Az előző részek tartalmából

Dec 1 - Kedd:

Elküldtek melóból. Idén másodjára veszítettem el az állásom. Ilyen se volta még velem! 😁 
De hát ez benne volt a pakliban, mivel már októberben bezárták a színházakat. De én inkább januárra vártam az elbocsájtásokat. Nem gondoltam, h karácsony előtt elküldenek. Végül is január 15ig állományban vagyok, de csak dec 12-ig kell dolgoznom. Mondták, h nagyon sajnálják, nem így tervezték, nem gondolták, h ismét ennyire szigorú intézkedések lesznek, és h ilyen hamar. Küldtek el még egy másik kolléganőt az osztályról + még marketingről, pénzügyről és a delphi-s fejlesztők közül is. Sokszor elmondták, h mennyire sajnálják, s h a cég történetében először volt leépítés. Az elsőt még átvészelték, de most már annyira odabasz a költségvetésnek, h nem tudják elkerülni ezt a lépést.

Az igazgató hívott fel s mondta el. Rendes emberséges amúgy. Nem haragszom rájuk, sőt dec első hetében kifejezetten felszabadulást éreztem. Nagy kő esett le a szívemről, s boldogabban érezem magam, mert amúgy nem szerettem itt se dolgozni. Azért mondom, h itt se, mert az előző helyen se éreztem jól magam, ellenben ott jó volt a fizu. Itt meg a munkát szerettem, de a kollégákat nem. 1-2 ember leszámítva nagyon barátságtalan, zárt közösség volt.

Dec 12 - Péntek:

Ma voltam bent a cégnél elintézni a kilépést, de Jan 15ig vagyok állományban, de dolgozni már nem kell. Volt eddig 3 interjúm, s még 2 másik cégnél folyamatban van a jelentkezésem online tesztelős feladatokkal, ami tök jó érzés, h egy héten belül ennyi helyről már vissza is jeleztek. Persze valószínűbbnek tartom, h egyikből se lesz semmi, de akkor is  lelkileg jót tesz.

A 3 interjúból kettő viszont már ki is esett, mert egyiknél kritikán aluli volt a fizu, a másik meg külföldre szaladgálós, amit meg nagyon nem akarok. Nem szeretek utazni, pláne nem havi szinten....

Májusban jelentkeztem még a Wolthoz. Azóta váró listán vagyok, s pont jelezték, h lehet menni egy 2 órás általános tájékoztatóra, aminek a végén teszt volt. Sikeresen elvégeztem, s náluk tudnék is kezdeni, csak bicajt meg felszerelést kellene rendelni, de még kivárok a másik 3 meló lehetőséggel.

... 

A Red Dead 2 story vonalát kijátszottam teljesen. Előfizettem 1 évre a Playstation +-ra s így az online verzióval folytattam tovább. Jó, tetszik. Vannak szakmák, amik közül lehet választani. Fejvadász, naturalist, kereskedő, gyűjtögető, alvilági alkohol csempész.

Én kereskedő lettem, de szeretném keverni a naturalist és gyűjtögető vonallal.  Tetszik, h a nulláról kezdjük, s szépen meg kell dolgozni a pénzért, s nem lehet egyből könnyen elérhetni a dolgokat, amiket szeretnénk. Szeretem fokozatosan felépíteni a karakterem és gyarapítani környezetem.

A többi játékost leginkább elkerülöm. Jobb szeretek egyedül bóklászni a természetben, vadászni, gyűjtögetni, kotyvasztani, sütögetni a tűznél. Mivel szinte minden nap játszok, mikor itthon vagyok, így már ki is alakult, h melyik a kedvenc környékem, s kb a harmadik vándorlás után úgy érzem, h végleg megtaláltam a számomra legideálisabb környéket, ami Rhodes városától nyugatra és Valentinetól délkeletre elterülő övezet.

A rövidebb küldetések közül az állatok fotózását és a horgász versenyeket szeretem a legjobban. A többi az össze-vissza lövöldözőst nem szeretem. 

Többször volt az, amikor vágtattam át tájakon, h megálltam, mert ismerőssé vált a környék, aztán elöntöttek az emlékek, h Artúrral milyen kalandokat csináltunk arra. Még mindig nagyon sajnálom, h véget ért a story. Erős hiányérzetem van még mindig. pedig már 2 hét is eltelt. Durva, h egy játék iránt is lehet ilyen fájdalmat, veszteséget érezni, mint például ha meghalt volna egy közeli hozzátartozóm.... :S :/

Hiányzik az a family is, amiben éltünk, a többiek, akikkel egy tábort alkottunk, s mindenkivel voltak, külön-külön közös kis kalandjaink, küldetésünk, meg lehetet velük beszélgetni a táborban. Nagyon jó élmény volt.

Sokat segít nekem ez a játék. Magába szív, s ezáltal kikapcsol, nem idegeskedek, stresszelek legalább addig se a munka miatt. Tudom azt is, h nagyon szépen indul ez a december, s kedves emlékként fog benenm élni ez az időszak majd a későbbiekben. Megszűnt az a kellemetlen teher, amit a meló miatt volt bennem, van szabadidőm, s csak azzal foglalkozhatok, amivel csak akarok.

Dec 21 - Hétfő:

Nah! Úgy néz ki, h az irodai melóknak SZÁJÉ! Nagyon kevés van, ami tetszik, és a fizunál mindig elhal a buli.

Szeptemberi adatok szerint 400. 000 fölött volt a regisztrált(!) munkanélküliek száma. Azóta bebaszott a második hullám, szerintem már 500.000 felett vagyunk, és egyrészt vígan találnak, aki beéri kevesebbel, másrészt pedig mondjuk több tapasztalata van. 

Én meg még egy oly a melót nem akarok, ahol csak azért dolgozom, h legyen valami, + végigmenni a mindenkit megismerni és betanulási folyamaton. Ismerem magam. Úgy se bírnám sokáig, ha nem vagyok megelégedve a pénzzel. (Ahol meg jól éreztem anno magam, azok a magyar munkahelyek meg megszűntek. Kivéve a Moncler, mert onnan magamtól mentem el hajózni, de egyrészt azt a lehetőséget, h bejárhattam a fél világot, nem hagyhattam ki, másrészt pedig a Moncler nem magyar cég. 😁 Jah! Amúgy meg hiába szerettem a Monclert és a kedves kollegináim, nagggggyon jól fizunak kellene lenni ahhoz, h visszamenjek újra eladónak.)  

A Woltnál meg csak azt hallom, h jól fizetnek! Én meg szeretek biciklizni, imádom a belvárost, szóval akkor miért is ne?! Egyedül a szar téli időszak, ami kedvezőtlen, de januárban már a felén túl leszünk a télnek s az idő nekem dolgozik. Persze lehet, h 1 hét után azt mondom, h köszi inkább mégse, de megpróbálom. Úgy sincs jobb lehetőség. Miért ne. Legalább kicsit belekósotok ebbe is. Úgy is állandóan történik velem valami 1-2 évente. Lökdösnek a fentiek, h véletlenül se legyen egy nyugodt évem, és nehogy unatkozzak! :D

Meg az is benne van a pakliban, h ha esetleg kimegyünk Bécsbe, v németbe, és amíg nem beszélek folyékonyan németül, addig nagyobb eséllyel tudnék vállalni kint futár melót, h már lesz ilyen tapasztalatom is. 😊

Bár nem szívesen mennék ki, de Gábortól már kb hetente azt hallom, h elege van a munkájából, (pedig egy elég jól fizető, neves cégnél dolgozik)  és taszítja, ami ebben az országban zajlik, s h menne ki. Már kezd az agyamra menni vele... 🙄😅

De aztán így, h nincs kötött melóm, szívesen megyek német területre, h a kinti környezetben hátha jobban megy a fejlődés. 😁

...

A német tanárommal végül megbékéltem, összerázódtam.

A munkám elvesztése után megegyeztünk abban, h a 60 perc helyett 45 percesek lesznek az órák, így alapból 4000-ről 3200-ra csökken az óradíj, s amíg nincs másik melóm, addig ezt is lecsökkenti 2500-ra.

Minden órán új nyelvtani szabályt veszünk, s a házikkal gyakorlok, + néhány mondattal a korábbi órák szabályait is ismételem. Aztán ha megtanultuk a fontosabb szabályokat, akkor elkezdünk gyakorolni, az eddig vett szabályokat, mert gyakorlat kell, h rögzüljenek, a dolgok. A gyakorlatokat "megfűszerezzük" majd halott és olvasott szövegértéssel + beszédgyakorlattal.

Amúgy a tanár kimondta azt, amire én eddig csak gyanakodtam, h van egy enyhe diszlexiám, nem súlyos, de hajlamos vagyok felcserélni, kihagyni betűket a szavakon belül, + összekeverni az egymásra erősen hasonlító, de különböző jelentésű szavakat (pl.: Geschichte(történelem, történet), Gesicht(arc)). Meg nem veszem észre a hibát, mert ahogy hirtelen ránézek a szóra, tudom h mi az, de azt már nem szúrom ki, h elírás van benne, mert megyek is tovább, s csak futtában, felületesen suhan át a szemem a szón. (Szemem a szóóón... Érdekesen hangzik! 😅) 

Mivel sajnos elég lassan haladok, így egyelőre úgy látom elérni céljaim, h február végére bebetonozom az alap német nyelvtudásom egy A2-és szintre. A tavasz folyamán be kellene venni a B1-et és nyár végére elérni a középfokú B2 szintet. 

De ezek tervek. Másról sem szól az életem, mint h Rion úrfi tervez, Isten végez.... 🙄💁‍♂️

Dec 25 - Péntek:

Hazautaztam vidékre a szülőkhöz. Bátyám és családja sajnos nem jön haza, mert bátyám lebetegedett, s biztonsági okokból inkább otthon is maradtak. Sajnálom, de ugyanakkor megértem.
Gáborral együtt töltöttük nálam a karácsonyt.

Karácsony előtt, miközben csomagoltam az ajándékokat, s hallgattam a kari zenéket, elérzékenyültem, s elpityeregtem. Egyrészt papám miatt. 5 éve lesz, h a napokban elment. Neki is oly sokat köszönhetek. Nagyon hiányzik, és ennyi idő után is sokat gondolok rá.

Másrészt meg a gondolat, h Gábor egyedül lesz szegény.... Így gondoltam egyet, s másnap elmentem shoppingolni egy kicsit. Tavaly se volt fám, s idénre se terveztem, de végül találtam egy műfenyőt jó áron, amit meg is vettem + Gábornak is vásároltam még kis apró ajándékot, h legyen is valamicske ajándék a fa alatt. A fát meg együtt díszítettük fel. Kis meglepetés volt ez így. Csempésztem neki egy kis kari hangulatot, ha már nem mehet haza.

Amúgy végül 25-én felment hozzá a családja. Így nyugodtabb voltam én is. Anyukáját novemberben műtötték, s ezért is nagyon elővigyázatosak. Ők elég komolyan, szigorúan veszik ezt a vírust.

Gáborral harmonikusabbnak, jobbnak érzem a kapcsolatunk. A szexuális étvágyam is javult valamelyest a tavaszi-nyári visszaeséshez képest. Bár még nem vagyok a régi, de érzem, h jobb kondícióbn vagyok. :) Biztos, h ez egyrészt köszönhető annak is, h nem kell tovább szenvednem azon a munkahelyen, s felszabadultabb vagyok, másrészt meg azért Gábor is elég szexi, meg a fenekére is sokat edzett mostanság és hát ahogy jár-kell előttem, gyakran esik "erőszak" áldozatává. :D Ezt is nagyon szeretem benne. A spontán dolgokat, akciókat. Szinte az összes kirándulásunk alkalmával is mindig volt valami izgalom, akció. :)

Már több mint 1 éve vagyunk együtt, de mindig jön valami új inger, érzés, s az érzelmeim egyre csak bővülnek, mélyünek iránta. Szo nálam fordítva alkault ki vele a kapcsolatom/viszonyulásom. Eleinte inkább távolságtartóbb voltam vele, nem akartam annyira szoros köteléket kialakítani, s ahogy telt az idő, végül szép fokozatosan egyre jobban kiengedtem, nyitottam, többet lettünk együtt, s jóval töb lett, mint a tervezett "barátság extrákkal". 😁

Mondanom sem kell, h egyre erősebb a hála érzetem. Sokat köszönhtek neki. Rengeteg élményt új tapsztalatot szereztem vele/általa az elmúlt 1 évben. Sok mindent megmutatott nekem, kipróbáltam jó pár dolgot, élményt. (Ó és még milyen élményeket! 😅😜😈)

És a sok kaland és vadulás mellet voltak nyugodt, kellemes, romantikázások is. A karácsonyt is tök jó, harmonikusssss, hangulatossss keretek között töltöttük. Jó volt. 😊 Szóval hálás vagyok neki is/miatta is.

Amilye durva volt az elmúlt 1 év, olyan jó volt. Nem bántam meg semmit, s nem változtatnék semmin! S ismét csak hála a fentieknek, h ez elmondható az egész eddigi életemre! Minden úgy volt jó ahogy! Nem változtatnék semmin!... ...Nah jó! Egyedül azon változtatnék, h komolyabban vegyem az angolt, s jobban kellett volna tanulnom.

...

Apám miután nyáron megtudta bátyámtól, h mizu velem, még továbbra is távolságtartó. Nem beszélgetünk, csak minimálisan. Idő kell neki, h megeméssze a dolgokat. De megmondom őszintén, h én örülök neki, h a nagy homofób apukának buzi a fia. :D Minden homofóbnak ilyen gyereket kívánok! :D Meg persze, h a gyerek is legyen legalább annyira önálló, határozott, erős személyiségű mint én, h ne viselje meg ez az egész. ...

Megrendeltem online az elektromos bicajt is. Január első hetében várható az érkezése. Addig bevásárolok még kiegészítő, védő felszereléseket, meg intézek baleset és bicikli biztosítást. Kíváncsi leszek, h milyen lesz élőben. A hideg és a szar időszak miatt tartok tőle, de ha kitartok március-áprilisig, akkor utána már csak még jobb és könnyebb lesz. Meg a jelenlegi állás szerint, valószínű, h vállalkozó leszek, ami zt jelenti, h akkor fogok dolgozni, amikor én akarok. Ha épp szar idő lesz aznap, akkor nem kezdek el dolgozni, v ha menetközben válik nagyon szarrá az idő, akkor bármikor kijelentkezhetek, s mehetek haza a gecibe, 😁

De a kövi bejegyzésemben már lehet h fogok is tudni írni az első benyomásokról. 😊 Addig is kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok mindenkinek! 😘😊

Csók!

Rion ;)

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Szept 18-19 - Péntek, Szombat;
Péntek este ismét volt egy négyes buli. Először novemberben volt, amikor nem működtem. Az lelkileg eléggé megviselt, s azóta csak hármasok voltak, s most volt a második alkalom, h négyeseztünk, de ez sem egy hagyományos party volt. 😊 Kb 5 órán át elszórakoztunk egymással.

Szombaton még Gáborral szórakoztunk egymással, mert volt még bennünk patron tegnap estéről, délután meg kimentünk megnézni a nemrégiben elkészült Szélkpaut a Mamut mellett, meg sétáltunk a környéken egy kicsit, de nem sokat, mert nem volt elég energiánk. 😊

Szept 20 - Vasárnap;
Délelőtt pihi, délután pedig felmentünk Gáborral Normafára, pihizni, piknikelni.

Szept 22 - Kedd;
Ma este volt az első órám a magánórás német tanárral.
Nem emlékszem, h az előző bejegyzésben írtam-e, de a német tanfolyam szept 2.heteben végetért, s mivel munka mellett sok a heti 8 óra német + házik, így én nem folytattam a csoporttal, hanem magán tanárra váltottam, ami jóval költségesebb ugyan, (4000 Ft 60 perc) de rugalmasabb, személyre szabottabb, bár nem vagyok megelégedve vele. 

Azt se tudja, h mi az a google word, s messengeren egyesével küldözgetni a szavakat meg a jelentésüket. Most küldtem neki linket, meghívót a drive wordbe, ahol egyszerre tudunk írni, de annyit bénazik, meg nem tetszik neki. Lefotózott, kézzel papírra írt magyarázatokat küld át képként, amitől kivagyok. Szo nem egyszerű vele. Így még sajnálom rá azt a 4000 ftot. Bár türelmes vagyok vele, ahogy gondolom ő is az velem, s majd meglátjuk mi lesz.

Decemberig megpróbálok kitartani nála, de ilyen téren is keresek valaki mást. A tanfolyamos tanárom sokkal jobb volt. Vidám, vicces, jó fej, jól magyarázott, csipáltuk egymást. De ő nem vállal sajnos magán órákat. 😢

Melóban elvagyok. Felemás érzésekkel. Hol tök jól érzem magam, hol nagyon szar bent lenni. Bár az, h jól érzem magam, nagyon ritka. Nagyon függök a lányoktól, akik betanítanak. Azt mondták, h minimum 1 év kell, h nagyjából átlásd a rendszert. 🙄 Hát én meg nem igazán szeretek függni ennyire másoktól...

Szo még mindig tart a nehéz időszakom, de bízom, benne, h majd idővel egyenesbe jövök.😊✌️

Okt 3 szombat;
Normafán kirándultunk Gáborral. Volt megint egy kis izgalms kalandozásunk az erdőben, s megünnepeltük az 1 éves évfordulónkat egy kis piknikkel.

Okt 10 - Szombat;

Ismét kirándultunk. Most viszont olyan helyen, ahol az elmúlt 10 évben mióta Pesten élek, még egyszer sem jártam. Kaán Károly és a Makovecz Imre kilátónál, majd Tündér-sziklánál, s a Normafa és a Zugligeti Libegő közt ismételten volt egy kis kalandozásunk, ahol a tavalyihoz haonlóan, megint egy terepbicajos zavart meg minket. 😁

Okt 16 - Péntek: 

Volt a barátokkal Jucival, Joccal, nah meg Gáborral egy kis pizsi partynk. Bori nem tudott jönni, mert vidéken volt. Jucit köszöntüttük fel szülinapja alkalmából (32).

Ittunk, társasoztunk, kártyáztunk. Jó kis kikapcsolódás volt. Jól érezte mindneki magát. (Én is nagyon kedves voltam, jól viselkedtem, s megengedtem, h a fehér szőnyegem felett nasssssholhasssssanak ssssósssat. 😁) (Nagyon érzékeny vagyok, a fehér szőnyegemre.) (Meg úgy általában mindenre a lakást illetően.😁)

Okt 23 - Péntek;
Először utaztam/utaztunk Gáborral a fogaskerekűn. Kicsit sétáltunk a Széchényi hegyen, majd elmentünk a SZFE-s tüntetésre. Jó kis lelki fröcsi volt ez is. Most először énekeltek is az emberek körülöttem azoka a zenékre, amiket a JBLből zenéltettem. Voltak pillanatok, mikor gombóc volt a torkomban, s nyugtatgatnom kell magam, s nagyokat pislogni, h nyugiiii, ne pityeregjem el magam.

Gábor először volt tüntetésen. Nem hisz a (békés) tüntetésekben. Sajnos csak azért kisért el, mert csütörtök óta, fájdalmat érzek a mellkasom bal oldalának alsó felében. De csak akkor jelentkezik ez a görcsös fájadalom, amikor nagyobb/mély levegőt akarok venni. Ilyenkor kicsit össze kell görnyednem, s befelé kell nyomnom a bal felső bordáim környékén, h ne görcsöjön, s tudjak egy nagyobb levegőt venni.

Hétfőn majd melóból előbb elmegyek, s takázom a háziorvoshoz, h vizsgáljon meg, s gondolom majd írd beutalót kivizsgálásokra. Nem tudom megmondani, h izom, csont, szív, ér, vagy tüdő problémám van-e. Bár tüdőre gyanakszom a legkevésbé, mert a görcsös érzés, elég alaul van ahhoz szerintem, de hát nincs kizárva az se, mert végül is lélegzetvételkor jelentkezik a fájdalom....

Gyermekkorom óta van már ilyen görcsölő érzésem, de pár percen belül mindig elmúlt. Rövid, spontán mód jelentkező volt eddig, de ilyen, h huzamosabb ideig fenálljon, még sose volt.

----

Amúgy a körülményekhez képest minden okés. 

Szokásomhoz híven, átálltama téli iődszámításra. Sokat vagyok itthon. Begubóztam. Szeretek itthon lenni a kis chilles félhmályos nappalimban kockulok, tanulok.

Lelkileg még mindig nem mondanám jónak az állapotom. Inkább csak úgy vagyok. Vegetálok. Elkezdtem többet meditálni. Azok nagyon jól tudnak esni. Van egy "helyem". Egy zöld dombocska, aminek a tetején egy tölgyfa áll. A domb alján 2 soros, falécekből tákolt kerítés keríti körbe a dombot. A meditációm elején, az első 10 percben hagyom, h száguldjanak a gondolataim, kivárom, h kitombolja magát az agyam, s lenyugodjon. Majd figyelek a légzésemre, s ezzel keződik meg a "belépésem a menedékembe", ami azzal kezdődik, h átbújok a korláton, s szép lassan elkezdek felsétállni a fához. Ez egy nagyon nyugodt, kellemes, szép, virágokkal, méhekkel, pillangókkal, teli környék. Útközben mindig lefekszem a domboldalba, s élvezem a napsütést, hallgatom a madarak csicsergésést, a rovarok zümmögését, a természet hangját. Akkor vagyok már "jó", amikor érzem az avar, a fű illatát.  Ezzel a lefekvéssel tisztítom meg magam, szellemülök át, s  már itt is megindul a töltekezésem. Aztán ha úgy érzem, h már jobban vagyok, akkor folytatom az utam a tölgyhöz, amit mindig átölelek, akárhányszor felérek hozzá.  Itt szoktam érezni az  arcomn és a kezemen az érdes kérgét, az erős fa illatát.  Aztán a tövébe leülve szoktam még "ellenni"...

---

Rájöttem, h szomjazom a csendre és a nyugalomra. Melóban is pl inkább később ebédelek, h egyedül lehessek a konyhában. Annyit tudnak csacsogni a csajok, h egyszer ebédidőben ültem be a konyhába, de úgy jöttem ki onnan 20 perc után, h zúgott a fejem és kb keresztbe álltak a szemeim.... 

Ezért is szeretek itthon lenni, s Gáborral is csak heti 1-2 alkalommal talizunk. Ha jó idő van kirándulunk, sétálunk, ha meg rossz az idő, akkor itthon filmezünk, sorozatozunk. 

Elkezdtem szedni a Remotiv extrát is, ami egy természets, orbáncfű kivonatú gyógyszer. Enyhe depresszióra írják. Lehet ez is segít, mert tény, h már nincs a béke segge alatt a hangulatom, mint mondjuk szeptemberben volt.

Melóban is az elmúlt 2 hét nullás-pozitv volt, ami tök jó az eddig full negatívhoz képest.

Az első 2 hónapot nem szerettem, de mint előbb is írtam, az elmúlt 2 hétben normalizálódott a munkahelyemhez és kollégáimhoz való viszonyom. Érzem, h szépen tanulok, fejlődök, s az mintha a kollégáim is picit nyitottabbak, kedvesebbek, beszédesebbek lennének.

Okt 3. hetében a átálltunk hibrid módra, ami azt jelenti, h a fél csapat otthonról dolgozik, s 2 hetente váltják egymást. Mi újak még lehet, bent vagyunk rendszeresen a betanulás miatt, mert kell az élő, gyors segítségnyújtás nekünk. Ellenben mindig mi fogadjuk elsőként a hívásokat. De szeretem, tetszik, így lehet fejlődni, meg beszélni tudok, s nekem való ez a heldeskes meló. Leginkább a technikai jellegű problémákban szeretek segíteni. Teamviewer-el belépni a aprtner gépére s megoldani a problémákat, vagy "látatlanba" az elmondoattak alapján levezetn neki, lépésről lépésre, h miket nézzen, ellenőrizzen, milyen hiba jön fel, s akkor tovább mit, hogyan csináljon. De a hívsok többsége inkább gazdasági jellegű kérdés, számlák, bérletek, ajándékkártyák, visszaváltások, elszámolások, riportok lehívásával kapcsolatos.

Szülőkkel minden okés. Apummal nyár óta nem beszéltem, h bátyám elmondta neki, h mizu velem. Anyum egyszer volt fent nálam, s majd jövő hétvégén én látogatok majd el hozzjuk szokásos pár órára.

Gamer pc-t tervezek venni, (mert hamrosan megjelenik a kedvenc játék sorozatom, az Assassins's Credd legújabb része a Valhlla! ❤️❤️❤️) de lehet, h playstation lesz belőle. + Ha már tél van, ami amúgy is a gamer időszaké, akkor mág megvenném a Red Dead Redemption 2-t is. S azért playstation-t vennék, s nem Xboxot (elsőre amúgy ez utóbbit gondoltam venni), mert Xboxon nem elérhető az a harmadik játék, amivel majd szintén szeretnék játszani, ami nem más, mint a Horizon. Bár a nagyon elvont játékokat nem szeretem, de ez még belefér, szimpi.

A német tanárommal is kezdek megbékélni. Bár ahhoz az kellett, h megtanítassam neki, h mi is az a google word, s ott írjuk a mondatokat, szavakat, nyelvtani szabályokat, ne pedig messengeren. Így már szépen doksi formájában  megy a tanulás, jegyzetelés, nem pedig csevegés formájában. 

Van amikor tök jól megy, van amikor meg mosostt szar vagyok, s azokat a szavakat se jutnak az istenért se eszembe, amiket meg álmomból felkeltve is tudok. Attól függ, h milyen nap van melóban, met hát 9-17-ig meló, 18-tól 19-ig meg német.

Direkt kérem, h adjon sok házit, mert szeretem a házikat. Minden reggel munkába menet megcsinálok párat, így pikk-pakk eltelik az utazási időm. Összekötöm a kellemeset a hasznossal. :)

Tettem egy próbát, h esti órából csináljunk inkább reggelit, de sajnos nem jó neki, ami egy újabb fekete pont. Ezt se nézem jól szemmel ennyi pénzért...
Megfordult a fejemben, h decemberig vele maradok, aztán januárban ismét jelentkezek majd a Cosmopolitan nyelvsulihoz, de nem a heti 2x4 órás tanfoylamra, hanem a heti 1x5 órás szombatonkénti tanfolyamokra. Télen amúgy se megyek sehová, szo kevésbé jelenthet az gondot, h szombat délelőtt otthon kell ülni.

Meg majd felveszem a kapcsoaltot a volt nyelvtanfolyamos tanárommal, akit nagyon kedvelek, s megkérdem megint, h nem-e vállálal azóta esetleg magán oktatást, v tud-e ajánlani valakit.

Nah! Nagyvonalakban ennyike!

Csók!

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Voltam több interjún is július utolsó és augusztus első hetében, s egy cég kitűnt a többitől. Ügyfélszolgálatos pozícióra kerestek, de közben felmerült a Helpdeskes pozi is.

Szimpatikusak, kedvesek, közvetlenek, jó fejnek tűnt a vezetőség. Az első meg a második interjún is 3an interjúztattak. A második már az igazgató is ott volt. Szimpi volt ő is. A hosszú távú tervem 

kezdő lépéseként jó lesz szerintem. Azt sajnálom, h itt ritkán kell csak használni az angolt. Hosszú távon ilyen munkát szeretnék, mint ez csak angol és német nyelvtudással, mert az jobban fizet. Azért is kezdtem el tanulni a németet.

Jah! S végül nem ügyfélszolgálatos leszek, hanem helpdeskes, ami elmondásuk szerint komplexebb, s ott a B2B lesz a kommunikáció, azaz partnercégekkel kell beszélni, s nem a vásárlókkal (B2C). 

Mindkét alkalommal dicsértek, h jó a beszélőkém, kellemes a megjelenésem, kisugárzás, s az igazgatónak szimpi voltam, s egyből a helpdesk poziba vették fel, holott először az ügyfélszolgálatra veszik fel az embereket s csak onnan lehet x gyakorlati idő után átkerülni a helpdesk pozira. 

Július 31 - Péntek;

Gábor szülei délután átutazóban voltak Pesten, s elmentünk együtt vacsorázni az egyik Trattoria étterembe. Jól elbeszélgettünk, és most nem voltam feszült, mint az első alkalommal.

...

Semmi időm nem volt még csak jegyzeteket se írni, így ismét csak nagyvonalakban fogok mesélni.

Voltunk kétszer valamikor megint Agárdon strandolni, ahol a második alkalommal, egy régi jó barátom is csatlakozott hozzánk, Alex, akit még az első munkahelyemen ismertem meg a H&M-nél. Heteró, s mivel Juci barátosném is egyedulálló, s ha Szimpatikusak egymásnak, akkor örülnék, ha mondjuk összejönnének. 😀

...

Aug 9-én voltunk Balatonszéplakon strandolni az egyik sráccal, akivel hármasozni szoktunk + az ő baráti körével, akik eléggé más világúak, mint én, de egész jól elvoltam. 😊✌️

Aug 10-én kezdtem az új munkahelyemen. Egyelőre szimpik. Sok az új tanulnivaló. Fáradt vagyok. + Kedden és csütörtökönként 18-21 óráig német, szo a magánéletem, most kissé megsínyli, de még úszom az árral s a fejem a felszín felett.

A német egyre jobban tetszik, s szépen fejlődök a csoporttal együtt. 😊

Rájöttem, h amit mások utálnak a németben (hallani a németet) én azt szeretem. 🙂 🖤❤️🧡

Igaz nagyon sok időt elvesz, de szeretek tanulni. Sokkal jobb így, h én választom, h mit szeretnék tanulni, mint ha kényszerből kellene.

Például volt, h nem volt időm megcsinálni a házit, s tök rosszul éreztem magam. Hiányéreztem is volt, h kevesebbet foglalkoztam a némettel, meg az nagy segítség, mert amit az órán gyorsan megtanulunk, átveszünk,  átrohanunk egy témán, azokat a házival tudom teljesen megérteni, feldolgozni, gyakorolni.

Szo sajnos vannak hiányosságaim, lemaradásaim, meg olyanok, amik nem egészen tiszták, h miért úgy van, de nem aggódom. Folytatni akarom a tanulást, ha végetér szeptember végén a  tanfolyam. Igaz valószínű, h magán tanárral folytatom, mert heti 40 óra meló mellett sok ez a heti 8 óra német. + x óra házi, gyakorlás, tanulás.

Szeretem a csoportunkat is, meg a tanárunkat is. Van persze, h fárasztó, de akkor is szeretem. Ugyanolyan, mint ha leülnék játszani. Magába szív, megszűnik a külvilág, nincs más csak a német feladatok.

Az olvasott szövegértéses feladatok, fordítások, elsőre mindig ilyesztőek, s nehéz, megfejthetetlen feladatnak tűnnek, de aztán elkezdem egyesével megfejteni a szavak jelentését, majd a nyelvtani szabályt, s végül összerakom, értelmezem a mondatot.
Szóval, mint egy ügyes-okos kis általános iskolás, elsős-másodikos szintű tanulója. 😅😂✌️

Legjobban a hallott szövegértést szeretem. Imádom hallgatni, s közben olvasni, megoldani a hozzá tartozó feladatokat.

Sokat fordítok például hol magamban, hol hangosan is, amikor a barátokkal vagyok. Ilyenkor bevagyok lassulva, lassan reagálok, mert félig németül kattogok.

Persze, ez nem túl gyakori, mert még nem tudok csak egyszerű jelen idejű mondatokat, s a szókincsem is csak kb 300 db körüli, de hát valahol el kell kezdeni! Majd idővel jobb lesz! 😉💪

Berlinbe majd  szeretnék a közel jövőben kimenni Gáborral néhány napra. Ő benne is van, csak mivel nekem az elmúlt 2 hónapom veszteséges volt, így most inkább spórolok még.
(Zárójelben azért azt megjegyzem, h nálam azért az nagy dolog, ha én magamtól azt mondom, h szeretnék valahova külföldre menni! 😅🙄🙈🙉🙊)

Jah! Veszteség! Kiderült, h nem kapok munkanélkülit, mert tavaly nyáron is munka nélkül voltam. Igaz csak 1 hónapot, de felvettem, (mert lehetett igényelni) a maradék 2 hónapra is a juttatást. Azóta viszont nem volt 360 napnyi munkaviszonyom, így most nem vagyok jogosult a támogatásra.

Szo hányinger ez az ország! Nem elég, h Dánia után nálunk a legmagasabb az adó az EUban, de még ennek ellenére is úgy szar a szociális támogatás, ahogy van!

...

Sajnálom, h elmarad idén a PRIDE, de a koronára való tekintettel teljesen megértem és támogatom a döntést.

...

Aggódva figyelem a Fehérorosz eseményeket. Minden nap gondolok a tüntetőkre, s kívánom, h érjek el a céljukat, legyen változás!

...

Itthon az ellenzék végre összefog és közösen fognak indulni. Jó jel. Örülök neki, s remélem, h együtt fognak tudni működni. Így már nagyobb eséllyel fogunk tudni bármit is elérni.

Nah! Kutyafuttában ennyike!

Csók!

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Június 4 - Csütörtök;

Voltam a szokásos negyedéves szűrésen a Semmelweisen. Ez volt  a negyedik alkalom, s eddig nem volt semmi baj, de most a második cső vérvétel után elájultam... 🙄

Elkezdtem érezni, h szédülök, rohamosan hagy el az erőm, aztán elkezdtem vakulni. Fehér pöttyök jelentek meg, elkezdtem jobban szédülni s szaje!
Arra ébredtem, h egyik kezével fogja a hátracsuklott fejem az asszisztens srác, aki egy fiatal huszonéves volt. A másik kezével ablakot nyitott. A szemembe meg a számba éreztem az izzadságom sós ízét annyira folyt patakokba rólam a víz a fejemen meg a hátamon.

Aztán a látásom szép lassan visszatért. A fehérségből, ismét  sok fehér pöttyök lettek, amik lassan elkezdtek ritkulni, s újra tisztán láttam. Majd a fülem kezdett el durván lüktetni, meg sípolni. De kb bő 10 perc alatt visszaállt a vérkeringésem.

Nekem mindig stresszes a vérvétel. Tű fóbiám van s a vért se bírom. Régen is gyakran elájultam, ha három csővel vettek.

Általában előre szólok, h rosszul szoktam lenni. Itt most nem szóltam, mert mondom eddig se volt baj. Egyszer nem szólok bazdmeg, akkor untik, h offolom magam... 🙄

16.30kor megemlékeztem Trianonról. Gábornál voltam ezen a héten. Kiálltam az erkélyre, s csendben, egyedül, hallgattam a harangokat. Megemlékezvén erről a katasztrófáról, pikk-pakk könnyek gyűltek a szemembe, s a harangok elhallgatása után bementem a szobába, s meghallgattam a Csík zenekar Hazám, Házam című új számát.

Hát bőgtem, mint a kurva élet! 2 zsepit telesírtam, kettőt teletrombitáltam.

Sokak számára, s köztük Gábor számára is nem jelent semmit Trianon. Később, amikor hozzám jött, szerintem látta a kisírt könnyes szemem, s érezte, h a béka segge alatt van a hangulatom. Nem mondott semmit, csak átölelt.

Aztán elmentünk sétálni, s beszélgettünk erről, aminek a részleteibe most nem mennék bele. Részben megértem őt és a hozzá hasonlókat, de nekem Trianon mindig is szívügyem volt.

Anno Jobbikosként én volt a az első a faluban, aki megemlékezést szervezett Trianon alkalmából, meg az '56-os áldozatok emléknapja alkalmából.

Én mindig is vállaltam, s vállalom most is, h fontos számomra a magyarságom. Szerencsére az akkori 16-19-es éveim nacionalizmusát kinőttem, s most már csak egészséges szintű nemzettudattal rendelkezem. A nacionalizmussal ellentétben én hiszek a sokszínűségben a toleranciában, a nyitottságban, békében és szeretetben. Agresszív, rasszista, gyűlölködés és félelemkeltés mentesen. Továbbá elismerem és tisztelteben tartom minden egyes nemzet sajátosságát, büszkeségét. Mindenkinek van mire büszkének lennie.

Hisz a gyűlöletet és az idegenkedést semmi sem állíthatja meg, csak a megismerés és a megértés. (Raana Raan - Csodaidők) 


Június 5 - Péntek;

Kicsit ijesztő, h ezen a héten sehonnan nem hívtak csak ma a nap végén 18 körül beesett egy hívás, s majd hétfőn lesz videós interjú. IT support pozíció.

Este pedig ismét volt egy közös kalandozásunk Gáborral,  ami igen jól esett, mivel március óta nem volt semmi a vírus miatt.

Szo már jól volt mindenkinek ez a cirka "kis" party, ami este 10-től, hajnal 4-ig tartott. Örülök, h meleg vagyok, s imádom, h uni vagyok! 😍❤️😜🍆🍑 Ilyenor olyan szép az élet! :)


Június 9 - Kedd;

Úgy érzem, h a pénteki bulika után mára jöttem csak teljesen helyre. 😁🙄 Gáborral eléggé offon voltunk szombaton, bár így is kimentünk késő délután sétálni egyet a lezárt pesti alsó rakparta, kiültünk a nagy szerelmemre is a Szabadság híd pilléreire (v mire), meg még a Gellért hegyet is megmásztuk, de mire felértünk Gábor már elég morcos és nyűgös lett a fáradtságtól, szo takáztunk haza.

Vasárnap meg Juci barátnőmmel taliztunk, s meglátogattuk a Zuglóban található japán kertet, majd utána én is mentem haza Gábortól. Hétfő, kedd külön, s majd szerdán jön hozzám.

Ma kaptam válasz emailt a várva várt munkaügyben, ahol volt a 3 körös interjú, amelyben azt írták hogy a koronavírusra való tekintettel jó néhány projektük leállt, ami hatással van az én pályázatomra is, s amint több részletet tudnak meg újra előveszik a pályázatokat.

Nem tudom, hogy ez most csak egy kedves lerázós üzenet akarna lenni, v tényleg így van-e, de talán mindegy is. Tény, h az interjún is említették ezt a helyzetet, s hogy ezért is kérnek 2 hét türelmi időt, mert hátha mára már tisztábban látnak, de hát ez van. Sajnálom, mert tényleg szimpi volt a cég.

Ellenben több dolog is történt végre.

Ma volt az IT support interjúm, ami 45 perces volt angolul és magyarul is.

Voltak érdekes szituációs feladatok, de szerintem jól vettem mindent. Az angol interjú előtt megkérdezték, h hányasra értékelném az angolom egy 10 fokú skálán, ahol a 8-tól felfelé már felsőfokúnak számít. 5-6-ot mondtam, mivel sajnos szinte egyáltalán nem használom és nagyon sokat romlott, mióta hazajöttem hajóról.

Jól esett az interjú után, amikor azt mondta, h van az 6-7 is. 1 hét múlva keddig mondták, h visszajeleznek, bár kicsit úgy éreztem, h a minimális fizu igényem, az nekik a max lehetett... 🙄😏

Aztán volt egy másik nulladik körös interjú is, projekt asszisztens pozi, ahol emailben küldtek ki feladatokat és kérdéseket. Azokat megcsináltam s visszaküldtem nekik. Ennél a cégnél van egy olyan gyanúm, h lehet fityesz közeli, szo vannak fenntartásaim...😏

Holnap meg egy full angol interjúm lesz egy angol céggel, akik androidos mobil játékokkal foglalkoznak. Ettől a teljesen angol interjútól erősen tartok, mert egy magyar és egy brit csóka lesz az interjúztató, s hát nincsenek jó tapasztalataim a brit akcentusokkal... 😁🤨🙄

Bár 2 hete is volt ugye egy ilyenben részem, ahol a második kör az csak angol volt, de az legalább magyar csávó volt, s érthetően beszélt, nem volt semmi akcentus miatti értetlenkedésem.

Mondták, h 1 órásra számítsak. Oh mondom OMG! 1 órán keresztül angolul?! Szétfognak szedni! 😱😕 Megfordult a fejemben, h lemondom, nem égetem magam, de aztán jobban belegondoltam, h nem kéne egyből beijedni, s megfutamodni. Meg kell próbálni. Azzal nem veszítek semmit.


Június 10 - Szerda:

11 óra után már full idegbe készültem, s vártam, h dél legyen, s elkezdődjön az angol interjú, amikor a sláger fm-en felcsendült ez a szám. Annyira jól esett, h kiszakadt belőlem egy hangos nevetés, ami picsogásbaba ment át! 🙄😅✌️
De azért nagyon jólesett, s hálás voltam, h a lehető legjobbkor jött ez a szám. 😊

Amúgy úgy érzem, h ezzel a pozival már erősen a határaim feszegetem, s lehet sok nekem. Nem tetszik, h nincs semmi elő interjú magyarul, amin feltérképezik, h tényleg alkalmas vagyok-e erre, s csak akkor küldenek tovább a kövi interjúra, hanem egyből bumm bele egy brit faszival....

Egyszer volt csak ilyen velem, amikor a hajóra mentem interjúzni. Mondjuk akkor is teljes stresszben voltam.... 😕

+ Szerintem most kicsit kijött belőlem az elmúlt hetek munkakereséseimmel kapcsolatos általános stressz.

...

Túl vagyok az angol interjún. Úgy éreztem, h jól ment. Minden okés volt.  Értettem mindent, meg tudtam is válaszolni mindenre. Nem volt nehéz. Ők is többet kérdezgettek a hajós tapasztalataimról, élményeimről. Érdekelte őket (is) a téma. 😁 (A legtöbb interjún elidézünk ezen témában jó néhány percet.)

Kb 1 órás volt. Mivel telefonos játékokkal foglalkoznak, így lejátszott 3 különféle játékot és azokat kellett véleményeznem, h kiknek szólhat, milyen játék lehet, mi a véleményem a játékról s a lejátszott videóról. Itt is majd az angol lenne a munkanyelv.

Jövő hét szerdáig visszajeleznek, s ha tovább jutok, akkor lesz a HR-essel is egy interjúm, mert itt és most inkább a szakmai részét mutatták be, beszéltük meg. Az angol főnkkel és az egyik magyarországi fejessel. Mondjuk az fura, h itt fordítva csinálták a sorrendet, mint általában szokták. Mert először a hr-es szűr elő, s ha megfelelsz, akkor engednek tovább a szakmai interjúra...

De megtanultam a 3 körös jó hangulatú, sikeresnek vélt interjúból, h attól még, h jónak érzem az interjút, az nem jelent semmit, hisz több százezren keresnek most munkát és s könnyen találhatnak nálam jobbat, vagy kevesebb fizut kérőt. Sőt! A kettőt egyben is találhatnak, szo nem egyszerű.... :/ :S

Szóval a következő héten 2 helyről várok visszajelzést, de örülnék, ha hívnának még interjú ügyben is legalább 1-2 helyről. Eddig május 6-tól számolva kb; 180 helyre jelentkeztem. Az azért elég durva, és sokat mond a jelenlegi munkaügyi helyzetről, h csak 3 említésre méltó interjúm volt eddig nem?....

Nah! Ennyit az elmúlt hetek történéseiről.

1-2 hét múlva majd ismét jelentkezem.

Csók! 😘

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Az előző részek tartalmából;

(Igen. Tudom, h erre a számra táncoltak a srácok a Feketék fehéren című filmben. ;))

Az elbocsájtásom utáni két hétben eléggé változó volt a hangulatom, de ahogy telt az idő, s szép lassan nőtt a szimpatikus, megpályázott álláshirdetések száma, úgy kezdtem elengedni az előző munkahelyem.

A cégnél töltött utolsó hétben már nagyjából tisztázódott, h a kollégák és a munkakörnyezet meg persze a fizu hiányozni fognak, de maga a munka nem fog. Annyira technikai jellegű meló, h hiába volt a meetingek memójának elkészítése, termékek, rendezvények marketingje, és még egyéb dolgok elintézése a feladatom, azért csak kell minimum műszaki érdeklődés ebbe az irányba, ami nekem nem volt meg. (Kamerák, és mindenféle műsorkészítéshez tartozó dolgok, hardverek, kábelek, kellékek.)

Szóval szépen átlendültem a kezdeti "gyász", szomorkodásból, az előre tekintésbe, reménykedésbe. Hiszem, h minden okkal történik és épp itt volt az ideje a váltásnak.
Örömmel és hálával tekintek erre a munkahelyemre is, s úgy érzem készen állok a következő kihívásokra, fejlődésekre. :)

...

Állláskeresések és angol interjúkra való készülődések közti szünetekben, kikapcsolódásként, feltöltődésként azzal foglalatoskodom, hogy pl; ablakot pucolok, függönyt mosok.
Jobb szeretem a szép apránként step by step módszert, mint mondjuk az anyám féle 1 nap alatt csináljuk meg és A-tól Z-ig nyaljunk át pöpecre mindent. Kivagyok az ilyen nagy felfordulásos takarításoktól!

Szépen naponta megtisztítom az egyik szoba ablakát, majd a másikét, majd a harmadikét. Ugyan így egyik nap az egyik függönyt mosom ki, aztán másikat, harmadikat, negyediket.

A negyediknél függönyt is cseréltem, mert a nappaliban spagetti függöny van. Télen fehér színű, mert az világosabb, nyáron pedig világos barna színű.  Szo napi 20 perc molyolás tök jól esik. + Külön jó érzés a látványos eredmény, a megszépülés, tisztulás. :)

Május 12 - Kedd;

Elkezdtük nézni a POSE második évadát.

Amilyen szépségessss volt az első évad zárása, olyan jó volt a második évad nyitása. Látszik, h több pénzt kapott, jobb a minősége. S azok a zenék! OMG! Bömbölt a TV! 😅 Amúgy nekem ez a sorozat a Trónok harcával van együtt a dobogó legfelső fokán! Annyira a szívembe lopta magát, h nagyon! 😍❤️🏳️‍🌈

...

Felmerült a szoba kiadásának gondolata, de azt inkább csak a legszükségesebb esetben használnám. Lényegében két szobám van most amit aktívan használok, amiből az egyiket felkellene adnom. Mert a nappali is a szobám lett. Délkeleti fekvésű a lakásom, s a nap első felében a nappaliban vagyok, a nap vége felé pedig a saját szobámba. Szo vonulok a nappal. 😁 Persze a bérlő lehetne az üres harmadik vendégszobában, de....... ne legyen! 😅

1 opcióra vagyok nyitott, h Juci barátnőm költözzön hozzám, mert róla tudom, h nem csak magára, de környezetéra is odafigyel és rendet tart maga körül.

Május 17 - Vasárnap;

Éppen úton vagyok hazafelé. Igaz bevagyok csiccsentve, de most nagyon jól érzem magam. 😁 Lehet, h pont ezért, but who cares???

E héten nálam voltunk Gáborral. Ma délután bementünk hozzá, aztán taka Deákra, találkoztunk Juci barátnőmmel.
Pia, cigi, barátok! Istenem! Úgy kellett már ez nekem! Olyan jó volt. Már nagyon várjuk, h menjünk Agárdra zülleni, ahogy szoktunk minden nyáron!

Jó volt iszogatni, csacsogni, fürdőzni a napsütésben! Pedig majdnem nem lett semmi, mert a nap első felében esős, borongós idő volt.

Most hazafelé meg a '80-'90-es évek zenéit hallgatom. (u can't touch this, pump up the jam, bad girls, I wanna dance with somebody, Vouge) Olyan jó lelki fröcsi! Nem tudom miért, de ezen kor zenéitől számomra a szabadság, boldogság érzete tölt el. Lehet, h mert anno anyumban, majd a gyermekkoromban ez a feeling ivódott belém? Fasz tudja! 🙄 De tény, h jól eső lelki fröcsikék ezek nekem.😊✌️

...

Jövő hét közepén lesz a 31. szülinapom. Egyik nap ezen meditáltam egy kicsikét. Milyen érzéssel tölt el ez engem?
Sokáig nem jött semmi érzés, semmi válasz, de aztán pont ez döbbenet rá arra, h basszus! Minden úgy jó nekem ahogy van! Nem siratom a fiatal éveim, hanem örömmel, hálával, nosztalgiával gondolok rájuk vissza. Minden úgy jó ahogy történt! Semmit sem változtatnék meg! A jelenért is hálás vagyok, mert mindenem megvan.

Jóóóó! A sok milliók még nincsenek, nem nyertem még a lottón, de dolgozom az ügyön! 😅

Nah, de amúgy komolyra fordítva a szót, nem panaszkodhatom. Örülök és hálás vagyok, h van kellő egzisztenciám és egészséges vagyok! Ez a legfontosabb! Amit köszönök is! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! ❤️🙏👼

Egyedül a jövővel kapcsolatban van egy kis szomorúság bennem, mert tudom, h több halál lesz ebben az évtizedben a családban/rokonságban.
Ez elszomorít, de ugyanakkor tudom azt is, h el kell fogadni, ez az élet rendje, s nekik is így lesz jobb. Annyi idősen már ők sem akarnak élni. Hangoztatják is, s meg is értem.

Szo jah! Leginkább békét, és hálát érzek születésnapommal kapcsolatban.

Gábor zizegett, h jaaaj mit vegyen, de egyből le is állítottam, h semmit, mert egyrészt nem vagyok már gyerek, akiknek venni kell valamit, másrészt meg nem vagyok egy ajándékozós típus, s ugyan így vagyok magammal szemben is, h nekem se vegyenek semmi faszságot!

Erre mondta, h de h az meg úgy milyen?

Mondom olyan h a kerek 30ra is az volt a kérésem, h senki semmi felhajtást, mert nem szeretem! Kellemetlen a központban tetszelegni.

Mondom úgy is megyünk május utolsó hétvégéjén hozzátok, majd akkor max egyik étterembe meghívsz, s az nekem tökéletes lesz.

Jah! Igen! Szo 2 hét múlva megyünk Debrecenbe s bemutat majd a családjának! Durva mi?! 😁
Belegondolok, h h indultunk; szexpartner, állandó szexpartner, barátság extrákkal, nyitott kapcsolat, s piff anyukám! Már 8 hónap elreppent, s megyek bemutatkozni a familinak, h hello-szia! Ahhoz képest, h nem kerestem kapcsolatot... 🙄
DIIIIK TEEEE! 😁💁‍♂️

3-4 napot ott leszünk, meg elmegyünk a Hortobágyra iiiis! Várom már, mert még sose voltam, se Debrecenben, se Hortobágyon.
Abban már biztos vagyok, h gulyás leveset fogok enni, vörösboros marhapörit nokedlivel és kovi ubivaaaaaal!❤️😍🤤 WAAAA! MEGŐRÜLSZ-MEGVADULSZ!!!

Jóu lesz!
Nah! Takázom aludni, álmi vagyok.

Majd jelentkezem. Remélem kövi alkalommal fogok tudni mesélni már interjú ügyekben... 😊


Csók! 😘

Rion

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

POSE

(A bejegyzés spoiler mentes.) 

Az első évad hatodik része után (Love is the message) úgy érzem, h ki kell írnom magamból...

A korábbi részeken is pityeregtem, de ezen a részen kb 6 zsebkendőt sírtam el... 🙄😥

Nagyon jó sorozat! Nagyon szeretem annak ellenére is, h engem érzelmileg eléggé felkavar szinte minden rész. Mindig mutat, illetve tanít valami újat.

Megmondom őszintén sok infóm nem volt eddig erről a világról, s például nekem nagyon sokat segített minden rész, h megértsem ezt a csoportot. A negyedik részt (Fever) többször megállítottam, s hangosan gondolkodtam Gábor előtt, aki segített feldolgozni, h akkor hogy is van a szexuális életük, meg h mennyi féle ember van, s nekem nem volt könnyű ezt megérteni elsőre, h heteró a pasi, s tudja h valójában (még) nem egészen nő a nő, akivel van, sőt! Még izgatja is, h a nő lába között fasz van, ugyanakkor a transzexuális meg undorodik a saját farkától és utálja, ha pl leszopják. Nekem ez olyan whaaaaaaat és brrrrr volt. 😫

Szo sokat tágított a komfortzónámon. Eleinte többször feszengtem. Sajnálom, h olyan szegény körülmények között éltek, ugyanakkor pl a családi hátteret tökre átéreztem, ami miatt szintén többször pityeregtem, mert azért nekem is sok hosszú év kellett, h anyámmal kibéküljek, s azért még a mai napig vannak vitáink.

Feszültem még a szexualitáson, meg a plasztikás, nemi átalakítós részeknél. Nah meg szintén a negyedik részben többször volt tűs téma, én meg tű fóbiás vagyok, s egyszer majd kiégett a szemem s hangosan felüvöltöttem, mikor későn kapcsolatam, s azt láttam h szúrják a tűt!

Általában az ilyen érzékeny részeket kiszoktam takarni a kezemmel... 🙄

Tetszik még az is, h igazi transzexuálisok játszanak benne, s hogy a sok felszínesség között mennyi mély és intenzív érzelmek találhatóak.

Imádom, ahogy vonulnak, előadnak, beszélnek, osztják egymást! 😁😅❤️

Nah meg a 80 évek zenéi?! Imádooom! 😍❤️

Mióta nézem, azóta csak ezt a playlistet hallgatom. ❤️

Számomra annyira magával ragadó ez a sorozat/világ! ❤️😍

Szóval részemről erősen ajánlott kategória!

Mondhatni;

10! 10! 10! 10! 10!

THE CATEGORY IIIIIS;

LIVE! WORK! POOOOSE! 

❤️👑🏆💃🕺🤴👸👑🏆❤️

😘😘

Az előző részek tartalmából:

Kb már tavaly nyár óta éreztem, h valami hiányzik az életemből. Egyfajta ürességet éreztem, amin nem javított sem a nyári kalandozások, se az új munkahely, se a Norbival való kapcsolatunk lezárása, sem az új kalandok, sem az új nyitott kapcsolatom. 

Aztán januárban volt egy álmom, h megnyertem a lottót, s elkezdtem lottózni. Sose lottóztam. A hülyék adójának is hívják. Hívják! Leszarom! Még mások elisszák, elbulizzák, elutazzák, elszórakozzák a pénzüket, addig én megadom magamnak a lehetőséget a nyerésre. Szeretnék több lakást venni, céget alapítani s ingatlan businesst indítani, amit 2 fő tevékenységi területre osztanék;

- Lakások rövid (Airbnb) és hosszú távú kiadása.
- Illetve vidéki kuckók, menedékek, nyaralók (pl modern konténer lakások) üzemeltetése, kiadása.

De elsősorban saját részre szeretnék egy belvárosi lakást.
Gáborral voltunk is megnézni egy általam nagyon vágyott tetőtéri, teraszos lakást, de ahhoz kellene + pénz, h magamévá tehessem. 😁

Elgondolkoztam azon is, h tudnék most is a jelenlegi lakásom bérbeadásával + hitellel amit +/- 10 alatt kifizetnék. De inkább még kivárok. 

...

Észrevettem magamon, h a 25+, de inkább a 30+osok jobban bejönnek nekem. Valószínűleg azért, mert mostanában csak 30+osokkal voltunk és nagyon jók voltak. Tapasztaltabbak, gátlástalanabbak, nem annyira problémásak/körülményesek, töketlenek mint a fiatalabbak. Persze az is lehet, h csak szimplán én vagyok olyan szerencsés, h olyanokkal ragadtunk össze, akik éppen olyan nasty fiúk, mint én és hasonló...  ... mmm... ...dolgokban vagyunk érdekeltek. 😁😜

...

Gáborral megnéztük a Jojo nyuszi című filmet. Kis cuki film. Szeretem az ilyen filmeket. Eleinte vicces volt, de az anyjával történteknél már elkezdett durvulni a helyzet, s amikor már harcoltak a városban ott nagyon eltört a mécses. Bőgtem, mint a kurva élet. Nagyon felkavart az, h ez a valóságban megtörtént, s tényleg h manipulálták az embereket, s h ez van manapság is.

Miközben sírtam, Gábor észrevette, mert annyira rázkódott a szék a zokogásomtól, meg észrevette, h zsebkendőbe temetem az orrom, arcom, mert annyira folytam. Próbált simogatni, de ellöktem, h hagyjon, s ne is nézzen rám. (Aztán emiatt is szarul éreztem magam, h így reagáltam le a kedveskedését.) Hálás voltam, h leghátul és legbelül a fal mellett ültem. Próbáltam annyira belesüllyedni a székbe, amennyire csak lehetett.

Nagyon felkavaró volt látni, h küldték halálba a gyerekeket, a fanatizmus. Düh is kavargott bennem, h már csak ezért is küzdeni kell a szélsőségesek ellen!

A főszereplő emlékeztetett továbbá a gyermekkori énemre is. Igaz én 16-19 évesen voltam ilyen kis butuska Jobbikos. 🙄😕 Hálás voltam azért is, h kigyógyultam abból, s h az vagyok aki.

A zenék nagyon jók voltak. Utána még hallgattam Spotify-on a film zenei albumát. 😊

Szóval nekem nagyon tetszett a film. Ötből ötös. Ajánlom figyelmetekbe.


Március 6 - péntek:

Megkérdeztem a kollégákat, h benne lennének e a csajok megajándékozásában nőnap alkalmából, begyűjtöttem tőlük a pénzt, s vettem nekik szép cserepes virágot a Fehérvári úti vásárcsarnokban, s reggel pedig körbe mentem egy kollégámmal s átadtuk nekik.

Jó volt. Örültek neki nagyon, s én is örültem, h örülnek. 😊

Amúgy tökre úgy érzem magam, mintha átmenetileg lennék csak itt. Lehet azért érzem ezt, mert nagyon szeretném megvalósítani a saját ingatlan businessem. 😁 Sokat gondolok a terveimre, vágyaimra...


Március 7 - szombat:

Elutaztam vidékre a szülőkhöz. Kora reggel mentem, este jöttem.
Ahogy öregszem, úgy egyre inkább fontosabb számomra a nyugalom és a kényelem. Tiszta nyűgként élem meg, h tömegközlekedéssel utazzak vidékre. Érdekes, h még Pesten tömegközlekedni tök természetes és szeretek, addig vidékre való utazás, az púp a hátamon.

Jó lenne ilyenkor kocsi. De arra felesleges, h negyed évente egyszer vidékre utazzak vele. A városban nem szívesen vezetnék. Városba inkább motort vennék, csak ahhoz meg elkell végezni + motoros jogsit a kocsis jogsi mellé.... :/


Március 18 - Szerda:

Itthon vagyunk nálam Gáborral. Ő már márc 16 hétfő óta home officeban van, én pedig 17-től dolgozom itthonról.

A home office megkapása sajnos nem olyan érzésekkel járt, mint amit vártam. 27-en dolgoznak a cégnél, ahol szinte mindenki kocsival jár. 2-3 ember van csak - köztük én is - aki tömegközlekedik, de azokat is bevitték a környéken lakó kollégák, mert azt kérték, h ne használjunk tömegközlekedést.

Kedden szar volt eljönni melóból.  Vártam, h home office-ra átálljunk, de eléggé szomorú voltam a bejelentés után. Mindenki elkezdett szedelőzködni pakolni, egeret, billentyűzetet, monitort, ami kell az otthoni munkához. Olyan feelingje volt az egésznek, mintha evakuálnák az épületet. Meg többen búcsúzkodtak. Nem tudja senki se, h mikor látjuk legközelebb egymást. 

Ez szar volt. Hiába, h én vagyok itt a legújabb a cégnél, de amikor a meetingen mondta az egyik igazgató, h hiányozni fogunk neki, akkor ott én bekönnyeztem, hiába h tudom, h nem rám gondolt, mert nem ismerjük rég egymást, de ott és akkor pofán baszott az érzés, h basszus azért csak szeretek itt dolgozni, még ha nem is érzek mindig így, s szeretem a kollégáim, még akkor is ha sokat nem tudunk egymásról, de kedvesek velem, s tobbük felől érzem h komálnak. 

Kedd reggel egyik kolléganőm hozott be, meg vitt is haza, s amikor beszálltam a kocsiba, s láttam a többieket cipekedni, pakolni, s mi elhajtottunk a parkolóból, ott nagyokat nyeltem, h ne sírjam el magam. Az tényleg  olyan volt, mint a filmekben, amikor evakuálnának. Rossz volt.... 

Amúgy élvezem az itthon létet. Reggelente idesüt hozzám a reggeli nap, amit nagyon szeretek.

Nyáron én nem igazán lehetek napon a vitiligóm miatt (festék/pigment hiányos vagyok az arcomon és a hátamon)  így számomra ez a gyengébb kora tavaszi/késő őszi napsütést ami csak megengedett.

Nekem sose okozott gondot az itthon maradás, mivel szeretek itthon lenni. Szerintem a karantén inkább azokat viseli meg, akik extrovertáltak, s szeretnek menni zsizsegni s állandóan v gyakran bevan sózva a picshájuk. Én szeretem, h kuss és nyugi van  XD 

Aggaszt viszont, h egyre több ismerősöm fb oldalán látom, h melót keres. Sokan és egyre többen veszítik el munkájukat, s a kormány is bejelentette, h több 100.000-es elbocsájtások várhatóak.

Meg hallani olyanokat is, h valószínű, h nyárig elfog húzódni ez az egész. Még az optimistábbak is azt mondják, h minimum május végéig biztosan.

Én 2-3 hétre gondoltam csak.... 

Gáborral alig mozulunk ki. Kb csak 2 naponta, mikor lekell menni a boltba pékáruért, tejért, stb...
Mondjuk nálam 60%ban tele a raktáram. S pénteken is jön egy 38.000-es rendelés a Tescotól, de azért ugy vagyok, h ha elmegyek a boltba akkor veszek még +ba fogyó dolgokat. Lisztet egyáltalán nem vettem, mert nem tudok sütni, főzni. Sok liter tej, víz, üdítő van vettem és még veszek. Meg pár mirelit cuccot, konzerveket, tasakos leveseket. 

Ezen a héten nálam lakik Gábor. Jövő héten én megyek hozzá.... 

Hát.... Nem tudom h fogom bírni, mert annyira nem szeretek nála lenni... Nem tudom miért. Annyira nem érzem ott a feelinget. Meg rühellem a felső szomszédját, akiket Godzilláéknak hívok. Igazi elefántok! Barbárok! Ezeknek tanyán kéne lakni! Semmi kifinomultság nincs bennük!

Szo az esetek 90%-ban Gábor van nálam. Meg Ő amúgy is szeret itt lenni. Szóval valszeg csak pár napot fogok majd bírni nála. 

Nah! Ennyike!

Bízzunk a legjobbakban! Reméljük mihamarabb elmúlik ez a katasztrófafilmekbe illő élet, s h mihamarabb elutalja a sok százmilliós, v milliárdos pénzem a szerencsejáték Zrt és belekezdhetek a saját ingatlan businessembe. 😅😁😊✌️

Vigyázzatok magatokra, tartsátok be az utasításokat, informálódjatok hivatalos forrásból.

Peace & Love

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Hazafelé a világ végéről"

1;

Gondolat;

"Az élet célja az önfejlesztés. Hiánytalanul megvalósítani a természetünket - ezért vagyunk itt mindannyian." - Oscar Wide

"The aim of life is a self-development. Fully realize our nature - therefore we are all here."


Március 16: Új-Zéland; Dunedin;

Akkora volt a köd, h nem tudtunk kikötni.
Egy méterig nem lehetett ellátni, s habár délután kettőig álltunk a semmi középen, közel a porthoz, remélve, h feloszlik a köd, de ennek hiányában elindultunk utunkra korábban.
Mondjuk én nem is bántam. Vidéki kisváros csak. Úgyis csak netezni mentem volna ki.
Így legalább voltam a gymben, írtam, olvastam, elrohant pik-pakk az a fél nap szabadidő.


Március 17; Új-Zéland; Akaroa;

Hűvös, szeles idő volt, bár késő délutánra kisütött a nap, de én addigra szarrá voltam már fagyva. Nincs semmi meleg holmim, mert hát "nyaralni jöttem", szo a két pulcsival elvoltam az elején, de mivel végig a szabadban neteztem, így néhány óra után már elkezdtem átfagyni.

Új-Zéland már csak a dimbes-dombos tájai miatt is szimpatikus.
Erről az jutott eszembe, h valamikor tavasszal, v az ősszel majd elkellene látogatnom Írországba is. Nem voltam még ott, de európai országok közül szerintem írország i leginkébb hasonlatos zélandhoz.


Március 18; Új-Zéland; Wellington;

Utolsó állomásunk új zélandon nem egy nagy durranás ez a főváros.
Viszont végre érzem, hogy egyenesbe jöttem, megvan az összhang megvan a balansz, értékelem azt hogy itt vagyok. Megélem a jelent és azon vagyok hogy élvezzem minden egyes pillanatát a hajós életnek, ami valószínűleg az utolsó.

Kellemes szeptemberi illetve a májusi idő van. Árnyékban kissé hűvös, a napom pont jó. Egyedül barangolok egész nap a városban.
Élvezem hogy egyedül vagyok nincsen rohanás, olyan tempóban haladok ahogy én akarom, azt nézem meg, amit én akarok, annyi időt töltök el egyes helyeken, amennyit csak én akarok.
Nagyon sokat gondolok Gee-re... Gondolatban velem van, s elképzelem, ahogy nézelődne ő is itt mellettem, s élvezné az ittlétet. :)
Most épp a főváros központjában vagyok, ami olyan mint Budapesten a gödör/akvárium.

...

Gee-vel való egyik beszélgetésünk alkalmával feljött a változás témaköre. Ő csak megemlítette, h olyannal foglalkozik mostanában, ami nagy örömöt okoz neki (sütés, főzés), s eddig nem igazán volt így vele.
Nah ezzel "megihletett", csak úgy elkezdtek száguldani a fejemben a gondolatok, h velem ez hányszor történt, mennyi változáson mentem már át, s milyen érdekes, h szinte minden évben történt velem valami komolyabb "sorsfordító" változás életemben. Konkrétan azóta, h betöltöttem a 18-at.

18-19 éves korom között a főiskola, új, szabadosabb világ hatására elkezdődött bennem az életem egyik alappilérjének változása. Az h nagyon lassan, de elkezdtem belátni, h én meleg vagyok, s ez nem csak egy ideiglenes dolog, ami majd elmúlik, s nem csak azért érdekesebbek számomra a fiúk, mert jól öltözködnek meg ilyenek... :D

19-20 éves koromra felkerült az i-re a pont. Elfogadtam másságom, ami nagggyon nem volt könnyű.

20-21; felkerültem Pestre. Az álláskeresés viszontagságai. Szakmában (Intézményi kommunikátor - irodai asszisztens) nem sikerült elehelyezkednem és az első munkahelyem (H&M) áltla okozott sokk és öröm, h mennyi meleg van, s h ez tök normális és elfogadott, s felvállalható! :D + Itt jött az első szerelmem, (Ricsi - a "spanyol" fiú) akivel kb 6 hónapot töltöttünk együtt. Illetve az első zuglói albérletemből beköltöztem a hatodik kerületi Ó utcába. Ezen korom egyik felét Ricsivel töltöttem, a másik felét pedig "szabadúszóként" éltem - "rendesen" - az életem. :)

21-22; Munka, albérlet és párkapcsolati változások. Átmentem a Pull&Bear-hez dolgozni, valamint  jött a második szerelmem; Bálint, kivel szintén hat hónapot töltöttem együtt,  de annyira erős köztünk a kapocs, h a mai napig tartjuk a kapcsolatot, s számíthatunk egymásra, ha valami történik valamelyikünkkel. Aztán jött Norbi.

Majd;

22-23; Melóváltás. Szintet léptem. Bekerültem a luxus márkák világába az Empirio Armanihoz. Nagy volt az öröm és a büszkeség.

23-25; a magyar tulajdonú Armani bezárt sajnos, de felvételt nyertem a nyitás előtt álló Il Baciohoz. Nagy volt itt is az öröm. Életem legjobb munkahelyének tartom számon, ahol sok jó embert megismertem, s többükkel a mai napig tartom a kapcsolatot, s néhányukkal pedig szoros baráti kötelék alakult ki köztünk.

25-26; Bezárt sajnos a Bacio, viszont voltam.olyan szerencsés, h engem szemeltek kik a Monclernél az elmenő kollégájuk pótlására. Kellemes egy évet töltöttem itt el.
26-27; 2016 júniusában elkezdtem a hajós életem, ami teljesen megváltoztatott...
27-28; 2016 Novemberében szétmentünk a Norbival. Végetért az eljegyzett öt éves kapcsolatunk. Egy korszak vége.
Karácsony után elkezdek ismerkedni Gee-vel. 2017 január másodikán tisztázzuk, h akkor mi most együtt vagyunk, s negyedikén jön két üzenet - egy a head offictól, s egy a manageremtől - h visszamehetek a Queen Victóriára... Kibaszott nehéz, és fájó döntést hozván nekivágtam a második hajózásomnak ami egy (fél) világ körüli utazás.

28 - Májusban befejezem a hajózásom, aztán vágyim, reményeim szerint összejön majd az Aldis üzletvezetői pozi, s elkezdthetem a vega/vegán életmódom, s 28 évesen már egy teljesen új életet, korszakot kezdhetek meg otthon.

...

Korábbi bejegyzésemben említettem, h minden nap felsorolom, a háláim, s s kivánságáim. Nah ez a kívánság lista bővült a Momentum sikerének, céljainak elérésével. Kívánom h ne csak nálam következzen be a változás, de legkésőbb 2018-ban Magyarországon is.

...

Még csak Március 20 van, de kiszámoltam előre már két napja, h sajnos Los Angelesben IPM (hajó szolgálatos) lennék, azaz nem hagyhatnám el a hajót!

Na hát ebben nem akartam belenyugodni, így bepróbálkoztam mindenkinél, akinél lehet, h cseréljenek velem, s végül az utolsó esélyesemnél összejött!
Egy mexiki lány. Ő Honolulu-n lett volna IPM, de így én leszek.
Nem bánom, mert másnap egy másik hawaii szigeten kötünk ki (Hilo) szo így Hawaii-t se fogom kihagyni. :D
Mondtam neki, h te a szomszédban laksz. Bármikor átugorhatsz oda, de én meg a világ másik felén lakom s valszeg most leszek ott elöször és utoljára! :D

Kért gondolkodási időt, de másnapra, azaz ma igent mondooott!!! :D

Úgyhogy bódottág van! :)

...

Egyik reggel, miközben majszoltam az angol reggelim, s pont a sült beacont ropogtattam, egyszer csak belém hasított a gondolat, h holnaptól nem eszek többé reggelire húst!
Ha májustól átakarok állni a vega/vegán életmódra, akkor nem árt egy ilyen apró lépessel megtámogatni.
Mondjuk azt már eddig is csináltam, h nem minden nap ettem húst.

...

Az egyik fülöp (filippínói) fodrászom - mert, h kettő is van - bejött az üzletembe (book shop) merthogy olvasó lámpát szeretne. Miközben megmutattam neki a választékokat, cseverésztünk, ahogy minden vendéggel szokás; h vagy, mizujs, milyen az idő, h telik a napod, mikor csatlakoztál, meddig utazol velünk bla-bla-bla.
Aztán mikor megtaláltam számára a legmegfelelőbbet amit kereset, s átnyújtottam neki, mondta, h szuper, jó lesz. Kell neki, mert esténként bibliát olvas!
Na, akik ismernek, elképzelhetik a szitut...

A szememim kimeredtek, s kiült az arcomra a;  "Jééééézus" döbbenet.
A srác persze ezt látta, s ismer, s tudja h mizu, s elkezdett nevetni, s megveregetett a felkaromnál, h ne aggódjak, ő nem az az elvetemült fajta...

Hát nekem csak egy béna erőltetett visszanevetés sikeredett csak, ami egyfajata; "Aha! Oké!" válasz volt.

Elgondolkoztam, h ezek után nem megyek hozzá, de ő jobb fodrász, mint a másik, ráadásul ugyan azért a pénzért nyak és váll masszázst is ad a hajvágás végén, ami kurva jó, főleg nekem, mert mindig pont azokon a területeken szoktam fájni, s szorulnék masszírozásra.

Továbbá elgondolkoztatott, h csak azért, mert bibliát olvas, nem kellene így elítélnem, s beskatujáznom... ...öööö... aha... igen... ...Hát ilyen téren még fejlődésre szorulok...

...

Az egyik lakótársam elköltözik a lakásomból, ami nagy váratlanul ért, s eléggé felborzolt lelkileg. Nagyon nem jól jött.

Egy stabil pont volt nekem legalább a lakás. Nagy megnyugvás volt, h barátaim élnek a lakásomba, akiket ismerek. S így most egy eléggé nagy roggyanás történt.... Egy újabb elválás, egy újabb változás....
Meló előtt reggel ért az üzi, s eléggé zaklatott állapotban dolgoztam le a délelőttöt. Szünetemben végre alig vártam h egyedül lehessek a kabinomba s rendezzem soraim. Elöntöttek az érzések, jól kibőgtem magam. Naggyon meglepett ez az egész, h egy ilyen általános semmis kis dolog milyen mély érzéseket tud felszínre hozni...
Szembefordultam hát az érzéseimmel s elkeztdem feltérképezni, h konkrétan mi a fasz bajom van?!

A lényeg, h ez a szitu emlékeztetett a novemberben bekövetkezett változásra, s ugyan úgy a bizonytalanságba, a kétségbe "lökött", mint egy kényes, taknyos kiskölyköt, aki egyből elkezd sírni, h; "már megint miérééért?!"

Megint kurvára egyedül vagyok, az otthoniak közül nincs senki körülöttem akire számíthatnék, nincs kihez mennem, nincs aki mellett megnyugodhassak. (Akik meg vannak, azok a világ másik felén.) Haragudtam, h retkes faszé jötttem vissza?! Ezé, h kikészítsen megint?! Nem volt elég múltkor?!

Meg, h ó de jóóó! Ezaz! Mi a faszom jön még?! Nagggggyon hiányzott, s jókor jött ez is!

Haragudtam magamra, h egy ilyen dolog ennyire tacsra tud vágni, s h mennyire szánalmas vagyok!

Aztán meg, h na ez kurva szar hozzáállás, s pont h ezen kellene változtatnom, s nem így érezni, nem így tekinteni magamra, mert lehet azért is kapom ezeket a szitukat, mert ilyen szarul kezelem, s meg kell végre tanulnom helyesen cselekedni!

Szo hagytam, h kisírjam magam, had jöjjön ki, aminek jönnie kell...
... Utána sokkal jobb is lett.

Aztán a érzelgősség után lelkileg ismét lábra álltam, s előre tekintettem. Majd lesz ami lesz, s majd jön aminek jönnie kell. Minden okkal történik..

S ezúton megosztanám egy szép idézetet, amit egyik kedves barátom küldött nekem;

"A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk."

"Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk."

...

Nem tudom h minek tudható be, de mióta elhagytuk zélandot, azóta szokásommá vált, h minden este tusolás után meghallgatom a kék duna keringőt! :D

Jóu va' Rionkám! Köszönjük! :D

...

Amikor passanger drill van - azaz beszállás után elmondja a hangosba a kapitány a fontos tudnivalókat mi pedig elmutatjuk az utasoknak, h vész esetén mi a teendő - akkor mi a kollégákkal minyonoknak hívjuk magunk, mikor mentőmellényben vagyunk.
Gyakran úgy is mozgunk, szaladgálunk, s hasonló halandzsa nyelven pofázunk. :D
Nagyon vicces.

...

Minden egyes alkalommal, mikor a kajákhoz érek a menzán, mindig felerösödik bennem a belső hamg, amely azt mondja, h; "Ne egyél húst! Ne egyél húúst!"
Csökkentettem ugyan a hús bevitelt mert pl reggelire s vacsorára egyáltalén nem fogyasztok már, de az a baj, h olyan itt a felhozatal, mint anno vidéken. Húst-hússal... :S :(

De am valami tuti van velem, de még nem tudom h mi, mert amikor eszem is a húst, mostanában v kaja közben, v után hányinger jön rám.
Ha közben jön rám, akkor pár rágás közben jön rám, s volt már olyan is felálltam, s elvonultam egy szalvétába kiköpni. (Undi tudom. Sorry.)

Szo nem tudom ezt hová tenni...

...

Március 23; Sea day - A semmi közepén;

Nem tehetem meg, h nem megyek el partyra! Nemet mertem mondani a csajok kérdésére, h megyek e a partyra, s szinte egyszerre "huuu"-ztek fel, s sorra támadtak nekem, h "Gee!!!" Mi az h nem jössz?! Gee!! Jönnöd kell!! Mindenki jön!

(Mindenki alatt azokat a kollégákat kell érteni, akik mindog mennek bulizni, s úgymond party teamet alkotunk. Tehát. A kollégák fele.)

Am jókat partizunk mindig. Szeretem, h ezek igazi partik,s nem.olyanokbmint az otthoniak.

Itt felhőtlen, felszabadult partik vannak, még otthon kissé merev, magamautogatós, öntelt páváskodás megy.

Tisztelet a kivételnek, de otthon egyszer nem buliztam ilyen jól az elmúlt 27 évem alatt, mint itt. Otthon a saját iszogatós esték szoktak hasonló jól sikerülni. :D

Immmádok pl a gödörnél a fűben gengelni a barátokkal a nyári csillagos ég alatt! 😊❤

...

A horvát kabintárasamat mostanában egyre kevésbé tolerálom.

Irritál az a barbár erőteljes, agresszív beszédstílusa! Folyton úgy beszél, mint aki felvan háborodva! Én meg csak közben nézem, nézem, s azt mondogatom magamban, h türelem, tolerancia, türelem, tolerancia, türelem, tolerancia...

Felesleges mondani neki, h nyugodjál le a picshába, mert nyugodt, s  nem tud(!) normál hangnemben beszélni!

...

A fidesz rendszer most olyan, mint a középkorban az egyház.
Sötét, elnyomó, korlátolt rendszer, de hiszem, h idővel levedli magáról a társadalom!

...

Basszus!
Hiányzik Magyarország!
Egyrészt h a lehető legtávolabb voltam otthontól, mikor ezzel szembesültem.
Másrészt láttam h milyen jólét és boldogság van Zélandon és Ausztráliában. Aztán rájöttem, h negatív a hangulat otthon ugyan, de jólétben s boldogságban éltem!
Meg olyan "faszságok" jöttek - s azóta is erős az érzelem - mint pl h szerrtnék elmenni néptánc folyamra! :D
Szép-szép kultúrája van dél-amerikának, de zélandnak meg ausztrálinak szinte lófasz!

Meg tökre tetszettek, h lépten nyomon demonstárciókba botlottunk Ausztráliába!

S otthon is most alakul a Momemntum ugye, amihez nagy reményeket fűzök, mert amiket nyilatkoznak, céljaik, stb egy az egyben én vagyok! :D
Szo szeretnék tevékenykedni is!
Nagyon megfogott h azt mondták, h több vezetőjük élt már külföldön, de végül hazamentek, mert rájöttek, h nem máshol akarnak élni, hanem a hazájukban!
Én is!  Vagyis én se! :D
Miiiih?! :D
Szo én is otthon akarok élni, s én se akarok külföldre menekülni csak mert otthon egyesek sötét, korlátolt középkort játszanak!

Bennem is volt mindig egy égészséges(!) hazaszeretet!
Aztán 2010 után egyre kiábrándultam az országból, még végül 2014-től már elkeztem tervezni az "emigrálásom".

De végül a halál faszán rájöttem, h F.U.C.K! Én otthon akarok boldogan élni!

...Azért rendesn átformálja az embert egy kis világkörüli utazás... 🤔

Érzed magadban folyamatosan a változást, h formálódsz. Kis apróságok.

Kicsit megmosolyogni való, de olyasmiként élem meg, mikor bebávozódott hernyóból pillangó lesz. Lassú folyamat, de folyamatosan alakul, formálódik.

Meg gondolom közrejátszik az is h mindjárt 28 leszek...
Hamarosan elérem a "krisztusi kort" amikor már kiforrja magát végre az ember. :)

"Az ember az, amibn hisz." - Anton Csehov


...

Am minél kevesebb napom van hátra, annál kevésbé bírom az ittlétet!
Sea dayek alkalmával rendszeresen hullámvasutazik a lelki állapotom.

Már naponta kétszer ülök neki elmondani a háláim s kéréseim, s gyakran vagyok az álomvilágomban, ahol elképzelem azt a világom, amiben szeretnék élni. Mondjuk ezt direkt csinálom, mert ez az állapot számomra egy eszköz, mellyel erősitem a bevonzást, a megvalsítást.

....

Március 28 - Honolulu - Hawaii;

Ipm vagyok. Azaz nem hagyhatom el a hajót. Szabad lettem volna, de cseréltem a kolléganőmmel, mint azt korábban említettem is.

Miközben írom ezt a bejegyzést, pont elhagyjuk a kikötőt. Szürkület van. 18:56. Azaz otthon reggel 6:56.
Nagyon tetszenek a Hawaii hegyek. Gyönyörűek!

Volt időm komolyabban medizni.

Megkérdeztem a vitiligom, h miért van, de nem kaptam választ.
Megkérdeztem h miért nem kívánom a húst, s az a válasz/gondolat/megérzés jött, (tök mindegy, h mi van oda ráííírvaaa!! :D ) h méregtelenítenem kell. Az elmúlt hónapokban nem éltem valami egészségesen... Ezért is hasogat az a terület ahol a vakbél, vese van.

Aztán utánna elolvastam a lelki eredetű betegségek könyvben ( telón mindig rajta van, mióta nadizom, s sokszor segített már) és hát kissé elérzékenyültem, mert most is nagggyon telibetalált a leírás...
A lényeg, h azt kell csinálnom, amit én már rég tervezek megvalósítani májustól, h hazaérek; kezembe kell végre vennem a saját életem irányítását, mert egy éve csak sodródom, s csak szenvedek, fele vagyok önmagamnak.

Újra a régi önmagam akarok lenni aki határozott, magabiztos, s két kézzel fogja azt a rohadt gyeplőt!

...

Március 29 - Hilo - Hawaii;

Semmi különös nem volt. Elmentünk a Walmartba shoppingolni, meg ettem ázsiai húsmentes kaját. Nem sok időnk volt kint.

...

Am kb miután elhagytuk Ausztráliát, azóta már összeállt bennem, h mit akarok!

Hazérek május ötödikén pénteken. Nyolcadikán hétfőn elküldöm az Aldinak a jelntkezésem, behívnak, sikeresen leinterjúzom, s náluk dolgozok több éven keresztül üzletvezetőként! :) 👏👏👏

Jólétben, boldogságban, egészségben, s harmóniában élem békés napjaim. Közben fejlődök, testileg, lelkileg, szellemileg. Nyár elejére már megveszem az új laptopom. Ősszel beépíttetem az erkélyem. És sokat kirándulok belföldön Geevel és a barátaimmal.

"Ennyi!" :D

Szép kerek, letisztult. :)
Aztán majd meglátjuk, h h alakul, de jelenleg(!) elképzelhetőnek tartom, h elkezdek majd tanulni németül, mert szemezgetek én a területi képviselő/értékesítő pozival, de ahhoz kell a német.
De ez még odébb van! Egyelőre jöjjön csak az ü.v-i pozi!
...

5 napig nem ettem húst. Elég erős hús undor válotta ki ezt belőlem. Ha jl emlékszem, korábban írtam erről. Szo jó hatással volt rám, mert s vese medence környéki enyhe fájások elmúltak, s az azóta nincs is semmi bajom.

...

Annnyira szomorú és csalódott vagyok! Hogy ne lennék az?! Járom a szép és jó világhírű városokat, vidáman telnek a napok, de esténként rosszabbnál rosszabb otthoni hírekkel kell szembesülnöm! Még azt látom, tapasztalom és érzem, h errefelé milyen szeretetben, lazaságban, jó légkörben élnek az emberek, addig az én szeretnivalóm kis hazámat meg vandálok dúlják! 😢

Mondják, h ne foglalkozzak velük! De foglalkozok velük, mert mindig is nagyon szerettem ezt az országot és nagyon szeretnék a hazámban élni, de egyre bizonytalanabb vagyok ahogy egyre jobban sodródunk vissza a diktatúrába!
Azok után meg, h megszavazták a CEU bezárását, egyenesen azt kell h mondjam;

"FÉLEK HAZAMENNI!"

Félek, mert nem tudom, h hogy fogom bírni az egyre növekvő gyűlöletet és korlátoltságot! Félelmetes, h mi folyik otthon?!
(Főleg a fél világ bejárása után. Olyan országok és világhírű városok után, ahol köztudottan alap dolog a szeret, az elfogadás, a tolerancia, a sokszínűség és ahol erős a demokrácia.)

Felteszem én is a kérdést, h mi a különbség a könyvégetés és az egyetem bezáratás között?!

Hát tényleg nem tanultok a történelemből???!!!

#IstandwithCEU!

Új-Zéland, Ausztrália;

Az előző bejegyzésemben említettem, h minden nap hallgatok magyar népzenét. Köztük most is azt hallgattam. Van egy "folk feeling" nevű lejátszási listám spotify-n, ahol értelemszerűen folk zenéket válogattam össze. :)
A magyar népzenén kívül, horvát, szerb, boszniai és izraeli "folk feelingű" zenéket is összeszedtem már, s a lista folyamatosan bővül, ahogy hallok újjakat.

A balkáni zenéket a horvát lakótársamtól szerzem be.
Gyakran hallgatja őket, s amelyik tetszik, azt egyszerűen le shazamozom. Az fel is ajánlja, h meghallgathatom spotifyon, ott meg elmentem a listára oszt csókolom. Nem kell beírnom, levadásznom a neten, lementem, átmásolnom, konvertálnom és egyéb faszságok... szeressem! ^.^

...

Nem vagyok hozzászokva melóban a sok üléshez! Gyakran felállok sétállgatok. Ha pangás vam az üzletből is kimegyek s bolyongok a környéken. Persze rálátható távolságon belül az üzletre. Gyakran leginkább állnék, mert amúgy se tartom a sok ülést egészségesnek, csak ha meg állok, akkor nem tudom használni a telóm, mert nincs ami takarjon. Még ülve a kassza simán takar, s ha valaki bejön csak egy laza mozdulattal becsúsztatom a monitor alá a telómat oszt jónapot!

Szo a sok üléstől volt, h meló után már szinte tűkön ülve vártam, h mehessek a kondiba, s rágyúrjak a lábamra, mert konkrétan azt éreztem, h egy maratont letudnék futni annyira túlteng bennem az erő... Mindezt 10 óra munka után... szo gondolhatjátok mennyire megerőltető melóm van... :D

...

Az előző bejegyzésemben említettem ugye, h egyik célom, h az Aldinál/Lidlnél dolgozhassak üzletvezetői poziban, mert h milyen jól keresnek...

Nah mármost nemrégiben (február 28.-án) olvastam egy cikket, h Ausztriában is jelentősen megemelték a cégnél dolgozók béreit, s elég sok kommentet is olvastam, melyeknek többésége pozitív volt a cégről. Volt magyar, angol, s német földön dolgozó munkavállalói hozzászólás is, amik szintén pozitívak voltak, h az elmúlt években mennyi fejlődött a cég s pl 2016-ban ausztriában az év legjobb munkahelyének nyilvánították.

Nah! A nagy osztrák-magyar szerelmetes álmomnak több se kellett! El is kezdtem játszadozni a gondolattal, h milyen jó, s mennyivel könnyebb lenne a szomszédban dolgozni. Lehet elkellene kezdeni tanulni németül? :)

Anyway!
Akinek van ismije a cégnél, s esetleg tudna segiteni a bejutásban, akkor azt megköszönném, ha felvenné velem a kapcsolatot a riongay@gmail.com cimen. Köszi. Puszi. :D

...


Tanultam egy új szlenget; "TÁ!" Ami annyit jelent, h thank you. Megkérdeztem a vásárlót, h ez milyen nyelven van; Ausztrál!
Ááá. Gondolhattam volna! Ausztrália a szlengesség hazája. :D
Am állítólag minden angol nyelvű használja nem csak az ausztrálok, de én érdekes módon még egyszersem hallottam a british kolléganőim szájából.

...

Március 5;

Vírus van terjedőben a hajón... a tegnapi gyenge (zöd) szintről ma a közepes (sárga) szintre emelték, amit a nap folyamán fokozatosan szigorított szabályokkal fokozták.
(Először csak kettő, majd óránkénti állandó fertőtlenítőszeres takarítást rendeltek el.)
Nah gondolhatjátok! A hipohonderségemnek több se kellett. Két napig totál stressz és görcs voltam, s minden egyes betérő vásárlót potenciális zombinak, veszélyforrásnak tekintettem.

Tovább fo;ozta a feszültségemet, hba biztonsági intézkedések fokozásaként a az üzleten kívül nem tartózkodhattunk a passanger ériában. Ne érintkezzünk a vásárlokkal. Minden egyes hasznáéat után fertőtlenitsük a tollat, gyakran használjuk a folyékon kéz fertötlenítőt, s a folyosokon se érjünk semmihez. Nem mehettünk a passanger mosdóba, nem használhattam a passanger gymet, ami nekem a mindenapjaim részét képezte.

A crew gymbe elmentem... ...Először és utoljára...
Az jton belépve megtorpantam, h mennyire kicsi, majd ahogy elkezdtem beljebb menni rájöttem, h itt kurva silány a gépek felhozat, szo egy percen belül kifordultam.
De két nap után fellogtam a passanger gymbe, s a negyedik napon már csökkentették a riasztási szintet, s ismét használhattuk.

...

Kissé sokkot kaptam, mikor a könyvesboltban megkérdezte az egyik utas, h lehet e könyvet rendelni?
Mivel az arcomra is kiült a döbbenet, így gyorsan észbekapott, s megszületett benne a felismerés, h hajon van, a Csendes-óceán közepén, s h mekkora baromságot kérdezett.

...

Auclandban nézegettem budapesti néptánfolyamokat....
Az milyen már, h a világ másik felén, de szerintem nyugodtan mondhatom, h a lehet legtávolabb hazámtól, kezdek el otthoni néptáncfolyamot keresgélni?!

Már majdnem hogy abszurdum! :D

Viszont! Kissé elszonytyolodtam, s megmondom az őszintét, h a kedvem is visszaesett attól, h ahogy néztem a díszmagyarba öltözött néptáncos képeket.

Akarva akaratlanul is az előbb is kimondott dolgok jutottak az eszembe; Díszmagyar, nagymagyar, ősmagyar, gyökérmagyar, jobbik, fidesz, vidék, rasszista, korlátolt, középkorban élő magyarország...

Elszomorít, h ide vezett az a geci nagy magyarkodás, h erre emlékeztetnek már a hagyományokkal is! Mert hát a magyar gyökereket és a hagyományokat is a nagymagyar, rasszista jobbik-fidesz fújja állandóan, h így a magyar, meg úgy a magyar, mindenki más meg balliberálisbuziköcsög hazaáruló!

Szo köszönjük néptánc!
Néptánc az már = magyar hagyomány = Fidesz/Jobbik = rasszista, szélsőséges, gyökérmagyar.

Akkor kössz inkább nem mívelném a magyar hagyományokat, mert hogy én elsősorban békeszerető, önmagammal és másokkal szereteben és békében élő ember vagyok, s csak aztán magyar. Merthogy a kettő sajnos nem összeegyeztethető a számomra már 2010 óta!

Tisztelt azoknak a magyar embereknek, akik nem tartoznak a mélymagyar kategóriába. Merthogy én úgy hiszem, s gondolom h kétféle magyar él. A magyar (aki békében és szeretetben él önmagával és környezetével, legyen az bármilyen szinű, korú, fajú, nemi identitású, származású) és a mélymagyar (mindezek ellentetje).

A magyarra majdnem azt írtam, h a krisztusi szereteben élő, de végül direkt nem azt írtam, mert már azt is maguknak kisajátították a mélymagyarok, s pont Krisztussal uszítanak, aki valójában az ellenkezőjét tanította, mint amit ők csinálnak... de mind1. Nem hiába hívom őket MÉLY magyaroknak. Nagyon mélyen, GYOKEREZIK a gyűlöletük. Lent a mélyben meg mindig sötét van ugye... ... Nagggyon sötét...

Szo nem tudom... Nem szabad általánosítanom, de attól tartok, mondhatni "félelmem", h aki néptáncol otthon, azok nagyja mélymagyar, bár kívánom, h ne legyen igazam...

...

Március 10; Sydney;

Az első nap biztonsági szolgálatot teljesítettem a hajón, s csak este hagyhattam el a fedélzetet.

Ah Móunika!
Hát nem tudom h sírjak e vagy nevessek?!
Ez annnnnyira más vilááág!
Annyira a levegőben van a lazaság, a peace, h kajak azthiszem, h egy másik bolygón vagyok!
Mintha valami paradicsomi feeling!
Túlzásnak hangozhat, de ez az egész az atmoszférában van benne, s mindenki erről beszél s érzik a kollégák is!

Amazing!!!

Imádom a sokszinűséget, a rengeteg egyediséget, a sok kreativ üzleteket, megoldásokt! Egyszerűen csodásss!!!
Számomra Új-Zéland és Ausztrália egyforma, bár persze nem sok időt töltöttem egyik országba se, h szembetűnő különbségeket találjak, bár nem hiszem, h sok lenne...

Imádom, h tiszta, szép és zöld övezetes és h sok a park mindenhol.
Azt sajnálom, h az írással nem adható át az az érzés, amit a hely atmoszférája sugároz... ...Magasabb a hely rezgésszintje?! Vagy én nem is tudom, de "van valami a levegőben", ami nagyon más világgá teszi ezt a földrészt.

Szo este elmentünk a kollégákkal bulizni. Egy sznob puccos helyre az Ivy-be.

Szép tetőteraszos medencés party. Gyönyörü hangulatfények, pálmafák, dj, kellemes holdfényes éjszaka....

Szép és jó volt, de engem annyira feszéjeztetett ez a mesterkélt sznob környezet, h 3 vodka kólától és egy long islandtól sem sikerült még csak "jól érzem magam" állapotba kerülnöm, nemhogy berúgni!


Aztán egy szinttel lejjebb meg "vót a diszkó"!
Jó zenéket nyomatott a dj. Ellötyögtem egy darabig, aztán a banda felével hazamentünk.

A csajok úgy bevoltak baszva, h kettőjüket én cipeltem haza.
Belémkaroltak ugye, s pár méter után azt vettem észre, h egyra jobban rámnehezednek. Egy idö után meg is álltunk, mert az egyiküknek az órjája nagyon mélyen belenyomódott a felkaromba.
Közbe folyamatosan csacsogtunk, s csak feljött megint, h de kár értem, s most milyen szépen lezárhatánk ezt a napot....
De megértik teljesen, h a faszt szeretem én is... jó is az!
Most is jó lenne! :D
Jót nevettem rajtuk. Vicces, h mennyire feloldja a gátlásokat az alkohol...

...

Március 11; Sydney;

A második nap Sydneyben.
Voltam a botanikis kertben, ami az operaház szomszédságéban van. Gyerekeeeek! Nah hát elképzelhetitek! Tottttál átszellemültem! Én nem tudom, h mi van velem, h ennyire kicserélődök lelkileg a természet, erdő, parkok hatására?!
Annyi boldognak, békésnek, s teljesnek tudom magam érezni, h konkrétan leírhatatlan!
Őszintén megvallva, ilyenkor mindig az a "hülyeség" jut ilyenkor az eszembe, h én "otthon-otthon" azaz nem a fizikális létemben, hanem a túlvilágon én valami nagy botanikus természetfan lehetek, h ilyen mély hatással vannak rám a növények, állatok. :D

Szerintem már említettem, h én azt szentül hiszem, h a föld egyfajta olvasztótégely, ahová az "istenek" összedobáltak mindenféleségeket. Lényeket, embereket, növényeket, állatokat. Mikor ilyen helyen vagyok, mint pl a botanikus kert,    arra is gondolok, h nekem valójában ilyen helyen kellene dolgoznom. Annyira béketeljes, s nyugis, s annyira én vagyok!

Egyszerűen annyira kinyílik az elmém, h csak úgy özönlenek az érzések, gondolatok bennem! Fenomenális!
Mintha rácsatlakoznék a mindenségre! :)

Elmerengtem azon is, h vajon miért ennyire jobb a légkör itt? Mi e a paradicsmi feeling?!
(Mert h én nyitott szemmel is szoktam egy ilyen sajátos "meditációt" csinálni, h befelé tekintek, nyugalmi állapotban vagyok, merengek, kérdezek, s várom h mi jön.)
S szerintem az is nagymértékben közrejátszhat, h itt nem volt annyi háború és öldöklés. (a helyi törzsekkel való összetűzéseket leszámítva) Nem érte annyi csapás.

Aztán a parkban magamon is elmerengtem...
...Kissé félelemmel tölt el az az érzés(!), h változom. Azért a fél világ bejárása akarva akaratlanul is erős hatással van az emberre. Abban biztos vagyok, h jó irányba fejlődök, s nem rossz úton járok, viszont attól meg tartok, h ezek.után az élmények után, h fogok megbírkózni a magyarországi légkörrel... Márpedig meg kell valahogy, mert szeretnék otthon maradni...

...

Érdekes érzés volt egyedül barangolni a világ másik felén...
De élveztem. Verőfényes napsütésben bolyongani a szépséges parkban...
... Majd bekeveredtem a shopping streetre. Hatalmas tömeg s egyszer csak belebotlottam az anyonymus csoport utcai demonstrációjába. (Tudjátok?! A fehér maszkos csávók...)

Nah onnan elkellett jönnöm, mert konkrétan elkezdett felszakadozni bennem a sírhatnék. Egy körben áltak a srácok, s laptopppal/tablettel a kezükben videokat mutattak az állatkínzásokról. Nah ez nekem oly annyira  a szívügyem, h most is bekönnyezek, ahogy visszagondolok.... ...Lehet h újjabb jel/löket a vegaság felé?

...


Március 13 - Melbourne;

Amaaaaazing city ez is! Totál odavagyok érte!
Ez egy teljesen más világ! S nem a sablonos értelmében!
Mintha más bolygn lennénk, vagy egy párhuzamos világban, vagy én nem is tudom, h hol?!

Megvan!
Az emlékek őre! Leginkább arra a világ feelingre tudnám hasonlítani! (Tessék megnézni, aki még nem látta! Imádom, mert valójában nekem az egy nagyon idilli világ.)
Van még két másik hasonló film is, de azoknak most nem ugrik be a címük, amiben két világ létezik.


Szo! A legnagyobb örömöm a napban;
27 évesen végre kezemben tarthattam az ausztrál DNA buzi magazinit! HA-HÁÁÁ!!!
Hát KONKRÉTAN(!) egy élmény volt!
Nagggyon fasza magazin, s ugy örültem, mintvegy kisgyerek a karácsonyi ajándékának. Olyan nagy örömmel, lelkesedéssel és büszkeséggel mentem a pulthoz, s fizettem ki a magazint, mintha kb az örök élet elixírjét vettem volna meg! :D
De vettem még másik két buzi magazint is. Az Out és a The Advocate magazint. (Ez utóbbi kettö annyira nem tetszik am.) Szo nagy volt az öröm, s van friss új olvasnivalóm, s nem a tavaly decemberi GT magazinon kell csámcsognom...

(Am angol magazint szívesebben olvasok, mint könyvet.)

Am a városban a kabintársammal béreltünk ki három órára biciklit s bejártuk a város egy szélét, ami nagyon szép zöldövezetes térség, aztán bemerészkedtünk a belvároba. Minden hol van kiépített bicikliút! Imádtuk!
Kersztül szeltük China town-t és Little Italy-ban is tekeregtünk. :)
Am mindkét város fej-fej mellett áll. Mindkettőt nagyon imádtam. :)


Este a hajón pedig olyan jól elbeszélgettem az ausztrál utasokkal!
Annyira közvetlenek, és kedvesek, szimpatikusbkisugárzásúak voltak, h az én (fél)introvertált személyemet teljesen sikerült megnyitniuk!
4utassal konkrétan átcsacsogtam a 3 órás nyitvatartási időt. Persze nem egyszerre beszéltem négyöjükkel, hanem kis megszakításokkal, de egymás után jöttek, s szóba elegyedtek velem.  Annyira könnyed beszélgetések voltak, s annyira gördülékenyen ment minden, h rendesen üdítő volt! :)

...

Folyamatosan falom az otthoni online cikkeket. Általában 3 témakörben olvasok. Politika, azon belül is a Momentummal kapcsolatos cikkek. A második a Steiner Kristóf cikkek.  A harmadik pedig meleg témájú cikkek.

Merthogy munkám legnagyobb részét azzal töltöm, h másokkal csevegek messengeren, olvasok cikkeket, v jegyzetelek, mint pl most is.

....

Mikor átszeltük a Csendes-óceánt, azokon a hosszú tengeri napokon arra gondoltam, h milyen jó lenne, ha Chilétől nyugatra, s Új-Zélandtől keletre végig szárazföld lenne!

Állandóan szép tiszta napos, meleg időnk volt, s nagyon kellemes volt a légkör.

...

Ismét a gyermekkori általános iskolás koromrol álmodtam. Az akkori osztálytársaimmal, a mostani kollégáimmal, Borival és Geevel...

Egyre inkább az a meggyőződésem, h változáson megyek keresztül. Hiszem, h ez számomra egyfajta üzenet/figyelmeztetés. Egyfajta fix pont, állomás, ahová időként visszatérek, feltöltekezni, frissíteni a lelkem/szellemem.

Az általános iskolás éveim számomra a legkedvesebbek, s nem tartom véletlennek, h pont ezt a környezetet "vetítik" le nekem. Ez számomra szinte egyenlő azzal, mikor "üzenetet kapsz", ötleted támad álmodban, s én ezeket általában egy számomra ismerős környezetben, kedves személytől kapom az ihletet, h az agyam feltudja dolgozni, könyebben betudja fogadni a látottakat, hallottakat.

...

Folyamatosan jönnek-mennek a hajón az új kollégák, meg az új személyzeti tagok, akikkel általában véletlenül, spontán módon megismerkedem, s szinte mindenki mindig megkérdezi, h hány éves vagyok, s mindenki meglepődik a válaszomon. Voltak olyanok is, akik nem hitték el, s a kollégáimtól kérdezték, h tényleg?! :D

...

Ezek az angolok belevannak buzulva a postcardokba/képeslapokba! Úgy veszik, mint mi otthon a vizet! :D

Döbbenetes a különbség, h otthon mennyire nem szoktunk ilyenekre költeni. :D

...

Örülök, h párttá alakult a Momentum mozgalom. Végre van ismét remény! Nagyon szimpatikusak, s játszom a gondolattal, h csatlakozzak hozzájuk. Nagyon szívesen segíteném őket a háttér munkálatokban. De elsősorban ugye a jól fizető munkahely a prioritás, amivel megalapozhatom otthon maradásom.

...

Március 14;

Back to school party.

Csajokat én ruháztattam. Én adtam nekik szemüveget, inget, nyakkendőt, sípot (Rióból). Jó volt, mert ez a kedvenc téméjú bulim, s erre be is öltöztem. A többire nem szoktam beöltözni (zoo, tropical, latino, brazil, black&white, '90-es évek, 70-80-90-es évek partija.)

Az angolok többsége általában beöltözik mindegyikre.

+ Így utólag visszagondolva érdekes volt, h szóba elegyedtem egy már nem is tudom, h anglia melyik részéről jött (talán valami sussex v mi) csókával, de egy kurva szót nem értettem amit mond. Igaz már részeg is volt, s hiába kértem, h beszéljen artikuláltan, nem fogta fel, s egy csaj is volt kint - mert cigiztünk - s ő fordított nekem, de a csaj is mondta h neki is nehéz megérteni, s ő is többször visszakérdezett h miii?! Pedig ő is angol volt.

Nah a lényeg a lényeg, h még mindig megtud döbbenteni, h mekkora nyelvi különbségek vannak angliában.

...

Azt hiszem, h a kétség gyötör... ...Igen!... Határozottan! 

Számomra minden a jól fizető munkán múlik, de lássuk be, annyira képlékeny még minden....

...Elindultunk hazafelé, s már érzem a változás szelét.

 Érzem, h lezáródóban, s közeledőben egy új korszak.

Lassan végetér a felhőtlen "nincs semmire se gondom" életem, aztán 1,5 hónapon belül a komor valóságban találom magam, ami megrémít! (Érthető szerintem)

Vívódom, mert nem akarom ezt folytatni, viszont a szárazföldi lét nehézségeit sem akarom!

Marad az én életemben oly fontos és meghatározó aranyközépút! S mit látok én annak jelenleg?

Lidl/Aldi ü.v-i pozi. Egy k.va jól fizető állás, amivel kilehet alakítani egy olyan felhőtlen életet a szárazföldön, amit a hajón élek. Csak jöjjön össze!

...

Ger... ... rossz h kevesebbet beszélgetünk a nagy időtávolság miatt. Általában mikor én felkelek, akkor ő már alszik, amikor meg ő kell, akkor meg rohan melóba, s melóba meg gyakran pörgés van náluk, de ír mindig mikor tud. Az a szar, h kurvára ráérek, s én meg pont h nem dolgozok csak ülök s azon mérgelődöm, h a héten nem tudok menni edzeni, csak ülök a book shoppban és elhízom....

Úgy érzem nem fejlődök, nem tud már ujat mutatni ez a hajós élet. Ezért is lenne az jó az Aldi/Lidl. Uj felelősségteljes pozi, kihvások, újat tanulni, fejlődni, irányitani, vezetni, dolgozni, értékes munkát végezni.

...

Március 15;

Olyan büszkeséggel töltött el, h a google kitette a magyar zászlót!

Bármennyire is haragudtam egy évre az országra, mára már tudom, h akárhová megyek én akkor is magyar maradok. Továbbá szembesültem azzal is, h engem mélyebb szálak kötnek az országhoz, mint gondoltam, s még nem vagyok kész a teljes elszakadásra.

Előző életemben is az elszakadást éltem meg és most ismét a modern formájában, s ismét a hatalmasok, a "többség" ellensége vagyok, mert másképp gondolkoodm...

Ez nagyon elszomorít, s (még) nem tudom, h miért ennyire karmám ez?!

Este direkt elkezdtem vadászni spotify-on a "Kossuth Lajos azt üzenete" dalt. :D

S találtam egy csuda szépet!... ... Ami szépen meg is siratott! Tudom jópáran hülyének nézhettek, de bocsi de leszarom!

 Úton vagyunk Wellington felé, s én másra sem vágyom jobban, mint h megnézhessem a néptáncosokat a múzeumnál, aztán pedig elmenni a momentum piknikére a ligetbe!

Am megsiratott ez a szép szám, mert annyira szeretnék én is vidám és boldog lenni az országomban! Annyira szeretnék egy olyan országot, amit a momentum oldalán olvashattok!

Sokan tudjátok, h bennem egészséges szinten él a hazaszeretet, szo nem kell félreérteni, s nacionalistának megbélyegezni! :D

Nekem el kellett jönnöm a világ végére, h szembesüljek azzal, h mennyit is jelent valójában számomra ez az ország!

Ezt sokan nem értitek. Főleg azok, akik otthon élnek. De mint mondtam egy éve, mikor otthon éltem én is a halál faszára is elmentem volna, csak ne legyek otthon a rezsimben!

Hát el is jöttem! Amit nem bántam meg, mert csak a javamra vált, de annnnnyira hazavágyom!!! + A momentum akkora reménnyel tölt el, h szeretnék esélyt adni egy jobb országnak! Szeretnék építeni, segíteni, jobbá tenni! Nem akarok külföldön élni! - S ezeket a sorokat orrfújogatások, szipogások, és könny törlések és nagy sóhajtgatások közepette írom...

Nagyon - és tényleg nagyon - sajnálom h ezt csak azok érthetik meg igazán, akik voltak már hasonló helyzetben, akik huzamosabb ideig tartózkodtak külföldön.

Persze ahány ember, annyi féle. Sokan vannak, akik huzamosabb ideje élnek kint, s ha fizetnének nekik se jönnének vissza. Persze. De én meg nem ilyen vagyok. Nekem majd egy év kellett, h ide jussak. Nem gondoltam volna akkor, mikor elhagytam az országot, h ez lesz, h én visszafogok vágyni valaha is. Azt se gondoltam volna h a lehetö legtávolabb a hazámtól, néptáncfolyam után fogok kutakodni az interneten! 

(Aki tud budapesti néptáncfolyamot ajánlani, az pls írjon a riongay@gmail.com emailcímemre)

Tudom, pár sorral feljebb még arról írtam, h visszaesett a táncolási hajlandóságom a szélsőségesek miatt. Ez így van. Visszaesett, de az nem egyenlő azzal, h le is mondtam róla.

Mint ahogy írtam, azt kívánom, h ne legyen igazam a feltételezéseimet illetően. (Néptánc = agymosott szélsőséges nacionalista nézeteket való mélymagyarokkal.)

Ezért szeretnék is egy esélyt adni ennek az egésznek.

S leírom azt is, h úúúgy szeretnék majd egy boldog új magyarországon néptáncolni március 15.-én a nemzeti múzeum lépcsőinél! :D

Nah!

Kiöntöttem a szíííívem! És kurva jól esett! :D

Ezért is blogolok! ;)

...

Húúú! Most volt bent egy olyan vendég az üzletbe, aki konkrétan(!!!) úgy nézett ki, mint egy élő halott! Kajakra megijedtem mikor megláttam! Aztán ment egy kört az üzletben, (szemem sarkából követtem végig, s rendesen lassan csoszogott is! Még jó, h nem hörgött, mert lehet össze is fostam volna magam!) majd megállt a kassza előtt felém fordult, s elkezdett hozzám beszélni!

Én meg tátott szájjal csak ültem ott a kasszámnál és értetlenül néztem rá, mert egyrészt semmit nem értettem belőle amit magyarázott, másrészt pedig tényleg kurvára félelmetesen nézett ki!

(S wzt egyáltalán nem vántásbl írom!)

Aztán miután befejezte a mondókáját, észbekaptam, h valamit válaszolnom kellene.

A lefagyottságomból, lassan feláltam a székemből, s megkértem h mondja el újra. Még a hangja is félelmetes volt, s azon gondolkoztam, h vajon ez tényleg ember?!

Aztán 1-2 értelmes szót kivettem a szavaiból, s abba kapaszkodván válaszoltam neki, reménykedve, h elfogadható a válaszom, ami annak is tűnt...

Távozása után pár percig meredtem néztem az eset után magam elé, h ez mi a faszom volt.... 

...

Március 16;

Hát nem semmi egy nap volt!

Sea day.

Minden a normál mederben indult.

Reggel kilenckor reggeli, 9:25 meeting, 9:30 nyitás.

Aztán 11:13-kor bemondták a hangosba a "Man over board!" (Ember a vízben!) riasztást. Pont egy vásárlóval beszélgettünk, s mindkettőnknek feltűnt, h a többszöri megismétlés ellenére se mondták be, h gyakorlat (ahogy szokták).

Aztán egyszer csak felgyorsult minden. 

Mivel az én üzletem a hajó közepén van a Grand lobbynál, s innen elég gyorsan sok helyre ellehet jutni, így pont az események közzéppontjában voltam;

Fehér egyenruhások, biztonsági őrök, medical team, és minféle fejesek, tisztek kezdtek el rohangálni a folyosón. Csak úgy csörögtek a kulcsok, csattogtak egymáshoz a kártya lapok, amin az övükön lóg általában. Az utasok meg jónéhány személyzet - köztük én is - csak áltunk és bámultunk, h mi a fasz?! 

Pár pillanat múlva azon kaptam magam, h a fél tiszti kaszt itt van. (A másik fele meg gondolom a hídon.)

Nah itt libabőrös voltam, s csak úgy érezni lehetett a izgatottságot a levegőben!

Aztán kövi pillanatban hangos kiabálás, h hadják el az open decket, (Ha esetleg valakinek nem lenne tiszta; Ez egy nyitott folysó a hajón kívül, ahol körbelehet kint sétállni a hajón.) S elkezdtek özönleni befelé az emberek. (Mert h sokan ugye azon nyomba kimentek nézelődni, amint bemondták, h man over board.)

Aztán még több személyzetis jött, akik szétzavarták a már eléggé nagyra gyűlt tömeget a kijáratok környékén, s őröket állítottak minden open deckre vezető ajtóhoz.

Majd a kommodor (a hajó kapitánya) bemondta a hangosba, h nem tudni pontosan, h ki v mi esett a vizbe, mert a hajó érzékelő szenzora riasztott, s nem látszik tisztán a kamera felvételein, h ki, v mi az, de visszafordul a hajó.

Oh mondom! Biztos akkor valami tárgy esett a vízbe! Nem gondoltam, h ember lenne.

Aztán olyan nagy, mély kanyart vettünk h folyamatosan potyognak le a könyvek a polcról, s mindenki kapaszkodott, amibe tudott. :S

Nah egyet találhattok, h milyen jelenet játszódott le egyből a fejemben?!....

( Of course, h a Titanic, mikor süllyedt, s az étkészletek, elkezdtek a földre zuhanni...)

Hát itt már elkezdtem idegeskedni, s egy alap feszültség belém állt rendesen.

Pár perc múlva jött a managerem assisztensem, s közölte, h lehet elrendelik az egész hajón a készültségi szintet.

Ami általános riadó, ami annyit tesz, h bezárnak mindent, s a gyűjtő állomásokra kell menni mindenkinek.

Össze kell irni az embereket.

Valszeg egy ember hiányzik s igy akarják megtudni h ki az.

Megkérdeztem, h ezek szerint akkor ember esett a vízbe?

Erre elkezdte mosolyogva(!) magyarázni, h mivel szép hegyes táj mellett haladunk el, ami olyan, mint Norvégia, azért elég sokan voltak kint, s fotózkodtak. Simán lehet h valaki egyedül volt, kihajolt a korláton kívülre, s beesett.

Viszont kurva hideg van kint, mert Új-Zéland déli csücskében vagyunk, közel az Antarktiszhoz, ráadásul itt most jön a tél...

A víz még hidegebb és ha ember volt, akkor nem sok esélye van a túlélésre.

Eléggé kifutott a vér belőlem, s ismét ibabőrös lettem, ahogy ezeket elmondta a managerem.

Aztán pár perccel később, pont fizetett egy vásárló, mikor bekövetkezett...

Elrendelték, h mindenki térjen vissza a kabinjába, mert össze kell számolni mindenkit. Nah!

Feszkó a tetőfokára hágott! 

A vásárlóm tátott szájjal nézett rám, én meg döbbent fejjel vissza rá! :D

Majd egy pillanat múlva szinte totál kicserélődve teljesen átváltottam valami más üzemmódba!

Elmondtam az utasnak, h amint halhatta, haladéktalanul menjen vissza a kabinjába, de(!) előtte még irja alá a blokkot! (DE KURVA GYORSAN B.D MEG!!!) :D

Kérdezte, h mit kell csinálnia.

Mondtam, h semmit, ez nem evakuáció, csak összeszámolják az embereket. Don't worry! 

(Mondtam ezt én, akire rájött egy alap remegés.)

+ A kommodor folyamatosan tájékoztatni fog a hangosbemondón keresztül.

Kilépve a folyosóra, mindenki gyors léptekkel, de többen már jogging módban szelték keresztül kasul a folyosót. Idegesség, döbbenet, meglepődöttség ült az mindenki arcán. Bezártuk az üzleteket. Én egyedül vagyok a book shoppal, mert ez az üzlet egyedül áll önmagában a hajó közepén, még az üzletek többsége a hajó elején van. Szo útközben pár embert útbaigazítottam, mert azt se tudták merre vannak arccal.

Aztán volt három tyúk, akik pánikhangulatban hangosan agonizáltak. Majdnem elmentem mellettük, de végül megálltam mellettük s megkérdeztem, h minden rendben van e?

Nah bazdmeg, amit kaptam! Egymás szavába vágva, h úristen mi történt, miért evakuálnak mindenkit, s h melyik a legközelebbi út a kabinokhoz?!

Egy pillanatra az egekig baszták az agyam, de kedvesn, mosolyogva elmondtam nekik, h nem evakuáció van, csak vissza kell térni a kabinba h összeszámolják az embereket, mert a "man over the board" riasztás van érvényben. Aztán kiadtam ezeknek is az útját, h merre az arra, majd ahogy megfordultam ott állt mellettem a manager asszisztens, aki már elindult értem, h hol a francba vagyok már?!

Visszafelé menet még bemondták a hangosba németül és franciául is, h takarodó, s mire végre visszaértünk a hajó elejébe a gyüelekző pontunkra, addigra az a rész már teljesen üres volt, s az összes kollégámnak a sápadt döbbent arca nézett rám, s elkezdték kiabálni, h "Gee is here! Gee is hereee!"

Mondom wtf, hát hol lennék?!

Hát a managerem összeszámolt már mindenkit, s én hiányoztam csak.

Aztán nem tehettünk mást csak várakoztunk.

Eléggé stresszes és feszült volt a hangulat. Kurva nagy a csönd. Senki sehol. Full üres a hajó, s a régebb óta hajózó kollégák halál storykat meséltek, h más hajókon milyen balesetek, elhalálozások voltak...

Hát egyéb se kellett a hangulatomnak! Szólni akartam, h váltsunk témát, de mindenki más olyan feszülten, érdeklődve hallgatták a mesélőket, h csak na!

+ Ahogy bent tömörültünk az üzletbe, s néztem kifelé a ü csendes, üres folyosora, eszembe jutott a Mózes című mese azon jelenete, amikor a zsidók bezárkoznak a házaikba este, s izgatottan, félve várakoznak, még odakint a halál jár...

Elmerengtem, a halálon. Átmenvén nadiba, amit eddig tanultam a halálról, s elkezdtem mantrázni a hármas tanfolyamon tanult hosszú mantránkat, amit a boruláshoz mondunk, s hálát mondtam az elmúlt majd 28 évemért.

Aztán, ahogy telt az idő, úgy jött egyre több nyávogás mindenkitől; éhes, szomjas, melege van, szüneten kellene lennünk, miért kell nekünk itt várakozni bla, bla, bla.

Végül bő egy órás feszültséggel teli várakozás utána manager elengedett minket ebéd szünetre, s miközben kajáltunk felcsendült a hangosbemondó.

Nah az a fagyott levegő! Mintha az időt állították volna meg! :D

A komodor beszélt, h a népszámlálás sikeres volt s h megvan mindenki! Kb 2000 utast és 1400 személyzetet számoltak össze.

Öröm, tapsvihar, freedom!

Am lehet, h így elolvasva nem tűnik egy nagy dolognak. Elhiszem. De a légkör nagyon durván gyorsan megváltozott az egész hajón perceken beül, s ez a feszkós feeling akarva akaratlanul átragad mindenkire....

Nah kérem! Ezt is elmondhatom, h éltem meg éles helyzetet a hajón! :)

Am így pár órával később, teljesen lenyugodva, még kellemes is visszaemlékezni a kezdeti izgalmakra. Volt egy kis változatosság, esemény, történés. :)

Am a nem tudni, h pontosan mi volt az, de valszínűleg valamiféle tárgy lehetett, pl sál, sapka, v kalap.

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)