Idézet mára:
"Gyakran azt gondoljuk: "Majd akkor adok, ha nekem is több lesz." Ám a kabbalista bölcsesség szerint az univerzum épp ellenkezőleg működik.
Nem azért adunk, mert nekünk van és ezt meg akarjuk osztani. Azért vagyunk megosztóak, mert ezáltal mi is többet kapunk – több Fényt, energiát, inspirációt, tudatosságot, bölcsességet és más egyéb, nem megfogható dolgokat, melyek sikeresebb élethez segítenek minket.
Ez egy paradoxon – amit gyakorolnunk kell, hogy lássuk az eredményét és elhiggyük, hogy működik.
Amikor nekünk is van, könnyű adni, de ha akkor adunk, amikor nekünk is kevés van, akkor ez a spirituális munka meghozza a beteljesedést az életünkben." - Yehuda Berg
Esténként nagyon hangulatos a szobámban. Gyenge fokra állítom be a szobai állólámpám fényerősségét. Gyertyát gyújtok és füstölőt, s laza, relaxálós, kellemes zene szól. Hozzászoktam, s már gyakori esténkénti rutinná váltak ezek a “szertartátos” dolgok. 
Am érdekes módon, amikor gyertyát és füstölőt gyújtok, akkor mindig kívánok, kérek. Szeretetet és biztonságot. Van amikor, nyugalmat, türelmet, toleranciát, energiát, fényt, harmóniát, anyagi jólétet kérek még az alap 2 kérésem mellé. Mikor mire van inkább jobban szükségem.
Nem tudom, h miért alakult ez ki nálam, csak úgy jött. Amikor lángra lobban a gyufaszál és fény keletkezik, úgy előjön belőlem ösztönösen a kívánság.
Am … … Egyszer, kétszer megfordult már a fejemben, h lehet h piromániás
vagyok! Szeretem nagyon; hallani, látni és érezni a meggyulladó gyufa illatát. Az finom enyhe kis füstszagát, a sercegés hangját és a láng fényét.
Szeretem nézni ahogy a félhomályban vörösen izzik a füstölő és néha csak úgy kibambulok a fejemből, s volt már nem egyszer, h azon kapom magam, h a gyertya lángjába bámulok meredten, s mindig kell legalább fél perc s jó sok pislogás, h újra tudjam használni a szemem, s a képernyőn lássak is valamit a gyertyalángon kívül.
De am az megnyugtat, h a nagy lángok, gyújtogatások nem izgatnak, szo max csak enyhe, v részleges piromániám lehet!
Csak egyszerűen szeretem nézni a láng fényét és táncát, formáját.
Április 25. Csütörtök:
Telihold volt. (Imádom a teli holdat!)
3 körül felriadtam arra, h Norbi a hasán fekszik, az ujjai összefűzte, mintha imádkozna, rajta a homlokával, motyog, mint aki imádkozik, aztán egyszer csak elkezdett tapsikolni.
Mondom jesszum pepi! Szólok hozzá, s semmi! Felkapcsolom a villanyt, s elnémult. Na mondom ezzel mi lett?! Kicsit paráztam tőle, de aztán először gyengéden, majd erősebben megráztam, s magához tért. 
Am mielőtt megzavarta volna álmom Norbi magán kívüli állapota, tisztán emlékszem, h mit álmodtam. Konkrétan az utolsó és az előtti álmomra is. Most már 1 nap elteltével persze homályosabb, de furi volt.
Sokszor álmodom azt, h tanulok valamit. Nagyon szorgalmasan, ülök egy padban és jegyzetelek lúdtollal a kezemben, s az érzés is bennem van, h dühös vagyok és haragszom, mielőtt magamhoz térek az álmomból, h már megint megzavartak a tanulásban, s felugrok a padból, levágom a tollat s felkiáltok, h “hagyjatok már tanulni!”, s magamhoz térek!
A legutolsó álmom most pedig kettőnkről szólt, amin mostanában átmentünk Norbival. A 4-6-os villamoson (??????) utaztunk, hegyen völgyön át. Hullámozva, s hol ő szállt ki belőle, hol én, de legbelül fájó maró érzés miatt, mindig leszálltunk a köv megállóban, s bevártuk a másikat, aki futott a másik után, h ne hagyja el, aztán a másik szállt fel a villamosra, s aztán az futott a másik után, aki előbb még a villamoson utazott.
Érdekes, h milyen intenzíven meglehet ezeket élni, s érezni, a fájdalmakat, a dühöt, a szitkozódást, h mennyire hülye a másik, aztán rájössz h te is hülye vagy, majd a csalódást, a megbánást érezni nagyon erősen, h nem kellett volna felszállni a vilire, s magára hagyni a párod, elhagyni a másik feled, s így egyből beléd is nyilal a megbánás az üresség érzése, h máris nem vagy önmagad nélküle, majd az öröm érzését, mikor utolérjük a villamost, leszáll a párod, s ő is fut vissza hozzád, s átölelitek egymást. Az ölelés és a szeretet érzése, az újra egyesülés mennyire felszabadító és boldog dolog?! …. Hmmmm….
…
Találtam a gépemen régi tini koromban véresre hallgatott mulatós zenéket.
Hát nagyon jó volt újrahallgatni őket. Kicsit be is könnyeztem, mert jó, de egyben fájó is volt. Megrohantak ugye az emlékek, s sajnálom, h véget ért, de nagyon örülök neki, h ilyen is voltam, s ezt is az életem részévé tettem. Mindig jön valami, ami szembesít azzal, h mennyire sokoldalú vagyok.
…
Nem szeretem azokat a sokat, v állandóan panaszkodó személyeket, akik sajnáltatják maguk, a fásultakat, akik lemondanak a jó/jobb élet lehetőségéről, nem szeretem a pesszimistákat, aki negatívan, lemondóan, áll egy probléma, kihívás elé. Számomra ők egyszerűen energiavámpírok s elkerülöm őket, nem tudok hozzájuk sajnos emberi módon állni. Találkoztam melóban jó pár ilyen emberrel. Kollégaim ismerőseivel, v vásárlókkal, környékbeliekkel. Egész egyszerűen v hallótávolságon kívül megyek, nem veszek róluk tudomást. Az agyam ellenségként azonosítja már be őket, akiket sértés nélkül, kulturáltan kerülendő személynek könyvelek el, s ha később találkozok vele, az agyam azonnal kapcsol, s automatikusan halló/látótávolságon kívülre menekülök. Elég ránézni az adott személyre, s már megérzed, ahogy száguld feléd a leszívó, rossz, piszkos energiája.
S ne értsetek félre. Nem általánosítok most sem. Nem azokról beszélek, akik épp rossz hangulatában vannak, vagy éppen 1-2-3 gondja akadt. Hanem az igazi, tényleg minden nap ilyen negatív légkörben élő emberekről. Biztos találkoztatok már, v van is ilyen ismerősötök, akiről tudjátok, h ilyen ember, s ti is kerülitek, v ha beszéltek vele, leszív az életről. Egy hülye, szélsőséges példával élve, olyanra gondolok, mint pl.: egy emós, aki minden nap azon gondolkozik, h mikor és hogyan vágja fel az ereit, aztán siránkozik, h képtelen rá, v nem fogott a kés, s megpróbálhatta volna másképp is de már mindegy…
Vannak még bőven feljegyzéseim, de mindet nem akarom egyszerre megosztani, mert túl hosszú lennék. Majd folyt köv! 
Csók!
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése