Idézet mára:
Elegem lett az önsajnálatból. Jobb lesz nélküle. Szépen lassan újra építek mindent, amit én döntöttem le magam körül. De csak akkor lesz könnyű, ha én magam is elhiszem, hogy valóban könnyű lesz. Minden a fejben dől el, csak át kell állítanom magam, hogy higgyek is ebben. És ezt még most kell megtennem, mert holnap már úgy akarok ébredni, hogy ne azért és azzal éljek, ami mögöttem van, hanem azért, ami még rám vár.
Vasárnap:
11:30-kor kelnem kellett volna, de mivel nem volt energiám, s még nagyon álmos voltam, így lefújtam azt, h 13-kor megyek haza, s inkább visszaaludtam, s 13:30-kor keltem. 15-kor megindultam Kertvárosba.
Úton hazafelé ismét utaztak cigányok a vonaton. A tököm televan már velük, h nem utazhat miattuk nyugodtan az ember. Mindig csak a baj van velük. MIDIG! Kivétel nélkül! Ordibálnak, rohangálnak, bömböltetik a telefonuk. Rettenetesen idegesítőek! 
“Meglepő módon” nem volt jegyük. Nem azért mondom, de én még soha nem láttam, h egy cigánynak valaha is lett volna jegye. Persze nem általánosítok, de az esetek jelentős százalékában ez így van. :/
Aztán mivel volt időm az utazás alatt, ezért elkezdtem rendet rakni a laptopomon. A zenés mappáimból rengeteg számot töröltem valamint találtam egy H&M albumot, a kedvenc édzs end em-es számokról. Huh! Eléggé mellbe vágott. Nosztalgiáztam, s ahogy hallgattam a számokat, törtek elő a régi szép emlékek. Mikor még kezdtem, majd beilleszkedtem, megismertem a többieket stb. De jó volt! Boldog voltam. :/ 
De egyszer lent, egyszer fent. Mindig történik velünk valami, nehogy olyan egyszerű legyen az életünk. Nem igaz? :/
Itthon minden oks volt. Itt voltak Bátyámék a családjával is. Rég voltunk már ennyien itthon. Konkrétan karácsonykor. Végre már nem voltak számomra kellemetlen témák. Anyum szólta még meg a hajam, de délután mikor felébredtem, s belenéztem a tükörbe, eldöntöttem, h a héten jó lenne elcsapódni a fodrászhoz, mert nagy már középen a hajam, s oldalt is megnőtt, s nem olyan extrémen, új, s divatos, s menő a hajam.
Itthon sajnos már nincs netem, mivel apum ugye lemondatta, de szerencsére Bratyóék elhozták a mobilnetünk. De az elég lassú, s döcögős volt, s így ez az egész megbélyegezte az itthon tartózkodásom, s eldöntöttem, h akkor Hétfőn délután go vissza Pestre.
Bátyám kisfiúnak megtanítottam 2 új szót! Tudja már mondani, h Móuni, meg, h Ciao! 
Tök büszke vagyok rá!
Am én hülye sajnos kis híján lebuktattam magam. Ráadásul kétszer is!
Szegény anyumat sajnálom csak, mert mindig egy kiselőadást tart mikor hazajövök, h mire figyeljek, s miket ne csináljak…
Mondhatni megbuktam. Az első “gyanús viselkedésem” akkor volt, mikor öntöttem volna magamnak teát, s olyan bénán nyúltam az üveg pohárért, h fellöktem, s kis híján leesett. Ez az egész olyan reakciót váltott ki belőlem, h egész egyszerűen elsikítottam magam. Ezt a szinte már reflex szerű megnyilvánulásom egész egyszerűen nem tudom kiölni magamból. Nem egyszer, nem kétszer, fordult már ez elő velem, s rengeteg szituációban elordítom magam. A héten is eldőlt valami tábla a munkahelyen, s majd frászt kaptam, s akkor is felkaptam a kezeim, s sikkantottam egyet. ( Bár szerencsére mindenki más megijedt, nem csak én. )
Aztán a második eset itthon meg az volt, h vacsiztam, s pont kezdődött a vv, amit azóta nem néztem, h Alekosz kiejtette Zsófit. Na Alekoszt már az elejétől fogva utáltam, s most is megláttam azzal a nagy hasával, s kiakadtam. Előtört belőlem, h minek öltözködik valaki slim módjára, mikor kurvára nem olyan alkatú?! SŐT! Még provokatív módon, pont h tapadós karcsúsított inget vesz fel, h még jobban látszódjon a nagy hasa! Persze nem tapadós, s karcsúsított, csak épp, h örül, h nem szakadnak rajta szét a gombok. RÁADÁSUL! Felveszi azt a nyomorék nyakkendőjét, ami szinte már fekszik a hasán! UNDORÍTÓÓÓÓ!!!! Fogtam a távirányítót, s akkorát váltottam, h csak na! Mindezt persze szinte már hisztériázva kiadtam magamból, s csak pislogtak a többiek.
Anyum meg beszólt, h most miért kapcsolom el, mikor Ő nézni szeretné mire visszaszóltam, h mert nem akarom nézni azt a szerencsétlen he… …állatot.
Szo nem volt elég, h fiúkat meghazudtoló módon veséztem végig az ruházatát, öltözködési szokását, de még kis híján elszóltam magam, h hetero állat!
Na mondom neharaguuudj! Elszállt az agyam.
( Félreértés ne essék. Nem egészen az ilyen alkatúakkal van bajom, hanem azzal, h úgy öltözködnek, mintha ők is vékony, szálkás testalkatúak lennének! Am meg ebből kiindulva az is idegesít, h sok hetero fasz is úgy öltözködik már, mint ha buzi lenne! Rettenetesen dühít, mikor azt látom, h egy divatosan, jól öltözött srác, akit szinte már melegnek mondható, egy lánnyal csókolózik, s kiderül, h mégse meleg! Dühít, h így átvették a megjelenési/öltözködési szokásaink, s csak összezavarnak! De ami szinte már erőszakot tud bennem kelteni, az az a fajta, akinek buzis a megjelenése, s HOMOFÓB!!!! Szemen tudnám köpni, h akkor miért utánzol minket, s öltözködsz úgy mint egy buzi!)
Am nagyon jó idő volt a héten, s szerencsére is 15 fok körüli meleg lesz a köv. héten is. 14-15.-én ugye Pesten leszek, s Mancival már meg is beszéltük, h együtt leszünk majd. Várom már. Jó ez a hosszú hétvége. Ja! Vasárnap este felhívtak a melóból, s mondták, h majd csak csütörtökön kell menni dolgozni. Örültem, mert így tudom h már 2 napot lecsúszhattam a sok túlórámból. ( A hétfőt, s a szerdát. )
Csütörtökön viszont hajnalba kell majd kelnem, mert 7:30-ra kell mennem dolgozni majd ki a pusztába. Nagyon kemény. :/
De azt a pár napot kibírom már. Nem fog ez sokáig így menni. Várom már!
No! Mára lényegében ennyi!
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése