2019. május 14., kedd

Az előző részek tartalmából;

Május 4 - Szombat;

Jó barátosném és egyben volt lakótársnőm esküvőjén voltunk Szajolon. Nagyon jó volt. Jó társaság, jó hangulat, jó zene.
Mulattunk is végig hajnal fél ötig.

Ezúton is köszönjük szépen, h részt vehettünk rajta s sok boldogságot kívánunk itt is. ♥️😘


Május 11 - Szombat;

A család legjava bika, így most összegyűltünk vidéken a családi háznál s megtartottuk a születésnapi köszöntéseket.

Jó volt. Apum 60, Anyum 59, én 30, bátyám fia pedig 10 éves lett.
(Mondjuk én majd csak május 20-án leszek 30, de ez volt az a időpont, amit össze tudtunk hozni a családdal.)

Május 13 - Hétfő;

Bekövetkezett az, amit már hónapok óta érzek/sejtek. Elküldtek melóból. (Hivatalosan közös megegyezéssel váltunk el.)

A korábbi bejegyzéseimben már többször írtam, részletezem, szo már nem igazán tudok mit mondani.

Röviden; Megmondták, h nem megy a szekér. Nem akarnak több pénzt beleölni. Ez amúgy is cska egy mellék vagány volt a tulaj számára. A 2 Üzletünkből az egyiket be is zárják júniusban, s inkább a tulaj felesége viszi tovább a boltot egy darabig.

Akár hogy osztottak-szoroztak, s próbáltak más megoldást találni, de sehogy nem jött ki a matek, s mivel nekem van egy magas fizetésem a cégnél, így meg kellet, h váljanak tőlem.

"SUPRISEEEE!"

2 hétig még vagyok, h átadjam a munkákat az egyik kolléganőmnek, meg a tulajnak.

Május 23-án lesz az uccsó munkanapom. Azt jóu napot!

Ami leginkább elkeserített az az volt, h Bátyám fia kórházba került. Infozión van. Kiderült h cukor beteg.

A héten bent tartják. Amúgy jól viseli a helyzetet még, mert nem tudja h ez milyen életmód váltással fog járni neki.

Aztán szintén még ezen a napon történt délután, h felhívtak meló ügyben egy prémium ruházati üzletvezetői pozival kapcsolatban, ahova még múlthéten jelentkeztem.

Csütörtökön megyek majd hozzájuk interjúra.


Május 14 - Kedd;

EUROVÍZIÓÓÓ!!!

Megkezdődött a 2019-es Eurovíziós Dalfesztivál! Nagy rajongója vagyok. Nagyon szeretem. Mindig átjön az a felszabadult, vidám, liberális hangulat ami miatt is nagyon szeretem.

Az idei eléggé melegre sikeredett. 😅 Jó volt látni a tv-ben, h szinte minden harmadik csókolózó pár meleg volt, s több nyilvánvalóan meleg fellépő volt. A helyes műsorvezetővel az élen.

A fesztivál alatt mindig nagyon szeretem s értékelem a földi élet adta szépségeket és gyönyöröket. Mint azt szinte minden dalfesztivál alkalmával elmondom, h nekem ez lenne a normális világ, ahol ennyire normál, alap elfogadott a sokszínűség, a felszabadult boldog lét.

A kiesés nem lepett meg.

Viszont azt is elkell még mondjam, h a dalfesztivál a bakancs listánkon van. Főleg ennyi szépfiút látván... 😉😁😅

Nah!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. április 23., kedd

Az előző részek tartalmából;


Március 31 - Vasárnap;

Túrázós nap volt ez is. Kezdtük a Guckler kilátónál, majd át mentünk Solymárra, megnéztük a várat és a várost, majd elsétáltunk a hegyekbe a Kerekhegyi, majd a Sziklás-hegyi kilátóhelyre.

Ez utóbbi valami gyönyörűség! Norbival tiszta extázisba estünk olyna szép volt, mintha nem is Magyarországon lettünk volna. Szép sziklásos hegy, alattunk fenyvesekkel. Imádjuk. Itt is eltöltöttunk nyugalomban vagy 1 órát. Nagyon jó volt. Ajánlom minden természetkedvelőnek. 😊

Amúgy ezeket a túrákat én tervezem meg, Norbi pedig vezet, mivel neki van kocsija és gyakorlata. Nekem hiába van 12 éve jogsim. 11 éve nem vezettem, meg nem is nagyon merek. Semmi tapasztalatom. (Ami van is rossz.)

Nagyon jó a természetjáró nevű app. Térképpel, képekkel, útvonalakkal. 😊

...

Valamelyik nap itthon pihikéztem s a Spotify "Favorite" nevű playlistem hallgattam, amikor felcsendült Scott McKenzie San Francisco című száma.

Engem meg elöntöttek az emlékek. Ahogy róttuk a horvát kabintársammal az utcákat. Amikor telibe szarta egy madár, s én sírtam a nevetéstől, s le kellett ülnöm. Nem bírtam állni, mert egy idő után már fájt a hasam, de nem bírtam abbahagyni.
Sokat "kurváztunk" vele. Mármint, úgy értem h a kurva, az horvátul is kurva. 😅😁

Mondtuk is mikor leszarta a madár h kurva bird! 😂🐦😆
Imádott ő is káromkodni, meg morogni mint én. ☺️
Jaj Istenem de jó is volt! Fura visszagondolni  h ezek az élet kis apróságai mekkora örömöt tudnak okozni. 🙂

Meg voltunk a meleg negyedben egy buli helyen. Olyan hering party volt, h örültünk h levegőt kapunk. Meg felmentünk valami hotel magas tornyába, s ott volt alattunk az egész város.
Akkor is elpityeredtem a hála és öröm közepette. A többiek meg babusgatak h Dzsíííí what happeneeeed?
Már bevolt alapozva a csapat s csak annyit mondtam nekik h olyan szép ez az egész h itt vagyunk, s h szeretem őket. Ami tényleg így is volt. Jó volt ott lenni velük.

Azokban a hónapokban, mikor bejáratuk a föld kb 60%-át, akkor ők jelentették számomra a családot. Meg akkor is elérzekenyültem, amikor kihajóztunk, s átmentünk a Golden Gate híd alatt. Akkor is ez a szám szólt. Mondjuk ott akkor pityeregtek mások is.
Meg az egész feeling ami csak San Franciscóban élhet meg az ember, szo ez az egész ismét itt volt bennem.

Sehol máshol nem volt az az érzés, mint San Franciscoban.

S tessék. Most h erről írok ismét elöntött ez az egész  s pislogok nagyokat, h ne könnyezzek be.

Szo itthon pihikézve olyan erős hála érzés volt bennem, h hát elpityeredtem. De jól esett. Kívánom h mindenkinek minél több ilyen hála érzései, emlékei legyen.

Emlékszem arra is, h leírtam a naplómba, amikor Norbi elhagyott, h nem tudom még h miért van ez, de biztosan tudtam h okkal történik, s idővel majd talán tudni fogom.

Hát már tudom. Nekem a világ körüli utazásaom a mai napig felfoghatatlan. S milyen semmitmondó volt sokáig ez számomra, mikor valakit ezt mondta, h fel sem tudja fogni h ez meg az történt vele, s most már tudom h az milyen, amikor felfeghatatlan történik velünk...

A felhőtlen boldog gyermekkorom, a világ körüli utazás, a kiegyensúlyozott, harmonikus, egészséges boldog életem, a párom, családom, barátaim.

Nem győzök hálát mondani értük. De ez gyakran leírom itt is.
Igen. Életem szerves részévé vált a hálaadás.

(Biztos sokaknak "Nah jó ez már too much, hippis faszság" nak fogják tartani, de szokás szerint nem különösebben mozgat meg mások véleménye. Erre szoktam azt mondani h felnőttem. Nem vagyok már önbecsülés hiányos tini, h mások likejaiért izguljak és véleményükre adjak.)

Szóval mostanában a természet szépségéért mondok hálát. A kedvenc évszakom van. Imádom amikor virágzik a cseresznye fa. Meg az összes többi. Gyönyörű. Meg amikor kellemesen süt a nap és melengeti a kis testem. Meg amikor esik az eső. Imádom a zápor utánni eső illatot. Az egyik kedvencem. Meg a frissen nyírt fű illata. Waaaaah! Akár hányszor látom, érzem ezeket, mindig hálát mondok értük. Ez számomra olyan természetes, mint amikor megköszönjük az ételt, miután megettük.

...

Vettem magamnak használtan 210ért egy erősebb, masszívabb elektromos rollert. 500 w 48V 15 A aksi. 10 colos kérek.

Nagyon baba volt. Ment vagy 35-40 km/h-val, s kb 40 kmes hatótáv. Városi közlekedésre kiváló. Úttesten csak a mellék, kevésbé forgalmas utakon használtam. Járdán nem tud kibontakozni a képessége a gyalogosok kerülgetése miatt. Biciklis úton viszont nagyon faszán lehet csapatni! 😊😎

A Nemzeti Színháztól (Rákóczi hídtól) fel a Fővám térig, s onnan a körúton végig fel az Operáig. Ez a táv 13 percen belül megvolt.

De nem volt jó a töltője, legalább is nekem nem töltött. Hazafelé menet meg félúton lemerült alattam. Még jó, h Norbi szabad volt mert így legalább megtudtam kérni h szedjen már fel kocsival.

Szóval írtam a srácnak, h szeretném visszakapni a pénzem, s rendes volt, így is lett. Szo volt roller, nincs roller!

Egyelőre nem veszek másikat. Ha vennék is valamit, akkor elektromos egykerekűt vennék, mert erősebb, gyorsabb, s magammal is betudom vinni bárhova s nem kell azon agyalnom  h mivel, hol és h lakatoljam le a rollert, ha pl beakarok ugrani boltba v valami. 

De hát ez meg még drágább bulika, s ezzel a rolleres storyval is volt lehetőségem megtapasztalnom azt, h valójában én jobban szeretem azt tudni, h egy szép összeg csücsül a számlámon, mint kevesebbet összeget, de + drága eszközt tudni magam mellett... 🙄🤨🤔
...

Április 19-20: (Nagy) péntek - szombat;

Péntek délután leutaztam a szülőkhöz vidékre.

Nagyon jól éreztem magam. Öröm és boldogság volt. Kedvenc évszakom. 2 hét híján a kedvenc hónapomtól. Friss levegő. Hegyek. Szép táj. Zöld övezet. Csend. Béke. Nyugalom.
Mennyei manna lelki világomnak.

Májusban megyek majd megint, mert születésnapozunk. A jelenlegi 5 fős családból (a 82 éves mamámat is beleszámítva) 4-en bikák vagyunk. 😊✌️ Egyedül bátyám a rák.

Apum 60 éves lesz. Én 30. Bátyám gyereke meg 10. Szép kerek számok.

Szüleimnek veszünk majd valami pár napos wellness nyaralást.
Én nem kértem semmit. Bulit se tervezek tartani. Számomra nem egy nagy durr a 30, mint másoknak.

Szerintem korábban már írtam róla, h számomra a 33 éves kor a lelkileg felnőttéválás/beérés határa.

Annyit kértem csak a szűk (3 fős) baráti körtől, h együtt menjünk el 4en nyaralni Velencére, 2-3 napra, mint tavaly. Senki nem hoz senki mást. Véletlenül se legyen morgás, durcizás a párok között. Mi 4en nagyon jól ismerjük már egymást, össze vagyunk szokva.

Ennyi.

...

Melóban nemnagyon érzem magam biztonságban. Amúgy hullám hegyek és völgyek vannak. Amikor jól megy a business, akkor mindenki boldog, amikor meg szarul (mint mostanság) akkor még érezhetően szar a légkör. Szo emiatt, meg az itthoni viszonylatokban jó fizetésnek mondható fizum miatt nem érzem valami stabilnak a helyem.

De január óta már felvagyok arra készülve, h bármikor közölheti velem a tulaj, h költséghatékonysági okok miatt köszönik a munkámat, de sajnos bye-bye van.

Júniusban lesz 2 éve h itt vagyok, s ez idő alatt láttam már erre példát másik 2(!) kollégám esetében is... 😒😔

Nah de ne fessük az ördögöt a falra! Hálás vagyok, h van egy jól fizető munkahelyem.
Hiszek magamban, az erőmben és képességeimben! Bárhogy is alakult az élet, szépen megoldottunk mindent, s így lesz ez a jövőben is! 🙂✌️😉

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. március 31., vasárnap

Az előző részek tartalmából ;

Vajon az természetes emberi jellem, h nekünk valami mindig kell?
Valamit mindig akarunk.Vagy jobb fizu, jobb munkahely, új ruha, új cipő, új kütyü új ez, új az, v most ide mennék, oda utaznék, stb...

Egyik chillezésem alkalmával ezen merengtem, s hálát adtam a fentieknek, h bár ugyan még tanulom, de szépen elsajátítottam, fejlesztettem az elmúlt években a türelmet, aminek köszönhetően nem csaptam bele egyből a lecsóba  s vettem meg azokat, amit ugyan megvehettem volna, de mégse tettem meg, hanem inkább infókat gyűjtöttem, s tudtasoan visszafogtam a vágyaim h várják még 1-2-3 hónapot ezzel, s ha majd azután is tényleg ugyan úgy akarni fogom, akkor majd megveszem, de "szerencsére" nem így lett. Voltam már így, drónnal, elektromos rollerrel, s most éppen az elektromos egykerekűt tettem váró listára. Ezek egyenként ugye több százezres tételek, szo kurvára nem mindegy h mennyire átgondoltan hozom meg a döntésem.

...

Huuuu gyerekek. Norbival megnéztük a Csillag születik című filmet Lady Gaga es Bradley Cooper főszereplésével. Nem sok jót fűztem hozzá, de ellenben nagyon tetszett, s a végén konkrétan zokogtam. Utoljára ennyire kisgyerekként sírtam, mikor a Titanicot néztem.

Nagyon felkavart, s ismét előjöttek azok az emlékek és érzések, amit akkor éreztem, mikor 2016 novemberében Norbi szakított velem. Az a veszteség is felért egy halállal. Szörnyű volt az az időszak. Totál megsemmisültem. Nem kívánok olyan szenvedést senkinek se.

Ellenben nagyon hálás vagyok a fentieknek, az életnek, h a valódi halállal ellentétben, még ebben az életemben (életünkben) megadatott az, h rá pont egy évre 2017 novemberében újra együtt legyünk. S habár már nem egészen olyan a kapcsolatunk, mint bő 7 évvel ezelőtt, amikor egymásba szerelmesedtünk, s vannak dolgok, amiben totál különbözünk, de megtanultuk ezt a diverzitást elfogadni s ugyan úgy szeretni egymást.

Hihetetlen h h elröppentek az évek, s mennyire az életem ALAPVETŐ részévé vált.

Ezúton is szeretném megköszönni neki azt, h mindezen változás ellenére is velem van, s kitart mellettem jóban rosszban. Köszönöm és nagyon szeretlek.


És akkor maga a film. 

...

Kaptam egy újabb állásajánlattal kapcsolatos emailt attól a cégtől, ahol utoljára voltam interjún, s amiről a legutóbbi bejegyzésemben is beszámoltam.

Persze még csak nem is válaszoltam rá. Mondom hagyjuk ezt inkább. Nem szeretném mégegyszer ilyen "élményeknek" kitenni magam... - . -"

...


Melóban most minden okés. Kicsit uncsi, de megbékéltem a gondolattal h maradok.

...

Az egyik hírportál leközölt egy videós cikket, mely arról szól, h Amerikában egy Tesla sofőr menet közben szundikál a volán mögött. Na hát én teljesen odáig voltam meg vissza, h végre már csak halad, fejlődik a technika, igaz tetű lassan, de haladunk.
Szóval ami számomra tök örömteli hír volt, az sokak számára (a kommentek alapján) pedig felháborodás volt.

S itt nekem megint egy éles ütköztetés volt. Tökre lehúzott az életről, h mekkora különbség van az én ideális világom és a valóság között. Teljesen úgy éreztem magam, mint pl egy vidám kis cuki mókus, aki lubickol ebben a számára örömteli hírben, h picit közelebb lehet a saját világához. Aztán sajnos elkövetett a kis mókuska egy olyan hibát, h puszta kíváncsiságból kimerészkedett (az emberi reakciók közé) és mit látott? A véres, habzó szájú ordas farkasok hemzsegtek a fa körül, ahol éppen tartózkodott.

Persze. Mintha mese lenne, de én ezt tényleg így érzem.
Mostanában amúgy sokat filizofálok, s azon is elgondolkoztam, h olyasmi számomra ez a világ, mint egy zombik súlytotta bolygó, ahova már gyerekként beleszületsz, s megszokod, h hát igen. Itt ilyen kemény az élet. Persze itt is vannak azért még szép és jó dolgok, de mindez ami itt van, lófasz ahhoz képest ami volt, v ami lehetne. Aztán kimész az utcára, vagy csak elég nézni otthon a híreket, nézni videókat, amitől kurvára nem érzed ezek közé valónak magad, s elkezded megkérdőjelezni ezt a világot, h de mégis miért ilyen durva, kemény és vad? S h-h te nem vagy zombi, s miért vagyunk ilyen kevesen túlélők? S hol van az én vilagom?!

Szo szomorú egy story...


Szóval visszatérve a Teslához, én előbb bízom rá a vezetést egy önvezető autóra, mint 1 emberre, amikor tény, h a legtöbb baleset az emberi vadság, mulasztás, tudatlanság, oda nem figyelés miatt történik.

Illetve a gépek jóval könnyebben kezelhetők, javíthatóak mint az emberek. Tudom, s sokan ilyenkor jönnek a szokásos ellenvetésekkel  h dehát veszélyes, nem mindegy ki mire programozzza be őket, v h kik irányítják. Igen. Valóban nem mindegy. De enm nem akarok most belemenni ilyen messzemenő filozofálásba.

És hagy ajánljak egy könyvet a figyelmetekbe. Egyik kedves olvasóm (akivel mellesleg már 7 éve levelezek) ajánlotta nekem is, ami a; Yuval Noah Harari - 21 LECKE A 21. SZÁZADRA

Számomra teli talált volt, szóval ezúton is köszönt érte! 😉😘❤️

...

Egyik kedves kolléganőm varr, s nagy környezettudatos, s kértem és kaptam is tőle vászon zsákot és ha megyünk bevásárolni  akkor viszem magammal a vászon táskámmal együtt és ezekbe pakolok. 😊✌️

...

Kaptam egy emailt, amelyben az állt, h a nadi mesterem státusza megszűnt. Már egy ideje (kb 3 éve) nem járok nadira, de attól még szoktam gyakorolni a tanult módszereket, s kissé felzaklatott a hír, hisz nagyon szeretem, becsülöm, tisztelem a mesterem. Szóval elkezdtem kutakodni, h mi történt, s hát azzal szembesültem, h nem csak róla van szó, hanem a masszázst oktató mesteremről és még sok más avatóról is. Lényegében egyfajta szakadás történt.

Tervezem h a közeljövőben felkeresem őket, mert szeretném továbbra is tartani velük a kapcsolatot még ha már egy jó ideje nem is járok hozzájuk.

Am fb-n találtam egy videót, amin a szakadásról beszélnek, s elgondolkodtatott, h lehet ezt is érezhettem. Ugyanis mint az többször is írtam már korábban egy jó ideje érzem a közelgő, többszintű változásokat. (Milyen Jedisen hangzott 😅😁)

S ha már érzések. Ezek továbbra sem múltak el sajnos. Azért mondom h sajnos, mert azért valamelyest mégis csak nyugtalanít ez a hol erősebben, hol hosszabb-rövidebb ideig felbukkanó feeling.

Ezek az érzések okozzák a már máskor is említett "magamon kívüli" érzéseket.

(Am nem. Nem bolondultam meg, s nem szedek semmit. 😁)

Viszont ami újdonság az elmúlt hónapokhoz képest, h a tavasz beköszönttével többször tör rám igen erősen a hagyjam abba amit csinálok s medizzek egy kicsit gondolata.

Nagyon jól esik offolni így magam. Először szépen lecsendesíteni a gondolataim, majd a teljes csendben "lubickolni". Nagyon pihentető tud lenni az, h nem kattog az agyad.

Ha nem is meditálok, de már az nagyon jó ha lecsendesedek, s elképzelem azt, ahogy egy nagy zöld réten állok, s a kellemes tavaszi napsütésben szép lassan felsétállok egy dombra, miközben gyönyörködöm a tájban, ami televan sok szép színes virággal, és elszórtan fákkal. Majd ahogy felértem, leülök egy szimpatikus fa tövébe, nézegetem egy kicsit a tájat, s általában itt nekem már "beáll" a chilles érzés.

Mondjuk ha nem ülök török ülésben, hanem csak a kanapén heveredve csinálom ezt, akkor nagyon kellemes félálomszerű állapotba szoktam kerülni, ahol még hallom a környező zajokat, de már nem vagyok teljesen magamnál. Leginkább ahhoz hasonlatos  mikor műtét előtt bekábítanak. Meg van, amikor be is szundítok egy kicsit.

...


Régen is szokásom volt, de mostanság gyakrabban fordul elő, h azon kapom magam, h hosszan nézem Norbit. Szeretem nézni, ahogy jön-megy, tevékenykedik. Olyan kellemesek ezek a pillanatok. Jó párszor már észrevette ezt Ő is, amire mindig kimereszti, meg forgatja a szemeit, h wtf. Így furcsállja, ahogy nézem. 😁 Én meg jókat kuncogok ezeken.
De megnyugvással és szeretettel tölt el, a jelenléte. Nagyon szeretem. ❤️

...

Március 23 - Pilisborosjenő;

Norbi vett magának egy királykék Mazda 3-as autót. Így az első komolyabb jóidőt kihasználva fogtunk magunkat és el is kocsikáztunk Pilisborosjenőre!

Első állomás; Teve szikla.

Túl sok ember. Még több gyerek. Eleinte puffogtam h nah bazdmeg! Az ember kijön a természetbe, h feltöltődjön, csendre és nyugalomra vágyik, erre nem össze-vissza ordibálnak mindenhol a gyerekek meg a szülők?! Baszott az ideg rendesen, h baszd meg nem elég h herótom van az emberekből, de még itt is ezeket kell hallgatnom! De aztán beláttam, h nekik is kell a természet, ha már mást nem is kaphatnak meg ebbe a reszkessetek betörőbe illő nagycsaládos, káoszos zsivajból...

Mondtam Norbinak h nah! Vegyük be azt a hegyet! Ott majd nem lesz már ennyi nép! Úgy is lett.

Találtunk egy nagyon szép helyet, lovely kilátással a Nagy-Kevélyi kőfülke és a Nagy-Kevély közötti sziklás részén ahol csend és nyugalom volt. Elidőztünk ott egy órát, s csak egyszer zavartak meg minket arra kaptatók.Mondtam is Norbinak h no! Fiam! 1 órás néma csendet kérek! Én felültem egy kitüremkedő szikla darabra medizni, Norbi meg pár méterrel alrébb vonult cigizni, meg az addig készült képeket csekkolni és posztolni, meg aztán szerintem napozott, töltekezett ő is, bár látni nem láttam, mert csukva volt a szemem, csak érezni éreztem.

De gyerekek! Én ott annyira, de annyira boldog voltam. Kellemesen melengetett a nap, csicseregtek a madarak, friss hegyi levegőn voltam. Alattam gyönyörű tájjal. S végre sehol sincsenek emberek! Kuss van! Béke, csend, nyugalom. Annyira nagyon vágytam már erre, h nem szégyellem bevallani h medi közben, ahogy ott ültem a pillanatban, el is pityeredtem. Tök olyan érzésem volt, mintha egy rusnya, piszkos nincstelen lennék, aki most végre megtisztálkodhat, rendbe teheti magát, s ez olyan örömmel töltött el, h hát nagyon.

Nekem az a kb 1 órás csend, fenn a hegyen, abban a tavaszi napsütésben, maga volt a mennyország! A napom, nem is, inkább a hetem, sőt! Az elmúlt negyedévem fénypontja volt!

Megtisztítottam magam, hálát mondtam (jó sokat, hosszú volt a lista), s elmondtam a szokásos kérelmeim, melyben egészséget, áldást, békét, jólétet, boldogságot, szeretetet kértem családomnak, barátaimnak, s gyógyulást a földnek.

Amúgy hiszem, h ha egy picit is befelé figyel az ember amikor a természetben van, akkor ott könnyebben érezheti, h sosincs egyedül...

Nah!

Aztán elsétáltunk még az egri vár makettjéhez is, de hát ottmeg még több ember volt, szo meg se álltunk, fordultunk is vissza a kocsihoz, de útközben, nem meszea Teve sziklától találtunk egy kis fenyves részt  ami nagyon csendes, hangulatos volt. Ott is leültünk egy kicsit a sziklásrrészre és sütkéreztünk még egy félórát, még egy üvöltöző 2-3 baráti faimíllia társaság szét nem baszta az egész harmóniát. Komolyan azon kezdtem el gondolkodni, h ahogy ezek berobbantak a csendes, nyugodt harmóniámba a természettel, kb ilyen lehetett anno amikor a barbárok betörtek Rómába, a Hunok, meg a Mongolok Európába, meg még sorolhatnám. Szörnyű csörtetés  zsivaj, ordibálás, hangzavar! Kész káosz! Pf! Mondom...  Emberek...

Norbit is idegesítették, s amikor tovább álltunk miattuk, megjegyezte h lehet h velünk van a baj. Mire az volt a válaszom h nem, hisz általában véve nincs bajunk a családosokkal, hisz nekünk is vannak családos ismerőseink, akiket szeretünk.

Itt egyszerűen csak az van h más szinten vannak ezek, akik ide robbantak és más szinten mi. Más nekik a természet, a kikapcsolódás, mint nekünk. Vannak olyan családok ahol a sok gyermekordibálás a természetes s zene füleiknek, s telibe szarják h mások is vannak körülöttük, még más családokban ilyenkor rászólnak a gyerekre, h fiam ne ordibálj, mint a fába szorult féreg, mert mások is vannak itt rajtunk kívül.

S fontos, h nem szabad őket azért lenézni  amiért olyan szinten vannak amilyen. Ahogy egy hatodikos se néz le egy harmadikost.

De tény, h ez úgy egészben jellemző is az emberekre. Vannak akik, tekintettel vannak a környezetünkre, a földre és lakóira, s vannak akik csak telibe szarják mindezt, s egyedül csak saját magukkal foglalkoznak.

Egyre erősebb az az elképzelésem h ez a föld tényleg egy állatkert, benne a hierarchia csúcsán az emberálattal... "Érdekes" egy világ ez...

Szo visszamentünk a kocsihoz és átgurultunk a szomszédos Ürömre s nagyon finomat ettünk egy szép teraszos svéd vendéglőben.

Közben azt beszéltük h a hosszútávú terveink között az szerepel, h 10 éven belül szeretnénk egy ilyen Budapest melletti településre kikötözni.

E táj nagyon hasonlít szülőfalumra, ahol felnőttem. Nagyon közel állnak hozzám az ilyen helyek. Mondjuk Pilisborosjenő nagyon nem tetszett, mert a fő utcán a rezsim tenyész propagandás plakátjai lógtak a villany póznákról, s ez nagyon nem volt szimpatikus! Ellenben a szomszédos Ürömön nem voltak.

A jepenlegit nem adnám el, hanem kiadnám, s abból tudnám törleszteni a lakás rám eső részét. (Merthogy Norbival közösen vennék ugye.)

Mindenképp olyat szeretnék, ami természet közeli, csendes  friss levegős, nagy forgalomtól mentes. Lehetőleg csak egy kb 4-500 nm-es telek. S mi húznak fel oda egy kb 4-5 konténerből összerakott modern házat, v mobil házat. Kb 50-60 nm2 elég lenne + terasz. Napelemes tetővel. Padlótól plafonig erő ablakokkal. Letisztult, minimalista modern belsővel. Egy loft stílusban, világos, tágas belső térrel.
Déli fekvésű domboldalban, h reggeltől estig süsse a nap. + 2 kocsi. Amivel bejárunk dolgozni. (Mondjuk már 1 megvan.) + De nekem is kellene még egy. Lehetőleg elektromos. 😁
Egy Tesla X egy álom csoda lenne. 😀😎✌️
De (jelenleg még) am beérném egy BMW I3S, vagy egy Hyundai Konával is. 😅

Szóval ha tudok ilyen kerületet, v Pest határában lévő települést javasolni nekem, azt megköszönném. 😊✌️

Nah! Egyelőre ennyi!

Csók!

Rion.

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. március 2., szombat

Erről beszéltem;

Legutóbbi bejegyzésemben említettem, h szeretnék egy kicsit elvonulni erre milyen cikkek jönnek velem szembe a neten?

Szeretem, h szépen lassan fejlődik a technika. 😊

2019. február 17., vasárnap

Az előző részek tartalmából + betekintő;

Január vége, február eleje;

Melóban halál van. Semmi forgalom, se megrendelés. A január első fele még úgy-ahogy eltelt az előző hónapokban lemaradt, "majd ha lesz rá időm megcsinálom" feladatok elvégzésével, meg a nagy évzáró leltárral, de az utánna következő időszak pusztítóan unalmas volt, s nem gondoltam volna, h ezt fogom mondani, de visszatapsolom azt az őszi időszakot, amikor sok volt a meló. Valójában szerettem. Szeretem ha pörög a meló. A nap is gyorsan eltelik, este is jobban alszom, meg amúgy szeretem mind a könnyű fizikai munkát, mind az adminisztrációs melót.

Most meg h alig van munka, így csak szenvedés bent lenni, vánszorog csak az idő, s haszontalannak érzem magam. Meg mintha leépülnék! 😒

Szo jó volt a tavaly nyári-őszi időszak. A kiégésem is inkább a tulaj miatt volt, h a legnagyobb hajtás idején kezdte átszervezni a rendszert. Ő volt nekem valójában a stressz faktor maga. Nem az h új üzletet nyitottunk, s több volt a meló.

Nah de mind1. Most ez van. Valszeg ez is okkal történik. Mediztem már ezen is, s úgy érzem, h a tanulásom és a fejlődésem része ez is. Most ez az időszak a csendről, a megállásról, a pihenesről, a visszatekintésről, az értékelésről szól. Aztán majd jön megint szerintem a karmám. A változás, váltás. Hisz itt is van az ideje. (1-2 évente melót váltok, mert valami mindig olyan történik velem, ami váltást hoz életembe. Bár már nem bánnám ha ez a karma véget érne, mert már mondhatni h unom ezt az - 1-2 évente váltsunk melót - ízű banánt.


Február 7 - Csütörtök;

Ma szabadságon vagyok. Szépen süt a nap. Beragyogja a nappalimat. Imádom nézni ahogy a sötétbarna parkettáról visszatükrződik a nap, s természetes fényben úszik az egész lakás. Rend és tisztaság van. Kint csicseregnek a madarak, bent pedig halkan szól a háttérben a kedvenc rádióm a Kék Duna rádió. Imádat van. Az egyik legkedveltebb időtöltésem ez, amikor csak elnyúlok így a kanapén mint most, kellemesen simogat a nap melege, s közben v a telefonomat nyüstölöm (amit nagyon imádok, jó választás volt ez a Huawei Mate 20) v éppen csak lehunyom a szemem s leviszem magam alfába.

Am azért vagyok szabin, mert a férfiak nőgyógyászánál voltam, az urulógusnál. Kb januárban kezdődött, h enyhe, tompa,gyulladás szerű fájdalmat, éreztem az ágyékom környékén. Nekem 12 éve volt is pont ezen a részen ér műtétem. De az a vicc, h ezen a héten már elmúló félben van ez a fájdalom, s a doki is aztmondta, h ezzel a panasszal gyakran mennek az emberek, de az az igazság h nem tudják h mi az oka, csak h általában 1 hónapon belül elmúlik. Am megnyomkodott, tapogatott, s az alhasi részeken meg is ultrahangozott, de szerencsére nincs semmi.

Am emiatt előszokott az fordulni, h nem hordok alsót, mert úgy nem v kevésbé fáj/zavar. Itthon pl már egyáltalán nem is hordok. Sokkal jobb úgy. 😊

Melóban egy fél Dolgitot veszek be ha nagyon felerősödik a gyulladásos érzés, s az szépen el is mulasztja.

+ Esténként pránanadin tanult módszerrel kezelem a területet, s érzem h az is jó.

(Frissítés; Hétvégére "szerencsére" végre már el is múlt a kellemetlen érzés.) 😊✌️


Február 13 - Szerda;

Ma az álláskeresések közben, végül úgy döntöttem, h felhagyok ezzel az egésszel, s nem nézelődök tovább.

Ma bentvolt az egyik tulaj, együtt dolgoztunk. Lecseréltük a téli dekorációt.

Rájöttem arra is, h nekem csak néha kell egy kis csevegés. Fontos nekem nagyon a kommunikáció. Ennek (és ezáltal az elhanyagolás) hiányában jelentősen romlik, a munkakedvem, a motivációm, a lojalitásom.

Szo átértékeltem ezt az egészet, s rájöttem a többszöri fizetési igényem miatti elutasítások után, h amúgy jó helyem van itt, s én alapból meglettem azzal becsülve, h anno annyi jelentősen megnöveték a fizumat.

Az igazán nekem való jobb meló meg majd jönni fog, amikor jönnie kell. Nem kell görcsösen keresgélni, s mindenáron váltani.

S ettől a spontán "megvilágosodástól"/hozzáállástól meg sokkal jobb lett a kedvem, s tökre feldobódva, vidáman jöttem haza, s igazi megkönnyebbülést érzek.

Mintha kaptam volna fizetést emelést, v valami. 😅

Amúgy ahova jelentkeztem, s felhívtak, mindegyiknél volt egy 5-10 perces telefonos interjú, ami mindig véget is ért a fizetési igényem megadásakor. 😅

Volt, ahol aztmondták h majd jelenetekeznek, volt ahol egyenesen megmondták, h az igényem messze van az ő általuk nyújtott fizutól, s volt ahol külön megdicsérték az önéletrajzom és motivációs levelem, s mondták h az a pozi  amire jelentkeztem visszaélpés lenne az eddigi utamhoz képest s a fizetésem is "bérfeszültséget" okozna idővel.

Am koordinátor, office manager, ügyintézői pozíciókra jelentkeztem.

Egyetlen 1 cég volt ahol mondták h hát nem lenne ennyi a fizu  de a cafetériával, h a negyed éves prémiumokkal már valamivel közelebb lennénk hozzá. Mondom oké nézzük meg. Szo voltam interjún, s a második kör után pár nappal felhívtak, h köszönik szépen a jelentkezésem, nehéz volt dönteniük, de olyat választottak inkább, akinek több logisztikai tapasztalata volt a megpályázott pozíciót illetően.

Mondom sebaj. Minden okkal történik. Valami más vár rám, s valahol máshol. Illetve éreztem az első és a második interjú után is, h aaaaaaa. Szóval fenntartásokkal jöttem ki. Nem volt semmi gond, sima basic interjúk voltak. Konkrétan mindkettő ugyan az az interjú volt  csak az első a hresekkel a második meg a leendő közvetlen feletteseimmel, akik férfiak voltak, s életemben először interjuztam férfiakkal. (Mondjuk már 29 évesen és a 7 hetedik munkahelyen után, kész csoda, h eddig még egy férfi se interjúztatott.)

Szo az első interjú azért nem tetszett, mert feltettek egy olyan kérdést h ennyi év luxusban eltöltött munka után, miért akarok én az építő iparban dolgozni. Meg náluk vannak gyár látogatások, ott meg por van.

Nah mondtam magamban is neki egyből h ANYÁD!

Rólam tudni kell, h tipik az a fajta vagyok, h elég egy rossz kérdés, v beszólás s azzal az illető elvágta nálam magát.

Mondjuk ilyen még nem volt velem, h magamban én értékeltem a hr-est. Bár valszeg azért volt ez már így, mivel a jelenlegi munkahelyemre már én is interjúztattam embereket, s mivel már én is voltam a hr-es szerepben, így már másképp állok az interjúkhoz.

Nah de a lényeg, h kedvesen mosolyogva mélyen a szemébe nézve elmondtam, h ezt hozta az élet, de nem ragaszkodom a luxushoz, hisz most se ott dolgozom. Valamint még magamban hozzátettem, h irodán dolgoznék s nem az építkezésen, s attól még h oktató jelleggel az elején kikell menni gyár látogatásra, abba nem fogok belehalni csak azért mert a luxusban dolgoztam... 😊

A másik interjú meg! Pf! Szinte biztosra veszem h látták rajtam, h az ér kidomborodott a halántékomon, amikor feltettek egy irtó idióta hülye logikai kérdést. (nagyon utállom az ilyen hülye értelmetlen találós kérdéseket.)

Hogyan győződsz meg arról, h ha becsukod a hűtő ajtót, akkor tényleg lekapcsol benne a világítás?

Pár másodperc gondolkodás után mondtam h bekapcsolom a telefonomon a kamerát, beteszem a hűtőbe, majd miután kivettem visszajátszom a felvételt.

Nagyon jó! Tetszett neki. Ilyen választ nem is olvasott. Majd elkezdi fosni a szót, h reggel melóba menet nézett utánna a neten h milyen logikai kérdést tegyen fel, s erre a kérdésre a kedvenc kommentje az volt, h kipakolják a hűtőt s betszi az öccsét....

KAC-KAC-KAC. K. A. C - K. A. C - K. A. C!!!

Magamra erőltettem ugyn egy mosolyt, de szerintem látszott h nem valami őszinte. 😊😏

Aztán mivel érezhette h ez egy  "kicsit" szánalmas volt, megkérdezte h Én milyen kérdéseket szoktam feltenni az interjún!!!

Nah itt szakadt ki belőlem prüszkölés szerű valami, őszinte ezer wattos vigyorom kíséretében, miközben azon kattogtam, h ez most tényleg komolyan elhangzott ez a kérdés?!

Majd mivel csend volt így azzal szembesültem  h ezt bazdmeg tényleg komolyan kérdezték!!! Mondom W. T. F?!?!

Villámgyorsan átsuhant az agyamon, h miket szoktam kérdezni;
Az olyan alapokon kívül h meséljen magáról, korábbi feladatairól és az itteni munkák elmesélésén kívül megszoktam még kérdezni, h;
- Mit tud a cégünkről?
- Miért szeretne váltani?
- pozitív tulajdonságai?
- negatív tulajdonságai?
- milyen egy jó eladó?
- mi a jó értékesítés főbb ismérvei?
- rövid távú tervei?
- hosszú távú tervei?
- mi motiválja?
- miért választotta ezt a szakmát?
- milyen munkakörnyezetben érzi jól magát?
- meséljen el egy problémás szituációt egy vásárlóval, felettesével, kollégájával, ami korábban történt Önnel.
- hogyan kezelte?
- hogy a dolgozik stressz helyzetben?
- mikor tudna kezdeni?

De végül úgy voltam vele, h ah! Inkább hagyjuk ezt, s egy ilyen komolytalan, semmis, az első interjú megismétlése, azaz 2.0-ás beszélgetés után, ez nem lenne jó, ha ebbe belemennék,
Illetve ezután a nyomorék hűtős faszság után kinéztem belőlük azt, h ha felsoroltam volna nekik a kérdéseket, akkor azt mondták volna, h nah akkor most válaszolja meg őket!
Ott viszont már tuti felálltam volna, s otthagytam volna őket a picsába!
Szo annyit mondtam, h csak a szokásos interjú kérdéseket szoktam én is félteni, amik már itt is elhangzottak.  És smileeee. 😊🖕


...

Norbival mi elég sok sorozatot néztünk már meg együtt. Nemrég végeztük ki a (jelenleg) 3 évados Narcost, s most a Black Mirriort nézzük. Mivel minden egyes rész egymástól független, önálló események, így az első évadot nem ajánlom senkinek. Mi évekkel ezelőtt azzal kezdtük, de annyira kritikán aluli, h nem folytattuk tovább, csak mostanában, mert már több embertől hallottam h jó  s nézzük és csak az eleje szar.

...

Betekintő;


Mint azt korábban is említettem, már egy jó ideje furán érzem magam. Hol felerősödik, hol alábbhagy ez a magamon kívüli érzés. De a lényeg h már több hónapja tart.

Megpróbálom nektek átadni, h mi is ez, de nem lesz egyszerű. Elég komplex, s biztos csapongani fogok, de én úgy szeretem magamból kiírni a dolgokat, ahogy éppen jön.

Amit először is talán könnyebben megtudok fogalmazni az a "nem vagyok idevaló" érzés.

Túl durva, rettentő mód barbár és primitív számomra ez a földi lét. S innentől jön már az egésznek a bonyolúlt összetettsége, a átlag hétköznapokon keresztül, az ismert és ismeretlen múlton át a lelki spirituális hitvilágig minden összefüggésben van mindennel.

Alapból az emberi test működése is annyira... Nem is tudom minek nevezzem...

- Másból se áll a létezésünk, az alap működésünk, mint durván megfogalmazva ugyan, de csak zábálunk és baszunk. Gecire nyűg nekem ez az állandó probléma h nah mit együnk? Ha meg egy ideig nem eszek, s ahogy egyre jobban válok éhessé, úgy folyamatosan válok egyre feszültebbé, mérgessé, agresszívvé. Aztán miután megtöltöttem a bendőt, meghökkenve gondolok vissza h úristen h viselkedtem, ez mi volt? Mint valami vámpír, aki a vér szagára totál kifordul magából. S persze tudom, h sokaknak az étkezés tök normális alap dolog, de számomra ez is pl egy primitív faszság. Mennyivel jobb, egyszerűbb lenne már az élet, h nem kellene ennünk?! Erről mindig az jut eszembe h amikor "teremtve lettünk", ezt a részt (is) jobban átgondolhatták volna, s tervezhettek volna valami jobbat.....

Szo szerintem sokmindenben alig különbözünk az állatoktól... Ugyan így pl a szex is...  Ha egy ideig nem csapoljuk le magunkat, akkor az idő múlásával úgy kezdünk egyre kanosábbá, kívánósabbá vaddá válni. Szo ez is egy tök állati, primitív belénkkódoltság. A szex persze jó dolog, meg sokan kifejezetten imádnak enni is és ez majdnem olyan örömforrást jelent sokaknak mint mondjuk a szex, de ez a bennünk lévő állati ösztönség számomra kiábrándító.

Ugyan ez elmondható az agresszivitásra, az előítéletekre, a gyűlölködésre, függőségekre. Sok ember igényli h x időnként offolja magát. Elmegy bulizni, jó bebaszik, v bedrogozik és szétcsapja magát a gecibe. Jól akarja magát érezni. Én is voltam így nem egyszer, s biztos leszek is még. De ezek is ilyen belénk kódolt ösztönök. Ahogy mi szoktuk mondani a vadállatok esetében, h pl azért is kell óvatosan bánni a szelídített vadállatokkal, mert ezek mégis csak vadállatok s bennük van az ösztön. Nah. Bennünk emberekben is belénk van kódolva az "emberi ösztön".

Az emberek többsége különbnek tartja magát az állatoktól. Sok különbség is van köztünk az biztos, de az állat és állat között is sok különbség van. (Most nem akarok belemenni a defines, majmos témába.)

Szo én úgy vélem h egy kategóriába tartozunk velük. Mi ugyan úgy vadember módjára öljük halomra az állatokat, mint ahogy ők vadállat módjára vadásznak egymásra. Csak mi annyival rosszabbak vagyunk  h a földet, a környezetünket is pusztítjuk. Persze tisztelet a kivételnek. Csak mi kis átlag emberek akarva akaratlanul is hozzájárulunk ehhez.

Amúgy meg már írtam ezt korábban is, h én úgy hiszem, hogy ez a föld egy olvasztótégely. Egy állatkert. Benne a legveszélyesebb és egyben legfeljlettebb állattal az emberrel. (Szoktam is használni ezt a kifejezést h; emberállat.)

Aztán ott van még továbbá h;
- Agyunknak csak egy kis százalékát használjuk ki.
- Amit meg használunk belőle az is épp arra elég h tönkrebasszuk ezt a bolygót és egymást nyírjuk és utáljuk.
- Másról sem szól az eddig ismert történelmünk, mint a háborúk és környezeti pusztítások. Persze vannak szép és jó dolgok is, de mindazok eltörpülnek a sok rosszhoz képest. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, de nem folytatok sturcc politikát.
- Valakiknek mindig kavarni kell a szart. Félelmet, gyűlöletet  háborút szitani.

Egy időben azthittem h csak Magyarország miatt látom ezt  s csak ilyen szerencsétlen helyre születtem. Ki is mentem ugye világot látni, s már tudom h mindenhol vannak nyomorúságok, idióta hülye emberek. Sőt sok országhoz képest mi még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat...

Szóval annyira fárasztó, kiábrándító ez az egész, h legszívesebben kiszállnék ebből a játékból. Pont valamelyik nap néztük a Black mirror 4. évadjának első részét, ahol a főszereplő egyszerűen kiszállhatott az általa játszott világból. Mindössze csak annyit kellett mondania h "exit the game".

Nekünk nincs ilyen csak a halál. (Illetve vannak más kisebb, rövidebb átmenetek, de most abba sem akarok belemenni. )

Írtam már azt is korábban, h ez a lét számomra nem valós. Mármint h csak egy nagyon is valóságos(nak tűnő) VR game.

Tök jó és szép dolgokat is meglehet itt tanulni, lehet fejlődni, ugyanakkor rengeteg csúnya és rossz dolog is van, de kezdem azt érezni, h elég volt. S itt most nem csak erre a jelenlegi 1 életemre gondolok...

És most nem is kell azthinni, h öngyilkos hajlamaim lennének v ilyesmi, mert nem. Nem is tehetném meg a pránanadis hitvilágom miatt. Se magamnak se másnak nem tudnék s nem is akarok ártani. Ahogy se az embereket, se ezt a létét nem nézem le, nem vetem meg, egyszerűen csak azt érzem h elég volt. Már nyűg.

Mint amikor sokáig játszol egy játékkal, v már rongyosra halgattál egy zenét, s kinyomod a picsába, mert érzed h elég volt. Ettől még nem utálod meg, sőt idővel majd nosztalgiázva emlékszel vissza ezekre az időkre, h jaaaaj, ezt de szeretteeeeem. Szo csak tényleg annyi h köszönöm szépen, most már hagyjuk ezt. Szeretnék haza térni. "Exit the game."

Néha úgy érzem, h valahol valami rossz dolgot tehettem, s tanító céllal kerültem le ide.

Az én idealizált világom olyasmi, mint az emlékek őre, v az Elysium - zárt világ című filmben az Elysiumon élők világa. S a földi lét ez egy régi, barbár, maradi, durva világ.

Az én idilli világomban békében, nyugalomban, fényben, szeretetben élünk a természettel, egymással, a világgal. Nincsennek se állati, se emberi ösztönök. Nem rombolunk, nem utálkodunk, háborúzunk. Nincs viszály, széthúzás, bűn és fertő. Nincs piszok, szemét, bűz, betegség, nincs húsevés, környezetszennyezés. Könnyedén elérhető minden, amit szeretnénk. Tiszta energiák vannak csak. Biztonság, béke, nyugalom, egyetértés és egység. S domináns szín a fehér. A tisztaság és a letisztultság.

Kicsit úgy is érzem magam, mint egy hisztis kisfiú, akit ide száműztek.

Ez az érzés gyakran rámjön a húsfogyasztás alkalmával is.
Hisztizek, h itt az embereket belenevelik a húsfohyasztásra, amiről aztán olyan nehéz lemondani, s morgok magamra is h gyenge vagyok, mert másokkal ellentétben nekem nem megy, mert én nem szeretek kaját készíteni. Nekem az a megszokott h kinyitom a hűtőt és ott a kaja. (Am rendelni szoktam mindig az egészségkonyhától meg a cityfoodtól.)

Zsörtölődöm azért is mert nincs betömve ez a piaci rés. Nincs lehetőségem pl vegán ételekből olyan áron és olyan színes kínálat közül házhozszállítást rendelni  mint pl a húsételekből. Keresgélek, próbálkozok, de v nem tetszik, v finom de geci drága...

Minden vegán ismerősöm meg maga vásárolja az alapanyagokat és maga készíti az ételét. Nah bumm. Köszi. Jah! Én meg nem h nem szeretek magamnak kaját készíteni, de vásárolni is nagyon ritkán járok, (kb havi 1-2 alkalommal) mert azt is inkább házhozszállítással oldom meg. Bevasarolok 1-2 hónapra előre, azt jónapot.

Szo ez az étkezési szokások, lehetőségek világa is olyan maradi, h az nonszensz!

Oly annyira abszurd  mintha a húsevőnek ha enni akarna azt mondanám, h húst akarsz enni?! Akkor menjél, vadászd le magadnak, nyúzd meg, belezd ki, boncold fel, aztán süsd meg, v főzd meg ahogy szeretnéd! Fuck off! No thanks!

Valószínűleg kiégtem v megcsömörlöttem. Lehet h az elmúlt hónapok történései miatt. Fasz tudja, de nem is érdekel. Nem a címkézés a lényeg. Egyszerűen csak sajnálom ahogy a földön élünk, s h milyen és mennyi emberállat van...

Szóval már egy ideje nézelődök vidéki kiadó kis viskókat, ahova szeretnék egyedül elvonulni 1-2-3 napra.
Nem akarok emberi társaságot. Ellenben nagyon szeretem, s vágyom a csendre, a természetre, a nyugalomra, friss levegőre, a természet illatára.

De persze ami tetszik az méreg drága. Gondoltam arra is h fogom a sátramat lemegyek vidékre szüleimhez, s 1-2 napra felmegyek a hegyre a nyáron sátrazni. Amúgy is már rég vágyom oda. Általános iskolában évente mentünk kirándulni az erdőbe. Imádtam.

Anyummal is beszéltük h idén majd kirándulunk egyet az erdőben.

Viszont a sátrazással meg az a bajom, h egyedül nem merek sátrazni az erdőben. Még akkor sem ha tudom h hova mennék, melyik tisztásra. 😊 Meg amúgy van már annyira kényes a picsám, h azért pl mosdó, fürdő az hiányozna. Telómon van net, van 20.000-es hordozható mobiltöltőm is, szo 2 napig biztos kibírna a technika, ami szintén alapvető létszükségletem.

Am biztos vagyok abban, h mások is voltak, vannak h így, v ehhez hasonlóan éreznek az élettel kapcsolatban. Szo tudom nem vagyok egyedi eset.

De most ez van... 😒😏🙄

Csók! 🤔

Rion

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2019. január 27., vasárnap

Betekintő;

Sziasztok!

Az idei év első jegyzeteivel akkor meg is kezdem a szokásos beszámolót;

Édekes még, (s ez napjainkban egyre jobban érezhető) h egyre kontrasztosabb a világunk, ami által egyre jobban lehet látni, h egy életben, egy világban, 2 féleképpen is lehet élni. De mondhatnám a politikát is, h van a mi világunk meg a fideszesek világa. Egy országban élünk, de mégis totál másik világ. Kicsit félelmetes. Olyan mintha egy VR (virtuális valóság) szemüveggel játszana két ember ugyan azt a játékot s aki kívülről figyeli őket, az meglepődve azt látja, h teljesen másképp viselkednek.

Am egyre jobban kezdek én meg abban hinni, h ez a földi élet is egyfajta játék. Egy kurva modern virtuális valóság. Mielőtt leszületsz ide, a korábbi életeidből hozod magaddal a már korábban összeszedett tapasztalatokat, személyiségeket, berögződéseket, félelmeket. Kijelölöd, v megkapod h milyen feladataid lesznek, miken kell átmenned ezen életedben, s aztán go. Indul a játék a leszületéssel.
S hiszem azt is h rengeteg ilyen “földi pálya ” volt már az életünk során. Meg teljesen más világok is. Ezért is hiszek az olyan más ősi, már eltűnt világokban is mint Atlantisz, Lemúria, meg a titkos piramisok világa, nah meg amikről még nem is tudunk.

Am nagyon foglalkoztatnak ezek a dolgok, ami egy aprócska kis része annak az egésznek, amiről most felszinesen, kutyafuttában beszéltem.

De amúgy sokszor eszembe jut ez az egész, s gondolkodok ezen. Részben ezért sem félek a haláltól, mert hiszem h megtudom s átlátom majd ezeket a dolgokat, amikről még most sajnos halovány fogalmunk sincs. Olyannak látom a jelenlegi emberiséget , mint egy kis hangya kolónia, akik kurva sokan vannak ugyan, de fogalmuk sincs a körülöttük lévő világról.... 😕

Január 4;

2019-es év első munkanapja. Eltelt, de nem valami pozitív lelki állapotban mentem haza. Egyáltalán nem érzem már itt jól magam. Illetve biztonságban sem érzem magam. Még sok volt a munka addig jó voltam, meg kellettem, de most h a fű se nől, s alig van forgalom, kíváncsi leszek h megtratanak e, v velem is azt csinálják, mint az egyik kolléganőmmel, akit karácsony előtt 2 nappal elküldtek, mert h nem volt forgalom az új üzletben, s a cég nem bírja kitermelni a fizetését...

Szo el is kezdtem nézelődni a munkaerő piacon.
Reményeim szerint márciusra már számomra a legmegfelelőbb és legideálisabb munkahelyen fogok dolgozni, boldogságban, szeretetben, egészségben, ahol megbecsülnek, s nem csak szóban  de anyagiakban is kifejezésre juttatják ezt. 😉


Január 5;

Az idei év első nagy tüntetése. Jó volt. Nagyon szeretem. ☺️

Jan 11-14;

Kimentunk Norbival és Balázs barátunkkal 4 napra Londonba. Hát így harmadjára már nem volt jó. London nem olyan szeretnivaló város a számomra, mint mondjuk Róma.

Elvoltam meg minden, de egy jó darabig ide se tervezek menni többet.

...

Már napok óta rajtam van egyfajta magamon kívüli érzés.
Szerintem ez azért van, mert egyre jobban is érzem a közelgő változást. Nem csak meló téren, de magamban is érzem a változást.

Olyasmi, mint amikor először csak hallod a távolban a morajt, de nem látsz semmit, csak azt hallod, h szépen lassan, biztosan, de jön. Közelebb, s közelebb, s közelebb.

Ami már felismerhető ebben a morajban az az, h kezdek olyan terén is erősödni, h már jobban kiállok magamért, mint eddig.
Nem hagyom, h mások érdekeit helyezzem előbbre a saját érdekeim, vágyaim helyett.
Inkább vállalom a konfliktust, de már elegem van a meghunyászkodásokból, a töketlenkedéseimből és az ezzel járó szorongásokból. Legyen szó munkahelyről v magánéletről.

1-2 éve már elkezdtem ezen az úton járni, de akkor még nem volt világos a számomra, h mi miért történik, csak sodródtam az árral. Aztán 2018 szeptemberében ért engem egy olyan sokk, ami szintén elég erősen belém égett és megváltoztatott belül.

+ Másképp állok dolgokhoz is. Legfőképp az emberi kapcsolatok és a szex téren. Lazábbá, liberálisabbá, megértőbbé, elfogadóbbá.

Azthiszem, h most érek meg arra a szintre, amiről még a pránanadis mesterem beszélt még talán a második vagy a harmadik szinten. (Évekkel ezelőtt.)

Nagyon leegyszerűsítve; Ha valakit őszintén szeretsz, azt úgy hagyod élni, ahogy neki jó. Nem láncolod magadhoz, nem fojtod meg, nem korlátozod le. Engeded, h azt csinálja, ami és ahogy neki jólesik. Még akkor is, ha számodra ez nem érdekes  v nem vonz. Ez olyan, mint egy szoros barátság, csak több annál. A szerelem helyét felváltja a kölcsönös szeretet, megbecsülés és tisztelet.

Olyasmi mint mondjuk az étkezés. Ott is szabadság van. Mindenki azt eszik, amit akar. Nem kötelező csak azt ennie  amit te eszel, vagy csak ugynazt az ételt rendelni, mert együtt vagytok.

Szo a különbözőséget a mindennapokban is elkell fogadni, nem csak mondjuk mint az általam említett étkezésnél.

Sokan ezt nem értik meg, de nem baj, hisz tudom, h ez tipikusan az a szitu, h járjál te is ebben a cipőben s majd megtudod. ☺️

...

Emlékünk a múlt, képzeletünk a jövő.

Úgy gondolom, h az emlékeink a múlt, a képzleteünk pedig a jövő.

Mindig is hittem a gondolat teremtő erejében. Ismét elővettem azt a szokásom, amit a hajón is csináltam. Minden reggel, eltöltök 10 percet azzal, h hálát adok, és elmormolom a kéréseim. Van benne 1-2 konkrét kérés is, de a 90%-a nagy általanosság, mint pl az egészség, boldogság, jólét, biztonság, védelem, harmónia.

Amikor csak lehet, reggel 9 után kezdem el a hangolást, amikor besüt a nappaliba a nap. Ilyenkor ugyanis sokkal erősebbnek, hatásosabnak érzem.

...

Szerintem pár éven belül már annyira természetes lesz a mesterséges intelligencia használata, h majd ugyan úgy megdöbbenve tekintünk vissza az elmúlt évekre, h hogyan tudtunk nélküle élni, mint ahogy most tekintünk az okostelefonok nélküli vilagunkra.

Persze tudom, h ez nem mondható el mindenkire, de én egyik nap majdnem otthon felejtettem a telefonom, s ez elgondolkoztatott, h milyen durva lenne már az a számomra, h okostelefon nélkül éljek.
Bár én nem is tagadom, h imádom. Talán az is mondható h függő vagyok. Átlag napi kb 6 óra simán elmegy a telefonom használatával. (Most is erről jegyzetelek.) Szerves része az életemnek. Amúgy pont h telefonálásra használom a legkevesebbet. ☺️

Szinte mindenkivel chaten keresztül tartom a kapcsolatot. Nem szeretek telefonálni. Mamám az egyetlen akivel telefonon beszélek. Fura is lenne már a számomra, ha valaki csak úgy felhívna, h mizu velem! Telefonálás már csak arra van, ha valami sos, nagyon fontos, vagy hivatali ügyintézés.

Szo ezen csevegek - netezek, tájékozódom, filmezek, játszok stb..

Jut eszembe! Ugye mivel tavaly ősszel ellopták az üzletből a telefonom, így mostanáig csak a céges iPhone 7-et használtam (v valami ilyesmit). S most január végén vettem végre magamnak telefont. (Nem szeretem az IPhonet.)

Mivel nekem a Huawei Mate 8 nagyon bevált, így maradtam családon belül, s végül a legújabb Huawei Mate 20-ra esett a választásom. A simára nem a prora. A sima nagyobb telefon, szinte az egyik legnagyobb kijelzőjű a piacon, s nekem ez mérvadó. Nah meg ugye a beépített mesterséges intelligencia. Meg szép. Meg gyors. Meg minden. ☺️
Nagyon megvagyok vele elégedve. Szeretem. ❤️

Január 25 - Péntek;

Elmentem az egyik kedves barátnőmhöz masszírozásra. 1 órás kényeztetés. Derék, hát, váll, nyak, tarkó, fej, kezek.

Nagyon lovely volt. Megyek majd még a jövőben is. Köszönt érte ezúton is. 😊 😘❤️

Addig is sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe;

https://aszentely.hu



Január 26 - Szombat;

Elmentem szüleimhez vidékre. Jó volt otthon lenni.

Am kicsit elszontyolodtam, mert ahogy sétáltam haza, sorra vettem a házakat, h már ebbe se az lakik, abba se az van már, ez már meghalt, az is, ő sincs már velünk, úúú őt de szerettem, hiányzik az öreg, de jó lenne ha élnének...

A falu már nem az a falu, amiben én felnőttem. 😔
Ez nagyon elszomorít. S már én is azt mondom, h régen minden jobb volt.

Közvetlen, nyitott, mosolygós, érdeklődő, pletykás, de kedves embereket ismertem. Most meg már sokan nincsenek köztünk, illetve akik megmaradtak is zárkózottak. Minden szűkebb, fakóbb lett. Még az emlékeimben meg minden olyan élénk, szép színes. 😔

De am ugyanakkor jó is volt falun lenni.

Anyummal is beszélgettem erről.
Mondtam neki, h bementem mamához is, aki épp pogácsát sütött. A kájhában égett a tűz, kellemes meleg volt. S amikor betoppantam, szinte hallottam pápám hangját, h felkilált ahogy szokott mindig, mikor bemegyek; "Nééédd e! Tegyerek!"
Miközben megpusziltam mamát, majdnem megkérdeztem tőle h papa? Hol van?

Huuu. Nagyon rossz volt.

Mondtam azt is anyának, h nem telik el úgy nap h ne gondolnék rá, s sajnálom h én tölthettem vele a legkevesebb időt, mert h én vagyok a legfiatalabb, s így kevesebbet voltam vele, mint a másik többi 3 unokája.

De aztán anyum rávilágított  h hát ez nem teljesen így van, mert pont h én vagyok az, aki tartalmilag a legtöbbet volt vele. A többiek nem voltak olyan sokat, mint én. Azt mondta, h én ilyen téren is másabb vagyok, mert jobban kötődtem. Magamtól mindig bementem hozzájuk amikor csak tudtam. Szinte napi szinten. Meg olyan érdeklődő voltam, sokat kérdeztem a múltról, s szerettem ha mesélt az ő fiatalabb éveiről.

Amúgy az megnyugtatott, amikor anyummal kimentünk sétálni a szokásos körre a hegy lábánál. Gyönyörű hófödte táj. Sehol egy ember. Semmi zaj. Semmi moraj. Csak az erdő hangja. A fák susogása, a lenge szellő hangja és a madarak csipogása.

Maga a mennyország a számomra.

Anyum már ismer s, ha nem is egyből, de idővel észreveszi, h nem reagálok semmit arra amiről csacsog, s csendbe marad. Imádok csak úgy ott lenni. Csendben. Anyummal.

Mindig nehézkesen indulok el onnan. S mindig anya szól, h na menjünk már, menjünk már. Most is otthagyott, mert egyszerűen nem mentem, s már vagy 30 méterre volt tőlem, mire elbúcsúztam a helytől és utánna mentem.

Ha meghalok, én ilyennek képzelem el a köztes létét.
Gyönyörű táj, csend, max a természet hangja, béke, biztonság, nyugalom, boldogság, szeretet.

Nincs alkalom, h ilyenkor ne adnék hálát, s ne mondanám el a kívánságaim.

"Köznyelven" azt mondanák, h imádkozom, de annyira nem szeretem ezt a szót, mert túl vallásos.

... De valójában leszarom, h minek nevezik...

Az érzés a fontos. Rettentően erős és mély.

Az a környék számomra olyan, mint.... Hmmmm...

... Nehéz átadni...

... Olyan pl, mint amikor jövünk megyünk a világban, de csak 3G-n vagyunk. Jön-megy az infó ugyan, de hol jó a jel, hol gyengébb, s van h megszakad a kapcsolat és nincs térerő.

Ez a hely meg maga az 5G! Rettentően erős a jel, s nagyobb mennyiséget lehet gyorsan le és feltölteni, frissíteni. Szo pöpec minden.

Igazi lelki fröcsi. Feltöltődés. ☺️😇

Nah kérem!

Ennyike!

Majd jelentkezem. Remélem legközelebb már az új melóról is mesélhetek majd benne. 😉

Csók!

😘❤️

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2018. december 27., csütörtök

Az előző részek tartalmából;

Sziasztok!

Dec 25 Kedd;

Úton vagyok vidékre a szüleimhez. Kevesen vagyunk a buszon. Csend és nyugalom van. Ezt szeretem.

Dec 21-én pénteken dolgoztam utoljára az idén. Mindezt megünnepeltem egy szép nagy tüntetéssel a barátokkal. Zárás után felugrottam az irodába, mert volt egy lightos kis kari iszogatás, majd 8-kor taliztam a barátokkal és mentünk a nagy tüntetésre. Imádom a rezsim elleni tüntiket. 😊✌🏻🇭🇺💪🏻🇪🇺

Számomra mindig lelkesítő, energetizálóak ezek a tüntik. Így meg, h a szeretteimel, jó fej arcokkal, barátokkal vagyok, külösen még erősebben az. Tudom h furcsa lehet sokaknak, de számomra ez olyan, mint másoknak a  wellnes, nyaralás, kikapcsolódás.
Én az ilyen felvonulásokon tudok kikapcsolóni. Ellazulni, s érzem jól magam.

Sokan másokkal szemben én nem morgok a hangosítás, a szar beszédek, vagy ilyen meg olyan okok miatt. Tudom h nem egyszerű az ilyeneket megszervezni s minden pénzbe kerül. Egy rakat olyan dolg van, amiért fizetni kell s nem is gondolnánk. Mondjuk Én azért állok így hozzá, mert anno helyi Jobbikos vezetőként volt részem, tapasztalatom belelátni, h mivel járnak a rendezvények megszervezése....

Viszont naggggoyn örülök, h ilyen sokan voltak. Nagyon boldog vagyok. Annyira jó élmény volt a nagy tömeggel vonulni, meg amikor megálltunk a palotánál az utca szélén és csak jöttek és jöttek sűrű tömört sorokban az emberek!!!😍 Borikámmal mindig karöltve sétállunk, s van h ha olyan zene szól, akkor együtt énekelünk. 😊

Szólt a tüntetéses palylistem, az arra vonulók is élvezték, énekelték, táncoltak rá. 😊✌🏻

Azért szeretem ezt mert jó látni és érezni, h ilyen sokan vagyunk s tudom, h ez csak egy pici része annak a több milliós tömegnek, akik elégedetlenek s a rezsim ellen vannak. S szinte érzem, h lelkiekben (is) nagyon sokan velünk vannak országhatáron innen és túl. Ez számomra egy olyan közösség, egy olyan energiaforrás, mint anno ‘56-ban lehetett a felkelők közössége.

Én nem vártam semmit ettől a tüntetéstől. Elég sok tüntetésen voltam már az elmult években ahhoz, h megtanuljam, h nem szabad elvárásokkal menni tüntetni, h nah majd ettől lesz valami. Én az élménynek, a flownak adom át magam, abban lubickolok, s mint mondtam, tölt fel pozitív energiákkal, amire szerintem nagy szükségünk van ezekben a bajos időkben...

...

23an Norbival megvettük a fát. Feldíszítettük, s este pedig elmentünk a Norbi által megismert régi baráti társasággal vacsorázni a Vakvarjú étterembe a Paulay utcába.
Eléggé gyermek és család barát egy hely, (amiről nem tudtunk) s amilyen szerencsések vagyunk, persze tele is volt ordibálló kis sarlatánokkal. Szo az olyan gyenge idegzetűeknek s kevésbé gyermekbarátoknak mint én, nem ajánlom azt a helyet. 😅 Am a kaja es a társaság jo volt, csak pár torkaszakadtából üvöltő gyereket tudtam volna izomból pofánbaszni egy péklapáttal. 😊

...

26-27-én az esti kártyapartinknál komolyzenét hallgattattam a szülőkkel, mire megkaptam, h koravén vagyok. Mondom ez van. Mondták már mások is. Így érzem jól magam. Ennyi. 😊 ✌️

Apumnak mutattam képeket, meg videókat az elmúlt hetek tüntetéseiről. Szereti hallgatni, meg nézni, h mik voltak. Majdnem elszóltam magam, h szokott szólni a kárpátia is, de nem akartam felkorbácsolni nagyon a múltat.

Apum nagyon büszke volt rám az aktívan tevékenykedő Jobbikos vidéki éveim alatt.
De nem szeretem felhozni a témát, mert gyakran a gyűlöletre és az erőszakra tereli a témát, amiből meg komolyabb vitáink szoktak lenni, mivel h ellene vagyok mindenféle erőszaknak.

...

27-én délután hazaértek bátyámék is. Fura, de most először éreztem azt, h várom őket. Jobb lett azóta a kapcsolatunk, h előbújtam neki, miután hazajöttem az egy éves hajózásból.

Nagyon szeretem a nagyobbik fiát is, aki kb negyedikes. Szeretem nyúzni, meg játszani vele. Általában makaózunk, meg honfoglalózunk. Kis értelmes okos, mosolygós fiú. Az őszi szünetben láttam utoljára, s már hiányzott a buksi feje.  😊

Voltam kint anyummal a temetőben is. Meglátogattuk papát. Bár számomra nem jelent sokat a sírhely, mert anyummal ellentétben én nem a helyhez ragaszkodom, hanem az elhúnyt személyhez, aki a hitvilágom szerint lehet bárhol. Bárhol, bármikor gondolhatunk rá, velünk lehet. Nem kell ahhoz kimenni hozzá a temetőbe. Elég sokat gondolok rá. Szerintem azt is mondhatom, h szinte napi szinten gondolok rá. Szeretettel és hálával. Is. Meg a dédszülőkre is. Hálás vagyok, mert szegényeknek számítottunk, de ugyanakkor mégis gazdagok voltunk. Spúrok vagyunk, de megvolt s van mindenünk, s az öregek mindig segítették, támogatták a családunk.

A hitvilágom ellenére mégis szeretek anyummal kijárni a temetőbe, mert szeretem azt a csendet és nyugalmat, ami ott van. Oly annyira, h mindig anyum szól, h induljunk vissza.

Mint azt már korábban is írtam, sokat merengek a szép, boldog gyermekkorom emlékein. Hát itt a temetőben meg aztán nagyon élénkek a képek.

Szeretettel gondolok vissza a falu öregjeire is. Sajnálom h oly sokan nincsennek már velünk. Sőt! Egyre kevesebb van már akit ismerek. Ez elszomorít h szinte már csak nyomai vannak meg annak a világnak. Ugyanakkor megmosolyogtat, h már gyerekként is szerettem velük beszélgetni. Akár hova mentem a környéken a fauban, mindenkit ismertem, s ők is ismertek. Jó világ volt. Hiányzik. 😔 De ezért is mindig hálát mondok, h a részese lehettem. ( És erre most a spotifyon elindult a gyermekkorom egyik kedcenc száma az All that she wants - Ace of base)
😊✌🏻

...

Szo kellemesen, boldogan és gyorsan eltelt a karácsony.
Kíváncsian várom a jövőt. Bízom h jönni fog egy olyan lehetőség 19-ben, ahol megbecsülésben dolgozhatok. 😊

Kellemes ünnepeket és BoldO1G új évet! ;)

Csók!
😘

❤️✌🏻

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2018. december 8., szombat

Betekintő;

  Na sziasztok!

Tudom már rég nem jelentkeztem, de eléggé zúzós, zsúfolt heteken, hónapokon vagyok túl.

 Rengeteget dolgozom, főleg most hogy beindult a főszezonunk: a karácsony.
Eléggé stresszesek a mindennapjaim. Sok a megrendelésünk, ami sok munkával és komoly stresszel jár. Munkám nagy része szállítólevelek írásából, számlázásból, díjbekérők megírásából, áruátvételből, a rendszerbe való adminisztrálásaukból, rendszerkarbantartásról szól. Lényegében 90-95 %-ban irodai munkát végzek, és a maradék kis részben pedig a betérő vásárlókat szolgálom ki.

Sajnos annyira nem érzem jól magam a munkahelyemen, mivel a sok és kemény munka ellenére egyáltalán nem vagyunk megbecsülve. Sem én, sem a többi szintén keményen dolgozó kollégáim.

Ez a nem megbecsülés érződik abból, ahogyan beszélnek velünk, ahogyan állnak hozzánk, ahogy a munka, feladat kiosztás zajlik.

Többen mondták már nekem hogy ez természetes, ez általános jelenség a magyar munkaerőpiacon, de ez engem egyáltalán nem boldogít, nem nyugtat meg. Én az elmúlt nyolc évben mióta Budapesten dolgozom sose ért ennyi kellemetlenség, sose viselkedtek így velem. Mindig jó munkahelyem, jó munkahelyi légkörben, jó vezetőséggel és jó kollégákkal dolgoztam együtt.

Lehet hogy azért ez a nagy különbség, mert hogy én anno a luxusban dolgoztam és az más világ, mint ahol most vagyok, illetve a én mindig multiknál dolgoztam, nagy cégeknél, nem pedig ilyen kis magyar vállalatnál mint most.

Valószínűleg én nagyon megszoktam azt a világot, mondhatni abban a világban nőttem fel, és ezt a jelenlegi “másabb” vilagot, nehezebb azokután már megszoknom.

..

Álmok...

Nekem az álom világom nagyon meghatározó. Álomvilág alatt most azt értem, amikről szoktam álmodni. Mostanában nagyon sokat álmodom ismételten nemcsak a gyermekkoromról, hanem azon időszakról is, amikor a luxusban dolgoztam.

Ugyebár én évek óta álmodok rendszeresen a gyermekkoromról. Már tudom hogy ez azért van mert egy nagyon gyönyörű, szép, kellemes élet volt az számomra. És valószínűleg ugyanez a helyzet a luxussal is. Lehet hogy azért álmodok annyit arról az időszakról, mert hiányzik…

Eddig mindig törtető voltam, ambiciózus, mindig csak feljebb és feljebb akartam törni, a nagyobb pozíciókat akartam, de mára ez már elmúlt. Úgy érzem hogy az üzletvezetői pozícióval elértem azt, amit szerettem volna, sőt túl is léptem.  Túlléptem a teljesítőképességem határát. Túl sokat vállaltam, túl sokat dolgoztam, melynek eredményeként kiégtem. Kellett ez a megtapasztalás, ez a pofon ahhoz, hogy ismételten változzon a személyiségem egy kicsit. Már nem akarok nagyobb pozíciót, nem akarok több feladatot, nem akarok több felelősséget, nem akrok már mindent én csinalni és irányítani.

...

A most következő érzésekről, gondolatokról Nem könnyű beszélnem, de mivel gyakran feljönnek, bennem vannak, ezért inkább kiírom magamból. Ugyanis arról van szó, hogy úgy érzem, hogy összekeverednek, mosódnak a világaim. Mármint a korábban megélt életeim. Ha jobban belegondolok, azt kell hogy mondjam, hogy egy életen belül is több életet élhetünk. Először azt gondoltam, hogy ez nem több élet, hanem csak életszakaszok. De nem! Valójában ezek tényleg életek. Pl. volt egy élet ami a gyerekkorom volt, volt a középiskolás, főiskolás életem, volt egy élet amikor felkerültem Pestre, volt egy élet amikor pl hajóztam.  És ezek azért nem egészen életszakaszok, vagy legalábbis élet szakaszoknak is mondható, de inkább én azért nevezem őket életnek, mert akkor totálisan más életet éltem, mint most. Egy más világ volt, egy más élet!  És ahogy telik az idő, telnek az évek, ezek az életek úgy válnak egyre furcsábbá, álomszerűvé? Van hogy megkérdőjelezem őket, hogy valóban megtörténtek? Hogy az is tényleg én voltam? Hogy ez mind velem történt? Annyira más világ van már most, mint akkor volt, hogy azért hívom őket valójában másik életnek, egy másik világnak. Hihetetlenül döbbenetes, hogy  mekkora különbség van az akkor és most között! Ezért olyan álomszerű! Ezért olyan döbbenetes! Mennyire más életet élek most, mint akkor! Hihetetlen! És az is én voltam! Ugyan az az ember, aki most vagyok! És mégsem ugyanaz!  Ugyan az az ember, de nem ugyanaz a személy!

Mennyi mindent lehet megélni egy élet alatt!? Döbbenet! És mondom én ezt mind össze majdnem 30 évesn! Mi lesz akkor még később!?  Mennyi emléket tudsz felhalmozni egy ember!? És mindezt a súlyt, mindezt a sok emléket cipeljük magunkkal egész életünkön kereszt és tovább! Egyszerre új és egyszerre kellemes! És mennyi emlék van még amiről nem tudunk! (előző életek)

Itt van ismételten a tél, én ilyenkor mindig egyre jobban befelé fordulok. És ezt nem kell feltétlenül negatív, rossz értelemben venni. Hiszem hogy a tél azért is van, hogy az ember egy kicsit befelé forduljon, befelé figyeljen, egy kicsit gondolkodjon, elmélkedjen, magába szálljon.

Ugyanakkor a korábbi életeimmel szinte már majdnemhogy minden este állmodok. Most (Dec 8.) szombat reggel van és tisztán emlékszem hogy az utolsó álmom az a középiskolás életemről szólt, annak is az utolsó éves szakaszáról és az álmomban benne volt egy fiú, aki nagyon szép volt és nagyon szimpatikus volt a számomra és jó barátságot kötöttünk. Neki köszönhetően szerettem bejárni az iskolába, bearanyozta a napjaimat már csak azáltal is hogy láttam őt.

És most meg?!

Arra se emlékszem hogy hogy hívták! Szívem szerint utána keresnék Facebookon, de fogalmam sincs hogy hogyan találhatnám meg, mivel sajnos egyáltalán nem emlékszem a nevére. Amúgy szinte biztosra veszem hogy hetero, de ettől függetlenül boldog voltam a puszta látványától is. Hát még attól milyen boldog voltam, amikor reggelente találkoztunk, magától odajött hozzám, mosolygott, lekezeltünk és beszélgettünk még be nem csengettek és el nem kezdődött az óra...

És ez is olyan furi! Eltelt azóta 10(!!!) év! (😭😭😭) Egyszer sem jutott eszembe… Most meg álmodom vele és lelki letargiába esek tőle…

Persze tudom, h pikk-pakk, pár órán belül elmúlik, de most nagyon a hatása alatt vagyok...

...

Am pár hete, max 1 hónapja rákattantam a németre. Felmerült, h mi lenne ha Bécsben dolgoznának... Bécsbe szívesebben kimennék dolgozni, mint Angliába. Olyan messzire már nem akarok menni. Inkább megtanulok egy új nyelvet  s a közelben dolgozom, ahonnan akár hétvégente is hazajárhatok.

Ausztria mindig is szimpatikus ország volt. Egyrészt mindig is Osztrák-Magyar Monarchia párti voltam, másrészt pedig még sokaknak a napfényt, homok, pálmafa és tengerpart párti, addig ezek számomra dög unalmas és jelentéktelen dolgok. (Legalábbis azok után  h egy éven keresztül minden nap ilyen helyeken jártam  egy életre elegem lett belőlük. ) Ellenben szeretem az erdőket, hegyeket. Imádom az alpesi tájat. 😊

Szo simán elképzelhetetőnek tartom h 5 éven belül a sógoroknál folytassam az életem.  😊 ✌️

Persze lehet hogy nem élsz ebből semmi, de az is lehet h lesz  😅

Szóval elkezdtem németet tanulni pár jóféle applikációval. (Duolingo, Drops (5perc) es busuu)

Majd meglátjuk, h meddig tart a leklkesedesem, de az elmúlt hetek mindennapjai ezzel kezdődik és záródik. Reggel kb 15 perc és este is kb 15-30 percet tanulok.

Szép apránként tanulom a szavakat, s ismerkedek a nyelvtannal.

Tanárral tanulni még nem akarok, de már a gyermekkori barátnőm, akivel felnőttem ajánlotta az ő Skype tanárját, aki állítólag a nulláról húzta fel közép szintre a német nyelvtudását 3 hónap alatt. Mondjuk igaz, h az intenzív tanfolyam volt, mert ő már kint él  s gyorsan kellett neki megtanulni.

De nekem nem sietős, szo elvagyok a jelenlegi apokkal.

Amúgy azért is jó dolog ez, a bécsi opció, mert megnyugtat a tudat, h ha menekülni kell majd ebből az országból, az egyre romló politikai, társadalmi és kulturális viszonyok miatt, akkor lesz hova menni a közelbe.

 Hálás is vagyok azért, h a szomszedunknak tudhatunk egy fejlett jóléti országot,  melynek fővárosa a világ legélhetőbb városa. 😊

Csók

Rion 😉

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2018. október 28., vasárnap

Az előző részek tartalmából;

Október 28. - vasárnap;

Nincsen jól a lelki világom. Mediztem, mert zavar, h zavar van a rendszerben.
Azért nincs jól a lelki világom, mert úgy érzem  h lehet nem hoztam jó döntéseket ebben az évben. Lehet, h kétszer vétettem ugyanazt a hibát; maradtam a cégnél.

Kb 1 hét telt el azóta, h igent mondtam arra a kérdésre, h maradjak, s elfogadtam az ezzel járó ajánlatokat, s máris úgy érzem, h rosszul döntöttem. Ugyanakkor az is bennem van, h minden okkal történik.

Egyrészt kellett ez az egész besokallás ahhoz, h megszűnjon a jelenlegi munkahelyem iránt érzett szerelem, a rózsaszín köd, s nyitott legyek az esetleg jövőbeli szimpatikus munkalehetőségekre.

Ugyanis anno zárkózott voltam, s ugye a Guccis munkalehetőséghez is negatívan álltam a baráti tanácsok ellenére, ami érezhető is volt a személyes interjún.

Anno sokáig azt gondoltam, h jobb is, h nem tértem vissza a luxus kereskedelembe, de mára már megváltozott a véleményem. Pontosabban elbizonytalanodtam.

Nagyon szeretem azt a "finomságot" ami a luxus világát övezi. Szeretek színvonalasan kiszolgálni, személyemmel fokozni a vásárlás élményét, örömét.

Szeretek egyszerre kimért és kedves lenni, imádom használni ebben a körben használatos protokoll és etikettet.

És tudjátok mi a vicces? H h jött ez az egész most fel?!

Jöttek munkások(!) az üzletbe. Kemény/gáz szerelők...  ...Vagy valami ilyesmik...

S valamiért a régi berogzült szokás átvette felettem az irányítást, úgy h én azt csak utólag vettem észre magamon!

Bejottek az üzletbe. Üdvözöltem, majd körbevezettem őket. S mielőtt nekiláttak volna a próbához, akarom mondani a munkához, megkérdeztem, h hozhatok e vizet az uraknak? Itt jött az első nonverbális feedback, h tátott szájjal néztek csak rám 1-2 másodperc erejéig, majd kibökték, h igen. Mire én automatikusan megkérdeztem, h savas v menteset? Újabb zavar a részükről. Kiböktek egy választ, s én hülye nem h leálltam volna, a rutinom gyorsabb volt, s felettem a szokásos utolsó kérdésem, h hideg, v normál hőmérsékletűt szeretnének?

Na itt már én is zavarba jöttem. 🙄😕😖😵🤪

Miután átadtam nekik a vizet, magukra hagytam, becsuktam magam után az ajtót, leultem a gépemhez, s meredten néztem magam elé, h ez mi a faszom volt?! 😧

S azóta van velem ez az egész bizonytalanság.

Persze biztos közrejátszik az is, h semmi jelét nem tapasztaltam ezalatt az egy hét alatt annak, h tehermentesítve lennék, v h kevesebb lenne a feladatom...

Mondjuk lehet még korai. Novembertől már kezdődik a heti 1 nap home office. Várom. Kell a nyugodt, csendes környezet a sok adminisztrációhoz, s szeretnék már végre levegőhöz jutni, szeretném látni a fényt az alagút végén.

Azon is gondolkoztam h a szerződésben kérelmezzem az üzletvezető pozíció átírását másra. Mert lényegében én már leginkább a rendszer karbantartását végzem. Napi szinten új termékeket felveszem a rendszerbe, létrehozok újakat, szerkesztek  módosítok, számlát, szállító levelet  díjbekérőket állítok ki, meg ár és összetétel címkéket szerkesztek, nyomtatok, egyeztetek a pénzüggyel, szálítókkal, és segítem az előadókat  ha probléma van a rendszerben, vagy technikai jellegű elakadások vannak. Az áru rendelés, beosztás írás, meg a gyártási feladatokat leadtam, s pont h azok inkább amik jobban beleillenek az üzletvezetői pozícióba. Persze van még az eladás  amit csinálok, de ez egy kis show room. Naponta bejön pár ember oszt jó napot.

Én inkább már valamiféle kiskereskedelmi koordinátor, kereskedelmi asszisztens, vagy operatív manager félénk mondanám magam.

Mindenki aztmondja, h most a megnevezés nem változtat semmin, felesleges. Igaz, de én meg szeretek konkretizálni, néven nevezni a dolgokat, meg ha már amúgy is szerződést módosítunk...

Annyira nem érzem már magam üzletvezetőnek, h a email végén lévő automatikus aláírásból ki is töröltem a titulusom. 😁

Szo a lényeg, h kicsit zizi a világom. Nem tudom pontosan h mi a jó, mit is akarok igazán. Mind a magasabb, mind a kényelmesebb és kevesebb felelősséggel járó pozinak is megvan a maga pro és kontra oldala.

Még továbbra is azt mondom, h szeretem a jelenlegi munkám, de még továbbra is azt érzem, h sok, megfulladok.

Leginkább az olyan + munkák jelentenek nagy terhet és töltenek el egyben méreggel, mint pl az új kollégák betanítsa. Gecire sok a melóm, s jelenleg kurvára nincs hozzájuk se türelmem, se idegzetem. Ráadásul 3an vannak.

S nem csak az idegesít, h egy rakat melóm van, amivel szeretnék haladni, hanem az is, h a másik üzletbe is betanithatná őket a már régebb óta nálunk dolgozó eladó kolléga.

Ezért a héten többször is csináltam azt, h amikor csak lehetett, hozzá irányítottam őket. Csak sajnos ezt nem játszhatom el mindig.

Ugyanakkor tudom, h csak kitartónak kell lennem. Nem sokáig fog ez tartani. 1-2 héten belül már a saját labukra állnak, csak most sajnos sok minden összejött nekem s könnyebben ingerülté válok.

Am még számomra is vicces, de basszus elgondolkoztam azon is, h utánna kellene néznem valamiféle komornyik, inas, házvezető képző pozíciónak. Pár hónapja hallottam az anno még működő class FM-en egy interjút egy Angliában dolgozó magyar házvezető sráccal, s nagyon szimpatikus és érdekes volt. Kár h már homályosan emlékszem az interjúra, de az megragadt, h nagyon keresett pozíció és nagyon jól keresnek, s a kereslet miatt egyre több a tanfolyam is. De am itt egy érdekes jó kis cikk. 

Persze tudom, h ehhez azért még öregednem kell, s gyűjteni a tapasztalatokat, de számomra mindig is egy szimpatikus pozi volt, s úgy vélem, h nagyon passzolna a személyemhez. 😊😁✌️

...

Am megnyugvást és kikapcsolódást Norbi, az új szép nagy LG smart TV okozta szépség és a lakás adta kényelem jelent. Jó itthon lenni. Csend és tisztaság van. Meg apránként folyamatosan rendezkedek, átalakítok. Mintha egy új lakásba költöztem volna. A múltheti nagytakarítás óta, minimális volt a takarítani való, de örömmel törölgettem le, porszívóztam és mostam fel. Jó látni a tisztaságot, s h sokáig ilyen is marad. Meg am megnyugtat és kikapcsol a takarítás. Várom már a tavaszt is h kifessünk.

Eleinte fura volt, h nincs se a lakótársam se a kutya, de mint mindent előbb vagy utóbb, de megszoktam. Így közel a harminchoz végre jó már a magam világában lenni.

Nah! Jólesett ezeket kiírni magamból.

Csók 😘

Rion

♥️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2018. október 23., kedd

Az előző részek tartalmából;

Október 22. - Hétfő:

 Elég nagy változások történtek velem az elmúlt hetekben.

Október 3-án melóban felmondtam. Eléggé durván összeveszttem a tulaj feleségével, melynek következtében mérgemben beadtam a felmondásom. Egy hétig nem mentem be dolgozni, majd szabadsag utáni első munkanapomon bocsánatot kért és megkért, hogy maradjak.
Cserébe valamelyest tehermentesíteniek és kapok heti egy nap home officet, így otthonról is dolgozhatok. Ez eleggé csábító ajánlat. Erre szükség is van, mivel egy inkább csendre és nyugalomra van szükségem.

Eléggé stresszes volt ez az elmúlt egy-két hét. Sőt! Ha jobban belegondolok az elmúlt egy-két hónap!

Amúgy miután felmondtam, voltam állásinterjún az Aldinál is. Üzletvezetői pozíciót pályáztam meg és be is hívtak, de ez az egész arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy inkább nem nekem való ez.

 Nehéz időszakon vagyok túl, de tudom azt is, hogy kellett ez az egész ahhoz, hogy ismételten fejlődjek és tapasztaljak. Szembesültem azzal, hogy már Egyáltalán nem akarok dolgozni pörgős munkában, ahogy idősödök, úgy van egyre kevésbé türelmem az emberekhez.  Nem akarok nagy felelősséget se vállalni. Nincs szükségem a stresszre. Az elmúlt egy-két hónapban az bőven elég volt, hogy megtanuljam azt, hogy fontosabb számomra a nyugalom, a háttérmunka, az inkább egyedül dolgozás mint csapatban. Szembesültem azzal, hogy nem akarok már irányítani, nem akarok már vezetni, nem akarok beosztás írással foglalkozni, az új kollégákat betanítani.

Ahol most vagyok, nagyon szeretek adatokkal dolgozni, rendszert karbantartani, adminisztrálni.

...

 „Szokásomhoz híven „ismételten hangalapú gépeléssel jegyzetelek.  Ebből kiindulva, arra gondoltam, hogy majd el kellene kezdenem utána járni annak, hogy hogyan lehet podcastokat csinálni. Tehát játszadozom azzal a gondolattal, hogy az írásos blogolásról áttérek a podcast készítésére ami lényegében egy bármikor vissza játszható, meghallgatható elbeszélés.  Tehát olyan mint egy rádió adás.

 Sokkal kényelmesebb, mivel időt spórolsz meg azáltal, hogy hallgatsz és nem olvasol, tehát hogyha pl. úton hazafelé tartasz és vezetsz, akkor is lehet hallgatni a posztomat.  Vagy pl. otthoni tevékenykedés közben. 😄✌🏻

...

Október 21-én végleg elköltözött a lakótársam. Neki ugye még a nyáron mondtam fel és kértem meg, hogy kezdjen el intenzíven másik albérletet keresni, ami amit most sikerült megtalálni.  Hétfőn feljött anyum, apum és mamám. Elég alaposan szét kaptuk a lakást és kitakarítottunk és egy kicsit át is rendeztük a dolgokat. Szerintem elég jól sikerült,  egy kicsit olyan, mintha új lakásban laknék. 😊

 Rengeteg volt a teendő és a munka, sok volt a kosz, de a lényeg, hogy kész vagyunk.
Tavasszal pedig majd festést fogunk csinálni és a lakásnak a körből 50 százalékát újra festjük, mert már koszosak a falak és így négy év ittlét után  már ráfér a frissítés.

 A lakás letisztultabb szellősebb lett, illetve én is jó pár saját dolgomtól megvártam. Öregszem. Egyre jobban értékelem a letisztultságot, nincsenek már szükségem porfogókra. Még régen orba-szájba hoztam haza mindent, megvettem a sok hülyeséget addigra most már nagyon vissza esett és megcsappant a vásárlási kedvem.  Kétszer meg gondolom a vásárlás előtt is hogy valóban szükségem van nekem erre? És általáb az a válaszom rá hogy nem. Így legalább spórolok is. 😊✌🏻

Nah! Nagyjából ennyi!

Csók!

Rion

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2018. szeptember 29., szombat

Az előző részek tartalmából ;

Na sziasztok!

Ma kedd van (szeptember 18). Olvasok egy nagyon jó HVG extra magazint, amelynek aktuális címe; Mi lelkesít igazán?

Nagyon jó, és érdekes témák vannak benne. Kedvencem az önértékelés volt, amelyből kiderült, h a számomra rendkívül fontos dolgok a; társas kapcsolatok (10 pont), és az egészség (10 pont). Ezután következik a személyes fejlődés (9 pont), majd a gazdagság (8 pont). A társadalmi elköteleződés és a kinézet (6 pont), és végül, ami egyáltalán nem fontos a hírnév (3 pont).

Szeretem az ilyen teszteket. 😊

A másik érdekes cikk, és ami miatt elkezdtem ismételten "hang gépelni", az arról szól, hogy képzeljen el a lehető legjobb jövőt önmagam számára. Írjak erről. Nahát én most összekötöm a kellemeset a hasznossal, és most ezt ki beszélem magamból, miközben a modern technológia ezt szépen le gépelni nekem. Fenomenálisss! 😊

Még régebben meséltem nektek, az általam elképzelt ideális jövőképemről. De most itt az ideje, hogy ismét meséljek róla. 😊 ✌️

Én egy olyan jövőt képzelek el magamnak, ami nem egy álomvilág, hanem egy megvalósítható, reális jövőkép.

A jövőképem, elképzeléseim szerint lépésről lépésre az alábbiak szerint valósulhat meg;

1/a; Jelenlegi munkahelyem üzleti fellendülése és ebből adódóan, a pozícióm és a fizetésem megemelkedése.

1/b; Az új munkahely általi magasabb fizetés.

2; Lakásfelújítás

 3; 2022 (lakáshitelem lejárta) után, egy újonnan megvásárolt, modern, elektromos, (részben) önvezető autó megvásárlása.

4; Egy újabb lakás vásárlása, Norbival közösen.

5; Jelenlegi lakásom bérbeadása.

Aztán ennyi. 😊

Mondhatnám, hogy nagy céljaim nincsennek, de biztos vannak olyanok, akik a fentebb felsoroltakra is azt mondják már, hogy ezek már önmagukban is nagy célok. Lehet. De nekem lényegében ezek a terveim, vágyaim. Természetesen mindezeknek az alapja, az egészség, béke, boldogság, szeretet, barátok, Norbi és a jólét. ( + internet 😁)

Aztán persze majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet. De tény, hogy én mindig is pozitívan gondolkodtam, és a nehézségek ellenére is, jó irányba haladt az életem, amiért nagyon is hálás vagyok.

Ha az élet mást akar, más van nekem megírva, akkor természetesen közbe jönnek majd dolgok, változhatnak céljaim. De úgy vallom, hogy mindig kell hogy legyenek céljaink. Ezek is visznek minket előre.

Az önmagam számára elképzelt pozitív jövőképbe beletartozik még, a fokozatosan elterjedő megújuló energiaforrások, a technológia gyors fejlődése, kiemelvén a mesterséges intelligencia fokozatos térnyerését és fejlődését.

Vágyott és reális jövőkép számomra továbbá az is, hogy idősebb koromban már robotok fognak ápolni és kiszolgálni. 😁✌️🤖

...

Szept; 14-15-16;

A hétvégém nagyon jól telt. Végre a barátaimmal voltam. Péntek este pizsama parti, szombat délután séta a belvárosban, vasárnap pedig kirándulás az Erzsébet kilátóhoz is a Normafára. Egy igazi lelki fröccs volt. 😊 Köszönöm szépen. 😊

...

Ahogy olvasgatom hazánk és a világ híreit, többször elgondolkoztam már azon, hogy mikor fog kiderülni az orosz beavatkozás a választási rendszerünkbe.
Ugyanis nekem szent meggyőződésem, hogy nem csak az amerikai, de más ország választási rendszerébe is beletrollkodotak az orosz hackerek.

Ahogy évekkel ezelőtt nagy botrányt kavart Edward Snowden esete, illetve az Amerikai lehallgatási botrány, úgy hiszem, és bízom abban, h az orosz beavatkozások is nyilvánosságra fognak kerülni.

...

Ahogy nézem a Narcos című filmet egyre több hasonlóságot vélek felfedezni a magyarországi helyzettel. Ott is mennyi sok olyan ember volt aki éltette a maffiavezért, miközben mennyi sok ember életét tönkretette. Itthon is többségben a tudatlan iskolázatlan szegénységben élő emberek körében népszerű a Fidesz. Persze nem lehet általánosítani és Kivételek mindig is vannak és lesznek.

...

Melóban nagy változás nincs. Érezhetően kedvesebbek velem a tulajdonosok, de az az igazság, hogy a múltkori "töréssel" megszünt a munkahelyem iránti szerelem. Az irodán dolgozó egyik kolléganővel jóban vagyok, és ő mondta, hogy hallotta a tulajok beszélgetését arról, hogy ezt ők is érzik, mármint a nálam bekövetkezett változást.

Egyelőre marad minden úgy ahogy van, csak most már nyitott szemmel járok a munkaerőpiacon.

Sajnos ez az egész kihatással van a mindennapjaim ra is, mivel életem egyik alappillére az a "jóféle" munka, s mivel hogy ez most megingott, így a lelki világom is ingadozó.

Ha jól emlékszem, a múltkori bejegyzésemben írtam arról, hogy introvertáltabbá váltam az utóbbi évek múlásával. Így utólag bevallom, hogy bíztam abban, hogy az csak az adott pillanatnyi lelki világom gondolata volt. De sajnos nem.

Ahogy nézem és olvasom kis hazánk és a világ híreii, egyre gyakrabban gondolom azt, hogy ez a világ már megérett a pusztulására.

...

Képzeljétek el, hogy egyik nap ellopták melóból a mobiltelefonomat.
Az üzletben általában nyitva van az ajtó, ez is a tulaj egyik agycicája. 47 másodpercre mentem hátra a raktárba, ami körülbelül 3-4 távolságot jelent a munka asztalomtól, de a besurranó tolvajnak elég volt 20 x másodperc arra lenyúlja az asztalon hagyott telefonomat. Az asztalról tudni kell hogy ez egy elég nagy munkaasztal, aminek az első fele tele van pakolva mindenféle dologgal.

Persze aznap egyből megtettem a rendőrségi feljelentést.

Nem sok esélyt látok arra, hogy elkapják az illetőt, arra meg még kevesebbet hogy visszakerül hozzám a telefon. Ez egy Huawei Mate 8 volt, amit még Barcelonában vettem, és nagyon-nagyon szerettem.

Gondolom mondanom sem kell hogy az szarban lévő lelki világomnak, mennyire jól esett ez a nagy pofon...

Amúgy sose volt a rendőrséggel dolgom, de már elmondhatom magamról azt is, hogy ültem rendőrségi autóban. Ugyanis mikor kiküldték a rendőrséget hozzám, voltak olyan kedvesek és bevittek a kerületi rendőrkapitányságra, felvenni a jegyzőkönyvet, illetve átadni a kamera felvételeit.

Egyelőre most a céges telefont használom. Azok után, ahogy szétnéztem a piacon, nincs kedvem új telefont venni... 😕

Egyedül a Huawei Mate 10 Pro-val szemeztem, de inkább megvárom, hogy milyen lesz, az októberben debütáló Huawei Mate 20 Pro.

A többi márka meg még annyira se mozgatott meg... 🙄

Szo ezek történtek mostanság.

Csók!

😘❤️

Rion


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 
 

2018. szeptember 14., péntek

Az előző részek tartalmából ;

Na sziasztok!

Az elmúlt hónapok, s főleg az utóbbi 3 hét feszített tempója meghozta eredményét.

Vasárnap nagyon összevesztem az egyik tulajjal. Hétfőn megbeszéltük ezt személyesen is, de számomra csak olaj volt a tűzre. Hétfőn jutottam el arra a pontra, hogy a munkahelyi stressz, az elmúlt hónapok rengeteg túlórái miatt besokaltam, kiégtem. Hétfő este belazasodtam, és kedd óta betegeskedek itthon.

De a stressz így sem múlt el. Ugyanúgy többször is hívtak melóból a nap folyamán, mert most szembesült azzal mindenki, hogy egy rakat olyan dolog van amit csak én tudok megcsinálni. Plusz természetesen pont most jöttek össze olyan dolgok, amelynek elvégzése eléggé összetett és komplikált. Amit nagyon muszáj volt, azt távvezérléssel az itthoni gépemről megcsináltam, miközben szenvedtem hogy mindezt állandó hőemelkedés és full kimerültség és gyengeség mellett kell megcsinálnom.

Még a kedd éjszaka is lázas voltam, de szerencsére a hőemelkedés már elmúlt szerda délelőttre.

Szerda hajnalban Norbi elutazott Malagára. Én nem mentem, mert nem akartam egy olyan helyre menni, ami nem nekem való. Még mások odáig vannak a homokos tengerpartért a napfényért és a mediterrán térségért, addig én nem igazán kedvelem ezeket. Plusz az új üzlet nyitás miatt, nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom.

Norbi is nehezen ment el hogy így hagyjon itt, kimerült és kiégett, szarrá gyötört állapotban, illetve inkább már én is mentem volna így utólag, már csak a kikapcsolódás kedvéért, hátra hagyva ezt a sok szart, amin keresztül mentem az elmúlt hónapokban.

De most már késő. Már mindegy. Norbi elrepült, én pedig lázasan csak egy gyenge öleléssel tudtam tőle elbúcsúzni. De végül szabadságot veszek ki én is, mert totál ki vagyok égve és pihenésre van szükségem. Túltoltam. Ismét egy új dolgot tapasztaltam meg; a határaimat. Életemben először értem el a teljesítőképességem határához. Pontosabban nemcsak hogy elértem, de túl is léptem azt.

Most nem vágyok semmi másra, csak pihenésre, és nyugalomra. Mind idegileg, mind szellemileg, mind fizikálisan, totál kivagyok merülve.

Az egyik tulaj, akivel pont h a legtöbbet, szinte napi szinten dolgozok együtt, az megváltozott, méghozzá eléggé negatív irányba, így elgondolkoztam azon, hogy elkezdek keresni másik munkát. Ugyanis ez a tulaj maga a stressz a számomra, ő az oka annak, ami által ide jutottam.

Felvett egy Führer típust, amit én nem tudok elviselni. Nagyon tol rám egy rakat + munkát úgy, h az alap teendőim is örülök, ha megtudom csinálni. Mivel nagyon sokféle, szerteágazóak a feladataim és most ráadásul a teendőim is kurva sok lett, ezáltal a figyelmem, a koncentráció képességem is romlik, ami által növekedett a hibázásaim száma is. A helyzetet az is nehezítette, h az új üzlet nyitás miatt folyamatosan ingáztam a központ és az új üzlet között, ezáltal már nem tudtam komolyabban figyelemmel követni és elvégezni azokat a feladatokat, amiket eddig gond nélkül és hibátlanul láttam el. Eddig szerettem a cégnél dolgozni, de hétfőn bekövetkezett a törés és elengedtem a gyeplőt. Az egészségem fontosabb, mint a munka. Nem is tudom, hogy éreztem-e már valaha magamat ennyire fáradtnak és meggyötörtnek... Ez az állapot talán ahhoz hasonlítható, mint amit megéltem a hajón, amikor Norbi elhagyott. Ott is a totális megsemmisülés és kiégés volt.

Ez a sok munka utáni kiégés pedig rávilágított arra, h az elmúlt hónapokban semmi másnak nem éltem, csak a munkának, és szinte semmi, v csak nagyon minimal magánéletem volt.

Szo a lényeg, h bekovetkezett nálam a törés.

Csütörtökön csak bekellett mennem dolgozni, mert végképp nem tudott senki helyettesíteni.

Bika vagyok, az a fajta, akin könnyen meglátszik  ha valami nincs rendben.
Ezt a többi tulaj is érzékelte, akik végül közösen szóltak a fő tulajnak, h jöjjön be hozzám és beszéljen velem.

Mondta h tud mindenről, de szeretné, ha tőlem is hallaná, h mi a bajom.

Elmondtam lényegében mindent. Nem panaszkodva, nem ingerülten, csak szépen, lassan, mint valami pszichopata gyilkos. 😁

Tudta, megérti, neki sokszor volt már ilyen  s egyértelműek rajtam a kiégés jelei, de nem szeretnék ha emiatt negatívan állnék a céghez, mert h ők szeretnek, jó ember vagyok, és a jövőbeli tervek, célok, pénz bla, bla, bla

Tipik pszichológiai kezelés volt; Meghallgatás, együttérzés, majd a támogatás és a jövőbeli pozitív dolgok.

Meghallgattam, s miközben beszélt azon gondolkoztam, h szerinte nem tudom, h most éppen milyen eszközzel próbálja rendbetenni a dolgokat?
Meg h amúgy jól csinálja. Szerintem még élvezi is a szitut.
Még h elég jól játssza a szerepét, a kérdés inkább az, h mennyire hiteles.
Szo amiről ő papolt, az engem kurvára nem érdekelt, mert vagy hallottam már, vagy evidens volt a számomra, szo nem hatott meg. A rózsaszín felhő a hétfői nappal már végleg szertefoszlott....

Am szeretem és tisztelem én is a kollégákat és a tulajokat, de ha fáradt vagyok, akkor még jobban jellemző rám az, ami az alapvető hétköznapi életben is, ami 3 szóból áll;

" A LÉNYEGET MONDJAD BAZDMEG!"

Mivel képes sokat beszélni, és én meg a fáradtságtól és a kimerültségtől egy hidegvérű akármivé váltam, így egy idő után meguntam a banánt, s az egyik pillanatban  mikor levegőt vett, megkérdeztem tőle, h hogyan fogja orvosolni az elhangzott problémákat?

Tetszett a szitu. Kizökkentettem a szerepéből. Ő már a pénzügyi hátterről papolt, ami engem kurvára nem érdekel, főleg nem most, h belefulladtam a sok melóba és gyök kettővel működik az agyam...

1-2 másodpercig nézett rám, s mondta h beszél azzal, aki megváltozott s problémáim vannak, s összefog hívni egy értekezletet, ahol mindenki ott lesz és lefixáljuk a szerepeket, feladatköröket, amik maguktól elkezdtek megindulni egy rossz irányba.

Megvan a probléma, felismertük,  s modt jön a megoldása.

Aztán el is köszönt.

Most pár nap szabi következik. Aztán majd meglátjuk mi lesz...

Ahogy azt az egyik kedvenc tanítom (Farkas Ibolya) is megfogalmazta;

"Ahhoz, hogy az emberek életében a dolgok a helyükre tudjanak kerülni, a sorsnak néha felfordulást kell okozni, hogy az emberek elkezdjenek életükben rendet rakni."

Csók!

Rion  😊 ✌️

😘❤️

(Azq oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)