A szokásos káosz, de már mondhatni egészen megszoktam.
Reggel (számomra) új, részmunkaidős kolléganőkkel vettem át az árut. Eléggé oda kell rájuk figyelni. Van egy nagyszájú 1 éve ott dolgozó 40 körüli szerb nő, akit elneveztem magamba hisztérikának. Minden apróság kiborul, meg pattog. Szőr nő neki az állán, meg az orra alatt is foltokban. Igazi vidéki paplanhátú asszony-állat. Mindig szörnyűlködöm, ahogy "nőként" beszél, megy, meg viselkedik. Félelmetes belegindolni, hogy akkor ennek milyen lehet az ura, ha van egyáltalán neki... 🙄
...
Már igencsak kezdem unni, h állandóan vagy olasznak, v spanyolnak néznek s naponta minimum egyszer valaki automatikusan spanyolul kezd el nekem hadarni, s mikor szólok neki h english oder deutsch bitte akkor kap csak észbe h jaj tényleg te nem is vagy spanyol!
Eleinte vicces volt, de már a naponta többszöri tapasztalás +2 hét után már kezd a faszom kilenni velük, h mindig jön valaki új ember ezzel a spanyolozással! 🙄🤯🤬
A nevem miatt is azt hiszik, mert amikor hallják h más hív, akkor azt hiszik hogy /Dzsorzsdi/ vagyok (vagy valami ilyesmi) , ami állítólag tipik Catalóniai név... 🙄💁
Október közepe;
Gáborral és Béccsel minden okés. Nekem melóval van baj.
Sok az ellentmondás. Egyik héten ezt mondják, másik héten azt. De nem ritka az sem h 1 napon belül vannak ilyen ellentmondások.
Stresszes a meló, kevés az ember. Egy emberem már múlthéten felmondott s element. Egy másik a jövő héten tervez lelépni.
Múlt héten küldtek hozzám Stuttgartból supervisort, de semmit nem tanultunk, mert az volt a nyitás hete, s káosz volt és befogták őt is simán dolgozni.
Semmi nem lett abból, amiért jött.
E héten úgy volt, h visszajön, de lebetegedett, s mondta az üzletvezető, h nem is fog visszajönni, mert nem volt vele megelégedve.
Szo oktatásom még mindig sehol.
Heti 5 napot dolgozok. Múlt héten mindnen nap azt mondták h addig nem mehetünk haza még nincsenek kész a feladatok, most meg azt mondják h túl sok a túlórám, múlt héten átlag napi 10 órát dolgoztam, e héten átlag napi 9et, s tegnap meg el lettem tiltva a túlórától, mert hogy nem fizeti ki a cég, s olyan szerződésem van, (all in) ami alapján lecsúsztatni se kötelesek velem. Kb 13 órányi túlórám van s azt mondták h talán egy napot azaz 8 órát adnak majd szabadnak de nem ígérik azt se....
Ez eléggé sokkolt, mert a szerződésben ugyan nincs erről szó, de Ausztriában van minden szakmának egy külön kollektív szerződése, amire hivatkoznak s abba vannak ezek...
Szóval maradok, de elkezdek újra nézelődni.
Amikor heti egyszer elemzem magam, s sikerül kiszakadni a mókuskerékből s objektíven látni kívülről h mi történik velem, akkor többnyire szomorúságot és aggodalmat látok, h hosszú távon, egészségügyileg nem hiszem h jól járnék... 🙄
Az egyik manegerin vezetőjének hajritkulásban szenved. Látszik a fejbőre.
Ami persze lehet genetika is, de többnyire betegség, minek kiváltó oka a helytelen táplálkozás, az egészségtelen életmód s a stressz.
Inkább dolgozok alacsonyabb poziban kevesebbért, mint több pénzért állandó mindennapos stresszben betanítás nélküli vezetőként, aki legtöbbet a beosztottjaitól tanul...
Arra is gondoltam, h lehet megpróbálom azt, h sima raktáros pozira kérem át magam a cégen belül, s csak heti 30 órára. 1 ember dolgozik csak teljes munkaidoben raktáron s az is azért mert 3 gyereke van....
Meg akkor tudnék tanulni németet.
Jelen helyzetben nem tudok, mert se energiám, se időm, se agyam nincs ilyen körülmények között.
Meg nézek irodai melót is, ahova elég lenne az angol és a basic német.
Itt csütörtökön (okt 26) volt az osztrák függetlenség napja. Ünnepnap.
Kértem szabit az üzletvezetőtől, de nem adta meg, ahogy arra számítottam is, mert emberhiány van s pénteken jött áru, de azért egy próbát megért. Pedig jó lett volna Budapestre meg vidékre utazni a szülőkhöz. De 2 nap ennyi utazásra nem elég. Minimum 3 teljes nap kell hozzá. + A Győr - Bp vasútvonalat is felújítják s hosszabb a menetidő. A blabla car sharing-be nem annyira bízok, s a flix busnál is hosszabb a menetidő, (3-3,5 óra) mint vonattal. (2,5 óra).
Valószínűleg majd csak karácsonyra megyek Magyarországra.
Október 28 - Szombat;
Elég kemények voltak az elmúlt hetek. Többször megfordult a fejemben hogy visszalépek a pozíciómtól. Az okokat már fentebb leírtam. A hónap végére semmi sem változott. Training továbbra se sehol. Annyi javulás van, h a túlórákat sikerült lecsökkenteni napi átlag +1,5 óráról 0.5 órára.
De mivel jobb lehetőségem nincs, s tudom h ha lelépnék, akkor csak rosszabb fizum lehetne, így inkább maradok s sodródom az árral. Meg azért hosszú távon elég jól mutatna ez a pozi az önéletrajzomban.
...
Kora reggelre (6-7-re) jobban szeretek munkába menni, mert amikor nincs delivery, akkor tök nyugiban dolgozhatok az első 2 órában. 😅
De amikor jön áru, akkor az elég pörgős s (még így eleinte) stresszes is nekem.
Beszéltem az aggájaimról a supervisor-nek, aki volt nálam a nyitás hetében, s azt tanácsolta h tartsak ki, mert idővel ez csak könnyebb és jobb lesz, mert rutinná fognak válni a feladataim. Megérti, h zavar h nem látom át az egészet, s kaotikus a helyzet a nyitás okán, s oktatást se kaptam, de hidjem el, pár hónap s sima liba lesz minden.
A paplanhátú szerb asszony-állatot sikerült elfogadnom. Megszoktam h ő ilyen durván, mondhatni agresszíven beszél. Meg hogy a stílusa is ilyen barátságtalan, modortalan. Nem az én feladatom h kultúrára, etikára neveljem. Meg amúgy is egy nyitott cég vagyunk. El kell fogadni, hogy mindenki más és egyedi a maga módján...
A többiek mind kedvesek, finomak, embereségesek. Érzem hogy viszont szeretnek.
Szóval összefoglalva, Gáborral és Béccsel szerencsére minden okés, de nekem a melóm eléggé viszontagságos, és viaskodnak egymással a pro és kontra érvek, s még magam sem tudom, hogy mikor és mi lesz ennek a küzdelemnek a vége.
Majd idővel kiderül...
Csók!
Rion!
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Szeptember első hétvégéjén voltam vidéken, ami nagyon jó volt! Igazi idegnyugtató számomra a szép zöld táj, a hegy, a fák, a csend, nyugalom, sok madárcsicsergés, a friss levegő. Anyummal megint mentünk kirándulni fel a hegyre. Számomra az a mennyország, amikor az erdőbe sétálva átélem a fent említett dolgokat. Aztán kijutunk egy nagy tisztásra, ahonnan szépen belátni a környéket. Mennyei manna!😍❤️🤗
Milyen jó nekem, hogy ilyen kis apró, termesztés dolgok is boldoggá tudnak tenni! Ahogy öregszem, egyre jobban hálás vagyok, hogy oda születtem ahová, olyan testet és olyan személyiségét kaptam, amilyet. 🙏🙌❤️
Következő hétvégén meg nálam voltak fent szüleim látogatóban. Elég spontán volt. Mikor visszajöttem Bécsbe hétfőn, s a munkanap végén merengtem el azon, hogy valójában, ha home office-ban dolgozom, akkor mi a fasznak jöttem én vissza? Maradhattam volna otthon még 1 hetet!
Kis depibe estem, hogy egy hétig egyedül leszek, mert Gábor meg kedden ment Magyarországra ügyeket intézni, s így jött az ötlet hogy meghívom szüleim, jöjjenek még szép napos idők vannak.
Nagyon jó volt. Élvezték. Tetszett nekik. Nem vagyunk valami fasza család sajnos, elég sok gebasz van, de már elfogadtam, s megpróbálom ebből kihozni a legjobbat, s örülök ennek is amilyen van.
...
Szeptember első felében miután lejárt a bérletem, inkább a bérelhető városi (MOL bubi féle) bicajjal jártam, s úgy fedeztem fel több részét a városnak. Észrevettem magamon, hogy nyugtató hatással van rám a biciklizés is, épp úgy mint a természet.
Ha szar kedvem volt is, akkor is biciklire ültem s menetszél kifújta belőlem a rossz hangulatot. 😊
Nagyon jó, fejlett a biciklis közlekedés Bécsben, s jó sok a biciklis, aminek örülök.
...
Minél többet mentem a városban, úgy feltűnt, hogy nagyon sok spanyolul beszélőt hallok. Szerintem a török meg a magyar után a spanyolt lehet a legtöbbet hallani.
...
Szeptember közepén elköszöntem a munkahelyen a partnereinktől, s a tulajtól is, és hát jó pár embertől olyan szép, kedves búcsú üzenetet kaptam, h megkönnyeztem nem egyet. Szerettem itt dolgozni. Szerettem a partnereket, s bár éreztem én is, de jó volt olvasni viszont ezt a szeretetet felém.
Nagyon hálás vagyok, hogy hosszú év hánykolódás után, (mielőtt még a céghez kerültem) most végre ismét egy oly a munkahelyet tudhatok magam mögött, ahonnan 2 év után, fájó és egyben kellemes érzéssel, emlékekkel távozhatok.
...
Szeptember 18 - Hétfő:
Nagy nap a mai. Elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. :)
Egy nagy multikultis cégnél sikerült elhelyzkednem. Minden országból dolgozik itt valaki.
A férfi részleg vezetője pl Romániából jött. A helyettese meg szír. Az üzletvezető csaj meg török. 35 éves. De van spanyol, Venezuelai és szinte minden keleteurópai országból.
Össze-vissza beszélnek szerencsére ezek is angolul-németül. Pörgés van. Már azt se tudom követni hogy mikor beszélek angolul, mikor németül, de ahogy elnézem a managerként is így vannak ezzel. Csaponganak angolból németbe, s vissza.
Vegyes a korosztály, de az átlagéletkor kb olyan 28 körül mozog. Van transgender kolléganőnk is.
Délelőtt tűz, baleset és biztonságvédelmi oktatás volt. Rajtam kívül még 3an voltak.
Volt egy gyors fél óra ebéd szünet, aztán átadtak a cég másik márkájának az Operations Managerének, aki többnyire németül beszélt.
Volt amit értettem, volt amit nem. Körbevezetett az épületben ami hatalmas labirintus. Minden szinten van raktár. Nagyon durván sok. Minél többet láttam, úgy csökkent a lelkesedésem.
Aztán a mélypont akkor jött el, amikor beállítottak ruhákat hajtogatni... 🙄
Hát ott elég sokminden megfordult a fejemben, s nem voltak valami vidám gondolatok....🙄 😒
Hogy fogok én itt tudni helytállni, a háttérfolyamatokat managelni 1 hónapon belül, amikor egy értékes napot azzal baszunk el, hogy hajtogatok itt a részmunkaidős kislányokkal...
Aztán jött a Operation Manager, h megy haza. Én meg kértem tőle, hogy kapjak kinyomtatott oktatóanyagot, mert egyrészt így verbálisan egyszerre sok volt, másrészt pedig szeretnék tanulni, s jó lenne ha otthon is áttudnám nézni a rendszert.
Mondta h ok, majd holnap.
De végül mielőtt elment, még visszajött s hozott pár kinyomtatott papírt, ami adott egy kis örömet, h legalább minimal írott tudást kaptam s tudok mit tanulmányozni.
Aztán megjelent Andrea is a román csaj, aki kihúzott a szarból. Lehet látta rajtam, mert olyan kétkedve kérdezte, h minden oké?
Több se kellett nekem, s elmondtam neki az aggájaim, meg h tele vagyok kérdésekkel, ami tetszett neki, s mondta, h pont ilyen ember kell nekik. Majdnem visszakérdeztem, h olyan, aki nem tud semmit, s rendes oktatást se kap?!
