Gondolat mára:
“A hazugság lényege a szándékos félrevezetés.”
Pocsék nap volt a mai is. Az első angolos host melóra nem tudtam eljutni, mert a megadott címre egész egyszerűen nem tudtam bejutni! Nem volt olyan kapucsengő, amit megadtak, s hiába próbálkoztam egy párral. Nem jött össze! Szidtam magam is, h nem írtam fel a telefonszámot se, melyről behívtak.
A második cég meg olyan rossz hírű, h aki hallott róla, csak rosszat mondott, s azt tanácsolták, h ha tehetem erősen kerüljem ezt a vállalatot. Mentségemre szolgáljon, h nem tudtam melyik céghez megyek, mert csak nevet, s a címet írtam fel, amit mondtak. Kiderült, h az interjú az konkrétan egy bő órás prezentáció, azon belül is inkább termékbemutató. A végén kibökték, h értékesítés, s jutalékos meló. Azt hittem, h felállok, s a széket szétverem a prezentőrön, aki amúgy is kibaszott laza, lekezelő, ellenszenves paraszt vót! Szó szerint vót, mert vótozott, meg nyóc-ozott. Állandóan szóismétlésekkel beszélt, néha dadogott, mekegett, ismételte Önmagát, felolvasott, s semmi értelmeset nem mondott. Egyszóval pocsék előadó. Kifejezetten idegesítő fajta. Nálunk a fősulin úgy meghúzták volna, mint a huzat.
Folyton a csoporttársaim jutottak eszembe, meg a tanáraim, kik tanítottak. Azokat a gyakori hibákat követte el, mint mi anno 2 éve zöldfülűként. De legalább jót retroztam, s merengtem a múlton, s ez idő alatt se untam magam.
Aztán a végén adtak jelentkezési papírt, merthogy egy tanfolyamot kell elvégeznünk. Természetesen nem töltöttem ki, hanem felálltam, s húztam a picsába. Nem voltam ezzel egyedül, mert a fél terem kivonult.
Ha a héten nem is lett melóm, de sokat tanultam az fix! Megtanultam, h ha behívnak interjúra akkor nem csak a helyet, s a nevet írom le akit keresnem kell, hanem a cég nevét is megkérdezem szépen, s azt is, h ez csoportos interjú-e avagy személyes interjú, valamint vagy pofátlanság vagy nem, de szerintem azt is megkérdezem majd egyből az elején, h ez konkrétan irodai munka e vagy értékesítés az egész, mert akkor be se megyek.
A tököm tele van már az átbaszásokkal. Behívnak “állásinterjúra” s kiderül, h termékbemutató az egész, vagy marhára nem az a meló, amit meghirdettek. Empatikus vagyok. Megértem őket is. Nagy faszok. Tudják nagyon jól, h ha egyből úgy hirdetnék meg, h értékesítés, akkor a kutya nem jelentkezne rá, vagy csak nagyon kevesen. Az irodai meló meg kelendő, harapnak rá a halak, s úgy hirdetik. A mocskok. Most Rion Úrfi dúl-fúl. De csak szolidan, hisz fölösleges ilyen hülyeségeken morgolódnom… –.-‘
Délután elmentünk az egyik kórházba, ahol egy hónapja voltunk Macival kivizsgáltatni magunk. Teljes körű kontroll volt, s szerencsére ma megtudtuk, h minden ok, s minden negatív.
Ma vagyunk 3 hónaposak. Szokásunkhoz híven elmentünk a lyukunkba, a Gellért hegy lábához a vízesés mellé. Jó volt ott lenni.
Am már itthon vagyok Kertvárosban. Hazautaztam. 21-re értem haza. Kajáltam egy jót, csináltam fehérje bombát, kicsit netezek, s aztán végre alszok legalább 10-11 órát, ahogy anno szoktam.
Na Drágáim! Mára ennyi! Holnap este jelentkezem!
Csók!
Rion ;)
(K)
Ui.: Mivel sokan azt kérdezik, h össze költöztünk-e Ricsivel, ezért leírom itt is, h NEM! Csabival ,s a legjobb barátommal lakunk 3-an egy albiban Pest egyik szép, csendes, zöld övezetes kertvárosi részében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése