2016. július 13., szerda

Gondolat:

„Azt hiszem, hogy mivel a legtöbb sebet a kapcsolatainkon keresztül szerezzük,  ugyanez elmondható  a gyógyulásunkról is, és tudom, hogy a megbocsátás a kívülállók ritkán képesek igazán megérteni.”  - Michael W. Smith : A viskó

Július 4:

Az első a napom a hajón, h addig dögölhettem, ameddig csak akartam. Végre nincs több tréning, s a drill miatt se kell kelni.
Ma Corfuban kötöttünk ki. A fasz se gondolta volna, h tavaly, h egy év múlva megint itt leszek. Azt meg végképp nem, hogy egyedül. ...
Nagyon rossz volt. 3 kolléganőmmel indultam el, de kis sétaút után leszakadtam, mert csak mindenhol ismerős helyekbe botlottam, s fájó volt látni a fagyist, a cukrász nénit, a szűk kis sétáló utcákat, s a szép nagy tereket, ahol tavaly is bolyongtunk a többiekkel.

Így inkább beültem egy tavernába kajálni és netezni.
Amúgy amikor vannak tisztább gondolataim, olykor bevillan, h a magányt kell megtanulnom. Persze még sok más mindent is, de a magány az sokat nyom a latba.
...
Az esti függetlenségi party jó volt. Végig táncoltam. Jó számok voltak, s imádok táncolni.  A lányok meg imádnak, h van akivel rendesen lehet táncolni,  s nem pedig hetero gorilla módra...

A heterok meg nézték irigykedve, h bezzeg a buzik, mit meg nem tehetnek, s h milyen intim módon táncolhatok a jányokval. (Szép magyarosan megmondva.) :D
Ami nem tetszett, h a brit kollégáim nem bírják Amerikát. „I don’t like, America!”
És én ezt sértésnek veszem, mert én még erősen Amerika párti vagyok. ...

A következő célkitűzésemnek már kezd érni Amerika. Még persze nem 100%, s ugye nem egyszerű, meg Norbival is komolyabban elakarok majd beszélgetni e témában, de hosszabb távú terveim közt szerepel, h szeretnék kiköltözni.
...
A faszom tele van a britekkel már most! Rájöttem, h azért is érzem magam ennyire magányosnak, s egyedül, mert a 13 fős csapatból 10en britek! Kurvára nehezen értem meg őket, mivel nem a szép artikulált érthető angolt beszélik, hanem a azt a vidékit, ahonnan épp jöttek...

Leginkább a mexikói kolléganőmmel, Barbarával lógok. Ő nem hadar és nem felejtei el, h nem benszülött british vagyok...

Nagyon átérzem az egyik volt afrikai Bacios kollégám helyzetét, aki alig beszélt magyarul, alig értette,  h mi van, s úgy kellett boldogulnia. Mondjunk angolul beszélgetett vele mindenki, de akkor sem lehetett neki sem könnyű a helyzete...
Nah de!  Most éppen kint ülök a deck 5-on.  Tudjátok, a legénység számára fenntartott napozó,  medencés teraszon. Előttem a gyönyörűszép montenegrói Kotor városa, a gyönyörű hegyeivel.

Csak remélni tudom, h amikor megosztom a következő blog bejegyzésem, akkor lesz időm képeket feltölteni...
Bár lehet h majd Google fotókat fogok publikussá tenni és a linkjét megosztom majd itt.

Ez még a jövő zenéje.

Festői! Gyönyörű ez a táj! Imádom ezeket a hegyeket, e tájat! Akárhányszor nézem őket,  mérhetetlen béke, nyugalom, s hála tölt el.

Persze úton útfélen eszembe jut Norbi s ilyenkor lezuhan a mélybe a lelki világom, s a napjaim, sőt mondhatni, h az óráim, olyanok, mint a hullámvasút...
Persze mondogatom magamnak, h ez nem véletlen, h ez így alakult, s h egyedül vagyok. Tudom, h a fejlődés része,  de ez két külön terület. Az ész és a szív „harca”. Szo vívódom meg mindig.

Anyummal először tudtam beszélni Skypon. Jó volt hallani őt. Emlékeztetett, h azt mondtam neki, h az első 1-2 hónap nehéz lesz. Igaza van. Teljesen megfeledkeztem erről. Sokkal könnyebb bölcsebbnek lenni kívülállóként, mint benne lenni a sűrűjében...

Most megint kicsit elérzékenyültem... Eszembe jutott Bori. A volt Bacios kolléganőm... Mellesleg mondhatni, h a fogadott testvérem... ... És... Ah!...
Nagyon sokszor eszembe jut, s felnézek rá, h milyen erős! Mennyit van egyedül! Utazik, világot lát, s milyen erősnek kell ehhez lenni, s nekem meg ez annyira nem megy! ...

Nah. Hagyom is abba a picshába ezt az egészet... ...Eltörött megint a mécses...
Utálom ezt az érzelgős, lelkis énemet!
Tudom, h a nadi, s vele együtt az egész spirituális világ azt mondja, h pont h ezt az énemet is elkell tudnom fogadni, de még nem vagyok kész. Egyik felem még dacol, s azt mondja, hogy basszák meg! Még a másik felem azt mondja, h nem tehetek mást. Én akartam ezt az egészet, szo pofa be, legyek türelemmel,  s majd idővel talán jobb lesz.

...

Barbarának a legjobb (mexikoi) barátnőmnek van pasija a hajón, aki annak ellenére féltékeny rám,  h tudja h buzi vagyok! S most megkért a Barbara,  h ne ölelgessem, s ne táncoljak vele, mert a pasija ismerősei elkezdtek már rólunk beszélni.... hetero vakok...

Nah már most! Aki engem ismer, az tudatja, h én ezen meg h felháborodtam! Korlátozzák a buzik adta lehetőségeim, csak mert egyesek vakok és korlátoltak!

Szegény Barbarán vezettem le a feltörő indulatom. Ő meg ott lapult mellettem, lesütött szemekkel, mint egy kisgyerek, akit épp megszidnak a szülei...
Mondjuk mindig is imádtam provokálni a hetero barmokat, azokat a tipikus fajtákat, akik csak állnak, támasztják a pultot, s isszák a sörüket, s közben irigykedve nézik, h milyen intim, olykor vad módon táncolok a csajokkal. Kapják be!

...

Július 6;

Végre sikerült eljutnom megnézni a táncos, énekes showt! Húú! Nagyon jó volt! Hollywood rock stars volt a show címe,  s a húszas évek filmforgatásától kezdve egészen a 80as évekig nyomatták az adott korszaknak megfelelő öltözékben, s zenével. Nekem való volt. Imádom a retrót is, szo szépen beletették a bugit a testembe. Mentünk is utána a crew bárba. Kurva jó party volt. Nagyon jól éreztem magam. Van egy játék, amit előszeretettel nyomatnak minden bulin.  Körbe ülnek. S a tenyerükkel meg a térdükre csapva mondogatják gyorsan a csoportban lévő beceneveket. Mindenki valamilyen fuck. Fat fuck, skin fuck, Latina fuck, mad fuck, hungry fuck, szo amit akarsz s ha nem mondasz jó nevet, akkor innod kell, miközben üvöltve vissza számolnak. De nem értem meg teljesen h h van ez, de szívesen felvenném videóra. Én meg ugye nem játszottam, de van már nevem. Budy Fuck-nak hívnak. (Budapestből jött ez nekik valahogy...) :D

...

Június 8-9:

Szabadnaposak vagyunk. Velencében dekkolunk 2 napig.
Az első nap kimenetem a városba az egyik dél afrikai kolléganőmmel. Sose volt szimpi Velence, s ezután se fog a kedvenceim közé tartozni. 
Egyszer egynek szép és jó, de köszönöm ennyi.
Nem is akarok belemenni jobban ebben a témába...

Az este viszont jólétet. A kollégákkal kimentünk a városba szórakozni.
Az oda út (meg a vissza is ugye) kB 30 perc séta. ...

Először egy Orange bar nevű helyre ültünk be iszogatni. Rendesek voltak, mert az elején és a vége felé is hoztak nekünk,  nagyon finom édes shot-ot. Később csatlakozott hozzánk a táncos, énekes bagázs is. KB 11-től hajnal fél kettőig ott voltunk, majd elindultunk egy szórakozóhelyre, ami állítólag az egyetlen a városba, s újabb 15 perc séta vette kezdetét.

12 euró volt a kibaszott belépő, s egy piát kaptunk érte.
Nah már most! Én még életemben ilyen pici, mini, kicsi szórakozóhelyen nem voltam!

Az egész akkora volt kb, mint mondjuk az alteregonak a tánctere... S ebben a kis térbe volt bezsúfolva még a bárpult,  a dj pult, + egy sornyi ülő garnitúra!
De a legjobb az egészben, hogy nem volt légkondi!!!
Mindenki olyan nedvesre izzadta magát, h tapadt ránk a ruhánk!
De elég pia volt már bennünk ahhoz, h leszarjuk, s kitomboljuk magunk.
Szinte végig táncoltam. Olykor kimenetem levegőzni, mikor már majd rosszul voltam a hőségtől.

Viszont mint szinte minden nap, ma is tanultam valamit.
Feltűnt, h a csajok 2 fele képpen táncolnak. Az egyik, a „hivatalos”, visszafogott, intim határokat tiszteletben tartó, most nem szexizünk, mert hetero faszt akarok magamnak. :D  S ha „it’s too hoot”  módon táncolunk, akkor ugye elveszíti annak a lehetőségét, hogy pasit fogjon.

A másik fajta meg már gondolom tudjátok,  h mindennek az ellentéte.
+ Ami még feltűnt,  h imádják a csípő mozgásom, h tudom követni őket, s jó látni, mikor örülnek annak, h egy húron pendülünk, s szép egyenletes, összhangot a mozgásunk.

A másik amit még imádnak, az az h letudok mélyre menni velük. I mean hasonlóan a limbó tánchoz.

Kibaszottul élvezem pl; mikor először táncolok egy új lánnyal, ő szorosan előttem, s a válla fölött  félig hátra néz rám, arcán azzal az arckifejezéssel h; „na ezt csináld utánam!” Aztán lemegyek vele teljesen, majdnem hogy már a  sarkamon ülök, s jön a döbbent, majd örömteli arckifejezés h; „Wow! Ez igen!” Majd vissza ringatózva fel, s kivétel nélkül mindegyik megfordul s nevetve a nyakamba borul. Imádják! :D
Mondjuk azt viszont nem szeretem, mikor túl vadul táncolnak a maguk módján össze-vissza, s nem veszik fel a ritmust, s ordít róluk,  h nem értenek semmit a társas tánchoz.

Na. Ott voltunk kb, két órát, aztán a banda kb, 80%-a hazament. Köztük persze én is. (40 perc séta)

...

Haza... Beszéltük is a kollégákkal,  h kissé fura, h home-nak hívjuk a hajót... Am most olyan a lelki állapotom,  h jó ez a hajós élet,  s már egészen megszoktam, s mondhatni,  h szeretem. Beállt a jó megszokott kis életem itt a hajón, ami szimpla egyszerű. Szabadidőmet mindig a kondiban és a deck fiveon töltöm. Itt írogatom mindig a jegyzeteim is a blogra. :)

...

Am amikor hazafelé sétáltunk, a táncos, énekes staff eléggé szétszaggatott, kikérdezgetett, s mindent tudni akartak rólam. Mivel ez az egész hajó egy kibaszott big brother, ezért itt mindenki tud mindent a másikról, s kellemetlen volt nekem, amikor kiderült a beszélgetésből, h több kérdésre ők valójában már tudják a választ! Szó tesztelgettek, hogy igazat mondok e, v ferdítek.

Meg olyanokat kérdezték, hogy hogy tudunk így külön élni, s hogy fog ez így működni, s mikor mondtam, h hát open relationshippel, nah azzal meg újabb adag olajat öntöttem a tűzre, s özönlöttek a kérdések, h tényleg, és hogy, és miért, és az egyik megérti, meg tok normális,  a másik meg nem érti, s nem igazán tudja elfogadni, s aztán egymással is vitába keveredtek ezen, én meg csak ott álltam mint egy kuka, tele lett a fejem, elegem lett, s azzal pontot tettem ennek az egésznek a végére h megmondtam nekik, h tudjátok ti is nagyon jól,  h a hajós élet nem ugyan az, mint a földi, s különben is a földi meleg párkapcsolatban is bevett szokás ez, s ennek rengeteg féle-fajta része van, s megértem, h egyeseknek ezt nehéz megérteni, s anno én se fogadtam ezt el, de idővel változik körülöttünk a világ s vele együtt mi is. Pont! Azzal előre mentem, s otthagytam őket. Menet közben fél füllel hallottam, h újra egymásnak esett a két tábor.

Am már tudták, hogy Norbi a párom, h évek óta együtt élünk, s hogy melyik hajón dolgozik, s mit.
Am a kifaggatás után odajött hozzám az argentin kolléganőm, s megkérdezte,  h jól vagyok e, mert szerintem látható volt rajtam, h annyira nem esett jó ez a vallatás, ízekre szedés, aztán vele beszélgetésbe elegyedtünk a hajós életről, s mondta, h ezen szinte minden új átesik előbb vagy utóbb, csak én most töményen egyszerre kaptam ezt meg, s nem szépen lazán egyesével.
...

Július 11.-én Mohamed, az indiai, lakótársam hazamegy. Anyukája beteg, kórházba kerül,  s emergency exittel bizonytalan ideig otthagyja a céget. Sajnálom szegényt,  kurva nehéz lehet.
Azt tudtam, h komoly lelki baja van a gyereknek, mert éreztem, + ordító fizikai megnyilvánulásai voltak. (Ajkak harapdálása, ujjak ropogtatása, feszes testtartás, állandóan a kabinban magányosan...)
Nem örülök, hogy így megy haza, viszont annak örülök,  h egyedül fogom uralni a kabinom.
Szőrös típus, s tele volt velük a fürdő állandóan. Nah már most, aki engem ismer, az tudja, h én meg erősen antiszőr párti vagyok, szo legszívesebben lángszóróval égetném le a testről az undormányokat.
Tudom, h eléggé elvont ilyen téren a gondolkodásom, de számomra a szőrösség a hanyagság,  igénytelenség, maradiság megtestesítője. Tisztában vagyok azzal is, h ez hülyeség s nagyon sok esetben ez nem állja meg a helyét, de én akkor is így érzek.
Ez az én egyik korlátoltságom. Idővel majd lehet levetkőzöm.

...

Július 10.-én este zárás után a meetingen megtudtuk, h nem csak egy lány, hanem egy fiú is fog jönni hozzánk, aki szintén indiai, s hozzám fog jönni,  Mohamed helyére!
Gyerekek! Azt a buzi hisztit, amit én levágtam?! Nem volt nagy, de nem tetszett a managernek...

Hideg zuhanyként ért ez az egész, s persze h kibukott belőlem,  h micsoda?! Ez most komoly?! S miért pont hozzám?! Nekem van a legkisebb kabinom ezen az egész fucking hajón! A manager meg visszakérdezett, h nem tudtad, h ilyen a hajós élet? !
Nah mondtam magamban, h a jó kurva anyádat azt! Itt meg nem szokás előre szólni, ne örülj, mert új lakótársat is kapsz egyből?!

Olyan ideges voltam, h a meeting után egyből kimenet a fedélzetre, s elszívtam két cigit, majd kicsaptam a kabinom mini bárjának ajtaját, s elkezdtem inni!
Nagyon rég voltam ennyire dühös, de embert lett volna akkor kedvem ütni! A bikákra általánosságban jellemző a higgadtság és a nyugalom, de ha valahogy sikerül felbaszni az agyát,  akkor ott tombolás van! Szidtam mindent és mindenkit, mint a bokrot, s megint mely pontra jutottam, h én hazamegyek a picshába!
Szo a kedvem, s a hangulatom, már megint elsüllyedt a mélybe...

...

Említettem ugye, h nem csak egy indiai lány, de egy indiai kollégát is kaptunk.
Na én is, meg a angol kolléganőm is kivoltunk már az első nap!
Leah kolléganőm panaszkodott, h felköltötte őt az álmából az új indiai kolléganőnk csak azért,  mert h ő itt van s megérkezett! Hát én se tudtam ezt az egészet hova tenni! És?  ...

Meg mindent átvizsgált, h ez a te hajvasalód, ez a te fésűd? Leah meg kivoltunk,  h Igen bazdmeg, ez az én kabinom, s itt lakom, szó minden amit látsz az enyém!
Meg h rend és tisztaság legyen mindig, mert a kabin ellenőrzések miatt.
Nah Leah le is állította, h nyugodj le a picshába! Szólnak mindig előre,  h mikor kell kitakarítanunk!

Az enyém meg átrendezte a polcot, mert h neki kell a legfelső polc - ahol az én tárgyaim vannak, voltak – mert h az istenért kiakarja oda tenni, mert h ő minden reggel imádkozni fog...

Szerintetek? Ott helyben lefagytam,  s még az állam is leesett, s elkezdtem nyugtatni, h dont worry semmi komoly, nem énekel,  nem beszél, csak borulás szerűséget csinál, hasonlót mit mi is csinálunk nadiban.
Nah. Mikor ezeket elmeséltük egymásnak a Leahval, akkor azzal hülyéskedtünk, h lehet össze kellene költözünk...

De csak hülyéskedtünk, mert mindketten tudjuk, h ez nem ilyen egyszerű. Kifejezetten kellemetlen, kínos,  ha kérelmezel másik kabint. Főleg h a kollégáddal szemben...

Ennek az a folyamata, h bejelentés az igényedet a managerednél, aki összehív a lakótársaddal egy (bírósági) tárgyalásra, s elmondjátok egymásnak a bajaitok, a manager meg a békéltető. S ha ezen meeting után se mennek a dolgok, akkor ááthelyeznek másik kabinba.

...

A fülöpöket gyakran gyök kettőnek hívom, olyan lassan csattognak, csoszognak. Többször van, h elborul az agyam, s legszívesebben fellökném őket, hogy menj már előlem a kurva anyádba! A mérgemet az is növeli, h a többségük nagyjából csak a vállamig v az államig  ér csak.

Na most képzeled el,  h egy kis ember, csoszog-csattog előtted és a csoszogásos-csottgásos hangja nagyobb, mint a sebessége, s sok esetben nincs lehetőség a kikerülésre, mert olyan szűkek a folyosók, s te haladnál, de nem tudsz a gyökér gyök kettő miatt! WAAAAH!!! :@

...

Sokan köhögnek krákognak a hajón. Néha majd agyérgörcsöt kapok tőlük. KB,  mintha valami zombi kaptárban lennénk...

...

Norbival álmodtam, egyik este. Egymás vala sírunk,  h de jó,  h újra találkoztunk, s örültünk,  h milyen gyorsan eltelt ez a 6 hónap. Majd Norbi meghökkenve mondta, h de hát Apus! Ezt most csak egy álom! Én még kiakadtam, h miiii?! Ez most komooooly?

Aztán felébredtem. .. Elég szarul voltam utána.... :/ :S
Hiányzik nagyon. Szerintem óra nem telik el, h ne gondolnék rá. .. :(

...

„Két út vált szét az életem felénél,
Egy bölcs ezt mondta;
Én a járatlanabbat valasztom;
És ez minden pillanatot megváltoztatott.”
- Larry Norman


Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. július 4., hétfő

Az első hét;

Nah hali-gali everybody! ;)

0. Nap:
Ezen soraim a British airways járatán csücsülve írom, útban London felé...
Elbúcsúztunk mindenkitől. Számomra is meglepő módon sírás nélkül sikerült a részemről.

Jött az egész family. Anyum és Norbi anyukája persze sírt a reptéren,  mikor elköszöntünk, de hát várható volt ugye...

Nekem a kutyuskánk nagyon hiányzik,  s sajnálom szegényt.  Nagyon rossz volt elköszönni tőle. Szomorú is volt, látszott rajta. Lehet tudta is, h mizu...
Remélem nem lesz depis és minden oké lesz vele. Sokat kérem a fentieket, h vigyázzanak rá is mind testileg, mind lelkileg.

Am nagyon gyorsan lezajlott ez a nap.

Jelenleg még stabil a lelki állapotom. Mondjuk nem vagyok toppon, s szomorkás vagyok, de még nem vészes.

Majd idővel jön a mélypont... Gondolom én....

Napsütéses jó időben utazunk. Megettük a szendvicsünket, amiket kiosztottak a repülőn aztán várunk. A stewardessek nagyon kedvesek, mosolygósak, szimpatikusak. A nagyon szép, érthető angolt beszélik. Szo nagyon lovey ahogy mondani szoktam. 
 Nagyon sokat elmondtam magamban is a nap folyamán, h; „Istenem, de jó lenne, ha egy hajóra mennénk Norbival!”
Szerintem nem fogom még fel... Sőt! Biztos! Azt se fogom fel, h hat hónapig nem leszek otthon, s nem megyek estére haza a megszokott kis nyugodalmas világomba!
Majd mikor felfogom, nah majd gondolom akkor jön az a bizonyos mélypont...
Londonba kb 30 perc késéssel érkeztünk, ráadásul,  sokat kellett várni a gépen is,  miután leszálltak,  h kapjunk egy kibaszott air bridget, amin keresztül elhagyhatjuk a gépet.
Szo a British Airways szépen le is szerepelt nálunk. ...

Ez életünkben először voltunk mindketten Angliában.

Nekem nagyon tetszett az, amiket láttam eddig. Különösen Winchester. Tetszettek a kis házikók, a tipical angol stílusú épületek.
22.30 körül megérkeztünk Southamptonba. Kicsit kavirnyáztunk. Szép város.
A hotel szobánk is szép volt, csak a kiszolgálás minőségével nem voltunk megelégedve.

1. Nap:
Másnap kora reggel kijelentkeztünk a hotelből, s elváltak útjaink....
Rettentő szar volt! Én nem bőgtem se a kutyusomtól, sem anyumtól, családtól való elköszönés alkalmával, de Norbinál. ... Pusztító volt!
Én jobbra ő balra ment. A hotel pár perc sétányira van a centrumtól, s egy nagyon szép parkon keresztül vezet az út, amit én végig bőgtem. Egész egyszerűen nem tudtam abbahagyni!
Gondolom kijött rajtam a sok nyomás, de én még ilyet nem éltem. Nem érdekelt,  h mennyien látják, de konkrétan gyász hangulatom volt. A gondolataim csapongtak, s vitatkoztam konkrétan az érzéseimmel, gondolataimmal. Haragudtam a fentiekre, meg magamra, h h a fenébe történhetett meg ez az egész?! Aztán meg h milyen nyápic kis hisztis picsa vagyok... Én vállaltam, ennyire hülye voltam, meg is érdemelem!
Meg úgy éreztem, mintha meghalt volna. S olyan gondolatok jártak a fejemben, h ha így lesz, megéljük együtt a szép kort, s ő előbb elmenne mint én, akkor én gyorsan utána akarok menni. Nem akarok nélküle élni! Nyálasan hangozhat, de csak azoknak, kik nem jártak meg hasonló shoesban...
Aztán elértem a kikötőbe, kitöltöttem a szükséges papírokat. Átmenetem egy ugyan olyan biztonsági vizsgálaton, mint a reptereken is vannak, s felszálltam a hajóra.
Elvezettek a kabinomhoz. Indiai lakótársam van, de a kulturáltabb fajta. Kolléga. Eladó ő is.
Biztonsági oktatáson is voltam. Brutál volt. Semmit nem tudtam,  az oktató meg kérdezte az embereket, én meg izzadtam  és feszengtem, mint kurva a templomban, h csak nehogy a kövi kérdést nekem szegezze! Ez a téma kurvára egy olyan területe az angolomnak, ami full semmi! 1-1 szavakba kapaszkodva követtem a témát, s rakosgattam össze, h mi a helyes cselekvés bizonyos esetekben.
Óra nem telt el úgy,  h ne gondoltam volna Norbira: Vajon most ő is így érez?  Ő is kivan? Ő is most az oktatáson csücsül? V most a drillt csinálja, mint én? Ő is kolbászol kétségbeesve a folyosókon, h ó basszátok meg merre menjek? Ő arcára is rávan írva, h nem tudom merre az arra?
Vajon ő is legszívesebben hazamenne, sikítna, tombolna, v sírna, mint Én?
 Tele van a feje a kibaszott sok infóval s a ízig vérig british angollal? Ő is csak 1-1 megérett szóba kapaszkodva próbálja megérteni, h mi a faszomról tolja a rizsát a kollégája? Ő is feladta már, s csak bólogat mindenre, h aha, biztos, jah... S vajon ő gondol rám?
Néha a szünetekben pakolgattam a kabinban,  berendezkedtem. De amikor vettem elő a magammal hozott kinyomtatott fényképeket... Áááh! Most is eltörik még a mécses... iszonyatosan szívszorító! Szörnyű! Ha tudtam volna, h ez ennyire gyilkos, s ennyire fáj, nem mentem volna bele.
Döbbenetes a számomra, h mennyire szeretem őt. Mennyire ragaszkodom hozzá. Mennyire megszoktam, s alap h ő van velem, van nekem.
Milyen sokat morgolódunk, zsörtölődünk, olykor elküldöm a büdös picshába, s mindezek csak kis apó porszemek ahhoz a sivataghoz képest, amennyire én szeretem őt! :’)
Senkinek nem kívánom ezt a szörnyű érzést! Simán felér egy gyásszal!
Felakartam hívni őt, de nem csöngött ki a telefonom.  Nem tudok se hívást indítani, se hívást kezdeményezni. .... :/
Nah! Abba kell hagynom, mert a lakótársam meg aludna, de az állandó szipogásom és orr fújogatásom már lehet h az ágyra ment...
...
Emeletes ágyak vannak. Én vagyok felül.
Első nap végére úgy éreztem,  h köszönöm szépen ennyi elég volt. Most már mennék haza...
Norbi erős hiánya miatt, nem telik az idő. Ennek a napnak elkellett volna rohannia! Hát a faszt!
Internetet majd csak leghamarabb holnap fogok tudni igényelni.
Nagyon remélem, h fogok tudni beszélni végre már Norbival, s az otthoniakkal.
Ez is nehezíti a helyzetem, h mi Norbival ugye elég sokat beszéltünk. Majdnem hogy minden órában írogattunk egymásnak. Ma meg reggel óta nem beszéltem vele... naná, hogy kurvára kivagyok!
Úgy érzem, h a kolléganőim kedvelnek. Van egy magyar kolléganőm is. Reni. Ő is így véli. Bár mondjuk számomra az - mondhatni – természetes, h ez a kultúrkör imádja a melegeket. 
Kedvesek, mosolygósak, segítőkészek. Egyszerűen „Dzsí”-nek hívnak és Gee-ként írjak a nevem a beón. 
Az üzlet nyitás előtti meetingen be kellett mutatkozni. Mondtam nekik, h mivel magyar nevem van, ezért úgy hívnak,  ahogy akarnak, ahogy nekik szimpatikusabb, s felsoroltam egy jó pár lehetőséget. :)
Szo lettem Dzsí. A spanyol nyelvű kolléganőim szépen kitudják mondani a nevem, néha a rendes nevemen szólítanak.
Este felé az egyikük, mikor látta, h nem vagyok a toppon, mondta, h menjek vele, majd kinyitott egy ajtót, s ott suhant előttem a tenger! Gyerekek! Vicces lehet, de akkor még azért pityeregtem el magam, mert annyira gyönyörű volt a látvány!
Hát a csaj ettől a reakciómtól konkrétan elolvadt, s jól megölelgetett. Természetesen itt is egyből arra gondoltam, h vajon Norbi is látja ezt a szépet?
Sose gondoltam volna, h ennyire szép lehet a nyílt tenger/óceán látványa.
Am jelenleg ketten vagyunk fiúk. Én és az indiai Mohamed szobatársam. A csajok hívtak a crew bárba, de nem mentem. Fáradt is vagyok, s irtó pocsék a hangulatom, s tudom, h ha innék, gyorsan sírás lenne a vége. Aztán nem akarok a többiek előtt kiborulni. Lelkis vagyok. Mindig is ilyen voltam szo,  inkább megpróbálom a magam módján kiírni magamból a dolgokat...
Jelen pillanatban nem vagyok egészen biztos abban, h én ezt a hat hónapot végig fogom tudni csinálni...
Amint elérjük Norbit egymással, csak egy szavába kerül h menjünk haza, s már itt sem vagyok...
Nah jó. Inkább abbahagyom ezt az írást, mert ahogy telnek a percek, úgy vagyok egyre szomorúbb. Hajnal fél egy van. Otthoni idő szerint fel kettő... Fáradt is vagyok, szo puszedlibokor.

2. Nap:
Arra ébredtem, h úgy hullámzunk, mint a kurva élet. Az első napon enyhén éreztem a mozgást,  de a második napon már (ami sea day volt) egész nap ment a hánykolódás.  Nekem am olyan érzés, mint mikor pl leesik a vérnyomásod s durván megszédülsz. Hányingerem szerencsére nincs.
Ebben a nagy imbolygásban úgy tudtam csak felöltözni, h v ülnöm kellett,  v valaminek nekidőlve. Ajtókat be kell csukni, különben lengenek össze-vissza!
...
Olykor még azért rám jönnek erős érzelmi hullámok, sírhatnék, meg remegés. Főleg akárhányszor ránézek, a fényképekre.
Mondjuk a nap második felére jelentősen javult a kedély állapotom, miután sikerült elintézni, h legyen netem, s kissé utánam Norbinak is sikerült és végre felvehettük egymással a kapcsolatot. 
Nem tudom miért, de nem tudok se hívást kezdeményezni, se fogadni. Én is akartam a Norbit hívni az első nap, s mint utólag kiderült, Ő is engem. Mindketten leakartunk lépni, csak először értelem szerűen a másikkal akartuk ezt megbeszélni, de hát használhatatlan a telóm ugye... Szo ahogy mondani szoktam; a fentiek elintézték, h maradjunk nyugton a picshánkon! (Dájrekt írtam h-val.;))
Amúgy meg az idióta britek megbaszhatják, magukat h kiléptek az EU-ból! Annyira szidták itt a hajón őket, h csak pislogtam, h anyukám?! A saját fajtádat szidod... na nem minthogyha mi nem szoktuk volna a miénket, nah de mindeeeegy...
Szurkolok a skótoknak, hogy szakadjanak le ők is a picshába! London meg váljon független városállamá!

3, 4, 5, 6 .... Nap:
Nagyon nehéz követni már most, h milyen nap van. Pörgés van, rohanás.
Amikor nyugi van is pörgés van, mert akkor még élménybeszámolót írok,  csekkeolom a messengerem, fbm, instám. Megyek a mosodába, gymbe, sétálok a fedélzeten, szo nem unatkozom.
26.ára már vissza állt a stabil állapotba a lelki világom.
Egyik este party event volt a crew bárban. Először voltam. Jah! Először is, iszogatás volt a kabinok folyosójan. Hajjátok! Liter számra veszik a csajok a piákat! Gibraltár meg Barcelona tok olcsó az elmondásuk szerint. Pl 1,5 L skót vodka 3 font. 1100 Ft kB?  Először szörnyűlködtem, h úristen,  ezek alkoholisták! Faszt! Annyit megyünk,  mozgunk, táncolunk,  h simán kell! Még levezetni a feszkót és a sok faszságot!
Nem tom, hogy írtam e már itt, de ketten vagyunk jelenleg fiúk. A másik egyik indiai Mohamed nevű. A csajok kivannak! Azt mondták, hogy eddig nem élt társasági életet, most meg rám van tapadva. A csajok rossz dolgokra gondolnak, mert nem ismerik a Mohamedet. Én a lakótársa lettem, s nekem olykor fossa a szót! A lényeg, h nem egy szépfiú. Vékonyabb, mint én, rendszergazda fejű, iszlamista, nőgyűlölő. Kicsit sarkítottam, de amúgy meg rendes, csendes, értelmes. Szerintem azért jön velem sokat, mert örül, hogy végre van fiú a csapatban megint. Nőkkel ő nem kommunikál csak ami feltétlenül szükséges a munkához.
Ezt az oldalát nagyon nem szeretem. Mindig is felháborított, ha nem kezelik egyenlő félként a nőket!
Szo. ... bassza meg!
Apropó!  Bassza meg... Hetero, családapa (27 évesen!!!), de azért dugott már fiúval a hajón.... Ennyit a fiatalon való házasságkötésről. ...
Am amit még nem szeretek benne, h csámcsogva eszik, s néha, de szerencsére tényleg csak néha, szívja az orrát.  De legalább ő nem turházik. ...
...
A többi napok már nagyon összefolytak. Repül az idő.
Valamikor jól érzem magam, s van, amikor nem.
A gymbe nagyon szeretek járni. Eddig minden nap sikerült elmenni. De am nem sokat edzek. KB fel órákat.
Június 28.án voltunk Valenciában. Egyszerre volt jó és rossz érzés. Nagyon hiányzott/zik Norbi.
Sokat gondoltam rá,  h milyen jó volna, ha itt lenne, h örülne ő is.
Felkavarodott bennem megint az a mély szomorú,  fájdalmas érzés, ami az első napokban jött fel, meg amit a fényképek nézegetése tud még kiváltani....
Valenciában a kolléganőimmel szálltam ki. Tök spontán módon úgy volt h egyedül, de menet közben beléjük botlottam s csatlakoztam hozzájuk. Majd elváltam tőlük egy kis strandolás (tengerparti of course) után, s elindultam vissza a hajóhoz, de útközben belebotlottam két másik kolléganőmbe, s végül bementem velük a belvárosba. Lovely volt.
Egyelőre ennyit írok, mert sok lett ez is így elsőre, s most Barcelonába készülünk indulni.
Vennem kell egy rakat dolgot. (Protein, mosószer, öblítő,  kontaktlencse folyadék, djarum cigi... szó ilyen alap dolgok)

Július 1:
Depibe estem. Hajnal 2 elmúlt. Nemrég értem haza a crew barból,  s rettentően magányosnak,  céltalannak érzem magam. Több magánjellegű problémám is van, amiről inkább nem mesélnék, de az a lényege, hogy több dolog összejött most egyszerre. Tipikusan az a sírni tudnék esete, de nem tudok. Nagyon elveszettnek érzem magam. Magányos farkas vagyok Muónika! 
Nagyon sad érzés...
Senki és semmi nem vigasztal, s ahogy telnek a napok, annál nagyobb a meggyőződésem, hogy nem véletlenül alakultak így a dolgok ahogy... Tudom, h ezzel az élethelyzettel, ezekkel az érzésekkel is tanulok, bölcsebbé válok,  hisz ami nem öl  ég,  az megerősít.
 Ma amúgy Livornoban vagyunk Olaszországban, de nem szálltunk le a hajóról, mert szarul jött ki a beosztás és arra a pár órára nem érte volna meg, úgyhogy inkább eshetem, majd relaxáltam, pancsiztam és napoztam  a hajó orrában található Crew medencénél.
...
Am  Barcelona szép és jó volt, de annyira nem fogott meg. Igaz, sokat nem láttam belőle, de még számtalanszor fogunk majd ottlenni.
Barcelona után Cannes városába mentünk Franciaországba. Nahát abba a városba perceken belül beleszerelmesedtem! Teljesen más az atmoszférája mint például Barcelonának hogy Valenciának!
 Szép, tiszta, nyugodt, nagy a közbiztonság, sok a rendőr, egyszóval csodásan nagyszerű lovely egy város!
Ma pedig július 2-a van és Rómában vagyunk. Elég szar a lelkiállapotom, mivel ugyebár Norbinak ma kellett volna felszállni a régi tervek szerint...
 De inkább erre nem is beszélek már megint mély letargiába esek, úgyhogy inkább hagyjuk ezt az issue-t....
...
 Július 1-jével lejárt a szerződése a manager asszisztensünknek, aki július 2-án Rómában el is hagyta a hajót, illetve felszállt az új asszisztens és egy új fiú kolléga aki szintén klubtag.
 Továbbá Rómában minden egyes alkalommal áru jön. Délelőtt  átvesszük őket, aztán majd csak este dolgozunk kilenctől 11-ig.
Az a jó abban, h szinte minden nap port day van, h viszonylag kevesen dolgozunk, kb. ilyen 4-5-6 órákat csak.
Nah de most viszont elköszönök!


Majd jelentkezem.

Csók!

Rion ;)

:*

Ui; Bocs, h így ömlesztve írtam,  de épp Corfun vagyok egy étteremben, s nincs időm szerkeszgetni.

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. június 21., kedd

Az utolsó írásom indulásom elött;


Zágrábba kiruccantunk május 19.-én orvosi vizsgálatra, ugyanis itthon nem volt olyan doki, akihez elmehettünk volna a közvetítő cégünk által, mivel akivel eddig dolgoztak, az nyugdíjba vonult... 

Egész napos csoportos kirándulás volt. Kisbusszal (merci volt s nem isuzu :D ;) :P) vittek minket Norbival és még 7 főt. Viszont jóval olcsóbban megúsztuk(26e Ft), mint itthon(80e+ Ft)... 

A reggeli, hajnali álmosság után Norbi és én gyorsan összebarátkoztunk a társaság egyik felével. Ugyanis 4 crew; báros, felszolgáló és 4 staffos; értékesítőt utaztattak. 

Nagyon jól éreztük magunk a másik két lánnyal. Örülök, h velük utazhattam, s megismerhettem őket. :)

Sokat nevettünk, jókat beszélgettünk. Remélem ha hosszabb távon csináljuk, akkor összehoznak még minket a fentiek közös hajóra. :)

Hazafelé jövet a magyar autopályán, ismét elragadt az a különleges érzés, ami gyakran uralkodik el rajtam az utazások alkalmával.
Nagyon szép napsütötte időnk volt, kisbusz hátsó ülésén elnyúlva bambultam ki az ablakon, s jó volt nézni az elsuhanó fákat, a szép zöld tájat, majd egyszer csak tőlünk balra, s előttünk előbukkant a Balaton. Közben ez a szám ment a rádióban, s egyszer csak elkapott az a fura megmagyarázhatatlan érzés, amiről elég gyakran szoktam írni a blogban. A most pillanata, amikor annyira boldognak és teljesnek érzed az életed, amikor annyira összepasszol minden....
A gyönyörű idő, lovely táj, szimpatikus zene, amit akkor hallottam először, a kellemes társaság, akikkel olyan jól összerázódtatok ezen e a napon, h konkrétan sajnáltam, h csak ennyi volt... ...egyelőre... Bízok benne, h találkozunk még. :)

...

Születésnapomkor az alábbi üzenetet tettem közzé fb oldalamon, amit megosztok itt is;

Gyermekeim az Úrban! :D

Isteni sugallatra hallgatván, úgy döntöttem, h a mai nap egy remek lehetőség arra, h elmondjam nektek azt, amit már amúgy is rég szerettem volna mondani!


Időközönként csekkolgatom a profilotokat (ha ismerősöm vagy, ha nem), h kivel mi van s mindig mosolyogva emlékszem vissza a veletek való közös emlékekre. Nagyon igaznak tartom azt a mondást, mely szerint az idő mindent megszépít.


A mai nap folyamán, h ennyien írtatok, ez különösen, mondhatni intenzíven igaz. 


Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy megismerhettelek titeket, hogy részesei voltatok/vagytok az életemnek, s annyi kedves emlékkel, élménnyel lettem gazdagabb. :)


Fontosnak tartom ezt megjegyezni, még akkor is, ha jópáratokkal egy szót nem beszélek évek óta. :D


Azért tartom fontosnak, mert hiszem, h akármilyen is volt a kapcsolatunk minősége - jó, semleges, rossz, rövid, vagy hosszútávú, mély v felszínes - de hatással voltatok rám, s hozzájárultatok ti is a személyiségem formálódásához, (jobb esetben) fejlödéséhez. :)



Szóval, köszönöm szépen mindannyiótokat! :)


Jah!... És köszönöm szépen a köszöntéseket is. :D




És köszönet a fentieknek, amiért oly hosszú hideg idő után, ezen a napon, végre normális május szép napsütötte időnk volt, s amikor kiültem az erkélyemre, s elindítottam a spotifyom akkor az; "Oh happy day" számmal indult a "lejátszás keverve" dallistám. :)


...

2 Féle világ létezik. Az én világom, ahol mindenki szeret mindenkit, kedves, békés, nyugodt, szép és jó és van a "pokol". Ahol állatokat kínoznak, embereket diszkriminálnak, gyűlölködés, öldöklés, káosz, csúnya és rossz dolgok vannak.

Erről az issue-ról azért írok, mert mostanában elég sok állatkínzásról olvastam. :(
Nagyon kitudok lenni az ilyen témákból. Gyakran hosszabb letargiába is tudok esni... :/

...

Kinéztem magamnak egy új tabletet, aminek a megjelenését már nagyon várom, s szeretnék majd rá beruházni a méregdrága ára ellenére.

Kb 400 e Ft körüli áron kapható, de nagyon megtetszett. It egy link arról a darabról, aminek remélhetőleg nyáron ki jön az új változata. Itt pedig a jelenleg elérhető verziójáról egy magyar nyelvű teszt.

Nagyon szeretem a modern kütyüket, s az olyan (majdani) vándorcigány életet élő egyénnek, mint én, jó jönne egy ilyen kütyü.
Más kérdés, h van már egy még mindig a legjobbnak mondható tabletem, amelynek leírásáról itt olvashattok, s nagyon szeretem, s ezen élem életem, de sajnos többször előfordult már, h pl androidban, nem lehet olyan gördülékenyen, 100%-osan ügyeket intézni, mint windowsban.

Továbbá nagyon fontos számomra a korral való haladás, modernitás és a mobilitás. Ez a kütyü eleget tesz a magas igényeimnek. :)

...

Május 28.-án tartottuk Norbival a születésnapi és búcsú partink az Ankertben. 
Jól éreztük magunk, s jó sokan össze is gyűltünk. Voltunk vagy húszan kb, s csak a szűk baráti kört hívtuk meg.

A társaság kb 70%-a az volt, aki az eljegyzési és lakásavató partinkon is jelen voltak.

Kaptunk sok szeretetet, ölelést, mosolyt, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok.

És kaptunk ajándékokat is. :)

Mindenféle szép és jó dolgokat úgy mint, nasikat, hasznos és kedves kütyüket. Napvédő krémet, pálinkát, unicumot, magyar kártyát, erős paprikát, kolbikát, úszógumit, üvegpalackot, sok-sok kedves emlékű fényképet, ragasztót, s kiragaszthatjuk őket a kabinunk falára. :)
+ Sípot, ugyanis ahogy a Titanic cimű filmen is láthattuk, jól jött... (Ezt az egy dolgot "elfelejtettem" anyumnak megmondani a felsoroláskor. :D ;) )

+ Budapestes karkötőt, h ne felejtsük el honnan jöttünk. + Még egy karkötőt kaptunk fogadott apumtól is, ami különleges készítéssel készült, s fekete karkötőben vannak "beleszőve" a szivárvány színei. :) ^.^

Délután amúgy nálunk volt Norbi anyukája és élettársa, s tőlük kaptunk még horgonyos pólót és kézi shakert is. 

Aztán Noncsiék, a volt lakótársam is eljött a párjával, elköszönni és egyben felköszönteni minket. :)
Tőlük is kaptunk páleszt és egy olyan perselyt, ami hajó és 2 kutyus van rajta. :)

Az éjszaka am úgy volt, h elmegyünk bulizni, de végül ketté szakadt a társaság, s mi végül az Erzsébet téren ültünk ki a fűbe gengelni.

Szo csodás egy nap volt s köszönünk mindenkinek mindent. :) ^.^

...

A maradék napok munkával és apróbb ügyek intézésével teltek.

Elmentünk a Navhoz, hogy a tb-t magán úton fizessük, mivel valahol biztosítottnak kell lennünk, s mivel a cégünk adómentes, így itthon kell fizetünk a tb- t.

Megnéztük a Titanicot és a Costa Concordiárol készült doksifilmeket. Mindkettőn jól kipityeregtem magam. Viszont megérte megnézni. Én a hitvilágomból kiindulva mindenképp szembe akartam nézni a félelmeimmel. + Továbbá több hasznos infót megtudtunk, amiből tanultunk.

Fogászaton is voltam. Fogkő eltávolítás, tömés. 

Egyik hétvégén bátyámékhoz mentem le búcsúzás képp.

A másik hétvégén pedig a szülői házhoz mentünk le vidékre Kittivel és Norbival. Nagyon kellemes nap volt, s szép emlékekkel lettem gazdagabb. Nagyon örültem, h 4,5 év után végre bemutathattam a környéket, ahol felnőttem. 

Aztán a telefon szolgáltatómhoz is bementem lemondatni az előfizetésem. Nem fogok telefonálgatni szo feltöltő kártyás leszek. Amit ajánlottak legkissebb előfizetéses csomag meg nem érte meg.

A magyar közvetítő cégnek a munkájával nem voltunk megelégedve. Az amerikai vízum igénylésen és az interjú helyszinének biztosításán kívül mást nem csináltak, s ezért kurva nagy összeget akartak rólunk lehúzni...

...

Képzeljétek! Indulási előtt két héttel kiderült, h mégsem egy hajóra kerülünk a Norbival!

Nem kapta meg még a szerződését, s mivel már közeledett Norbinak is az indulás időpontja, így írt nekik, h mizu. Erre kapta a választ,  h hát sajnos nagy változások történtek a hajón, s már nem tud arra jönni! Nah most gondolhatjátok! Egy világ ömlött össze bennünk! 

Ez a legszarabb dolog ami és ahogy történhetett volna velünk!  
Egy hónapig fürödtünk a nyugalomban és az örömben azzal a tudattal, h együtt maradunk, s h kegyesek a fentiek, s milyen szerencsések vagyunk.

S erre tessék! Konkrétan ez olyan, mint ha Pl.: megszuletne a gyereked, v megkapnád az oly annyira vágyott valamit, teljesülne az álmod, s egy hónap után elveszik!  

Norbi írt a cégnek levelet, h ha menet közben megüresedne azon a hajón hely, amin én is leszek, akkor tegyek őt át. 

Én az indulás előtti másfél hétben, minden reggel és minden este erősen mantráztam, kértem a fentieket, h módosítsák Norbi szerződését, s végül tegyék át arra a hajóra, amelyikre eredetileg is tették, hozzám, de nagyon úgy akarják, h külön legyünk... :(

Napokig magunk alatt voltunk. Esténként mindketten szarul aludtunk.

Mondjuk Én addig a napig nem adtam fel a reményt, még el nem jött az utolsó hétvégénk.

Am végül úgy alakult, h egy napon, egy járattal, utazunk Heathrowra, s onnan Southamptonba. Egy hotelben szállunk meg estére, s másnap reggel elválás az útjaink ...

Hiszem, h minden okkal történik, de még nem látom át, h miért kellett ennek így alakulnia. Idővel remélem megtudom, de egyelőre csak arra tudok gondolni, h kapcsolat erősítés, "újraharmonizálás" folyamata lesz ez az egész. Lelki megerősítés, v ilyesmi. Attól egy percig, egy másodpercig nem tartok, h szétfogunk menni. 

A Facebook oldal nézegetése közben akadtam rá "véletlenül" egy angyalos oldal megosztásába, amit valaki likeolt, v megosztott, nem is tudom már, de a lenyeg, h ez állt benne;

"Az angyalok úgy látják, hogy túlságosan irányítani akarod szerelmi életedet, holott így sok csodától fosztod meg magad. Ha elégedetlen az irányítás, a dolgok elkezdenek a megfelelő irányba áramlani és ez az irány az Univerzum által neked rendelt legjobb irány."

Szokasomhoz híven nyugtáztam is egy; "Nah ba.d meg!"-el. :)

Am a véletlenül-t azért tettem idézőjelbe, mert egyrészt én nem hiszek a véletlenekben, másrészt pedig anno a hajós munkára is így találtam rá. Harmadrészt pedig hiszek az ilyen üzenetekben. Mindig is hittem és vallottam azt, h az üzeneteket, jeleket észre kell tudni venni, s persze tudni kell megérteni is.

Olykor-olykor, a másokkal való beszélgetések alkalmával - legyen az élő,  v netes csevej - is van olyan érzsem, h hűha. Amit mondott az illető, olyan, mintha egy üzenet lenne a számomra. 

Ezt nem is kell tovább firtatni. Aki érti érti, aki meg nem, az úgy is hülyeségnek véli, s nem hisznek az ilyenekben. :D

...

Az Orlandói mészárlás is nagyon megviselt. Anno Párizs és Brüsszel is erősen megviselt. Pár nap depi. Sokat mantráztam az elhunytakért a hozzátartozóikért és a sebesültekért. Nagyon remélem, h ha Hillary nyer, akkor sikerül végre korlátozni a fegyvarhasználat jogát, illetve növelni fogják még egyéb módokon a biztonságot, ellenőrzéseket. 

...

Az utolsó munkanapon nagyon vegyes érzésekkel telt. Főleg a reggel... Sokszor voltam libabőrös. Hol vidám voltam, hol szomorú. 
A kollégáktól kaptam unicumot, édességet, könyvet. A mennyei próféciát vettek, de az megvan, szo visszamentunk az Alexandrába, s kicseréltem a Viskó című könyvre, ami a New York Times egyik bestsellere. Nagyon nehezen választottam könyvet, de Zsuzsi kolléganőm ezt ajánlotta. Kivi leszek rá. Viszem magammal majd a hajóra. Állítólag siratós, de viszek zsepit is. :)

(Hitvilágom szerint a sírás egyfajta fejlődési, tisztulási folyamat.)

...

Aztán az utolsó hétvégénk egyik napja azzal telt, h elmentünk Norbi anyukájához és élettársához ebédre. Kertes házban laknak, egy Pest közeli városban szo nagyon jó volt Norbival elnyúlni a kerti hintaágyban, relaxálni a napsütésben, s hallgatni a madárcsicsergéseket,amiket úgy imádok. Kutyuskánk ott sertepertélt a kertben, nagyon jól érezte magát ő is. ;)  

Vasárnap pedig ismét hazautaztam (egyedül) vidékre. 
Fájó volt elkoszonni...


Aztán a bepakolasi fázis volt még hátra, ami elég hosszú volt. Szeretek pakolni. Nem csak a ruháimat, a mindenféle neszeszer ketyeréket kellett szét és összeválogatnom, h mi kell s mi nem, hanem a szobánkban és a szekrényben is összekellett pakolni a dolgaink, s elsüllyeszteni a tárolók mélyen, h legyen helye Máténak, aki a helyünkre költözik. Vele korábban laktunk már együtt a Corvin negyednél, s mivel szerettem vele lakni,s csak pozitív emlékeim vannak róla, így nagyon örülök, h ő jön. Vannak elvárásaim a lakással kapcsolatban, de tudom, h ezek neki is olyan basic dolgok, mint nekem.


Szo 2 napon keresztül csak pakoltam, rendezgettem. Jó volt.
Természetesen többször könnybe labdát a szemem, s jó néhányszor pityeregtem, de megvolt ennek az egésznek a hangulata, varázsa...
(Akinek volt már ilyenben része, az tudja miről beszélek...)

Nagyon elfáradtam. Kimerítő volt ez a last 2 days. Nagyon nehezen fértek be a kézi bőröndömbe. Elképzelni nem tudom, h hogy fogok tudni hazajonni, ha még vásárolok meg kint is. Nagy a valószínűsége, h haza már két bőrönddel kell majd jönnöm. ...

Nem írok már többet. Nagyon kimerült és fáradt vagyok.... :S

...

Az utolsó hetekben  megnéztük az Ízek imák szerelmek című filmet is, s a benne lévő egyik gondolattal szeretnék tőletek búcsúzni;

"Szóval. Én abban hiszenk, amit a Keresés törvényének neveztem el. Egy erő, ami olyan biztosan hat, mint a gravitáció. A keresés törvénye valahogy így működik; Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy magad mögé hagyd a régi életed, ami bármi lehet; ház, vagy keserű emlék. És elindulsz megkeresni az igazságot, legyen az külső vagy belső. És mindazt, ami utad során történik veled, jelzésnek veszed, mindenkit, akivel találkozol, tanítódnak tekintesz. És legfőképp, ha szembesülsz saját korlátaiddal, és megbocsátasz önmgadnak, akkor megtalálod az igazságot." - Ízek, imák, szerelmek.

(Igen! Ezt is egy üzenetnek fogtam fel, aminek nagyon örülök,  h észrevettem és felismertem, mert sokat jelent mindez nekem. ...)   

Nah kérem! Next time... ... a hajóról...

Csók

Peace & Love 


:*

Rion



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. május 17., kedd

Az előző részek tartalmából;

Repül az idő! Minden héten történik valami! 

Kezdem azzal, h április végén megkaptuk Norbival a hajó ajánlatunk. Mindketten másik hajót kaptunk, ahogy azzal számoltunk is. 

Örültünk a fejünknek és a hajónknak, s intenzíven belevetettük magunk az info szerzésbe. Képeket, videókat, honlapokat böngésztünk a hajóinkról.

De másnap kaptunk egy újabb emailt, h sztornózták a óceánjárónk, mivel nincsen olyan képesítésünk, ami arra a hajóra kell. (Minden társaságnak más elvárásai vannak.) 

Nagyon szomorúak, idegesek lettünk, de gyorsan kiderült, hogy a második hajó mindkettőnknek ugyan az! :D

Szo hála a fentieknek, egy hajóra kerültünk. :)

Felső kategóriás luxus hajó. Titanic feelingje van belülről.

Leginkább idősebb korosztályt látogatja a hajót. (Az árakat nézve, nem csodálkozunk, h szinte csak a gazadg nyugdíjasok jönnek.)

Itt megosztok veletek egy videót az új munkáltatónkról.

Persze minden hajó, így minden üzlet is más és más.

A miénk antik inkább. Barna és arany színvilággal. De bővebben majd mesélek, ha már kint leszünk. :)

Am Norbival arra jutottunk, h ha az első szerződésünk végéig nem is, de megpróbálójuk a lehető legtovább titkolni, h mi egy pár vagyunk, mivel a cég policy értelmében ugye mi nem kerülhetnénk egy hajóra az első szerződésünkkel. Csak az első szerződés elvégzésével kérhetnénk magunk egy hajóra.

Szo nem akarjuk, h menet közben átrakjanak emiatt valamelyikünket másik hajóra.

Am más személy végzi az emberek szétosztását a hajóra és ő meg ugye nem tudja, h mi egy pár vagyunk, s valszeg ezért sikerült kikapnunk egy hajót. 

Annyi a különbség, hogy én június 23.-án szállok hajóra Southamptonban, még Norbi Július 2.-án Rómában. :D
Azért ez mekkora, h pont Rómában! Hol máshol, mint az oly annyira hőn szeretett városunkban; Rómában! :)

Am majd, amikor becsekkol a hajón, akkor kérelmezni fogjuk, hogy egy kabinba helyezzenek minket. (Ez nem szokott problémát jelenteni.)

Am nagyobb részt a földközi tengeren keringünk majd, de átugrunk a Karib-térségbe, s ellátogatunk Casablancára és a Kanári-szigetekre is. :)

...

Továbbá azt is megbeszéltük, hogy nyitni fogunk a kapcsolatunkon. Melegeknél ez nem újdonság. Nincsennek olyan meleg ismerőseim, akik több éves együttlét alatt ne nyitottak volna.

4 és fél éve élünk már monogámiában. Egy éve beszéltünk erről, de magyarországon nem akaródzott összejönni a mások felé való nyitás.

Nyitás alatt értjük azt, h ő is és én is mehetünk külön is, illetve együtt is lehetünk mással.

Am a baráti körünk, akikkel szoktunk szexről beszélni, már rég tudják. A hetero ismerőseinknek furább volt ezt hallani, s elég sok kérdést tettek fel, még a meleg ismerőseimnek semmi újat nem mondtunk ezzel. :D

Jó. Persze vannak a melegek között is konzervetivabbak, de hát ez van. :)

Kíváncsian várjuk mi magunk is, h h fog működni (v nem működni) ez az egész.

Az a lényeg, h szeretjük egymást. S mivel tudjuk, h elég sok inger és lehetőség fog kint minket érni és egyikünk se akarja megcsalni a másikat, - mert tiszteljük s becsüljük a másikat annyira - ezért jobb választás szerintünk ez az arany középutas megoldás.

A magyarok felé való nyitást Norbi valamiért elutasította, illetve nem sikerült közös nevezőre jutnunk, soha nem jöttek ki jól a lépések. Viszont a külföldiek felé elfogadóbb.

Ennyi. Nem akarok erről tovább rizsálni. A jelenből visszatekintve erre a témára, számomra ez már olyan, mintha arról beszélnék, hogy összejövök a Norbival, mert ezt szeretnénk...

...

Május ötödikén reggel 8.30-ra volt időpontunk Norbival az amerikai nagykövetségre. Vízumot mentünk igényelni. A beléptető ponton volt egy kis bökkenő velem. Ugyanis az átvilágítás során észrevették, h volt nálam gáz spray. Egyből hátrébb léptettek, s mondjam meg, h hol van?! Mondom nem tudooooom! Alapból mindig nálam van, de soha nem használtam, s teljesen kiment a fejemből, h itt van!
Nagyon kellemetlen volt, mert mielőtt beléptettek volna az ellenőrző pontra, megkérdezték, h van e nálam spary, szúró, vágó eszköz? Én meg simán rávágtam, nincs! :S :/

Sűrűn bocsánatot kértem és magyarázkodtam, de a kezdetleges éles intézkedés után lenyugodtak a kedélyek és minden rendben ment. 

Pár napra rá már kézbesítették is az amcsi vízumom! ^-^ <3

...

Mivel nagy rajongója vagyok az Euróviziós dalfesztiválnak, igy idén is nagy izgalommal vártam azt a napot, h ismét izgulhassak, s szurkolhassak a sokszínű Európáért. Május 10-én Borival és Norbival együtt néztük a Kioskban az Erzsébet hid lábánál a Március 15. Téren. Mindhárman először voltunk itt. Szép hely, viszont sznob, és a sok öltönyös, metroszexuális díszpicsák között feszélyeztetve éreztük magunk. Am nem volt semmi gáz, csak mi annyira nem szeretjük ezt a felszínes, mű mosolyos világot. De idővel egyre több lett a "normál/természetes" megjelenésű és jobban éreztük magunk már mi is.

 ( Nem kell az általam leírt kijelentéseket véresen komolyan venni. Szeretek néha élesen, szarkasztikusan fogalmazni, mindenféle negatív, minősítő szándék nélkül. Ez nálam olyan szimpla semmiség, mint az idegenekkel való találkozások alkalmával feltett How are you kérdés. Kurvára leszarom, h ki h néz ki, mennyire divatos, h hivalkodó, milyen "kasztba" tartozik. Egy dolog számít; a kisugárzása. Mennyire természetes, v mennyire felszínes, mű. A nézése, h emberként tekint rád, szimpatizáló veled, v lenéz. )

Ahogy elkezdődött a dalfesztivál, nagyon jó, fergeteges hangulat uralkodott el rajtunk, s szerintem mondhatom, h szinte mindenkin az épületben. Főleg a nyito Heroes előadásnál és persze a magyar Freddie-nél volt nagyon erős az enedzsí. :)

Csütörtökön egy a Ferenciek terén található Ibolyába foglalt nekünk Bori helyet, s kérte meg a tulajt, h közvetítsék a dalfesztivált. Törzshelyük volt nekik régen, s jártasak ott.
Mivel a tulaj eleget tett a kérésének, így ott gyűltünk össze vagy 5en. Am azért nem a Kioskba mentünk, mert - számunkra érthetetlen módon - csak az első és az utolsó adást vetítik a Kioskban. A másod döntőt nem..  :/

Ezzel a hellyel meg az volt a baj, h szöges ellentéte volt a Kisoknak. Elég szocis, kocsma volt, rendszergazda fejű felszolgálókkal, s hát itt se éreztük valami jól magunk a Norbival....
(Szintén elso alkalommal voltam itt is.)


Am az elmúlt napokban, hetekben, az átlagoshoz képest jóval több event volt és gyakran elfog egy fura, különleges érzés. Egyfajta "pillanat" feeling. Olyan állapot fog el, mintha álmodnék. Vagy amikor fél álomban van az ember s felteszi magának a kérdést, h ez most a valóság v csak álmodom? Illetve egy másfajta érzés is. Amikor nagyon boldog vagy, de egy fél pillanatra kiszakadsz a jelenből, s úgy tekintesz erre az eseményre, mint egy emlék, s ezeket a boldog pillanatok leperegnek majd előtted, mikor meghalsz. Bizarr tudom, de ez azt az érzetet kelti bennem, h ez egy mély esemény, ami fontos, ami meghatározó, a számomra.

A finálét a Why Notban néztük meg, majd átmentünk a Tütübe. Mivel ritkán járunk bulizni, ezért elég könnyen észrevettem magamon egy olyan változást, hogy beülős beszélgetős helyeket jobban kedvelem már, mint a szórakozóhelyeket.

A dalfesztivál eredményével kapcsolatban pedig egy fontos dolog volt! Mégpedig h ne az oroszok nyerjenek! Sajnos erősen orosz ellenes vagyok. Ukrajna sem sokkal jobb, de akkor se Oroszország. 
Ausztrália jobban megérdemelte volna, ahogy Magyarországnak is benne kellett volna lennie minimum az első 10-ben. De hát ez van. Én nem panaszkodom. Elfogadom a tényeket. Mindig is nagyon szerettem, s fogom is szeretni a dalfesztivált, bárki is lesz a győztes. :)
(Leszámitva persze az oroszokat mindaddig, amíg ilyen anti-humanista, barbár, erőszakosság és agresszivitás jellemzi őket és politikájukat.)
(Kinek nem inge, nem veszi magára ugye...)

...

Május (péntek) 13.-án elküldték emailben a szerződésem, a hotel és repjegy foglalásom, meg egy rakat doksit, és tudnivalót.

British airwaysel fognak kireptetni Heathrowra s onnan busszal elzúzok Southamptonba. Becsekkolok a hotelbe s másnap reggel húzom is tovább a bőröndöm a kikötőbe. Jó pár napba beletelt, még átrágtam magam az olvasni, értelmezni valókon, meg vadásztam, h mivel, s hogyan a legjobb ide-oda menni.

...


Május 15.-én délután átjött hozzánk Niki és Zsófi. Beszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk a Jókai utcában található Dzsungel nevű étterembe, mert 8 fős szüli, névnapi és búcsú estet tartottunk egyszerre.

Katasztrófa volt, ami ott történt.
Be is másolom nektek a panasz levelünk, amit irtunk a tulajdonosnak/vezetőségnek, mert ezzel nagyjából átjön, h what happened;

"Már többször látogattam ezt az éttermet mindig nagy társasággal, így a tegnapi születésnapi ünnepségre is magabiztosan ajánlottam ezt a helyszínt... ...Kár volt... 18 órára az óceán teremben kaptunk asztalt 8 főre, 7székkel. A hiányzó széket a csoportunk egyik tagjának kellett pótolni, mivel többszöri kérésre sem kaptuk meg. Első körben négyen érkeztünk meg és mindegyikünk rendelt egy italt. A felszolgáló hölgy visszaismételte a rendelést, „2 szamócás, 1 bodzás limonádé és egy mentes víz.” Az asztalra már 2 bodzás egy sima, egy szamócás limonádé és egy mentes víz érkezett. Amikor felhívtuk a figyelmét a rossz rendelés teljesítésére, flegmán a nemtetszését fejezte ki; „Ezt rendeltétek! Most akkor azt mondjátok, hogy mi nincs!” Csere helyett extra szamóca szirupot ajánlott fel, amelyet legalább 15 perccel később hozott ki. - Közben megérkezett a csapat többi tagja. -  Megrendeltük az elő és főételeket. Itt a legkisebb változtatás is megterhelőnek tűnt a számára.  (köret csere, leves tészta nélkül…) Amit nem is sikerült kivitelezni, ahogyan az extra megrendelt köretet sem. A főétel sajnos mindenkinek langyosan érkezett meg, de a legnagyobb problémát az jelentette, hogy 8 főre csak 7 fogás érkezett. Majd, még mindig nem esett le neki, hogy (ismételten) rosszul vette fel a rendelést és a következő kérdést intézte az étel nélkül maradt társunkhoz;
„Hát(!) Te nem rendeltél semmit?!”
A lemaradt fogás több mint 20 perc elteltével sem érkezett meg, amikor is jeleztük a hölgynek, hogy most már nem is tartunk rá igényt. Erre felháborodottan az alábbi választ kaptuk; „De hát már megrendeltétek! Miért nem szóltatok előbb?!”
Ami igaz volt, 1 órával azelőtt valóban így tettünk...  
Az este folyamán az elmaradt italokra többször kellett emlékeztetnünk. Üres poharak, üvegek egészen a számla kéréséig az asztalon maradtak, és sosem lett újabb kör ajánlva, ahogyan az ételek minőségéről sem lettünk megkérdezve. Az étteremben nem voltak sokan, így elvártunk volna legalább egy minimális figyelmet.
Kértük a számlát. Itt ismét nehézségekbe ütköztünk és a már megszokott grimaszaival tette még emlékezetesebbé ezt a gyönyörű estét. 
Ezek után a szervízdíjat nem állt módunkban kifizetni, melyet igencsak nehezményezett.

Sajnos mélységesen csalódottan távoztunk és a jövőben többet már biztosan nem is leszünk visszatérő vendégek, illetve nem is ajánljuk senkinek."

Többet nem is akarok írni erről!

Kritikán aluli volt az egész!

Utánna átmentünk a szomszédos Corvinus caféba, mert mindenki inni akart ezek után a csodás élmény után, ami az étteremben történt.


Am jó volt a társaság. Lényegében 3 csoportra lehet osztani a baráti körünk. (Időrendi megismerésük alapján) S most azokkal voltunk, akiket a legrébb ideje ismerünk.

Azért gyűltünk össze, (hogy ne legyünk szanaszét :D ) mert Zsófika kint él Londonba s mikor hazajön, mindig összegyűl ez a kis lovely baráti kör. :)

Mindjárt itt a születésnapunk. Ezt jövő hétvégén megünnepeljük a szűk baráti körrel egy búcsú partival egybekötve.

Nah. Elég hosszú lettem. Meg most meguntam magam. Kiutazásom előtt még tervezek egyet írni júniusban, mert aztán kitudja mikor lesz lehetőségem elővarázsolni majd magam... :)

Csók

Rion

💋



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. április 21., csütörtök

Filmajánló;

 Tipikus amerikai film. Idiótás, de jó.

Viszont a végén van egy olyan gondolat, ami szerintem egy jó kis üzenet a csontvázaknak. :)

"A szekrény és a középsuli gyakorlatilag egy és ugyanaz. Mindkettő olyan, hogy alig várod, hogy megszabadulj tőle, de baromira félsz hogy mi lesz utána. Mindkettő kissé bolonddá tesz, mert egy titkos személyazonosságod van kint, vagy összezavar, vagy szemét leszel, vagy rettentesen kanos. 
Ami bújkálsz, mindent a többszörösére nagyítasz fel, de ha egyszer felszabadulsz, csodálkozol miért is csináltál belőle nagy ügyet. És amikor minden végre a helyére kerül, Amikor végre kilépsz a középsuliból és a szekrényből, minden olyan… Kevésbé szívás." 






2016. április 11., hétfő

Sorozatajánló;

A 4. Résztől pedig innen folytathatjátok; http://meleg-film-felirat.blogspot.hu/2015/10/banana-s01e01.html

2016. április 8., péntek

Az én ideális világképem;

Az én ideális világképem, melynek bevonzásában, megvalósításban nagyon is hiszek, eléggé komplex.

Annyira, h így hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem...

(Amit elsősorban szeretnék megemlíteni hogy ezt a cikket kb. októberben (2015) kezdtem el írni és a hónapok teltével folyamtosan jegyzeteltem, illetve hozzáilleszgettem linkeket.)

Szociális, kulturális, nyelvi, technikai szinten, hiszek a fejlődésben.
Oly annyira, h furcsa mód többször szokott elfogni a csalódás érzése, főleg olyankor, mikor új teló, tablet, vagy egyéb kütyü jön ki, s olyan feelingem van, jó-jó haladunk, de még így is maradiak vagyunk és kezdetlegesek.

Erről még csak Norbinak beszéltem, de eléggé furcsálta. Lehet szimplán nagy a képzelő erőm, élénk a fantáziám vagy sok mást lehet még mondani, gondolni rólam ilyen téren, de ettől függetlenül én nem szégyellem, v tartom gáznak azokat, miket ide feljegyzeteltem magamnak az elmúlt hosszú hónapok során.

Például az előbb említett telefonok, tabletek, laptopok esetében számomra olyan lenne már az ideális, ami pár mm vékony, átlátszó, v üveg /plasztik szerű anyagból van, s te magad szabályozhatod a készülék méretét, nagyságát. 

Pihe könnyű, s leginkább csak a (pl) kéken világító szövegeket, képeket látni. Futurisztikusnak tűnhet, s nehezemre is esik leírni, mert nem is láttam még ilyet én se, csak úgy a gondolataiban létezik.

A feloldó minta rajzolás, pinkód, jelszó is tök maradi. Ilyen téren pl számomra a hang, v szem, v érintés, lenne a normál. Az ujjlenyomat leolvasás már elterjedőben van a készülékeken, de mint mondtam még kezdetleges.

De akár ezt az egész dolgot átvehetné a holografikus headset-es technológia.

+ még valahogy

Így


Továbbá alap lenne még számomra a gyors, hiba mentes hangvezérlés. De ilyen téren is az elején állunk a dolgoknak.

De azért próbálkoznak.

És a készpénzes fizetést is igazán elfelejthetnénk már...


Holografikus kivetítés (minimum!) 3D-ben.... ...kezdesként. Aztán persze jöhetne a 4D. (Azért az egész kellemes lenne, h mondjuk egy google mapen belőtt hely elterülne előttünk,  s éreznek a hely klímáját, illatát...)

A mozik elkezdtek ilyen téren fejlődni, de hát na...

+ Elindultak az úton a holografikus szemüvegekkel is.

Viszont ezek fifejezetten csalódások a számomra, hogy még ennyire levagyunk maradva, kezdetlegesek, "amatőrök" vagyunk. 

De pl ez a cikk, valamint a benne lévő videó nagyon szimpatikus a számomra, s örülnék, ha már legalább itt tartanánk.

Mondjuk a telefonokat leválthatnák, ezek az okos szemüvegek, v aki nem akar szemüveget, az a telefonjával is csinálhatna hasonlókat.

(Tetszenek ebben a sorozatban látható kűtyűk is.)

Aztán később a fentebb leírtakat kivitelezhetnék egy chip beültetéssel és mondjuk egy smart kontaktlencsével, s fülessel irányíthatnánk ezt az egészet a gondolataink segítségével.

Egy konkrét példára levetítve, ami gyakran eszembe jut, amit én nagyon hiányolok, s szeretnék már az az, h gondoltainkkal üzennék másoknak.

Pl.; Gondolatban utasítod a rendszert, hogy az alábbi üzenetet juttassa el xy-nak.

Nem kellene fáradni ilyen faszságokkal, hogy megkeresd, elővedd, felold, megnyisd az alkalmazást s legépeld.

Vagy pl felmerül benned egy kérdés, s érkezik is a válasz.
Egyfajta modern Wikipédiának képzelem el, csak itt nem kell készülék kereséssel, gépeléssel fáradni.

Továbbá hiszem hogy évtizedeken belül, legalábbis még ezen életemben megélhetem hogy a fentebb illetve a lentebb említett eszközök rendelkezésünkre fognak állni.

Valamint szintúgy hiszek például a lebegő autók eljövetelében.

Bár szerintem első körben legújabb újdonsága az elektromos autók lesznek, majd a önvezérléses autók jönnek és legfeljebb majd csak utána lesz ez a lebegő autó. Step by step.

...

Am 1-2 érdekességet itt találhatok. 

Dehát mi még csak itt tartunk.

Továbbá találtam egy érdekes trailert, amit mindenképp szeretnék megnézni, mert nagyon eltalálta az idealizált világom (egy részét).




A másik a robotechnika.

Siralmas, h milyen lassan fejlődik!
Konkrétan 2014ben, mikor robotporszívót akartam venni, akkor kiégtem, h mennyire nem tart még sehol! Nagyon kiábrándító!

Persze a gyerekcipő legalább már megvan, ahogy ezen a videón is láthatjuk, s nagyon cukik a számomra, de örülnék, ha robbanásszerűen megindulna a fejlődés. 😊 

Itt is csak úgy mint a tabletek, telefonok esetében itt is meglehetne határozni a robotunk méreteit, kinézetét, hasonlóan mint a Sims játékban. 😊☺

Am itt egy jó kis sorozat ajánló. 😊☺ 

És a sok film közül a legújabb.

Viszont pl.; vonatok, terén nagyon szépen fejlődik ez a világ. Gondolok én itt egyrészt a japán csúcsszuper vonataira. De örömmel tölt el, s mosolyt csal az arcomra, mikor azt látom, hogy vezető nélkül besiklik az állomásra a 4es metró. ^-^

Szeretem a 4est. Főleg, hogy készségesen, bőszen tájékoztatják az utasokat mindenféléről angolul, magyarul.

Frissités; Már lehet, h 3 hónap is eltelt, hogy elkezdtem ezt a cikket írni, s azóta világra jöttek ilyen szépségek, amit én már nagyon várok.

Tikk-takk. Telik az idő, s jelennek meg újabb és újabb reménykeltő cikkek, like this, and this.

Időközben az is eszembe jutott, h szeretném megjegyezni, h én elég pozitív gondolkodású ember vagyok. Szo ha valki rossz dolgokat gondol a fenti dolgokról, akkor biztosan lehet benne, h én nem (gondolok rossz dolgokat arról, h milyen irányba haladunk). Már pedig nagyon úgy tűnik, h (számomra) szerencsére az én idealizált világom irányába haladunk. :D

Csak hogy egy konkrét példát említsek; Sokan attól tartanak, h a gépek elveszik a munkánkat majd. Lehet de hiszem, h ebből nem feltétlenül fogunk rosszul kijönni. Nem győzöm hangsulyozni azt a kibaszott történelmet, h végül mindig minden jó irányba halad, s mindenből jól jövünk ki.

Ez a robotoktól való félelem olyan nevetséges badarság a számomra, mint mikor anno tiltakoztak a vonatok ellen, h az mennyire veszélyes az emberekre nézve! Sok ellenpéldát hoztak fel a vonatok ellen, de a személyes kedvencem az, h halálos az emberre, mert olyan gyorsan mehet a vonat, h megfulladhatnak rajta. :D

... Buksisimi...


Nyelv;

Angol vilagnyelv alap.
Ideális lenne e mellett még +1 idegen nyelv + ugye a mindenkinek a saját anyanyelve.

Számomra az a minimum, (lenne) hogy minden hol az adott ország nyelvén + angolul is elmondják az infókat. Van haladás ilyen téren is, de még gyerekcipőben.

Melóban napi szinten beszélünk a kollégákkal magyarangolul, ami lényegében úgy néz ki, hogy a mondat egyik fele angol a másik magyar, v egymást váltogatják a magyar és angol szavak, mondatok egymást. Mikor hogy.

Én nagyon szeretem, s vicces is.


Persze ilyen téren is vannak olyan ős kövületek, akik azt mondják, hogy ez nyelv rombolás, deee … Mindegy is engedjük el ezeket a dolgokat … :D

Mindenki olyan világban él, olyan környezetet teremt maga számára, amilyet akar. A lényeg hogy a világ és vele az emberiség fejlődik.


"Kérjük azokat, akik szerint nem lehetséges, ne tartsák fel azokat akik már csinálják."



Vallás;


Az én idealizált vilagomban a vallás már csak "hobbi"szinten létezik. Nincsen semmilyen jelentősebb, említésreméltó szerepe, s csak egy nagyon szűk réteg "hobbija".

De ezt nagyon távoli "végső stádiumnak" vélem. Előtte még reményeim szerint a jelenlegi világ vallási egyesülnek, s ennek az egyesülésnek nagyon sok pozitív hatása lesz. - Fanatizmus, viszály, gyűlölködés, háborúk megszűnése - s sok sok évtized múltán, hogy lecseng minden, akkor jutunk el a fentebb említett "tiszta" stádiumba. Mindenki tisztában lesz az élettel és az azon túli dolgokkal, ami annyira természetessé válik, h nem lesz szükség vallás(ok)ra.

Tehát olyan, mint világvallás nem létezik. A vallások jelentősebb részére én úgy tekintek - s ezen ne sértődj meg senki se - mint egy korlátoltságot, visszamaradottságot okozó... ... most finoman foglamazok; fátyol.

Akiknek ez jó, azok éljenek úgy ahogy akarnak, de ezt ne akarják terjeszteni, másokra erőltetni, akarata ellenére belenevelni, pláne nem másokat diszkriminálni!

Ezt is konkrét példára levetítve, a vallások beleszólnak a hétköznapi életünkbe?! Döbbenet és abszurdum ez a számomra! 

Felszólítja a hívőket, hogy a család védelme érdekében(?!?) szavazzanak a melegházasság ellen!?!
(Kisípolás)
 Betiltják az abortuszt!?!
(Kisípolás)
Korlátok, korlátok, korlátok!

Kivagyok, ha mások a saját korlátoltságukat, akarják ráerőltetni a népre!

Azon meg a hajamat tudnám tépni, amikor ők mondják ezt, hogy ne akarják rájuk erőltetni a buziságot!
(Kisípolás)

Akik ezt a blogot olvassák azoknak nem kell elmagyaráznom, hogy mi a különbség a kettő között. ...

Tökéletes példája ez is annak, hogy a vallás, vallások többsége mennyire butít és korlátoltságba taszít!

Továbbá hiszem azt, s szeretném itt leírni, ami szintén kikívánkozik belőlem és már régóta szeretném elmondani,  (csak mindig elfelejtettem, mivel nem jegyzeteltem fel magamnak) hogy szerintem a vallás és a spiritualitás nem fér össze.

Mondjuk ismét pontosítanom kell, mivel szerintem a vallások többsége nem fér össze a spiritualizmussal.

 De! Ez nem jelenti azt hogy aki vallásos az nem lehet spirituálisan fejlett személy, illetve nem hihet a spiritualizmusban és fordítva. 

Mint azt már korábbi bejegyzésemben is említettem, ebben a földi életben pont ez a szép, hogy nem csak fekete és fehér valami, hanem rettentő mód színes, sokféle, gazdag és kevert ez a földi élet. 

Könnyen lehet az általánosítás hibájába esni és létezhet olyan hogy a többség, viszont azt mindig szem előtt kell tartani, hogy mindig van "kisebbség", másság, amik ezek alól kivételek és megint a történelmet kell példaként felhoznom, amely tökéletesen prezentálja számunkra azt, hogy mindig ez a kisebbség, a másság hozta a legtöbb esetben a legnagyobb változásokat az ismert történelmünk során!

(Zárójelben megjegyzem továbbá, hogy számomra lényegében a buddhizmus  -és a hozzá közel álló, hasonló pár vallást leszámítva- az összes többi vallás amelyik elítéltél, üldöz, diszkriminál, uszít, gyűlöletet és félelmet kelt a "vallások többsége" kategóriába tartozik.)

Úgy vélem, hogy még a spiritualizmus egy korlátlan, békés liberális, szeretetteljes világ, ahol tökéletesen megvalósul az élni és élni hagyni feeling, addig a vallás(ok többsége) mindezek ellentéte. 

De mivel hogy ez egy kényes téma, ezért az is leírom, hogy ez nem egyenlő azzal, h minden hívő ember korlátolt, gyűlölködő fanatikus és azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy attól még hogy valaki vallásos, v korlátolt, v szélsőséges, gyűlölködő, azért ne ítéljük el az illetőt mert ezáltal egy alacsony szintre süllyedünk le, ami nem hogy megoldást nem hoz, de még inkább tovább rontja a helyzetet.


""A békét soha nem hozhatják el politikai, filozófiai vagy katonai megoldások. Az erőszak azt jelenti, hogy a sötétség ellen még több sötétségel harcolunk. A megoldás az emberi lélek spirituális fényében található. A nemzetek közötti konfliktusok és a háború az egyes emberek közötti súrlódásokkal kezdődik. Egy háborúban álló nemzet egyszerűen a spirituális sötétség következménye, az okozói pedig a nemzetet alkotó intoleráns, elleségeskedő egyének. Addig, amíg barátok és testvérek találnak okot arra, hogy harcba szálljanak egymással, a nemzetek mindig találnak majd okot véres háborúkra. Önmagunkat csapjuk be, ha elhisszük, hogy tetteink nincsennek hatással a világra. Tévedés. Nem csupán a két ember közötti kommunikáció hat a világ állapotára, de minden egyes interakciónk totálisan, teljességgel átformálja a világot." A kabbala szerint ugyanis, mikor elég ember tesz kellő erőfeszítést, hogy megtalálja a jót a másikban, a nemzetek egyszer csak csodálatos módon felfedezik majd a hosszan tartó harmóniát. "Íme, a világbéke régóta keresett képlete. Velünk kezdődik. A béke akkor virágzik ki, ha feltétel nélküli toleranciával tekintünk embertársainkra. Teljes meggyőződéssel légy tudatában annak, hogy a mi erőfeszítéseink az egész világot megváltoztathatják, ebben a pillanatban" - tanítja Yehuda" - Steiner Kristóf; Hajónaplók



Ezen témához kapcsolódóan itt egy kis filmajánló. 
  
+




De lényeg a lényeg, hogy hiszem, hogy a történelem az élet tanitómestere, mely arra világit rá, hogy a korlátot, buta, sötét rendszerek előbb vagy utóbb, de úgy is elbuknak, s bukásuk után jobb, élhetőbb világ jön, fejlődés, ahogy azt az emberség (ismert) történelme már számtalanszor bebizonyította.


"Ami elmegy, annak a helyére valami sokkal jobb, valami nagyobb jön, értékesebb, és csakis azért van búcsú, mert fejlődtél, tanultál, kihoztad valamiből azt, ami a maximum, amire képes voltál." - Oravecz Nóra


"Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig".
Mahatma Gandhi


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)