2013. április 27., szombat

Láng, álmok, negatívok

 

Idézet mára:

"Gyakran azt gondoljuk: "Majd akkor adok, ha nekem is több lesz." Ám a kabbalista bölcsesség szerint az univerzum épp ellenkezőleg működik.
Nem azért adunk, mert nekünk van és ezt meg akarjuk osztani. Azért vagyunk megosztóak, mert ezáltal mi is többet kapunk – több Fényt, energiát, inspirációt, tudatosságot, bölcsességet és más egyéb, nem megfogható dolgokat, melyek sikeresebb élethez segítenek minket.
Ez egy paradoxon – amit gyakorolnunk kell, hogy lássuk az eredményét és elhiggyük, hogy működik.
Amikor nekünk is van, könnyű adni, de ha akkor adunk, amikor nekünk is kevés van, akkor ez a spirituális munka meghozza a beteljesedést az életünkben." - Yehuda Berg

858589_628957093797196_1237861940_o

Esténként nagyon hangulatos a szobámban. Gyenge fokra állítom be a szobai állólámpám fényerősségét. Gyertyát gyújtok és füstölőt, s laza, relaxálós, kellemes zene szól. Hozzászoktam, s már gyakori esténkénti rutinná váltak ezek a “szertartátos” dolgok. Mosolygó arc  Am érdekes módon, amikor gyertyát és füstölőt gyújtok, akkor mindig kívánok, kérek. Szeretetet és biztonságot. Van amikor, nyugalmat, türelmet, toleranciát, energiát, fényt, harmóniát, anyagi jólétet kérek még az alap 2 kérésem mellé. Mikor mire van inkább jobban szükségem.

Nem tudom, h miért alakult ez ki nálam, csak úgy jött. Amikor lángra lobban a gyufaszál és fény keletkezik, úgy előjön belőlem ösztönösen a kívánság.

Arc nagy mosollyal Am … … Arc nagy mosollyal Egyszer, kétszer megfordult már a fejemben, h lehet h piromániás542692_400216030075518_1780399978_n vagyok! Arc nagy mosollyal Szeretem nagyon; hallani, látni és érezni a meggyulladó gyufa illatát. Az finom enyhe kis füstszagát, a sercegés hangját és a láng fényét.

Szeretem nézni ahogy a félhomályban vörösen izzik a füstölő és néha csak úgy kibambulok a fejemből, s volt már nem egyszer, h azon kapom magam, h a gyertya lángjába bámulok meredten, s mindig kell legalább fél perc s jó sok pislogás, h újra tudjam használni a szemem, s a képernyőn lássak is valamit a gyertyalángon kívül.

De am az megnyugtat, h a nagy lángok, gyújtogatások nem izgatnak, szo max csak enyhe, v részleges piromániám lehet! Arc nagy mosollyal

Csak egyszerűen szeretem nézni a láng fényét és táncát, formáját.

Április 25. Csütörtök:

Telihold volt. (Imádom a teli holdat!)

3 körül felriadtam arra, h Norbi a hasán fekszik, az ujjai összefűzte, mintha imádkozna, rajta a homlokával, motyog, mint aki imádkozik, aztán egyszer csak elkezdett tapsikolni.

Mondom jesszum pepi! Szólok hozzá, s semmi! Felkapcsolom a villanyt, s elnémult. Na mondom ezzel mi lett?! Kicsit paráztam tőle, de aztán először gyengéden, majd erősebben megráztam, s magához tért. Arc nagy mosollyal547534_10151403847075918_302646574_n

Am mielőtt megzavarta volna álmom Norbi magán kívüli állapota, tisztán emlékszem, h mit álmodtam. Konkrétan az utolsó és az előtti álmomra is. Most már 1 nap elteltével persze homályosabb, de furi volt.

Sokszor álmodom azt, h tanulok valamit. Nagyon szorgalmasan, ülök egy padban és jegyzetelek lúdtollal a kezemben, s az érzés is bennem van, h dühös vagyok és haragszom, mielőtt magamhoz térek az álmomból, h már megint megzavartak a tanulásban, s felugrok a padból, levágom a tollat s felkiáltok, h “hagyjatok már tanulni!”, s magamhoz térek!

A legutolsó álmom most pedig kettőnkről szólt, amin mostanában átmentünk Norbival. A 4-6-os villamoson (???Arc nagy mosollyal???) utaztunk, hegyen völgyön át. Hullámozva, s hol ő szállt ki belőle, hol én, de legbelül fájó maró érzés miatt, mindig leszálltunk a köv megállóban, s bevártuk a másikat, aki futott a másik után, h ne hagyja el, aztán a másik szállt fel a villamosra, s aztán az futott a másik után, aki előbb még a villamoson utazott.

Érdekes, h milyen intenzíven meglehet ezeket élni, s érezni, a fájdalmakat, a dühöt, a szitkozódást, h mennyire hülye a másik, aztán rájössz h te is hülye vagy, majd a csalódást, a megbánást érezni nagyon erősen, h nem kellett volna felszállni a vilire, s magára hagyni a párod, elhagyni a másik feled, s így egyből beléd is nyilal a megbánás az üresség érzése, h máris nem vagy önmagad nélküle, majd az öröm érzését, mikor utolérjük a villamost, leszáll a párod, s ő is fut vissza hozzád, s átölelitek egymást. Az ölelés és a szeretet érzése, az újra egyesülés mennyire felszabadító és boldog dolog?! …. Hmmmm….

549919_10151269161766086_1626787446_n

Találtam a gépemen régi tini koromban véresre hallgatott mulatós zenéket. Arc nagy mosollyal

Hát nagyon jó volt újrahallgatni őket. Kicsit be is könnyeztem, mert jó, de egyben fájó is volt. Megrohantak ugye az emlékek, s sajnálom, h véget ért, de nagyon örülök neki, h ilyen is voltam, s ezt is az életem részévé tettem. Mindig jön valami, ami szembesít azzal, h mennyire sokoldalú vagyok.

Nem szeretem azokat a sokat, v állandóan panaszkodó személyeket, akik sajnáltatják maguk, a fásultakat, akik lemondanak a jó/jobb élet lehetőségéről, nem szeretem a pesszimistákat, aki negatívan, lemondóan, áll egy probléma, kihívás elé. Számomra ők egyszerűen energiavámpírok s elkerülöm őket, nem tudok hozzájuk sajnos emberi módon állni. Találkoztam melóban jó pár ilyen emberrel. Kollégaim ismerőseivel, v vásárlókkal, környékbeliekkel. Egész egyszerűen v hallótávolságon kívül megyek, nem veszek róluk tudomást. Az agyam ellenségként azonosítja már be őket, akiket sértés nélkül, kulturáltan kerülendő személynek könyvelek el, s ha később találkozok vele, az agyam azonnal kapcsol, s automatikusan halló/látótávolságon kívülre menekülök. Elég ránézni az adott személyre, s már megérzed, ahogy száguld feléd a leszívó, rossz, piszkos energiája.

S ne értsetek félre. Nem általánosítok most sem. Nem azokról beszélek, akik épp rossz hangulatában vannak, vagy éppen 1-2-3 gondja akadt. Hanem az igazi, tényleg minden nap ilyen negatív légkörben élő emberekről. Biztos találkoztatok már, v van is ilyen ismerősötök, akiről tudjátok, h ilyen ember, s ti is kerülitek, v ha beszéltek vele, leszív az életről. Egy hülye, szélsőséges példával élve, olyanra gondolok, mint pl.: egy emós, aki minden nap azon gondolkozik, h mikor és hogyan vágja fel az ereit, aztán siránkozik, h képtelen rá, v nem fogott a kés, s megpróbálhatta volna másképp is de már mindegy…

Vannak még bőven feljegyzéseim, de mindet nem akarom egyszerre megosztani, mert túl hosszú lennék. Majd folyt köv! Kacsintó arc

Csók!

Kacsintó arc

Piros ajkak

856379_10151334267980918_1321595756_o

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

 

Nincsenek megjegyzések: