Gondolat

 

Idézet mára:

“Hallgass szíved szavára, s mindent utána tégy. Szeress, kit szerethetsz, csak hűtlen sose légy."

 

Jó! Megint erős, s mély késztetést érzek az írásra! Vonaton ülök. Utazom vidékre. Szokásom szerint, ablak mellett ülök. Süt rám a kellemes októberi napsütés. Imádom az indián nyarat. Azt kívánom, h bárcsak mindig ilyen idő lenne!

Az előbb azon gondolkoztam, h hány éves vagyok. 21, v 22? Nem tudtam. Aztán eszembe jutott, h kitudom számolni, s csak úgy tudtam rájönni. Cink, s gáz, meg furi. Nem is az furi igazán, h nem tudtam, hanem az az állapot, amiben most is vagyok, s amibe manapság egyre gyakrabban kerülök. Olyan, mintha meditálnék, de persze nem meditálok, csak gondolataim engedem szabadjára, s ahogy most ebben a “fél meditatív” állapotban vagyok, most jöttem rá, h megtörtént az, amiről múltkor írtam nektek. Mikor meditáltam, s csináltam egy “szertartást”. Úgy történtek meg, h akkor észre se vettem, s fel se fogtam, mikor megtörtént. Azt a választ (is!) kaptam anno, mikor hangosan feltettem egy kérdést, h várjak, maradjak olyan, amilyen vagyok. Figyeljek, tanuljak, s tanítsak, de ne úgy, mint egy tanár. Néha nagyon nehéz megérteni a dolgokat. Főleg akkor, ha valaki, s sajnos napjainkban szinte(!) mindenki hajlamos, túl anyagiasan, mondhatni, földhözragadt módon gondolkodni. Sok embert, - s a hétköznapokban sokszor engem is - az elme irányítja, s nem a énje, a szelleme, a lelke.

Az elme irányít, mert csak azt tartjuk valódinak, helyesnek, s igazinak, ami van. Ami megfogható, amit láthattok, ami be van bizonyítva. S az nem jó, ha csak az elme az úr, mert az már felér egy diktatúrával, hisz elnyomja, s nem hagyja érvényesülni, s fejlődni a lelked, azaz Önmagad.

Ezért van az, h néha üresnek, szürkének érzed magad. Hiányosságod van. Lehet, h az anyagi világban megvan mindened, de mégis… … nem érzed magad teljesnek, s boldognak.

Na! Ez ezért van! Hm. Most esett le az is, h én is ilyen voltam, s már jó ideje nem érzem ezt szerencsére, mióta foglalkozom a VALÓDI énemmel.

Amíg ezeket elítélitek, hülyeségnek veszitek, addig biztosan mondom, h nem lesztek boldogok! Jó! Persze, lehettek. Örülhettek az anyagi dolgoknak. Rövid távon megoldás, h ezt-azt veszel magadnak. Megvan ez-az. De úgyis újra s újra elfog kapni az szomorú, üres, s szürke érzés.

Menekülhetsz a dolgos hétköznapokba, lekötheted magad barátokkal, programokkal, de mikor egyedül vagy, s nem tudsz mit tenni, az érzés újra elkap. Mert nem foglalkozol magaddal. Az elméd, a tudatod elnyomja énedet. Furi mi? “Mekkora hülyeség! Meghibbant! Bolondabb lett, mint volt. Kereszt, kapa van neki!” Ide hallom, amit sokan gondolhattok. Gondoljátok! LESZAROM! Ami igaz, az igaz, s ez a tény.

Ne félj semmitől! Mindig lépj előre, s menj tovább! Az élet mozgásban tart! Ha megállsz, meghalsz, megrekedsz, s onnantól kezdve neked van “kereszt-kapa”!  

“Könnyű ezt mondani!” Hallom a köv. gondolatot. Ha ennyire pesszimista vagy, hát légy! Maradj ilyen továbbra is. Nekem lényegében mind1, de akkor magadra vess, s ne siránkozz!

Csak, h merj lépni! Gondolj a fiatal, gyermekkorodra! Biztos vagyok benne, h vonzott az ismeretlen, az új. S milyen boldog voltál, h örült a kis hülye fejed, mikor megismerted, s felfedezted őket! Ugye?

Élj megint így, állj ismét így a dolgokhoz, s nemhogy könnyebb, de boldogabb is leszel, ha végre mersz lépni, s nem félsz Önmagad lenni!

Ezt most nem tanítás, vagy okítsáként írtam. Csak bennem volt. Mivel napló, így leírtam gondolataim. S már ettől is jobban érzem magam!

Szép napot mindenkinek!

Csók!