2017. január 16., hétfő

Visszatekintő, randi, búcsú, Miami;




December 25;


Ajándékozás a lakótársakkal.


Kaptam inget, parfümöt, zoknit, hordozható mobil töltőt, édességeket, libris ajándékkártyát, és Osho; Bátorság könyvét;


"Én pontosan értem, miért nevezi az elme a szabadságot bizonytalanságnak... Éltél már börtönben pár hónapig vagy évig? Néhámy, cellában töltött év után, amikor eljön a szabadság napja, a rab hirtelen bizonytalannak érzi a jövőt. A börtönben minden biztos volt; minden holt rutin szerint zajlott. Elétették az ételt, védelem alatt állt; nem kellett tartania attól, hogy másnap éhes lesz, de nem lesz mit ennie - ilyesmi nem történhetett vele, minden biztos volt körülötte. És akkor, sok év után egyszer csak odamegy hozzá egy fegyőr, és azt mondja neki: "Mostantól szabad vagy."

A rab pedig újra remegni kezd. A börtön falain túl újra ott várja a bizonytalanság; megint keresnie, kutatnia kell majd; megint szabadon kell élnie. A szabadság félelmet szül." - Osho; Bátorság


Am ez a hajózás arra is jó volt, h rájöjjek, realizáljam, h tulajdonképpen nem vagyok egy nagy világutazó típus. De még csak strandos/tengerpartos típus sem vagyok. Jobban szeretem az erdőket, a hegyeket. Nemhiába voltam annyira beleszerelmesedve Kotorba. Persze a tengerparttal sincs bajom, de az elmúlt fél évben ugye csak ott voltam, s kurvára elég volt egy jó időre.

Am félreértés se essék. Nem bántam meg. Egy kicsit azt sajnálom, h a világkörüli út valszeg nem fog összejönni, mert nemleges választ kaptam a head officból arra a kérdésemre, h visszamehetnék e arra a hajóra, amin dolgoztam, s ami világkörülire megy. Új, más hajóra egyedül nem akarok menni. No mindegy... Lépjünk tovább...


Kárácsony környéki napok;


Reggelente korán felébredek. Mindig pánik hangulatbam és azzal a gondolattal a fejemben, h GEEEE! Napokon belül döntenem kell, h a három út közül melyiken indulok el!

Minden nap kérem a fentieket, h segítsenek a legjobb döntés meghozatalában, illetve küldjenek támogatást, jeleket, amiket fel is ismerek, s segítenek a legjobb döntés meghozatalában. Jönnek is a jelek, érzések, gondolatok, tanácsok, de ez még nem elég mennyiségileg, h dönteni tudjak.

...



Am a hajóra nem vágyom visszamenni. Az elején utáltam, de a végére megszerettem.
Igaz, nagyban hozzájárult, h nagyon jó szerintem a magyar csapat is, meg a kollégákból is jobb féle jött novemberben.
Ugyanakkor ha mennék oda mennék vissza, ahol voltam, mert ismert helyre, ilyen jó közeg közé szívesebben megyek, mint egy teljesen vadidegen helyre.
Nem vagyok már az a fiatal aki annyi hajkurássza az új élményeket...
Lassan 28 leszek Móunika kedves...
Nekem az a tapsztalatom, h inkább a 20-25 közötti korosztály van inkább besózva, nekik való ez a hajós élet, meg azoknak az idősebbeknek, akik gyermekibb lelkivilággal rendelkeznek, v kik természetüknél fogva kalandvágyók.

...


Tinderen belikeoltuk egymást egy sráccal, aki miután rámírt, nagyon laza, vicces, könnyed, gördülékeny beszélgetésekbe elegyedtünk.


Korábban ettől a fiútól már elég sok likeot kaptam instán, szo sejtettem, h erősen érdeklem. :D


Napi szinten beszélgetünk, s viszonylag elég sokat. Értelmes, kommunikatív, vicces, aranyos fiú. Minél többet beszélünk, annál szimpatikisabb. :)



December 26 Hétfő;


Öt év után ma volt az eslő randim. Azzal a sráccal, akiről korábban (fentebb) már írtam. "Gee" ő is. :)


Megbeszéltük, h kari után, ahogy hazaér, talizunk. 

A belvárosban lakik, ott taliztunk az este, s sétáltunk egy nagyot. Fashion street, Duna korzó, Lánchíd, budai oldalon végig vissza az Erzsébet hídig, s végül a Bartók Béla körúton beültünk a kelet kávézóba, ahol végül nagyon finom borokat iazogattunk és naggggyon jókat beszélgettünk. Pontosabban én beszéltem a leginkább, mert én voltam tele élményekkel, mesélni valóval ugye, de amikor csak tudtam, beszéltettem őt is. :D

Nagyon jól éreztem vele magam, s most így utólag mosolyogva emlékszem vissza rá, h amikor végre leültünk egymással szemben a kávézóban, onnantól kezdve, érezhető volt a bizsergés a levegőben. :) Persze én erről akkor nem akartam tudomást venni a lányos zavaromban, de ahányszor mélyebben a szemébe néztem, mindig ott volt az a... ... Pozitív "feedback".


S a szem... ...Mennnnnyire igaz, h a lélek tükre?! :D


... Sokkal többet kiolvastam belőle, mint amit a gazdája elmondott... ;)


Hazafelé menet be is igazolódtak, amit azok a szemek pletykáltak.


A Kálvinon akartam elbúcsúzni, de csókos búcsú lett belőle....

... S hát annyira jól sikerült, h inkább sétálltunk még egy kicsit, át a kecskemétin, az egyetem téren keresztül, s a ferencieken is behúzódtunk párszor egy-egy sötétebb helyre...

...Végül a Ferenciek terén feltudtam szállni az utolsó metróra...



December 27 Kedd;


Második randi. Zárásra bementem hozzá a munkahelyére, ami szintén a belvárosban van, aztán beültünk a Csendesbe. (Köszi Bori az ajánlást. Jó helynek bizonyult.)


Emlékszem, az első randin még arról beszéltem, h v itthon, v Londonban folytatom.

Itt a másodikon már finomítottam egy kicsit, h hát amúgy szeretem Budapestet, s szívesen maradnék... :D

Am nagyon szeretem benne, hogy őszinte ő is, s nincs benne se semmi prüdéria, s kötetlenül lehet vele beszélni báááármirőőől!


Szo nagyon jókat beszélgetünk. :)


Am egy kis sznobság van benne, de szerintem még az egészséges kezelhető szinten. ;) :D




December 29 Csütörtök;


Harmadik randi. Este beültünk a Rehabba, ettünk nagyon finom vega kaját. Én francia lecsót, ő pedig lazacot tésztával. Utánna sétáltunk a Duna parton és elmentünk az új nemzeti színházig. Felmentünk a zikkurat tetejére is. Jó séta volt. Lovely randira sikerült ez is. :)


...

Harmincadikán a szűk baráti körrel elmentünk duzsizninegy kicsit az Ankertbe. Kedvenc helyem. Am nem volt egy nagyon jó buli, s megelpődtem, h amikor mi érkeztünknolyan fél kettő körül, akkor már elkezdett oszladozni a tömeg... O.o 

...

Szilveszterkor Borinál voltam házibuliban, ahol megjegyezték, h jó sokféle, színes zenéket nyomatok, s honnan szedem öket?

 (Mondanom sem kell, h dj Gee zenélt itt is :D )
Szo örömmel töltött el ez a feedback, s jó volt mondani, h hát erösen multikurturális párti vagyok, s a hajóról ragadt rám. :)


Január 5 Csütörtök;


Úgy alakult az életem, h felkínálták azt a hajót (ahol dolgoztam), amit még decemberben kértem, s akkor nemleges választ adtak.

S mivel egy fél világ körüli útról van szó, így eléggé csábító volt az ajánlat, annak ellenére, h én mér igencsak az itthoni berendezkedésre keztem átállni mint munkaügyileg, mint magánéletileg...

Szo jan 16.-án kell hajóra szállnom Miamiban, így 15.-én repülök.


Jelenlegi terveim szerint májusban hazajövök, mert nem szeretném tovább csinálni már a hajózást...


Minnnndig van valamiiii. Már kezd az agyamra menni! Abban reménykedem és azt szeretném, h májusban hazajövök, s itt folytatom az életem, ahol napjainkban most abbahagyom. 3,5 hónap nem olyan hosszú idő (a fél évhez képest). Aztán békességben, boldogságban, egészségben, szerelemben, szeretetben, egy faszenkós munkahellyel szeretném élni  stabil, kiegyensúlyozott nyugodt életem, ami eddig is volt az elmúlt hét évben, mióta pesten élek.



Gergővel nagyon rossz és kellemetlen volt leülni beszélni, főleg úgy, h mi január másodikán leültünk megbeszélni, h nah mist akkor mi van köztünk, s higyan álljunk a másikhoz... Csak a miheztartást végett... 

Ő is jólérzi velem magát, én is vele, s örülne, ha ismét lenne komoéyabb kapcsolata s végül letisztáztuk, h akkor járunk.


Erre rá két napra meg jött ugye az e-mail, h lehetőséged van bejárni a világ másik felét...


...De megérti, s tudja h ilyen lehetőségem nem nagyon fog adódni még az életben...

Így utólag belegondolva, am érdekes, h úgy indultam el otthonról, h majd Gee-nek elmesélem, h mi a szitu, s együtt megbeszéljük -hangosan elmélkedvén - h hogyan kezeljük ezt a helyzetet, de a valóságban úgy alakult a helyzet, h már szimplán közöltem, h felajánlották a hajót, s hát, világkörüli út, írt a managerem is, meg elmondtam mindent, s az lett a vége, h megyek.
 Szo így utólag visszagondolva, úgy érzem, h nem én irányítom az életem, s ezt a hajós döntést is, úgy érzem, mintha nem is én hoztam volna meg! Mintha egy időre teljesen átszellemültem volna!

Nem tudom mit akarnak a fentiek, s miért igy alakulnak a dolgaim, miért igy jöttek az időzítések...


...

Feladtam már h szervezzem, tervezzem az életem. Sodródom, s ha mélyen magambanézek, azt látom, h nem akarom tudomásul venni, h vége lesz, h elmegyek.


Jól érzem magam itthon, s már tök jól belelendültem az álláskeresésekbe is, de ilyenkor mindig jön az ellenoldalam válasza, h jóu va' nyomd el magad! Három hónap múlva itt folytathatom, ahol abbahagytam!


...

Az van, h mindketten éljük majd tovább az életünk, s majd meglátjuk h mi lesz 3,5 hónap múlva. Milyen változáson megyek át én is, ő is. Akarom e még, fog e ő várni....
A hajós életben megtanultam, h sajnos semmi se fix. 

Gee jól látja a helyzetet, s azt mondta, h egyrészet ezzel a világ körüli úttal felkerülhet az i-re a pont, hiszen egyik célom teljesül, a másik meg, h legalább így volt lehetőség megismernünk egymást, mert ha már alapból tudom, h megyek vissza, akkor nem kezdek el ugye ismerkedni... Aztán, h hogyan tovább, csak a fentiek tudják, de higgyem el, h minden okkal történik. Mondom én elhiszem.
Csak a miértre még nem látom a választ de ha más nem, remélem legkésőbb a tavasz végén, v a nyáron már tudni fogom...

Szo most az van, h minden napot együtt töltünk. Minden este együtt alszunk. Vele kelek, vele fekszem.

Január 15.-én repülök Miamiba- s 16.-án szállok hajóra.

Jelenlegi állás szerint, május ötödikén fogom elhagyni a hajót. Nem fogom ugyanis végigcsinállni újabb hat hónapos szerződést. Többet nem akarok hajózni.

Norbi úgy néz ki, h megy arra a hajóra, amelyiket megkaptuk közösen az Azurára. Valószínűleg egyedül, s nem teszik át oda hozzá az új szerelmét.

Jan 9.-én fogunk elbúcsúzni egymástól, mert ő kimegy Londonba Zsófi barátnőnkhöz 15.-ig.

Minimális szinten beszélünk. Leginkább én kerülöm, mert több olyan dolgot csinált, mióta itthon vagyunk, ami miatt haragszom rá. Ezt ő tudja, megkért h beszéljük meg, de természetesen nem érzi magát felelősnek, szo lezártam a beszélgetést, h napokon belül elválunk, szo felejtsük el egymást egy időre.

Nekem legalább is időre van szükségem. Jelenleg még fájnak a tüskél, miket belémdöfödött. Valszeg majd pár napon, héten belül begyógyul, mert nem vagyok haragtartó...

...

Január 9 Hétfő;

...A búcsú napja...

Norbival elköszöntünk egymástól.
Hát kibaszottul felkavart!
Sírutunk mindketten. Többször megöleltük egymást, megköszöntük az elmúlt öt évet, s minden szépet és jót kívántunk egmásnak.
Most én voltam jobban ki. Remegtem, s bőgtem mint a kurva élet. Norbi is sírt, de én jobban... :/

Rájöttem, h azért voltam vele olyan rideg, s kerültem, mert nemakartam szembesüni érzelmeimmel.

...

Január 11 Szerda;

Tegnap Gee bemutatta a szűrési eredményeit. Tiszta. Elültette bennem is a vogarat, h elkellene mennem nekem is. Így ma, miután beadattam magamnak a sárgaláz elleni védőoltást, ellátogattam a karolina útra egy gyorstesztre, mivel ma csak arra volt lehetőség, s mivel am is utazom el, s ugyan olyan megbízható, mint a normál.

Hiv, szifilisz, meg még egy valami harmadik. Hepa tán de nem vagyok már biztos. Tiszta vagyok, szo örömmel mutattam be neki én is a papírjaim. :)

...

Január 14 Szombat;

A kiutazás előtti napokban igencsak rányomta bélyegét a hangulatomra, h ismét elmegyek. Holnap utazom.
Bevagyok szarva. Folyton kattogok, s totttál úgy érzem magam, mint Julia Roberts az Ízek, imák, szerelmek című filmben, mikor elhadja a megszokott kis világát, s útra kell. Ő is a világ másik felét járja be, s én is. 

Olyan erős szorongás van bennem, mint amik a vizsgák előtt voltak anno. Nincs kedvem semmihez, nem találom a helyem. Úgy érzem, h megkezdődött a kiszakadás...

Az elmúlt napokban többször sírtam, mikor egyedül voltam. 
Szinte ugyan abban a szituban vagyok ismét, mint novemberben voltam. A hányingeres hasonlatra gondolok.

Érzed, h szarul vagy, kerülget, szenvedsz tőle, aztán egyszer csak végre kitör belőled, s utánna valamivel jobban vagy, majd idővel újra kezdődik az egész!

Viszont késő délutánra elmúlt ez az egész, ahogy Gee kijött hozzám. Kb este 10-ig együtt voltunk. Online rendelt nekem holnap hajnalra taxit, segített a bepakolásnál, s intézett nekem ubert Miamiba.
Szo sokat segített, amit ezúton is köszönök. :)

Am aznap este is elég jól elbeszélgettünk;

Gee mondta h ne hidjem azt h az olyan ember mint én v ő, az a normális, v "elterjedt". Magyarán ne magamból induljak ki.

Mondta ezt arra, h meséltem a decemberi pár hetes ismerkedéseimről, s h hát igencsak megvoltam döbbenve, h a többség, akit belikeoltam tinderen, kidobja h korábban már belikolt engem és mégse írnak, illetve akikkel beszélgettem, azokkal meg elég vontatott volt a kommunikáció, s több esetben gondoltam, éreztem azt, h az illetőnek gondjai vannak, v nehézkesen megy neki a folyékony beszélgetés.

+ Tisztelt a kivételnek, de a többséget töketlen balfasz kislányoknak tartom. Részletekbe nem megyek bele. Aki érti érti, aki meg nem, az próbálja levonni a következtetéseket a kislány és a töketlen szóból. Milyen "férfi" ( kac-kac-kac :D ) lehet az ilyen, akire ezt mondják...

+  Sokan annyira zárkózottak, és/vagy beképzeltek, h konkrétan Gee-n kívül nem is találkoztam senki másssl, mert tényleg annyira gyatra és szar volt a beszélgetés, h a basic "teszten" nem feleltek meg, ami nálam abból ál, h azért az első randi előtt beszélgessünk már legalább 1-2 napig, s az a beszélgetés kellemes legyen, ne vontatott, egyirányú, kérdések nélküli, tőmondatos balfaszság.

Nah a Rómeó, meg Grinderen pedig az esetek többségében olyan emberek találtak be, akik se magyarul, se angolul nem voltak képesek elolvasni az 1-2 soros fejlécemet, ami abból ált csak, h arctalanoknak és olyanok, akik nem szimpik, nem válaszolok.

H miért? Mert utánna még vissza mernek kérdezni, h miért nem tetszem, milyen típus akkor az ideálod és egyéb faszságokkal zaklatnak! Dikk mondom?!
Ez most komoly, h számon kér egy vadidegen?! :D
Nah álljon már meg a menet! :D :/ o.O

S am félreértés ne essék. Nem a nagy őt, nem kapcsolatot kerestem. Egyszerűen csak ismerkedtem, sodródtam az árral s úgy voltam vele, h majd az élet hozza h kivel mi lesz.

Az már az én "szarügyem", h ha valaki egy kicsit is szimpi, azt szeretném jobban megismerni, s nem tudok csak úgy spontán módon szexelni.

...

Szo így utólag visszagondolva talán mondhatni, h "szerencsém", h Gee-vel összeakadtunk, s h lelkiekben nagyon hasonlóak vagyunk, s konkrétan megfelel az összes - előző bejegyzésemben írt - "kritériumoknak". :)

...

Január 15 Vasárnap;

Minden rendben ment. Böröndöt feladtam, Münchenben is sikeresen eltaláltam a megfelelő helyre (geci nagy a reptér) s négy órás várakozás után nekiindultunk a kb 12 órás repülőútnak Miami felé.

A miamiba vezető út jó volt.
Szerencsére nincs okom panaszra.
Kaptunk kétszer ropogtatni valót, s kétszer kaptunk főtt ételt is. Problémás utasok nem voltak körülöttem.
Olyan gépem ültem, amiket eddig csak filmekben láttam. Nem csak két oldalt voltak ülések, hanem középen is voltak ülés sorok. Mindkét járaton ablak mellett ültem. ^.^ :)
+ Voltak fasza tabletek beszerelve az ülésekbe. Rengeteg film közül lehetett választani, játékok is voltak fent, CNN, meg mindenféle bizbasz.
Kis vidéki cserebogár ezt is megélte, s az ilyen standard dolgokért is hálás és örül! :)

12 órás út alatt szarrá ültem a picshámat, de hát várható volt...
Am nem használtam semmit. Nem filmeztem, nem játszottam. Végig azt néztem csak, h hol tartunk. Megkörnyékezett a netfüggőségem, h vegyek netet, mert lehet netezni a repcsin is, de a zsidó énem erősebb volt s ellen álltam a kísértésnek. Úgyhohy csak jegyzetelek, olvasok meg alszom. Am nincs kedvem semmihez. Még mindig magam alatt vagyok.

Mondjuk reggel szarabbul voltam,  mikor egyedül voltam a reptéren. Akarva akaratlanul kísértett a múlt, s az emlékek... :/

Gee is kibaszottul hiányzik...
Beszéltük, h egymással jobban aludtunk, mint egyedül.
Hiányzik a lakásom, Budapest, kiskutyám, lakótársak, barátok. Minden és mindenki! :/

Ah! Jól felkéne pofozni!

Bár a mikor a repülőn a semmiből egyszer csak a szembe sütött a meleg miami napocska, azért az mosolyt csalt az arcomra... :)

Tudom, h jó lesz az utazás, meg milyen helyekre megyek meg bla-bla-bla, de kell jó pár nap, h elengedjem ezeket, s átszellemüljek ismét a hajós életre.

 + A kollégák és a hajón dolgozó magyarok is írják sorban, h nagyon örülnek h visszamegyek, s várnak nagyon, szo ennyivel jobb és könyebb lesz.

A kondit már úgy várom, mint zsidó a messiást!

Remélem első napomon lesz lehetőségem elmenni.
Állítólag nem dolgozunk aznap mikor felszállok, szo magamévá teszem ismét a termet, mint a régi szép időkben. ^.^

Nah. Közben már a hotelben döglök Miamiban. Megvan minden, minden oké. Kurva fáradt vagyok szo döglöm. Holnap, azaz 16.-án megyek a portba s visszatérek a hajóra. :)

Majd valamikor jelentkezem!

Csók!


Rion ;)


:*


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2017. január 7., szombat

Castries, Barbados, ST Maarten, utolsó napok, hazaérkezés;



La coruna, ST Johns - Antigua;



Barcelona, Halloween, Toulon, Giblaltrár;



Nápoly, Genova, egyebek, Valencia;



Október; Zakintos, Messina, Monte Carlo, Marseilles



Október; Dubrovnik, Kotor, Cabin party's.



Szeptember; Pisa, Nizza - Francia riviéra


Monaco Montecarlo



Szeptember; Kotor, Ajaccio;



https://goo.gl/photos/2eM9E7GmYKqehHKo7

2016. december 23., péntek

Robbanás, megsemmisülés, felkészülés az új életre;



Pár napra azután, h megírtam az utolsó blogbejegyzésem, (novemberben) darabokra tört az életem.

Norbi megváltozott. Szűkszavúbb lett, s kértem h mondja el mi van. Nem akarta, csak otthon személyesen, de végül kibökte, h van valakije, akibe beleszerelmesedett, s szakítani akar, s nem akarja velem tovább folytatni és még egy jó pár rosszul eső dolgot írt...

...De egyben bizonytalan is volt. Leírta, h tudja, h lehet rossz döntést hoz, mert nem azért akar válni, mert h rossz a kapcsolatunk, hanem mert rájött, h fiatal és élni akar. Ez a része nem lepett meg. Mármint h talált valakit, s h élnie kell, de az, h emiatt képes szakitani, s eldobni egy öt éves, jól működő élettérsi kapcsolatot?! Nem hiszem h sok ember van, aki mindezeket megérti, elfogadja, s lenyelni, s nem küldi el a picsába ezek után az illetőt...

Én nem küldtem... Abban maradtunk, h hazamegyünk, s majd otthon megbeszéljük személyesen, ahogy eredetileg is akarta.

A robbanás utáni napokban azokkal a személyekkel osztottam meg, h mit történt, akikkel majdnemhogy napi szinten érintkezem ill közel állnak hozzám. Nagyon sokat segítettek nekem, amiért nagyon hálás vagyok s ezúton is szeretném megköszönni támogatásuk, segítségük.

Melóban zombiként tengettem mindennapjaim. 7 napos sea day volt előttem, pangással és dög unalommal megspékelve. Mivel nem volt munka, ezért máson se kattogott az agyam, mint h mi lesz velem?!

Kis ülőhelyet alakítottam ki magamnak egy kis tároló helyiségben, ahol a munkaidőm jelentős részét töltöttem. Másokkal beszélgettem, leírtam a gondolataim, próbáltam alternatív lehetőségeket felállítani a jövőmet illetően, na meg próbáétam összeszedni magam.

Helyzetem folyamatosan olyan volt, mint egy olyan betegé aki állandó hányingerrel küzd. Folyamatosan ott van az a gyomorforgató feeling s néha kitör belőled. Csak nem a hányás, hanem a sírás, amitől egy darabig egy kissé jobban érzed magad, de aztán újra kezdődik az egész.


November 20;

Öt nappal a robbanás és a sokk után a düh és a harag öntött el. Nagyon sértettnek érzem magam azokért, amiket Norbi írt nekem.

Munkában továbbra is pangás van s egyre jobban érzem, h leépülök szellemileg. Nem elég h romokban az életem, de még a szerződésem végnapjait is járom, s mindenki tudja, akinek van hajós tapasztalata, h sokan képesek ilyenkor teljesen megváltozni, megzuhanni. Mindenki máshogy vezeti le. Renivel mi alig dolgozunk, röhögünk mindenen, mint akik bevannak szívva, s a többi kollégánk szerintünk már alig várja h hazamegyünk. Én több időt töltök a tárolóhelyiségben, mint az üzlettérben.

Az a nagy mázlim, h az esetek többségében csinálok valamit, amikor jön valamelyik manager. Mesterévé váltam a látszat munkának. Pl folyton a telefonnal ütöm el az időt, azt meg nem lehet használni az üzletben ugye. Így hát hajtogatást színlelve a telefonom ráteszem egy hajtogatós pulcsira, s ha csak jön valaki, akkor félbehajtom, s már nincs is telefon.  :)

A szüneteim "hányással" telnek. Sírok és iszom. Van egy üveg bailey's-em a hűtőben s azt úgy is megkell inni mielőtt elhagyom a hajót. Leszarom, h nem ihatunk munkaidőben! Most ez kell és jólesik!

...

Egyik holdfényes éjszakán mikor végetért a buli a crew bárban, kint a hajó orrban folytattuk az iszogatást a magyarokkal, s spontán magyaros, pálinkás-sörös-boros partivá csapott át. Nagggyon jó volt. Én szolgáltattam természetesen a nótaszót, mert volt egy jó pár retro magyar számom a telón, meg volt speakerem, s olyan jót énekeltünk táncoltunk, h rég volt jó ilyen feregeteges élményben részem. Kellett is a stresszoldás.  :)

Azt sajnálom, h ez a jó kis magyar csapat a végére verődött össze, mire én lelépek. Jó társaság.


6. Nap;

A messben együtt vacsoráztam a kolléganőimmel, s pont velem szembe ült le az az egyik új lány, aki nemrégiben jött hozzánk, s korábban azon a hajón dolgozott, amin Norbi, s jó barátok is voltak egymással. Én ezt tudtam, h ők jó barinők voltak együtt s ezért direkt kerültem is a csajt, de én már javában kajáltam, mikor leült velem szembe, s persze h egyből elkezdte fosni a szót a Norbiról, h milyen jó fej gyerek és h h utálta, s irigyelte őt a Norbi, mikor megtudta h idejöhet erre a hajóra, amin én vagyok, s bla, bla bla. Én meg kezdtem egy jobban görnyedni és összemenni, ahogy az életkedvem is szivárgott ki belőlem, s csak folyamatosan azt hajtottam, h hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba! Az étkezéssel is leáltam, s csak fogtam a kést meg a villát a tányér két szélén, s meredtem nézzem magam elé, mire végül az a két lány, (akikkel szorsabb kapcsolatban vagyok, s tudják h mi történt) a két oldalamon ültek és (egyszerre!) rászóltak a csajra. Az egyikük azt kérdezte meg tőle, h mióta dolgozik hajón, a másik meg h van e neki barátja. :) Filmbe illő volt az egész. Nekem meg gombóc volt a torkomban, s azért szorongtam h csak el ne sírjam magam, s nyugi, nyugi, nyugi, nyugi, nyugi.
A kiscsaj eléggé egy zizi hiperaktív személyiség de idővel sikerült megszeretnem őt is.


November 28;

Szabadnapomon szinte csak kajálni mozdultam ki. Na meg reggel elmentem edzeni aztán annyi volt a szociális életem. Nagyon jó volt egyedül lenni. Meditáltam, relaxos zenéket hallgattam, pihikéztem, írtam, s beszélgettem az otthoniakkal. Na meg persze agyaltam sokat.... Hiányoltam erősen a füstölőim meg a gyertyáim. Képzeletben meggyújtottam őket otthon, s elvégeztem a kis Buddha szentélyem előtti szertartást.


November 30;

Az érzelgős időszakomon már túl vagyok nagyjából. Napok óta a kiégést érzem, h nem érdekel, s nem mozgat meg semmi. Norbival kapcsolatban sem túl rózsásak az érzelmeim. Nem tudom, h fogok a szavai után hozzá viszonyulni. Nagyon nagy pofon és érvágás volt az, ahogyan az elején elmondta az érzéseit. Az biztos, h ha folytatjuk is, nem lesz már a régi viszonyunk. Illetve már az az érzés sincs bennem, h képes lennék leélni vele az életem... Szo furi... ...Októberben még az esküvőről beszélgettünk... Leginkább akkor fáj a legjobban, mikor Olaszországra, Rómára gondolok. Mennyit voltunk ott, mennyi sok szép emlék... Fájdalmas emlékek nagyon...  :(

Szo jelen pillanatban úgy érzem, h a kapcsolatunk az "intenzív osztályon döglődik".
De bármi változhat. Persze lehet, h újraéled, s erősebb lesz mint valaha. Lehet, h folytatjuk tovább, de már nem leszünk a régiek, s az is lehet, h nem éljük túl...
Továbbra is a személyes megbeszéléstől függ minden.

Am Norbit a szíve az új szerelméhez húzza. Érthető. Hisz vele van minden nap. Norbi mindig is azokhoz húzott, akik körülvették, akikkel napi szinten érintkezésben volt. Az esze pedig mellém húzza... ...ami régen rossz ugye...
Eltávolodtunk egymástól, mert nem érezzük egymást hat hónapja...
Mint írtam, minden a személyes találkozáson múlik, onnantól, h újra egymás szemébe nézünk.

Am kb két naponta beszélgetünk. Ők ma vannak ott, ahol én voltam tegnap. Ma értek a karib térségbe. Most kiélheti magát. Egy nagyon intenzív, érzelmekkel és élményekkel teli öt napnak néz elébe.
De egyben tudom azt is, h nehéz és fájó lesz majd neki két hét múlva elbúcsúzni attól az embertől, akibe beleszerelmesedett.

Tudom, mert kb két éve én is ebben a helyzetben voltam. Akkor ugyanis mélyponton volt a kapcsolatunk, s én úgy éreztem, h megfulladok. Nagyon eltávolodtam a Norbitól, ő ezt érezte is, s ő is eltávolodott tőlem, mert Norbi mindig azt adja, amit kap. Szo mikor már betelt a pohár s azt éreztem, h kész vége, nem bírom tovább, leültem vele beszélni. Mindig az aranyközéputas megoldásra törekedtünk, s azt láttuk a legjobbnak, h mivel nem akarjuk elveszíteni egymást, ezért két hét kimenőt adunk egymásnak. Hát én az idő alatt nagyon beleszerelmesedzem valakibe, s nagggyon közel voltunk a szakításhoz. Annyival volt nekem könyebb s ezért os maradtam végül mellette, mert napi szinten együtt voltunk, esténként hazamentem hozzá, s ott volt elöttem ő a lakás, a kutya a közps holmik, s tudtam mérlegelni h én tényleg ezt a lovely életet akarom feldobni?! Szo mérlegeltem s döntöttem. Egy darabig szar volt, de aztán ismét ujra egymásra hangolódtunk a Norbival s kijöttünk a gödörből.

Szo ezért is vagyok annyira megértő ezzel az egész szituval kapcsolatban, továbbá én is benne vagyok megint ebben az egészben s én nekem sem könnyű, s érzem, tapasztalom azokat, amiket Norbi írt, s ha nekem jött volna valaki, valszeg engem is könnyen elöntött volna a new love feeling...

Ennyi. :)

Feltettem persze magamnak a kérdést, h milyen társat keresnék magamnak a továbbiakban;

25-35 közötti, 180 cm alatti, vékony, v normal, v szálkás típus. Szőrtelen, igényes, ápolt, csendes, megfontolt, tapasztalt, nyugodt, szolid, nem bulizós, nem kényes-buzis- nyálas-beképzelt-arisztokrata. Talpraesett, értelmes, felvilágosult, haladó és pozitív szemléletű, kommunikatív, őszinte, egyenes, merje kimondani érzéseit, gondolatait. Továbbá egzisztenciális, állat és természetbarát és a már kiélte magát egyén lenne az ideális. Meg azért legyen egy "normal" iq szintje. Ne legyen túl okos, mert ne akarom hülyének érezni magam mellette, de azért Csipkés Zoltán se legyen. :D
Jah! És uni legyen of course! :D
Szo lényegében csak azokat "várom el", amikkel én is rendelkezem, rám is jellemzőek. Semmi több. :)
Mindig csak annyit várok el a másiktól, amikre én is képes vagyok, hisz nem a tökéletest keresem, hanem egy normális társat.


Dec 2; 

Csapatépítős est. Lufis szexxel. (Különböző pózokban, szexet imitálva szét kell dureantani a lufit.) Fejre kötött, madzagon lógó vizes lufival kellett fellökni a földre helyezett pohárkákat. Aztán volt kvíz játék is. Képeket mutattak s ki kellett találni, h hol készült. + Általános kérdések a karácsonyi ünepekkel kapcsolatban. Mondjuk ez a legtöbbünknek nem tetszett, mert nem volt multikulturális, s sok olyan britis faszság volt, amik maguk a britek se tudtak. (Pl milyen nemzetiség szokta felállítani a Trafalgar squaren a karifát, meg h milyen nemzetiségű pia a tojásos mittudom én mi! (brit))

Aztán volt háton rajzolós játék. Négy ember leült egymás elé háttal. A legutolsónak a fülébe súgták h mit kell lerajzolnia, s arra volt fél perce, aztán pár másodpercre megmutatta az előtte ülőnek, s annak is lekellett rajzolni ugyan ezt s igy ment tovább. A végén pedig felmutattuk, s döntöttek, h melyik csapaté hasonlít leginkább az eredeti témára.

Továbbá volt olyan ügyességi játék is, h m&m-es bogyókat kellett szívószál végére felszívni, s továbbadni a másik szívoszáljéra, s végén beleejteni egy pohárkába. Ebben is négy embert vett részt, mert egy csapat négy főből állt.
Am volt üvöltözés, hangos nevetés, jó hangulat. Közben a kari zenéről Dj Gee gondoskodott.  ;)  :D


Dec 6;

Utolsókat rúgom már. Vásárlók is észreveszik a hozzáállásomon, h nagyon laza vagyok. Pl az egyik sales eventen kérdezték, h mikor lesz a következő sale. Én meg mondtam h nem tudom, mert megyek haza. Ááá szo nem is érdekel?! Mondom pontosan s jól összenevettünk, majd kellemes ünnepeket kívánva elbúcsúztunk.  :D

A másik vásárlót meg szórakoztattuk az egyik kolléganőmmel, aki megragadott a karomnál fogva s bevitt a szekrénybe, mert h rosszul viselkedtem tegnap este. (Mikor iszok, eléggé erotikusan, szexuálisan túlfűtötten tudok táncolni, amit imádnak a csajok ugye, mivel heterókkal ilyet nem tudnak csinálni, mert azok csak annyira képesek (tisztelet a kivételnek), h a pultnál támaszkodva szopogatják a söröcskéjük, s nézik a tánc showt, amit levágunk. Szo eléggé nemvoltunk már szomlyasak, amikor egyszer csak lerántottam a mély dekoltású felsőt a lány melléről, s kificcent az egyik mellecskéje. Aztán mikor átkaroltam h eltakarjam neki, kikapcsoltam neki a melltartóját. Szo nagggyon köcsög voltam, de mindenki imádta a helyzetet... őt leszámítva...) szo poénkodva elvezettett a tárolhelységbe büntibe, én meg elkezdtem játszani a hisztis kisfiút, aki elkezdett vonyítani, majd toporzékolni, h No!No! Noooo! Wáááááh!

Aztán mikor pár másodperc után kijöttem, megigazítottam a zakómat, nyakkendőmet, s úriasan fennkölt hangon bejelentettem, a vásárlóknak (közönség) h; Hölgyeim és Uraim! Lenyugodtam s kész vagyok a munkára! Mire mindenki hangosan felkacagott s még tapsoltak is. Aztán a kasszánál megkérdezték, h minek tudható be ez a jó hangulat? Én meg lazán beközöltem, h a végnapjaim élem s megyek haza karácsonyra!  :) Így már mindenki értett mindent.  :)




Dec 12;

 Én dec 12.-én este 11-re értem haza. 15.én délután elhagytam a lakásom, s leutaztam vidékre szüleimhez. Norbi ma (15.-én) este érkezik.
Am folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Kb két naponta beszélgettünk. Ő éltette a beszélgetést, mert én csak akkor írtam neki, ha kérdezett.

15.-éig egyikünk se tudta h mikor, mi h lesz. Végül ma délelőtt Norbi anyukájától megtudtam, h Norbi a lakásomba tervez jönni, amin meglepődtem, mert azt beszéltük meg még novemberben, h pár napot eltöltünk külön otthon, h a normális levegőn, földi életben rendezni tudjuk gondolataink, érzéseink. Erre meg jön... nah mondom akkor én meg megyek, mert nem akarok még találkozni vele! Vegye át az itteni rezgéseket, nyugodjon le, tisztítsa ki magát, s majd aztán beszélünk!
Szo így három nap után még mindig próbállok átállni erre az itteni életre. Eddig azért nem sikerült mert nagyon keveset aludtam. Búcsú parti a hajón, majd egy welcome iszogatás a lakásban, majd másnap welcome iszogatás a barátokkal, s a harmadik napon meg utazom vidékre. Itt lesz időm leállni, s felvenni az itthoni rezgéseket.

Összegezve am az elmúlt fél évet; szép és jó volt. Leginkább egy gyorsan váltakozó álomként jellemezném. Egyik pillanatban itt, a másikban ott vagy. Új arcok jönnek mennek az életedben, érzelmek, gondolatok tömkelege száguld át rajtad, aztán egyszer csal felébredsz otthon a lakásodban, s napokig az a fura, kissé kellemetlen érzés kavarog benned, h hú ba.d meg! Ez mi volt?! Vaóságos volt ez az egész?! Mintha egy másik életet éltél volna át az álmodban. Hihetetlen, s felfoghatatlan, h ezt tényleg megéltem, s h mennnnnyire intenzív volt, s milyen gyorsan eltelt! Tényleg hat hónapot élttem volna kint?

Néha úgy érzem, mintha csak pár napja lettem volna itthon, v mintha csak tegnap találkoztam volna a barátokkal... Ugyanakkor tudom, h ez a valós és normális élet. A hajós élet hosszú távon, sokáig nem egészséges. Kivétel nélkül mindenki élettörténetén az jött le, h aki régebb úton csinálja az lezüllik, bekattan, bekurvul, lezüllik. Szo no thank you. Ez nem az én életvitelem. Ez számomra olyan mint a fősulis korszakom volt. Egy korszak tanulással, változásokkal, fejlődésekkel, élményekkel, kellemes emlékekkel, szép és jó életszakasz. De én már 27 vagyok. Szeretnék egy biztos, stabil, egészséges, nyugodt kellems életet leélni a párommal.

Dec 17.

Eljött a nagy nap. A "tárgyalás" napja.
Lényegre török;
Szétmentünk....
Véget ért egy öt éves eljegyzett párkapcsolat...
... S most nem is tudom mit írjak még...

Ami meglepett, h Norbi sírt s nem én. Jó! Párszor sírtam én is, de Norbi...

Jól mutatta a helyzet, h én ezeken már egy hónapja, már novemberben átmentem ezeken a fázisokon, amiken most ő. Felvoltam készülve minden eshetőségre köztük erre is.
Norbi egy hónapig itt fog lakni velem. Megmaradtunk barátként egymásnak. Hálás vagyok, amiért nem vérzek már, s nem fáj semmi. Nem gondoltam volna h simán fájdalom nélkül elfogom tudni viselni a jelenlétét. De kellett az az egy hónapos egyedül szenvedés a hajón, mikor kirobbant ez az egész ügy, mert annak köszönhetem azt h már nyugodtan kezelem a szitut.

Szerintem majd akkor fog rossz lenni, amikor majd elmegy. De ki tudja. Mikor 3 napot egyedül voltam otthon nélküle is elég jól megvoltam.

Úgy érzem, h Norbi most van a "kezdek felnőni" stádiumban, s sok változás, újdonság, élmény áll még előtte. Nah meg persze pofonok hada. De hát ezen mindenki átmegy. Az élet velejárója. Ügyes, értelmes gyerek, szo nem féltem. Tudom h megfogja állni a helyét.

Ennyit róla.

Velem viszont semmit sem tudok, h mi lesz! Néha pánik tör rám, néha meg halál nyugalommal kezelem a helyzetet, mert hiszem és tudom, h minden okkal történik, s a változások csak jót tesznek. Mondhatni hiszek az isteni gondviselésben. Persze ezt most nagyon leegyszerűsítve, általánosítva, mondhatni, h sablonosan fogalmazva mondtam, de ez a lényege. Erős a hitem.
Am napi szinten változik az álláspontom a 3 lehetséges út között. Vagy visszamegyek hajóra, v anglia, v maradok itthon. Mindennek megvan a maga + és - oldala.

Hajóra nem érzem elég erősnek magam, h viszamenjek. Am lehet h nem is az erősséggel van igazán probléma - mert aki ismer tudja h erős vagyok én - hanem inkább azzal van a problem, h nem igazán akarok menni. Szép és jó volt, de mégegyszer egyedül... no thanks... aztán kitudja...

Anglia ugyan ez. A több munkalehetőség miatt szívesebben mennék, de drága az ottani élet. Mondjuk nem mindegy hogy hol, milyen melót talállok.
 S itt jön ugyanilyen téren szóba a maradás.
Kérdés h milyen munkalehetőségeket fogok tudni találni az elkövetkezendő hetekben...


Dec 20;

Semmi új. Norbival éldegélünk egymás mellett, mint két barát. Néha együtt járkálunk, kutyát sétáltatunk, együtt karácsonyozunk a lakótársakkal, mintha mi se történt volna. Annyi, h nem érintkezünk, s nincs köztünk semmi szexualitás.

Erre ne is mondjon senki semmit!
Barátaim többsége ellenzi, finoman szólva furcsálja ezt a szitut, h megengedtem neki, h maradjon. Nekem nincs ezzel bajom és kész. Egy hónapot lesz itt max, azt meg kibirom!
Tény, h az a szerencséje, h nem vagyok haragtartó, sok sebet okozott nekem, s mondták már egy páran, h gondolkodás nélkül kibasznák a párukat szakítás után, de hát ahány ember, annyi féle...

Ha novemberben nem mentem volna keresztül a haldoklás, majd meghalás folyamatán, akkor valószínűleg nem tudnám Norbit elviselni magam mellett.

De mint írtam, novemberben napi szinten gondoltam erre, h mi lesz ha szétmegyünk, s tényleg döglődtem, s meghaltam, kiégtem novemberben.


Dec 22;

Fura egy állapotban érzem magam már napok óta. Próbállom megfogalmazni, felfogni, h mi ez. Sokat tekintek befelé, rövid meditációkat csinálok, kikapcsolom az agyam, s megfigyelem az érzéseim.

Szo úgy jellemezném ezt az állapotom, h a "köztes lét".

Januárban lelkileg, érzelmileg kiégtem, megsemmisültem, elpusztultam, s most vagyok a túlvilágon ás várom az újjáéledésem.

Ehhez a lelki világhoz hozzájárul a környezetem is. Mármint h a fizikális világ is szépen prezentálja lelki világom;

Megsemmisülvén elhagytam a hajós létem, s hazatértem. Pihenek, relaxálok, kikapcsolódom, intézem az itthoni ügyeim, próbállom összeszedni magam több-kevesebb sikerrel és várom h újjá éledjek, ami januárban be is fog következni.

Érzéseim, véleményeim folyamatosan ingadoznak, változnak. Ahogy beszélgetek másokkal, úgy jönnek az infók, az én agyam (a szűz aszcendesemnek köszönhetően) folyamatosan kattog, feldolgoz és mérlegel, pro és kontra. Tak-tak-tak. Nekem a kövi majd egy hónap olyan lesz, mint egy szavazás, ahol a bejövő szavazatok, vélemények alapján folyamatosan változik a képzeletbeli diagramm, h a három esélyes (külföld, hajó, itthon) közül, melyik áll jobban nyerésre. Az elmúlt napokban az itthon maradás vezetett, de a munkalehetőségek és fizuk láttán, elkezdett hervadni az esélye...

Elkeztdem mozgósitani az ismerősi szálakat. A fél ismerősi köröm már Londonban él. Am nélkülük sokkal szürkébbnek, kevesebbenk érzem Budapestet. Tisztán emlékszem, h amikor 6 éve felköltöztem pestre, mennyire nyüzsgő színes élet volt itt. Sok jó fej ember, s most mi van?!... Mondhatni h már csak a magja maradt itthon. :( Ez elszomorít... :/

Szo ott tartottam, h ráírtam pár emberre, s elsőre pozitív, segítő, támogató visszajelzéseket kaptam. Még persze elég friss, de majd meglátjuk h hogy változnak a dolgok a továbbiakban. Lehet h január első két hetében kiugrom állást keresni, de ezzel is vannak fenntartásaim szo a fasz tudja.

Aki ismer, tudhatja, h nem szeretem ezt a helyzetet. A bika nagyon nem bírja a bizonytalanságot, viszont a szűz aszcendensem meg nagyon sasol, s azon vagyok h mihamarabb rendbe, rendszerbe szedjem az életem, s a hullámok felett maradjak, s nyitott szemmel sodródom az árral és próbálom a legjobb lehetőséget megragadni.

Tisztában vagyok, h angliában se könnyű megélni, magasak az árak, nehéz lesz az elején, ugyanakkor erre jön egyből a benesőmből a válasz, h egyrészt minden kezdet nehéz, másrészt meg ott az élő példa a hajós életre is, h az első két hónap nagyon nehéz volt. De megcsináltam. A bikák erősek és kitartóak szerencsére.
Ugyanakkor azt is látom, s gondolom, h lehet nem véletlenül alakultak így a dolgok. Erösebbé tett a hajó, elváltunk Norbival h újra kezdjem életem, s ugyanakkor lehet azt akarják a fentiek ezzel az egy hónap itthonléttel, h szembesítsenek azzal h nekem nincs itt helyem, s mennem kell tovább?

Jelenleg az itthon maradás a harmadik helyen áll. Hajóra meg szerintem Norbival együtt visszamennék, de már csak mint barátként. De várunk, h ő most visszamehet e arra a hajóra, ahonnan jött, s ahol a szerelme van, vagy ha nem mehet, akkor marad ennél a hajónál, amit közösen kértünk, s kaptunk is meg még hónapokkal ezelőtt.

Szo am nagy általánosságban véve elvagyok, de ugyanakkor néha meg ordítanék és toporzékolnék, h; MI A FASZ LETT AZ ÉLETEMMEL?! MI FOLYIK ITT KÖRÜLÖTEM BA.D MEEEEG???!!!

Mi ez a káosz és felfordulás?!

A nyugodt, stabil, kiegyensúlyozott, megszokott kis világomba betört az árvíz, s elsodort mindenem! Köztük engem is... :(

S mikor meg vannak gyengébb perceim, s pityergek, akkor meg morgok magamra, h ezzel nem lehet megoldani semmit! Nem szeretem, mikor elgyengülök. Mindig is rüheltem a gyenge jellemeket. Ugyanakkor néha kell, s jól esik, h eltörik a mécses, mert kipityergem magamból a feszkót. Ezért a rövid gyengélkedő időszakaimra úgy tekintek, mint egy piócára, akire szükség van, h lecsapolja a bennem felgyülemlett felesleges dolgokat, s pránanadiból is azt tanultuk, h a sírás, nevetés, az megtisztulás, stresszoldás, s egy "jóságos" folyamat.

Hát ez van kérem szépen!
Sodródom azzal a geci nagy árral, ami széjjel baszta az életem...
Olykor - s éppen most is - hatalmas düh van bennem, s legszívesebben kiordítanám magamból, h; ROHADJÁ' MEG!

Vagy, amit a hajón mondogadtam oly nagy szeretettel Anetka idézetet a vég napjaimon;
SZOPJATOK LE MIND!

Ez is feszkó oldás. :) ^.^ \./

Nah! Stand down!

Ugyan akkor tudom, h minden okkal történik, s idővel pár hónap, v év múlva befogom látni, h jó hatással volt az életemre, s sokat tanulok/tanultam ebből a korszakomból is.


Szo ez a szituáció kedveskéim. :)

Kellemes ünnepelet mindenkinek!

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2016. november 10., csütörtök

Az előző részek tartalmából;

A legutóbbi bejegyzésem óta elkezdtem foglalkozni az amerikai bevándorlással. Konkrétabban a vízumlottóval.

Ezen a témán kívül még a means helath magazinokat olvasgatok, amit az dimag oldalról meglehet vásárolni digitális formában.

+ Töltöttem le nyugis relax zenéket spotyra, amiket otthon előszeretettel hallgattam punnyadáskor, vagy erkélyre kiülős, vacsizós, borozgatós estek alkalmával. S olvasás közben nyugiban szól a háttérzene a faszentos kis JBL charge 3 hangszórómból. ^.^
(Ez volt a reklám helye.)

Szo elég jól elvagyok mostanában.
Nagyon élvezem az édes egyedüllétet a pici kabinomban. ^.^ :)


Van egy új lány kollégánk, (Isabell) akit hozzám irányítottak a többiek, amikor gym ügyben érdeklődött. Jót nevettem ezen, s egyben kellemes érzés volt. :) Kikérdezett alaposan. Mióta csinálom, milyen gyakran megyek, milyen időközönként, mennyi időt töltök ott, miket eszem.

Egy kicsit vizsgáztatásnak is tűnt, mert a válaszaimra helyeslő visszajelzéseket adott, s ezt furcsáltam, h most akkor mivan?! Minek kérdezgetsz?! Majd kiderült, h az egész család sportol, testvérei személyi edzők, s szeretne egy személyt akivel eljár edzeni.

Mondtam, h oké, de én nem vagyok személyi edző, s két lány is van aki ezzel jött hozzám ida korábban, de mentek a süllyesztőbe, mert nem kitartóak, s gyenge jelleműek, mert nem helyesen étkeznek. Mondtam, h mikor megjegyeztem nekik, h nem kellene annyi pékárut és édességet enni, akkor mindig csak kedvesen mosolyogtak, h tudooom, de olyan finooooom.

Szépen felmotiváltam ezzel, mert erre rákapott, h nyugodtan szóljak rá, meg adjak tanácsot, h mit egyen! Mondom fiam jóu van! Emberedre találtál! Én simán elveszem, s a kukába baszom a tálcádról a finom desszerteket, de ha nem fogod tudni megállni, akkor nem fogom erőltetni nálad se a dolgot! Mondtam, h felőlem mindenki úgy éli életét, ahogy akarja!

A két csajnak is megmondtam anno, mikor tolták befele a sok junk foodot, h akkor tök felesleges a gymbe járni…
(Az egyikkel már nem is vagyok annyira jóba, s kerülöm, mert néha késztetést érzek, h lekeverjek neki egy-egy sallert, mikor arról nyávog, h jaaaj az alakooom! Nagyon rühellem az ilyen gyenge jellemeket...)


Október 17; Nápoly;

Elég meleg idő volt.
Én meg eléggé lejöttem az életről.
Aki régebb óta követ, tudhatja, h Norbi itt kérte meg a kezem.

Ha percenként nem emlegettem, h “Jaj Apus!” Akkor egyszer sem.
Kb 2 napig még depibe voltam Nápoly után, de aztán elmúlt a szomorúság végre, mikor korzikára érkeztünk.

Én hülye beültem abba az étterembe kajálni, ahol közvetlenül a kézkérés előtt voltunk.

Elhordtam magam minden baromnak, s egymás után szívtam a cigiket, s nyeltem a könnyeim. A pincér meg is kérdezte, h finom e a kaja s h minden okés e. Mondtam ühüm. Of Course! S a füstre fogtam a könnyes, pirosló szemem.

Távozásom után takarodtam vissza a hajóra, s a kabinomba vártam a mihamarabbi kihajózást…

...

Isabellel elég jóba lettünk. Szeretem a buksi fejit. :) Annak nem örülök, h azzal a melrg sráccal lóg állandóan, aki nagyon nem szimpi.
Anyway...
Egyik alkalommal, mikor együtt ettünk a messbe, bejelentették, h van fagyi/jégkrém. Erre mindenki megszokott vadulni!

Én mint egy süket, nyugodtan folytattam tovább a kajálást, s mikor a szemem sarkában láttam Izát, h felderül az arca, csendben két lapátolás között megjegyeztem, h; “Not for us Darling!”.
Tudjátok Iza az aki megkért, h segítsem gym ügyben….
A többiekhez képest elég jól bírja még. :)
+ Jólesik, h nem én vagyok az egyetlen aki nem tömi a fejét édességel.

Jaj! Erről jut eszembe! Az egyetlen meleg kollégám elkezdett hozzám hasonlóan étkezni. Mikor meglátta az arcomon a döbbenetet, majd pedig h hülyén nézek rá, elkezdte magyarazáni, h hamarosan megyünk a karib térségbe, s fogynia keeeell.

Gyerekek! Nagyon büszke voltam magamra, h sikerült visszafognom a nevetésem! De az a mosoly ami kiült az arcomra, még szerintem az is gyilkos lehetett szegénynek. :/ :S

Ne értsetek félre, nem azért, mert kövér, - mert ki a faszomat érdekel, h kinek milyen az alakja?! - hanem mert pár nappal korábban meg azt ecsetelte, h ő úgy szereti magát, ahogy van, s nem törődik az alakjával!
Am a gyereket többen nem szerrssük, mert mindig össze vissza hazudozik, s gyakran akkorákat lódít, h sokak számára nyilvánvaló a hülyesége, s hát ugye ki szereti az ilyen személyeket?!

Nah, a megalázó mosolyomat végül még sikerült megspékelnem egy good luck-kal. Amit valójában tényleg úgy gondoltam, h hajrá, sok sikert, de így utólag visszagondolva… öhöm… :/ :S

Na mindeeegy! Tipikus én voltam!

Gyakran nem akarom én a szarba tiporni a másikat, csak annyira…. ...h fogalmazzam ezt meg?! …. Szo itt is van egy teljes story, amit belelátok egy aktuális szituba. Pl.: most cselekszik valamit, s nemrég még az ellenkezőjéről papolt nekem büszkén!

Tehát a szememben csak segget csinált a szájából, arcon köpte magát! Persze h “lemosolyogtam"!

S sajnos ő azt nem tudja, h nem azért “mosolygtam le” mert megpróbál javítani a helyzetén, hanem a pár nappal korábbi megnyilvánulásának köszönhetően tiportam szarba lelkesedését.

+ Hülye mint a segg. Mindenhez van megjegyzése és ő mindent jobban tud a másiknál és ő mindent megélt, kipróbált, s okos, de közben olyan hülyeségeket beszél mint h Hillary elakarja törölni a meleg házasságot, s szerbiában legális az emberölés...

Na mindegy… Hangosan gondolkodtam csak… Mint úgy általában… :D

Am a csapatunkból csak én eszem mindig halat, és salátát, (+ csirke ugye) lezárva gyümölcssalival. S a srác is pont ugyan ezt ette, tehát kurva feltűnő volt a változás. + Az angolok (legalább is ezek) nemigazán törődnek az egészséges étkezéssel. Sok krumplit, tésztát, vörös húst esznek, s minimum 2 zsemlével!!! O.o
Gyümölcsöt, salit szinte soha!

S mindezt tudatosan! Mert pl mindig megjegyzik, h milyen egészségesen táplálkozom! … Ez olyan, mint amikor a cigisek megjegyzik a nem dohányzónak, h de jó neked! :D OKÉÉÉ!...



Mess
Egyik alkalommal, miután a gymből lejövet beültem a többiekhez kajálni a messbe, feltűnt, h mindenki engem bámul. Először nem foglalkoztam vele, mert akárki lép be a messbe, mindenkit megbámulnak.

Aztán mikor elindultam az asztalhoz a megpakolt tálcámmal, akkor is láttam h néznek. Nah mondom csak érjek oda, megkérdezem, h mi a fasz van bazdmeg?! De még le se tettem a tálcám, az egyik kolléganőm megkérdezte h honnan vannak ezek az izmok Gee?!

Hát én erre nem számítottam, s annyira zavarba jöttem, h meg is fordultam s átmentem a crew messbe banánért. :D

Reméltem, h mire visszamegyek, más lesz a téma, de nem. Folytatta,h elöszőr nem értette, h mi olyan fura rajtam, majd folytatta, h felnéz rám, h milyen erős, kitartó személy vagyok. Halotta másoktól, h sokat járok a gymbe. Erre rákontrázott Zoe is, aki szintén jár a gymbe, h mennyit tanult tőlem. (Ellesett egy pár gyakorlatot.)

Nekem meg égett a fejem. Naggggyon zavarba voltam, mert hát persze, h jól esett, viszont nem szeretek sok embernél a középpontba lenni. Márpedig elég nagy és hosszú asztalnál ültünk, s nem csak mi shopeek voltunk ott, hanem számomra ismeretlenek is, s már kellemetlen volt. Szo nem igazán tudom az ilyen helyzeteket kezelni.
Aztán mivel látták a csajok, h zavarban vagyok s össze vissza beszélek faszságokat, akkor rámborultak s szépen megölelgettek, h jaaaj ne legyél zavarbaaan… Nah! Köszi! Sok segítettek a helyzetemen ezzel! :D
Mind1! Nice memories! :)
Jól eső a feedbeck, de egyáltalán nem vagyok megelégedve magammal, s elég messze állok még attól, h büszkeséggel töltsen el ilyen feedback. Ez számomra dzimpla pozitív feedbeck, egyfajta motiváció, h jó úton járok, hajrá, tessék folytatni!
...

A cigarettázásaim számát sikerült annyira lecsökkentem, h már a bulik alkalmával sem dohányzom. Max 1-2szálat néha. De ez nagyon jó eredmény ahhoz képest, h pl az első 3 hónapban szinte láncdohányos voltam a bulik alkalmával.

Már csak a portdayek alkalmával dohányzom, de arra meg azt mondom h belefér.


Vannak olyan napjaim, mikor úgy káromkodom, mint egy rossz kocsis… Reni többször szólt már, s sikerült jó párszor leddöbbentenem, h mennyire nagggggggyon cifrákat tudok mondani. De olyan jól esik magyarul hangosan jó velős csúnyát káronkodni, s senki se érti…. Csak Reni… de hát ez van. Már am megszokta szerintem. :D


Egyik nap lent dolgoztam a rakiba, s a nap végén a mertingen meg is jegyezték a csajok, h hol voltam, h nem látogattam meg őket.
Mert am mikor unatkozom, mindig kitalálok valami hülye indokot, amiért nekem ide meg oda kell mennem, s szépen sorba meglátogatom a szeretett sistereket s akkor jókat csacsogunk. :) (Megjegyzem egyik se angol.)


A szeződésem vége felé közeledvén arra a megállapításra jutottunk a Renivel, h angolban soha ne bízzál meg, s ne hidjél nekik!


Reni is, Én is és Norbi is egyre jobban érezzük azt, h már mennénk haza.

Megtanultunk a Renivel angolosan dolgozni. Kialakult köztünk egy olyan mondás, h annyira dolgozunk csak, amennyire megfizetnek.
Kedves indai kolléganőmnek Jyotinak nagyon tetszett ez a hozzáállásom, s mondta, h a volt mineszterelnökük is azt mondta, h szeresd a munkád, de ne a céged, mert sose tudhatod, h szeret-e, fog e szeretni viszont a cég téged…


Egyik kollégám késett melóból harmimc percet, s nem szondáztatták meg, holott állítólag ez szabály, ami miatt anno kirúgták az egyik skót kolléganőnket…

Nah mármost ez feltűnt mindenkinek. A fogadott hugim, aki a mellettem lévő üzletben dolgozik, fogta magát, s bement az irodába beszélni a managerrel.
Mert h őt bezzeg anno megszondáztatták, s ezt a srácot meg miért nem?!
Ahhoz képest, h csak fogadott angol hugi, nagyon sok hasonlóság van kettőnkben. Büszke is voltam rá, h volt bátorsága ezt meglépni a szigorú, fapina managerünkkel szemben.

A manager persze hárított, s másokra kente az egészet, h más már az ő managere, s ugye ahány manager annyi szokás, s ennél nem veszik ilyen komolyan a dolgokat…

Szo aznapra meg is volt a pletyka témája ezzel. Mindenki kivolt, h milyen undorító, pofátlan, hazugság ez, h ilyen szenny főnökünk van! Teljesen kivoltunk hűlve!
A kollégánkra, aki késett, őt illetően meg senki sem haragudott rá, nem is vele akartunk kibaszni, hanem az igazságtalansággal, a pofára menő kivételezéssel volt elegünk.
Mindenki tisztában van vele, h a késett srác az egyik kiskedvenc, de ha x, vagy y késett volna, akkor azonnal küldték volna a szondáztatóba….

Szo Reninek és nekem az angolokról alkotott véleményünk csak tovább romlott…

Tudjuk, h ilyen minden országban van, s h nem minden agol ilyen, de erre csak azt mondom, ami jelszavammá vált itt a hajón; LESZAROOOM!!!

Am hiszem, h ezek az ingerek, megtapasztalások nem véletlenül érnek. Konkrétan hiszem, h okkal történnek a dolgok, s valszeg ezek az apróságok jelek, amelyek segítenek az utamon, a jövőmet illetően. Most ezt jól megfogalmaztam, de szerintem érthető… Ha meg nem, akkor sorry… :D


Eléggé megnyúlt az étkezési időm.
Anno elég volt nekem 10 perc, h megkajáljak, még mostanság fél óra! :/ o.O

Az édességről szépen sikerült leállnom. Nem volt könnyű, de a csokis ízesítésű protein segített, ugyanis is ez lett az új desszertem. :D


Az üzletemben leállt beszélgetni egy angol és egy amerikai házaspár. Én meg suttyóban leálltam a közelükben hallgatózni, mert a politikáról beszélgettek…

Így utólag belegondolva elszomorít egy kissé, h már jobban érdekel más országok politikáka, mint a sajátomé.
Bár, mondjuk már nálunk nincs is politika, mert a rezsim tönkretette a demokráciát, s ami nálunk van, az mindennek nevezhető, csak demokráciának nem!


Ezek az angolok nagggyon buták!

Renivel gyakran kinevetjük szegényeket.

Az egyik pl nem tudja h mi a neve a dinnyének!

Ilyeneket mondott, h paradicsom, v burgonya. Mondtuk is neki, h na jól van! Inkább most hagyd abba! :D

Hát ezek után tudjátok mikor fogom én hülyének érezni magam, ha én nem tudok valamit angolul?!...

Akkor nagyon sokmindent nem tudnak leírni!
Megkérdezem, h h kell helyesen leírni ezt meg azt, s babulnak vissza, h hát én nem tudoooom! Mintha azt kérdeztem volna tőlük, h magyarul h kell leírni! :D

+ Ha valamit nem értek, h mi a faszt keres a vásárló, akkor megszoktam kérdezni az angol kolléganőmet, h van e nekünk ilyen. Többször fordult már elő, h angol létére ő sem tudta, h mi az, mit jelent, amit kérdez a vásárló...

A másik kedvencem, - ezen szakadtunk a Renivel - h a pici, a szomszéd üzletben dolgozó lány azt hitte, h majd november valahanyadikán tüzijáték lesz a hajón, mert ünnepelnek valami manuszt!
Mondtuk neki, h szerintünk nem lesz semmi tüzijáték, s ez az ünnep max csak angliában, v az is lehet h max csak Manchesterben van.

Nézett ránk morci szemekkel, s felhívta a másik angol kolléganőjét, h megkérdezze!!!

Hát szakadtunk rajta. Mondtuk is, h kiírhatja a homlokára, h officially idiot! :D
Ez kb olyan, mintha mi azt hinnénk, h itt a hajón tüzijáték lesz, mert hát augusztus huszadika vaaaan! You know! Hát államalapítááás! Hungary! Celebrations! Hey! :D XD

(Am ez a csaj se tud nagyon sokmindent h h kell leírni! S itt nem arról van szó, h helyesen! Sehogy! Én jobban kitudom találni, hangzása után, h kb h kell leírni, mint ők!)

Móunika! Ilyen bánat nőt megfogni! :D

Reni szava járása volt mindig h; “De buta vagy!” Ez nála am egy kulturált bazdmeget jelent. :D
Megbeszéltük, h ezekhez képest zsenik vagyunk! :D

(Zárójelben megjegyzem, h mindezen tapasztalatokon felül, tisztában vagyok, h nem minden angol ennyire gyökér. :) )


Október 25; Monaco Montecarlo;

Ma végre kialudtam magam, s letoltam a normál másfél órás edzésemet. Tegnap nagyon szar voltam. Nem volt energiám, s negyven perc gym után kénytelen voltam hazakullogni. Nagyon rossz érzés volt, de másoktól is hallottam, olvastam már, h van h nem megy úgy az edzés…

Délután a messben majszolgatván a müzlim, a tv csatornákat váltogattam, s közben “feltűnt" h mindig az amerikai csatornákat preferálom; MSNBC, FOX, CNN, CNBC,
Közeleg ugye az elnökválasztás is, szo eléggé rávagyok kattanva a témára. Pozitívan gondolkodom, s úgy állok ehhez az egészhez, h Hillary fog nyerni.



Okt 26;

Mai nap egy sírós nap.
Az egyik kolléganőm azért bőgött, mert port kevertek az italába Montecarlóban, a másik meg bevan szarva h kirúgják...


Formal nightokon mindenki felveszi legszebb “ünneplős” gúnyáját.
Akárhányszor elnézem az utasokat, mindig csak megmosolygom őket. Farsang gyerekeknek…
A férfiak a legegyszerűbbek, öltöny, szmoking, frakk. Jah! Meg katonai díszegyenruhások.

De a nők! Anyám borogass!  ‘20-as évekbeli divattól kezdve minden van. Boa, tollas fejdísz, cigi tartó (nem ugrik most be minek hívják azt a hosszabb szart amiből a cigit szívták anno) hercegkirálykissaszonyos geccs parádék. Am imádnak az angolok bohóckodni.  A crew bárba is 70 százalékban ők öltöznek maskarákba, meg szerveznek ki/beöltözős bulikat. Mi magyarok annyira nem szeressük ezeket. Max szolidan igazodunk a topikhoz, de nem öltözünk be idiótának.
Renivel azt mondjuk mindig, h kinőttünk már az általános iskolai farsangi bálból…

Az elmúlt fél.év alatt kb egyszer öltöztünk be. Max kétszer. De am havonta csinálnak, találnak ki fárasztó faszságokat.
Am a többi nemzetiség se szokott beöltözni maskarába. Nem tudom miért vannak ilyeneké oda az angolok.
Bár számtalanszor megállapítottuk már a Renivel, h nem normálisak ezek az angolok…

S nem azért mert csinálnak valamit, mert az total oké, hanem ahányszor és ahogyan csinálják… :S
Terrible!

Nah de visszatérve a bálokra, amiket nagyon szeretek, az az, amikor a különböző nemzetiségek a saját hagyományuknak megfelelő öltözékben jelennek meg. Pl a Japcsik kimonóba, v h hívják (de buta vaaaagy :D ). Imádom őket. Majd szeretnék is velük selfizni.

Am imádom a japán vásárlókat. Ők a kedvenc nemzetiségeim. Gyakran emlegetem is magamban az egyik kedves bacios kollégám, aki odáig van értük. Jó érezné itt magát. :)

Kedvesek, tisztelettudóak, kulturáltak, s sok pénzt költenek. :D

Különösen a hajbókolóért vagyok oda. Mikor kétkézzel átadom nekik a megvásárolt termékeiket, s meghajolunk egymásnak. Nem tom miért, de ez olyan jó érzéssel tölt el, h úgy örülök mindig a fejemnek, mint valami hülyegyerek! :D

Amúgy, ha hetero lennék, az ázsiai lányok lennének a gyengéim az tuti.


Letöltöttem a makaó alkalmazást telómra, s mostanában elég sokat játszok. Van, h elbújok pár percre az egyik tárolóban, s lenyomok egy kártyapartit gyorsban. :D


Anyum küldött egy leírást rólam. Japán horoszkóp. 100%ban igaz rám, amit írtak;

„Jó munkabírású vagy, a jég hátán is megélsz. Mindenről van véleményed, és ezt nem is titkolod. Nem szereted a mellébeszélést, és utálod az igazságtalanságot. Törekvő vagy, mindig mindenben a legjobbra törsz az életben. Átgázolni senkin nem fogsz, hiszel a jóság és a tisztaság erejében. Néha azonban megsérthetsz másokat kíméletlen őszinteségeddel, noha ez legkevésbé sem célod. Nem szereted, ha az emberek kibeszélik egymást, emiatt a munkahelyi pletykákból igyekszel minél inkább kivonni magad. Mivel elég önérzetes típus vagy, ezt nem mindenki tudja könnyen kezelni.”


Venni akartam zsírégető tablettát, de Reni és Jyotti velem voltak s kitépték a kezemből, h ne legyek idióta, nincs rá szüségem. Én meg vissza akartam venni, h de kell és elkeztünk vitatkozni, mire odajött az eladó, s megkérdezte, h tud e segíteni, mire a csajok magukból kikelve elkezték darálni az eladónak, h ez a hülye (én) mit akar magának venni, s nézzen rá, egyáltalán nem pocakos ugye?!

Mondta az eladó is, h nincs rá szükségem egyáltalán, s nekem bőven elég a protein…

Lehet tényleg bevagyok már kattanva...


Azzal még nem is dicsekedtem, hogy egyedül én mentem át egy vizsgán. Cruiseonként (nagyjából hetenként/ másfél hetenként van kabin ellenőrzés, amikor ki kell takarítanod a kabinod, elpakolni mindent, mintha egy új, lakatlan szobába mennél be.
Egyik alkalommal a Komodor (állítólag magasabb rang, mint a kapitány) vizsgálta állt a hajón lévő összes legénységi kabint, s rengetegen megbuktak. A mi shopis csoportunkban kb 18an vagyunk managerestől. Mindenki megbukott kivéve engem! :)

Jó érzés volt, de az is jó érzés, h az eddig itt töltött öt és fél hónap alatt egyszer sem buktam meg. ^.^ :)


Nov 5:

Már jó idelye nem étkezik egészségesen a meleg kollégám, szo teljesen jól kategorizáltam be anno a személyiségét. Gondoltam, h nem fogja sokáig bírni…  Ha jól emlékszem írtam is, h csak a szája nagy…

Egyre kevésbé bírjuk a Renivel. Mostanában enegem a hangja is irritál. Eléggé afektál, s gyakran még rá is játszik. Poénkodás szintjén oké nálam a dolog, még én is gyakran hülyéskedek így, mert vicces, s mindenki imádja, de standard üzemmódban is too much...

Egyik messben való étkezés alkalmával majd kiesett a szemem, mikor 4 süteménnyel megpakolt tányért láttam előtte…


Az üzletben az egyik vásárló úgy köszönt el, h; “Thenksz “Dzsordzsa””.
Pár másodpercig meredtem álltam, h a “Dzsorzsa a nevem akart lenni, v jelent valamit?! Meg is kérdeztem pár angolt , h jelent e valamit ez a szó, s aztmondták, h nincs ilyen, s valszeg a nevemet így tudta kimondani...


November 7;

A lezárás előtti 20. percben nagy nehézségek árán, de végül sikerült jelentkeznem az amerikai zöldkártya lottóra. Nagyon boldogo voltam. Először is a hajós fotóssal kellett időpontot egyeztetnem, h melyik nap tudna lefotózni, aztán, meg, h mikorra lesz kész. Oké. Nem ment gyorsan már ez se, de megvolt a fotó én meg vártam, h valamelyik portban jelentkezhessek, de ez csak a jelentkezési határidő napján valósult csak meg, mert sokat dolgoztunk, s nem szálhattunk le a hajóról, ltt ahol szerettem volna elintézni a dolgokat.

Nah. Jelentkezés közben viszont kiderült, h nem jó a fotó, mérete, beállítása. Aztmondtam h ez egy jel, beszoptam. Majd talán jövőre újra próbálkozom. Neteztem tovább. Aztán mikor visszaértem a hajóra, s elmentem a fotósok irodája előtt, gondoltam benézek hátha. S pont csak az a srác volt ott, aki csinálta rólam a kééet. Mondtam neki, h mi a baj, s elkezdte megszerkeszteni a képet. Feléledt bennem ismét a remény! Gyorsan telefont előkaptam, h megnézzem, mi is a jelentkezési határidő?! Hány óráig lehet jelentkezni?

Mikor megláttam, h kb negyven perc van hátra, hát nagyon rámjött a feszkó!
A srác meg mondta h eltart egy ideig a dolog, még beállítja a megfelelő méretre pixel stb…   Telt az idő, már minden bajom volt, elkezdtem izzadni-s kb tíz perc után végzett a srác.
Kikaptam a kezőbl a pendriveot, s rohantam a kabinomba. A net persze tetű lassú volt! Szétbaszott már az ideg! Párszor visszadobott az oldal, h ez az adat, meg az az adat nem megfelelő, hiányzik, ékezetet nem használhatok. Kiégtetek volna, ha hallottátok volna, h h szitkozódtam! De végül sikerült. Kiírta, h succes, s olyan boldog voltam, h ugráltam örömömben, mint egy hülyegyerek!
Jövő májusban lesz eredmény, h kihúztak e vagy sem…

Lényeg, h benne vagyok a rendszerbe, s megadtam magunknak a lehrtőséget.
Hiszem, h ha mennünk kell menni fogunk előbb, v utóbb...

...

Novenber 9;

A gyász napja.

Számomra és még sok százmillió ember számára.
Gyász, mert konkrétan egyenértékű a gyásszal az érzéseim.
Hajnalban felkeltem egyszer, de még javában zajlott a választás, s akkor még fej-fej mellett haladtak. Majd magamtól felébredtem reggel 8után, s az eredmények láttán már nem is tudtam visszaaludni…
Egész nap magamon kívül voltam. Nagyon régen voltam ebben az állapotba, ahová letaszítottak az eredmények. Önmagam számára is érdekes, furcsa volt, h mennyire megérint ez az egész. Mindig is rajongtam amerikáért, s fontos volt a szavazás számomra. Jobban érdekel az amerikai elnökválasztás, mint a magyarországi.
Sokan nemértik, h most mit vagyok én oda annyira ezért. Mert én ilyen vagyok s kész. Ahány ember annyi féle. Sokan meg a nagy magyarságukba vannak belebuzulva nah! I don't care! I give a shit!
Am Barcelónában vagyunk.
Leültem a tenergparta. Vénasszonyok nyara van. Kellemes napsütésben ülök, s bambulok ki a fejemből. Meredten nézem a csillogó tengert, s picsogok. H lehetek ki ennyire?!
Legalább 8 óra eltelt már az eredmény hirdetés óta, de semmivel se javult az állapotom…

Am máskor is gondoltam már arra a gondolatmenetre, ami most is a fejemben motoszkál. Mégpedig az - ne égjetek ki - de, néha képes vagyok hinni a sense 8-ben. Ez egy sorozat. Ajánlom figyelemetekbe; Sense 8.
A lényeg, h a föld különböző pontjain léteznek emberek, akik egymással (tudtukon kívül) össze vannak kötve egymással. Mély érzéseik, tapasztalásaik hatással vannak a másikra.

S mivel önmagam száméra is “érdekes", h ennyire megvisel ez az egész választási eredmény, s ilyen mélyen s intenzíven érzek, így megfordult az a fejemben h lehet amerikában is van egy sorstársam, egy rokon lelkem aki totál kivan...
Én meg amúgy is erősen empata személy vagyok szo…

Biztos jópáran azt mondjátok most, h;
“...Nah jól van fiam! Köszönjük szépen… :)”

… Igen! Ez is én vagyok! :) ;) :P ...



Barciban nézegettem laptopokat. Pontosabban ultrabookokat. Szeretnék a közeljövőben vásárolni egy vékony 13-14colos nagyon erős, gyönyörű felbontású masinát, amin játszani is tudok, meg utazás közben is intézkedhetek rajta bármit. Kényelmesebb lenne, mint telefonról. Lehetőleg érintőképernyőset. A levono yoga 910-el szemezek jelenleg nagyon…
Csak az a baj, h amitket nézegettem 400 e Ft körül kapható...

A tabletem sajnos gyakran újraindul szo majd elkell vinnem szervízbe.

...

Mivel mostanában többet dolgozunk, több a sea day, s kevesebb időt töltünk a portokban, így nem volt időm jelentkezni itt a blogon, s képek feltöltése is majd otthonról fog legközelebb megtörténni. Viszont akkor majd feltolok szépen mindent. ;)

Mivel már csak az utolsó napokat rúgom itt a hajón, ezért nagy a valószínűsége, h idén ez az utolsó bejegyzésem.
December második hetében jár le a fél éves szerződésem és érkezem vissza M.o.-ra. Norbi három nappal utánnam érkezik. Várjuk már nagyon. :)

Nah gyermekeim!
A jóu Istenke tudja, h mikor fogok legközelebb jelentkezni?!
Az biztos, h ez az utolsó alkalom, h hajórol jelentekezem idééén! :D ^.^
(Jaj de boldogságos érzés ezt leírniiii!!!)

Ha addig nem jelentkeznék - mivel számításaim szerint eléggé elfoglalt leszek az egy hónapos szabim alatt - akkor ezúton kívánnék minden kedves olvasómnak kellemes ünnepekeeeet, meg minden f :)

Majd jelentkezem, amint tudok!

Csók!

Rion ;)

:*


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)