2017. augusztus 6., vasárnap

Az előző részek tartalmából:

Július 29:

Este sikerült jól berúgni. A palota negyedben volt egy iszogatós házibuli. Imádom a házi bulikat. Aztán mikor már mindneki kellőképpen feltankolt, elemtünk a Vibe-ra.(Meleg parti sorozatok, minden alkalommal különbözö helyszíneken.)

Kurvára részeg voltam. Ittam rendesen, hisz ez volt a "ünnepljük meg  az egyedülállóságomat!"
Ittam mint a görény, erre a fene nagy hurrá függetlenségre... :S :/


Am nem sokat voltunk a buli helyen sajnos.

Viszont arra emlékszem h volt 2 gyerek, aki bepróbálkozott tánc közben, s hátulról bemászott az aurámba. Ezt nagyon rühellem. De szerencsére érezték, s látták rajtam, h kurvára esélytelen a dolog, + kis nyomatékosításként gyilkos szemekkel néztem rájuk, szo leléceltek időben.

Viszont életemben először fordult elő velem - s nagyon remélem, h ebből okulván utoljára - h amikor felszálltam az éjszakai buszra, leültem, s elaludtam. Már világos volt, mikor magamhoz tértem egy full üres buszon. Rettentő mód bepánikoltam. Azonnal lecsekkoltam google mapsen h hol vagyok, s kint voltam a halál faszán! Azt a félelmet és ilyedséget senkinek se kívánom, ami akkor rám jött!

Kóvájogtam pár métert, néztem össze-vissza, h vajon merre van az arra, s mit csináljak, még végül egy ház falán megláttam egy utca nevet és házszámot, s azonnal bevillant, h taxit hívok. Gyorsan meg is jött, s hazavitettem magam.

Kb 20 percet biztos eltöltötem a tus alatt, mire összegyűjtöttem annyi erőt, h megmozduljak, megtörölközem, s elvonszoljam magam az ágyig.

Vasárnap kettőig aludtam, s négy óra körül voltam képes kimászni az ágyból.

Csináltam magamnak életmentő tasakos levest.
Trónok harcát néztem.
Tindereztem.
S mindezek közben kb még 2-3-szor szundítottam.

Am imádom a lakásom. Szeretek itt lakni. Csendes, nyugodt, jó levegő, zöld övezet.
Nagyon kellett ez a kis biztonságos, megszokott kuckó ahhz, h megnyugodjak. Nagyon szarul éreztem magam, s még mindig rossz emlékként él bennem ez a buszon való elalvás esete.

Nem gondoltam volna, h én valaha is lesülyedjek eddig. De tanultam belőle az biztos. Ha máskor engem ünnepelnek, s vedelni kell, akkor vagy valaki hazavisz, vagy valakihez elvisznek! :D

De megtanultam, h atom részegen soha többé nem szállok fel buszra! :D

...

Július 31:

Elküldték az egyik kollégám.

Nagggggyon kellemetlen s szomorú volt. Mármint nem csak az eset, hanem én is, meg szinte mindenki.

Am társkeresőn görgetések közben rátaláltam rá, amin nagyon meglepődtem, mert nemtudta róla senki h meleg. Én se. 

Am jó fej gyerek volt. Gyerek? 34 éves, de sokmindenkit hívok gyereknek. :D

Am nem volt egyáltalán az esetem, de szerettem, mint embert.

Vigasztaló, s egyben búcsú ajándékként még azért kapott egy berlini utat a taulajoktól. :D

Mondom that's nice! :D

Remélem h gyorsan fog találni másik jóféle melót magának, s minden rendben lesz. 

...

Augusztus 5:

Am úgyérzem, h már kezd lenyugodni a lelki világom. Igaz még mindig vannak szélsőséges hangulat ingadozásaim, de már nem olyan gyakorisággal, mint mondjuk 1 hónapja.

Van 2 dolog, ami megerősít, az egyik az h megélem a jelent. 

Gondolok én itt az egyedül létekre. Gyakran hallgatok nyugis, relaxáló zenét, de vanmikor a legnagyobb csedben ülök itthon, s csak úgy vagyok. :D
Nyugi. Nem kattantam be, de élvezem a semmit. :D Mármint a nyugalmat, a peace-t. 

Leginkább a kutyámat szeretem nézni, ahogy lélegzik. Ahogy emelkednek a borádai le és fel. Ahogy szuszog.
Többször elgondolkodtam már azon, h neki mennyire nincs gondja semmire. H mennyit van ő is csendben és nyugalomban. Majd nyugtázom, h jó is ez, s chillezünk együtt. :)

Rákattantam a dobos zenékre. Azon belül is leginkáb a harci dobok, japán dobok. Spotifyon vadásztam jó pár ilyen felvételt, amiket nagggggyon imádok elég hangosan hallgatni. Persze csak fülessel, mert azért van egy basszusa a doboknak. :D

Szoktam is nézegetni youtube-on dobos parádékat, produkciókat. Szivesen tanulnék, csinálnák én is ilyeneket itthn is hobbi szinten, csak találni kellene egy ilyen szervezetet, ahol csinálnak is iylen utcai prodikciókat. Szívesen fizetnék azért, h megtanuljak dobon játszani, s h kimenjünk "fellépni".

Külföldön ezt tök trendi s bevált dolog. Itthon sajnos nincs ilyen.


Szeretek leülni, s szememet becsukva hallgatni ezeket a nagy dobolásokat, ritmusokat. Fantasztikusan felemelnek s megerősítenek.
Némelyiktől rendesen libabőrössé tudok válni, s annyira feltüzelnek, feltöltenek energiával h WÁÁÁÁÁ!!! :)

Aztán van, h "normál" medizek, de azt tapsztalom, h gyakran elkezdek dőlöngélni az álmosságtól, s van h inkább felmászok a kanapéra, s épp h elnyúlok, már alszom is. Nagyon jó altató a medi. :D

Am medi által kaptam választ azon kérdésemre is, h mi az ami segítene rajtam, minek örülnék, s így jött a válasz a kondi, a frizu és a fülbevaló. Szo egy kis minimal külső változtatás.

Ez sok emebrnél nomális, h megváltoznak egy kapcsolat után.
Mármint nem megváltoznak, csak csinálnak valami úja(ka)t.

Szóval a jelenben való "flesselés"-en kíül tervezek is. Kisebb célokat állítok fel.
Az egyik ilyen volt ugye, h akarok karika silver fülbevalót.
Ezt már be is szereztem. Done.
A másik, h jövőhéttől elkezdek járni gymbe.
Visszakarom szerezni a 70 kilómat!
Mióta itthon vagyok, leeresztettem 65-re, ami elszomorít. :/
Kurva sokat dolgoztam a hajón, h 8 kg izmot szedtem fel anno.

Egyfajta vereségként élem meg ezt a fogyást, amit úgy érzek, h mihamarabb helyre kell állítani.
70kgként nagyon jól éreztem magam, s dicsért is szinte mindenki!
Igaz. Most 65 kgként is jó vagyok, s szeretem magam, csak ha már egyszer volt valami jóban, helyesebben jobban részünk, akkor már inkább arra vágyunk ugye. :D

Aztán van egy példaképem, akit már régóta követek instán.
Nagyon sok a fizikai hasonlóság bennünk, annak ellenére, h nem hasonlítunk annyira egymásra. :D XD LOL!

Simokoala néven van fent instán.

Ami közös, az a genetika. Látszik rajta, h szálkás ő is - s mint írtam - régóta követem, s tudom, h volt olyan időszaka, mikor levolt eresztve. Bár persze akkor is jól nézett ki, de ha ő is edz egy kicsit, máris jobban néz ki. :D

Szo az alakja, test típusa hasonlatos az enyéméhez.
Nem túl izmos, de azért a szálkásságára rágyúrván eléggé csókos. :D

Én is ilyen voltam, pár hónapja. Igaz nem ennyire, de nem is cél h ennyire kibasszam magam, de valami ilyesmit akarok visszaszerezni.

Aztán a másik a haj. 
Szerintem a haja is ugyan az a fajta, mint az enyém. Hullámos göndörös. Igaz, néha kell rá tennem egy kis habot, h jobban göndörödjön, de sokan dícsérik, s szeretik a frizkóm, ami hasonlatos ehhez a szépfiúéhoz. :D

Aztán ugye ott van a fülkarikája is.
Nem véletlenül szereztem én be fülkarikáááát! :D ;) P

Az egyetlen komolyabb eltérés, h nekem nincs borostám. Max csak "kör borostát" tudok növeszteni.

+ kurva eres ő is mindenhol akár csak én. S szép csókos ajkai vannak neki is. ;)


Nah jó!

Ennyit róla!

Viszlát Szépség! (A következő insta posztodnál újra látlak! ;) :P) :D

Társkeresés!

Azt már megszoktam és megtanultam, h ne éljem bele magam semmibe, s h még attól, h elkeztem valakivel aktívabban beszélgetni, az nem biztos, h pár óra, v pár nap múlva is élni fog.

A férgese kurva gyorsan eltűnik, (s kurva sok a féreg :D )(vicc volt a féreg szó haszánata) de szerencsére mindig jönnek újjak.

Voltak már élő randijaim is.

Egyikből se lett semmi. A fiatalabbak nem mozgatnak meg.

A 30 felettieket meg már inkább nem erőltetem.

Az a tapasztalatom sajnos, h nagyon sok a lelki.... ...mmmmmm... finoman fogalamzva sérült/problémás ember.

S ami megdöbbentő a számomra, - s a világnak egy újfajta szegletébe nyertem ezekáltal most betekintést - h nem az van, amit én gondoltam, h ahogy idősödünk úgy lesz egyre erősebb, okosabb, tapsztaltabb, bölcsebb, egészségesebb énünk, hanem pont h az ellentetje! :O

Persze azonnal fontos kiemelnem, h nem álltalánosítok, csak mondjuk az eddigi tapasztalatim azt mutatják, h 10/10 a komolyab lelki gondokkal küszködő személyek aránya 30 felett.


De mindezek ellenére tudom, h nem mindneki olyan, s hiszem, h nem mindneki egy egy.... ...mmmmm... szo hiszem h vannak még egészséges öntudattal, tiszta lelki, szellemi világgal rendelkező egyének, akik a problémákat nem a hátitáskájukba pakolják, s cipelik tovább magukkal, hanem x idő belül megoldják azokat!

Hiszem, h léteznek olyanok, akik tudják h mit akarnak, akik nem egy töketlen balfaszok, akik nem begyepesedett, elkényelmesedett, beképzelt, önsajnálkozó, önámító, egoista, kissebségi komplexusos, önbizalomhiányos, szexista, betgese fetisiszta és még napestig sorolhatnám, h mennyi féle fajta faszságoktól mentes lelki... ...sérült...

Persze tiszteletben tartom ezeket az embereket is, nincs azzal semmi baj, ha valaki arra gerjed, ha megtapossák, csak mostanában kicsit sok volt az ilyen, fentebb felsorolt személyek megkeresése, s hát nah....

Köszönjük. Majd értestjük...

Szo hiszem, h vannak olyanok is, akik nem elégszenek meg csak azzal, h x időnként néhányszor lecsapoltatja magát egy másik számára vadidegen buzival, hanem egészséges öntudattal, önbizalommal, tiszta lelki világal rendelkezik s a problémákat idelyében felismri és megoldja azokat!

TUDOM, h léteznek ilyen személyek! 

De ugyanakor már megtanultam azt is, h a számunkra igazán fontos dolgokban hinnünk kell, s várnunk. A jó dolgokra mindig várni kell. Legyen az a legújjabb telefon, laptop, kollekció, kocsi, lakás, baba vagy életünk párja.

Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni azt is, h ezeket az embereket én nem elítélem. Tudom, h mindnekinek vannak faszágai, problémái, amiket nem könnyű megoldani. Nekem is vannak, én is ember vagyok...

Aki azt állítja, h neki nincs, az egyszerűen vagy hazudik, vagy még nem tudja, h mi az amiért it van, s mi az, amit meg kell taunlnia.

Amiket leírtam azért írtam, h elmeséljem a tapsztalataim, s én sajnos nagyon sok iylen személlyel találkoztam, akikkel azért fújt össze a szél az én hitvilágom szerint, h jobb emberismerővé váljak, mert tény, h akarva akaratlanul is tanul az ember a másiktól, szituációkból, legyen az csak egy pár perces, órás szimpla csevegés, ismerkedés.

A fiatalabb korosztály, meg kommunikatívabb, érdeklődőbb, de akikkel eddig talkálkoztam, nem fogtak meg. Nem voltak egzisztenciálisak, kiforrottak, felnőttek, nyugisak, v éppenséggel túl enrgikusak, "too much"-ok voltak. Ami miatt persze nem hibáztatom őket, hisz azét 24 évesen nem kötelező ezeket elérni, meg oké, h zizik, s bevan sózva a picshájuk, csak pl szembesültem azzal, h azért ezek a dolgok már fontosak a számomra. Meg én már nyugisabb vagyok. Nem akarok mindig valamit csinálni, valahová menni, nem vagyok bulizós típus se, s nem ilyedek meg attól, ha mondjuk csak úgy vagyunk, s nem csinálunk semmit, vagy éppenséggel egyedül kell lennem. Igénylem a társaoságot, hétköznaponként szinte mindig találkozom is valakivel meló után, mert akkor tök jól esik mással találkozni, de pl hétvégén kurva jól esik itthon pihikézni, s kussban egyedül lenni a nyugot, chilles, szeretett lakásomban!

De mindezektől függetlenül azon vagyok, h ne ássam el a nálamnál fiatalabb generációt, s megadom mindenkinek az esélyt, (24 év nálam az alsó korhatár)  akikkel jól alakulnak a beszélgetéseink.

...

Norbi augusztus első hetét itthon töltötte. Kicsit tartottam tőle, h vajon milyen érzéseket fog belőlem kiváltani, de am semmi kül. Nem volt fájdalom, se negatív se pozitiv érzések. Augusztus elsejére szabadnapot vettem ki, s azt együtt töltöttük.

Biztos többekben felmerül a kérdés, de az ölelésen és a puszi-puszin kívül nem volt köztünk semmi érintkezés. :)

Jó volt látni, s itthon tudni, s Ő is jól érezte magát.

Am többen nem értettek meg, h minek találkozok vele, minek engedem fel a lakásomban, sőt mi az h még nálam is aludhat?  

Mert szeretem és tisztelem. Sokan nem fogják fel, h 5 éven keresztül szinte minden napot együtt töltöttünk.

Az meg, h beleszerelemsedett másba 5 hónap külön hajón töltött idő után...

Istenem! Én is voltam már az ő helyezetében, s tudom, h nem könnyű!

Szerintem a szerelem olyan mint az időjárás. Jön-megy. Néha imdáni való és magával ragad, néha meg viharos. Valamikor egész sokáig kifutó, valamikor meg gyors mint a egy nyári vihar, de mint minden, az is elmúlik idővel.

Most az, h Norbi elvitte egy ilyen vihar....

Istenem! Emberből van ő is!...

+ Ott van még a hitvilágomis! A karma... Nem szabad boszúságot, rossz kapcsoaltokat teremteni, fenntartani. 

