawei Mate 8 volt, amit még Barcelonában vettem, és nagyon-nagyon szerettem.
Gondolom mondanom sem kell hogy az szarban lévő lelki világomnak, mennyire jól esett ez a nagy pofon...
Amúgy sose volt a rendőrséggel dolgom, de már elmondhatom magamról azt is, hogy ültem rendőrségi autóban. Ugyanis mikor kiküldték a rendőrséget hozzám, voltak olyan kedvesek és bevittek a kerületi rendőrkapitányságra, felvenni a jegyzőkönyvet, illetve átadni a kamera felvételeit.
Egyelőre most a céges telefont használom. Azok után, ahogy szétnéztem a piacon, nincs kedvem új telefont venni... 😕
Egyedül a Huawei Mate 10 Pro-val szemeztem, de inkább megvárom, hogy milyen lesz, az októberben debütáló Huawei Mate 20 Pro.
A többi márka meg még annyira se mozgatott meg... 🙄
Szo ezek történtek mostanság.
Csók!
😘❤️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. szeptember 14., péntek
Az előző részek tartalmából ;
Na sziasztok!
Az elmúlt hónapok, s főleg az utóbbi 3 hét feszített tempója meghozta eredményét.
Vasárnap nagyon összevesztem az egyik tulajjal. Hétfőn megbeszéltük ezt személyesen is, de számomra csak olaj volt a tűzre. Hétfőn jutottam el arra a pontra, hogy a munkahelyi stressz, az elmúlt hónapok rengeteg túlórái miatt besokaltam, kiégtem. Hétfő este belazasodtam, és kedd óta betegeskedek itthon.
De a stressz így sem múlt el. Ugyanúgy többször is hívtak melóból a nap folyamán, mert most szembesült azzal mindenki, hogy egy rakat olyan dolog van amit csak én tudok megcsinálni. Plusz természetesen pont most jöttek össze olyan dolgok, amelynek elvégzése eléggé összetett és komplikált. Amit nagyon muszáj volt, azt távvezérléssel az itthoni gépemről megcsináltam, miközben szenvedtem hogy mindezt állandó hőemelkedés és full kimerültség és gyengeség mellett kell megcsinálnom.
Még a kedd éjszaka is lázas voltam, de szerencsére a hőemelkedés már elmúlt szerda délelőttre.
Szerda hajnalban Norbi elutazott Malagára. Én nem mentem, mert nem akartam egy olyan helyre menni, ami nem nekem való. Még mások odáig vannak a homokos tengerpartért a napfényért és a mediterrán térségért, addig én nem igazán kedvelem ezeket. Plusz az új üzlet nyitás miatt, nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom.
Norbi is nehezen ment el hogy így hagyjon itt, kimerült és kiégett, szarrá gyötört állapotban, illetve inkább már én is mentem volna így utólag, már csak a kikapcsolódás kedvéért, hátra hagyva ezt a sok szart, amin keresztül mentem az elmúlt hónapokban.
De most már késő. Már mindegy. Norbi elrepült, én pedig lázasan csak egy gyenge öleléssel tudtam tőle elbúcsúzni. De végül szabadságot veszek ki én is, mert totál ki vagyok égve és pihenésre van szükségem. Túltoltam. Ismét egy új dolgot tapasztaltam meg; a határaimat. Életemben először értem el a teljesítőképességem határához. Pontosabban nemcsak hogy elértem, de túl is léptem azt.
Most nem vágyok semmi másra, csak pihenésre, és nyugalomra. Mind idegileg, mind szellemileg, mind fizikálisan, totál kivagyok merülve.
Az egyik tulaj, akivel pont h a legtöbbet, szinte napi szinten dolgozok együtt, az megváltozott, méghozzá eléggé negatív irányba, így elgondolkoztam azon, hogy elkezdek keresni másik munkát. Ugyanis ez a tulaj maga a stressz a számomra, ő az oka annak, ami által ide jutottam.
Felvett egy Führer típust, amit én nem tudok elviselni. Nagyon tol rám egy rakat + munkát úgy, h az alap teendőim is örülök, ha megtudom csinálni. Mivel nagyon sokféle, szerteágazóak a feladataim és most ráadásul a teendőim is kurva sok lett, ezáltal a figyelmem, a koncentráció képességem is romlik, ami által növekedett a hibázásaim száma is. A helyzetet az is nehezítette, h az új üzlet nyitás miatt folyamatosan ingáztam a központ és az új üzlet között, ezáltal már nem tudtam komolyabban figyelemmel követni és elvégezni azokat a feladatokat, amiket eddig gond nélkül és hibátlanul láttam el. Eddig szerettem a cégnél dolgozni, de hétfőn bekövetkezett a törés és elengedtem a gyeplőt. Az egészségem fontosabb, mint a munka. Nem is tudom, hogy éreztem-e már valaha magamat ennyire fáradtnak és meggyötörtnek... Ez az állapot talán ahhoz hasonlítható, mint amit megéltem a hajón, amikor Norbi elhagyott. Ott is a totális megsemmisülés és kiégés volt.
Ez a sok munka utáni kiégés pedig rávilágított arra, h az elmúlt hónapokban semmi másnak nem éltem, csak a munkának, és szinte semmi, v csak nagyon minimal magánéletem volt.
Szo a lényeg, h bekovetkezett nálam a törés.
Csütörtökön csak bekellett mennem dolgozni, mert végképp nem tudott senki helyettesíteni.
Bika vagyok, az a fajta, akin könnyen meglátszik ha valami nincs rendben.
Ezt a többi tulaj is érzékelte, akik végül közösen szóltak a fő tulajnak, h jöjjön be hozzám és beszéljen velem.
Mondta h tud mindenről, de szeretné, ha tőlem is hallaná, h mi a bajom.
Elmondtam lényegében mindent. Nem panaszkodva, nem ingerülten, csak szépen, lassan, mint valami pszichopata gyilkos. 😁
Tudta, megérti, neki sokszor volt már ilyen s egyértelműek rajtam a kiégés jelei, de nem szeretnék ha emiatt negatívan állnék a céghez, mert h ők szeretnek, jó ember vagyok, és a jövőbeli tervek, célok, pénz bla, bla, bla
Tipik pszichológiai kezelés volt; Meghallgatás, együttérzés, majd a támogatás és a jövőbeli pozitív dolgok.
Meghallgattam, s miközben beszélt azon gondolkoztam, h szerinte nem tudom, h most éppen milyen eszközzel próbálja rendbetenni a dolgokat?
Meg h amúgy jól csinálja. Szerintem még élvezi is a szitut.
Még h elég jól játssza a szerepét, a kérdés inkább az, h mennyire hiteles.
Szo amiről ő papolt, az engem kurvára nem érdekelt, mert vagy hallottam már, vagy evidens volt a számomra, szo nem hatott meg. A rózsaszín felhő a hétfői nappal már végleg szertefoszlott....
Am szeretem és tisztelem én is a kollégákat és a tulajokat, de ha fáradt vagyok, akkor még jobban jellemző rám az, ami az alapvető hétköznapi életben is, ami 3 szóból áll;
" A LÉNYEGET MONDJAD BAZDMEG!"
Mivel képes sokat beszélni, és én meg a fáradtságtól és a kimerültségtől egy hidegvérű akármivé váltam, így egy idő után meguntam a banánt, s az egyik pillanatban mikor levegőt vett, megkérdeztem tőle, h hogyan fogja orvosolni az elhangzott problémákat?
Tetszett a szitu. Kizökkentettem a szerepéből. Ő már a pénzügyi hátterről papolt, ami engem kurvára nem érdekel, főleg nem most, h belefulladtam a sok melóba és gyök kettővel működik az agyam...
1-2 másodpercig nézett rám, s mondta h beszél azzal, aki megváltozott s problémáim vannak, s összefog hívni egy értekezletet, ahol mindenki ott lesz és lefixáljuk a szerepeket, feladatköröket, amik maguktól elkezdtek megindulni egy rossz irányba.
Megvan a probléma, felismertük, s modt jön a megoldása.
Aztán el is köszönt.
Most pár nap szabi következik. Aztán majd meglátjuk mi lesz...
Ahogy azt az egyik kedvenc tanítom (Farkas Ibolya) is megfogalmazta;
"Ahhoz, hogy az emberek életében a dolgok a helyükre tudjanak kerülni, a sorsnak néha felfordulást kell okozni, hogy az emberek elkezdjenek életükben rendet rakni."
Csók!
Rion 😊 ✌️
😘❤️
(Azq oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Az elmúlt hónapok, s főleg az utóbbi 3 hét feszített tempója meghozta eredményét.
Vasárnap nagyon összevesztem az egyik tulajjal. Hétfőn megbeszéltük ezt személyesen is, de számomra csak olaj volt a tűzre. Hétfőn jutottam el arra a pontra, hogy a munkahelyi stressz, az elmúlt hónapok rengeteg túlórái miatt besokaltam, kiégtem. Hétfő este belazasodtam, és kedd óta betegeskedek itthon.
De a stressz így sem múlt el. Ugyanúgy többször is hívtak melóból a nap folyamán, mert most szembesült azzal mindenki, hogy egy rakat olyan dolog van amit csak én tudok megcsinálni. Plusz természetesen pont most jöttek össze olyan dolgok, amelynek elvégzése eléggé összetett és komplikált. Amit nagyon muszáj volt, azt távvezérléssel az itthoni gépemről megcsináltam, miközben szenvedtem hogy mindezt állandó hőemelkedés és full kimerültség és gyengeség mellett kell megcsinálnom.
Még a kedd éjszaka is lázas voltam, de szerencsére a hőemelkedés már elmúlt szerda délelőttre.
Szerda hajnalban Norbi elutazott Malagára. Én nem mentem, mert nem akartam egy olyan helyre menni, ami nem nekem való. Még mások odáig vannak a homokos tengerpartért a napfényért és a mediterrán térségért, addig én nem igazán kedvelem ezeket. Plusz az új üzlet nyitás miatt, nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom.
Norbi is nehezen ment el hogy így hagyjon itt, kimerült és kiégett, szarrá gyötört állapotban, illetve inkább már én is mentem volna így utólag, már csak a kikapcsolódás kedvéért, hátra hagyva ezt a sok szart, amin keresztül mentem az elmúlt hónapokban.
De most már késő. Már mindegy. Norbi elrepült, én pedig lázasan csak egy gyenge öleléssel tudtam tőle elbúcsúzni. De végül szabadságot veszek ki én is, mert totál ki vagyok égve és pihenésre van szükségem. Túltoltam. Ismét egy új dolgot tapasztaltam meg; a határaimat. Életemben először értem el a teljesítőképességem határához. Pontosabban nemcsak hogy elértem, de túl is léptem azt.
Most nem vágyok semmi másra, csak pihenésre, és nyugalomra. Mind idegileg, mind szellemileg, mind fizikálisan, totál kivagyok merülve.
Az egyik tulaj, akivel pont h a legtöbbet, szinte napi szinten dolgozok együtt, az megváltozott, méghozzá eléggé negatív irányba, így elgondolkoztam azon, hogy elkezdek keresni másik munkát. Ugyanis ez a tulaj maga a stressz a számomra, ő az oka annak, ami által ide jutottam.
Felvett egy Führer típust, amit én nem tudok elviselni. Nagyon tol rám egy rakat + munkát úgy, h az alap teendőim is örülök, ha megtudom csinálni. Mivel nagyon sokféle, szerteágazóak a feladataim és most ráadásul a teendőim is kurva sok lett, ezáltal a figyelmem, a koncentráció képességem is romlik, ami által növekedett a hibázásaim száma is. A helyzetet az is nehezítette, h az új üzlet nyitás miatt folyamatosan ingáztam a központ és az új üzlet között, ezáltal már nem tudtam komolyabban figyelemmel követni és elvégezni azokat a feladatokat, amiket eddig gond nélkül és hibátlanul láttam el. Eddig szerettem a cégnél dolgozni, de hétfőn bekövetkezett a törés és elengedtem a gyeplőt. Az egészségem fontosabb, mint a munka. Nem is tudom, hogy éreztem-e már valaha magamat ennyire fáradtnak és meggyötörtnek... Ez az állapot talán ahhoz hasonlítható, mint amit megéltem a hajón, amikor Norbi elhagyott. Ott is a totális megsemmisülés és kiégés volt.
Ez a sok munka utáni kiégés pedig rávilágított arra, h az elmúlt hónapokban semmi másnak nem éltem, csak a munkának, és szinte semmi, v csak nagyon minimal magánéletem volt.
Szo a lényeg, h bekovetkezett nálam a törés.
Csütörtökön csak bekellett mennem dolgozni, mert végképp nem tudott senki helyettesíteni.
Bika vagyok, az a fajta, akin könnyen meglátszik ha valami nincs rendben.
Ezt a többi tulaj is érzékelte, akik végül közösen szóltak a fő tulajnak, h jöjjön be hozzám és beszéljen velem.
Mondta h tud mindenről, de szeretné, ha tőlem is hallaná, h mi a bajom.
Elmondtam lényegében mindent. Nem panaszkodva, nem ingerülten, csak szépen, lassan, mint valami pszichopata gyilkos. 😁
Tudta, megérti, neki sokszor volt már ilyen s egyértelműek rajtam a kiégés jelei, de nem szeretnék ha emiatt negatívan állnék a céghez, mert h ők szeretnek, jó ember vagyok, és a jövőbeli tervek, célok, pénz bla, bla, bla
Tipik pszichológiai kezelés volt; Meghallgatás, együttérzés, majd a támogatás és a jövőbeli pozitív dolgok.
Meghallgattam, s miközben beszélt azon gondolkoztam, h szerinte nem tudom, h most éppen milyen eszközzel próbálja rendbetenni a dolgokat?
Meg h amúgy jól csinálja. Szerintem még élvezi is a szitut.
Még h elég jól játssza a szerepét, a kérdés inkább az, h mennyire hiteles.
Szo amiről ő papolt, az engem kurvára nem érdekelt, mert vagy hallottam már, vagy evidens volt a számomra, szo nem hatott meg. A rózsaszín felhő a hétfői nappal már végleg szertefoszlott....
Am szeretem és tisztelem én is a kollégákat és a tulajokat, de ha fáradt vagyok, akkor még jobban jellemző rám az, ami az alapvető hétköznapi életben is, ami 3 szóból áll;
" A LÉNYEGET MONDJAD BAZDMEG!"
Mivel képes sokat beszélni, és én meg a fáradtságtól és a kimerültségtől egy hidegvérű akármivé váltam, így egy idő után meguntam a banánt, s az egyik pillanatban mikor levegőt vett, megkérdeztem tőle, h hogyan fogja orvosolni az elhangzott problémákat?
Tetszett a szitu. Kizökkentettem a szerepéből. Ő már a pénzügyi hátterről papolt, ami engem kurvára nem érdekel, főleg nem most, h belefulladtam a sok melóba és gyök kettővel működik az agyam...
1-2 másodpercig nézett rám, s mondta h beszél azzal, aki megváltozott s problémáim vannak, s összefog hívni egy értekezletet, ahol mindenki ott lesz és lefixáljuk a szerepeket, feladatköröket, amik maguktól elkezdtek megindulni egy rossz irányba.
Megvan a probléma, felismertük, s modt jön a megoldása.
Aztán el is köszönt.
Most pár nap szabi következik. Aztán majd meglátjuk mi lesz...
Ahogy azt az egyik kedvenc tanítom (Farkas Ibolya) is megfogalmazta;
"Ahhoz, hogy az emberek életében a dolgok a helyükre tudjanak kerülni, a sorsnak néha felfordulást kell okozni, hogy az emberek elkezdjenek életükben rendet rakni."
Csók!
Rion 😊 ✌️
😘❤️
(Azq oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. szeptember 3., hétfő
Az előző részek tartalmából ;
Na sziasztok!
Eléggé sűrű és eseménydús napokon, sőt heteken vagyok túl. Eléggé fáradt is vagyok az új üzlet nyitás miatt. Az elmúlt 1 hónap ugyanis elég sok munkával telt és lényegében csak most vagyunk a fináléban.
Most kezdhetek ismét visszatérni a megszokott életmódomba. Mivel lényegében végig dolgoztam a nyarat, ezért elég sok szabadságom van még bent, úgyhogy az elkövetkezendő két hónapban kevesebbet fogok dolgozni, s reményeim szerint lesz időm és lehetőségem újra töltődni, amire nagy szükségem is van, mert érzem, hogy eléggé levagyok merülve. Olyannyira, hogy ezt a bejegyzést is hangalapú gépeléssel "írom". 😊 ✌️
Lényegében nagyon izgalmas mesélnivalóim nincsenek. A három lány akit felvettem, ügyesek, okosak, szépek és szimpatikusak. Már most, két hét velük való munka után látom mindegyiküknek a maga erősségét és gyengeségét.
Az új üzlet még csak 1 hete van nyitva, és lényegében még csak 80%-ban van kész. Forgalom az sajnos nem olyan jó, mint amire számítottunk, de bízunk benne, hogy idővel jobb lesz.
Amúgy érzelmileg eléggé erősen hullámvasutas volt ez az elmúlt 1-2 hónap. Sokat dolgoztunk, mindenki nagyon odatette magát, mindenkiben volt egy kis alap feszkó. Természetesen most is sokat tanultam, amiért nagyon hálás vagyok az életnek.
Voltak olyan pillanatok amikor elkezdtem nézelődni az üzletvezetői munkaerőpiacon, de a mélypontos időszakok lényegében ráébresztettek arra, hogy szeretek ott dolgozni, ahol jelenleg vagyok. Sőt! Kifejezetten szeretem a munkámat, olyannyira, hogy még itthon is szívesen dolgozok.
Továbbá rájöttem arra is, hogy magát a munkahelyemet is nagyon szeretem, ahol eddig, és ahol általában dolgozom. Viszont az új üzlet annyira nem szimpatikus.
Mivel ez a központban van, ez eléggé egy zajos, hangos, büdös, piszkos, turistával teli környéken van. Ezáltal a környezetváltozás által rájöttem arra is, hogy megszoktam már a csendesebb, nyugodtabb, tisztább munkahelyet és munkafolyamatokat. Erre a csendesebb, nyugodtabb környezetre szükségem is van ahhoz, hogy teljeskörűen és jól lássam el a feladataim, ami lényegében, nagyjából 90%-ban irodai munka. A maradék 10%-ban foglalkozom a vásárlókkal.
És itt a vásárlókkal kapcsolatosan jut eszembe, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy hozzám sokkal igényesebb, kultúráltabb, kedvesebb emberek szoktak betérni.
Az elmúlt egy hét alatt, még az új üzletben dolgoztam, hogy betanítsam és felügyeljem a lányokat, rájöttem arra is, hogy már semmi türelmem és idegzetem nincs az egyszerű, buta, proletár emberekhez.
Szembesültem azzal, hogy mennyire introvertált személyiség vagyok. Mondhatom azt is, hogy ahogy öregszem, úgy vagyok egyre zárkózottabb. És most kissé meg is mosolygok önmagamat, mert tisztában vagyok vele, hogy idővel ez csak rosszabb lesz. 😁
Ennek egyik előjele az, jövő tavasztól már elektromos rollerrel szeretnék bejárni dolgozni a munkahelyemre, illetve Norbival már azzal szemezgetünk, hogy a lakás hitelem lejárta után, (ami három éven belül megvalósul) elektromos autót szeretnénk közösen vásárolni.
Én nagyon bele szerelmesettem Horváth András vloggerbe, aki nagyobbrészt elektromos autókkal foglalkozik. Szimpatikus fiatalember, szimpatikus témával. Norbival már meg is találtuk az egyik számunkra nagyon szimpatikus kocsit; A Hyundai Kona-t.
Persze ez csak egy hosszú távú projekt, addig sok víz lefolyhat a Dunán.
A rövidebb távú terveink közt egy új smart TV szerepel. Valszeg ez lesz a karácsonyi ajándékunk. 😊
Szerencsére sikerült spórolnom a nyáron, de így is necces lesz egyszerre két nagyobb kiadás. Ugyanis az elektromos rollert Black-Friday környékén szeretném megvenni, bízván benne, hogy elég jó áron lesz kapható. Namármost amit én kinéztem az egy Ninebot ES 2. + Szeretnék hozzá még extra akkumulátort is, ami növeli a hatótávot és a sebességét, és így mindennel együtt max 200. 000 Ft lenne. Hasonlóan a smart TV is....
Lakótársam legkésőbb október 23-ával elköltözik. Átfogom majd egy kicsit rendezni a lakást, meg festés is akarok, ráférne már. De ez utóbbi lehet hogy majd csak jövő tavasszal lesz.
...
Edzeni már nyár óta nem edzek, de nem is hiányzik, mert jól érzem magam a bőrömben, úgy ahogy vagyok. 😊 ✌️
...
Aztán a National Geographicon néztem egy műsort, ami meglepő témát boncolgatott és nem azért volt meglepő, mert új dolgot mondott volna, hanem azért, mert olyan témáról beszélt, ami megegyezik az én egyedi világképemmel. Azt a témát boncolgatták, hogy mi van hogyha ez a világ, amiben most élünk, ez csak egy kreált, létrehozott mesterséges élet? Egy Mátrix? Mert hogy ezt a tényt nem tudják se igazolni, se tagadni. Azaz 50% az esélye annak, hogy egy fejlettebb civilizáció, vagy lények által létrehozott világ vagyunk.
Ez azért nagyon hasonlít az én világ képére, mert nekem egy fajta meggyőződésem az, hogy egyrészt ez a világ tényleg egy mesterségesen létrehozott világ, másrészt pedig az, hogy ez egy "állatkert". Ezért van ennyi féle élőlény ennyi féle ember, ennyiféle érzés, ennyi féle jó és rossz dolog ebben a világban.
Nah! Nagyjából ennyi! Azt hiszem mindent elmondtam.
Csók!
😘❤️✌️
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. július 14., szombat
Betekintő
Valami ismét készülőben van nálam.
Tudom és érzem. Vagy inkább érzem s ezáltal tudom.
A húszas éveim végére már megismertem magam annyira, h tudjam, h bizonyos időközönként az általános iskolai gyermekkoromról álmodom, az azt jelenti h ismét elérkeztem egy életszakaszhoz.
S ez azért van, mert lelki változás előtt állok. Valami történni fog velem, valamit tanulni fogok. Amit még nem ismertem éppen akkor, csak mindig utólag jövök rá.
Mert amikor zajlik a változás, az annyira intenzív, gyors, magával ragadó, h fel sem tűnik. Elkel telnie x időnek, h utólag lenyugodva, visszatekintve, objektíven nyugodt környezetben elmélkedve, meditálva megjöjjön a felismerés.
A másik támpont, ami jelzés értékű azt én a mátrix hibájának hívom.
A "déjá vu" érzés.
S ha a környezet az adott pillanat lehetővé teszi, h átéld, elméjedj ebben az érzésben....... Azért az wáo...
Imádom.
Számomra egyszerre vicces és félelmetes születésünkor emlékeink elvesztése, majd 1-1 álom, vagy történés kapcsán az akaratlan felpiszkálása...
De leginkább az a félelmetes, h mennyire egoisták, primitívek és tudatlanok vagyunk...
Ugyan akkor itt van mennyi szépség és jó...
Nagy és színes Isten állatkertje.
A sok korlátolt meg még csak azt sem ismeri fel, h ő is részese és csak egy porszem a sok közül, akiket úgy utál...
Nah de! Elkalandoztam!
Jöjjön a hajnali álmom, amit oly sokszor lejátszanak nekem, különféle változatokban ;
Elég tisztán emlékszem rá. Egyrészt mert nagyon különleges volt, másrészt mert felébredtem s kijöttem az erkélyre és így elég tisztán emlékszek mindenre, h nem aludtam vissza egyből. Az általános iskolában voltam. Szeretett tanárnőm tanított minket. Többször rámszólt, h figyeljek, meg h ne ábrándozzak. Azért ábrándoztam mert valamelyest tudatomnál voltam. Tudtam h ismét számomra e oly kedves világban vagyok, s élveztem az ott létét. Kikéreckedtem a mosdóba, de az udvarra mentem ki. Jó idő volt. Sütött a nap. Olyan fa előtt álltam melynek fehér a törzse. Magas vékony fa. Lehet h azt hívják jegenye fának. Éreztem az illatát neki. Különleges erős illata van annak a fának s több is volt belőlük az iskola területén, amikre nagyon szerettünk felmászni. Azért is emlékszem oly annyira az illatára. A tenyerem mindig retkes és fa szagos volt tőle. Imádtam.
Enyhe szellő fújt, s a ahogy lengedezett a lombkorona, aranyként csillogott köztük a nap sugara. Nagyon jól éreztem ott magam. Felé nyújtottam a kezem, forgattam s csodáltam a fény és árny játékát. S akkor valaki utánam jött, s rámszólt h keres a tanárnő. Visszamentem. Elnézést kértem, de nagyon mérges volt rám és leszidott mindenki előtt az osztályban. De nem bántam. Örültem h ott vagyok. Mikor vége volt az órának kijöttem, s mindenki engem nézett s összesúgtak a diákok, h milyen furcsán viselkedem. De én csak mosolyogtam rájuk és boldog voltam. 🙂
Majd bementem a tanáriba, ami full üres volt. Misztikus egy hely volt számomra mindig is. Vegighúztam a kezem a hosszú tanári asztalon, ahogy elsétálltam mellette. Éreztem a hosszú zöld szőnyeget a lábam alatt és a kávé illatát, ami belengte a tanárit.
Odakint a gyerekek zajongtak. Imádom ezt az jellegzetes iskola zajt. Enyhén lengedezett a függöny a nyitott ablaknál. S én csak boldog voltam.
Majd felébredtem. 😊
... Néha magam sem tudom h mikor van, melyik az álom és mi az igaz ...
Eltelik gyorsan az álom, de az élet maga is gyorsan eltelik.
A gyermekkorom is annyira álomszerű. Tényleg megtörtént velem?
Olyan rég volt, h tán igaz se volt.
Valszeg azért is ilyen zavaros és fura nekem ez, mert már nem vagyok gyerek, ugyanakkor felnőttnek sem mondom magam. E világ játékszabájai szerint már annak számítok, de amúgy még nem vagyok kész. Kell még pár év.
Kint ülök az erkélyen s hallgatom a város és a természet zaját. Imádom a tücsök ciripelést. Ez is a vidéki gyermekkoromra emlékeztet.
Olyna jókat szoktam itt csak úgy lenni. Ülni s nem csinálni semmit. Gondolkodni merengeni vagy még csak ennyit sem.
Amikor hosszabb időt vagyok kint, néha olyan, mintha megállt volna az idő.
... Az idő ... 😊 ...
Csak hummögök.
Azon kérdésemre még nem kaptam választ h vajon kiknek jobb?
Akik már odaát vannak, vagy nekünk itteni játékban lévő tudatlanoknak?
Mondjuk erre előbb v utóbb, de biztos megkapom majd a választ. 😊
OMG...
Nah jó!
Ideje ismét felcsatlakozni.
Csók 😘
Rion
😉
Tudom és érzem. Vagy inkább érzem s ezáltal tudom.
A húszas éveim végére már megismertem magam annyira, h tudjam, h bizonyos időközönként az általános iskolai gyermekkoromról álmodom, az azt jelenti h ismét elérkeztem egy életszakaszhoz.
S ez azért van, mert lelki változás előtt állok. Valami történni fog velem, valamit tanulni fogok. Amit még nem ismertem éppen akkor, csak mindig utólag jövök rá.
Mert amikor zajlik a változás, az annyira intenzív, gyors, magával ragadó, h fel sem tűnik. Elkel telnie x időnek, h utólag lenyugodva, visszatekintve, objektíven nyugodt környezetben elmélkedve, meditálva megjöjjön a felismerés.
A másik támpont, ami jelzés értékű azt én a mátrix hibájának hívom.
A "déjá vu" érzés.
S ha a környezet az adott pillanat lehetővé teszi, h átéld, elméjedj ebben az érzésben....... Azért az wáo...
Imádom.
Számomra egyszerre vicces és félelmetes születésünkor emlékeink elvesztése, majd 1-1 álom, vagy történés kapcsán az akaratlan felpiszkálása...
De leginkább az a félelmetes, h mennyire egoisták, primitívek és tudatlanok vagyunk...
Ugyan akkor itt van mennyi szépség és jó...
Nagy és színes Isten állatkertje.
A sok korlátolt meg még csak azt sem ismeri fel, h ő is részese és csak egy porszem a sok közül, akiket úgy utál...
Nah de! Elkalandoztam!
Jöjjön a hajnali álmom, amit oly sokszor lejátszanak nekem, különféle változatokban ;
Elég tisztán emlékszem rá. Egyrészt mert nagyon különleges volt, másrészt mert felébredtem s kijöttem az erkélyre és így elég tisztán emlékszek mindenre, h nem aludtam vissza egyből. Az általános iskolában voltam. Szeretett tanárnőm tanított minket. Többször rámszólt, h figyeljek, meg h ne ábrándozzak. Azért ábrándoztam mert valamelyest tudatomnál voltam. Tudtam h ismét számomra e oly kedves világban vagyok, s élveztem az ott létét. Kikéreckedtem a mosdóba, de az udvarra mentem ki. Jó idő volt. Sütött a nap. Olyan fa előtt álltam melynek fehér a törzse. Magas vékony fa. Lehet h azt hívják jegenye fának. Éreztem az illatát neki. Különleges erős illata van annak a fának s több is volt belőlük az iskola területén, amikre nagyon szerettünk felmászni. Azért is emlékszem oly annyira az illatára. A tenyerem mindig retkes és fa szagos volt tőle. Imádtam.
Enyhe szellő fújt, s a ahogy lengedezett a lombkorona, aranyként csillogott köztük a nap sugara. Nagyon jól éreztem ott magam. Felé nyújtottam a kezem, forgattam s csodáltam a fény és árny játékát. S akkor valaki utánam jött, s rámszólt h keres a tanárnő. Visszamentem. Elnézést kértem, de nagyon mérges volt rám és leszidott mindenki előtt az osztályban. De nem bántam. Örültem h ott vagyok. Mikor vége volt az órának kijöttem, s mindenki engem nézett s összesúgtak a diákok, h milyen furcsán viselkedem. De én csak mosolyogtam rájuk és boldog voltam. 🙂
Majd bementem a tanáriba, ami full üres volt. Misztikus egy hely volt számomra mindig is. Vegighúztam a kezem a hosszú tanári asztalon, ahogy elsétálltam mellette. Éreztem a hosszú zöld szőnyeget a lábam alatt és a kávé illatát, ami belengte a tanárit.
Odakint a gyerekek zajongtak. Imádom ezt az jellegzetes iskola zajt. Enyhén lengedezett a függöny a nyitott ablaknál. S én csak boldog voltam.
Majd felébredtem. 😊
... Néha magam sem tudom h mikor van, melyik az álom és mi az igaz ...
Eltelik gyorsan az álom, de az élet maga is gyorsan eltelik.
A gyermekkorom is annyira álomszerű. Tényleg megtörtént velem?
Olyan rég volt, h tán igaz se volt.
Valszeg azért is ilyen zavaros és fura nekem ez, mert már nem vagyok gyerek, ugyanakkor felnőttnek sem mondom magam. E világ játékszabájai szerint már annak számítok, de amúgy még nem vagyok kész. Kell még pár év.
Kint ülök az erkélyen s hallgatom a város és a természet zaját. Imádom a tücsök ciripelést. Ez is a vidéki gyermekkoromra emlékeztet.
Olyna jókat szoktam itt csak úgy lenni. Ülni s nem csinálni semmit. Gondolkodni merengeni vagy még csak ennyit sem.
Amikor hosszabb időt vagyok kint, néha olyan, mintha megállt volna az idő.
... Az idő ... 😊 ...
Csak hummögök.
Akik már odaát vannak, vagy nekünk itteni játékban lévő tudatlanoknak?
Mondjuk erre előbb v utóbb, de biztos megkapom majd a választ. 😊
OMG...
Nah jó!
Ideje ismét felcsatlakozni.
Csók 😘
Rion
😉
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. július 3., kedd
2018. június 24., vasárnap
Az előző részek tartalmából ;
"Az evolúció csupán egyetlen eszközt használt, amikor létrehozta az életet ezen a bolygón; a hibát." - Westworld
Imádom a technológia fejlődését. Igaz még így is maradi számomra a technikai fejlettség szintje, de érezhető azért fejlődünk. Lassan, (tetű lassan) de biztosan.
Feltűnt nekem is és Norbinak is, h ha beszélünk valamiről, akkor a témához kapcsolódó hirdetések jelennek meg instán és fb-n.
Ugye hasonló már működik egy ideje a neten, h ha valamit keresel akkor olyan hirdeteseket dob fel a Google. Na, de mi nem kerestünk rá, csak verbálisan beszéltünk róla. 2 ilyen konkrét példát tudok mondani a közel múltból; roof top és mobil légkondi. Neki instán, nekem fb-n dobott fel ebben a kategóriában hirdeteseket.
Am sokan ettől bevannak szarva, meg felvannak háborodva, h; "Úristen! lehallgatnaaaak!"😏 "Meg ne hallgassanak már le és ne tudjanak rólam és a privát dolgaimról!"
Oh come oooon!
Féljen az, akinek félnivalója van...
Gyanús is nekem az ilyen ember...
Ugyanakkor elfogadom, h ő olyan amilyen. Attól még h ez a véleménye persze teljes értékű ember, csak furi egy kicsit, s felmerül bennem a kérdés, h ugyan mi olyan dolgaid vannak ami miatt ennyire titkos Ilonka vagy?
No mind1.
Én csak hálás vagyok ezért is, amiért picit megkönnyíti az életem, s hasznos információkhoz jutok. 😊
Én már tűkön ülve várom, h 2020-as évek elején berobbanjon végre minndennapjainkba és széles körben elterjedjen a mesterséges intelligencia. 😍
Am pár hónapja ugye, h megvettem az új tabletem (Huawei mediapad M5 8.4") amit nagyon imádok. Imádom a kezemben tartani és nyüstölni. Már a könyveket és magazinokat is inkább digitális formában vásárolom meg s ezen olvasom.
Apropó magazin!
Találtam egy nagyon nekem való magazint, amiről korábban a létezéséről sem tudtam; PC Word. Elolvastam 2 havi számukat s mit ad Isten?! Mire végeztem a májusi számmal, látom h akció van az előfizetésre, s hát elő is fizettem. Aki szereti a technikai cuccokat, a jövő vívmányait, ajánlom figyelmébe. Nálam nagyon eteti magát. 😊
Am szerintem a függőségem része az is, h imádok kint gengelni a szeretett kis erkélyemen, s itt kockulni. (Most is innen írok. 😁✌️)
Meg pl tök jó, h ha menet közben rámsötétedik, akkor sem kell abbahagynom a tevékenységem. Nem kell a világítással foglalkoznom, anélkül olvashatok tovább, h meg kellene mozdulnom.
Am nagyon szemezek ezzel a függő ággyal. Obiban Norbival kipróbáltuk, s Omg! Fenomenális!
...
Kitti lakótársnőkkel 4 év után hamarosan elválnak útjaink. Új lakótársat már nem akarok. Szo lesz hely a lakásban, amit majd fokozotosan elkezdek javítgatni. Eladom az egyik francia ágyat, ezzel is helyet szabaditva fel. Kifestetem újra a lakást, illetve venni fogok pár új világítást is a folyosóra és az erkélyre. + Jövőre lehet beszerzem ezt a lovely pihenőágyikót. Igaz, h az erkély nagyrészét elfogja foglalni de szépen átlehet rendezni az erkélyt, h elférjünk. Télen meg bent lenne az egyik szobában.
...
Elkezdtük nézni a Westworld című sorozatot. Hallottam róla korábban is, de kurvára nem mozgatott meg, aztán valszeg most érett meg számomra az idő. 😊
Tetszetős. Nagyon hasonlatos az általam elképzelt világ működésére. Sokszor említettem már nektek, h nekem egy sajátos elképzelésem van az életről. Eléggé benne voltam/vagyok a vallási, spirituális világban s habár egyikhez sem tartozom, mindegyikből merítettem valamit. Hiszem, h bizonyos mértékben minden elméletnek megvan a maga alapja, igaza.
A reinkarnáció számomra tényszerű alap dolog. Alap, h korábbi életünkből hozzuk magunkkal személyiségünk, ami tovább gyarapodik, formálódik az itteni, jelenlegi életünkkel. Nagyon tetszett az első részben az a kijelentés, h a hibáink tesznek minket olyanná amilyenek vagyunk.
...
Június 16-17-én lentvoltam a barátokkal Velencén. Nagyon jó volt. Jól éreztük magunkat. 2 napon keresztül folyamatosan részegek voltunk. 😁✌️Imádom az ilyen szabad, lazulós eventeket. Körbebicikliztük a tavat. Egyszer borultam is az egyik haverommal. Jól összetörtem magam. Ma 24-e van, de a fél lábam meg mindig tiszta var és még bicegek. Elég nagy felületű és mély sebeket szereztem, s sikeresen felsértettem az olyan fontosabb testrészeket is, mint a boka, térd, könyök. Magyarán a legkisebb mozdulasnál is érzem a fájdalmat. Fáj minden egyes nadrág és zokni le és felvét. Gyök kettes művelet. Szinte egy operáció. 😕
A második nap délelőttjén kishíján hazamentünk. Az okába nem akarok belemenni, h miért, mert hosszú s lényegtelen is. Semmi komoly. Már megvettük a vonat jegyeket, mikor Bori húzott egyet a whiskyből, hosszan maga elé nézett a távolba, s egyszer csak felpattant a padról. Elkezdett csomagolni és aztmondta, h nem megyünk még haza! 😁 Ettől felélénkedtünk s a szabadstrandon folytatódott a vedelés. Kurva sokat ittunk. S mindenfélét. Mint valami hülye taknyos gyerekek...
De annál jobb volt. Szuper élmény, s szuper emlék volt. Az Il Bacioban voltunk kollégák (2013-2014) s azóta tart szoros barátságunk. Sose voltunk még együtt kirándulni, sose aludtunk még együtt, de iszonyat hálás vagyok, h részese lehettem mindennek. 😊❤️
Kellett a kemény meló mellett ez a kis kikapcsolódás sebek ide v oda.
...
Meló. Szeretem a munkám. Szeretem a tulajokat. Szeretem vezetni az üzletet.... Amiből várhatólag augusztusban lesz egy második ... 😊
Sok a munka, sok a kihívás, de szeretem. Továbbra is olyan nekem ez az egész mint egy izgi 4D-s stratégiai játék. 😊
Minden hétköznap este van a játék elmentése, s másnap reggel a betöltés, ahol legutoljára abbahagytam.
Június 25-től egy újabb fejezet nyílik meg, újabb küldetés veszi kezdetét; A leendő kollégák kiválasztása, új üzlethez szükséges teendők elvégzése, beszerzése előkészítése, betanítás, s majd augusztusban nyitás.
Folyamatosan jönnek be a jelentkezések, s konkrétan már most unom. 😕
A 2 fő tulaj elment nyaralni. Akivel közvetlen kapcsolatban állok, kezd kiismerni. (Mondjuk már 1 éve vagyok ott szo jó hogy...)
Azzal ment el, h ne legyek velük túl szigorú... 😁
25-től minden nap fogok 1 embert interjúztatni délelőtt 10:30 és 11 között. Ennyi fér bele csak az időmbe. Minden napom azzal zárom, h a beérkezett jelentkezőket kategorizálom; Good, so-so, part time, no way.
Első körben csak egy embert veszünk fel, s ha a forgalom úgy kívánja, felveszünk majd mégegyet.
Ezen kívül még az üzlet nyitás egy jelentős részével is én foglalkozom. Hivatalos ügyek intézése, eszközök, áruk beszereztetése, új üzlet sysytem felállás stb...
Ezen kívül még persze a basic üzlet zavartalan üzemeltetése és a megrendelések teljesítése.
Szo van, h összecsapnak a hullámok a fejem felett, s néha "kicsit" antiszoc vagyok.
De minden ilyen komolyabb, stresszesebb helyzetből csak erősebben jövök ki, szo nem panaszkodom. Inkább csak hálás vagyok, h úgy élek ahogy, az vagyok aki, s olyan melóm van amilyen.😊
Nah! Azthiszem ennyike. 😊
Csók!
Rion 😉
❤️😘
🇭🇺🇪🇺🏳️🌈
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. június 3., vasárnap
2018. június 2., szombat
Egy ismeretlen lelki társ ;
Fura érzés volt olvasni egy számomra teljesen ismeretlen emberről aki ugyan olyan lelki világgal, értékrenddel rendelkezik mint én;
http://igenyesferfi.hu/interjuk/felelem-nelkul-elni-legnagyobb-szabadsag-exkluziv-interju-szucs-peterrel.php
http://igenyesferfi.hu/interjuk/felelem-nelkul-elni-legnagyobb-szabadsag-exkluziv-interju-szucs-peterrel.php
2018. május 26., szombat
2018. május 13., vasárnap
Életjel;
Üdv a népnek!
Május 13 - Vasárnap;
Tegnap ért véget az év (számomra legfontosabb) fesztiválja; az Eurovízió.
Hétköznap sajnos nem volt se időm, se energiám megnézni élőben a két elődöntőt, de péntek este bepótoltam. Szombat este pedig Norbival élőben néztük a finálét.
Az Eurovízió számomra egyfajta vízió(😊), egy álomvilág. Azt kívánom, h bárcsak már olyan lenne földünk alapja, mint az Eurovízió. Ahol szeretetben és békében élünk egymás mellett, alap a másság léte és elfogadása. De am nagyon nem is akarom részletezni. Aki rendszeresen nézi a dalfesztivált az tökéletesen tisztában van vele, h milyen a légköre, a hangulata ennek az egésznek.
Mondjuk, amikor a fináléban Oroszország bejelentkezett, s a közönség kifújolta, fütyülte az vegyes érzéseket keltett bennem. Egyik felem szintén fújolt, de ugyanakkor, arra is gondoltam h mennyire nem esne jó nekem, ha Orbán és a köcsög politikája miatt minket is kifújolnának.
De hát buta és korlátolt vezetők mindig is voltak, s szerencsére egy idő után mindig el is tűntek a süllyesztőbe, ahová valók...
...
Eléggé elfoglalt voltam az elmúlt hetekben hónapokban.
Önmagában a meló sok időmet és energiámat leköti. Ami miatt nem panaszkodom mert szeretem. Nincs egyforma nap, mindig történik valami, sok benne a kihívás. Am olyan mint egy komoly stratégiai játék. Összetett. Nagyon oda kell figyelni minden részletre. Gondoskodni kell, h mindig legyen elegendő áru készleten. Nálunk egy ajándék doboz több alapanyagból áll össze, s ha akár egy is hiányzik akkor nem tudjuk elkészíteni így minden apró dolgokra figyelni kell. Az áruk összerelést ütemezni, a rendelések, dátumok, prioritások és a szállítási és gyártási idő figyelembevételével.😊
Mint mondtam mindig vannak valami új, és kihívást jelentő feladatok. Az elmúlt hetekben pl több SOS azonnali rendelésünk is bejött, +a legnagyobb állandó megrendelőnk a Budapest airport is jelentős rendelést adott le +(!) az egyik beszállítónknál gyártási probléma lépett fel, s akadozott az egyik alapanyagunk szállítása. Ennek függvényében még nekem is bekellett segíteni a gyártásba és megkellett növelni az óraszámunk, ami + kiadást jelent ugyan, de a megrendeléseket figyelembe véve simán megtérül.
Továbbá az általános heti ütemtervet naponta kellett módosítani és változtatni a gyártási prioritásokat a folyamatosan bejövő rendelések fontossága, nagysága, értéke és a készleten lévő összetevők alapján. Mindezt úgy, h a rendelésekkel együtt a bolti forgalom is megnőtt, az üzletből is fogyott az áru, s azokat is újra gyártani és pótolni kellett. Jah! S közben nem jó a felhő alapú online kassza programunk és offline módban kell beütögetnem a termékek árát, majd aztán külön egyesével levezetni a készletről, ahelyett a normál mód helyett, h csak simán beszkennelem oszt jóu napot...
De ezen a héten már végre egyenesbe jöttünk és teljesíteni tudtunk minden rendelést. Igaz, volt amit csak némi módosítással és alternatív ajánlattal, de sikerült.
Érzem, h tanulok, fejlődök, aminek nagyon örülök. Ezért is szeretem a munkám. Számomra a tanulás, a fejlődés mindig is nagyon fontos volt, hisz hitvilágom, szellemiségem egyik alap pillére, h tanulni/fejlődni jöttünk a földre.
Mondjuk áprilisban egy kicsit besokaltam, s megfordult a fejemben h lehet másik meló után kellene nézni, s az egyik esti riportommal írtam is egy hosszú emailt a tulajoknak, melynek köszönhetően másnap újratárgyaltunk pár dolgot, szo végül maradok. ☺️😉😎
Mint említettem, májusban eléggé bedurrant az üzlet. Sok megrendelésünk van. Az üzlet forgalma is a háromszorosára nőtt és hamarosan már a Prágai Four Season-be is fogunk szállítani, s a héten 2 újabb hotel is felkeresett minket, ebből az egyik a Balaha mellett található New York palace, melyek kávéháza már kétszer is megkapta a világ legszebb kávéháza címet, amely mellett hamarosan lehet, hogy újabb üzletet nyitunk. 😊
A fő tulaj is megdicsért és megköszönte a munkám, de azért keddre összehívattam egy értekezletet a tulajokkal, mert tanulván az elmúlt 2 hétből pár módosítást szeretnék bevezetni + a közeljövő változásait is szeretném átbeszélni.
Remélem h ez a növekedés nem csak ideiglenes.
Szo van tenni való bőven s a jelenlegi állás szerint úgy tűnik, h a jövőben csak még több lesz. 😊
...
Szabadidőmben tüntetésekre jártam. Minden tüntetésen ott voltam eddig. A százezres (Operától Kossuthra vonulós), a másodiksszázezresen (Kossuthról a Szabad sajtó útra vonulós), a Momentum május elsejei rendezvényén (Szabadság térről Kodály köröndre) és a május 8-ira pedig elindultunk meló után, (19 után) de ránk szakadt az ég, s a többiek, akik ott voltak, mondták h szarrá áztak, oszlik a nép, s mennek haza.
Feltöltenek. Nagyon jó érzés egy olyan tömegben lenni, akik hozzád hasonlóan éreznek és gondolkodnak. A választás utáni 1 hét mély depi és üresség után ez hozta vissza belém az életet.
Volt nálam egy erős hordozható hangszóró, jó zenéket nyomtattam, többször táncoltak körülöttünk, énekeltek, dicsérték h jó a zene, volt aki konkrét számot is kért.
Volt minden. Republic - Jó reggelt kívánok, repül a bálna, neked könnyű lehet, 16 tonna fekete szén, Boney M, we are family, I will survive, rendszerváltás 1989, nem vagyok én apáca, Momentum kampánydal, Bikini, Oláh Ibolya, Kozmosz, Kispál és a Borz, Bródy János, Belga, Beatrice, Halott Pénz, Pa-Dö-Dö, Wellhello, Punnany Massif, Örömóda és hasonlók. 😊
Cigi, pia, barátok, jó idő (az utolsó tüntit leszámítva), jó hangulat. Hihetetlen energetizáló! Imádom a tüntiket!😊
Ennek az egésznek az energiája visszasodort ismét a befelé tekintés felé. Ismét erős álmaim voltak, s tudom h nem véletlenül jönnek azok, amik.
A hála érzése szépen fokozatosan visszalopózott életembe és napról-napra ismét erősödött bennem, még végre 1 hónap után úgy érzem, h ismét egyenesbe jöttem. 😊
Az energiákat magamban, valamint környezetemben ismét én irányítom. A jó és számomra kellemes dolgokra fókuszálok. Tudom, h rajtam múlik, h mit h élek meg. A boldogság mindig is csak önmagadon múlik, belőled jön. Sokan azthiszik h a
környezet, illetve más személyek és tárgyak adják de valójában ez nem teljesen igaz.
A befelé tekintésekkel emlékeztettek nem csak erre, hanem arra is, h minden okkal történik. S nem csak a saját, de az emberiség történetében is megfigyelhető a hullámzás. Egyszer lent, egyszer fent. Jó dolgok után, jönnek rossz dolgok és vissza.
Továbbá a rossz dolgok azért történnek h utánna abból tanulva jó, jobb dolgok keletkezzenek. Persze a változás sebesség csak rajtunk múlik, de mi emberek sajnos lassan és nehezen tanulunk, ahogy azt az... ... eddig ismert... bő 2000 éves történelmünkből is láthatjuk.
...
Ahogy egyre több a napsütés, úgy egyre jobban látszik az arcomon a Vitiligo. A halvány bőrfelületek, amik úgy néznek ki mintha hámlana a bőröm, már nem zavarnak. Elfogadtam őket, mint anno a pigment foltokat. Am szerencsére nem feltűnő, ha szóba kerül, a környezetemben szinte mindenki azt mondja, h észre sem vették volna, ha nem mondom. De rendszeresen kenem magam 50 faktoros fényvédő + halványító krémekkel, h szinten tartsam, s ne nőljön a kontraszt.
...
Gymbe rendszeresen járunk Norbival. Heti 3 alkalommal. Szeretjük. Életünk része lett.
...
Frostpunk! OMG! Gechi jó játék! Totál belezúgtam! Nemrégiben jött ki s a május elsejei hosszú hétvégére megszűntem létezni. 😂 Nem is mesélek róla. Inkább itt egy cikk. Sajnos 1 nap alatt kijátszottam, s pár napig még toltam a kiegészítő küldetésekkel, de egész egyszerűen imádom! Remélem a jövőben fog még kijönni hasonló jó játék.
Nah! Azthiszem ennyi!
Csók!
Rion 😉
❤️😘
🇭🇺🇪🇺🏳️🌈
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2018. április 3., kedd
Választási segédlet ;
2018. április 2., hétfő
Visszaemlékezés ;
Egy kedves blog olvasóm, - akivel mellesleg már 7 éve levelezgetek - egy újabb emailben emlékeztetett egy korábbi, kb 1 éve, még hajón írt cikkemre, ami még mindig nagyon aktuális. Igaz, azóta valamelyest változott a véleményem, de a többi része változatlan ;
„Mivel egyre jobban aggasztanak az otthoni dolgok, ezért elhatároztam, h amint megvan a kívánt új munkám, fel fogom venni a kapcsolatot a Momentummal. Hiszem h a 2018-as választásokig hátralévő egy év elég idő ahhoz, h megerősödjenek annyira, h bejussanak a parlamentbe.
És mivel hiszek bennük, s az általuk képviselt politika az enyémmel teljesen megegyező, ezért szeretném őket segíteni. Legyen szó akár szórólapozásokról, aláírásgyűjtésekről, anyagi támogatásról, rendezvényszervezésről. Úgy érzem, h a 2018-as választás lesz az utolsó lehetőség h megállítsuk az ország süllyedését.
Hiszem továbbá azt is, h kellenek ezek a sok szarok, amiket a kormány csinál. Kellenek, h még többen ábránduljanak ki belőlük. Úgy gondolom, h az idő nekünk dolgozik.
Most javában zajlik otthon a CEU melletti tüntetés! Csak az otthoni dolgok érdekelnek! Annyira forr a vérem, s ismét bennem van a forradalmi hangulat!
Többször kirázott a hideg s majdnem hogy folyamatosan libabőrös vagyok! Ilyenkor szembesülök azzal, h bármennyire is szar a helyzet otthon, még is mennyire szeretem a hazám?!
Forr bennem a tenni akarás, hajt a változtatás iránti vágy, a düh, h ezek a rohadt komcsik már megint az országunkat basszák, s a gecinagymagyar Jobbikosok hol vannak ilyenkor?!
Őket is az oroszok pénzelik! Már 2009-ben elkezdtek szövetkezni a komcsikkal, mikor otthagytam őket! Az ő programjukban is benne volt az ügynökakták feltárása, s most hol vannak?! Úgy ugrálnak, ahogy az oroszok fütyülnek nekik!
Döbbenet, h köpheti így szembe magát egy olyan párt, aki naaaagy magyarnak vallja magát, s közben meg ősi ellenségünkkel szövetkezik?!
Hányinger komolyan!
Am aggódom az orosz nyomás miatt. Egyre megdöbbentőbb, s már-már félelmetes, h mennyire betegeskedik a demokrácia szeretett hazámban.
Azoktól a videóktól meg, amiken Orbán Viktor beszél pár évvel ezelőtt az orosz fenyegetettségről, azoktól meg konkrétan libabőrös voltam!
De én am hiszem, h ez a sok rossz azért történik, h elhozza végül a várva várt pozitív változást. Először rendetlenségnek, s nagyobb piszoknak kell lennie ahhoz, h aztán végre megerőltessük magunk, s kitakarítsunk.
Közben végre már a Jobbik is megmozdult az ügyben a CEU javára, ami számukra elég kényelmetlen szitu ugye, de gondolom az oroszok kiadták, h ezt az álláspontot képviseljék, h ha a fidesz kutyájuk elbukna, akkor még a Jobbik ott lesz nekik, s tanulván a hibákból, óvatosabban végzik akna munkájuk.
Bár a Jobbik kurvára hallgat, h milyen a kapcsolata az oroszokkal, de a nemrégiben kirobbant (ha jól emlékszem) Balogh Béla pártagjuk orosz ügynökösködéses balhéjuk is azt bizonyítja, h eléggé behálózta őket az oroszok.
Mind1. Hiszek a tiszta pártokban. (LMP, PM, Momentum) Frissek és újjak, ezért kicsik, de meg kell nekik adni a lehetőséget, h bizonyítsanak! Anno a Jobbik is így kezdte. Idő kell hozzá, h megnőjenek azok, akik fenn tudnak maradni.
Azért hiszek bennük, mert a többi párt és emberek már eleget szerepelt! Eleget voltak már a színpadon. Leszerepeltek, unalmasak, távozzanak!
Új erőkre, új pártokra, új rendszerre, új törvényekre van szükség!”
„Mivel egyre jobban aggasztanak az otthoni dolgok, ezért elhatároztam, h amint megvan a kívánt új munkám, fel fogom venni a kapcsolatot a Momentummal. Hiszem h a 2018-as választásokig hátralévő egy év elég idő ahhoz, h megerősödjenek annyira, h bejussanak a parlamentbe.
És mivel hiszek bennük, s az általuk képviselt politika az enyémmel teljesen megegyező, ezért szeretném őket segíteni. Legyen szó akár szórólapozásokról, aláírásgyűjtésekről, anyagi támogatásról, rendezvényszervezésről. Úgy érzem, h a 2018-as választás lesz az utolsó lehetőség h megállítsuk az ország süllyedését.
Hiszem továbbá azt is, h kellenek ezek a sok szarok, amiket a kormány csinál. Kellenek, h még többen ábránduljanak ki belőlük. Úgy gondolom, h az idő nekünk dolgozik.
Most javában zajlik otthon a CEU melletti tüntetés! Csak az otthoni dolgok érdekelnek! Annyira forr a vérem, s ismét bennem van a forradalmi hangulat!
Többször kirázott a hideg s majdnem hogy folyamatosan libabőrös vagyok! Ilyenkor szembesülök azzal, h bármennyire is szar a helyzet otthon, még is mennyire szeretem a hazám?!
Forr bennem a tenni akarás, hajt a változtatás iránti vágy, a düh, h ezek a rohadt komcsik már megint az országunkat basszák, s a gecinagymagyar Jobbikosok hol vannak ilyenkor?!
Őket is az oroszok pénzelik! Már 2009-ben elkezdtek szövetkezni a komcsikkal, mikor otthagytam őket! Az ő programjukban is benne volt az ügynökakták feltárása, s most hol vannak?! Úgy ugrálnak, ahogy az oroszok fütyülnek nekik!
Döbbenet, h köpheti így szembe magát egy olyan párt, aki naaaagy magyarnak vallja magát, s közben meg ősi ellenségünkkel szövetkezik?!
Hányinger komolyan!
Am aggódom az orosz nyomás miatt. Egyre megdöbbentőbb, s már-már félelmetes, h mennyire betegeskedik a demokrácia szeretett hazámban.
Azoktól a videóktól meg, amiken Orbán Viktor beszél pár évvel ezelőtt az orosz fenyegetettségről, azoktól meg konkrétan libabőrös voltam!
De én am hiszem, h ez a sok rossz azért történik, h elhozza végül a várva várt pozitív változást. Először rendetlenségnek, s nagyobb piszoknak kell lennie ahhoz, h aztán végre megerőltessük magunk, s kitakarítsunk.
Közben végre már a Jobbik is megmozdult az ügyben a CEU javára, ami számukra elég kényelmetlen szitu ugye, de gondolom az oroszok kiadták, h ezt az álláspontot képviseljék, h ha a fidesz kutyájuk elbukna, akkor még a Jobbik ott lesz nekik, s tanulván a hibákból, óvatosabban végzik akna munkájuk.
Bár a Jobbik kurvára hallgat, h milyen a kapcsolata az oroszokkal, de a nemrégiben kirobbant (ha jól emlékszem) Balogh Béla pártagjuk orosz ügynökösködéses balhéjuk is azt bizonyítja, h eléggé behálózta őket az oroszok.
Mind1. Hiszek a tiszta pártokban. (LMP, PM, Momentum) Frissek és újjak, ezért kicsik, de meg kell nekik adni a lehetőséget, h bizonyítsanak! Anno a Jobbik is így kezdte. Idő kell hozzá, h megnőjenek azok, akik fenn tudnak maradni.
Azért hiszek bennük, mert a többi párt és emberek már eleget szerepelt! Eleget voltak már a színpadon. Leszerepeltek, unalmasak, távozzanak!
Új erőkre, új pártokra, új rendszerre, új törvényekre van szükség!”
Ne felejtsétek Április 8-án helyben szavazzatok a legerősebb ellenzéki jelöltre, part listán pedig a szimpatikus ellenzéki pártra! 😘🇭🇺🇪🇺
https://444.hu/2018/03/24/honnan-tudhatjuk-hogy-ki-az-eselyes-ellenzeki-jelolt
Csók!
😘
Rion!
❤️
https://444.hu/2018/03/24/honnan-tudhatjuk-hogy-ki-az-eselyes-ellenzeki-jelolt
Csók!
😘
Rion!
❤️
2018. március 24., szombat
2018. március 11., vasárnap
Az előző részek tartalmából:
Február 20 - Kedd;
Kb 1-2 hete furin érzem magam. Nem vagyok rendben lelkileg. Frusztrált vagyok. Szar az is, h nem tudom, h kikre szavazzak a Momentum - LMP - Jobbik trio közül... :/ Persze egy közös összeállásnak örülnék a legjobban.
Aztán a meló is.
Meg megint akaratlanul is elém gördült az a videó, amin egy magyar rendőr, brutális módon bántalmazza a kölyök kutyát.
Melóban volt pont. Geci sok ugye a munka, s 2 feladat között kicsit szüneteltem, mert éreztem, h nagyon betompult az agyam, s erre bazdmeg, mire felfogom, h mit nézek már pereg is előttem a brutalitás! Konkrétan totál kiborultam. Nagyon mélyről felszakadt belőlem a sírás. De konkrétan úgy, s olyan erővel, mint amikor a hányás tör ki belőled.
Felpattantam az asztalom mögül, s rohantam hátra a konyhába, nehogy meglásson bárki is. Egyszerűen nem tudtam kontrollálni magam, s a zokogás közben még ráadásul azon stresszeltem, h be ne jöjjenek! Inkább be is zártam pár percre, mert szembesülnöm kellett a ténnyel, h kiborultam.
Hiába nadi 4/b mesteri fokozat... ... Ülj le egyes!
Így hát hagytam, had jöjjön ki, aminek jönnie kell, s jó pár perc után lenyugodtam.
A lelki világomat illetően, tisztában vagyok azzal, h ez csak ideiglenes dolog. Majd elmúlik. Valszeg sok apróbb dolog jött össze, s emiatt lettem ilyen.
Úgy gondolom, h mindazok, akik nyitott szemmel élnek, s nem csak a saját érdekeit nézik, hanem jelent nekik valamit is a nemzet, az ország, azok tisztában vannak nem csak a politikusok, de a Fideszre szavazók, ugyanakkor az egyáltalán senkire sem szavazók bűneivel!