De elkezdtük átvenni azt az anyagot, amit kaptam pár lapot az Ops managertől.
Vele angolul beszélünk, ami nagy könnyebbség volt, s kaptam végre konkrét válaszokat s infókat a rendszerről.
Tiszta vörösek volt a a szemei. Látszott rajta, h atom fáradt.
Még megnyugtatott h fogok kapni anyagokat, meg applikációjuk is van, amiből lehet tanulni, s folyamatosan jönnek majd az infók. De ma 10.000 db áru jött, ami hatalmas mennyiség, s káosz van, s nem szeretnék hogy nálunk is ez legyen, meg ilyen rendetlenség mint itt. Majd gyorsan hozzátette, h nálunk nem is fog ekkora mennyiség jönni, kisebb is lesz, s kevesebb áru is. Csak férfi és női részleg lesz. Gyerek nem.
Nagyjából ennyi.
Egész nap álltam. Eléggé fáj a lábam.
Gábor meg náthás lett, s azt mondta h biztos valamit vírust kapott ell, amitől eléggé befeszültem, mert nekem ugye egyéb se hiányzik, mint h beteg legyek...
Az első napom előtt amúgy voltunk egyet strandolni idén először, s egyben utoljára.
A második nap sajnos szarabb volt, mint az első.
Reggel 6-ra mentem, de sehol se volt a Ops Manager, akivel azt beszéltük, hogy jön beenged, s átbeszéljük a dolgokat.
Bementem magamtól az épületbe, s kérdeztem mindenkit, hogy hol van, de senki nem tudta, s elérni se tudták, ahogy én se, mert megvan a száma, de nem vette fel.
Aztán folytattam a hajtogatást, amit tegnap csináltam. Majd 7:45kor megjelent a csaj, de azt se mondta h elnézést, vagy valami, hanem beszélt valakivel aztán eltűnt. Majd 9kor megejelnt az üzletvezetőm, s kérdezte h minden oké e.
Én meg megmodntam h nem, s szeretnék vele beszélni! Kiemntünk, elmondtam h mizu, s nagyon mérges lett, h hát ezt ők se így tervezték hogy ott hajtogatni fogok s elnézést kért, s beszél a hr-el, s újra szervezik ezt az egészet, mert ez így nem jó.
Majd felvitt az irodára, s beültetett az eladók traingjére, hogy hogyan kell eladni....
🙄🙊🙉🙈🤡🔫☠️
Hát nem sok híja volt, h azt mondjam, h na jóóóó! Ez így ultra gáz!
Aztán ma is a román csaj mentett meg, mint ahogy tegnap is.
Ő a man részleg vezetője, az üzletvezető jobb keze.
A részmunkaidős előadókat oktatta, s mikor kiderült h szar van a palacsintába akkor újra tervezett magában miközben oktatta a többieket. Éreztem az előadásán h fejben kurvára nem ott van amiről beszél. Majd 10 perc után mondta h kiviszi a gyerekeket (tényleg azok! Lemerem fogadni, h egyikük se volt 23nál több) az eladó térbe melót adni nekik, aztán visszajött hozzám, s átadta a raktári tanulandó anyagokat, majd vissza gyerekekhez, h több feladatot adjon nekik, majd vissza hozzám, h akkor vegyük át az eszközöket s az appokat h mi mire való.
Szóval végre elkezdődött az oktatás. Angolul ami tök jó volt a tegnapi 70%német (hol értem hol nem) s a 30%-nyi kevés angolhoz képest.
A hét maradék napjait végül a Stephansplatzon található üzletben töltöttem, ahol az ottani Ops manager gondjaira bíztak, aki foglalkozott is velem annak ellenére is, hogy ott is állandó a pörgés.
Elekezdett beavatni a munkaköri feladati(nk)ba.
Hát! Minél többet tudtam annál jobban esetem kétségbe! :D
Tudtam hogy manageri pozi, de hogy ilyen magas, az nem volt tiszta!
Lényegében itt a harmadik ember az üzletvezető és a 2 szintvezető után.
Midnent is irányít csinál! Nem csak a raktárban!
Kint az üzlettérben is utasítja az előadókat, segít a vevőnek, ha menetközben megszólítják. Árut vesz vissza, koordinálja a visuel team-et, takarítókat, szerelőket is. De tényleg mindent. Nem semmi!
Persze gondolom az elején nekem nem kell ilyeneket csinálni, de később biztosan.
Tegnap említette az én üzletvezetőm, h azért is fontos pozi ez, mert ha majd segítséget kérnék más márkától, üzlettől, akkor majd majd mennem kell segíteni, igazgatni, irányítani.... 🙊🙉🙈
Többnyire németül mondja, de meglepő mód jól értem s ritkán kell újra megkérni, h mondja újra.
Rengeteg az infó. Próbálok jegyzetelni, de gyakran arra sincs időm. Sok-sok-sok az infó is meg a meló is.
De ha megállom a helyem, akkor idővel ezek rutinok lesznek.
Szeptember 23 - Szombat:
Péntek este elutaztam Budapestre. Atom rottony voltam. Konkrétan egy hétlevezető lazításképp felszisszentettem egy söröcskét, ittam pár kortyot, befeküdtem a függőágyban az erkélyen, hogy átnézzem a holnapi teendőim, de addig már nem jutottam el, mert bealudtam. 😅✌️😴
Arra keltem fel, hogy részeg fiatalok üvöltenek az utcán. Először nem értettem hogy mi van, mire fel ez a ramzuri, aztán leesett, h péntek este van. Majd azzal a gondolattal aludtam vissza, h mi a huszonéveseknek a hétvége, vs mi a harmincpluszosoknak, s mosolyogva szenderedtem vissza, hogy mennyivel jobb alukálni, s milyen jó pihenni. 😅
Szeptember 24 - Vasárnap:
Szombaton leadtam az előző munkahelyem céges dolgait, átvettem a kilépő papírokat, a kispesti lakásba felvettem pár cuccom, s délután jöttem is vissza Bécsbe.
Nagyon szeretem a bécsi vasárnapokat, amikor a legtöbb szolgáltatás (a vendéglátást és a közlekedést leszámítva) zárva van. Sonntag is Ruhetag! 😅 ♥️🙌
Érezhetően csendesebb, nyugisabb a város. Mivel eléggé zajos, sűrű volt a hetem, s így a fejem és a lelkem is, így gondoltam csinálok magamban egy tisztítást s elmerültem egy kellemes meditációban. Naggggyon jól esett. Utána úgy éreztem magam mint egy edzés, vagy egy hosszú nap utáni frissítő tusolás után.
Elemeztem az elmúlt hét történéseit, rendeztem az infókat, a tanultakat, s szembesültem azokkal is, amikre memedzserként nagyobb fókuszt kell helyezzek, s amiket el kell sajátítanom.
Szeptember utolsó hete:
Trainingen vettem részt, ahol végre megismerhettem a csapatot. Zirka 55 fő dolgozik az üzletbe beleértve a részmunkaidőseket is, de még nincs meg a teljes létszám. Tehát elég nagy a csapat, ami egyben változatos, mind nemzetiségben, nemében, kultúrájában. De ez a sokszínűség nem csak a mi üzletünkre jellemző, hanem úgy általában a cégre is.
Érintettük is egy kicsit a témát, volt egy kis érzékenyítés, s kiemeltek pár ünnepnapot, amit megszoktak tartani a cégnél. Ilyen például a nemzetközi nőnap, nemzetköziség napja, a Pride hónap, és a fogyatékossságal elők napja. Mondták hogy lesznek majd további oktatásaink, hogy hogyan álljunk pl a fogyatékosságal élőkhöz, mert pl nekünk is lesz 2 kollégánk, aki nagyot hall, illetve akinek már nem is tudom milyen problémája van, s hogy mindenkihez tisztelettel, szeretettel, segítőkészséggel kell álljunk.
Voltak játékok, amikkel felfrissítették az olykor kissé monoton száraz prezentációt.
Pl mindenkinek választani kellett egy képet, ami közel áll hozzá, bekellett mutatkozni, tapasztalatok, pozíció stb, majd jellemezni kellett, h mi van a képen, s miért azt választotta, valamint milyen ruhadarabokat szeret hordani.
Volt oktatás a teljes cégről, a mi márkánkról. Bemutatták a látvány terveket. Ismertették, hogy mi hol lesz. Volt egy kis felszínes eszköz használati elméleti téma is.
Aztán volt olyan játék is, hogy pozitív személyiségtípusok voltak létéve az asztalra s választani kellett, ami leginkább jellemző rád. Szervezett, rendszerető, empatikus, őszinte stb, s elmondani h miért azt választottad, tehát mesélni egy picit magadról.
Gyorsan elkapkodták a cédulákat, s én a rendszeretőt szerettem volna, de végül az őszinte maradt olyan, ami leginkább jellemző volt rám a maradékok közül.
Megismertem személyesen is a Hr directort is, aki mindig erős spanyol akcentussal beszél. Tudta egyből a nevem, s azt kimondva üdvözölt. Tök korrektül kitudta mondani, ami valójában a többségnek nehéz mind kimondani, mind megjegyezni.
A női osztály vezetőjével is váltottam néhány mondatot a vezetői meetingen, s mondta h ő tudja majd gyakorolni velem az angolt én meg vele a németet. 😊
Aztán egy másik Visuel merchandiser-t is megismertem, aki felvidéki, magyar gyökerekkel, Rimaszobatról, de nem beszél magyarul. Ő is nagyon szimpi s jól elbeszélgettünk.
Sajnos ez az egész hét totál hasztalan volt a munkámat illetően. Az én feladtakörömet nem nagyon érintettük. Eladás volt többnyire a téma. Ami engem inkább érintett, az a tűz és biztonságvédelmi oktatás, mert managerként ezekkel tisztába kell lennem.
De szimpatikus a csapat. Az újak közül mindenki folyékonyan beszél angolul, a régiek közül viszont vannak akik alig értenek valamit angolul.
Van egy transgender személy is a csapatban, s reggel a vezetői meetingen az üzletvezető szóba hozta, h figyeljünk rá, segítsük, supportáljuk, mert felénk, érzékeny az illető. Természetesen használhatja a női mosdót, s nőként említsük meg/ beszéljünk róla.
Úgyhogy ma Marta-val a venezuelai visuel merchandise lánnyal a szárnyaink alá vettük, s bevontuk a társaságunkba, s szerencsére a nap második felében már mert kérdezni, beszélgetni is, bár kellett hozzá pár löket, hogy dicsérjem, pozitív feedbekeket adják neki vissza, pl; hogy nagyon szépen és jól beszél angolul, ügyes volt a órán, amikor szerepelnie kellett, ilyesmi.
Amúgy Marta-val eléggé egy húron pendülünk, a kezdetektől fogva megvan a közös rezonancia köztünk. Nagyon jó megértjük, segítjük egymást.
Van egy új srác is Spanyolból, akinek konkrétan tegnap volt az első napja, s ő is nagyon szimpi, de sajnos ő csak részmunkaidős heti 20 órás.
Kissé káosz van, de sokat nosztalgiázok. Nagyon sokminden hasonlít az Il Bacio nyitásához. Itt is volt pl smink oktatás a csajoknak, meg milyen szín engedett s nem megengedett nekik, tanítás hogyan kell szépen hajtogatni, nyakkendőt kötni. Ilyesmik. 😊
Az viszont nagyon elszomorít, hogy 2 hete dolgozom a cégnél de eddig csak 3 napot tudok mondani, amin tanultam is valamit.
Azt mondták h ezen a héten sokat fogok tanulni, főleg a hónap utolsó 2 napján, mikor árut veszünk át, de sajnos ez nem valósult meg.
A hét első felében lényegében megismertem a Massimo Dutti csapatot, meg pár Basic oktatás volt. A hét második felében pedig egy külvárosi raktárban vettük át az árut, de csak úgy dolgoztam, mint egy egyszerű eladó. Totál káosz és hektikus volt az egész. A managerek is kapkodtak, annyira pörgős volt, h a nagy siettségben alig tudtak megszólalni, mikor meglettek szólítva, mert annyira pörögtek, h kellett 1-2 másodperc h levegőt vegyenek s összeszedjék gondolataik.
Az első napon kb 2-3szor is volt, h le kellett állítani mindenkit s egy nagy eligazítást kellett tartani, mert a managerek is egymásnak ellentmondó utasítást adtak.
Nagyon le lett terhelve mindenki, a hangulat a béka segged alá süllyedt, s pl Marta kolléganőm az utolsó nap, pénteken le is lépett a munkaideje lejártával, s mondta h ez neki sok, s programja van, nem tud tovább maradni, s ő ezt így nem akarja tovább csinálni. (Merthogy túlóráznunk kellett pénteken, mert nem tudtunk időben végezni a feladatokkal.)
