Idézet mára:
Tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá.
Május 11. Szerda:
A gyerekosztályos osztályvezető, akivel nagyon jóban vagyok megkérdezte tőlem, h ha felvettek volna hozzá a KIKO-ra, akkor maradtam e volna a cégénél. Ezen már elgondolkoztam, s már jóval csökkent így annak az esélye, h felmondtam volna, de akkor is otthagyom, mert túl nagy a távolság. Nekem nagyon messze van a
Campi. 
:/ Ennyi idő alatt akár már a Győri üzletbe is kijárhatnék dolgozni… :/ Nem kérném!
De azért nagyon jólesett, h így gondolt rám, s felhozta a témát.
Május 12. Csütörtök:
Ma ismét szabadnapos vagyok, s egyben ez volt az utolsó szabadnapom a H&M-nél. :/ Délelőtt elmentem ugye egy a 2. körös interjúra; a tesztírásra. Az angyal u 24-be kellett mennem. Nagyon szép az a rész! Bár az Oktogont nem hagynám itt semmiért! :)
A teszt első fele full matematikai feladatok voltak. 30 percem volt rá h megcsináljak 40 feladatot. Ábrákat, táblázatokat kellett elemezni. Az akkora ülj le egyes lesz, mint 1 ház! A 2. feladat pedig az volt, h volt vagy 8 sor, egy fektetett A4-es lapon. Csupa kriksz-kraksz volt az egész. Azt kellett csinálni, h soronként volt 20 másodpercem arra, h bekarikázzak minden olyan d betűt, ami alatt v felett legalább 1 macskaköröm volt. NA most. Annyival nehezítették a feladatot, h voltak benne a és p betűk is és persze össze vissza macsakakörömök. Ez egyszerű volt. Világos logikus. Tetszett. Végig mosolyogva töltöttem ki, s meg is kérdezte a csaj, – aki mellesleg tök fiatal volt – h tetszett? 
Mondom nem találkoztam még ilyen jellegű teszttel. Új, s furcsa egy teszt. + Alapból mosolygós fiú vagyok!
Am 
ezzel gondolom a gyorsaságom a precizitásom, és a figyelmességem mérték. A 8 sorból kb 4 soron tudtam teljesen végigmenni. Nagyban befolyásolta persze az is, h milyen sűrű volt a sor, milyen vegyesek voltak a betűk, s milyen gyakran kellett karikázni. Voltak olyan helyzetek is, mikor már összefolytak az a p d betűk.
3 körös az interjú. Ez volt a 2. kör, de itt szinte 90% hogy elbuktam. Kicsit bánom csak. Nagyobb részt azért nem bánom, mert ha ilyen számolós meló lenne, akkor lehet h 1 héten belül felmondanék.. :/
No mind1! Hazafelé leszálltam a Király utcánál, s végigjártam 4 üzletet, s egyikben sem találtam megfelelő pokrócot, amire a Gödörnél kitudnék feküdni a fűre… 
Hol lehet venni a belvárosban kb 2 személyes vékony pokrócot????
Délután elmentem önéletrajzokat és motivációs leveleket nyomtatni. Aztán megindultam a Westendbe, h leadom önéletrajzom az újonnan nyílt Debenhams-ban. Megyek fel a mozgó lépcsőn, mikor hívtak az INDITEX-től, szo amint felértem a bejáratnál fordultam is vissza, s go le a mozgólépcsőn!
Elbeszélgettünk jó pár percig, aztán végül holnap 10:30-ra megyek a Vörösmarty téri Pull&Bear üzletükbe interjúra. ( 11:30-kor meg kint a ……-ban kellene kezdenem a Camponában, szo nadon baba… )
Így nem adtam be oda az önéletrajzom, hanem megindultam haza. Az Oktogonnál megállítottak a csajok, h pipás boltot merre találnak.
Vicces volt az eleje, mert fülhallgató a fülemben, s csak azt látom, h valaki oldalról egyenesen felém jön, s mozog a szája. Mivel láttam, h fiatal, normális megjelenésű csaj, így megálltam neki, kivettem a fülemből a zenét – milyen szépen fogalmazok XD 
- s megkérdeztem mosolyogva, h miben segíthetek? XD
A csajok erre meglepődve, ezer wattos vigyorral megkérdezték, amit akartak. ÁÁÁÁÁ mondom! Égtem egy sort, s én is röhögtem magamon, h ez az 5 basic-es H&M-es rutin, h belém égődött. Ez azért már mégsem kellene az utcára, de ez is már olyan rutin, mondhatni rossz reflexem, mint mikor felkapom a kezeim és sikítok, ha megijedek…
…Ez is tök szép látványt nyújt, egy olyan fiútól, aki nem buzis megjelenésű. ( Legalább is szinte minden ismerősöm ezt mondja, h nem mondaná meg rólam. Jó! Az más, h azok mint mondanak, akikkel közelebbi kapcsolatban vagyok… )
Aztán 5 körül találkoztam Kristóffal. Kifeküdtünk félmeztelenül az Erzsébet térre. Jó idő volt. Nagyban lazulunk, mikor odajön hozzánk 2 fiatal csaj; “Sziasztok! Lehetne 2 kérdésünk?”
Jesszusosm mondom! Ennyire levágós, buzik vagyunk vagy mi? Gondoltam magamban.
De nem azt kérdezték, h mi melegek vagyunk-e vagy h együtt vagyunk, hanem, h vonaljegyet v pénzt tudnák-e nekik adni. Mivel fiatalok voltak, s szimpik így adtam nekik egy százast. ( Zárójelben megjegyzem, h soha nem adok senkinek semmit, s mindenkit elhajtok általában. )
Aztán 6 után hazacsapódtam, s most készülődöm, mert este S.Viktornál nézzük majd a Eurovíziós dalfesztivált egy jó páran. Már várom. Kíváncsi vagyok, h mi lesz. 
No! Mára lényegében ennyi!
JA! Még gyorsban mutatom, h hazafelé mit találtam a Nagymezőben:
ÉRDEKEEEESSSSSSSS!
Az egy galambnak a szárnyai, + a testének a váza…
… Nem kérném …
Csók Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése