A Spanyol randi

 

Jaaaaaaaaaaaaaaaj!

Annyi mesélni valóm van! Most megmondom, h hosszú leszek szo előre is bocsi. :) :S

Még mindig pezsgek, pergek, be wok zsongva! Sorry, ha kicsit össze vissza lesz ez a bejegyzésem, bár megpróbálok arra törekedni, h szokásomhoz híven kronologikus sorrendben írjak! Remélem nem hagyok ki semmit! :)

Szo!

Reggel 20 perccel korábban keltem, mint ahogy akartam, mert véletlenül felébredtem a kinti zajra, s egyből eszembe jutott, h mi lesz ma, s így már olyan izgalmi állapotba kerültem, h nem tudtam visszaaludni. :) :S

Most természetesen kb.: 20 percet szarakodtam a lencse behelyezésével! -.-' Elrohantam boltba, mert anyum nem volt itthon, s így nem volt semmi!  Nem gyengén elkapott az ideg, h nemhogy nincs kész a szendvicsem, de még csak az sincs, amiből csinálhatnék!

OKÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ! - mondom! Elrohantam, majd haza! Megcsináltam, közben főztem kávét, aztán véletlenül megláttam magam a tükörben. Bazz! Borotválkoznom kellet! Úgy kiszőrösödtem, s nem is értem, h mikor a lencsével szerencsétlenkedtem, akkor h-h nem vettem észre?! A ruhám sem tetszett, szo át is öltöztem, s hát igazi buzi létemre, az is beletelt min 10-15 percbe! :S ( Ha én egyszer elkezdek ruhákat próbálni, s tükör elé szabadulok.... :S :) )

Aztán csörgött az órám, h már indulnom kell! Ha nem emlékeztet, kajak a tükör előtt ragadok! Kávémból is tudtam inni vagy 2 kortyot, közben összekaptam cuccaim, s spuri. Kiléptem már a kapun, mikor visszafordultam, h kiiiiibaszott hideg van! OKÉÉÉ! Go vissza! Kulcsot előkotorni, nyitás, berohanás, kabát, s spuri vonat, s eszembe jutott valaki.... Na ki?

FUSS FOREST FUSS! :) Így szerencsére épp el is értem a vonatot... ;)

Útközben CRM kézikönyvet tanulmányoztam, s jelölgettem, h miket kell majd a szakdolgozatomba beírni, szo az út közbeni időt a szakdogámra szántam. Mind1! Ez lényegtelen!

Szo!

Megérkeztem a Keletibe 11-re! Leszálltam, s egyből kerestem egy ablakot, tükröt, amiben megnézhetem magam, h minden oké-e?! XD Kis rendezgetés, igazítás. OKÉÉÉÉÉ! Teló elő, cal Spanyol. Várt elől a kijelzőnél, s Ő előbb észrevett, mint én őt, s mondta, h "LÁTLAK!", s akkor már olyan para volt bennem, h kishíján megkérdeztem tőle, h; " IGEN?! S MIT LÁTSZ?" XD

Aztán ahogy megindult a nagy tömegben, megláttam én is, s ahogy menni akartam, megállított egy nagydarab szakállas, igénytelen megjelenésű ember, kire idegességemben azt hittem, h csöves, s beszóltam neki, h; "Sorry! I hurry!" Mire nagy, mély, erős hangon visszaszólt, h: "Ticket pls!" Erre megtorpantam, s végigmértem az illetőt, s leesett, h bazz ez a jegy ellenőr! :S

Gondolhatjátok! Olyan ideg jött rám, h azt hittem belé rúgok, h menj má a p.-be! Am, mindig angolul szólok a csövesekhez, h lekopjanak, de már a csöves is beszéli az angolt, szo nyelvet kell változtatni! XD De hát nem csöves volt... :) Kicsit megijedtem, s leblokkoltam, s félre állítottak. Jó be is égtem, mert nekem kedvezményes jegyem van, ami a külföldieknek nem igazán akad, s az ellenőr is kérdőn nézett rám. Én meg 1 szó nélkül eltettem a jegyet, s nagy léptekben mentem tovább!

 Találkoztunk. Erős zavar érződött mindkettőnktől. Szimplán kezeltünk először, s átadtam neki kis ajándékom, mit név napjára vettem. Tök aranyos volt! Lökte a szöveget. Még erősebb zavartság érzés csapott meg részéről, mitől még zabálni valóbb lett! Aztán megindultunk a Deákra. Végig beszéltünk! Végigsétáltunk a Vácin. Helyesebben rohantunk, mert mindketten érezhetően feszültek voltunk még, s ezt a gyors, rohanós járással próbáltuk levezetni. :) Annyi rengeteg közös van bennünk, h megdöbbentő! :) Aztán elmentünk a Petőfi térre, ahol megálltunk nézelődni, kajálni. Lökte a szöveget én meg csak néztem, hallgattam, s ahogy beszélt, végigmértem, s néztem minden mozzanatát, mimikáját, gesztusait. Szívtam magamba. Persze nem feltűnően, de néha arra lettem figyelmes, h elhalkult, s mosolyog, s zavarban van. Jaj! - mondom!  Zavaromban meg én kezdtem el beszélni! XD

ÚÚÚÚÚGY örültem, örülök! Végre egy fiatal srác, aki tud beszélni! Kivel lehet beszélgetni! Tök normális, értelmes, kedves, aranyos, figyelmes, helyes, édes srác! Ahogy beszélt, azt mondogattam, h; "Ilyen nincs!" Aztán mondta, mondta, mondta, s  azt mondtam magamban, h; "DE VAN!", s nem tudtam megállni, h nem mosolyodjak el, s meg is kérdezte, h min mosolygok, mire azt mondtam, h inkább induljunk el, mert alig tudtam türtőztetni magam, h a sok turista, járkáló előtt ne kapjam le!

Elindultunk a Duna partra, át a Erzsébet hídon, s kicsit felmentünk a hegyoldalra, ahol van a vízesés, az első fedett lépcsős fordulóig, ahol végre elcsattant az első csók. Majd a második, harmadik, s a sokadik. Simogatás, ölelgetés, összebújááááás. Olyan jó vooooolt! :)

Kb kétszer, 3-szor le is buktunk! XD Egyszer lentről jöttek, s későn rebbentünk szét, aztán fentről jöttek le, s kb 2-3 méterre voltak tőlünk, mikor észrevettük, h hupika! De ők kedvesen mosolyogtak is. :) Tök izgi volt! Nagyon élveztem!

Aztán megindultunk a várba, ahol full eltévedtünk, s hosszas bolyongás után a kellemes napsütésben feladtam, s megindultunk lefelé a Duna partra. Átmentünk a lánchídon, vissza a Deákra, s go home. Mármint a Spanyolhoz. :) Am vicces, mert  Ő a pesti, s végi én vezettem! XD Ő nem jártas Pesten. Hát nem édi?! :) Persze a Deák után átadtam neki a gyeplőt, h vezessen haza Ő! ;) :P

13 vagy 14 óra tájékában értünk hozzájuk. Gyorsan elrepült az idő! Tök jó volt! Vicc, izgalom, romantika! Minden játszott! :) Zabálnivaló! :) Aztán olyan történt velem, ami még nem! :) Együtt fürödtünk. ( NE FÜRGYÉÉÉÉ LE! XD  Ezt nem hagyhattam ki!;) :P XD ) Tök jó volt, s romantikus! :) Ráadásul lekapcsolta a villanyt, s kis neonvilágítást kapcsolt fel. Hát wow! Dobott a romantikán! :) Világított a fogunk is! Tök jó volt! ;) XD

Beszélgettünk is. Elárulta a teljes valódi spanyol nevét, ami nagyon tetszett, s be is vadított. Am tényleg vannak benne spanyol vonások, mint belsőleg, mint külsőleg. Tisztáztunk már most egy pár dolgot. Feljöttünk ugye mi, azaz a köztünk lévő viszony, a féltékenykedés, csalás, távolság, pasik, találkozgatás  stb...

Elvoltunk így is egy darabig, aztán megkellet mozdulnunk, mert 17 óra lett, s szedelőzködnöm kellett, s össze kellett szedni a ruhánk, ami nem ment olyan könnyen, s gyorsan... ;)

Kibaszott szar volt a Keletinél elbúcsúzni :S Ültünk az Aréna pláza felőli oldalon egy padon, s 2 puszis búcsúból 2 csók lett. Felálltunk odakísért a kapuhoz, ahol az ellenőr volt a bejáratnál, s Ő nem jöhetett be velem a kapun, mert nem volt ugye jegye. Csak néztük egymást. Majd nagyölelés, s a  puszi megint kis csókra sikeredett, majd még egyre, még egyre s még egyre, s aztán hirtelen szétváltunk, h most már tényleg elég legyen! :)

Folyton rá gondoltam a vonaton, s még most is érzem magamon az illatát! :)

JAJ! Erről jut eszembe! Anyum nem ment délutánra dolgozni! Nem tom miért, de nem örültem neki! Hazajöttem. Full ideg volt! -.-' Cirkuszolt, h hol voltam eddig?! Meg csavargok egész nap, s a kimozdulást Ő nem úgy értette anno, h fiúkkal! Akarva akaratlanul is, de felnevettem ezen, mert olyan kis édi butuska! ( Nagyon-nagyon finoman és kedvesen fogalmaztam most... :) ) Felzavart a konyháról, h Ő nem tudja elviselni ezt a kan SZAGOT(!), ami rajtam van, s inkább húzzak felfelé! ...

Nem mondom, h mit reagáltam vissza neki magamban, mert nem valami szép gondolat volt...

Na! Elég hosszúra sikeredtem! :) SORRY!

JA! Majd elfelejtettem! Mától kapcsolatban élek! :)

Csók!

Rion ;)

(K)