Manci, cég, Pest, holnap

 

Tegnap este kimentünk Mancival a belvárosba. Nagyon fáradt voltam már, de szeretek kikapcsolódni, amit itt Pesten, a belvárosi sétában találok meg. Elugrottunk a Westendbe is kajálni. Jól elbeszélgettünk. Kellemes este volt. Láttam ismerősöket is, s rengeteg volt a turista, kik közt jól érzem magam. Szeretem a Duna korzót.

Volt egy olyan vicces része is a sétának, h én felszálltam a kombira, Manci meg nem, mert éppen osztottuk a másikat. Jött a kombi, s Rionnal távozott. :) Magamban gyorsan kimorogtam magam, s a köv. állomáson visszamentem a következővel. Leszálltam, s megvártam, h elmenjen előttem a kombi, majd mikor elhúzott, megláttam Mancit. Ugyan ott állt keresztbefont karral, ahol hagytam. Komoly, mérges fejjel. Elmosolyodtam, mert látszott, h még Ő is morog, s mondja magában a magáét. :) Édi volt. Megindultam felé, s mikor meglátott, szertefoszlott az arcról a komolyság, a mérgelődés, s mosolygott Ő is. Beparkoltam mellé, s szótlanul vártuk a kombit. Jött felszálltunk, s mentünk utunkra. Beszélgettünk, mintha mise történt volna :) Szeretem a kis buzit. ;) :P

Ezt azért írtam le, mert tetszett az egészben az, h már a mimikánkkal  “megbeszéltük” a dolgokat, s azzal elvolt minden intézve. Vagyunk már olyan kapcsolatban, h apró jelekből is értjük már a másikat… :)

Na, de más!

Hívott anyum is. Csodáltam. Nem nagyon szokott hívni. Vele is jól elbeszélgettünk. Igaz ma összekaptunk, de ez mondhatni, h természetes a mi kapcsolatukban. Szo mondta, h papám volt kint nálunk, s felment az emeletre a szobámba. Nagyon meglepődtem ezen is, mert papám, már nem nagyon tud menni, s ritkán van kint nálunk, nem h még felmenjen az emeletre!  Jól esett azért. Mondta anyum, h mindig kérdezősködik, h van-e már meló, meg mi van velem. :)

Este am 11-re értünk haza, s pont elkezdett szakadni. Én gyorsan elaludtam, Manci meg netezett még, s  egyszer magamhoz is tértem egy peppet, mikor lefeküdt, s odabújt hozzám.

Reggel 8-kor keltem. Felöltöztem, reggeli, s go ahhoz a céghez, kiknél pénteken voltam interjún. Bent hellyel kínáltak, s vártunk egy órát egy másik sráccal, de nem történt semmi. A recepciósnak szóltunk, h what a fuck van már?! Majd döbbenten ránk nézett, elkezdett emberkéket keresni, s elnézést kért, h sorry, de most kavarodás van a cégnél, s ha megoldható, akkor holnap menjünk vissza. –.-‘ Hát na bumm! Gondolhatjátok?!…

Szo 1 napot csúszok, s majd holnap tudom meg (legalább is remélem), h most akkor mit is kell majd konkrétan csinálni ennél a cégnél…

Hazafelé a buszon, egy öreg néni segített egy vak fiatlanak leszállni a buszról, s elkísérte oda, ahová a srác, ment. Szép dolgok ezek. Elgondolkoztatott.  Én is ilyen voltam. Figyelmes, kedves, segítőkész. Még mindig rendelkezek ezekkel a tulajdonságokkal, de sajnos már nem oly mértékben, mint anno. Pest átnevelt, s megnyirbálta nálam ezeket. Ha valaki hozzám szól, elküldöm, v elkezdek hablatyolni más nyelven. Persze, ha látom, h értelmes az ember, s nem rossz szándékkal szólít meg, akkor meghallgatom, de akkor is már másabb lettem. Pl.: ma is megszólított egy öreg úr a buszmegállóban, mikor vártunk a buszra, h szép az öltönyöm, s megkérdezte, h menyiért, s hol vettem. Furcsa volt, pedig ez csak egy átlagos öltöny, s semmi különleges dolog nincs rajta, benne, h most olyan szép lenne. Konkrétan én nem is szeretem. Nem érzem teljesen jól magam benne. Szo, mivel kedves, intelligens volt a bácsi, ezért leálltam vele beszélgetni.

Holnap megyek a céghez. 9:30-ra. Rem most már nem lesz gond, s tetszeni fog majd a munka. Bár ezek után, már az se fog meghatni szerintem, ha nem jön össze…

Holnap este pedig majd találkozok Bratyóval, alias Broafkával. Várom már. Na! Majd jelentkezem valahogy, valamikor. Már akkor írok, mikor időm engedi, s nem esténként. :S

Na! Megyek!

Csók!

Rion ;)

(K)