Békülés

 

Idézet mára:

"Legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában."

 

Az előző részek tartalmából:

Egyik kedves barátom hatására, - akivel a Melegség Megismerés programon barátkoztam össze - úgy döntöttem, h elmegyek Bálinthoz. Mivel dolgozott, addig én ügyesen megszereztem a lakás kulcsát, majd gyújtottam gyertyákat, tettem be romantikus zenét, írtam neki egy levelet/verset, s vártam egy doboz bonbonnal rajta a közös képünkkel.

Sokáig vártam, h hazaérjen, de mikor betoppant, akkor meglepődött. Beszélgettünk, ami nem volt egy könnyű rész…

Természetesen a részletekbe nem megyek bele. A lényege, h azt mondta, h ha a szívére hallgatna, akkor most rögtön a nyakamba ugorna úgy örül nekem, de ha meg az eszére hallgat, akkor nem a válasza.

Jó. Letörtem, mint a bili füle. Összepakoltam, s irány haza.

Hajnalban csak forgolódtam, nem tudtam elaludni. Végül írtam neki egy utolsó sms-t, amire olyan választ kaptam, h értelmezni, is alig tudtam, de a vége az lett, h hajnal 2-kor Bálint átjött hozzám, beszélgettünk, majd megvolt a nagy béke szex is, s azóta ismét együtt alszunk.

Ha jól emlékszem, már korábban is írtam, h néhányszor úgy érzem, h olyan életem van, mintha egy filmet néznék. Életem ezen része is egy izgis epizód.

Az elmúlt 2-3 nap alatt rengeteget gondolkodtam. Sokat segített az új meditációs forma is, amit egy másik kedves ismerősöm ajánlott – erről is írtam az előző bejegyzésemben – s megtanultam h a mának élni kell. S ha megéled minden egyes napodat, s nem csak átsiklasz rajta, akkor talán értékesebb ember is leszel, s nem egy szürke rohanó maszlag. Persze, ez a gondolat sokkal mélyebb, s összetettebb, de ebbe nem akarok most komolyabban belemenni…

Szo át kell élni, érezni minden egyes örömét, bánatát, vagy szürkeségét/hétköznapiasságát, mert aztán meg azért bánkódsz, h amit anno szürkének éreztél, gondoltál, az most visszaemlékezvén annyira színes, s jó volt…

Aztán úgy döntöttünk, h töröljük magunk fb-ről. Engem amúgy is zavart, h már minden nemkívánatos buzi bökdös, s bejelölget, s így láttam jónak. Kicsit fájt ez a döntés, mert az az adatlap nagyon én voltam, de így legalább nyugalom, s béke lesz ilyen téren is. :/

Aztán hazautaztam egyik nap pár órára. Jó volt otthon, s anyumtól kaptam egy aranyos kis hóember plüst. :)

Útközben pedig megláttam néhány shieder középiskolás gyereken h serken a bajsza, s olyan visszatetsző volt, h mikor hazaértem Pestre, le is vágtam magamról az egészet! Meg már am is nagy volt, s kezdtem el Petőfiesedni.

Nah! Majd folytatom még a sztorizást, mert sok írni valóm van, de most rohanok melózni, s ennyire jutotta.

Csók!

Rion

Ui.: Köszönöm mindenkinek, akik vigasztaltak, bátorítottak, törődtek velem, s levelükkel gondoltak rám.