Idézet mára:
“"Komolyat keresek" , "társat keresek", "komolyan gondolkodom", "őszinte vagyok" - blablabla. olvasni a hasonló buta kiírásokat mindenkinél ami szánalom. nem keresel te senkit, nem vagy komoly, nem gondolsz semmire, csak valakit ismét (komolyan) akarsz megbántani és átverni, aztán egyedül hagyni, hagy őrlődjön a tehetetlenségben. tedd azt. de nem velem!
melegként nem lehetsz boldog. csak ideig, óráig. aztán kezdődik előlről minden... a sors minden csepp boldogságért többszörösen büntet magánnyal és szomorúsággal amíg már majd bele nem pusztulsz. melegként sosem lehetsz mindig boldog. melegként magányosan fogod leélni az életed, és egyedül halsz meg. ideje felkészülnöd rá...bárhogy is tagadod. ez a valóság. érdemes egyáltalán erőlködni...?! kár a gőzért.
Popov
A fentebb olvasható idézet, a “leendő” lakótársam Popovtól származik.
Mikor elolvastam ezt a bejegyzését, egyszerre éreztem felháborodást együttérzést és megértést.
Megértettem a bánatát, mert Én is, - és biztos vagyok benne, h
sokatokban megérett már ez a gondolat, - átéltem már ezt az érzést, fájdalmat. Vagy ha más nem majd átfogtok rajta esni Ti is. Ez az egész gondolat/érzés, amiben a Popov van, sajnos azt kell h mondjam, h egy természetes állapot, az élet velejárója. Ez egyfajta gyász. Minden gyásznak megvan a maga… … világa, és időhossza. De ami fontos, h van időintervalluma. Azaz, mikor elkezdődik, s mikor véget ér. De az a fontos, h véget érjen! Ez az érzés épp olyan gyász, mint mikor meghal egy közeli hozzánk tartozónk. Biztos hallottatok már róla; meg kell őket gyászolni, DE(!) el is kell tudni őket engedni, h lelkük nyugodtan távozhasson a másvilágra. Ha nagyon ragaszkodunk hozzájuk, nem engedjük el, akkor lelke itt marad, kísért és szenved… … velünk együtt…
Viszont, ha megadtuk neki a végtisztességet, meggyászoltuk, elkell engednünk. Távozik, s mind az Ő lelke és a mi lelkünk is nyugalomra talál. Az idő minden sebet begyógyít… … De ebben nekünk is közre kell működnünk…
Persze vannak kivételek, mikor a szakítás után x idővel mégis lehet újra összejönnek. Ezt a lehetőséget se zárom ki. De ha eltelik 1 hét, 1 v akár több hónap, akkor el kell engedni. Majd lehet akkor tér vissza, mikor nem is gondolnánk rá, de ami fontos, h ne zuhanjunk magunkba. A gyász után aljunk fel és fojtassuk életünk!
( Könyvajánlóként itt is ismételten ajánlom figyelmetekbe. Paulo Coelho: A Zahir című művét. )
Aztán felháborodást éreztem azért is, mert számomra a blogolás az részben egyfajta küldetés tudat is. Már csak magamból kiindulván is. Konkrétan azokra a fiatalokra gondolok, akik nem bújtak még elő, nincs kivel megosztaniuk belső lelki világukat. Nincs információjuk a valós világról, a melegekről, h mennyien vagyunk, h élünk stb…
Engem anno 20 évesen a megbolondulástól és az öngyilkosság gondolatától is az mentett meg, h rátaláltam meleg bloggerekre, s általuk, nekik köszönhetően betekintést nyerhettem ebbe a világba, s lelki békét kaptam ezáltal, h megtudtam, h nem csak egyedül vagyok 
ilyen, s mások is vannak és ugyan úgy normális életet élnek.
Ha pont egy ilyen srác olvassa éppen pont ezt a bejegyzést, amit fentebb az idézetben kiposztoltam, akkor mit érezhet? Még jobban kétségbe esik, még jobban elzárkózik, s magába fojtja érzéseit, v esetleg elveszíti a “remény sugarát” és… olyanra vetemedik, ami sajnos a melegek körében világszerte oly sokszor megesik sajnos… :/ 
Minden hozzám hasonló bloggernek, - ha akarja, ha nem -van egy küldetése, egy “szerepe”, s véleményem szerint minden írásával része az “It gets better!” programnak.
