2 hónap

( Szeretném figyelmetek felhívni az 1:16-nál, a bal alsó sarokban, s 2:52-nél látható aranyos “eseményre” a figyelmetek. ;) )

 

 

Kedves Naplóm!

Annyira megszerettem ezt a számot, h nagyon. Olyan szééééééééééép! :)

NA! Szo! :) Reggel 8-kor keltem, mert mentem Mancimhoz. Világomat nem tudtam. Nehezen tértem magamhoz. Mikor csörgött a teló, h mondom what a fuck van már?! Még javában álmodtam. :S :)

Gyorsan eltelt ez a kibaszott nap is. :( Még Pesten voltam Mancival, addig jó volt. Ma vagyunk 2 hónaposak. :) Várt rám a Keletiben. Adtam neki olyan nagyölelést, h legszívesebben összetörtem volna. Hiányzott már a kis majom. Nem mentünk egyből hozzájuk, hanem elmentünk a Ferenciek terére. Végig a vácin, mert ugye a kedvenc utcám, s nem lehet kihagyni. Majd a sétányon vissza, s át a kis lyukunkba, ahol úgymond összejöttünk. Az Erzsike híd budai hídfőjénél található a vízesés ugye, s ahogy megindulunk felfelé az első forduló a mi lyukunk. XD Fentebb még soha se jutottam. XD Nem tom mikor, de majd jó lenne megmászni azt a hegyet. :)

Aztán beültünk egy kajáldába, ahol alig tudtam enni, mert Manci folyton nevettetett. Jó volt. Nagyon sokat nevettünk otthon is. Főleg Én.

Az elmúlt 2 hónap során annyi minden mentünk keresztül, h még felsorolni is sok.

Voltak pillanatok, mikor nagyon jó volt az együtt töltött idő, de volt olyan is, mikor azt mondtuk, h nem éljük meg az 1 v 2 hónapot. De a sok támadás, a személyes megbeszélések, az egymás iránt érzett vonzalom és szeretet összetartott minket, s erősebbé tette kapcsolatunk. Kiálltuk a sok támadást, mert a meleg világban akarva, akaratlanul szerezhet, találhat ellenséget magának az ember. Elég annyi, h kapcsolatban légy. :) Persze optimistaként inkább én azt nézem, h mennyi ismerősre, barátra értékes emberre találtam a kapcsolatomnak köszönhetően!

Szeretném ezúton is megköszönni Richardonak, h kitartott eddig mellettem jóban rosszban. ( Annak ellenére, h még nem házasodtunk össze, s nem kötöttünk fogadalmat! Bááááááááár! Szülinapomkor majdnem volt ugye eljegyzés! :) :P Hülyegyerek lévén nem állhattam meg, h ne írjak hülyeségeket! ;) :P) Szóval, KÖSZÖNÖM! :) (K)(L)

S köszönöm a barátoknak is, h mikor kellett felpofoztak, s helyre tettek, s segítettek, ha gond volt. :)

ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚGY SZERETEK MOST MINDENKIT! :) (K)(L)(K)

Szo elrohant sajnos a nap. Semmi kedvem nem volt hazajönni. Mikor a Keletinél elváltunk Mancival, olyan szar volt! :( Felültem a vonatra, s csak lestem ki a fejemből. Ennyire, ilyen mélyen még nem viselt meg a búcsúzás. Az a tudat meg, h jövök haza drága édes anyámhoz… Pff! Élni nem volt kedvem!

Édesanyám nem is okozott csalódást! Az árvíz miatt megint vonatpótló busszal kellett hazautaznom, így cirka másfél órás késéssel értem csak haza. Hívtam útközben anyum, h késni fogok, s nem tom h megyek haza, mire közölte, h ha Pestre feltudtam menni, akkor oldjam meg magamnak! Mondom; OKÉÉÉÉÉÉÉ! Ez ismét hülye. Itthon, nem szóltunk egymáshoz! Lehet jobb is! Inkább nem is írok többet, mert… … hagyjuk. :)

Mára lényegében ennyi! Holnap este jelentkezem!

Csók!

Rion ;)

(K)