2024. február 18., vasárnap

2024 első bejegyzés + Madrid

... 

Karácsonykor 4 napot voltam otthon ami sajnos nagyon gyorsan eltelt. 😔

Jól éreztem magam. Anyum is meg apum is kijöttek elém a buszhoz. Nagyon jólesett. Sose volt még ilyen, hogy együtt kijöttek elém. Mondjuk ez azért is volt, mert szeptemberben voltam csak otthon utoljára. 

Az egyik ebédkor volt egy erős, hirtelen rámtörő elérzékenyülésem. Ettük a frissen elkészült nagyon finom anyám készítette aranysárga tyúkhúslevest, főtt hússal, tormával. Aztán hülyeségből mondtam, hogy már csak a "jó ebédhez szól a nóta" hiányzik. Apám mondta hogy bekaocsolta a Dankó rádiót és tényleg az ment, mivel ebédidő volt. Aztán szólt a magyaros nóta, meg a cimbalom, s ugyan az az érzés jött rám, mint legutoljára a hortobágyi csárdában, amikor Gáborral ebédeltünk az egyik nyáron a teraszon s élőben a muzsikusok húzták a nótát. 

Akkor is s most is papámra gondoltam, hogy ebédkor sokszor hallgatta ezt, aztán több se kellett. Tudtam arra fogni, hogy jó erős a torma, s felálltam az asztaltól, nyúltam a zsepiért s kimenetem. 

Ezt az érzelmi rohamot anno már megmeditáltam magammal h mi bajom, miért vált ki ilyen erős érzést. 

Papám egyenlő a gyerekkorommal ami, biztonságos, nyugodt, boldog, felhőtlen időszak volt. Életem legszebb időszakának tartom az általános iskolás korszakom, s hát ugye hiányzik, meg rossz hogy minden elmúlik, véget ér egyszer... 

... 

Hazafelé (Bécsbe) elgondokoltam hogy milyen érdekes, hogy mennyire nehezen akarok megindulni a szülőfalumba, aztán meg milyen szomorú vagyok amikor vissza kell jönni. 

2 Teljesen más világ a vidéki falu VS európai nagyváros. 

Mind a kettőnek megvan a maga szépsége, varázsa és hátránya. De ahogy Gábor is mondta mielőtt elindultunk;


"Ott vagyunk otthon ahol együtt vagyunk egymásnak."


... 

A január szépen eltelt. Nyugis volt. Nincs nagy forgalom az üzletben. A produktivitásra kellett figyelni, hogy az óraszám arányos legyen a bevétellel, s folyamatosan változgattuk a beosztást, meg küldtük haza az embereket, meg a cégtől is elküldtünk pár embert. Mondjuk mindegyikük az üzletből lett elküldve s nem a raktárból. Az én csapatomnál "csak" óraszámokat kellett csökkenteni, de amint jobb lesz a forgalom ismét többet dolgozhatnak majd. 

Többségében megvagyok velük elégedve. Jó a csapatom. 

... 

Február 18 - Vasárnap;

Február 4-én utaztm 2 hétre Madridba. 16-án pénteken jöttem vissza Bécsbe. 

Amit még az interjún mondtak traininget, arra most került sor. Jó volt. A mentorom Javier az idő kb 70%ban velem foglalkozott. Tanultam újakat is, s minden felmerülő kérdésemre készséggel válaszolt. Jó fej srác. Szimpatikus is volt. Sok a hasonlóság bennünk. (Csak ő hetero. ) 

Az első 4 napban egyedül voltam munka után, de aztán pénteken jött utánam Gábor s együtt töltöttük a maradék hetet. 😊 

Nem csak munka szempontjából, de önismeretből is jó training volt ez a 2 hét. 

Érdekes, furcsa és elgondolkodtató érzés hogy még 24 évesen mindent megterveztem hogy mikor, hova, hogy megyek, addig mostanra így 34 évesen már teljesen spontán vagyok és tervezés nélkül csak elindulok sétálni sodródom az árral a tömeggel és jó érzés így kijutni gyönyörű helyekre, látnivalókhoz. 


Feltűnt még, hogy a német szavak előbb jutnak eszembe, mint az angol, holott nem is használom ezeket Bécsben. Pl; Abteilungsleiter 

A spanyolok annyira nem beszélnek angolul hogy még az egyik eladó megkérdezte tőlem, hogy miért beszélek angolul?! 🙈🙊🙉

... 

Ezek az egyedüllétek, a komfortzónán kívüli lét, a külföldi utazás, segít szembenézni önmagammal, az idő múlásával, a személyiségem változásával. 

Például észrevettem magamon, hogy sokkal lassabb vagyok, érzem már a 35 évet, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben elfáradok. 

Tudom nevetséges hogy 35 évesen ilyeneket írok, vagy hogy így érzek. De ez van. Nem temetem magam, nem siratom magam, hanem egyszerűen csak úgy érzem, hogy az élet ilyenkor tükör elé állít. 

Akarva akaratlanul is eszembe jut a 10 évvel ezelőtti Rion, amikor minden évben mentünk Rómába Norbival. Most is ugyan úgy megyek, talpalok egész nap, de a fáradtság azért sokkal durvábban rámrúgja az ajtót, jobban megérzem, hogy bassza meg úgy sajog az egész testem, mint akit agyonvertek, s huszon évesen nem volt ilyen mértékű fájdalom és fáradtság rajtam. 

Továbbá érdekes különbség az is, hogy most már érdekel, s élvezem a hotel kínálta kényelmet. Jó mondjuk ez se egy jó összehasonlítási alap, mert mikor én fizetek, akkor mindig valami olcsóbb szállást keresek, s azt nem igazán lehet összehasonlítani egy 5 csillagos szállodával, mint amiben most töltöttem ezt a 2 hetem.

Az ágy meg a szoba annyira komfortos, hogy mindig úgy mozdulok ki, hogy nem akarok kimenni. 😅 A fél napot eltudnám  itt heverészni! 😂✌️


Összességében Madrid szép, nagy Metropolis, de én úgy tapasztaltam, hogy inkább a spanyol ajkúak (Közép- és Dél-Amerika) gyűjtője, s nem annyira multikultis mint pl Bécs, ahol szinte minden európai képviseleti magát.

Csalódás volt, hogy sok helyen nem beszélik az angolt. Ezért kissé olyan "franciásak" lettek a szememben. Nem szeretem az ilyen maradi nacionalista országokat, akik nem képesek egy globális világban egy globális nyelven kommunikálni.

Ugyanakkor megértem hogy az ő világuk csak a spanyol nyelvű országokra korlátozódik, (ami nem kicsi), s sokaknak elég ez a kis burok és nincs igényük más nyelv megtanulására. Vidéken, vagy a nem annyira popular, vagy a tipik helyiek által látogatott helyeken "jóu van a'!" 

De az hogy a city centerben a turistáktól hemzsegő étteremben a pincér nem képes angolul megszólalni, s sok helyen hiányzik az angol nyelvű tájékoztatás az azért elég "wow" arconbaszás. 🙄💁‍♂️😒

A járdák itt is ugyan olyan fos kategóriák mint Lisszabonban. Mondjuk a legtöbbjükön el se lehet férni, s annyira hepe-hupás, hogy jobb is ha az úton mész... 💁‍♂️😅

+ Utálom a madridi metrókat, amiért annyira keskenyek, s minden második ember imád keresztbe tett lábbal ülni, hogy még véletlenül se tudjál elérni... 

+ Én azt tapasztaltam, hogy nagyon durván figyelmetlenek a spanyolok. Nincsenek tekintettel a másikra, s simán neked mennek a járdán is ha ő épp élesen kanyarodni akar egy irányba, vagy ha nincs hely, akkor fellök de ő akkor se lassít s várja meg hogy érintkezés mentesen ellehessen menni egymás mellett. Türelmetlenek, rámenősek. Nem tisztelik a privát szférát. 

De persze rá lehet fogni, hogy ez így latinos és megvan a maga varázsa! 😅 

Rómának is megvannak a maga problémái, de ott (az én tapasztalataim szerint) több a  pozitív dolog.

De valaki meg pont fordítva tapasztalja ezt, s nincs is azzal semmi gond. 

Róma meg pl a szemétbe úszik mostanság... 🙄 💁‍♂️

De nem kell hogy egyforma véleményen legyünk. 

Mindenki mást tapasztal élete során, minden város egyedi, s ez így is van rendjén.

Rómába elég sokszor voltam már, s itt Madridban felerősödött a hiánya és a következő 1 évben szeretnék is újra oda menni.

Madridba nem érzem azt hogy visszamennék. 

Amúgy mindig elszoktam gondolkodni, mikor új városba megyek, hogy vajon hányszor voltam/éltem már itt előző életemben?  🙄 🤔 

...

Szembesültem azzal is, hogy milyen hülye merevségeim vannak néha. S hát van egy jó pár! 😅 ✌️

Az 5 csillagos hotelbe a sok pozitív mellett így is tapasztaltam olyanokat amik nem tetszettek. Pl hogy többször előfordult, hogy munkából hazaérve nem volt a reggelim a szobámba holott tudták hogy 7-14ig dolgozom, s 14:30 után már otthon vagyok, s az ott tartózkodásom 13 napja során vagy 4x kellett letelefonálni a recepcióra, hogy kérem a piknik tabel-t, s mindig meglepve kérdeztek vissza, h "nincs ott?", amitől csak még jobban felhúztak, higy nem ba.d meg! Mit gondolsz? Viccből telefonálgatok?! ... 🙄 💁‍♂️

De volt hogy egyik nap, a takarító nem tisztított le rendesen a csapot. Vagy a szobámba visszamenve égett a villany, s nem kapcsolta le maga után a takarító, vagy a reggelinél a felszolgáló köszönéskor nem nézett a szemembe s nem mosolygott.

De tudom hogy ez az én túlzott náci faszságom. Nálunk sincs otthon ragyogó tisztaság, s van hogy olykor szalad a lakás, de azért az ember könnyen áttud szellemülni a kiváló minőségtől.

De persze ezeket nem tettem szóvá a recepción, mert csak apróságok, s összességében tényleg megérdemli a kiszolgálás is az 5 csillagot, csak mondom észrevettem magamon hogy milyen egy náci fasz tudok lenni néha... 🙈🙉🙊🤦

(Régen mikor a luxiban dolgoztam sokkal jobb a ugrottam az ilyenekre, csak mondom... 😅💁‍♂️) 

Szerettem pl ahogy a recepciósok és a hordár is mindig figyelmesek voltak, s kedvesen, mosolyogva köszöntek kora hajnalban is, meg késő este is. 

Imádtam az ágy kiváló minőségét, a mindennapos takarítást, a frisseséget, a ágynemű ragyogó fehérségét, ahogy feszesre húzva várt minden nap. Na meg a szép kilátást a Fuente de Neptuno szökőkútra. 😍🥰❤️

Többször is gondoltam rá, hogy basszus csak meg kellene nyerni azt a kurva lottót! Jó lenne otthoni keretek között élvezni ezt a kényelmet!😅 😂

Kaptam napi költőpénzt is, ami legalább csökkentette egy kissé a kiadásaim, amiket a Gáborral való mindennapos éttermezéseink során nem voltak alacsonyak...

De nagyon örülök hogy együtt tölthettünk itt egy hetet. A legjobb dolog közösen osztozni az örömökön. 😊 ❤️

Ő egy Airbnb szállást bérelt 10 percnyi sétanyira tőlem egy elég jó környéken, de persze többet aludt nálam mint ott. 😅🤗 

Szóval hálás vagyok a munkáltatómnak ezért az útért, s hogy ennyi pénzt rám költött, holott még csak 5 hónapja dolgozok a cégnél. És egyúttal megértem, hogy miért volt irigy az egyik manager, amiért engem már most elküldtek egy ilyen trainingre, még őt csak nem tudom hány év után...

Remélem hogy hosszú távon dolgozhatok itt.

Amúgy a spanyol kollégák többsége már több éve dolgozik a cégnél. A legfrissebb is 1 éves. A legrégebbi 18 a másik meg 16 éve dolgozik a cégnél...

A mentorom is már 10 éve. 

... 


Csók! 

Rion! 

😘❤️








(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. december 23., szombat

2023 utolsó bejegyzés


November utolsó hetében a betegségem után, ahogy visszatértem melóba, ott javult a helyzet, a hangulat. Az első napom a Hr igazgatónál kezdtem. Ez volt az első elbeszélgetésem vele. Pozitív feedbacket kaptam, hogy betanítás ellenére is jól végzem a munkám, de pótolni fogják, s valszeg február tájékán majd küldenek trainingre, de hogy mennyi időre s hova még ők se tudják. 

Ő is kért feedbacket hogy hogy érzem magam, mi jó, mi nem jó, min változtatnék. 

Hát volt bőven miről beszámolnom. 😅

Az október, november nagyon kemény volt. Eléggé bizonytalan voltam h akarok-e itt maradni. A hangulat és egyes managerek kommunikációs stílusa is hagyott kívánnivalót maga után. 

... 

Időközben megtudtam, hogy az üzletvezető (aki török származású nő)  35 éves.

A női osztály vezetője 33.

A férfi osztály vezetője 37.

A maradék 2 manager asszisztenst pedig pontosan nem tudom de ők is 30 fölöttiek.

Szóval nagyjából korombeliek. (34,5 éves vagyok.) 

... 

Minden hétre jut valami kibaszás. Egyszer a wifivel volt gond, a következő héten a raktár egy része ázott el, a következő héten a fűtés romlott el. A legutóbb meg a lift dobta be a törcsit, pont amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, áruszállításkor. 

... 

Volt kari vacsink is. Sajnos nem egy asztalnál ültettek le minket, hanem 3 külön asztalhoz, ami nem volt szimpi. Az étterem sajnos így tudta csak megoldani. 

... 

Bécsben karácsonyi vásárokba is ellátogattunk Gáborral. Elég sok van belőlük. Nem vagyunk egy nagy karácsony fanok, szóval különösebben nem mozgatott meg minket. 

... 

Gáborral kb havonta 1-2 alkalommal éttermekbe járunk. Valamiért többet megyünk Bécsbe, mint Budapesten. Szeretünk jókat hamikázni. Jelnelg 100 étterem van a bécsi listánkon, ami folyamatosan gyarapszik szóval van még bőven mit felfedezni. 😊 

... 

December második hétvégéjén lebetegedtünk. Szerda környékén kezdte Gábor, aztán péntek estére már én is rottyon voltam. Mindkettőnknek azonosak voltak a tüneteinek. Hétvégén hőemelkedés, tiszta takony voltam, meg köhögtem, Meg fejfájás. A hétvégi 48 órából kb 30 órát átaludtam. Valószínű hogy influenza. 

Kb bő 2 hete is beteg voltam. Akkor 4 napot voltam betegállományban. Akkor inkább csak köhögtem, meg nem volt hangom, s hőemelkedésem se volt. 

Az a szomorú, hogy minden nap szedek így is vitaminokat, s ennek ellenére is 1 hónapon belül 2x vagyok beteg... 🙄

... 

Decemberre meló terén mondhatni egyenesbe jöttem. Talán már azt is mondhatom, hogy a nehezén már túl vagyok. 

Pozitívum hogy heti 1 nap 6,5 órát dolgozom csak, mivel Ausztriában nem heti 40 hanem 38,5 órát kell dolgozni. 

Kikérik a véleményem, s van eredménye a keréseimnek is. Kértem és kaptam több embert a teambe, kaptunk több eszközt, amivel hatékonyabban tudunk dolgozni, s az áruátvétel folyamatán is változtattak, amivel még hatékonyabbá váltunk. Örülök ezeknek, hogy a beszélgetéseknek vannak materiális eredményei is, s nem csak ígéretnek. 

Van új HR-esünk is, aki mellékesen magyar. 

Volt ismét egy hr elbeszélgetésem ahol jelen volt a regionális vezető, az Ausztriai Hr igazgató, a mi új hr igazgatónk és az üzletvezető is. 

Kérdezték hogy érzem magam, mi a pozitív, negatív véleményem, tapasztalatom, s én is kaptam visszajelzést mindenkitől, ami szerencsére mind pozitív volt. 

Kaptam egy új érdekes infót is, mely szerint egyedi az én pozícióm, s a régióban nincs ilyen pozíció ennél a márkánál, s magasak az elvárások. (Itt eléggé görcsbe ugrott a gyomrom.) 

Elmondta, hogy nem csak Közép-Európában vagyunk első helyezettek forgalom tekintetében, de Európa szinten is dobogósok szoktunk lenni, s mondott konkrétumot is, amikor Európa elsők voltunk, megelőzve a londoni, párizsi, berlini üzleteket. 

Majd folytatta a regionális vezető, hogy a training ellenére is szépen helytállok, s ő is elnézést kért, amiért eddig még nem küldtek oktatásra, de az újranyitás miatt nem tudták kivitelezni. 

Egy területet emelt ki amiben javulást vár, de az üzletvezető a védelmemre kelt, hogy azt már megbeszélte velem, s elmondta hogy miért voltak akkor rosszak azon a területen az eredményeink. (Lényegében önhibámon kívüli dolog, amit szintén a tréning, s így az információ hiánya miatt alakult ki.) 

Aztán volt a végén egy kissé érdekes összegző kérdezz felelek. Azért írom érdekesnek, mert kissé az az érzésem volt, hogy egy verbális megerősítő/véglegesítő "aláírást" kértek tőlem. Mint az esküvőkön amikor a pap elmondja boronáló szöveget s neked azt meg kell erősíteni. 

Itt pl az volt hogy igen, tetszik a meló, jól érzem magam, s szeretném folytatni. 

Majd hogy igen, nyitott vagyok a további képzésekre, s szívesen megyek akár külföldre is s akár több hétre is trainingre. 

Minden manager volt külön-külön ezen a meetingen nem csak én s a hangulat tovább javult a managereknél. Úgy érzem jót tett mindenkinek. Kevésbé vagyunk feszültek, s  már egy többet viccelődünk, nevetgélünk is. 

(Október, november elég rideg, barátságtalan, mordori volt a hangulat, meg a stílusuk.) 

Én is elmondtam, hogy hiányolom a barátságos, kedves, családias, támogató hangulatú légkört. (Már ilyen téren is javulás van.) 

Amúgy velem/felém nem kommunikálták, de észrevettem, hogy a férfi osztály vezetője (a 37 éves román csaj) a mentorommá vált azóta. 

Elkezdtem a segítségével a napi beosztás megírását gyakorolni. Az elsőt együtt csináltuk, elmondta, h mikre kell odafigyelni, milyen buktatók lehetnek, majd a többi napokat én csináltam, amiket ő ellenőrzött. 

Aztán további manageri teendőim is felügyeli. Kérdezi, hogy mivel hogy állok, mire figyeljek oda, s bővíti a feladataim. Pl az új kollégák betaníttatásának menetébe való beavatás, a velük való törődés, mentorálásuk. 

Az ünnepek előtti utolsó munkanapomon (dec 21.) ami egyben delivery day is volt, együtt vettük át az árut, ami tök jó hangulatban telt. Mondhatni, hogy az eddigi legjobb hangulatú áruátvétel volt. Hülyéskedtünk is, nevetgéltünk is, és a nap folyamán, amikor az üzletvezetővel volt hármasban egy kis mini meetingünk, akkor meg is dicsért az üzletvezetőnek, hogy minden jól ment velem a héten s a napi beosztás írás is tök jól megy. 

Minden szuper volt, csak a nap végére volt egy kis szarság, ami szintén abból fakadt hogy nem volt infóm bizonyos dolgokról, amik meg kellenének a sales-re. De majd ezeket majd átbeszéljük karácsony után. 

A lager csapatom szerencsére elég jó lett. Szeretem őket. Van egy 10 fős állandó és 5 fős beugrós brigádom. Szóval összesen 15 embert koordinálok 3 raktárban. 

... 

Dec 21-től 26-ig szabadságon vagyok. 27-től dolgozom, kezdődik a Sales. Lesz pörgés. Mondjuk az mindig van, de most még keményebb lesz. 

Gábor 20-tól van szabin, s idén már nem is dolgozik többet. 21-én együtt voltunk Budapesten majd külön karácsonyoztunk vidéken a szülőkénél. 

Szilvesztert majd lehet Gábor egyik kollégájánál/val töltjük Bécsben. Magyar (heteró) párocska. 

Velünk is meg a szüleink el is amúgy minden okés szerencsére. 

Szüleim kijöttek elém a buszhoz, mikor hazaértem. Nagyon jól esett. 😊 

Negyed éve nem voltam már itthon. Jól esik nagyon. Azon leszek, hogy kiélvezzem minden napját, pillanatát az együttlétnek. 😊 ❤️🤗🎄

Nah! Kutyafuttában nagyjából ennyike!

Idén ez volt az utolsó bejegyzésem. 

Ezúton kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket, boldog új évet! 😘 ❤️ 🎉🎊🎄🎆🎇


Csók! 


Rion! 


😘❤️




(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. november 17., péntek

Az előző részek tartalmából


Október folyamán Gáborral közelebb kerültünk egymáshoz. Én is éreztem ezt, de nagyon jólesett és meg is könnyeztem, amikor Ő ezt ki is mondta, h így érzi.

Olyan mintha a szerelem felerősödött volna. Valószínűleg a külső változások, amiken átmentünk augusztus óta, az folyamatosan erősítette az egymáshoz fűződő viszonyunk. 

Október első felében szoktuk ünnepelni az évfordulónk, pontosabban október 12-én, ami idén pont a nyitás napjára esett. 

Gábor jött hozzám melóba, s elmentünk egy magyaros belvárosi étterembe vacsorázni, ami csak pár utcányira van a munkahelyemtől. 

Nagyon finomat ettünk, s érezhetően emelete a kapcsolatunk minőségét ez a ünneplés. 😍🤗❤️

S ez folytatódott a hétvégén, amikor is meló után arra jöttem haza, hogy kidekorálta a nappalit héliumos lufikkal, s az egyik kedvenc koreai sorozatunk a különleges ügyvédnő zenéivel s finom vacsival várt. 

Először nevettem meglepetésemre, ami aztán gyorsan átmenet sírásba. Szegény először nem értette h mi baj van, s azt hitte h ő rontott el valamit, de mikor végre tudtam beszélni, elmondtam neki, h sajnálom hogy a sok munka és a nagy újranyitás miatti hajrában eszembe se volt ezzel foalkozni. (Mert hogy az elmúlt években mindig én szerveztem, h menjünk ki a szokásos évfordulós helyükre a Normafára piknikelni, meg adtam apó ajándékot, közös képeinket nyomtattam ki, most meg semmit se csináltam úgy lefoglalt a munka. Meg hogy jól esik nagyon s köszönöm, h velem van ezekben a nehéz időkben. 

Gondolom az eddig összegyűlt stressz is kirobbant ezzel a sírással belőlem...🙄 💁

Szóval több dolognak is köszönhető hogy szorosabbá vált a kapcsolatunk az elmúlt időszakban. 😍❤️

Amúgy az aznapi romantikus meglepetés vacsi úgy ért véget, h engem a nagy kimerültség okán pikk-pakk fejbevágott a nagyon finom portói bor, s miután áthelyeztem magam az asztaltól a kanapéra, ott gyorsan be is aludtam. 😅 ✌️ 

Tényleg nehéz, kemény időszak volt, sok-sok munkával. ☠️

... 

Halloween kor becsöngetett egy boszorkány kislány meg egy squid games őr faszi.

Adtam nekik kis csokikákat. Életemben először volt részem ebben az amerikából jött szokásnak! 😅😍❤️

Apróság, de örömmel töltött el. 

... 

Melóban valamelyest javult a helyzet, de még így is hullámvasút, s hol felakarok mondani, hol meg azt érzem hogy jó lesz ez. 

A paplanhátu asszony-állattal is jóba lettem. Nagyon vehemes olaszos-cigányos természetű, de magam is meglepődtem hogy tudtam vele azonosulni. 

2 különböző szituban 2 másik kollégám is rászólt hogy nyugodjon meg ne olyan vehemensen kommunikáljon velem, de mondtam a csajoknak, hogy semmi baj, mi csak így beszélünk egymással. 😅

Igényli a csaj a drámát, a tára-tattát, s ha ő így ért, akkor nekem nem gond a Maunika show stílus produkálása. 😅✌️🤌

Amúgy mindig tanulok valami újat. 

A regionális Manager ismét volt nálunk november második hetében, s ő maga is tanított nekem valamit. 

Ezeknek mindig örülök, mert segítenek abban hogy közelebb kerüljek a teljes összképhez, s hogy jobban megértem a rendszert, s egyúttal kicsit csökkentik a bizonytalanságim is. 

... 

November harmadik hetében lebetegedtem. Megfázásnak indult, aztán ráment a mellkasomra, aztán meg a hangomra is.

Az első dokinál akinél voltam, magyar volt, de nagyon tróger egy alak. 4 órát kellett rá várnom, mert 14 óra helyett 16:45 kor érkezett meg, aztán meg mikor sorra kerültem, meg se vizsgált rendesen, gyógyszert se írt fel. Se semmi. Többet oda se megyek! Így másnap voltam egy másik arab dokinál, akinél össz-vissz 20 perc alatt végeztem.

Szóval 4 napig betegszabin vagyok. 80€-t sikerült is eltapsolni gyógyszerekre. Igaz tény h nagybevásárlást csináltam, s ezekkel még jövőre is elleszek. 😅✌️

+ Legalább volt időm ellenőrizni itthon az októberi óraszámaim, ahol kijött, hogy 14 órányi extra hours-t gyűjtöttem össze a hónapban. Az majdnem 2 nap szabi. 😊 

Kíváncsi leszek hogy mit monda ak majd, mert h nem kötelesek se lecsúsztatni, se kjfizetni nekem, mint Managernek. 

Dec 15-én lesz majd céges kari vacsi. Remélem jó lesz majd. Szeretem a csapatom a beosztottaim, s a kollégáim java részét. Várom. 😊 

Nah! Kutyafuttában nagyjából ennyike. 

Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)



Sorozatajánló




2023. október 29., vasárnap

Az előző részek tartalmából



Október második (az újranyitás) hete;

A szokásos káosz, de már mondhatni egészen megszoktam.

Reggel (számomra) új, részmunkaidős kolléganőkkel vettem át az árut. Eléggé oda kell rájuk figyelni. Van egy nagyszájú 1 éve ott dolgozó 40 körüli szerb nő, akit elneveztem magamba hisztérikának. Minden apróság kiborul, meg pattog. Szőr nő neki az állán, meg az orra alatt is foltokban. Igazi vidéki paplanhátú asszony-állat. Mindig szörnyűlködöm, ahogy "nőként" beszél, megy, meg viselkedik. Félelmetes belegindolni, hogy akkor ennek milyen lehet az ura, ha van egyáltalán neki... 🙄 

... 

Már igencsak kezdem unni, h állandóan vagy olasznak, v spanyolnak néznek s naponta minimum egyszer valaki automatikusan spanyolul kezd el nekem hadarni, s mikor szólok neki h english oder deutsch bitte akkor kap csak észbe h jaj tényleg te nem is vagy spanyol!

Eleinte vicces volt, de már a naponta többszöri tapasztalás +2 hét után már kezd a faszom kilenni velük, h mindig jön valaki új ember ezzel a spanyolozással! 🙄🤯🤬

A nevem miatt is azt hiszik, mert amikor hallják h más hív, akkor azt hiszik hogy /Dzsorzsdi/ vagyok (vagy valami ilyesmi) , ami állítólag tipik Catalóniai név... 🙄💁


Október közepe;

Gáborral és Béccsel minden okés. Nekem melóval van baj.

Sok az ellentmondás. Egyik héten ezt mondják, másik héten azt. De nem ritka az sem h 1 napon belül vannak ilyen ellentmondások. 

Stresszes a meló, kevés az ember. Egy emberem már múlthéten felmondott s element. Egy másik a jövő héten tervez lelépni.

Múlt héten küldtek hozzám Stuttgartból supervisort, de semmit nem tanultunk, mert az volt a nyitás hete, s káosz volt és befogták őt is simán dolgozni.

Semmi nem lett abból, amiért jött.

E héten úgy volt, h visszajön, de lebetegedett, s mondta az üzletvezető, h nem is fog visszajönni, mert nem volt vele megelégedve.

Szo oktatásom még mindig sehol.

Heti 5 napot dolgozok. Múlt héten mindnen nap azt mondták h addig nem mehetünk haza még nincsenek kész a feladatok, most meg azt mondják h túl sok a túlórám, múlt héten átlag napi 10 órát dolgoztam, e héten átlag napi 9et, s tegnap meg el lettem tiltva a túlórától, mert hogy nem fizeti ki a cég, s olyan szerződésem van, (all in) ami alapján lecsúsztatni se kötelesek velem. Kb 13 órányi túlórám van s azt mondták h talán egy napot azaz 8 órát adnak majd szabadnak de nem ígérik azt se....

Ez eléggé sokkolt, mert a szerződésben ugyan nincs erről szó, de Ausztriában van minden szakmának egy külön kollektív szerződése, amire hivatkoznak s abba vannak ezek... 

Szóval maradok, de elkezdek újra nézelődni. 

Amikor heti egyszer elemzem magam, s sikerül kiszakadni a mókuskerékből s objektíven látni kívülről h mi történik velem, akkor többnyire szomorúságot és aggodalmat látok, h hosszú távon, egészségügyileg nem hiszem h jól járnék... 🙄

Az egyik manegerin vezetőjének hajritkulásban szenved. Látszik a fejbőre.

Ami persze lehet genetika is, de többnyire betegség, minek kiváltó oka a helytelen táplálkozás, az egészségtelen életmód s a stressz.

Inkább dolgozok alacsonyabb poziban kevesebbért, mint több pénzért állandó mindennapos stresszben betanítás nélküli vezetőként, aki legtöbbet a beosztottjaitól tanul...

Arra is gondoltam, h lehet megpróbálom azt, h sima raktáros pozira kérem át magam a cégen belül, s csak heti 30 órára. 1 ember dolgozik csak teljes munkaidoben raktáron s az is azért mert 3 gyereke van....

Meg akkor tudnék tanulni németet.

Jelen helyzetben nem tudok, mert se energiám, se időm, se agyam nincs ilyen körülmények között.

Meg nézek irodai melót is, ahova elég lenne az angol és a basic német.

Itt csütörtökön (okt 26)  volt az osztrák függetlenség napja. Ünnepnap.

Kértem szabit az üzletvezetőtől, de nem adta meg, ahogy arra számítottam is, mert emberhiány van s pénteken jött áru, de azért egy próbát megért.  Pedig jó lett volna Budapestre meg vidékre utazni a szülőkhöz. De 2 nap ennyi utazásra nem elég. Minimum 3 teljes nap kell hozzá. + A Győr - Bp vasútvonalat is felújítják s hosszabb a menetidő. A blabla car sharing-be nem annyira bízok, s a flix busnál is hosszabb a menetidő, (3-3,5 óra) mint vonattal. (2,5 óra). 

Valószínűleg majd csak karácsonyra megyek Magyarországra. 


Október 28 - Szombat;

Elég kemények voltak az elmúlt hetek. Többször megfordult a fejemben hogy visszalépek a pozíciómtól. Az okokat már fentebb leírtam. A hónap végére semmi sem változott. Training továbbra se sehol. Annyi javulás van, h a túlórákat sikerült lecsökkenteni napi átlag +1,5 óráról 0.5 órára. 

De mivel jobb lehetőségem nincs, s tudom h ha lelépnék, akkor csak rosszabb fizum lehetne, így inkább maradok s sodródom az árral. Meg azért hosszú távon elég jól mutatna ez a pozi az önéletrajzomban. 

... 

Kora reggelre (6-7-re) jobban szeretek munkába menni, mert amikor nincs delivery, akkor tök nyugiban dolgozhatok az első 2 órában. 😅

De amikor jön áru, akkor az elég pörgős s (még így eleinte) stresszes is nekem. 

Beszéltem az aggájaimról a supervisor-nek, aki volt nálam a nyitás hetében, s azt tanácsolta h tartsak ki, mert idővel ez csak könnyebb és jobb lesz, mert rutinná fognak válni a feladataim. Megérti, h zavar h nem látom át az egészet, s kaotikus a helyzet a nyitás okán, s oktatást se kaptam, de hidjem el, pár hónap s sima liba lesz minden. 

A paplanhátú szerb asszony-állatot sikerült elfogadnom. Megszoktam h ő ilyen durván, mondhatni agresszíven beszél. Meg hogy a stílusa is ilyen barátságtalan, modortalan. Nem az én feladatom h kultúrára, etikára neveljem. Meg amúgy is egy nyitott cég vagyunk. El kell fogadni, hogy mindenki más és egyedi a maga módján... 

A többiek mind kedvesek, finomak, embereségesek. Érzem hogy viszont szeretnek.

Szóval összefoglalva, Gáborral és Béccsel szerencsére minden okés, de nekem a melóm eléggé viszontagságos, és viaskodnak egymással a pro és kontra érvek, s még magam sem tudom, hogy mikor és mi lesz ennek a küzdelemnek a vége. 

Majd idővel kiderül... 

Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)




2023. október 1., vasárnap

Munkahelyváltás

 

Szeptember első hétvégéjén voltam vidéken, ami nagyon jó volt! Igazi idegnyugtató számomra a szép zöld táj, a hegy, a fák, a csend, nyugalom, sok madárcsicsergés, a friss levegő. Anyummal megint mentünk kirándulni fel a hegyre. Számomra az a mennyország, amikor az erdőbe sétálva átélem a fent említett dolgokat. Aztán kijutunk egy nagy tisztásra, ahonnan szépen belátni a környéket. Mennyei manna!😍❤️🤗

Milyen jó nekem, hogy ilyen kis apró, termesztés dolgok is boldoggá tudnak tenni! Ahogy öregszem, egyre jobban hálás vagyok, hogy oda születtem ahová, olyan testet és olyan személyiségét kaptam, amilyet. 🙏🙌❤️

Következő hétvégén meg nálam voltak fent szüleim látogatóban. Elég spontán volt. Mikor visszajöttem Bécsbe hétfőn, s a munkanap végén merengtem el azon, hogy valójában, ha home office-ban dolgozom, akkor mi a fasznak jöttem én vissza? Maradhattam volna otthon még 1 hetet!

Kis depibe estem, hogy egy hétig egyedül leszek, mert Gábor meg kedden ment Magyarországra ügyeket intézni, s így jött az ötlet hogy meghívom szüleim, jöjjenek még szép napos idők vannak. 

Nagyon jó volt. Élvezték. Tetszett nekik. Nem vagyunk valami fasza család sajnos, elég sok gebasz van, de már elfogadtam, s megpróbálom ebből kihozni a legjobbat, s örülök ennek is amilyen van. 

... 

Szeptember első felében miután lejárt a bérletem, inkább a bérelhető városi (MOL bubi féle) bicajjal jártam, s úgy fedeztem fel több részét a városnak. Észrevettem magamon, hogy nyugtató hatással van rám a biciklizés is, épp úgy mint a természet. 

Ha szar kedvem volt is, akkor is biciklire ültem s menetszél kifújta belőlem a rossz hangulatot. 😊 

Nagyon jó, fejlett a biciklis közlekedés Bécsben, s jó sok a biciklis, aminek örülök.

... 

Minél többet mentem a városban, úgy feltűnt, hogy nagyon sok spanyolul beszélőt hallok. Szerintem a török meg a magyar után a spanyolt lehet a legtöbbet hallani. 

... 

Szeptember közepén elköszöntem a munkahelyen a partnereinktől, s a tulajtól is, és hát jó pár embertől olyan szép, kedves búcsú üzenetet kaptam, h megkönnyeztem nem egyet. Szerettem itt dolgozni. Szerettem a partnereket, s bár éreztem én is, de jó volt olvasni viszont ezt a szeretetet felém. 

Nagyon hálás vagyok, hogy hosszú év hánykolódás után, (mielőtt még a céghez kerültem) most végre ismét egy oly a munkahelyet tudhatok magam mögött, ahonnan 2 év után, fájó és egyben kellemes érzéssel, emlékekkel távozhatok. 

... 

Szeptember 18 - Hétfő:

Nagy nap a mai. Elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen. :)

Egy nagy multikultis cégnél sikerült elhelyzkednem. Minden országból dolgozik itt valaki.

A férfi részleg vezetője pl Romániából jött. A helyettese meg szír. Az üzletvezető csaj meg török. 35 éves. De van spanyol, Venezuelai és szinte minden keleteurópai országból.

Össze-vissza beszélnek szerencsére ezek is angolul-németül. Pörgés van. Már azt se tudom követni hogy mikor beszélek angolul, mikor németül, de ahogy elnézem a managerként is így vannak ezzel. Csaponganak angolból németbe, s vissza.

Vegyes a korosztály, de az átlagéletkor kb olyan 28 körül mozog. Van transgender kolléganőnk is.

Délelőtt tűz, baleset és biztonságvédelmi oktatás volt. Rajtam kívül még 3an voltak.

Volt egy gyors fél óra ebéd szünet, aztán átadtak a cég másik márkájának az Operations Managerének, aki többnyire németül beszélt.

Volt amit értettem, volt amit nem. Körbevezetett az épületben ami hatalmas labirintus. Minden szinten van raktár. Nagyon durván sok. Minél többet láttam, úgy csökkent a lelkesedésem.

Aztán a mélypont akkor jött el, amikor beállítottak ruhákat hajtogatni... 🙄

Hát ott elég sokminden megfordult a fejemben, s nem voltak valami vidám gondolatok....🙄 😒

Hogy fogok én itt tudni helytállni, a háttérfolyamatokat managelni 1 hónapon belül, amikor egy értékes napot azzal baszunk el, hogy hajtogatok itt a részmunkaidős kislányokkal... 

Aztán jött a Operation Manager, h megy haza. Én meg kértem tőle, hogy kapjak kinyomtatott oktatóanyagot, mert egyrészt így verbálisan egyszerre sok volt, másrészt pedig szeretnék tanulni, s jó lenne ha otthon is áttudnám nézni a rendszert.

Mondta h ok, majd holnap.

De végül mielőtt elment, még visszajött s hozott pár kinyomtatott papírt, ami adott egy kis örömet, h legalább minimal írott tudást kaptam s tudok mit tanulmányozni. 

Aztán megjelent Andrea is a román csaj, aki kihúzott a szarból. Lehet látta rajtam, mert olyan kétkedve kérdezte, h minden oké?

Több se kellett nekem, s elmondtam neki az aggájaim, meg h tele vagyok kérdésekkel, ami tetszett neki, s mondta, h pont ilyen ember kell nekik. Majdnem visszakérdeztem, h olyan, aki nem tud semmit, s rendes oktatást se kap?!

De elkezdtük átvenni azt az anyagot, amit kaptam pár lapot az Ops managertől.

Vele angolul beszélünk, ami nagy könnyebbség volt, s kaptam végre konkrét válaszokat s infókat a rendszerről.

Tiszta vörösek volt a a szemei. Látszott rajta, h atom fáradt.

Még megnyugtatott h fogok kapni anyagokat, meg applikációjuk is van, amiből lehet tanulni, s folyamatosan jönnek majd az infók. De ma 10.000 db áru jött, ami hatalmas mennyiség, s káosz van, s nem szeretnék hogy nálunk is ez legyen, meg ilyen rendetlenség mint itt. Majd gyorsan hozzátette, h nálunk nem is fog ekkora mennyiség jönni, kisebb is lesz, s kevesebb áru is. Csak férfi és női részleg lesz. Gyerek nem.

Nagyjából ennyi.

Egész nap álltam. Eléggé fáj a lábam.

Gábor meg náthás lett, s azt mondta h biztos valamit vírust kapott ell, amitől eléggé befeszültem, mert nekem ugye egyéb se hiányzik, mint h beteg legyek... 

Az első napom előtt amúgy voltunk egyet strandolni idén először, s egyben utoljára.


A második nap sajnos szarabb volt, mint az első.

Reggel 6-ra mentem, de sehol se volt a Ops Manager, akivel azt beszéltük, hogy jön beenged, s átbeszéljük a dolgokat.

Bementem magamtól az épületbe, s kérdeztem mindenkit, hogy hol van, de senki nem tudta, s elérni se tudták, ahogy én se, mert megvan a száma, de nem vette fel.

Aztán folytattam a hajtogatást, amit tegnap csináltam. Majd 7:45kor megjelent a csaj, de azt se mondta h elnézést, vagy valami, hanem beszélt valakivel aztán eltűnt. Majd 9kor megejelnt az üzletvezetőm, s kérdezte h minden oké e.

Én meg megmodntam h nem, s szeretnék vele beszélni! Kiemntünk, elmondtam h mizu, s nagyon mérges lett, h hát ezt ők se így tervezték hogy ott hajtogatni fogok s elnézést kért, s beszél a hr-el, s újra szervezik ezt az egészet, mert ez így nem jó.

Majd felvitt az irodára, s beültetett az eladók traingjére, hogy hogyan kell eladni....

🙄🙊🙉🙈🤡🔫☠️

Hát nem sok híja volt, h azt mondjam, h na jóóóó! Ez így ultra gáz!

Aztán ma is a román csaj mentett meg, mint ahogy tegnap is.

Ő a man részleg vezetője, az üzletvezető jobb keze.

A részmunkaidős előadókat oktatta,  s mikor kiderült h szar van a palacsintába akkor újra tervezett magában miközben oktatta a többieket. Éreztem az előadásán h fejben kurvára nem ott van amiről beszél. Majd 10 perc után mondta h kiviszi a gyerekeket (tényleg azok! Lemerem fogadni, h egyikük se volt 23nál több) az eladó térbe melót adni nekik, aztán visszajött hozzám, s átadta a raktári tanulandó anyagokat, majd vissza gyerekekhez, h több feladatot adjon nekik, majd vissza hozzám, h akkor vegyük át az eszközöket s az appokat h mi mire való.

Szóval végre elkezdődött az oktatás. Angolul ami tök jó volt a tegnapi 70%német (hol értem hol nem) s a 30%-nyi kevés angolhoz képest.

A hét maradék napjait végül a Stephansplatzon található üzletben töltöttem, ahol az ottani Ops manager gondjaira bíztak, aki foglalkozott is velem annak ellenére is, hogy ott is állandó a pörgés. 

Elekezdett beavatni a munkaköri feladati(nk)ba.

Hát! Minél többet tudtam annál jobban esetem kétségbe! :D

Tudtam hogy manageri pozi, de hogy ilyen magas, az nem volt tiszta!

Lényegében itt a harmadik ember az üzletvezető és a 2 szintvezető után.

Midnent is irányít csinál! Nem csak a raktárban!

Kint az üzlettérben is utasítja az előadókat, segít a vevőnek, ha menetközben megszólítják. Árut vesz vissza,  koordinálja a visuel team-et, takarítókat, szerelőket is. De tényleg mindent. Nem semmi!

Persze gondolom az elején nekem nem kell ilyeneket csinálni, de később biztosan.

Tegnap említette az én üzletvezetőm, h azért is fontos pozi ez, mert ha majd segítséget kérnék más márkától, üzlettől, akkor majd majd mennem kell segíteni, igazgatni, irányítani.... 🙊🙉🙈

Többnyire németül mondja, de meglepő mód jól értem s ritkán kell újra megkérni, h mondja újra.

Rengeteg az infó. Próbálok jegyzetelni, de gyakran arra sincs időm. Sok-sok-sok az infó is meg a meló is.

De ha megállom a helyem, akkor idővel ezek rutinok lesznek.


Szeptember 23 - Szombat:

Péntek este elutaztam Budapestre. Atom rottony voltam. Konkrétan egy hétlevezető lazításképp felszisszentettem egy söröcskét, ittam pár kortyot, befeküdtem a függőágyban az erkélyen, hogy átnézzem a holnapi teendőim, de addig már nem jutottam el, mert bealudtam. 😅✌️😴

Arra keltem fel, hogy részeg fiatalok üvöltenek az utcán. Először nem értettem hogy mi van, mire fel ez a ramzuri, aztán leesett, h péntek este van. Majd azzal a gondolattal aludtam vissza, h mi a huszonéveseknek a hétvége, vs mi a harmincpluszosoknak, s mosolyogva szenderedtem vissza, hogy mennyivel jobb alukálni, s milyen jó pihenni. 😅


Szeptember 24 - Vasárnap:

Szombaton leadtam az előző munkahelyem céges dolgait, átvettem a kilépő papírokat, a kispesti lakásba felvettem pár cuccom, s délután jöttem is vissza Bécsbe. 

Nagyon szeretem a bécsi vasárnapokat, amikor a legtöbb szolgáltatás (a vendéglátást és a közlekedést leszámítva) zárva van. Sonntag is Ruhetag! 😅 ♥️🙌

Érezhetően csendesebb, nyugisabb a város. Mivel eléggé zajos, sűrű volt a hetem, s így a fejem és a lelkem is, így gondoltam csinálok magamban egy tisztítást s elmerültem egy kellemes meditációban. Naggggyon jól esett. Utána úgy éreztem magam mint egy edzés, vagy egy hosszú nap utáni frissítő tusolás után. 

Elemeztem az elmúlt hét történéseit, rendeztem az infókat, a tanultakat, s szembesültem azokkal is, amikre memedzserként nagyobb fókuszt kell helyezzek, s amiket el kell sajátítanom. 


Szeptember utolsó hete:

Trainingen vettem részt, ahol végre megismerhettem a csapatot. Zirka 55 fő dolgozik az üzletbe beleértve a részmunkaidőseket is, de még nincs meg a teljes létszám. Tehát elég nagy a csapat, ami egyben változatos, mind nemzetiségben, nemében, kultúrájában. De ez a sokszínűség nem csak a mi üzletünkre jellemző, hanem úgy általában a cégre is. 

Érintettük is egy kicsit a témát, volt egy kis érzékenyítés, s kiemeltek pár ünnepnapot, amit megszoktak tartani a cégnél. Ilyen például a nemzetközi nőnap, nemzetköziség napja, a Pride hónap, és a fogyatékossságal elők napja. Mondták hogy lesznek majd további oktatásaink, hogy hogyan álljunk pl a fogyatékosságal élőkhöz, mert pl nekünk is lesz 2 kollégánk, aki nagyot hall, illetve akinek már nem is tudom milyen problémája van, s hogy mindenkihez tisztelettel, szeretettel, segítőkészséggel kell álljunk. 

Voltak játékok, amikkel felfrissítették az olykor kissé monoton száraz prezentációt.

Pl mindenkinek választani kellett egy képet, ami közel áll hozzá, bekellett mutatkozni, tapasztalatok, pozíció stb, majd jellemezni kellett, h mi van a képen, s miért azt választotta, valamint milyen ruhadarabokat szeret hordani. 

Volt oktatás a teljes cégről, a mi márkánkról. Bemutatták a látvány terveket. Ismertették, hogy mi hol lesz. Volt egy kis felszínes eszköz használati elméleti téma is. 

Aztán volt olyan játék is, hogy pozitív személyiségtípusok voltak létéve az asztalra s választani kellett, ami leginkább jellemző rád. Szervezett, rendszerető, empatikus, őszinte stb, s elmondani h miért azt választottad, tehát mesélni egy picit magadról. 

Gyorsan elkapkodták a cédulákat, s én a rendszeretőt szerettem volna, de végül az őszinte maradt olyan, ami leginkább jellemző volt rám a maradékok közül. 

Megismertem személyesen is a Hr directort is, aki mindig erős spanyol akcentussal beszél. Tudta egyből a nevem, s azt kimondva üdvözölt. Tök korrektül kitudta mondani, ami valójában a többségnek nehéz mind kimondani, mind megjegyezni.

A női osztály vezetőjével is váltottam néhány mondatot a vezetői meetingen, s mondta h ő tudja majd gyakorolni velem az angolt én meg vele a németet. 😊

Aztán egy másik Visuel merchandiser-t is megismertem, aki felvidéki, magyar gyökerekkel, Rimaszobatról, de nem beszél magyarul. Ő is nagyon szimpi s jól elbeszélgettünk. 

Sajnos ez az egész hét totál hasztalan volt a munkámat illetően. Az én feladtakörömet nem nagyon érintettük. Eladás volt többnyire a téma. Ami engem inkább érintett, az a tűz és biztonságvédelmi oktatás, mert managerként ezekkel tisztába kell lennem.

De szimpatikus a csapat. Az újak közül mindenki folyékonyan beszél angolul, a régiek közül viszont vannak akik alig értenek valamit angolul.

Van egy transgender személy is a csapatban, s reggel a vezetői meetingen az üzletvezető szóba hozta, h figyeljünk rá, segítsük, supportáljuk, mert felénk, érzékeny az illető. Természetesen használhatja a női mosdót, s nőként említsük meg/ beszéljünk róla.

Úgyhogy ma Marta-val a venezuelai visuel merchandise lánnyal a szárnyaink alá vettük, s bevontuk a társaságunkba, s szerencsére a nap második felében már mert kérdezni, beszélgetni is,  bár kellett hozzá pár löket, hogy dicsérjem, pozitív feedbekeket adják neki vissza, pl; hogy nagyon szépen és jól beszél angolul, ügyes volt a órán, amikor szerepelnie kellett, ilyesmi. 

Amúgy Marta-val eléggé egy húron pendülünk, a kezdetektől fogva megvan a közös rezonancia köztünk. Nagyon jó megértjük, segítjük egymást.

Van egy új srác is Spanyolból, akinek konkrétan tegnap volt az első napja, s ő is nagyon szimpi, de sajnos ő csak részmunkaidős heti 20 órás.

Kissé káosz van, de sokat nosztalgiázok. Nagyon sokminden hasonlít az Il Bacio nyitásához. Itt is volt pl smink oktatás a csajoknak, meg milyen szín engedett s nem megengedett nekik, tanítás hogyan kell szépen hajtogatni, nyakkendőt kötni. Ilyesmik. 😊

Az viszont nagyon elszomorít, hogy 2 hete dolgozom a cégnél de eddig csak 3 napot tudok mondani, amin tanultam is valamit. 

Azt mondták h ezen a héten sokat fogok tanulni, főleg a hónap utolsó 2 napján, mikor árut veszünk át, de sajnos ez nem valósult meg. 

A hét első felében lényegében megismertem a Massimo Dutti csapatot, meg pár Basic oktatás volt. A hét második felében pedig egy külvárosi raktárban vettük át az árut, de csak úgy dolgoztam, mint egy egyszerű eladó. Totál káosz és hektikus volt az egész. A managerek is kapkodtak, annyira pörgős volt, h a nagy siettségben alig tudtak megszólalni, mikor meglettek szólítva, mert annyira pörögtek, h kellett 1-2 másodperc h levegőt vegyenek s összeszedjék gondolataik. 

Az első napon kb 2-3szor is volt, h le kellett állítani mindenkit s egy nagy eligazítást kellett tartani, mert a managerek is egymásnak ellentmondó utasítást adtak. 

Nagyon le lett terhelve mindenki, a hangulat a béka segged alá süllyedt, s pl Marta kolléganőm az utolsó nap, pénteken le is lépett a munkaideje lejártával, s mondta h ez neki sok, s programja van, nem tud tovább maradni, s ő ezt így nem akarja tovább csinálni. (Merthogy túlóráznunk kellett pénteken, mert nem tudtunk időben végezni a feladatokkal.)

Részben megértem, lelkileg én se vagyok rózsás állapotomban, de ugyanakkor tudom, h egy üzlet nyitás az mindenhol ilyen a kereskedelemben. Ha valamit teremteni szeretnénk, akkor abba először energiát kell fektetni. S mivel itt nagy több szintes üzletnyitásról van szó, ezért ebbe nagy energiát kell fektetni, s nem szép dolog lelépni mondván, h bocs lejárt a munkaidőm...

Ugyanakkor valóban gáz, h kevesen vagyunk. Hiába van 50+ ember már most is az üzletben, nem vagyunk elegen, s mindenki túlterhelt. 

Engem is lehúzott, hogy nem tanítanak, nem fejlődök, s eljutottam oda, h elengedem ezt az egészet, s sodródom az árral. Operations Managerként kurvára ki kellett volna vennem a részem az irányításban, vagy legalább is be kellett volna avatnia a managmentnek a részletekbe, h átlássam a folyamatot, s nem pedig egyszerű pakolás, szelektálás, rendszerezés basic munkára beosztani.

Szóval sajnos már a második héten eléggé lehúzták a lelkesedésem. 😔

Viszont ezzel legalább elengedtem azt a görcsölésem, hogy nekem nyitásra már át kell látni a folyamatokat, s készen kell lennem a háttér folyamatok irányításának átlátásával, megértésével, lebonyolításával. 

Beszéltem az üzletvezetővel, aki azt mondta h ez egy folyamat, amit gyakorlattal, menet közben fogok elsajátítani, s a manager team a segítségemre lesz. 

Normál körülmények között elhinném, de üzletújranyitásnál tudom, h ez nem így működik, mert mindenki kurvára a saját feladatával, részlegével lesz lefoglalva. 

De hát ha egyszer ez a válasz az aggályaimra, akkor tényleg nincs mit tenni, mint elengedni a görcsölést s úszni az árral. 

Oktatás nélkül én nem tudok vállalni semmit, s minden eshetőségre fel vagyok készülve. 

Az is megfordult a fejemben, hogy csak egyszerű emberi munkaerőnek vettek fel, hogy minél több segítség legyen a pakásokhoz, aztán majd nyitás után, mikor minden szépen rendeződik s lenyugszik a normál kerékvágásba, akkor meg majd szépen elküldenek. 

A külföldi betanulásból, meg szerintem nyitásig nem lesz már semmi. Hát ekkora káoszban hülyék lennének embert kivonni, amikor a legnagyobb szükség van most minden munkaerőre...

(Mert az interjún anno még azt mondták, h 1 vagy 2 hétre németbe küldenek ki trainingre, aztán az első munkahetemen már azt mondták, hogy mivel szűkös az idő, ezért csak 1 hét lesz s az is Madridba, s végül a második munkahetemen már szó se volt, arról, hogy én itt nyitás előtt megyek is bárhova.)

Megtudtam azt is az egyik kollégától, hogy őt is megkörnyékezték anno, hogy legyen Operations Manager, s 3 hétig próbálkozott is vele, de aztán visszalépett s azt mondta, h marad inkább senior eladó. 

Túl sok a feladat, nagyon pörgős, stresszes is, s inkább marad az üzletben, mert jobban szeret a vevőkkel s az eladók között lenni. 

Mondta h korábban nem volt ilyen külön pozi, s volt hogy más manager asszisztens-t is megbízták ezzel a feladattal, aki csinálta is egy ideig, de nem nem szívesen s nem tudott annyira figyelni minkét részlegére, s végül ezért hirdettek meg egy külön pozíciót.

