Egy gondolat bánt engemet

 

Napi idézet:

“Sok ember undorodik a gondolattól, hogy két férfi egymáshoz nyúl. Szíve joga. Ám azért, mert valamitől undorodnak, az még nem lesz erkölcstelen. A franciák csigát esznek, a kínaiak pókot, a melegeknek meg összesercen a borostájuk, amikor csókolóznak. Az ő nemi életük sem tartalmaz olyasmit, amit mások ne csinálnának, még ha a hangsúlyok értelemszerűen máshová tevődnek is. Különben is: egy kapcsolat, egy nemi élet, egy élet megítélése ne azon múljon, mit hova tesz az illető, hanem hogy tud-e szeretni, hűséges-e, támasz-e a bajban. E téren a melegeket se kell más mércével mérni, mint a többi embert: van köztük ilyen is, olyan is.”

Nádasdy Ádám

 

Este elég szar álmom volt. Sírva, s zihálva ébredtem fel. Azzal a kislánnyal álmodtam, ki az előbbi cikkben látható videóban szerepel, s azt mondogatja, h; “Mocskos buzik!”

Elgondolkodtatott engem az a kis rövidke videó. Mi emberek mennyire különbözőek vagyunk. Gáncsolás, civakodás. Támogatás, szeretet. “Mocskos Buzik!”

Hit, vallás, biológia, szociológia, politika, nézetek, neveltetés.

“Mocskos Buzik!”

Radikális, liberális, jobboldali, baloldali. Szélsőségesen radikális, szélsőségesen liberális. Szélsőségesen magyar, szélsőségesen buzi.

“Mocskos buzik!”

Alsó, közép, felsőkategóriás buzi. Csóró, paraszt, munkás, gazdag. Bunkó, hülye, értelmes, okos.

“Mocskos buzik!”

- MONDD AZT NEKI, H MOCSKOS BUZIK!

- Mit mondott anyukád, h mit mondjál?

- Mocskos buzik azt mondta.

- Miért? Miért mondta, h mond ezt?

- Nem tudom.

Sajnálat. Mást nem érzek. Az “anyukáját” nem akarom minősíteni. Bár, aki olvas a sorok közt, az láthatja, h mégis megtettem. :) A kislányt viszont sajnálom. Az én anyum nem ilyen. Nekem az “apum” ilyen…

Bánt, h ilyenek az emberek. Bánt az is, h ennyi haragos, a rossz, előítéletes, skatulyázó, általánosító, előítéletes ember van.

Ami a legjobban bánt, h én is ilyen voltam, csak, h meggyőzzem magam, h nem vagyok közéjük való. Akár hányszor feljön ilyen téma, videó, cikk, vagy bármi, mindig elgondolkozok ezen. Kis elmélkedés fog jönni. Lesz kiknek nem tetszik majd. De ez blog. Ha olvasod, köszi, ha nem tetszik, akkor kihagyod. :)

Szo én hiszek abban, h nem véletlenül születtünk olyannak, amilyenek vagyunk. Hiszek a reinkarnációban is. Ebből kiindulván gondolom azt, h nem véletlenül vagyunk olyanok, azok, akik, s rendelkezünk olyan tulajdonságokkal, amilyenekkel.

 

Vannak emberek kiknek azt kívánom, h a következő éltében még egy kissebséghez tartozzon! Tanulja meg, h mi az, h elfogadás, s mi az, h tolerancia, egyáltalán mi az, h ember?!

“Légy ember az emberségben!”

Én úgy gondolom, h bátran kijelenthetem már, h nem csak megbántam, de meg is tanultam ezt. Egy volt Jobbikos ismerősömmel elkezdtünk a múlthéten beszélgetni személyesen. Szitkozódott, heves beszédeket tartott. Úgymond, osztotta a népet, s az “észt”.

Mikor kifulladt, egyből reagáltam: – Értem már, h miért mondják azt rátok – s itt a rátok-ot megnyomtam, jelezvén, h már én is elhatárolódom tőlük. – h szélsőségesek! Eddig nem értettem, de most már értem! Elmondtam neki, h miért, mire persze kiakadt, s terelte a témát. Persze visszatereltem, h ne azokat fújja, mikkel tisztában vagyok, hanem, amit mondtam. Nem tudott rá választ adni, csak dúlt fúlt.

Kicsit megbántam, de beszóltam neki, h na mi van? A felső vezetés erről nem ír semmit a kuruc infón? Mire visszakérdezett, h ezt h értem? A válaszom pedig az volt, h nem vetted még észre, h full ugyan azt fújod, amit az agyadba öntenek, amit olvasol? Te csak egy kis farkas vagy a nagy ordas csordából?! Tudsz Te egyáltalán önállóan, gondolkodni, s válaszolni?

Mire felállt s kiviharzott. Halkan csak annyit mondtam a többieknek, kik ott voltak, h köszönöm a választ, mert ezzel tényleg válaszolt.

Ah. Sajnálat…

Mára ennyi, mert már az írástól s elment a kedvem…

Csók!