Amik eddig lemaradtak…

 

Idézet mára:

"Ember, küzdj és bízva bízzál!"

Az előző részek tartalmából:

Ezeket a dolgokat nagyon-nagyon rég leakartam már írni, csak mindig közbejött valami, s sajnos húzódott. A most következő események kb. 1-2 hetesek…

…

Hosszú idő után végre sikerült találkoznunk a telefonos lelkisegély szolgálat munkatársaival. Hosszasan elbeszélgettünk, meginterjúztattak, de kellemes volt a légkör, a beszélgetés. Viszont innentől kezdve többet már nem fogok, nem írhatok többet erről. Novembertől az iskolaprogram is elkezdődik, szo belecsapok a lecsóba. Meglepő módon, pont az e havi Company magazinban új rovat is indult pont ezen témával kapcsolatban, amin jót mosolyogtam. Már csak azért is, mert pont azok interjúztattak, kik írták a cikket a Companyba.

…

Azért nem tudtam írni az elmúlt napokban, mivel ismét összefolytak a napok, valamint a hétvégén Glamour napok voltak. Rengetegen voltak, pörgés ezerrel, tömeg, nyüzsi. Nagyon jól éreztem magam. A többiek csak morogtak, de nekem nagyon lovely volt. Hihetetlen az is, h mennyi buzi volt! Persze volt egy jó pár ismeretlen ismerős arc is, de a többség az ismeretlen meleg volt, csak a radarom jelzett, s sütött jó párról, h búzafű. Bent volt egy Belamis fiú is. Ha jól tudom J. Hussey a művészneve. Am tök heteros a viselkedésben, de az öltözködéséről mégiscsak levágós volt, bár igaz az is, h a mai világban már nem lehet 100%-odsan erről ítélni, de én mégiscsak buzi vagyok, s van radarom, meg hát ugye szeressük a BELAMI-s filmeket.   

…

Aztán A(!) zöld siltes sapimat sajnos a hideg idő beállta miatt már lekellett cserélnem. Így jövő tavaszig egy szürke manósapkában fogok flangálni.  

Hmmmm… Mi volt még? … …  (!) 2 kislány becsöngetetett, s papírokat kért. Gyűjtötték őket. Nagyon meglepődtem, de sajnálattal közöltem, h nincs. Aztán ahogy jöttem be, megláttam 2 pizzás dobozt, így gyorsan kimentem, s szóltam nekik, h ez van, jó lesz e?! Örültek neki, s megköszönték kedvesen. Furi, s jó érzés volt. Furi volt mert úgy éreztem magam, mint egy öregember, mert úgy köszönték meg. “Köszönjük szépen!”

Akkor találkoztam a fogadott Apummal is múlthéten még a lebetegedésem előtt. Tavasz vége felé találkoztunk utoljára… Sokat beszélgettünk, sétáltunk a belvárosban. Jót nevettem azon, mikor viccesen megjegyezte, h már azt hitte, h kivan rúgva, mikor azt olvasta a blogomon, h a párom is Apának hívom.

Aztán mostanában kaptam pár levelet az olvasóktól, aminek örülök, mert mindig happy wok, ha levelem van.

Furi nagyon, h az írásommal mennyi mindent csinálok, mennyi mindent elindítok, kiváltok másokból. Pedig én csak azt láttam, s hittem, h írok, s annyi, de arra nem is gondoltam, h ennek következményei is lennének. Pedig vannak. Sok emberrel beszélgettem már az elmúlt 2 években, mióta blogolok, s szinte mindenki megköszönte ezt. Volt akinél azt értem el az írásaimmal, h elfogadta Önmagát. Sokaknak feldobom a napját. Mások szimplán annak örülök, h gyakran írok, s felér egy kisebb valóságshowal. S van olyan is, aki pl.: elkezdett foglalkozni a spirituális dolgokkal, amióta én is foglalkozom ezekkel. Vagy vett ezt, vett azt, csinált ezt, csinált ezt, mert olvasta nálam.

Szintén sokan írták azok, kik rendszeresen olvasnak, h úgy érzik, h a barátjuk vaqyok, h ismernek, holott a valóságában persze még csak nem is találkoztunk, s én a létezésükről se tudok/tudtam, de mégis így érzik.

Furi dolgok ezek. Sokukat nem is értem, s vannak kérdőjelek, de nagyon jól esnek a visszajelzések, s a levelek, miket ezúton is köszönök.

Huh! Még van bőven hátra, amit írtam, de már túl hosszú lenne a bejegyzése, ha azokat is most kipostolnám, így az next time-ra marad.

Szép napot mindenkinek!

Csók!

Rion