2020. szeptember 13., vasárnap

Az előző részek tartalmából;





Jucival és Gáborral voltunk megint párszor a törzs helyükön Agárdon.

Gáborral volt köztünk mostanság egy kis zavar az éterben, ami a nyitott kapcsolatunk le nem tisztázott, meg nem beszélt részeit érintette. A lényeg, h még én a télen voltam total megmeve, bekattanva, s kalandoztam, addig most Gábor volt a soros, s hát voltak, illetve majdnem voltak olyan dolgok, amik nálam elérték a határt.

Az egyik srác kivel hármasoztunk párszor, akart csinálni új dolgokat, illetve használni állandó jelleggel olyan dolgokat, amikre én azt mondom, h oké, olykor tök jól feldobja a partit, de nem akarom minden alkalommal használni, mert könnyen.... .... el/lecsúszhat vele az ember, s mondtam Gábornak, h nekem ez így már nem kóser, s csinalhatja, felnőtt ember, de akkor nélkülem, mert én inkább kiszállok. Tudok mértéket tartani, tudom hol a határ, amit elértünk, s vegye ezt egy komoly figyelmeztetésnek.


Augusztus utolsó hete;

Úgy érzem h összecsaptak megint a hullámok a fejem felett. Meló helyen nincs ideje senkinek h betanítson. Szenvedek bent, nem érzem h tanulnék, haladnék, pedig már 3 hete ott vagyok.

A némettel is mióta dolgozom levagyok maradva, nem értem, hülye vagyok, mert nem tudok leckét csinálni s gyakorolni.
Volt olyan szar nap is, h nagyon nem ment.

Jah! Arról nem is beszélve, h a vírus miatt is gebasz van melóban!
Sorra mondják le az előadásokat a színházak, mert egyre több helyen találnak 1-1 fertőzötett s akkor már az összes előadást is törlik! 2 lány másik területen folytatták a munkát, ők csak a foci jegyekkel foglalkoznak, s azok is jönnek vissza, mert foci sincs. Nekik a helyükre vettek fel, s most így többen vagyunk....

Nem túl jó kilátások!

Magánéletben is rottyon vagyok. A szexuális étvágyam a béka segge alatt van. A karácsony utáni december-január-februári túltengéses átlag napi(!) 3-4 szexhez képest, most jó ha van heti 1-2re kedvem...

Nem vágyom rá. A többes se mozgat meg. Van, h elbizonytalanodom, h vajon minden jól működik-e bennem, de egyelőre még azon az állásponton vagyok, h mivel nem minden okés az életemben, ezért is esett vissza fokozatosan tavasz második felétől az aktivitásom. Bízom benne, ha rendeződnek soraim, akkor majd újra fogom tudni hozni a formám... 😉🙄😏

Szo total csődnek érzem magam. 😢

+ Mindezeket még az is tetézi, h a családban is áll a bál!

Bátyám elmondta apámnak, h mizu velem.
Nekem még elkellett ezek után mondani anyumnak, h nem csak Bátyám, de már apám is tudja, h mizu. Szegénynek dupla sokk, bár meglepően jól fogadta. Igaz Bátyámnál kapcsolatban már évek óta adagolom anyumnak, h bátyám valszeg tudja, mert nem kérdez csajokkal kapcsolatban meg anno is úgy kérdezte, h Norbival mizu, meg hívott is magához le vidékre, kettőnket és meg is látogattuk őket, szóval anyum szerintem beletörődött ebbe, h tudatja, de akkor se tudta biztosra h tudja. (Bátyámnak 2017ben bújtam elő, miután hazajöttem a hajóról.)

Most hétvégén meg lent voltak a szüleim Bátyámnál, s mielőtt mentek volna haza, apum félrehívta őt, s megérte, h legyen vele őszinte s mondja meg h meleg vagyok-e.
Ő meg elmondta....

Pár napra rá felhívtam apum. Kb negyed órát beszéltünk. Kurva sok türelem kellett, h ne menjek neki, s h elviseljem a sok faszságot, amit összehordott.

Hibáztat engem, bátyám, anyám, h hülyének néztük, s h nem lett neki elmomdva.
Amikor meg mondtam neki, h mert homofób megnyilvánulásai voltak, meg ilyeneket mondott h a buzikat legalább annyira utálja, mint a cigányokat, akkor még rá is vágta büszkén, h ez most is így van! Megkérdeztem, h ezek után akkor mit sír a szád, h nem mondtam el?!

Hát attól még, h vannak ilyen kirohanásai, attól még ellehet mondani.
Erre nagyon kulturáltan csak annyi mondtam neki, h ha rajtam múlna, még most sem tudnád!

S még kiakadt, h semmi bizalmam iránta!!! 😅😂🤣🤦‍♂️

Mondom nincs hát! Sose volt, amiért ilyen korlátolt!

Erre még azt mondta, h jó! Felőle hazajárhatok továbbra is(!) de köszönésen kívül többre ne számítsak!

🤣😂😅

Szegényt nagyon lenyerítettem, s csak annyit kérdeztem, h eddig nem ez volt?! 😅😂🤣

S jött azzal, h elég szomorú ha így gondolom h eddig is ez volt!

Hát na látod mondom! Ebben kivételesen egyetértünk, h elég szomorú, h így volt!

S jött azzal, h mert anyám telebeszélte a fejem, s ellene hangolt! 🤣😂😅

Tudni kell, h mikor kisgyerek voltam volt ez a mániás dumája.

Mondtam, h már 31 vagyok, világ életedben szartál rám, mert csak ittál, de most ezt hagyjuk! Amúgy meg ha már itt tartunk ez is egy nyomós ok volt, h nem mondtam el...

Aztán jött még azzal, h ne tudjam meg mennyire fáj neki.
Mondom jó van! Nyugodjál meg! Ez természetes! Majd idővel elmúlik!

Hát neki valószínűleg már csak akkor lesz jó, ha a föld alatt lesz!

Mondom, te tudod... Csak tőled függ, h hogyan kezeled... Ha ott hát ott! Minél tovább állsz negatívan ehhez, annál tovább lesz szar neked.

Ezzel csak magaddal baszol ki....

Erre csak annyit mondott, h milyen könnyen beszélek.

Jah mondom.  Már 12 éve vegigmentem ezen a folyamaton én is, mikor elfogadtam magam, s ez időszak alatt azért elhiheted h nekem se volt fenékig telfej az élet.
Meg még te ilyeneken agonizálsz, h "hülyének néztünk évekig, s a szemedbe hazudtunk" addig nekem gyerekként kellett átgondolni az életem, h hogyan tovább, s keresni az utam, meg h kire számíthatok, mert akkor még anyám se tudta s a saját szüleimtől nem várhattam segítséget, de azért nyugodtan sajnáltasd csak magad, s még csak véletlenül se kérdezd meg hogy hogy s mint volt/jött ez az egész.... 🙄

No mind1!

Szo most megint összejött minden.

A nyár utolsó hétvégéjét Jucival es Gáborral Agárdon töltöttük. Jucival tavaly is itt búcsúztattuk a nyarat.

Szeptember első hétvégéjén elmentünk vidékre a szülői házhoz Jucival és Gáborral. Bemutattam nekik a szüleim, nagymamám, megmutattam hol nőttem fel. Apám kulturáltan, normálisan viselkedett. Nem volt feszkó, a melegségem miatt. Ebédeltünk finom tyúkhúslevest, nokedlis csirkepörit, s kirándultunk egy kicsit. Jó volt. Jól éreztük magunk. Engem megint elöntött a boldogság és a hála érzet. Meleg volt ugyan, de jó idő volt, s örültem, h itt lehetek a barátokkal, szeretteimmel. Főleg akkor kellett magamba folytanom ezt az elérzékenyülést, amikor kimentünk a hegyoldalba, s a kedvenc helyemről, sziklámról néztük a tájat, s körülöttem béke, csend, nyugalom volt. Csak a tücskök ciripeltek, s a madarak csicseregtek, amit amúgy is annyira szeretek. Nagyon jó volt. Egybe volt minden. A halált is ilyesminek képzelem el. Mármint amikor elhagyom ezt a világot. Béke, boldogság, öröm, hála, természetben, szeretteimmel. Csak halálomkor azok vesznek majd körül, akik már előttem elmentek...

No Mind1! Kicsit elkalandoztam.

A lényeg, h jó volt megint megélni, ezt a napot is. 😊❤️

Szept 12 - Szombat;

Gáborral, Joccal és még néhány haverral elmentünk kirándulni a Rám-szakadékhoz, majd onnan Dobogókőre.

Nagyon szép hely! Erősen ajánlott ellátogatni oda, aki még nem tette volna meg. Patakon, kissebb vízeséseken kell keresztül menni, sziklákba vájt kapaszkodókon, szo meredek a terep.

Norbi sokat eszembe volt, mert vele a 8 év alatt még együtt voltunk, szinte minden évben feljött, h elmenjünk ide, de sose jött össze...

Szept 13 - Vasárnap;

Kijöttem egyedül Normafára. A lelki állapotom azóta se javult, de jó volt kint chillezni a természetben az alattam elterülő szeretett városom látképével. Tücsök ciripelés, madár csicserges, kellemes napsütés. Jó volt, csak a zümmögő drónok zavartak meg egyszer.

Meló helyen annyi javulás történt, h mindenki visszajött szabadságról, s már szinte minden nap van betanítás. Szép lassan, de napról napra tanulok/fejlődök.

Egyre többször jön rám az az érzés, h ahol most lakom, az cska egy ideiglenes állomás. Eddig nem gondoltam ebbe bele, csak éltem ott. Egyre jobban vágyok át Budára. Vagy még a Kálvin tér - Fővám tér az a környék, ahol szívesen laknék. Amikor ezeken a területeken járok, sokkal jobban érzem magam. Kellemes nyugodtság, békesség érzete jár át.

Kérdés, h mikor jön el a továbbálás, mikor zárul le életem azon szakasza, ahol most élek? 🙄🤔

Továbbra is lottózom, de eddig mindig csak pár ezreket nyertem, amikkel csak a belefektetett pénz jött vissza. De töretlenül megadom továbbra is magamnak az esélyt pár (száz) milla megnyerésére. 😊✌️

Tudom azt is, h ez csak egy ideiglenes állapot amiben vagyok, s idővel minden megoldódik, rendeződik, ahogy eddig is történt. 😊❤️


Lényegében ennyi....


Csók!

Rion

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)


2020. augusztus 16., vasárnap

Az előző részek tartalmából;




Voltam több interjún is július utolsó és augusztus első hetében, s egy cég kitűnt a többitől. Ügyfélszolgálatos pozícióra kerestek, de közben felmerült a Helpdeskes pozi is.

Szimpatikusak, kedvesek, közvetlenek, jó fejnek tűnt a vezetőség. Az első meg a második interjún is 3an interjúztattak. A második már az igazgató is ott volt. Szimpi volt ő is. A hosszú távú tervem 
kezdő lépéseként jó lesz szerintem. Azt sajnálom, h itt ritkán kell csak használni az angolt. Hosszú távon ilyen munkát szeretnék, mint ez csak angol és német nyelvtudással, mert az jobban fizet. Azért is kezdtem el tanulni a németet.

Jah! S végül nem ügyfélszolgálatos leszek, hanem helpdeskes, ami elmondásuk szerint komplexebb, s ott a B2B lesz a kommunikáció, azaz partnercégekkel kell beszélni, s nem a vásárlókkal (B2C). 

Mindkét alkalommal dicsértek, h jó a beszélőkém, kellemes a megjelenésem, kisugárzás, s az igazgatónak szimpi voltam, s egyből a helpdesk poziba vették fel, holott először az ügyfélszolgálatra veszik fel az embereket s csak onnan lehet x gyakorlati idő után átkerülni a helpdesk pozira. 

Július 31 - Péntek;

Gábor szülei délután átutazóban voltak Pesten, s elmentünk együtt vacsorázni az egyik Trattoria étterembe. Jól elbeszélgettünk, és most nem voltam feszült, mint az első alkalommal.

...

Semmi időm nem volt még csak jegyzeteket se írni, így ismét csak nagyvonalakban fogok mesélni.

Voltunk kétszer valamikor megint Agárdon strandolni, ahol a második alkalommal, egy régi jó barátom is csatlakozott hozzánk, Alex, akit még az első munkahelyemen ismertem meg a H&M-nél. Heteró, s mivel Juci barátosném is egyedulálló, s ha Szimpatikusak egymásnak, akkor örülnék, ha mondjuk összejönnének. 😀

...

Aug 9-én voltunk Balatonszéplakon strandolni az egyik sráccal, akivel hármasozni szoktunk + az ő baráti körével, akik eléggé más világúak, mint én, de egész jól elvoltam. 😊✌️

Aug 10-én kezdtem az új munkahelyemen. Egyelőre szimpik. Sok az új tanulnivaló. Fáradt vagyok. + Kedden és csütörtökönként 18-21 óráig német, szo a magánéletem, most kissé megsínyli, de még úszom az árral s a fejem a felszín felett.

A német egyre jobban tetszik, s szépen fejlődök a csoporttal együtt. 😊

Rájöttem, h amit mások utálnak a németben (hallani a németet) én azt szeretem. 🙂 🖤❤️🧡

Igaz nagyon sok időt elvesz, de szeretek tanulni. Sokkal jobb így, h én választom, h mit szeretnék tanulni, mint ha kényszerből kellene.

Például volt, h nem volt időm megcsinálni a házit, s tök rosszul éreztem magam. Hiányéreztem is volt, h kevesebbet foglalkoztam a némettel, meg az nagy segítség, mert amit az órán gyorsan megtanulunk, átveszünk,  átrohanunk egy témán, azokat a házival tudom teljesen megérteni, feldolgozni, gyakorolni.

Szo sajnos vannak hiányosságaim, lemaradásaim, meg olyanok, amik nem egészen tiszták, h miért úgy van, de nem aggódom. Folytatni akarom a tanulást, ha végetér szeptember végén a  tanfolyam. Igaz valószínű, h magán tanárral folytatom, mert heti 40 óra meló mellett sok ez a heti 8 óra német. + x óra házi, gyakorlás, tanulás.

Szeretem a csoportunkat is, meg a tanárunkat is. Van persze, h fárasztó, de akkor is szeretem. Ugyanolyan, mint ha leülnék játszani. Magába szív, megszűnik a külvilág, nincs más csak a német feladatok.

Az olvasott szövegértéses feladatok, fordítások, elsőre mindig ilyesztőek, s nehéz, megfejthetetlen feladatnak tűnnek, de aztán elkezdem egyesével megfejteni a szavak jelentését, majd a nyelvtani szabályt, s végül összerakom, értelmezem a mondatot.
Szóval, mint egy ügyes-okos kis általános iskolás, elsős-másodikos szintű tanulója. 😅😂✌️

Legjobban a hallott szövegértést szeretem. Imádom hallgatni, s közben olvasni, megoldani a hozzá tartozó feladatokat.

Sokat fordítok például hol magamban, hol hangosan is, amikor a barátokkal vagyok. Ilyenkor bevagyok lassulva, lassan reagálok, mert félig németül kattogok.

Persze, ez nem túl gyakori, mert még nem tudok csak egyszerű jelen idejű mondatokat, s a szókincsem is csak kb 300 db körüli, de hát valahol el kell kezdeni! Majd idővel jobb lesz! 😉💪

Berlinbe majd  szeretnék a közel jövőben kimenni Gáborral néhány napra. Ő benne is van, csak mivel nekem az elmúlt 2 hónapom veszteséges volt, így most inkább spórolok még.
(Zárójelben azért azt megjegyzem, h nálam azért az nagy dolog, ha én magamtól azt mondom, h szeretnék valahova külföldre menni! 😅🙄🙈🙉🙊)

Jah! Veszteség! Kiderült, h nem kapok munkanélkülit, mert tavaly nyáron is munka nélkül voltam. Igaz csak 1 hónapot, de felvettem, (mert lehetett igényelni) a maradék 2 hónapra is a juttatást. Azóta viszont nem volt 360 napnyi munkaviszonyom, így most nem vagyok jogosult a támogatásra.

Szo hányinger ez az ország! Nem elég, h Dánia után nálunk a legmagasabb az adó az EUban, de még ennek ellenére is úgy szar a szociális támogatás, ahogy van!

...

Sajnálom, h elmarad idén a PRIDE, de a koronára való tekintettel teljesen megértem és támogatom a döntést.

...

Aggódva figyelem a Fehérorosz eseményeket. Minden nap gondolok a tüntetőkre, s kívánom, h érjek el a céljukat, legyen változás!

...

Itthon az ellenzék végre összefog és közösen fognak indulni. Jó jel. Örülök neki, s remélem, h együtt fognak tudni működni. Így már nagyobb eséllyel fogunk tudni bármit is elérni.

Nah! Kutyafuttában ennyike!

Csók!

Rion

❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)




2020. július 25., szombat

Az előző részek tartalmából:





Július 17 - Péntek;

A jegyzeteim kb 60%át megírtam, mire egy véletlen és egyben egy szerencsétlen mozdulattal sikerült őket valahogy eltüntetnem.

Szóval bazdmeg alapon nem fogom újra írni őket! 😊

Nagyon röviden és tömören amikre emlékszem;

Voltunk barátokkal Agárdon. Nagyon jó volt a nap első fele. Életemben először feküdtem függőágyban, ami annyira tetszett, h vettem én is magamnak egyet az erkélyre, meg Gábor is. Nagyon baba. Van hozzá szúnyog háló is, így este faszán fogok tudni odakint gyönyörködni a teliholdban, amit úgy imádok, s nyugodtan el is aludhatok. 😊😍❤️

Délutánra viszont jött a vihar, s taka volt haza.

...

A brazil srác... Hát hogy is mondjam...
Kaptunk róla képeket s hááát... Mmmmm. A feneke az pöpec, de ennyi. 🙄

...

Munka ügyben még mindig semmi, így már nem vártam tovább s jelentkeztem a Cosmopolitan nyelviskolához 50 órás német online tanfolyamra. Ez volt a kisebb csomag, s úgy gondoltam, h kezdésnek elég legyen ennyi. Meglátom, h tetszik-e, megy-e, s ha igen, majd akkor jelentkezek megint több órás tanfolyamra, v megyek magántanárhoz, mert gyermekkori jóbarátom ajánlotta a saját tanárát, aki 4 hónap alatt nulláról felhúzta középszintre a németét, heti 2 alkalommal.

Ez az 50 órás tanfolyam 7 héten keresztül lesz hetente 2x4 óra (4x45 perc) .

Az a terv, h ha menni fog, szeretni fogom, akkor karácsonyra elkellene érni a német középszintet, s belevetni magam az angol-német nyelvű állások keresésébe.

Július 20 - Hétfő:

Reggel 9-10 körül arra ébredtem, h nem fogadott hívásom volt. Felhívtam, s meló ügyben kerestek, s mivel sos-ben keresnek így még aznap 11-re mennem kellett interjúra. Kicsit kemény volt, mert még így kora reggel még elég kómás voltam, mert előző nap megint volt egy jó kis 4 órás, hármas have fun a srácokkal, s hát eléggé fáradt voltam. :D

Szo bevertem 2 kávét, tusolás, s taka át budára, de nem volt szimpi a meló. Nem is akarok jobban belemenni. Tavaly nyáron megtanultam, h ha egy meló már az elején nem szimpi, akkor se vállaljam el kényszerből, mert nekem nem fog menni. Én az a típus vagyok, aki nem tudja azt csinálni, ami nem érdekli. Sőt! Képes is vagyok belebetegedni, ha olyannal kell foglalkoznom, ami nem szimpatikus, ahogy ez volt tavaly is.

Aztán szintén még hétfő délután hívtak egy másik meló ügyben is, és egy 30 perces telefonos interjú után, szerdára megbeszéltünk egy személyes interjút is. 

Amúgy mindkét helyen megdícsérték az önéletrajzom, aminek örültem, mert már azt hittem, h azzal van a baj, h hetek óta nem hívtak sehonnan.

Július 24 - Péntek:

Nagyon gyorsan eltelt ez a hét. De jó volt, mert pörgős volt. Érdekes, h éppen ezen a héten indultak meg az interjúztatásaim, amikor elkezdtem a német tanfolyamot. 🙄🤔

Sajnos időm se volt jegyzetelni, szo most egy szuszra próbálom visszapergetni a történéseket;

Hétfői interjú második körét végül lemondtam. Nagyon nem volt velük kapcsolatban jó érzésem. Hétfő este szarul is aludtam emiatt. Aztán a hét minden napján voltak telefonos hívások, előinterjúztatások munka ügyben:

Szerdán voltam egy személyes interjún, amit kb hármasra értékelnék egy 5 fokús szimpátia skálán. Mint ember szimpi voltam nekik, de nincs elég technikai jellegű tudásom, ami kellene a melóhoz. Jövő héten értesítenek majd, de szerintem fognak tudni találni nálam megfelelőbb embert is, amit nem is bánok, mert ez a meló egyfajta kényszer meló lett volna csak, amolyan jobb, mint a semmi féle. (Update: Most hívtak ez ügyben is, h jövő héten csináljunk egy próbanapot. Pénteket kértem, s azt is beszéltük meg, remélvén, h addigra már lesz másik konkrétum, s mégse kell ezzel élnem, mert ez van nálam most a szimpatikus opciók legalján. 😊)

Aztán volt egy másik, 20 perces telefonos interjúm is angolul-magyarul, ami szintén tetszett volt, s közel is lenne hozzám. Abban maradtunk, h a hr-es továbbít az illetékes osztály vezetőjének, aki most nyaral, de augusztus első hetében várható visszajelzés.

Csütörtökön is voltam interjún, azt négyesre értékeltem az 5 fokú szimpátia skálámon.

Tetszett az irodaház is. Hárman interjúztattak, de nagyon laza, kedves, jó hangulatú beszélgetés volt. E héten még interjúztatnak, jövő hét második felétől szabin lesz a vezetőség, szóval majd csak az azutáni héten, azaz augusztus első hetében várható visszajelzés. (Update: Szintén ma délután hívtak, hogy továbbjutottam, s szerda délelőtt mehetek interjúra a vezérigazgatóhoz, mert az is menni fog nyaralni, s inkább úgy döntöttek, h a nyaralás előtt szeretnék lezárni ezt az egész ügyet, szóval szerdán 2 interjúm is lesz. 😊✌️)

Aztán szintén ma délután volt egy kb 20 perces angol-magyar nyelvű telefonos interjúm, ami majd csütörtök délután folytatódik egy teams-es online interjúval.

Aztán hétfőn megyek majd még interjúra, ami szintén tetszett a telefonos interjú alapján, bár a fizu szerintem már nekem túl kevés.

És szerda délután is megyek majd egy interjúra, aztán egyelőre ennyi. 🙂 végül is szinte tele a jövő hetem! Mit akarol? 😅😁

Augusztusra már csak lesz valami. 🙂

Német:

Kedden volt az első alkalom. (Ami 4x45 percet jelent.) Az első fele nem tetszett, keszekuszás volt, puffogtam sokat, de aztán a második felére jobb lett a hangulat, megváltozott a véleményem.

Kb 15-en vagyunk a csoportban vegyes korosztály, 18-tól a kb max 60-ig bezárólag. A tanár nagyon szimpi, fiatalos, kis cuki csaj. Jó humora van, mindig jókat nyerítek a reakcióin, viccein. Nagyon szimpi. Szerintem ő is olyan kis hülyülősss, mint én. 😁

Az első alkalommal megbeszéltük, h lesz egy közös messenger csoportunk, aminek a létrehozását én vállaltam, ami nem volt egyszerű, mert a begyűjtött név és a fejemben lévő névhez társuló kép alapján nem sikerült levadászni, begyűjteni az embereket, szóval a második (csütörtöki) alkalomra kértem azoktól, akieket nem sikerült megtalálnom, felvennem, h a profiljuk linkjét küldjék el.

A második 4x45 perces csütörtöki alkalom is jó volt, de ott az utolsó 1 órában nekem offolt az agyam. Nagyon nyelvtani volt, s nekem nyelvtanból anno, kb 3,5-ös volt csak az átlagom, + meggyőződésem, h van egyfajta enyhe diszlexiám is, + nemcsak az óra, de a nap végén jártunk már, szo amikor olyan feladatokat csináltunk, h a személyes névmások esetében hogyan módosulnak az adott szavak helyesírása, ott vóóót baj! 😅
Összefolytak a betűk, s konkrétan éreztem, h zsibbadt az agyam.

De szerencsére nem csak nekem volt ez, mert a tanár látta a fejeket a zoom kamerákon, s mondta, h oké, ezt majd kövi alkalommal folytatjuk, s térjünk át valami könnyedebb témára, s az online téren keresztül is lehetett érezni, hogy fellélegzik a csapat. 😃

Kb 5-en vannak fizikálisan jelen a teremben, mindenki más online vagyunk, de a kövi keddi alkalommal + ketten megyünk majd a személyes, termi oktatásra, mert kíváncsi vagyok az ott lévőkre, meg szívesen megismerném őket élőben is, másrészt, meg szívesen kipróbálnám, h milyen ott élőben lenni velük. ( Milyen lenne?! Semmi különös gondolom, csak azért mégis kíváncsi vagyok, hisz fősuli óta nem vettem részt tanfolyamon, s most kíváncsi és izgatott vagyok. 😀 )

A 4x45 perc amúgy gyorsan eltelik. Félidőben van egy kb 10 perces szünet, de az első két alakalommal tényleg gyorsan eltelt. Sőt! Nagyon jó, de egyben meglepő érzés volt azzal szembesülni a második német tanfolyamon, hogy a lejátszott német hanganyagok kb 80-90%-át értettem!

Persze gondolhatjátok, h nem volt egy bonyolult, de akkor is tök jó örömteli érzés volt! Mondtam is magamnak h DIIIIIK TEEEEE! De fahin vagyok! 😅✌️💪😎

Az egyik, egy pár vitatkozása volt az ügyvédnél, h elváltak, hány gyerekük van, hány évesek, ki, hol lakik, külön élnek, mivel foglalkoznak, ilyesmi.

A másik meg szintén egy pár vitatkozása volt a csóka lakásán a falon lévő képről, amin a pasi szerepelt egy nővel, s féltékeny lett a nő h ki az, s a manusz azt hazudta, h az anyja, nem a barátnője, s nem házas, s el kellett dönteni a könyvben lévő állítások közül, h mit gondolunk igaznak és hamisnak.

Szo a tananyagok is tök jók, érdekesek. Úgy érzem magam mint kb 22 éve, általános iskola negyedik osztályában, mikor először kezdtünk el angolt tanulni. :D Kisssss lelkessss vagyooook! (MÉG!) 😅✌️

Amúgy nagyon sokat segített a Duoligno app, s hálás vagyok, h tanulgattam előtte magamtól, mert nagy könnyebbség, h sok mindent értek és tudok már így az elején. De ugyanakkor tudom, h hamarosan ez a kis előnyöm elfog szivárogni, ahogy egyre előrébb haladunk a tanagyaggal. 🙂🙄

Vannak persze házik is. Nem is kevés, szo ezért is gyorsan elszaladt ez a hét, mert kb 4 feladatot, kb 2 óra alatt csináltam meg, olyan csiga lassan haladtam. Jó persze értelmeztem a mondatot, annak a nyelvtani hátterét kibogoztam, amik nem voltak tiszták, h mi miért van úgy, meg írogatom fel külön a szavakat, amiket meg kell tanulni. El is gondolkodtam azon, h basszus, pereg az élet, s még csak nem is dolgozom!  Mi lesz velem, ha majd munka mellett fogom csinálni? 😁😅🙄😱
 MEIN GOTT! 🤣

...

Aztán találkoztam végre Bence haverommal is, akinek bemutattam Gábort is. Bence egy telekommunikációs cégnél dolgozik, és kötöttem vele egy üzletet, aminek köszönhetően lemondtam a Digi-t, s így egy szolgáltatónál van a mobil és az otthoni cuccaim. Nyertem vele, h olcsóbban jövök ki a kedvezmények miatt, a mobil netem is duplázódott és az otthoni netem is gyorsabb, mint volt. Tv szolgáltatásom viszont nincs. Nem is kell, mert nem is nézek az RTL híradón kívül semmit, de azt is utólag visszatudom nézni online. Összegezve az otthoni tv, internet, + a mobiltelefon számlám eddigi havi 12.000 ft-os össz kiadását, most lefaragtam 4300 ft-ra, szo örül a fejem 😁
Hát gyerekek! Munkanélküliség van! Nincs mese! Csökkenteni kell a kiadásokat ahol csak lehet! 😅🙄

Szóval összességében szuper volt ez a hét! + Elgondolkodtató, hogy végre már miután eldöntöttem, h jelentkezek német tanfolyamra, s ezen a héten, amikor kezdődött is a tanfolyam, akkor indultak meg az interjúim is.

Én hiszek abban, h minden okkal történik, s hiszem, h nem a véletlen műve, h miután végre döntést hoztam, s ráléptem a cselekvés útjára, s elindultam egy irányba, akkor indultak meg csőstül a további folyamatok is s piff anyukááám! Tele lett ez, meg már a kövi hetem is az interjúkal!
PEREG AZ INTERJÚÚ! PEREEEG! 😅🤣

...

17 óra után megindultam egyedül az Indexért szervezett tüntetésre. Senki nem akart jönni az ismerőseim közül, ami kicsit el is szomorított, de végül egy ismerősöm csatlakozott, aki 18kor VÉGZETT melóval, s ott dolgozik a Kolosy téren, ahol gyülekező volt, s mire oda értem társaságom is lett.

Nagyon jó volt! Tudjátok én szeretem a tüntetéseket, s 2010 óta minden nagyobb, komolyabb megmozduláson résztvettem. Nekem ez lelki fröcsi, energia, ami feltölt, hisz olyan közegben vagyok, akik hasonlóan éreznek és gondolkodnak, mint én, s jó látni, érezni, h sokan vagyunk, nem vagyunk egyedül.

Egyre jobban hiszem azt, h beteg a vén dagi törpe. Úgy beszél, mint egy falusi paraszt a kocsmában! Meg mint egy igazi gnóm kis törp, aki állandóan puffog és csatázik! "Seregeink harcban állnak! Ezt megnyertük! Azt kivívtuk! Amazt megvédtük! Országunkat támadják!" Most ezt csináljuk ki! Most azt támadjuk! Aztán meg ezeket gyűlöljükés és utáljuk, meg azokat, meg azokat!
ISTENKÉÉÉM! 🙈🙉🙊🥱😵🤢🤮🙄🤦‍♂️🤦‍♂️🤦‍♂️

NAH JÓÓÓÓ VAN! 🙅‍♂️💁‍♂️

Takázom dógomra! Remélem legközelebb már az új munkahelyemről és a csodásss német tudásmoról csacsoghatok! 😅😁✌️😘

Csóóók! 😘


Rion


❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 



2020. június 30., kedd

Az előző részek tatalmából:



"Ha előre tudnánk, a dolgok hogyan végződnek, utunk hova visz, vajon ugyanazokat a döntéseket hoznánk? Vagy más ösvényt választanánk? Elkerülhetjük egyáltalán sorsunkat? Vagy ami mélyen bennünk rejtőzik, láthatatlan kézként ugyanahhoz a véghez terel minket? Számít, melyik utat választjuk, ha végül újra és újra magunkkal szembesülünk?" - Dark - S3.E1.


Június 15 - Hétfő:

Visszajeleztek a múlthét keddi interjúról, h nem rám esett a választás. Ez volt az a IT suppot pozi, amire írtam is, h úgy éreztem náluk, h ami az én fizu igényemnek a minimális alsó határa, az nekik a max lehet. (Ha már felteszik azt a kérdést, h cafetériával együtt gondoltam ezt az összeget, vagy azt azon felül, akkor már tudom, h húúúújuj, ennek is szájé....)

Június 18 - Csütörtök:

Ma voltam egy magyar cégnél interjún. Annyira nem voltam értük se oda. Egyáltalán nem volt szimpatikus a 2 interjuztató, s úgy vagyok vele, h ha már a hr-es és a leendő főnököm nem szimpi, akkor inkább hagyjuk...

A múlt heti 1 órás angol interjús meló se jött össze, s mivel az a tapasztalatom, h hiába sokrétű és szerteágazóak a feladatok, a legtöbb cégnél nem igazán akaródzik megfizetni azt az összeget, amit elvárnék, így valószínűleg az lesz, h a napokban megrendelem az elektromos bicajt ami egy komolyabb összegű beruházás lesz, de befektetésként fogom fel, aztán elkezdek netpincérkedni. (Woltnál várólista van már tavasz óta) Jól keresnek a futárok. Alsó hangon nettó 300-400-at megkeresnek, de állítólag, aki nagyon odateszi magát az 1 misit is hazatud vinni. Jó! Nyilván én nem fogom úgy tolni, de a lényeg h rajtad múlik, h mennyit keresel. Szimpi még, h úgy dolgozol ahogy akarsz. De a lényeg, h most úgy érzem, h inkább más jellegű munkát végeznék.

Budapestet meg amúgy is szeretem, s így legalább csavaroghatok folyton. 😅 Úgy tervezem, h a nyarat megtolom, h megszedjem magam, aztán szeptemberben keresek majd megint irodai melót. De a legjobb az lenne ha részmunkaidős és home officeos kombit találnék, s néha elmennék futárkodni mellette, h kiegészítésem a fizut. Most, h nincs már lakás hitel a nyakam, így megengedhetem azt a luxust magamnak, h tényleg lazábban tolom, s kevesebből élek.

Aztán van még egy olyan (kevésbé életképes) opció is, h megyek Berlinbe. 😅🤣

Találtam egy olyan melót Berlinbe ahová magyar és angol nyelv szükséges, s Gáborral való egyeztetés után piff anyukááám! Jelentkeztem! 😅

Jelenleg kb 20% esélyt látok rá, h lesz belőle bármi is, mert nem olyan egyszerű a szitu. Berlinben kell(ene) élni és június 29-én meg munkába kellene állni! Hát az még mindjárt itt van ugye...

Ha Gábor jönne velem, akkor én bevállalnám, h taka Berlinbe, mert én már rég kacérkodom a német nyelvtanulással, s ez egy nagy multi cég, ahol a cég német tanárja által biztosított nyelvtanulási lehetőség is van. Ez amúgy nagyon hasonló cég ahhoz, ahol 3 körös interjúm volt május végén.

Ami problémás, h ugye én imádom Budapestet, s tuti hiányozna, de Berlin közel van. Repülővel 1 óra, s volt lakótársam is kint él már 6 éve, s kb 3 hetente hazajár. Ez így meg már okés. De a fél év távollét, mint a hajón az sok.

Meg a lakásunk is kérdés, h mi lenne vele. Kiadjuk v ne.
Én max csak ismerősnek adnám ki, de azzal a feltétellel, h én bármikor hazaköltözhetek, s lakótársa leszek. S max csak 1 embert. Se kutya, se macska, se semmi. (Amilyen rend, tisztaság és letisztultság mániás vagyok, ez gondolom evidens. 🙄😅🤨😏)

De lehet h ki se adnám. Hitel nincs. A rezsi az mondjuk sajnos sok. Havi 40-50, de a német fizu mellett kibírnám... 🙄😁

Szo volt/van egy ilyen opció, de nem fogok csodálkozni ha fel se hívnak, látván, h magyar címem és számom van. De egy próbát azért megért.

Június 19 - Péntek:

Gábornak ma van a szülinapja (28). Szerda óta otthon van Debrecenben, de ma délután jön majd vissza Bátyájval, aztán iszogatnak, meg lehet mennek bulizni is. Mi majd holnap találkozunk. Vettem neki cukrászdában többféle tortaszeletet, mivel nem tudom milyet szeret igazán, s így legalább biztos nem lövök mellé, ha van több választéka. :D

...

Szembesültem a Netpincérhez való jelentkezés után, h várólista van. Nagyon pofán baszott! Erre nem számítottam. Írtam is a fb futár csopiba, h kinek mi a tapasztalata, mennyi a várakozási idő, s kiderült, h több hónapos, s h a netpincérnél létszámstop van. Mondom azt kurva jó, mert az fb-n, meg instán, napi szinten látom a kibaszott tetves reklámjuk, h jelentkezz hozzánk futárnak!

Egy darabig tombolt bennem a düh, majd magam vádoltam, h jelentkezettem volna már oda is május végén, mint a Wolt-hoz. (Wolt-ról tudtam, h várólista van, ezért is jelentkeztem oda, előbb.) Aztán meg elhagyott minden erőm, elment mindtől a kedvem, s totál elveszettnek éreztem magam. Kínomban csak elterültem az ágyon, s órákon keresztül csak vegetáltam.

Szóval semmi kül csak egy tipikus pszichológiai folyamaton mentem keresztül. 😅✌️😁🙄


Június 20 - Szombat;

Gábort felköszöntöttem, s a süteményeket is szépen megette. 😀 Aztán találkoztunk Jucival elmentünk Szentendrére. Sajnos egész nap borús volt az idő, de azért jól éreztük magunk. Bekajáltunk finom pizzával aztán bepiáltunk a parton. Jó kis chilles nap volt.


Június 24 - Szerda:

Vasárnap óta külön voltunk Gáborral, s ma jöttem hozzá. Ahogy kint ülök az erkélyén, s most írok róla, nyugodt, boldog érzés tölt el. Megszerettem a nála való tartózkodást, holott eleinte nem szerettem nála lenni. Mondjuk szinte biztos, h sokat javított a véleményemen az is, h a hálót áthelyeztük az erélyes szobába, amit egy kicsit át is rendeztünk, és jóval barátságosabb a számomra, mint a másik szoba, amiben korábban voltunk.

Ma elvittem egy burgeres helyre Gábort, s meghívtam egy vacsira, ami még része a szülinapi ajándékának, s spontán kikötöttünk a Pontoon-nál a Lánchd lábánál, ahol Gábor egyik haverja zenélt, így ottragadtunk. Iszogattunk, élveztük a társaságot, a zenét. Csodás zárása volt a napnak. 🙂


Június 25 - Csütörtök:

Ma taliztunk a fogadott apummal, akinek bemutattam Gábort. A szigeten találkoztunk, ahol ettünk, ittunk, meg sétáltunk egy nagyot is, szóval jól elvoltunk, s egészen besötétedett már mire hazaértünk.

Gábornak megérkezett a másik szülinap ajándéka. Rendeltem neki egy könyvet Adj új esélyt magadnak címmel. Remélem olvasni fogja, s sikerül valamit beépíteni belőle az életébe.

Június 26 - Péntek:

Hazajöttem. Olyan jó érzés itthon lenni. Egy igazi menedék a számomra. Hálás vagyok a fentieknek, h van. Ott van ahol és olyan amilyen, de legalább az enyém.

Mondjuk már igazán illő lenne nyerni már (pár) száz milliót a lottón h vehessek magamnak néhány belvárosi kisebb lakást, meg egy telket Agárdon, ahová egy menő konténer lakást csináltatnék, h legyen hétvégi menedékem, illetve azt is kitudnám adni.

Már többször morogtam a fentiekre, h hahó! De tudom, h ezzel is az egyik fő életfeladatom tanulom, a türelmem javítása/fejlesztése.

Az ablakaim retkesebbek, mint voltak mielőtt megpucoltam. A nagy esős időszak úgy telibeverte sok ocsmány fossal, h azt mondom, h ott rohadjon meg ahol van! Ezért takarítottam annyit h kb 1 hétig nem élvezhettem a naplementét a tiszta ablakomon keresztü!

Amúgy meg ez a hét volt eddig a legszarabb munkakeresés ügyben, mert konkrétan sehonnan sem hívtak... Máskor legalább volt heti 1-2-3 hívás, interjú, de ezen a héten semmi! 😔😕


Július 27 - Szombat:

Leutaztam vidékre szüleimhez. Bátyám felvett kocsival itthon Pesten, s a családjával együtt mentünk szüleinkhez, ahol a közös ebéd után felköszöntöttük bátyámat. Holnap lesz ugyan a születésnapja, de ők mennek tovább a felesége szüleihez majd. Én meg a szokásos módon reggel megyek, estére meg jövök haza Pestre, szóval nem maradok vidéken.

Jó volt velük lenni. Meg a vidéki friss levegő és nyugalom. Durva, h mennyire érzem a különbséget a 2 élet között....

Július 28 - Vasárnap:

Találkoztunk egy brazil sráccal, akivel kb 1 hete matcheltem s meglepő módon még rám is írt. Megvolt beszélve, h megy tovább, van programja aznapra, de azért szeretne találkozni. Pénteken találkoztunk volna, csak az meg nekem nem volt jó, mert másnap kora reggel meg mentem vidékre.

Iszogatunk, beszélgettünk, meg cigiztünk, s a harmadik cigi után ment is el, aminek nagyon örültem, mert az utolsó engem kurvára kiütött. 😅✌️Persze biztos be is rúgtam, meg megsütött a nap is, szo ez a hármas összeesküvés ellenem meghozta a kellő hatást. Mikor a srác elment még tudtam magamról, képbe voltam, fel is tudtam állni szo akkor még csak a "pont jól vagyok" fázisban voltam, de aztán kb bő 1-1,5 órára elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. 😅🙄

Gábor kivárta türelmesen, meg mindig itatott vízzel, mert kurvára kivoltam száradva. Ezúton is hálás köszönetem neki. 😊❤️


Július 30 - Kedd:

Elkezdtem nézni a Dark 3. évadát. Megint felcsigázott a német nyelv. (Még sokan utálják, s a hideg kirázza őket a német hallatán, nekem meg pont, h van valami megmagyarázhatatlan vonzalmam a német iránt.) Szóval ismét letöltöttem a Duolingot, s elkezdtem a németet "tanulni". Meg használom a Drops nevű alkalmazást is, ami segítségével szavakat, kifejezéseket lehet tanulni.

+ Elgondolkoztam azon, h lehet jelentkezni kellene német nyelvtanfolyamra, s szét is néztem a piacon, de nem merek belevágni, mert a többségük több hetes tanfolyam, s ha csak fél intenzív tanfolyamra is megyek, ami heti 2 alkalmat jelent is, azt se merem bevállalni, mert mi van, ha közbe lesz munkám (kurávra remélem legalábbis) s úgy fogok dolgozni, h nem fogok tudni elmenni a tanfolyamra?...

Meg nekem a iskolás, tanáros nyelvtanulás sose volt az erősségem. Mindig is hármas voltam angolból, igaz szartam az angolra egy nagyot, mert akkor még nem volt olyan nagy jelentősége, meg nem is vettem komolyan, de a lényeg h nekem a hajón fejlődött leginkább az angolom, mert nekem a gyakorlat kell. Hiába a tanulás ha aztán nem használom.

Ezért is lett volna jó, ha összejött volna a berlini meló, mert kint rá van kényszerülve az ember, meg gyorsabban, jobban tanul, mint az "iskolapadban". Ugyanakkor meg ugye, imádom Budapestet, s nem akarok mindenáron külföldre menni....
Nah meg h mi lenne velünk Gáborral arról ne is beszéljünk. Szo nem olyan egyszerű az, h csomagolok oszt taka Németországba szerencsét próbálni....

Én hiszek abban, h leszületésünk előtt egyrészt mi, másrészt pedig a fentiekkel közösen jelöljük ki a leendő életünk főbb pontjait, amiket el kell érnünk, amikkel szembesülnünk, találkoznunk kell majd, s sokat gondolkoztam azon is, h vajon mi a fenét találtunk ki leszületésem előtt, h most megint milyen változást kell elérnem, mert az tény, h eddig minden munkahelyváltással egy picit más világba, más területbe kóstoltam bele.

Most is szinte csak új területekre jelentkezem, s valószínűleg egyrészt azért is hívnak annyira szánalmasan kevés helyről, mert korábban nem dolgoztam még olyan területen, bár azért vannak olyan jellegű tapasztalataim, ami belepasszol abba a munkakörbe. Másrészt meg ugye több százezren vannak a munkaerő piacon s tudnak dögivel válogatni a munkáltatók.

Szóval simán elképzelhetőnek tartom, h rossz irányba próbálom kikövezni magamnak az utat, s ezért is van ez az eredmény, h a már kb 260 db jelentkezés mellé kb 4 db interjút tudok felmutatni... 😅🙄😒

Az önéletrajzom átnézettem már még májusban hr-essel, angol tanárral, barátokkal is, szo azzal nem lehet baj. Modern, fiatalos nem egy átlagos, unalmas.

Simán elképzelhetőnek tartom azt, h minél tovább vagyok munkanélkülin, annál nagyobb az esélye, h egyszer csak találok valami/valaki olyat, vagy eszembe jut valami, ami által rátalálok a helyes irányra.

Úgy is mondhatnám azt, h úgy látom a jelenlegi helyzetem, mint akit betereltek egy labirintusba, s sok ajtót próbáltam már kinyitni, de szinte mindegyik zárva volt, mert nem az a nekem való helyes út.
Így még kóválygok tovább. Nincs más hátra, mint előre! 😁💪

Nah mindeeeeegy. Mit akartam még??? 🙄🤔

Jah igen! A brazil srác továbbra is szeretne velünk találkozni, szo lehet h a hétvégén valamikor ismét lesz egy hármas bulika. Jó lenne. Még sose voltam brazillal. 😀

Meg 2 barátom is akar velünk. (Akik szintén egy nyitott kapcsolatban lévő pár.) Mondjuk velük volt már még tél vége felé valamikor egy rövidke spontán kis oral have fun, mielőtt elmentünk bulizni együtt, de azóta se hoztuk össze a folytatást. Meg van még 3 másik srác is a listán, akivel már beszélgetünk egy ideje, de annyira azért mi se akarunk állandóan, másokkal lenni, szo nem megy ez azért olyan gyorsan. Szépen lazán, ráérősen csak. Majd alakul. De a brazil, h ennyire kommunikatív és érdeklődő, így ő a lista elejére került. 😁

Majd meglátjuk, s úgy is mesélek ha volt valami. 😜

Ennyike!

Csók! 😘


Rion


❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2020. június 14., vasárnap

Az előző részek tartalmából;






Június 4 - Csütörtök;

Voltam a szokásos negyedéves szűrésen a Semmelweisen. Ez volt  a negyedik alkalom, s eddig nem volt semmi baj, de most a második cső vérvétel után elájultam... 🙄

Elkezdtem érezni, h szédülök, rohamosan hagy el az erőm, aztán elkezdtem vakulni. Fehér pöttyök jelentek meg, elkezdtem jobban szédülni s szaje!
Arra ébredtem, h egyik kezével fogja a hátracsuklott fejem az asszisztens srác, aki egy fiatal huszonéves volt. A másik kezével ablakot nyitott. A szemembe meg a számba éreztem az izzadságom sós ízét annyira folyt patakokba rólam a víz a fejemen meg a hátamon.

Aztán a látásom szép lassan visszatért. A fehérségből, ismét  sok fehér pöttyök lettek, amik lassan elkezdtek ritkulni, s újra tisztán láttam. Majd a fülem kezdett el durván lüktetni, meg sípolni. De kb bő 10 perc alatt visszaállt a vérkeringésem.

Nekem mindig stresszes a vérvétel. Tű fóbiám van s a vért se bírom. Régen is gyakran elájultam, ha három csővel vettek.

Általában előre szólok, h rosszul szoktam lenni. Itt most nem szóltam, mert mondom eddig se volt baj. Egyszer nem szólok bazdmeg, akkor untik, h offolom magam... 🙄

16.30kor megemlékeztem Trianonról. Gábornál voltam ezen a héten. Kiálltam az erkélyre, s csendben, egyedül, hallgattam a harangokat. Megemlékezvén erről a katasztrófáról, pikk-pakk könnyek gyűltek a szemembe, s a harangok elhallgatása után bementem a szobába, s meghallgattam a Csík zenekar Hazám, Házam című új számát.

Hát bőgtem, mint a kurva élet! 2 zsepit telesírtam, kettőt teletrombitáltam.

Sokak számára, s köztük Gábor számára is nem jelent semmit Trianon. Később, amikor hozzám jött, szerintem látta a kisírt könnyes szemem, s érezte, h a béka segge alatt van a hangulatom. Nem mondott semmit, csak átölelt.

Aztán elmentünk sétálni, s beszélgettünk erről, aminek a részleteibe most nem mennék bele. Részben megértem őt és a hozzá hasonlókat, de nekem Trianon mindig is szívügyem volt.

Anno Jobbikosként én volt a az első a faluban, aki megemlékezést szervezett Trianon alkalmából, meg az '56-os áldozatok emléknapja alkalmából.

Én mindig is vállaltam, s vállalom most is, h fontos számomra a magyarságom. Szerencsére az akkori 16-19-es éveim nacionalizmusát kinőttem, s most már csak egészséges szintű nemzettudattal rendelkezem. A nacionalizmussal ellentétben én hiszek a sokszínűségben a toleranciában, a nyitottságban, békében és szeretetben. Agresszív, rasszista, gyűlölködés és félelemkeltés mentesen. Továbbá elismerem és tisztelteben tartom minden egyes nemzet sajátosságát, büszkeségét. Mindenkinek van mire büszkének lennie.

Hisz a gyűlöletet és az idegenkedést semmi sem állíthatja meg, csak a megismerés és a megértés. (Raana Raan - Csodaidők) 


Június 5 - Péntek;

Kicsit ijesztő, h ezen a héten sehonnan nem hívtak csak ma a nap végén 18 körül beesett egy hívás, s majd hétfőn lesz videós interjú. IT support pozíció.

Este pedig ismét volt egy közös kalandozásunk Gáborral,  ami igen jól esett, mivel március óta nem volt semmi a vírus miatt.

Szo már jól volt mindenkinek ez a cirka "kis" party, ami este 10-től, hajnal 4-ig tartott. Örülök, h meleg vagyok, s imádom, h uni vagyok! 😍❤️😜🍆🍑 Ilyenor olyan szép az élet! :)


Június 9 - Kedd;

Úgy érzem, h a pénteki bulika után mára jöttem csak teljesen helyre. 😁🙄 Gáborral eléggé offon voltunk szombaton, bár így is kimentünk késő délután sétálni egyet a lezárt pesti alsó rakparta, kiültünk a nagy szerelmemre is a Szabadság híd pilléreire (v mire), meg még a Gellért hegyet is megmásztuk, de mire felértünk Gábor már elég morcos és nyűgös lett a fáradtságtól, szo takáztunk haza.

Vasárnap meg Juci barátnőmmel taliztunk, s meglátogattuk a Zuglóban található japán kertet, majd utána én is mentem haza Gábortól. Hétfő, kedd külön, s majd szerdán jön hozzám.

Ma kaptam válasz emailt a várva várt munkaügyben, ahol volt a 3 körös interjú, amelyben azt írták hogy a koronavírusra való tekintettel jó néhány projektük leállt, ami hatással van az én pályázatomra is, s amint több részletet tudnak meg újra előveszik a pályázatokat.

Nem tudom, hogy ez most csak egy kedves lerázós üzenet akarna lenni, v tényleg így van-e, de talán mindegy is. Tény, h az interjún is említették ezt a helyzetet, s hogy ezért is kérnek 2 hét türelmi időt, mert hátha mára már tisztábban látnak, de hát ez van. Sajnálom, mert tényleg szimpi volt a cég.

Ellenben több dolog is történt végre.

Ma volt az IT support interjúm, ami 45 perces volt angolul és magyarul is.

Voltak érdekes szituációs feladatok, de szerintem jól vettem mindent. Az angol interjú előtt megkérdezték, h hányasra értékelném az angolom egy 10 fokú skálán, ahol a 8-tól felfelé már felsőfokúnak számít. 5-6-ot mondtam, mivel sajnos szinte egyáltalán nem használom és nagyon sokat romlott, mióta hazajöttem hajóról.

Jól esett az interjú után, amikor azt mondta, h van az 6-7 is. 1 hét múlva keddig mondták, h visszajeleznek, bár kicsit úgy éreztem, h a minimális fizu igényem, az nekik a max lehetett... 🙄😏

Aztán volt egy másik nulladik körös interjú is, projekt asszisztens pozi, ahol emailben küldtek ki feladatokat és kérdéseket. Azokat megcsináltam s visszaküldtem nekik. Ennél a cégnél van egy olyan gyanúm, h lehet fityesz közeli, szo vannak fenntartásaim...😏

Holnap meg egy full angol interjúm lesz egy angol céggel, akik androidos mobil játékokkal foglalkoznak. Ettől a teljesen angol interjútól erősen tartok, mert egy magyar és egy brit csóka lesz az interjúztató, s hát nincsenek jó tapasztalataim a brit akcentusokkal... 😁🤨🙄

Bár 2 hete is volt ugye egy ilyenben részem, ahol a második kör az csak angol volt, de az legalább magyar csávó volt, s érthetően beszélt, nem volt semmi akcentus miatti értetlenkedésem.

Mondták, h 1 órásra számítsak. Oh mondom OMG! 1 órán keresztül angolul?! Szétfognak szedni! 😱😕 Megfordult a fejemben, h lemondom, nem égetem magam, de aztán jobban belegondoltam, h nem kéne egyből beijedni, s megfutamodni. Meg kell próbálni. Azzal nem veszítek semmit.


Június 10 - Szerda:

11 óra után már full idegbe készültem, s vártam, h dél legyen, s elkezdődjön az angol interjú, amikor a sláger fm-en felcsendült ez a szám. Annyira jól esett, h kiszakadt belőlem egy hangos nevetés, ami picsogásbaba ment át! 🙄😅✌️
De azért nagyon jólesett, s hálás voltam, h a lehető legjobbkor jött ez a szám. 😊

Amúgy úgy érzem, h ezzel a pozival már erősen a határaim feszegetem, s lehet sok nekem. Nem tetszik, h nincs semmi elő interjú magyarul, amin feltérképezik, h tényleg alkalmas vagyok-e erre, s csak akkor küldenek tovább a kövi interjúra, hanem egyből bumm bele egy brit faszival....

Egyszer volt csak ilyen velem, amikor a hajóra mentem interjúzni. Mondjuk akkor is teljes stresszben voltam.... 😕

+ Szerintem most kicsit kijött belőlem az elmúlt hetek munkakereséseimmel kapcsolatos általános stressz.

...

Túl vagyok az angol interjún. Úgy éreztem, h jól ment. Minden okés volt.  Értettem mindent, meg tudtam is válaszolni mindenre. Nem volt nehéz. Ők is többet kérdezgettek a hajós tapasztalataimról, élményeimről. Érdekelte őket (is) a téma. 😁 (A legtöbb interjún elidézünk ezen témában jó néhány percet.)

Kb 1 órás volt. Mivel telefonos játékokkal foglalkoznak, így lejátszott 3 különféle játékot és azokat kellett véleményeznem, h kiknek szólhat, milyen játék lehet, mi a véleményem a játékról s a lejátszott videóról. Itt is majd az angol lenne a munkanyelv.

Jövő hét szerdáig visszajeleznek, s ha tovább jutok, akkor lesz a HR-essel is egy interjúm, mert itt és most inkább a szakmai részét mutatták be, beszéltük meg. Az angol főnkkel és az egyik magyarországi fejessel. Mondjuk az fura, h itt fordítva csinálták a sorrendet, mint általában szokták. Mert először a hr-es szűr elő, s ha megfelelsz, akkor engednek tovább a szakmai interjúra...

De megtanultam a 3 körös jó hangulatú, sikeresnek vélt interjúból, h attól még, h jónak érzem az interjút, az nem jelent semmit, hisz több százezren keresnek most munkát és s könnyen találhatnak nálam jobbat, vagy kevesebb fizut kérőt. Sőt! A kettőt egyben is találhatnak, szo nem egyszerű.... :/ :S

Szóval a következő héten 2 helyről várok visszajelzést, de örülnék, ha hívnának még interjú ügyben is legalább 1-2 helyről. Eddig május 6-tól számolva kb; 180 helyre jelentkeztem. Az azért elég durva, és sokat mond a jelenlegi munkaügyi helyzetről, h csak 3 említésre méltó interjúm volt eddig nem?....

Nah! Ennyit az elmúlt hetek történéseiről.

1-2 hét múlva majd ismét jelentkezem.

Csók! 😘


Rion


❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2020. június 1., hétfő

Az előző részek tartalmából;






Május 29 - Péntek;

Lementem Debrecenbe Gáborhoz, aki várt az állomáson. Istenem! Olyan boldog voltam! Olyan jó volt elmenni hozzá, s jó érzés, h ott várt, s mosolygott rám! 😍 Mindketten izgatottan vártuk már ezt a hétvégét. 😊❤️


Ezen a napon bejáratuk a várost s kimentünk Békás tóra, ahol piknikeztünk iszogatunk, chilleztünk. Jól éreztem magam. 



Május 30 - Szombat:







Lementünk Hortobágyra. Nagyon szuper egy nap volt! Beültünk a csárdába, s olyan mennyei finom gulyáslevest ettem, helyben sütött finom kenyérrel, h azthittem megőrülök-megvadulok! Húúú! Nagyon jó volt!

Gábor hortobágyi húsos palacsintát evett, amit én nem szeretek, de azért megkóstoltam, de nem ízlett. Aztán sült csülköt és szürkemarha pörköltet ettünk. Dzsukel vót az is! 😅👌

Élő zene szólt, ami még hangulatosabbá tette ezt az egész napot.
Itt is elérzékenyültem, s egyben elszomorodtam egy kicsit. Szeretem a hazám, s szeretnék rá büszke lenni, s elszomorít, h nem lehetek a szélsőséges vezetők miatt. Sőt! Miattuk még azt is szégyellem most, h magyar vagyok. Már alig várom, h eltakarodjanak, s cége legyen ennek a hatalmas fizikai, szellemi pusztításnak, amiket csináltak itt az elmúlt 10 évben!

Ebéd után kiültünk iszogatni a 9 lyukú híd mellé, s eltöltöttünk ott néhány hangulatos órát a természetben.

Nagyon imádtam a sok madarat, s azon belül is a rengeteg fecskét! ISSSSTENEM! Imádom őket!
Gyermekkoromban sok volt felénk, s minden nyaram egyik oszlopos tagjai voltak a tücskök, békák és egyéb madarak hangjai mellett. 🦗🐸🕊️🐤🦆🐦

Nagyon lovely egy day volt ez is. 😊


Május 31 - Vasárnap;

Utolsó napunk Debrecenben, és ezen a napon mentünk Gábor szüleihez ebédre. 
Húúú gyerekek! Én úúúgy izgultam! 😅😁

Ha Gábor nem szól, akkor még az ajándékokat is elfelejtem átadni! 😅

Anyukája könyvelő, apukája és bátyja ügyvédek. 
Úgy telt minden, ahogy azt elképzeltem. Bemutatkozás, ajándék italok átadása. (Lányos zavaromban már nem is tudom mit motyogtam az orrom alatt.) 😅

Aztán Gábor körbevezetett a házban, ebéd, s beszélgetés, élet történt, meséljek magamról! Titta interjú vót! 
Előkelő ingekbe meg galléros piké pólóban volt mindenki! Pfííí anyukám! Vót puposkodás! 😅😂

Az anyuka és apuka elég kimértek, de kedvesek voltak, a bátyó (33) az lazább, természetesebb. Anyukája volt a műsor vezető. Ő kérdezgetett egészen az iskolás évemitől napjainkig. A hajós élmények tetszettek neki, sokat kérdezett, meg nagyon meglepett volt, amikor azt mondtam, h nem szeretem a homokos tengerpartot, napsütést és pálmafákat, amiktől konkrétan herótom lett már 1 éves utazáson végére. Szo volt miről csevegni. 

Az apuka néha kommentálgatott, sztorizgatott ő is, de inkább csak a végére éreztem azt, h oldódott egy picit. 

Gondoltam is Meghan Markle-re, h szerintem ő is hasonlóan érezhette magát, amikor egyszerű emberként, "külsősként" belett mutatva a royal familinek. 

Jó menő, előkelő, diplomás család, én meg egy mátrai diplomazatlan parasztként, a pesti proletár lakótelepről... 
Pfűűű! Gondolhatod?! Vót feszengés bennem rendesen! 

Meg én voltam az első fiú, akit Gábor elvitt bemutatni a szülőknek! Szóval nem egy szimpla, laza bemutatkozás volt a számomra... 

Azt gondolom mondanom sem kell, h a Metaxa az nagyon jól esett az ebéd előtt, s a beszélgetés alatt is. 😅🥃
A körte pálinkával szemeztem nagyon, de még a választás előtt kiderült, h senki sem iszik, mert nem szeretik a pálinkákat, s Gábor ezt a borpárlatot választotta, így úgy voltam vele, h akkor jóu lesz a Metaxaaaa iiiissss! 😅😂

De túl vagyok rajta. A végén kaptam kulcsot Gábor lakáshoz, elköszöntünk, bátyja kivitt kocsival (valamilyen előkelő Audival...) az állomásra, s takáztunk haza Pöstre. 

De összességében örülök és hálás vagyok, h 31 évesen ezt is megtapasztalhattam, melegként megélhettem, h milyen egy más rétegű családnak bemutatkozni.

Június 1 - Hétfő;

Gábor elment haza. Megint szomorkás a hangulatom így itthon egyedül. A lassan lemenő félben lévő napot néztem egy darabig, majd behunytam a szemem és feltettem magamnak a kérdést, h miért vagyok szomorú? 

Szeretem és megnyugtató, ahogy a nap fénye finoman melegíti a bőröm. Erről eszembe jutott, h milyen jó is volt ez a hétvége, s jött is az első válasz, h sajnálom, h a jó dolgok mindig olyan gyorsan eltelnek. Aztán bevillantak azok a képek, kis "rövid filmek", amiket tudatosan csináltam Gaborról a hétvége folyamán.

Régebben is meséltem már nektek ilyen csendes tudatos megfigyelésről, memorizálásról. Van, h szeretem csak úgy csendben figyelni a másikat. Ahogy alszik, eszik, rád néz és mosolyog. Elveszni a másik szemében.

Minél többször figyelem így meg Gábort, úgy veszek észre mindig valami kis apró pozitívumot, szépséget benne. A fizikai szépségei mellett, olyan dolgokra is figyelemes vagyok, ami átragad rám, v bennem keletkezik általa. Szeretet, nyugalom, boldogság, harmónia, béke, hála.

Ezen hétvége alatt, ezek az érzések néha olyan erővel törtek rám nem egyszer, h elkellett máshova néznem, v fordulnom, h ne lássa, h elérzékenyültem, bekönnyeztem.
S a szomorúságomnak ez a másik oka, h hiányzik.

További ok még az is, h ezen a héten kell majd, h visszajelezzenek a nagy külföldi multis cégtől, s hiába éreztem jóknak az interjúkat, attól tartok, h a jelenlegi gazdasági helyzetben sok a jelentkező, s vannak nálam jóval jobbak is...😕🙄

Persze erre egyből jön rá az a következő gondolatom, h hiszek abban, h ha ez nem jön össze, akkor annak is oka van, és megfogom majd találni a számomra ideális munkát, de ebből fakad  egy újabb szomorúság is, h vajon mikor és milyen munkát fogok tudni találni magamnak....🙄

Reméljük hamarosan kiderül...

A nap lement, én pedig kiírtam magamból mindent. 


Csók! 😘


Rion


❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2020. május 27., szerda

Az előző részek tartalmából





Május 19 - Kedd;

Ma volt egy előtelefonos interjúm kb 20-25 perces, angolul és magyarul. IT desk analyst pozíció. Szimpatikusak, mert multi cég, és van veritáklis és horizontális fejlődési lehetőség is már fél év után.

Illetve ezzel beléphetek az IT területre is, azon belül is arra a szegmensre, ahová nem kell nagy technikai, vagy programozói tudás. Új dolgokat tanulhatok és mindennapi munkáim során kellene használnom az angolt, amit fejleszthetnék ezáltal, mert a munkám abból állna, h a szerte a világban lévő kollégáim munkáját kellene segítenem, támogatnom, problémákat megoldani, hozzáféréseket adni, letiltásokat csinálni, ticketing, riportok és hasonlók. Holnap lesz kb 1 órás angol felmérő, ami miatt izgulok rendesen, mert sokat romlott sajnos a hajózás után a nyelvtudásom, mivel alig használtam.

Május 20 - Szerda;

Az első interjún továbbjutottam, s ma volt egy fél órás angol írásbeli és egy 15 perces angol szóbelim is, amin szintén továbbjutottam. Holnap lesz a harmadik kör. 1 órás magyar-angol.

A Nemzeti Színház melletti üveg iroda épületek egyikében vannak.

Holnap 14kor lesz a végső interjú. Rég volt bennem ilyen jó kis vizsgadrukk! 🙄😅

Majus 21 - Csütörtök;

Ma volt a final 1 órás online video chat interjú, ahol ketten interjúztattak. Volt magyar és angol interjú is. Nagyon leszívott, elfáradtam a végére.

Angolban olyan feladatok voltak, h meséljek el egy konfliktusos helyzetet, mi történt, hogy kezeltem, hogyan oldottuk meg, illetve eljátszottunk élesben egy szituációt, ami onnantól kezdődött, h csörög a telefon, amit fel kell vennem.

Az  utas azzal a problémával hívott fel, h 3 percen belül felszáll a gépük, de nem engedik átülni az első osztályra, ahova szól a jegye, merthogy másnak is oda adták ki azt a jegyet, ő meg nem tud dolgozni, koncentrálni, mert családosok ülnek körülötte, s üvöltenek a gyerekek. Eleinte nehezen ment a dolog, mert nem volt időm, h átgondoljam a szitut, s külön nehéz volt, h egyből angolul...

Úgy oldottam meg hirtelen a szitut, h ígéretet tettem az ügy kivizsgálására, amiről írásban, emailben fogjuk értesíteni, s elnézését kérjük a kellemetlenségekért. Cserébe viszont biztosítottam arról, h a következő jegy vásárlásakor kedvezményt fogunk biztosítani.

A kövi szitu az volt, h felhívnak attól a partnercégtől, akinek én vagyok a közvetlen kapcsolattartója. Az a probléma, h rohanna a reptérre, nyomtatná éppen a jegyét, de nem működik a nyomtató. Mit csinálok?

Ez simán ment, mert számtalanszor voltam már hasonló helyzetben az elmúlt években. Kezdtem azzal, h ellenőrizze le, h a nyomtató be van e kapcsolva, rendesen csatlakoznak e a kábelek a gépekbe, világít e nyomtató, aztán nézze meg a gépén a beállításoknál, h nyomtató csatlakozik e géppel, látja e a nyomtatót, illetve ha elindítja a nyomtatást, akkor hallja-e h elkezd éledezni a nyomtató, v ír e ki bármi hibaüzenetet, s a válaszok függvényében haladunk tovább.


Magyarul meg olyan kérdések voltak még, h mi a fontos számomra egy munkahelyen, milyen egy jó manager, meséljek az utóbbi munkahelyemről. Miket szerettem, s mik voltak azok, amiket kevésbé szerettem, meg még kismillió szokásos hr-es sablon kérdések.

Ment minden, okés volt. Egyedül a légitársaság képviselőjeként élesben játszott szerep volt stresszes, rázós de a többi sima volt.

Aztán mesélt a cégről. Nagyon szimpi volt, h horizontális és vertikális fejlődési lehetőség is van a cégnél. Pontokat kell gyűjtögetni. Kapsz értékeléseket, h hány ügyet kezeltél, azokat h oldottad meg, hogyan kommunikálsz az ügyfelekkel, milyen feedbackeket kapnak rólam stb. S ha eléred a ponthatárt, (ami általában fél év alatt lehet) akkor lehet szintet lépni.

Amit csinálnék, az egy úgynevezett first line anaylist pozi lesz. (Level1) Ez a kezdő belépő szint, s van level2, level3, s a level 3 után van lehetőség teljesen más poziba, területre átevezni. Mert van pénzügyi markteing, customer service, projekt manager, meg mit tudom én milyen területek még!
S érdeklődésednek megfelelően mehetsz, amerre akarsz, lehet trainernek, team leader, managment stb.

Vannak mindenféle képzések, oktatások, belehet csatlakozni, mások munkájába úgynevezett "shadow"ként, aki a háttérben csendesen figyeli, h mások mit, hogy csinálnak. Így feltérképezheted, h mi érdekel, vagy hogyan fejlődhetsz, leshetsz el praktikákat, tanulhatsz. Meg ahogy lépdelsz felfelé a ranglétrán, s gyűjtögeted a pontokat, úgy egyre több kapu nyílik meg előtted. Érdekel pl a trainer is. Idővel lehet majd jelentkezni arra, h te segíted az új belépőket, amikkel újabb plusz pontokat szerezhetsz magadnak. Szo így elsőre tök szimpi a rendszer. 

Vannak nyelvi képzések is, s elkezdhetsz tanulni teljesen új nyelvet is. Ez nagyon tetszik! Némettel már úgy is szemezek egy jó ideje! Francia érdekelne még, de csak negatív tapasztalataim vannak, s nem bírom az egoista, flegma stílusuk. Szo német lesz. Olaszt imádom, de gazdasági szempontból nem éri meg. Német területen nagyobb potenciál van.
De mondták, h kevésbé népszerű nyelvoktást is tartanak pl: portugál, svéd, vagy lehet bármi, csak minimum 3 főt kell hozzá összeszedni, h elindítsák.

Vannak céges eventek, rendezvények, bulik stb.

Szo még továbbra is szimpatikus cég. Hosszabbtávon megérné maradni. Sokat tanulhatnék, fejlődhetnék. 😍

Viszont a vírus miatt lelassultak a felvételiztetési, elbírálási folyamatok, s 2 hét még visszajeleznek.
Azaz június 5ig. :/ :( De mindenképp jelentkeznek, ha igen, ha nemleges válaszuk.

Összességében jó hangulatban telt az interjú, mert mindkét oldalon volt egy kis lazaság, viccelős, kis nevedgélés is a sok komoly dolog között. Csak tartok attól, h most sokan vannak a piacon, s erős a verseny.

Én csak egy erős haladó középszinten beszélem csak az angolt, s csak ezt az egy nyelvet. 🙄😕
Akik legalább 2 nyelvet beszélnek, azoknak szinte kivan gurítva a vörös szőnyeg...

Nah de mindegy. Amit tudtam megtettem. Majd 2 hét múlva okosabbak leszünk... 🙄😊

Május 22 - Péntek;

Délután kimentünk sétálni Gáborral a Szabi híd környékére, s írt Juci, h nemsoká végez, talizzunk. Vettünk 2 üveg bort, s a kellemes dunaparti napsütésben a Szabi hídnál jókat iszogatunk, meg Juci hozott kis szülinapos csákókat, lufikat, amiket itt felfújtak, s lett egy meglepi utólagos szülinapi köszöntés.

Jucinak mondtam, h ugye tudja nagyon jól, h én nem szeretem az ilyen felhajtásokat, köszöntéseket?! De Ő simán elrendezett annyival, h jóu van! Nyomjam el magam! Ő meg szereti! Szo kuss! Há' mondom jóu van akkó! Igyunk! 😅😂

Nagyon jól esett. Meglepett, de volt h sokat pislogtam, h el ne sirjam magam. A kedvenc helyemen (Fővám tér - Szabadság híd környéke), barátok, napsütés, pia, jó hangulat, egészség. Nekem ennyi elég a boldogsághoz.

Hívtam telón Bence barátom is akivel tavaly végigzülöttem a nyarat és beszéltük, h megkéne már nyitni az idei szezont is. 😅🍷🍾

Mondta, h sokat eszébe vagyok, s már ő is érzi az új szezont, de hazaköltözött vidékre a vírus alatt, de majd jön vissza Pestre.
Szóval júniusban találkozunk, s elkezdjük a nyári csavargásokat.
Várom már! 😊


Május 23 - Szombat:

Ismét Jucival, Gáborral kiültünk piknikezni a városligetbe. Itt megint volt egy köszöntés. Juci sütött finom almás, csokis muffinokat. Jó kis lelki fröcsi volt ez is. Iszogatás, jó zene, jó társaság, jó hangulat. Hiányoztak már ezek a feelingek. De leginkább már azt várom, h mindezt az agárdi popstrandon csináljuk már végre. 😅
Jucinak itt sikerült úgy berúgnia, mint Agárdon szoktunk. 😂😅
Én csak spicces voltam. Az idő nem volt jó. Nem sütött a nap s én a napsütésben tudok, szeretek úgy igazán jól bebaszni. Azt úgy szeretem, mikor részegen csak elterülök a kellemessss napsütéssssben. 😅✌️😎🌞🥴


Május 24 - Vasárnap:

Leutaztam vidékre. Meglátogattam a szülőket, mamámat. Kora reggel mentem, este jöttem. Jó volt látni őket, lent lenni a friss levegőn.


Május 27 - Szerda:

Gábor most ment el haza vidékre szüleihez. Mikor elválunk mindig olyan rossz utánna... 🙄😕

Ahogy egyre jobb idő van, úgy egyre több időt is vagyunk együtt.
Korábban, télen pl: csak 3, max 4 napot töltöttünk együtt hetente, mostanában pedig átlag heti 5 napot.

Várom már, az előttünk álló nyarat, s remélem, h jó sok kellemes emléket fogunk szerezni egymásnak. 😊

...

Tegnap voltam egy cégnél interjún irodavezető, projekt asszisztens poziban, de annyira nem győzött meg ez a munkalehetőség. Általános interjú kérdések voltak. Semmi különös. De szerintem nem lesz belőle semmi, mert a fizetési igényem bejelentése után jól érezhetően gyorsan véget ért a "buli".
Meg én inkább annál a cégnél dolgoznék szívesen, akiknél a 3 körös interjú volt múlthéten. Jövő héten majd kiderül, h felvettek- e v sem... 🙄

Nah! Elköszönök. Pénteken megyek Debrecenbe Gáborékhoz, szombaton Hortobágy, vasárnap ebéd a családjával. WAAAA! Izgiiiis! 😍❤️🥰

Következő alkalommal meg remélem, h pozitív hírről írhatok munka ügyben! 😊🤞🤞

Csók! 😘

Rion


❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2020. május 17., vasárnap

Az előző részek tartalmából;



(Igen. Tudom, h erre a számra táncoltak a srácok a Feketék fehéren című filmben. ;))


Az elbocsájtásom utáni két hétben eléggé változó volt a hangulatom, de ahogy telt az idő, s szép lassan nőtt a szimpatikus, megpályázott álláshirdetések száma, úgy kezdtem elengedni az előző munkahelyem.

A cégnél töltött utolsó hétben már nagyjából tisztázódott, h a kollégák és a munkakörnyezet meg persze a fizu hiányozni fognak, de maga a munka nem fog. Annyira technikai jellegű meló, h hiába volt a meetingek memójának elkészítése, termékek, rendezvények marketingje, és még egyéb dolgok elintézése a feladatom, azért csak kell minimum műszaki érdeklődés ebbe az irányba, ami nekem nem volt meg. (Kamerák, és mindenféle műsorkészítéshez tartozó dolgok, hardverek, kábelek, kellékek.)

Szóval szépen átlendültem a kezdeti "gyász", szomorkodásból, az előre tekintésbe, reménykedésbe. Hiszem, h minden okkal történik és épp itt volt az ideje a váltásnak.
Örömmel és hálával tekintek erre a munkahelyemre is, s úgy érzem készen állok a következő kihívásokra, fejlődésekre. :)

...

Állláskeresések és angol interjúkra való készülődések közti szünetekben, kikapcsolódásként, feltöltődésként azzal foglalatoskodom, hogy pl; ablakot pucolok, függönyt mosok.
Jobb szeretem a szép apránként step by step módszert, mint mondjuk az anyám féle 1 nap alatt csináljuk meg és A-tól Z-ig nyaljunk át pöpecre mindent. Kivagyok az ilyen nagy felfordulásos takarításoktól!

Szépen naponta megtisztítom az egyik szoba ablakát, majd a másikét, majd a harmadikét. Ugyan így egyik nap az egyik függönyt mosom ki, aztán másikat, harmadikat, negyediket.

A negyediknél függönyt is cseréltem, mert a nappaliban spagetti függöny van. Télen fehér színű, mert az világosabb, nyáron pedig világos barna színű.  Szo napi 20 perc molyolás tök jól esik. + Külön jó érzés a látványos eredmény, a megszépülés, tisztulás. :)

Május 12 - Kedd;

Elkezdtük nézni a POSE második évadát.

Amilyen szépségessss volt az első évad zárása, olyan jó volt a második évad nyitása. Látszik, h több pénzt kapott, jobb a minősége. S azok a zenék! OMG! Bömbölt a TV! 😅 Amúgy nekem ez a sorozat a Trónok harcával van együtt a dobogó legfelső fokán! Annyira a szívembe lopta magát, h nagyon! 😍❤️🏳️‍🌈

...

Felmerült a szoba kiadásának gondolata, de azt inkább csak a legszükségesebb esetben használnám. Lényegében két szobám van most amit aktívan használok, amiből az egyiket felkellene adnom. Mert a nappali is a szobám lett. Délkeleti fekvésű a lakásom, s a nap első felében a nappaliban vagyok, a nap vége felé pedig a saját szobámba. Szo vonulok a nappal. 😁 Persze a bérlő lehetne az üres harmadik vendégszobában, de....... ne legyen! 😅

1 opcióra vagyok nyitott, h Juci barátnőm költözzön hozzám, mert róla tudom, h nem csak magára, de környezetéra is odafigyel és rendet tart maga körül.

Május 17 - Vasárnap;

Éppen úton vagyok hazafelé. Igaz bevagyok csiccsentve, de most nagyon jól érzem magam. 😁 Lehet, h pont ezért, but who cares???

E héten nálam voltunk Gáborral. Ma délután bementünk hozzá, aztán taka Deákra, találkoztunk Juci barátnőmmel.
Pia, cigi, barátok! Istenem! Úgy kellett már ez nekem! Olyan jó volt. Már nagyon várjuk, h menjünk Agárdra zülleni, ahogy szoktunk minden nyáron!

Jó volt iszogatni, csacsogni, fürdőzni a napsütésben! Pedig majdnem nem lett semmi, mert a nap első felében esős, borongós idő volt.

Most hazafelé meg a '80-'90-es évek zenéit hallgatom. (u can't touch this, pump up the jam, bad girls, I wanna dance with somebody, Vouge) Olyan jó lelki fröcsi! Nem tudom miért, de ezen kor zenéitől számomra a szabadság, boldogság érzete tölt el. Lehet, h mert anno anyumban, majd a gyermekkoromban ez a feeling ivódott belém? Fasz tudja! 🙄 De tény, h jól eső lelki fröcsikék ezek nekem.😊✌️

...

Jövő hét közepén lesz a 31. szülinapom. Egyik nap ezen meditáltam egy kicsikét. Milyen érzéssel tölt el ez engem?
Sokáig nem jött semmi érzés, semmi válasz, de aztán pont ez döbbenet rá arra, h basszus! Minden úgy jó nekem ahogy van! Nem siratom a fiatal éveim, hanem örömmel, hálával, nosztalgiával gondolok rájuk vissza. Minden úgy jó ahogy történt! Semmit sem változtatnék meg! A jelenért is hálás vagyok, mert mindenem megvan.

Jóóóó! A sok milliók még nincsenek, nem nyertem még a lottón, de dolgozom az ügyön! 😅

Nah, de amúgy komolyra fordítva a szót, nem panaszkodhatom. Örülök és hálás vagyok, h van kellő egzisztenciám és egészséges vagyok! Ez a legfontosabb! Amit köszönök is! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! ❤️🙏👼

Egyedül a jövővel kapcsolatban van egy kis szomorúság bennem, mert tudom, h több halál lesz ebben az évtizedben a családban/rokonságban.
Ez elszomorít, de ugyanakkor tudom azt is, h el kell fogadni, ez az élet rendje, s nekik is így lesz jobb. Annyi idősen már ők sem akarnak élni. Hangoztatják is, s meg is értem.

Szo jah! Leginkább békét, és hálát érzek születésnapommal kapcsolatban.

Gábor zizegett, h jaaaj mit vegyen, de egyből le is állítottam, h semmit, mert egyrészt nem vagyok már gyerek, akiknek venni kell valamit, másrészt meg nem vagyok egy ajándékozós típus, s ugyan így vagyok magammal szemben is, h nekem se vegyenek semmi faszságot!

Erre mondta, h de h az meg úgy milyen?

Mondom olyan h a kerek 30ra is az volt a kérésem, h senki semmi felhajtást, mert nem szeretem! Kellemetlen a központban tetszelegni.

Mondom úgy is megyünk május utolsó hétvégéjén hozzátok, majd akkor max egyik étterembe meghívsz, s az nekem tökéletes lesz.

Jah! Igen! Szo 2 hét múlva megyünk Debrecenbe s bemutat majd a családjának! Durva mi?! 😁
Belegondolok, h h indultunk; szexpartner, állandó szexpartner, barátság extrákkal, nyitott kapcsolat, s piff anyukám! Már 8 hónap elreppent, s megyek bemutatkozni a familinak, h hello-szia! Ahhoz képest, h nem kerestem kapcsolatot... 🙄
DIIIIK TEEEE! 😁💁‍♂️

3-4 napot ott leszünk, meg elmegyünk a Hortobágyra iiiis! Várom már, mert még sose voltam, se Debrecenben, se Hortobágyon.
Abban már biztos vagyok, h gulyás leveset fogok enni, vörösboros marhapörit nokedlivel és kovi ubivaaaaaal!❤️😍🤤 WAAAA! MEGŐRÜLSZ-MEGVADULSZ!!!

Jóu lesz!
Nah! Takázom aludni, álmi vagyok.

Majd jelentkezem. Remélem kövi alkalommal fogok tudni mesélni már interjú ügyekben... 😊


Csók! 😘


Rion


❤️



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

2020. május 9., szombat

Karantén napló 4. rész;






Május 4 - Vasárnap;


Ma ismét kimentünk sétálni Gáborral a Duna-partra. Jól esnek, igazi lelki fröcsik ezek a séták.

...

Ahogy egyre jobb idő van, úgy kezdek szép lassan visszaszokni a cigire. 😅

Igaz még csak átlag kb heti 1-2 szálat szívok el, s mint ahogy eddig is, továbbra is csak kocadohányos vagyok, de azért jól esik elfüstölni néha 1-1 szálat. 😊

...

Mostanában több és nagyobb volumenű kiadásaim voltak, mert bátyámon kívül mindenki bika a családban. Anyám, mamám, apám, bátyám fia, anyák napja szo volt költés.

Anyum új tűzhelyet kapott, apám új telót, + virágok, édességek anyának, mamának.

Mondjuk tudom, h kapok is majd vissza, mert nekem is nemsoká itt a 31. születésnapom.


2020.05.05 - Hétfő:

Este lefekvéskor egy félálom szerű állapotba kerültem. Mivel ma is mentegettem le a 10 évvel ezelőtti blogbejegyzéseim, így az állandó mindennapos nap végi "elszámolásomnál" kicsit elidőztem itt a könyv gondolata körül, s kaptam is pár ötletet, h milyen irányba lenne jó felépíteni, elindulni majd.

Az elmúlt évek során már többször írtam az általam elképzelt ideális világról. Arról, h ennek a földi létnek megvannak a maga jó és rossz oldali. Kapizsgálom már, h miért akarnak olyan sokan ide leszületni, de számomra túl durva ez a világ.

Szóval az alakult ki bennem, - ami persze lehet, h nem így lesz, s annak is nagy az esélye, h az egészből kurvára nem lesz sose semmi - hogy 2 szálon fog futni a story. A múlt emlékei és a jövő. A múltbéli visszaemlékezések segítenek megérteni a jövőbeli cselekményeket mindezt úgy, h a jelenben írom :D

Amúgy felemás érzéseim vannak ezzel az egész könyvvel kapcsolatban.... :S :/
Olyan ez, mintha szeretnél egy saját házat egyedül felépíteni. Geci nagy munka.
S én most ott tartok, h megvan a hely, az eszköz, amivel építhetek, s most kezdem összeszedni a házhoz szükséges alapokat, vázat, kellékeket....

Jah! S mindezt egyfajta hobbi szinten építgetem csak, amikor időm, kedvem, energiám engedi. Tehát ilyen tempóban jó sokára lesz csak kész, amikor már talán meg is halok. :D

S megint ott vagyok, h faszom! Tényleg nincs mese! Nyerni kell azon a kurva lottón, h ne kelljen dolgozni, ne legyen gondom a megélhetéssel, lóvéval, s legyen időm azokra, amiket szeretek, érdekelnek. :D


Nah de! Visszatérve az estéhez, lefekvéshez, akkor egy kicsit másabb téma:

Mostanában kétszer is volt, h álmomban tudatomra ébredtem, de mindig elbaszom. Mármint hiszem, h lehet irányítani az álmodat, s nekem már korábban is volt ez, h tudtam, h álmodom, s nem csak félálomban voltam, de mindig azzal baszom el, h elkezdek először agyalni, h tényleg álmodom-e, s mivel mindig jön valami hülyeség, ami az álmokban szokott lenni, így bebizonyosodik, h igen álmodok, s ilyenkor mindig az a második lépés, h jó, akkor taka innen a gecibe, s legyen vége ennek, ébredjek fel!

Olyan érzés, mint amikor belecsöppensz egy másik világba. De tényleg szó szerint belecsöppensz! Mármint érezni is szoktam mindig azt a hirtelenség érzetét, mintha piff, csetttintéstre máshol lennél, s feleszmélsz h wtf, hol vagyok?! Jaaaa. Már megint az álmomban. S nem tudok ezzel mit kezdeni, nem tudom kezelni, nem tudom h mit csináljak, s azonnal visszaakarok jönni, s felébredek.

De nem egyszerű ez a visszajövetel, mert egyből az a kérdés merül fel tudatomra ébredéskor, h oké, de melyik világba menjek vissza? Mert a jelenlegi "valós" világomat is megkérdőjelezem, h az tényleg valós-e, nem csak egy másvilág az is? S harmadik lépésként szokott jönni a pánik, h úristen elvesztem a semmiben/mindenségben/univerzumban/álomvilágban, (mindenki annak nevezi, aminek akarja) s h akkor most én hol is vagyok, s hogy kell hazamennem, s mi is valójában a haza, mi az a vissza?

Ezzel fokozatosan eluralkodik rajtam a pánik, s így ébredek fel itt. Néha úgy érzem, h a valódi bensőm az olyan, mintha egy online felhőben lenne, s ez a jelenlegi életem csak egy eszköz a több közül, ami hozzáfér a felhőhöz. Ezen az eszközön, most én Rion vagyok, mindjárt 31 éves, aki boldogan él a kis meleg burkában, bla, bla, bla...

Amikor meg az álmomba térek magamhoz, akkor azért merül fel bennem a kérdés, h most hova is kell "visszatérni", mert akkor ott, az álomvilágban tudatára ébredt énem ÉRZI, h vannak más utak/opciók is.  Ezért jön ösztönösen egyből a kérdés, h jó, de hova vissza?

Olyan ez pl, mint amikor egyértelműen ÉRZED, h a másikkal van valami, még nem TUDOD a részleteket. pl érzed, h hazudik, de nem tudod, h mi az igazság.

Szóval furi... 

Szeretném elérni majd azt az elkövetkezendő ilyen lehetőségeknél, h megfékezzem a pánikom, mert azt már tudom, h a pánik, a félelem okoz olyan nagy feszültséget, ami szétrobbantja az energiát, s aminek hatására megszűnik az a világ, s visszazuhanok ide.

A másik amik előszoktak fordulni, amikor ébredzek, s csak lassacskán térek magamhoz, s nem tudom h hol vagyok. Itthon, v vidéken a szülői házban, v máshol? Több időbe telik, még kitisztul a kép, h na hol is folytatódom most éppen... 


Május 9 - Szombat:

Május 6-án szerdán felmondtak nekem melóban. Május 31-ig vagyok még a cégnél aztán szajé.

Reggel kiküldtek egy nagyon hosszú mindenre kiterjedő részletes beszámolót, h hogy áll a cég, mik várhatóak, milyen gazdasági, megszorító intézkedéseket hoznak erre az évre, s rá 1-2 órára az egyik igazgató írt, h tudnánk-e 10 perc múlva beszélni. Mondtam, h igen, s mikor videochaten megjelent Ő meg a másik igazgató, akkor már biztos voltam benne, h mi a téma...

Mondták, h 2 témával kapcsolatban szeretnének velem beszélni. Egyik az éves értékelés, a másik a hosszú köremail, amit írtak. Melyikkel kezdjük? Mondom értékelés. 

Mondtak pozitívat és negatívat is, aztán áttértünk a levélre, h milyen költségcsökkentések vannak, s azon felül további csökkentésként engem is elküldenek. 

Korábbi bejegyzéseimben már többször írtam, h benne van ez a levegőben, mert pont azokat a területeket érintette leginkább a válság, amiket én csináltam a cégnél. Egy kis besegítés a hr, sales adminba. A pr, marketing világával pedig csak én foglalkoztam és hát se rendezvény, se bemutatók, se diák melósokat nem kell toborozni, és az értékesítések száma is padlóra került így lényegében a szerződésekbe segítettem be néha, dehát abból se sok volt, meg a CRM adatbázisunkat frissítgetem.
Szerintem írtam arról is, h annak ellenére, h szerettem a kollégáim, a munkakörülményeket, de a meló túlzott technikai jellegű részével nem tudtam megbarátkozni, s annyira nem tetszett. Szo annyira nem éreztem jól magam a meló helyen, viszont a fizu jó volt, s az döntő súllyal bírt a mérleg nyelvén...

Egyből belevetettem magam az angol, magyar önéletrajz, motivációs levél frissítésekbe, s elkezdtem böngészni az állásokat. Napokon keresztül csak ezzel foglalkoztam, s teljesen rápörögtem. Böngésztem ezerrel az állás hirdetéseket, beállítottam, és feliratkoztam álláshirdetéses hírlevelekre, reggeltől estig csak ezt a kibaszott monitort bámultam, és ma, amikor felpillantottam a monitoromból csak néztem, h milyen szép ahogy ragyognak a napsütésben a friss zöld falevelek, hétágra süt a nap, mennek a kék égen a felhők, csicseregnek ezerrel a madarak, vinnyognak a fecskék, akiket úgy szeretek. Belém hasított a meglepetés, h úristen de szép idő van! És ennyi elég is volt ahhoz, h itt egy kicsit elpityeregjem magam...

Szerintem be vagyok sokalva. Bika létemre ez a legnagyobb félelem a munkanélküliség, a bizonytalanság a megélhetés kérdése. S karmám megint aktiválta magát. Nem telt el még ugyan a szokásos átlag egy év csak 10 hónap, de már megint ott tartok, h állást keresek. Eddig csak az Il Bacio és a Cinq Filles volt az a munkahely, ahol 2 évet dolgoztam. Az Il Bacio bezárt ezért kellett lépni, a Cinq Fillestől meg elküldtek szintén gazdasági okok miatt, bezárták a másik üzletet is, elküldtek eldókat is, s mivel az én fizum volt a másik legnagyobb kiadás a cégnél így szajé volt. + Nem jöttem ki jól amúgy sem a tulaj feleségével. Az meg milyen már, h 10 éve dolgozom, s 2 évnél tovább még sehol sem tudtam dolgozni?!

Sokat vívódom magamban. Egyik gondolatom oltja a másikat, h megint kikell találnom, h mennyit mondjak majd fizu igénynek ha kérdezik, s tökre elkeserít a tudat, h a legtöbb meló, ami érdekel, van tapasztalatom, azok nettó 300 alatt vannak. A másik gondolatom meg, h mások meg a mindennapi megélhetésért, ételért küzdenek, még nekem van több hónapra elegendő tartalékom, örüljek h már nincs lakáshitelem stb....

A másik ami meg szintén megrémít, h mennyien vannak most a munkaerő piacon?! Sokkal nehezebb lesz így állást találni. Többen mondták, h sehonnan semmi visszajelzést nem kaptak. Rémisztő.

"Kikapcsolódásként" persze továbbra is a monitrot bámulom, de az írás megnyugtat. Nem hiába írok már 21 éve naplót... Gábor próbál segíteni, vigasztalni. Levágjuk majd egymás haját, mert már nem tudom kezelni olyan nagy göndör. Aztán elmegyünk majd sétálni megint. Tabánt szemeltem most ki célpontul. Mostanában több cikket is olvastam s szeretem a régi tabáni képeket nézegetni, történetét olvasni.

Péntek délután is sétáltunk. Corvintól le a Kálvinra, Fővám tér, Szabi híd(💓), végig a budai parton egész ki a Kopaszira. Ott egy kis pihi. Töltődtem a finom virág illatokban. Jaj de imádom! Sütkérezés a napon, elidőzni egy kicsit a csillogó víz felszínén, nézni ahogy tollászkodnak a kacsák. Jó volt.

Szóval megpróbálom a bebaszott áradás felett tartani a fejem, de nem mindig sikerül. Nincs is túl jó hangulatom az eset óta. :/ Fáradt is vagyok. Nagyon letud szívni ez az állandó agyalás, kattogás, vívódás, meló keresés.
Nah, de most el kell h köszönjek, mert reggeli, hajvágás, kis meló keresés, jelentkezgetés, aztán ebéd után megindulunk.

Ha valaki tud valami melót esetleg, írjatok pls. (riongay@gmail.com)
Nagyon nem akarom lekorlátozni a területek számát. Eddig kereskedelem és koordinációs, irodai területen dolgoztam, de nyitott vagyok akár futárkodásra is és részmunkaidős melóban is érdekelt vagyok júniustól.

Köszi

Csók! 😘


Rion


❤️



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)