Az első hét;

Nah hali-gali everybody! ;)

0. Nap:
Ezen soraim a British airways járatán csücsülve írom, útban London felé...
Elbúcsúztunk mindenkitől. Számomra is meglepő módon sírás nélkül sikerült a részemről.

Jött az egész family. Anyum és Norbi anyukája persze sírt a reptéren,  mikor elköszöntünk, de hát várható volt ugye...

Nekem a kutyuskánk nagyon hiányzik,  s sajnálom szegényt.  Nagyon rossz volt elköszönni tőle. Szomorú is volt, látszott rajta. Lehet tudta is, h mizu...
Remélem nem lesz depis és minden oké lesz vele. Sokat kérem a fentieket, h vigyázzanak rá is mind testileg, mind lelkileg.

Am nagyon gyorsan lezajlott ez a nap.

Jelenleg még stabil a lelki állapotom. Mondjuk nem vagyok toppon, s szomorkás vagyok, de még nem vészes.

Majd idővel jön a mélypont... Gondolom én....

Napsütéses jó időben utazunk. Megettük a szendvicsünket, amiket kiosztottak a repülőn aztán várunk. A stewardessek nagyon kedvesek, mosolygósak, szimpatikusak. A nagyon szép, érthető angolt beszélik. Szo nagyon lovey ahogy mondani szoktam. 
 Nagyon sokat elmondtam magamban is a nap folyamán, h; „Istenem, de jó lenne, ha egy hajóra mennénk Norbival!”
Szerintem nem fogom még fel... Sőt! Biztos! Azt se fogom fel, h hat hónapig nem leszek otthon, s nem megyek estére haza a megszokott kis nyugodalmas világomba!
Majd mikor felfogom, nah majd gondolom akkor jön az a bizonyos mélypont...
Londonba kb 30 perc késéssel érkeztünk, ráadásul,  sokat kellett várni a gépen is,  miután leszálltak,  h kapjunk egy kibaszott air bridget, amin keresztül elhagyhatjuk a gépet.
Szo a British Airways szépen le is szerepelt nálunk. ...

Ez életünkben először voltunk mindketten Angliában.

Nekem nagyon tetszett az, amiket láttam eddig. Különösen Winchester. Tetszettek a kis házikók, a tipical angol stílusú épületek.
22.30 körül megérkeztünk Southamptonba. Kicsit kavirnyáztunk. Szép város.
A hotel szobánk is szép volt, csak a kiszolgálás minőségével nem voltunk megelégedve.

1. Nap:
Másnap kora reggel kijelentkeztünk a hotelből, s elváltak útjaink....
Rettentő szar volt! Én nem bőgtem se a kutyusomtól, sem anyumtól, családtól való elköszönés alkalmával, de Norbinál. ... Pusztító volt!
Én jobbra ő balra ment. A hotel pár perc sétányira van a centrumtól, s egy nagyon szép parkon keresztül vezet az út, amit én végig bőgtem. Egész egyszerűen nem tudtam abbahagyni!
Gondolom kijött rajtam a sok nyomás, de én még ilyet nem éltem. Nem érdekelt,  h mennyien látják, de konkrétan gyász hangulatom volt. A gondolataim csapongtak, s vitatkoztam konkrétan az érzéseimmel, gondolataimmal. Haragudtam a fentiekre, meg magamra, h h a fenébe történhetett meg ez az egész?! Aztán meg h milyen nyápic kis hisztis picsa vagyok... Én vállaltam, ennyire hülye voltam, meg is érdemelem!
Meg úgy éreztem, mintha meghalt volna. S olyan gondolatok jártak a fejemben, h ha így lesz, megéljük együtt a szép kort, s ő előbb elmenne mint én, akkor én gyorsan utána akarok menni. Nem akarok nélküle élni! Nyálasan hangozhat, de csak azoknak, kik nem jártak meg hasonló shoesban...
Aztán elértem a kikötőbe, kitöltöttem a szükséges papírokat. Átmenetem egy ugyan olyan biztonsági vizsgálaton, mint a reptereken is vannak, s felszálltam a hajóra.
Elvezettek a kabinomhoz. Indiai lakótársam van, de a kulturáltabb fajta. Kolléga. Eladó ő is.
Biztonsági oktatáson is voltam. Brutál volt. Semmit nem tudtam,  az oktató meg kérdezte az embereket, én meg izzadtam  és feszengtem, mint kurva a templomban, h csak nehogy a kövi kérdést nekem szegezze! Ez a téma kurvára egy olyan területe az angolomnak, ami full semmi! 1-1 szavakba kapaszkodva követtem a témát, s rakosgattam össze, h mi a helyes cselekvés bizonyos esetekben.
Óra nem telt el úgy,  h ne gondoltam volna Norbira: Vajon most ő is így érez?  Ő is kivan? Ő is most az oktatáson csücsül? V most a drillt csinálja, mint én? Ő is kolbászol kétségbeesve a folyosókon, h ó basszátok meg merre menjek? Ő arcára is rávan írva, h nem tudom merre az arra?
Vajon ő is legszívesebben hazamenne, sikítna, tombolna, v sírna, mint Én?
 Tele van a feje a kibaszott sok infóval s a ízig vérig british angollal? Ő is csak 1-1 megérett szóba kapaszkodva próbálja megérteni, h mi a faszomról tolja a rizsát a kollégája? Ő is feladta már, s csak bólogat mindenre, h aha, biztos, jah... S vajon ő gondol rám?
Néha a szünetekben pakolgattam a kabinban,  berendezkedtem. De amikor vettem elő a magammal hozott kinyomtatott fényképeket... Áááh! Most is eltörik még a mécses... iszonyatosan szívszorító! Szörnyű! Ha tudtam volna, h ez ennyire gyilkos, s ennyire fáj, nem mentem volna bele.
Döbbenetes a számomra, h mennyire szeretem őt. Mennyire ragaszkodom hozzá. Mennyire megszoktam, s alap h ő van velem, van nekem.
Milyen sokat morgolódunk, zsörtölődünk, olykor elküldöm a büdös picshába, s mindezek csak kis apó porszemek ahhoz a sivataghoz képest, amennyire én szeretem őt! :’)
Senkinek nem kívánom ezt a szörnyű érzést! Simán felér egy gyásszal!
Felakartam hívni őt, de nem csöngött ki a telefonom.  Nem tudok se hívást indítani, se hívást kezdeményezni. .... :/
Nah! Abba kell hagynom, mert a lakótársam meg aludna, de az állandó szipogásom és orr fújogatásom már lehet h az ágyra ment...
...
Emeletes ágyak vannak. Én vagyok felül.
Első nap végére úgy éreztem,  h köszönöm szépen ennyi elég volt. Most már mennék haza...
Norbi erős hiánya miatt, nem telik az idő. Ennek a napnak elkellett volna rohannia! Hát a faszt!
Internetet majd csak leghamarabb holnap fogok tudni igényelni.
Nagyon remélem, h fogok tudni beszélni végre már Norbival, s az otthoniakkal.
Ez is nehezíti a helyzetem, h mi Norbival ugye elég sokat beszéltünk. Majdnem hogy minden órában írogattunk egymásnak. Ma meg reggel óta nem beszéltem vele... naná, hogy kurvára kivagyok!
Úgy érzem, h a kolléganőim kedvelnek. Van egy magyar kolléganőm is. Reni. Ő is így véli. Bár mondjuk számomra az - mondhatni – természetes, h ez a kultúrkör imádja a melegeket. 
Kedvesek, mosolygósak, segítőkészek. Egyszerűen „Dzsí”-nek hívnak és Gee-ként írjak a nevem a beón. 
Az üzlet nyitás előtti meetingen be kellett mutatkozni. Mondtam nekik, h mivel magyar nevem van, ezért úgy hívnak,  ahogy akarnak, ahogy nekik szimpatikusabb, s felsoroltam egy jó pár lehetőséget. :)
Szo lettem Dzsí. A spanyol nyelvű kolléganőim szépen kitudják mondani a nevem, néha a rendes nevemen szólítanak.
Este felé az egyikük, mikor látta, h nem vagyok a toppon, mondta, h menjek vele, majd kinyitott egy ajtót, s ott suhant előttem a tenger! Gyerekek! Vicces lehet, de akkor még azért pityeregtem el magam, mert annyira gyönyörű volt a látvány!
Hát a csaj ettől a reakciómtól konkrétan elolvadt, s jól megölelgetett. Természetesen itt is egyből arra gondoltam, h vajon Norbi is látja ezt a szépet?
Sose gondoltam volna, h ennyire szép lehet a nyílt tenger/óceán látványa.
Am jelenleg ketten vagyunk fiúk. Én és az indiai Mohamed szobatársam. A csajok hívtak a crew bárba, de nem mentem. Fáradt is vagyok, s irtó pocsék a hangulatom, s tudom, h ha innék, gyorsan sírás lenne a vége. Aztán nem akarok a többiek előtt kiborulni. Lelkis vagyok. Mindig is ilyen voltam szo,  inkább megpróbálom a magam módján kiírni magamból a dolgokat...
Jelen pillanatban nem vagyok egészen biztos abban, h én ezt a hat hónapot végig fogom tudni csinálni...
Amint elérjük Norbit egymással, csak egy szavába kerül h menjünk haza, s már itt sem vagyok...
Nah jó. Inkább abbahagyom ezt az írást, mert ahogy telnek a percek, úgy vagyok egyre szomorúbb. Hajnal fél egy van. Otthoni idő szerint fel kettő... Fáradt is vagyok, szo puszedlibokor.

2. Nap:
Arra ébredtem, h úgy hullámzunk, mint a kurva élet. Az első napon enyhén éreztem a mozgást,  de a második napon már (ami sea day volt) egész nap ment a hánykolódás.  Nekem am olyan érzés, mint mikor pl leesik a vérnyomásod s durván megszédülsz. Hányingerem szerencsére nincs.
Ebben a nagy imbolygásban úgy tudtam csak felöltözni, h v ülnöm kellett,  v valaminek nekidőlve. Ajtókat be kell csukni, különben lengenek össze-vissza!
...
Olykor még azért rám jönnek erős érzelmi hullámok, sírhatnék, meg remegés. Főleg akárhányszor ránézek, a fényképekre.
Mondjuk a nap második felére jelentősen javult a kedély állapotom, miután sikerült elintézni, h legyen netem, s kissé utánam Norbinak is sikerült és végre felvehettük egymással a kapcsolatot. 
Nem tudom miért, de nem tudok se hívást kezdeményezni, se fogadni. Én is akartam a Norbit hívni az első nap, s mint utólag kiderült, Ő is engem. Mindketten leakartunk lépni, csak először értelem szerűen a másikkal akartuk ezt megbeszélni, de hát használhatatlan a telóm ugye... Szo ahogy mondani szoktam; a fentiek elintézték, h maradjunk nyugton a picshánkon! (Dájrekt írtam h-val.;))
Amúgy meg az idióta britek megbaszhatják, magukat h kiléptek az EU-ból! Annyira szidták itt a hajón őket, h csak pislogtam, h anyukám?! A saját fajtádat szidod... na nem minthogyha mi nem szoktuk volna a miénket, nah de mindeeeegy...
Szurkolok a skótoknak, hogy szakadjanak le ők is a picshába! London meg váljon független városállamá!

3, 4, 5, 6 .... Nap:
Nagyon nehéz követni már most, h milyen nap van. Pörgés van, rohanás.
Amikor nyugi van is pörgés van, mert akkor még élménybeszámolót írok,  csekkeolom a messengerem, fbm, instám. Megyek a mosodába, gymbe, sétálok a fedélzeten, szo nem unatkozom.
26.ára már vissza állt a stabil állapotba a lelki világom.
Egyik este party event volt a crew bárban. Először voltam. Jah! Először is, iszogatás volt a kabinok folyosójan. Hajjátok! Liter számra veszik a csajok a piákat! Gibraltár meg Barcelona tok olcsó az elmondásuk szerint. Pl 1,5 L skót vodka 3 font. 1100 Ft kB?  Először szörnyűlködtem, h úristen,  ezek alkoholisták! Faszt! Annyit megyünk,  mozgunk, táncolunk,  h simán kell! Még levezetni a feszkót és a sok faszságot!
Nem tom, hogy írtam e már itt, de ketten vagyunk jelenleg fiúk. A másik egyik indiai Mohamed nevű. A csajok kivannak! Azt mondták, hogy eddig nem élt társasági életet, most meg rám van tapadva. A csajok rossz dolgokra gondolnak, mert nem ismerik a Mohamedet. Én a lakótársa lettem, s nekem olykor fossa a szót! A lényeg, h nem egy szépfiú. Vékonyabb, mint én, rendszergazda fejű, iszlamista, nőgyűlölő. Kicsit sarkítottam, de amúgy meg rendes, csendes, értelmes. Szerintem azért jön velem sokat, mert örül, hogy végre van fiú a csapatban megint. Nőkkel ő nem kommunikál csak ami feltétlenül szükséges a munkához.
Ezt az oldalát nagyon nem szeretem. Mindig is felháborított, ha nem kezelik egyenlő félként a nőket!
Szo. ... bassza meg!
Apropó!  Bassza meg... Hetero, családapa (27 évesen!!!), de azért dugott már fiúval a hajón.... Ennyit a fiatalon való házasságkötésről. ...
Am amit még nem szeretek benne, h csámcsogva eszik, s néha, de szerencsére tényleg csak néha, szívja az orrát.  De legalább ő nem turházik. ...
...
A többi napok már nagyon összefolytak. Repül az idő.
Valamikor jól érzem magam, s van, amikor nem.
A gymbe nagyon szeretek járni. Eddig minden nap sikerült elmenni. De am nem sokat edzek. KB fel órákat.
Június 28.án voltunk Valenciában. Egyszerre volt jó és rossz érzés. Nagyon hiányzott/zik Norbi.
Sokat gondoltam rá,  h milyen jó volna, ha itt lenne, h örülne ő is.
Felkavarodott bennem megint az a mély szomorú,  fájdalmas érzés, ami az első napokban jött fel, meg amit a fényképek nézegetése tud még kiváltani....
Valenciában a kolléganőimmel szálltam ki. Tök spontán módon úgy volt h egyedül, de menet közben beléjük botlottam s csatlakoztam hozzájuk. Majd elváltam tőlük egy kis strandolás (tengerparti of course) után, s elindultam vissza a hajóhoz, de útközben belebotlottam két másik kolléganőmbe, s végül bementem velük a belvárosba. Lovely volt.
Egyelőre ennyit írok, mert sok lett ez is így elsőre, s most Barcelonába készülünk indulni.
Vennem kell egy rakat dolgot. (Protein, mosószer, öblítő,  kontaktlencse folyadék, djarum cigi... szó ilyen alap dolgok)

