Búcsúzkodások, interjú, utolsó napom

Idézet mára:

‎1 csók többet ér minden szónál.

 

Május 12. Csütörtök:

Este Viktornál megnéztük az Eurovíziós dalfesztivál 2. részét. Ott volt még Csigusz és Goner is. Jó volt. Vittem chipset és bort is. Gyorsan eltelt az este. Köszi, s puszi nektek! <3

 

Május 13. Péntek:

Ma elbúcsúztam 2 kolléganőmtől. Abból az egyikkel nagyon jóban voltam, s Ő már napok óta mondja, h sajnálja h elmegyek, s hiányozni fogok. Aztán a másik kolléganőm is mondta. Meglepett, s jól esett. Meglepett, mert jóban voltunk, de valahogy mégsem volt köztünk olyan szoros baráti kapcsolat, mint a többiekkel.

Voltam délelőtt interjún a Pull&Bearben. Oda is csak részmunkaidős állás lenne. Tököm tele van! Azt mondták, h interjúztatnak még pár embert, s majd értesítenek...

Nem örülök, mert nekem teljes munkaidő állás kellene. Meg bosszant, h 1 évet lehúztam a H&M-nél s még így is azt mondják h a próbaidő (3 hónap) lejárta után lehetne csak növelni az óraszámaim, s valamikor majd feljutni 40 órásba.... :S

Bosszant, mert nekem megtetszett ez a terület, s ilyen pörgősös, fiatalos, multinacionális környezetben szeretnék dolgozni/maradni. :/

Akkor kaptam Csigusztól egy tök jó pokrócot. Vékony, s nem kicsi, se nem nagy. Végre vihetem majd magammal kifeküdni a fűűűűbe! Köszönet érte neki!

Este egyedül itthon végignéztem a dalfesztivált. Jó volt. Szeretem az ilyen össze európai kulturális bulikat. Az viszont elszomorít,  h sokan vannak, akik kirekesztőek, s azon vannak felháborodva, h Azerbajdzsán már nem tartozik Európához, s mit keresnek itt… Nem szeretnék belemenni ebbe a vitába. Itt voltak, jók voltak ők is s kész. Kicsit elszomorít, h még ilyen globális kulturális rendezvényeken is csak az acsarkodás megy… :/

 

Május 14. Szombat:

Elbúcsúztam ma is egy nagyon kedves kolléganőmtől, kivel sokat nevettünk. Vele nagyokat lehetett osssstobáskodni. Rosszak ezek a búcsúzkodások… :/ Kifelé mosolygok, de belül meg rossz, s szomorú vagyok.

Május 15. Vasárnap:

Hát a mai nappal véget ért a H&M-es pályafutásom. Az utolsó nap untik h betaláltak a legostobák emberek! :/ A napot viszont szépen zártuk. Meló után kaptam virágot és bonbont a kollégáktól. Pezsgőt is bontottunk. A fáradságtól már az utolsó pohár pezsgőnél éreztem, h húzza a fejem a pia. Aztán végül nagyölelős búcsút vettem a kollégáktól s fájó szívvel elbúcsúztam. :/ Egyik kollégámmal együtt jöttünk haza, mert Ő 20 órás, s itt lakik a szomszéd utcában és meghívott még egy piára egy sarki kiskocsmába. Furcsán éreztem magam, egy hetero kocsmában. Nagy testes 25-30-35 éves full hetero állat férfiak közt. Átlagos szürkés- feketés ruházatukban én meg betoppanok a  rikítósss, kikosss, színessss, kisss, piross  kockásss, nyakkendőssss szűkszárú farmeromban közéjük…   Nem kérném!  

Szartuk le! Bea meghívott egy piára leültünk a pulthoz, s nosztalgiáztunk. Jó volt. Mire megittam a borom ( Amit iszogatván még az egri főiskolás koromon is nosztalgiáztam, mert mindig ott ittuk a kocsmában a borokat ) s hazafelé lépkedvén már nagyon éreztem, h húúúúúz a pia. Vettem gyrost, letusoltam azt már döglöttem is le.  

Elég szarul aludtam. Sokat forgolódtam, s többször is felriadtam álmomból. Nem tudom miért, s arra sem emlékszem, h mit álmodtam, de szar volt.

Május 16. Hétfő:

Már csak 4 nap és 22 éves leszek… :/  Nem kérném…  

Furi, h a május mindig ilyen jelentős, sorsformáló hónap az életemben. Ekkor születtem, érettségi, szakdoga, záró vizsgák, most meg felmondás, s meló keresés. :/

Akkor emlékszem, h hívott anyám is éjfél körül, h hogy vagyok mi a helyzet velem, de én a pia és a fáradság + fél kóma állapotában pár szóval elintéztem, s kinyomtam. Ma ma (hétfőn) visszahívom…

Na! Azt hiszem, h gyors kutyafuttában ennyi!

Csók!

Rion