Idézet mára:
"Köszönöm azoknak, akik bántottak, mert megtanítottak, arra hogy az idiótáknak elég az arcukba mosolyogni. Köszönöm azoknak, akikben csalódtam és hagytak a földre esni, mert másképp soha nem tudtam volna felállni. Köszönöm azoknak, akik mindig azt mondták "nézz magadra" mert másképp nem jöttem volna rá, hogy egyedi vagyok. Köszönöm azoknak, akik azt mondták "utállak" végre rájöttem, hogy mindeddig csak útban álltak."
Az előző részek tartalmából:
Hétfő délután voltam a kecskeméti úti Rendőrségi toborzó irodán. Huh! Nem volt semmi! Végig magázott, s uramozott(!!!). Jaj, de szokatlan volt! Legalább 20-30 percig tartott az információ megosztás, amit végigálltam egyhelyben, s a végén, mikor elindultam volna kifelé azon kaptam magam, h enyhe terpeszállásban álltam szinte végig, viszonylag mereven, olyan hangon beszélt a rendőr bácsi, h kajak tanultam egy kis fegyelmet. Rég voltam már megfegyelmezve az is biztos, de maga a személye, olyan fegyelmet sugárzott, kényszerített rám, h mikor kiléptem az utcára, pár métert szinte katonás léptekben tettem meg! 
Nem megyek bele, h mikről volt szó, pedig sok hasznos infót elmondott, de a lényeg, s ami miatt nem leszek rendőr az az, h vállalnom kellene azt, h az ország terültére bárhová kihelyezhetnének. Remélem érzitek ennek a súlyát? Mármint nálam! Engem?! Akinek – egy kis túlzással élve - már,mha a körúton kívülre kiteszi a lábát, rossz a közérzete…
Am pedig sok szép és jó volt abban amit elmondott, s a nagy fegyelem, valamint a kissé kitérős antikapitalista, és antiliberális szónoklatai ellenére is nagyon jól éreztem magam.
Hétfőn fogászaton voltam. Kedden is, bár akkor rosszfiút kísértem el, s Szerdán is megyek majd megint. 
Eddig ugye nem tudtak mit kezdeni velem, mert úgy bevoltak gyulladva az ínyeim, gyógyszert szedtem, s már minden oks és hamarosan ez a problémám is megfog oldódni.
Aztán Kedden a kora esti órákban kimentünk az egyik volt kedves H&M-es kollégámmal görkorizni. Taliztunk az Erzsébet téren, majd végigdzsaltunk az Andrássyn, át a ősökön, s kigördültünk a Vajdahunyad várához. Ott se voltam még soha. Nagyon szép, csendes, nyugodt egy hely. Furi, h mennyi helyen nem voltam még! 
Kicsit turistának is éreztem magam. Leültünk a mezőgazdasági múzeum bejárata elé a lépcsőkre, s egy kurva jót beszélgettünk. Gondolom nem fogtok sokat találgatni, h mi lehetett a fő témánk… 
Kb 3 kellemes órát töltöttünk el. Jó volt az is, h frissebb volt a ligetben a levegő, mint itt bent a belvárosban.
Jah! Melóhelyen a hétfői napom most kivételesen nagyon jó(u) volt! Egész nap kasszáztam! S végre már megy az alap dolog! Úgy elrepült a napom, mint a huzat, s végre már nem félóránként néztem az órám, h mikor megyek már végre haza. Nagyon élveztem. Új üzletvezetőnk is van, s most dolgoztunk először együtt. Igaz nem mutatkozott be, amit hiányoltam, de ettől függetlenül szimpatikus.
Rosszfiú augusztus utolsó hétvégéjén elakart vinni vidékre a szüleihez bemutatni, de sajnos nem tudok vele menni, mivel akkor én otthon leszek vidéken a kertvárosi fesztiválon, mivel konferens leszek. Így lehet, h feljönnek majd hozzá, s akkor bemutat. De még nem bizti, de jó lenne, s örülnék, na meg persze izgulnék is ezerrel.
Strandra kellene még gyorsan elmennünk a nyár uccsó hónapjában, mert se tavaly, se idén nem voltam még. :/
Ammm, szerintem ennyi… …Jah!…
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése