Idézet mára:
Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat.
Az előző részek tartalmából:
Voltunk ma S. Viktorral a V. kerületi, Kecskeméti út Rendőrségi toborzó irodánál, de zárva volt. Így nem sikerült információt begyűjteni. Pedig, mielőtt bementünk volna, még nagyban paráztam, s készülgettem, h mit, s h fogok kérdezni, de hát ez van. Majd hétfő délután elcsapódom hozzájuk.
Akkor ez elmúlt hét történései közül csak annyit emelnék ki, h vásárolt nálunk Kovács Kati. Továbbá egy csaj flörtölni akart velem a próbafülkénél. Mondhatnám úgy is, h kikezdett velem! Már akkor feltűnt nekem, mikor jó pár méterről ezer wattos vigyorral közeledett felém. Még nem foglalkoztam vele. Biztos jó napja van. kedvesen visszamosolyogtam, s adtam neki számot, mikor bement volna a fülkébe próbálni. De nem ment be, hanem kérdezgetett ruhák felől, meg, h milyen jó ruha van rajtam, milyen csinos vagyok. Nah itt zavarba jöttem. A végigmérésétől pedig különösen. Aztán mikor láttam, h már a farkamat is bámulja, akkor hirtelen elhatározásból otthagytam, s bementem a raktárba. Huh! Még visszagondolván is kellemetlenül érzem magam. De ezzel nem volt vége! Eltelt már x idő mikor az egyik vásárló kijött a fülkéből, h menjek már be segíteni, mert valaki szól.
Bemegyek, s az nő volt még bent. Szoknyában, s kérdezgetett, h jól áll-e, tetszik-e, s forgolódott, s felhúzta a szoknyáját, h kilátszott a bugyija is. Ahhhh! Mondom ilyen nincs! Elhabogtam, h igen jól áll, s erre meg mondta, h van a másik ruha is, megnézem azt is? Mondom ne haragudj, (na nearaguuudj ) de nekem kint kell lennem, s segítenem, de a annak is ez a mérete, akkor biztos jó lesz! ( “Csak húzz már el innen, s “ENGEM HAYGJÁ BÉÉÉÉKÉÉÉN!NE ZAKLASS, NE HÍVOGASS, HAGYJÁ BÉÉÉKÉN!”” )
Aztán megfordultam, s elindultam kifelé, a másik vásárló, meg aki ott ált kint a folyosón, s látta ezt az egészet pedig megdöbbenve nézett ő is, h ennek mi baja van.
De persze mikor kijött, még megkeresett, s odajött hozzám, h igen jó lett, s mennyire kedves vagyok, s köszöni a segítségét, s nem látott még itt. Itt dolgozom? Mondom, nem csak helyettesíteni jöttem mára.
Am kb.: olyan 25-30 közötti lehetett, de rémes volt a szitu! Nagyon kellemetlen helyzetbe hozott a viselkedésével. Szinte kivolt írva a homlokára, h FASZHIÁNYOM VAAAN! Ha jó szaglásom lenne, akkor lehet még a szagát is megéreztem volna a levegőben, h tüzel.
Amúgy meg sajnos nem jövök ki a kollégáimmal. Nem szeretek ott dolgozni. A munkával konkrétan nincs problémám, de társaság, a munkahelyi légkör, kb.: ülj le egyes, s egyre rosszabbul érzem ott magam. Nincs marakodás, vagy vita, vagy rosszakarat, csak ők olyan emberek, akikkel egyszerűen nem érzem jól magam! Nincs semmi közös. “Egy 50 évessel jobban ellaknék mint vele!” Kb ez a szitu.
Lényegében egy korosztályok vagyunk, s mégis… Furi, s rossz, mert én meg pont, h nagyon közvetlen, kommunikatív, s nyitott személy vagyok. Heterók mind, de a H&M-nél is egy rakat hetero BARÁTRA tettem szert!
Az üzletvezető meleg még, de őt meg áthelyezték másik üzletbe s egyedül maradok. Pedig ő volt az egyetlen ember, akivel jól éreztem magam, s most ő is elmegy. :/
Van egy új fiú is. Vele vagyok még jóban, de ő meg akkor dolgozik, amikor én nem s fordítva, s csoda az is, h tegnap egyáltalán együtt zártunk. 2 hete dolgozik már nálunk, s még csak most sikerült beszélgetnünk. De az ő helyzete is más, mert neki meg itt dolgozott a bátyja, s jobban ismer mindenkit, mint én, aki már lassan 2 hónapja dolgozom itt. :/
Így most erősen gondolkozom azon, h vagy átmegyek másik üzletbe, vagy másik testvérüzlethez ( Zara, Bershka ). De van itt egy újabb csavar, h nem merek lépni se, mert még próba idős vagyok. Szo lehet megpróbálom kihúzni a még hátra lévő bő másfél hónapot, s aztán dobbantanék. De azt is, h? Milyen kellemetlen lenne már az, h lejár a próbaidőm, s kérvényezem áthelyezésem, h köszi a betanítást, de most lelépnék?! …Ajjj… …Nem tudom, csak azt, h nem szeretek oda bejárni! Mikor rágondolok, görcsbe ugrik a gyomrom, h neeeee! Nem érzem náluk jól magam! A volt lakótársam, az Arénában dolgozik, s hallom, h ott meg több a buzi, mint a hetero, s milyen jó a társaság, milyen élet van stb. Neki most olyan a melóhelye, mint nekem volt anno a H&M-nél.
Mind1. Megint agyalok! Ezzel nem oldok meg semmit! Majd alakul. Spontaneitás! Kész! Váltsunk!
Beleolvastam egyik eléggé ismert blogger “társunk” blogjába. Olvasok, olvasok… Már a 3 bejegyzését olvasom, s egyszer csak szinte fél perc alatt annyira erős hányinger, s jajdeszarulvagyok érzés jött rám.!Kajak felfordult a gyomrom! Ahogy, ír?!!! Pffff! NEM KÉRNÉÉÉÉM! Egész egyszerűen disgusting!!! Nem kicsit! NAGYOOOON! Nem olvastam már ősz óta, de mikor egy másik bloggernél ráakadtam, kíváncsian kattintottam rá, h mi van vele. Drasztikus módon elszállt magától. Annyi kérdés merült fel vele kapcsolatban…
Látszik, h fiatal, s h gyerek. Félre ne értsetek! Nem ezzel van a baj! Én is az vagyok. De annyira átjön nála, h mekkora egy öntelt…… Ah! Hagyjuk! Először legyintettem, h majd valamikor ő is landol a földön mint az Atlantis űrsikló. De a következő gondolatom már az volt, h az ilyen fajta buzik, mint ő, az idő múlásával csak rosszabbak lesznek! Ebben szinte biztos vagyok! Hacsak nem fog maga mellé valami normális fiút, aki megfogja, s észhez téríti, de az írásaiból nem sok reményt látok erre sem… meg amúgy sem… Mind1!
Tudnék még róla írni bőven, de az a baj, h akkor persze rájönnének, mert elég lenne megemlítenem 1-2 szót, s akkor már mindenki tudná, h ki az… :/
Na mind1. Elfogadom olyannak amilyen. Meg am is! Ha nem tetszik nem kell olvasni! Nem igaz? Nem hiába nem olvastam már mióta, s tudom, h nem is fogom ezután se! Csak hát a kíváncsiság nagy úr volt nálam is, h mizu.
Am meg most én is szereztem 1-2 embertől fekete pontot, amiért kiakadtam azon, h valaki PASINAK mert nevezni, valamint azzal a véleményemmel, h a körúton kívül nincs élet. Amit persze nem így mondtam, s gondolok, de mind1.
Ha kéritek, akkor kifejtem ezzel kapcsolatban a véleményem, de most már így is elég hosszúra sikeredett a bejegyzésem.
Kellemes hétvégét!
Csók!
Rion
Ui: Találtam egy érdekes kérdést:
Hogyan udvarolsz egy fiúnak?
Egyszerűen sehogy! Eddigi tapasztalatim alapján elmondhatom, h szerencsére nálunk annyira szép, letisztult, s egyszerű az egész ismerkedési folyamat, h nekünk nincs szükségünk ilyen … … ostobaságokra, mint az udvarlás! Lehet, h a heteroknak ez durván hangzik, de ha egyszer 2 ember szimpatikus egymásnak, akkor összejönnek, s kész! Mit kell ezen “udvarolgatni”???! :/
4 megjegyzés:
Nem tudom, melyik bloggerre gondolsz, ma én is beleolvastam valakinek a blogjába akit már régen nem követek és... hát kb. ugyanezt gondoltam :D
No fene! Remélem nem én vagyok az! :D DE ha igen, akkor tőled és mindenki mástól is várom az építő jellegű kritikákat. ;)
Ha te lennél az, akkor szerintem nem kommenteltem volna... :D Egyébként meg nem kell mindig adni a kritikákra, van, aki csak a saját szájízére akar formálni.
Viszont van, aki gáz... de az NEM te vagy :D
Jóu van akkó Móunika kedvess. Megnyugtattad a pici szívem! ;) :P :D
(K) <3
Megjegyzés küldése