Október 12-én tervezik az üzletet újranyitni, ameddig van még másfél hét.
Jövő hét második felében kezdjük a külvárosi raktárból átvinni a cuccokt  a belvárosi üzletünk raktárába. De hát amilyen káosszal zártuk a hetet, sok jóra nem számítok... 🙄 😒 😔 

Tetszene a meló, a feladatok, a munltikultis környezet, de ez hogy nem normál körülmények között kell kezdeni, nyakunkon az üzletnyitás, s nincs rendes training, ez így eléggé nobono. :(


Magam is kíváncsian várom, hogy következő bejegyzésemnél milyen hírekkel fogok jelentkezni, itt fogok e még dolgozni, s milyen lelki állapotban leszek, mert most nagyon nem fasza.

Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. szeptember 10., vasárnap

Költözés

(Mielőtt a szélsőliberálisok elkezdenének sipíkolni, h náci, fasiszta etcetera, etcetera, azok olvassanak utána, hogy attól jóval régebbi, s bár előszeretettel játszották Nácik is, attól még nem kell ráhúzni a vizeslepedőt, ahogy a németeket, vagy a Hugo Boss-t, Wolkswagen-t és még sorolhatnánk mennyi mindent se mocskoljuk be ilyenekkel.) 


Július utolsó hete;

Eléggé megterhelőek voltak ezek a napok is, de ekkorra már elfogytak a könnyeim, s legalább már nem sírtam, mint az előtte lévő hetekben. 

Kiderült, hogy amit nagyon szerettünk volna magunknak lakást, s amire egy hetet vártunk, hogy visszajelzést kapjunk, azt sajnos nem mi kaptuk meg, így újra kellett gondolnunk hogy hogyan tovább, s mivel a második helyen lévő albi is már elkelt, így végül a harmadik helyezett lett a befutó, de ott is voltak izgi helyzetek, mert a szerződéshez osztrák bankszámla kellett volna, amivel még nem rendelkezhettünk, mivel nincs osztrák lakcímünk. 😊 🙃🤯☠️

De végül sikerült úgy kijönni ebből az ördögi körből, hogy azt mondták, h oké nem fontos az osztrák számla. 

Aztán nagyban ment  a pakolás, lomtalanítás is. Érdekes volt megválni sok régi holmitól. Olyan érzés volt, mintha meghaltam volna s utánam kellene eltakarítani. 

Megválni mindattól, ami régen még értékes és fontos volt a számomra. Tárgyak, ruhák, képek! Sok-sok-sok emlék! Mennyi (egykor fontos) tárgy válik semmivé, s tűnik el utánunk (vagy velünk együtt) a süllyesztőbe?! 🙄😔

DUUUUURBIIIINCS! 🫣

Meglett végül a lakótársam is aki egy orosz-(dél) koreai ELTE-n tanuló informatikus srác, aki szintén meleg. Értelmes magyart nem találtam, csak agresszív, mocskolódó, gyűlölködő kommenteket kaptam, h mit képzelek én ennyit kérni, s hogy milyen már hogy politikai nézetek alapján szelektálok. 😅 Mert hát kiírtam, h; 

"Olyan lakótársat keresek, aki kedves, nyitott, felvilágosult, életvidám, s mentes azoktól a gyűlölködő, negatív energiáktól, amik oly annyira jellemzőek a magyar közéletre. Igényes nem csak magára, de környezetére is. Szeretem a rendet és a tisztaságot, így egy szétszórt és kupis lakótársnak nem szívesen adom át a lakásom.

s hát a sok beteg lelkületű meg ugye vérszemet kapott erre. 😅

Hát aki számára meglepő, vagy szomorú, h az ember megválogatja, hogy kivel él együtt, kinek adja át életterét, akkor ott szerintem nem velem van a baj... 🙄 💁🙈🙉🙊 

Durva mennyire beteg nép lett a magyarok "kétharmada"-a! Én ezeket egyszerűen már csak "Freaks"-nek, Zomikbnak hívom.


Augusztus első fele;

Elég szar érzés már otthon lenni a Kispesti lakásban. Olyan rideg, üres, halott... 😕😔

Olyan, mintha a temetőbe mennénk, egy hozzánk nagyon közel álló  elhunyt szerettünk sírjához. Elég szar érzés ott lenni egyedül. 1 óránál többet már nem is tudtam az utolsó napokban maradni. Összevannak pakolva a cuccaim, sokminden ki van ürítve. 

Folytogató nagyon ez az érzés. Rámtörnek a régi emlékek, h anno még négyen laktunk itt! Meg hogy menni mindenki volt már nálam, mennyi sok szép emlék, közös programok voltak ebben a lakásban, most meg már senki sehol! Sőt! Már én se vagyok itt igazán! Huuu! Nagyon szar! 😔

Olyan mintha meghaltam volna, s szellemként térek vissza a lakásba, s szomorúan konstatálom, hogy elmúlt, végetért minden. 

Aztán elmerengek az életen, hogy mennyi szakasza/ciklusa van egy életnek, s végül minden végetér, elmúlik, átváltozik. Nincs megállás. Ez a kisebbik része az egésznek. S hitvilágom szerint, ez megy nagyban az élet-halál ciklusaival, a reinkarnációval is. 

Egyszerre szép és jó, és egyszerre szomorú, fájó ez az egész. Mennyi szépség, öröm, izgalom, fájdalom, szomorúság van az életben?

Nem csodálom, hogy oly sok lélek vágyik ide leszületni, s résztvenni ebben a színes-szagos kavalkádban, s "megfürödni" annak minden jó és rossz megtapasztalásában. 

... 

Bécs;

Augusztus 11-én sikerült beköltözni az albiba, de sajnos nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a mérőórák leolvasásánál derült ki, h nincs áram. Így nekünk kell szolgáltatót választani s intézni a visszakapcsolást. Péntek révén nem sokban reménykedtünk. Neten kerestünk szolgáltatót, s kiválasztottunk egyet, s online elindítottuk a folyamatot. 15-én kedden meg szünnap van osztrákiában, ami tovább lassította a folyamatot. De pár nap alatt sikerült megoldani, igaz egy kedves magyar ismerősöm segítségével, aki Villanyszerelő. Lekellet menni anpinyóba a műszaki terembe, ahol az épült összes kapcsolója van. Ott megtalálni a miénket, s ujraindítani a rendszert. 

Aztán amitől a leginkább tartottam, az ment a leggördülékenyebben; A hivatali ügyintézés, a lakcím (Meldezettel) bejelentése. Augusztus 8-án foglaltam online időpontot aug 11 délutánra és 1 percet se kellett várnunk, bejelentkezés után azonnal hívtak is, kb 10 perc alatt megkaptuk a szükséges papírokat. 

Amúgy eléggé kimerítő, leszívós napok ezek. Szinte állandó az idegeskedés, mindig gördül valami kissebb-nagyobb akadály az utunkba. Valamit mindig intézni kell, valaminek mindig utánna kell járni, ami nem kevés idő. Mindent lefordítani, értelmezni, aztán cselekvési tervet kitalálni... 🙄 😒 

Gábor minél fáradtabb, annál jobban horkol! 

Nah hát mostanság brutál módon horkol. De annyira, h örülök is neki, h külön alszunk, mert még füldugóval is képtelenség mellette megmaradni. 😒😕

De amúgy mindezek ellenére jól érezzük itt magunk. Reméljük hosszabb távon is így marad. Ez az első 1 év az teszt időszak. Remélhetőleg hogy majd csak max városon belül fogunk majd költözni valami jobb környékére. 😊 

Itt Bécsben (nem mindenki persze, de) sok ember mosolyog az utcán. Tök fura, h nem ölnek meg a szemükkel. 😅 Jók az energiák. Chillies, nyugis, ami nekem nagyon szimpi. Imádom hogy vasárnap olyan csend, béke és nyugalom honol a városban, mint vidéken! 

Augusztus második fele;

Nagyon durván eltelt az augusztus is. Sőt! Az egész nyár! Sőt! Az elmúlt 34 év! 

A fontosabb adminisztratív dolgokat sikeresen elintéztük a napokban. Augusztus 19-én felhoztuk Gábor bútorait Bécsbe. Üres az ő lakása is. Kurva fájó volt a kipakolás után elköszönni a részben üres lakástól. Eleinte mennyire nem szerettem Gáborhoz járni, aztán hogy megszerettem. Így persze akarva akaratlanul eszembe jutott az én lakásom is, hogy ha úgy adódik akkor ezt mégegyszer át kell élnem azzal a lakással is. 😔

Szerintem nekem jobban fájt mint Gábornak! 😅 

Ő ikrek, lazább ilyen téren. Én bikaként jobban ragaszkodom a megszokott tárgyaimhoz, környezetemhez, de észrevettem magamon, hogy az elmúlt hónapokban sokat tanultam és fejlődtem elengedés téren. Sőt leginkább az elmúlt években tanultam ilyen téren sokat! Kezdve 2016 novemberétől, amikor anno Norbi elhagyott, majd 2019ben, amikor én mondtam ki, hogy legyen vége, mert már csak úgy élünk 9 év után egymás mellett, mint 2 lakótárs. 

Aztán a következő 1-2 évben a legjobb barátnőm távolodott el tőlem, mondván, hogy nem haragszik rám, nem  történt semmi, egyszerűen csak megváltozott. Mai napig nem tudni, hogy mi történt valójában. A szűk baráti körben se értették a többiek. Szóval ott is volt elengedés tanulás. Mondjuk ezzel egyúttal introvertáltabb is lettem, mert nagyon belső körből jött ez az őszintétlenség, amit egyfajta árulásként, hátbaszúrásként éltem meg. Aztán az ilyenfajta sebzések után az ember óvatosabbá, zárkózottabbá válik. 

Azért meséltem ezeket a mini storykat, mert a lakások elhagyása is hasonló, mint a fentebbi 2 eset. 

Azaz a személyek, lakások megvannak ugyan, de már nem ugyanazok, mint régen. Már nem úgy nézek rájuk. De mi magunk se vagyunk kár ugyanazok, akik voltunk évekkel ezelőtt. 

Más erről írni, más érzés olvasni, és más átélni. 

... 

Augusztus utolsó előtti hete;

Ekkor volt először lehetőségem arra, hogy elkezdjem szétszórni az önéletrajzaim. 

Ez a hét eléggé nehéz volt. Kissé depis is voltam. Ez volt az a hét, amikor nagy kánikulás, tartósan 30 fok felett volt folyamatosan a hőmérséklet. Tombolt a nyár. 

Én meg utálom a hőséget, a tűző napsütéstől pedig 1 perc után felforr az agyvizem, így ki se tettem a lakásból a lábam. Szar érzés volt, hogy hétvégén léptünk megint egyet előre azzal, hogy felhoztuk a bútorokat, berendeztük a lakást, majd 1 hétig ki se mozdulok onnan. 😅

Az is rontotta a hangulatom, h sok hirdetés németül van, s elvárás a folyékony német. Alig találni olyat, ahol azt olvashatom h elvárás a folyékony angol, mai megvan. Pedig egyszerű ruházati üzleteket nézek, ahol hemzsegnek az ANGOUL BESZÉLŐ KÜLFÖLDI TURISTÁK, s nem pedig az osztrák állami szférában akarok munkát vállalni! 💁🙄

Szóval lehúzott ez, h hiába költöttem már több mint félmilliót a németre, s oké felhúztam a nulláról 1 év alatt, munka mellett B1-re a tudásom, de bazdmeg ide csak nem elég! 

Vagyis nem látom jelenleg azt, h huuu de könnyen fogok tudni elhelyezkedni. 

S lehúz az, hogy elkeseredésembe, kétségbeesésembe már olyan raktári, egyszerű munkákat is nézegetek, ahová meg már a nálam kissebb tudásúakat is felveszik. 

... 

Augusztus utolsó hete;

Hát nem semmi egy nyárzáró hét volt! 

Egyik nap jelentkezek egy multi ruházati kereskedelemhez, másnap felhívnak, megbeszélünk egy interjút a kövi napra, s az azt követő munkanap kapom az ajánlatot. 🙈🙉🙊

Kellett pár óra, hogy felfogjam, hogy felvettek. Eleinte nem is tudtam örülni. Gábor örült csak, csavarta el az üveg nyakát s ittunk a sikerre, de én csak ültem s pislogtam. 😅

Ez is álom szerű volt. Vártam h mikor ébredek fel, mert az elmúlt 13 évben, mióta dolgozom ilyen gyorsaságot nem tapasztaltam. 

Jó mondjuk de, mert, amikor hajóra jelentkeztünk, ott délelőtt volt az interjú, s délután már kaptuk Norbival az emailt, h felvettek. 😅

De az más volt. Mondjuk ez is más annyiból, h nem Magyarországon vagyok nem magyar meló. 

De hogy egy multi cég ilyen gyorsan lezavarja az furi volt. Amúgy még mindig gyanakvó vagyok, de úgy vagyok vele, h ha nem lesz belőle semmi, akkor megyek tovább, s majd lesz valami. Olyan még úgy se volt soha, h ne lett volna sehogy. 😅😂

Szóval már a telefonos interjú is úgy volt, h látja, h jelentkeztem a cég egyik márkájához, de elnézve az önéletrajzom, ajánlana a számomra egy másik márkát, ami jobban passzol hozzám.

Ennek nagyon örültem, mert mondtam is a hr-esnek, h szemezetem is azzal a pozival, de nem mertem megpályázni, mert az elvárásoknál elbultam a gute Deutschkenntnisse-nél, még a másiknál, ahova végül jelentkeztem, csak annyi volt, h Deutschkenntnisse. Mondta, h emiatt ne aggódjak. Multi cég, s ez a Kohlmarktban van a belvárosban, mindenki beszél angolul. 

Há' mondom jóu van! Én csak örülök neki! 😅 😂 ✌️💁


Aztán az interjú 1 óra 15 percre sikeredett, s azért lett csak vége, mert szólt a hr-es, hogy sajnos abba kell hagyjuk, mert itt vár már kint egy ideje a következő jelölt.

A hr-esen kívül még az üzletvezető volt jelen. Ez az egyetlen üzlet osztrákiában, viszont olyan nagy, többszintes épület, mint a Zürichi vagy a Müncheni. (Nem mintha tudnám, hogy azok milyen nagyok, de ahhoz hasonlították.💁)

(Az üzletvezetővel jöttem fel együtt a lifttel (amit akkor még persze nem tudtam), s elkövetettem egy olyan hibát, h nem köszöntem neki, amikor beszálltam, mert vadul kerestem az emailt a telefonon, hogy hanyadikra is kell mennem., meg h kit is kell majd keressek. Az elején kissé rideg is volt velem.

De az interjú végén elnézést kértem amiért elfelejtettem köszönni, s hogy nagyon izgatott voltam, s azt se tudtam pontosan hova kell mennem, s elvoltam mélyedve a telefonomban. Nevetett s mondta h semmi baj, látta rajtam.) 

Többnyire angolul beszéltünk. A végén volt pár mondat váltás németül, de megdicsértek, hogy amit tudok, azt tök jól tudom, s mondtam h van magán tanárom, akivel munka mellett heti 2x van órám. A válaszom, meg hogy megtudod valamennyire mukkani németül, jól láthatóan tetszett nagyon az üzletvezetőnek. 

Eleinte döcögősen ment. Nagyon izgultam, de ahogy telt az idő egyre folyékonyabban s jobban ment, s a félidőben már átmenet inkább egy oda-vissza kérdez-felelek beszélgetésbe.

Nagyon gyakorlatias volt, a munkatapasztalt és a módszer érdekelte őket, hogy korábbi munkahelyeimen hogy ment a raktárkezelés, beosztások, áruátvétel, időbeosztás, stb... 

Kérdezték hogy jelent e problémát ha Münchenbe küldenek ki 1 hónapra kiképzésre. Mondtam h nem probléma. Rugalmas vagyok.

Meg hogy mikor tudok kezdeni, és válaszomra láttam, h az üzletvezető kissé ingatta jobbra-balra a fejét, s gyorsan hozzátettem, hogy ha előbb kellene, akkor szerintem van annyira rugalmas a tulaj, hogy megtudjam vele beszélni, s eltud engedni.

(Próbáltam menteni a menthetőt.)

Mert amúgy most felújítás alatt van az üzlet a belvárosban, de október közepén terveznek nyitni. + ugye 1 hónap kiképzés...

Szóval necces.... 

Mondták hogy lesz még 4 interjú, s várhatóan e hét vége felé, v jövő hét elején visszajeleznek.

Hát ehhez képest már másnap 17 órakor kaptam az ajánlatot. 😁🫣

(u.i.: Azóta megvan a szerződés is aláírva, s szeptember 18-án kezdek az új helyen. 🫣🙈🙉🙊


... 

Zavar a mátrixban. Többször fordult már elő velem a napokban, hogy amikor álomból lassan kezdek magamhoz térni, de még félálomban vagyok, s nem tudom, hogy most hol is van a testem? Hol térek magamhoz? Bécsben, Kispesten, Corvin-negyedben, vagy vidéken a családi házban? Aztán ahogy fokozatosan térek magamhoz, furcsa úgy kelni, hogy igen, már Bécsben vagyok. Ez egy új világ, s nem álmodok. Ez a "valóság." 

De azért is van idézőjelben, mert nem ritka, hogy napközben, ébren, is van hogy azt érzem, mintha nem lenne valóság ez az egész. Eléggé zavart ez az érzés, s végre, amikor volt egy kis időm h egyedül, csendben magamba mélyedjek s ismét "magamba szálljak" akkor elgondolkoztam ezen is, h miért van rajtam ez a zavaró érzés? 

Úgy gondolom, hogy most elég sokminden történt velem, sok volt a jövés-menés, intézkedés, s elveszett, megszűnt a megszokott életem, s még nem sikerült lehorgonyoznom, s mindaddig marad ez a hánykolódás, még végre nem lesz melóm, s be nem áll ismét egy megszokott rendszere az életemnek. 

Tehát hiányzik a rendszer, a megszokás az életemből, ami eddig a biztos támpontot, a stabilitást jelentette a számomra. + A megszokott környezet is eltűnt mellőlem, amiben eddig éltem, így persze, hogy furán érzem magam, s sokszor azon kapom magam, hogy bámulok ki a fejemből. Egyszerűen lefagy a rendszerem, mert annyi idegen inger ér, annyira pörgés van, úszok az árral, hogy szerintem túlpereg az agyam, s ilyenkor lefagy, s x másodperc után veszem észre csak magam, hogy jaj! Megint lefagytam, elbambultam! 

Szerintem leghamarabb majd csak január környékén jutok el a null pontra. Ha megállom a helyem a melóban, akkora fog kb szerintem beállni egyfajta stabilitás, rendszer az életemben. 

Addigra sikerül mind a bécsi életbe, mind melóba beilleszkedni, megszokni. 

Nah! Most egyelőre ennyi. Lenne még bőven mit mesélnem, de majd azokat a következő epizódban. 😉

Remélem további jó hírekről tudok majd írni, s megállom a helyem az új munkahelyemen. Szoríjjatok! 😅🤞😘

... 

Csók! 


Rion! 


😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. július 23., vasárnap

Ugrás előtt;



"Mindegy, mi jön

Jó lesz úgyis

Mindig kinyílik

Egy új ajtó valahol

Akkor is, ha ez egyáltalán nem

Úgy történik, mint ahogy megszokott

Mindegy, jó lesz úgyis. "


Május 30 - Péntek;

Rengeteg teendőm van.

Jövő héten jön megnézni az ismerős ismerőse a lakást, mert e héten nem tudott jönni.

E héten annak jártam utánna, hogy legyen szerződés mintám, meg a kiadással kapcsolatos egyéb tennivalók. 

Aztán ha megvan a kinti albi, akkor mobil szolgáltatók kínálatát kell csekkolni, hogy hol mennyi a korlátlan mobilnet s azért milyen sebességű netet kapunk. 

Aztán majd bankot, bejelentést, intézni.

Lesz munka dögivel.

Jah! Hát még maga a költözés cuccolás is kérdés, h majd  a bútorokat is hogyan oldjuk meg... 🙄


Július 1 - Szombat;

Gáborral elmentünk az Alleba megnézni Indiana Jones a sors tárcsáját. Mivel Indit gyermekkorom óta nézem, ezért elég fontos számomra. Harrison Ford/ Indiana Jones számomra maga az emberi halandóság, az idő múlása. Egy nosztalgia. Visszaemlékezés a régi szépidőkre, a fiatalságra, a felhőtlen, boldog biztonságos gyermekévekre. Azokra az időkre, amikbe oly gyakran menekülök vissza álmaimban. 

Mondjuk az elmúlt 2-3 évben ritkán álmodtam az általános iskolás éveimről, mert minden rendben volt az életemben, de mostanság már ismét felbukkantak ezek az álmok, ahogy látom magam gyerekként szaladgálni a faluban, meg az iskolában. Látom a tanáraim a felnőtteket, öregeket, akik mindig oly kedvesek voltak hozzám. 

Anno (kb 3-4 éve) sokat írtam ezekről az álmokról, mert azokban az időkben nőttem fel lelkileg. 

Mostanában meg azért jönnek vissza, mert jön az életembe ismét a változás, az új, az ismeretlen, a bizonytalanság, s agyam, lelkem ezekkel az álmokkal próbál nyugatni. 

Szóval Indi most éberen is rámöntotte ezeket az érzéseket. A film végén pityeregve jöttem ki. De ahogy láttam voltak ezzel még így egy jópáran... 

Egyrészt az emlékeket, a múltat sirattam, másrészt pedig Harrison Fordot, hogy több mint valószínű, hogy ez az utolsó Indi szerepe. Elég szomorú nekem ebbe belegondolni... 🙄 😒 😔 

Ha lesz is Indi, akkor szerintem az vagy mesterséges intelligenciás Indi lesz, mint ahogy ebbe a filmbe is fiatalították, vagy (s ez remélem nem fog megtörténni) más valakivel viszik tovább a szálakat. 

Elszomorít amúgy az is, h már 30x évesen úgy hiányolom a régi szép időket, mint valami nyugdíjas. 😅💁

Mondjuk inkább hálás vagyok ezért is, h nekem legalább volt régi szép idő. Most se panaszkodhatok, de tudom hogy nem mindenkinek volt sajnos szép és jó a gyermekkora. 😔

A film után nagyon vágytam cigire s sörre, így Gáborral kiültünk az Allee mögötti kis parkos részre, felszisszentettünk 1-1 doboz jó hideg sört, s el is szívtam egymás után 3 cigit, ami nálam (már) soknak számít. 

Amúgy nem cigizik, csak koca dohányos vagyok. Kint is azon merengtem, hogy még tinédzser voltam, mikor kijött az előző rész a kristálykoponya királysága. De szép idők voltak azok! 

...


József Attila: 


KIRAKJÁK A FÁT

 

A pályaudvar hídja még remeg,

de már a kényes őszi dél dorombol

és kiszáradt hasábfák döngenek,

amint dobálják őket a vagonból.

 

Ha fordul is egy, a lehullt halom

néma... Mi bánt? Ugy érzem, mintha félnék,

menekülnék, hasáb a vállamon.

A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.

 

A kis kölyök, ki voltam, ma is él

s a felnőttet a bánat fojtogatja;

de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél

s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.

 

Tőletek féltem, kemény emberek,

ti fadobálók, akiket csodáltam?

Most mint lopott fát, viszlek titeket

ez otthontalan, csupa-csősz világban."

 


Július 7 - Péntek;

Mostanság érzelgős időszakomat élem. Amikor egyedül vagyok, szinte minden nap elérzékenyülök valamin, vagy éppen pityergek magamban. 

Bevált szokásom szerint leültem meditálni egy kicsit, h na akkor szálljunk megint magunkba, h mi fasz van. 😅

Egyre jobban érzem a közelgő változást, amit várok is, meg félek is tőle. Tele vagyok bizonytalansággal, kérdőjellel, aztán bikaként (aki szereti a megszokott, biztos világát) nekem ez nem megy könnyen. 

De ez egy teljesen természetes emberi folyamat amin épp keresztülmegyek. Valakinek könnyebben, s van akinek nehezebben megy a váltás... 

Gyakran teljesen random dolgok alami olyan dolog váltják ki belőlem, és hagyni kell, h kibőgjem magam. Máskor gyakran útközben tör rám a sírhatnék, de ilyenkor vissza kell folytanom, de ha más nem otthon este elalvás előtt kitud törni. 

Már kb 1 hónapja nagyon nehezen tudok elaludni esténként. 

Máskor este 10 körül másodperceken belül elaludtam, addig manapság gyakran csak éjfél után megy csak az alvás, hiába fekszem le 11 körül. Annyira durván kattog az agyam. Ezt jegyzetelem fel, annak nézek utána, ezt kell majd intézni, amaz mi is volt... 

Tak, Tak, Tak, Tak, Tak! Durva hogy dolgozik a kis gép! Hiába próbálok tudatosan kikapcsolni fejben, meg h nem nyúlok már többet a telefonhoz, h ennek még annak nézzek utána. Akkor is nehezen jön álom a szememre. 😑😒

Ha meg nem a jövőre gondolok, akkor meg a jelenen meg a múlton kattogom, s azért sírok! Fasz kivan! 😅 😂 ✌️ ☠️

Majd túl leszek ezen is. Gábor szerintem jobban bírja. Mondjuk én is jobban bírnám ha olyan jó fizető állást kaptam volna Bécsben, mint ő... 

Én azért vagyok szarul, mert még csak állásom sincs! 😅 😂 ✌️ 🙊🙉🙈

Annyi fejlemény történt a héten, hogy felhívtak meló ügyben az egyik luxi üzletből, ahová sikerült is személyes interjút egyeztetni, ami azt jelenti, hogy megvan az első bécsi interjúm időpontja. 🎊*JEEEEJ*🎉

Mivel július második hetében megyünk ki 3 napra Bécsbe lakásokat nézni, így pont kapóra jött, hogy egyúttal akkor interjúra is tudok menni. 

Gáborral eddig több mint 50 albérletet gyűjtöttünk össze a közös excelunkbe, amiket értékeltünk, rangsoroltunk, s kezdtük el emailben a visit időpontokat leegysztetni. 

Jelenleg már 5 címre van is időpontunk, de jó lenne ha össz összesen majd kb 10-15-öt megtudnánk nézni, amiből aztán választanánk egyet első bécsi albérletünkként. 😊 

Jah! Változás még, h a srác végül nem veszi ki a lakást, mert ugyan tetszik neki, de egyrészt a 20-30 perc utazás neki az már sok, másrészt meg refluxa van s nem tetszett neki, h nem szabályozható a lakásban a fűtés. 

Úgyhogy majd valamikor annak akarok utánanézni, h működhet e a lakáskiadás úgy, h egy céget bízok meg ezzel h pár napos, hetes, Max hónapos időszakokra kiadja, s mindent intéznek ők. 

Komoly érdeklődő is volt a szeretett elektromos bicajomra, amit kedvezménnyel meg is vett volna, de nem mentem bele. Túl sok kedvezményt kért. Abban maradtunk, h aludjunk rá. 


Július 18 - Kedd;

Már ott tartok, hogy melóba is sírok! 😅 ✌️

Tegnap este otthon pakoltam, csomagoltam, lomtalanítottam, s ma ugyan ezt csinálom melóban. A héten vagyunk utoljára itt az irodában. Szerettem itt dolgozni. Már tegnap is eltört majdnem a mécses, de még tartottam magam. 

Aztán ma nagyban pakolok, csomagolok, s felcsendült a Don't worry be happy szám, amitől felkacagtam, s megköszöntem de jaj ez de jó szám most. Nekem való. Aztán pár másodpercben belül úgy kitört belőlem a zokogás, h vagy 5-6 zsepit biztos eláztattam.  

Pakolok otthon, pakolok Gábornál, pakolok melóba! Mindenhonnan elmegyek, mindent felszámolok, s még csak azt se tudom hogy pontosan hova, vagy hogy miből fogok élni! 

Vasárnap kiválasztottuk a lakást, elküldtük az előszerződési kérelmünk a közvetítőnek, s most arra várunk, hogy visszajelezzen nekünk a tulaj. Eléggé idegörlő ez a várakozás, hogy akkor most megkapjuk a kiszemelt lakást, v mi lesz... 

Július 13-14-15 kint voltunk Bécsben albikat nézni. Kb 12 lakást néztünk meg, amiből 5 maradt a ringben. Vasárnap ezt rangsoroltuk, majd választottunk, s most várunk. Tegnap nem történt semmi, de ma délután írunk a közvetítőnek, h mizu, mert mi jövő hétvégén szeretnénk költözni. 

+ A szeretett biciklim is ma adtam el. Ma voltam vele utoljára munkában. Szomorú érzés volt az utolsó köröket róni vele a kiskörúton. Szerettem azt is. 😔

Most úgy érzem, hogy minden megszűnik körülöttem amiben eddig éltem. Ami mondjuk részben igaz is. De talán pontosabb ha azt mondom, h átalakul. 

Remélhetőleg július 24-én Hétfőn kiderül, hogy megkapjuk e a lakást v sem. Ha nem minket választ a tulaj, akkor újratervezünk. Vagy megpróbáljuk azokat, amiket eddig megnéztünk, h egyáltalán megvannak e még, vagy egy újabb körös lakás listázása excelben s augusztus első hetében kimegyünk ismét visitre. 

Én már home officeban vagyok. Fizikálisan megszűnt az iroda, ahol eddig dolgoztam. Elköltöztünk. "Nagyon jó érzés volt" azt is elhagyni... 🙄 😒 😔 

Az első bécsi interjúm nem jött össze. 

Nagyon rendes meg őszinte volt velem az interjuztató. Megmondta hogy nem nekem való ez a szakma, mert engem itt szétszednének. Jó emberismerő, s látja rajtam, hogy jólelkű vagyok és nem nem vagyok elég profit orientált. Merthogy itt ebbe a szakmába minden a pénzről szól hogy minél többet eladjál.

Javasolta, h inkább a a prémium s ne a luxory területen próbálkozzak.

Mert hogy mondtam, h olyan munkahelyen szeretnék, ahol jó, családias a légkör, s nem csak kollégákra, de barátokra is lehetek, és mondta h ez minden csak nem az, de sima egyszerűbb vagy max a prémium fashionban (pl Massimo Dutti, Hugo Boss, Emporio, stb) megtalálhatom, s ne aggódjak van rengeteg lehetőség.

Igaz azok nem fizetnek olyan jól mint a luxory, de hát valamit valamiért. A luxus fashionban csak a pénz létezik. "all about the money, everything else is just a theatre you know...."

Még javasolta h írjam az önéletrajzomba a születési dátum s a címet hogy hol voltak a munkahelyeim.

Dundi meleg díva üzletvezető volt. (aki amúgy Szerbiából jött.) 

Csak angolul volt az interjú. Kérdezte, h németre áttérhetünk e, s mondtam, h tanulom még a nyelvet de igen, meg h ez az első német interjúm, aztán mondta, h jaj akkor hagyjuk nem akar kellemetlen helyzetbe hozni. Mondtam h nem probléma nem kellemetlen, megpróbálhatjuk, de mondta h nem fontos s folytattuk angolul a beszélgetést. 

Szóval nem jött össze, de jót tettek ezek a Feedbackek.

Legbelül bennem is volt kétely, hogy tényleg akarom-e ezt, mert tudom, h valóban ez jellemző erre a Profession-re, amiket mondott, de ugyanakkor ott van az ellenérv is, h nem biztos h mindenhol így megy. Leginkább a vezetőségen múlik szerintem, h mit várnak el, s milyen a légkör. 

Szóval sodródom csak tovább ilyen téren is... 🙄 😒 😔 

Augusztusban már csak összejön már legalább a lakás.... 🙄 

Remélem mire legközelebb jelentkezek legalább már az meglesz! 🙏🤞


Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. június 25., vasárnap

Az előző részek tartalmából;

Május első és második felében is voltam vidéken a szülőknél.

Megünnepeltünk 5 családtag születésnapját, köztük az enyémet is.

Nagyon jó volt vidéken. Úgy hatott rám a vidéki energia, friss levegő, madár csicsergés, tücsök ciripelés, csend, béke, nyugalom energiája, mintha a halálból hoztak volna vissza!

Nagyon leszív az, hogy melóban mostanság minden nap van valami probléma a raktárról, s nem jól csomagolják össze a rendeléseket, s állandóan csak a szart takarítom utánuk, + meló után a heti 5 óra német. Total összefojnak a napok, örlődöm csak a mókuskerékben, s ezek a kis kikapcsolódós, elvonulós szösszenetek segítenek rendezni soraim. 

Épp hogy visszajöttem, de nagyon vágyom vissza, így június első felében is mentem ismét. Nagyon kell az a nyugalom, az az energia, ami ott van. Régi vágyam is mindig felerősödik ilyenkor, hogy vidéken legyen egy elvonulós kis lakásom. Csendes zöld övezet a falu határában. Nyugalom, madárcsicsergés, friss levegő. 

Gondoltam már arra is, h azért is jó, hogy elkezdtem németül tanulni, mert ha úgy adódik majd a jövőben, h folyékonyan beszélek már, akkor olyan hybrid munkám is lehetne, amit otthonról tudok csinálni, s akkor lehetnénk vidéken. 

Hét nem telik el úgy, hogy ne fagyna le párszor a rendszerem. Ilyenkor csak lesek ki a fejemből, s arra gondolok, h mi lesz x hét, v hónap múlva? Lesz e változás, s ha lesz, mikor és milyen, és hogy? Tele vagyok kérdésekkel, kétségekkel, hogy milyen munkát sikerül majd összekaparnom, megállom e a helyem egy teljesen új nyelvterületen, amit nincs 1 éve, hogy tanulok, s fogom e bírni? 

Tudom ezek teljesen normális érzések ilyenkor. 

Fáradt is vagyok az állandó tanulástól. Szerintem ki is vagyok égve egy kicsit. 

+ Meg is fáztam. Taknyos vagyok, köhögök, kapar a torkom. Ezekkel is szopok. 

Pedig most voltunk "kikapcsolódni" a barátokkal Tiszafüreden. Evezős túrán voltunk, ami szuper volt ugyan, de kimerítő. Első alkalommal voltam én is és Gábor is ilyen kajak túrán. Először beszállásnál eléggé paráztam, mert elég szeles is volt az idő a nyílt vízen, meg idegesített, hogy Gábor másik kaják a került, de azzal nyugtatta a többiek. H a túravezetővel van s ott van a legnagyobb biztonságban. 

De szerencsére minden rendben volt s kellemes, szép emlékekkel gazdagodtunk. 😊 

... 

A júniusom eléggé eseménydúsra sikeredett. Mivel nincs sok időm, így csak röviden, tömören annyi, h felmondott kolléganőm, aminek egyrészt azért nem örültem, mert megkedveltem őt, másrészt meg részemről is várható volt h a közeljövőben változás áll be nálunk Bécs ügyében, ami rá 2 hétre be is következett. Gábort felvették egy bécsi céghez, így elindítottuk a kiköltözés folyamatát. 

A bécsi pridera már azzal a tudattal mentünk ki, hogy itt fogunk élni. 

Nagyon jó volt a pride. Zirka 300.000+ ezren voltak. Eléggé nagy a kontraszt a bécsi és a budapesti pride között. Erősen ajánlom higy aki teheti, s kíváncsi rá, az egyszer látogasson el egy bécsi pridera. 😊 

Ott kint futottunk össze egy kedves régi baráttal, akivel a covid alatt megszakadt a kapcsolat, így volt bőven miről beszélgetni, s csatlakoztunk az ő baráti köréhez s velük prideoltunk együtt. 😊 🏳️‍🌈🇦🇹🇪🇺

Aztán a mi még +2 napig kint maradtunk s bejártuk azokat a városrészeket, ahová az ősszel nem tudtunk elmenni, s végül Bécs kb 60%át már láttuk. 

Aztán beszéltem a főnökömmel is, elmondtam, h mizu. Nem mondtam fel, csak jeleztem h költözni fogunk, de higy mikor, s higy jön össze, azt mi se tudjuk. 

Abban maradtunk, h ha van fejlemény szólok. 

Augusztus, szeptember folyamán szeretnénk kiköltözni, s most (06.25) lakásokat listázunk Google táblázatba s ha összejön vagy 10, akkor megpróbáljuk 2-3 napra összehozni, hogy megnézhessük őket személyesen is, szóval július első félben majd lesz még egy visitünk ki. 

A belvárostól tömegközlekedéssel kb 20 percnyi távolságra keresünk albit. 

Nekem nincs melóm de nem is nagyon keresek. Feladták s csalódott vagyok, higy Bécs nem olyan progresszív meló téren, s kb 95%ban az állásoknál elvárt a magabiztos folyékony német, még a turistáktól hemzsegő belvárosi luxi, high fashion üzletekbe is... 🙄 😒 

Szóval Gábor fizetéséből fogunk kint élni az elején, de persze azon vagyok, h minél előbb legyen nekem is melóm, de hiába van folyékony B2 angolom és már B1 németem, a kutya nem hív fel. 

De abban bízom ha már azt írhatom az Önéletrajzomba h már Bécsben élek s azonnal munkába tudok állni, akkor már csak fognak hívni. 

De ha valaki tud valami jó melót, ahol nem minimalbérért kell dolgozni, akkor megköszönném ha írna. 😊 

A Kökinél lévő 53 nm2-esmodern, bútorozott légkondicionált lakásomba is keresek 1 (állatmentes) lakótársat, aki lényegében egyedül laknak, s velem csak akkor találkozna ha 1-2 havonta hétvégre hazalátogatok. Ha érdekel valakit írjon, s küldöm a részleteket. 

Kutyafuttában ennyit tudtam most mesélni. 

Eseménydús időszaknak nézünk elébe, szóval nem tudom mikor jelentkezek legközelebb. 

Szurkoljatok, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. 

Csók! 

Rion 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. május 14., vasárnap

Az előző részek tartalmából

 

A koreai szerelem már teljesen ellohadt. Kb 3 hónapig tartott. Ahogy beköszöntött a tavasz, úgy el is múlt az érdeklődés. 

...

Az elmúlt 1-2 évben észrevettem magamon, hogy vannak olyan reakcióim, ami felett nem tudok kontrollt tartani. 

Nem tartom magam gyerekbarátnak, s valószínű, hogy szigorú, de ugyanakkor szerető, óvó szülő lennék. Szóval többször fordult már elő velem, hogy ha veszélyben lévő, vagy beteg, sérült gyerekeket látok (legyen az csak egy szimpla film), elkezdek bőgni! (Az idei adóm 1%-át is pl szellemileg sérült beteg gyerekekekkel foglalkozó szervezetnek, illetve az egyházit is a Fidesz által üldözött Iványi Gábor felé Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek ajánlottam fel.) Szóval az a nagyon durván, erősen kitörő, patakokban folyó bőgés tör rám, amikor több papírzsepit eláztasz, s folyamatosan fújod az orrod. 

Emlékszem anno, mikor Gáborral randizgattunk, s elmentünk moziba megnézni a Jojo Rabbit-ot, s a végén amikor a gyerekek harcoltak a romok között is bőgtem mint a kurva élet. Legutóbb pedig a Narvik filmnél tört ki belőlem, amikor hazáért az apuka s nagyon durvát mondott a gyereke életének megmentésével kapcsolatban, mikor veszekedett a feleségével, mert az Náci segítséget kért. 

De volt több ilyen más is, csak ezek nagyon belém égtek valamiért. 

Én úgy hiszem, h ezeket a kontrolálatlanul felszínre törő mély, tudatalatti sebek, az előző életemből vannak velem, csak elvannak zárva még itt vagyunk lent a földön. De az ilyen drasztikus események, kicsit megkapirgálják a sebeket, amikről nem tudok, s ezért is váltanak ki belőlem ilyen megmagyarázhatatlanul erős fájdalmakat, reakciókat. 

...

Nosztalgia a '90-2000-es évek iránt. 

Gáborral elkezdtük nézni az Indiana Jones filmeket, ami egyszerre volt örömteli, nosztalgikus és egyben szomorú is. Utoljára gyermekkoromban láttam ezeket a filmeket. 

Nagyon hiányoznak azok az idők, s rossz látni Harrison Ford öregedését, mert ez nekem egyfajta szembenézés az idő múlásával, s az elmúlással. Milyen izgalmas volt anno nekem látni ezeket a filmeket! S milyen jókat játszottam utána! Imitálva a filmben látottakat! 

Milyen helyes pasi volt! Legjobban az első 1981es filmje tetszett; "Az elveszett frigyláda fosztogatói." Legkevésbé pedig a második 1984 filmje; "A végzet temploma" jött be. 

Nagyon szeretem John Williams zenéit is. 

Majd idén nyáron jön ki az új Indiana Jones, amit majd még is nézünk. Több mint valószínű, hogy ez lesz sajnos az utolsó Harrison Ford utolsó Indi filmje. 😪

Kár hogy ilyen gyorsan elsuhan az élet! 😒😔

...

Egyik agyszellőztetésem során elgondolkodtam azon, hogy az ember mindig gürizik valamiért. Vagy jobban mondva, mindig hajt/akar valamit. Ilyen az ember természete.

Én pl decemberben a ps jatékokkal kötöttem le magam. Január, februárban Korea szippantot be, mostanság meg a német köt le. 

Mondhatni, hogy nekem most ez a Ps. Úgy vártamm az órákat,  mint egy új helyszínt, egy új küldetést egy játékban. 

Jelenleg (májusban) heti 5 órában tanulom munka mellett a németet, ami elég kemény. 

2-2 óra kiscsoportos kurzus keretében + 1 óra magán tanár. Amikor meg nincs németem, akkor meg a (nem kevés mennyiségű) hazikat kell csinálnom. 

Nem nagyon van így emellett életem... 🙄 😒 😔 

Március, április nagyon jól volt, lelkes voltam, mert A2-B1-es szintnek megfelelően tanultunk, ami faszán ment. Tele voltam sikerélményekkel, tök jól szerepeltem az órákon, a szavak jelentésenek 90%-át tudtam, s így remekeltem az írott és hallott szövegértéseknél is. 

De májusban szintet léptünk s már a közép szintnek megfelelő B2-t tanuljuk. Jönnek az új nyelvtani szabályok, és rengeteg új ismeretlen szó. Most alig-alig tudok úgy egy mondatot elolvasni, h ne akadnék el valamin, mert vagy a komplex hosszabb mondatokba csempészett passzív wurde, werde, würde geworden zavar meg, hogy mire a mondat végére érek már keresztbe áll a szemem, h ez most milyen igeidőbe is és miféle mondat volt, + megspékelve az ismeretlen szavakkal. 🙈🙉🙊

Szóval mostanság (május) kissé fásultnak, s kimerültnek érzem magam. 

De legalább jókat s egyben elég sokat is alszom. (Átlag napi 9 órákat.) 

... 

(Áprilisi jegyzetek)

Elég intenzív és mély érzések törtek elő belőlem, amit ki kell írnom magamból. 

Most néztük "A NŐ" című filmet. 

Amúgy is sokat merengek az életen, s gondolok az elmúlásra, az életünkkel járó állandó változásra. 

Mennyire szép, és egyszerre mennyire fájó az élet, s vele együtt az folyamatos formálódás. Ami egyszerre jó és rossz. 

Belegondoltatok már, hogy mennyi embert ismertetek meg az életetek során, mennyi, ismerős, barát, párod volt már része életednek? Hány helyen éltél?

S az a hely, lakás, ház, ahol most élsz, ami mindennapjaid természetes része, az valószínűleg azután is ott lesz, hogy te eltávozol innen. 

Csak átutazók vagyunk egymás életében, ideiglenes lakói a háznak, a földnek. 

Volt már részed az adott pillanat megélésében?

Egy friss példa nekem tegnapról; A baráti társasággal iszogattunk együtt nálam, s egyik pillanatról a másikra, egyszer csak lelassul körülötted minden, s külső szemlélőként látod magad és a környezeted, ahogy ott ültök iszogattok, beszélgettek, s jól érzitek magatokat. Látni a másik nevetését, mosolyát, hallgatni a beszédeket. 

Elönt a hála érzés, hogy de jó megragadni, megélni ezeket a pillanatokat! De jó így együtt lenni, s nem csinálni semmit, csak érezni, s élvezni ezt a flow-t, amiben vagyunk!

A többiek egy idő után észre is vették ezt rajtam, s elkezdtek beszéltetni, h mi van, bepunnyadtam? Unom a banánt? Fellőtték a pizsit? Menjenek haza? 

Kellett jó pár perc, mire "kiszakadtam az objektív megfigyelésből" és visszatudtam rázódni a társaságba. Jó volt megfigyelni őket,  megélni a pillanatot. Gáborral is sokszor élek meg ilyeneket. 🥰❤️

Aztán a film az előző 8 éves kapcsolatom emlékeit is felkavarta egy kissé. Abban is 8 év után vált szét a pár, ahogy mi is Norbival. Nagyon szép volt az a levél, amivel a végén elbucsúzott tőle! (Ah! Annyira, hogy még mindig könnyeket csal ki belőlem, s nem győzöm törölni őket!) 

Szóval furcsa ez az élet! Olyan mint egy komolyabb hosszantartó kapcsolat. Tele szép és kevésbé szép dolgokkal. 🙂 🙃

De egy idő után (jobb esetben) mégis csak szép és kedves emlékként tekintünk rá vissza. Én legalábbis (szerencsére) így vagyok vele, s nagyon hálás vagyok, hogy megélhettem mindazokat, amiket, s kimondhatatlanul hálás vagyok Gáborért is, s hogy mennyi szép emlékünk van már most az elrepült 3,5 évünkről.... 🥲 Remélem sok-sok ilyen szép emlekkel fogunk még gazdagodni. 🤗❤️

Nah jó! Faszom! Elég a pityergésből! 

Elterelve a múltat a hála felé... 

Már nem is emlékszem, hogy minek köszönhető nálam ez a mély, erős hála érzet gyakorlat, de ha lehetne egy tippem, akkor a pránanadira tippelnék, hogy amikor jártam a tanfolyamokra, akkoriban alakulhatott ez ki nálam. 

Szóval, kiszakadtam egy kicsit a mókuskerékből. Pontosabban rámszakadtak, ezek a mély szunnyadó érzések és gondolatok, amit én meg terápiaszerűen ki is adok/írok magamból. 

Visszatekintveaaz eddigi életemre, rendkívül hálás vagyok mindennek és mindenkinek, aki részese volt, s nem bántam meg semmit. Minden úgy volt jó, ahogy. 

Köszönöm. 😊🙏❤️🤗


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. április 2., vasárnap

Az előző részek tartalmából;



Február utolsó hetében közölte a tanárom, hogy elkezdett egy sulit, s mellette nem fogja tudni tartani a heti 3x60 perces óránkat, max csak heti egyszer, s azt is csak kb áprilisig. 

Eléggé elvoltam keserdve, de szerencsére csak néhány óráig tartott a letargikus állapot amibe kerültem, mert írtam az "Együtt Németül" nyelviskolának, hogy novemberben azt mondták, hogy februárrban indul B1 kurzus, s mikor várható, s hát gyorsan válaszoltak is, h pont felszabadult 1 hely, ahová mehetek, s ami másnap indull. :D

Eléggé örült a fejem, hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy jókor írtam rájuk.

A magántanárom is jó fej volt, mert szólt előre, így az a helyzet alakut ki, hogy a tanárral a heti 3 óra lecsökkent 1-re, ellenben a kurzus heti 2x1,5 órás, 8 héten át.

Szóval nem hogy csökkent, de még nőtt is a német óráim össz száma heti 3ról 4re. :D

... 

Kivégeztem a Hometown Cha-Cha-Cha-t is. Hát az a helyzet, hogy ez még jobban tetszett, mint az előző kettő sorozat, amit néztem. (Run On és a Extraordinary Attorney Woo

Ez áll az első helyen, aztán a különleges ügyvéd, s végül a Run On. 

Ennek a Cha-Cha-Cha-nak jobbak a zenéi, a színészei, karakterek, az egyszerű emberek, a táj. Színesebb, ízesebb, mint a másik két sorozat, holott azok is elég jók. 

Nagyon megszerettem Lee Bong-ryun színésznőt is, aki mind a 3 sorozatban szerepel. 😊 ❤️

A 10 rész után volt még 6 rész, de én mind a hatot végigpityeregtem! Főleg az utolsó 16 részét. Ott vagy 3 zsepit is elbőgtem, annyira (számomra) érzékeny a téma . 🥲

(Kész vége! Megállíthatatlanul öregszem! 😅 ✌️) 

Nah de! Természetesen a főszereplő srác ebben a sorozatban is bejövős. Ellenben volt benne egy olyan mellékszereplő, akinek (nagyon) szőrös lába volt. 🫣🤢😵

Nem tudom miért van ez bennem, de számomra az sokkoló tud lenni, ha szőrt látok egy koreain! Az engem legalább olyan negatív érzéssel tölt el, mint egy kopasz macska, v kutya. 😱😖

Minden más etnikumból is a szőrtelent szeretem, de ha szőrös a lába, az még nem probléma, de egy koreainál már erősen zavaró tényező.

Szerintem azért is alakult ki nálam ez a koreai = szőrtelen szemlélet, mert amikor először néztem korai filmet/sorozatot/insta posztokat, akkor azokban szőrtelenek voltak, s nem csak az tűnt fel, hogy milyen gyönyörű és sima az arcbőrük, de ha megvillantották az atléta alkatú, hófehér, szálkás testük, ott sehol se volt szőr, s hát nekem az olyan gyönyörűség, mint egy David szobor. 😃😍🤤

Mondjuk instán sajnos elég sok a gyúrós koreai. Azokat se szeretem, mert az ilyenekről nekem az ordít, hogy súlyos kisebbségi kompelxusa, vagy valami olyan negatív tulajdonsága van, olyan rossz hatás érte az élete során, vagy valamiféle hiányt akár ezzel pótolni, hogy ezzel a jó kibaszom magam hozzáállásal akarja kompenzálni és "megmutatni a világának". 

Az ilyen emberektől mindig is tartózkodom. Anno Gáborral is voltak fenntartásaim, ő is ilyesmi volt, s azért is volt eleinte olyan a kapcsolatunk amilyen, mert tartottam tőle, s féltem h vajon mik lehetnek nála ezek a lelki problémák, s így ahogy egyere többet találkoztunk, úgy nála is gyorsan kiderült, hogy komoly önértékelési problémái voltak. 

De örülök, hogy kitartottam mellette, s ő is mellettem, annak ellenére, hogy olykor elég keményen szembesítettem a dolgokkal. De így 3,5 év után (Úristen hogy repül az idő! Mintha csak tegnap lett volna!) már elég szépen helyrejött. 😊 🤗❤️

Na de! Visszatérve a koreai testvéreinkehz, tudom, h ők genetikailag nem szőrös típusok (ami nálam nagy előny) de attól még nől nekik is szőr, meg tisztában vagyok vele, h full pinky cloudy ez a világ amit nézek, s a valóság nem ilyen, s hogy valójában dúl náluk az egoizmus, a magamutogatás, meg a megjátszott/beállított bullshit mű insta világ, de a sorozat erejéig olyan jó belemenekülni abba a szerethető, ártatlan, egyszerű cuki világba, s olyan rossz amikor végére érek egy sorozatnak! 😔😢

Ilyenkor azért örülök, hogy anno gyermekkorban kialakult nekem a napló írás, s általános iskola negyedik osztálya óta működik ez a jó bevált terápia nálam, hogy kitudom írni magamból érzéseim. Hálás vagyok, hogy anno a "tanítónéni" feladata nekünk háziként, hogy írjunk egy napló bejegyzést érzéseinkről, gondolatainkról, vagy bármiről, ami foglalkoztat, amit szeretnénk. 

Hát én azóta írom! (Ha jól számolom, akkor az azt jelenti, hogy már cirka 23 éve... 🙈🙉🙊)A több füzetnyi naplóm itt nyugszik nálam. Őrzöm őket rendületlenül. 😊 

Majd ha megadatik a lehetőség, hogy megöregedjek, akkor visszaolvasom őket, a blogbejegyzéseimmel együtt, amire talán 2009 környékén tértem át. 

Na de visszatérve Gáborra és Koreára, ilyen finom koreai reggeliket is szokott nekem csinálni, hogy pfff! IMÁDOOOOM!

Olyan kis ügyeeeessss! 😍❤️

Aki szeret főzni, s kipróbálni újakat, akkor annak erősen ajánlott. 😊👌

Havi 1-2x elmegyünk valamilyen étterembe is hamikázni, amiből kb minden második valamilyen ázsiai étterem. (Érdekes hogy 33,5 éves koromra érett meg, hogy nekem az ázsiai a kedvenc konyhám. 😅) 


... 


Április 2 - Vasárnap;

Gyorsan eltelt a március. Sok meló volt munkahelyen. Nagy volt a pörgés, amit amúgy szeretek. A pangást utálom. 

Ahogy bejött a jóidő, úgy leálltam a koreai sorozatokkal. Már vagy 2-3 hete nem nézek. Időm se nagyon van rá, mert inkább többet németezek meg a Chat GPT-vel beszélgetek, ha felmerül bármi kérdés, de többnyire inkább német nyelvtanozok vele. Eleinte a Chat GPT-vel társalogtam, de mostanság már a bing keresőbe beépítettet használom. 

Gábor nem szereti, de én annál inkább. Tény h nem tökéletes, de hát semmi se az az életben. Mond néha faszsagokat, de több a jó, hasznos válasza, mint a rossz. 

A német kurzus nagyon jó. Szeretem. Többnyire várom a kedd és a csütörtök 18 órát, h kezdődjön. 😊 Szerencsére egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor fordult elő az, h nem kívántam németezni. 

4en vagyunk a csoportban s hol beszélünk, hol nyelvtanozunk. Van amikor szövegértés van, van h videót nézünk, barkóbát játszunk, szóval változatos. 

Szokás szerint zajlanak a folyamatos változások, ami azt jelenti, hogy  a német magántanárommal már csak kb 1-2 órám lesz, aztán finish vele, mert készülnie kell majd a vizsgaidőszakára. A német kurzus pedig hó végén végetér s ki tudja mikor fog folytatódni. Szerintem a napokban írni fogok a szervezőknek, h érdekelne magán oktatás is, ha van rá lehetőség. 

Nem szeretném ha még csak pár hét erejéig is leállna a tanulásom. Minden egyes hét sokat számít. 

Fejlődök ugyan, de lassan. Ezért nem szabad leállnom. A nyelvtanom a szintemhez képest elég jó, mert ott már inkább B2-es vagyok, (már most jobb mint az angol nyelvtanom ) de a beszédben valamiért tényleg csak tyúklépésnyiket fejlődök hétről hétre. (Beszédben meg az angolom erősebb. ) 

Júniusban megyünk Bécsbe 4 napra a pridera, s akkor szeretném majd pár üzletbe beadni az önéletrajzom. 

Nagyvonalakban ennyike. Melóval,  meg tanulással telnek a napjaim. Remélem meg is lesz majd az eredménye! 🙄😒💁

Csók! 

Rion

😘

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)