2019. szeptember 16., hétfő

Egy korszak (8 év) vége...




Norbival szeptember elején különváltak útjaink.


Már jó pár hónapja, h mindketten éreztük, h eltávolodtunk egymástól. Megváltoztunk, s nem táplálunk már érzéseket a másik iránt.

Persze szeretjük egymást, van egy szoros kötődés, hisz az elmúlt 8 évben (+ majd 1 év külön lét a hajós szakítás után) nap mint nap együtt éltünk.

Már jó ideje nyitottban voltunk, de ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbb volt a változás.

Mondhatjuk, h együtt nőttünk fel. Mindkettőnknek mi voltunk egymás számára az egyetlen, komoly hosszútávú kapcsolat. 2011.01.01-én jöttünk össze.

Ő 18 én 22 voltam. Most ő 26, én 30.

Valtozok én is és ő is.

A nyáron én eléggé bevoltam kattanva, s ezt érezte Norbi is. Kihatassál volt ez is a kapcsolatunkra.

Augusztus utolsó hetétől napjainkig háromszor ültünk le beszélni kettőnket illetően. Szokás szerint őszintén elmondtuk egymásnak, h mit érzünk, ami lényegében ugynaz volt.

Éltünk egymás mellett, mint 2 társ/barát. Semmi több.

Kapcsolatunkra az volt a jellemző, h én voltam a motor, ő a kocsi. Nekem kellett adni, energiát beletenni, h azt ő aztán visszaforgassa, s így áramlott a kapcsolatunkban a csí.

De már elfáradtam. Ő is.



Erre nem igazán találtunk megoldást. Nem tudunk már mit tenni. Mondjuk én nem akartam, h vége legyen, mert úgy gondoltam, h minden kapcsolatban van olyan időszak, amikor érzelmi pangás van, v épp kattanás van valamelyik félnél, s úgy hiszem, h idővel kilehetne jönni ebből, de Norbi meg úgy látja jónak, h ha külön megyünk.

Szeretjük egymást, fontosak vagyunk egymás számára, s hisszük h tartani fogjuk ezután is a kapcsolatot, s majd még csinálhatunk együtt közös programokat. Majd idővel. Az ajtót azért nyitva hagyjuk.

Nem tudatjuk, h mikor lesz szükségünk a másik támogatására.

De most más, külön utakra lépünk. Neki is és nekem is más életre, más energiára van szükségünk.

Könnyebb most ez így a hajós pusztuláshoz képest. Az szörnyű volt, amiket akkor megéltem. De itt vagyok. S ami nem öl meg, az megerősít ugye. 😊✌️

Könyebb, de még így is fájó és nehéz ez.

Az első héten úgy éreztem magam, mint egy szkafanderes űrhajós, akit kilöktek az űrbe, s csak úgy lebegtem a semmiben. Meg sokszor aztmondtam magamban, h fel szeretnék ébredni, s h ez egy rossz álom.

Nagyon fura érzés volt.

Úgy nőttem fel, h mindig mellettem volt valaki, most meg egyedül kell folytatom, amitől félek. Persze tudom, h "sose vagy egyedül".

De nem is lesz állandóan mellettem valaki, mint eddig. 🙄
Norbival a biztonságos burkot jelentettük egymás számára, amit most megszüntetünk.

Néha úgy érzem, h önként megyünk a pofonok elé.

De most mégis mit csináljunk?! Nem jó ez így se neki, se nekem.
Sírt ő is meg én is. What a surprise mi? 🙂

De mindketten hálásak vagyunk. Nagyon szép volt ez a 8 év, amit együtt megéltünk. Nem sokan vannak melegek, akik ilyen hosszú kapcsolatot feltudnak mutatni.

Ennyi legyen elég a visszatekintésből.

Ami vár ránk az előttünk álló időkben, az nem lesz könnyű.
A jelenlegi állás szerint egyedül fogok tovább élni. Szar lesz úgy hazajönni, h nem vár senki, v úgy itthon lenni, h már nincs kit hazavárni... 🙄😔

A barátok azzal biztatnak, h majd idővel elmúlik ez, sőt! Majd még élvezni is fogom az egyedüllét. Lehet. Az idő szerintem is a legjobb az ilyen helyzetekre.

Addig is menni kell, folytatni az utat, amin végig kell mennünk... 


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. szeptember 7., szombat

2019 nyári beszámoló;

Üdv!

A nyári szünet után ismét itt! 😊✌️

Szo! Kutyafuttábn az eddigi jegyzetek;

Július 20-21, Szombat - Vasárnap;

A volt lakótársnőmnél voltunk vidéken, ahol medencés, pancsolós, grillezős, evős-ivós hétvégét tartottunk. Nagyon jó volt. Kellemesen kikapcsolódtunk. Neki voltunk az esküvőjén is májusban, s visszanéztük az esküvős felvételeket.
Nagyon szépen köszönjük ezúton is a vendéglátást. 😘❤️

...

Ha jól emlékszem, az első júliusi hétvégét leszámítva, szinte minden hétvégét kint töltöttem a lezárt Szabi hídon. Ha nem is mindig a teljes hétvégét, de legalább 1 fél napot biztos voltam ott minden hétvégén. Imádom. Annyira az én világom! Annyira én vagyok! Tök boldog, nyugodt vagyok ilyenkor. Mondhatni teljesnek érzem magam, amikor jó társaságban kint iszogatunk, beszélgetünk.

...

Az elmúlt hónapban többször volt már megint testen kívüli élményem. Sokszor meséltem már nektek erről korábban is.

De júliusban különösen sok volt. Sose tudom megfelelően elmagyarázni, átadni ezt az élményt, mert még magam is keresem, ismerkedem ezzel, s próbálom beazonosítani, h mi ez, mitől is van ez.

Hasonlít a dejá vu érzéshez. Az utóbbi alkalmakor, amikor elkapott ez a feeling, akkor mindig teljesnek éreztem magam. Boldognak. Nem katogott az agyam. Nem volt semmi problémám, nem a jövőn v a múlton merengtem. Nagyon ott voltam az itt és mostban. S annyira a helyén volt minden.

S jött a szokásos feeling, nagyon hasonlóan, mint a filmekben, h tökre belassul minden a környezetemben. V mintha leesne a vérnyomásom. Mindez csak pár másodpercig tart, de a lassulás miatt többnek érzem.

Volt ilyen élményem, amikor kártyáztunk a Szabi hídon az egyik pillér alatt. Ő keverte a lapokat, én a hátamra feküdtem. Velem szemben volt a Gellért hegy. Ragyogóan sütött a nap, égette a testem, az emberek meg jöttek-mentek mellettünk a járdán, a madarak repekdtek a víz felett.
S ekkor jött ez a furi belassulás.

Ah! Most h ezt leírtam, bevillant a Matrix című film! Már régen láttam, de ha jól emlékszem, abban van egy olyan jelent, amikor az utcán vannak. Körülöttük jön-megy mindenki, s aztán egyszer csak megáll, lefagy minden.

Ilyesmi, csak nekem nem megáll, hanem nagyon belassul minden.

Jah! S persze nem szedtem/fogyasztottam semmi tudatmódosítót. 😅😊

Volt még ilyen élményem, amikor leszakadt az ég, s lemenekültünk a Fővám téri aluljáróba. (2 egymást követő nap is) S hatalmas buli, koncert volt. Ahogy táncoltak, s énekeltek az emberek. A második esős este csatlakoztam én is a tömeghez. Először csak egyedül, mert a többiek kártyáztak, de aztán később csatlakoztak ők is. Nagyon jó érzés volt. 😍❤️

Meg egyik este, pontosabban már hajnalban - ha jól emlékszem az utolsó lezárásos vasárnap volt már - amikor már senki nem volt az utcákon, s üres volt a fővám tér, (imádom) a kis fás résznél, ahol van játszótér is, akkor Bence és a lakótársa elkezdett táncolni egymással, s ahogy én ott ültem, néztem őket, szólt a zene, és a fákról csepegett még a korábbi vihar esőcseppei, s éreztem a friss eső utáni illatot. Nagyon jó volt.

Abban biztos vagyok, h mindezen különös élménynek szerves része a hála. Gyakran mondok hálát, köszönetet. Nem kell semmi komolyra gondolni, csak magamban mondom háromszor, h köszönöm, köszönöm, köszönöm. Az érzés a lényeg, nem a körítés. A nagyon erős boldogság és hála érzése.

A másik "szerves része", ami előhozza ezt a kellemes, érdekes élményt, a spontaneitás. Sose történt semmi különös, egy egyszerű "hétköznapi" pillanatban jött ez az egész.

Még biztos kell hozzá az is, h nyugodt legyél. H az agyad kikapcsolva legyen, s csak az ott és mostban legyél.

...

Változáson megyek át megint. S nem csak a munkahely keresés/váltás változásán, hanem belsőleg is.

Most a nyáron, h többet járok ki, a haverok által megismertem több emberi, ill párkapcsolati történeteket, s hát arra jutottam, h örülök és hálás vagyok, h minden úgy alakult az életemben, ahogy.

...

Találkoztam 2 régi H&M-es kollégámmal. A H&M volt az első munkahelyem, ahol 2010ben kezdtem el dolgozni. Nagyon sok jó embert megismertem. A 2 srác közül az egyikkel x időnként szoktunk néha találkozni (akinek amúgy görög felmenői vannak) , a másik (akinek pedig vietnámi) srácot viszont 8 év után most láttam először.

Különös és jó érzés volt újra együtt lenni velük. Sok érdekes, komolyabb dologról is beszélgettünk. Párkapcsolati, baráti kapcsolatok, ok-okozat, sors, politika, jövő, környezetvédelem, spiritualizmus.

...

Nagyon jó volt ez a július, h itthon voltam munkanélkülin.
Pihentem, kikapcsolódtam, szórakoztam. Nagyon jó volt.

Augusztustól viszont visszatértem a munka világába. Kipróbálom magam egy új területen.

Még júniusban voltam interjún egy Dél-Budai cégnél, ahol nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, s megdicsértek, h jó az önéletrajzom, s öröm volt velem interjúzni, s nehezen hozták döntést, de inkább olyanra esett a választásuk, akinek komolyabb tapasztalata van logisztika téren.

Nah most ez a cég, felajánlott nekem egy sales&marketing projekt koordinátor pozit.

Tetszik a lazaság. Mondjuk még nem igazán sikerült megszoknom, h ha épp kedvem szottyan 1 órával előbb lelépni, akkor felállok s megyek... De láttam már olyat is - nem is egy kollégát - h valaki később jött s korábban ment.

A kolléganő, aki betanított azt mondta, h az a lényeg, h a melód ellegyen végezve. Meg h van, amikor meg tovább bent vannak, s h becsületesen dolgoznak a kollégák, meg bizalom van. Tetszik.

Még szimpi és egyben vicces az is, h pl a kollégám, aki a mellettem lévő asztalnál ül kb 3-5 méterre tőlem, rámír a melóban használt csevegő appon, s inkább ott pötyögünk/csevegünk egymással, mint h verbálisan élőben beszéljünk egymással. 😅 (Jó persze beszélgetünk élőben is, csak vicces.)

Meg mások is írtak már rám, h rendelnek kaját, kérek e valamit, s küldenek linkeket, hogy hol milyen kajálda van a környéken.
Meg küldtek már egyéb linkeket is, érdekességeket, amikből informálódhatok/tanulhatok. Tetszik nagyon ez az online életmód. Meg utálják ők is ha csörög a telefon! 😅

Jaj mondom megtaláltam ilyen téren a lelki társaim! 😍❤️🤣

Meg lehet zenét hallgatni, csak tedd be a fülesed. Imádom, h nekem ugye vezeték nélküli fülesem van, s én úgy használom, h csak a balt dugom be, a jobb fülem szabadom hagyom, h ha valaki hozzám jön, akkor halljam, s általában észre sem veszik h a bal bevan dugva. Mondjuk egy gombnyomással elhallgattatom a zenét.

Egyelőre nincs komolyabb melóm. A főnökök mondták h most augusztus van. Holiday szezon. Majd ha visszajöttek holidayről augusztus utolsó hetében, majd akkor leszek komolyabban agytágítás alá véve.
Most csak ismerkedtek a céggel, meg a leendő feladataimmal, amik eléggé vegyes, szerteágazóak.

Rendezvények szervezése, média felületenink kezelése, CRM, adatbázis, árajánlatok, árlisták kezelése, szerkesztése, rendszerezése, beugrós diákmunkások igénylése, beosztás, jelenléti vezetés. Új szerződéseknél az adatok átírás a meglévő sablonok alapján.

A hétfői és a keddi rendszeres meetingekrol való írásos memo készítése. Meg együttműködés a kereskedőkkel, pénzüggyel, igazgatóval. Ilyesmi.

Úgy érzem, h ahogy telnek a hetek, úgy illeszkedek be egyre jobban. Egyre több kollégával beszélgetek, szép lassan szivárognak az infók. 😊

Szo eddig szimpi a hely, a kollégák és a leendő m

Augusztus 17 - Szombat;

Osztálytalálkozó volt vidéken. Nagyon jó volt. Pálinkát itt a vodkával, de semmi bajom nem volt. 🙂✌️

Augusztus 19 - Hétfő;

Necc party buli. Ez is jó retró party volt. Bencééknél iszogatunk. Hát itt jól felhajtott mindenki a garatra. Itt is ment a vodka pálinkával, de semmi bajom nem volt most sem. 🙂 Jó kombó, csak ajánlani tudom. 😅😁


Augusztus 20 - Kedd;

Piknik a Gellért-hegyen Bencével. Chilles zenehallgatás, magyar kártyáztunk, boroztunk, beszélgettünk. Jó volt. 🙂

Aug 31, Szept 1;

Nyárbúcsúztató és ősz köszöntő Jucival és Bencével az agárdi Popstrandon. Folyt itt is a bor és a pálinka dögivel. Jókat pancsiztunk. Egész nyáron most fürödtem először és utoljára a természetben. 🙄 (Nem vagyok nagy pancsizós a vitiligóm és pigmentfoltjaim miatt.)

Szo kurva jól éreztem magam a nyáron!

Köszi skacok! 😘❤️

Csók!

Rion 😘

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. július 7., vasárnap

Az előző részek tartalmából;


Június 11-én voltam immáron negyedjére interjún annál a nagy logisztikai, szállítmányozási cégnél, amiről az előző bejegyzésemben meséltem már.

3an interjúztattak és 2 pozi lehetőség volt, de a bemutatkozásom közben hátradőlt az egyik, s ebből már tudtam, h az egyik pozi, ami valszeg hozzá tartozik, kiesett a versenyből.

Miután elmeséltem nekik az elmúlt 9 év munkáim, s részletesebben beszámoltam az elmúlt 2 év komplexebb munkakörömről, mondták is, h egyértelmű h belső értékesítő/fuvarszervező pozi a nekem való, mert a másik csak egy egyszerűbb monoton, adminisztratív munka, amit valszeg pár hét alatt megunnék és felálnék.

Nem egészen értem, s látom még át, h pontosan mit is fogok csinálni, hiszen teljesen új területen fogok most elhelyezkedni, de ha jól értettem, akkor valami olyasmi lesz a közvetítői/összekötői feladatom, h a kamionosoknak találok szállítandó árut és vissza, azaz cégeknek találok fuvarozót, s ezeket az érdekeket kell összeboronálnom a megadott árak, méretek, mennyiségek, időpontok, helyszínek alapján.

De majd a jövő héten majd okosabb leszek, mert h még aznap délután felhívtak, h lenne még ugyan 2 interjú alany, akit már azért leinterjúztatnak, h ne kelljen lemondani őket, de 99.9% a valószínűsége, h engem fognak választani, mert mindenkinek nagyon szimpi voltam.

Örültem, h végre nem kell tovább stresszelnem, h mikor lesz már munkám. Ugyanakkor eszembe jutott a dél Budai interjúm is, ahol tudjátok szintén megdicsértek, s azt mondták, h bárhogy is alakuljon a vezetőség választása, azért azt szeretnék elmondani, h jó az önéletrajzom, s sok interjún túl vannak már, de azt kell h mondják, h ritka az ilyen kommunikatív, határozott, pozitív kisugárzású interjú alany. S akkor jött is már nekem egyből az, h ez egy kedves, de elköszönős bye-bye szöveg, s megvan már nekik a kiszemelt. S úgy is volt.

Fura érzés volt. Meg egyben érdekes is, mert elgondolkodtatott, h vajon mások is szoktak ilyeneken merengeni? Mármint átlátni, belegondolni a dolgok, történetek háttérbe...

Ez az egész csak megerősített abban a hitemben, h (sok)minden okkal történik...

Június 15 - Szombat;

Megünnepeltük Bori barátnőm születésnapját. Nagyon szeretem, s jó volt látni boldogságát. A szokásos törzshelyén a Mikszáth Kálmán téri Zappa kávézó teraszán tartotta a születésnapját, ahogy minden évben. Az elmúlt 30 évből fényképek voltak felcsipeszelve zsinórokra és voltak szetszórva az asztalon is. Nagyon jó volt őket látni. Volt pár 30-as lufi is, meg kapott tiarát vagy mi. Korna szerűség, amit a hercegnők viselnek.

Elgondolkodtatott, h mekkora különbség van köztünk ilyen téren.
Ami persze egyáltalán nem baj, s egyikőnk hátrányára sem válik, csak pl itt is jól kijön az, h én mennyire zárkózott vagyok ilyen téren is. Nem szeretem a felhajtást. Számomra kifejezetten kellemetlen, ha mások előtt jól láthatóan és hallhatóan ünnepelnek, kellemetlen ha én vagyok a középpontban s a környezetünkben minden arra járó minket figyel. Ugyanakkor zavar is, h miért vagyok ilyen "korlátolt."

Itthon elmediztem ezen is, s azt a választ kaptam, h pl ezért vagyok vitiligós is, meg vannak pigment foltjaim, s azért vagyok festék hiányos, mert gyakran érzem azt, h szeretnék eltűnni.

Valaki azt mondja, h szép és jó dolog itt élni. Valaki szerint pokol ez a földi lét.

Én azt mondanám, h érdekes, fura. De összességében nem érzem magam idevalónak. Olyan ez számomra, mintha leültem volna egy gép elé játszani egy játékkal, vagy leültem nézni egy sorozatot, ami magába szívott, de most már azt érzem a játék/film nézés közben, h már jó lenne felállni és kiszakadni innen. Elég volt ennyi.

Ugyanakkor tudom azt is, még nem jött el a kilépés ideje. Előtte még el kell jutni arra a pontra, ahol a játék elmentődik magától, v ahol a sorozat egyik része véget nem ér.

Nah de kicsit elértem más irányba! Szo ott tartottam, h szülinapozás, és nyilvános ünneplés;

Egyetlen egyszer volt az h nagyobb baráti társaság gyűlt össze ünnepelni engem és Norbit, de az is a lakásomon volt, miután Norbi megkérte a kezem + egybe volt kötve a lakásavatóval is az a összejövetel.

(Erről jut eszembe, h azért is hálás vagyok Norbinak, h mikor megkérte Nápolyban a kezem, akkor felvitt egy csendes, nyugodt tömeg elől eldugott helyre, ahol csak mi ketten voltunk, ahonnan rálehetett látni a városra, s ott térdelt le a naplementében, s kérte meg a kezem, s nem pedig a belvárosban egy nyüzsgő helyen, mert akkor tuti h én ott odarohantam volna hozzá s a karjánál fogva rángattam volna fel, h mi a faszomat csinálsz?! Ne itt mindnek előtt! 😅🤣😂)

Mondjuk ha másoktól elzárt helyen vagyunk, akkor nem zavarnak a fentebb írtak, csak akkor ha közterületen vagyunk.

De a lényeg, h jó volt a szülinap. Szeretem a családját, egyre több barátját ismerem így meg ezáltal, h évről-évre összegyűlünk. Örülök, h részese lehetek az életének. 😍❤️

...

H lehet az, h a vidéki, nyugodalmasabb, friss levegőn élő, volt osztálytársaim sokkal rosszabbul, idősebbnek néznek ki, mint én?

Mármint bocsánat! Félreértés ne essék, nem magamat fényezem, v őket nézem le, hanem egész egyszerűen, ha egymás mellé állunk, v csinálnánk egy mostani csoport képet a volt osztálytársakkal, s összehasonlítanánk a régi osztályképpel, akkor azért lenne döbbenet rendesen.

Úgy értem h a régi osztályképen egyértelmű volt, h egy korúak vagyunk.

De a mostanin, lenne jó pár kérdőjel, h ő mit keres a képen? Mert h minimum évekkel, ha nem évtizeddel néz ki öregebbnek!

Nem is értem h miért nincs még ilyen műsor, sorozat a tv-ben, ahol kielemzik a volt osztálytársak életét. H ki hol él, mit csinál, hogyan él, miket eszik, szóval h milyen az életmódja s milyen külső és belső változásokkal jár ez. Hasonló műsor jó lenne ebből, mint mondjuk az Isten veled Magyarország című sorozat az RTL-en. Nagyon szeretem! 😍❤️

Biztosan sokan egyből csuklóból rávágják azt, h genetika, de én szerintem meg nem lehet mindent csak így, ilyen egyszerűen a genetika szőnyege alá söpörni.

Szerintem sokat nyom a latba az egészségtelen táplálkozás. Tudom, h nagyon sok vidéki ismerősöm nagyon egészségtelenül táplálkozik. Húst hússal, zsírt zsírral.

Sőt! Elég családon belül maradnom. Tisztán emlékszem, h kb 2-3 éve, karácsonykor arról írtam itt a blogon, h azon szörnyűlködtem, h hogyan esznek bátyámék. H a gyerekük már most csak húst eszik hússal, s h ezt hagyják neki és h ez mennyire felelőtlen már!

S tessék! Mit ad Isten?! Idén májusban kiderült, h a gyerek cukorbeteg lett, mert egészségtelenül táplálkozott. (Senki sem cukorbeteg a családban.)

Ezzel biztos, h sokan nem értenek egyet. Lehet. A védőoltásokkal sem értenek sokan egyet, s tucatszámra nő a megbetegedések száma pl New York államban, ahol nem oltják be a gyerekeket.

Nemcsak e bolygó, s az itt lévő élőlények, de önmagunk ellenségei is vagyunk.

...

Június 18 - Kedd;

Első munkanapom. Ez az első olyan munkahelyem, ahol nem pozitív véleménnyel jöttem haza.

Feladatim, amikről már konkrétan tudom, h miket fogok csinálni;

Árazás. Igaz, sokféle, komplex, napi kb 20-30 ajánlatot csinál meg egy fő, s az a feladat, h a társosztályokkal, az adott régió vezetőkkel összedolgozva árajánlatokat küldjünk ki azoknak az ügyfeleknek, akiktől kapjuk az emailt, h mit, mennyit honnan, hova szeretnének szállítani. Amit ha elfogadtak, akkor dobunk tovább az operációs osztálynak. Illetve baszogatni kell őket, h ha nem végezték el a számunkra szükséges ügyeket, ami alapján az ajánlatot megtudnánk csinálni.

Szo bizonytalan vagyok, h hosszú távon h járnék e jobban. Mert am jól mutat a cég név az önéletrajzomban, hisz Európa első 5 legnagyobb szállítmányozási cégei közt szerepel, s sokat tanulhatok a szállítmányozás/logisztika területéről, de ugyanakkor jelenleg azt látom, h pl az angolt nem igazán kell használni, aminek nem örülök.
Szóval szívem szerint inkább állást keresgélnék, de felesleges, mert interjúkra meg nem tudok elmenni a 8-16:30-as munkaidő miatt... 🙄😒

Itthon miután letusoltam, s felfrissültem, arra jutottam, h szerintem nekem ez hamar uncsi lesz. Túl irodai meló. Meg hamar túl egyhangúvá fog válni szerintem. Persze, mindegyik megbízás más, de gyorsan kilehet ezeket tanulni. Közel sem annyira sokrétű, színes és komplex a feladatoköröm, mint az előző munkahelyemen... 😑😕

Meg elszomorít az is, h egyáltalán nem várom a holnapot, h bemenjek dolgozni...
S ez még csak az első napom volt!!!
A többi munkahelyemen egyszer nem fordult ilyen elő az első 1 évben! Itt meg már az első nap ezt érzem! Jeeeeesus! ... 😕

Szóval összegezve elvagyok keseredve, s nem tudom h mi lesz így... De akivel eddig beszéltem, mind aztmondátk, h hát ne adjam fel egyből. Normálisak az érzéseim. Új meló, új, ismeretlen terület, új szakma. Menjek tovább, adjak neki esélyt, s ha 2-3 hónap múlva is ezt érzem, akkor lépjek csak tovább

Második napom;

Szar volt.

Harmadik napom;

Szar volt.

Negyedik napom;

Még szarabb volt.

Szo nem vagyok valami bizakodó.

Megpróbálok kitartani, de nagyon demotivál, h már az elején így érzek. Sose volt még így velem. Mindig örömmel, szeretettel, lelkesedéssel telt mind az elmúlt 8 munkahelyemen a próbaidős napok. Sőt, szerettem mindent! A munkahelyem, a munkám. Itt ez nincs meg. Hiányzik baromira az is h nem a belvárosba járok be dolgozni, mint eddig. Hiányzik a belváros. 😔
Nah meg ez a hajnal 5:50 óriási kelés?! Anno 10-re meg 11-re jártam dolgozni. 9-től keltem magamtól. Itt meg most még javából álmodok, amikor megszólal az ébresztő. Geci szar! Nem vagyok ehhez szokva s totál át kell állnia a bioritmusomnak! 😕 Szo negatív kihívás ez is.

De tényleg lehet h úgy van, ahogy a többiek mondják, h csak szokni kell. Hétvégén mediztem is ezeken. Megpróbáltam rendezni a soraim;

Jelenleg nem gondolom azt, h sokáig leszek itt. Inkább úgy tekintek erre a melóra már így most az első napokban, h ez csak egy állomás nekem.

Hiába jöttek azzal már az interjún, h érdekelt lennék e egy későbbi területi képviselő pozícióban, mert h nagyon bele illő a karakterem. Céges telefon, kocsi, laptop. Másoknak ez lehet csábító, de számomra ez kurvára alap dolog. Engem nem érdekelt sose a kertelés, meg a szépítés. A pénz a lényeg! (S most csapkodom a tenyerem, h a PÉÉÉNZ BAZDMEEEG A PÉÉÉNZ! 😅😁)

Szo lehet én vagyok pesszimista a magyar munkáltatókkal szemben, de zéró a bizalmam. Jobban hiszem azt, h ez csak egy csábító, hülye beetetés, ami a zöldfülű pályakezdőknél lehet beszokott válni, de mondom mégegyszer, nem hiszem, h lesz ebből a poziból valami. (Bár ne legyen igazam.)

A hosszú távú terveimet figyelembe véve kikellene itt tartanom legalább 1 évig. Nagyon jól mutatna az önéletrajzomban ez az Európában is közismert szállítmányozási cég. Ezzel jóval könnyebben eltudnék helyezkedni más, szimpatikusabb feladatkörrel rendelkező és jobban fizető cégeknél.

Itt sokat tanulhatok. Egy teljesen új terület. Szállítmányozás, logisztika. Szinte egy ingyenes tanfolyam, amiért még fizetnek is nekem! Amúgy most jobban belegondolva, olyan mint a hajózásom volt. Azért se rajongtam. Nehéz/kihívást jelentő volt. Cserébe körbeutaztam a földet! Ingyen! Sőt! Még fizettek is nekem! 😅

+ Ezzel (is) gyakorolhatom az elfogadás és a türelm karmáját, ami a jelenlegi életem egyik legfőbb célja...

Június 24 - 27;

2.hetem a cégnél;

Nem tudtam beilleszkedni, se elfogadni ezt. Továbbra is örlődöm. Minden nap többször gondolkodom a felmondáson. A főnökömet nem bírom. Egyszerűen nem szimpatikus. Az eszem azt mondja h legalább 1 évet lekellene itt húznom, de a szívem meg húz vissza a belvárosba. Nagyon hiányzik a belváros. 9 évig bent dolgoztam. Meg ez a reggeli korán kelés se megy. Sőt! Rosszabb! Ahogy telnek a napok, úgy vagyok egyre nyomottabb, fáradtabb, enerváltabb. A korán keléstől zombi vagyok egész nap.

Szo vannak olyan erős negatív tényezők, amikkel nem számoltam. Meg lehet h az irodai meló nem nekem való. Ugyanakkor ott van az is, h ezek lehet h csak kezdeti nehézségek. Belegondoltam abba, h ha kimennék Bécsbe dolgozni, ott is ez lenne, csak még nehezebb. Idegen ország, ismeretlen nyelv.

De am azt se tudom h h tudnék elmenni interjúra?!
Mert jelenleg sehogy!
Szabadságot kellene kivennem, de hát még csak most kezdtem el dolgozni...
Mert ha már itt lennék 1-2 hónapja azt mondom h oké talán elengednek 1 napra...
De az is csak 1 nap. Az interjúk általában meg 2, sőt van h 3 körösek... 🙄
Szo az is szar h nem tudok ilyen munkaidő mellett eljárni interjúra...

Június 28 - Péntek;

Én egyre rosszabbul vagyok ahogy telnek a napok.
Ez a reggeli korán kelés is kezd kikezdeni.
Bevan esve a szemem, meg elkezdtek nőni a táskák a szemem alatt. Pedig este 9-9:30 körül már fekszem.
Tegnap is olyan fáradt voltam, h Norbi épp h hazáért melóból, én már feküdtem is le.

Meló után mentem üzletvezetői interjúra egy belvárosi üzletbe. Felemás érzésekkel mentem, mert nem voltam elszállva az üzlettől az alapján, amit láttam az interneten, s hát mint utólag kiderült jól éreztem. Kb 10 percet voltam bent. A tulaj még nem volt ott, de még vártam, beszélgettem a 2 alkalmazottal, s lejöt, h nagyon nem nekem való a hej. Nyávogós, proli lányok. Rajzolt szemöldökkel. S a hej is nagyon tré volt. Lényegében luxus márkák turkálója...

Nagyon kellemetlen volt, de mondtam a 2 lánynak, h ne haragudjatok, de más az elképzelésem, s eljöttem. Meg se vártam a tulajt. Nincs az a pénz amiért én ott dolgozzak!

Szo eléggé elvagyok keseredve h nincs egy normális nekem való meló a belvárosba!

...

Ajánlom figyelmetekbe a Dark című sorozatot!

Sok olyan dolgot kimond, amiben hiszek, s amiket már többször pedzegettem a betekintős irományaimban. Több résznél voltam libabőrös, s éreztem álom szerűnek e valós életem.
Mint egy álomban/látomásban, amikor kívülről látod magad.

Június 29 - Szombat;

Hazamentem vidékre a szülőkhöz. Megünnepeltük bátyám 37. születésnapját. Bográcsoltunk. Nagyon jól éreztem magam. 😊
Jó volt a családdal lenni és kikapcsolódni.

Elgondolkoztam közben azon is, h sajnálom h a párom nem lehet soha itt velünk. 8 éve élünk együtt. Ezért persze anyámat hibáztatom a korlátoltsága miatt.

Eszembe jutott egy korábbi előző életem, amiről egy látó mesélt nekem.

Régen is volt hasonló szitu anyámmal. Állítólag arisztokrata család voltunk, s én egy rangon alulival házasodtam, amit anyám nem tudott elfogadni s ez állandó feszültség volt köztünk.

Hasonló a helyzet most is, csak nem rangon aluli, hanem saját nemembelivel élek együtt.

Június 30 - Vasárnap;

Egyik barátnőmmel lementunk Agárdra strandolni. Nagyon jó volt. Elkell nekem ilyen szar munka mellett a chillezés és kikapcsolódás.

Mondjuk amikor a késő délutáni órákban elindulunk haza, nagyon elvoltam keseredve, mert eszembe jutott h holnap ismét bekell mennem dolgozni, amit már úgy érzek h nem h nem szeretem, hanem szívből utálok!

Július 2 - Kedd;

Felmondtam. Nem bírtam tovább. Azt tette fel az i-re a pontot, h reggel szólt a főnököm, h ne mindig 8-ra essek már be. Nagyon ott voltam h akkor ott rögtön felmondok, de aztán úgy voltam, h ha már felkeltem és bezötykölődtem ide 1 órás utazással, akkor már letolom ezt a napot s majd a nap végén felmondok.

Faszom se fog korábban bejonni ide! Az egyel korábbi járattal kb 20-30 perccel korábban ittlennék! Igy is utálok bejárni, nem még h korábban keljek s többet legyek bent! Lófaszt!

Szo a nap végén felmondtam. A főnököm bevitt az irodavezetőhöz. Kérdezték h miért, mi a baj. Felsoroltam őket, s ennyi.

A hr-nél is voltam, aki mondta, h nem vagyok köteles megindokolni a felmondásom a próbaidő alatt, de elmondanám e a felmondásom okait, mert figyelembe veszik ezeket a későbbiekben. Elmondtam neki is, de azért még rákérdezett h más ok nem volt? Itt gyanút fogtam, s szerintem ki is ült az arcomra (szokás szerint) h "ezzel meg mire akarsz kilyukadni?". S már nem emlékszem, h h kérdezte pontosan, de nagyon szépen és kedvesen tette fel a kérdést, aminek az volt a lényege, h megkérdezte h etikai, személybeli probléma, kellemetlenség ért e. Nem mondta ki, de virág nyelven azt akarta tudni, h ért e kellemetlenség melegségem miatt. S egyből jött egy erős érzés, h szerintem ezt a fő hr vezető akarja tudni, aki engem flevett, mert ő évekig a kereskedelemben dolgozott fejvadászként s ő tuti levágta h mizu velem, s szerintem szólt ennek a hr-nek h kérdezze majd meg. De mondtam, h nem volt semmi ilyen. Majd hozzá tettem kedvesen mosolyogva azt is, h ha lett volna, akkor már jelentettem volna. 😊

Mondták h sajnálják, köszönik a munkám. Én meg a lehetőséget. Puszika.

Másnap bementem a kilépő papírokért, s "leszereltem." mikor kijottem az épületből, megkönnyebbültnek éreztem magam, s boldog voltam, h ide se kell többet bejárnom szenvedni. 😊

Július 4 - Csütörtök;

Norbi elutazott a Madridi pridera 5 napra. Én nem akartam menni, mert nem vonz. Meg eléggé más világ az Londonban elő baráti köre, akikkel mentek. Meg amikor tavasszal tervezték, h menni akarnak én már akkor is nagyon éreztem, h bizonytalan a munkahelyem, s azért se akartam menni, ami így utólag is jó döntés volt.

Július 6 - Szombat;

Ezen a hétvége az ünneplésről, a kikapcsolódásról szólt.

Pride hétvége. Pénteken gengelés az Akváriumnál a fűben egy kedves ismerősömmel. Nagyon jól elbeszélgettünk, s jól be is basztunk. Fejenként benyakaltunk 2 üveg bort.

Pirkadatkor indultam haza. A másnap eléggé fájt.

De napközben kipihentem magam, s ugyan ezen ismerősöm unszolására este ismét bementem a belvárosba s buliztunk az Ankertben. Eleinte eléggé bevolt ám feszülve. Nagyon zavart a sok tipik hülye British. Szóvá is tettem a srácnak, akivel voltam, mert én nem bírom magamban tartani az érzéseim. Jaj de nem bírom őket! Vedelnek mint a görény! Óbégatnak és üvöltenek folyamatosan mint a sakál! Össze vissza dülöngélnek, locsolják mindenfelé a piát! Kettőig nem látnak, de azért még veszik a piát! Olyan mérhetetlen düh volt bennem, h amikor mellettem elkezdett az egyik ugrálva énekelni, s egyszer véletlenül kicsit hozzám ért, akkor nagyon ott voltam h leütöm a gecibe a kurva anyját, de a srác akivel voltam, látta ezt és egyből lépett, s húzott magával, h menjünk egy nyugisabb helyre. Leültetett, cigivel kínált, meg itatott. Akkor a bennem tomboló dühtől nem láttam, de így utólag nagyon hálás vagyok neki, h ilyen gyorsan és jól lekezelte a helyzetet.

Szóval a pia feloldotta a feszültségem, s egész jó kis bulis este lett. Jókat táncoltunk. Innen is pirkadatkor indultam haza.

Szombaton Pride! Imádom a Prideot! Olyan ez már számomra mint egy második születésnap. Nagyon boldog és izgatott voltam egyszerre. Egyik kedves ismerősöm ezt érzete is, s megjegyzése h olyan energia van bennem, h konkrétan érzi a környezetemben az erőt! 😅

Tény h én is éreztem, h a megszokottnál nagyobb volt az energia szintem és nagyon-nagyon feltöltött ez az egész event.

A szokott baráti körrel mentünk. Előtte iszogatás az egyiküknél, aki a keletinél lakik, s majd onnan elsétáltunk(!) a parlamemthez, miközben a JBL-ből szóltak a tipik pridoes buzi zenék. Imádtam! 😅 A belvárosban, az Andrássy, környékén egyre több mosolygós arcokkal találkoztunk, így kikerült az uniós és a meleg zászlóm is a táskából. 😉🏳️‍🌈🇪🇺

Külön öröm és boldogság volt még, h a gyülekező helyszínen, a parlamentnél megláttam Karácsony Gergelyt, akihez pár percnyi hezitálás után odamentem a barátokkal és szelfiztünk. 😍😍😍😍

Nagy rajongója vagyok. Az elmúlt 2 előválasztáson is rá voksoltam. Remélem h megnyeri az őszi budapesti önkormányzati választást! 😍❤️💕

Nagyon jó volt a pride. Olyan örömmámor van mindig rajtam. Persze sokat jelent a társaság is. Nagyon szeretem őket. Tavaly is velük voltam. Az is nagyon jóu vót! 😀

Adakoztam is a szervezőknek, s már tudom is h jövőre kinek fogom adni az adóm 1%-át. 😊😉

Ezúton is köszönet a szervezőknek. Én úgy tapasztalom h évről évre egyre jobb a hangulat és egyre többen vagyunk.

S örülök annak is h idén először végre már a tüntetőket zártak a kordonok köré. 😊

Szo öröm és boldogság volt ez a hétvége. Nagyon jó volt kikapcsolódni a nehézségek ellenére is és ezúton is köszönet azoknak, akikkel ezt eltölthettem. 😘💕

Norbival persze minden nap beszélünk. Természetesen hiányzik, de ugyanakkor tudom, h jót tesz neki is meg nekem is egy kis különlét és a kikapcsolódás. Utána majd annál nagyobb örömmel fogjuk eltölteni a mindennapjaink. 😊
Megyünk majd Gyömrőre strandolni, meg majd vidékre 2 napra grillezni, medencés partira ahhoz a volt lakótársnőmhöz/barátnőmhöz, akinek nemrég voltunk az esküvőjén.

Szo vannak progik. 😉

Nah! Egyelőre ennyi!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. június 8., szombat

Az előző részek tartalmából;

Május 17 - Péntek;

Csütörtök voltam interjún, egy prémium ruházati üzletben, ahonnan pénteken fel is hívtak, h szeretnének behívni egy második körös csoportos interjúra. De nem fogok menni.

Ugyan kellemes beszélgetés volt egy fiatal HR-es csajjal, de nem tetszettek az elmondottak után. Volt egy jó pár fenntartás. Egyik, h nagggggyon utálom a csoportos interjút. Kurvára elvette ezzel a kedvem az egésztől. Mondta, h lesznek egyéni és csoportos feladatok is. Mondom hurrá.

A másik ok meg, h egy üzletvezetőt keresnek, s az is pont egy gyerek ruházati üzlet. Nah! Én meg a gyerek üzlet... Faszom! Mondom kurva jó!

Nem baj. Engedjük el.

Erről jut eszembe! Engedjük el. Szerintem még nem írtam meg, h már többször, több ismerősömtől hallom ezt vissza, h ez az én egyik mottóm, és segített nekik a nehezebb időszakokban ez, amit oly sokszor mondok, ami nekem fel sem tűnt.

Ez a mottó, ha mimdennapjaid részévé válik, akkor jelentősen segít az élethez való könnyedebb, lazább hozzáálláshoz.

Ugyanakkor párszor megkaptam már azt a visszacsatolás is, h gyakran mereven, hivatalosan, távolságtartóan viselkedek.

Néha érzem én is ezt. Pl leginkább vidéken, amikor mondjuk bemegyek egy igazi kis vidéki boltba, s szépen jó napot kívánok, meg ilyeneket mondok, h köszönöm szépen, legyen szíves, kérem, nagyon kedves, stb.... Ami sokunk számára alap, de pl többször látom az eladó arcán a megdöbbenést, a zavart, h miért beszélek vele ilyen finoman és kedvesen, s volt már h Norbival miután kijottünk az üzletből, akkor pár másodperc emésztés után összenéztünk s felröhögtünk, h na biztos gondolják magukban az eladók, h Pesti úri picsák, v a hülye buzik voltak ezek is...

Én pl összerezdülök amikor pl egy gyorsétterembe a mellettem lévőt hallom rendelni; LESZ(!) egy... Akármi... Vagy; Adjál már egy olyant...

Ilyenkor tökre belém áll a karó s csak a szemem sarkából merek az eladóra nézni, h OMG szegény pára.

Igen. De hát ez van. Ez vagyok én. Ilyen vagyok. De nem azért, mert egy görcs vagyok, hanem mert nekem ilyen a jellemem. Még mások tök lazák, könnyen ismerkednek, hülyéskednek, addig én nem.

Nekem így jó. Gyakran nem is akarok közel engedni másokat magamhoz. Több ismerősöm (köztük Norbi is) könnyed baráti kapcsolatokra tesz szert egy spontán baráti összejövetelen, tök jól elcsacsognak, addig én nem igazán vágyom erre. Inkább csak hallgatom őket.

Ritka az olyan ha nyitok valaki felé, s aktívan elbeszélgetek mással, v h új baráti kapcsolatra teszek szert.

Meg a személyes talikra is nehezen veszem rá magam. A szűk baráti körrel (3 fő) szívesen találkozok bármikor, de másokkal inkább szívesebben csevegek online.

Május 19 - Vasárnap;

A hollandok nyerték az Eurovíziót, aminek nagyon örülök. Megérdemelte. Nagyon szép és jó volt az ez évi Eurovízió. Nagyon gay hatású volt, ami különösen tetszett. 😊

Indexen olvasgattam jópár kommentet, amin csak mosolyogtam. Már nem döbbent meg, nem háborít fel az a nagyfokú sötétség, ami az emberekben lakozik. Ugyan így Kövér László kijelentése se érintett meg egy cseppet sem. Egy fideszestől ne számítson senki semmi szeretetteljes, emberségességre.

...

Az elmúlt napokban több hivast is kaptam, különböző munkalehetőségekkel kapcsolatban. Mindig elmondták, h mi a pozi neve, s h behívnának interjúra, de már rutinosan kérem őket, h néhány mondatban legyenek szívesek bemutatkozni, s ebből szépen kiderült, h olyan munkákról van szó, amik kurvára nem érdekelnek. Ingatlanos, biztosítás, pénzügyi területes, házalós munkák. Szépen megköszöntem a lehetőséget, s közöltem, h nem vagyok érdekelt ezeken a területeken, majd kinyomtam.


Május 23 - Csütörtök;

Utolsó munkanapom. Jó volt. Gyorsan eltelt nem csak az utolsó munkanapom, de a munkahetem is. Kaptam a csajoktól búcsú ajándékokat. Bonbont, csokit, jegyzetfüzetet, bort, búcsús-szülinapos képeslapot, és egy ajandékdobozt, amibe mindhárman összeírogattak pár tucatnyi közös emléket összefoglaló szót, mondatot, illetve pár jellemvonást rólam, amilyennek megismertek. Jókat nevetgéltem, nosztaligáztam és hát persze az érzékeny kis lelkemmel, picsogtam is egy kicsit. Döbbent, h elrepült 2 év, s mennyi emléket halmoztunk fel. Nagyon jók voltak az ajándékok. Ötletes. Nagyon átjött, h mennyire szeretnek, s sajnálják h elmegyek. Jó volt, s egyben fájó is.

De hát ugye az élet másról sem szól, mint az állandó változásról...

Menni kell tovább...


Május 25 - Szombat;

Közös szülinapozás Norbival. Gyálon voltunk, ahol Norbi anyukája és élettarsa lakik. Kitti barátnőnk és Scotty kutyuska is velünk volt. Bográcsoltunk, sütöttünk, főztünk. Szülinapi köszöntés, közös torta vágás. (Nekem május 20, Norbinak meg 30-án van a szülinapja.) Jó idő volt. Jól éreztük magunk.

Május 26 - Vasárnap;

Nézzük a Csernobil sorozatot.

Nagyon megérint. Már kisgyerekkoromban is megérintett és sírtam mikor néztem a Viuty tvtrko interjút az érintettekkel, s hát most is pityeregtem párszor. Szörnyű, h ez megtörtént a valóságban. Ráadásul a szomszédban.

Mint azt már többször írtam a korábbi bejegyzéseimben, én napi rendszerességgel mondok hálát dolgokért.
Péntek, szombat és vasárnap este, miután megnéztünk 1-1 részt Csernobilból, természetesen hálát mondtam azért is, h nem történt nagyobb baj. Mármint h ez is elég nagy volt, de mint tudjuk, ettől sokkal nagyobb és komolyabb baj is bekövetkezhetett volna. Hálát mondtam minden egyes elalvás előtt azoknak, akik megakadájozták a nagyobb baj bekövetkeztét. Sajnos sok ember szenvedett és vesztette életét, de mégtöbb milliónyi ártatlan élet menekült meg. Nah meg hálát mondtam azért is, h 3 évvel az eset után, egészségesen jöhettem le e világra.

Fura ez az emberiség, mert egyszerre van meg bennünk a jó és a rossz. Hihetetlen, h mennyire tudatlanok és felelőtlenek vagyunk.
Tanuljuk ugyan a történelmet, de a többség mégis mintsem okul belőle...

Szintén a mai nap jött velem szembe egy érdekes cikk az fb-n, amiből kiemelném azt a részt, amit már régóta érzek én is;

"Hiba lenne nem megemlíteni az emberek eltűnését, ami úgyszintén kedvező számos faj – különösen a nagyvadak – számára.
Sokkoló, de ha utóbbi igaz, az azt jelenti, hogy középtávon az emberek tartós jelenléte több kárt okoz a természetnek, mint egy nukleáris katasztrófa. Ez pedig igencsak elgondolkodtató."

...

Ezúton is köszönet minden ellenzékinek, aki vette a fáradságot és elment szavazni az EU választásokra, s külön köszönet a Momentumra szavazóknak!💪😊🏳️‍🌈🇪🇺🇭🇺❤️💜

... 

Május 31 és Június 2 között nyaralni voltam a szűk baráti körrel a Velencei tónál. (Ketten vagyunk fiúk, és 2 lány.) Ez volt a második alkalmunk. Tavaly volt az első, s valószínű, h ez hagyomány lesz nálunk. Körbetekerjük a velencei tavat, s kellemesen berúgunk. Pákozd a törzshelyünk, s a nap fénypontja is egyben, mert mindig akkor vagyunk a legrészegebbek. Van ott egy kedves kocsma a falu közepén, ahova mindig betérünk, s jó sokat költünk, mert kurva olcsó. Pl 4 vodka narancs annyi, mint Pesten 1.
Mellette van egy szép kis parkocska. Oda szoktunk mindig kiülni a fűbe iszogatni, hülyülni és beszélgetni. Közben szól a zene. Nagyon szeressük. 😊 

Szo jól sikerült ez is. Örülök és hálás vagyok, h anno a Bacioban egymásra találtunk, s bízom benne, illetve hiszem, h életünk végéig együtt is maradunk. 😊❤️😍


Június 8 - Szombat;

Az elmúlt 2 hetem nagyon rázós, zsufi volt.

Interjúkra jarogattam. 2 komolyabbat, meg egy félig komolyat említenék csak meg. 

A félig komoly egy üzletvezetői állás lett volna, de végül nem vállaltam el, mert nem volt szimpatikus se a hely, se az itt dolgozó kollégák, se a feladatok. Mármint az a kevés, ami lett volna. Merthogy kb 60%-ban eladást csináltam volna. A maradékban, meg adminisztráció. (Beo írás, áru bevételezés, s lényegében ennyi.)

Szo elég ingerszegény, s visszalépés lett volna egy olyan komplex feladatkör után, mint amit a legutóbbi munkahelyemen csináltam.

Bár most, h ezt leírtam, szerintem még nem is meséltem arról, h miket csináltam. Csak azt, h üzletvezető voltam. Gyorsan akkor pár mondatban, h mik voltak a feladataim;

- Folyamatos kapcsolattartás a (belföldi és külföldi) szállítóinkkal, megrendelőinkkel, valamint pénzügyi, és könyvelői osztállyal.
- Állandó partenereink, repterek, szállodák, egyéb céges megrendelések kezelése
-  Értékesítés, számlázás, szállítólevelek, díjbekérők készítése Kulcs-Soft ügyviteli szoftverrel 
- Folyamatos adatbázis építés és karbantartás
- Üzletünkbe betérő vendégeink magas színvonalú kiszolgálása.
- Árukészlet nyomonkövetése, rendelése, át és bevételezése, raktározása
- Céges oktatóanyagok összeállítása
- Visuel merchandise feladatok ellátása
- Webshopos rendelések kezelése
- Heti ütemterv (gyártás) elkészítése a kollégáknak.
- Ár és összetétel címke szerkesztése, nyomtatása
- Beosztás írás (5 fő)
- Új és meglévő kollégák folyamatos tréningelése, értékelése
- Munkavédelmi, tűzvédelmi, HACCP, közegészségügyi szabályok betartása.

Szo a másik két komolyabb interjút meg nagyon élveztem. Kihívás volt, amiben már rég volt részem. 

Kezdem a rövidebbel, ami csak egy körös volt;

2 órás volt ez is. Pörgős, komplex irodai munkakör. Sok a korábbi munkahelyemmel való átfedés. Számlázás, szállítások, megrendelések kezelése, panasz kezelése és hasonlók. Tv, rádió adasokhoz, filmforgatásokhoz szolgáltatnak kamerát, hangosítást, világítás, meg mindenféle eszközt, dél Budán. 
Kezdésként volt egy 45 perces teszt. Elég komoly volt. 
Vámkezeléssel kapcsolatos dolgok, amiket kihúztam, mert nem tudtam. Angol panaszlevél írás h sérülten érkezett az áru s cserét kérünk. 
Számlázás, előlegszámla kiállításával kapcsolatos tudnivalók, mikre kell odafigyelni. 
Szállítás megrendeléseknél miket kell leadni a szállító felé. Meg mit tudom én már mik. 4 oldal volt. 

Aztán volt angol panaszlevél írás, h sérülten kaptuk meg az árut.
Nem volt gond, mert volt már erre példa az előző munkahelyemen is. 😊

Aztán mondták, h bárhogy is alakul majd a döntés, szeretnék megegyezni, h sok interjún vannak már túl, de ilyen energikus, kommunikatív, szimpatikus interjúalany nagyon ritka. A másik nő meg határozottan bólogatott. 
Itt megszólalt bennem egy csengő, h lehet h már megvan az emberük, s ez egy kedves bye-bye elköszönés a részükről, s pár napra ki is derült, h jól éreztem. Mondták, h nagyon szimpi voltam nekik, de olyan emberre esett a vezetőség választása, aki már logisztikai területről jött, s több ilyen téren a szakmai tudása.

Sajnáltam, mert am nagyon szimpi volt minden. Az ott dolgozók, a munkahely, a leendő feladatok. De hát ez van. Go tovább. 

Aztán jött egy nagy magyar cég, ami kamionos szállítmányozással foglalkoznak;

Aaaaah! 

Nagyon jó volt ez az interjú is! Ez is 2 órás volt. 
Első körben a szokásos alap, meséljek magamról, majd ők mesélnek a cégről. 
Aztán mondták, h több pozira is alkalmas lennék, ezért csináljunk teszteket. 
Első tesztet imádtam. Topográfia. Ötös voltam mindig belőle. 
Európa vaktérképe. Országok beszámozva és nevezzem meg az összes európai országot. Megvolt mind. Még a fővárosokat is megtudtam volna nevezni, annyira szeretem. 😊😍

A második teszt; d" d,, 'd, 

Ezeket kellett megtalálni 5 sorban úgy, h mindenhol, össze-vissza voltak vesszők, meg d helyett b meg p betű volt.
1 sorra 20 másodperc volt. Kb 70-80%ban tudtam csak végig menni 1 soron. Az 4-5 sornál már kezdtek össze fojni a dolgok. 

A másik feladat hasonló csak nyilakkal. Mindenfele mutató nyilak, s mindig a balra mutató nyilat kellett bekarikázni. Szintén 20 másodperc 1 sorra. Annyival nehezítve, h a sor végére darabszámot kellett írni, h mennyit számoltál, s közben egyszerű kérdéseket tettek fel, amit le kellett írni a lap aljára a választ. Pl milyen nap van, milyen évszak van, mi a kedvenc színe, nevezz meg egy járművet stb. 
Imádtam. 

Aztán jött az angol feladat. A velem egyidős csaj, aki eddig interjuztatott kimenet, majd bejött egy másik nő, aki kb anyám lehetne. Kiderült róla h régen fejvadász volt az értékesítési területen, s h ismeri az Il baciot is meg a Monclert is és személyesen ismeri a volt üzletvezetőmet. Szo jól elcsacsogtunk. 

Angolul is beszélgettünk, majd adott 2 feladatot. Kimenet s magamra hagyott h nyugodtan megicsinaljam. 

Szövegértés (munka és magánélet világa, sikeres vezető, bolodg magánélet témakör), majd a kérdések megválaszolása az olvasottak alapján. Itt 5 kérdésből 4-re jót válaszoltam. 

Majd panaszkezeles. Ügyfél késve kapta meg az árut + paraszt volt a kamionos. 

Írjak válasz levelet angolul. Az okés volt. 

Mondta Ő is és a kolléga nője is, akivel az előbb voltam, h úgy látják, h a meglevő tudásom és a velem folytatott beszélgetés, valamint a fizu igényem alapján az üzletkötő pozíció lenne számomra a legjobb. 

Neve ellenére itt nem kell nekem semmit eladni, se hideg hívásokat indítani. Meglévő európai ügyfelekkel kell kapcsolatot tartani. Rendelést felvenni, nyomon követni, kamiont intézni, telefonon, emailben, illetve szoros kapcsolattartás a pénzügyi, valamint a flotta kezelői osztállyal, mert ezeket a társosztályoktól hozzám futnak be az infók, nálam összegződik minden, s rajtam keresztül megy ki és be minden az ügyfélhez/ügyféltől, s én felelnék egy bizonyos európai régióban zajló áruszállítások menedzseléséért. 

Szimpik voltak. Úgy éreztem h én is nekik, s plusz pozitívum, h itt használhatom s fejleszthetem majd az angol tudásom, ami eléggé megkopott az elmúlt 2 évben..

Beakartak hívni még egy személyt, aki a közvetlen főnököm lenne, s állítólag velem egyidős, s ebből a pozibol léptették nemrég elő, de meetingen volt, s így majd vissza kell mennem valamikor. 

Így másnap mentem vissza, h vele is csevegjek;

Bentvolt a hr-es, akivel legelőször interjúztam, meg a a srác, aki a közvetlen főnököm lenne. Szimpatikus volt. Értelmes, normális, jól szituált.

Mondták, h hát nem lenne annyira komplex és sokszínű a feladatom, mint a legutóbbi munkahelyem én. (Ezt egy fekete pontként konyveltem el.) + Beszélgettünk megint angolul. Mondták ők is, h szerény az a hármas, amit én bejelöltem az önéletrajzomba, ami már alapból furcsa volt nekik az önéletrajzomat nézve, s látták, h milyen helyeken dolgoztam, ahol evidens a számukra is, h kell az angol. Szo azt átjavítom majd negyesre. Beszéltek részletesebben a feladatokról. Feljöt,  h ez az áru/fuvar szervezés az elég stresszes munka. Kb 70% kommunikáció 30% admin. Meg egyéb részletek.

Kissé visszaesett a lelkesedésem.

De ez sem jött össze, mert nem volt elég az angolom. Amit nem értettem, h akkor minek mondták, h jobb az angolom, mint 3?!

De szinte végére se értem ennek a gondolatomnak, már mondta is a telefonba a hr-es, h bár jó az angolom, de a közvetlen főni szerint nem egészen tárgyalási szintű, neki meg az kell a csapatba.

Jobb is így. Tudom én is, h hiányos az angolom, s fejlesztésre szorul, mert durván elkopott mióta itthon vagyok, s szinte csak minimálisan használom.

Viszont mondták, h mivel nagyon szimpatikus voltam mindhármuknak, s nem akarják, h eltűnjek az éterben, s van még 2 másik pozi, amit szeretnének felajánlani.

Az egyik valami belső értékesítő munkatárs.

A másik pedig fuvarszervező, ami nagyon hasonlít az üzletkötői pozihoz.

Szo kedden megyek ki Soroksárra hozzájuk, s megbeszéljük majd a részleteket.

Szóval itt tartok.

Nah!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. május 14., kedd

Az előző részek tartalmából;

Május 4 - Szombat;

Jó barátosném és egyben volt lakótársnőm esküvőjén voltunk Szajolon. Nagyon jó volt. Jó társaság, jó hangulat, jó zene.
Mulattunk is végig hajnal fél ötig.

Ezúton is köszönjük szépen, h részt vehettünk rajta s sok boldogságot kívánunk itt is. ♥️😘


Május 11 - Szombat;

A család legjava bika, így most összegyűltünk vidéken a családi háznál s megtartottuk a születésnapi köszöntéseket.

Jó volt. Apum 60, Anyum 59, én 30, bátyám fia pedig 10 éves lett.
(Mondjuk én majd csak május 20-án leszek 30, de ez volt az a időpont, amit össze tudtunk hozni a családdal.)

Május 13 - Hétfő;

Bekövetkezett az, amit már hónapok óta érzek/sejtek. Elküldtek melóból. (Hivatalosan közös megegyezéssel váltunk el.)

A korábbi bejegyzéseimben már többször írtam, részletezem, szo már nem igazán tudok mit mondani.

Röviden; Megmondták, h nem megy a szekér. Nem akarnak több pénzt beleölni. Ez amúgy is cska egy mellék vagány volt a tulaj számára. A 2 Üzletünkből az egyiket be is zárják júniusban, s inkább a tulaj felesége viszi tovább a boltot egy darabig.

Akár hogy osztottak-szoroztak, s próbáltak más megoldást találni, de sehogy nem jött ki a matek, s mivel nekem van egy magas fizetésem a cégnél, így meg kellet, h váljanak tőlem.

"SUPRISEEEE!"

2 hétig még vagyok, h átadjam a munkákat az egyik kolléganőmnek, meg a tulajnak.

Május 23-án lesz az uccsó munkanapom. Azt jóu napot!

Ami leginkább elkeserített az az volt, h Bátyám fia kórházba került. Infozión van. Kiderült h cukor beteg.

A héten bent tartják. Amúgy jól viseli a helyzetet még, mert nem tudja h ez milyen életmód váltással fog járni neki.

Aztán szintén még ezen a napon történt délután, h felhívtak meló ügyben egy prémium ruházati üzletvezetői pozival kapcsolatban, ahova még múlthéten jelentkeztem.

Csütörtökön megyek majd hozzájuk interjúra.


Május 14 - Kedd;

EUROVÍZIÓÓÓ!!!

Megkezdődött a 2019-es Eurovíziós Dalfesztivál! Nagy rajongója vagyok. Nagyon szeretem. Mindig átjön az a felszabadult, vidám, liberális hangulat ami miatt is nagyon szeretem.

Az idei eléggé melegre sikeredett. 😅 Jó volt látni a tv-ben, h szinte minden harmadik csókolózó pár meleg volt, s több nyilvánvalóan meleg fellépő volt. A helyes műsorvezetővel az élen.

A fesztivál alatt mindig nagyon szeretem s értékelem a földi élet adta szépségeket és gyönyöröket. Mint azt szinte minden dalfesztivál alkalmával elmondom, h nekem ez lenne a normális világ, ahol ennyire normál, alap elfogadott a sokszínűség, a felszabadult boldog lét.

A kiesés nem lepett meg.

Viszont azt is elkell még mondjam, h a dalfesztivál a bakancs listánkon van. Főleg ennyi szépfiút látván... 😉😁😅

Nah!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. április 23., kedd

Az előző részek tartalmából;


Március 31 - Vasárnap;

Túrázós nap volt ez is. Kezdtük a Guckler kilátónál, majd át mentünk Solymárra, megnéztük a várat és a várost, majd elsétáltunk a hegyekbe a Kerekhegyi, majd a Sziklás-hegyi kilátóhelyre.

Ez utóbbi valami gyönyörűség! Norbival tiszta extázisba estünk olyna szép volt, mintha nem is Magyarországon lettünk volna. Szép sziklásos hegy, alattunk fenyvesekkel. Imádjuk. Itt is eltöltöttunk nyugalomban vagy 1 órát. Nagyon jó volt. Ajánlom minden természetkedvelőnek. 😊

Amúgy ezeket a túrákat én tervezem meg, Norbi pedig vezet, mivel neki van kocsija és gyakorlata. Nekem hiába van 12 éve jogsim. 11 éve nem vezettem, meg nem is nagyon merek. Semmi tapasztalatom. (Ami van is rossz.)

Nagyon jó a természetjáró nevű app. Térképpel, képekkel, útvonalakkal. 😊

...

Valamelyik nap itthon pihikéztem s a Spotify "Favorite" nevű playlistem hallgattam, amikor felcsendült Scott McKenzie San Francisco című száma.

Engem meg elöntöttek az emlékek. Ahogy róttuk a horvát kabintársammal az utcákat. Amikor telibe szarta egy madár, s én sírtam a nevetéstől, s le kellett ülnöm. Nem bírtam állni, mert egy idő után már fájt a hasam, de nem bírtam abbahagyni.
Sokat "kurváztunk" vele. Mármint, úgy értem h a kurva, az horvátul is kurva. 😅😁

Mondtuk is mikor leszarta a madár h kurva bird! 😂🐦😆
Imádott ő is káromkodni, meg morogni mint én. ☺️
Jaj Istenem de jó is volt! Fura visszagondolni  h ezek az élet kis apróságai mekkora örömöt tudnak okozni. 🙂

Meg voltunk a meleg negyedben egy buli helyen. Olyan hering party volt, h örültünk h levegőt kapunk. Meg felmentünk valami hotel magas tornyába, s ott volt alattunk az egész város.
Akkor is elpityeredtem a hála és öröm közepette. A többiek meg babusgatak h Dzsíííí what happeneeeed?
Már bevolt alapozva a csapat s csak annyit mondtam nekik h olyan szép ez az egész h itt vagyunk, s h szeretem őket. Ami tényleg így is volt. Jó volt ott lenni velük.

Azokban a hónapokban, mikor bejáratuk a föld kb 60%-át, akkor ők jelentették számomra a családot. Meg akkor is elérzekenyültem, amikor kihajóztunk, s átmentünk a Golden Gate híd alatt. Akkor is ez a szám szólt. Mondjuk ott akkor pityeregtek mások is.
Meg az egész feeling ami csak San Franciscóban élhet meg az ember, szo ez az egész ismét itt volt bennem.

Sehol máshol nem volt az az érzés, mint San Franciscoban.

S tessék. Most h erről írok ismét elöntött ez az egész  s pislogok nagyokat, h ne könnyezzek be.

Szo itthon pihikézve olyan erős hála érzés volt bennem, h hát elpityeredtem. De jól esett. Kívánom h mindenkinek minél több ilyen hála érzései, emlékei legyen.

Emlékszem arra is, h leírtam a naplómba, amikor Norbi elhagyott, h nem tudom még h miért van ez, de biztosan tudtam h okkal történik, s idővel majd talán tudni fogom.

Hát már tudom. Nekem a világ körüli utazásaom a mai napig felfoghatatlan. S milyen semmitmondó volt sokáig ez számomra, mikor valakit ezt mondta, h fel sem tudja fogni h ez meg az történt vele, s most már tudom h az milyen, amikor felfeghatatlan történik velünk...

A felhőtlen boldog gyermekkorom, a világ körüli utazás, a kiegyensúlyozott, harmonikus, egészséges boldog életem, a párom, családom, barátaim.

Nem győzök hálát mondani értük. De ez gyakran leírom itt is.
Igen. Életem szerves részévé vált a hálaadás.

(Biztos sokaknak "Nah jó ez már too much, hippis faszság" nak fogják tartani, de szokás szerint nem különösebben mozgat meg mások véleménye. Erre szoktam azt mondani h felnőttem. Nem vagyok már önbecsülés hiányos tini, h mások likejaiért izguljak és véleményükre adjak.)

Szóval mostanában a természet szépségéért mondok hálát. A kedvenc évszakom van. Imádom amikor virágzik a cseresznye fa. Meg az összes többi. Gyönyörű. Meg amikor kellemesen süt a nap és melengeti a kis testem. Meg amikor esik az eső. Imádom a zápor utánni eső illatot. Az egyik kedvencem. Meg a frissen nyírt fű illata. Waaaaah! Akár hányszor látom, érzem ezeket, mindig hálát mondok értük. Ez számomra olyan természetes, mint amikor megköszönjük az ételt, miután megettük.

...

Vettem magamnak használtan 210ért egy erősebb, masszívabb elektromos rollert. 500 w 48V 15 A aksi. 10 colos kérek.

Nagyon baba volt. Ment vagy 35-40 km/h-val, s kb 40 kmes hatótáv. Városi közlekedésre kiváló. Úttesten csak a mellék, kevésbé forgalmas utakon használtam. Járdán nem tud kibontakozni a képessége a gyalogosok kerülgetése miatt. Biciklis úton viszont nagyon faszán lehet csapatni! 😊😎

A Nemzeti Színháztól (Rákóczi hídtól) fel a Fővám térig, s onnan a körúton végig fel az Operáig. Ez a táv 13 percen belül megvolt.

De nem volt jó a töltője, legalább is nekem nem töltött. Hazafelé menet meg félúton lemerült alattam. Még jó, h Norbi szabad volt mert így legalább megtudtam kérni h szedjen már fel kocsival.

Szóval írtam a srácnak, h szeretném visszakapni a pénzem, s rendes volt, így is lett. Szo volt roller, nincs roller!

Egyelőre nem veszek másikat. Ha vennék is valamit, akkor elektromos egykerekűt vennék, mert erősebb, gyorsabb, s magammal is betudom vinni bárhova s nem kell azon agyalnom  h mivel, hol és h lakatoljam le a rollert, ha pl beakarok ugrani boltba v valami. 

De hát ez meg még drágább bulika, s ezzel a rolleres storyval is volt lehetőségem megtapasztalnom azt, h valójában én jobban szeretem azt tudni, h egy szép összeg csücsül a számlámon, mint kevesebbet összeget, de + drága eszközt tudni magam mellett... 🙄🤨🤔
...

Április 19-20: (Nagy) péntek - szombat;

Péntek délután leutaztam a szülőkhöz vidékre.

Nagyon jól éreztem magam. Öröm és boldogság volt. Kedvenc évszakom. 2 hét híján a kedvenc hónapomtól. Friss levegő. Hegyek. Szép táj. Zöld övezet. Csend. Béke. Nyugalom.
Mennyei manna lelki világomnak.

Májusban megyek majd megint, mert születésnapozunk. A jelenlegi 5 fős családból (a 82 éves mamámat is beleszámítva) 4-en bikák vagyunk. 😊✌️ Egyedül bátyám a rák.

Apum 60 éves lesz. Én 30. Bátyám gyereke meg 10. Szép kerek számok.

Szüleimnek veszünk majd valami pár napos wellness nyaralást.
Én nem kértem semmit. Bulit se tervezek tartani. Számomra nem egy nagy durr a 30, mint másoknak.

Szerintem korábban már írtam róla, h számomra a 33 éves kor a lelkileg felnőttéválás/beérés határa.

Annyit kértem csak a szűk (3 fős) baráti körtől, h együtt menjünk el 4en nyaralni Velencére, 2-3 napra, mint tavaly. Senki nem hoz senki mást. Véletlenül se legyen morgás, durcizás a párok között. Mi 4en nagyon jól ismerjük már egymást, össze vagyunk szokva.

Ennyi.

...

Melóban nemnagyon érzem magam biztonságban. Amúgy hullám hegyek és völgyek vannak. Amikor jól megy a business, akkor mindenki boldog, amikor meg szarul (mint mostanság) akkor még érezhetően szar a légkör. Szo emiatt, meg az itthoni viszonylatokban jó fizetésnek mondható fizum miatt nem érzem valami stabilnak a helyem.

De január óta már felvagyok arra készülve, h bármikor közölheti velem a tulaj, h költséghatékonysági okok miatt köszönik a munkámat, de sajnos bye-bye van.

Júniusban lesz 2 éve h itt vagyok, s ez idő alatt láttam már erre példát másik 2(!) kollégám esetében is... 😒😔

Nah de ne fessük az ördögöt a falra! Hálás vagyok, h van egy jól fizető munkahelyem.
Hiszek magamban, az erőmben és képességeimben! Bárhogy is alakult az élet, szépen megoldottunk mindent, s így lesz ez a jövőben is! 🙂✌️😉

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. március 31., vasárnap

Az előző részek tartalmából ;

Vajon az természetes emberi jellem, h nekünk valami mindig kell?
Valamit mindig akarunk.Vagy jobb fizu, jobb munkahely, új ruha, új cipő, új kütyü új ez, új az, v most ide mennék, oda utaznék, stb...

Egyik chillezésem alkalmával ezen merengtem, s hálát adtam a fentieknek, h bár ugyan még tanulom, de szépen elsajátítottam, fejlesztettem az elmúlt években a türelmet, aminek köszönhetően nem csaptam bele egyből a lecsóba  s vettem meg azokat, amit ugyan megvehettem volna, de mégse tettem meg, hanem inkább infókat gyűjtöttem, s tudtasoan visszafogtam a vágyaim h várják még 1-2-3 hónapot ezzel, s ha majd azután is tényleg ugyan úgy akarni fogom, akkor majd megveszem, de "szerencsére" nem így lett. Voltam már így, drónnal, elektromos rollerrel, s most éppen az elektromos egykerekűt tettem váró listára. Ezek egyenként ugye több százezres tételek, szo kurvára nem mindegy h mennyire átgondoltan hozom meg a döntésem.

...

Huuuu gyerekek. Norbival megnéztük a Csillag születik című filmet Lady Gaga es Bradley Cooper főszereplésével. Nem sok jót fűztem hozzá, de ellenben nagyon tetszett, s a végén konkrétan zokogtam. Utoljára ennyire kisgyerekként sírtam, mikor a Titanicot néztem.

Nagyon felkavart, s ismét előjöttek azok az emlékek és érzések, amit akkor éreztem, mikor 2016 novemberében Norbi szakított velem. Az a veszteség is felért egy halállal. Szörnyű volt az az időszak. Totál megsemmisültem. Nem kívánok olyan szenvedést senkinek se.

Ellenben nagyon hálás vagyok a fentieknek, az életnek, h a valódi halállal ellentétben, még ebben az életemben (életünkben) megadatott az, h rá pont egy évre 2017 novemberében újra együtt legyünk. S habár már nem egészen olyan a kapcsolatunk, mint bő 7 évvel ezelőtt, amikor egymásba szerelmesedtünk, s vannak dolgok, amiben totál különbözünk, de megtanultuk ezt a diverzitást elfogadni s ugyan úgy szeretni egymást.

Hihetetlen h h elröppentek az évek, s mennyire az életem ALAPVETŐ részévé vált.

Ezúton is szeretném megköszönni neki azt, h mindezen változás ellenére is velem van, s kitart mellettem jóban rosszban. Köszönöm és nagyon szeretlek.


És akkor maga a film. 

...

Kaptam egy újabb állásajánlattal kapcsolatos emailt attól a cégtől, ahol utoljára voltam interjún, s amiről a legutóbbi bejegyzésemben is beszámoltam.

Persze még csak nem is válaszoltam rá. Mondom hagyjuk ezt inkább. Nem szeretném mégegyszer ilyen "élményeknek" kitenni magam... - . -"

...


Melóban most minden okés. Kicsit uncsi, de megbékéltem a gondolattal h maradok.

...

Az egyik hírportál leközölt egy videós cikket, mely arról szól, h Amerikában egy Tesla sofőr menet közben szundikál a volán mögött. Na hát én teljesen odáig voltam meg vissza, h végre már csak halad, fejlődik a technika, igaz tetű lassan, de haladunk.
Szóval ami számomra tök örömteli hír volt, az sokak számára (a kommentek alapján) pedig felháborodás volt.

S itt nekem megint egy éles ütköztetés volt. Tökre lehúzott az életről, h mekkora különbség van az én ideális világom és a valóság között. Teljesen úgy éreztem magam, mint pl egy vidám kis cuki mókus, aki lubickol ebben a számára örömteli hírben, h picit közelebb lehet a saját világához. Aztán sajnos elkövetett a kis mókuska egy olyan hibát, h puszta kíváncsiságból kimerészkedett (az emberi reakciók közé) és mit látott? A véres, habzó szájú ordas farkasok hemzsegtek a fa körül, ahol éppen tartózkodott.

Persze. Mintha mese lenne, de én ezt tényleg így érzem.
Mostanában amúgy sokat filizofálok, s azon is elgondolkoztam, h olyasmi számomra ez a világ, mint egy zombik súlytotta bolygó, ahova már gyerekként beleszületsz, s megszokod, h hát igen. Itt ilyen kemény az élet. Persze itt is vannak azért még szép és jó dolgok, de mindez ami itt van, lófasz ahhoz képest ami volt, v ami lehetne. Aztán kimész az utcára, vagy csak elég nézni otthon a híreket, nézni videókat, amitől kurvára nem érzed ezek közé valónak magad, s elkezded megkérdőjelezni ezt a világot, h de mégis miért ilyen durva, kemény és vad? S h-h te nem vagy zombi, s miért vagyunk ilyen kevesen túlélők? S hol van az én vilagom?!

Szo szomorú egy story...


Szóval visszatérve a Teslához, én előbb bízom rá a vezetést egy önvezető autóra, mint 1 emberre, amikor tény, h a legtöbb baleset az emberi vadság, mulasztás, tudatlanság, oda nem figyelés miatt történik.

Illetve a gépek jóval könnyebben kezelhetők, javíthatóak mint az emberek. Tudom, s sokan ilyenkor jönnek a szokásos ellenvetésekkel  h dehát veszélyes, nem mindegy ki mire programozzza be őket, v h kik irányítják. Igen. Valóban nem mindegy. De enm nem akarok most belemenni ilyen messzemenő filozofálásba.

És hagy ajánljak egy könyvet a figyelmetekbe. Egyik kedves olvasóm (akivel mellesleg már 7 éve levelezek) ajánlotta nekem is, ami a; Yuval Noah Harari - 21 LECKE A 21. SZÁZADRA

Számomra teli talált volt, szóval ezúton is köszönt érte! 😉😘❤️

...

Egyik kedves kolléganőm varr, s nagy környezettudatos, s kértem és kaptam is tőle vászon zsákot és ha megyünk bevásárolni  akkor viszem magammal a vászon táskámmal együtt és ezekbe pakolok. 😊✌️

...

Kaptam egy emailt, amelyben az állt, h a nadi mesterem státusza megszűnt. Már egy ideje (kb 3 éve) nem járok nadira, de attól még szoktam gyakorolni a tanult módszereket, s kissé felzaklatott a hír, hisz nagyon szeretem, becsülöm, tisztelem a mesterem. Szóval elkezdtem kutakodni, h mi történt, s hát azzal szembesültem, h nem csak róla van szó, hanem a masszázst oktató mesteremről és még sok más avatóról is. Lényegében egyfajta szakadás történt.

Tervezem h a közeljövőben felkeresem őket, mert szeretném továbbra is tartani velük a kapcsolatot még ha már egy jó ideje nem is járok hozzájuk.

Am fb-n találtam egy videót, amin a szakadásról beszélnek, s elgondolkodtatott, h lehet ezt is érezhettem. Ugyanis mint az többször is írtam már korábban egy jó ideje érzem a közelgő, többszintű változásokat. (Milyen Jedisen hangzott 😅😁)

S ha már érzések. Ezek továbbra sem múltak el sajnos. Azért mondom h sajnos, mert azért valamelyest mégis csak nyugtalanít ez a hol erősebben, hol hosszabb-rövidebb ideig felbukkanó feeling.

Ezek az érzések okozzák a már máskor is említett "magamon kívüli" érzéseket.

(Am nem. Nem bolondultam meg, s nem szedek semmit. 😁)

Viszont ami újdonság az elmúlt hónapokhoz képest, h a tavasz beköszönttével többször tör rám igen erősen a hagyjam abba amit csinálok s medizzek egy kicsit gondolata.

Nagyon jól esik offolni így magam. Először szépen lecsendesíteni a gondolataim, majd a teljes csendben "lubickolni". Nagyon pihentető tud lenni az, h nem kattog az agyad.

Ha nem is meditálok, de már az nagyon jó ha lecsendesedek, s elképzelem azt, ahogy egy nagy zöld réten állok, s a kellemes tavaszi napsütésben szép lassan felsétállok egy dombra, miközben gyönyörködöm a tájban, ami televan sok szép színes virággal, és elszórtan fákkal. Majd ahogy felértem, leülök egy szimpatikus fa tövébe, nézegetem egy kicsit a tájat, s általában itt nekem már "beáll" a chilles érzés.

Mondjuk ha nem ülök török ülésben, hanem csak a kanapén heveredve csinálom ezt, akkor nagyon kellemes félálomszerű állapotba szoktam kerülni, ahol még hallom a környező zajokat, de már nem vagyok teljesen magamnál. Leginkább ahhoz hasonlatos  mikor műtét előtt bekábítanak. Meg van, amikor be is szundítok egy kicsit.

...


Régen is szokásom volt, de mostanság gyakrabban fordul elő, h azon kapom magam, h hosszan nézem Norbit. Szeretem nézni, ahogy jön-megy, tevékenykedik. Olyan kellemesek ezek a pillanatok. Jó párszor már észrevette ezt Ő is, amire mindig kimereszti, meg forgatja a szemeit, h wtf. Így furcsállja, ahogy nézem. 😁 Én meg jókat kuncogok ezeken.
De megnyugvással és szeretettel tölt el, a jelenléte. Nagyon szeretem. ❤️

...

Március 23 - Pilisborosjenő;

Norbi vett magának egy királykék Mazda 3-as autót. Így az első komolyabb jóidőt kihasználva fogtunk magunkat és el is kocsikáztunk Pilisborosjenőre!

Első állomás; Teve szikla.

Túl sok ember. Még több gyerek. Eleinte puffogtam h nah bazdmeg! Az ember kijön a természetbe, h feltöltődjön, csendre és nyugalomra vágyik, erre nem össze-vissza ordibálnak mindenhol a gyerekek meg a szülők?! Baszott az ideg rendesen, h baszd meg nem elég h herótom van az emberekből, de még itt is ezeket kell hallgatnom! De aztán beláttam, h nekik is kell a természet, ha már mást nem is kaphatnak meg ebbe a reszkessetek betörőbe illő nagycsaládos, káoszos zsivajból...

Mondtam Norbinak h nah! Vegyük be azt a hegyet! Ott majd nem lesz már ennyi nép! Úgy is lett.

Találtunk egy nagyon szép helyet, lovely kilátással a Nagy-Kevélyi kőfülke és a Nagy-Kevély közötti sziklás részén ahol csend és nyugalom volt. Elidőztünk ott egy órát, s csak egyszer zavartak meg minket arra kaptatók.Mondtam is Norbinak h no! Fiam! 1 órás néma csendet kérek! Én felültem egy kitüremkedő szikla darabra medizni, Norbi meg pár méterrel alrébb vonult cigizni, meg az addig készült képeket csekkolni és posztolni, meg aztán szerintem napozott, töltekezett ő is, bár látni nem láttam, mert csukva volt a szemem, csak érezni éreztem.

De gyerekek! Én ott annyira, de annyira boldog voltam. Kellemesen melengetett a nap, csicseregtek a madarak, friss hegyi levegőn voltam. Alattam gyönyörű tájjal. S végre sehol sincsenek emberek! Kuss van! Béke, csend, nyugalom. Annyira nagyon vágytam már erre, h nem szégyellem bevallani h medi közben, ahogy ott ültem a pillanatban, el is pityeredtem. Tök olyan érzésem volt, mintha egy rusnya, piszkos nincstelen lennék, aki most végre megtisztálkodhat, rendbe teheti magát, s ez olyan örömmel töltött el, h hát nagyon.

Nekem az a kb 1 órás csend, fenn a hegyen, abban a tavaszi napsütésben, maga volt a mennyország! A napom, nem is, inkább a hetem, sőt! Az elmúlt negyedévem fénypontja volt!

Megtisztítottam magam, hálát mondtam (jó sokat, hosszú volt a lista), s elmondtam a szokásos kérelmeim, melyben egészséget, áldást, békét, jólétet, boldogságot, szeretetet kértem családomnak, barátaimnak, s gyógyulást a földnek.

Amúgy hiszem, h ha egy picit is befelé figyel az ember amikor a természetben van, akkor ott könnyebben érezheti, h sosincs egyedül...

Nah!

Aztán elsétáltunk még az egri vár makettjéhez is, de hát ottmeg még több ember volt, szo meg se álltunk, fordultunk is vissza a kocsihoz, de útközben, nem meszea Teve sziklától találtunk egy kis fenyves részt  ami nagyon csendes, hangulatos volt. Ott is leültünk egy kicsit a sziklásrrészre és sütkéreztünk még egy félórát, még egy üvöltöző 2-3 baráti faimíllia társaság szét nem baszta az egész harmóniát. Komolyan azon kezdtem el gondolkodni, h ahogy ezek berobbantak a csendes, nyugodt harmóniámba a természettel, kb ilyen lehetett anno amikor a barbárok betörtek Rómába, a Hunok, meg a Mongolok Európába, meg még sorolhatnám. Szörnyű csörtetés  zsivaj, ordibálás, hangzavar! Kész káosz! Pf! Mondom...  Emberek...

Norbit is idegesítették, s amikor tovább álltunk miattuk, megjegyezte h lehet h velünk van a baj. Mire az volt a válaszom h nem, hisz általában véve nincs bajunk a családosokkal, hisz nekünk is vannak családos ismerőseink, akiket szeretünk.

Itt egyszerűen csak az van h más szinten vannak ezek, akik ide robbantak és más szinten mi. Más nekik a természet, a kikapcsolódás, mint nekünk. Vannak olyan családok ahol a sok gyermekordibálás a természetes s zene füleiknek, s telibe szarják h mások is vannak körülöttük, még más családokban ilyenkor rászólnak a gyerekre, h fiam ne ordibálj, mint a fába szorult féreg, mert mások is vannak itt rajtunk kívül.

S fontos, h nem szabad őket azért lenézni  amiért olyan szinten vannak amilyen. Ahogy egy hatodikos se néz le egy harmadikost.

De tény, h ez úgy egészben jellemző is az emberekre. Vannak akik, tekintettel vannak a környezetünkre, a földre és lakóira, s vannak akik csak telibe szarják mindezt, s egyedül csak saját magukkal foglalkoznak.

Egyre erősebb az az elképzelésem h ez a föld tényleg egy állatkert, benne a hierarchia csúcsán az emberálattal... "Érdekes" egy világ ez...

Szo visszamentünk a kocsihoz és átgurultunk a szomszédos Ürömre s nagyon finomat ettünk egy szép teraszos svéd vendéglőben.

Közben azt beszéltük h a hosszútávú terveink között az szerepel, h 10 éven belül szeretnénk egy ilyen Budapest melletti településre kikötözni.

E táj nagyon hasonlít szülőfalumra, ahol felnőttem. Nagyon közel állnak hozzám az ilyen helyek. Mondjuk Pilisborosjenő nagyon nem tetszett, mert a fő utcán a rezsim tenyész propagandás plakátjai lógtak a villany póznákról, s ez nagyon nem volt szimpatikus! Ellenben a szomszédos Ürömön nem voltak.

A jepenlegit nem adnám el, hanem kiadnám, s abból tudnám törleszteni a lakás rám eső részét. (Merthogy Norbival közösen vennék ugye.)

Mindenképp olyat szeretnék, ami természet közeli, csendes  friss levegős, nagy forgalomtól mentes. Lehetőleg csak egy kb 4-500 nm-es telek. S mi húznak fel oda egy kb 4-5 konténerből összerakott modern házat, v mobil házat. Kb 50-60 nm2 elég lenne + terasz. Napelemes tetővel. Padlótól plafonig erő ablakokkal. Letisztult, minimalista modern belsővel. Egy loft stílusban, világos, tágas belső térrel.
Déli fekvésű domboldalban, h reggeltől estig süsse a nap. + 2 kocsi. Amivel bejárunk dolgozni. (Mondjuk már 1 megvan.) + De nekem is kellene még egy. Lehetőleg elektromos. 😁
Egy Tesla X egy álom csoda lenne. 😀😎✌️
De (jelenleg még) am beérném egy BMW I3S, vagy egy Hyundai Konával is. 😅

Szóval ha tudok ilyen kerületet, v Pest határában lévő települést javasolni nekem, azt megköszönném. 😊✌️

Nah! Egyelőre ennyi!

Csók!

Rion.

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. március 2., szombat

Erről beszéltem;

Legutóbbi bejegyzésemben említettem, h szeretnék egy kicsit elvonulni erre milyen cikkek jönnek velem szembe a neten?

Szeretem, h szépen lassan fejlődik a technika. 😊

2019. február 17., vasárnap

Az előző részek tartalmából + betekintő;

Január vége, február eleje;

Melóban halál van. Semmi forgalom, se megrendelés. A január első fele még úgy-ahogy eltelt az előző hónapokban lemaradt, "majd ha lesz rá időm megcsinálom" feladatok elvégzésével, meg a nagy évzáró leltárral, de az utánna következő időszak pusztítóan unalmas volt, s nem gondoltam volna, h ezt fogom mondani, de visszatapsolom azt az őszi időszakot, amikor sok volt a meló. Valójában szerettem. Szeretem ha pörög a meló. A nap is gyorsan eltelik, este is jobban alszom, meg amúgy szeretem mind a könnyű fizikai munkát, mind az adminisztrációs melót.

Most meg h alig van munka, így csak szenvedés bent lenni, vánszorog csak az idő, s haszontalannak érzem magam. Meg mintha leépülnék! 😒

Szo jó volt a tavaly nyári-őszi időszak. A kiégésem is inkább a tulaj miatt volt, h a legnagyobb hajtás idején kezdte átszervezni a rendszert. Ő volt nekem valójában a stressz faktor maga. Nem az h új üzletet nyitottunk, s több volt a meló.

Nah de mind1. Most ez van. Valszeg ez is okkal történik. Mediztem már ezen is, s úgy érzem, h a tanulásom és a fejlődésem része ez is. Most ez az időszak a csendről, a megállásról, a pihenesről, a visszatekintésről, az értékelésről szól. Aztán majd jön megint szerintem a karmám. A változás, váltás. Hisz itt is van az ideje. (1-2 évente melót váltok, mert valami mindig olyan történik velem, ami váltást hoz életembe. Bár már nem bánnám ha ez a karma véget érne, mert már mondhatni h unom ezt az - 1-2 évente váltsunk melót - ízű banánt.


Február 7 - Csütörtök;

Ma szabadságon vagyok. Szépen süt a nap. Beragyogja a nappalimat. Imádom nézni ahogy a sötétbarna parkettáról visszatükrződik a nap, s természetes fényben úszik az egész lakás. Rend és tisztaság van. Kint csicseregnek a madarak, bent pedig halkan szól a háttérben a kedvenc rádióm a Kék Duna rádió. Imádat van. Az egyik legkedveltebb időtöltésem ez, amikor csak elnyúlok így a kanapén mint most, kellemesen simogat a nap melege, s közben v a telefonomat nyüstölöm (amit nagyon imádok, jó választás volt ez a Huawei Mate 20) v éppen csak lehunyom a szemem s leviszem magam alfába.

Am azért vagyok szabin, mert a férfiak nőgyógyászánál voltam, az urulógusnál. Kb januárban kezdődött, h enyhe, tompa,gyulladás szerű fájdalmat, éreztem az ágyékom környékén. Nekem 12 éve volt is pont ezen a részen ér műtétem. De az a vicc, h ezen a héten már elmúló félben van ez a fájdalom, s a doki is aztmondta, h ezzel a panasszal gyakran mennek az emberek, de az az igazság h nem tudják h mi az oka, csak h általában 1 hónapon belül elmúlik. Am megnyomkodott, tapogatott, s az alhasi részeken meg is ultrahangozott, de szerencsére nincs semmi.

Am emiatt előszokott az fordulni, h nem hordok alsót, mert úgy nem v kevésbé fáj/zavar. Itthon pl már egyáltalán nem is hordok. Sokkal jobb úgy. 😊

Melóban egy fél Dolgitot veszek be ha nagyon felerősödik a gyulladásos érzés, s az szépen el is mulasztja.

+ Esténként pránanadin tanult módszerrel kezelem a területet, s érzem h az is jó.

(Frissítés; Hétvégére "szerencsére" végre már el is múlt a kellemetlen érzés.) 😊✌️


Február 13 - Szerda;

Ma az álláskeresések közben, végül úgy döntöttem, h felhagyok ezzel az egésszel, s nem nézelődök tovább.

Ma bentvolt az egyik tulaj, együtt dolgoztunk. Lecseréltük a téli dekorációt.

Rájöttem arra is, h nekem csak néha kell egy kis csevegés. Fontos nekem nagyon a kommunikáció. Ennek (és ezáltal az elhanyagolás) hiányában jelentősen romlik, a munkakedvem, a motivációm, a lojalitásom.

Szo átértékeltem ezt az egészet, s rájöttem a többszöri fizetési igényem miatti elutasítások után, h amúgy jó helyem van itt, s én alapból meglettem azzal becsülve, h anno annyi jelentősen megnöveték a fizumat.

Az igazán nekem való jobb meló meg majd jönni fog, amikor jönnie kell. Nem kell görcsösen keresgélni, s mindenáron váltani.

S ettől a spontán "megvilágosodástól"/hozzáállástól meg sokkal jobb lett a kedvem, s tökre feldobódva, vidáman jöttem haza, s igazi megkönnyebbülést érzek.

Mintha kaptam volna fizetést emelést, v valami. 😅

Amúgy ahova jelentkeztem, s felhívtak, mindegyiknél volt egy 5-10 perces telefonos interjú, ami mindig véget is ért a fizetési igényem megadásakor. 😅

Volt, ahol aztmondták h majd jelenetekeznek, volt ahol egyenesen megmondták, h az igényem messze van az ő általuk nyújtott fizutól, s volt ahol külön megdicsérték az önéletrajzom és motivációs levelem, s mondták h az a pozi  amire jelentkeztem visszaélpés lenne az eddigi utamhoz képest s a fizetésem is "bérfeszültséget" okozna idővel.

Am koordinátor, office manager, ügyintézői pozíciókra jelentkeztem.

Egyetlen 1 cég volt ahol mondták h hát nem lenne ennyi a fizu  de a cafetériával, h a negyed éves prémiumokkal már valamivel közelebb lennénk hozzá. Mondom oké nézzük meg. Szo voltam interjún, s a második kör után pár nappal felhívtak, h köszönik szépen a jelentkezésem, nehéz volt dönteniük, de olyat választottak inkább, akinek több logisztikai tapasztalata volt a megpályázott pozíciót illetően.

Mondom sebaj. Minden okkal történik. Valami más vár rám, s valahol máshol. Illetve éreztem az első és a második interjú után is, h aaaaaaa. Szóval fenntartásokkal jöttem ki. Nem volt semmi gond, sima basic interjúk voltak. Konkrétan mindkettő ugyan az az interjú volt  csak az első a hresekkel a második meg a leendő közvetlen feletteseimmel, akik férfiak voltak, s életemben először interjuztam férfiakkal. (Mondjuk már 29 évesen és a 7 hetedik munkahelyen után, kész csoda, h eddig még egy férfi se interjúztatott.)

Szo az első interjú azért nem tetszett, mert feltettek egy olyan kérdést h ennyi év luxusban eltöltött munka után, miért akarok én az építő iparban dolgozni. Meg náluk vannak gyár látogatások, ott meg por van.

Nah mondtam magamban is neki egyből h ANYÁD!

Rólam tudni kell, h tipik az a fajta vagyok, h elég egy rossz kérdés, v beszólás s azzal az illető elvágta nálam magát.

Mondjuk ilyen még nem volt velem, h magamban én értékeltem a hr-est. Bár valszeg azért volt ez már így, mivel a jelenlegi munkahelyemre már én is interjúztattam embereket, s mivel már én is voltam a hr-es szerepben, így már másképp állok az interjúkhoz.

Nah de a lényeg, h kedvesen mosolyogva mélyen a szemébe nézve elmondtam, h ezt hozta az élet, de nem ragaszkodom a luxushoz, hisz most se ott dolgozom. Valamint még magamban hozzátettem, h irodán dolgoznék s nem az építkezésen, s attól még h oktató jelleggel az elején kikell menni gyár látogatásra, abba nem fogok belehalni csak azért mert a luxusban dolgoztam... 😊

A másik interjú meg! Pf! Szinte biztosra veszem h látták rajtam, h az ér kidomborodott a halántékomon, amikor feltettek egy irtó idióta hülye logikai kérdést. (nagyon utállom az ilyen hülye értelmetlen találós kérdéseket.)

Hogyan győződsz meg arról, h ha becsukod a hűtő ajtót, akkor tényleg lekapcsol benne a világítás?

Pár másodperc gondolkodás után mondtam h bekapcsolom a telefonomon a kamerát, beteszem a hűtőbe, majd miután kivettem visszajátszom a felvételt.

Nagyon jó! Tetszett neki. Ilyen választ nem is olvasott. Majd elkezdi fosni a szót, h reggel melóba menet nézett utánna a neten h milyen logikai kérdést tegyen fel, s erre a kérdésre a kedvenc kommentje az volt, h kipakolják a hűtőt s betszi az öccsét....

KAC-KAC-KAC. K. A. C - K. A. C - K. A. C!!!

Magamra erőltettem ugyn egy mosolyt, de szerintem látszott h nem valami őszinte. 😊😏

Aztán mivel érezhette h ez egy  "kicsit" szánalmas volt, megkérdezte h Én milyen kérdéseket szoktam feltenni az interjún!!!

Nah itt szakadt ki belőlem prüszkölés szerű valami, őszinte ezer wattos vigyorom kíséretében, miközben azon kattogtam, h ez most tényleg komolyan elhangzott ez a kérdés?!

Majd mivel csend volt így azzal szembesültem  h ezt bazdmeg tényleg komolyan kérdezték!!! Mondom W. T. F?!?!

Villámgyorsan átsuhant az agyamon, h miket szoktam kérdezni;
Az olyan alapokon kívül h meséljen magáról, korábbi feladatairól és az itteni munkák elmesélésén kívül megszoktam még kérdezni, h;
- Mit tud a cégünkről?
- Miért szeretne váltani?
- pozitív tulajdonságai?
- negatív tulajdonságai?
- milyen egy jó eladó?
- mi a jó értékesítés főbb ismérvei?
- rövid távú tervei?
- hosszú távú tervei?
- mi motiválja?
- miért választotta ezt a szakmát?
- milyen munkakörnyezetben érzi jól magát?
- meséljen el egy problémás szituációt egy vásárlóval, felettesével, kollégájával, ami korábban történt Önnel.
- hogyan kezelte?
- hogy a dolgozik stressz helyzetben?
- mikor tudna kezdeni?

De végül úgy voltam vele, h ah! Inkább hagyjuk ezt, s egy ilyen komolytalan, semmis, az első interjú megismétlése, azaz 2.0-ás beszélgetés után, ez nem lenne jó, ha ebbe belemennék,
Illetve ezután a nyomorék hűtős faszság után kinéztem belőlük azt, h ha felsoroltam volna nekik a kérdéseket, akkor azt mondták volna, h nah akkor most válaszolja meg őket!
Ott viszont már tuti felálltam volna, s otthagytam volna őket a picsába!
Szo annyit mondtam, h csak a szokásos interjú kérdéseket szoktam én is félteni, amik már itt is elhangzottak.  És smileeee. 😊🖕


...

Norbival mi elég sok sorozatot néztünk már meg együtt. Nemrég végeztük ki a (jelenleg) 3 évados Narcost, s most a Black Mirriort nézzük. Mivel minden egyes rész egymástól független, önálló események, így az első évadot nem ajánlom senkinek. Mi évekkel ezelőtt azzal kezdtük, de annyira kritikán aluli, h nem folytattuk tovább, csak mostanában, mert már több embertől hallottam h jó  s nézzük és csak az eleje szar.

...

Betekintő;


Mint azt korábban is említettem, már egy jó ideje furán érzem magam. Hol felerősödik, hol alábbhagy ez a magamon kívüli érzés. De a lényeg h már több hónapja tart.

Megpróbálom nektek átadni, h mi is ez, de nem lesz egyszerű. Elég komplex, s biztos csapongani fogok, de én úgy szeretem magamból kiírni a dolgokat, ahogy éppen jön.

Amit először is talán könnyebben megtudok fogalmazni az a "nem vagyok idevaló" érzés.

Túl durva, rettentő mód barbár és primitív számomra ez a földi lét. S innentől jön már az egésznek a bonyolúlt összetettsége, a átlag hétköznapokon keresztül, az ismert és ismeretlen múlton át a lelki spirituális hitvilágig minden összefüggésben van mindennel.

Alapból az emberi test működése is annyira... Nem is tudom minek nevezzem...

- Másból se áll a létezésünk, az alap működésünk, mint durván megfogalmazva ugyan, de csak zábálunk és baszunk. Gecire nyűg nekem ez az állandó probléma h nah mit együnk? Ha meg egy ideig nem eszek, s ahogy egyre jobban válok éhessé, úgy folyamatosan válok egyre feszültebbé, mérgessé, agresszívvé. Aztán miután megtöltöttem a bendőt, meghökkenve gondolok vissza h úristen h viselkedtem, ez mi volt? Mint valami vámpír, aki a vér szagára totál kifordul magából. S persze tudom, h sokaknak az étkezés tök normális alap dolog, de számomra ez is pl egy primitív faszság. Mennyivel jobb, egyszerűbb lenne már az élet, h nem kellene ennünk?! Erről mindig az jut eszembe h amikor "teremtve lettünk", ezt a részt (is) jobban átgondolhatták volna, s tervezhettek volna valami jobbat.....

Szo szerintem sokmindenben alig különbözünk az állatoktól... Ugyan így pl a szex is...  Ha egy ideig nem csapoljuk le magunkat, akkor az idő múlásával úgy kezdünk egyre kanosábbá, kívánósabbá vaddá válni. Szo ez is egy tök állati, primitív belénkkódoltság. A szex persze jó dolog, meg sokan kifejezetten imádnak enni is és ez majdnem olyan örömforrást jelent sokaknak mint mondjuk a szex, de ez a bennünk lévő állati ösztönség számomra kiábrándító.

Ugyan ez elmondható az agresszivitásra, az előítéletekre, a gyűlölködésre, függőségekre. Sok ember igényli h x időnként offolja magát. Elmegy bulizni, jó bebaszik, v bedrogozik és szétcsapja magát a gecibe. Jól akarja magát érezni. Én is voltam így nem egyszer, s biztos leszek is még. De ezek is ilyen belénk kódolt ösztönök. Ahogy mi szoktuk mondani a vadállatok esetében, h pl azért is kell óvatosan bánni a szelídített vadállatokkal, mert ezek mégis csak vadállatok s bennük van az ösztön. Nah. Bennünk emberekben is belénk van kódolva az "emberi ösztön".

Az emberek többsége különbnek tartja magát az állatoktól. Sok különbség is van köztünk az biztos, de az állat és állat között is sok különbség van. (Most nem akarok belemenni a defines, majmos témába.)

Szo én úgy vélem h egy kategóriába tartozunk velük. Mi ugyan úgy vadember módjára öljük halomra az állatokat, mint ahogy ők vadállat módjára vadásznak egymásra. Csak mi annyival rosszabbak vagyunk  h a földet, a környezetünket is pusztítjuk. Persze tisztelet a kivételnek. Csak mi kis átlag emberek akarva akaratlanul is hozzájárulunk ehhez.

Amúgy meg már írtam ezt korábban is, h én úgy hiszem, hogy ez a föld egy olvasztótégely. Egy állatkert. Benne a legveszélyesebb és egyben legfeljlettebb állattal az emberrel. (Szoktam is használni ezt a kifejezést h; emberállat.)

Aztán ott van még továbbá h;
- Agyunknak csak egy kis százalékát használjuk ki.
- Amit meg használunk belőle az is épp arra elég h tönkrebasszuk ezt a bolygót és egymást nyírjuk és utáljuk.
- Másról sem szól az eddig ismert történelmünk, mint a háborúk és környezeti pusztítások. Persze vannak szép és jó dolgok is, de mindazok eltörpülnek a sok rosszhoz képest. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, de nem folytatok sturcc politikát.
- Valakiknek mindig kavarni kell a szart. Félelmet, gyűlöletet  háborút szitani.

Egy időben azthittem h csak Magyarország miatt látom ezt  s csak ilyen szerencsétlen helyre születtem. Ki is mentem ugye világot látni, s már tudom h mindenhol vannak nyomorúságok, idióta hülye emberek. Sőt sok országhoz képest mi még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat...

Szóval annyira fárasztó, kiábrándító ez az egész, h legszívesebben kiszállnék ebből a játékból. Pont valamelyik nap néztük a Black mirror 4. évadjának első részét, ahol a főszereplő egyszerűen kiszállhatott az általa játszott világból. Mindössze csak annyit kellett mondania h "exit the game".

Nekünk nincs ilyen csak a halál. (Illetve vannak más kisebb, rövidebb átmenetek, de most abba sem akarok belemenni. )

Írtam már azt is korábban, h ez a lét számomra nem valós. Mármint h csak egy nagyon is valóságos(nak tűnő) VR game.

Tök jó és szép dolgokat is meglehet itt tanulni, lehet fejlődni, ugyanakkor rengeteg csúnya és rossz dolog is van, de kezdem azt érezni, h elég volt. S itt most nem csak erre a jelenlegi 1 életemre gondolok...

És most nem is kell azthinni, h öngyilkos hajlamaim lennének v ilyesmi, mert nem. Nem is tehetném meg a pránanadis hitvilágom miatt. Se magamnak se másnak nem tudnék s nem is akarok ártani. Ahogy se az embereket, se ezt a létét nem nézem le, nem vetem meg, egyszerűen csak azt érzem h elég volt. Már nyűg.

Mint amikor sokáig játszol egy játékkal, v már rongyosra halgattál egy zenét, s kinyomod a picsába, mert érzed h elég volt. Ettől még nem utálod meg, sőt idővel majd nosztalgiázva emlékszel vissza ezekre az időkre, h jaaaaj, ezt de szeretteeeeem. Szo csak tényleg annyi h köszönöm szépen, most már hagyjuk ezt. Szeretnék haza térni. "Exit the game."

Néha úgy érzem, h valahol valami rossz dolgot tehettem, s tanító céllal kerültem le ide.

Az én idealizált világom olyasmi, mint az emlékek őre, v az Elysium - zárt világ című filmben az Elysiumon élők világa. S a földi lét ez egy régi, barbár, maradi, durva világ.

Az én idilli világomban békében, nyugalomban, fényben, szeretetben élünk a természettel, egymással, a világgal. Nincsennek se állati, se emberi ösztönök. Nem rombolunk, nem utálkodunk, háborúzunk. Nincs viszály, széthúzás, bűn és fertő. Nincs piszok, szemét, bűz, betegség, nincs húsevés, környezetszennyezés. Könnyedén elérhető minden, amit szeretnénk. Tiszta energiák vannak csak. Biztonság, béke, nyugalom, egyetértés és egység. S domináns szín a fehér. A tisztaság és a letisztultság.

Kicsit úgy is érzem magam, mint egy hisztis kisfiú, akit ide száműztek.

Ez az érzés gyakran rámjön a húsfogyasztás alkalmával is.
Hisztizek, h itt az embereket belenevelik a húsfohyasztásra, amiről aztán olyan nehéz lemondani, s morgok magamra is h gyenge vagyok, mert másokkal ellentétben nekem nem megy, mert én nem szeretek kaját készíteni. Nekem az a megszokott h kinyitom a hűtőt és ott a kaja. (Am rendelni szoktam mindig az egészségkonyhától meg a cityfoodtól.)

Zsörtölődöm azért is mert nincs betömve ez a piaci rés. Nincs lehetőségem pl vegán ételekből olyan áron és olyan színes kínálat közül házhozszállítást rendelni  mint pl a húsételekből. Keresgélek, próbálkozok, de v nem tetszik, v finom de geci drága...

Minden vegán ismerősöm meg maga vásárolja az alapanyagokat és maga készíti az ételét. Nah bumm. Köszi. Jah! Én meg nem h nem szeretek magamnak kaját készíteni, de vásárolni is nagyon ritkán járok, (kb havi 1-2 alkalommal) mert azt is inkább házhozszállítással oldom meg. Bevasarolok 1-2 hónapra előre, azt jónapot.

Szo ez az étkezési szokások, lehetőségek világa is olyan maradi, h az nonszensz!

Oly annyira abszurd  mintha a húsevőnek ha enni akarna azt mondanám, h húst akarsz enni?! Akkor menjél, vadászd le magadnak, nyúzd meg, belezd ki, boncold fel, aztán süsd meg, v főzd meg ahogy szeretnéd! Fuck off! No thanks!

Valószínűleg kiégtem v megcsömörlöttem. Lehet h az elmúlt hónapok történései miatt. Fasz tudja, de nem is érdekel. Nem a címkézés a lényeg. Egyszerűen csak sajnálom ahogy a földön élünk, s h milyen és mennyi emberállat van...

Szóval már egy ideje nézelődök vidéki kiadó kis viskókat, ahova szeretnék egyedül elvonulni 1-2-3 napra.
Nem akarok emberi társaságot. Ellenben nagyon szeretem, s vágyom a csendre, a természetre, a nyugalomra, friss levegőre, a természet illatára.

De persze ami tetszik az méreg drága. Gondoltam arra is h fogom a sátramat lemegyek vidékre szüleimhez, s 1-2 napra felmegyek a hegyre a nyáron sátrazni. Amúgy is már rég vágyom oda. Általános iskolában évente mentünk kirándulni az erdőbe. Imádtam.

Anyummal is beszéltük h idén majd kirándulunk egyet az erdőben.

Viszont a sátrazással meg az a bajom, h egyedül nem merek sátrazni az erdőben. Még akkor sem ha tudom h hova mennék, melyik tisztásra. 😊 Meg amúgy van már annyira kényes a picsám, h azért pl mosdó, fürdő az hiányozna. Telómon van net, van 20.000-es hordozható mobiltöltőm is, szo 2 napig biztos kibírna a technika, ami szintén alapvető létszükségletem.

Am biztos vagyok abban, h mások is voltak, vannak h így, v ehhez hasonlóan éreznek az élettel kapcsolatban. Szo tudom nem vagyok egyedi eset.

De most ez van... 😒😏🙄

Csók! 🤔

Rion

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)