Lisszabon

 

Június 9-13 - Lisszabon:

Szerda este repültünk ki a tulajjal Lisszabonba, ahol csütörtök egész nap konferencia volt. Az európai régió tartott beszámolót az elmúlt évekről, eredményekről, tervekről. 

Eléggé leszívta az agyam az egész napos koncentrálás. Volt akit jól értettem és volt akit kevésbé. 

Este pedig mentünk az LX Factoryba vacsorázni, ami olyasmi, mint nálunk a Gozsdu udvar, csak a miénk szerintem jobb, fancybb + belvárosban van s nem a halál faszán. 

Amúgy sok értelme nem volt nekem ott lenni. Megértettem, hogy a tulaj azért vitt magával, hogy megismerjem a vezetőséget, képet, feelinget kapjak a cégről. 

Elbeszélgettem néhány korombelivel, de az átlag életkor inkább 45 körül lehetett. + Én nehezebb helyzetben voltam, mert először voltam kint, nem ismertem senkit + csak 1 éve vagyok a cégnél, szóval nem igazán tudtam miről beszélgetni. + Amúgy se szeretem az üres fecsegéseket még magyarul sem.  

De amúgy hálás vagyok neki, hogy kivitt, s hajlandó volt rám pénzt, türelmet s energiát áldozni. Jól esik. 😊 

Kaptam is az utazás előtt tőle ismét + supportot, szóval egy szavam nem lehet. 😊💰💸❤️

Amúgy az meglepett, hogy a reptéren való  kb 1,5 óra várakozást + a kb 3,5 órás repülőutat milyen jól végigbeszéltük mindenféle témában. 

Pénteken a tulajjal délelőtt elmentünk sétálni a belvárosba. Délután pedig elköszöntünk. Ő ment vissza Bpre, én pedig mentem Gábor elé a reptérre. 

Lisszabon eléggé... érdekesss.... 😅

Gábor is, a tulaj is, és én is közel azonos véleménnyel vagyunk a városról. Szép és jó, de... 🙄 

Akinek bejön Nápoly, vagy Dél-Olaszország, annak befog jönni Lisszabon is. 😅 Ezzel azt hiszem sok mindent elmondtam... 

Személy szerint nekem több volt a negatív tapasztalatom, mint a pozitív, de ugyanakkor a pozitívak nagyobb súlyt nyomnak a mérlegen. 

Miután visszatértünk Pestre, azt beszéltük Gáborral, h amúgy Lisszabon hasonlít a 8kerre. 😅

Összességében kb 3.9-re értékelném a várost. (Egy 5 fokú skálán) 

S íme a pozitív és a negatív tapasztalatok:

Negatív:

- Már az első nap feltűnt, s minden egyes nap csak morogtam a hullámos utak/járdák miatt. Ha nem figyel oda az ember, akkor könnyen kitörheti a bokájapát, félre léphet, felbukhat stb... 

Értem én, h ez is 7 dombra épült, de érdekes módon Rómában sose voltak ilyen problémáim, pedig voltam már egy jópárszor... 

S ebből fakadóan olyan silány szar minőségűek az utak, h mind gyalog, mind tömegközlekedéssel szörnyű volt! 

S ha már tömegközlekedés... 

- Ami tömegközlekedés néven mernek üzemeltetni, az egyszerűen KA-TASZ-TRÓ-FA!!! Ez volt számomra a legbosszantóbb, s nap nem telt el, h ne átkoztam volna el a várost ezért! Gábor 2 napig nyugtatgatott, de amikor a harmadik napon nem tudtunk eljutni vonattal Sintrába, akkor már ő is idegbe került... 

A vonatnál kiderült h sztrájkolnak. Eléggé bosszantó volt, hogy angolul be se mondták a hangosba, s kiírva se volt sehol semmi angolul, mi meg megvettük az oda-vissza jegyet az automatából... A városban meg csak 20 percenként közlekedtek a járatok, ha egyáltalán közlekedtek...

A reptérre se tudtunk kimenni, mert nem jött a busz, s szerencsére egy kanadai csaj várt ott velünk s hívott übert, mert már az is idegbe volt, s hozzá betársulva jutottunk ki. 

Szóval a bérletre, amit vettünk, lényegében csak a pénzt dobtuk ki feleslegesen, mert többet kellett sétálunk a nem, vagy csak alig járó kiszámíthatatlan közlekedés miatt. 

- A szintén ritkán járó metrónál meg sem várják az emberek, h leszáljál. Az ajtó egyik felén leszállhatsz, a másik felében meg már tolakodnak fel.  

- A kiszolgálás is... A céges rendezvényen az egyik pincért neandervölgyinek hívtam, mert olyan durva mód bökte oda nekünk a borokat, h vöröset vagy fehéret kérünk, h több kolléga arcán láttam, ahogy belenéz a csaj arcába, h neked meg mi bajod van? 

Voltunk rooftop-on is, s totál lesokkolt, hogy ilyen helyeken is mi van... 

Kezdődött azzal, hogy úgy vette fel a rendelésünk, h "what do you want?"... 

Aztán az ételt úgy hozta ki a pincér, hogy a keze és a tányér között volt az én késem, s úgy tette elém az ételt, hogy a kezében a kés felém nézett. Majd miután letette az ételt, akkor rendezte el nekem a villát és a kést az asztalon... 🙄 🙈🙉🙊😵😵‍💫🤯☠️

- S nem csak a kiszolgálás minősége, de a sebessége is negatív "élményekkel" szolgált. De nem csak az éttermekben, kávézókban, hanem pl a Lidlben is oly a geci lassan dolgozott a kasszás. Oké h a vevő még lassabb volt, de ezt a töketlen, lomhaságot sose bírtam... 

- A pastel de nata-tól se dobtam el az agyam, pedig 4 helyen is ettem, amiből az egyik hely a "fő" cukrászda volt a Jeromos kolostor mellett, ahol a szerzetesek "titkos" receptje alapján készül... 🙄 

Itthon is meg Rómában is ettem már finomabb ilyen pudingos, vaníliás péksüteményt...💁🙄 

- Ha minden utcában nem is, de sokféle terjeng a húgy és szarszag... 

- A helyiek, főleg a fiatalok eléggé igénytelenek. Persze vannak kivételek, s nem általánosítok, de sok ilyet láttunk. Mondjuk aki ilyen halál laza, hipster srác, annak biztos egy Mekka ez a város... 🙄 🤷

Többször sokkolt, hogy a legnagyobb retekbe képesek leülni, vagy belefeküdni. De úgy hogy tiszták! Mármint h láttam a szemükben/arcukon, h nincsennek beállva. 

Pl.: az alapból fehérre mázolt fal alapzata már fekete volt a kosztól. Nah! Ők oda simán befeküdtek s ott társalogtak, mert ott volt egyedül árnyék... 🙄 🙃

- A portugál kaják, piák sem jöttek be. Meglepő módon Gábornak se. Egyedül a grillezett szardinia tetszett nekem. 

- Sok a befalazott, vakolatlan épület, amiken látszik, h évek óta ott rohadnak használatlanul. Pár nap után már zavaró volt, h szinte minden utcában (még a belvárosban is) van ilyen balkáni épület...

- Sok a koldus, a kéregető, a rosszarcú, a drogárus. 

- Zsúfolt, büdös, koszos város. Én is és Gábor is buktunk már fel, illetve csúsztunk meg a sok utcai szeméten. 

 

Pozitív:

+ Grillezett szardínia, illetve a fesztiválokon, a szűk kis óvárosi utcákon grillezők illatát azt szerettem. 

++ Szeretem a portugál helyi mulatósat is, ami város szerte szólt a fesztiválokon. 😅✌️

+++ Élet szeretete, öregek tisztelete. Kifejezetten megható volt számomra azt látni, ahogy a helyi fiatalok spontán módon szerenádot adtak az ablakból kikönyöklő, a hömpölygő tömeget néző öregeknek. S erre azok a szívükhöz nyúltak mosolyogva, majd puszikat dobáltak egymásnak. Imádtam nézni, ahogy a helyi fiatalok önfeledten mulatnak, énekelnek. Valszeg azért is vált(ott) ki ilyen mély érzelmeket, mert anno a kései tizen, korai huszon évesen nekem is részem lehett ilyen kisebb volumenű utcabálokban, bulikban, amiket nagyon szerettem. Emlékszem,  h sokszor nem tudtam leülni, mert a csajok mind táncolni akartak velem, mert olyan jól táncoltam, s imádták ahogy megpörgetem őket. Mikor egy szám véget ért, és mentem volna leülni, meg inni, jöttek oda, h táncoljak már velük is. Lényegében csak akkor pihenhettem, amikor a zenészeknek volt szünet, meg amikor lassabb számok mentek, de az ütemesebb, gyorsabb, csárdásnál esélytelen volt a seggemen maradni. 

Amikor rámtört a nosztalgiától, boldogságtól és hálával telt mély érzés, hogy mindjárt elsírom magam, akkor leugrottam a korlátról amin ültem és söröztem, s elkezdtem Gáborral is táncolni. Aztán vonatoztunk is a tömeggel, aminek az arra jövő szirénázó mentő sem vetett véget. Ketté vált a tömeg, elment a mentő s folytatódott a buli! Imádtam!!! ❤️❤️

++++ A vár és az óváros Alfamát nagyon éltem. Valamiért én az óvárosokért jobban odavagyok. Nem hiába volt a hajózás során is az egyik legkevesebb kikötő a számomra Dubrovnik, Kotor és Rodosz. 😊  Enegem kurvára hidegen hagy a homok, pálmafa, tűző napsütés, tengerpart. Sőt! Rühellem a homokot! 

+++++ A fesztiválok, a zene, a hangulat, a pozitív, életigenlő energiák. Imádtam, ahogy együtt énekelt és táncolt a tömeg. Ezek olyan erős energiák voltak a számomra, h többször voltam libabőrös, s könnyeztem be. Nagyon jó volt benne lenni ebben az örvényben. 

Volt olyan pillanat is, amikor objektíven, kivülállóként éltem meg az adott pillanatot, s azt gondoltam, h nah! A sok rossz tulajdonsága mellett ez például szép és jó dolog az emberiségben! Ilyenkor erősen azt éreztem, h szép az élet, s hálás voltam, h a negatívumok ellenére is részese lehettünk Gáborral ennek a forgatagnak. ❤️🥲🙏

Csók! 

Rion 😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Július közepe;

Egyik este kipróbáltuk, h milyen este elmenni edzeni. Gondoltuk 9 után már csak nincsenek annyian! Hát konkrétan oly a tömeg volt, h alig lehetett szabad gépet találni! Totál kivoltam akadva! Mintha valami buli lett volna, úgy nyüzsögtek az emberek! Ráadásul a korosztály is inkább 20as volt, mint 30as.

Sokaknak annyira beképzelt, pökhendi arca, testtartás volt, h nagyon irritáltak. Hálát adtam a fentieknek, h nem ebbe a korosztályba születtem, s köztünk azért még szép számmal vannak, természetesen viselkedő, normális emberek.

Nem tudom hova páváskodnak ennyire, de jó nehányukra igazán ráfért volna 1-2 nagyobb atyai pofon, h visszavegyen az arcából. 

Amúgy az a tippem, h az insta és társai hozhatja ez ki belőlük, mert ezt látják az influenszerektől.

....

Voltunk Prideon is. Minden szuper volt. Jól éreztük magunkat. 😊🏳️‍🌈🇪🇺

... 

07.31 - 08.01 - Szombat, vasárnap;

Bécsben voltunk egy kb 20 fős társasággal. 

Nem volt valami pozitív a tapasztalatunk. Az első nap sokat késtünk, s lényegében a Prater vidámparkba basztuk el az időt. Városnézésből nem volt semmi. 

Délután 6kor meg elkezdett vedelni a csapat és 19 órára már eléggé lealjasodtak sokan. Eléggé döbbenetes volt ez nekünk Gáborral. Hiába ittam, nem tudtam berúgni, s erősen a komfort zónámon kívülre kerültem, ahogy kezdett bemelegedni a helyzet. 

Este 9kor már elakartak indulni bulizni, de próbáltam rájuk hatni, h ilyenkor még otthon se indulunk el... 

Le lettem baszva, h nem otthon vagyunk... 

Mondom okeeee. 

10kor megindultunk. Tömegközlekedni akartak, de itt is kinyitottam a szám, h nem kell sietni. Minden normális helyen éjfél után kezdődik a buli. 

Itt is le lettem hurrogva, h miért baj az h ők jól érzik maguk... 

Kicsit úgy éreztem magam, mint egy tinédzser csapattal, akik életükben először járnak külföldön, s ebbe a "hűha" mámorban totál lerészegednek. 

Sikerült azt elérni, h gyalog menjünk, s annak ellenére, h egyeseket bokrból kellett kihúzni, mert úgy bebaszott, még így is este 11re odaértünk, ahol aztán meglepődve kérdezték h hol a buli?!😅🤣

Szóval eléggé borzalmas volt. 

Éjfél után kezdtek jönni az emberek, de a társaságunk java, már hajnal egykor elment haza, s én meg akkor kezdtem el végre bebaszni, jól érezni magam. 😁

Kicsit szégyelltem magam, mikor 11kor beállítottunk oda azzal a sok atomrészeg arccal, akik büszkén mondták, h hallo, magyarok vagyunk, jöttünk bulizni... 🤦‍♂️

Még azt is hallottam h az egyik azt mondta (szerencsére a másik magyarnak), h Bécs is valamikor magyar föld volt... 🤦‍♂️😵💩☠️🤡🥴

Másnap esős idő volt. Sokan menni akartak haza, de végül elállt az eső, s csináltunk gyors kutyafuttában egy város nézést. 

Korábban voltam már kint 2x is Bécsben télen, de akkor is pont ugyan ilyen gyors keresztülfutás volt és ezeket néztük meg. 

Gáborral nagyon sajnálta, h nem tudta megmutatni nekem azokat a helyeket, amiket szeretett volna, így megbeszéltük, h majd visszajövünk ketten. 

08.07 - Szombat; 

Egyik "játszó pajtinkkal" leugrottunk Balatonszéplakra. Velünk volt a srác testvérének a fia is, aki az én testvérem gyerekével egyidős, ráadásul a nevük is ugyan az. 

Meglepő és érdekes volt azt tapasztalani magamon, h vannak apai, óvó, vigyázó ösztöneim. Alap járaton nem vagyok gyerekbarát, de ha az a gyerek családi, v baráti köröm gyereke, akkor az más.

Ezzel a 12 éves srácra is mindig figyeltem,  h ne keveredjen el a tömegben, vettem neki fagyit, kérdeztem én is tőle,  szeretne e ezt v azt, ebédnél nehezen tudta vágni a húst,  s felajánlottam neki, h segítek. Megkértem Gábort, h menjen vele labdázni, szóval elgondolkodtató volt a számomra ez az egész. 

Felmerült bennem az a kérdés, hogy szeretnék e majd a jövőben gyerekét, s az a belső válasz jött, h majd ilyen tizenéves gyerek örökbefogadására nyitott lennék mondjuk kb 10 év múlva, azaz 40+os ként. 

De csak ilyesmi gyereket fogadnék örökbe, aki nyugodt, csendes.  Szigorú apuka lennék az biztos. Szigorú, de szerető. Ilyen bátyám is, ilyen volt papám is. Ebbe nőttünk fel, ilyen lett a mi személyiségünk is. Szigorú, morgós, de azért gondoskodó, szerető. Nálam tuti nem lenne életképes a hisztiző,  zsaroló gyerek, mert én pikk-pakk lerendezném. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy, de én alapból nem szeretem, a hisztis, elkényeztetett gyerekeket, meg a szélső liberális nevelést. 

Azt meg pláne nem, ha a  gyerek irányítja a szülőket,  s ezen utóbbiak nem tudják fegyelmezni a kölyköt. Nálam gyorsan megtanulná, hol a határ, s nagyon szarul fog járni,  ha tovább folytatja a hisztit... 

Én sajnos náthás voltam, így nem is mentem be velük a vízbe, de jól éreztem magam. 

...

08.20 - 23;

Vonattal kiutaztunk Gáborral ketten Münchenbe. 

München nem egy nagy was ist das, aber jól elvoltunk. 

Szombaton pedig Nürnbergbe utaztunk. Az nagyon tetszett mindkettőnknek. Nagyon jól éreztük magunkat. Szerintivaló, hangulatos az óvárosa. Nem csodálom h a Nácik nagy kedvelt városa volt. 🙄🙂

Negatív tapasztalat volt viszont, h sok helyen nem lehet kártyával fizetni. Münchenben sok volt a lezárás, felújítás az utakon. Nah mondom. Itt is biztos ilyen 99% Karácsony féle vezeti a várost. 😅😂 ( Viccelek. Amúgy Karácsony párti vagyok, s rá is fogok szavazni.)

A másik érdekesség, h imádnak feltűnően és hosszan bámulni a németek! Amikor Münchenben a buzi negyedben voltunk, hát ott konkrétan megerőszakoltak minket a szemükkel. 

Főleg Gábort, h ki van gyúrva. 😅

A kedvenc helyünk egy mini kis jelentéktelen tér lett a Gärtnerplatzviertel. Nagy élet volt itt esténként. Olyan mint nálunk a Gödör környéke, csak miniben. 😅

Amúgy kissé szerencsétlenek is voltunk, mert először nekem vízhólyagosodott be az egyik lábújjam, így csak sántítva tudtam menni, mert fájt. 

Másnap meg Gábor lépett rosszul a lépcsőn s úgy kibicsaklott a lába, h összeesett, s csak segítséggel tudott felállni, de szerencsére nem lett komolyabb baja. 

Csúnyán bedagadt neki, úgyhogy mindketten sántikálva jártuk a várost. 😅😁

Tervben volt, h hazafelé bevesszük Salzburg városát is, de nem fért bele az időnkbe. 

Szóval Amszterdam, Berlin, Bécs mellett Salzburg is felkerult a meglátogatandó listára. 😊✌️

Érdekel még Hága és Frankfurt am Main is. 

Azért is akarjuk ezeket a városokat megnézni, mert ha tovább folytatódna itthon ez a helyzet, ami megy már 11 éve, akkor lehet kikötöznénk a fent említett városok valamelyikébe. Mondjuk Salzburg az csak mint turista szempontból érdekel, de a többi az munka szempontjából is. 

Jelenleg az az elképzelésem, h legalább B1 szintet jó lenne elérnem németből, h kereskedelemben eltudjak helyezkedni. Legideálisabb az lenne, ha a luxus értékesítésbe visszatudnék menni. 

Most A2-n állok. Nyáron abbahagytam a tanulást, de most (szeptemberben) újra kezdtem/folytatom. 

Sok szót kell tanulni. Meg a beszédet kellene gyakorolni, mert azzal sehogy se állok. 😕

...

Szeptember 11 - Szombat;

Jó volt itthon. Apum bátyáméknál van. Nyugalom volt. Sokat sétáltunk. Megnéztük a régi földjeinknek egy részét, mert sokat álmodok már megint a gyerekkoromról, s mivel jó idő volt, megértem anyumat, h menjünk már el s nézzünk szét. 

Sok földünk volt. Csupa ugar már minden. Már csak nagyon kevesen művelik őket. 

Sokat beszélgettünk arról, h már mennyire más ez a világ. De hát mindig minden változik. Ez az élet rendje. 

... 

Melóban minden okés. Szeretek bejárni, szeretem a helyet, a munkát, a tulajt. Minden döfi. Élvezem. 😊

Gáborral is ugyanígy. Minden szuper. 🙂

... 

Augusztus utolsó hetében lebetegedtem. Gábor beteg lett miután hazajöttünk Münchenből. Mire ő kijött a náthából, addigra én meg elkaptam, s én voltam szarul 1 hetig. 

Bicajról tömegközlekedésre váltottam, mert se kedvem, se energiám nem volt biciklizni, elektromosság ide v oda... 

Nah! Nagyvonalakban ennyike! 

Csók! 

😘❤️

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

 

A bicajom motorja sajnos meghibásodott. Beteges, örlő hangot hallatott. Küldtem videót róla Gearbesten az eladónak, aki azt írta, h küld csere motort. Remélem 1 hónapon belül meg is kapom. 

Elég szívás, h a legnagyobb kánikulában hagyományos módon kell tekernem. 

Mondjuk azt olvastam fb bringás csoportokban, h intenzív, napi többszöri használat esetén, fél évente szervizelni kell a bicikliket. Hát én meg elég intenzíven használom, hiszen minden hová ezzel közlekedem. Sőt! Február, márciusban ez volt a munkaeszközöm is a WOLT-nál. 

Ami pozitív hozadéka ennek a hagyományos vs elektromos kerékpárnak, az az, h figyelmesebbé, előrelátóbbá váltam, mert itt az állandó lassulás, fékezés, indulás, gyorsulás miatt, folyamatosan használom kell a váltót, a könnyebb, gördülékenyebb haladás miatt, és sokkal messzebb kell néznem, h időben tudjak le, v felváltani a sebességben. 

Elektromos használat esetén nem kellett ilyenekkel foglalkoznom, mert automata váltóval nagyon csókos, könnyű, egyszerű volt minden. 

A másik, ami érezhető változás az az idő, h jóval lassabban haladok, (a korábbi átlag 30 km/h-ról kb 10 km/h-ra esett vissza az átlag sebességem) ezáltal jó pár dolgot észrevettem, és feltűnt azon a környéken, ahol rendszeresen elhaladok, még a gyorsan suhanó elektromos kerékpáron leszűkült a látóköröm. 

Június 25 - Péntek;

Szabadnapos voltam, mert jött az ablakszerelő, s kívülről elszigetelt 2 ablakomat, hogy ne ázzon be a jövőben. Reméljük jól csinálta, s nem lesz már több ilyen jellegű problémám. 76.000 Forintomba fájt, de ebből 60at fizetett a biztosító, igaz azt a 2 szoba festésére adták, mert h csak a belső károkra vagyok biztosítva. Festeni meg nem festek, mert amúgy nem annyira feltűnő. Majd pár év múlva amúgy is kelleni fog egy egész lakásos tisztasági festés, de ha esetleg úgy alakulna, h kiadom a lakást, akkor nem fogok festeni. (Tanulván az elmúlt évek többedmagammal való együttéléséből.) 

Június 26 - Szombat;

Gáborral lementünk Balatonalmádiba strandolni. Minden fasza volt. Kellemes egy nap volt. 😊

Június 27 -  Vasárnap;

Elutaztam a szülőfalumba. Bátyám születésnapját ünnepltük. 39 éves lett.

Július 2-3-4-5;

Egy hosszú hétvégét töltöttünk Gáborral Debrecen, a szülővárosában. Szeretem Debrecent. Tavaly is és most is nagyon jól éreztem magam. 

Voltunk a Hortobágyon, beültünk a Csárdába, ahol tavaly is nagyon jól éreztük magunkat. Emlékszem,  h akkor is játszottak a "muzsikusok" és tele voltam hálával és boldogsággal, oly annyira, h küzdenem kellett a könnyeimmel, nehogy eltörjön a mécses. Idén sajnos alul maradtam ezen küzdelemben, s felkellett vennem a napszemüvegem, gyorsan motyogtam Gábornak h elvonulok egy cigire, mindjárt jövök, s elsétálltam a csárda mellé egy csendes, nyugodt kis helyre, s jól kibőgtem magam.

A too much hála és boldogság érzése mellé párosult még az is, h olyan szépen játszottak a zenészek, h szerintem erre szokás azt mondani,  h megérinti a lelket. 

Hegedűn, és cimbalomon játszottak, amiről papám is eszembe jutott, h anno gyerekként sokszor hallottam nála délben a Kossuth rádión, ahogy a "Jó ebédhez szól a nóta" című műsort hallgatta, amit nem szerettem, most meg milyen szépnek találok. 

Hiányoznak azok a békés, felhőtlen, boldog gyermekéveim... 

...Most is küszködöm a könnyeimmel,  ahogy ezt írom.... 

Szóval elöntöttek a gondolatok, érzések aztán nem bírtam magamba tartani. 

Gábor szerencsére megértette, átérezte a helyzetet, mert ő is közel ált nagyapjához.

Aztán voltunk még Nyíregyházán is az állatkertben, meg akkor már szétnéztünk Nyíregyháza belvárosában is. Aztán Debrecen nevezettességének a nagytemplomnak a tornyaiban is voltunk, meg ismét kimentünk a Nagyerdő parkba, meg voltunk kétszer is Gábor szüleinél. Szóval nagyon jó hétvégénk volt. 😊❤

...

Júliusban csatlakoztam Gáborhoz és én is elkezdtem járni a 4% Fitnessbe. Általában heti 4x megyek, meló után. Elég sokan vannak, de mindig találni szabad gépet, helyet. 

Most kifejezetten jól esik az edzés. Aztán majd ki tudja mikor unom meg, és hagyom el megint.😅

...

Melóban minden fasza. Szeretem, gyorsan telnek a napok. Kaptam + fizu jutalmat is, meg augusztus elején jár le a próbaidőm is szóvál végre már boldogság van ilyen téren is. 😊✌

...

A homofób törvény óta elég sok vidéki ismerősöm töröltem fb-ről, akik nem csak nyíltan támogatták e törvényt,  de még fokozták is posztjaikat gyűlöletkeltéssel. 

Volt köztük közelebbi, távolabbi, utcabeli, osztálytárs, de még a saját apám is ezek közé tartozik, aki tudja már tavaly óta, h mizu. 

A szeret, béke az alapja mindennek. Aki ezen alapokkal szembe megy, arra nem vagyok kíváncsi. Kész. Szajé!

Nah! Gyors kutyafuttában ennyike! 

Csók! 

😘❤️

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából

    

...Ööö...

Hát egy kissé gyorsan elröppent nekem ez az idei tavasz... 🙄🤔😏

Bele is vágok a mesélésbe, kezdve a régebbi jegyzeteimmel;

Március 1 - Hétfő;

Kilyukasztották a biciklim kerekét. Faszán indul a tavasz... 🙄

Egy lépcsőház földszinti bejáratánál hagytam. Mindig beviszem,  mert nem merem az utcán hagyni. Nem volt útban, nem támasztottam falnak. Valszeg az egyik ott lakó utálja a futárokat, s azzal (is) vonhattam magamra a figyelmet, h aktiváltam a riasztót, aminek van egy hangos pittyegése. 3 perc volt az egész,  még felmenem lifttel a negyedikre, s mire visszaértem már lyukas volt. Az első kerékben benne volt egy rajzszög. 

Mesélték már, h szoktak ilyeneket csinálni.  Hallottam arról is, h a küllőket rugdosták ki, pedált lopták le, stb....

Nem jellemző ez rám, s talán még nem is csináltam ilyet, de egész nap azt mantráztam, h háromszorosan kapja vissza kellemetlen/szerencsétlenség/bosszúság formájában az illető, aki ennyire alja féreg, h a másokkal való kibaszás a hobbija. 

...

Gyakran odajönnek hozzám (heti minimum 2x), h ez milyen bicikli, hol vettem, mit tud, mennyibe fáj stb.

Eleinte készségesen válaszolgattam, de már egyre inkább kezdem unni, s már csak annyit mondok, h ajándékba kaptam, (ami igaz, hisz megajándékoztam vele magam 😁) írják be googlebe a márka nevét, aztán megtudják.

Volt már olyan is, h köszönés nélkül szóltak hozzám, s kezdtek el magyarázni. Mivel szerencsére mindig a telefonomat nyomkodtam, így fel se néztem, nem reagáltam.

Az egyiküknek volt annyi esze, h köszönt és halózott. Erre kénytelen voltam felnézni, s mivel ránézésre minimum kb "8 év" (letöltendő) fejű volt,  így gyorsan lerendeztem angolul elkezdtem neki hadarni, h sorryka, de headsettel épp telefonálok,  s most nem alkalmas, nagyon elfoglalt vagyok. 

Nem hiszem, h teljesen felfogta,  h mit magyarázom, de a telefon szót sikerült elkapnia szerintem, s odébbállt. 

A másik alkalommal nem jutott az illető eszébe,  h köszönéssel szokás megszólítani az embereket, de gyorsan feladata,  látván  h kurvára nem reagálok semmit a pofázására.

Mindkettejük persze szitkoszódva távozott.... 😊

Futárokkal volt már sokszor, h ők se tudtak köszönni,  csak elkezdtek magyarázni, v kérdezni,  s én először mosolyogva ugyan, de kimérten köszöntem,  megvártam,  h a meglepődés után visszaköszönjön, s csak aztán kezdtem el reagálni arra, amit előtte mondott/kérdezett. 

Volt olyan is, h eljátszottam a meglepettett,  h jaj bocs, nem tudtam, h hozzám beszélsz. Nem hallottam,  h megszólítottál, v köszöntél volna.... 🙃

Futaroknál szerencsére mimdegyik mondott egy "bocs"ot, v "igaz", "jogos"-t...

Eddig csak egy ilyen bicajct lattam mint az enyém. 

Kipróbáltam az esti futárkodást is, igaz csak kis időre. Nagyon tetszett a szürkület. Különösen az ilyenkor aktív, szépen csiripelő madarakat imádom hallgatni. 

Március 12 - Péntek;

Mennek ezerrel az interjúk. Erősen hezitálok is, h mi lenne igazán jó nekem.  Magam sem tudom. Keresem önmagam is. 

Kíváncsian várom, h hogyan fog alakulni a következő 1 évem...

Március 23 - Kedd:

Már nem tudom, h hányadik estém, de mostanság többször csináltam már azt, h úgy offolom ki magam, h egy kád forró fürdőben, komolyzenéket hallgatok, miközben finom vörösbort kortyolgatok.

A hőségtől kelemesen fejbebasz a pia, s nagyon jó érzés úgy bebódulva, elnyúlni a kádban, fejem megtámasztom a kád peremén, behunyom a szem s elmerülök a zenében. (Mondjuk, aki magas vernyomásos v hasonló,  annak ezt kurvára nem ajanlom! 😃)

Aki jobban ismer, tudja, h nem vagyok egy nagy emberiség párti, de ilyenkor, a zenétől, (nah meg persze a piától) átszellemülve, kivételesen pozitív véleménnyel vagyok az emberisegről. A sok szörnyűség mellett tudnak szépeket, kedveset, jót is alkotni. 

Steiner Kristóf Lélekbonbon bejegyzései is jó kis lelki fröccsi. Nagyon szeretem az írásait, s többször segített már változtatni a gondolataimon, az élethez való hozzáállásomon.

Március 25 - Csütörtök;

Utolsó Woltos munkanapom. El is vagyok kendőve rendesen. Egyrészt, mert szerettem ezt csinálni. Fájó szívvel adtam le a felszerelést.

A Pöttyös utca és a határ út közötti szakaszon defektet kapott egy srác, akinek segítettem. Tök jó érzés volt segíteni, igaz hogy csak pumpát tudtam neki adni, de pont az kellett, hogy befejezze a sikeres bringa javítást. Helyes, szimpi srác volt. 😉

Március 28 - Vasárnap;

Kirándulni voltunk Gáborral,  Joccal és a haverjaival. Pilisborosjenőnél a Teve-sziklát,  az egri vár makettjét néztük meg, aztán felmentünk a hegyre. Jó volt. Szeretek kirándulni. 

Április 2 - Péntek;

Nagypénteken kirándulni mentünk Jucival és Joc barátaimmal és az ő haverjaikkal.

Gábor sajnos ezen most nem tudott részt venni, mert szerdán hazautazott vidékre a családjához. 

Nagyon jó volt ez a társaság. Sokat nevettem, jól éreztük magunkat. Igaz most ittunk is, mert a legtöbben vittünk pálinkát, whiskyt, vodkát. 

Most Zebegénybe mentünk. Végre utazhattam emeletes vonattal. Szép és jó volt minden. Szeretem Zebegényt. 40-50+osként, majd szeretnék ilyesmi helyen egy hétvégi házat.

Április 7 - Szerda;

Mária utcai nemibeteg gondozó.

Kb 2 hete volt egy négyes bulikának, amiből az egyik srác tegnap jelezte, h tippere van, így taka mindenkinek szurira.

Hiába, h nem volt hármunknak tünete, attól még az a policy ilyenkor, h vesznek kenetet fenékből, kukiból, torokból.

A torok minta lett pozitív. Azért csak az, mert szokás szerint használtunk gumit, csak orálhoz nem... 🙃

Tanulság,  h ha kalandos  nemi életet élsz, akkor azért x időnként, a trippere is kérj szűrést a HIV és szifiliszen kívül, mert tünetmentesen is lehetsz "beteg"...

Vicces volt, h 2 ismerőssel is találkoztam a varóban.  Mondanom sem kell, h a várakozók minimum felé klubtag volt... 😅

Április vége; 

A március és az április nagyon zűrös volt. Interjúkkal munka és önmagam keresésével telt. Nem voltam ebben az időszakban jól. Sem lelkileg, sem szellemileg. De április végére már kitisztult a kép és ezen életszakaszomban végre sikerült "megvilágosodni".

Így 32 évesen már végre tudom, h nem nekem való a monoton, napi 8 órás gép előtt rohadás...

Olyan meló kell nekem, ami vagy pörgős, és van benne mozgás is, vagy olyan office munka, ami sokszínű, szerteágazó feladatokat kell ellátni. 

1,5 hónap után felhívtak az egyik cégtől, ahova nem vettek fel február végén, mert nem értem el a C1es felsőfokú angol szintet, h aktuális-e még az álláskeresésem. Meglepődtem, h mi történt, h meggondolták maguk, de mondtam, h már nem aktuális. De rendes volt a csóka, mert mondta, h ha meggondolom magam, akkor jelentkezzek. De nem fogok. 

Ahol most dolgozok az bent van a bank negyedben, a belvárosban. Nagyon szeretek oda bejárni. Biciklivel minden nap keresztülmegyek a kedvenc városrészeimen, úgy mint a Mikszáth Kálmán tér, Reviczky utca, Kálvin tér, végig a kiskörúton, egészen a Arany János utcai metrómegállóig. Nagyon nagyon szeretem!😄❤🚴‍♂️

Így, hogy biciklivel járok, nagyjából 5-10 perccel előbb beérek, mintha tömegközlekednék. Olyan a biciklivel való közlekedés a számomra, mint az egyik kedvenc  filmemben;  Az emlékek őrében, ahol a főszereplő korábban mindent szürke színben látott mindaddig, míg el nem kezdett dolgozni az új szerepében, és ezáltal színesben kezdte látni a világot.

Imádok reggel a napsütésben, a madárcsicsergésben, a nyíló-virágzó bokrok, fák illat tengerében keresztülmenni a városon! Olyan kis apróságok is örömmel töltenek el pl, amikor azt látom, hogy biciklis dugó/sor van mondjuk a körúton, s hogy egyre több a biciklis, vagy pl a Nemzeti Múzeum kerítésén atszűrődő, házak tetejét, az utcákat beragyogó, aranysárga reggeli napsütés! Egyszerűen energetizál, az élő, mozgó, lüktető város! 

Munka után nem is sietek egyből haza, hanem általában végig tekerek a kiskörúton és vagy a Nemzeti Múzeum lépcsőinek a tetején, vagy a Károly kertben, vagy a Fővám téren, a Szabadság híd lábánál letelepedek a napsütésbe és ott netezek, olvasok, tanulok, relaxálok, töltődöm. ❤

Nagyon jó befektetés volt ez az elektromos bicikl! Nagyon megérte! Nagyon szeretem! Örülök neki!😊❤🚲🚴‍♂️

Nagyvonalakban ennyi.

Csók! 

😘

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Szept 18-19 - Péntek, Szombat;
Péntek este ismét volt egy négyes buli. Először novemberben volt, amikor nem működtem. Az lelkileg eléggé megviselt, s azóta csak hármasok voltak, s most volt a második alkalom, h négyeseztünk, de ez sem egy hagyományos party volt. 😊 Kb 5 órán át elszórakoztunk egymással.

Szombaton még Gáborral szórakoztunk egymással, mert volt még bennünk patron tegnap estéről, délután meg kimentünk megnézni a nemrégiben elkészült Szélkpaut a Mamut mellett, meg sétáltunk a környéken egy kicsit, de nem sokat, mert nem volt elég energiánk. 😊

Szept 20 - Vasárnap;
Délelőtt pihi, délután pedig felmentünk Gáborral Normafára, pihizni, piknikelni.

Szept 22 - Kedd;
Ma este volt az első órám a magánórás német tanárral.
Nem emlékszem, h az előző bejegyzésben írtam-e, de a német tanfolyam szept 2.heteben végetért, s mivel munka mellett sok a heti 8 óra német + házik, így én nem folytattam a csoporttal, hanem magán tanárra váltottam, ami jóval költségesebb ugyan, (4000 Ft 60 perc) de rugalmasabb, személyre szabottabb, bár nem vagyok megelégedve vele. 

Azt se tudja, h mi az a google word, s messengeren egyesével küldözgetni a szavakat meg a jelentésüket. Most küldtem neki linket, meghívót a drive wordbe, ahol egyszerre tudunk írni, de annyit bénazik, meg nem tetszik neki. Lefotózott, kézzel papírra írt magyarázatokat küld át képként, amitől kivagyok. Szo nem egyszerű vele. Így még sajnálom rá azt a 4000 ftot. Bár türelmes vagyok vele, ahogy gondolom ő is az velem, s majd meglátjuk mi lesz.

Decemberig megpróbálok kitartani nála, de ilyen téren is keresek valaki mást. A tanfolyamos tanárom sokkal jobb volt. Vidám, vicces, jó fej, jól magyarázott, csipáltuk egymást. De ő nem vállal sajnos magán órákat. 😢

Melóban elvagyok. Felemás érzésekkel. Hol tök jól érzem magam, hol nagyon szar bent lenni. Bár az, h jól érzem magam, nagyon ritka. Nagyon függök a lányoktól, akik betanítanak. Azt mondták, h minimum 1 év kell, h nagyjából átlásd a rendszert. 🙄 Hát én meg nem igazán szeretek függni ennyire másoktól...

Szo még mindig tart a nehéz időszakom, de bízom, benne, h majd idővel egyenesbe jövök.😊✌️

Okt 3 szombat;
Normafán kirándultunk Gáborral. Volt megint egy kis izgalms kalandozásunk az erdőben, s megünnepeltük az 1 éves évfordulónkat egy kis piknikkel.

Okt 10 - Szombat;

Ismét kirándultunk. Most viszont olyan helyen, ahol az elmúlt 10 évben mióta Pesten élek, még egyszer sem jártam. Kaán Károly és a Makovecz Imre kilátónál, majd Tündér-sziklánál, s a Normafa és a Zugligeti Libegő közt ismételten volt egy kis kalandozásunk, ahol a tavalyihoz haonlóan, megint egy terepbicajos zavart meg minket. 😁

Okt 16 - Péntek: 

Volt a barátokkal Jucival, Joccal, nah meg Gáborral egy kis pizsi partynk. Bori nem tudott jönni, mert vidéken volt. Jucit köszöntüttük fel szülinapja alkalmából (32).

Ittunk, társasoztunk, kártyáztunk. Jó kis kikapcsolódás volt. Jól érezte mindneki magát. (Én is nagyon kedves voltam, jól viselkedtem, s megengedtem, h a fehér szőnyegem felett nasssssholhasssssanak ssssósssat. 😁) (Nagyon érzékeny vagyok, a fehér szőnyegemre.) (Meg úgy általában mindenre a lakást illetően.😁)

Okt 23 - Péntek;
Először utaztam/utaztunk Gáborral a fogaskerekűn. Kicsit sétáltunk a Széchényi hegyen, majd elmentünk a SZFE-s tüntetésre. Jó kis lelki fröcsi volt ez is. Most először énekeltek is az emberek körülöttem azoka a zenékre, amiket a JBLből zenéltettem. Voltak pillanatok, mikor gombóc volt a torkomban, s nyugtatgatnom kell magam, s nagyokat pislogni, h nyugiiii, ne pityeregjem el magam.

Gábor először volt tüntetésen. Nem hisz a (békés) tüntetésekben. Sajnos csak azért kisért el, mert csütörtök óta, fájdalmat érzek a mellkasom bal oldalának alsó felében. De csak akkor jelentkezik ez a görcsös fájadalom, amikor nagyobb/mély levegőt akarok venni. Ilyenkor kicsit össze kell görnyednem, s befelé kell nyomnom a bal felső bordáim környékén, h ne görcsöjön, s tudjak egy nagyobb levegőt venni.

Hétfőn majd melóból előbb elmegyek, s takázom a háziorvoshoz, h vizsgáljon meg, s gondolom majd írd beutalót kivizsgálásokra. Nem tudom megmondani, h izom, csont, szív, ér, vagy tüdő problémám van-e. Bár tüdőre gyanakszom a legkevésbé, mert a görcsös érzés, elég alaul van ahhoz szerintem, de hát nincs kizárva az se, mert végül is lélegzetvételkor jelentkezik a fájdalom....

Gyermekkorom óta van már ilyen görcsölő érzésem, de pár percen belül mindig elmúlt. Rövid, spontán mód jelentkező volt eddig, de ilyen, h huzamosabb ideig fenálljon, még sose volt.

----

Amúgy a körülményekhez képest minden okés. 

Szokásomhoz híven, átálltama téli iődszámításra. Sokat vagyok itthon. Begubóztam. Szeretek itthon lenni a kis chilles félhmályos nappalimban kockulok, tanulok.

Lelkileg még mindig nem mondanám jónak az állapotom. Inkább csak úgy vagyok. Vegetálok. Elkezdtem többet meditálni. Azok nagyon jól tudnak esni. Van egy "helyem". Egy zöld dombocska, aminek a tetején egy tölgyfa áll. A domb alján 2 soros, falécekből tákolt kerítés keríti körbe a dombot. A meditációm elején, az első 10 percben hagyom, h száguldjanak a gondolataim, kivárom, h kitombolja magát az agyam, s lenyugodjon. Majd figyelek a légzésemre, s ezzel keződik meg a "belépésem a menedékembe", ami azzal kezdődik, h átbújok a korláton, s szép lassan elkezdek felsétállni a fához. Ez egy nagyon nyugodt, kellemes, szép, virágokkal, méhekkel, pillangókkal, teli környék. Útközben mindig lefekszem a domboldalba, s élvezem a napsütést, hallgatom a madarak csicsergésést, a rovarok zümmögését, a természet hangját. Akkor vagyok már "jó", amikor érzem az avar, a fű illatát.  Ezzel a lefekvéssel tisztítom meg magam, szellemülök át, s  már itt is megindul a töltekezésem. Aztán ha úgy érzem, h már jobban vagyok, akkor folytatom az utam a tölgyhöz, amit mindig átölelek, akárhányszor felérek hozzá.  Itt szoktam érezni az  arcomn és a kezemen az érdes kérgét, az erős fa illatát.  Aztán a tövébe leülve szoktam még "ellenni"...

---

Rájöttem, h szomjazom a csendre és a nyugalomra. Melóban is pl inkább később ebédelek, h egyedül lehessek a konyhában. Annyit tudnak csacsogni a csajok, h egyszer ebédidőben ültem be a konyhába, de úgy jöttem ki onnan 20 perc után, h zúgott a fejem és kb keresztbe álltak a szemeim.... 

Ezért is szeretek itthon lenni, s Gáborral is csak heti 1-2 alkalommal talizunk. Ha jó idő van kirándulunk, sétálunk, ha meg rossz az idő, akkor itthon filmezünk, sorozatozunk. 

Elkezdtem szedni a Remotiv extrát is, ami egy természets, orbáncfű kivonatú gyógyszer. Enyhe depresszióra írják. Lehet ez is segít, mert tény, h már nincs a béke segge alatt a hangulatom, mint mondjuk szeptemberben volt.

Melóban is az elmúlt 2 hét nullás-pozitv volt, ami tök jó az eddig full negatívhoz képest.

Az első 2 hónapot nem szerettem, de mint előbb is írtam, az elmúlt 2 hétben normalizálódott a munkahelyemhez és kollégáimhoz való viszonyom. Érzem, h szépen tanulok, fejlődök, s az mintha a kollégáim is picit nyitottabbak, kedvesebbek, beszédesebbek lennének.

Okt 3. hetében a átálltunk hibrid módra, ami azt jelenti, h a fél csapat otthonról dolgozik, s 2 hetente váltják egymást. Mi újak még lehet, bent vagyunk rendszeresen a betanulás miatt, mert kell az élő, gyors segítségnyújtás nekünk. Ellenben mindig mi fogadjuk elsőként a hívásokat. De szeretem, tetszik, így lehet fejlődni, meg beszélni tudok, s nekem való ez a heldeskes meló. Leginkább a technikai jellegű problémákban szeretek segíteni. Teamviewer-el belépni a aprtner gépére s megoldani a problémákat, vagy "látatlanba" az elmondoattak alapján levezetn neki, lépésről lépésre, h miket nézzen, ellenőrizzen, milyen hiba jön fel, s akkor tovább mit, hogyan csináljon. De a hívsok többsége inkább gazdasági jellegű kérdés, számlák, bérletek, ajándékkártyák, visszaváltások, elszámolások, riportok lehívásával kapcsolatos.

Szülőkkel minden okés. Apummal nyár óta nem beszéltem, h bátyám elmondta neki, h mizu velem. Anyum egyszer volt fent nálam, s majd jövő hétvégén én látogatok majd el hozzjuk szokásos pár órára.

Gamer pc-t tervezek venni, (mert hamrosan megjelenik a kedvenc játék sorozatom, az Assassins's Credd legújabb része a Valhlla! ❤️❤️❤️) de lehet, h playstation lesz belőle. + Ha már tél van, ami amúgy is a gamer időszaké, akkor mág megvenném a Red Dead Redemption 2-t is. S azért playstation-t vennék, s nem Xboxot (elsőre amúgy ez utóbbit gondoltam venni), mert Xboxon nem elérhető az a harmadik játék, amivel majd szintén szeretnék játszani, ami nem más, mint a Horizon. Bár a nagyon elvont játékokat nem szeretem, de ez még belefér, szimpi.

A német tanárommal is kezdek megbékélni. Bár ahhoz az kellett, h megtanítassam neki, h mi is az a google word, s ott írjuk a mondatokat, szavakat, nyelvtani szabályokat, ne pedig messengeren. Így már szépen doksi formájában  megy a tanulás, jegyzetelés, nem pedig csevegés formájában. 

Van amikor tök jól megy, van amikor meg mosostt szar vagyok, s azokat a szavakat se jutnak az istenért se eszembe, amiket meg álmomból felkeltve is tudok. Attól függ, h milyen nap van melóban, met hát 9-17-ig meló, 18-tól 19-ig meg német.

Direkt kérem, h adjon sok házit, mert szeretem a házikat. Minden reggel munkába menet megcsinálok párat, így pikk-pakk eltelik az utazási időm. Összekötöm a kellemeset a hasznossal. :)

Tettem egy próbát, h esti órából csináljunk inkább reggelit, de sajnos nem jó neki, ami egy újabb fekete pont. Ezt se nézem jól szemmel ennyi pénzért...
Megfordult a fejemben, h decemberig vele maradok, aztán januárban ismét jelentkezek majd a Cosmopolitan nyelvsulihoz, de nem a heti 2x4 órás tanfoylamra, hanem a heti 1x5 órás szombatonkénti tanfolyamokra. Télen amúgy se megyek sehová, szo kevésbé jelenthet az gondot, h szombat délelőtt otthon kell ülni.

Meg majd felveszem a kapcsoaltot a volt nyelvtanfolyamos tanárommal, akit nagyon kedvelek, s megkérdem megint, h nem-e vállálal azóta esetleg magán oktatást, v tud-e ajánlani valakit.

Nah! Nagyvonalakban ennyike!

Csók!

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából;

Jucival és Gáborral voltunk megint párszor a törzs helyükön Agárdon.

Gáborral volt köztünk mostanság egy kis zavar az éterben, ami a nyitott kapcsolatunk le nem tisztázott, meg nem beszélt részeit érintette. A lényeg, h még én a télen voltam total megmeve, bekattanva, s kalandoztam, addig most Gábor volt a soros, s hát voltak, illetve majdnem voltak olyan dolgok, amik nálam elérték a határt.

Az egyik srác kivel hármasoztunk párszor, akart csinálni új dolgokat, illetve használni állandó jelleggel olyan dolgokat, amikre én azt mondom, h oké, olykor tök jól feldobja a partit, de nem akarom minden alkalommal használni, mert könnyen.... .... el/lecsúszhat vele az ember, s mondtam Gábornak, h nekem ez így már nem kóser, s csinalhatja, felnőtt ember, de akkor nélkülem, mert én inkább kiszállok. Tudok mértéket tartani, tudom hol a határ, amit elértünk, s vegye ezt egy komoly figyelmeztetésnek.


Augusztus utolsó hete;

Úgy érzem h összecsaptak megint a hullámok a fejem felett. Meló helyen nincs ideje senkinek h betanítson. Szenvedek bent, nem érzem h tanulnék, haladnék, pedig már 3 hete ott vagyok.

A némettel is mióta dolgozom levagyok maradva, nem értem, hülye vagyok, mert nem tudok leckét csinálni s gyakorolni.
Volt olyan szar nap is, h nagyon nem ment.

Jah! Arról nem is beszélve, h a vírus miatt is gebasz van melóban!
Sorra mondják le az előadásokat a színházak, mert egyre több helyen találnak 1-1 fertőzötett s akkor már az összes előadást is törlik! 2 lány másik területen folytatták a munkát, ők csak a foci jegyekkel foglalkoznak, s azok is jönnek vissza, mert foci sincs. Nekik a helyükre vettek fel, s most így többen vagyunk....

Nem túl jó kilátások!

Magánéletben is rottyon vagyok. A szexuális étvágyam a béka segge alatt van. A karácsony utáni december-január-februári túltengéses átlag napi(!) 3-4 szexhez képest, most jó ha van heti 1-2re kedvem...

Nem vágyom rá. A többes se mozgat meg. Van, h elbizonytalanodom, h vajon minden jól működik-e bennem, de egyelőre még azon az állásponton vagyok, h mivel nem minden okés az életemben, ezért is esett vissza fokozatosan tavasz második felétől az aktivitásom. Bízom benne, ha rendeződnek soraim, akkor majd újra fogom tudni hozni a formám... 😉🙄😏

Szo total csődnek érzem magam. 😢

+ Mindezeket még az is tetézi, h a családban is áll a bál!

Bátyám elmondta apámnak, h mizu velem.
Nekem még elkellett ezek után mondani anyumnak, h nem csak Bátyám, de már apám is tudja, h mizu. Szegénynek dupla sokk, bár meglepően jól fogadta. Igaz Bátyámnál kapcsolatban már évek óta adagolom anyumnak, h bátyám valszeg tudja, mert nem kérdez csajokkal kapcsolatban meg anno is úgy kérdezte, h Norbival mizu, meg hívott is magához le vidékre, kettőnket és meg is látogattuk őket, szóval anyum szerintem beletörődött ebbe, h tudatja, de akkor se tudta biztosra h tudja. (Bátyámnak 2017ben bújtam elő, miután hazajöttem a hajóról.)

Most hétvégén meg lent voltak a szüleim Bátyámnál, s mielőtt mentek volna haza, apum félrehívta őt, s megérte, h legyen vele őszinte s mondja meg h meleg vagyok-e.
Ő meg elmondta....

Pár napra rá felhívtam apum. Kb negyed órát beszéltünk. Kurva sok türelem kellett, h ne menjek neki, s h elviseljem a sok faszságot, amit összehordott.

