2020. január 26., vasárnap

Az előző részek tartalmából;




Január 8 - Szerda:

Találtam pár cuccot ami a Norbié. A memóriám nem valami penge, de most untik, h mindegyik tárgyhoz bevillant valami emlékkép, ami eleinte nem volt gond, mert mosolyt csaltak az arcomra. Aztán megnyitom a fb-t és 7-8 évvel ezelőtti emlékeket dob fel az fb. Nagyon ritkán szoktam megnézni ezeket, s hát most sem kellett volna, mert  a kapcsolatunk elejéről kerültek elő képek.

Annnnnnyira mások voltunk!

Fájó volt látni, h h megváltoztunk a 8 évvel ezelőtti énünkhöz képest.

Aztán meg az volt szar érzés, h úgy nosztalgiázok, mint valami öregember, h jaaaj, de jó is volt azokban a régi szép időkben!

Aztán itt egy kis fight volt önmagammal, h nem kell ahhoz öregnek lenni, h örömmel/bánattal tekintsek vissza a múltba, meg h örülhetek és legyek hálás, h ennyi éven keresztül, annyi szép emlékre tekinthetek vissza....

Aztán a belső harc végére rájöttem, h valójában ez az egész, amit érzek, olyan mint amikor egy meghalt szerettünkre emlékszünk vissza.

Mert hiába élünk mindketten, de már egyikünk sem ugyan az, aki anno volt, s azok az érzések sem élnek már, amik igen szorosan összekötöttek minket annyi éven keresztül.

...

Január 6-án megkezdődött a munkás élet, s azzal az extrém szexuális étvágyam is visszaesett a normál stádiumba... 😁

...

Melóban azt látom, h mindenki nagyban bűvöli az excelt, s azt hittem, h hűűű itt biztos akkor mindenki nagy excel guru, s biztos sík hülye vagyok hozzájuk képest, mert én még csak a basic dolgokat tudom, s kiderült az elmúlt majd fél évben (mióta itt vagyok) már egy párszor, h a faszt! 😅

3 emberhez mentem oda segítséget kérni, 3 különböző kérdéssel, s egyikük se tudta h hogyan lehet. Ők is ugyan úgy, azokkal próbálkoztak, amikkel már én is. 😁

Ez megnyugtatott. 😁😅

Ugyan ez angol is.

4en vagyunk egy csoportban s változó a teljesítési szint, h ki mikor, hogy jobb. S ne értsétek félre. Nem kárörvendő vagyok, csak jó látni, h senki sem tökéletes és perfect.

Mert én ugye bevoltam szarva, h itt a kollégák fele már évtizedek óta itt dolgozik, s hát tuti nagy istenek. Persze a maguk szakmájában biztosan azok, de azokon a területeken, amikben én is tevékenykedek, tök emberiek ők is. 😁

Amúgy komolyabbra fordítva a szó, megfordult egy párszor a fejemben, h ide való vagyok e....

Broadcast, műsorszolgáltatás, kamerák, keverők beüzemelés, világítás, meg a franc tudja még miminden, ami kell egy műsorhoz. Nagyon technikai.

Ugyanakkor nekem nem is kell ezeket teljesen tudnom, de mégis zavar, h gyakran találkozok olyan megnevezésekkel, amiről fogalmam sincs, h mi az.

Meg érezhetően nagy szakadék van köztem és a mérnök kollégák közt, akik gyakran kint dolgoznak helyszíneken.
A hülyeség nagyon megy náluk. Imádnak baromkodni, viccelődni. Ugyanakkor meg is értem. Biztos kell ahhoz a melóhoz lazaság, mert gyakran azért elég stresszes. Meg már évek-évtizedek óta ott dolgoznak és persze h lazábbak...

Ellenben az irodán jóban vagyok mindenkivel, s szeretem is őket és úgy érzem, h ők is viszont szeretnek, s ez a lényeg, hisz amúgy is csak velük találkozok minden nap.

Aztán zavar, h valami kisebb hibát állandóan vétek, s mivel nekem a 3 ügyvezető igazgató a közvetlen felettesem, így egyből ők találkoznak a hibáimmal, ami gecire fusztrál.

Ilyen hibák mint pl, valamit elfelejtettem, vagy nem 100%osan csináltam meg (pl egy szerződés mellékletében szereplő több oldalas árlista táblázat fejléce szerepel a táblázat elején, de a többi oldalról már lefelejtettem a fejlécet.)
Vagy helyesírási hibák, v kétértelmű mondatok, v át kell nézni egy dokumentumot, előszűröm, kijavítom a hibákat, s tovább küldöm az ügyvezetőnek, de még Ő talál benne hibát... 🙄😕😏

Egyik megbeszélésen megnyitottam egy általam használat excelt, ami nekem segítség a munkámban, s abba kötött belém az egyik ügyvezető, h mi az, hogy "v" (vagy), meg a programot progiként rövidítettem, meg h a táblázatban hol angolul, hol magyarul írok (attól függően, melyik szó az egyszerűbb, rövidebb) s ezt őt zavarta.

Én nagyon pipa lettem, s valami olyasmit mondtam, h belsős, saját használatra van, nem pedig külsős céges preziről van szó.
Aztán mondta, h jó. Ő egy nyelvtan náci.

Mondtam magamban, h gondolhatod, h buziként amúgy is mennyire szeretem a nácikat... 🙄

A meeting után kipanaszkodtam magam egyik kolléganőmnek, aki csak jókat nevetgélt rajtam, s mondta h fogadjam el, mert az ügyvezető ilyen, s amúgy meg mindenkivel ilyen, mindenkiben talál valami hibát, s nem állja meg, h magába tartsa, s elmesélt gyorsan pár storyt, h vele is miket csinált anno, meg h mik voltak a cégnél.

A végén azt éreztem, h bassza meg! Ez az ügyvezető olyan, mint én! Neki is megvannak az olyan hülyeségei, mint pl nekem, amiről pár bejegyzéssel korábban meséltem nektek, h rend, tisztaság, mindennek megvan a maga helye stb....

Ez az ügyvezető is ilyen, csak + 20 évvel rosszabb. 😁
Mármint ha én 30 évesen ilyen vagyok, akkor kb 20 év múlva én is ezen a szinten leszek, mint az ügyvezető. 😅😁🙄😏😕

Mind1. Úgy vagyok vele, h tanulok fejlődök, s jobban odakell figyelnem M. I. N. D. E. N. R. E!!!

Meg az ügyvezetőket is hónapról-hónapra szép lassan egyre jobban megismerem. Idővel könnyebb lesz, h tudom kinek mi a háklija, mit szeret, mire ugrik stb...

Bízom benne, h kitartok s nem fogom megunni és bedobni a törcsit, meg h nekik is megfogok tudni felelni a továbbiakban is.

...

Január 18 - Szombat;

Délelőtt találkoztam Norbival. Találtam jó pár holmit itthon, ami az övé, s azt elvittem neki, meg megnéztem, h hol lakik. A környéket nem szeretem, (18ker) de neki és a párjának majd tök jó lesz, mert közel vannak a munkahelyükhöz.

Aztán elugrottunk az IKEA-ba. Vettem pár cuccot, s taka volt haza, mert lebetegedtem. Már hajnalban éreztem, h valami nincs rendben velem.

Fájt a gyomrom, émelyegtem meg hányingerem volt.
Szerintem vagy gyomorrontásom volt, vagy valami vírust nyeltem be. Legalább is olyanok a tünetek. Hányni nem hánytam. De napközben hőemelkedésem volt, este meg lázam.

Sose volt még szerintem gyomorrontásom. Nagyon szar érzés.

Lett volna egy kalandom egy sráccal, de úgy azt végül lemondtam. Meg van egy másik srác is, akivel már kb október óta beszélgetek, s szeretne már nagyon hármasozni velünk, de mindig megöltem a bulit azzal, h csak unit keresünk.

Mondta h ritkán szokott passzívkodni. Mondom nem baj. Majd szólj akkor, ha éppen a kívánós stádiumodban leszel. S hát szólt. 😅😁

...

Véletlenül valahogy rátalaltam Todrick Hall zenéire, s nagyon tetszik mind a zenéje, mind a klipjei.

RuPaul Drag Quuen sorozatot is elkezdtem nézni, de annyira nem fogott meg... 🙄

Jaj! Buzulásról jut eszembe! Gergő exemmel is találkoztam múlthét szombaton, s Ő ajánlotta nekem a Bonding című sorozatot, ami olykor elég erős jeleneteket tartalmaz ugyan, de azért tetszik. (Volt egy párszor h elkellett takarni a szemem, mert nem bírtam nézni...)
Szo ajánlom figyelmetekbe. ☺️✌️ Kurva jóó! 😁😇

...

Egyik este meditálni akartam, de végül a halálról való merengés lett belőle.

Elgondolkoztam papám elvesztésén, s szembenéztem, h mennyi lehetséges elhalálozás lehet a következő évtizedben.

Persze erre nem lehet igazán felkészülni, hisz bármi lehet.
Pl.: Lehet én előbb meghalok, vagy olyanok mennek el váratlanul, akik élnek és virulnak, akik meg már öregek, lehet h ezt az évtizedet is simán kihúzzák.

A halálra gondolni, persze sokaknak nem egyszerű, és inkább félelmetes és fájó. Sokakban más érzést vált ki.
Fájó nekem is, de ugyanakkor úgy vagyok vele, h a halálon való merengés által még jobban becsülöm és értékelem az életet.

Már jó ideje pl memorizálom a szeretteim mozdulatait, hangját, vokalitását, reakcióit, amiket majd aztán bármikor feltudok eleveníteni, letudok játszani a kis fejemben.

...

Egyik nap Gáborral vásároltunk a Lidlbe. Vettem gyümölcsöket, mert már pár hete, kb 2 naponta éhgyomorra gyümölcsturmixot iszok. (Banán, répa, cékla, zellerszár, alma.)

Vettem az Aldiban lyukacsos, átlátszó, vászon zsákokat, s abba pakolgattam be szépen a gyümölcsöt, mikor egyszer csak egy nagyon erős negatív energia csapott meg. Oldalra néztem s láttam, h egy idős bácsi agresszíven tépkedi a műanyag zacskókat miközben engem néz.

Majdnem kinevettem szegényt, de nagyon rossz volt az az érzés, ami körüljárta, s inkább nem reagáltam semmit, de az elfojtott nevetésem helyett a mosolyt már nem tudtam letörölni az arcomról. Megigazítottam a vállamon a vászon táskát, s otthagytam.

Biztos egy gyökér, mélymagyar fideszes volt. Egyértelmű volt, h a klíma/környezetvédelem melletti kiállásom bosszantotta fel.

"Nah! Itt ez a hülye kis buzi gyerek a kis vászon táskájával, meg a nyomorult hálós zsákjába pakolgatja a sok szarját. Játsza itt az ágyat a nagy környezetkíméléssel!" 😅😁

Ő a globális felmelegedéstől nem fél, én meg a korona vírustól.....  🙄

Csók!

Rion 😘

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2020. január 5., vasárnap

Az előző részek tartalmából;



December 27 - Péntek:

Ismét volt egy nagyon erős gyermekkori álom. Az erős alatt többmindent értek. Pl; mivel egyből felébredtem utánna, így emlékszem mindenre, másrészt nagyon valóságos volt ez az álom is.

Azt éltem újra, ahogy általános iskolás koromban egyik nyáron felmásztam az iskola udvarán lévő fára, (fehér nyárfa) aminek volt egy vízszintes ága, s én arra másztam ki, s csüngtem le vagy 3-4 méter magasból. Éreztem a kezemben a fának a maradványait a kezemben és azt a jellegzetes illatot, ami ennek a fának van.

Emlékszem ennek a fának a fehér részei nagyon simák voltak, s gyorsan beizzadt alatta a tenyerem és csúszóssá vált, így még izgalmasabb volt a mászás. Nagyon szeret(t)em.

Aztán felmásztam a fa mellett lévő lapos tetős régi iskola tetejére. Ez csak egyszintes, kis régi tanterem volt még a századfordulón, amit napjainkban már csak lomtárnak használnak.

Szerettem ezen a lapos tetőn ülni s a fák árnyékában innen nézni a salakos focipályát, meg a zöld parkot. Lágyan fújt a nyári szél, s ahogy a fehér nyárfa levelei lenegdeztek benne, úgy járt-kelt a levelek árnyéka rajtam.

Issssstenem az az illat! Annyira bennem van! Annyira imádom!
A természet illata!

És ez az egész all in, a táj, a csend, a kellemes időjárás, az illatok együttese maga a tökély! Ez is maga a paradicsom a számomra; A gyermekkorom.


2019 December 30 - Hétfő:

Amennyire nem volt kedvem a szexhez december elején, úgy jött rám a kangörcs karácsony után.

Mondjuk ezt 2 dolognak is köszönhető, h ezt kihozta belőlem.

Az egyik, h a karácsony alatt eltelt úgy 1 hét, h nem szexeltem.
A másik meg (s ide tartozik az, amivel az előző bejegyzésem befejeztem reménykedve.) hogy a múltkori négyes után, sikerült a hármas szüzességem is elveszíteni végre már, s ezzel együtt egy igaz unihoz illiően jó pár pozit és élményt kipróbálhattam, amire már oly rég óta vágyom. Szerencsére most rendesen működtem, s nagyon élveztem/élveztük a 3 órányi tömör gyöngyört. ☺️✌️

Igaz, most nem is az volt, h bumm bele egyből a közepébe, hanem leültünk beszélgetni, miközben megiszogattunk egy üveg bort. Tök jó fej, értelmes, intelligens, KOMMUNIKATÍV srác volt, akinek olyan természetes volt a kisugárzása, aminek köszönhetően, tudtam oldódni. Neki is nemrég lett vége egy 8,5 éves kapcsolatának.

S igen! Nekem ez a kalandozgatás nagy dolog! Még sok más melegbarátomnak ez természetes és már rég túl vannak ezeken, sőt! Egyesek már unják is, addig én még csak most cseppenek bele. (Aztán majd x idő után lehet megunom majd én is, de szerintem így a legjobb, h nem egyedül vagyok.)

Gáborral is tök rendben vagyunk karácsony óta. Nincsennek hullám völgyeim, mint előtte és úgy érzem, h sikerült már elfogadnom olyannak amilyen. Örülök neki, hogy partnerem/társam/párom. S külön öröm az is, h ő is legalább annyira mocskos kis nasty boy, mint én. 😅

Amúgy ehhez a jelentősen megemelkedett intimitáshoz gondolom az is hozzájárul, h nincs meló, se stressz. Kipihent vagyok. Nincs más dolgom, csak eszek, szexelek, játszom (Word of Warships), alszom. 😁😅 Január 6ig...🤣

Amúgy azt érzem, mintha újra 20 éves lennék. Akkor kalandozgattam és próbáltam ki új dolgokat így utoljára!

Apropó 20 éves! Nem titok, h 10 éve, 20 évesen veszítettem el a szüzességem (csak fiúval tudok működni) és most 30 évesen újabb dolgokat tapasztaltam meg. Tudom sokaknak hülyeség, de ez fontos, jelentőséggel bíró dolog a számomra.

Hiszek az életperiódusokban. Hiszem, h x évente mindig bekövetkezik egy olyan esemény, dolog az életünkben, ami változat rajtunk és egy nagyot formál, v lök valamerre.

S tudom, h már ez is geci unalmas, h mindig ezt mondom, de nekem már ilyen a természetem, h ezért is hálát mondtam/mondok, s köszönök, köszönök, köszönök mindent, h úgy alakult az életemben minden ahogy. Hálás vagyok mindenkinek és mindenért, mert hatással vagyunk egymásra, formáljuk egymást akarva és akaratlanul is. ❤️

Rossz dolgok mindig történnek velünk, de ez csak egy eszköz, egy mód arra az élettől, h változzunk, tanuljunk. Szinte minden szarból lehet valamit tanulni. A probléma ott kezdődik, ha ezt nem ismerjük fel. De szerencsére x idő után sokan felismerjük a pofonok után, h mi az amit tanított, adott nekünk az a fájdalom, hálásak tudunk lenni. Ha más nem, legalább azért, h erősebbé tett, felálltunk ebből is és mentünk tovább.

S hálás vágyok azért is, h ha olykor bús, borongós, morgós a hangulatom, de akkor is tudok hálás lenni, s tudok örülni az élet apró örömeinek is.

Boldog vagyok. ☺️❤️

2019. December 31:

Gáborral együtt szilveszterztünk. A Corvin negyednél lakik ő is meg a haverjai is 10 perc sétára egymástól.

A haverjairól tudni kell, h hát eléggé más kategóriák, mint én, vagy az én barátai köröm...🙄

... Öömmmm....

Hát kezdem azzal, h elsőre nagyon sokkoló volt belépni hozzájuk.
Visszautaztam az időben legalább 30 évet. De inkább 50et. S kb azóta nem is volt takarítva... 😁🙄
Amúgy egy igazi hipster, hippi lebuj tanya. Nekik tökéletesen megfelel.

Egyből megértettem Gábor személyiségét is. Eddig csak azt láttam, h nálam h él, meg milyen az ő lakása, s már nekem ebben is nagy differencia volt kettőnk között. De most, h láttam hogyan élnek a haverjai, így már értettem, h miért is olyan amilyen, s Gábor valahol kettőnk között (én és a haverjai) van valahol félúton.

(Szegényre mindig rászólok, h ha pl a tejet nem teszi vissza egyből a hűtőbe, v az asztalon hagy valamit, s nem pakol el rögtön maga után, v égve hagyja valahol a villanyt, v h mikor megjön, s levetkőzik, akkor rábassza a kanapéra a ruháját, mint egy tinédzser s nekem kell összehajtogatni és elrendezni. Nála is szóltam eleinte ezekért, de már csak nálam tartom ezt a "drákói szigort". 😁) (Vannak nálam sokkal rosszabbak is!!! 😅😁✌️)

Szo Gábor látta is rajtam szerintem, h megvagyok szeppenve, aztán itatott is pálinkával. 😅😁

Amúgy a haverjai jófejek. Nagyon lazák. Igazi modern kori hippik. Sok arc volt. Kb 30an voltunk. Még nagydarab, bakancsos szakállas rockerek is voltak köztünk, akiktől eleinte tartottam, s gyorsan informálódom is, h ööö Houston! Azok meg kik és h nem e jelentenek veszélyt ránk?

De persze nem. Sokan ismerték már Gábort, s tudják róla, h mizu. S mivel folyamatosan együtt voltunk, így tudták h én ki/mi vagyok. 😁

Meg Gábor gyakran simogatott mások előtt, ami ilyen arcok között eleinte feszélyeztetett, de aztán idő után feloldódtam s néhány kisebb csók/puszi is elcsattant előttük. (Ahogy a társaságban lévő heteró párok között is.)

Ami nagyon zavart még a lepukkantságon kívül az, h cigiztek a lakásban. Egy idő után már a szememet is zavarta meg ki is kellett mosnom a ruháim másnap, mert büdös cigi szagúak voltak.

Aztán átmentünk az utca másik felén lakó legjobb barinőmhöz Borihoz. Még Gábor haveri körében voltam, többször is mondtam neki, h bassza meg nem érzem a pálinkát, pedig már túl voltam jó pár kupicán.

Aztán Boriéknál jött a felismerés, h már jó állapotban vagyok. 😁

Bemutattam Borinak és a párjának Gábort, ittunk, jól elcseverésztünk. Bár leginkább én fostam a szót, mert Gábor haverjainál nagyon visszafogottan cseverésztem a srácokkal.
Szo löktem a hülyeséget, a többiek elnevetgéltek rajtam. Borinál otthon érzem magam. Számtalanszor voltam már nála, s jól esett h felszabadultan éreztem nála magam.

Aztán jött Bori tesója és párja. Nekik is bemutattam Gábort, megint ittunk, kis csevej, aztán visszamentünk Gábor haverjaihoz.

Éjfél, bajszos szar, aztán kb 20 percig egy kisebb tüntetésszerűség volt miatta. 😅😂
Mivel nem ismerem őket, így nem volt most kedvem velük politizálni, annak ellenére sem, h mindenki ellenzéki (idegenekkel amúgy sem szeretek) szo átmentünk inkább a konyhába Gáborral, aztán 1 körül hazamentünk.


2020. Január 3 - Pentek:

A kangörcs még mindig tart. Szinte napi szinten érzem magamon, h bevagyok kattanva. Kicsit olyan, mintha kis spuri lenne bennem. Azon kattog az agyam. Katt-Katt-Katt. Gondolok erre, gondok arra, írnak itt-ott, hívnak ilyen meg olyan bulikba.

Persze nem reagálok mindenre, de Gáborral is minden nap együtt vagyunk, h nem dolgozunk csak Jan 6tól, s hát naponta jó pár alkalommal összeragadunk, s megy a tipi-tapi dínó... 🙄😁

De Jan 6-tól majd véget ér már a jóu világ! Megkezdődik a munkás élet! 😔😢

Nagyon jó volt itthon ez a 2 hét holiday. 😍❤️

Nah!

Csók! 😘

Rion

😊☮️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 


2019. december 26., csütörtök

Az előző részek tartalmából;



"Ha az ember egy kicsit túlozni akar, azt is mondhatja, hogy az emberiség a saját végzetét okozza, és nem tudja megoldani. Az elzárkózás nem vezet sehová. A nyitottság az, ami a társadalom fejlődését elősegíti. És ezt akár politikai, gazdasági vagy társadalmi kérdésnek vesszük, így látom. Úgy gondolom, a politikában is kapjon helyet a nyitottság. Ha visszatekintek az életemre, az összefogás volt, ami mindig előre vitt a világot. Most is erre kéne törekedni." Bálint György - Forbes magazin


December 3 - Kedd;

Úton hazafelé az 1-es villamoson észrevettem velem szemben egy szép barnaszemű fiút, aki bámult ki az ablakon, én meg őt bámultam, ami hihetetlen megnyugvással töltött el.

Amúgy is gyengéim a szép nagy barna szemű fiúk, de ő különösen szép, pozitív, megnyugtató kisugárzású volt a számomra.

Amúgy ahogy beköszöntött a tél, nekem úgy szűnt meg a szexuális étvágyam. Tinderen is (amit "az ezerarcú buzilvág"-nak is hívok) már csak azért húzok néha jobbra 1-2 embert, mert kíváncsi vagyok, h én bejövök e neki.

De hiába matchelünk, nem írok senkire, mert ennél jobban nem érdekel senki. Vagy legalábbis nem láttam még olyat, akitől annyira odalennék.

De amúgy ugyan ez igaz szerintem a másik oldalra is. Ők se írnak rám. 😁😅 10-15 matchből, jó ha 1 rámír.

Többször feltettem már magamnak a kérdést, h mi a fasznak vagyok fent, amikor úgy se vagyok hajlandó venni a fáradságot, h találkozzak bárkivel is?!

A másik 2 dolog, ami bosszantani tud, h akárhányszor megnyitom a Tindert, egyszer mindig feldob 1 nőt! Pedig be van állítva, h csak férfiak érdekelnek! Ilyenkor egyből olyan lendülettel koppintok a telóra, s rántom a. ecibe, h mondom a. urva anyát ennek az appnak! Taka anyádba innen!

A másik meg a rengeteg Ázsiai! (Ők sem az eseteim.) Kb minden 4. Ázsiai. Hát mondom ezt nem hiszem eeeel!  Totál idegbevernek! 😁🙄

Dec 2-6;

Zúzós 1 hét volt.
Hóvégi zárás. Jelenlétik, riportok, s jó pár szerződés.


Dec 10 - Kedd;

Emberi jogok világnapja alkalmából a Budapest Bike Maffiával együttműködve 300 szendvicset készítettünk a rászorulóknak, illetve a MyForestnek szánt adományból 500 fát fogunk ültetni.


Dec 12 - Csütörtök;

Túlvagyok életem első céges képviseletén, tárgyalásáááán!

Úgy érzem jól sikerült. Konkrétan élveztem, jól éreztem magam.  1 szimpatikus srác jött. Szerintem valamivel fiatalabb lehetett, mint én. Szo fiatalos, laza, kötetlen beszélgetés volt.

Új arculatot fogunk csinálni a cégnek, egy brand book-ot, ami lényegében a bibliánk lesz, s amiben le lesznek fektetve az alapszabályok, h hogyan nézünk ki, hogyan kommunikáljunk. Pr, Hr, Marketing, sales, stb....

Belett mutatva az az anyag, amit még én csináltam októberben cégismertetőt, s ahhoz képest, h nem volt időm komolyabban foglalkozni anno az anyaggal, ahhoz képest pozitív visszajelzést kaptam. Megbeszéltük, h milyen területeken szeretnénk változtatni, mik a terveink.

Élveztem, h az egyik ügyvezető igazgató engem is bevont, s kikérte a véleményem, kérdezett tőlem is, meg gyakran nekem adta át a szót, s nekem kellett 1-1 témát kifejteni. pl a cégismertető és a céges prezentációs anyagokkal meg a CSR - társadalmi felelősségvállalás, roadmap (éves marketing stratégia) meg a social media felületeninkkel, Illetve hr területen is szeretnék jó pár újdonságot bevezetni. Játékos oktatás, tanulás, jutalmazó, szavazó rendszert bevezetni. Szo több témákkal kapcsolatban.

Szóval elég sokat beszéltem én is, amire nem számítottam, de  élveztem. Jó volt. 2 órás.


Dec 13 - Péntek;

Céges kari party

Úgy érzem, h a vezetőség és az irodások, akikkel együtt dolgozom fent, ők már befogadtak, s tudják h mizujs. Elég sokszor sssssejpítetteeeem, meg affektáltaaaaam (ha eltudok lazulni - és hát ebben a pia segített - egy társaságban, akkor szoktam vicceskedni, buzulni) és jókat röhögtünk együtt. 😁

A mérnökök, akikkel ritkábban találkozok, mert ők általában kint vannak terepen, meg lent a földszinten, velük szemben érezhetően megvan a távolság. Nem keresik a társaságom, meg én se az övékét. 1 szót nem beszéltem egyikükkel sem.

Egyszer észleltem, h az egyik ügyvezető igazgatóval beszél az egyik, aki mondja, h X-nek, (ő gondoskodott a kajákról meg a hozzávalókból, mert ő tud főzni), Y-nak (dekorban segített) meg nekem köszönhető ez az este, h ilyen faszán meglett minden (merthogy lényegében egy esküvő szerű bulit tartottunk ott ahol dolgozunk, s mindent úgy kellett megszerezni, mintha egy mini lagzi lenne 30 főre.) Pont elmentem mellettük, de nem mondta volna a mérnök srác, h köszi v valami.

Mindegy az irodásokkal nagyon jól elnevetgéltünk, meg keradminon van egy olyan bolond lány mint én, hát azzal ment a buzulás rendesen. 😁😂😅😇

Retro bulin Majka a '90-es évekről szóló számán eléggé bekönnyeztem. Biztos a pia is dolgozott bennem, de nagyon nosztalgikus és ezáltal érzékeny állapotba kerültem.

Rengeteg munkánk volt ebben az estében, de jól sikerült, bár már örülök, hogy túl vagyok rajta, mert nagyon sok munka volt vele, ami gyakran stresszes volt.

...

Nagyon begubóztam. Továbbra sincs kedvem senkivel se találkozni. Gáborral is keveset találkozok mostanság.

Imádok otthon lenni magam, csendben, nyugalomban, az esti lightos fényfüzérekkel. Vagy a Tv-t nézem, v olvasok, v (s leginkább) szörfölök a neten.

Valszeg azért van ez, mert nagyon sűrűek a napjaim, sok a meló, s nap végére már annyira fáradt vagyok, h inkább csak a nyugalomra vágyom.


Dec 14-15 - Szombat, Vasárnap:

A hétvégén levezettem rendesen az elmúlt hetekben felgyülemlett stresszt. 😁

Mivel tényleg sűrű, zúzós volt a hetem, ezért nem találkoztam meló után senkivel, még Gáborral sem. Szombaton bementem még melóba pakolászani, rendezgetni a cuccokat pár órára, de a kora délutáni órákban takáztam haza. Útközben csatlakozott hozzám Gábor is, aztán szombat délutántól ki se mozdultunk. 😜

Kipróbáltunk új dolgokat. Pontosabban csak én, mert Gábornak volt már tapasztalata, s örültem, h vele próbálgattam ki. Újabb pipa a bakancslistán. 😊

...

Egyik este egy mély álomból ébredtem hirtelen, s úgy éreztem magam, mint akit visszadobtak a földre. Kómás, zavarodott voltam, meg szédültem.
Nem tudtam, h most melyik világban vagyok. Az előzőben? V az újban? Vagy ez most a valóság? S honnan tudjam, h melyik a valóság? Hisz mindig az tűnik valóságosnak, amiben éppen vagyunk. Érdekes, furcsa s egy kicsit félelmetes is volt. Többször volt már ilyen, h megkérdőjeleztem ezen világ valódiságát.

Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem azt, h ez a földi lét egy olyan játék/küldetés, amin korszakokon keresztül visszük magunkkal - tudat alatt - a korábban felhalmozott tapasztalataink. S ez a "THE EARTH" nevű szimuláció, egy komplex oktató játék. Ahol szinte minden hatással van mindenre és mindenkire.

Egy regényt is lehetne írni erről.... 🙄🤔

Dec 16-20:

Végigdolgoztam a hetet. Nagy volt a hajtás az év utolsó munkahetében is.


Dec 21 - Szombat:

Meglátogatott az a srác, akivel még szeptemberben ismerkedtem. Ő volt az, aki volt velem a József hegyi kilátónál.
Jól elbeszelgettünk, vacsorázunk. Jó volt újra találkozni vele. Értelmes, művelt srác, s jókat lehet vele beszélgetni mindenről.


Dec 22 - Vasárnap:

Kitti és Norbi ellátogatott hozzám.

Úgy volt, h megnézzük a moziba a Star Warst, meg elmegyünk a szokásos karácsonyi vacsoránkra a Menzára, de mivel mindenki vadul dolgozott, s nem foglaltunk, így már sehol nem volt hely, így végül nálam karácsonyoztunk.

Minden szép és jó volt, egyedül utánna volt rossz, szokatlan és furcsa, h hazamentek.

Norbi a napokban költözik be az új albérletébe, ahol majd a panamai barátjával fognak lakni együtt februártól.

Kitti meg élvezi a rózsadombi életét. 😁

Mindenki happy. Ez a lényeg. 😊

Dec 24-25-26:

Vidéken voltam szüleimnél. 25-én mamám és bátyám családja is csatlakozott hozzánk. Együtt ebédeltünk. Itt is szép és jó volt minden. Mamám egyre öregebb. Észrevettem magamon, h gyakran úgy nézem és hallgatom, mintha "felvenném", tudatosan memorizálnám a hangját, mozdulatait, reakcióit, h ezek velem legyenek akkor is, ha már ő nem lesz. Papám is így él bennem tovább. Örülök, h feltudom idézni a hangját, ahogy beszélt, viccelődött, morgott, veszekedett, ahogy ment, csoszogott...

...Sokat eszembe van....

Aztán már mondhatni, h szokás szerint (merthogy tényleg már szokásommá vált az elmúlt években) gondoltam azokra, s elmondtam értük pár jókívánságot, akik szegény körülmények között élnek, v éppen szomorúak magányosak. Gyertyát is gyújtottam.

Aztán 26 késő délutánján takáztam haza.

27-én találkozom Gáborral. 1 hete nem találkoztunk, s már eléggé hiányzik.... 🙄

Meg úgy látszik, ahogy beszéltük Gáborral a közeljövőnkre vonatkozó terveiket, h folytatódni fog a bakancslistáim megvalósítása, amit izgatottan várok. 😁

Nah! Majd reméle, h legközelebb a pozitív tapasztalatairól nyilatkozhatok, s nem lesz olyan szomorú csalódás, mint amiről múltkor meséltem!

TAKAAAA!

Ezúton kívánok mindenkinek Kellemes ünnepeket!

Csók!

😘

Rion

❤️☮️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. december 1., vasárnap

Az előző részek tartalmából;




Nov 11 - Hétfő:

Voltam szűrésen. Mindent néznek. Minden ok. 3 havonta járok, s ez volt a második alkalmam náluk.
Melegeknek vehetnek benne részt.

Íme a részletek;

http://semmelweis.hu/borklinika/stipnet/


Nov 13 - Szerda:

Az ősz folyamán volt szerencsém több bakancslistás vágyat/élményt kipipálnom az élet intimebb területén.

Ma újabb tapasztalatokat szereztem, amiben még nem volt részem és sikerült is összehoznom egy többes "bulit", ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy én azt gondoltam. Tömören a lényeg, h nem tudtam működni rendesen, blokkolt az ismeretlenség, a hirtelen bumm bele.

Hiszem, h ez is okkal történt, s kellett ez a pofon, h másképp álljak a dolgokhoz. Szembesültem azzal, ami már máskor is előfordult velem egyszer, h ez a tömör, sportszerű, szinte már gépies szex nem h nem izgat, hanem blokkolt! A barátok, akiknek elmeséltem, mind aztmondták, h túl bevoltam kattanva, nagy elvárásokkal mentem az egésznek, s olyan görcsösen akartam mindenáron az újat, mintha nem lenne holnap. Meg h különbözőek vagyunk, s tény, h nem megy mindenkinek ez, s vannak, akiknek kell egy kis előzmény, connection, h nyitni, működni tudjon ilyen téren. Meg persze nem mindenkivel működik a kémia, stb...

Szo úgy döntöttem, h visszaveszek ebből a kalandozásból is inkább.

Van egy srác, akit hívjunk mondjuk Gábornak. Jól érezhetően szeret és becsül. Ahogy meséltem róla 1-2 barátomnak, - h mennyire érezteti, h fontos vagyok neki, mikkel kedveskedik, mindig meglep valami kis ajándékkal, hányszor és hogy a fejezi ki a szeretetét stb, - azt mondták, h elég hülye lennék, ha nem becsülném viszont, s hagynám elmenni.

Merthogy szeptemberben volt egy hasonló szitum egy másik sráccal, akivel tök jól elvoltunk. Az elején megbeszéltük, h nem keresünk komoly kapcsolatot, de aztán a srác többet szeretett volna, én meg nem, s így vége lett.

Így lett ezzel Gáborral is, akivel egyre többet találkoztunk s napjainkban már szinte minden nap együtt vagyunk. Mondta, h nem probléma, h nem keresek most komolyat. 8 év után érthető. Meg nem zavarja, ha másokkal is ismerkedhetünk.

Aztán végül 1,5 hónap alatt úgy alakult az élet, h tényleg már minden egyes nap együtt vagyunk, s se ő se én nem ismerkedek másokkal.

Beszéltük, h most mi ez köztünk, s egyfajta nyitott kapcsolat szerűségben vagyunk, mert amúgy, ha úgy adódik  akkor élhetünk azzal a lehetőséggel, h mással legyünk, meg együtt is voltunk már más párokkal, s ez így jó neki is meg nekem is, mert mindkettőnknek van valakije, illetve nekem jobb, és megnyugtató, h egy hozzám közel álló személlyel próbálhatom ki azokat az új dolgokat, amikben még nem volt részem.

Nov 15 - Péntek:

Wannabe partin voltunk a barátokkal az A38-on.
A zene jó volt, de többet biztos, h nem megyünk oda télen.
Nem lehetett leadni a ruhatárban a kabátokat, mert h fullon volt a ruhatár, s a személyzet is paraszt és flegma volt.

Aztán aznap hajnalban le is betegedtem. Éreztem már a buliban is, h kerülget a betegség. Szombat hajnalban és este meg lázas is voltam. Aztán betegállományban voltam 1 hétig. Tüsszős mandulagyulladás.

Nov 23 - Szombat:

Találkoztam Norbival és meglátogattuk Kittit az új albijában, ahova költözött a II. kerületben. Nagyon szép környék. A József hegyi kilátó közelében lakik. Nekem való. Csendes, nyugodt, zöld övezet. Nagyon jó az energiája mind a környéknek, mind a lakásnak. Hiába pici 1 szobás lakás, nekem akkor is tetszik. Mondtam is neki, h szívesen cserélnek vele. Persze nagyon szeretem a lakásom, de komolyabban elgondolkoztam azon, h kb 5 év múlva, ha sikerül ismét összespórolnom moneyt, akkor a jelenlegi lakásom (53nm2) eladásával, vehetnék kisebb lakást Budán.

Mondjuk mivel még mindig nem mondtam le a motor vásárlásról, ezért is inkább kertkapcsolatos lakásban lennék érdekelt.

De ez még odébb van....

...

Norbi szerelmes. Volt kint bő 1 hetet Panamán, mert oda valósi a pasija, akit anno még Londonban ismert meg. Ide költözik majd, s Norbival fog dolgozni. Megnyugvással töltött el, h boldog és minden rendben vele. Cukik, helyesek. Örülök nekik. Én is meséltem neki az én kalamdjaimról meg a kapcsolatomról, amibe be nem tervezett módon kerültem. Tetszett, h olyan természetességgel beszélgettünk ezekről, mint 2 barát. Remélem, h életünk végig megmarad ez a kapcsolat köztünk. 😊❤️

Kitti is jól van. Egyenesbe jött. Boldogság van. Erős hála érzet volt bennem, h megismerhettem őket, s h annyi sok szép évet tölthettünk együtt. (Norbival 8 év, Kitti pedig 4 évet élt velünk.) Jó  volt velük lenni. 😊❤️❤️❤️

...

Azt még nem is mondtam nektek, h már jó ideje (nyár óta már biztosan) motoszkál bennem az a gondolat, h szívesen dolgoznék olyan területen, ami hozzám közelálló témákkal foglalkozik, mint pl egy civil szervezet.
Nagyon szimpi pl; az Amnesty International és a TASZ.
Ha jól emlékszem az elmúlt években az adóm 1%-át is nekik ajánlottam, s jövőre is v nekik, v a Háttér társaságnak, v a Pridenak fogom.

Az elmúlt 2 hétben úgy éreztem, h már csak pár kattintásra vagyok attól, h tagnak jelentkezzek az Amnestyhez.

Nagyon szimpatikus náluk, és szeretnék tanulni emberi jogi képzést, s szívesen lennék oktató is, akik elmennek iskolákba.

Nagyon közel áll hozzám a LMBTQ+ (mily meglepő 😅😁✌️), és a környezetvédelem téma is. Még persze minden más is. 🙂 Szívesen tevékenykednek projekt koordinátor szerűségként náluk.

Jelenlegi elképzeléseim szerint hobbinszinten, meló mellett foglalkoznék ezzel, de majd alakul... 😊

...

Melóban minden okés.

Társadalmi felelősségvállalás témákörben keresek olyan kevésbé ismert/népszerű kezdeményezéseket, szervezeteket, akik az alábbi területen tevékenykednek;

- Adakozás, jótékonykodás

- Társadalmi ügyek, elfogadás, egyenlőség, tolerancia, emancipáció stb

- Ökológiai: környezet, állat és természetvédelmi akciók, pl.: erdőtakarítás, szemétszedés, faültetés, termékadományozás a hazai állatvédelemnek, adakozás

- Önkéntes, fejlesztő: játszóterek, tan és kórtermek felújítása, kerítés festés, stb

Mint írtam, a kevésbé reflektorfényben lévő szervezeteknek, kezdeményezéseknek szeretnénk segíteni. (Tehát az olyan nagy szervezetek, mint a vöröskereszt.hu, oltalom.hu, egysziv.hu, csodalampa.hu, segelyszervezet.hu és hasonlók kiesnek.)

Önkéntes témákörben csak országon belüli, viszont társadalmi ügyek, adakozás, jótékonykodás és ökológiai témában már országon túli támogatásokban is nyitottak vagyunk, egész évben! (Nem csak karácsonykor szeretnénk jótékonykodnim)

Ha tudnátok ajánlani nekem a témába illiő, vagy esetleg fel nem sorolt, de véleményed szerint ide kapcsolható kezdeményezést, kérlek írjátok meg nekem privát üzenetben.

Köszönöm. 😊✌️☮️❤️

Aztán a céges kari party szervezem még, illetve a Budapest Bike Maffiával is lesz dec 10-én az emberi jogok világnapján egy közös kis jótékonysági projektünk, ahol szendvicseket készítünk a kollégákkal, + ezek mellé még tisztálkodási szereket ajandekozunk a rászorulóknak.

Meg kíváncsian várom a jövő hetet, mert akkor meg egy kommunikációs/reklám ügynökség jön hozzánk, h megcsinaljuk a cég kommunikációs stratégiáját, ami egy elég komplex témákör, mivel magába foglalja a online, offline marketing, HR, PR, CSR területet is. De kihívásként tekintek rá, s úgy gondolom, h sokat fogok tanulni. 😊❤️


November 29 - Péntek:

Az elmúlt napokban nem voltam toppon lelkileg. Túl sok inger ért az elmúlt hónapokban, amit persze csak magamnak köszönhetek, hisz én hajkurásztam tudatosan a kalandokat, mert bevoltam kattanva megint, mint a nyáron.

Gábornak is  kevesebbet kerestem a társaságát. Bizonytalan voltam, h mit is akarok, meg amúgy is túl sokat voltunk együtt. Zavart, h se ő nem kalandozik, s nem is használja a társkereső appokat, meg én se.

Ha meg felmegyek mondjuk tinderre, akkor meg bűntudatom van, h ez nem fair, h én használom ő meg nem, s zavar ez az egész, h hivatalosan nyitott kapcsoltban vagyunk, de gyakorlatilag meg nem.

Összevoltam zavarodva, h most mi van, s rendezem kellett az elmúlt hónapok kalandjait, tanulságait is, amihez kellett az egyedüllét.

Szo a napokban inkább többet vagyok egyedül itthon, ami nagyon jólesik, s úgy érzem, h feltölt. Tudom rendszerezni, tisztázni az érzéseim, gondolataim. Kell a chill és nyugalom.

Túl sok minden kavargott a fejemben mind a munka, mind magánéletemet illetően, h mit is akarok, hogyan is, merre is tovább...

Sokat segít nekem ez, h kiírom magamból az érzéseim. Segít a megállás a visszatekintés, a magamba mélyedés és a tervezés.

Úton vagyok. Mondjuk az egész életünk 1 nagy utazás, de mindig vannak állomások, s én most 2 állomás közti úton járok. Egy olyan úton, amihez hasonlóan utoljára kb 10 éve jártam.

Szokásos módon minden nap, s minden este hálát mondok ezért az utazásért és tapasztalatokért.

Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

Csók!

Rion 😘

❤️☮️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. november 3., vasárnap

Az előző részek tartalmából;




Október 1 - Kedd:

Általánosságban véve jól vagyok. Az egyedül lét sem annyira vészes (eddig), mint én azt gondoltam.

Viszont vannak pillanataim, amikor elérzékenyülök, elpityeredem.

Hiába éltünk az utolsó fél - 1 évben úgy együtt, mint egy szimpla barát, s nem tudunk már egymásra úgy nézni, ami mögött lenne bármiféle szexuális energia is, attól függetlenül nagyon szép, tartalmas, boldog és harmonikus 8 évünk volt. Elég ha meglátok, v meghallok valamit, ami ránk emlékeztet, s először jön az nagyon erős szorító érzés a torkomon, amint megpróbálok elnyomni, meg mondogatom magamnak, h nyugiii. De olyan erős érzés ez, h aztán egyből bekönyesedik a szemem, jönnek a gyors pislogások, meg a hazugság magamnak, h minden ok, minden ok, nem sírok! Nem sírok! Neeeem! És paff! Sírok! 😅🙂😒

De utána mindig megnyugodok, s jobb lesz. 🙄😊✌️
Jobban belegondolva, szomorú is lenne, ha nem lennének ilyen érzéseim. Szo pozitívan szemlélve meg inkább örülhetek, h van miért sírni. 🙂🙄

Volt olyan, h a fentebb lévő szám annyira megsiratott, h több papírzsebkendőt elsírtam. Igaz, többször újra hallgattam egymás után, mert éreztem, h van még benn, és ez a szám segít h kijöjjön, amivel eddig nem foglalkoztam, hagyni kell kijönni, h kitulisztuljak.

Ugyanis minden estére csináltam magamnak programot. Meló után ide mentem, oda mentem, vásároltam, találkoztam másokkal. 2 hétig ment ez, s a végére már éreztem, h elég! Ez sok nekem! Szeretnék már végre itthon lenni! Nyugiba, pihenni.

Itthon apránként pakolgatok, takarítok, rendezgetek. Mindig találok valamit.

Elsőnek pl.: a folyosón lévő tárgyakat rendeztem át, ritkítottam meg, h letisztultabb legyen a lakás. Aztán volt, h az ablakot, erkély ajtót takarítottam le. Majd a cipő tartót és a cipőket rendeztem át, pakoltam el, amiket nem használok.

A fürdőt meg a konyhát hétköznaponként takarítom rendszeresen, ha van rá energiám és 10 percem.

...

Október 3 - Csütörtök;

Céges buli volt az este. Nagyon jó volt. Volt street foodos kaja. Hambi, sült oldalas, salik, szülinapi torta, töménytelen mennyiségű pia, s 2 fellépő. Az egyik valami zongorista, a másik meg x faktoros volt állítólag, harmonikás srác.

Jól berúgtunk. 😅 Egy kolléganőmmel voltam végig, aki tudja rólam h mizu, mert sokat kajáltunk együtt. Meg lógtunk persze a többiekkel is.

Szeretem a céges bulikat. Sok közös képet csináltunk. ☺️

...

Újabb flow élmény;

Este melóból mentem be a belvárosba a 47-es villamossal. Éppen Oláh Ibolyától szólt a Magyarország című szám és jöttünk ki a lánchíd Budai oldalán lévő alagúton, amikor felbukkant előttem a kivilágított Budai vár, majd balra nézve a lánchíd. Rámjött az az érzés, amikor összeszorul a gyomrod, mert érzed, h onnan törne fel, de elnyomod magadban a sírást.

Annak ellenére, h olykor az elkeseredettség és a csalódás miatt a halál faszára kívánom ezt a nemzetet, attól még nagyon szeretem, s imádok itt lakni! De hát a szeretteivel is van így az ember... 🙂 Nem győzök hálát adni a fentieknek, meg magamnak, h ide születtem. ☺️

Szo nagyon egy Budapest image klippbe illő volt ez a villamosozás.
Érdekes, h milyen kis apróságok, teljesen átlagos, hétköznapi dolgok is milyen boldogsággal tudnak eltölteni. 🙂🙄❤️

Egy másik este meg a kettes vilivel mentem a Jászaira, s jót nosztalgiáztam, amikor elmentünk a parlament előtt a Kossuth téren. Jaj mondom mennyiszer tüntettem itt te jó ég! 😍❤️🇪🇺🇭🇺

Imádtam minden egyes tüntetést. Különösen a hideg időbelieket. Mikor jó cidri volt, lehetett látni a levegőben a leheleteket ahogy énekeltünk, vagy skandáltunk. Lovely memories. 😍❤️


...

Okt 12 - Szombat:

Volt fent nálam anyum. Meglepődtem, amikor hangosan nyugtázta a lakásról, h rend és tisztaság van. (Nála az nagy dolog, ha valamiről semlegesen nyilatkozik! 😁 A dicséret meg hajaj! 😅😂 Mondjuk én már annak is örülni szoktam, ha valamit nem tesz szóvá, v nem jegyez meg, h ez miért itt van, h néz ki, ez mi ez stb... 😅)



Okt 13 - Vasárnap:

Választások. Nagyon örülök az eredményeknek.  Örülök, h felszabadult szeretett fővárosom. ☺️❤️

Ezúton is köszönet mindenkinek, aki tett érte! ☺️😘
Köszönöm, köszönöm, köszönöm. 💜🇭🇺🇪🇺

...

Októberben elég intenzív életet éltem. Több új élményt, tapasztalatot szereztem, s ezáltal is egyre erősebb a meggyőződésem, h (sok)minden okkal történik!
(Ebbe az 1 mondatba eléggé sokmindent, több témát sűrítettem bele, de legyen ennyi elég. 😉)

...


Okt 19  - Szombat:

Kirándulás Pilisszentléleken. (Mi kis falunk) 

Norbival és Jucival elkocsikáztunk Pajkaszegre. Nagyon szép erdős övezetben van! Imádtuk! 😍
Jucival bevertünk vagy 2-3 Jägert szo még jobban éreztük magunkat. 😅

Volt egy kicsit vicces beszélgetésem a pajkaréti kocsmárossal.
Már a piától kissé felbátorodva megkérdeztem, h hol van a tó, de már az első 2 mondata után tudtam, h ez hiba volt.
Nagyban elkezdte lelkesen magyarázni, de én már a második mondat után elvesztem, (bementek a városba) de azért türelmesen végighallgattam a rizsáját.
Majd megkerdeztem, h melyik városba kell bemenni?
"Há Esztergomba!"
Aztán folytatta, h; Van ott 3 tó, s nah! Majd a negyedik lesz az, amit mi keresünk. 😅🤣😂

Mondom okkkkeee!
Külön vicces volt, h a csóka olyan hangosan beszélt, h Norbi az asztalnál röhögött rajtam, Juci meg épp a WC-n hallgatta ezt végig, s mivel ismernek, tudták, h végem van ezzel az emberrel. 😅😂🤣Szépen megköszöntem, s inkább levadásztuk Google térképen a helyet. 😅

Am nagyon lovely 1 day volt. Jó társaság, jó idő, szép hely, természet. Nem is kell több nekem. 😊❤️


Okt 20 - Vasárnap:

János-hegyen, Normafán kalandoztam. 😉😁

Nagyon jó volt. Jó idő, zöld övezet, friss levegő, jó társaság, izgalmak, romantikus piknik, bor. Nagyon hangulatos volt. Kellemes emlék. 🙂


Okt 23 - Szerda:

Ismét Normafán Juciékkal. Szintén jó idő volt, s jól berúgtunk. 😅

...

Anyummal összevesztem, mert nézik a falusi ismerőseim fb-n, h milyen jó vidám képeket töltök fel magamról és barátaimról a kirándulások alkalmával, s kérdezték anyumat, h kivel vagyok a képeken, mire anyum, büszkén és kicsattanó örömmel azt mondta, h a barátnőjével!

Én meg jól lebasztam, h ne terjesszen ilyen hazugságokat rólam! Meg h kapjon már az eszéhez, s fogja fel, h buzi vagyok!

Mire ő, h dehát Juci tényleg a barátom! Mi, ha nem a barátnőm!
Nagyon vérszemet kaptam, h hagyja már magát! Ózdon játssza a hülyét ne itt! Ordított a kommunikációjából, h úgy adta elő, büszkén, és vidáman mintha a párom lenne, s nem pedig a haverom....

Szót szót követett, aztán meglett a veszekedés....

...

Okt 25 - Péntek:

Pizsi party volt nálam a barátokkal, Jucival, Borival és Joccal.
Megint sikerült jól berúgnunk s jól kibeszéltünk mindent. 😅
Tudják, h nagyon érzékeny vagyok a lakásomra, s látták, h mindent törölgetek egyből, meg elmosok, s szivattak ezzel.
Meg azzal hülyültek, h kijöttek egymás után a wc-ről, s mentem volna én, s elkezdtek vihogni. Ebből tudtam, h csináltak valamit, s az volt a játék lényege, h észreveszem-e a változásokat, h mit csináltak. Az egyikük úgy pakolta egymásra a WC papírokat, ahogy az nem szokott lenni, a másikuk meg a tisztítószert fordított az ellenkező irányba, s kijjebb is állt a többihez képest. 😁 (Merthogy minden egy irányba néz(ett) szépen egymás mellett. 😅)

Aztán részegen sikerült összetörni egy boros poharat, amibe volt is egy kicsi (hála a fentieknek, h fehér bor) s szétfolyt meg csepegett is le. Pár centivel alrébb meg a fehér szőnyegem, amire szintén nagyon érzékeny vagyok, és ugrottam egyből, törlő papírral töröltem fel, meg hoztam a szőnyeg tisztító sprayt s fújtam le s itattam fel. Miközben meg a többiek visongtak és sikítoztak, meg röhögtek, h oda a tisztaság, s úristen most mileeeesz! 😅😂 Meg h nah ide se lesznek többet meghívva! 😆
Most így utólag vicces, de akkor nem volt az. 😁🙄
Lovely este volt. Szeretem az ilyen baráti összejöveteleket nagyon. 😘❤️

....

Az hanyas, h 30 évesen a Kék Duna keringőre elszenderedek a kanapén?! 😅😂


Nov 1 - Péntek:

Leutaztam vidékre a szülőkhöz. Reggel mentem este jöttem. Semmi kedvem nem volt vidékre utazni. Nem is éreztem jól magam.

Nov 3 - Vasárnap:

Mesélnék is meg nem is. Nem akarok elkiabálni semmit.
Majd a kövi bejegyzésben mesélek, ha úgy alakulnak a dolgok, h legyen miről mesélni. 😁

A lényeg, h úgy érzem, h október végére sikerült sínre tenni az életem. Elmondhatom, h ismét boldog vagyok minden téren.
Sok tapasztalatot és élményt szereztem, amiért hálás vagyok, s tudom, h még sok további nagyon izgalmas élmény vár rám, amit már izgatottan várok. 😁😉😊✌️

Nov 6 szerda estét várom úgy, mint egy kisgyerek a karácsonyt.
Tényleg tök ugyanazok az érzések vannak bennem! 😍❤️😁😅

Ezért is hálás vagyok. Tudom, h bárhogy is alakul a jövő, szép és jó időszak ez, amire jó lesz majd visszaemlékezni. 😊

...

Elkezdtem itthon edzeni. Heti kb 3-4 nap csak, kb 45-60 perc/alkalom.
Első cél, h visszaszerezzem a régi energiám, s eltudjam érni azokat a számokat, amikkel régen edzettem.
A második cél pedig, h olyan formába hozzam magam, amiben 2017ben voltam.

Aztán ennyi.  😅

Az pont jó volt. Nem akarom nagyon kipattintani magam.

A társkereső appokon sok dicséretet kapok így is a mostani testemre, pedig nem is edzettem eddig, de tény, h a szálkás testemnek és genetikámnak sokat köszönhetek. 🙂

Erre szálkásságra akarok 1-2 (3-4😁😅) kg izmot rátenni azt jónapot.

Kevesebb cukor mennyiséget fogok bevinni, mert sajnos a hasam már nem olyan szép, mint régen volt. Így is lehet látni még a formákat a felső részén, de az alsó hasizom ellaposodott/elsimult. 😒

Ha minden igaz segítségem is lesz, meg + eszközöket is kapok, szo bizakodó vagyok. 😊

Jah! Az edzős napokon 1 órával előbb kelek. 8 helyett 7kor és azt vettem észre, h van h már magamtól felébredek 7 körül. Ezáltal mondjuk korábban is álmosodom el, már 22 körül.

...

Okt 22-től amúgy parkolópályára tettem magam. Mondhatni visszavonultam. Az okát majd szintén később mondom. Ha mondom. 😉

Hétvégente délelőtt, kora délutáni órákban edzés, aztán takarítás, lógás a neten, este meg nézem az X faktort! 😁 Nagyon szeretem! Olyanokat tudok rajta nevetni! Imádom ezt a cirkuszt! 😅
Meg Cylát (Kajdi Csaba) insta storyját szoktam nézni. Azt még jobban imádom! 😅😂 DIIIIK TEEEE! 😍❤️🤣😅

NAH!

TAKA VAN!

SZÁJÉ!

Csók!😘

Rion 😉

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. szeptember 21., szombat

Az előző részek tartalmából ;




Norbi még kb 1 hónapot nálam lakott, azután, h megbeszéltük a különválást. Szeptember utolsó napjaiban költözött el tőlem.

Az első hetekben sok komoly zenét és operettet hallgattam.
Meg meditációs, relaxálós zenéket. Szinte minden este meggyújtok 1 fehér gyertyát, 1 füstölőt. Ezek is megnyugtatnak.

Meg többet is meditálok.

Így tudok csak teljesen megnyugodni. Különben is itt az ősz. A téli szezonban amúgy is begubózok, s többet foglalkozok a lelki, szellemi világommal.

...

Az egyik meditációm alkalmával volt egy kellemes és egyszerre rémisztő élményem. De akár nevezhetném utazásnak is, v álomnak is, annak ellenére, h tudom h nem aludtam.

A szokásos módon elképzeltem magam egy réten, melynek a közepén van egy fa, aminek leultem a tövébe. Hátam a törzsének támasztottam, behunytam a szemem, s elkezdtem hálát adni, majd a kéréseim jöttek, s végül jött az elcsendesedés és csak a környezeti hangokra, illatokra koncentráltam, szép lassan beleolvadva abba.

Még hallottam evilági, kinti madárcsicsergéseket, a szellő fújdogálását, mégnem egyszer csak ugyan ezekkel a hangokkal egy másik világban találtam magam. Vidéken voltam a szülői ház udvarának hintaágyában. Lassan ringatóztam benne, s élveztem a természet csendjét, melybe néha beleszűrődött a szomszéd pakolása, konyhai csörömpölése, az utcán játszadozó gyerekek zsivaja, kis bicikli csengőjük csilingelése.

Emlékszem, kedvenc időtöltésem volt ez.

S most annyira elmerültem benne, h éreztem a hűvösebb levegőt ahogy átjár, (a hatalmas diófa alatt mindig hűsítő volt a levegő) illetve ahogy ringatózott a hinta, éreztem a testem egyes részein, ahogy néha rásüt a nap, ahogy kimozdulok a hintázással az árnyékból.

Annyira tökély volt, h azt kívántam, h bárcsak itt lehetnék. S itt jött a zavar, ahogy mondtam felkacagva magamnak, h de hisz itt vagy Gergő! Hát nem érzed?!

És én nagyon is éreztem a friss levegőt, hűs szellő és a néhol melengető nap erejét, amitől meg totál megijedtem, h most akkor melyik a valós világ?

S ez az ijedtség meg egy nagy pofonnal visszahozott ebbe a világba. Olyan durva, erős és hirtelen volt a visszatérésem, mint amikor azt álmodod, h megbotlasz valamiben és elkezdesz esni, és hirtelen paff! Felébredsz! Furcsa, h az esésed csattanása/ereje maga a felébredésed, olyan erővel csapódsz vissza ide.

És itt voltam. A csiripelő madarakkal. Csak bent nem volt se szellő, se napsütés, se csörömpölő szomszéd, se játszó gyerekek. Fura volt ez kettősség.

...

Melóban az első 2 alkalom után megtanultam, h ha hív magához akármelyik igazgató, akkor mindig vigyek magammal jegyzetfüzet és tollat. 😅

Annyi infót, teendőt, fontos dolgot sorolnak fel, h folyt rólam a víz mire visszaültem a gépemhez, s ezerrel pötyögtem is le a laptopba gyorsan a teendőket.

Volt siker élményem és csalódás is.

A sikerélmény az volt, h van angol tanárunk, aki jár hozzánk, s a szintfelmérőn bekerültem a B2 advance csapatba, ami a felsővezetők tudását leszámítva a lemagasabb szint. De megmondom őszintén, h én ennek nem örültem, s fel is stresszeltem magam, mert oké h tudok beszélni, s értem a dolgokat, de a nyelvtanom meg eléggé problémás, s attól tartok h a csoporthoz képest én szar leszek, mert nem fog úgy menni a nyelvtani rész, mint nekik.

Idővel majd kiderül. Legfeljebb majd lefokoznak. 😅

A csalódás meg az volt, h angolról lelett fordítva egy cikk, de kissé magyartalan volt, s nekem magyarosabbá kellett tennem, de szorított a határidő, s az egyéb teendőim is épp nagyon fontosak voltak. Nem volt vele sok időm foglalkozni, beadtam az egyik ügyvezetőnek, aki visszadobta h nem jó. Dolgozzak még rajta. Mondom jó, nekem tényleg nem volt több időm ezzel foglalkozni.

Másnap a második beadásom előtt még átfutottam párszor, javítgattam rajta, de nem akartam már tényleg többet foglalkozni ezzel, de végül ezt is visszadobta, s közölte még mellé, h pár órán belül legyen kész. Nahát ezzel totál megssemisítve éreztem magam. Egy kis önmarcangolás, szomorkodás és kétségbeesés után összeszedtem magam, aztán már csak erre az egy feladatra koncentráltam s kész lett. Ez az ügyvezető, am elég szigorú és nagyon(!) precíz. A másik ügyvezető sokkal lazább.

De pl a lazább ügyvezető igazgatótó is behivott egyik nap az irodájába, s felvázolta, h milyen + jövőbeli feladataim lesznek, amiktől kissé beszartam, s volt is egy kis enyhe émelygésem tőle.

De a kezdetleges ijedtség után úgy voltam vele, h majd megoldom azokat is. Idővel belejövök, menni fog! Bízok magamban. MEGCSINÁLOK MINDENT B.MEG! 😅🤣

...

Úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki most lép ki a nagybetűs életbe.
Egyszerre van bennem izgalom, és kis félelem az ismeretlentől.
Főleg akkor van ilyen érzésem, mikor melóból hazafelé menet, sétálok a 11 kerben (nagyon szeretem), simogat a kellemes indián nyári napsütés, s elgondolkodk az életemen, h ebben az évben sem unatkoztam bassza meg! Mennyi mindent történt velem, s h mi lesz, mennyivel leszek majd megint másabb a tavalyi évemhez képest.

Néha úgy látom magam mint egy éppen fúvódó, készülő, formálódó üveg váza, aminek nem egy egyszerű formája lesz.
Szinte érzem, h rajtam is épp formálnak, egy újabb alakot visznek be/fel.

...

Emlékszem írtam valamelyik korábbi bejegyzésemben, h a nyáron többször volt spontán flow élményem.

Ezek még mindig megvannak.

Egyszer a József hegyi kilátónál volt. Ültem a körív peremén. Lógattam le a lábam, rákönyököltem a korlátra, s csendben néztem a várost. Előttem volt az akkor éppen feljövő és vöröses-narancsos fényben úszó hold, ami előtt sejtelmes, fátyolszerű felhők vonultak, alattuk a fényárban úszó szeretett városommal és a belőle halkan ugyan, de felhallatszódó zajával.

Nem voltam egyedül. Aki mellettem ült, alapból nagyon nyugtató és pozitív hatással van rám.

Imádtam, h csak úgy csendben ott vagyunk, s nézzük a várost.
Közben fújdogált a szél, friss volt a levegő, s mögöttünk a János hegyen, a szürkület utolsó világos természetes fényei gyorsan húzódtak le.

Az a kb majd egy órás ottlét egy igazi kánaán volt a számomra. Maga volt a paradicsom.
Még sokan a Bahamákra, Balira, Dubaiba meg a faszom tudja még milyen fancy helyekre vágynak, addig számomra ez az, amitől odáig vagyok, meg vissza.

Szo ismét adott volt a lelki és az evilági lét tökéletes egyensúja. 😊

Aztán volt, h a késő esti órákban mentem hazafelé a 4-6-os villamoson, s haladtam át a Margit hídon. Közben szólt a fülemben a "Maradok távol" (Folow the Flow) és néztem a ragyogó fényekben úszó parlamentet. Az a kb 1 perc, még átértem a hídon, nagyon ott volt. A zene, a látvány, a hangulat, az érzés. Klappolt minden. ❤️

...

Totál belebuzultam Kajda Csabiba! Sokáig nem bírtam, mert h túl buzis, de aztán elkezdtem nézni az insta storyjait, mert h reklámozta a volt munkahelyem termékeit (Cinq Filles), s olyan szövege van, h azóta nagy fanja lettem. Napi szinten nézem az insta storyjait. ❤️😍 Imádom ahogy beszél! Ilyen barinőre lenne szükségem. 😅😂 Meg amúgy tök intelligens, csak sokszor szereti játszani ő is a hülyét.

...

Szeptemberben az általam 3 leghallgatottabb szám;
1; Modern Talking; Cheri Cheri Lady. (Am ez volt a nyári slágerem is. Nagyon sokszor hallgattam  summer time.)
2; Sam Smith; How do you sleep (Itt érdemes megnézni a klipet is. Nagyon tetszik ahogy táncolnak. 😍❤️)
3; Konyha; Százszor visszajátszott

Am nem tudom, h ezt miért írtam le, de mindegy. Kiegészítő infó oszt jónapot! 😅😂😁

...

Szeretem az esti sétát a városban. Kikapcsol, megnyugtat.

...

Lejárt a lakástakarékom, s mivel nekem is volt majdnem ugyanennyi megtakarításom, de még mindig hiányzott a maradék 3 millió Ft kifizetéséhez, így anyum besegített, mert neki is volt megtakarítása (volt kitől öröklni a zsidóságot😅) és így elindult egy hosszú folyamat az előtörlesztési kérelemmel.

Egyik bankból a másikba szaladgáltam, intéztem, vittem a szükséges igazolásokat, papírokat, egyik bankból a másikba utaltattam az LTP-m, meg a megtakarításom. Majd jött a a papír, h elfogadták kérelmem, fizessem be a teljes előtörlesztés összegét, aztán októbertől végre már enyém a lakás. Már csak a földhivatalhoz kell mennem, azt jónapot.

Jelenleg úgy érzem, h egyedül szeretnék tovább lakni. Nem akarok lakótársat. Később persze lehet változhat a véleményem, de jelenleg egy darabig nem lesz.

Még letisztultabbá szeretném tenni a lakást. Gondolkoztam is azon, h utánna nézek valami minimalista style-os könyvnek, de azért nem akarok full üres lakásban lenni, szo lehet h beérem azzal, h ötlet képeket nézegetek pinteresten. 😅

Ruhákat is szelektálni, majd adományozni fogok. Szeretek válogatni, rendezni. Megkönnyebülés megszabadulni a felesleges holmiktól.

Meg, amit észrevettem abban a pár napban, miután Norbi elment, h mindig pakolászok, rendezkedek, takarítok egy kicsit.

Én már látom is az elmúlt napok eredményeit s ez jól érzéssel tölt el. Annyi porfogó vacakot feltud halmozni az ember az élete során, h aztán ha megérünk arra a szintre, akkor örömmel adományozzuk el őket.

Meg jó látni, h minden úgy van, ahogy én azt hagytam. Ha valami nem tiszta, akkor tudom, h az miattam van, s egyből le is takarítom, jobban odafigyelek arra is a későbbiekben, s ennyivel is tisztább a lakás.

...

Ahogy rohannak a napok, telnek a hetek, így szeptember végére már egyre erősebben érzem, h megindult a kemény munkás élet a cégnél. Elég sűrűek lettek a feladataim. Már időm sincs arra, h kifelé nézegessek az ablakon, s merengjek az életen, mint ahogy csináltam azt a nyár végén, szeptember elején.

Értekezlet, értekezlet hátán. Az egyik hosszabb, mint a másik, aztán interjúkat, beszámolókat veszek fel, hallgatok vissza, jegyzeteket állítok össze cikké, képeket kérek be a kollégáktól a munkáikról, eseményekről, azokat válogatom össze, s teszem be a cikkbe, ami megy majd ki az új honlapunk blogjába, instára, LinkedInre, facéra, a világba.

Eddig 2 angolom volt. Mind a kettő ugyan úgy ment. Az eleje jobban a vége felére meg szarul. Az a tapasztalatom eddig, h menne, csak a végére már sietünk, szorít az idő, s nem tudom befejezni a feladatot, higgadtan átgondolni a helyes választ s ezért szerzek kevesebb pontokat. Ez fusztrál, ugyanakkor úgy állok hozzá, h majd belejövök.

...

Imádom, mikor kevesen vannak bent az irodán. Szeretem, amikor csend és nyugalom van. 😍❤️

...

Egyszer hazafelé a villamoson áltam a falnál. Volt hely bőven, de egy pasas mégis odajött hozzám s beleállt az aurámba! E mondom dikk! Mindjárt rárúgok kettőt, h takarodj már innen az anyádba! Vártam pár másodpercet hátha alrébb megy, de nem!

Nah! Agyam durrant! Fogtam magam, egy picit közelebb hajoltam a füléhez, majd jó bevállt szokásomhoz híven hangosan megköszörültem a torkom, amitől  kissé meg is ijedt, s alrébb is ment. 😅 Mondom úgy-úgy! Taka van! 😅🤣😂

Nem szeretek szólni az emberekhez, s ez a módszer mindig bejött. ☺️✌️

Aztán Szájé! Elfogytak a jegyzetem.

Szo egyelőre Ennyike!

Taka van! 😅😂 (Takarodó

Csók! 😘

Rion ☺️

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. szeptember 16., hétfő

Egy korszak (8 év) vége...




Norbival szeptember elején különváltak útjaink.


Már jó pár hónapja, h mindketten éreztük, h eltávolodtunk egymástól. Megváltoztunk, s nem táplálunk már érzéseket a másik iránt.

Persze szeretjük egymást, van egy szoros kötődés, hisz az elmúlt 8 évben (+ majd 1 év külön lét a hajós szakítás után) nap mint nap együtt éltünk.

Már jó ideje nyitottban voltunk, de ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbb volt a változás.

Mondhatjuk, h együtt nőttünk fel. Mindkettőnknek mi voltunk egymás számára az egyetlen, komoly hosszútávú kapcsolat. 2011.01.01-én jöttünk össze.

Ő 18 én 22 voltam. Most ő 26, én 30.

Valtozok én is és ő is.

A nyáron én eléggé bevoltam kattanva, s ezt érezte Norbi is. Kihatassál volt ez is a kapcsolatunkra.

Augusztus utolsó hetétől napjainkig háromszor ültünk le beszélni kettőnket illetően. Szokás szerint őszintén elmondtuk egymásnak, h mit érzünk, ami lényegében ugynaz volt.

Éltünk egymás mellett, mint 2 társ/barát. Semmi több.

Kapcsolatunkra az volt a jellemző, h én voltam a motor, ő a kocsi. Nekem kellett adni, energiát beletenni, h azt ő aztán visszaforgassa, s így áramlott a kapcsolatunkban a csí.

De már elfáradtam. Ő is.



Erre nem igazán találtunk megoldást. Nem tudunk már mit tenni. Mondjuk én nem akartam, h vége legyen, mert úgy gondoltam, h minden kapcsolatban van olyan időszak, amikor érzelmi pangás van, v épp kattanás van valamelyik félnél, s úgy hiszem, h idővel kilehetne jönni ebből, de Norbi meg úgy látja jónak, h ha külön megyünk.

Szeretjük egymást, fontosak vagyunk egymás számára, s hisszük h tartani fogjuk ezután is a kapcsolatot, s majd még csinálhatunk együtt közös programokat. Majd idővel. Az ajtót azért nyitva hagyjuk.

Nem tudatjuk, h mikor lesz szükségünk a másik támogatására.

De most más, külön utakra lépünk. Neki is és nekem is más életre, más energiára van szükségünk.

Könnyebb most ez így a hajós pusztuláshoz képest. Az szörnyű volt, amiket akkor megéltem. De itt vagyok. S ami nem öl meg, az megerősít ugye. 😊✌️

Könyebb, de még így is fájó és nehéz ez.

Az első héten úgy éreztem magam, mint egy szkafanderes űrhajós, akit kilöktek az űrbe, s csak úgy lebegtem a semmiben. Meg sokszor aztmondtam magamban, h fel szeretnék ébredni, s h ez egy rossz álom.

Nagyon fura érzés volt.

Úgy nőttem fel, h mindig mellettem volt valaki, most meg egyedül kell folytatom, amitől félek. Persze tudom, h "sose vagy egyedül".

De nem is lesz állandóan mellettem valaki, mint eddig. 🙄
Norbival a biztonságos burkot jelentettük egymás számára, amit most megszüntetünk.

Néha úgy érzem, h önként megyünk a pofonok elé.

De most mégis mit csináljunk?! Nem jó ez így se neki, se nekem.
Sírt ő is meg én is. What a surprise mi? 🙂

De mindketten hálásak vagyunk. Nagyon szép volt ez a 8 év, amit együtt megéltünk. Nem sokan vannak melegek, akik ilyen hosszú kapcsolatot feltudnak mutatni.

Ennyi legyen elég a visszatekintésből.

Ami vár ránk az előttünk álló időkben, az nem lesz könnyű.
A jelenlegi állás szerint egyedül fogok tovább élni. Szar lesz úgy hazajönni, h nem vár senki, v úgy itthon lenni, h már nincs kit hazavárni... 🙄😔

A barátok azzal biztatnak, h majd idővel elmúlik ez, sőt! Majd még élvezni is fogom az egyedüllét. Lehet. Az idő szerintem is a legjobb az ilyen helyzetekre.

Addig is menni kell, folytatni az utat, amin végig kell mennünk... 


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. szeptember 7., szombat

2019 nyári beszámoló;

Üdv!

A nyári szünet után ismét itt! 😊✌️

Szo! Kutyafuttábn az eddigi jegyzetek;

Július 20-21, Szombat - Vasárnap;

A volt lakótársnőmnél voltunk vidéken, ahol medencés, pancsolós, grillezős, evős-ivós hétvégét tartottunk. Nagyon jó volt. Kellemesen kikapcsolódtunk. Neki voltunk az esküvőjén is májusban, s visszanéztük az esküvős felvételeket.
Nagyon szépen köszönjük ezúton is a vendéglátást. 😘❤️

...

Ha jól emlékszem, az első júliusi hétvégét leszámítva, szinte minden hétvégét kint töltöttem a lezárt Szabi hídon. Ha nem is mindig a teljes hétvégét, de legalább 1 fél napot biztos voltam ott minden hétvégén. Imádom. Annyira az én világom! Annyira én vagyok! Tök boldog, nyugodt vagyok ilyenkor. Mondhatni teljesnek érzem magam, amikor jó társaságban kint iszogatunk, beszélgetünk.

...

Az elmúlt hónapban többször volt már megint testen kívüli élményem. Sokszor meséltem már nektek erről korábban is.

De júliusban különösen sok volt. Sose tudom megfelelően elmagyarázni, átadni ezt az élményt, mert még magam is keresem, ismerkedem ezzel, s próbálom beazonosítani, h mi ez, mitől is van ez.

Hasonlít a dejá vu érzéshez. Az utóbbi alkalmakor, amikor elkapott ez a feeling, akkor mindig teljesnek éreztem magam. Boldognak. Nem katogott az agyam. Nem volt semmi problémám, nem a jövőn v a múlton merengtem. Nagyon ott voltam az itt és mostban. S annyira a helyén volt minden.

S jött a szokásos feeling, nagyon hasonlóan, mint a filmekben, h tökre belassul minden a környezetemben. V mintha leesne a vérnyomásom. Mindez csak pár másodpercig tart, de a lassulás miatt többnek érzem.

Volt ilyen élményem, amikor kártyáztunk a Szabi hídon az egyik pillér alatt. Ő keverte a lapokat, én a hátamra feküdtem. Velem szemben volt a Gellért hegy. Ragyogóan sütött a nap, égette a testem, az emberek meg jöttek-mentek mellettünk a járdán, a madarak repekdtek a víz felett.
S ekkor jött ez a furi belassulás.

Ah! Most h ezt leírtam, bevillant a Matrix című film! Már régen láttam, de ha jól emlékszem, abban van egy olyan jelent, amikor az utcán vannak. Körülöttük jön-megy mindenki, s aztán egyszer csak megáll, lefagy minden.

Ilyesmi, csak nekem nem megáll, hanem nagyon belassul minden.

Jah! S persze nem szedtem/fogyasztottam semmi tudatmódosítót. 😅😊

Volt még ilyen élményem, amikor leszakadt az ég, s lemenekültünk a Fővám téri aluljáróba. (2 egymást követő nap is) S hatalmas buli, koncert volt. Ahogy táncoltak, s énekeltek az emberek. A második esős este csatlakoztam én is a tömeghez. Először csak egyedül, mert a többiek kártyáztak, de aztán később csatlakoztak ők is. Nagyon jó érzés volt. 😍❤️

Meg egyik este, pontosabban már hajnalban - ha jól emlékszem az utolsó lezárásos vasárnap volt már - amikor már senki nem volt az utcákon, s üres volt a fővám tér, (imádom) a kis fás résznél, ahol van játszótér is, akkor Bence és a lakótársa elkezdett táncolni egymással, s ahogy én ott ültem, néztem őket, szólt a zene, és a fákról csepegett még a korábbi vihar esőcseppei, s éreztem a friss eső utáni illatot. Nagyon jó volt.

Abban biztos vagyok, h mindezen különös élménynek szerves része a hála. Gyakran mondok hálát, köszönetet. Nem kell semmi komolyra gondolni, csak magamban mondom háromszor, h köszönöm, köszönöm, köszönöm. Az érzés a lényeg, nem a körítés. A nagyon erős boldogság és hála érzése.

A másik "szerves része", ami előhozza ezt a kellemes, érdekes élményt, a spontaneitás. Sose történt semmi különös, egy egyszerű "hétköznapi" pillanatban jött ez az egész.

Még biztos kell hozzá az is, h nyugodt legyél. H az agyad kikapcsolva legyen, s csak az ott és mostban legyél.

...

Változáson megyek át megint. S nem csak a munkahely keresés/váltás változásán, hanem belsőleg is.

Most a nyáron, h többet járok ki, a haverok által megismertem több emberi, ill párkapcsolati történeteket, s hát arra jutottam, h örülök és hálás vagyok, h minden úgy alakult az életemben, ahogy.

...

Találkoztam 2 régi H&M-es kollégámmal. A H&M volt az első munkahelyem, ahol 2010ben kezdtem el dolgozni. Nagyon sok jó embert megismertem. A 2 srác közül az egyikkel x időnként szoktunk néha találkozni (akinek amúgy görög felmenői vannak) , a másik (akinek pedig vietnámi) srácot viszont 8 év után most láttam először.

Különös és jó érzés volt újra együtt lenni velük. Sok érdekes, komolyabb dologról is beszélgettünk. Párkapcsolati, baráti kapcsolatok, ok-okozat, sors, politika, jövő, környezetvédelem, spiritualizmus.

...

Nagyon jó volt ez a július, h itthon voltam munkanélkülin.
Pihentem, kikapcsolódtam, szórakoztam. Nagyon jó volt.

Augusztustól viszont visszatértem a munka világába. Kipróbálom magam egy új területen.

Még júniusban voltam interjún egy Dél-Budai cégnél, ahol nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, s megdicsértek, h jó az önéletrajzom, s öröm volt velem interjúzni, s nehezen hozták döntést, de inkább olyanra esett a választásuk, akinek komolyabb tapasztalata van logisztika téren.

Nah most ez a cég, felajánlott nekem egy sales&marketing projekt koordinátor pozit.

Tetszik a lazaság. Mondjuk még nem igazán sikerült megszoknom, h ha épp kedvem szottyan 1 órával előbb lelépni, akkor felállok s megyek... De láttam már olyat is - nem is egy kollégát - h valaki később jött s korábban ment.

A kolléganő, aki betanított azt mondta, h az a lényeg, h a melód ellegyen végezve. Meg h van, amikor meg tovább bent vannak, s h becsületesen dolgoznak a kollégák, meg bizalom van. Tetszik.

Még szimpi és egyben vicces az is, h pl a kollégám, aki a mellettem lévő asztalnál ül kb 3-5 méterre tőlem, rámír a melóban használt csevegő appon, s inkább ott pötyögünk/csevegünk egymással, mint h verbálisan élőben beszéljünk egymással. 😅 (Jó persze beszélgetünk élőben is, csak vicces.)

Meg mások is írtak már rám, h rendelnek kaját, kérek e valamit, s küldenek linkeket, hogy hol milyen kajálda van a környéken.
Meg küldtek már egyéb linkeket is, érdekességeket, amikből informálódhatok/tanulhatok. Tetszik nagyon ez az online életmód. Meg utálják ők is ha csörög a telefon! 😅

Jaj mondom megtaláltam ilyen téren a lelki társaim! 😍❤️🤣

Meg lehet zenét hallgatni, csak tedd be a fülesed. Imádom, h nekem ugye vezeték nélküli fülesem van, s én úgy használom, h csak a balt dugom be, a jobb fülem szabadom hagyom, h ha valaki hozzám jön, akkor halljam, s általában észre sem veszik h a bal bevan dugva. Mondjuk egy gombnyomással elhallgattatom a zenét.

Egyelőre nincs komolyabb melóm. A főnökök mondták h most augusztus van. Holiday szezon. Majd ha visszajöttek holidayről augusztus utolsó hetében, majd akkor leszek komolyabban agytágítás alá véve.
Most csak ismerkedtek a céggel, meg a leendő feladataimmal, amik eléggé vegyes, szerteágazóak.

Rendezvények szervezése, média felületenink kezelése, CRM, adatbázis, árajánlatok, árlisták kezelése, szerkesztése, rendszerezése, beugrós diákmunkások igénylése, beosztás, jelenléti vezetés. Új szerződéseknél az adatok átírás a meglévő sablonok alapján.

A hétfői és a keddi rendszeres meetingekrol való írásos memo készítése. Meg együttműködés a kereskedőkkel, pénzüggyel, igazgatóval. Ilyesmi.

Úgy érzem, h ahogy telnek a hetek, úgy illeszkedek be egyre jobban. Egyre több kollégával beszélgetek, szép lassan szivárognak az infók. 😊

Szo eddig szimpi a hely, a kollégák és a leendő m

Augusztus 17 - Szombat;

Osztálytalálkozó volt vidéken. Nagyon jó volt. Pálinkát itt a vodkával, de semmi bajom nem volt. 🙂✌️

Augusztus 19 - Hétfő;

Necc party buli. Ez is jó retró party volt. Bencééknél iszogatunk. Hát itt jól felhajtott mindenki a garatra. Itt is ment a vodka pálinkával, de semmi bajom nem volt most sem. 🙂 Jó kombó, csak ajánlani tudom. 😅😁


Augusztus 20 - Kedd;

Piknik a Gellért-hegyen Bencével. Chilles zenehallgatás, magyar kártyáztunk, boroztunk, beszélgettünk. Jó volt. 🙂

Aug 31, Szept 1;

Nyárbúcsúztató és ősz köszöntő Jucival és Bencével az agárdi Popstrandon. Folyt itt is a bor és a pálinka dögivel. Jókat pancsiztunk. Egész nyáron most fürödtem először és utoljára a természetben. 🙄 (Nem vagyok nagy pancsizós a vitiligóm és pigmentfoltjaim miatt.)

Szo kurva jól éreztem magam a nyáron!

Köszi skacok! 😘❤️

Csók!

Rion 😘

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. július 7., vasárnap

Az előző részek tartalmából;


Június 11-én voltam immáron negyedjére interjún annál a nagy logisztikai, szállítmányozási cégnél, amiről az előző bejegyzésemben meséltem már.

3an interjúztattak és 2 pozi lehetőség volt, de a bemutatkozásom közben hátradőlt az egyik, s ebből már tudtam, h az egyik pozi, ami valszeg hozzá tartozik, kiesett a versenyből.

Miután elmeséltem nekik az elmúlt 9 év munkáim, s részletesebben beszámoltam az elmúlt 2 év komplexebb munkakörömről, mondták is, h egyértelmű h belső értékesítő/fuvarszervező pozi a nekem való, mert a másik csak egy egyszerűbb monoton, adminisztratív munka, amit valszeg pár hét alatt megunnék és felálnék.

Nem egészen értem, s látom még át, h pontosan mit is fogok csinálni, hiszen teljesen új területen fogok most elhelyezkedni, de ha jól értettem, akkor valami olyasmi lesz a közvetítői/összekötői feladatom, h a kamionosoknak találok szállítandó árut és vissza, azaz cégeknek találok fuvarozót, s ezeket az érdekeket kell összeboronálnom a megadott árak, méretek, mennyiségek, időpontok, helyszínek alapján.

De majd a jövő héten majd okosabb leszek, mert h még aznap délután felhívtak, h lenne még ugyan 2 interjú alany, akit már azért leinterjúztatnak, h ne kelljen lemondani őket, de 99.9% a valószínűsége, h engem fognak választani, mert mindenkinek nagyon szimpi voltam.

Örültem, h végre nem kell tovább stresszelnem, h mikor lesz már munkám. Ugyanakkor eszembe jutott a dél Budai interjúm is, ahol tudjátok szintén megdicsértek, s azt mondták, h bárhogy is alakuljon a vezetőség választása, azért azt szeretnék elmondani, h jó az önéletrajzom, s sok interjún túl vannak már, de azt kell h mondják, h ritka az ilyen kommunikatív, határozott, pozitív kisugárzású interjú alany. S akkor jött is már nekem egyből az, h ez egy kedves, de elköszönős bye-bye szöveg, s megvan már nekik a kiszemelt. S úgy is volt.

Fura érzés volt. Meg egyben érdekes is, mert elgondolkodtatott, h vajon mások is szoktak ilyeneken merengeni? Mármint átlátni, belegondolni a dolgok, történetek háttérbe...

Ez az egész csak megerősített abban a hitemben, h (sok)minden okkal történik...

Június 15 - Szombat;

Megünnepeltük Bori barátnőm születésnapját. Nagyon szeretem, s jó volt látni boldogságát. A szokásos törzshelyén a Mikszáth Kálmán téri Zappa kávézó teraszán tartotta a születésnapját, ahogy minden évben. Az elmúlt 30 évből fényképek voltak felcsipeszelve zsinórokra és voltak szetszórva az asztalon is. Nagyon jó volt őket látni. Volt pár 30-as lufi is, meg kapott tiarát vagy mi. Korna szerűség, amit a hercegnők viselnek.

Elgondolkodtatott, h mekkora különbség van köztünk ilyen téren.
Ami persze egyáltalán nem baj, s egyikőnk hátrányára sem válik, csak pl itt is jól kijön az, h én mennyire zárkózott vagyok ilyen téren is. Nem szeretem a felhajtást. Számomra kifejezetten kellemetlen, ha mások előtt jól láthatóan és hallhatóan ünnepelnek, kellemetlen ha én vagyok a középpontban s a környezetünkben minden arra járó minket figyel. Ugyanakkor zavar is, h miért vagyok ilyen "korlátolt."

Itthon elmediztem ezen is, s azt a választ kaptam, h pl ezért vagyok vitiligós is, meg vannak pigment foltjaim, s azért vagyok festék hiányos, mert gyakran érzem azt, h szeretnék eltűnni.

Valaki azt mondja, h szép és jó dolog itt élni. Valaki szerint pokol ez a földi lét.

Én azt mondanám, h érdekes, fura. De összességében nem érzem magam idevalónak. Olyan ez számomra, mintha leültem volna egy gép elé játszani egy játékkal, vagy leültem nézni egy sorozatot, ami magába szívott, de most már azt érzem a játék/film nézés közben, h már jó lenne felállni és kiszakadni innen. Elég volt ennyi.

Ugyanakkor tudom azt is, még nem jött el a kilépés ideje. Előtte még el kell jutni arra a pontra, ahol a játék elmentődik magától, v ahol a sorozat egyik része véget nem ér.

Nah de kicsit elértem más irányba! Szo ott tartottam, h szülinapozás, és nyilvános ünneplés;

Egyetlen egyszer volt az h nagyobb baráti társaság gyűlt össze ünnepelni engem és Norbit, de az is a lakásomon volt, miután Norbi megkérte a kezem + egybe volt kötve a lakásavatóval is az a összejövetel.

(Erről jut eszembe, h azért is hálás vagyok Norbinak, h mikor megkérte Nápolyban a kezem, akkor felvitt egy csendes, nyugodt tömeg elől eldugott helyre, ahol csak mi ketten voltunk, ahonnan rálehetett látni a városra, s ott térdelt le a naplementében, s kérte meg a kezem, s nem pedig a belvárosban egy nyüzsgő helyen, mert akkor tuti h én ott odarohantam volna hozzá s a karjánál fogva rángattam volna fel, h mi a faszomat csinálsz?! Ne itt mindnek előtt! 😅🤣😂)

Mondjuk ha másoktól elzárt helyen vagyunk, akkor nem zavarnak a fentebb írtak, csak akkor ha közterületen vagyunk.

De a lényeg, h jó volt a szülinap. Szeretem a családját, egyre több barátját ismerem így meg ezáltal, h évről-évre összegyűlünk. Örülök, h részese lehetek az életének. 😍❤️

...

H lehet az, h a vidéki, nyugodalmasabb, friss levegőn élő, volt osztálytársaim sokkal rosszabbul, idősebbnek néznek ki, mint én?

Mármint bocsánat! Félreértés ne essék, nem magamat fényezem, v őket nézem le, hanem egész egyszerűen, ha egymás mellé állunk, v csinálnánk egy mostani csoport képet a volt osztálytársakkal, s összehasonlítanánk a régi osztályképpel, akkor azért lenne döbbenet rendesen.

Úgy értem h a régi osztályképen egyértelmű volt, h egy korúak vagyunk.

De a mostanin, lenne jó pár kérdőjel, h ő mit keres a képen? Mert h minimum évekkel, ha nem évtizeddel néz ki öregebbnek!

Nem is értem h miért nincs még ilyen műsor, sorozat a tv-ben, ahol kielemzik a volt osztálytársak életét. H ki hol él, mit csinál, hogyan él, miket eszik, szóval h milyen az életmódja s milyen külső és belső változásokkal jár ez. Hasonló műsor jó lenne ebből, mint mondjuk az Isten veled Magyarország című sorozat az RTL-en. Nagyon szeretem! 😍❤️

Biztosan sokan egyből csuklóból rávágják azt, h genetika, de én szerintem meg nem lehet mindent csak így, ilyen egyszerűen a genetika szőnyege alá söpörni.

Szerintem sokat nyom a latba az egészségtelen táplálkozás. Tudom, h nagyon sok vidéki ismerősöm nagyon egészségtelenül táplálkozik. Húst hússal, zsírt zsírral.

Sőt! Elég családon belül maradnom. Tisztán emlékszem, h kb 2-3 éve, karácsonykor arról írtam itt a blogon, h azon szörnyűlködtem, h hogyan esznek bátyámék. H a gyerekük már most csak húst eszik hússal, s h ezt hagyják neki és h ez mennyire felelőtlen már!

S tessék! Mit ad Isten?! Idén májusban kiderült, h a gyerek cukorbeteg lett, mert egészségtelenül táplálkozott. (Senki sem cukorbeteg a családban.)

Ezzel biztos, h sokan nem értenek egyet. Lehet. A védőoltásokkal sem értenek sokan egyet, s tucatszámra nő a megbetegedések száma pl New York államban, ahol nem oltják be a gyerekeket.

Nemcsak e bolygó, s az itt lévő élőlények, de önmagunk ellenségei is vagyunk.

...

Június 18 - Kedd;

Első munkanapom. Ez az első olyan munkahelyem, ahol nem pozitív véleménnyel jöttem haza.

Feladatim, amikről már konkrétan tudom, h miket fogok csinálni;

Árazás. Igaz, sokféle, komplex, napi kb 20-30 ajánlatot csinál meg egy fő, s az a feladat, h a társosztályokkal, az adott régió vezetőkkel összedolgozva árajánlatokat küldjünk ki azoknak az ügyfeleknek, akiktől kapjuk az emailt, h mit, mennyit honnan, hova szeretnének szállítani. Amit ha elfogadtak, akkor dobunk tovább az operációs osztálynak. Illetve baszogatni kell őket, h ha nem végezték el a számunkra szükséges ügyeket, ami alapján az ajánlatot megtudnánk csinálni.

Szo bizonytalan vagyok, h hosszú távon h járnék e jobban. Mert am jól mutat a cég név az önéletrajzomban, hisz Európa első 5 legnagyobb szállítmányozási cégei közt szerepel, s sokat tanulhatok a szállítmányozás/logisztika területéről, de ugyanakkor jelenleg azt látom, h pl az angolt nem igazán kell használni, aminek nem örülök.
Szóval szívem szerint inkább állást keresgélnék, de felesleges, mert interjúkra meg nem tudok elmenni a 8-16:30-as munkaidő miatt... 🙄😒

Itthon miután letusoltam, s felfrissültem, arra jutottam, h szerintem nekem ez hamar uncsi lesz. Túl irodai meló. Meg hamar túl egyhangúvá fog válni szerintem. Persze, mindegyik megbízás más, de gyorsan kilehet ezeket tanulni. Közel sem annyira sokrétű, színes és komplex a feladatoköröm, mint az előző munkahelyemen... 😑😕

Meg elszomorít az is, h egyáltalán nem várom a holnapot, h bemenjek dolgozni...
S ez még csak az első napom volt!!!
A többi munkahelyemen egyszer nem fordult ilyen elő az első 1 évben! Itt meg már az első nap ezt érzem! Jeeeeesus! ... 😕

Szóval összegezve elvagyok keseredve, s nem tudom h mi lesz így... De akivel eddig beszéltem, mind aztmondátk, h hát ne adjam fel egyből. Normálisak az érzéseim. Új meló, új, ismeretlen terület, új szakma. Menjek tovább, adjak neki esélyt, s ha 2-3 hónap múlva is ezt érzem, akkor lépjek csak tovább

Második napom;

Szar volt.

Harmadik napom;

Szar volt.

Negyedik napom;

Még szarabb volt.

Szo nem vagyok valami bizakodó.

Megpróbálok kitartani, de nagyon demotivál, h már az elején így érzek. Sose volt még így velem. Mindig örömmel, szeretettel, lelkesedéssel telt mind az elmúlt 8 munkahelyemen a próbaidős napok. Sőt, szerettem mindent! A munkahelyem, a munkám. Itt ez nincs meg. Hiányzik baromira az is h nem a belvárosba járok be dolgozni, mint eddig. Hiányzik a belváros. 😔
Nah meg ez a hajnal 5:50 óriási kelés?! Anno 10-re meg 11-re jártam dolgozni. 9-től keltem magamtól. Itt meg most még javából álmodok, amikor megszólal az ébresztő. Geci szar! Nem vagyok ehhez szokva s totál át kell állnia a bioritmusomnak! 😕 Szo negatív kihívás ez is.

De tényleg lehet h úgy van, ahogy a többiek mondják, h csak szokni kell. Hétvégén mediztem is ezeken. Megpróbáltam rendezni a soraim;

Jelenleg nem gondolom azt, h sokáig leszek itt. Inkább úgy tekintek erre a melóra már így most az első napokban, h ez csak egy állomás nekem.

Hiába jöttek azzal már az interjún, h érdekelt lennék e egy későbbi területi képviselő pozícióban, mert h nagyon bele illő a karakterem. Céges telefon, kocsi, laptop. Másoknak ez lehet csábító, de számomra ez kurvára alap dolog. Engem nem érdekelt sose a kertelés, meg a szépítés. A pénz a lényeg! (S most csapkodom a tenyerem, h a PÉÉÉNZ BAZDMEEEG A PÉÉÉNZ! 😅😁)

Szo lehet én vagyok pesszimista a magyar munkáltatókkal szemben, de zéró a bizalmam. Jobban hiszem azt, h ez csak egy csábító, hülye beetetés, ami a zöldfülű pályakezdőknél lehet beszokott válni, de mondom mégegyszer, nem hiszem, h lesz ebből a poziból valami. (Bár ne legyen igazam.)

A hosszú távú terveimet figyelembe véve kikellene itt tartanom legalább 1 évig. Nagyon jól mutatna az önéletrajzomban ez az Európában is közismert szállítmányozási cég. Ezzel jóval könnyebben eltudnék helyezkedni más, szimpatikusabb feladatkörrel rendelkező és jobban fizető cégeknél.

Itt sokat tanulhatok. Egy teljesen új terület. Szállítmányozás, logisztika. Szinte egy ingyenes tanfolyam, amiért még fizetnek is nekem! Amúgy most jobban belegondolva, olyan mint a hajózásom volt. Azért se rajongtam. Nehéz/kihívást jelentő volt. Cserébe körbeutaztam a földet! Ingyen! Sőt! Még fizettek is nekem! 😅

+ Ezzel (is) gyakorolhatom az elfogadás és a türelm karmáját, ami a jelenlegi életem egyik legfőbb célja...

Június 24 - 27;

2.hetem a cégnél;

Nem tudtam beilleszkedni, se elfogadni ezt. Továbbra is örlődöm. Minden nap többször gondolkodom a felmondáson. A főnökömet nem bírom. Egyszerűen nem szimpatikus. Az eszem azt mondja h legalább 1 évet lekellene itt húznom, de a szívem meg húz vissza a belvárosba. Nagyon hiányzik a belváros. 9 évig bent dolgoztam. Meg ez a reggeli korán kelés se megy. Sőt! Rosszabb! Ahogy telnek a napok, úgy vagyok egyre nyomottabb, fáradtabb, enerváltabb. A korán keléstől zombi vagyok egész nap.

Szo vannak olyan erős negatív tényezők, amikkel nem számoltam. Meg lehet h az irodai meló nem nekem való. Ugyanakkor ott van az is, h ezek lehet h csak kezdeti nehézségek. Belegondoltam abba, h ha kimennék Bécsbe dolgozni, ott is ez lenne, csak még nehezebb. Idegen ország, ismeretlen nyelv.

De am azt se tudom h h tudnék elmenni interjúra?!
Mert jelenleg sehogy!
Szabadságot kellene kivennem, de hát még csak most kezdtem el dolgozni...
Mert ha már itt lennék 1-2 hónapja azt mondom h oké talán elengednek 1 napra...
De az is csak 1 nap. Az interjúk általában meg 2, sőt van h 3 körösek... 🙄
Szo az is szar h nem tudok ilyen munkaidő mellett eljárni interjúra...

Június 28 - Péntek;

Én egyre rosszabbul vagyok ahogy telnek a napok.
Ez a reggeli korán kelés is kezd kikezdeni.
Bevan esve a szemem, meg elkezdtek nőni a táskák a szemem alatt. Pedig este 9-9:30 körül már fekszem.
Tegnap is olyan fáradt voltam, h Norbi épp h hazáért melóból, én már feküdtem is le.

Meló után mentem üzletvezetői interjúra egy belvárosi üzletbe. Felemás érzésekkel mentem, mert nem voltam elszállva az üzlettől az alapján, amit láttam az interneten, s hát mint utólag kiderült jól éreztem. Kb 10 percet voltam bent. A tulaj még nem volt ott, de még vártam, beszélgettem a 2 alkalmazottal, s lejöt, h nagyon nem nekem való a hej. Nyávogós, proli lányok. Rajzolt szemöldökkel. S a hej is nagyon tré volt. Lényegében luxus márkák turkálója...

Nagyon kellemetlen volt, de mondtam a 2 lánynak, h ne haragudjatok, de más az elképzelésem, s eljöttem. Meg se vártam a tulajt. Nincs az a pénz amiért én ott dolgozzak!

Szo eléggé elvagyok keseredve h nincs egy normális nekem való meló a belvárosba!

...

Ajánlom figyelmetekbe a Dark című sorozatot!

Sok olyan dolgot kimond, amiben hiszek, s amiket már többször pedzegettem a betekintős irományaimban. Több résznél voltam libabőrös, s éreztem álom szerűnek e valós életem.
Mint egy álomban/látomásban, amikor kívülről látod magad.

Június 29 - Szombat;

Hazamentem vidékre a szülőkhöz. Megünnepeltük bátyám 37. születésnapját. Bográcsoltunk. Nagyon jól éreztem magam. 😊
Jó volt a családdal lenni és kikapcsolódni.

Elgondolkoztam közben azon is, h sajnálom h a párom nem lehet soha itt velünk. 8 éve élünk együtt. Ezért persze anyámat hibáztatom a korlátoltsága miatt.

Eszembe jutott egy korábbi előző életem, amiről egy látó mesélt nekem.

Régen is volt hasonló szitu anyámmal. Állítólag arisztokrata család voltunk, s én egy rangon alulival házasodtam, amit anyám nem tudott elfogadni s ez állandó feszültség volt köztünk.

Hasonló a helyzet most is, csak nem rangon aluli, hanem saját nemembelivel élek együtt.

Június 30 - Vasárnap;

Egyik barátnőmmel lementunk Agárdra strandolni. Nagyon jó volt. Elkell nekem ilyen szar munka mellett a chillezés és kikapcsolódás.

Mondjuk amikor a késő délutáni órákban elindulunk haza, nagyon elvoltam keseredve, mert eszembe jutott h holnap ismét bekell mennem dolgozni, amit már úgy érzek h nem h nem szeretem, hanem szívből utálok!

Július 2 - Kedd;

Felmondtam. Nem bírtam tovább. Azt tette fel az i-re a pontot, h reggel szólt a főnököm, h ne mindig 8-ra essek már be. Nagyon ott voltam h akkor ott rögtön felmondok, de aztán úgy voltam, h ha már felkeltem és bezötykölődtem ide 1 órás utazással, akkor már letolom ezt a napot s majd a nap végén felmondok.

Faszom se fog korábban bejonni ide! Az egyel korábbi járattal kb 20-30 perccel korábban ittlennék! Igy is utálok bejárni, nem még h korábban keljek s többet legyek bent! Lófaszt!

Szo a nap végén felmondtam. A főnököm bevitt az irodavezetőhöz. Kérdezték h miért, mi a baj. Felsoroltam őket, s ennyi.

A hr-nél is voltam, aki mondta, h nem vagyok köteles megindokolni a felmondásom a próbaidő alatt, de elmondanám e a felmondásom okait, mert figyelembe veszik ezeket a későbbiekben. Elmondtam neki is, de azért még rákérdezett h más ok nem volt? Itt gyanút fogtam, s szerintem ki is ült az arcomra (szokás szerint) h "ezzel meg mire akarsz kilyukadni?". S már nem emlékszem, h h kérdezte pontosan, de nagyon szépen és kedvesen tette fel a kérdést, aminek az volt a lényege, h megkérdezte h etikai, személybeli probléma, kellemetlenség ért e. Nem mondta ki, de virág nyelven azt akarta tudni, h ért e kellemetlenség melegségem miatt. S egyből jött egy erős érzés, h szerintem ezt a fő hr vezető akarja tudni, aki engem flevett, mert ő évekig a kereskedelemben dolgozott fejvadászként s ő tuti levágta h mizu velem, s szerintem szólt ennek a hr-nek h kérdezze majd meg. De mondtam, h nem volt semmi ilyen. Majd hozzá tettem kedvesen mosolyogva azt is, h ha lett volna, akkor már jelentettem volna. 😊

Mondták h sajnálják, köszönik a munkám. Én meg a lehetőséget. Puszika.

Másnap bementem a kilépő papírokért, s "leszereltem." mikor kijottem az épületből, megkönnyebbültnek éreztem magam, s boldog voltam, h ide se kell többet bejárnom szenvedni. 😊

Július 4 - Csütörtök;

Norbi elutazott a Madridi pridera 5 napra. Én nem akartam menni, mert nem vonz. Meg eléggé más világ az Londonban elő baráti köre, akikkel mentek. Meg amikor tavasszal tervezték, h menni akarnak én már akkor is nagyon éreztem, h bizonytalan a munkahelyem, s azért se akartam menni, ami így utólag is jó döntés volt.

Július 6 - Szombat;

Ezen a hétvége az ünneplésről, a kikapcsolódásról szólt.

Pride hétvége. Pénteken gengelés az Akváriumnál a fűben egy kedves ismerősömmel. Nagyon jól elbeszélgettünk, s jól be is basztunk. Fejenként benyakaltunk 2 üveg bort.

Pirkadatkor indultam haza. A másnap eléggé fájt.

De napközben kipihentem magam, s ugyan ezen ismerősöm unszolására este ismét bementem a belvárosba s buliztunk az Ankertben. Eleinte eléggé bevolt ám feszülve. Nagyon zavart a sok tipik hülye British. Szóvá is tettem a srácnak, akivel voltam, mert én nem bírom magamban tartani az érzéseim. Jaj de nem bírom őket! Vedelnek mint a görény! Óbégatnak és üvöltenek folyamatosan mint a sakál! Össze vissza dülöngélnek, locsolják mindenfelé a piát! Kettőig nem látnak, de azért még veszik a piát! Olyan mérhetetlen düh volt bennem, h amikor mellettem elkezdett az egyik ugrálva énekelni, s egyszer véletlenül kicsit hozzám ért, akkor nagyon ott voltam h leütöm a gecibe a kurva anyját, de a srác akivel voltam, látta ezt és egyből lépett, s húzott magával, h menjünk egy nyugisabb helyre. Leültetett, cigivel kínált, meg itatott. Akkor a bennem tomboló dühtől nem láttam, de így utólag nagyon hálás vagyok neki, h ilyen gyorsan és jól lekezelte a helyzetet.

Szóval a pia feloldotta a feszültségem, s egész jó kis bulis este lett. Jókat táncoltunk. Innen is pirkadatkor indultam haza.

Szombaton Pride! Imádom a Prideot! Olyan ez már számomra mint egy második születésnap. Nagyon boldog és izgatott voltam egyszerre. Egyik kedves ismerősöm ezt érzete is, s megjegyzése h olyan energia van bennem, h konkrétan érzi a környezetemben az erőt! 😅

Tény h én is éreztem, h a megszokottnál nagyobb volt az energia szintem és nagyon-nagyon feltöltött ez az egész event.

A szokott baráti körrel mentünk. Előtte iszogatás az egyiküknél, aki a keletinél lakik, s majd onnan elsétáltunk(!) a parlamemthez, miközben a JBL-ből szóltak a tipik pridoes buzi zenék. Imádtam! 😅 A belvárosban, az Andrássy, környékén egyre több mosolygós arcokkal találkoztunk, így kikerült az uniós és a meleg zászlóm is a táskából. 😉🏳️‍🌈🇪🇺

Külön öröm és boldogság volt még, h a gyülekező helyszínen, a parlamentnél megláttam Karácsony Gergelyt, akihez pár percnyi hezitálás után odamentem a barátokkal és szelfiztünk. 😍😍😍😍

Nagy rajongója vagyok. Az elmúlt 2 előválasztáson is rá voksoltam. Remélem h megnyeri az őszi budapesti önkormányzati választást! 😍❤️💕

Nagyon jó volt a pride. Olyan örömmámor van mindig rajtam. Persze sokat jelent a társaság is. Nagyon szeretem őket. Tavaly is velük voltam. Az is nagyon jóu vót! 😀

Adakoztam is a szervezőknek, s már tudom is h jövőre kinek fogom adni az adóm 1%-át. 😊😉

Ezúton is köszönet a szervezőknek. Én úgy tapasztalom h évről évre egyre jobb a hangulat és egyre többen vagyunk.

S örülök annak is h idén először végre már a tüntetőket zártak a kordonok köré. 😊

Szo öröm és boldogság volt ez a hétvége. Nagyon jó volt kikapcsolódni a nehézségek ellenére is és ezúton is köszönet azoknak, akikkel ezt eltölthettem. 😘💕

Norbival persze minden nap beszélünk. Természetesen hiányzik, de ugyanakkor tudom, h jót tesz neki is meg nekem is egy kis különlét és a kikapcsolódás. Utána majd annál nagyobb örömmel fogjuk eltölteni a mindennapjaink. 😊
Megyünk majd Gyömrőre strandolni, meg majd vidékre 2 napra grillezni, medencés partira ahhoz a volt lakótársnőmhöz/barátnőmhöz, akinek nemrég voltunk az esküvőjén.

Szo vannak progik. 😉

Nah! Egyelőre ennyi!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)