BŰN!
Csupa nagybetűvel!
Bűn egyrészt nem elmenni szavazni, s hagyni az országot szétlopni, elrohadni!(Hiába játszod a strucc politikát, h jaaaj eleged van a politikából, s téged amúgy se érdekel, attól még a magyar valóság előbb vagy utóbb, de Téged is segbe rúg!)
Bűn támogatni egy olyan pártot, akik hagyják szétrohadni az egészségügyet, az oktatást. Magukra hagyják ezáltal a gyengéket, a betegeket, az ápolókat, orvosokat, tanárokat és a jövő generációját.
Bűn támogatni az egyre nyilvánvalóbb diktatúra felé vezető rezsimet. Akik leépítik a demokráciát, egyeduralmuk alá hajtják a sajtó nagyját, saját javukra módosítják és különböző módszerekkel csalják el a választásokat.
Bűn, a civileket és civil szervezeteket megfélemlíteni, ellehetetleníteni!
Bűn az oroszok keblére borulni, s azok érdekit szolgálni, az ő rendszerüket átvenni, több évtizedre az elkötelezettjeikké válni (Paks) , az EU ellen spiclivé, orosz kémmé aljasodni. Mindezt egy ilyen történelemmel a hátunk mögött, amilyennel rendelkezünk.... (Őseink forognak a sírjukban.)
Bűn támogatni a tucatnyi stadion építést! Bűn tétlenül nézni százezrek elmenekülését az országból! Bűn támogatni a korrupciót, ami napjainkban már a Fidesz majdnemhogy hivatalos névjegyévé vált!
S az nem megoldás, az nem mentség, h de hát Gyurcsány is meg az MSZP is ezt csinálta!
Bűnösek ők is, de ettől még bűnös maradsz Te is!
Továbbá bűn félelemet és gyűlöletet kelteni! Bűn a saját önző boldogulásodért eladni a lelked nekik, a nyilvánvaló problémák felett pedig szemet hunyni!
Bűn a bűnöket elnézni, róluk tudomást sem venni!
Bűn a már számtalanszor elbukott XX. századi pártokat támogatni. Bűn tudatlanságban élni. Bűn az országot lebutítani, hülyíteni. Bűn a bűnös rendszert kiszolgálni.
Bűn eljátszani a nagy keresztény szerepét, mit sem tudván, semmit sem értvén Krisztus tanításaiból!
Bűn lopni!
Bűn csalni!
Bűn hazudni!
Bűn mindezt csinálni és támogatni az elmúlt 8 évben, állandó jelleggel! Reggel! Délben! Este!
S végezetül legfőképp: Bűn mindezekre mosolyogva, vidáman, reménykedve, büszkén, gőgösen, szimpátiával szavazni!
Kívánom minden illetőnek, h még ezen életében lehetősége legyen bűneit felismerni, s azokat jóvá tenni. Nem csak saját maga, de gyermekei, unokái, a jövő nemzedéke és az egész ország érdekében!
Február 21 - Szerda:
Ma volt meeting meló helyen. Ugye eddig ketten vittük az üzletet. Persze a tulajok is sokat dolgoztak és segítettek, de az alap működtetést ketten csináltuk, s mivel a kolléganőm elmegy, így én kapom meg az ő feladatait is.
A nap végén Guccitól is megkaptam a visszajelzést. Másra esett a választásuk, de szimpatikus vagyok nekik, s szeretnék megtartani az önéletrajzom, mert ha jövőben újabb pozíciók nyílnak, akkor szívesen számítanának rám.
Őszintén megmondom, h ekkor esett le az a bizonyos nagy kő a szívemről, s megkönnyebbültem. Mióta megkaptam azt a megkereső emailt, szarabbá vált a közérzetem a hezitálás miatt.
Így legalább felkerült az i-re a pont, s lezárult minden.
Am valószínűleg elég magasra tettem a fizetési igényem lécét.
(Mondjuk nem véletlenül, mert nekem tényleg nem éri meg visszalépni eladónak, így is úgy vagyok vele, h ha már visszalépnék, akkor már fizessék meg az árát.)
De a lényeg a lényeg, h végre vége van, fellélegezhetek s teljes erőbedobással koncentrálhatok az előttem álló új feladatokra és kihívásokra.
Március 2 - Péntek:
Lelkiekben már jobban vagyok.
Mondjuk Hódmezővásárhely sokat tett ezért. + Az ezt követő hírek, h az LMP nyitott a Momentum és a Jobbik felé is.
Nagyon szorítok nekik.
(Annyira szétizgultam az agyam, h piáltam, cigiztem fel alá járkáltam, miközben néztem az élő közvetítést. Szerintem április 8 éjszakáján az idegtől én már tök részeg leszek, mire meglesznek az eredmények.😆✌️)
Viszont még mindig nem tudom, h kire szavazzak a fentebb említett 3 párt közül. Mondjuk jó ideje érzem úgy h a Momentum visszaszorult a 3. helyre.
Jobbik meg az egyetlen párt, aki beszél az állatvédelemről.
Szerintem, ha az LMP megegyezik valamelyik párttal, akkor inkább rájuk szavaznék. De ha nem lesz összefogás, akkor Jobbikra adom a voksom, mint a legesélyesebb kormányváltó erőre.
Mint azt már korábban is mondtam, jelen helyzetben a demokrácia fontosabb számomra, mint a melegség téma. Először mentsük meg a hazát és állítsuk vissza a demokráciát (igen! a Jobbikal lehet!), aztán majd utána vitatkozzunk minden másról.
(Ja! És azt is ismételten meg kell, h jegyezzem, h aki még mindig nem vette észre, nem fogta fel h a Jobbik TÉNYLEGESEN megváltozott, s már nem ők a szélsőségek, (hanem a FIDESZ) akkor az egy kicsit szálljon magába, s gondolkodjon el azon, h ő maga hányszor változott meg az élete során?! Ugyanis minden ember életében vannak fordulatok ahogy a pártokéban is.)
Március 8 utáni idők:
Melóban eléggé erős heteken vagyok túl. Ugye elmegy a kolléganőm, akivel eddig együtt dolgoztunk, s minden nap adja át a feladatokat. Nagyon sok. Kicsit aggódom, h h fog majd menni ez az egész.
Am az elmúlt napokban folyamatosan motoszkál bennem az a gondolat, h ismét egy új időszakba érkezett az életem.
Már érzem azt, h komolyabb, felelősségteljesebb feladatokat látok el.
Eddig a megszokott világomban éltem, az elmúlt 8 évben tanult területen dolgoztam, de most már más, több, komolyabb, kihívásokkal teli.
Ezen komolyságból fakadóan kezdem azt érezni, h én a munka terültén most léptem rá úgymond a "felnövés" útjára. Legalább is a sokszorozódó feladataim, azok összetettségéből, a felelősségek súlyából adódóan érzem ezt.
Ami furi, h egyszerre tetszik és szimpatikus, és egyszerre nem. Van, h úgy érzem, h menni fog ez, s van h azt mondom, h hú bazdmeg....
A szűkebb baráti, ismerősi körömben is megoszlanak a vélemények. Anyum persze félt, s nem örül ennek az egésznek. Szerinte jobb volt az, h kevesebbet keresek, de biztos, nyugodt melóm volt. Sokan megkérdőjelezik, h h menni fog e, egyáltalán lehet e ennyiféle feladatot 1 embernek csinálnia, amit eddig 2 ember csinált....
Mondjuk ez a kérdés a tulajokban is benne van, de úgy vagyunk vele, h majd meglátjuk...
Folyamatos változás alatt van a cég szóval...
Esténként kimerülten és fáradtan, van h kétségekkel telve jövök haza. Tele van a fejem a sok új infóval.
Állandóan jegyzetelek, próbálok mindent felírni, hisz számomra csak az a biztos, ami fel van írva. Az marad meg fixen.
Ezen nehézkesebb időkben a kondi, Norbi és Gee az, ahol megtudok nyugodni és eltudok lazulni.
Akár hányszor találkozok velük, mindig hálát mondok a fentieknek értük.
Norbi ugye velem lakik, szo minden nap végén van egy kis nyugalom szigetem. A kondi az heti átlag 3 nap, Gee pedig havi 1-2 alakom, de am beszélünk szinte majdnem minden nap.
Am ami még kikapcsolódás az a Mucsi Zoltán féle videók. Fb oldalán mindig tesz fel mindenféle film részleteket, videókat. Imádom, mikor káromkodik. Annyira én vagyok. ✌️😊
Imádom! Fullra megnyugtat és kikapcsol. 😀❤️
Hó végén 1 hétre ismét Rómába utazunk Norbival. Immáron... ...sokadjára. 😀
Csók!
Rion 😘
💓
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)