Részben megértem, lelkileg én se vagyok rózsás állapotomban, de ugyanakkor tudom, h egy üzlet nyitás az mindenhol ilyen a kereskedelemben. Ha valamit teremteni szeretnénk, akkor abba először energiát kell fektetni. S mivel itt nagy több szintes üzletnyitásról van szó, ezért ebbe nagy energiát kell fektetni, s nem szép dolog lelépni mondván, h bocs lejárt a munkaidőm...
Ugyanakkor valóban gáz, h kevesen vagyunk. Hiába van 50+ ember már most is az üzletben, nem vagyunk elegen, s mindenki túlterhelt.
Engem is lehúzott, hogy nem tanítanak, nem fejlődök, s eljutottam oda, h elengedem ezt az egészet, s sodródom az árral. Operations Managerként kurvára ki kellett volna vennem a részem az irányításban, vagy legalább is be kellett volna avatnia a managmentnek a részletekbe, h átlássam a folyamatot, s nem pedig egyszerű pakolás, szelektálás, rendszerezés basic munkára beosztani.
Szóval sajnos már a második héten eléggé lehúzták a lelkesedésem. 😔
Viszont ezzel legalább elengedtem azt a görcsölésem, hogy nekem nyitásra már át kell látni a folyamatokat, s készen kell lennem a háttér folyamatok irányításának átlátásával, megértésével, lebonyolításával.
Beszéltem az üzletvezetővel, aki azt mondta h ez egy folyamat, amit gyakorlattal, menet közben fogok elsajátítani, s a manager team a segítségemre lesz.
Normál körülmények között elhinném, de üzletújranyitásnál tudom, h ez nem így működik, mert mindenki kurvára a saját feladatával, részlegével lesz lefoglalva.
De hát ha egyszer ez a válasz az aggályaimra, akkor tényleg nincs mit tenni, mint elengedni a görcsölést s úszni az árral.
Oktatás nélkül én nem tudok vállalni semmit, s minden eshetőségre fel vagyok készülve.
Az is megfordult a fejemben, hogy csak egyszerű emberi munkaerőnek vettek fel, hogy minél több segítség legyen a pakásokhoz, aztán majd nyitás után, mikor minden szépen rendeződik s lenyugszik a normál kerékvágásba, akkor meg majd szépen elküldenek.
A külföldi betanulásból, meg szerintem nyitásig nem lesz már semmi. Hát ekkora káoszban hülyék lennének embert kivonni, amikor a legnagyobb szükség van most minden munkaerőre...
(Mert az interjún anno még azt mondták, h 1 vagy 2 hétre németbe küldenek ki trainingre, aztán az első munkahetemen már azt mondták, hogy mivel szűkös az idő, ezért csak 1 hét lesz s az is Madridba, s végül a második munkahetemen már szó se volt, arról, hogy én itt nyitás előtt megyek is bárhova.)
Megtudtam azt is az egyik kollégától, hogy őt is megkörnyékezték anno, hogy legyen Operations Manager, s 3 hétig próbálkozott is vele, de aztán visszalépett s azt mondta, h marad inkább senior eladó.
Túl sok a feladat, nagyon pörgős, stresszes is, s inkább marad az üzletben, mert jobban szeret a vevőkkel s az eladók között lenni.
Mondta h korábban nem volt ilyen külön pozi, s volt hogy más manager asszisztens-t is megbízták ezzel a feladattal, aki csinálta is egy ideig, de nem nem szívesen s nem tudott annyira figyelni minkét részlegére, s végül ezért hirdettek meg egy külön pozíciót.
Október 12-én tervezik az üzletet újranyitni, ameddig van még másfél hét. Jövő hét második felében kezdjük a külvárosi raktárból átvinni a cuccokt a belvárosi üzletünk raktárába. De hát amilyen káosszal zártuk a hetet, sok jóra nem számítok... 🙄 😒 😔
Tetszene a meló, a feladatok, a munltikultis környezet, de ez hogy nem normál körülmények között kell kezdeni, nyakunkon az üzletnyitás, s nincs rendes training, ez így eléggé nobono. :(
Magam is kíváncsian várom, hogy következő bejegyzésemnél milyen hírekkel fogok jelentkezni, itt fogok e még dolgozni, s milyen lelki állapotban leszek, mert most nagyon nem fasza.
Csók!
Rion!
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
