Hónapforduló, meló, gondolatok, Coming Out

Idézet mára:

"A Fény folyamatosan üzeneteket küld nekünk, de néha egyszerűen csak nem tudjuk, hogyan vegyük észre ezeket.

Rengeteg időt töltünk azzal, hogy kigondoljuk, mit fogunk mondani legközelebb, de közben néhányan észre sem vesszük, ami körülöttünk történik.

A mai feladat nagyon egyszerű, mégis nehéz kivitelezni. Ne beszélj néhány órán át. (Természetesen a vészhelyzetben kivételt képez ez alól!)

Amikor csendben vagyunk, nem csak másokat hallunk meg jobban, hanem a saját belső hangunkat is!" - Yehuda Berg

 

December 1. Szombat:

11 hónaposak vagyunk. Elgondolkoztam melóban azon, h nem csak belsőleg, de  külsőleg is sok hasonlóság van köztünk. Hordjuk egymás cuccait, hasonlóan öltözködünk, még a frizunk is hasonló olykor. Hol én tőle, h ő tőlem nézel el dolgokat, s kezdi hasonlóba. Persze különbségek is vannak, de így jó! Szeretem a kis megszokott világunkat.

Am már karácsonyi díszkivilágításban pompázik az Andrássy, s nagyon szép és hangulatos így dolgozni. :)

Elég sokat is beszélünk mostanában a kollégákkal a karácsonyról. Tök jó hallgatni, h ki, mit, hogyan tervez.

Mostanában kevesebbet beszélek, s csak figyelek s hallgatom őket. Figyelek rájuk, s h jobban odafigyelek rájuk… … furcsa érzés foga el. H mennyire másképp gondolnak dolgokat,h jár az agyuk, ill milyen jó ötletük van, milyen érdekes az ő szemszögük stb…

Húztunk neveket is, s megajándékozzuk majd egymást. 3000 ft értékben kell dec. 20-ig vennünk a kihúzott személynek valamit.

Mindenki izgul, mint egy kisgyerek, h vajon őt ki húzta, s mit kaphat, s elkezd tervezgetni, h mit vegyen majd, akit megajándékoz.

Én jó személyt húztam. Gyorsan ki is találtam, h mit veszek neki. Ő pont az a személy, akivel komolyabb, mélyebb dolgokról is ellehet beszélgetni.

Am ő kifecsegte, h mit szeretne, minek örülne, s így meglátogatok 1-2 üzletet is, s lehet h a kívánsága mellé a saját ajándékomat is megtudom még venni.

Dec. 2. Vasárnap:

A karácsony miatt nyitva tartunk e hónapban. –.-‘”

Szerencsére kevesen voltak bent, s szinte mindenki aludt valahol – persze mindig volt 1 őr a bejárat közelében – de gyorsan eltelt a nap. Olyan hangulat volt, mintha szilveszter lenne. Tényleg! Én szilveszterkor eddig mindig dolgoztam, de most nem fogok. Karácsonykor 24.-én szopok kettőig. :/ Aztán majd spurizhatok haza.

Szo a 18 helyett 16-ig voltunk csak nyitva, mert a brand managert felhívtuk, h szar a forgalom, s h bezárhatunk e előbb, s mikor igen választ kaptunk úgy örült mindenki, kb.: mint a foccimeccseken a gólnak!

Am Én elvoltam. Jó nagy adagot elolvastam a Trónok harca 2. kötetéből. Meg is jegyezték a kollégák, h jó sok oldalt magamévá tettem, mert reggel még igen csak az elején jártam. Pedig még 1 órácskát szundikáltam is.

A másik kolléganőm meg kisminkelte magát, kiszedte a szemöldökét, s átment a szomszéd üzletünkbe pletyizni a kollégákkal.

A többiek is lekötötték magukat valamivel. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal.

Am az elmúlt hetekben inkább érzetem a munkahelyem múzeumnak, mint üzletnek. :/ De a pangás időszakának is megvan a szép oldala.

Meló után, otthon, Norbi, pont akkor tért magához, mert ő a kollégáival hajnalban a meló után még elmentek kocsmatúrára, s reggel tért haza.

Fél kómás voltam, de arra emlékszem, h igen csak kótyagos volt, s aranyos cukiságot mondott. Ilyenkor még aranyosabb. Mindig mosolyog, s kis cukisan, huncutul, viccesen beszél.

Este elmentünk a CBA-ba, s mikor mennénk a kasszához a fiatal csaj odaszól, h a mögötte ülő kolléganőjéhez menjünk már oda, mert az szeretné.

Nah! Lányos zavarunkban pakoljuk ki az árukat, miközben a csaj elkezdett magyarázkodni, nagy sunyi mosollyal az arcán, h csak a kolléganője szórakozik vele. Aztán szóba elegyedtünk vele, mert elég sokat kérdezősködött rólunk. A lényeg a lényeg, h a nagy beszélgetésben megkérdezte, h mi együtt lakunk e. Az igen feleletünknél, már láttuk rajta, h kezdi kapizsgálni h egy kapura játszunk.

Aztán a végén, mikor már mentünk volna el még utánunk szólt, s megkérdezte, h de azért nyugtassatok meg, h a lányokat szeretitek!

Hát mondom sajnos csalódást kell h okozzunk.

Óóóó! Ő ezt nem hiszi el! Kérdem miért? Mert hát ő megérzi azt!

Mondom, nem vagyunk ripacsok az igaz, s lehet, h nem vagyunk levágósak, de ha gondolja bebizonyítjuk.

Norbi már ment, mert nem tetszett neki az, h ilyen témáról társalogtam, mihez semmi köze, de én azért jót mosolyogtam az eset után.

Nah! Már csak ennyit. Írtam még, de azt a köv. bejegyzésemre teszem át, mert így is hosszú lettem.

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)