2016. április 28., csütörtök

Az előző részek tartalmából;

Április elején voltak a Glamour napok. Akkor eléggé bevásároltam és elköltöttem 100 e Forintocskát, ami miatt kicsit szomorkodtam is, de aztán azzal vigasztaltam magam, amit tanultam a vonzás törvényével kapcsolatban és ami A Titok című filmben is látható, hogy tennünk kell azért hogy megteremtsük a jólétet, úgy kell élnünk ahogy szeretnénk élni, hisz a változás akkor érkezik meg, ha mi magunk is teszünk érte.

Márpedig ha én jól szeretnék élni és meg szeretném valósítani azt, amire én vágyom, ahhoz költeni kell nem keveset. Továbbá nem szabad szomorkodnom és idegeskednem amiatt, hogy sok pénzt költöttem, hiszen ezáltal azt erősítem hogy nincs pénzem. Szóval gyorsan elengedtem ezeket a negatív gondolatokat és átváltottam arra, hogy valamit valamiért, illetve hosszútávra fektettem be, s a nap végén mikor mérlegeltem, semmi olyan terméket nem tudtam felhozni, ami haszontalan vásár lett volna, hisz teljes mértékben már a hajós életre készültem fel, vásároltam be.

Továbbá rendeltem Norbinak és magamnak nyakláncot horgony medállal és szintén horgony medálos, kapcsos karkötőt.
Aztán majd a hajós fizetésünkből tervezünk venni magunknak Paul Hewitt márkájú órát is. ^-^

...

 Amikor egyedül vagyok itthon, akkor csinálgatok rövid húszperces meditációkat és próbálom magam felkészíteni az előttem álló kihívásokra.

Sokat könnyezem, amin nem lepődök meg, mert tudom hogy nagy és komoly kihívások előtt állok. Viszont minden egyes meditációs könnyezés után nagyon könnyűnek, illetve nyugodtnak érzem magam.

Néha úgy érzem hogy ezekkel a könnyezésekkel "mosom le magamról" azokat a negatív „szennyeket”, amik a félelmeim. Persze ez nem jelenti azt, hogy a hajón már nem lesz semmi problémám, de tény hogy már elkezdtem alkalmazni azokat a módszereket, amiket tanultam és hiszem hogy támogatni fognak és segítenek a problémáim enyhítésében, megoldásában. 


...

Sokan biztos furcsállják, de számomra az amerikai választások épp oly fontosak, mint ha a magyarországiról lenne szó.

Napi szinten olvasok róla cikkeket, szo elég aktívan benne vagyok a témában. Gondolom azt már nem fogjátok furcsállni, ha azt mondom, h demokrata párti vagyok. Hillaryt támogatom, de Sanders is szimpatikus. Sajnálom, h Obama nem folytathatja és sírni tudnék a gondolattól, h bezzeg itthon nincs ilyen rendszer...

...

Április végén meglátogattam vidéken a szülőket és mamám. Sajnos elég szar idő volt, de mennem kellett, mert nem sokat fogok már... Felvoltam pakolva rendesen, mert bátyám kivételével mindenkinek mostanában lesz a születésnapja, szo vittem egy rakat ajándékot, meg a szeretett laptopom is hazavittem, mert lesz újra internet a szülői házban, aztán anyummal ezen fogom tudni tartani a kapcsolatot.

Mamámnak is elmondtuk, h külföldre fogok menni... ... Szörnyű volt... Én nem akartam elmondani. Várni akartam még vele, h minél kevesebbet aggodalmaskodjon, idegeskedjen mama, de anyum tudatni akarta vele, s elkezdte mondani, h az van, hogy... ... S eddig jutott, s elkezdett sírni.

Nekem kellett elmondani mindent, s sokat beszéltem, mamám meg csak ült, hallgatott és nézett maga elé. Láttam a szomorúságot ma szemében. Nem csak láttam, éreztem is. Nem tudom leírnom azt a hangulatot, légkört, ami a szobára telepedett...

Felújítják a lakását. Miközben kínos csönd volt bent, odakint hallani lehetett ahogy dolgoznak a munkások.

Aztán anyum is elkezdett beszélni, érvelni mellettem, h már feldolgozta, elfogadta. Sokat segített neki, h akárkiknek beszélt róla, mindenki csak pártolt, h had menjek. Tanuljak, fejlődjek, világot lássak.

... Félek a pillanattól, mikor el kell majd indulnom...
Mindig könnyezem, s van mikor pityergek és van, hogy sírok is ettől...
Félek a pillanattól, amikor elköszönök Scottykától a szeretett kutyámtól, amikor kilépek a lakásomból, s reptérre vezető úttól.
A búcsú pillanatától, mikor a reptéren el kell majd köszönnöm a szeretteimtől...
... Ahogy elképzelem, hogy elköszönök anyumtól és Norbitól...
Szörnyű érzés, s már nem csak h sírok, de konkrétan remegek is ettől az egésztől. Írni se tudok, mert állandóan fújom az orrom...
  
Kurva nagy dolgokat fogok megélni, amikhez még nem volt "szerencsém". (S most itt a búcsúra gondolok.)

Viszont tisztában vagyok azzal, hogy ez is része a fejlődésemnek, a tapasztalatszerzésnek, mely része annak a folyamatnak, mely által kilépek a konfortzónámból és nem csak erősebbé válok ezáltal, de gazdagítom is a lelki világom, amit magammal vihetek majd a túlvilágra...

(Mindig is fontos volt a számomra, h ne csak anyagi, hanem lelki és szellemi jólétben is éljünk, s úgy hiszem h az utóbbi kettő gazdagságát a szeretet, a nyitottság, tolerancia, valamint új dolgok tanulása, megtapasztalása által érhetőek el.)

...

Április 22-én bejelentettem a munkahelyemen, h elfogok menni, s kezdjenek el keresni embert. Döbbent és hosszú kínos csend volt sokáig. Aztán nagyon lassan elkezdtek kérdezni. Nem örültek, h elmegyek, de értékelték, h jófej vagyok, s szóltam előre.
Hivatalosan még nem mondtam fel, hiszen még nem tudom, h mikor és hol hajózok ki.

El kell intézni minden szükséges vizsgálatokat és papírokat, s ha megvagyok mindennel, akkor közlik csak, h na akkor...

Már csak az orvosi vizsgálat és a usa vízum van hátra.


Az orvossal szerencsétlenkedés megy, mert aki eddig volt kalifikált doki magyarországon, az nyugdíjba ment... \./

A vízumra már befizettük a zsét, (46.000 Ft) és már meg is kaputk az időpontot a nagykövetségre, ahol majd kifaggatnak.
Amiatt kicsit izgulunk a Norbival, de mondták a GMN-nél, h nem kell. Rövid lesz.

(Am bevallom örülök, h beteszem a lábam az amerikai nagykövetségre. :D 
Jó tudom nem egy nagy dolog, de számomra, aki anno egy 2000 fős kis faluból indult, tele volt korlátokkal és szűk látókörrel rendelkeztem és a büdös életbe nem gondoltam volna, h lesz passportom, és h vala is nagykövetségre kell mennem, azért ez lovely. ^.^
Másoknak ez szinte semmiség, de nekem nagy lépés. :) )

Nem győzök minden reggel és este hálát adni, h mekkora változásokon mentem keresztül az elmúlt 7 évben.
S ha már itt tartok, akkor nem csak gondolatban és szóban, hanem ezúttal írásban is szeretném a hálámat kifejezni és megköszönni mindennek és mindenkinek akiket megismerhettem, s kik hozzájárult a formálásomhoz, fejlődésemhez. :')

(Zárójelben megjegyzem, h ajánlom figyelmetekbe a reggeli és az esti meditációt, de akár elmélkedésnek is nevezhetném.
... Szo nekem nagyon jót tesz az, h szinte minden reggel köszönetet mondok. Köszönetet mondok, h ismét egy új napra ébredtem emberként és mindazért akik és amik vannak nekem, a segítségekért, támogatásokért és mindenért, ami éppen eszembe jut. (Bár gyakran azzal zárom, h köszönök mindent, még azt is amit nem köszöntem meg.) 
Aztán vannak mantráim, kívánságaim, kérelmeim, amiket elmondok. (Ezért is köszönetet mondok, h segítsenek a céljaim elérésében és vágyaim megvalósításában.)
Mindez nálam kb 15-20 perc és amióta beállt nálam ez a rendszeresség, eléggé megalapozza a napjaim. Jó lelki fröcsi.

Este meg kb 1-5 perces csak, s az aznapi történéseket gondolom át.)

A következő részben majd arról írok, h merrefelé fog kavarogni a hajóm, milyen mizéria és kavar volt ez ügyben, milyen érzés már most folyamatosan a konfortzonámon kívül és a véletlenek nem létezéséről. 



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. április 21., csütörtök

Filmajánló;

 Tipikus amerikai film. Idiótás, de jó.

Viszont a végén van egy olyan gondolat, ami szerintem egy jó kis üzenet a csontvázaknak. :)

"A szekrény és a középsuli gyakorlatilag egy és ugyanaz. Mindkettő olyan, hogy alig várod, hogy megszabadulj tőle, de baromira félsz hogy mi lesz utána. Mindkettő kissé bolonddá tesz, mert egy titkos személyazonosságod van kint, vagy összezavar, vagy szemét leszel, vagy rettentesen kanos. 
Ami bújkálsz, mindent a többszörösére nagyítasz fel, de ha egyszer felszabadulsz, csodálkozol miért is csináltál belőle nagy ügyet. És amikor minden végre a helyére kerül, Amikor végre kilépsz a középsuliból és a szekrényből, minden olyan… Kevésbé szívás." 






2016. április 11., hétfő

Sorozatajánló;

A 4. Résztől pedig innen folytathatjátok; http://meleg-film-felirat.blogspot.hu/2015/10/banana-s01e01.html

2016. április 8., péntek

Az én ideális világképem;

Az én ideális világképem, melynek bevonzásában, megvalósításban nagyon is hiszek, eléggé komplex.

Annyira, h így hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem...

(Amit elsősorban szeretnék megemlíteni hogy ezt a cikket kb. októberben (2015) kezdtem el írni és a hónapok teltével folyamtosan jegyzeteltem, illetve hozzáilleszgettem linkeket.)

Szociális, kulturális, nyelvi, technikai szinten, hiszek a fejlődésben.
Oly annyira, h furcsa mód többször szokott elfogni a csalódás érzése, főleg olyankor, mikor új teló, tablet, vagy egyéb kütyü jön ki, s olyan feelingem van, jó-jó haladunk, de még így is maradiak vagyunk és kezdetlegesek.

Erről még csak Norbinak beszéltem, de eléggé furcsálta. Lehet szimplán nagy a képzelő erőm, élénk a fantáziám vagy sok mást lehet még mondani, gondolni rólam ilyen téren, de ettől függetlenül én nem szégyellem, v tartom gáznak azokat, miket ide feljegyzeteltem magamnak az elmúlt hosszú hónapok során.

Például az előbb említett telefonok, tabletek, laptopok esetében számomra olyan lenne már az ideális, ami pár mm vékony, átlátszó, v üveg /plasztik szerű anyagból van, s te magad szabályozhatod a készülék méretét, nagyságát. 

Pihe könnyű, s leginkább csak a (pl) kéken világító szövegeket, képeket látni. Futurisztikusnak tűnhet, s nehezemre is esik leírni, mert nem is láttam még ilyet én se, csak úgy a gondolataiban létezik.

A feloldó minta rajzolás, pinkód, jelszó is tök maradi. Ilyen téren pl számomra a hang, v szem, v érintés, lenne a normál. Az ujjlenyomat leolvasás már elterjedőben van a készülékeken, de mint mondtam még kezdetleges.

De akár ezt az egész dolgot átvehetné a holografikus headset-es technológia.

+ még valahogy

Így


Továbbá alap lenne még számomra a gyors, hiba mentes hangvezérlés. De ilyen téren is az elején állunk a dolgoknak.

De azért próbálkoznak.

És a készpénzes fizetést is igazán elfelejthetnénk már...


Holografikus kivetítés (minimum!) 3D-ben.... ...kezdesként. Aztán persze jöhetne a 4D. (Azért az egész kellemes lenne, h mondjuk egy google mapen belőtt hely elterülne előttünk,  s éreznek a hely klímáját, illatát...)

A mozik elkezdtek ilyen téren fejlődni, de hát na...

+ Elindultak az úton a holografikus szemüvegekkel is.

Viszont ezek fifejezetten csalódások a számomra, hogy még ennyire levagyunk maradva, kezdetlegesek, "amatőrök" vagyunk. 

De pl ez a cikk, valamint a benne lévő videó nagyon szimpatikus a számomra, s örülnék, ha már legalább itt tartanánk.

Mondjuk a telefonokat leválthatnák, ezek az okos szemüvegek, v aki nem akar szemüveget, az a telefonjával is csinálhatna hasonlókat.

(Tetszenek ebben a sorozatban látható kűtyűk is.)

Aztán később a fentebb leírtakat kivitelezhetnék egy chip beültetéssel és mondjuk egy smart kontaktlencsével, s fülessel irányíthatnánk ezt az egészet a gondolataink segítségével.

Egy konkrét példára levetítve, ami gyakran eszembe jut, amit én nagyon hiányolok, s szeretnék már az az, h gondoltainkkal üzennék másoknak.

Pl.; Gondolatban utasítod a rendszert, hogy az alábbi üzenetet juttassa el xy-nak.

Nem kellene fáradni ilyen faszságokkal, hogy megkeresd, elővedd, felold, megnyisd az alkalmazást s legépeld.

Vagy pl felmerül benned egy kérdés, s érkezik is a válasz.
Egyfajta modern Wikipédiának képzelem el, csak itt nem kell készülék kereséssel, gépeléssel fáradni.

Továbbá hiszem hogy évtizedeken belül, legalábbis még ezen életemben megélhetem hogy a fentebb illetve a lentebb említett eszközök rendelkezésünkre fognak állni.

Valamint szintúgy hiszek például a lebegő autók eljövetelében.

Bár szerintem első körben legújabb újdonsága az elektromos autók lesznek, majd a önvezérléses autók jönnek és legfeljebb majd csak utána lesz ez a lebegő autó. Step by step.

...

Am 1-2 érdekességet itt találhatok. 

Dehát mi még csak itt tartunk.

Továbbá találtam egy érdekes trailert, amit mindenképp szeretnék megnézni, mert nagyon eltalálta az idealizált világom (egy részét).




A másik a robotechnika.

Siralmas, h milyen lassan fejlődik!
Konkrétan 2014ben, mikor robotporszívót akartam venni, akkor kiégtem, h mennyire nem tart még sehol! Nagyon kiábrándító!

Persze a gyerekcipő legalább már megvan, ahogy ezen a videón is láthatjuk, s nagyon cukik a számomra, de örülnék, ha robbanásszerűen megindulna a fejlődés. 😊 

Itt is csak úgy mint a tabletek, telefonok esetében itt is meglehetne határozni a robotunk méreteit, kinézetét, hasonlóan mint a Sims játékban. 😊☺

Am itt egy jó kis sorozat ajánló. 😊☺ 

És a sok film közül a legújabb.

Viszont pl.; vonatok, terén nagyon szépen fejlődik ez a világ. Gondolok én itt egyrészt a japán csúcsszuper vonataira. De örömmel tölt el, s mosolyt csal az arcomra, mikor azt látom, hogy vezető nélkül besiklik az állomásra a 4es metró. ^-^

Szeretem a 4est. Főleg, hogy készségesen, bőszen tájékoztatják az utasokat mindenféléről angolul, magyarul.

Frissités; Már lehet, h 3 hónap is eltelt, hogy elkezdtem ezt a cikket írni, s azóta világra jöttek ilyen szépségek, amit én már nagyon várok.

Tikk-takk. Telik az idő, s jelennek meg újabb és újabb reménykeltő cikkek, like this, and this.

Időközben az is eszembe jutott, h szeretném megjegyezni, h én elég pozitív gondolkodású ember vagyok. Szo ha valki rossz dolgokat gondol a fenti dolgokról, akkor biztosan lehet benne, h én nem (gondolok rossz dolgokat arról, h milyen irányba haladunk). Már pedig nagyon úgy tűnik, h (számomra) szerencsére az én idealizált világom irányába haladunk. :D

Csak hogy egy konkrét példát említsek; Sokan attól tartanak, h a gépek elveszik a munkánkat majd. Lehet de hiszem, h ebből nem feltétlenül fogunk rosszul kijönni. Nem győzöm hangsulyozni azt a kibaszott történelmet, h végül mindig minden jó irányba halad, s mindenből jól jövünk ki.

Ez a robotoktól való félelem olyan nevetséges badarság a számomra, mint mikor anno tiltakoztak a vonatok ellen, h az mennyire veszélyes az emberekre nézve! Sok ellenpéldát hoztak fel a vonatok ellen, de a személyes kedvencem az, h halálos az emberre, mert olyan gyorsan mehet a vonat, h megfulladhatnak rajta. :D

... Buksisimi...


Nyelv;

Angol vilagnyelv alap.
Ideális lenne e mellett még +1 idegen nyelv + ugye a mindenkinek a saját anyanyelve.

Számomra az a minimum, (lenne) hogy minden hol az adott ország nyelvén + angolul is elmondják az infókat. Van haladás ilyen téren is, de még gyerekcipőben.

Melóban napi szinten beszélünk a kollégákkal magyarangolul, ami lényegében úgy néz ki, hogy a mondat egyik fele angol a másik magyar, v egymást váltogatják a magyar és angol szavak, mondatok egymást. Mikor hogy.

Én nagyon szeretem, s vicces is.


Persze ilyen téren is vannak olyan ős kövületek, akik azt mondják, hogy ez nyelv rombolás, deee … Mindegy is engedjük el ezeket a dolgokat … :D

Mindenki olyan világban él, olyan környezetet teremt maga számára, amilyet akar. A lényeg hogy a világ és vele az emberiség fejlődik.


"Kérjük azokat, akik szerint nem lehetséges, ne tartsák fel azokat akik már csinálják."



Vallás;


Az én idealizált vilagomban a vallás már csak "hobbi"szinten létezik. Nincsen semmilyen jelentősebb, említésreméltó szerepe, s csak egy nagyon szűk réteg "hobbija".

De ezt nagyon távoli "végső stádiumnak" vélem. Előtte még reményeim szerint a jelenlegi világ vallási egyesülnek, s ennek az egyesülésnek nagyon sok pozitív hatása lesz. - Fanatizmus, viszály, gyűlölködés, háborúk megszűnése - s sok sok évtized múltán, hogy lecseng minden, akkor jutunk el a fentebb említett "tiszta" stádiumba. Mindenki tisztában lesz az élettel és az azon túli dolgokkal, ami annyira természetessé válik, h nem lesz szükség vallás(ok)ra.

Tehát olyan, mint világvallás nem létezik. A vallások jelentősebb részére én úgy tekintek - s ezen ne sértődj meg senki se - mint egy korlátoltságot, visszamaradottságot okozó... ... most finoman foglamazok; fátyol.

Akiknek ez jó, azok éljenek úgy ahogy akarnak, de ezt ne akarják terjeszteni, másokra erőltetni, akarata ellenére belenevelni, pláne nem másokat diszkriminálni!

Ezt is konkrét példára levetítve, a vallások beleszólnak a hétköznapi életünkbe?! Döbbenet és abszurdum ez a számomra! 

Felszólítja a hívőket, hogy a család védelme érdekében(?!?) szavazzanak a melegházasság ellen!?!
(Kisípolás)
 Betiltják az abortuszt!?!
(Kisípolás)
Korlátok, korlátok, korlátok!

Kivagyok, ha mások a saját korlátoltságukat, akarják ráerőltetni a népre!

Azon meg a hajamat tudnám tépni, amikor ők mondják ezt, hogy ne akarják rájuk erőltetni a buziságot!
(Kisípolás)

Akik ezt a blogot olvassák azoknak nem kell elmagyaráznom, hogy mi a különbség a kettő között. ...

Tökéletes példája ez is annak, hogy a vallás, vallások többsége mennyire butít és korlátoltságba taszít!

Továbbá hiszem azt, s szeretném itt leírni, ami szintén kikívánkozik belőlem és már régóta szeretném elmondani,  (csak mindig elfelejtettem, mivel nem jegyzeteltem fel magamnak) hogy szerintem a vallás és a spiritualitás nem fér össze.

Mondjuk ismét pontosítanom kell, mivel szerintem a vallások többsége nem fér össze a spiritualizmussal.

 De! Ez nem jelenti azt hogy aki vallásos az nem lehet spirituálisan fejlett személy, illetve nem hihet a spiritualizmusban és fordítva. 

Mint azt már korábbi bejegyzésemben is említettem, ebben a földi életben pont ez a szép, hogy nem csak fekete és fehér valami, hanem rettentő mód színes, sokféle, gazdag és kevert ez a földi élet. 

Könnyen lehet az általánosítás hibájába esni és létezhet olyan hogy a többség, viszont azt mindig szem előtt kell tartani, hogy mindig van "kisebbség", másság, amik ezek alól kivételek és megint a történelmet kell példaként felhoznom, amely tökéletesen prezentálja számunkra azt, hogy mindig ez a kisebbség, a másság hozta a legtöbb esetben a legnagyobb változásokat az ismert történelmünk során!

(Zárójelben megjegyzem továbbá, hogy számomra lényegében a buddhizmus  -és a hozzá közel álló, hasonló pár vallást leszámítva- az összes többi vallás amelyik elítéltél, üldöz, diszkriminál, uszít, gyűlöletet és félelmet kelt a "vallások többsége" kategóriába tartozik.)

Úgy vélem, hogy még a spiritualizmus egy korlátlan, békés liberális, szeretetteljes világ, ahol tökéletesen megvalósul az élni és élni hagyni feeling, addig a vallás(ok többsége) mindezek ellentéte. 

De mivel hogy ez egy kényes téma, ezért az is leírom, hogy ez nem egyenlő azzal, h minden hívő ember korlátolt, gyűlölködő fanatikus és azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy attól még hogy valaki vallásos, v korlátolt, v szélsőséges, gyűlölködő, azért ne ítéljük el az illetőt mert ezáltal egy alacsony szintre süllyedünk le, ami nem hogy megoldást nem hoz, de még inkább tovább rontja a helyzetet.


""A békét soha nem hozhatják el politikai, filozófiai vagy katonai megoldások. Az erőszak azt jelenti, hogy a sötétség ellen még több sötétségel harcolunk. A megoldás az emberi lélek spirituális fényében található. A nemzetek közötti konfliktusok és a háború az egyes emberek közötti súrlódásokkal kezdődik. Egy háborúban álló nemzet egyszerűen a spirituális sötétség következménye, az okozói pedig a nemzetet alkotó intoleráns, elleségeskedő egyének. Addig, amíg barátok és testvérek találnak okot arra, hogy harcba szálljanak egymással, a nemzetek mindig találnak majd okot véres háborúkra. Önmagunkat csapjuk be, ha elhisszük, hogy tetteink nincsennek hatással a világra. Tévedés. Nem csupán a két ember közötti kommunikáció hat a világ állapotára, de minden egyes interakciónk totálisan, teljességgel átformálja a világot." A kabbala szerint ugyanis, mikor elég ember tesz kellő erőfeszítést, hogy megtalálja a jót a másikban, a nemzetek egyszer csak csodálatos módon felfedezik majd a hosszan tartó harmóniát. "Íme, a világbéke régóta keresett képlete. Velünk kezdődik. A béke akkor virágzik ki, ha feltétel nélküli toleranciával tekintünk embertársainkra. Teljes meggyőződéssel légy tudatában annak, hogy a mi erőfeszítéseink az egész világot megváltoztathatják, ebben a pillanatban" - tanítja Yehuda" - Steiner Kristóf; Hajónaplók



Ezen témához kapcsolódóan itt egy kis filmajánló. 
  
+




De lényeg a lényeg, hogy hiszem, hogy a történelem az élet tanitómestere, mely arra világit rá, hogy a korlátot, buta, sötét rendszerek előbb vagy utóbb, de úgy is elbuknak, s bukásuk után jobb, élhetőbb világ jön, fejlődés, ahogy azt az emberség (ismert) történelme már számtalanszor bebizonyította.


"Ami elmegy, annak a helyére valami sokkal jobb, valami nagyobb jön, értékesebb, és csakis azért van búcsú, mert fejlődtél, tanultál, kihoztad valamiből azt, ami a maximum, amire képes voltál." - Oravecz Nóra


"Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig".
Mahatma Gandhi


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. április 1., péntek

New age in our life

 Szokásossá vált jegyzeteket osztom meg, s vannak melyekhez nem akrok írni többet annál mint amit gyorsban feljegyzeteltem;

...

 Kezdeném akkor a legfontosabb bejelentenivalóval; Norbit és engem felvettek óceánjáró hajóra dolgozni Sales Assistant pozícióban.

Ha minden igaz a hajónk is megvan, hogy mire megyünk. Ha indulásig (amit még nem tudunk, h mikor lesz, mert majd emailben küldik a jövöben) nem változik semmi akkor nagyjából európai körúton leszünk a nyáron. Télen pedig elhúzunk melegebb éghajlatra a karib térségbe.

Annyi a bökkenő, hogy az első szerződést nem tölthetjük egy hajón, tehát hat hónapot külön hajón kell dolgoznunk. Viszont a második szerződéstől már kérhetjük magunkat egy hajóra. Hideg zuhanyként ért ez mindkettőnket, de átgondoltuk megbeszéltük és elfogadtuk ezt a feltételt.

Ez olyan dolog náluk, hogy először feleljek meg az elvárásaiknak és ha letettem valamit az asztalra akkor onnantól kezdve kérhetek én is. Például azt hogy kivel utazhassak egy hajón, illetve kapok majd engedményeket illetve minden egyes szerződés végén meg kell neveznem három hajót hogy hova szeretnék kerülni, tehát választanom is lehet majd. De az elsö alkalommal nincsen ilyen.

Kérésükre, h mikor tudnánk kezdeni, mindketten június 1-jét adtuk meg, de hogy pontosan mikor utazunk az még nem tudjuk, de nagyjából úgy számolunk hogy két hónap múlva.

Am a nagy öröm mégis elmaradt sajnos. Felemás érzések kavarognak bennem és nem érzek teljes sikert, mert amilyen vágyakkal, reményekkel, tervekkel álltunk ehhez az egészhez ahogy elindultunk, ahhoz képest nem úgy alakultak a dolgok. Nem vált be minden remény, viszont ha jobban belegondolok akkor a fő célt sikerült elérni, ami által a meg nem valósult dolgokat később megvalósíthatjuk.

Ami késik nem múlik, s majd jön, aminek jönnie kell.

A jelenlegi munkahelyen nem mondok fel addig, míg biztosra nem tudjuk az indulás időpontját.

...

 Az élet a folyamatos változásról szól, az elengedésről... ... És még sok minden másról, de ezekről biztosan.

...

 Szívesen dolgoznék a későbbiekben az ENSZnél.

...

 Szerintem a boldogsághoz, s teljességhez 3 dolog kell;
- Hit
- Hála 
és
- Szeretet.

Továbbá annak ellenére hogy elég sokat gondolok a jövőre, gyakran tudatosítom a jelenemet is. Gyakran van az erős érzésem hogy jelen vagyok, ami kicsit hülyén hangzik, de az a lényege, hogy tudom azt hogy ezekre az időkre mosolyogva és boldogan fogok visszaemlékezni. Tehát élvezem a készülődés, a várakozás az izgulás, bizsergés és úgy all in az élet minden egyes pillanatát.

...

 Már rég leakartam írni nektek az érzéseim, gondolataim a koromat illetően. Májusban leszek 27. Közel a harminchoz. Mikor ezzel a ténnyel szembesülök, szinte mindig megdöbbenek, mivel anyira nem érzem magam közel a harminchoz. Én lelkiekben max 22nek mondanám magam, s nem felnőtt fiatal férfiként jellemezném magam, hanem mondjuk egy olyan gyereknek, aki még egyetemista s most ismerkedik a nagybetűs élettel.

Mivel sokat "figyelek befelé" így arra kérdésemre, h miért van ez, az a válasz született meg, hogy egyszerűen azért mert egy újabb "korszakváltás" előtt állok. A legutóbbi korszakváltásom pont akkor volt, mikor kiszakadtam a szülői házból, s elkezdtem főiskolára járni, s ezért is érzem még mindig olyannak magam. Igaz azóta már 8 év eltelt hogy elkezdtem a fősulit, de mint azt korábban már írtam is, a földi élet ciklusokra bontható, s minden állandóan változik. Valami/valaki gyorsabban s van, ami lassabban.

Ebben a "ciklusomban" rengeted új tapasztalatot szereztem, amik formáltak, hatással voltak rám. Viszont már feldolgoztam, megemésztettem mindent, s törvényszerűleg jön a kövi szint...

Am amikor utoljára volt ilyen érzésem, akkor 20 éves voltam. Annyi a különbség, h akkor már javában benne voltam az új ciklusomban, míg most "előre érzem" h az új ciklusom előtt állok.

Én úgy vélem, h nem a kor számít, (Úristen, 30éves lettem!) hanem a szellemi, lelki szinted, érettséged.

Ezért ezt mindenki máshogy is éli meg.

Én nem agonizálok, siránkozok, mert úgy hiszem, h minden kornak, minden egyes évnek megvan a maga szépsége.


Nyugodtan, a tényeket elfogadva és kimondhatatlan hálával a szívemben állok készen ezen életem folytatására.

...

A 2016-os évben a Bikáknak szembe kell nézniük a konfliktussal a belső énjük és a világ között. Koncentrálnod kell a lelkedre is, mialatt anyagi sikereket hajszolsz az életben.
Fontos lenne kialakítani magad köré egy olyan társaságot, akikkel közös a gondolkodásotok, hogy együtt a társadalom javára munkálkodjatok.
A jövő évi előrejelzés alapján csak akkor lehet sikeres éved, ha nem félsz szembenézni a kihívásokkal amikkel találkozni fogsz. Ez kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy az eljövendő jó pár éved sikereit is megalapozd."
Www.ezo-vilag.hu


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. február 27., szombat

Az előző részek tartalmából;

Először is azzal kezdeném, hogy a most olvasható bejegyzés kb; november óta feljegyzett gondolatok összegzése.


Az elmúlt hetekben, hónapokban elég sokat olvastam Amerikáról. Nagyon feltámadt iránta a tudáséhségem. Rájöttem, hogy nem sokat tudok róla. Memorizálgatom az államokat, történelmét, élménybeszámolókat nézegetek, olvasgatok. 



...

Amikor vidékről utaztam fel Pestre, a vonaton elmentem mosdóba, s ahogy hullámzott az egész szerelvény, olyan érzés és gondolat kerített hatalmába, mintha repülőn utaznék. Több se kellett. Hosszú percekig elkalandoztam.
Aztán visszafelé menet az ülésemhez, még intenzívebben hullámzott a szerelvény, s fogóckodnom kellett a háttámlák tetejében, ami még jobban beindította a fantáziám.
Képzeletben már a szűk folyosójú repülőn mentem a sűrűn tömött ülések között imbolyogva a félhomályban. Mivel képzeletben valamiért pont éjszaka volt, s az utasok többsége a másik vállára dőlt fejjel aludtak. Na meg, mikor beérkeztünk a pályaudvarra, s rengeteg ember jött velem szembe, s húztam magam után a bőröndött, ami majd szintén jönni fog ki velem... :)

....

Mivel napi szinten közlekedem a 3as metró vonalán, ezért elég gyakran látom, h milyen emberekkel van tele az ország. Azért merem kijelenteni, h az ország, mert amúgy úton útfélen látni azokat a fajta embereket, akikre ránézel, s mellbevág a döbbenet és/vagy ijedtség. Nem akarom tovább részletezni ezt, mert aki érti, az már ennyiből is tökéletesen érti, hogy miről beszélek, aki még nem érti, az mondjuk úgy, hogy a szerencsésebb fajta. :)

Továbbá az ember akarva akaratlanul is látja és hallja, hogy hogyan beszélnek, ami még jobban megnöveli a fentebb is írt döbbenetet...

Úgy érzem magam, mintha valami elmegyógy intézetbe lennék, ahol intenzíven érezhető a rossz légkör, ahol csak az van előtted, hogy mihamarabb elhagyd azt a környéket és nem nézel se jobbra, se balra, pláne nem a rémisztő alak(ok)ra!


És sajnos ilyenekre bárhol belbotlik az ember legyen az vidék, főváros, kül v belváros.

És ekkora mennyiségnél akarva akaratlanul is az a gondolat uralja el az elmém, hogy ennyi "ilyen" ember láttán, már tényleg ne csodálkozzunk, hogy olyan a helyzet M.o-n, mint amilyen. 

Hasonló "lényeket" a keletibb, délibb (európai) régióban látni, amerre szinten barbár és balkáni állapotok uralkodnak...

Az egók megnyugtatása érdekében azért leírom, hogy nem általánosítok, s kinek nem inge, nem veszi magára.  :)

...

Melóhelyen szembesültem a belső énem olyan szegletével, ami eddig nem volt "tudott" a számomra.


Annyi a story, h Londonból hazalátogatott az az ex kolléga, kinek helyére jöttem én anno.

Egész itthonléte a csavargásról a haverokkal való találkozásról szól. 
4 egymást követő nap jött be, mindig másokkal.
A végére már sok volt nekem. Too much. 

Félreértés ne essék, nincs bajom vele, mert a szükség van erre is csak az én (korlátolt) vilagomnak volt too much. Túl sok volt az üzletbe betérő,  még M.o-n elő ismerőse. Nagy volt a zsivaj, sok volt a locsogás, s én egyre inkább kezdtem besokallni,  falat emelni magam köré, s ahogy telt az idő úgy vártam már egy inkább, h menjenek már innen az ...


(Húúú!  Milyen öregember lesz belőlem, ha megélem!) :D
Személyiség téren is uni vagyok. 50-50%-ban vallom magam extro és introvertáltnak, de ha már túlsúlyba kerül az egyik, akkor már morci-marcivá válok. 

Továbbá belegondoltam abba, h én (jelenleg) szinte biztosra veszem, h ha összejön a hajós út, és hazatérünk a 6-8 hónapos utunkról, akkor én csendre, nyugalomra, békére fogok vágyni a lakásomban. 


Mondtam is Norbinak, hogy ha itthon leszünk kb.; 1,5 hónapot, abból én 1 hónapot a fentebb leirtak szerint kívánom tölteni, s maradék fél hónapot a ismikkel, barátokkal, családokkal való találkozással. 


Az ex kolléga hazaugrásának este továbbá arra is rávilágított, hogy mennyit változtam. Én ilyen haver, barát orientált, csip-csip-csip fosomaszót, egész napom az ide-oda rohangálásról szóló személy a 20as éveim elején voltam.


7 évvel később már jelenleg ez az elétvitel nem fér már bele a világomba. 


Oly annyira nem, h kissé furcsán tekintek azokra, konkrétan nem is tudom azokat hova tenni, akik ilyen felszínes, lóti-futi csacsogós életét élnek, s konkrétan rosszul vannak, ha egyedül kell otthon lenniük.

És ezt teljesen objektíven írom, hisz nem érzek irántuk/ellenük semmit.
Olyan fura számomra az ő világuk, úgy tekintek én rájuk, mintha egy idegen világban szemlélném az idegenek életét.

Őket illetőleg talán annyi gondolat keletkezett eddig bennem, h szerintem ők valójában félnek maguktól. Félnek a csendtől, az egyedülléttől, az önmagukban való léttől.

De tény, - s ez is az egyik különlegessége, szépsége a földünknek, - h így szép,  színes s kerek az egész, h annyi sokféle lény él itt. :)

...

Olykor van ugye, h szárnyra kapok s csak úgy elözönlenek az érzések, gondolatok.

Az egyik ilyen, ami nagyon kikívánkozik belőlem, az az, h ha teljes/elégedett vagy, elkezdesz fejlődni, viszomt ha nincs meg a teljesség érzése, lassabban fejlődsz.

Erre az egy mondatra érdemes több másodpercet szánni, hogy átgondoljuk, megertsük. 

Nem akarom ezt tovább magyarázni, vagy példázni.

+

Február óta nagyon... ... furcsa érzések vesznek körül. Nem könnyű leírnom ezt az egészet, de azért is fogalmaztam úgy, h "vesz körül", mert olyan mintha egy légkör, burok szerűség lenne, mert úgy érzem, h ez az egész nem csak szimplán bennem van, mint egy egyszerű érzés.

Sokat tekintek befelé, s próbállom felfedezni, megérteni, s átéllni ezt az egészet. Amire eddig jutottam a megértés szempontjából, h szerintem ez a közelgő változás, kiutazás, új életforma kezdése miatt van.

Átélés szempontjából egyszerre kellemes és... ....öööö... nah ezt nem igazán tudom megfogalmazni, h milyen... Semmiképp sem kellemetlen, v rossz, deeee... jaaaj. Rossz, h nem tudom megfogalmazni... 

Biztos, h van ebben az egészben egy izgatottság is, de ezekkel a kifejezésekkel inkább úgy érzem, hogy nagyon durván, barbár módon fejezem ki magam, hisz ezek az érzések, miket leírtam - kellemes, izgatott - csak a jéghegy csúcsa, s olyan durva kifejezése az egésznek, mintha azt mondanám, h egy leves csak vízből áll.

De most bevillant, hogy nagyon hasonlatos ez az érzés ahhoz, mikor moziban nézünk egy filmet és maga a film teljesen beszippant. Megszűnik  külvilág, a környezeted, a melletted ülők, s csak a mozgó képet látod, a hangokat, éppen valami nagy akció van, hangos zene szól, gyosabban ver a szíved, megugrik a vérnyomásod, s feszülten várod, h az egyre inkább tetőfokára hágó kép és hangeffektek mikor érik már el azt a bizonyos nagy BUMM hatást.
Hasonlatos ez az egész az üldözéshez, aminek még viszonylag az elején vagy.


Felfedezés szempontjából, talán mondhatom azt is, h az adrenalin szintem folyamatos aktivitásban van. Nincs a maximumon, de folyamatosan van egy (aktív) alap rezgése.

+ Azt nem állítom, h minden nap, de gyakran folyamatosan előbb felkelek magamtól az ébresztőóra keltése előtt. Továbbá szerintem a folyamatos intenzívebb rezgés miatt előbb is elfáradok a nap végére, s már kb 10 körül lefekszem a szokásos éjfél helyett.

+ Rengeteget iszom! Csak vizet iszom, s az édes, cukros italok már nem csábítanak. Mondjuk a nadi óta jóval kevesebb cukros italokat fogyasztom, (kB anno leesett 50%ra) de azért szoktam. Most mégjobban visszaesett ez az arány. (KB 20%-ra)

+ Türelem. Nekem senki nem mondta, de tudom, h nekem a türelem tanulása az egyik (főbb)karmikus feladatom a sok közül.
Ez az új feeling, ami körbevesz, türelmetlenebbé tesz, aminek nem örülök, mert ilyen téren még igen csak aktívan vívom a magam harcait. 

+ Van bennem egy alap zsongás szerűség. Van mikor úgy érzem, h szétfeszít az erő, s kifutnék a világból, v jó lenne egy kis fight, v nem is tudom. Így itthon elkezdtem edzegetni. Nincs célom ezzel, mert fogynom nem kell, izmos nem akarok lenni, s megvagyok elégedve magammal, elfogadom a fizikai formám olyannak amilyen. Egyszerűen tényleg csak a + erőm vezetem le éppencsak annyira, h elfáradjak, viszont ahhoz már nincs elég kedvem, motivációm, hogy tervszerűen, rendszeresen edzek egy bizonyos cél érdekében... 

+ Lehet h ez a közelgő tavasz számlájára is írható ( ami az én és egyben a kedvenc évszakom) de sokkal... öööö... jobban érzem, h a hormon háztartásom is intenzívebben "működik"... :)

Most megmosolygom önmagam, mert így első nekifutásra összefoglalva a dolgokat olyan, mintha egy serdülőkorban lévő kamasz gyerek lennék. :D

+ Napi szinten hallgatok Assassins creed: The Black flag és rouge játékzenéket. + A fekete lobogót olvasom is. 
(Mindkettőt kijátszottam már, s a black flaggal még ma napig szoktam kalandozgatni. :D)

... Érdekes... :)

...

Február 18.-án léptem egy nagyot előre az új életformát illetően.
24.én pedig már át is vehettem a passportom. Ne tudjátok meg hogy örültem neki! :D

Sose gondoltam volna, h nekem vala is szükségem lesz rá!
Apró lépés az emberiségnek, de annál nagyobb nekem! ^.^





(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)