A másik gondolatom ebből adódóan, h a blog az egy személyes, internetes napló. Azt ír le az ember oda, amit akar. Popovnak joga volt leírni érzéseit. Nekem is szoktak ilyen borús gondolataim, érzéseim lenni. Ez természetes emberi tulajdonság, és mint fentebb is írtam, részben megértem Őt, hisz anno nekem is voltak ilyen gondolataim…
Továbbá annyit szeretnék mondani, “üzenni”, h NEM – VAGYUNK – MÁSOK!
A melegség az nem másság! Ugyan olyan természetes dolog, mint a heteróság! Vegyétek észre! Mindennek megvan az ellentétje! Jin és Jang. Fehér - fekete, gyűlölet – szeretet, háború - béke, jó és rossz, tűz és víz, fent és lent, és még sorolhatnám… … homoszexuális és heteroszexuális…
Abban az esetben tudom elfogadni, ha valaki azt mondja, h mások vagyunk, ha úgy gondolja, h mindannyian mások vagyunk. Ő más, mert lány, Ő más, mert fiú. Ő más mert városi, Ő más mert falusi, Ő más mert barna szemű és Ő más mert vörös hajú, és így tovább! Szo minden ember más! 
De az üzenet lényege az, h nem csak a melegeknél vannak ilyen állapotok, érzések, helyzetek, amiről Tamás írt. Ugyan úgy megtalálhatóak a hetero “más” világban is. Náluk is vannak ugyan úgy megcsalások, szakítások, veszekedések!
És még egy gondolatot engedjetek meg megemlíteni, ami most az eszembe jutott!
Sajnos sokatokban van az a gondolat, h ha lehetne, hetero lenne, következő életében heterónak születne!
Kérdésemre, h miért, elég sokszínű válaszokat szoktam kapni. Mert könnyebb az életük, nekik nem kell rejtőzködni, titkolózni, felvállalhatják párjukat bla, bla, bla…
Én nem így gondolom! Helyesebben megértem Őket, anno gondolkodtam Én is így, de… … ma már csak mosolygok rajtuk…
Ez épp oly olyan gyerekes gondolkodásmód, mint mikor a kisgyerek nyavajog, h;
“Jaaaj Én nem akarok tanulni! Én felnőtt akarok lenni, mert nekik nem kell tanulni, nem kell megerőltetni az agyukat, vereseket tanulni, tollbamondást írni, hülye tételeket tanulniuk, számolniuk, nem kell tornaórázni, futkorászni, és házi feladatot írniuk és másnapra tanulniuk a felmérésekre! Csak ledolgozzák a 8 órájukat, oszt jóidő!”
Aztán felnőnek és rájönnek, h hoppá! Nem úgy van az! A felnőtt létben is vannak nyűgök, bajok problémák. Sőt! Nem is akármilyenek! Még súlyosabbak is!
A hetero világban is vannak, kik “egyedül döglenek meg”, vannak magányosak, megcsaltak, átvertek, kihasználtak, hülyének nézettek.
Sőt!
Merek még nagyobbat lépni!
Kezdem azt látni, h összeomlóban van a naaaagy keresztény erkölcsökön nyugvó heteró társadalom?!
Milliókat dobnak ki lagzira, esküvői parádékra, közös házra. Jön a gyerek, aztán x idő után szétmennek, ilyen-olyan okok miatt. Jöhet az idegbaj. Szétválás, ügyvéd, bíróság, pereskedés, kinek mennyi jusson, marakodás, veszekedés.
A gyerekük meg gondolja azt, h minek nőjön fel, egy ilyen világba?
Nem! Elfogadja az élet kihívását legyőzi és megoldja azokat és éli éltét, erősebbé válik, és fejlődik, mert ez az életünk rendje.
( Zárójelben megjegyzem, h persze vannak kivételek. “Náluk”és “nálunk” is. Olyanok, kik harmonikus, hosszantartó, hűséges szeretetben teljes kapcsolatban élnek évekig, - életük végéig. )
Zárásként pedig annyit mondanék, h a problémákkal úgy tudunk a legkönnyebben megküzdeni, ha azokra úgy tekintünk, mint egy kihívásra. A kihívásoktól pedig mindig erősebé válunk, s ne feledjük el, h mindenre van megoldás, s előbb v utóbb, de megtaláljuk azt a bizonyos fényt az alagút végén. Jin és Jang mindenhol és mindenben benne van. Bánat után öröm jön. Ez a természetes életünk körforgása…
Csók!
Rion 
Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!
5 megjegyzés:
Szép gondolatok, eszmefuttatások. Teljesen egyet értek azzal, hogy bizonyos dolgokat,embereket egy idő után el kell engednünk, hogy ha boldogan szeretnénk az elkövetkező éveinket élni.
Paulo Coelho műveit érdemes elolvasni... itt jó pár műve fent van pl.:A portobelloi boszorkány,A Piedra folyó partján ültem és sírtam, ! Veronika meg akar halni ! ,Brida,Zarándoklat, Az ötödik hegy,Tizenegy perc stb... ingyenesen letölthető, aki nem akarja megvenni
http://godolloireiki.hu/download.php?100.list.1.50.download_id.DESC
Szép küldetés tudat, hogy másoknak próbálsz segíteni. Már ha egy ember gondolkodásmódját, szemléletét,melegekhez való viszonyát meg tudod változtatni vagy más szemszögből „bemutatni” már megérte ezt csinálni. Ehhez eszembe jutott egy könyv, hogy kinek mi is a küldetése,milyen feladatokkal kell szembesülnie. Dan Millman:Erre születtél(édesvíz kiadó) szkeptikusan állok az ilyen dolgokhoz, de a kíváncsiság nagy úr, legalábbis számomra és érdekes dolgokat olvasni benne, tud meg az ember magáról,személyiségéről, s miben kell változnia,milyen feladatokra született.
Az meg hogy összeomlóban van a keresztény erkölcsökön nyugvó heteró társadalom ?! Ez éppenséggel lehet igaz, de szerintem a vallási és nemi hovatartozás teljesen elhanyagolható, ami sokkal inkább fontosabb az az emberi ekrölcsök, morálok és gondolkodásmódok.Ezeken kéne elsősorban változatni nagyon sok embernek.Egyre csak rossz irányba borúl. Minden a túlhajszolásról, a pénzről a másik sárba tiprásáról szól, ahelyett, hogy egymást felkarolva, segítve próbálnánk egy szerethető nagy közösséget kialakítani.Ami megint abszudrum, de legalább oda kellene eljutni, hogy ne azt lessük, hogy hol tudunk a másikba „belerúgni” s kígyót békát köpködni rá.
A leendő lakótársadnak meg kitartást !Az élet is ugyanolyan sokszínű mint a melegség szimbóluma a szivárvány.Vannak jobb s rosszabb periódusok, de mindenbe meglehet találni azt ami jó s előrébb segíti életünket,s erre kell koncentrálni!A szivárvány színei is együtt vannak,ugyanugy ahogy mindennek több oldala van, a rossz mellett ott a JÓ !
Ezt jó volt olvasni. (:
Wow :) Nagyon tetszik. Összességében az egyik legjobb bejegyzésed :)
Örülök, h tetszett. :)
Csak most olvastam, de nagyon jó! A "másság"-hoz egy friss élmény: egy református prédikációt hallottam pünkösdkor. Az alapigének János evangéliumából a 14 fejezet 15-16. versét választotta a lelkész, melyben Jézus mondja a tanítványoknk: "Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat,én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad." A lelkész azzal kezdte a beszédet, hogy az igerészből egy szót emelne ki: "más". Hú ha! Ebben a homofób, szemforgató mai Magyar Református Egyházban már ahhoz is bátorság kell, hogy valaki kiejtse a száján ezt a szót, nemhogy még ennyire hangsúlyossá is tegye. Persze a "másságról" - abban az értelemben, ahogy a jelen poszt szól róla - a lelkész nem beszélt, de azt hosszan fejtegette, hogy milyen fontosnak tartja, hogy Jézus, a második isteni személy így beszél a Lélekről, a harmadik isteni személyről, hogy "más vigasztaló". Kiemelten a Szentháromság tanának kereszt(y)én(y) értelmezése miatt: egy Isten = három személy. Három külön, ha úgy tetszik, "más" személy. Lehet, hogy csak töretlen optimizmusom sugallja, de nagyon remélem, hogy akik hallották ezt a prédikációt egy kicsit elgondolkodtak azon, hogy a "másság" önmagában tehát nem bűn, sőt! Mi emberek - ahogy ebben a posztban is nagyon jól lejött - mindannyian "mások" vagyunk, és ez ugyanúgy eggyé tesz minket, mint ahogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek "mássága" együtt jelenti a mindenséget, a Teremtőt, a teremtett világot végtelenül szerető Istent.
Megjegyzés küldése