Július 1:
Depibe estem. Hajnal 2 elmúlt. Nemrég értem haza a crew barból,  s rettentően magányosnak,  céltalannak érzem magam. Több magánjellegű problémám is van, amiről inkább nem mesélnék, de az a lényege, hogy több dolog összejött most egyszerre. Tipikusan az a sírni tudnék esete, de nem tudok. Nagyon elveszettnek érzem magam. Magányos farkas vagyok Muónika! 
Nagyon sad érzés...
Senki és semmi nem vigasztal, s ahogy telnek a napok, annál nagyobb a meggyőződésem, hogy nem véletlenül alakultak így a dolgok ahogy... Tudom, h ezzel az élethelyzettel, ezekkel az érzésekkel is tanulok, bölcsebbé válok,  hisz ami nem öl  ég,  az megerősít.
 Ma amúgy Livornoban vagyunk Olaszországban, de nem szálltunk le a hajóról, mert szarul jött ki a beosztás és arra a pár órára nem érte volna meg, úgyhogy inkább eshetem, majd relaxáltam, pancsiztam és napoztam  a hajó orrában található Crew medencénél.
...
Am  Barcelona szép és jó volt, de annyira nem fogott meg. Igaz, sokat nem láttam belőle, de még számtalanszor fogunk majd ottlenni.
Barcelona után Cannes városába mentünk Franciaországba. Nahát abba a városba perceken belül beleszerelmesedtem! Teljesen más az atmoszférája mint például Barcelonának hogy Valenciának!
 Szép, tiszta, nyugodt, nagy a közbiztonság, sok a rendőr, egyszóval csodásan nagyszerű lovely egy város!
Ma pedig július 2-a van és Rómában vagyunk. Elég szar a lelkiállapotom, mivel ugyebár Norbinak ma kellett volna felszállni a régi tervek szerint...
 De inkább erre nem is beszélek már megint mély letargiába esek, úgyhogy inkább hagyjuk ezt az issue-t....
...
 Július 1-jével lejárt a szerződése a manager asszisztensünknek, aki július 2-án Rómában el is hagyta a hajót, illetve felszállt az új asszisztens és egy új fiú kolléga aki szintén klubtag.
 Továbbá Rómában minden egyes alkalommal áru jön. Délelőtt  átvesszük őket, aztán majd csak este dolgozunk kilenctől 11-ig.
Az a jó abban, h szinte minden nap port day van, h viszonylag kevesen dolgozunk, kb. ilyen 4-5-6 órákat csak.
Nah de most viszont elköszönök!


Majd jelentkezem.

Csók!

Rion ;)

:*

Ui; Bocs, h így ömlesztve írtam,  de épp Corfun vagyok egy étteremben, s nincs időm szerkeszgetni.

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)