Így utólag már azt mondom, h minden okkal történik, s mindig csak utólag jövönk rá,h végül minden jól történik... ( Mondjuk ezen esetben még nem látom a jó okát, de idővel majd biztos... ) :) 

Nah jó!

Elég vót!

Ezek voltak kérem szépen az elmúlt hetek történései!

Puszedlibokor!

Csók!

Rion! ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. július 24., hétfő

Betkintő:

Július 17:

Fura ez az egyedülállóság. Bocsánat. Pontosítanék! Nem is az egyedülállóság, hanem az emberek.
Számomra döbbenetes, h mennyi az önbizalomhiánys, illetve a lelki sérült!

S itt jön ismét a - jó pár ember számára már biztos a könyökén jön ki, de a - hála érzése.

Rettentő hálás vagyok, h így lettem összerakva, s kereszülmentem azoknon, amiken, s megtanultam kezelni a helyzeteket, problémákat, s nem siránkzok, illetve nem ragaszkodom görcsösen a múlthoz, hanem megtanultam elengedni, megbocsájtani, mind magam, mind mások felé.


Sokan sajnos erre képtelenek. A múltban élnek, merengenek, v másokban keresik az exeiket, illetve kissebségi komplexusban, v önbizalomhiányban szenvednek, v csak sajnáltatják magukt, h h megcsatak, átbasztak, bla, bla, bla, v mindezek összessége...

Hálás vagyok, h olyan a személyiségem, h engem a pofonok, csalódások, veszteségek nem gyengítenek, s kövekként pakolom a hátizsákomba, s roskadok össze alattunk, s temetem magam, meg siránkozok, s válok zombivá és vámpírrá, hanem pont h megerősítenek, fejlesztenek, többé tesznek. Hálás vagyok, h megtanultam a sérelmeket elengedni, tudok a hibákból, múltból, történésekből tanulni.

Hálás vagyok, h őszintén tudok örülni mások boldogságának, hiszek abban h léteznek jó emberek, s nemcsak h megtalálom őket, de azok is vesznek körbe. Örülök, h amilyen az én benső világom, olyan akülső világom is, a környezetem. Hisz ahogy a smaragdtábla is írja;

 

"Amint fent, úgy lent. Amint belül, úgy kívül."


Viszont sajnálom, h hangsúlyoznom kell, h ezért nem ítélek el senkit. Hogy is tenném, hisz ki vagyok én, h mások felett itélkezzek?!
Tudom, h ahány ember annyi féle, s mindenkinek más az az időmennyiség, amire szüksége van ahhoz, h fejlődjön, túltegye magát dolgokon. Tudom h vannak sajnos, akiknek egy élet is kevés ehhez, s viszik magukkal a kövi életbe, s nem mindenki rendelkezik jó önismerettel, egészséges, erős jellemmel... 

De a lényeg a lényeg, s a tény az, h mindenkin csakis önmaga tud segíteni, s nem más.


Am amik az eszembe jutnak úgy írom le a gondolatim, szo lehet kicsit kesze-kusza leszek, de különösebben I don't care, s sorry érte.

Hálás vagyok még azért is, mert az egyedüllét - ami nem annyira könnyű a számomra - megerősítette bennem azt a hitet, h ha én napi szinten elmondom a reális kéréseim, s hiszek bennük, akkor megkapom azokat. Ha én hiszek a normális emberekben, akkor engem normális emberek vesznek körbe. Ha én hiszek a nyugalomban, a szeretetben, a békében, és ezt sugárzom kifelé, s így élem életem, akkor ez vesz körül, ez van a környezetemben is.

Biztos vannak, akik hippis, burkos faszásgnak gondolják ezt, meg h naiv vagyok, de azt kell h mondjam, h Dárgám! Ez nem az én bajom! Én nekem ez működik, így vagyok teljes és boldog! És te? Veled mizu?


Am ahogy az előbb is fogalmaztam finoman, az egyedüllétet nehezen viselem, viszont tudom, - s ez a másik hitem, ami sokat segít - h minden okkal történik.

Megtanulok egyedül is lenni, viszont egyúttal szembesít több mindennel önmagamat illetően. Pl ilyenekkel, amit fentebb is írtam, h milyen jó, h nekem egészsges lelki világom, öntudatom van, s mennyire nyugis, békés, normális az a világ ahol én élek, s mennyire vad(!) a külső világ! Kb számomra olyan ez, mikor a békés, csendes nyugodt meleg lakásból kilépsz, ahol hóvihar tombol, s te kissé lefagysz s kidülledt szemekkel nézel h wtf folyik idekint?!


Am ezzel nem akarok senkinek se beolvasni, kioktatni, megváltoztatni a világot és egyéb faszságok. Ez egy blog. Alias napló. 18 éve ezt csinálom... Írom lefelé szépen a tapasztalataim, érzéseim, gondolataim. S mostanában ezeket tapasztaltam meg, s most h hazajöttem egy találkozóról, erős késztetést éreztem, h ezt kiírjam magamból, mert elkapott az ihlet.

Jah! A fentiek közül kifelejtettem még azokat az ember állatokat, akiket csak az állati ösztöneik irányítanak, s embertársaikra csak mint szexuális segédeszközként tudnak tekinteni.

Rajtuk csak mosolyogni tudok. Kb úgy tekintek rájuk, mint az ovodásokra. Cukik. Majd idővel kinövik. (S az nagy valszínűséggel nem ezen életükben lesz.) ( S tudom, tökéletesen tisztában avgyok vele, h minden emberi lénynek vannak állati ösztönei, nemi vágya, de nem mindegy h mi irányít kit?!) 

+ Ami még tudatosult bennem az az a fajta gondolkodásmódom, h a hosszú táv az nálam naggggyon hoszú táv. Mondhatni ezen fizikai életem végig értendő. De minden téren! Számomra pár év olyan, mint másoknak pár perc, v max óra...

+ Még úgy érzem h kezdem elfogadni, a szőrzetet. Persze csak mértékkel. A full csupaszból engedtem, s már tolerálom a szimpla szőrt. De ha már nagyon hoszú vagy göndörödik, az még továbbra is hányingert vált ki belőlem. :/

Mit változtam még?

Jah! 

Nyugodtság! Kurvára megváltoztam iylen téren! Régen full görcs voltam, s ette a gyomromat az ideg. Ma már magam is meglepődöm, h bizonyos szitukban mennyire kurva lazán viselkedek, tudván h pl az 1 évvel ezlőtti énemet már rég szétbaszta volna az ideg...

Örülök továbbá, h találtam pár olyan embert, ai értelmes, okos, inteligens, kommunikatív és tud kérdésekre összetett mondatokban válaszolni, s még kérdez is, s ezen beszélgetések után, ha talira kerül a sor, akkor tovább csalódok... ... pozitívan... :)

Ahhoz képest, h jó páran azzal riogattak, s azért sírnak, h mennyire nincsnnek normális ember, akikkel lehet beszélgetni, találkozgatni stb...


Háááát... öööö... aha... Jóóó...

Én megint egy másik világban élek akkor... :D
De nekem megint csak jó ez. XD

Persze botlottam bele már én is köcsögökbe, de azt el kell engedni.
Nem állok le síránkozni, h; "Jaaaaj, mindenki milyen szívteleeeen     :(((("

Jelenlegi állás szerint szimplán ismerkedem. Szexre idegenekkel nem vágyom. Határozottan nem. Ha megfelelet az 1-2 napos gördülékeny kommunikatív teszten, akkor lehet tali, s majd azon úgy is sokminden kiderül a másikról, s majd alakul h oké e vagy sem, de nem fogok belerohanni/ugrani egy új kapcsolatba most. Hagyom h kialakuljon a dolog. Hiszem, h minden a lehető legjobb módon fog alakulni... ... Hisz erről szólt az elmúlt 28 évem, hisz én ebben hiszek, ez az én világom.

