Idézet mára:
"Az élet olyan, mint az ásás. Mindig van 1-2 gyökér, hogy hátráltasson. Rá kell b@szni egy nagyot az ásóval, aztán haladni tovább.."
Az előző részek tartalmából:
Az elmúlt hetekben többen is bejelöltek fb-n. Sajnálatos módon a többsége olyan, akikről már a nevük alapján lehet tudni, h “Seggarcúak”, ahogy Apa fogalmazott…
Természetesen nem igazolom vissza őket, s ők se írnak semmit, h wtf… A képemet is lecseréltem egy kevésbé jóra, h ne jelöljenek be ismeretlenek, pedig már jó ideje bevan állítva, h csak azok jelölhessenek, kivel legalább 1 közös ismerősünk van, de így is betalálnak nemkívánatos személyek…
Aztán múlthéten Morvai Krisztina vásárolt nálam a lányának. Hiába, h Jobbikos, s szidták ezerrel őt a munkatársaim, de nekem akkor is szimpatikus, karakteres egy személyiség, bár ez még a múltam miatt van így bennem. Mikor szélsősége nézeteket vallottam, akkor azért volt nekem annyira szimpatikus, mert ő kedvesen, higgadtan, szépen, s kulturáltan beszélt. Nagyon tetszett, az, h ilyen kulturáltan ár ki az értékeikért, s nem úgy 
mondjuk, mint Zagyva György vagy Budaházy. Az ilyen agresszív, erőszakos emberek, már akkor is ellenszenvet váltottak ki belőlem.
Am elgondolkoztatott az egyik kollégám, mikor azt mondta, h bekellett volna neki mutatkoznom a végén, h am meleg vagyok. Bár amennyire ismerem Krisztinát, szerintem különösebben nem hatotta volna meg.
Aztán vasárnap voltam otthon is. 13-ra értem haza, aztán 17-kor jöttem is vissza. Még így is unatkoztam 1 órácskát még otthon voltam.
Viszont eléggé felkavaró volt, mert a padlásról levoltak hozva a gyerekkori játékaim. Könnyes szemekkel pakolgattam ki őket, s elhullott azért 1-2 könnycsepp, mikor a rég elfeledett játékfigurám, s mecsboxaim, s legóim a kezem közé akadt. Elég sok időt eltöltöttem velük, köztük. Sok játékom volt. A forma 1-es autópályám azért nem építettem fel, de a kocsikkal játszottam. 
Később anyum is odajött hozzám, s mesélt, h h mire emlékszik, mivel h játszottam, melyik volt a kedvencem stb… :/
Rossz volt nagyon, h vége lett annak a szeretett gyerekkoromnak, amiről az elmúlt hónapokban oly sokat álmodtam. 
Végül össze gyűjtöttem a kedvenc játékaim, s elhoztam magammal Pestre.
Am azért voltak kikészítve a játékok, mert Bátyámék most otthon vannak, s az ő gyerekük, az én unokaöcsém örökli tovább a szeretett játékaim.
Anyum meg kedvesen közölte, mikor kettesben voltunk, h a te gyerekednek úgy se fog kelleni. Utalt itt arra, h buzi wok. Mondom, mily kedves vagy…
Jah! Erről jut eszembe! Apum kérdezett tőlem valamit, s az volt rá rutinból a válaszom, h pár óra, s megyek haza. Pár másodperccel később pedig azt kérdezte, h miért? Most hol vagy? …
Aztán mivel szinte a cigány támadás óta sajog a hátam, s az elmúlt héten csak újra erősödött a fájdalom, így bekell majd jelentkeznem ortopédiára, meg a szokásos negyed évi szűrésre is elakarok majd ismét menni.
Egyelőre most csak ennyit írok. A ZARA interjúról meg a többiről majd next time. Eléggé rohanósak a napok.
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése