Az elmúlt hetek történéseiről:

 

Idézet mára:

MIÉRT KELLENEK A NEHÉZSÉGEK? - Napi tudatosság Karen Bergtől

Az életünk útján gyakran nem értékeljük ezt, de a fejlődésünkhöz szükségünk van komplikációkra. De miért kell így lennie?
Tömören összefoglalva azért, mert minél nehezebben érünk el valamit, illetve minél rátermettebbek vagyunk, annál erősebbé válik bensőnkben a spirituális edényünk, és így annál magasabbra juthatunk a spiritualitás létránkon.
Mindannyian abba a számunkra teljesen megfelelő helyzetbe élünk, melyben tökéletesen ragyogó Fénnyé válhatunk. Minden megélt nehézség csupán egy lehetőség arra, hogy a következő fokra léphessünk.
A kulcs az, hogy odafigyelünk azokra a dolgokra, amik a környezetünkben történnek, hogy tudjunk tanulni belőlük.

 

A gyereket elvittem dokihoz, mert nincs nagy étvágya, kedvtelen, s véreset kakilt. A doki adott neki antibiotikumot és írt fel neki gyógyszereket, amit szedünk 1 hétig. Ezen időszak alatt nem is volt semmi baj, majd mikor visszamentünk kontrollra, a doki mindent rendben találta, majd 1 hét múlva ismét elkezdett hányni és véreset kakilni, így elvittük egy másik dokihoz.

Valószínű, h veleszületett betegsége ez. Jó, sensitive minőség tápot kap, 2 féle gyógyszert, multivitamint, meg kapott szurit, s kb 3 hónapig szednie kell a gyógyszereket…. :/ Kurva sok pénzbe van, de hát ez van…

…

Mostanában egyre több kollégámmal való beszélgetés alkalmával jött fel a korunk. Úgy dolgozunk együtt már fél éve, h pontosan azt se tudjuk, h ki mennyi idős.

Aztán jó egy hét múlva kutyasétáltatás közben, ahogy a meló körüli dolgokon járt az agyam, arra jöttem rá, h alapból azokkal a kollégákkal szorosabb/jobb a kapcsolatom, akik velem egyidősek, még mondjuk a 20 körüli korosztállyal csak “semleges” a kapcsolat.

Ez kissé érdekes, h ez van melóban, mert ott van Norbi, v mondjuk a lakótársak, akik szintén huszon évesek. Jó más a munkahely, s más a magán élet igaz, bár azért néha az itthoniak is letudnak húzni, s jó párszor érzem a köztünk lévő korkülönbséget még akkor is ha 4-5 év különbségről beszélünk…

Am melóban meg… ah! … Inkább hagyjuk… :/

…

Elmentem a Corvin life 1 wellnesbe úszni, s szaunáztam is.

Konditeremben nem voltam, mert nagyon fusztráltnak éreztem magam…

Most először használtam életemben először úszósapkát, s jól esett uszikálni.

Szétnéztem, h hol lehet olcsóbb budapesti úszó jegyet, bérletet venni, de szinte minden hol egységesek az árak, s egy jegy kb 1800 ft körül van…

Meg nekem csak olyan kellene, ami 1-2 órás alkalomra biztosít belépést, mert nem h egész napot de még fél napot se tudnék eltölteni edzéssel, s azért meg minek adjak ki annyi pénz?!

Meg, am tulajdonképpel megvagyok magammal elégedve. Vékony vagyok, de elfogadom magam ilyennek, s szerencsére az egómat is sikerült már levetkőznöm, s nem élek tudat alatt elismerési és megfelelési kényszerben, s nem is akarom ellensúlyozni más hibáimat, gyengeségeimet a testem feledzésével, fújásával.

Úszni viszont azért volt jó, mert megmozgatja az izmaim, s jó a fájó nagyak, hát és váll izmaimnak, de ilyen árak és kedvezőtlen feltételek, kínálatok mellett nemigen fogok járni sehová….

…

Norbival nagy olasz tanulásban vagyunk. Blogokat olvasunk, h milyen kint az élet, de kereskedelemben és vendéglátásban dolgozók tapasztalatait, nem találtuk. :/

Van valakinek kint, olaszban ismerőse ebben a 2 szektorban?

…

Mostanában többen is felmondtak a cégnél, köztük az egyik szinten dolgozó kolléganőnk is, kit nagyon szeretek, s nagyon sajnálom, h elmegy. Vasárnap lesz neki majd búcsú bulija, s készülünk egy kis meglepetéssel is.

Ma vele és még 2 kolléganőmmel és Norbival tartottunk nálunk Star Wars maratont, de hát annyi minden történik mostanában velünk, h a fél napot elbeszélgettük, s végül is csak az első részét tudtuk csak megnézni a SW-nek.  

De jó volt, mert mindenki hozott valamit, meg én is jól bevásároltam ,s rendeltünk pizzát, meg nasikat, meg boroztunk, szo annyira szuperül jól éreztük magunk, h nagyon jó kis lelki fröccs volt a pici szívemnek.

Jó volt az is, h ismerik Norbit, örültem, h nem kell bemutatni, hanem simán beolvad már a kollégáim közé, s ő is már tud beszélgetni velünk, mert már annyira jártas mindenben. Jó volt így együtt lenni. Nagyon szép kellemes emlékkel gazdagodtam. Szeretek mindenkit, s nagyon örülök és hálás vagyok a fentieknek, h ilyen jó, szeretnivaló kollégáim vannak, s kik viszont szeretnek, s ápolgathatjuk egymás lelkét.

…

Apum meg felkerült Pestre kórházba, de valahogy nem izgat a dolog. Próbáltam elérni telón többször is, de nem vette fel. Magának okozta a bajt, s várható volt az állandó ivászatból ez lesz…

Anyummal mostanában nem túl jól a kapcsolatunk. Túl negatív, s így megpróbálok a legkevesebbet és minimum szinten beszélni vele. Beszélgetésünk mostanában annyiból áll, h mizu? semmi. Én mesélek pár mondatot, h mik zajlanak melóban, majd elköszönök, mondván, h minek tartsam a telefont, ha nem mond semmit….

Szo 1-2 percen belül lezavarunk 1 beszélgetést. Hazamenni se akarok, s nem is fogok majd csak tavasszal. Már csak 2 havonta járok haza 1-2 napra.

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)