Hibáztat engem, bátyám, anyám, h hülyének néztük, s h nem lett neki elmomdva.
Amikor meg mondtam neki, h mert homofób megnyilvánulásai voltak, meg ilyeneket mondott h a buzikat legalább annyira utálja, mint a cigányokat, akkor még rá is vágta büszkén, h ez most is így van! Megkérdeztem, h ezek után akkor mit sír a szád, h nem mondtam el?!

Hát attól még, h vannak ilyen kirohanásai, attól még ellehet mondani.
Erre nagyon kulturáltan csak annyi mondtam neki, h ha rajtam múlna, még most sem tudnád!

S még kiakadt, h semmi bizalmam iránta!!! 😅😂🤣🤦‍♂️

Mondom nincs hát! Sose volt, amiért ilyen korlátolt!

Erre még azt mondta, h jó! Felőle hazajárhatok továbbra is(!) de köszönésen kívül többre ne számítsak!

🤣😂😅

Szegényt nagyon lenyerítettem, s csak annyit kérdeztem, h eddig nem ez volt?! 😅😂🤣

S jött azzal, h elég szomorú ha így gondolom h eddig is ez volt!

Hát na látod mondom! Ebben kivételesen egyetértünk, h elég szomorú, h így volt!

S jött azzal, h mert anyám telebeszélte a fejem, s ellene hangolt! 🤣😂😅

Tudni kell, h mikor kisgyerek voltam volt ez a mániás dumája.

Mondtam, h már 31 vagyok, világ életedben szartál rám, mert csak ittál, de most ezt hagyjuk! Amúgy meg ha már itt tartunk ez is egy nyomós ok volt, h nem mondtam el...

Aztán jött még azzal, h ne tudjam meg mennyire fáj neki.
Mondom jó van! Nyugodjál meg! Ez természetes! Majd idővel elmúlik!

Hát neki valószínűleg már csak akkor lesz jó, ha a föld alatt lesz!

Mondom, te tudod... Csak tőled függ, h hogyan kezeled... Ha ott hát ott! Minél tovább állsz negatívan ehhez, annál tovább lesz szar neked.

Ezzel csak magaddal baszol ki....

Erre csak annyit mondott, h milyen könnyen beszélek.

Jah mondom.  Már 12 éve vegigmentem ezen a folyamaton én is, mikor elfogadtam magam, s ez időszak alatt azért elhiheted h nekem se volt fenékig telfej az élet.
Meg még te ilyeneken agonizálsz, h "hülyének néztünk évekig, s a szemedbe hazudtunk" addig nekem gyerekként kellett átgondolni az életem, h hogyan tovább, s keresni az utam, meg h kire számíthatok, mert akkor még anyám se tudta s a saját szüleimtől nem várhattam segítséget, de azért nyugodtan sajnáltasd csak magad, s még csak véletlenül se kérdezd meg hogy hogy s mint volt/jött ez az egész.... 🙄

No mind1!

Szo most megint összejött minden.

A nyár utolsó hétvégéjét Jucival es Gáborral Agárdon töltöttük. Jucival tavaly is itt búcsúztattuk a nyarat.

Szeptember első hétvégéjén elmentünk vidékre a szülői házhoz Jucival és Gáborral. Bemutattam nekik a szüleim, nagymamám, megmutattam hol nőttem fel. Apám kulturáltan, normálisan viselkedett. Nem volt feszkó, a melegségem miatt. Ebédeltünk finom tyúkhúslevest, nokedlis csirkepörit, s kirándultunk egy kicsit. Jó volt. Jól éreztük magunk. Engem megint elöntött a boldogság és a hála érzet. Meleg volt ugyan, de jó idő volt, s örültem, h itt lehetek a barátokkal, szeretteimmel. Főleg akkor kellett magamba folytanom ezt az elérzékenyülést, amikor kimentünk a hegyoldalba, s a kedvenc helyemről, sziklámról néztük a tájat, s körülöttem béke, csend, nyugalom volt. Csak a tücskök ciripeltek, s a madarak csicseregtek, amit amúgy is annyira szeretek. Nagyon jó volt. Egybe volt minden. A halált is ilyesminek képzelem el. Mármint amikor elhagyom ezt a világot. Béke, boldogság, öröm, hála, természetben, szeretteimmel. Csak halálomkor azok vesznek majd körül, akik már előttem elmentek...

No Mind1! Kicsit elkalandoztam.

A lényeg, h jó volt megint megélni, ezt a napot is. 😊❤️

Szept 12 - Szombat;

Gáborral, Joccal és még néhány haverral elmentünk kirándulni a Rám-szakadékhoz, majd onnan Dobogókőre.

Nagyon szép hely! Erősen ajánlott ellátogatni oda, aki még nem tette volna meg. Patakon, kissebb vízeséseken kell keresztül menni, sziklákba vájt kapaszkodókon, szo meredek a terep.

Norbi sokat eszembe volt, mert vele a 8 év alatt még együtt voltunk, szinte minden évben feljött, h elmenjünk ide, de sose jött össze...

Szept 13 - Vasárnap;

Kijöttem egyedül Normafára. A lelki állapotom azóta se javult, de jó volt kint chillezni a természetben az alattam elterülő szeretett városom látképével. Tücsök ciripelés, madár csicserges, kellemes napsütés. Jó volt, csak a zümmögő drónok zavartak meg egyszer.

Meló helyen annyi javulás történt, h mindenki visszajött szabadságról, s már szinte minden nap van betanítás. Szép lassan, de napról napra tanulok/fejlődök.

Egyre többször jön rám az az érzés, h ahol most lakom, az cska egy ideiglenes állomás. Eddig nem gondoltam ebbe bele, csak éltem ott. Egyre jobban vágyok át Budára. Vagy még a Kálvin tér - Fővám tér az a környék, ahol szívesen laknék. Amikor ezeken a területeken járok, sokkal jobban érzem magam. Kellemes nyugodtság, békesség érzete jár át.

Kérdés, h mikor jön el a továbbálás, mikor zárul le életem azon szakasza, ahol most élek? 🙄🤔

Továbbra is lottózom, de eddig mindig csak pár ezreket nyertem, amikkel csak a belefektetett pénz jött vissza. De töretlenül megadom továbbra is magamnak az esélyt pár (száz) milla megnyerésére. 😊✌️

Tudom azt is, h ez csak egy ideiglenes állapot amiben vagyok, s idővel minden megoldódik, rendeződik, ahogy eddig is történt. 😊❤️


Lényegében ennyi....


Csók!

Rion

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tatalmából:

"Ha előre tudnánk, a dolgok hogyan végződnek, utunk hova visz, vajon ugyanazokat a döntéseket hoznánk? Vagy más ösvényt választanánk? Elkerülhetjük egyáltalán sorsunkat? Vagy ami mélyen bennünk rejtőzik, láthatatlan kézként ugyanahhoz a véghez terel minket? Számít, melyik utat választjuk, ha végül újra és újra magunkkal szembesülünk?" - Dark - S3.E1.

Június 15 - Hétfő:

Visszajeleztek a múlthét keddi interjúról, h nem rám esett a választás. Ez volt az a IT suppot pozi, amire írtam is, h úgy éreztem náluk, h ami az én fizu igényemnek a minimális alsó határa, az nekik a max lehet. (Ha már felteszik azt a kérdést, h cafetériával együtt gondoltam ezt az összeget, vagy azt azon felül, akkor már tudom, h húúúújuj, ennek is szájé....)

Június 18 - Csütörtök:

Ma voltam egy magyar cégnél interjún. Annyira nem voltam értük se oda. Egyáltalán nem volt szimpatikus a 2 interjuztató, s úgy vagyok vele, h ha már a hr-es és a leendő főnököm nem szimpi, akkor inkább hagyjuk...

A múlt heti 1 órás angol interjús meló se jött össze, s mivel az a tapasztalatom, h hiába sokrétű és szerteágazóak a feladatok, a legtöbb cégnél nem igazán akaródzik megfizetni azt az összeget, amit elvárnék, így valószínűleg az lesz, h a napokban megrendelem az elektromos bicajt ami egy komolyabb összegű beruházás lesz, de befektetésként fogom fel, aztán elkezdek netpincérkedni. (Woltnál várólista van már tavasz óta) Jól keresnek a futárok. Alsó hangon nettó 300-400-at megkeresnek, de állítólag, aki nagyon odateszi magát az 1 misit is hazatud vinni. Jó! Nyilván én nem fogom úgy tolni, de a lényeg h rajtad múlik, h mennyit keresel. Szimpi még, h úgy dolgozol ahogy akarsz. De a lényeg, h most úgy érzem, h inkább más jellegű munkát végeznék.

Budapestet meg amúgy is szeretem, s így legalább csavaroghatok folyton. 😅 Úgy tervezem, h a nyarat megtolom, h megszedjem magam, aztán szeptemberben keresek majd megint irodai melót. De a legjobb az lenne ha részmunkaidős és home officeos kombit találnék, s néha elmennék futárkodni mellette, h kiegészítésem a fizut. Most, h nincs már lakás hitel a nyakam, így megengedhetem azt a luxust magamnak, h tényleg lazábban tolom, s kevesebből élek.

Aztán van még egy olyan (kevésbé életképes) opció is, h megyek Berlinbe. 😅🤣

Találtam egy olyan melót Berlinbe ahová magyar és angol nyelv szükséges, s Gáborral való egyeztetés után piff anyukááám! Jelentkeztem! 😅

Jelenleg kb 20% esélyt látok rá, h lesz belőle bármi is, mert nem olyan egyszerű a szitu. Berlinben kell(ene) élni és június 29-én meg munkába kellene állni! Hát az még mindjárt itt van ugye...

Ha Gábor jönne velem, akkor én bevállalnám, h taka Berlinbe, mert én már rég kacérkodom a német nyelvtanulással, s ez egy nagy multi cég, ahol a cég német tanárja által biztosított nyelvtanulási lehetőség is van. Ez amúgy nagyon hasonló cég ahhoz, ahol 3 körös interjúm volt május végén.

Ami problémás, h ugye én imádom Budapestet, s tuti hiányozna, de Berlin közel van. Repülővel 1 óra, s volt lakótársam is kint él már 6 éve, s kb 3 hetente hazajár. Ez így meg már okés. De a fél év távollét, mint a hajón az sok.

Meg a lakásunk is kérdés, h mi lenne vele. Kiadjuk v ne.
Én max csak ismerősnek adnám ki, de azzal a feltétellel, h én bármikor hazaköltözhetek, s lakótársa leszek. S max csak 1 embert. Se kutya, se macska, se semmi. (Amilyen rend, tisztaság és letisztultság mániás vagyok, ez gondolom evidens. 🙄😅🤨😏)

De lehet h ki se adnám. Hitel nincs. A rezsi az mondjuk sajnos sok. Havi 40-50, de a német fizu mellett kibírnám... 🙄😁

Szo volt/van egy ilyen opció, de nem fogok csodálkozni ha fel se hívnak, látván, h magyar címem és számom van. De egy próbát azért megért.

Június 19 - Péntek:

Gábornak ma van a szülinapja (28). Szerda óta otthon van Debrecenben, de ma délután jön majd vissza Bátyájval, aztán iszogatnak, meg lehet mennek bulizni is. Mi majd holnap találkozunk. Vettem neki cukrászdában többféle tortaszeletet, mivel nem tudom milyet szeret igazán, s így legalább biztos nem lövök mellé, ha van több választéka. :D

...

Szembesültem a Netpincérhez való jelentkezés után, h várólista van. Nagyon pofán baszott! Erre nem számítottam. Írtam is a fb futár csopiba, h kinek mi a tapasztalata, mennyi a várakozási idő, s kiderült, h több hónapos, s h a netpincérnél létszámstop van. Mondom azt kurva jó, mert az fb-n, meg instán, napi szinten látom a kibaszott tetves reklámjuk, h jelentkezz hozzánk futárnak!

Egy darabig tombolt bennem a düh, majd magam vádoltam, h jelentkezettem volna már oda is május végén, mint a Wolt-hoz. (Wolt-ról tudtam, h várólista van, ezért is jelentkeztem oda, előbb.) Aztán meg elhagyott minden erőm, elment mindtől a kedvem, s totál elveszettnek éreztem magam. Kínomban csak elterültem az ágyon, s órákon keresztül csak vegetáltam.

Szóval semmi kül csak egy tipikus pszichológiai folyamaton mentem keresztül. 😅✌️😁🙄


Június 20 - Szombat;

Gábort felköszöntöttem, s a süteményeket is szépen megette. 😀 Aztán találkoztunk Jucival elmentünk Szentendrére. Sajnos egész nap borús volt az idő, de azért jól éreztük magunk. Bekajáltunk finom pizzával aztán bepiáltunk a parton. Jó kis chilles nap volt.


Június 24 - Szerda:

Vasárnap óta külön voltunk Gáborral, s ma jöttem hozzá. Ahogy kint ülök az erkélyén, s most írok róla, nyugodt, boldog érzés tölt el. Megszerettem a nála való tartózkodást, holott eleinte nem szerettem nála lenni. Mondjuk szinte biztos, h sokat javított a véleményemen az is, h a hálót áthelyeztük az erélyes szobába, amit egy kicsit át is rendeztünk, és jóval barátságosabb a számomra, mint a másik szoba, amiben korábban voltunk.

Ma elvittem egy burgeres helyre Gábort, s meghívtam egy vacsira, ami még része a szülinapi ajándékának, s spontán kikötöttünk a Pontoon-nál a Lánchd lábánál, ahol Gábor egyik haverja zenélt, így ottragadtunk. Iszogattunk, élveztük a társaságot, a zenét. Csodás zárása volt a napnak. 🙂


Június 25 - Csütörtök:

Ma taliztunk a fogadott apummal, akinek bemutattam Gábort. A szigeten találkoztunk, ahol ettünk, ittunk, meg sétáltunk egy nagyot is, szóval jól elvoltunk, s egészen besötétedett már mire hazaértünk.

Gábornak megérkezett a másik szülinap ajándéka. Rendeltem neki egy könyvet Adj új esélyt magadnak címmel. Remélem olvasni fogja, s sikerül valamit beépíteni belőle az életébe.

Június 26 - Péntek:

Hazajöttem. Olyan jó érzés itthon lenni. Egy igazi menedék a számomra. Hálás vagyok a fentieknek, h van. Ott van ahol és olyan amilyen, de legalább az enyém.

Mondjuk már igazán illő lenne nyerni már (pár) száz milliót a lottón h vehessek magamnak néhány belvárosi kisebb lakást, meg egy telket Agárdon, ahová egy menő konténer lakást csináltatnék, h legyen hétvégi menedékem, illetve azt is kitudnám adni.

Már többször morogtam a fentiekre, h hahó! De tudom, h ezzel is az egyik fő életfeladatom tanulom, a türelmem javítása/fejlesztése.

Az ablakaim retkesebbek, mint voltak mielőtt megpucoltam. A nagy esős időszak úgy telibeverte sok ocsmány fossal, h azt mondom, h ott rohadjon meg ahol van! Ezért takarítottam annyit h kb 1 hétig nem élvezhettem a naplementét a tiszta ablakomon keresztü!

Amúgy meg ez a hét volt eddig a legszarabb munkakeresés ügyben, mert konkrétan sehonnan sem hívtak... Máskor legalább volt heti 1-2-3 hívás, interjú, de ezen a héten semmi! 😔😕


Július 27 - Szombat:

Leutaztam vidékre szüleimhez. Bátyám felvett kocsival itthon Pesten, s a családjával együtt mentünk szüleinkhez, ahol a közös ebéd után felköszöntöttük bátyámat. Holnap lesz ugyan a születésnapja, de ők mennek tovább a felesége szüleihez majd. Én meg a szokásos módon reggel megyek, estére meg jövök haza Pestre, szóval nem maradok vidéken.

Jó volt velük lenni. Meg a vidéki friss levegő és nyugalom. Durva, h mennyire érzem a különbséget a 2 élet között....

Július 28 - Vasárnap:

Találkoztunk egy brazil sráccal, akivel kb 1 hete matcheltem s meglepő módon még rám is írt. Megvolt beszélve, h megy tovább, van programja aznapra, de azért szeretne találkozni. Pénteken találkoztunk volna, csak az meg nekem nem volt jó, mert másnap kora reggel meg mentem vidékre.

Iszogatunk, beszélgettünk, meg cigiztünk, s a harmadik cigi után ment is el, aminek nagyon örültem, mert az utolsó engem kurvára kiütött. 😅✌️Persze biztos be is rúgtam, meg megsütött a nap is, szo ez a hármas összeesküvés ellenem meghozta a kellő hatást. Mikor a srác elment még tudtam magamról, képbe voltam, fel is tudtam állni szo akkor még csak a "pont jól vagyok" fázisban voltam, de aztán kb bő 1-1,5 órára elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. 😅🙄

Gábor kivárta türelmesen, meg mindig itatott vízzel, mert kurvára kivoltam száradva. Ezúton is hálás köszönetem neki. 😊❤️


Július 30 - Kedd:

Elkezdtem nézni a Dark 3. évadát. Megint felcsigázott a német nyelv. (Még sokan utálják, s a hideg kirázza őket a német hallatán, nekem meg pont, h van valami megmagyarázhatatlan vonzalmam a német iránt.) Szóval ismét letöltöttem a Duolingot, s elkezdtem a németet "tanulni". Meg használom a Drops nevű alkalmazást is, ami segítségével szavakat, kifejezéseket lehet tanulni.

+ Elgondolkoztam azon, h lehet jelentkezni kellene német nyelvtanfolyamra, s szét is néztem a piacon, de nem merek belevágni, mert a többségük több hetes tanfolyam, s ha csak fél intenzív tanfolyamra is megyek, ami heti 2 alkalmat jelent is, azt se merem bevállalni, mert mi van, ha közbe lesz munkám (kurávra remélem legalábbis) s úgy fogok dolgozni, h nem fogok tudni elmenni a tanfolyamra?...

Meg nekem a iskolás, tanáros nyelvtanulás sose volt az erősségem. Mindig is hármas voltam angolból, igaz szartam az angolra egy nagyot, mert akkor még nem volt olyan nagy jelentősége, meg nem is vettem komolyan, de a lényeg h nekem a hajón fejlődött leginkább az angolom, mert nekem a gyakorlat kell. Hiába a tanulás ha aztán nem használom.

Ezért is lett volna jó, ha összejött volna a berlini meló, mert kint rá van kényszerülve az ember, meg gyorsabban, jobban tanul, mint az "iskolapadban". Ugyanakkor meg ugye, imádom Budapestet, s nem akarok mindenáron külföldre menni....
Nah meg h mi lenne velünk Gáborral arról ne is beszéljünk. Szo nem olyan egyszerű az, h csomagolok oszt taka Németországba szerencsét próbálni....

Én hiszek abban, h leszületésünk előtt egyrészt mi, másrészt pedig a fentiekkel közösen jelöljük ki a leendő életünk főbb pontjait, amiket el kell érnünk, amikkel szembesülnünk, találkoznunk kell majd, s sokat gondolkoztam azon is, h vajon mi a fenét találtunk ki leszületésem előtt, h most megint milyen változást kell elérnem, mert az tény, h eddig minden munkahelyváltással egy picit más világba, más területbe kóstoltam bele.

Most is szinte csak új területekre jelentkezem, s valószínűleg egyrészt azért is hívnak annyira szánalmasan kevés helyről, mert korábban nem dolgoztam még olyan területen, bár azért vannak olyan jellegű tapasztalataim, ami belepasszol abba a munkakörbe. Másrészt meg ugye több százezren vannak a munkaerő piacon s tudnak dögivel válogatni a munkáltatók.

Szóval simán elképzelhetőnek tartom, h rossz irányba próbálom kikövezni magamnak az utat, s ezért is van ez az eredmény, h a már kb 260 db jelentkezés mellé kb 4 db interjút tudok felmutatni... 😅🙄😒

Az önéletrajzom átnézettem már még májusban hr-essel, angol tanárral, barátokkal is, szo azzal nem lehet baj. Modern, fiatalos nem egy átlagos, unalmas.

Simán elképzelhetőnek tartom azt, h minél tovább vagyok munkanélkülin, annál nagyobb az esélye, h egyszer csak találok valami/valaki olyat, vagy eszembe jut valami, ami által rátalálok a helyes irányra.

Úgy is mondhatnám azt, h úgy látom a jelenlegi helyzetem, mint akit betereltek egy labirintusba, s sok ajtót próbáltam már kinyitni, de szinte mindegyik zárva volt, mert nem az a nekem való helyes út.
Így még kóválygok tovább. Nincs más hátra, mint előre! 😁💪

Nah mindeeeeegy. Mit akartam még??? 🙄🤔

Jah igen! A brazil srác továbbra is szeretne velünk találkozni, szo lehet h a hétvégén valamikor ismét lesz egy hármas bulika. Jó lenne. Még sose voltam brazillal. 😀

Meg 2 barátom is akar velünk. (Akik szintén egy nyitott kapcsolatban lévő pár.) Mondjuk velük volt már még tél vége felé valamikor egy rövidke spontán kis oral have fun, mielőtt elmentünk bulizni együtt, de azóta se hoztuk össze a folytatást. Meg van még 3 másik srác is a listán, akivel már beszélgetünk egy ideje, de annyira azért mi se akarunk állandóan, másokkal lenni, szo nem megy ez azért olyan gyorsan. Szépen lazán, ráérősen csak. Majd alakul. De a brazil, h ennyire kommunikatív és érdeklődő, így ő a lista elejére került. 😁

Majd meglátjuk, s úgy is mesélek ha volt valami. 😜

Ennyike!

Csók! 😘

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Karantén napló 4. rész;

Május 4 - Vasárnap;


Ma ismét kimentünk sétálni Gáborral a Duna-partra. Jól esnek, igazi lelki fröcsik ezek a séták.

...

Ahogy egyre jobb idő van, úgy kezdek szép lassan visszaszokni a cigire. 😅

Igaz még csak átlag kb heti 1-2 szálat szívok el, s mint ahogy eddig is, továbbra is csak kocadohányos vagyok, de azért jól esik elfüstölni néha 1-1 szálat. 😊

...

Mostanában több és nagyobb volumenű kiadásaim voltak, mert bátyámon kívül mindenki bika a családban. Anyám, mamám, apám, bátyám fia, anyák napja szo volt költés.

Anyum új tűzhelyet kapott, apám új telót, + virágok, édességek anyának, mamának.

Mondjuk tudom, h kapok is majd vissza, mert nekem is nemsoká itt a 31. születésnapom.


2020.05.05 - Hétfő:

Este lefekvéskor egy félálom szerű állapotba kerültem. Mivel ma is mentegettem le a 10 évvel ezelőtti blogbejegyzéseim, így az állandó mindennapos nap végi "elszámolásomnál" kicsit elidőztem itt a könyv gondolata körül, s kaptam is pár ötletet, h milyen irányba lenne jó felépíteni, elindulni majd.

Az elmúlt évek során már többször írtam az általam elképzelt ideális világról. Arról, h ennek a földi létnek megvannak a maga jó és rossz oldali. Kapizsgálom már, h miért akarnak olyan sokan ide leszületni, de számomra túl durva ez a világ.

Szóval az alakult ki bennem, - ami persze lehet, h nem így lesz, s annak is nagy az esélye, h az egészből kurvára nem lesz sose semmi - hogy 2 szálon fog futni a story. A múlt emlékei és a jövő. A múltbéli visszaemlékezések segítenek megérteni a jövőbeli cselekményeket mindezt úgy, h a jelenben írom :D

Amúgy felemás érzéseim vannak ezzel az egész könyvvel kapcsolatban.... :S :/
Olyan ez, mintha szeretnél egy saját házat egyedül felépíteni. Geci nagy munka.
S én most ott tartok, h megvan a hely, az eszköz, amivel építhetek, s most kezdem összeszedni a házhoz szükséges alapokat, vázat, kellékeket....

Jah! S mindezt egyfajta hobbi szinten építgetem csak, amikor időm, kedvem, energiám engedi. Tehát ilyen tempóban jó sokára lesz csak kész, amikor már talán meg is halok. :D

S megint ott vagyok, h faszom! Tényleg nincs mese! Nyerni kell azon a kurva lottón, h ne kelljen dolgozni, ne legyen gondom a megélhetéssel, lóvéval, s legyen időm azokra, amiket szeretek, érdekelnek. :D


Nah de! Visszatérve az estéhez, lefekvéshez, akkor egy kicsit másabb téma:

Mostanában kétszer is volt, h álmomban tudatomra ébredtem, de mindig elbaszom. Mármint hiszem, h lehet irányítani az álmodat, s nekem már korábban is volt ez, h tudtam, h álmodom, s nem csak félálomban voltam, de mindig azzal baszom el, h elkezdek először agyalni, h tényleg álmodom-e, s mivel mindig jön valami hülyeség, ami az álmokban szokott lenni, így bebizonyosodik, h igen álmodok, s ilyenkor mindig az a második lépés, h jó, akkor taka innen a gecibe, s legyen vége ennek, ébredjek fel!

Olyan érzés, mint amikor belecsöppensz egy másik világba. De tényleg szó szerint belecsöppensz! Mármint érezni is szoktam mindig azt a hirtelenség érzetét, mintha piff, csetttintéstre máshol lennél, s feleszmélsz h wtf, hol vagyok?! Jaaaa. Már megint az álmomban. S nem tudok ezzel mit kezdeni, nem tudom kezelni, nem tudom h mit csináljak, s azonnal visszaakarok jönni, s felébredek.

De nem egyszerű ez a visszajövetel, mert egyből az a kérdés merül fel tudatomra ébredéskor, h oké, de melyik világba menjek vissza? Mert a jelenlegi "valós" világomat is megkérdőjelezem, h az tényleg valós-e, nem csak egy másvilág az is? S harmadik lépésként szokott jönni a pánik, h úristen elvesztem a semmiben/mindenségben/univerzumban/álomvilágban, (mindenki annak nevezi, aminek akarja) s h akkor most én hol is vagyok, s hogy kell hazamennem, s mi is valójában a haza, mi az a vissza?

Ezzel fokozatosan eluralkodik rajtam a pánik, s így ébredek fel itt. Néha úgy érzem, h a valódi bensőm az olyan, mintha egy online felhőben lenne, s ez a jelenlegi életem csak egy eszköz a több közül, ami hozzáfér a felhőhöz. Ezen az eszközön, most én Rion vagyok, mindjárt 31 éves, aki boldogan él a kis meleg burkában, bla, bla, bla...

Amikor meg az álmomba térek magamhoz, akkor azért merül fel bennem a kérdés, h most hova is kell "visszatérni", mert akkor ott, az álomvilágban tudatára ébredt énem ÉRZI, h vannak más utak/opciók is.  Ezért jön ösztönösen egyből a kérdés, h jó, de hova vissza?

Olyan ez pl, mint amikor egyértelműen ÉRZED, h a másikkal van valami, még nem TUDOD a részleteket. pl érzed, h hazudik, de nem tudod, h mi az igazság.

Szóval furi... 

Szeretném elérni majd azt az elkövetkezendő ilyen lehetőségeknél, h megfékezzem a pánikom, mert azt már tudom, h a pánik, a félelem okoz olyan nagy feszültséget, ami szétrobbantja az energiát, s aminek hatására megszűnik az a világ, s visszazuhanok ide.

A másik amik előszoktak fordulni, amikor ébredzek, s csak lassacskán térek magamhoz, s nem tudom h hol vagyok. Itthon, v vidéken a szülői házban, v máshol? Több időbe telik, még kitisztul a kép, h na hol is folytatódom most éppen... 


Május 9 - Szombat:

Május 6-án szerdán felmondtak nekem melóban. Május 31-ig vagyok még a cégnél aztán szajé.

Reggel kiküldtek egy nagyon hosszú mindenre kiterjedő részletes beszámolót, h hogy áll a cég, mik várhatóak, milyen gazdasági, megszorító intézkedéseket hoznak erre az évre, s rá 1-2 órára az egyik igazgató írt, h tudnánk-e 10 perc múlva beszélni. Mondtam, h igen, s mikor videochaten megjelent Ő meg a másik igazgató, akkor már biztos voltam benne, h mi a téma...

Mondták, h 2 témával kapcsolatban szeretnének velem beszélni. Egyik az éves értékelés, a másik a hosszú köremail, amit írtak. Melyikkel kezdjük? Mondom értékelés. 

Mondtak pozitívat és negatívat is, aztán áttértünk a levélre, h milyen költségcsökkentések vannak, s azon felül további csökkentésként engem is elküldenek. 

Korábbi bejegyzéseimben már többször írtam, h benne van ez a levegőben, mert pont azokat a területeket érintette leginkább a válság, amiket én csináltam a cégnél. Egy kis besegítés a hr, sales adminba. A pr, marketing világával pedig csak én foglalkoztam és hát se rendezvény, se bemutatók, se diák melósokat nem kell toborozni, és az értékesítések száma is padlóra került így lényegében a szerződésekbe segítettem be néha, dehát abból se sok volt, meg a CRM adatbázisunkat frissítgetem.
Szerintem írtam arról is, h annak ellenére, h szerettem a kollégáim, a munkakörülményeket, de a meló túlzott technikai jellegű részével nem tudtam megbarátkozni, s annyira nem tetszett. Szo annyira nem éreztem jól magam a meló helyen, viszont a fizu jó volt, s az döntő súllyal bírt a mérleg nyelvén...

Egyből belevetettem magam az angol, magyar önéletrajz, motivációs levél frissítésekbe, s elkezdtem böngészni az állásokat. Napokon keresztül csak ezzel foglalkoztam, s teljesen rápörögtem. Böngésztem ezerrel az állás hirdetéseket, beállítottam, és feliratkoztam álláshirdetéses hírlevelekre, reggeltől estig csak ezt a kibaszott monitort bámultam, és ma, amikor felpillantottam a monitoromból csak néztem, h milyen szép ahogy ragyognak a napsütésben a friss zöld falevelek, hétágra süt a nap, mennek a kék égen a felhők, csicseregnek ezerrel a madarak, vinnyognak a fecskék, akiket úgy szeretek. Belém hasított a meglepetés, h úristen de szép idő van! És ennyi elég is volt ahhoz, h itt egy kicsit elpityeregjem magam...

Szerintem be vagyok sokalva. Bika létemre ez a legnagyobb félelem a munkanélküliség, a bizonytalanság a megélhetés kérdése. S karmám megint aktiválta magát. Nem telt el még ugyan a szokásos átlag egy év csak 10 hónap, de már megint ott tartok, h állást keresek. Eddig csak az Il Bacio és a Cinq Filles volt az a munkahely, ahol 2 évet dolgoztam. Az Il Bacio bezárt ezért kellett lépni, a Cinq Fillestől meg elküldtek szintén gazdasági okok miatt, bezárták a másik üzletet is, elküldtek eldókat is, s mivel az én fizum volt a másik legnagyobb kiadás a cégnél így szajé volt. + Nem jöttem ki jól amúgy sem a tulaj feleségével. Az meg milyen már, h 10 éve dolgozom, s 2 évnél tovább még sehol sem tudtam dolgozni?!

Sokat vívódom magamban. Egyik gondolatom oltja a másikat, h megint kikell találnom, h mennyit mondjak majd fizu igénynek ha kérdezik, s tökre elkeserít a tudat, h a legtöbb meló, ami érdekel, van tapasztalatom, azok nettó 300 alatt vannak. A másik gondolatom meg, h mások meg a mindennapi megélhetésért, ételért küzdenek, még nekem van több hónapra elegendő tartalékom, örüljek h már nincs lakáshitelem stb....

A másik ami meg szintén megrémít, h mennyien vannak most a munkaerő piacon?! Sokkal nehezebb lesz így állást találni. Többen mondták, h sehonnan semmi visszajelzést nem kaptak. Rémisztő.

"Kikapcsolódásként" persze továbbra is a monitrot bámulom, de az írás megnyugtat. Nem hiába írok már 21 éve naplót... Gábor próbál segíteni, vigasztalni. Levágjuk majd egymás haját, mert már nem tudom kezelni olyan nagy göndör. Aztán elmegyünk majd sétálni megint. Tabánt szemeltem most ki célpontul. Mostanában több cikket is olvastam s szeretem a régi tabáni képeket nézegetni, történetét olvasni.

Péntek délután is sétáltunk. Corvintól le a Kálvinra, Fővám tér, Szabi híd(💓), végig a budai parton egész ki a Kopaszira. Ott egy kis pihi. Töltődtem a finom virág illatokban. Jaj de imádom! Sütkérezés a napon, elidőzni egy kicsit a csillogó víz felszínén, nézni ahogy tollászkodnak a kacsák. Jó volt.

Szóval megpróbálom a bebaszott áradás felett tartani a fejem, de nem mindig sikerül. Nincs is túl jó hangulatom az eset óta. :/ Fáradt is vagyok. Nagyon letud szívni ez az állandó agyalás, kattogás, vívódás, meló keresés.
Nah, de most el kell h köszönjek, mert reggeli, hajvágás, kis meló keresés, jelentkezgetés, aztán ebéd után megindulunk.

Ha valaki tud valami melót esetleg, írjatok pls. (riongay@gmail.com)
Nagyon nem akarom lekorlátozni a területek számát. Eddig kereskedelem és koordinációs, irodai területen dolgoztam, de nyitott vagyok akár futárkodásra is és részmunkaidős melóban is érdekelt vagyok júniustól.

Köszi

Csók! 😘

Rion

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Az előző részek tartalmából;

Május 17 - Péntek;

Csütörtök voltam interjún, egy prémium ruházati üzletben, ahonnan pénteken fel is hívtak, h szeretnének behívni egy második körös csoportos interjúra. De nem fogok menni.

Ugyan kellemes beszélgetés volt egy fiatal HR-es csajjal, de nem tetszettek az elmondottak után. Volt egy jó pár fenntartás. Egyik, h nagggggyon utálom a csoportos interjút. Kurvára elvette ezzel a kedvem az egésztől. Mondta, h lesznek egyéni és csoportos feladatok is. Mondom hurrá.

A másik ok meg, h egy üzletvezetőt keresnek, s az is pont egy gyerek ruházati üzlet. Nah! Én meg a gyerek üzlet... Faszom! Mondom kurva jó!

Nem baj. Engedjük el.

Erről jut eszembe! Engedjük el. Szerintem még nem írtam meg, h már többször, több ismerősömtől hallom ezt vissza, h ez az én egyik mottóm, és segített nekik a nehezebb időszakokban ez, amit oly sokszor mondok, ami nekem fel sem tűnt.

Ez a mottó, ha mimdennapjaid részévé válik, akkor jelentősen segít az élethez való könnyedebb, lazább hozzáálláshoz.

Ugyanakkor párszor megkaptam már azt a visszacsatolás is, h gyakran mereven, hivatalosan, távolságtartóan viselkedek.

Néha érzem én is ezt. Pl leginkább vidéken, amikor mondjuk bemegyek egy igazi kis vidéki boltba, s szépen jó napot kívánok, meg ilyeneket mondok, h köszönöm szépen, legyen szíves, kérem, nagyon kedves, stb.... Ami sokunk számára alap, de pl többször látom az eladó arcán a megdöbbenést, a zavart, h miért beszélek vele ilyen finoman és kedvesen, s volt már h Norbival miután kijottünk az üzletből, akkor pár másodperc emésztés után összenéztünk s felröhögtünk, h na biztos gondolják magukban az eladók, h Pesti úri picsák, v a hülye buzik voltak ezek is...

Én pl összerezdülök amikor pl egy gyorsétterembe a mellettem lévőt hallom rendelni; LESZ(!) egy... Akármi... Vagy; Adjál már egy olyant...

Ilyenkor tökre belém áll a karó s csak a szemem sarkából merek az eladóra nézni, h OMG szegény pára.

Igen. De hát ez van. Ez vagyok én. Ilyen vagyok. De nem azért, mert egy görcs vagyok, hanem mert nekem ilyen a jellemem. Még mások tök lazák, könnyen ismerkednek, hülyéskednek, addig én nem.

Nekem így jó. Gyakran nem is akarok közel engedni másokat magamhoz. Több ismerősöm (köztük Norbi is) könnyed baráti kapcsolatokra tesz szert egy spontán baráti összejövetelen, tök jól elcsacsognak, addig én nem igazán vágyom erre. Inkább csak hallgatom őket.

Ritka az olyan ha nyitok valaki felé, s aktívan elbeszélgetek mással, v h új baráti kapcsolatra teszek szert.

Meg a személyes talikra is nehezen veszem rá magam. A szűk baráti körrel (3 fő) szívesen találkozok bármikor, de másokkal inkább szívesebben csevegek online.

Május 19 - Vasárnap;

A hollandok nyerték az Eurovíziót, aminek nagyon örülök. Megérdemelte. Nagyon szép és jó volt az ez évi Eurovízió. Nagyon gay hatású volt, ami különösen tetszett. 😊

Indexen olvasgattam jópár kommentet, amin csak mosolyogtam. Már nem döbbent meg, nem háborít fel az a nagyfokú sötétség, ami az emberekben lakozik. Ugyan így Kövér László kijelentése se érintett meg egy cseppet sem. Egy fideszestől ne számítson senki semmi szeretetteljes, emberségességre.

...

Az elmúlt napokban több hivast is kaptam, különböző munkalehetőségekkel kapcsolatban. Mindig elmondták, h mi a pozi neve, s h behívnának interjúra, de már rutinosan kérem őket, h néhány mondatban legyenek szívesek bemutatkozni, s ebből szépen kiderült, h olyan munkákról van szó, amik kurvára nem érdekelnek. Ingatlanos, biztosítás, pénzügyi területes, házalós munkák. Szépen megköszöntem a lehetőséget, s közöltem, h nem vagyok érdekelt ezeken a területeken, majd kinyomtam.


Május 23 - Csütörtök;

Utolsó munkanapom. Jó volt. Gyorsan eltelt nem csak az utolsó munkanapom, de a munkahetem is. Kaptam a csajoktól búcsú ajándékokat. Bonbont, csokit, jegyzetfüzetet, bort, búcsús-szülinapos képeslapot, és egy ajandékdobozt, amibe mindhárman összeírogattak pár tucatnyi közös emléket összefoglaló szót, mondatot, illetve pár jellemvonást rólam, amilyennek megismertek. Jókat nevetgéltem, nosztaligáztam és hát persze az érzékeny kis lelkemmel, picsogtam is egy kicsit. Döbbent, h elrepült 2 év, s mennyi emléket halmoztunk fel. Nagyon jók voltak az ajándékok. Ötletes. Nagyon átjött, h mennyire szeretnek, s sajnálják h elmegyek. Jó volt, s egyben fájó is.

De hát ugye az élet másról sem szól, mint az állandó változásról...

Menni kell tovább...


Május 25 - Szombat;

Közös szülinapozás Norbival. Gyálon voltunk, ahol Norbi anyukája és élettarsa lakik. Kitti barátnőnk és Scotty kutyuska is velünk volt. Bográcsoltunk, sütöttünk, főztünk. Szülinapi köszöntés, közös torta vágás. (Nekem május 20, Norbinak meg 30-án van a szülinapja.) Jó idő volt. Jól éreztük magunk.

Május 26 - Vasárnap;

Nézzük a Csernobil sorozatot.

Nagyon megérint. Már kisgyerekkoromban is megérintett és sírtam mikor néztem a Viuty tvtrko interjút az érintettekkel, s hát most is pityeregtem párszor. Szörnyű, h ez megtörtént a valóságban. Ráadásul a szomszédban.

Mint azt már többször írtam a korábbi bejegyzéseimben, én napi rendszerességgel mondok hálát dolgokért.
Péntek, szombat és vasárnap este, miután megnéztünk 1-1 részt Csernobilból, természetesen hálát mondtam azért is, h nem történt nagyobb baj. Mármint h ez is elég nagy volt, de mint tudjuk, ettől sokkal nagyobb és komolyabb baj is bekövetkezhetett volna. Hálát mondtam minden egyes elalvás előtt azoknak, akik megakadájozták a nagyobb baj bekövetkeztét. Sajnos sok ember szenvedett és vesztette életét, de mégtöbb milliónyi ártatlan élet menekült meg. Nah meg hálát mondtam azért is, h 3 évvel az eset után, egészségesen jöhettem le e világra.

Fura ez az emberiség, mert egyszerre van meg bennünk a jó és a rossz. Hihetetlen, h mennyire tudatlanok és felelőtlenek vagyunk.
Tanuljuk ugyan a történelmet, de a többség mégis mintsem okul belőle...

Szintén a mai nap jött velem szembe egy érdekes cikk az fb-n, amiből kiemelném azt a részt, amit már régóta érzek én is;

"Hiba lenne nem megemlíteni az emberek eltűnését, ami úgyszintén kedvező számos faj – különösen a nagyvadak – számára.

Sokkoló, de ha utóbbi igaz, az azt jelenti, hogy középtávon az emberek tartós jelenléte több kárt okoz a természetnek, mint egy nukleáris katasztrófa. Ez pedig igencsak elgondolkodtató."

...

Ezúton is köszönet minden ellenzékinek, aki vette a fáradságot és elment szavazni az EU választásokra, s külön köszönet a Momentumra szavazóknak!💪😊🏳️‍🌈🇪🇺🇭🇺❤️💜

... 

Május 31 és Június 2 között nyaralni voltam a szűk baráti körrel a Velencei tónál. (Ketten vagyunk fiúk, és 2 lány.) Ez volt a második alkalmunk. Tavaly volt az első, s valószínű, h ez hagyomány lesz nálunk. Körbetekerjük a velencei tavat, s kellemesen berúgunk. Pákozd a törzshelyünk, s a nap fénypontja is egyben, mert mindig akkor vagyunk a legrészegebbek. Van ott egy kedves kocsma a falu közepén, ahova mindig betérünk, s jó sokat költünk, mert kurva olcsó. Pl 4 vodka narancs annyi, mint Pesten 1.

Mellette van egy szép kis parkocska. Oda szoktunk mindig kiülni a fűbe iszogatni, hülyülni és beszélgetni. Közben szól a zene. Nagyon szeressük. 😊 

Szo jól sikerült ez is. Örülök és hálás vagyok, h anno a Bacioban egymásra találtunk, s bízom benne, illetve hiszem, h életünk végéig együtt is maradunk. 😊❤️😍

Június 8 - Szombat;

Az elmúlt 2 hetem nagyon rázós, zsufi volt.

Interjúkra jarogattam. 2 komolyabbat, meg egy félig komolyat említenék csak meg. 

A félig komoly egy üzletvezetői állás lett volna, de végül nem vállaltam el, mert nem volt szimpatikus se a hely, se az itt dolgozó kollégák, se a feladatok. Mármint az a kevés, ami lett volna. Merthogy kb 60%-ban eladást csináltam volna. A maradékban, meg adminisztráció. (Beo írás, áru bevételezés, s lényegében ennyi.)

Szo elég ingerszegény, s visszalépés lett volna egy olyan komplex feladatkör után, mint amit a legutóbbi munkahelyemen csináltam.

Bár most, h ezt leírtam, szerintem még nem is meséltem arról, h miket csináltam. Csak azt, h üzletvezető voltam. Gyorsan akkor pár mondatban, h mik voltak a feladataim;

- Folyamatos kapcsolattartás a (belföldi és külföldi) szállítóinkkal, megrendelőinkkel, valamint pénzügyi, és könyvelői osztállyal.
- Állandó partenereink, repterek, szállodák, egyéb céges megrendelések kezelése
-  Értékesítés, számlázás, szállítólevelek, díjbekérők készítése Kulcs-Soft ügyviteli szoftverrel 
- Folyamatos adatbázis építés és karbantartás
- Üzletünkbe betérő vendégeink magas színvonalú kiszolgálása.
- Árukészlet nyomonkövetése, rendelése, át és bevételezése, raktározása
- Céges oktatóanyagok összeállítása
- Visuel merchandise feladatok ellátása
- Webshopos rendelések kezelése
- Heti ütemterv (gyártás) elkészítése a kollégáknak.
- Ár és összetétel címke szerkesztése, nyomtatása
- Beosztás írás (5 fő)
- Új és meglévő kollégák folyamatos tréningelése, értékelése
- Munkavédelmi, tűzvédelmi, HACCP, közegészségügyi szabályok betartása.

Szo a másik két komolyabb interjút meg nagyon élveztem. Kihívás volt, amiben már rég volt részem. 

Kezdem a rövidebbel, ami csak egy körös volt;

2 órás volt ez is. Pörgős, komplex irodai munkakör. Sok a korábbi munkahelyemmel való átfedés. Számlázás, szállítások, megrendelések kezelése, panasz kezelése és hasonlók. Tv, rádió adasokhoz, filmforgatásokhoz szolgáltatnak kamerát, hangosítást, világítás, meg mindenféle eszközt, dél Budán. 
Kezdésként volt egy 45 perces teszt. Elég komoly volt. 
Vámkezeléssel kapcsolatos dolgok, amiket kihúztam, mert nem tudtam. Angol panaszlevél írás h sérülten érkezett az áru s cserét kérünk. 
Számlázás, előlegszámla kiállításával kapcsolatos tudnivalók, mikre kell odafigyelni. 
Szállítás megrendeléseknél miket kell leadni a szállító felé. Meg mit tudom én már mik. 4 oldal volt. 

Aztán volt angol panaszlevél írás, h sérülten kaptuk meg az árut.
Nem volt gond, mert volt már erre példa az előző munkahelyemen is. 😊

Aztán mondták, h bárhogy is alakul majd a döntés, szeretnék megegyezni, h sok interjún vannak már túl, de ilyen energikus, kommunikatív, szimpatikus interjúalany nagyon ritka. A másik nő meg határozottan bólogatott. 
Itt megszólalt bennem egy csengő, h lehet h már megvan az emberük, s ez egy kedves bye-bye elköszönés a részükről, s pár napra ki is derült, h jól éreztem. Mondták, h nagyon szimpi voltam nekik, de olyan emberre esett a vezetőség választása, aki már logisztikai területről jött, s több ilyen téren a szakmai tudása.

Sajnáltam, mert am nagyon szimpi volt minden. Az ott dolgozók, a munkahely, a leendő feladatok. De hát ez van. Go tovább. 

Aztán jött egy nagy magyar cég, ami kamionos szállítmányozással foglalkoznak;

Aaaaah! 

Nagyon jó volt ez az interjú is! Ez is 2 órás volt. 
Első körben a szokásos alap, meséljek magamról, majd ők mesélnek a cégről. 
Aztán mondták, h több pozira is alkalmas lennék, ezért csináljunk teszteket. 
Első tesztet imádtam. Topográfia. Ötös voltam mindig belőle. 
Európa vaktérképe. Országok beszámozva és nevezzem meg az összes európai országot. Megvolt mind. Még a fővárosokat is megtudtam volna nevezni, annyira szeretem. 😊😍

A második teszt; d" d,, 'd, 

Ezeket kellett megtalálni 5 sorban úgy, h mindenhol, össze-vissza voltak vesszők, meg d helyett b meg p betű volt.
1 sorra 20 másodperc volt. Kb 70-80%ban tudtam csak végig menni 1 soron. Az 4-5 sornál már kezdtek össze fojni a dolgok. 

A másik feladat hasonló csak nyilakkal. Mindenfele mutató nyilak, s mindig a balra mutató nyilat kellett bekarikázni. Szintén 20 másodperc 1 sorra. Annyival nehezítve, h a sor végére darabszámot kellett írni, h mennyit számoltál, s közben egyszerű kérdéseket tettek fel, amit le kellett írni a lap aljára a választ. Pl milyen nap van, milyen évszak van, mi a kedvenc színe, nevezz meg egy járművet stb. 
Imádtam. 

Aztán jött az angol feladat. A velem egyidős csaj, aki eddig interjuztatott kimenet, majd bejött egy másik nő, aki kb anyám lehetne. Kiderült róla h régen fejvadász volt az értékesítési területen, s h ismeri az Il baciot is meg a Monclert is és személyesen ismeri a volt üzletvezetőmet. Szo jól elcsacsogtunk. 

Angolul is beszélgettünk, majd adott 2 feladatot. Kimenet s magamra hagyott h nyugodtan megicsinaljam. 

Szövegértés (munka és magánélet világa, sikeres vezető, bolodg magánélet témakör), majd a kérdések megválaszolása az olvasottak alapján. Itt 5 kérdésből 4-re jót válaszoltam. 

Majd panaszkezeles. Ügyfél késve kapta meg az árut + paraszt volt a kamionos. 

Írjak válasz levelet angolul. Az okés volt. 

Mondta Ő is és a kolléga nője is, akivel az előbb voltam, h úgy látják, h a meglevő tudásom és a velem folytatott beszélgetés, valamint a fizu igényem alapján az üzletkötő pozíció lenne számomra a legjobb. 

Neve ellenére itt nem kell nekem semmit eladni, se hideg hívásokat indítani. Meglévő európai ügyfelekkel kell kapcsolatot tartani. Rendelést felvenni, nyomon követni, kamiont intézni, telefonon, emailben, illetve szoros kapcsolattartás a pénzügyi, valamint a flotta kezelői osztállyal, mert ezeket a társosztályoktól hozzám futnak be az infók, nálam összegződik minden, s rajtam keresztül megy ki és be minden az ügyfélhez/ügyféltől, s én felelnék egy bizonyos európai régióban zajló áruszállítások menedzseléséért. 

Szimpik voltak. Úgy éreztem h én is nekik, s plusz pozitívum, h itt használhatom s fejleszthetem majd az angol tudásom, ami eléggé megkopott az elmúlt 2 évben..

Beakartak hívni még egy személyt, aki a közvetlen főnököm lenne, s állítólag velem egyidős, s ebből a pozibol léptették nemrég elő, de meetingen volt, s így majd vissza kell mennem valamikor. 

Így másnap mentem vissza, h vele is csevegjek;

Bentvolt a hr-es, akivel legelőször interjúztam, meg a a srác, aki a közvetlen főnököm lenne. Szimpatikus volt. Értelmes, normális, jól szituált.

Mondták, h hát nem lenne annyira komplex és sokszínű a feladatom, mint a legutóbbi munkahelyem én. (Ezt egy fekete pontként konyveltem el.) + Beszélgettünk megint angolul. Mondták ők is, h szerény az a hármas, amit én bejelöltem az önéletrajzomba, ami már alapból furcsa volt nekik az önéletrajzomat nézve, s látták, h milyen helyeken dolgoztam, ahol evidens a számukra is, h kell az angol. Szo azt átjavítom majd negyesre. Beszéltek részletesebben a feladatokról. Feljöt,  h ez az áru/fuvar szervezés az elég stresszes munka. Kb 70% kommunikáció 30% admin. Meg egyéb részletek.

Kissé visszaesett a lelkesedésem.

De ez sem jött össze, mert nem volt elég az angolom. Amit nem értettem, h akkor minek mondták, h jobb az angolom, mint 3?!

De szinte végére se értem ennek a gondolatomnak, már mondta is a telefonba a hr-es, h bár jó az angolom, de a közvetlen főni szerint nem egészen tárgyalási szintű, neki meg az kell a csapatba.

Jobb is így. Tudom én is, h hiányos az angolom, s fejlesztésre szorul, mert durván elkopott mióta itthon vagyok, s szinte csak minimálisan használom.

Viszont mondták, h mivel nagyon szimpatikus voltam mindhármuknak, s nem akarják, h eltűnjek az éterben, s van még 2 másik pozi, amit szeretnének felajánlani.

Az egyik valami belső értékesítő munkatárs.

A másik pedig fuvarszervező, ami nagyon hasonlít az üzletkötői pozihoz.

Szo kedden megyek ki Soroksárra hozzájuk, s megbeszéljük majd a részleteket.

Szóval itt tartok.

Nah!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)