Idézet mára:
„Tükrömből nem az néz rám, ki bennem él!
Jöjj lelkem tárulj fel, kit rejtesz áruld el!”
Sok jegyzet van felírva, amiről majd írnom kell a jövőben, de most nem azokról, hanem ismét a mélyen bennem lévő érzéseimről írok.
Az egyik, régebb óta meglévő problémám mellé, most sajnos párosult egy másik is.
Manapság egyre gyakrabban forog a gondolatom a pénz és a karrier körül. Ha felteszem magamnak a kérdést, h miért, azt a választ kapom, h mert ez nincs meg a számomra. Nincs teljes állású munkám, s elfogytak a tartalékaim. Másoknak meg van. Nem mindenkinek persze, de akikkel gyakrabban érintkezek jól állnak. De ha komolyabban átgondolom ezt az egészet akkor azt is látom, h ők 3-5-7-10 vagy még több évvel idősebbek nálam.
Azt gondolom, h anyagilag/gazdaságilag elkell érni egy bizonyos kort ahhoz, h olyan életet élj, olyan kereseted legyen, amiből megtudsz valahogy élni. Ezt a kort én 25-re tenném. A részletekbe most nem mennék bele.
Lelkileg ismét padlót fogtam, mert nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy kellene. Hiába próbálok lassacskán csökkentetni az anyagi függőségemet, nem megy. Tudom, h nem minden az anyagi világ körül forog… …A pénz a vagyon, a tulajdon dolgaid… De ezek meghatározóak, s azért kellenek, h életben tudj maradni…
Az előbb feltettem azt a kérdést, h miért nem lehet simán boldog az ember??? Miért kell mindig, bizonyos időközönként összezuhannia?! Átmennie érzelmileg hullám hegyeken, s völgyökön. Újra és újra???!!!
Tudom a választ, csak most tényleg annyira elvagyok keseredve, h már ilyen hülye kérdéseket teszek fel… :/
Kellenek ezek, hisz nélkülük nem lenne élet az élet. Ezekből tanulnunk, tapasztalunk és a többi. Fejlődünk. (Leegyszerűsítve, s felszínesen most csak ennyit írnék erről.)
Nagyon koncentrálok a dolgokra, h bevonzzam életemben, s végre már érezhessem az anyagi biztonságot. H elmondhassam magamról, h végre már a saját lábamon állok. Bár a valóságban ez már így van, de… … még nem stabil…
Tudom, h tanulnom kell. Látom, s tudom azt is, h az élet mely területein miket kell tanulnom. De annyira nehéééz!
A magánéletben is sűrűsödtek most a problémák, s ez a komolyabb baj. Ebbe nem megyek bele komolyabban, csak annyit, h ismét változásokon megyek át belsőleg. Kemény harcokat is vívok a másik énemmel, h jobb legyek, s megszűnjenek azok a negatív, rossz tulajdonságaim, amik a múltamra vezethetőek vissza. Megteszek mindent, h jó legyek, s ne értsetek félre. Itt nem csak a másoknak való megfelelésről van szó, hanem magamról is.
Nem tudom mit írhatnék még… :/ Most így ennyit jött.
Csók!
Rion
2 megjegyzés:
Nem nagyon tudlak vígasztalni. Bár szeretnélek. A helyzet az hogy én idén eldöntöttem hogy X összeget félre fogok tenni. Félre is tettem, de annyi váratlan kiadásom volt hogy gyakorlatilag 0n állok. Pedig annyira küzdöttem, és olyan boldog voltam hogy sikerült valamit spórolni. Aztán jött a szükség és kellett a pénz. Nem élek nagy lábon, luxus dolgokat sem veszek, és csak saját magamat kell eltartanom a fizetésemből, mégsem úgy megy ahogy azt vártam. Most jött haza ismerősöm franciaországból, és mondta hogy az árak ott is pont ilyenek, csak a fizetések másabbak. Nem mintha ez itt minket vigasztalna.
Szóval ne keseredj el! És a problémád sem egyedi. Talán csak 1 idézetet tudok: Ember, küzdj és bízva bízzál!
Köszönöm kommentedet! :)
Megjegyzés küldése