2017. augusztus 24., csütörtök

Az előző részek tartalmából:



(Július vége) 

Hát a Lázár utcai gym nem jött be. Régi és lepukkant. Azért volt az olyan olcsó. Kétszer voltam ott. A célnak amúgy megfelelne, mert reggelente, amikor mentem, akkor mindkét alkalommal voltak kb 4-en... Az meg tök jó. Mert rühellem ha kerülgetni kell az embereket, vagy nem mehetek arra a gépre, amire akarok, vagy konkrét verseny megy a gépekért.

A második alkalommal, meg rám szólt az egyik proli edző. Tudjátok az a tipikus felfújt, mint mondjuk a kidobó fiúk. Flegmák, bunkók, s az izomzat nagyobb mint az IQ, s tipikusan úgy beszélt, mint az izomagyúak szoktak, ezen a mély jaj de kemény vagyok hangon.

Nem tetszet neki, h az egyik gépen otthagytam a súlyt s nem tetem vissza helyére. Mondtam kb 10 perc s megyek vissza...  Válsz: "Öööööö. Jóóó!"

Egy nagybögyű, nagy picshájú csajjal volt.

Úgy megkérdeztem volna, h most előtte akarsz felvágni, h majd most jó helyre teszed ezt a kis csíra gyereket, v mi?!

Kurvára felbaszta az agyam! Gymekben gyakran azt csinálják h lefoglalják a gépeket, meg helyeket törcsikkel, meg a cucaikkal!  Mindneki pakol össze vissza mindent, amit használ! Basszus! Ne szóljanak már rá az emberre, rögtön ahogy felállt a géptől, h tedd vissza a súlyt!

2017 Budapest belvárosában! Mint valami vidéki kis local gymben!

Erősen el is gondolkodtam h beírok a panaszkönyvbe! Leginkább a stílusa baszott fel. Mert értem én h mit akart, de az a flegma, kioktató, stílussal Ózdon játsza már a hülyét, mert ott lehet h menő, de itt nem!

Szo ez a negatív tapsztalt feltette a második napn az i.re a pontot, h oké. Eddig vaciláltam h megfelel e ez a környezet, de ezzel eldőlt, h neeeem!

Aztán volt 2 napnyi időm, amikor a köki és a munkahelyemtől 2 percnyire lévő gym között gondolkodtam, amiől írtam is a multkor h nem szívesen mennék oda, mert sok a meleg, ami zavar, s am is sokan járnak oda.

A Lázár utcai gym után am azt éreztem, h tényleg nem érdekel, h ki van bent s ki néz v ki nem néz.

Lehet h betudnám vállalni ezt a belvárosi melómhoz közei gymet is, mert jobb áron kínálja a havi bérletet, mint a köki, de mivel megkérdeztem pár ismim, akik oda jártak, azt mondták, h tényleg sokan szoktak ott edzeni. A reggelek nem vészesek, de vannak azért. Lehet majd egyszer megpróbálom, mert van is nekik egy olyan kedvezményük, h ha első alkalommal megyek, akkor az ingyesnes, s ki lehet próbálni a gymet. Ami tök jó, h van ilyen, s lehet élni is fogok vele, de a lényeg, h végül úgy döntötem, h hétfőn reggel megveszem a havi délelőttös bérletem a köki fitnessbe.

Azt legalább már ismerem, szeretem, s az is útba esik. Az áron kívül annyi a különbség, h az egyik a metró használata előtt, még a másik a metrózás után van. :D

....

(Augusztus eleje)

Volt egy pár randim, bár ez az egész inkább olyan, mint egy kísértetjáras. Jönnek-mennek, felbukkanak, eltűnnek.

Voltak olyan randijaim is, amik tök jól sikerültek, s ezt nem csak én gondoltam/éreztem így. A randi után, másnap váltottunk még pár üzenetet, arról beszélvén, h mikor legyen a next tali, s a nap végére  már meg is szakadt a kommunikáció, eltűntek az éterben. Ezek után a csalódások és kiábrándulások után már inkább nem is fűzök semmi reményt a jövőbeli talikhoz, mert ezzel azt tanultam meg sajnos, h attól még h jól sikerül egy randi, az napjainkban már nem jelent semmit.... Majd max akkor fog felcsillani a remény sugár, ha már 2-3-4 alkalommal is talizunk.... 
... De sajnos egyelőre még nem sikerült ilyennel találkoznom...

Am nagyon hiányzik másnak az érintése. Vágyom arra, h valakivel összebújjak. Vágyom a szerelemre. A boldogságra....

De majd úgyis jönni fog, akivel egymásnak valóak vagyunk... 😊✌️

Am amivel még többször találkoztam, az az, h sokan kurvára elfoglaltak, és/vagy a munkájuknak élnek, s alig van magán életük... 😕

Kicsit elszomorító, h hogy hozzászoktak ahhoz, h egyedül vannak, s úgy rendezték be életüket, h ha akarnak se jut már idelyük/helyük egy párkapcsolatra.

Aztán volt egy olyan randim is ahol a nagy beszélgetés közepette jött rá a srác, h én Rion vagyok, s h ő anno olvasott engem! 😀

Nagyon vicces volt látni a döbbenetét, ahogy összeáll neki a kép az élettörténetem mesélése közben, s mikor rákérdezett, h én vagyok e az a Rion, aki blogol, s igent mondtam, dőlt jobbra - balra s a szavak szakadozva össze - vissza jöttek csak ki neki, el-elakadozva. 😀

Aranyos volt. 😊

A randik alkalmával néha olyan sztorikat mesélnek nekem, h rendesen ledöbbenek, h milyen emberek, történetek vannak! 😕🙁
Hálás vagyok, h az én karmám, világom, szűrő rendszerem megvédett és mentes az ennyire vad, szomorú, kiábrándító esetektől. 

Remélem a továbbiakban is így marad. 

Így már kezdem megérteni, h miért van annyi sérült és kiábrándult ember... 

+ Volt az üzletben egy számomra nagyon helyes szimpi srác. Tök jól elbeszélgettünk, érezhetően szimpik voltunk egymásnak. Miután elment,  a tulaj, aki épp bent volt, meg is kérdezte, h ő ki volt, ismertem e, mert h úgy beszélgettünk. 

Szo jó volt, csak csalódás volt, mikor mondta h van párja, s idővel az is kiderült, h hát lány, s neki veszi... 😕😑😢😥

Jaaaaj mondom, de kár érted! 😢😢😢

...


(Augusztus 10 környéke) 

Am pár mondat írása közt táncikálok, énekelek, s bulikázok itt magamnak egy jó kis '90es évek lejátszási listára. Aqua, Britney, Backstreet boys, Jackson, Madonna...

Imádom őket! ❤️😍😊✌️

Eléggé rákattantam Britneyre. Ugyan úgy feltud tölteni energiával, mint az előző bejegyzésemben említett dobos zenék. 😁✌️

Kifejezetten jók a gymben! 😉✌️

S ha már gym... 

Visszatértem a Köki gymbe. Jó érzés volt újra ott lenni. Hazatérés feelingje volt, amit csodáltam, h miért érzek így, de második alkalommal már rájöttem, h valszeg azért, mert mikor hazajöttem Magyarországra, akkor kezdtem el ide járni. 

Nagyon jóleső érzés ott lenni. Főleg edzés után szeretem érezni, h zsibong  a testem. Aztán mikor gym után megiszom a kis fehérjémet, akkor meg majdnem annyira kellemes kielégült érzésem van, mint egy jó szeretkezés után. 😀 (De csak majdnem olyan! 🤣) 

Aztán volt olyan "élményem" is, h jaaaaj! Volt egy Pumped Gabó szerű lény az öltözőben. Mindketten egy időben végeztünk. Ő valamivel előbb, mert mire beértem az öltözőbe addigra ő már meztelenkedett... De végig! Nagggggyon magamutogató volt. S végig felém fordulva... Nagyon felbaszta az agyam. Nem szeretem az ilyen magamutogató embereket. Minden normális ember elszokott fordulni, ez meg bazd meg?!.... 

Ráadásul direkt hátat fordítottam neki, s ő törcsivel elindult a kijárat felé, amerre én voltam, s mikor elment mellettem, s szembe került velem, megállt kb 1 méterre előttem s feltűnően kioldotta a törülközőt s lassan eligazgatta magán!

Nah ott kaptam agyérgörcsöt! Direkt ismét hátat fordítottam neki, majd elment tusolni. Totál kiborultam, h én akkor bazdmeg itt maradok az öltözőben s dekkolok addig még nem végez!... 

Eltelt pár perc, s hallom, h jön be valaki. Elkezdtem matatni a szekrényben, h ne azt lássák már h egy szál törcsiben ülök a padon, s lesek ki a fejemből! De hát örökké nem matathatok, s nem tudhatom, h mikor fog végezni a szatír, szo vettem egy nagy levegőt s bemenet a zuhanyzóba...

Megpróbáltam kizárni őt a világomból, de amikor egyszer csak hangosan böfögött egyet, akkor még egy ér szakadt el a fejemben. 😀

Aztán eszembe jutott a jól bevált szokásom; Elkezdtem mantrázni, amiket szoktam. Mint mindig, most is bevált. 

Tusolás után ugyan úgy végig egy szál pöcsben tevékenykedett, s ahogy ő jött ment, én folyamatosan úgy fordítottam felé a hátam. 

Én már összepakoltam, s felöltöztem mikor szétnéztem, s akarva-akaratlanul is azért csak láttam a meztelen sziluettjét, s ő még mindig csa kegy szál pöcsben lófrált ott.  

Nah Móunika mondom! Miket élek én meg?! 😀

No mindegy. 

A lényeg, h azt érzem, h hálásak az izmaim, mert tényleg olyan jólesően éreztetik maguk. 😁

...

Trónok harca. Libabőr.
Iszonyatosan jók, s izgalmasak az új részek! Amazing! Imádom! 😍❤️😀
Daenerys miatt vagyok néha full feszkós és ideges. Csak nehogy baja essen a királynőmnek, mert ha őt is megölik, akkor egy világ fog bennem összeomlani!

...

Néha egy-egy medi utáni "visszatérés" alkalmával nagyon-nagyon súlyosnak, nehéznek érzem ezt a világot. Van h jó néhány percet még el kell töltenem a földön, h összeszedjek annyi erőt és energiát, h végre megmozduljak, s felkeljek.

Am általában akkor meditálok, mikor nincs programom. Meló után hazamegyek, letusolok, s van h nincs kedvem semmihez csak a offolni az elmém, s elengedni ezt a világot.... 

... 

(Augusztus 10-22 között) 

A mai napig van, h ha hirtelen kell reagálni, válaszolni valamire, akkor angolul nyilvánulok meg. 

... 

A gymben néha rápillantok a kijelzőkre, s gyakran sport megy ugye. Néhányszor láttam, h a focisták úgy beállnak, pucsítank, s olyan combjuk van, h huuuu mondom... A sok látens nem hiba nézi állandóan a meccseket... 

... 

Az azért az kemény mikor egy elhízott Bill Gates szerű figura lejön a gymbe edzeni...... 2 l kólával!.... 😯🙃😮😶😱

A másik ami még az elmúlt napokban történt velem;

Egyik szombaton is elnéztem a gymbe. Kicsit többen voltak, mint hétköznap reggel. Minden gépen 3 menetet tolok le. Egyik menet végeztével, miközben pihikéztem, oda jött hozzám egy csóka h csináljuk felvatva!  Mondtam neki, h csináld nyugodtan, tied, azzal ott hagytam.... 

Egy nagydarab manusz volt, csorgott róla a víz. Épp egy fekpados gépen voltam, amivel a lábra és fenékre lehet edzeni. 

Előtte tisztítottam le a padot!  Tudod ki fog az izzadt teste után arra ráfekudni?! Nem is értem h gondolta?! Felvátva.... Hülye ez?! 

Aztán egy másik nap láttam egy helyes fiúkát a gymben. Valamivel erősebb mint én. De egy magasak vagyunk. Rövid hajú. Tetovált a karja. (Nem mintha ez pozitívum vagy negatívum lenne...) 

Másnap az öltözőben is bele futottam, mert pár perc híján egy időben végeztünk. Nagyon kellemes a hangja. És szép szálkás teste van neki is. Totál elolvadtam tőle. Legszivesebben hisztizni és toporzékolni tudtam volna mint egy kisgyerek, h őt akarooom!!! 🤣

Normálisnak tűnik így első nekifutásra. Bár szerintem nem meleg... De a hajós élet során megtanultam, h sose lehet egy normális külsejű srácról tudni, h kit/mit szeret... 

Ah! Kivagyok már! Vágyom a szerelemre, h valaki viszont szeressen s becsüljön. Vágyom a romantikára, de leginkább a szerelmetes összebújásokra, a másik erintésére, illatára. 

Am nagyon kellemes érzés az is, mikor szombat kora délutánra hazatérek edzésről, megiszom a fehérjém, eszek, s teli pocival lefekszem szundítani egyet. Imádom! Mint egy jóllakott kisovodááás. 😀😍❤️😊✌️

Megváltozott a bioritmusom is. Hétköznaponként általában 6:30-kor kelek, gym, melo, s 22-23 között szoktam elalduni, még anno 8:15 körül keltem, s éjfél körül aludtam el. 

(Augusztus 20 után) 

Úgy érzem, a napjaimnak 3 fénypontja van. Az egyik a kora reggel, mikor gymben vagyok, a második, mikor nap végén zárom az üzletet. Imádom a kis irodám. Imádom előkészíteni a nap végi riportot, összeállítani a statisztikát, ellenőrizni, a papírokkal bíbelödni. Imádom a pecsétet, a tűző gépet, a kasszát leszámolni. Szo így bíbelődni, meg mindent. Am többféle statisztikát vezetek, amit nem kértek a tulajok, hanem magamtól találtam ki, mert szeretem a statisztikákat. 😊✌️ A harmadik fénypont pedig este, mikor fáradtan hanyat vágom magam a francia ágyam közepén. Végigmegyek gondolatban a napomon. Elmondom a háláim és kívánságaim és szép lassan perceken belül álomba szenderülök. 

... Jah! Még egy heti fénypont; Trónok harca!... 
😉😘❤️

... 

Exem (Norbi) anyukája 1-2 havonta elszokott hozzánk látogatni. Jóban vagyunk. Szeret minket. (Engem és Kittit a lakótársnőmet.) 
Mindig jókat beszélgetünk. 

... 

Augusztus 19.én Garcons partin voltam. Jó volt. Sikerült nem nagyon berúgni, s épségben hazajutnom. 😊✌️

Am nem volt semmi kül. Nem voltak sokan, s esett az eső, de így utólag visszagondolva kellemes volt, az eresz alatt táncizni a Margit szigeten. 😊

(Augusztus 23)

Láttam a gymben ismét a tetkós szépfiúmat. Szerintem am heteró, de attól még nagyon bejön. Egyrészt szerintem azért,  mert nyugodt, kellemes, kiforrott kisugárzása van, nem too much, de nem is kevés.  Másrészt meg a külseje ugye. 
Am most mikor másodjára láttam, az öltözőben futottam bele. Ő már átvolt öltözve, készen az edzésre, én meg pont végeztem. Óóó mondom Rómeó, hol a faszomba voltál eddig?! 🙁😐

Am van egy srác, akivel 2 randim volt eddig. Nagyon szimpi, s simán eltudnék vele képzelni többet is, mert annyira jól érzem vele magam, de attól tartok h ő is csak ugyan olyan, mint a többi buzi. Sokat dolgozik, alig lehet elérni, a kommunikáció az egyenlő a nullával, s kb 1 hétig lóg a levegőben az, h mikor találkozzunk legközelebb. Kétszer is rákérdeztem már, h legyen e tali egyáltalán, s igen akarja, csak az a kérdés, h mikor. S ennyi! 

Nagyon türelem játék ez nekem, mert én és sokan mások is azt gondolják, h ha valaki érdekel, akkor az keres téged, s úgy igazítja az életét, h írjon neked, találkozzatok, s nem az, h tök ritkás, akadozó a kommunikáció, csak mert ő "nem szereti használni a chatelős applikációkat"...

Szo csalódott vagyok. Ő is azt mondja, h vágyik egy komolyra egy értelmes, normális párkapcsolatra. Oké. De velem meg ellentmondásosan beszél és cselekszik. Egyszer pozitív, egyszer negatív. Nem szeretem ezt az össze-visszaságot! Meg direkt rákérdeztem h folytassuk e ezt, mert ez így nekem nem toooom. Vagy csináljuk rendesen, s beszélgessünk, találkozzunk, v sehogy!

De akar... De azt meg egyszerűen nem akarom elhinni, h valaki ennyire kibaszott elfoglalt legyeeeen....

Ott tartok, h az idő mindent megold. Aki nem nekem való, s csak kamu ember az úgy is lekopik a többi piszokkal együtt csak néha már a faszom kivan a töketlen népséggel... 


... 

A trónok harca 6. részén kissé elérzékenyültem... 😢🤧😰🙁😕
Nagyon sajnálom, h nincs a valóságban egy ilyen vezető magyar karakterünk, mint Daenerys. Úgy örülnék, ha felbukkana  a valóságban is egy ilyen politikus. 😍🙄

... 

 Nah jóóóó! Ennyi mára! 

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 


2017. augusztus 6., vasárnap

Az előző részek tartalmából:

Július 29:

Este sikerült jól berúgni. A palota negyedben volt egy iszogatós házibuli. Imádom a házi bulikat. Aztán mikor már mindneki kellőképpen feltankolt, elemtünk a Vibe-ra.(Meleg parti sorozatok, minden alkalommal különbözö helyszíneken.)

Kurvára részeg voltam. Ittam rendesen, hisz ez volt a "ünnepljük meg  az egyedülállóságomat!"
Ittam mint a görény, erre a fene nagy hurrá függetlenségre... :S :/


Am nem sokat voltunk a buli helyen sajnos.

Viszont arra emlékszem h volt 2 gyerek, aki bepróbálkozott tánc közben, s hátulról bemászott az aurámba. Ezt nagyon rühellem. De szerencsére érezték, s látták rajtam, h kurvára esélytelen a dolog, + kis nyomatékosításként gyilkos szemekkel néztem rájuk, szo leléceltek időben.

Viszont életemben először fordult elő velem - s nagyon remélem, h ebből okulván utoljára - h amikor felszálltam az éjszakai buszra, leültem, s elaludtam. Már világos volt, mikor magamhoz tértem egy full üres buszon. Rettentő mód bepánikoltam. Azonnal lecsekkoltam google mapsen h hol vagyok, s kint voltam a halál faszán! Azt a félelmet és ilyedséget senkinek se kívánom, ami akkor rám jött!

Kóvájogtam pár métert, néztem össze-vissza, h vajon merre van az arra, s mit csináljak, még végül egy ház falán megláttam egy utca nevet és házszámot, s azonnal bevillant, h taxit hívok. Gyorsan meg is jött, s hazavitettem magam.

Kb 20 percet biztos eltöltötem a tus alatt, mire összegyűjtöttem annyi erőt, h megmozduljak, megtörölközem, s elvonszoljam magam az ágyig.

Vasárnap kettőig aludtam, s négy óra körül voltam képes kimászni az ágyból.

Csináltam magamnak életmentő tasakos levest.
Trónok harcát néztem.
Tindereztem.
S mindezek közben kb még 2-3-szor szundítottam.

Am imádom a lakásom. Szeretek itt lakni. Csendes, nyugodt, jó levegő, zöld övezet.
Nagyon kellett ez a kis biztonságos, megszokott kuckó ahhz, h megnyugodjak. Nagyon szarul éreztem magam, s még mindig rossz emlékként él bennem ez a buszon való elalvás esete.

Nem gondoltam volna, h én valaha is lesülyedjek eddig. De tanultam belőle az biztos. Ha máskor engem ünnepelnek, s vedelni kell, akkor vagy valaki hazavisz, vagy valakihez elvisznek! :D

De megtanultam, h atom részegen soha többé nem szállok fel buszra! :D

...

Július 31:

Elküldték az egyik kollégám.

Nagggggyon kellemetlen s szomorú volt. Mármint nem csak az eset, hanem én is, meg szinte mindenki.

Am társkeresőn görgetések közben rátaláltam rá, amin nagyon meglepődtem, mert nemtudta róla senki h meleg. Én se. 

Am jó fej gyerek volt. Gyerek? 34 éves, de sokmindenkit hívok gyereknek. :D

Am nem volt egyáltalán az esetem, de szerettem, mint embert.

Vigasztaló, s egyben búcsú ajándékként még azért kapott egy berlini utat a taulajoktól. :D

Mondom that's nice! :D

Remélem h gyorsan fog találni másik jóféle melót magának, s minden rendben lesz. 

...

Augusztus 5:

Am úgyérzem, h már kezd lenyugodni a lelki világom. Igaz még mindig vannak szélsőséges hangulat ingadozásaim, de már nem olyan gyakorisággal, mint mondjuk 1 hónapja.

Van 2 dolog, ami megerősít, az egyik az h megélem a jelent. 

Gondolok én itt az egyedül létekre. Gyakran hallgatok nyugis, relaxáló zenét, de vanmikor a legnagyobb csedben ülök itthon, s csak úgy vagyok. :D
Nyugi. Nem kattantam be, de élvezem a semmit. :D Mármint a nyugalmat, a peace-t. 

Leginkább a kutyámat szeretem nézni, ahogy lélegzik. Ahogy emelkednek a borádai le és fel. Ahogy szuszog.
Többször elgondolkodtam már azon, h neki mennyire nincs gondja semmire. H mennyit van ő is csendben és nyugalomban. Majd nyugtázom, h jó is ez, s chillezünk együtt. :)

Rákattantam a dobos zenékre. Azon belül is leginkáb a harci dobok, japán dobok. Spotifyon vadásztam jó pár ilyen felvételt, amiket nagggggyon imádok elég hangosan hallgatni. Persze csak fülessel, mert azért van egy basszusa a doboknak. :D

Szoktam is nézegetni youtube-on dobos parádékat, produkciókat. Szivesen tanulnék, csinálnák én is ilyeneket itthn is hobbi szinten, csak találni kellene egy ilyen szervezetet, ahol csinálnak is iylen utcai prodikciókat. Szívesen fizetnék azért, h megtanuljak dobon játszani, s h kimenjünk "fellépni".

Külföldön ezt tök trendi s bevált dolog. Itthon sajnos nincs ilyen.


Szeretek leülni, s szememet becsukva hallgatni ezeket a nagy dobolásokat, ritmusokat. Fantasztikusan felemelnek s megerősítenek.
Némelyiktől rendesen libabőrössé tudok válni, s annyira feltüzelnek, feltöltenek energiával h WÁÁÁÁÁ!!! :)

Aztán van, h "normál" medizek, de azt tapsztalom, h gyakran elkezdek dőlöngélni az álmosságtól, s van h inkább felmászok a kanapéra, s épp h elnyúlok, már alszom is. Nagyon jó altató a medi. :D

Am medi által kaptam választ azon kérdésemre is, h mi az ami segítene rajtam, minek örülnék, s így jött a válasz a kondi, a frizu és a fülbevaló. Szo egy kis minimal külső változtatás.

Ez sok emebrnél nomális, h megváltoznak egy kapcsolat után.
Mármint nem megváltoznak, csak csinálnak valami úja(ka)t.

Szóval a jelenben való "flesselés"-en kíül tervezek is. Kisebb célokat állítok fel.
Az egyik ilyen volt ugye, h akarok karika silver fülbevalót.
Ezt már be is szereztem. Done.
A másik, h jövőhéttől elkezdek járni gymbe.
Visszakarom szerezni a 70 kilómat!
Mióta itthon vagyok, leeresztettem 65-re, ami elszomorít. :/
Kurva sokat dolgoztam a hajón, h 8 kg izmot szedtem fel anno.

Egyfajta vereségként élem meg ezt a fogyást, amit úgy érzek, h mihamarabb helyre kell állítani.
70kgként nagyon jól éreztem magam, s dicsért is szinte mindenki!
Igaz. Most 65 kgként is jó vagyok, s szeretem magam, csak ha már egyszer volt valami jóban, helyesebben jobban részünk, akkor már inkább arra vágyunk ugye. :D

Aztán van egy példaképem, akit már régóta követek instán.
Nagyon sok a fizikai hasonlóság bennünk, annak ellenére, h nem hasonlítunk annyira egymásra. :D XD LOL!

Simokoala néven van fent instán.

Ami közös, az a genetika. Látszik rajta, h szálkás ő is - s mint írtam - régóta követem, s tudom, h volt olyan időszaka, mikor levolt eresztve. Bár persze akkor is jól nézett ki, de ha ő is edz egy kicsit, máris jobban néz ki. :D

Szo az alakja, test típusa hasonlatos az enyéméhez.
Nem túl izmos, de azért a szálkásságára rágyúrván eléggé csókos. :D

Én is ilyen voltam, pár hónapja. Igaz nem ennyire, de nem is cél h ennyire kibasszam magam, de valami ilyesmit akarok visszaszerezni.

Aztán a másik a haj. 
Szerintem a haja is ugyan az a fajta, mint az enyém. Hullámos göndörös. Igaz, néha kell rá tennem egy kis habot, h jobban göndörödjön, de sokan dícsérik, s szeretik a frizkóm, ami hasonlatos ehhez a szépfiúéhoz. :D

Aztán ugye ott van a fülkarikája is.
Nem véletlenül szereztem én be fülkarikáááát! :D ;) P

Az egyetlen komolyabb eltérés, h nekem nincs borostám. Max csak "kör borostát" tudok növeszteni.

+ kurva eres ő is mindenhol akár csak én. S szép csókos ajkai vannak neki is. ;)


Nah jó!

Ennyit róla!

Viszlát Szépség! (A következő insta posztodnál újra látlak! ;) :P) :D

Társkeresés!

Azt már megszoktam és megtanultam, h ne éljem bele magam semmibe, s h még attól, h elkeztem valakivel aktívabban beszélgetni, az nem biztos, h pár óra, v pár nap múlva is élni fog.

A férgese kurva gyorsan eltűnik, (s kurva sok a féreg :D )(vicc volt a féreg szó haszánata) de szerencsére mindig jönnek újjak.

Voltak már élő randijaim is.

Egyikből se lett semmi. A fiatalabbak nem mozgatnak meg.

A 30 felettieket meg már inkább nem erőltetem.

Az a tapasztalatom sajnos, h nagyon sok a lelki.... ...mmmmmm... finoman fogalamzva sérült/problémás ember.

S ami megdöbbentő a számomra, - s a világnak egy újfajta szegletébe nyertem ezekáltal most betekintést - h nem az van, amit én gondoltam, h ahogy idősödünk úgy lesz egyre erősebb, okosabb, tapsztaltabb, bölcsebb, egészségesebb énünk, hanem pont h az ellentetje! :O

Persze azonnal fontos kiemelnem, h nem álltalánosítok, csak mondjuk az eddigi tapasztalatim azt mutatják, h 10/10 a komolyab lelki gondokkal küszködő személyek aránya 30 felett.


De mindezek ellenére tudom, h nem mindneki olyan, s hiszem, h nem mindneki egy egy.... ...mmmmm... szo hiszem h vannak még egészséges öntudattal, tiszta lelki, szellemi világgal rendelkező egyének, akik a problémákat nem a hátitáskájukba pakolják, s cipelik tovább magukkal, hanem x idő belül megoldják azokat!

Hiszem, h léteznek olyanok, akik tudják h mit akarnak, akik nem egy töketlen balfaszok, akik nem begyepesedett, elkényelmesedett, beképzelt, önsajnálkozó, önámító, egoista, kissebségi komplexusos, önbizalomhiányos, szexista, betgese fetisiszta és még napestig sorolhatnám, h mennyi féle fajta faszságoktól mentes lelki... ...sérült...

Persze tiszteletben tartom ezeket az embereket is, nincs azzal semmi baj, ha valaki arra gerjed, ha megtapossák, csak mostanában kicsit sok volt az ilyen, fentebb felsorolt személyek megkeresése, s hát nah....

Köszönjük. Majd értestjük...

Szo hiszem, h vannak olyanok is, akik nem elégszenek meg csak azzal, h x időnként néhányszor lecsapoltatja magát egy másik számára vadidegen buzival, hanem egészséges öntudattal, önbizalommal, tiszta lelki világal rendelkezik s a problémákat idelyében felismri és megoldja azokat!

TUDOM, h léteznek ilyen személyek! 

De ugyanakor már megtanultam azt is, h a számunkra igazán fontos dolgokban hinnünk kell, s várnunk. A jó dolgokra mindig várni kell. Legyen az a legújjabb telefon, laptop, kollekció, kocsi, lakás, baba vagy életünk párja.

Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni azt is, h ezeket az embereket én nem elítélem. Tudom, h mindnekinek vannak faszágai, problémái, amiket nem könnyű megoldani. Nekem is vannak, én is ember vagyok...

Aki azt állítja, h neki nincs, az egyszerűen vagy hazudik, vagy még nem tudja, h mi az amiért it van, s mi az, amit meg kell taunlnia.

Amiket leírtam azért írtam, h elmeséljem a tapsztalataim, s én sajnos nagyon sok iylen személlyel találkoztam, akikkel azért fújt össze a szél az én hitvilágom szerint, h jobb emberismerővé váljak, mert tény, h akarva akaratlanul is tanul az ember a másiktól, szituációkból, legyen az csak egy pár perces, órás szimpla csevegés, ismerkedés.

A fiatalabb korosztály, meg kommunikatívabb, érdeklődőbb, de akikkel eddig talkálkoztam, nem fogtak meg. Nem voltak egzisztenciálisak, kiforrottak, felnőttek, nyugisak, v éppenséggel túl enrgikusak, "too much"-ok voltak. Ami miatt persze nem hibáztatom őket, hisz azét 24 évesen nem kötelező ezeket elérni, meg oké, h zizik, s bevan sózva a picshájuk, csak pl szembesültem azzal, h azért ezek a dolgok már fontosak a számomra. Meg én már nyugisabb vagyok. Nem akarok mindig valamit csinálni, valahová menni, nem vagyok bulizós típus se, s nem ilyedek meg attól, ha mondjuk csak úgy vagyunk, s nem csinálunk semmit, vagy éppenséggel egyedül kell lennem. Igénylem a társaoságot, hétköznaponként szinte mindig találkozom is valakivel meló után, mert akkor tök jól esik mással találkozni, de pl hétvégén kurva jól esik itthon pihikézni, s kussban egyedül lenni a nyugot, chilles, szeretett lakásomban!

De mindezektől függetlenül azon vagyok, h ne ássam el a nálamnál fiatalabb generációt, s megadom mindenkinek az esélyt, (24 év nálam az alsó korhatár)  akikkel jól alakulnak a beszélgetéseink.

...

Norbi augusztus első hetét itthon töltötte. Kicsit tartottam tőle, h vajon milyen érzéseket fog belőlem kiváltani, de am semmi kül. Nem volt fájdalom, se negatív se pozitiv érzések. Augusztus elsejére szabadnapot vettem ki, s azt együtt töltöttük.

Biztos többekben felmerül a kérdés, de az ölelésen és a puszi-puszin kívül nem volt köztünk semmi érintkezés. :)

Jó volt látni, s itthon tudni, s Ő is jól érezte magát.

Am többen nem értettek meg, h minek találkozok vele, minek engedem fel a lakásomban, sőt mi az h még nálam is aludhat?  

Mert szeretem és tisztelem. Sokan nem fogják fel, h 5 éven keresztül szinte minden napot együtt töltöttünk.

Az meg, h beleszerelemsedett másba 5 hónap külön hajón töltött idő után...

Istenem! Én is voltam már az ő helyezetében, s tudom, h nem könnyű!

Szerintem a szerelem olyan mint az időjárás. Jön-megy. Néha imdáni való és magával ragad, néha meg viharos. Valamikor egész sokáig kifutó, valamikor meg gyors mint a egy nyári vihar, de mint minden, az is elmúlik idővel.

Most az, h Norbi elvitte egy ilyen vihar....

Istenem! Emberből van ő is!...

+ Ott van még a hitvilágomis! A karma... Nem szabad boszúságot, rossz kapcsoaltokat teremteni, fenntartani. 

Így utólag már azt mondom, h minden okkal történik, s mindig csak utólag jövönk rá,h végül minden jól történik... ( Mondjuk ezen esetben még nem látom a jó okát, de idővel majd biztos... ) :) 

Nah jó!

Elég vót!

Ezek voltak kérem szépen az elmúlt hetek történései!

Puszedlibokor!

Csók!

Rion! ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. július 24., hétfő

Betkintő:

Július 17:

Fura ez az egyedülállóság. Bocsánat. Pontosítanék! Nem is az egyedülállóság, hanem az emberek.
Számomra döbbenetes, h mennyi az önbizalomhiánys, illetve a lelki sérült!

S itt jön ismét a - jó pár ember számára már biztos a könyökén jön ki, de a - hála érzése.

Rettentő hálás vagyok, h így lettem összerakva, s kereszülmentem azoknon, amiken, s megtanultam kezelni a helyzeteket, problémákat, s nem siránkzok, illetve nem ragaszkodom görcsösen a múlthoz, hanem megtanultam elengedni, megbocsájtani, mind magam, mind mások felé.


Sokan sajnos erre képtelenek. A múltban élnek, merengenek, v másokban keresik az exeiket, illetve kissebségi komplexusban, v önbizalomhiányban szenvednek, v csak sajnáltatják magukt, h h megcsatak, átbasztak, bla, bla, bla, v mindezek összessége...

Hálás vagyok, h olyan a személyiségem, h engem a pofonok, csalódások, veszteségek nem gyengítenek, s kövekként pakolom a hátizsákomba, s roskadok össze alattunk, s temetem magam, meg siránkozok, s válok zombivá és vámpírrá, hanem pont h megerősítenek, fejlesztenek, többé tesznek. Hálás vagyok, h megtanultam a sérelmeket elengedni, tudok a hibákból, múltból, történésekből tanulni.

Hálás vagyok, h őszintén tudok örülni mások boldogságának, hiszek abban h léteznek jó emberek, s nemcsak h megtalálom őket, de azok is vesznek körbe. Örülök, h amilyen az én benső világom, olyan akülső világom is, a környezetem. Hisz ahogy a smaragdtábla is írja;

 

"Amint fent, úgy lent. Amint belül, úgy kívül."


Viszont sajnálom, h hangsúlyoznom kell, h ezért nem ítélek el senkit. Hogy is tenném, hisz ki vagyok én, h mások felett itélkezzek?!
Tudom, h ahány ember annyi féle, s mindenkinek más az az időmennyiség, amire szüksége van ahhoz, h fejlődjön, túltegye magát dolgokon. Tudom h vannak sajnos, akiknek egy élet is kevés ehhez, s viszik magukkal a kövi életbe, s nem mindenki rendelkezik jó önismerettel, egészséges, erős jellemmel... 

De a lényeg a lényeg, s a tény az, h mindenkin csakis önmaga tud segíteni, s nem más.


Am amik az eszembe jutnak úgy írom le a gondolatim, szo lehet kicsit kesze-kusza leszek, de különösebben I don't care, s sorry érte.

Hálás vagyok még azért is, mert az egyedüllét - ami nem annyira könnyű a számomra - megerősítette bennem azt a hitet, h ha én napi szinten elmondom a reális kéréseim, s hiszek bennük, akkor megkapom azokat. Ha én hiszek a normális emberekben, akkor engem normális emberek vesznek körbe. Ha én hiszek a nyugalomban, a szeretetben, a békében, és ezt sugárzom kifelé, s így élem életem, akkor ez vesz körül, ez van a környezetemben is.

Biztos vannak, akik hippis, burkos faszásgnak gondolják ezt, meg h naiv vagyok, de azt kell h mondjam, h Dárgám! Ez nem az én bajom! Én nekem ez működik, így vagyok teljes és boldog! És te? Veled mizu?


Am ahogy az előbb is fogalmaztam finoman, az egyedüllétet nehezen viselem, viszont tudom, - s ez a másik hitem, ami sokat segít - h minden okkal történik.

Megtanulok egyedül is lenni, viszont egyúttal szembesít több mindennel önmagamat illetően. Pl ilyenekkel, amit fentebb is írtam, h milyen jó, h nekem egészsges lelki világom, öntudatom van, s mennyire nyugis, békés, normális az a világ ahol én élek, s mennyire vad(!) a külső világ! Kb számomra olyan ez, mikor a békés, csendes nyugodt meleg lakásból kilépsz, ahol hóvihar tombol, s te kissé lefagysz s kidülledt szemekkel nézel h wtf folyik idekint?!


Am ezzel nem akarok senkinek se beolvasni, kioktatni, megváltoztatni a világot és egyéb faszságok. Ez egy blog. Alias napló. 18 éve ezt csinálom... Írom lefelé szépen a tapasztalataim, érzéseim, gondolataim. S mostanában ezeket tapasztaltam meg, s most h hazajöttem egy találkozóról, erős késztetést éreztem, h ezt kiírjam magamból, mert elkapott az ihlet.

Jah! A fentiek közül kifelejtettem még azokat az ember állatokat, akiket csak az állati ösztöneik irányítanak, s embertársaikra csak mint szexuális segédeszközként tudnak tekinteni.

Rajtuk csak mosolyogni tudok. Kb úgy tekintek rájuk, mint az ovodásokra. Cukik. Majd idővel kinövik. (S az nagy valszínűséggel nem ezen életükben lesz.) ( S tudom, tökéletesen tisztában avgyok vele, h minden emberi lénynek vannak állati ösztönei, nemi vágya, de nem mindegy h mi irányít kit?!) 

+ Ami még tudatosult bennem az az a fajta gondolkodásmódom, h a hosszú táv az nálam naggggyon hoszú táv. Mondhatni ezen fizikai életem végig értendő. De minden téren! Számomra pár év olyan, mint másoknak pár perc, v max óra...

+ Még úgy érzem h kezdem elfogadni, a szőrzetet. Persze csak mértékkel. A full csupaszból engedtem, s már tolerálom a szimpla szőrt. De ha már nagyon hoszú vagy göndörödik, az még továbbra is hányingert vált ki belőlem. :/

Mit változtam még?

Jah! 

Nyugodtság! Kurvára megváltoztam iylen téren! Régen full görcs voltam, s ette a gyomromat az ideg. Ma már magam is meglepődöm, h bizonyos szitukban mennyire kurva lazán viselkedek, tudván h pl az 1 évvel ezlőtti énemet már rég szétbaszta volna az ideg...

Örülök továbbá, h találtam pár olyan embert, ai értelmes, okos, inteligens, kommunikatív és tud kérdésekre összetett mondatokban válaszolni, s még kérdez is, s ezen beszélgetések után, ha talira kerül a sor, akkor tovább csalódok... ... pozitívan... :)

Ahhoz képest, h jó páran azzal riogattak, s azért sírnak, h mennyire nincsnnek normális ember, akikkel lehet beszélgetni, találkozgatni stb...


Háááát... öööö... aha... Jóóó...

Én megint egy másik világban élek akkor... :D
De nekem megint csak jó ez. XD

Persze botlottam bele már én is köcsögökbe, de azt el kell engedni.
Nem állok le síránkozni, h; "Jaaaaj, mindenki milyen szívteleeeen     :(((("

Jelenlegi állás szerint szimplán ismerkedem. Szexre idegenekkel nem vágyom. Határozottan nem. Ha megfelelet az 1-2 napos gördülékeny kommunikatív teszten, akkor lehet tali, s majd azon úgy is sokminden kiderül a másikról, s majd alakul h oké e vagy sem, de nem fogok belerohanni/ugrani egy új kapcsolatba most. Hagyom h kialakuljon a dolog. Hiszem, h minden a lehető legjobb módon fog alakulni... ... Hisz erről szólt az elmúlt 28 évem, hisz én ebben hiszek, ez az én világom.

Persze az is, lehet h a kövi bejegyzésemben már full szerelmes leszek! :D Végül is erre vágyom... :D

Hisz ahogy minden nap elmondom a napi hála mantrámban is:
"Hálás vagyok, s köszönöm, köszönöm, köszönöm az elmúlt 28 évemet, h mindig mindenem jól alakult, h fejlődtem, tanultam, erősödtem, s h teszem ezt a jelenben is és fogom a jövőben is. Hálás vagyok az fentieknek, h velem voltak s vannak jóban, rosszban, boldogságban, keserűsgében, egészségben, betegségben.
Köszönöm, h magyarnak születtem, h fiúnak születtem, h melegnek születtem, s h oda születtem (lokálban) ahová, s h úgy alakult az életem ahogy. Köszönöm, h megismerkedtem mindazokkal akikkel, s h azok a dolgok történtek velem amik. Jók és roszak egyaránt. Köszönöm továbbá, h egészséges vagyok mind lelkileg, mind szellemleg, mind testileg, még akkor is ha vannak problémáim, min tudom h dolgoznom kell, s köszönöm h emlékeztettek erre. Kösznök mindent mi volt, mi van, s mi lesz. Köszönöm, köszönöm, köszönöm."

Ez a mantrám az elmúlt egy évben alakult ki. Először 1-2 mondat volt, de folyamtosan javítgattam, bővtettem. Egy időben le is volt írva, csak a mindannpi - van h napi többszöri - felolvasás után már azért ez berögzült. Van mikor reggel mondom el, ahogy magamhoz térek, van mikor napközben, mikor nyugi van, s van h este lefekváskor, mikor átgondolom a napom. Nagyon megud nyugtatni, s olykor van h el is érzékenyülök.

Emlékeztetem magam, h mennyi minden történt velem, s h van bőven miért hálásnak lenni. 

S itt nem csak pozitív dolgok vannak. Hálás vagyok a sebekért, hegekért, negítv történésekért, személyekért is, ahogy azért is hálás vagyok, mert már így utólag tudom azt is, h aki/ami jött, az miért következett be az életemben...

Am gyakran kívánom magamban a legjobbakat, a mihamarabbi gyógyulást, megerősödést azoknak az embereknek, akikkel találkozom, v idegenként látom rajta, h full fekete az.... ... a világa...

De nem sajnálom őket mert tudom, h tanulnak, s ez a saját keresztjük, amin előbb vagy utóbb minden ember átfog esni, s viszi magával mindaddig, még sikeresen meg nem tanulja a megtanulandót...

Ha jól emlékszem a múltkori bejegyzésemben említettem, - de az is lehet, h csak akartam -  h gyakran van ugye flow érézsem. Amikor kiszakadok magamból, s beleolvadok a környezetbe. Az áramlásba, az energiákba, a természetbe, v megfigyelem az embereket magam körül, ahogy jönnek mennek. S az ilyen flow érzések alkalmával annnyira jól átjönnek a... ...dolgok... Mintha nyitott könyvek lennének. Mármint, h minél jobban figylesz környezetedre, embertársadira, legyen az ismert, v ismeretlen személy, egy idő után egyre jobban észrefogod venni az árulkodó jeleket, amik beszédesek, s mesélnek neked az illetről, h ő milyen állapotban van épp... (Főleg ha nadizol ugye... ;)) Szo egyfajta olvasás. Flow érzés = felcsapsz egy random könyvet s elkezded olvasni, s átéled a szitut, a környezeted, a benne lévő karaktereket, s jönnek róluk az infók.

Mondjuk akik "tiszták" és "egészségesek", kiegyensúlyozott az életük, azokról én sokat nem tudok olvasni. De monjuk minél gondterheltebb, problémás lelki világgal rendelkezik valaki, annál több az árulkodó jel nála/róla.

Ide írhatom is nyugodtan azt a szép mondást is, h a szem a lélek tükre. Annyira szeretem ezt a mondást, mert annyira igaz! 

De én leginkább az energiákat szeretem érezni. Ha kiszakad az ember magából, s ellazul, beleolvad a környezetbe, akkor érzi. Ez nem sámánkodás, meg kurzslás. Erre mindenki képes. Gondolj csak arra, h milyen amikor mondjuk egy blaháról kimész egyedül egy parkba, a természetbe s elterülsz a fűbe. Vagy miyle az amikor a barátodal csinálod ezt, s milyen az amikor többen vagytok, s nem mindenki vidám épp. Érzed h xy-al valami nem stimmel, stb...

...Érzed...

Persze mindenkinek más a receptorának fejletségi szintje, de odafiygeléssel meg egyéb dolgokkal (nadi) lehet ezeken nagggyon szépen - de mondhatnám azt is, h (számomra) élvezetes módon - fejleszteni.

Julius 24;

Nah jóóóó! Faszom! Depis vagyok! Eddig még tartottam magam, de most nagyon padlót fogtam... Egyedülállóként szélsőséges módon ingazodik az állapotom! Hol nagyon jó (ha van beszélgető partner, ami ritka) hol nagyon szar (ami gyakori). 

Kurvára hozzá vagyok szokva, h mindig van valaki, akivel legyek, beszélgessek. Ha kapcsolatban vagy ugye, gondolom nem kell ecsetelnem. Hajón meg a nap 16 órájában együtt voltunk a kollégákkal a munkában meg azután is, s lényegében csak aludni voltunk külön. Szo kurvára hozzászoktam, h van valakim. De a szárazföldön más. Itt mindenki külön dolgozik, különböző időintervallumban a város különböző pontjain, s más-más elfoglaltságuk van munka után, s örülhetünk ha jobb esetben heti egyszer talizunk. 

Am egy cseppet sem hiányzik a hajó. Ha dupla annyit fizetnének se mennék vissza! Nagyon jó nekem itthon Magyarországon. Szeretek itthon lenni, csak most szimplán csak magánéleti problémáim vannak... ... Amikbe ha jobban belegondolok, azt kell h mondjam, h ettől nagyobb problémáim sose legyenek az életben!

Mert am valójában, s összességében tök fasza minden! Egészséges, értelmes, talpraesett gyerek vagyok, rendben vagyok belsőleg, külsőleg. Nem vagyok önbizalomhiányos, se beképzelt, nem roskadok össze, jó meló van, ahol szeretnek, s szeretek én is mindenkit, s szívesen túlórázom magamtól, mert annyira sajátomnak is érzem ezt az egészet.

Egyedül ez az egyedüllét, egyedülállóság ami lehúz szinte minden nap végén az életről. Menni kell haza... nah... mi a faszt csináljak... Egyedül nincs kedvem semmihez... Vegetálok.
De annyira levagyok ilyenkor jőve az életről, h se medizni, se olvasni, se filmezni, se játszani a gépen, semmmmihez nincs kedvem!

Ez esik komolyan a legjobban ha hazajövök, h letusolok,s utánna kisgatyában, kibaszom magam az erkélyre, ahol kurva jó szellős, hűs az idő, ölembe vezem az új, szeretett kis lovely laptopom és kiadom magamból, leírom az érzéseim, gondolataim!

Többször gondoltam már arra, h elkellene járni edzeni, mert lenne rá időm és energiám s amúgy hiányzik is, s eléggé leereszttem, mióta itthon vagyok, de faszom ahhoz sincs kedvem! :D :/

Ahol én dolgozom a belvárosban, attól egy köpésnyire van egy edzőterem, de mindig televan buzikkal, mert eléggé felkapott és "fancy" hely lett.(Nevet direkt nem mondok, mert szerintem sokan már ennyiből is tudják, h na melyik lehet az.) De oda én tuti nem fogok menni. Kurvára zavar ha néznek az emberek... Ott meg újként gondolhatjátok mi lenne...

Persze, az is lehet h kurvára nem, s leszarnák, h ki vagyok, de a lényeg a lényeg, h nem megyek oda!

Kökit ezért szerettem, mert persze voltak ott is buzik, de nem annyian, mint pl itt.


A két utcával alrébb lévő Opera mögötti kondival szemezek, de megnéztem a látogatottsági statisztikát, s hát untik, h 18 után vannak a legtöbben.... Én is akkor végzek, s mondom a faszooooom! Akkor nem megyek sehová bassza meg! :D :S :/ :(

Reggel kellene inkább mennem, mert akkor nincsnenek olyan sokan, de az alvás igényem elég nagy, s h azért keljek korábban?!.... ...aaaahhhh...

Utálom, amikor hisztis köcsög vagyok! :D


Szóval ez van kérem szépen!

Nyűglődés a köbön! :/


Ah! Am jobban is érzem magam, h ezt így kiadtam magamból.
Igazából nem is depis vagyok, hanem csak tényleg szokatlan, s mondhatni h nem jó ez a egyedüllétes helyzet nekem.

Am imádok egyedül lenni, s tök jól lekötöm magam, s gyakran igénylem is az egyedüllétet, de kurvára más az, ha kapcsolatban vagyok egyedül, mint ha egyedülállóként vagyok egyedül!.... :D

Minden nap, minden egyes ilyen kis szomizás után arra jutok, h csak kitartónak kell lennem. Ez egy szükséges rossz, amin keresztül kell mennem. Tudom, s biztosra veszem, h kifogok ebből jönni, h ez csak egy ideiglenes állapot, s majd persze biztos találok olyat, akivel megegyezünk, s kieleégítjük egymás vágyait igényeit minden téren, mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg, csak mit kell most is tanulnom, mint oly sokszor, s mondhatni h karmikus tanulásom???

A türelmeeeeet. FUCK YEAAAAAH!


Naaaah!

Oh! Annyit pofáztam, h észre se vettem, h pikk-pakk lejött a trónok harcának legújjabb 2. része! :D

Ehhez persze van kedvem! :D Imádom! *.*


Meg amúgy is végztem! Kihánytam magamból, amitől émelyegtem, s tényleg jobban vagyok. :D 

Jó kis terápia. :D
(Vállveregetés!:D)

Pusziii!!

Csók!

Rion ;)


:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. július 16., vasárnap

Az előző részek tartalmából:

Július hónap elején szakítottunk Geevel. 

Szeretjük, s tiszteljük egymást, jól érezzük együtt magunk, de ez nem elég a kapcsolathoz... ...főleg nem úgy h nincs köztünk kémia... 

Tisztában voltunk ezzel eddig is mindketten, de nem beszéltünk róla, csak toltuk tovább, s úgy voltunk, h majd lesz valami. De aztán csak eljött az a napi is, amikor leültünk megbeszélni. Majd elmentem vele hozzá a cuccaimért. Szar volt összepakolni. Az mindig szar... 

Persze azóta is tarjuk a kapcsoaltot, s beszélgetünk, mert mint írtam, szellemileg, lelkileg tök jól kijövünk, s egyikünk se akarja megszakítani a kapcsoaltot.

...Szóval most itt vagyok... ....Ismét… …Egyedül…

...

Május óta, h itthon vagyok elkezdődött bennem, velem valami... Júniusban erősödött, s most júliusban megint csak erősödött ez a furcsa faszság bennem, amiket érzek...

Képes vagyok kikapcsolni magam a tömegben, metrón, v egyedül. Ez olyan, mint amikor kiszakadsz magadból, s kívülről szemléled nem csak magad, de a környezetedet is. Hiszem, h mindenkinek vannak néha ilyen flow élményei... ... Legalább is remélem... ... De biztosan van...

Am valóban a flow élmény a legjobb szó erre az egészre, ami mostanában történik velem. Bár ez azért elég összetett, bonyolult, s nehéz róla írnom.

Persze nem fogyaztok semmi szert, nem alkoholizálom, nem gyóygszerezem magam, s kezelés alatt sem állok. :D
... még... :D XD

Fura nagyon, de gyakran van "mátrix" érzésem... ...Vagy nem is tudom minek nevezzem.... Lényegében ez az, h nem valós ez a világ. Meg h csak fejlődés, tanulás maitt vagyok/vagyunk itt.
Reggelente gyakran van az érzésem is, főleg amikor ébredezek, h olyan kérdések járnak a fejemben, h most ez a valós világ, v csak álmodom? H most ezt az életet kel egy kicsit "játszanom" Meg, h jaaaaj már megint itt vagyok?!

Néhe egy számítógépes játéknak érzem az életem, ahol este lefekvéskor lementsük az aktuális állapotot, s reggel meg elindítjuk a systemet, s betöltünk, ahol előzőleg abbahagytuk. S miközben alszunk az agyunk, lelkünk bootol, kattog, rendez, dolgozik, rendbe teszik az eddigi történéseket, s előkészítik a köviket.

Gyakorta bevillannak pillanatképek az álmaimból....
...Ah! Hagyjuk! Túl komplikált, összetett ez az egész, s nem is tudom megfogalmazni, leírni ezt az egészet...

A másik meg, ami összefügg még ezzel az egész... .. zagyvasággal..., h amikor visszagondolok az elmúlt 28 évemre... Néha olyan állapotba tudok ezáltal kerülni, mintha álmodnék...
Bevillanak olyan képek s emlékek, h magam is meglepődöm, h h a picsába jutnak ilyenek az eszembe?!

Meg főleg az a kissé szomorú érzés jön rám, h ez tényleg megtörtént velem?! Olyan néha visszatekintenem a múltamra, mintha csak egy álom lett volna. Olyan távolnak tűnik, h ez kivált belőlem egy nagyon érdekes érzést, ami tovább mélyíti ezt a "flow" érzést...

"Olyan rég volt, h tán igaz se volt." - Hihetetlenül gyönyörű szép nyelv ez a magyar.
Kikellett mennem bejárni a fél világot, h erre is rájöjjek, s értékelni tudjam ezt is...

Am most kint ülök a szeretett kis erkélyemen. Imádok itt ücsörögni. S csak figyelni a fákat, a madarakat, s hallgatni őket.... Megfigyelni ahogy a természet hangja összekeveredik a város zajával...
S bumm! Rámjött megint ez a fura "unreal" érzés, s gépet ragadtam h le és kiírjam magamból, mert az mindig segít nekem.

+ Még az is furi, h az elmúlt 2 hónapban 3 számomra idegen ember keresett meg online, s mondott köszönetet, amiért blogolok, mert anno sokat segítettem nekik azáltal, h blogoltam.

S  akarva akaratlanul bevillan a asztrológusom szavai - akinél május végén voltam - h tanító jelleggel (is) vagyok itt a földön. S kiemelte, h tanítani lehet úgy is, h csak elmeséled a sajtát történeted...
Majdnem elsírtam akkor magam, hisz ő nem ismert, nem tudja, h én blogolok, s h már korábban is mennyien írtak, s köszönték meg... Illetve a megérzéeim, sejtéseim elg jól, s valahgy éreztem én ezt is, csak hát sok mindent elhesegetek mondván, h jajj jóu va'! Hagyjuk mán' ezeket a faszságokat!

Szo a materiális énem gyakran fightol a spirituális énemmel...

( Nem! Nem vagyok skizo, s nem őrültem meg! :D )

Ah! Valami változik, s formálódik bennem! Persez alapból mindig mindenki változik és formálódik, ami az élet rendje, s az a természetes és jó, ha fejlődsz s változol, de úgy érzem most nálam, h most ez kicsit masszívabb, v sok  v nem tudom, de valami van.

Kb abban a fázisban vagyok, mint amikor 2 drótot összeérintgetnek h beinduljon a motor, s fel felpörög/éled a system, de még nem tökéletes, még nincs kész, de már éledezik, van valami...

...

Melóban minden szip-szupi.

A hétköznapjaim legalább olyan gyorsan eltelnek, mint a hétvégék.

Imádom a munkám, a kollégáim, s a tulajokat. Nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok. Leginkább a nagy értekezleteket imdáom, mikor prezentálok, ötletelünk, tervezünk, s kidolgozunk lépéseket, tökéletesítünk.

Aztán utánna részt venni a kivitelezésben, a megvalósításban, s látni az eredményt. Tök jó. :D
Részese vagyok mindennek az elejétől a végégig. Fenomenális érzés. Ilyenben még nem volt részem. Multinál nincs iylen ugye. Ott csak egy kis porcszem vagy, s dolgozol, mint egy droid a megadot keretek között.

Nagyon jó érzés az, h kikérik a véleményem, h kezdeményezhetek, javasolhatok, kérdeznek, meghallgatnak, s a nagy meetingeken elindítjuk a folyamatot.

Kint voltunk a prideon is a céggel. (Ami szintén az én öteletem, javaslatom volt.)

Életem első prideja volt. Fenomenális érzés volt! Nagyon jól éreztük magunk. Lovely memories.

Mondjuk aznap elggé izgultam végig, s már a délelőtött egy házi pálesszel kezdtem, h oldódjak egy kicsit, s ittam bent az üzletben is, ahol volt a gyülekező.

Lehet még nem mondtam, de am elégé betudok feszülni, ha sok meleg van körülöttem. Kurva sokat kell innom, h feloldódjak s jól érezzem magam. Nem tudom miért van ez. Az öt éves kapcsoaltom alatt lettem ilyen. De am nem vészes, csak... még oldódnom kell s szokni az új helyzetet.... :)

...

Korábbi bejegyzésekben említettem ugye, h napi szinten hálát mondok jó pár dologért. Ez nagyon jó érzés. Csinálom a mai napig, mert már rutinommá vált, s nagyon nagy löketet az, h a melkassomat reggelről szétveti a hála érzése. Néha persze elérzékenyülök, de az csak jó. Persze, volt már párszor arra is példa, h zokogássá erősödött, de mint tudjuk egy kiadós sírás után jobban érezzük magunk. :) 

Egy visszajelzés, h jól csinálom, mert ez is azt mutatja, h tényleg hálás vagyok, s köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Ajánlom nektek is.

Am nálam a hála azért is nagyon erős, mert tényleg nagyon hálás vagyok, főleg az elmúlt egy évemért. A hajó nagyon megváltoztatott belsőleg. ...Nagyon-nagyon... S pesze, mint tudjátok az életem is megváltozott, ami kissé fájó, de ugyanakkor már tudom, h minden okkkal történik, s lényegében jól alakulnak a dolgok.

+ San Franciscótól eléggé eltudok érézeknyülni. Érdekes, h 2,5 hónappal a hajózás után, ahogy kezdenek leülepedni a dolgok, az van, ha a hajózásra gondolok, akkor San Francisco jut elsőként eszembe.

S ahányszor meghallom Scott McKenzie - San Francisco című számát, szemem nem marad szárazon... :S :/ :(
Ha elvonatkoztatunk San Francisctól, az egész mondanivalója, hangulata, dallama, annyira én vagyok...

S miközben ezeket a sorokat írom, természetesen ezt hallgatom, fél percenként fújom az orrom.

So egy kicsit átszellemít. Mármint világnézetileg a "nézőkéd" egy kicsit megváltozik. 

Am még az a furi nekem visszanézve az elmúlt pár hónapra, max 1 évemre, h mennyit változtam, s hányszor szembesített az élet azzal, h ki is vagyok...

Nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, de egy példa, h szembesülnöm kellett azzal, h nem megy az instant szex. Nem tudok, s nemis akarok vadidegenekkel lefeküdni...

5-6-7 évvel ezeltt ezt nem gondoltam volna magamról, h én ilyen leszek....

Legyen bármennyire is az esetem az illető, de elképzelem azt, h felmenni hozzá és.... áááááá...

Az más ha beszélgetünk, ismerkedeünk, találkozunk párszor előtte.... De h egyből bumm....

....Nooooo waaaay...

Elvagyok egyedül is amúgy, de nem érzem magam teljesnek.
Most "pihenek", mert mindenki azt mondja, h legyek egy kicsit egyedül. Hmmmmmm jóóóó. Azt hizem, h nekem ennyi elég is volt a "pihiből"... :D

Nem keresek görcsösen semmit. 

 Tinderen elvagyok oszt jóu napot. Ismerkedem, beszélgetek, s majd lesz ami lesz.... 
... Bár jobban belegondolva ez kurvára nem igaz, mert ismerem már magam annyira, h azért ugye, "right now" instant szex az sztorno... Sőt, azt is tudom, h inkább kapcsoaltot keresek.... ...Legrosszabb esetben barátságot extrákkal...

De majd alakul... Úgyse fogok gyorsan találni egy olyan embert, aki tetszik is és még értelmes is! :D
Sokan egy összetett értelmes mondatot nem tudnak írni, nemhogy beszélgetni! :D 
Ah! Ez túl negatív volt... Csak hát néha megdöbbenek, h minek született ez le embernek a földre, mikor csak az állati ösztönei hajtják...
Nah!... Hagyjuk ezt!...

Amúgy általában pozitív vagyok, s napi szinten mondogatom a kis mantráim, amikben hiszek is, s eddig is beválltak, s folytatom tovább szépen a kis nyugodt, harmonikus, boldog, kiegyensúlyozott rózsaszín életem, amit eddig is éltem. Néha pesze meginog rendesen a bárka, de ez így természetes. :)

Am bátyámmal minden okés. Tartjuk a kapcsolatot. Talán többet is beszélgetünk, mint az előbújásom előtt. Nem bántam meg, h a nyakába zúdítottam májsu végén mindent. :D

Nah!

Peace&Love!

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)