Idézet mára:
"Egyikünk sem tökéletes. Mindannyian teszünk olyan dolgokat, amiket nem kellene, és valószínűleg nem a legjobb a karmánk. Legalább egy kis káosz mindnyájunk életében volt és van.
A kabbalisták azt tanítják, hogy mindnyájunknak két énünk van. A tökéletlen én reaktív, kétségei vannak és negatív dolgokat tesz. Sajnos a legtöbben szinte mindig így viselkedünk. De van egy másik, tökéletes énünk is, amely tudatos és a spirituális törvényeknek megfelelően cselekszik, ami a legnagyobb beteljesedést és sikert hozza.
Ez a másik, tökéletesebb énünk soha nem tett még semmi negatív dolgot sem most, sem korábban. A tökéletes énünk soha nem bántott meg senkit, soha nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem és sosem hozott rossz döntést.
Minél inkább eldöntjük, hogy a napi választásink során a magasabb rendű énünkhöz kapcsolódunk, annál inkább ki tudjuk javítani a karmánkat és megóvhatjuk magunkat a káosztól.
Már az, hogy mindezzel tisztában vagyunk, inspirálhat minket arra, hogy egyre inkább a tökéletesebb önmagunkhoz kapcsolódjunk napról napra." - Yehuda Berg
Láttam melóban, h milyen emberek adták be az elmúlt napokba az önéletrajzukat hozzánk…. Kérdeztem is felőlük az üzletvezetőt, h mizu, s nem túl jól nyilatkozott róluk.…. Ömmmm… … Vegyes érzéseim/gondolataim lettek, mert sokuk több nyelven is beszélt, sok volt a diplomás, de érdekes módon az ü.v (üzletvezető) elmondása alapján mindegyikük rossz benyomást tett már alapból az önéletrajz leadásánál (sokan személyesen adták be önéletrajzukat), ill. véglegesen tovább rontották önmagukról a képet, s elbuktak az interjún.
Sokat beszélt az ü.v róluk, mert volt időnk bőven, s szeret mindenki beszélgetni itt is ( 
) s összefoglalván az volt velük a probléma, h v nem természetesek,
érezhetően meg/rájátszanak magukra az emberek, v beképzeltek voltak, nem voltak emberségesek, normálisak….
Akarva, akaratlanul, de egyből eszembe jutott a kabbalizmus, s én azt látom, úgy gondolom, h egész egyszerűen az egójuk miatt nem nyertek felvételt azok az emberek, akik valójában papír szerint megfeleltek volna hozzánk.
Némelyik sztorinál a hideg rázott, h mik vannak?!
Mondanom sem kell, h sok meleg is jelentkezett hozzánk. Hát amiket mesélt az ü.v?!….
A legtöbb buzi rettenetesen átlátszó módon megjátssza magát!
Kezdve ott, ahogy belibbenek az üzletbe, s felveszik a kapcsolatot az ott dolgozókkal?!
Azt hiszik, h kulturáltan, szépen, finoman s kedvesen, jól neveltként beszélnek, de közben meg nyál az egész színdarab, ahogy előadják magukat!
(Ezt nem én mondtam!)
De mivel eléggé humánus a cég, a kollégák is emberközpontúak, így sokaknak megadják az esélyt, s behívják személyes interjúra.Többüknél beigazolódván a rossz első benyomás tapasztalata…
Az ü. v. nagyon jól eltudja játszani az emberi szerepeket. Lemásolja, h ki milyen személy. Nagyon tetszett, s jót nevettem azon, mikor engem kifigurázott. ( Szeretek hátratett kezekkel katonásan állni, s egyből ebbe a pózba vágta magát. Kihúzva magát. Has be, mell ki, enyhe terpesz. Gyilkos szemekkel nézve rám. Meg felvett egy fekete kesztyűt is, mert am egyik kezünkön egyszerű fekete kesztyűt (kellene) viselünk. Nem kötelező, de én szeretem használni. (Egyrészt tisztasági okokból, másrészt a termékek védelme miatt, s nyugaton is 
szokás ez sok üzletben.)
Szo az ü.v. eljátszotta, h miket produkáltak a buzik, s hát nekem az már erősen a hányós kategóriába tartoztak.
Akik meg normális(abb)nak néztek ki, s jó reményt fűzött hozzájuk, azok meg v arrogánsak, v beképzeltek, v nagyképűek, v nagy színészek voltak, v az összes egyben!
Sok embert vonz a luxus környezet, de attól még h felsőkategóriás, attól még nem kell(ene) szerintem az embernek megjátszania magát, felfújnia a szerepét, sznoboskodni, páváskodni, arrogánskodni, s tenni magad, h ki vagyok, mi vagyok!
Itt is emberek dolgoznak! Normálisak vagyunk, természetesek!
Ahogy az egyik meleg kollégám is vélekedik róluk, s nagyon jól kifejezte magát;
“Ez itt nem az Alterego!”
Persze az is lehet, h nem megjátszották maguk, hanem alapból ilyen a természetük, de végül is tök mindegy, mert akkor se tartozik a felvállalható/felvehető listába.
Szo nem egyszerű normális embert találni sajnos… :/
…
Am nálam azt is megjegyezte 1-2 kolléga, aki anno járt az Armani üzletben, h az ottani volt eladó kollégáimnak volt tartásuk, s nem mindegyikük volt valami kedves.
Van olyan jelenlegi kollégám, aki arról mesélt, h kellemetlenül érezte magát az üzletben, mert érezte, h a volt Armanis kollégáim “ki/lenézik”.
Igen. Részben igaza van, mert tényleg előfordultak ilyenek, de jó ezeket visszahallani, mert építő jellegű kritika, s tudom, h a jövőben mire kell majd fokozottan odafigyelnem, mert ezekre a “mit akarsz Te is egy ilyen üzletben?!” sajnos én is képes vagyok, mind a mai napig.
Pl meglep, h itt a jelenlegi munkahelyemen, sok mindent megengednek a vásárlónak, gyerekeknek, családtagoknak, még nálunk sok mindenre ugortunk, figyeltünk, s nem adtunk meg akárkinek, akármit.
Szo furcsa mód visszaköszön sokszor, sok téren az, h milyen tartást nevelt belém az Armani légkör. Mind szellemi, mind fizikai szinten. ( Az emberekhez való viszonyulásom, (nagyon megkülönböztetem a látogatók és a vásárlók csoportját) s pl a testtartásom is furcsa volt visszanézni, amikor az ü.v eljátszotta. Nem tanította ezt senki, s korábban nem volt ilyen tartásom, de az Armaninál, lehet a kollégáimról ragadt át rám tudatalattim által, de gyökeresen belém rögzült. )
…
Am hívtak az Armanitól. Az új külföldi tulaj kérte, a volt dolgozóktól, h angolul küldjük el az önéletrajzunkat. Azt mondták még meg, h hamarosan nyitás, de h mennyiért, v mennyit kell majd dolgozni, semmi részletet.
Várok.
Egyre kíváncsibb vagyok, h júniusban hol fogok dolgozni, mi lesz velem? :/ 
…
Csók!
Rion 
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése