2017. június 18., vasárnap

Képek - Bermuda, Azori - szigetek, London;





Képek - Kajmán - szigetek, Miami, Charleston;



Az előző részek tartalmából:

Sorry mindenkitől, h ennyire eltüntem, de nagyon zajlik az élet körülöttem. Elkeztem csinálni egy új blogot, de eléggé összetett öszeállítani, s jobbnak látom, ha inkább még ide írom ezt a "kis" visszaemlékezésemt.

Készüljetek fel, h érezhető lesz a roham tempó ami a napjaim életére jellemző. Sorry ezért is, de én már annak is nagyon örülök, h a már (régen) megírt jegyzeteim közzé tudom tenni.


Szo reppenjünk vissza oda, ahol legutoljára abbahagytam a jegyzetelésem:



Április 23; Charleston;

Úristen! Hát én ebbe a történelmi városba totál beleszerelmesedtem!
Polgárháborús, rabszolgatartó történelmi kor jellegzetes városa!

Egy nap alatt még nem gondoltam ennyiszer az Assassins Creed 3-ra! 😀
Imádoooom!!! Mind a játékot, mind a várost! 😀

A világjáró körutam dobogós helyén szerepel ez a város.
Az eslő helyen áll, Sydneyvel és Melbournenel és San Franciscoval egyetemben. 🙂

...

Az Aldi április 25.ei fb posztjában megosztott egy idézetet, melyben ez állt;

"Az életben nem igazán az fontos, hogy hol vagyunk, hanem hogy merrefelé tartunk!"

Hát igencsak megörültem ennek az idézetnek!
Jókor jött s jó helyről! 😀 Remélem ez egy égi jel! Főleg azok után, h tegnap el lett nekik küldve az önéletrajzom! 🙂

...

Volt Shoppees game nightunk. Anno decemberben is volt. Vetélkedős, ügyességi játék.

- Lufit a tédünk köz kellett venni, s eljuttatni a túloldlon lévő csapattársadhoz, s átadni neki.
- tojást kellett becsomagolni úgy, h kb 2,5 m magasságból leesik + rálépünk, ne törjön össze. (Ellenfélnek sikerült valahogy ezt kivitelezni baszki!)
- fejenálláas
- egy kép alapján megmondani, h hol, mely országban található a képen látható táj.
- a játékvezető (manager) bemondott dolgokat, s azokat kellett valakihez párostani. Pl ki az a személy a csapatból, aki leghamarabb szülni fog? Ki fog egy gazdag emberhez hozzámenni, ki kerül börtönbe, kinek van kettős élete, bal, bla, bla

4 csapat volt, s 4 féle szavazta jöhetett be egy témára. Érdekes volt.
Az én személyemben 3 témában jött ki 2-3-4 szavazat az alábbi sorrendben;

- Hát. A mai napig nem tom pontosan, h mi, de mikor rákérdeztem a csapatomban, h az mit jelent, akkor elkezték mutogatni, h széttárja a ruháit valaki. Szatír ha jól gondolom. - Nah! Hát én két csapattól kaptam szavazatot, s hát itt felháborodtam, h kikérem magamnak, h mégis wtf???
A két csapat, akik rám szavaztak mondták h a vad bulik maitt. Mindig voltak villantások. Mondom, mert ti állandóan erőszakoskodtatok! Egyik kolléganőm, még a sliccem is lehúzta, még a többi csaj többször majdnem teljesen lerángattátok rólam a felsőm, s kishíján megerőszakoltak! Mondták, h mindegy! Ez csak poén, s nem kell mellre szívni. Am itt már a csapat jó részében volt egy alap alkhol szint, köztük persze bennem is, hát ugye, amilyen szókimondó vagyok, kiszaladt a számon, h;

"Igeeen? Poénos??? Nah majd jó megbaszom a szátokat, s az lesz a poénos!"

Hu-Huuuu! Nagy üdvrivalgás, tapsolás, asztalverés, hangos nyerítések! 😀 Jót nevetett mindenki, köztük már én is és a manager is. Ismernek már, tudják, h milyen vagyok, s h csak vicc szinten mondtam. Meg amúgy is az előadás mód volt a viccessebb. A felhábodorott díva, három csentittés közepette megmondta a magáét. 😀
Miután végelett ennek a kis shownak, a manager, jó Móunikához híven itt le is zárta a témát. 😀 "Jó! Köszönjük!"

Utólag visszagondolva vicces jelenet volt ez a vitatkozás. Mint valami olasz parlamenti vitanap. A terem egyik végéből átkiabállás a másikba majd vissza. Mutogatás, karokkal hadonászás, hőbörgés. 😀

- Aztán pontokat kaptam a könyvíró témakörében is - 3 csapat voksolt rám. Tudják, h van blogom, s sok-sok éve írom már a naplóm. (18 éve)

- S végül buddhista szeretes téamkörben is rám voksoltak - Az összes csapat rám szavazott, köztük a sajátjaim is. 😀
Itt is felháborodtam, h most mééé?! Nah itt mindenki gyorsan rámugrott verbálisan, h nyomjam el magam, mert mindenki tudja, h ez az egyetlen vallás, amivel szimpatizálok. Köztük a kabintársam volt a leghangosabb "felszólaló", h többször rámnyitott már meditállás közben, miközben a háttérben ment az om mani padme hum.
Hát ezen már én is csak mosolyogtam, s nem tudtam erre mit mondani.

...

A csajok győzködnek, h maradjak, s hiányozni fogok nekik. Érezhetően nagyon szeretnek.
Mostanában sokat ölelgetnek, h kezdjük felfogni h elvállunk.
Jól esik.
Ugyanakkor ez is lehúz az életről... 😕 😞

...

Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban jött fel bennem az az érzés, gondolat, h el kellene mennem utazni. Mármint nadi utaztatásra.
Úgyhogy a nyáron menni fogok.

...

Május 1 - Azori-szigetek; Ponta Delgada;


Nagyon szép. Történelmi település. Azokat meg ugye nagyon szeretem.
Majd beszélnek a képek.

Az utolsó 1-2 hét s főleg a finálé napjai egyre rosszabb és rosszabbak voltak. Fogyott a türelmem, már nagyon mentem volna.
Esténként konkrétan depibe estem mikor ágyba bújtam... ...egyedül...
Ez a majd egy éves hajós élet megtanítitt elég sok mindenre. Köztük a magányra is, s csak szembesített azzal, h nem nekem való az egyedül lét. Rettentően hiányzik, h összebújva ölelkezve aludjak. Utállok egyedül ágyba bújni! :(((
Rettentő szeretetéhségem van. Am tudom s érzem, h szeretnek a kollégák, meg otthon mindenki, aki ismer, de én a másfajta szeretetre gondolok. Az ölelés, a csók, a cirogatás, az erotika...

Nem gondoltam volna h a hajós végnapok ennnnnyire megviselnek...
Ma még mélyebb a depim...
Ma elment két számomra kedves kolléganőm, mert lejárt a szerződésük. Ez a hajós élet. Minden sokkal gyorsabban változik, mint a szárazföldön. Emberek jönnek, mennek körülötted....


...

Hajót elhagyván Londonban találkoztam Norbival. Volt pár óránk. Bejártuk a város főbb látnivalóit. Jó elvoltunk. Minden okés volt, nem volt semmi gáz. Az elválás után voltunk kicsit szomik, de hát ez van. Ilyen az élet... Örülök, h szeretettel és teisztelttel, jóban váltunk el.

...


Itthon:


Májusban még nem dolgoztam, de minden napra volt találkozóm valakivel, s intéztem a apró-cseprő ügyeim.

Pár alkalommal elmentem edzeni a Köki gymbe, ahol egy srác olyan pózt csinált, amiben simán leszophatta volna magát.

Aztán észrevettem a tükörben h én meg tátott szájjal nézem! :D
Aztán felálltam h mást csinqljak, mert nem tudtam levenni róla a szemem. De ahogy felálltam éreztem, h hát odalent is duzzadok ám rednesen, s az edző cucban ez nagggggyon kellemetlen volt. :D
Olyan zavarba jottem, h egyből visszahuppantam. Komolyan mint vlami szűz, szerencsétlen tinédzser! :D


Május 11;


Kellemes napsütésben ülök a teraszon és olvasom a Magyar Narancs legújabb számát, amelyben Fekete Győr András interjúja olvasható. Nagyon kellemes érzés olvasni az interjút közben elszívni egy szál cigarettát és iszogatni a tejes kávémat. 


... 


Túl sok a fehér ember. Ez egy kissé zavar, de a belvárosban eléggé elviselhető a lét, mer ott azért sok a külföldi és a mindenféle ember. Ami feltűnt, h nagyon sok az indiai. Régebben én nem láttam ennyit belőlük. Mármint az indiai túristákból.


Am imádok itthon lenni. Boldog vagyok. :) 

Új élet, új korszak vette kezdetét életemnek s ez nagyon jó érzés. :) 

... 



Május 27:


Elő bújtam bátyámnak. Lementem hozzá vidékre, ahol lakik. 

A fia ott sündörgött folyton körülöttük. Mondtam bátyámnak, h majd szeretnék vele kettesben beszélgetni. 

Grilleztünk. Kajáltunk, s utána kimentünk a helyi gyereknapi rendezvényre. A gyereket felettük a körhintára, aztán belekezdtem. 

Megkértem, h hallgasson végig, mert az elmúlt bő 10 évemről szeretnék mesélni.

Aztán belekeztem. Olyan könnyedén és lazán meséltem, mintha hétköznapi dolgokról beszéltem volna. Meséltem neki a kirakat csajokról, a jobbikról, útkereséseimről, kétségbeeséseimről, öngyilkossági hajlamaimról, magamra tálalásról, elfogadásáról, anyumról, főiskolás, pesti életemről, párkapcsolataimról, eljegyzésemről. Többször rákönyökölt egy korlátra, s fogta az arcát, de én halál nyugodtsággal és lazasággal mondtam tovább.


Mire leszállt a gyerek, ledaráltam neki mindent.

Szegényt jól beletaszítottam a melyvízbe, s keményen razúdítottam az elmúlt 10 évem, de megmondom őszintén, h én annál jobban éreztem magam, minél többet mondtam el neki.  

Kis hatásszünet. A gyerek elment ugrálni. Helyes. Menjél csak! :D


Bátyám nem is tudott mit mondani. Mondta, h én így is az öccse maradok, de sose tartotta ezt az egészet normálisnak. De nagyon zavarodott volt. Érthető. Nagyon picit rosszul esett ez a "nem tartottam normálisnak a melegséget" kijelentése, de anyám mondatahihoz (mint pl, h: "Inkább lennél drogos! Azt sokkal jobban elfogadnám, mint h buzi vagy!") képest ez lófasz. 


Kérdezte, h nem akarsz normális életet?

De azon nyomban kijavította, h" lehet ez is normális vagy nem tudom, de úgy értem h gyerekeket?" 
Határozott választ adtam, h NEM! 😀
Mondtam neki, h ha esetleg akarnák a jövőben, akkor béranyasággal meglehet oldani, de én most építem ki egzisztenciális életem, továbbá úgy érzem, h ezen életemben nem azzal a szándékkal jöttem le h szaporítsam a népességet. 

Kérdezte, h van nálunk is szerelem?... 


Nah! Hát gondolhatjátok ezek után, h mekkora a sötétség?!... 


(Am 35 éves diplomás mérnök.) 


Ezért elmondtam neki, h ezért is éreztem fontosnak előbújni, mivel a társadalmi ismeret, s elfogadottság általunk, melegek által lehet megismertetni a társadalommal, h élő, normális, természetes, egészséges, értelmes, érző lények vagyunk, s nem egy mumus. 

Nem jelenünk veszélyt a társadalomra bla , bla, bla ... 

Továbbá mondtam neki hogy ha bármi kérdése felmerül a későbbiekben, szívesen beszélgetek vele erről, s készséggel válaszolok kérdéseire. 


Mondta, h most nem tud mit mondani, kérdezni. 

Mondtam, h nem baj. Nem is kell. Emészd csak. 

Aztán a maradék pár óra úgy telt el, mintha mise történt volna. 


Gondolom majd elmondja a feleségének. 

Am megkérdeztem, h nem gyanítottátok? 
Mondták h de, de csak azért mert még sose mutattam be barátnőt, de ő mindig is reménykedett benne h nem vagyok meleg. 

Am az a durva számomra h én mekkora lazasággal és elhatározottsággal "vezényeltem" le ezt az egészet! 😀


Am nem érzek semmit. Se örömöt se bánatot. Ha elküldött volna a fenébe se érdekelt volna. 


Mondtam neki, h azért is mondtam el neki, mert elegem volt az anyám által rámerőszakolt titkolózásból és korlátoltságágból, valamint már vagyok annyira egzisztenciális, h nem függök senkitől, s már kurvára untam ezt a szánalmas titkolózást. 


Megértem, h anyumnak ne mondja el, h előbújtam, hisz tudatja ő is h anyum mennyire gyenge idegzetű. Majd ha esetleg feljön valami téma, akkor csak mondjon annyit, h ne nézze hülyének, s akkor mondja meg, h tudja h mizu... 


Am úgy tekintek erre a napra h done. Ez is megvan. Pipa. Jöhet az új meló, új pozi, új élet. 


S ha már itt tartunk.... Meló... 


Az elmúlt héten három interjúra mentem el. Mindhárom helyre felvettek, s a legszimpibb helyet vállaltam el. Csak üzletvezetői pozikra jelentkezem. 


Amit elfogadtam ott bő 2 órán keresztül interjuztatott a tulaj az ügyvezető igazgató és a pénzügyi igazgató. 


Magyar cég, de csak jókat olvastam és hallottam róla. 


Június 2. Hetében fog nyílni, s tök jó érzés, h egy új dolognak lehetek a részese.



Junius 9. hete baromira gyorsan telet és rettentő zsúfolt volt. Ugye ezen a héten kezdtem el dolgozni. Pénteken megnyitó party volt 2 fázisban. Először 10-12-ig a sajtónak, bloggereknek. Aztán 17-től pedig kötetlenebb a céges ügyfeleknek, barátoknak. Ide eljött velem Gee is, s bemutattam a kollégáknak. :)

Ez vicces volt egy kicsit, mert a party előtt mondta az egyik főnököm, h nyugodtan hozd el a párod is. Én meg lazán visszakérdeztem, h az nem baj, h a párom is Gee? :D


Mondték h nem, de azon nagyon megvoltak lepődve, h ugyn az a neve, s azon filóztak h az mekkora már h ugyan az a nevünk? :D


Am jó volt minden, minden szupi.


...


Június 16:


Nah! S most itt vagyok!

Sietve írok most is, mert készülünk Gee-vel kimenni a szabadság hídhoz, mert hétvégente ugye levan zárva. Este filmvetítés lesz, s azt lehet megnézzük.


Az elmúlt hetek rohanva teltek. Szinte minden nap találkoztam barátokkal, voltam vidéken is a családnál, ügyeim intéztem, vettem magamnak egy fasza új laptopot. (Asus UX 310 UQ) Nagyon szeretem. 


Szép, gyors, okos, s játszhatok napjaink játékaival; Battlefield 1, Xcom 2, Assassins Creed Unity, World of Warship, Civilization VI.


Melóban sokat tanulok. Minden nap van valami új. Úg néz ki, h bővülni fog a feladatköröm, s a felelősségem. Majd hamarosan 1-2 hónapon belül kiderül.


Az üzletről nem szeretnék semmi infót leírni. Annyi, h jól érzem magam. Szép környezetben dolgozom, szeretek bejárni, s szeretem a vezetőséget. Remélem hosszú távon is így marad.


Sajnos edzésre nincs időm és enrgiám. El is keztem fogyni. Szomorúan, de tudomásul vettem. Egyfajta vereségként könyvelem ezt el. Ezt a harcot elveszítettem... :/ :(

Remélem h a jövőben majd normalizálódni fog z életvitelem, s abban lesz helye az edzésnek. 


Vegetáriánius életről is letettem. Jóval ritkábban eszek húst mint eddig. Nekem már az is jó. Sajnos sok helyen elég silány a vegetáriánus ételkínálat felhozatala.


Amikor tudok, s adott a környezet, van rá lehetőség, akkor nem eszek húst.


Átlagban talán úgy mondanám, h heti kb 2-3 alkalommal eszek húst.

Nah! Mennem kell. Sorry...

A lényeg h minden baba. Boldog vagyok. Jól érzem magam. Jó újra itthon, s nem kívánom újra elhagyni az országot.

Csók!

Rion :*

<3


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. április 19., szerda

Észak- és Közép-Amerika;

Április 3-4; San Francisco;

Nagyon hangulatos város S.F. Érzelmileg erősen megmozgatott.
Két nap városnéző buszokkal szeltem a várost. (Képeke már megosztottam.)

Szimpatikus volt, h itt is,  - mint az ausztrál és zélandi nagyvárosokban - város szerte vannak kurva jól működő wifik! :D

A hippis feeling nagggyon átjött, s ez is közrejátszott az erősebb érzelmi hullámokban. Azóta már  több tucatszor hallgattam meg Scott McKenzie San Francisco dalának több változatát. Nem tudom meguni! :D

Összességében elmondható, h nagyon jól éreztem magam S.F.-ban.


Április 6; Los Angeles;

Hmmm... ...Jóóó volt...

Felemes érzésekkel hagytam el L.A.-t.... Egyrészt tudom, h itt csak néhány órát töltöttünk, s hibáa rohantunk egész nap egyik helyről a másikra, akkor is kevés idő, h megismerjük a várost.

Santa Moncia tetszett egyedül az szép környék. De a többiii?!

Mocskos, büdös, szemetes, tele tróger emberekkel! Egyik barátomnak mondtam is, h engem anyám megcsapkodott volna anno, ha úgy öltözködöm, ahogy itt a helyiek. Naggggyon igénytelenek voltak. Persze nem általánosítok, s voltak jól szituált emberek is, de a látottak alapján, valamint az interneten látott Chichago, Detroitos képek alapján inkább hasonlít az utóbbi két városra... Rengeteg a fekete, s tipikusan az amerikai filmekben látott teleszkópos mozgású, trehány tróger fajta!

Rájöttem, h amit a filmekben látunk, azoknak igen is nagyon sok közük van a valósághoz. Eddig nem így gondoltam...

Hollywood-tól nem voltam elájulva, bár hozzátartozik az igazsághoz, h sose érdekelt igazán...

Santa Monicában az egyik kedvenc sorozatom a "Testvérek" járt sokat a fejemben. A beachről átmentünk Venice beachre, ami szintén nagyon népszerű hely L.A.-ban.

Aztán indulhattunk is vissza a hajóhoz, amihez a megadott végső beszállási időpont előtt 10 perccel sikeresen be is estünk. Kicsit stresszes volt visszaérkezni, mert dugó volt, de a lényeg, h elértük.

Köszönet ezúton is a fentieknek, akiket kértem egy jópárszor, h segítsenek időben visszajutni! :)

Amúgy ami szinte mindenkit zavart a fent említett két városban, h nagyon sok a hajléktalan és az ordibáló bolond. :/ :(

...

Mivel egyre jobban aggasztanak az otthoni dolgok, ezért elhatároztam, h amint megvan a kívánt új munkám, felfogom venni a kapcsolatot a Momentummal. Hiszem h a 2018-as választásokig hátralévő egy év elég idő ahhoz, h megerősödjenek annyira, h bejussanak a parlamentbe.

És mivel hiszek bennük, s az általuk képviselt politika az enyémmel teljesen megegyező, ezért szeretném őket segíteni. Legyen szó akár szórólapozásokról, aláírásgyűjtésekről, anaygi támogatásról, rendezvény szervezésről.
Úgy érzem, h a 2018-as választás lesz az utolsó lehetőség h megállítsuk az ország süllyedését.

Hiszem továbbá azt is, h kellenek ezek a sok szarok, amiket a kormány csinál. Kellenek, h még többen ábránduljanak ki belőlük.
Úgy gondolom, h az idő nekünk dolgozik.

...

Norbi ügyben;

Tartjuk egymással a kapcsolatot. Ő március végén befejezte a hajózást, s nem is ment haza, hanem Londonba ment Zsófi barátnőnkhöz. Szerencsés, h Zsófi kapcsolatai révén gyorsan kapott munkát, s a szállás ügyben se volt problémája.

Mikor legutoljára beszélt, kissé elvolt keseredve. A szokatlan új környezet, s a szembesülés azzal, h már nincs a megszokott otthona... :/

Örülök am, h ilyen szépen, kulturáltan kezeltük, s főleg annak örülök, h én(!) ilyen korrekt, higgadt módon tudtam kezelni a kapcsolatunk felbomlását.

Kicsit féltem. Londonban eléggé elterjedt a droghasználat.
Aztán néha tud olyan felelőtlenül viselkedni. El se tudja képzelni mennyi veszély lelselkedik rá, ha nem vigyáz. Mert még ha lenne valakije...

Mert hiába érettebb s korosztályához képest, azért gyakran tud gyerekesen s felelőtlenül viselkedni....

Ugyanakkor, azt is mondom, h élnie kell. Kell persze! Csak 23 évesen egyedül belecsöppeni a londoni meleg életbe?!... :/

Biztos lesz sok öröme meg bánata, kap majd pofonokat ő is. Nem emiatt aggódom én hanem a drogok, meg a jövőbeli esetleges rossz baráti társaság miatt...

De marad a pozitív gondolkodás! :) Minden rendben lesz! :)

...

Április 9; Cabo San Lucas - Mexikó;

Megmondom az őszintét Munika kedves, h Mexikót annyira leszarom!

Most javában zajlik otthon a CEU melletti tüntetés! Csak az otthoni dolgok érdekelnek! Annyirra forr a vérem, s ismét bennem van a forradalmi hangulat!

Érzem, h tökre átvagyok szellemülve!
Végre van kurva jó wifi és találtunk egy csókos éttermet a tengerparton, s élvezem, h vége fennakadás és várakozás nélkül betöltődik minden s tudom nézni a videókat, élő közvetítéseket!

Többször kirázott a hideg s majdnem hogy folyamatosan libabőrös vagyok! Ilyenkor szembesülök azzal, h bármennyire is szar a helyzet otthon, még is mennyire szeretem a hazám?!

Forr bennem a tenni akarás, hajt a változtatás iránti vágy, a düh, h ezek a rohadt komcsik már megint az országunkat basszák, s a gecinagymagyar Jobbikosok hol vannak ilyenkor?!

Őket is az oroszok pénzelik! Már 2009-ben elkezdtek szövetkezni a komcsikkal, mikor otthagytam őket! Az ő programjukban is benne volt az ügynökakták feltárása, s most hol vannak?! Úgy ugrálnak, ahogy az oroszok fütyülnek nekik!
Döbbenet, h h köpeti így szembe magát egy olyan párt, aki naaaagy magyarnak vallja magát, s közben meg ősi ellenségünkkel szövetkezik?!
Hányinger komolyan!

Rájöttem, h am itt is simán depibe esek, s nem csak én de a kollégák is a hosszú sea dayek alatt.
S rájöttem arra is, h azért mert bevagyunk zárva a mesterkélt világba.
De pl amikor kimegyek a fedélzetre a napsütésre ahol pl most is vagyok, egyből elkezd javulni az állapotom. Mint a simsben mikor a piros csik gyors mértékben elkezd feltöltődni s fokozatosan sárgává, majd zöldé válik. :D

...

Egy idelye már van egy "politika" című jegyzetem.
Ide írom fel, ötleteim, javaslataim, amiket szeretnék majd javasolni a Momentumnak. Ha hazamegyek az egyik kedves barátosnémmal felvesszük majd a kapcsolatot velük, s lehet csatlakozunk is.

...

Április 12 - Puerto Quetzal - Mexikó;

Beadtam a felmondó levelem.

Lelkiekben totál már Budapesten vagyok. 22 nap s megyek hazaaa!

Pár napja már új szarrá halgatott lejátszási listám van (Tünti);
- Sajtszabadságért; Nem tetszik a rendszer
- Punnany Massif; antika, partizán, szabadon, élvezd, hétköznapi hősök
- Balogh Kálmán, Meta folk band; Kossuth Lajos az üzente
- EU himnusz (örömóda)
- Bikini; legyek jó
- Máté Péter; Egyszer véget ér
- Varga Miklós; Vén Európa
- Kormorán: harangok dala, nemzeti dal, himnusztöredék,
- Wellhello; Apuveddmeg
- Pa-dö-dö; Bye bye Szása

A nem tetszik a rendszer szám különösen hatásos volt nálam a gymben. :D A forradalmi, lázongó hangulat felenergetizál. :D

Szo ott tartottam, h lelkiekben mér otthon vagyok! Mindne tüntetéskor készítettem, s posztoltam fb-n támogató postot. #IstandwithCEU felirattal a kezemben. Készítettem ilyen képet Mexikóban, Guatemalán és a Panama csatornán átkelvén is.

Aktívan követtem a hírekt, olvastam a cikkeket, néztem a videókat, mikor volt jobb netem.

Nagyon büszke vagyok mindenkire, aki vette a fáradságot s elment tüntetni! Azokra meg különösen büszke vagyok, akik minden tüntetésen ott voltak! Örömmel mondhatom el, h a barátaim java kint volt mindig az utcákon! :) Annyira fontos és sokat jelent ez a számomra, h volt h el is érzékenyültem egy kissé.

Gondolom rátett egy lapáttal az is, h nagyon bántott, h nem lehetek köztük fizikálisan. Én anno is mentem mindig tüntetni. Internetadó, aztán utánna az eu melletti tüntetések. Tényleg jó "bulik"! A buli szó kissé elcsépelt kifejezés rá, de akik kijárnak tüntetni, tudják miről beszélek, akik meg nem tudják, azok meg menjenek tüntetni! :D :P

Am aggódom az orosz nyomás miatt. Egyre megdöbbentőbb, s már-már félelmetes, h mennyire betegeskedik a demokrácia szeretett hazámban. :/ :(

Azoktól a videóktól meg, amiken Orbán Viktor beszél pár évvel ezelőtt az orosz fenyegetettségről, azoktól meg konkrétan libabőrös voltam! :S :(

De én am hiszem, h ez a sok rossz azért történik, h elhozza végül a várva várt pozitív változást. Előzör rendetlenségnek, s nagyobb piszoknak kell lennie ahhoz, h aztán végre megerőltessük magunk, s kitakarítsunk.

Közben végre már a Jobbik is megmozdult az ügyben a CEU javára, ami.számukra elég.kényelmetlen szitu ugye, de gondolom az oroszok kiadták, h ezt az álláspontot képviseljék, h ha a fidesz kutyájuk elbukna, akkor még a Jobbik ott lesz nekik, s tanulván a hibákból, óvatosabban végzik akna munkájuk.

Bár a Jobbik kurvára hallgat, h milyen a kapcsolata az oroszokkal, de a nemrégiben kirobbant (ha jól emlékszem) Balogh Béla pártagjuk orosz ügynökösködéses balhéjuk isbazt bizonyítja, h eléggé behálózta őket az oroszok.

Mind1. Hiszek a tiszta pártokban. (LMP, PM, Momentum) Frissek és újjak, ezért kicsik, de meg kell nekik adnibablehezöséget, h bizonyitsanak! Anno a Jobbik is így kezdte. Idő kell hozzá, h megnőljenek azok, akik fenn tudnak maradni.
Azért hiszek bennük, mert a többi párt és emberek már eleget szerepelt! Eleget voltak már a színpadon. Leszerepeltek, unalmasak, távozzanak!

Új erőkre, új pártokra, új rendszerre, új törvényekre van szükség!

...

Már vagy egy hete kb, h elkezdtem több vizet inni.

Am egyik kedves kolléganm, aki napi két üveg vizet megiszik, (2-3 L) gyakran ellátogat hozzám az üzletbe s pushingol, h igyak, illetve én is hívom gyakran, h fedezze az üzletet, még én elmegyek pisilni.
Én amúgy is gyakran járok mosdóba, de mikor a hajón nyomatom a vizet magambam, aztán óránként is elmegyek mosdóba.

Am szellemileg fittebnek érzem magam. Az agyam gyorsabban és jobban kattog.

...

Április 15;

Átkeltünk Panamán.
Hát nem egy nagy durr. :)
Volt piknik a hajó tetején. Az jó volt.

Am néha, amikor kiszabadulok az otthani történésekből és hatásaik alól, akkor fura érzéseim vannak.

Néha tök türelmetlen vagyok, s azt érzem, h szenvedek. H minél közelebb van a hazamenetel napja, annál türelmetlenebb vagyok.

De esténként meg mikor lefekszem, azt érzem, h hú de gyorsan eltelt a nap, s ahogy visszagondolok Ausztrálira v Dél-Amerikára, olyan furi érzés jön rám, h tán igaz se volt!

Akkor se fogtam fel h ott voltam, de még így utólag visszatekintve se fogom fel, h én bejártam a fél világot!

Ez az tudat nagyon fura érzés. Bár nem is tudat, hisz még talán csak most kezd tudatosodni, h mi történt velem az elmúlt majd egy évebn!

Omg! Wow!

Kb mikor lecsúszol egy geci meredek és magas csúszdáról, s mikor leérsz, csak lesel magad elé kimeredt szemekkel h húúú bazdmeg!

...

Észrevettem magamon, h már jobban igénylem a vizet. Sok gyakrabban és nagyobb szomjúság jön rám, mint anno.
Továbbá már kb 2,5 liter vizet iszok naponta. Napközben a bookshopomban megiszok 1,5 L vizet. Aztán este a kondi alatt/után is elmegy egy liter.

Jobban érzem magam.

...

Április 17.-én volt Arubán voltunk, 18.-án pedig Grand Cayman.

Mi dkettő szép és jó volt, de nem egy nagy durr a számomra.
Nem csak én, de mineki unja már a homokos tengerpatot és pálmafákat. Az elmúlt három és fél hónapban kurva sok ilyen portunk volt, s hidjétek el, meg lehet unni!

Nekem egy időre elég is volt! Én is, - mint jópáran még itt a hajón - hegyekre, erdőkre vágyunk. Az első progi az lesz, h Geevel és a barátokkal felmegyünk majd Normafára!

Hihhhhetetlem, h h kivagyok már "éhezve" Budapestre, Magyarországra!
Geevel és Borival annyi programunk van már, h pfuuuu!! 😁

Nah! Lényegében ennyi!

Csók!

Rion ;)

(K)

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. április 17., hétfő

Aruba;

https://goo.gl/photos/mLc7txzvr2VXyEEC9

Panama;

https://goo.gl/photos/4j85UbkiRRaSxTsT9

Guatemala;

https://goo.gl/photos/bSLYYZyX6Rg3HGMu6

Cabo San Lucas - Mexico;

https://goo.gl/photos/j99tYrkjski1LfZS6

Los Angeles;

https://goo.gl/photos/AZVVArdFZF7wfJpLA

San Francisco 5;

https://goo.gl/photos/zFZmg66WKerWZXyo7

San Francisco 4;

https://goo.gl/photos/zfD7ZYmNVweTzoMVA

San Francisco 3;

https://goo.gl/photos/PxKJTxjVk4H9HAgZ8

San Francisco 2;

https://goo.gl/photos/qvDCEwd3E7RTmjR56

San Francisco 1;

https://goo.gl/photos/DGef4uckzPUQsxkj9

Hawaii;

https://goo.gl/photos/ERoc3Y3PRDpLftA1A

Samoa;

https://goo.gl/photos/RW1CmcAtp83gAPvE9

Wellington;

https://goo.gl/photos/5qroKdnFQWpedQ158

Akaroa - Új-Zéland;

https://goo.gl/photos/hayPTUmFcQptZnoJA

Melbourne;

https://goo.gl/photos/TMJwkhDgducBQpJ96

2017. április 7., péntek

Hazafelé a világ végéről"

1;

Gondolat;

"Az élet célja az önfejlesztés. Hiánytalanul megvalósítani a természetünket - ezért vagyunk itt mindannyian." - Oscar Wide

"The aim of life is a self-development. Fully realize our nature - therefore we are all here."


Március 16: Új-Zéland; Dunedin;

Akkora volt a köd, h nem tudtunk kikötni.
Egy méterig nem lehetett ellátni, s habár délután kettőig álltunk a semmi középen, közel a porthoz, remélve, h feloszlik a köd, de ennek hiányában elindultunk utunkra korábban.
Mondjuk én nem is bántam. Vidéki kisváros csak. Úgyis csak netezni mentem volna ki.
Így legalább voltam a gymben, írtam, olvastam, elrohant pik-pakk az a fél nap szabadidő.


Március 17; Új-Zéland; Akaroa;

Hűvös, szeles idő volt, bár késő délutánra kisütött a nap, de én addigra szarrá voltam már fagyva. Nincs semmi meleg holmim, mert hát "nyaralni jöttem", szo a két pulcsival elvoltam az elején, de mivel végig a szabadban neteztem, így néhány óra után már elkezdtem átfagyni.

Új-Zéland már csak a dimbes-dombos tájai miatt is szimpatikus.
Erről az jutott eszembe, h valamikor tavasszal, v az ősszel majd elkellene látogatnom Írországba is. Nem voltam még ott, de európai országok közül szerintem írország i leginkébb hasonlatos zélandhoz.


Március 18; Új-Zéland; Wellington;

Utolsó állomásunk új zélandon nem egy nagy durranás ez a főváros.
Viszont végre érzem, hogy egyenesbe jöttem, megvan az összhang megvan a balansz, értékelem azt hogy itt vagyok. Megélem a jelent és azon vagyok hogy élvezzem minden egyes pillanatát a hajós életnek, ami valószínűleg az utolsó.

Kellemes szeptemberi illetve a májusi idő van. Árnyékban kissé hűvös, a napom pont jó. Egyedül barangolok egész nap a városban.
Élvezem hogy egyedül vagyok nincsen rohanás, olyan tempóban haladok ahogy én akarom, azt nézem meg, amit én akarok, annyi időt töltök el egyes helyeken, amennyit csak én akarok.
Nagyon sokat gondolok Gee-re... Gondolatban velem van, s elképzelem, ahogy nézelődne ő is itt mellettem, s élvezné az ittlétet. :)
Most épp a főváros központjában vagyok, ami olyan mint Budapesten a gödör/akvárium.

...

Gee-vel való egyik beszélgetésünk alkalmával feljött a változás témaköre. Ő csak megemlítette, h olyannal foglalkozik mostanában, ami nagy örömöt okoz neki (sütés, főzés), s eddig nem igazán volt így vele.
Nah ezzel "megihletett", csak úgy elkezdtek száguldani a fejemben a gondolatok, h velem ez hányszor történt, mennyi változáson mentem már át, s milyen érdekes, h szinte minden évben történt velem valami komolyabb "sorsfordító" változás életemben. Konkrétan azóta, h betöltöttem a 18-at.

18-19 éves korom között a főiskola, új, szabadosabb világ hatására elkezdődött bennem az életem egyik alappilérjének változása. Az h nagyon lassan, de elkezdtem belátni, h én meleg vagyok, s ez nem csak egy ideiglenes dolog, ami majd elmúlik, s nem csak azért érdekesebbek számomra a fiúk, mert jól öltözködnek meg ilyenek... :D

19-20 éves koromra felkerült az i-re a pont. Elfogadtam másságom, ami nagggyon nem volt könnyű.

20-21; felkerültem Pestre. Az álláskeresés viszontagságai. Szakmában (Intézményi kommunikátor - irodai asszisztens) nem sikerült elehelyezkednem és az első munkahelyem (H&M) áltla okozott sokk és öröm, h mennyi meleg van, s h ez tök normális és elfogadott, s felvállalható! :D + Itt jött az első szerelmem, (Ricsi - a "spanyol" fiú) akivel kb 6 hónapot töltöttünk együtt. Illetve az első zuglói albérletemből beköltöztem a hatodik kerületi Ó utcába. Ezen korom egyik felét Ricsivel töltöttem, a másik felét pedig "szabadúszóként" éltem - "rendesen" - az életem. :)

21-22; Munka, albérlet és párkapcsolati változások. Átmentem a Pull&Bear-hez dolgozni, valamint  jött a második szerelmem; Bálint, kivel szintén hat hónapot töltöttem együtt,  de annyira erős köztünk a kapocs, h a mai napig tartjuk a kapcsolatot, s számíthatunk egymásra, ha valami történik valamelyikünkkel. Aztán jött Norbi.

Majd;

22-23; Melóváltás. Szintet léptem. Bekerültem a luxus márkák világába az Empirio Armanihoz. Nagy volt az öröm és a büszkeség.

23-25; a magyar tulajdonú Armani bezárt sajnos, de felvételt nyertem a nyitás előtt álló Il Baciohoz. Nagy volt itt is az öröm. Életem legjobb munkahelyének tartom számon, ahol sok jó embert megismertem, s többükkel a mai napig tartom a kapcsolatot, s néhányukkal pedig szoros baráti kötelék alakult ki köztünk.

25-26; Bezárt sajnos a Bacio, viszont voltam.olyan szerencsés, h engem szemeltek kik a Monclernél az elmenő kollégájuk pótlására. Kellemes egy évet töltöttem itt el.
26-27; 2016 júniusában elkezdtem a hajós életem, ami teljesen megváltoztatott...
27-28; 2016 Novemberében szétmentünk a Norbival. Végetért az eljegyzett öt éves kapcsolatunk. Egy korszak vége.
Karácsony után elkezdek ismerkedni Gee-vel. 2017 január másodikán tisztázzuk, h akkor mi most együtt vagyunk, s negyedikén jön két üzenet - egy a head offictól, s egy a manageremtől - h visszamehetek a Queen Victóriára... Kibaszott nehéz, és fájó döntést hozván nekivágtam a második hajózásomnak ami egy (fél) világ körüli utazás.

28 - Májusban befejezem a hajózásom, aztán vágyim, reményeim szerint összejön majd az Aldis üzletvezetői pozi, s elkezdthetem a vega/vegán életmódom, s 28 évesen már egy teljesen új életet, korszakot kezdhetek meg otthon.

...

Korábbi bejegyzésemben említettem, h minden nap felsorolom, a háláim, s s kivánságáim. Nah ez a kívánság lista bővült a Momentum sikerének, céljainak elérésével. Kívánom h ne csak nálam következzen be a változás, de legkésőbb 2018-ban Magyarországon is.

...

Még csak Március 20 van, de kiszámoltam előre már két napja, h sajnos Los Angelesben IPM (hajó szolgálatos) lennék, azaz nem hagyhatnám el a hajót!

Na hát ebben nem akartam belenyugodni, így bepróbálkoztam mindenkinél, akinél lehet, h cseréljenek velem, s végül az utolsó esélyesemnél összejött!
Egy mexiki lány. Ő Honolulu-n lett volna IPM, de így én leszek.
Nem bánom, mert másnap egy másik hawaii szigeten kötünk ki (Hilo) szo így Hawaii-t se fogom kihagyni. :D
Mondtam neki, h te a szomszédban laksz. Bármikor átugorhatsz oda, de én meg a világ másik felén lakom s valszeg most leszek ott elöször és utoljára! :D

Kért gondolkodási időt, de másnapra, azaz ma igent mondooott!!! :D

Úgyhogy bódottág van! :)

...

Egyik reggel, miközben majszoltam az angol reggelim, s pont a sült beacont ropogtattam, egyszer csak belém hasított a gondolat, h holnaptól nem eszek többé reggelire húst!
Ha májustól átakarok állni a vega/vegán életmódra, akkor nem árt egy ilyen apró lépessel megtámogatni.
Mondjuk azt már eddig is csináltam, h nem minden nap ettem húst.

...

Az egyik fülöp (filippínói) fodrászom - mert, h kettő is van - bejött az üzletembe (book shop) merthogy olvasó lámpát szeretne. Miközben megmutattam neki a választékokat, cseverésztünk, ahogy minden vendéggel szokás; h vagy, mizujs, milyen az idő, h telik a napod, mikor csatlakoztál, meddig utazol velünk bla-bla-bla.
Aztán mikor megtaláltam számára a legmegfelelőbbet amit kereset, s átnyújtottam neki, mondta, h szuper, jó lesz. Kell neki, mert esténként bibliát olvas!
Na, akik ismernek, elképzelhetik a szitut...

A szememim kimeredtek, s kiült az arcomra a;  "Jééééézus" döbbenet.
A srác persze ezt látta, s ismer, s tudja h mizu, s elkezdett nevetni, s megveregetett a felkaromnál, h ne aggódjak, ő nem az az elvetemült fajta...

Hát nekem csak egy béna erőltetett visszanevetés sikeredett csak, ami egyfajata; "Aha! Oké!" válasz volt.

Elgondolkoztam, h ezek után nem megyek hozzá, de ő jobb fodrász, mint a másik, ráadásul ugyan azért a pénzért nyak és váll masszázst is ad a hajvágás végén, ami kurva jó, főleg nekem, mert mindig pont azokon a területeken szoktam fájni, s szorulnék masszírozásra.

Továbbá elgondolkoztatott, h csak azért, mert bibliát olvas, nem kellene így elítélnem, s beskatujáznom... ...öööö... aha... igen... ...Hát ilyen téren még fejlődésre szorulok...

...

Az egyik lakótársam elköltözik a lakásomból, ami nagy váratlanul ért, s eléggé felborzolt lelkileg. Nagyon nem jól jött.

Egy stabil pont volt nekem legalább a lakás. Nagy megnyugvás volt, h barátaim élnek a lakásomba, akiket ismerek. S így most egy eléggé nagy roggyanás történt.... Egy újabb elválás, egy újabb változás....
Meló előtt reggel ért az üzi, s eléggé zaklatott állapotban dolgoztam le a délelőttöt. Szünetemben végre alig vártam h egyedül lehessek a kabinomba s rendezzem soraim. Elöntöttek az érzések, jól kibőgtem magam. Naggyon meglepett ez az egész, h egy ilyen általános semmis kis dolog milyen mély érzéseket tud felszínre hozni...
Szembefordultam hát az érzéseimmel s elkeztdem feltérképezni, h konkrétan mi a fasz bajom van?!

A lényeg, h ez a szitu emlékeztetett a novemberben bekövetkezett változásra, s ugyan úgy a bizonytalanságba, a kétségbe "lökött", mint egy kényes, taknyos kiskölyköt, aki egyből elkezd sírni, h; "már megint miérééért?!"

Megint kurvára egyedül vagyok, az otthoniak közül nincs senki körülöttem akire számíthatnék, nincs kihez mennem, nincs aki mellett megnyugodhassak. (Akik meg vannak, azok a világ másik felén.) Haragudtam, h retkes faszé jötttem vissza?! Ezé, h kikészítsen megint?! Nem volt elég múltkor?!

Meg, h ó de jóóó! Ezaz! Mi a faszom jön még?! Nagggggyon hiányzott, s jókor jött ez is!

Haragudtam magamra, h egy ilyen dolog ennyire tacsra tud vágni, s h mennyire szánalmas vagyok!

Aztán meg, h na ez kurva szar hozzáállás, s pont h ezen kellene változtatnom, s nem így érezni, nem így tekinteni magamra, mert lehet azért is kapom ezeket a szitukat, mert ilyen szarul kezelem, s meg kell végre tanulnom helyesen cselekedni!

Szo hagytam, h kisírjam magam, had jöjjön ki, aminek jönnie kell...
... Utána sokkal jobb is lett.

Aztán a érzelgősség után lelkileg ismét lábra álltam, s előre tekintettem. Majd lesz ami lesz, s majd jön aminek jönnie kell. Minden okkal történik..

S ezúton megosztanám egy szép idézetet, amit egyik kedves barátom küldött nekem;

"A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk."

"Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk."

...

Nem tudom h minek tudható be, de mióta elhagytuk zélandot, azóta szokásommá vált, h minden este tusolás után meghallgatom a kék duna keringőt! :D

Jóu va' Rionkám! Köszönjük! :D

...

Amikor passanger drill van - azaz beszállás után elmondja a hangosba a kapitány a fontos tudnivalókat mi pedig elmutatjuk az utasoknak, h vész esetén mi a teendő - akkor mi a kollégákkal minyonoknak hívjuk magunk, mikor mentőmellényben vagyunk.
Gyakran úgy is mozgunk, szaladgálunk, s hasonló halandzsa nyelven pofázunk. :D
Nagyon vicces.

...

Minden egyes alkalommal, mikor a kajákhoz érek a menzán, mindig felerösödik bennem a belső hamg, amely azt mondja, h; "Ne egyél húst! Ne egyél húúst!"
Csökkentettem ugyan a hús bevitelt mert pl reggelire s vacsorára egyáltalén nem fogyasztok már, de az a baj, h olyan itt a felhozatal, mint anno vidéken. Húst-hússal... :S :(

De am valami tuti van velem, de még nem tudom h mi, mert amikor eszem is a húst, mostanában v kaja közben, v után hányinger jön rám.
Ha közben jön rám, akkor pár rágás közben jön rám, s volt már olyan is felálltam, s elvonultam egy szalvétába kiköpni. (Undi tudom. Sorry.)

Szo nem tudom ezt hová tenni...

...

Március 23; Sea day - A semmi közepén;

Nem tehetem meg, h nem megyek el partyra! Nemet mertem mondani a csajok kérdésére, h megyek e a partyra, s szinte egyszerre "huuu"-ztek fel, s sorra támadtak nekem, h "Gee!!!" Mi az h nem jössz?! Gee!! Jönnöd kell!! Mindenki jön!

(Mindenki alatt azokat a kollégákat kell érteni, akik mindog mennek bulizni, s úgymond party teamet alkotunk. Tehát. A kollégák fele.)

Am jókat partizunk mindig. Szeretem, h ezek igazi partik,s nem.olyanokbmint az otthoniak.

Itt felhőtlen, felszabadult partik vannak, még otthon kissé merev, magamautogatós, öntelt páváskodás megy.

Tisztelet a kivételnek, de otthon egyszer nem buliztam ilyen jól az elmúlt 27 évem alatt, mint itt. Otthon a saját iszogatós esték szoktak hasonló jól sikerülni. :D

Immmádok pl a gödörnél a fűben gengelni a barátokkal a nyári csillagos ég alatt! 😊❤

...

A horvát kabintárasamat mostanában egyre kevésbé tolerálom.

Irritál az a barbár erőteljes, agresszív beszédstílusa! Folyton úgy beszél, mint aki felvan háborodva! Én meg csak közben nézem, nézem, s azt mondogatom magamban, h türelem, tolerancia, türelem, tolerancia, türelem, tolerancia...

Felesleges mondani neki, h nyugodjál le a picshába, mert nyugodt, s  nem tud(!) normál hangnemben beszélni!

...

A fidesz rendszer most olyan, mint a középkorban az egyház.
Sötét, elnyomó, korlátolt rendszer, de hiszem, h idővel levedli magáról a társadalom!

...

Basszus!
Hiányzik Magyarország!
Egyrészt h a lehető legtávolabb voltam otthontól, mikor ezzel szembesültem.
Másrészt láttam h milyen jólét és boldogság van Zélandon és Ausztráliában. Aztán rájöttem, h negatív a hangulat otthon ugyan, de jólétben s boldogságban éltem!
Meg olyan "faszságok" jöttek - s azóta is erős az érzelem - mint pl h szerrtnék elmenni néptánc folyamra! :D
Szép-szép kultúrája van dél-amerikának, de zélandnak meg ausztrálinak szinte lófasz!

Meg tökre tetszettek, h lépten nyomon demonstárciókba botlottunk Ausztráliába!

S otthon is most alakul a Momemntum ugye, amihez nagy reményeket fűzök, mert amiket nyilatkoznak, céljaik, stb egy az egyben én vagyok! :D
Szo szeretnék tevékenykedni is!
Nagyon megfogott h azt mondták, h több vezetőjük élt már külföldön, de végül hazamentek, mert rájöttek, h nem máshol akarnak élni, hanem a hazájukban!
Én is!  Vagyis én se! :D
Miiiih?! :D
Szo én is otthon akarok élni, s én se akarok külföldre menekülni csak mert otthon egyesek sötét, korlátolt középkort játszanak!

Bennem is volt mindig egy égészséges(!) hazaszeretet!
Aztán 2010 után egyre kiábrándultam az országból, még végül 2014-től már elkeztem tervezni az "emigrálásom".

De végül a halál faszán rájöttem, h F.U.C.K! Én otthon akarok boldogan élni!

...Azért rendesn átformálja az embert egy kis világkörüli utazás... 🤔

Érzed magadban folyamatosan a változást, h formálódsz. Kis apróságok.

Kicsit megmosolyogni való, de olyasmiként élem meg, mikor bebávozódott hernyóból pillangó lesz. Lassú folyamat, de folyamatosan alakul, formálódik.

Meg gondolom közrejátszik az is h mindjárt 28 leszek...
Hamarosan elérem a "krisztusi kort" amikor már kiforrja magát végre az ember. :)

"Az ember az, amibn hisz." - Anton Csehov


...

Am minél kevesebb napom van hátra, annál kevésbé bírom az ittlétet!
Sea dayek alkalmával rendszeresen hullámvasutazik a lelki állapotom.

Már naponta kétszer ülök neki elmondani a háláim s kéréseim, s gyakran vagyok az álomvilágomban, ahol elképzelem azt a világom, amiben szeretnék élni. Mondjuk ezt direkt csinálom, mert ez az állapot számomra egy eszköz, mellyel erősitem a bevonzást, a megvalsítást.

....

Március 28 - Honolulu - Hawaii;

Ipm vagyok. Azaz nem hagyhatom el a hajót. Szabad lettem volna, de cseréltem a kolléganőmmel, mint azt korábban említettem is.

Miközben írom ezt a bejegyzést, pont elhagyjuk a kikötőt. Szürkület van. 18:56. Azaz otthon reggel 6:56.
Nagyon tetszenek a Hawaii hegyek. Gyönyörűek!

Volt időm komolyabban medizni.

Megkérdeztem a vitiligom, h miért van, de nem kaptam választ.
Megkérdeztem h miért nem kívánom a húst, s az a válasz/gondolat/megérzés jött, (tök mindegy, h mi van oda ráííírvaaa!! :D ) h méregtelenítenem kell. Az elmúlt hónapokban nem éltem valami egészségesen... Ezért is hasogat az a terület ahol a vakbél, vese van.

Aztán utánna elolvastam a lelki eredetű betegségek könyvben ( telón mindig rajta van, mióta nadizom, s sokszor segített már) és hát kissé elérzékenyültem, mert most is nagggyon telibetalált a leírás...
A lényeg, h azt kell csinálnom, amit én már rég tervezek megvalósítani májustól, h hazaérek; kezembe kell végre vennem a saját életem irányítását, mert egy éve csak sodródom, s csak szenvedek, fele vagyok önmagamnak.

Újra a régi önmagam akarok lenni aki határozott, magabiztos, s két kézzel fogja azt a rohadt gyeplőt!

...

Március 29 - Hilo - Hawaii;

Semmi különös nem volt. Elmentünk a Walmartba shoppingolni, meg ettem ázsiai húsmentes kaját. Nem sok időnk volt kint.

...

Am kb miután elhagytuk Ausztráliát, azóta már összeállt bennem, h mit akarok!

Hazérek május ötödikén pénteken. Nyolcadikán hétfőn elküldöm az Aldinak a jelntkezésem, behívnak, sikeresen leinterjúzom, s náluk dolgozok több éven keresztül üzletvezetőként! :) 👏👏👏

Jólétben, boldogságban, egészségben, s harmóniában élem békés napjaim. Közben fejlődök, testileg, lelkileg, szellemileg. Nyár elejére már megveszem az új laptopom. Ősszel beépíttetem az erkélyem. És sokat kirándulok belföldön Geevel és a barátaimmal.

"Ennyi!" :D

Szép kerek, letisztult. :)
Aztán majd meglátjuk, h h alakul, de jelenleg(!) elképzelhetőnek tartom, h elkezdek majd tanulni németül, mert szemezgetek én a területi képviselő/értékesítő pozival, de ahhoz kell a német.
De ez még odébb van! Egyelőre jöjjön csak az ü.v-i pozi!
...

5 napig nem ettem húst. Elég erős hús undor válotta ki ezt belőlem. Ha jl emlékszem, korábban írtam erről. Szo jó hatással volt rám, mert s vese medence környéki enyhe fájások elmúltak, s az azóta nincs is semmi bajom.

...

Annnyira szomorú és csalódott vagyok! Hogy ne lennék az?! Járom a szép és jó világhírű városokat, vidáman telnek a napok, de esténként rosszabbnál rosszabb otthoni hírekkel kell szembesülnöm! Még azt látom, tapasztalom és érzem, h errefelé milyen szeretetben, lazaságban, jó légkörben élnek az emberek, addig az én szeretnivalóm kis hazámat meg vandálok dúlják! 😢

Mondják, h ne foglalkozzak velük! De foglalkozok velük, mert mindig is nagyon szerettem ezt az országot és nagyon szeretnék a hazámban élni, de egyre bizonytalanabb vagyok ahogy egyre jobban sodródunk vissza a diktatúrába!
Azok után meg, h megszavazták a CEU bezárását, egyenesen azt kell h mondjam;

"FÉLEK HAZAMENNI!"

Félek, mert nem tudom, h hogy fogom bírni az egyre növekvő gyűlöletet és korlátoltságot! Félelmetes, h mi folyik otthon?!
(Főleg a fél világ bejárása után. Olyan országok és világhírű városok után, ahol köztudottan alap dolog a szeret, az elfogadás, a tolerancia, a sokszínűség és ahol erős a demokrácia.)

Felteszem én is a kérdést, h mi a különbség a könyvégetés és az egyetem bezáratás között?!

Hát tényleg nem tanultok a történelemből???!!!

#IstandwithCEU!

2017. március 17., péntek

Új-Zéland, Ausztrália;


Az előző bejegyzésemben említettem, h minden nap hallgatok magyar népzenét. Köztük most is azt hallgattam. Van egy "folk feeling" nevű lejátszási listám spotify-n, ahol értelemszerűen folk zenéket válogattam össze. :)
A magyar népzenén kívül, horvát, szerb, boszniai és izraeli "folk feelingű" zenéket is összeszedtem már, s a lista folyamatosan bővül, ahogy hallok újjakat.

A balkáni zenéket a horvát lakótársamtól szerzem be.
Gyakran hallgatja őket, s amelyik tetszik, azt egyszerűen le shazamozom. Az fel is ajánlja, h meghallgathatom spotifyon, ott meg elmentem a listára oszt csókolom. Nem kell beírnom, levadásznom a neten, lementem, átmásolnom, konvertálnom és egyéb faszságok... szeressem! ^.^

...

Nem vagyok hozzászokva melóban a sok üléshez! Gyakran felállok sétállgatok. Ha pangás vam az üzletből is kimegyek s bolyongok a környéken. Persze rálátható távolságon belül az üzletre. Gyakran leginkább állnék, mert amúgy se tartom a sok ülést egészségesnek, csak ha meg állok, akkor nem tudom használni a telóm, mert nincs ami takarjon. Még ülve a kassza simán takar, s ha valaki bejön csak egy laza mozdulattal becsúsztatom a monitor alá a telómat oszt jónapot!

Szo a sok üléstől volt, h meló után már szinte tűkön ülve vártam, h mehessek a kondiba, s rágyúrjak a lábamra, mert konkrétan azt éreztem, h egy maratont letudnék futni annyira túlteng bennem az erő... Mindezt 10 óra munka után... szo gondolhatjátok mennyire megerőltető melóm van... :D

...

Az előző bejegyzésemben említettem ugye, h egyik célom, h az Aldinál/Lidlnél dolgozhassak üzletvezetői poziban, mert h milyen jól keresnek...

Nah mármost nemrégiben (február 28.-án) olvastam egy cikket, h Ausztriában is jelentősen megemelték a cégnél dolgozók béreit, s elég sok kommentet is olvastam, melyeknek többésége pozitív volt a cégről. Volt magyar, angol, s német földön dolgozó munkavállalói hozzászólás is, amik szintén pozitívak voltak, h az elmúlt években mennyi fejlődött a cég s pl 2016-ban ausztriában az év legjobb munkahelyének nyilvánították.

Nah! A nagy osztrák-magyar szerelmetes álmomnak több se kellett! El is kezdtem játszadozni a gondolattal, h milyen jó, s mennyivel könnyebb lenne a szomszédban dolgozni. Lehet elkellene kezdeni tanulni németül? :)

Anyway!
Akinek van ismije a cégnél, s esetleg tudna segiteni a bejutásban, akkor azt megköszönném, ha felvenné velem a kapcsolatot a riongay@gmail.com cimen. Köszi. Puszi. :D

...


Tanultam egy új szlenget; "TÁ!" Ami annyit jelent, h thank you. Megkérdeztem a vásárlót, h ez milyen nyelven van; Ausztrál!
Ááá. Gondolhattam volna! Ausztrália a szlengesség hazája. :D
Am állítólag minden angol nyelvű használja nem csak az ausztrálok, de én érdekes módon még egyszersem hallottam a british kolléganőim szájából.

...

Március 5;

Vírus van terjedőben a hajón... a tegnapi gyenge (zöd) szintről ma a közepes (sárga) szintre emelték, amit a nap folyamán fokozatosan szigorított szabályokkal fokozták.
(Először csak kettő, majd óránkénti állandó fertőtlenítőszeres takarítást rendeltek el.)
Nah gondolhatjátok! A hipohonderségemnek több se kellett. Két napig totál stressz és görcs voltam, s minden egyes betérő vásárlót potenciális zombinak, veszélyforrásnak tekintettem.

Tovább fo;ozta a feszültségemet, hba biztonsági intézkedések fokozásaként a az üzleten kívül nem tartózkodhattunk a passanger ériában. Ne érintkezzünk a vásárlokkal. Minden egyes hasznáéat után fertőtlenitsük a tollat, gyakran használjuk a folyékon kéz fertötlenítőt, s a folyosokon se érjünk semmihez. Nem mehettünk a passanger mosdóba, nem használhattam a passanger gymet, ami nekem a mindenapjaim részét képezte.

A crew gymbe elmentem... ...Először és utoljára...
Az jton belépve megtorpantam, h mennyire kicsi, majd ahogy elkezdtem beljebb menni rájöttem, h itt kurva silány a gépek felhozat, szo egy percen belül kifordultam.
De két nap után fellogtam a passanger gymbe, s a negyedik napon már csökkentették a riasztási szintet, s ismét használhattuk.

...

Kissé sokkot kaptam, mikor a könyvesboltban megkérdezte az egyik utas, h lehet e könyvet rendelni?
Mivel az arcomra is kiült a döbbenet, így gyorsan észbekapott, s megszületett benne a felismerés, h hajon van, a Csendes-óceán közepén, s h mekkora baromságot kérdezett.

...

Auclandban nézegettem budapesti néptánfolyamokat....
Az milyen már, h a világ másik felén, de szerintem nyugodtan mondhatom, h a lehet legtávolabb hazámtól, kezdek el otthoni néptáncfolyamot keresgélni?!

Már majdnem hogy abszurdum! :D

Viszont! Kissé elszonytyolodtam, s megmondom az őszintét, h a kedvem is visszaesett attól, h ahogy néztem a díszmagyarba öltözött néptáncos képeket.

Akarva akaratlanul is az előbb is kimondott dolgok jutottak az eszembe; Díszmagyar, nagymagyar, ősmagyar, gyökérmagyar, jobbik, fidesz, vidék, rasszista, korlátolt, középkorban élő magyarország...

Elszomorít, h ide vezett az a geci nagy magyarkodás, h erre emlékeztetnek már a hagyományokkal is! Mert hát a magyar gyökereket és a hagyományokat is a nagymagyar, rasszista jobbik-fidesz fújja állandóan, h így a magyar, meg úgy a magyar, mindenki más meg balliberálisbuziköcsög hazaáruló!

Szo köszönjük néptánc!
Néptánc az már = magyar hagyomány = Fidesz/Jobbik = rasszista, szélsőséges, gyökérmagyar.

Akkor kössz inkább nem mívelném a magyar hagyományokat, mert hogy én elsősorban békeszerető, önmagammal és másokkal szereteben és békében élő ember vagyok, s csak aztán magyar. Merthogy a kettő sajnos nem összeegyeztethető a számomra már 2010 óta!

Tisztelt azoknak a magyar embereknek, akik nem tartoznak a mélymagyar kategóriába. Merthogy én úgy hiszem, s gondolom h kétféle magyar él. A magyar (aki békében és szeretetben él önmagával és környezetével, legyen az bármilyen szinű, korú, fajú, nemi identitású, származású) és a mélymagyar (mindezek ellentetje).

A magyarra majdnem azt írtam, h a krisztusi szereteben élő, de végül direkt nem azt írtam, mert már azt is maguknak kisajátították a mélymagyarok, s pont Krisztussal uszítanak, aki valójában az ellenkezőjét tanította, mint amit ők csinálnak... de mind1. Nem hiába hívom őket MÉLY magyaroknak. Nagyon mélyen, GYOKEREZIK a gyűlöletük. Lent a mélyben meg mindig sötét van ugye... ... Nagggyon sötét...

Szo nem tudom... Nem szabad általánosítanom, de attól tartok, mondhatni "félelmem", h aki néptáncol otthon, azok nagyja mélymagyar, bár kívánom, h ne legyen igazam...

...

Március 10; Sydney;

Az első nap biztonsági szolgálatot teljesítettem a hajón, s csak este hagyhattam el a fedélzetet.

Ah Móunika!
Hát nem tudom h sírjak e vagy nevessek?!
Ez annnnnyira más vilááág!
Annyira a levegőben van a lazaság, a peace, h kajak azthiszem, h egy másik bolygón vagyok!
Mintha valami paradicsomi feeling!
Túlzásnak hangozhat, de ez az egész az atmoszférában van benne, s mindenki erről beszél s érzik a kollégák is!

Amazing!!!

Imádom a sokszinűséget, a rengeteg egyediséget, a sok kreativ üzleteket, megoldásokt! Egyszerűen csodásss!!!
Számomra Új-Zéland és Ausztrália egyforma, bár persze nem sok időt töltöttem egyik országba se, h szembetűnő különbségeket találjak, bár nem hiszem, h sok lenne...

Imádom, h tiszta, szép és zöld övezetes és h sok a park mindenhol.
Azt sajnálom, h az írással nem adható át az az érzés, amit a hely atmoszférája sugároz... ...Magasabb a hely rezgésszintje?! Vagy én nem is tudom, de "van valami a levegőben", ami nagyon más világgá teszi ezt a földrészt.

Szo este elmentünk a kollégákkal bulizni. Egy sznob puccos helyre az Ivy-be.

Szép tetőteraszos medencés party. Gyönyörü hangulatfények, pálmafák, dj, kellemes holdfényes éjszaka....

Szép és jó volt, de engem annyira feszéjeztetett ez a mesterkélt sznob környezet, h 3 vodka kólától és egy long islandtól sem sikerült még csak "jól érzem magam" állapotba kerülnöm, nemhogy berúgni!


Aztán egy szinttel lejjebb meg "vót a diszkó"!
Jó zenéket nyomatott a dj. Ellötyögtem egy darabig, aztán a banda felével hazamentünk.

A csajok úgy bevoltak baszva, h kettőjüket én cipeltem haza.
Belémkaroltak ugye, s pár méter után azt vettem észre, h egyra jobban rámnehezednek. Egy idö után meg is álltunk, mert az egyiküknek az órjája nagyon mélyen belenyomódott a felkaromba.
Közbe folyamatosan csacsogtunk, s csak feljött megint, h de kár értem, s most milyen szépen lezárhatánk ezt a napot....
De megértik teljesen, h a faszt szeretem én is... jó is az!
Most is jó lenne! :D
Jót nevettem rajtuk. Vicces, h mennyire feloldja a gátlásokat az alkohol...

...

Március 11; Sydney;

A második nap Sydneyben.
Voltam a botanikis kertben, ami az operaház szomszédságéban van. Gyerekeeeek! Nah hát elképzelhetitek! Tottttál átszellemültem! Én nem tudom, h mi van velem, h ennyire kicserélődök lelkileg a természet, erdő, parkok hatására?!
Annyi boldognak, békésnek, s teljesnek tudom magam érezni, h konkrétan leírhatatlan!
Őszintén megvallva, ilyenkor mindig az a "hülyeség" jut ilyenkor az eszembe, h én "otthon-otthon" azaz nem a fizikális létemben, hanem a túlvilágon én valami nagy botanikus természetfan lehetek, h ilyen mély hatással vannak rám a növények, állatok. :D

Szerintem már említettem, h én azt szentül hiszem, h a föld egyfajta olvasztótégely, ahová az "istenek" összedobáltak mindenféleségeket. Lényeket, embereket, növényeket, állatokat. Mikor ilyen helyen vagyok, mint pl a botanikus kert,    arra is gondolok, h nekem valójában ilyen helyen kellene dolgoznom. Annyira béketeljes, s nyugis, s annyira én vagyok!

Egyszerűen annyira kinyílik az elmém, h csak úgy özönlenek az érzések, gondolatok bennem! Fenomenális!
Mintha rácsatlakoznék a mindenségre! :)

Elmerengtem azon is, h vajon miért ennyire jobb a légkör itt? Mi e a paradicsmi feeling?!
(Mert h én nyitott szemmel is szoktam egy ilyen sajátos "meditációt" csinálni, h befelé tekintek, nyugalmi állapotban vagyok, merengek, kérdezek, s várom h mi jön.)
S szerintem az is nagymértékben közrejátszhat, h itt nem volt annyi háború és öldöklés. (a helyi törzsekkel való összetűzéseket leszámítva) Nem érte annyi csapás.

Aztán a parkban magamon is elmerengtem...
...Kissé félelemmel tölt el az az érzés(!), h változom. Azért a fél világ bejárása akarva akaratlanul is erős hatással van az emberre. Abban biztos vagyok, h jó irányba fejlődök, s nem rossz úton járok, viszont attól meg tartok, h ezek.után az élmények után, h fogok megbírkózni a magyarországi légkörrel... Márpedig meg kell valahogy, mert szeretnék otthon maradni...

...

Érdekes érzés volt egyedül barangolni a világ másik felén...
De élveztem. Verőfényes napsütésben bolyongani a szépséges parkban...
... Majd bekeveredtem a shopping streetre. Hatalmas tömeg s egyszer csak belebotlottam az anyonymus csoport utcai demonstrációjába. (Tudjátok?! A fehér maszkos csávók...)

Nah onnan elkellett jönnöm, mert konkrétan elkezdett felszakadozni bennem a sírhatnék. Egy körben áltak a srácok, s laptopppal/tablettel a kezükben videokat mutattak az állatkínzásokról. Nah ez nekem oly annyira  a szívügyem, h most is bekönnyezek, ahogy visszagondolok.... ...Lehet h újjabb jel/löket a vegaság felé?

...


Március 13 - Melbourne;

Amaaaaazing city ez is! Totál odavagyok érte!
Ez egy teljesen más világ! S nem a sablonos értelmében!
Mintha más bolygn lennénk, vagy egy párhuzamos világban, vagy én nem is tudom, h hol?!

Megvan!
Az emlékek őre! Leginkább arra a világ feelingre tudnám hasonlítani! (Tessék megnézni, aki még nem látta! Imádom, mert valójában nekem az egy nagyon idilli világ.)
Van még két másik hasonló film is, de azoknak most nem ugrik be a címük, amiben két világ létezik.


Szo! A legnagyobb örömöm a napban;
27 évesen végre kezemben tarthattam az ausztrál DNA buzi magazinit! HA-HÁÁÁ!!!
Hát KONKRÉTAN(!) egy élmény volt!
Nagggyon fasza magazin, s ugy örültem, mintvegy kisgyerek a karácsonyi ajándékának. Olyan nagy örömmel, lelkesedéssel és büszkeséggel mentem a pulthoz, s fizettem ki a magazint, mintha kb az örök élet elixírjét vettem volna meg! :D
De vettem még másik két buzi magazint is. Az Out és a The Advocate magazint. (Ez utóbbi kettö annyira nem tetszik am.) Szo nagy volt az öröm, s van friss új olvasnivalóm, s nem a tavaly decemberi GT magazinon kell csámcsognom...

(Am angol magazint szívesebben olvasok, mint könyvet.)

Am a városban a kabintársammal béreltünk ki három órára biciklit s bejártuk a város egy szélét, ami nagyon szép zöldövezetes térség, aztán bemerészkedtünk a belvároba. Minden hol van kiépített bicikliút! Imádtuk!
Kersztül szeltük China town-t és Little Italy-ban is tekeregtünk. :)
Am mindkét város fej-fej mellett áll. Mindkettőt nagyon imádtam. :)


Este a hajón pedig olyan jól elbeszélgettem az ausztrál utasokkal!
Annyira közvetlenek, és kedvesek, szimpatikusbkisugárzásúak voltak, h az én (fél)introvertált személyemet teljesen sikerült megnyitniuk!
4utassal konkrétan átcsacsogtam a 3 órás nyitvatartási időt. Persze nem egyszerre beszéltem négyöjükkel, hanem kis megszakításokkal, de egymás után jöttek, s szóba elegyedtek velem.  Annyira könnyed beszélgetések voltak, s annyira gördülékenyen ment minden, h rendesen üdítő volt! :)

...

Folyamatosan falom az otthoni online cikkeket. Általában 3 témakörben olvasok. Politika, azon belül is a Momentummal kapcsolatos cikkek. A második a Steiner Kristóf cikkek.  A harmadik pedig meleg témájú cikkek.

Merthogy munkám legnagyobb részét azzal töltöm, h másokkal csevegek messengeren, olvasok cikkeket, v jegyzetelek, mint pl most is.

....

Mikor átszeltük a Csendes-óceánt, azokon a hosszú tengeri napokon arra gondoltam, h milyen jó lenne, ha Chilétől nyugatra, s Új-Zélandtől keletre végig szárazföld lenne!
Állandóan szép tiszta napos, meleg időnk volt, s nagyon kellemes volt a légkör.

...

Ismét a gyermekkori általános iskolás koromrol álmodtam. Az akkori osztálytársaimmal, a mostani kollégáimmal, Borival és Geevel...

Egyre inkább az a meggyőződésem, h változáson megyek keresztül. Hiszem, h ez számomra egyfajta üzenet/figyelmeztetés. Egyfajta fix pont, állomás, ahová időként visszatérek, feltöltekezni, frissíteni a lelkem/szellemem.

Az általános iskolás éveim számomra a legkedvesebbek, s nem tartom véletlennek, h pont ezt a környezetet "vetítik" le nekem. Ez számomra szinte egyenlő azzal, mikor "üzenetet kapsz", ötleted támad álmodban, s én ezeket általában egy számomra ismerős környezetben, kedves személytől kapom az ihletet, h az agyam feltudja dolgozni, könyebben betudja fogadni a látottakat, hallottakat.

...

Folyamatosan jönnek-mennek a hajón az új kollégák, meg az új személyzeti tagok, akikkel általában véletlenül, spontán módon megismerkedem, s szinte mindenki mindig megkérdezi, h hány éves vagyok, s mindenki meglepődik a válaszomon. Voltak olyanok is, akik nem hitték el, s a kollégáimtól kérdezték, h tényleg?! :D

...

Ezek az angolok belevannak buzulva a postcardokba/képeslapokba! Úgy veszik, mint mi otthon a vizet! :D
Döbbenetes a különbség, h otthon mennyire nem szoktunk ilyenekre költeni. :D

...

Örülök, h párttá alakult a Momentum mozgalom. Végre van ismét remény! Nagyon szimpatikusak, s játszom a gondolattal, h csatlakozzak hozzájuk. Nagyon szívesen segíteném őket a háttér munkálatokban. De elsősorban ugye a jól fizető munkahely a prioritás, amivel megalapozhatom otthon maradásom.

...

Március 14;

Back to school party.
Csajokat én ruháztattam. Én adtam nekik szemüveget, inget, nyakkendőt, sípot (Rióból). Jó volt, mert ez a kedvenc téméjú bulim, s erre be is öltöztem. A többire nem szoktam beöltözni (zoo, tropical, latino, brazil, black&white, '90-es évek, 70-80-90-es évek partija.)
Az angolok többsége általában beöltözik mindegyikre.

+ Így utólag visszagondolva érdekes volt, h szóba elegyedtem egy már nem is tudom, h anglia melyik részéről jött (talán valami sussex v mi) csókával, de egy kurva szót nem értettem amit mond. Igaz már részeg is volt, s hiába kértem, h beszéljen artikuláltan, nem fogta fel, s egy csaj is volt kint - mert cigiztünk - s ő fordított nekem, de a csaj is mondta h neki is nehéz megérteni, s ő is többször visszakérdezett h miii?! Pedig ő is angol volt.
Nah a lényeg a lényeg, h még mindig megtud döbbenteni, h mekkora nyelvi különbségek vannak angliában.

...

Azt hiszem, h a kétség gyötör... ...Igen!... Határozottan! 
Számomra minden a jól fizető munkán múlik, de lássuk be, annyira képlékeny még minden....
...Elindultunk hazafelé, s már érzem a változás szelét.

 Érzem, h lezáródóban, s közeledőben egy új korszak.
Lassan végetér a felhőtlen "nincs semmire se gondom" életem, aztán 1,5 hónapon belül a komor valóságban találom magam, ami megrémít! (Érthető szerintem)

Vívódom, mert nem akarom ezt folytatni, viszont a szárazföldi lét nehézségeit sem akarom!
Marad az én életemben oly fontos és meghatározó aranyközépút! S mit látok én annak jelenleg?
Lidl/Aldi ü.v-i pozi. Egy k.va jól fizető állás, amivel kilehet alakítani egy olyan felhőtlen életet a szárazföldön, amit a hajón élek. Csak jöjjön össze!

...

Ger... ... rossz h kevesebbet beszélgetünk a nagy időtávolság miatt. Általában mikor én felkelek, akkor ő már alszik, amikor meg ő kell, akkor meg rohan melóba, s melóba meg gyakran pörgés van náluk, de ír mindig mikor tud. Az a szar, h kurvára ráérek, s én meg pont h nem dolgozok csak ülök s azon mérgelődöm, h a héten nem tudok menni edzeni, csak ülök a book shoppban és elhízom....

Úgy érzem nem fejlődök, nem tud már ujat mutatni ez a hajós élet. Ezért is lenne az jó az Aldi/Lidl. Uj felelősségteljes pozi, kihvások, újat tanulni, fejlődni, irányitani, vezetni, dolgozni, értékes munkát végezni.

...

Március 15;

Olyan büszkeséggel töltött el, h a google kitette a magyar zászlót!

Bármennyire is haragudtam egy évre az országra, mára már tudom, h akárhová megyek én akkor is magyar maradok. Továbbá szembesültem azzal is, h engem mélyebb szálak kötnek az országhoz, mint gondoltam, s még nem vagyok kész a teljes elszakadásra.
Előző életemben is az elszakadást éltem meg és most ismét a modern formájában, s ismét a hatalmasok, a "többség" ellensége vagyok, mert másképp gondolkoodm...

Ez nagyon elszomorít, s (még) nem tudom, h miért ennyire karmám ez?!

Este direkt elkezdtem vadászni spotify-on a "Kossuth Lajos azt üzenete" dalt. :D
S találtam egy csuda szépet!... ... Ami szépen meg is siratott! Tudom jópáran hülyének nézhettek, de bocsi de leszarom!

 Úton vagyunk Wellington felé, s én másra sem vágyom jobban, mint h megnézhessem a néptáncosokat a múzeumnál, aztán pedig elmenni a momentum piknikére a ligetbe!

Am megsiratott ez a szép szám, mert annyira szeretnék én is vidám és boldog lenni az országomban! Annyira szeretnék egy olyan országot, amit a momentum oldalán olvashattok!

Sokan tudjátok, h bennem egészséges szinten él a hazaszeretet, szo nem kell félreérteni, s nacionalistának megbélyegezni! :D

Nekem el kellett jönnöm a világ végére, h szembesüljek azzal, h mennyit is jelent valójában számomra ez az ország!

Ezt sokan nem értitek. Főleg azok, akik otthon élnek. De mint mondtam egy éve, mikor otthon éltem én is a halál faszára is elmentem volna, csak ne legyek otthon a rezsimben!

Hát el is jöttem! Amit nem bántam meg, mert csak a javamra vált, de annnnnyira hazavágyom!!! + A momentum akkora reménnyel tölt el, h szeretnék esélyt adni egy jobb országnak! Szeretnék építeni, segíteni, jobbá tenni! Nem akarok külföldön élni! - S ezeket a sorokat orrfújogatások, szipogások, és könny törlések és nagy sóhajtgatások közepette írom...

Nagyon - és tényleg nagyon - sajnálom h ezt csak azok érthetik meg igazán, akik voltak már hasonló helyzetben, akik huzamosabb ideig tartózkodtak külföldön.
Persze ahány ember, annyi féle. Sokan vannak, akik huzamosabb ideje élnek kint, s ha fizetnének nekik se jönnének vissza. Persze. De én meg nem ilyen vagyok. Nekem majd egy év kellett, h ide jussak. Nem gondoltam volna akkor, mikor elhagytam az országot, h ez lesz, h én visszafogok vágyni valaha is. Azt se gondoltam volna h a lehetö legtávolabb a hazámtól, néptáncfolyam után fogok kutakodni az interneten! 

(Aki tud budapesti néptáncfolyamot ajánlani, az pls írjon a riongay@gmail.com emailcímemre)

Tudom, pár sorral feljebb még arról írtam, h visszaesett a táncolási hajlandóságom a szélsőségesek miatt. Ez így van. Visszaesett, de az nem egyenlő azzal, h le is mondtam róla.
Mint ahogy írtam, azt kívánom, h ne legyen igazam a feltételezéseimet illetően. (Néptánc = agymosott szélsőséges nacionalista nézeteket való mélymagyarokkal.)
Ezért szeretnék is egy esélyt adni ennek az egésznek.

S leírom azt is, h úúúgy szeretnék majd egy boldog új magyarországon néptáncolni március 15.-én a nemzeti múzeum lépcsőinél! :D

Nah!
Kiöntöttem a szíííívem! És kurva jól esett! :D
Ezért is blogolok! ;)


...

Húúú! Most volt bent egy olyan vendég az üzletbe, aki konkrétan(!!!) úgy nézett ki, mint egy élő halott! Kajakra megijedtem mikor megláttam! Aztán ment egy kört az üzletben, (szemem sarkából követtem végig, s rendesen lassan csoszogott is! Még jó, h nem hörgött, mert lehet össze is fostam volna magam!) majd megállt a kassza előtt felém fordult, s elkezdett hozzám beszélni!
Én meg tátott szájjal csak ültem ott a kasszámnál és értetlenül néztem rá, mert egyrészt semmit nem értettem belőle amit magyarázott, másrészt pedig tényleg kurvára félelmetesen nézett ki!
(S wzt egyáltalán nem vántásbl írom!)

Aztán miután befejezte a mondókáját, észbekaptam, h valamit válaszolnom kellene.

A lefagyottságomból, lassan feláltam a székemből, s megkértem h mondja el újra. Még a hangja is félelmetes volt, s azon gondolkoztam, h vajon ez tényleg ember?!

Aztán 1-2 értelmes szót kivettem a szavaiból, s abba kapaszkodván válaszoltam neki, reménykedve, h elfogadható a válaszom, ami annak is tűnt...

Távozása után pár percig meredtem néztem az eset után magam elé, h ez mi a faszom volt.... 

...

Március 16;

Hát nem semmi egy nap volt!

Sea day.
Minden a normál mederben indult.
Reggel kilenckor reggeli, 9:25 meeting, 9:30 nyitás.
Aztán 11:13-kor bemondták a hangosba a "Man over board!" (Ember a vízben!) riasztást. Pont egy vásárlóval beszélgettünk, s mindkettőnknek feltűnt, h a többszöri megismétlés ellenére se mondták be, h gyakorlat (ahogy szokták).

Aztán egyszer csak felgyorsult minden. 

Mivel az én üzletem a hajó közepén van a Grand lobbynál, s innen elég gyorsan sok helyre ellehet jutni, így pont az események közzéppontjában voltam;

Fehér egyenruhások, biztonsági őrök, medical team, és minféle fejesek, tisztek kezdtek el rohangálni a folyosón. Csak úgy csörögtek a kulcsok, csattogtak egymáshoz a kártya lapok, amin az övükön lóg általában. Az utasok meg jónéhány személyzet - köztük én is - csak áltunk és bámultunk, h mi a fasz?! 
Pár pillanat múlva azon kaptam magam, h a fél tiszti kaszt itt van. (A másik fele meg gondolom a hídon.)

Nah itt libabőrös voltam, s csak úgy érezni lehetett a izgatottságot a levegőben!

Aztán kövi pillanatban hangos kiabálás, h hadják el az open decket, (Ha esetleg valakinek nem lenne tiszta; Ez egy nyitott folysó a hajón kívül, ahol körbelehet kint sétállni a hajón.) S elkezdtek özönleni befelé az emberek. (Mert h sokan ugye azon nyomba kimentek nézelődni, amint bemondták, h man over board.)

Aztán még több személyzetis jött, akik szétzavarták a már eléggé nagyra gyűlt tömeget a kijáratok környékén, s őröket állítottak minden open deckre vezető ajtóhoz.

Majd a kommodor (a hajó kapitánya) bemondta a hangosba, h nem tudni pontosan, h ki v mi esett a vizbe, mert a hajó érzékelő szenzora riasztott, s nem látszik tisztán a kamera felvételein, h ki, v mi az, de visszafordul a hajó.

Oh mondom! Biztos akkor valami tárgy esett a vízbe! Nem gondoltam, h ember lenne.

Aztán olyan nagy, mély kanyart vettünk h folyamatosan potyognak le a könyvek a polcról, s mindenki kapaszkodott, amibe tudott. :S

Nah egyet találhattok, h milyen jelenet játszódott le egyből a fejemben?!....


( Of course, h a Titanic, mikor süllyedt, s az étkészletek, elkezdtek a földre zuhanni...)

Hát itt már elkezdtem idegeskedni, s egy alap feszültség belém állt rendesen.

Pár perc múlva jött a managerem assisztensem, s közölte, h lehet elrendelik az egész hajón a készültségi szintet.
Ami általános riadó, ami annyit tesz, h bezárnak mindent, s a gyűjtő állomásokra kell menni mindenkinek.
Össze kell irni az embereket.
Valszeg egy ember hiányzik s igy akarják megtudni h ki az.

Megkérdeztem, h ezek szerint akkor ember esett a vízbe?
Erre elkezdte mosolyogva(!) magyarázni, h mivel szép hegyes táj mellett haladunk el, ami olyan, mint Norvégia, azért elég sokan voltak kint, s fotózkodtak. Simán lehet h valaki egyedül volt, kihajolt a korláton kívülre, s beesett.


Viszont kurva hideg van kint, mert Új-Zéland déli csücskében vagyunk, közel az Antarktiszhoz, ráadásul itt most jön a tél...
A víz még hidegebb és ha ember volt, akkor nem sok esélye van a túlélésre.
Eléggé kifutott a vér belőlem, s ismét ibabőrös lettem, ahogy ezeket elmondta a managerem.

Aztán pár perccel később, pont fizetett egy vásárló, mikor bekövetkezett...

Elrendelték, h mindenki térjen vissza a kabinjába, mert össze kell számolni mindenkit. Nah!
Feszkó a tetőfokára hágott! 
A vásárlóm tátott szájjal nézett rám, én meg döbbent fejjel vissza rá! :D
Majd egy pillanat múlva szinte totál kicserélődve teljesen átváltottam valami más üzemmódba!
Elmondtam az utasnak, h amint halhatta, haladéktalanul menjen vissza a kabinjába, de(!) előtte még irja alá a blokkot! (DE KURVA GYORSAN B.D MEG!!!) :D

Kérdezte, h mit kell csinálnia.
Mondtam, h semmit, ez nem evakuáció, csak összeszámolják az embereket. Don't worry! 
(Mondtam ezt én, akire rájött egy alap remegés.)
+ A kommodor folyamatosan tájékoztatni fog a hangosbemondón keresztül.

Kilépve a folyosóra, mindenki gyors léptekkel, de többen már jogging módban szelték keresztül kasul a folyosót. Idegesség, döbbenet, meglepődöttség ült az mindenki arcán. Bezártuk az üzleteket. Én egyedül vagyok a book shoppal, mert ez az üzlet egyedül áll önmagában a hajó közepén, még az üzletek többsége a hajó elején van. Szo útközben pár embert útbaigazítottam, mert azt se tudták merre vannak arccal.
Aztán volt három tyúk, akik pánikhangulatban hangosan agonizáltak. Majdnem elmentem mellettük, de végül megálltam mellettük s megkérdeztem, h minden rendben van e?

Nah bazdmeg, amit kaptam! Egymás szavába vágva, h úristen mi történt, miért evakuálnak mindenkit, s h melyik a legközelebbi út a kabinokhoz?!
Egy pillanatra az egekig baszták az agyam, de kedvesn, mosolyogva elmondtam nekik, h nem evakuáció van, csak vissza kell térni a kabinba h összeszámolják az embereket, mert a "man over the board" riasztás van érvényben. Aztán kiadtam ezeknek is az útját, h merre az arra, majd ahogy megfordultam ott állt mellettem a manager asszisztens, aki már elindult értem, h hol a francba vagyok már?!

Visszafelé menet még bemondták a hangosba németül és franciául is, h takarodó, s mire végre visszaértünk a hajó elejébe a gyüelekző pontunkra, addigra az a rész már teljesen üres volt, s az összes kollégámnak a sápadt döbbent arca nézett rám, s elkezdték kiabálni, h "Gee is here! Gee is hereee!"
Mondom wtf, hát hol lennék?!
Hát a managerem összeszámolt már mindenkit, s én hiányoztam csak.

Aztán nem tehettünk mást csak várakoztunk.

Eléggé stresszes és feszült volt a hangulat. Kurva nagy a csönd. Senki sehol. Full üres a hajó, s a régebb óta hajózó kollégák halál storykat meséltek, h más hajókon milyen balesetek, elhalálozások voltak...

Hát egyéb se kellett a hangulatomnak! Szólni akartam, h váltsunk témát, de mindenki más olyan feszülten, érdeklődve hallgatták a mesélőket, h csak na!

+ Ahogy bent tömörültünk az üzletbe, s néztem kifelé a ü csendes, üres folyosora, eszembe jutott a Mózes című mese azon jelenete, amikor a zsidók bezárkoznak a házaikba este, s izgatottan, félve várakoznak, még odakint a halál jár...

Elmerengtem, a halálon. Átmenvén nadiba, amit eddig tanultam a halálról, s elkezdtem mantrázni a hármas tanfolyamon tanult hosszú mantránkat, amit a boruláshoz mondunk, s hálát mondtam az elmúlt majd 28 évemért.

Aztán, ahogy telt az idő, úgy jött egyre több nyávogás mindenkitől; éhes, szomjas, melege van, szüneten kellene lennünk, miért kell nekünk itt várakozni bla, bla, bla.

Végül bő egy órás feszültséggel teli várakozás utána manager elengedett minket ebéd szünetre, s miközben kajáltunk felcsendült a hangosbemondó.
Nah az a fagyott levegő! Mintha az időt állították volna meg! :D

A komodor beszélt, h a népszámlálás sikeres volt s h megvan mindenki! Kb 2000 utast és 1400 személyzetet számoltak össze.

Öröm, tapsvihar, freedom!

Am lehet, h így elolvasva nem tűnik egy nagy dolognak. Elhiszem. De a légkör nagyon durván gyorsan megváltozott az egész hajón perceken beül, s ez a feszkós feeling akarva akaratlanul átragad mindenkire....

Nah kérem! Ezt is elmondhatom, h éltem meg éles helyzetet a hajón! :)

Am így pár órával később, teljesen lenyugodva, még kellemes is visszaemlékezni a kezdeti izgalmakra. Volt egy kis változatosság, esemény, történés. :)

Am a nem tudni, h pontosan mi volt az, de valszínűleg valamiféle tárgy lehetett, pl sál, sapka, v kalap.

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)