Rólam, másság, emberek, szociológia, gondolatok, spiritualitás

 

Manapság csak a mának élek, s megélem azt minden jó és rossz dolgával együtt, s szarok mindenre. Hagyom h menjen az élet alakuljon bárhogy is, s már nem zakatol az agyam mindenfélén, mint azelőtt. Az eddigi hetek tapasztalatai alapján, az ha félvállról veszek mindent, az bizonyítja, h könnyebb elviselni mindent, s mindenkit, magát az életet.

Megjelenik az aranyközépút. Nem állok komolytalanul, de befeszülve, görcsösen se az élethez már.  

+ Harc is zajlik most magammal.

Az egyik kolléganőmmel valamelyik nap mélyebben elkezdtünk beszélgetni spirituális dolgokról. Konkrétan a kinezológiáról. Ebben itt most nem mennék bele, h pontosan mikről beszélgettünk órákon keresztül, de sok új érdekes dologról hallottam, mint pl.: az, h 15-ször születünk le, a karma, ha valaki a barátunk/barátnőnk, azzal a következő életeink során is összehoz minket a sors valamilyen módon stb... Személyiségfejlődés, "rangok" pl.: tanuló, tanító, jós, látó stb...

Én nem tudom, h mi lehetek, – idővel remélem majd megtudom, mert a pránanadi képzésre is elfogok majd valamikor menni, nem felejtettem még el azon terveim sem. – de magamban arra jutottam, h egyszerre lehetek tanuló és tanító is. Hiszen a társadalmat, környezetem, s legfőképp anyumat “nevelem” a toleranciára, a melegek elfogadására azáltal, h én magam is meleg vagyok, viszont előző életemben meg lehet, h annyira homofób voltam, h hiába kaptam meg ezt a tanulnivalót ezen életemben, de még továbbra is mélyen bennem gyökerezik a homofóbia, szerencsére mára már csak kis csírája.

Kezdve azzal, h anno én ugye 16-tól 19-éves koromig Jobbikos párti voltam.

20 évesen fogadtam csak el magam nagy kétségek között, amit elég hosszú ideig tartott felemésztenem. Aztán átkerültem a ló túloldalára. A H&M-es korszakomba buzisabb voltam, aztán szép fokozatosan leadtam a “ripacsságból”, s most ott vagyok, h szinte majdnem hogy teljesen visszavonultam. Megtanultam, h attól még, h buzi vagy, nem kötelező úgy is viselkedned, mindenki tudtára adni. Mikor felvállalod magadnak, s egyre több embernek bújsz elő, egyre felszabadultabb vagy, s azt érzed, h tiéd a világ. Na itt szaladt el a szekér…

Nagyon örülök annak, h ezeket eddig volt lehetőségem megélni. Szinte az egyik szélsőséges ponttól a másikig. Azért írtam, h szinte, mert ugye mindkét végletnél, lehettem volna még jóval durvább is, de szerencsére, úgymond csak a szélsőséges sávnak is a “kezdő” részébe kóstoltam bele.

Sokat tapasztaltam, s megtanultam, h mindig az aranyközép út a legjobb életmód. A túlzások és a szélsőségek soha nem voltak jók.

Pont, h ezáltal megtanultam azt is, amit sajnos úgy látom, h a magyar emberek 80%-a nem;  A mértéket.

 

H megértsétek, mire gondolok, legjobb ha a színekhez hasonlítom.

Szinte mindenki színvak! Fekete és fehérnek könyvelnek el csak dolgokat, s már az haladás, h elismerik, h esetleg van szürke is!

Azt nem is látják, v nem akarják látni, h vannak színek, sőt(!) azoknak még árnyalatai is vannak!

Pl.:

Attól még, h Izrael és egyes zsidók úgy tevékenykednek ahogy, attól még nem kell mocskos zsidózni, s “golyót nekik” átkokat szórni, s minden egyes zsidóban az aljas ellenséget látni, mert nem minden zsidó az a (olyan) zsidó!

Ugyan ez van a buzikkal is meg a cigányokkal is és mindenki mással!

+(!) Ugyan ez elmondható a másik oldalról is!

Nem tartom jónak azt se, ha felháborodnak a nagy szélsőséges libcsik, mert valaki kimerte mondani, h az illető tettes cigány volt, v zsidó, v isten tudja mi, ill nem kell a másságával védekeznie, h “csak azért mert cigány vagyok?!”

Vagy az h kritizáljuk a másikat, h h gondolkodik, viselkedik, öltözködik, mit hallgat stb…

Ezekből szerencsére már kinőttem. Mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen.

Mélyebben nem akarok belemenni, mert felesleges. A fenti példák, csak egy kis szemléltetés volt. Aki érti, az így is érti, aki meg nem…. …. az remélem, h idővel megérti….

Ebbe azért (is) mentem bele, mert szeretném, s remélem, h vannak még hozzám hasonló emberek, akik tanulékonyak, fogékonyak a másságra, elfogadni, ill meglátni a másik szemléletében a jót. A mérték megint más kérdés, h ebből a felfogásból mennyit vesz át, tesz magáévá, de tény, h mi emberek formáljuk egymást, s a világot.

Szo remélem megértettétek, h nem minden buzit utálok, hiába, h általában véve “buzik”at használok. Szerencsére nem minden meleg egy ripacs buzi, s vannak, látok én is olyanokat az utcákon, akik átlagos, hétköznapiasak s nem látszana meg rajtuk, de én mégis tudom h az mert jelez a radar. Szo itt is feljön a mérték.

Mivel a belváros belvárosában dolgozom, ezért annyi buzit látok nap, mint nap, h már egy poént is kreáltam a melóban, amin a kollégák nagyon viccesnek tartanak.

Ugye “olykor-olykor” ( ) mikor ráérünk melóban, nézünk kifelé.

Aztán látom, h kb minden 8. ember buzi. Elkezdtem unalomból hangosan számolgatni, h mennyit látok elmenni az üzlet előtt, miből az született;

“Buzi, buzi, buzi, köcsög, buzi!” (A köcsög a feltűnően buzis meleg. )

Nah ezen szakadtak a kollégák!

Szo ott tartottam, h harcolok magammal. Haladok szépen, mert a melegek többségével már nincs bajom, de ezeket a lerírólamhogyfasztszopokésbasszatokmegittésmostazonnalmerténegyérettéhesszukavagyok kategóriánál be kell csuknom a szememet, h ne lássam, s nagyon komolyan mély lélegzeteket kell vennem és mondogatnom és koncentrálnom kell a gondolatomra, h toleráns vagyok, toleráns vagyok, toleráns vagyok, toleráns vagyok!

Sajnos azoknál a fajtáknál ez nem szokott beválni, akik kb.: Kazaky módon öltözködnek és a hangjukról kb.: az egész üzlet, v a villamos levágja, h egy köcsög van a közelben.

( Nálam már csak ők az egyetlen kivételek, akiknél nem akaródzik működni a “ mindenki olyan amilyen, el kell fogadni” felfogásom, de bizakodom, h idővel ezt is kinövöm, s már csak mosolyogni fogok rajtuk. )

Sőt! Az öltözködéssel nem is szokott bajom lenni akkor, ha nem buzis a hangja, vokalitása, mert azt mondom, h divatosan öltözködik, okés, de a hangjuktól olyan vérszemet kapok, h minden egyes hallott mondata után, nő bennem a feszültség, s általában inkább arrébb megyek, addig még nem hallom az illetőt, csak h agyvérzést ne kapjak tőle.

Általában az üzletben menekülök, mert a fiú stylistok mindegyikének olyan hangja van, h hirtelen mindig eszembe jut valami teendő az üzlet távolabbik felében v a raktárban.

A közterületeken szerencsére a fülhallgató mindig kellemes gyógyír! :/

Am, mint írtam tényleg próbálok ez ellen küzdeni, mert am engem is bánt, h nem fogadom el őket, mert amúgy meg úgy gondolom és hiszem, h elkell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen. Bár ha azt nézzük én elfogadom őket, mert nem uszítok ellenük, s még nem is basztam pofán egyiket se, csak mikor a közelembe kerülnek, még azt nem tudom tolerálni.

Remélem nem sértettem meg senkit, mert nem állt szándékomban, csak leírtam a privát énemet, gondolataim, látás és felfogásmódom,s ugye mindenkinek joga van azt érezni, és gondolni, amit.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, h kivételek mindig vannak, s pl nekem is van 1-2 olyan meleg ismerősöm, aki ripacsságra hajlamos, de mivel ismerem, így eltudom nézni neki.

Azt tudom, h sok más (meleg) sorstársam van, aki hasonlóképpen gondolkodik, szo aki még esetlegesen nem találkozott volna ilyennel, az ne lepődjön meg. Nem vagyok egy egyedi eset.

Hosszú lettem, de ezek a gondolatok már jó ideje értek bennem, h leírjam őket.

Csók!