Betekintő;

Idézet mára:

„Az ember nem olyan hatalmas, hogy mások felett ítélkezzen.” – Platón

Hetek óta az Assassins Creed 4-el nyomulok. Teljesen magába szívott! Imádom! Aztán beszereztem a III-at is, s párhuzamosan játszok a kettővel.
Am nagyon megtetszett a játék sotorija. Nagyon válóságos a számomra a nadi miatt. Az ABSTERGO cég azt csinálja piacorientáltan, mint mi nadisok az utival (utaztatás), csak profit orientáltság nélkül, tisztán a segítés, gyógyító szándékkal.
Nadiról jut eszembe! Sikeresen levizsgáztam! Megvan az elővizsgám, így mehetek a III. tanfolyamra, ami állítólag a legkomolyabb, keményebb, próbatételes.
Október 2-től 5-ig elleszek vágva a külvilágtól. Nem lépünk ki a lakásból, ahol lesz a tanfolyam, nem lesz nálunk telefon, semmilyen formában nem lesz kapcsolatunk a külvilággal… Kicsit parázok miatta, mert eléggé netfüggő vagyok, de kihívásként rá tekintenem….
…
Am képzeljétek, olyan problémám van, h már másodjára fordult elő velem az, h besárgásodtam! Az is érdekes, h csak a ujjaim közt és a tenyerem, csukló részem fedeztem fel magamon a sárgásodást. S úgy jelenik meg, mintha szoliban rosszul barnultam volna le. Néhol tök fehér, máshol meg nagyon sárgás folt vonalak vannak a kezeimen...
Nem sikerült még rájönnöm a pontos okára, miértjére, de a kávéra gyanakszom, mert mindkét esetben a kávéfogyasztása után jött ki rajtam. Dokihoz nem volt időm elmenni, de különösebben nem aggódom. Hiszem, h majd megoldódik ez az eset is.
…
Am a játékok miatt, jó ideje már nem olvastam. Bár vettem pár könyvet, s gyarapítottam az elolvasandó könyveim listáját a polcaimon, de idővel majd eljön az ő idejük.
Most úgy érzem, h pihentetnem kell ezt a témát…
Aztán majd elmúlik a játék szerelem, véget ér a kocka időszakom, s visszatérek a könyvmolyos életvitelemhez.
…
Egyik szombaton volt céges bulink is. Összejöttünk kollégák régiek, akik már nincsenek a cégnél, s mi, kik még ott vagyunk. Jó kikapcsolódás volt. Értékesítők, rakisok, biztonságiak.
Am meglepő volt a számomra, h kivétel nélkül mindenki kivolt rajtam bukva, h abszintot iszom, s h vagyok képes keverni barack lével! Én imádom. Az egyik kedvenc italom! Pina colada-t iszogattam, mert az a másik, de lófaszt nem hatott, s már levoltam maradva a többiekhez képest, s ilyenkor előszeretettel hívom segítségül az abszintot, mert az mindig meghozza a várt hatást!
+ Az is pozitív hatás volt, h nem itták meg a piámat, mert mindenki ivott, s kóstolgatta a másikét.
Viszont én se kóstolgattam másét, mert szinte mindenki fröccsöt, rosét, meg gin toniccot ivott, amitől meg én vagyok ki. meg nem tudom inni!
…
Esténként nekem van egy rutin szokásom elalvás előtt. Imádkozom. S persze, ezt nem egy hitbuzgó vallásosként kell elképzelni, aki térdel összekulcsolt kézzel az ágya szélén. Simán lazán csak gondolatban kérek, arra gondolok, amit szeretnék, ha megjelenne ezen életemben. Ilyenkor gyakran beugranak képek, gondolatok velem kapcsolatban.
Ilyen például egy; Az elmúlt 1 évben eléggé megváltozott a világnézetem. Nagyon fontossá vált számomra a sokszínűség.
+ Hálát adok a fentieknek, h melegnek születhettem, mert különben esélyes, h nem tartanék ott sajnos, ahol most tartok.
+ Kissé Simsként tekintek életemre. Itt vagyunk mi kis játékfigurák, akik teszünk-veszünk, de valójában van “le/megszületésünk” előtt már a “valódi énünk” eltervezte, h mit fogunk csinálni az életben, s milyen utat fogunk bejárni…
+ Ítélkezés nélkül szemlélem az embereket. Először tudatosan figyeltem arra, h véleményem legyen csak, s ne ítéletem. Kis gyakorlással meglehet tanulni, bár nálam idővel a sok olvasás által kialakult egy olyan szemléletem is, mitől sokan "kivannak" (tudatszintük egyik határa), h testvérként tekintek magunkra. Anno én is kiakadtam ettől, mert h ez milyen cigányos már, h "testvérem", de minél többet olvastam, más-más témában, területen, (lásd pl; kvantum fizika) mindig belebotlottam ebbe a már bebizonyított ténybe, h minden összefügg, kapcsolatban áll mindennel, még ha közvetlenül nem is érzékeljük ezt, nem jut tudomásunkra.
Persze más kérdés, h sokan ezt nem is akarják ELFOGADNI, tudomásul venni. Jut eszembe, h elfogadás is egy nagyon jó támpontja az egyén tudatszintjének feltérképezésében. Minél elutasítóbb valaki, annál korlátoltabb. Sőt! Vannak kisebb ágai is ennek. Ha pl.: nem csak elutasít, hanem még támad is, az is egy támpont abban h rájöjj, h az egyénnek még alacsonyabb a szintje... 
+ Ágazat, h hogyan támad; gondolkodás nélkül, egyből, v előtte azért átrágja a dolgokat.
+ Ágazat, h milyen vehemenciával teszi stb...
Viszont fontos az is, h ezt ne negatívan, elítélően könyveljük el, hanem elfogadással, ( ) szeretettel tudomásul veszed, h ő olyan, ő még csak "kisiskolás", nem tart még ott, ahol épp te, s az is fontos, h ezt ne egóból, lenézően könyveld el. Nyolcadikosként se nézted le az alsósokat, mert alattad álltak tudásban. Ugyan ez van (kell/kellene, h érvényesüljön) az életben is.
Mindenkinek megvan a lehetősége, h fejlődjön, ha ezen életében nem is, majd valamelyikben bekövetkezik. Nekem kissé nehézkes volt alkalmazni ezt a "testvéri" elvet olyanokkal szemben, kiket nem szívlelek, de érthető, hisz pl.: a saját családodnál, v vér szerinti testvéreddel is előfordulhat, h nem szívleltétek/szívlelitek egymást, de egy idő után beletörődsz, ELFOGADOD, ( ha vagy persze azon a tudatszinten) h olyan amilyen, s kész.
V lehet h volt a családon belül olyan, kinek zűrösebb, sötétebb időszaka volt, aztán elmúlt. Ugyan ez igaz szintén kint, a nagyvilági életben. Minden ugyan az, mint a példáim esetében kicsiben (iskola, család), az ugyan úgy megvan nagyban, az életben. Csak itt is szintek vannak, h mennyire tudsz felemelkedni, s átlátni ezt az egészet. V ki csak kis egérként lent matat a zavarosban s éli életét, van ki tanul s elkezdi kapizsgálni a dolgokat s van aki már átlát mindent.
Persze ez nem ilyen egyszerű, s nem csak ezek a szintek vannak, csak példaként leegyszerűsítettem, de remélem, h  így is érthető, h miket akarok átadni. Am érdekes, h utazok haza vidékre, s mindig az utazások alakalmával szinte elöntenek a gondolatok, mintha megnyílna az elmém, s csak úgy áradnak ezek, miket le is írok egyből.
Am a fenti gondolatokhoz szeretnék egy a vonaton megtapasztalt példát "elmesélni". Legalább is a számomra az volt, s hiszem h nem véletlenül "nézhettem meg" ezt az "oktatást";
Egy fiatal család egy szép nagy kutyával abban a szerelvényben telepedtek le, melyben én. Nagyban pakolásszák le a batyujukat, elhelyezik a gyerekeket, a kutya pedig magától helyet foglalt kissé odébb a családtól, mire a mögöttem ülő öregember hangosan ráförmed a kutyára, h nem mész innét! S elkezdi szidni a családot, h h mernek állatot felhozni a vonatra, s vigyék innét, meg megfog harapni valakit, s majd a kalauz jól megbünteti magukat!
Bennem(!) felment a pumpa, s azon voltam h közbeszólok, mert kutyásként, én kicsi egóm vette személyes támadásnak ezt, de még a döbbenettől nem tudtam egyből megszólalni, addig az anyuka és az apuka is rámosolygott a bácsira, bólintottak, s magukhoz hívták a kutyát, s folytatták a pakolászást.
Újabb döbbenet!
Egy szót se szóltak, de a szemükben, s a mosolyban benne volt minden! Viszont semmi negatívum! A mosolyuk nem az a gyilkos mosoly volt. Nah mondom!Tessék! Nesze neked tudatszint!
Tanulgatok, fejlődgetek, de bőven van mit tanulnom. Ez egy nagyon szép és kedves példa volt a számomra, h h tudta befogadni, feldolgozni s elengedni egyszerre azt a hirtelen rázúduló erős negatív támadást. Remélem idővel (mihamarabb) sikerül ezt nekem is kitanulnom. viszont örülök, h "átjött az oktató film/jelenet" s h sikeresen megkaptam, és átrágtam, feldolgoztam a leckét. Jöhet a gyakorlat... 
Csók!
Rion