Nagyon, nagyon… :S :/ :(

 

 

Idézet mára:

“Úgy csalódtam benned, mint soha még! Megszakad a szííívem érzem. De menni kell tovább, tudom akkor is ha fáj! Beborít megéget, de az élet meg nem áll!”

Tóth Gabi: Megszakad a szívem

 

 

Hajjjj! Olyan vagyok, mint akit megütött a guta. Nagyon szarul érzem magam… …Még mindig émelygek, kicsit remegek is, s fáj a gyomrom is meg a mellkasom is. Egyszerre érzem magam szarul mint fizikailag, mind lelkileg.  

Jaaaaj. Nagyon nehéz írnom, de muszáj. Nagyon visszakell fognom magam, h ne essek át a ló túloldalára. Remélem sikerülni fog… :/

Szo…

…Jaaaaaj….

Szo… … Tegnap találkoztam az egyik jóbarátommal az Oktogonnál. Besétáltunk a Bazilikához le a Duna korzóra, fel a vácin, ki a deákra, s a földalattival haza. S kit látott meg?… … Az se tudom, h írjam le őt!… … Annyi mindent írnék rá, h … …. wááááá!!!

…Szo… fogalmazzunk így, h az …“exemmel”… Gondolhatjátok!… Szalagszakadás! Se kép, se hang. Operánál szállt le… … egy másik fiúval… akiről ordított h lány, akkora passzív mint egy háááz! Olyan hányingerem lett, h még mindig émelyeg tőle a gyomrom. Egyből le is kellett ülnöm, mert kajakra elhagyott minden erőm. Annyi, s olyan intenzív érzések törtek rám, h az leírhatatlan…

Az volt az egyik undorító, hülye válási oka, h ellányosodtam – holott mindenki azt mondta, kit megkérdeztem, h egyáltalán nem viselkedem buzisan – s erre meg egy… …jó! Hajduk. Nem akarom megsérteni az illetőt, mert tulajdonképpen nem rá haragszom, csak erre a lányos hülyeségre!

A düh, s az úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúútállat leírhatatlaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan!

Hazafelé gyalog a 3 perces út kb 20 percig tartott. Úgy battyogtam, mint egy kidobott, megvert kutya! Ténferegtem csak. Még most se csillapodtam le.

De, ami leges legjobban dühít az én magam vagyok! Maga az, h még megérint ez az egész szarság! H a szakításnak mindig vannak vesztesei, ami én vagyok, én maradtam alul, mert ilyen pöcs vagyok, ha hagytam magam ebben az egészbe belemenni!

Azt mondom, h soha többé senkivel! SOHA, SOHA, SOHA!!! Soha nem fogok senkibe így belegabalyodni! Ha érzelmileg mégis, mert ha úgy érez a szív, azt nem lehet ugye elnyomni, de “agyilag” akkor is emlékeztetni fogom mindig magam erre. Soha senkibe se bízz meg úgy, s soha senkinek se add úgy oda a szíved, mert előbb v utóbb annál nagyobb lesz a bosszúja, s olyan pofont kapsz, amitől sok ember már nem tud teljesen lábra állni!

…Hmm… Most az jár a fejemben, h csatlakoztam én is az átlag buzik sorába. Mármint gondolok én itt arra, h mindenkinek megvan a maga nagy “Ő”-je. Kinek rövidebb, kinek hosszabb ideig tartott a kapcsolata. van, kinek jelenleg is tart, de tudja, s érzi, h Ő (volt) az Ő.

Akárhány emberrel találkoztam már, s beszélgettem, mindenkinek van ilyenje. Akinek nincs, annak azért nincs, mert még fiatal. De lesz. S tudjátok mit? Irigylem őket! Irigylem, mert ők várnak. Izgalommal, vágyakozással tele várják a szerelmet. Persze olykor szomorúan is, h még nem jött el a nagy Ő. De várják! Még előtte állnak!

…hmmmmmmmmmmmmmmmm… Ilyenkor is csak azt érzem, h öregszem baszza meg! Olyan, mint egy kijelölt út, amin lépkedsz előre. Pontról pontra. Te meg könyvelheted el magadban, pipálhatod, h ez is megvan, ezen is túlvagy, ezt is megélted (sajnos) stb…

Főleg akkor jön rám nagyon ez az érzés, amikor fiatalokkal beszélgetek, s tök felpezsdülve, mesélik élményeik, tapasztalataik, s én meg csak bólogatok mosolyogva, h igen, tudom, ezen már én is átmentem, ezeket már én is megéltem…

Aztán beszélgetek az én korosztályommal, v az idősebbekkel, s ők is átmentek ezen, s ilyenkor kicsit előre látok, h mi a f.sz lehet még akkor hátra? Mi új jöhet még?

Hát na mi? Munka, karrier. Saját albi, majd lakás, szépen berendezve, jó kecó, biztos lét etc, etc, etc… És durva kimondani, hisz nem szívesen merjük kimondani, nem akarunk tudomást szerezni róla, de mindig vissza-visszaköszön olykor, ( ha nem folyton) a magány…

(Persze nem általánosítok, de… …na… )

Kinek előbb, kinek utóbb, kinek nehezebben, kinek könnyebben, de így megy… … Szerintem…

Haaaj! Most jobban érzem magam egy peppet, h leírtam ezeket. Álmos is vagyok. Nemsokára kapok a nyakamba 1 hét szabit, de nem igazán örülök neki, de muszáj kivenni. Főleg most nem… :/

Mind1. Majd alakul. Most lefekszem, mert előbb vettem be egy altatót, s lehet az is zsibbaszt.

Csók!

Rion