Persze az is, lehet h a kövi bejegyzésemben már full szerelmes leszek! :D Végül is erre vágyom... :D

Hisz ahogy minden nap elmondom a napi hála mantrámban is:
"Hálás vagyok, s köszönöm, köszönöm, köszönöm az elmúlt 28 évemet, h mindig mindenem jól alakult, h fejlődtem, tanultam, erősödtem, s h teszem ezt a jelenben is és fogom a jövőben is. Hálás vagyok az fentieknek, h velem voltak s vannak jóban, rosszban, boldogságban, keserűsgében, egészségben, betegségben.
Köszönöm, h magyarnak születtem, h fiúnak születtem, h melegnek születtem, s h oda születtem (lokálban) ahová, s h úgy alakult az életem ahogy. Köszönöm, h megismerkedtem mindazokkal akikkel, s h azok a dolgok történtek velem amik. Jók és roszak egyaránt. Köszönöm továbbá, h egészséges vagyok mind lelkileg, mind szellemleg, mind testileg, még akkor is ha vannak problémáim, min tudom h dolgoznom kell, s köszönöm h emlékeztettek erre. Kösznök mindent mi volt, mi van, s mi lesz. Köszönöm, köszönöm, köszönöm."

Ez a mantrám az elmúlt egy évben alakult ki. Először 1-2 mondat volt, de folyamtosan javítgattam, bővtettem. Egy időben le is volt írva, csak a mindannpi - van h napi többszöri - felolvasás után már azért ez berögzült. Van mikor reggel mondom el, ahogy magamhoz térek, van mikor napközben, mikor nyugi van, s van h este lefekváskor, mikor átgondolom a napom. Nagyon megud nyugtatni, s olykor van h el is érzékenyülök.

Emlékeztetem magam, h mennyi minden történt velem, s h van bőven miért hálásnak lenni. 

S itt nem csak pozitív dolgok vannak. Hálás vagyok a sebekért, hegekért, negítv történésekért, személyekért is, ahogy azért is hálás vagyok, mert már így utólag tudom azt is, h aki/ami jött, az miért következett be az életemben...

Am gyakran kívánom magamban a legjobbakat, a mihamarabbi gyógyulást, megerősödést azoknak az embereknek, akikkel találkozom, v idegenként látom rajta, h full fekete az.... ... a világa...

De nem sajnálom őket mert tudom, h tanulnak, s ez a saját keresztjük, amin előbb vagy utóbb minden ember átfog esni, s viszi magával mindaddig, még sikeresen meg nem tanulja a megtanulandót...

Ha jól emlékszem a múltkori bejegyzésemben említettem, - de az is lehet, h csak akartam -  h gyakran van ugye flow érézsem. Amikor kiszakadok magamból, s beleolvadok a környezetbe. Az áramlásba, az energiákba, a természetbe, v megfigyelem az embereket magam körül, ahogy jönnek mennek. S az ilyen flow érzések alkalmával annnyira jól átjönnek a... ...dolgok... Mintha nyitott könyvek lennének. Mármint, h minél jobban figylesz környezetedre, embertársadira, legyen az ismert, v ismeretlen személy, egy idő után egyre jobban észrefogod venni az árulkodó jeleket, amik beszédesek, s mesélnek neked az illetről, h ő milyen állapotban van épp... (Főleg ha nadizol ugye... ;)) Szo egyfajta olvasás. Flow érzés = felcsapsz egy random könyvet s elkezded olvasni, s átéled a szitut, a környezeted, a benne lévő karaktereket, s jönnek róluk az infók.

Mondjuk akik "tiszták" és "egészségesek", kiegyensúlyozott az életük, azokról én sokat nem tudok olvasni. De monjuk minél gondterheltebb, problémás lelki világgal rendelkezik valaki, annál több az árulkodó jel nála/róla.

Ide írhatom is nyugodtan azt a szép mondást is, h a szem a lélek tükre. Annyira szeretem ezt a mondást, mert annyira igaz! 

De én leginkább az energiákat szeretem érezni. Ha kiszakad az ember magából, s ellazul, beleolvad a környezetbe, akkor érzi. Ez nem sámánkodás, meg kurzslás. Erre mindenki képes. Gondolj csak arra, h milyen amikor mondjuk egy blaháról kimész egyedül egy parkba, a természetbe s elterülsz a fűbe. Vagy miyle az amikor a barátodal csinálod ezt, s milyen az amikor többen vagytok, s nem mindenki vidám épp. Érzed h xy-al valami nem stimmel, stb...

...Érzed...

Persze mindenkinek más a receptorának fejletségi szintje, de odafiygeléssel meg egyéb dolgokkal (nadi) lehet ezeken nagggyon szépen - de mondhatnám azt is, h (számomra) élvezetes módon - fejleszteni.

Julius 24;

Nah jóóóó! Faszom! Depis vagyok! Eddig még tartottam magam, de most nagyon padlót fogtam... Egyedülállóként szélsőséges módon ingazodik az állapotom! Hol nagyon jó (ha van beszélgető partner, ami ritka) hol nagyon szar (ami gyakori). 

Kurvára hozzá vagyok szokva, h mindig van valaki, akivel legyek, beszélgessek. Ha kapcsolatban vagy ugye, gondolom nem kell ecsetelnem. Hajón meg a nap 16 órájában együtt voltunk a kollégákkal a munkában meg azután is, s lényegében csak aludni voltunk külön. Szo kurvára hozzászoktam, h van valakim. De a szárazföldön más. Itt mindenki külön dolgozik, különböző időintervallumban a város különböző pontjain, s más-más elfoglaltságuk van munka után, s örülhetünk ha jobb esetben heti egyszer talizunk. 

Am egy cseppet sem hiányzik a hajó. Ha dupla annyit fizetnének se mennék vissza! Nagyon jó nekem itthon Magyarországon. Szeretek itthon lenni, csak most szimplán csak magánéleti problémáim vannak... ... Amikbe ha jobban belegondolok, azt kell h mondjam, h ettől nagyobb problémáim sose legyenek az életben!

Mert am valójában, s összességében tök fasza minden! Egészséges, értelmes, talpraesett gyerek vagyok, rendben vagyok belsőleg, külsőleg. Nem vagyok önbizalomhiányos, se beképzelt, nem roskadok össze, jó meló van, ahol szeretnek, s szeretek én is mindenkit, s szívesen túlórázom magamtól, mert annyira sajátomnak is érzem ezt az egészet.

Egyedül ez az egyedüllét, egyedülállóság ami lehúz szinte minden nap végén az életről. Menni kell haza... nah... mi a faszt csináljak... Egyedül nincs kedvem semmihez... Vegetálok.
De annyira levagyok ilyenkor jőve az életről, h se medizni, se olvasni, se filmezni, se játszani a gépen, semmmmihez nincs kedvem!

Ez esik komolyan a legjobban ha hazajövök, h letusolok,s utánna kisgatyában, kibaszom magam az erkélyre, ahol kurva jó szellős, hűs az idő, ölembe vezem az új, szeretett kis lovely laptopom és kiadom magamból, leírom az érzéseim, gondolataim!

Többször gondoltam már arra, h elkellene járni edzeni, mert lenne rá időm és energiám s amúgy hiányzik is, s eléggé leereszttem, mióta itthon vagyok, de faszom ahhoz sincs kedvem! :D :/

Ahol én dolgozom a belvárosban, attól egy köpésnyire van egy edzőterem, de mindig televan buzikkal, mert eléggé felkapott és "fancy" hely lett.(Nevet direkt nem mondok, mert szerintem sokan már ennyiből is tudják, h na melyik lehet az.) De oda én tuti nem fogok menni. Kurvára zavar ha néznek az emberek... Ott meg újként gondolhatjátok mi lenne...

Persze, az is lehet h kurvára nem, s leszarnák, h ki vagyok, de a lényeg a lényeg, h nem megyek oda!

Kökit ezért szerettem, mert persze voltak ott is buzik, de nem annyian, mint pl itt.


A két utcával alrébb lévő Opera mögötti kondival szemezek, de megnéztem a látogatottsági statisztikát, s hát untik, h 18 után vannak a legtöbben.... Én is akkor végzek, s mondom a faszooooom! Akkor nem megyek sehová bassza meg! :D :S :/ :(

Reggel kellene inkább mennem, mert akkor nincsnenek olyan sokan, de az alvás igényem elég nagy, s h azért keljek korábban?!.... ...aaaahhhh...

Utálom, amikor hisztis köcsög vagyok! :D


Szóval ez van kérem szépen!

Nyűglődés a köbön! :/


Ah! Am jobban is érzem magam, h ezt így kiadtam magamból.
Igazából nem is depis vagyok, hanem csak tényleg szokatlan, s mondhatni h nem jó ez a egyedüllétes helyzet nekem.

Am imádok egyedül lenni, s tök jól lekötöm magam, s gyakran igénylem is az egyedüllétet, de kurvára más az, ha kapcsolatban vagyok egyedül, mint ha egyedülállóként vagyok egyedül!.... :D

Minden nap, minden egyes ilyen kis szomizás után arra jutok, h csak kitartónak kell lennem. Ez egy szükséges rossz, amin keresztül kell mennem. Tudom, s biztosra veszem, h kifogok ebből jönni, h ez csak egy ideiglenes állapot, s majd persze biztos találok olyat, akivel megegyezünk, s kieleégítjük egymás vágyait igényeit minden téren, mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg, csak mit kell most is tanulnom, mint oly sokszor, s mondhatni h karmikus tanulásom???

A türelmeeeeet. FUCK YEAAAAAH!


Naaaah!

Oh! Annyit pofáztam, h észre se vettem, h pikk-pakk lejött a trónok harcának legújjabb 2. része! :D

Ehhez persze van kedvem! :D Imádom! *.*


Meg amúgy is végztem! Kihánytam magamból, amitől émelyegtem, s tényleg jobban vagyok. :D 

Jó kis terápia. :D
(Vállveregetés!:D)

Pusziii!!

Csók!

Rion ;)


:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. július 16., vasárnap

Az előző részek tartalmából:

Július hónap elején szakítottunk Geevel. 

Szeretjük, s tiszteljük egymást, jól érezzük együtt magunk, de ez nem elég a kapcsolathoz... ...főleg nem úgy h nincs köztünk kémia... 

Tisztában voltunk ezzel eddig is mindketten, de nem beszéltünk róla, csak toltuk tovább, s úgy voltunk, h majd lesz valami. De aztán csak eljött az a napi is, amikor leültünk megbeszélni. Majd elmentem vele hozzá a cuccaimért. Szar volt összepakolni. Az mindig szar... 

Persze azóta is tarjuk a kapcsoaltot, s beszélgetünk, mert mint írtam, szellemileg, lelkileg tök jól kijövünk, s egyikünk se akarja megszakítani a kapcsoaltot.

...Szóval most itt vagyok... ....Ismét… …Egyedül…

...

Május óta, h itthon vagyok elkezdődött bennem, velem valami... Júniusban erősödött, s most júliusban megint csak erősödött ez a furcsa faszság bennem, amiket érzek...

Képes vagyok kikapcsolni magam a tömegben, metrón, v egyedül. Ez olyan, mint amikor kiszakadsz magadból, s kívülről szemléled nem csak magad, de a környezetedet is. Hiszem, h mindenkinek vannak néha ilyen flow élményei... ... Legalább is remélem... ... De biztosan van...

Am valóban a flow élmény a legjobb szó erre az egészre, ami mostanában történik velem. Bár ez azért elég összetett, bonyolult, s nehéz róla írnom.

Persze nem fogyaztok semmi szert, nem alkoholizálom, nem gyóygszerezem magam, s kezelés alatt sem állok. :D
... még... :D XD

Fura nagyon, de gyakran van "mátrix" érzésem... ...Vagy nem is tudom minek nevezzem.... Lényegében ez az, h nem valós ez a világ. Meg h csak fejlődés, tanulás maitt vagyok/vagyunk itt.
Reggelente gyakran van az érzésem is, főleg amikor ébredezek, h olyan kérdések járnak a fejemben, h most ez a valós világ, v csak álmodom? H most ezt az életet kel egy kicsit "játszanom" Meg, h jaaaaj már megint itt vagyok?!

Néhe egy számítógépes játéknak érzem az életem, ahol este lefekvéskor lementsük az aktuális állapotot, s reggel meg elindítjuk a systemet, s betöltünk, ahol előzőleg abbahagytuk. S miközben alszunk az agyunk, lelkünk bootol, kattog, rendez, dolgozik, rendbe teszik az eddigi történéseket, s előkészítik a köviket.

Gyakorta bevillannak pillanatképek az álmaimból....
...Ah! Hagyjuk! Túl komplikált, összetett ez az egész, s nem is tudom megfogalmazni, leírni ezt az egészet...

A másik meg, ami összefügg még ezzel az egész... .. zagyvasággal..., h amikor visszagondolok az elmúlt 28 évemre... Néha olyan állapotba tudok ezáltal kerülni, mintha álmodnék...
Bevillanak olyan képek s emlékek, h magam is meglepődöm, h h a picsába jutnak ilyenek az eszembe?!

Meg főleg az a kissé szomorú érzés jön rám, h ez tényleg megtörtént velem?! Olyan néha visszatekintenem a múltamra, mintha csak egy álom lett volna. Olyan távolnak tűnik, h ez kivált belőlem egy nagyon érdekes érzést, ami tovább mélyíti ezt a "flow" érzést...

"Olyan rég volt, h tán igaz se volt." - Hihetetlenül gyönyörű szép nyelv ez a magyar.
Kikellett mennem bejárni a fél világot, h erre is rájöjjek, s értékelni tudjam ezt is...

Am most kint ülök a szeretett kis erkélyemen. Imádok itt ücsörögni. S csak figyelni a fákat, a madarakat, s hallgatni őket.... Megfigyelni ahogy a természet hangja összekeveredik a város zajával...
S bumm! Rámjött megint ez a fura "unreal" érzés, s gépet ragadtam h le és kiírjam magamból, mert az mindig segít nekem.

+ Még az is furi, h az elmúlt 2 hónapban 3 számomra idegen ember keresett meg online, s mondott köszönetet, amiért blogolok, mert anno sokat segítettem nekik azáltal, h blogoltam.

S  akarva akaratlanul bevillan a asztrológusom szavai - akinél május végén voltam - h tanító jelleggel (is) vagyok itt a földön. S kiemelte, h tanítani lehet úgy is, h csak elmeséled a sajtát történeted...
Majdnem elsírtam akkor magam, hisz ő nem ismert, nem tudja, h én blogolok, s h már korábban is mennyien írtak, s köszönték meg... Illetve a megérzéeim, sejtéseim elg jól, s valahgy éreztem én ezt is, csak hát sok mindent elhesegetek mondván, h jajj jóu va'! Hagyjuk mán' ezeket a faszságokat!

Szo a materiális énem gyakran fightol a spirituális énemmel...

( Nem! Nem vagyok skizo, s nem őrültem meg! :D )

Ah! Valami változik, s formálódik bennem! Persez alapból mindig mindenki változik és formálódik, ami az élet rendje, s az a természetes és jó, ha fejlődsz s változol, de úgy érzem most nálam, h most ez kicsit masszívabb, v sok  v nem tudom, de valami van.

Kb abban a fázisban vagyok, mint amikor 2 drótot összeérintgetnek h beinduljon a motor, s fel felpörög/éled a system, de még nem tökéletes, még nincs kész, de már éledezik, van valami...

...

Melóban minden szip-szupi.

A hétköznapjaim legalább olyan gyorsan eltelnek, mint a hétvégék.

Imádom a munkám, a kollégáim, s a tulajokat. Nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok. Leginkább a nagy értekezleteket imdáom, mikor prezentálok, ötletelünk, tervezünk, s kidolgozunk lépéseket, tökéletesítünk.

Aztán utánna részt venni a kivitelezésben, a megvalósításban, s látni az eredményt. Tök jó. :D
Részese vagyok mindennek az elejétől a végégig. Fenomenális érzés. Ilyenben még nem volt részem. Multinál nincs iylen ugye. Ott csak egy kis porcszem vagy, s dolgozol, mint egy droid a megadot keretek között.

Nagyon jó érzés az, h kikérik a véleményem, h kezdeményezhetek, javasolhatok, kérdeznek, meghallgatnak, s a nagy meetingeken elindítjuk a folyamatot.

Kint voltunk a prideon is a céggel. (Ami szintén az én öteletem, javaslatom volt.)

Életem első prideja volt. Fenomenális érzés volt! Nagyon jól éreztük magunk. Lovely memories.

Mondjuk aznap elggé izgultam végig, s már a délelőtött egy házi pálesszel kezdtem, h oldódjak egy kicsit, s ittam bent az üzletben is, ahol volt a gyülekező.

Lehet még nem mondtam, de am elégé betudok feszülni, ha sok meleg van körülöttem. Kurva sokat kell innom, h feloldódjak s jól érezzem magam. Nem tudom miért van ez. Az öt éves kapcsoaltom alatt lettem ilyen. De am nem vészes, csak... még oldódnom kell s szokni az új helyzetet.... :)

...

Korábbi bejegyzésekben említettem ugye, h napi szinten hálát mondok jó pár dologért. Ez nagyon jó érzés. Csinálom a mai napig, mert már rutinommá vált, s nagyon nagy löketet az, h a melkassomat reggelről szétveti a hála érzése. Néha persze elérzékenyülök, de az csak jó. Persze, volt már párszor arra is példa, h zokogássá erősödött, de mint tudjuk egy kiadós sírás után jobban érezzük magunk. :) 

Egy visszajelzés, h jól csinálom, mert ez is azt mutatja, h tényleg hálás vagyok, s köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Ajánlom nektek is.

Am nálam a hála azért is nagyon erős, mert tényleg nagyon hálás vagyok, főleg az elmúlt egy évemért. A hajó nagyon megváltoztatott belsőleg. ...Nagyon-nagyon... S pesze, mint tudjátok az életem is megváltozott, ami kissé fájó, de ugyanakkor már tudom, h minden okkkal történik, s lényegében jól alakulnak a dolgok.

+ San Franciscótól eléggé eltudok érézeknyülni. Érdekes, h 2,5 hónappal a hajózás után, ahogy kezdenek leülepedni a dolgok, az van, ha a hajózásra gondolok, akkor San Francisco jut elsőként eszembe.

S ahányszor meghallom Scott McKenzie - San Francisco című számát, szemem nem marad szárazon... :S :/ :(
Ha elvonatkoztatunk San Francisctól, az egész mondanivalója, hangulata, dallama, annyira én vagyok...

S miközben ezeket a sorokat írom, természetesen ezt hallgatom, fél percenként fújom az orrom.

So egy kicsit átszellemít. Mármint világnézetileg a "nézőkéd" egy kicsit megváltozik. 

Am még az a furi nekem visszanézve az elmúlt pár hónapra, max 1 évemre, h mennyit változtam, s hányszor szembesített az élet azzal, h ki is vagyok...

Nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, de egy példa, h szembesülnöm kellett azzal, h nem megy az instant szex. Nem tudok, s nemis akarok vadidegenekkel lefeküdni...

5-6-7 évvel ezeltt ezt nem gondoltam volna magamról, h én ilyen leszek....

Legyen bármennyire is az esetem az illető, de elképzelem azt, h felmenni hozzá és.... áááááá...

Az más ha beszélgetünk, ismerkedeünk, találkozunk párszor előtte.... De h egyből bumm....

....Nooooo waaaay...

Elvagyok egyedül is amúgy, de nem érzem magam teljesnek.
Most "pihenek", mert mindenki azt mondja, h legyek egy kicsit egyedül. Hmmmmmm jóóóó. Azt hizem, h nekem ennyi elég is volt a "pihiből"... :D

Nem keresek görcsösen semmit. 

 Tinderen elvagyok oszt jóu napot. Ismerkedem, beszélgetek, s majd lesz ami lesz.... 
... Bár jobban belegondolva ez kurvára nem igaz, mert ismerem már magam annyira, h azért ugye, "right now" instant szex az sztorno... Sőt, azt is tudom, h inkább kapcsoaltot keresek.... ...Legrosszabb esetben barátságot extrákkal...

De majd alakul... Úgyse fogok gyorsan találni egy olyan embert, aki tetszik is és még értelmes is! :D
Sokan egy összetett értelmes mondatot nem tudnak írni, nemhogy beszélgetni! :D 
Ah! Ez túl negatív volt... Csak hát néha megdöbbenek, h minek született ez le embernek a földre, mikor csak az állati ösztönei hajtják...
Nah!... Hagyjuk ezt!...

Amúgy általában pozitív vagyok, s napi szinten mondogatom a kis mantráim, amikben hiszek is, s eddig is beválltak, s folytatom tovább szépen a kis nyugodt, harmonikus, boldog, kiegyensúlyozott rózsaszín életem, amit eddig is éltem. Néha pesze meginog rendesen a bárka, de ez így természetes. :)

Am bátyámmal minden okés. Tartjuk a kapcsolatot. Talán többet is beszélgetünk, mint az előbújásom előtt. Nem bántam meg, h a nyakába zúdítottam májsu végén mindent. :D

Nah!

Peace&Love!

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. június 18., vasárnap

Képek - Bermuda, Azori - szigetek, London;





Képek - Kajmán - szigetek, Miami, Charleston;



Az előző részek tartalmából:

Sorry mindenkitől, h ennyire eltüntem, de nagyon zajlik az élet körülöttem. Elkeztem csinálni egy új blogot, de eléggé összetett öszeállítani, s jobbnak látom, ha inkább még ide írom ezt a "kis" visszaemlékezésemt.

Készüljetek fel, h érezhető lesz a roham tempó ami a napjaim életére jellemző. Sorry ezért is, de én már annak is nagyon örülök, h a már (régen) megírt jegyzeteim közzé tudom tenni.


Szo reppenjünk vissza oda, ahol legutoljára abbahagytam a jegyzetelésem:



Április 23; Charleston;

Úristen! Hát én ebbe a történelmi városba totál beleszerelmesedtem!
Polgárháborús, rabszolgatartó történelmi kor jellegzetes városa!

Egy nap alatt még nem gondoltam ennyiszer az Assassins Creed 3-ra! 😀
Imádoooom!!! Mind a játékot, mind a várost! 😀

A világjáró körutam dobogós helyén szerepel ez a város.
Az eslő helyen áll, Sydneyvel és Melbournenel és San Franciscoval egyetemben. 🙂

...

Az Aldi április 25.ei fb posztjában megosztott egy idézetet, melyben ez állt;

"Az életben nem igazán az fontos, hogy hol vagyunk, hanem hogy merrefelé tartunk!"

Hát igencsak megörültem ennek az idézetnek!
Jókor jött s jó helyről! 😀 Remélem ez egy égi jel! Főleg azok után, h tegnap el lett nekik küldve az önéletrajzom! 🙂

...

Volt Shoppees game nightunk. Anno decemberben is volt. Vetélkedős, ügyességi játék.

- Lufit a tédünk köz kellett venni, s eljuttatni a túloldlon lévő csapattársadhoz, s átadni neki.
- tojást kellett becsomagolni úgy, h kb 2,5 m magasságból leesik + rálépünk, ne törjön össze. (Ellenfélnek sikerült valahogy ezt kivitelezni baszki!)
- fejenálláas
- egy kép alapján megmondani, h hol, mely országban található a képen látható táj.
- a játékvezető (manager) bemondott dolgokat, s azokat kellett valakihez párostani. Pl ki az a személy a csapatból, aki leghamarabb szülni fog? Ki fog egy gazdag emberhez hozzámenni, ki kerül börtönbe, kinek van kettős élete, bal, bla, bla

4 csapat volt, s 4 féle szavazta jöhetett be egy témára. Érdekes volt.
Az én személyemben 3 témában jött ki 2-3-4 szavazat az alábbi sorrendben;

- Hát. A mai napig nem tom pontosan, h mi, de mikor rákérdeztem a csapatomban, h az mit jelent, akkor elkezték mutogatni, h széttárja a ruháit valaki. Szatír ha jól gondolom. - Nah! Hát én két csapattól kaptam szavazatot, s hát itt felháborodtam, h kikérem magamnak, h mégis wtf???
A két csapat, akik rám szavaztak mondták h a vad bulik maitt. Mindig voltak villantások. Mondom, mert ti állandóan erőszakoskodtatok! Egyik kolléganőm, még a sliccem is lehúzta, még a többi csaj többször majdnem teljesen lerángattátok rólam a felsőm, s kishíján megerőszakoltak! Mondták, h mindegy! Ez csak poén, s nem kell mellre szívni. Am itt már a csapat jó részében volt egy alap alkhol szint, köztük persze bennem is, hát ugye, amilyen szókimondó vagyok, kiszaladt a számon, h;

"Igeeen? Poénos??? Nah majd jó megbaszom a szátokat, s az lesz a poénos!"

Hu-Huuuu! Nagy üdvrivalgás, tapsolás, asztalverés, hangos nyerítések! 😀 Jót nevetett mindenki, köztük már én is és a manager is. Ismernek már, tudják, h milyen vagyok, s h csak vicc szinten mondtam. Meg amúgy is az előadás mód volt a viccessebb. A felhábodorott díva, három csentittés közepette megmondta a magáét. 😀
Miután végelett ennek a kis shownak, a manager, jó Móunikához híven itt le is zárta a témát. 😀 "Jó! Köszönjük!"

Utólag visszagondolva vicces jelenet volt ez a vitatkozás. Mint valami olasz parlamenti vitanap. A terem egyik végéből átkiabállás a másikba majd vissza. Mutogatás, karokkal hadonászás, hőbörgés. 😀

- Aztán pontokat kaptam a könyvíró témakörében is - 3 csapat voksolt rám. Tudják, h van blogom, s sok-sok éve írom már a naplóm. (18 éve)

- S végül buddhista szeretes téamkörben is rám voksoltak - Az összes csapat rám szavazott, köztük a sajátjaim is. 😀
Itt is felháborodtam, h most mééé?! Nah itt mindenki gyorsan rámugrott verbálisan, h nyomjam el magam, mert mindenki tudja, h ez az egyetlen vallás, amivel szimpatizálok. Köztük a kabintársam volt a leghangosabb "felszólaló", h többször rámnyitott már meditállás közben, miközben a háttérben ment az om mani padme hum.
Hát ezen már én is csak mosolyogtam, s nem tudtam erre mit mondani.

...

A csajok győzködnek, h maradjak, s hiányozni fogok nekik. Érezhetően nagyon szeretnek.
Mostanában sokat ölelgetnek, h kezdjük felfogni h elvállunk.
Jól esik.
Ugyanakkor ez is lehúz az életről... 😕 😞

...

Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban jött fel bennem az az érzés, gondolat, h el kellene mennem utazni. Mármint nadi utaztatásra.
Úgyhogy a nyáron menni fogok.

...

Május 1 - Azori-szigetek; Ponta Delgada;


Nagyon szép. Történelmi település. Azokat meg ugye nagyon szeretem.
Majd beszélnek a képek.

Az utolsó 1-2 hét s főleg a finálé napjai egyre rosszabb és rosszabbak voltak. Fogyott a türelmem, már nagyon mentem volna.
Esténként konkrétan depibe estem mikor ágyba bújtam... ...egyedül...
Ez a majd egy éves hajós élet megtanítitt elég sok mindenre. Köztük a magányra is, s csak szembesített azzal, h nem nekem való az egyedül lét. Rettentően hiányzik, h összebújva ölelkezve aludjak. Utállok egyedül ágyba bújni! :(((
Rettentő szeretetéhségem van. Am tudom s érzem, h szeretnek a kollégák, meg otthon mindenki, aki ismer, de én a másfajta szeretetre gondolok. Az ölelés, a csók, a cirogatás, az erotika...

Nem gondoltam volna h a hajós végnapok ennnnnyire megviselnek...
Ma még mélyebb a depim...
Ma elment két számomra kedves kolléganőm, mert lejárt a szerződésük. Ez a hajós élet. Minden sokkal gyorsabban változik, mint a szárazföldön. Emberek jönnek, mennek körülötted....


...

Hajót elhagyván Londonban találkoztam Norbival. Volt pár óránk. Bejártuk a város főbb látnivalóit. Jó elvoltunk. Minden okés volt, nem volt semmi gáz. Az elválás után voltunk kicsit szomik, de hát ez van. Ilyen az élet... Örülök, h szeretettel és teisztelttel, jóban váltunk el.

...


Itthon:


Májusban még nem dolgoztam, de minden napra volt találkozóm valakivel, s intéztem a apró-cseprő ügyeim.

Pár alkalommal elmentem edzeni a Köki gymbe, ahol egy srác olyan pózt csinált, amiben simán leszophatta volna magát.

Aztán észrevettem a tükörben h én meg tátott szájjal nézem! :D
Aztán felálltam h mást csinqljak, mert nem tudtam levenni róla a szemem. De ahogy felálltam éreztem, h hát odalent is duzzadok ám rednesen, s az edző cucban ez nagggggyon kellemetlen volt. :D
Olyan zavarba jottem, h egyből visszahuppantam. Komolyan mint vlami szűz, szerencsétlen tinédzser! :D


Május 11;


Kellemes napsütésben ülök a teraszon és olvasom a Magyar Narancs legújabb számát, amelyben Fekete Győr András interjúja olvasható. Nagyon kellemes érzés olvasni az interjút közben elszívni egy szál cigarettát és iszogatni a tejes kávémat. 


... 


Túl sok a fehér ember. Ez egy kissé zavar, de a belvárosban eléggé elviselhető a lét, mer ott azért sok a külföldi és a mindenféle ember. Ami feltűnt, h nagyon sok az indiai. Régebben én nem láttam ennyit belőlük. Mármint az indiai túristákból.


Am imádok itthon lenni. Boldog vagyok. :) 

Új élet, új korszak vette kezdetét életemnek s ez nagyon jó érzés. :) 

... 



Május 27:


Elő bújtam bátyámnak. Lementem hozzá vidékre, ahol lakik. 

A fia ott sündörgött folyton körülöttük. Mondtam bátyámnak, h majd szeretnék vele kettesben beszélgetni. 

Grilleztünk. Kajáltunk, s utána kimentünk a helyi gyereknapi rendezvényre. A gyereket felettük a körhintára, aztán belekezdtem. 

Megkértem, h hallgasson végig, mert az elmúlt bő 10 évemről szeretnék mesélni.

Aztán belekeztem. Olyan könnyedén és lazán meséltem, mintha hétköznapi dolgokról beszéltem volna. Meséltem neki a kirakat csajokról, a jobbikról, útkereséseimről, kétségbeeséseimről, öngyilkossági hajlamaimról, magamra tálalásról, elfogadásáról, anyumról, főiskolás, pesti életemről, párkapcsolataimról, eljegyzésemről. Többször rákönyökölt egy korlátra, s fogta az arcát, de én halál nyugodtsággal és lazasággal mondtam tovább.


Mire leszállt a gyerek, ledaráltam neki mindent.

Szegényt jól beletaszítottam a melyvízbe, s keményen razúdítottam az elmúlt 10 évem, de megmondom őszintén, h én annál jobban éreztem magam, minél többet mondtam el neki.  

Kis hatásszünet. A gyerek elment ugrálni. Helyes. Menjél csak! :D


Bátyám nem is tudott mit mondani. Mondta, h én így is az öccse maradok, de sose tartotta ezt az egészet normálisnak. De nagyon zavarodott volt. Érthető. Nagyon picit rosszul esett ez a "nem tartottam normálisnak a melegséget" kijelentése, de anyám mondatahihoz (mint pl, h: "Inkább lennél drogos! Azt sokkal jobban elfogadnám, mint h buzi vagy!") képest ez lófasz. 


Kérdezte, h nem akarsz normális életet?

De azon nyomban kijavította, h" lehet ez is normális vagy nem tudom, de úgy értem h gyerekeket?" 
Határozott választ adtam, h NEM! 😀
Mondtam neki, h ha esetleg akarnák a jövőben, akkor béranyasággal meglehet oldani, de én most építem ki egzisztenciális életem, továbbá úgy érzem, h ezen életemben nem azzal a szándékkal jöttem le h szaporítsam a népességet. 

Kérdezte, h van nálunk is szerelem?... 


Nah! Hát gondolhatjátok ezek után, h mekkora a sötétség?!... 


(Am 35 éves diplomás mérnök.) 


Ezért elmondtam neki, h ezért is éreztem fontosnak előbújni, mivel a társadalmi ismeret, s elfogadottság általunk, melegek által lehet megismertetni a társadalommal, h élő, normális, természetes, egészséges, értelmes, érző lények vagyunk, s nem egy mumus. 

Nem jelenünk veszélyt a társadalomra bla , bla, bla ... 

Továbbá mondtam neki hogy ha bármi kérdése felmerül a későbbiekben, szívesen beszélgetek vele erről, s készséggel válaszolok kérdéseire. 


Mondta, h most nem tud mit mondani, kérdezni. 

Mondtam, h nem baj. Nem is kell. Emészd csak. 

Aztán a maradék pár óra úgy telt el, mintha mise történt volna. 


Gondolom majd elmondja a feleségének. 

Am megkérdeztem, h nem gyanítottátok? 
Mondták h de, de csak azért mert még sose mutattam be barátnőt, de ő mindig is reménykedett benne h nem vagyok meleg. 

Am az a durva számomra h én mekkora lazasággal és elhatározottsággal "vezényeltem" le ezt az egészet! 😀


Am nem érzek semmit. Se örömöt se bánatot. Ha elküldött volna a fenébe se érdekelt volna. 


Mondtam neki, h azért is mondtam el neki, mert elegem volt az anyám által rámerőszakolt titkolózásból és korlátoltságágból, valamint már vagyok annyira egzisztenciális, h nem függök senkitől, s már kurvára untam ezt a szánalmas titkolózást. 


Megértem, h anyumnak ne mondja el, h előbújtam, hisz tudatja ő is h anyum mennyire gyenge idegzetű. Majd ha esetleg feljön valami téma, akkor csak mondjon annyit, h ne nézze hülyének, s akkor mondja meg, h tudja h mizu... 


Am úgy tekintek erre a napra h done. Ez is megvan. Pipa. Jöhet az új meló, új pozi, új élet. 


S ha már itt tartunk.... Meló... 


Az elmúlt héten három interjúra mentem el. Mindhárom helyre felvettek, s a legszimpibb helyet vállaltam el. Csak üzletvezetői pozikra jelentkezem. 


Amit elfogadtam ott bő 2 órán keresztül interjuztatott a tulaj az ügyvezető igazgató és a pénzügyi igazgató. 


Magyar cég, de csak jókat olvastam és hallottam róla. 


Június 2. Hetében fog nyílni, s tök jó érzés, h egy új dolognak lehetek a részese.



Junius 9. hete baromira gyorsan telet és rettentő zsúfolt volt. Ugye ezen a héten kezdtem el dolgozni. Pénteken megnyitó party volt 2 fázisban. Először 10-12-ig a sajtónak, bloggereknek. Aztán 17-től pedig kötetlenebb a céges ügyfeleknek, barátoknak. Ide eljött velem Gee is, s bemutattam a kollégáknak. :)

Ez vicces volt egy kicsit, mert a party előtt mondta az egyik főnököm, h nyugodtan hozd el a párod is. Én meg lazán visszakérdeztem, h az nem baj, h a párom is Gee? :D


Mondték h nem, de azon nagyon megvoltak lepődve, h ugyn az a neve, s azon filóztak h az mekkora már h ugyan az a nevünk? :D


Am jó volt minden, minden szupi.


...


Június 16:


Nah! S most itt vagyok!

Sietve írok most is, mert készülünk Gee-vel kimenni a szabadság hídhoz, mert hétvégente ugye levan zárva. Este filmvetítés lesz, s azt lehet megnézzük.


Az elmúlt hetek rohanva teltek. Szinte minden nap találkoztam barátokkal, voltam vidéken is a családnál, ügyeim intéztem, vettem magamnak egy fasza új laptopot. (Asus UX 310 UQ) Nagyon szeretem. 


Szép, gyors, okos, s játszhatok napjaink játékaival; Battlefield 1, Xcom 2, Assassins Creed Unity, World of Warship, Civilization VI.


Melóban sokat tanulok. Minden nap van valami új. Úg néz ki, h bővülni fog a feladatköröm, s a felelősségem. Majd hamarosan 1-2 hónapon belül kiderül.


Az üzletről nem szeretnék semmi infót leírni. Annyi, h jól érzem magam. Szép környezetben dolgozom, szeretek bejárni, s szeretem a vezetőséget. Remélem hosszú távon is így marad.


Sajnos edzésre nincs időm és enrgiám. El is keztem fogyni. Szomorúan, de tudomásul vettem. Egyfajta vereségként könyvelem ezt el. Ezt a harcot elveszítettem... :/ :(

Remélem h a jövőben majd normalizálódni fog z életvitelem, s abban lesz helye az edzésnek. 


Vegetáriánius életről is letettem. Jóval ritkábban eszek húst mint eddig. Nekem már az is jó. Sajnos sok helyen elég silány a vegetáriánus ételkínálat felhozatala.


Amikor tudok, s adott a környezet, van rá lehetőség, akkor nem eszek húst.


Átlagban talán úgy mondanám, h heti kb 2-3 alkalommal eszek húst.

Nah! Mennem kell. Sorry...

A lényeg h minden baba. Boldog vagyok. Jól érzem magam. Jó újra itthon, s nem kívánom újra elhagyni az országot.

Csók!

Rion :*

<3


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)