2017. július 16., vasárnap

Az előző részek tartalmából:

Július hónap elején szakítottunk Geevel. 

Szeretjük, s tiszteljük egymást, jól érezzük együtt magunk, de ez nem elég a kapcsolathoz... ...főleg nem úgy h nincs köztünk kémia... 

Tisztában voltunk ezzel eddig is mindketten, de nem beszéltünk róla, csak toltuk tovább, s úgy voltunk, h majd lesz valami. De aztán csak eljött az a napi is, amikor leültünk megbeszélni. Majd elmentem vele hozzá a cuccaimért. Szar volt összepakolni. Az mindig szar... 

Persze azóta is tarjuk a kapcsoaltot, s beszélgetünk, mert mint írtam, szellemileg, lelkileg tök jól kijövünk, s egyikünk se akarja megszakítani a kapcsoaltot.

...Szóval most itt vagyok... ....Ismét… …Egyedül…

...

Május óta, h itthon vagyok elkezdődött bennem, velem valami... Júniusban erősödött, s most júliusban megint csak erősödött ez a furcsa faszság bennem, amiket érzek...

Képes vagyok kikapcsolni magam a tömegben, metrón, v egyedül. Ez olyan, mint amikor kiszakadsz magadból, s kívülről szemléled nem csak magad, de a környezetedet is. Hiszem, h mindenkinek vannak néha ilyen flow élményei... ... Legalább is remélem... ... De biztosan van...

Am valóban a flow élmény a legjobb szó erre az egészre, ami mostanában történik velem. Bár ez azért elég összetett, bonyolult, s nehéz róla írnom.

Persze nem fogyaztok semmi szert, nem alkoholizálom, nem gyóygszerezem magam, s kezelés alatt sem állok. :D
... még... :D XD

Fura nagyon, de gyakran van "mátrix" érzésem... ...Vagy nem is tudom minek nevezzem.... Lényegében ez az, h nem valós ez a világ. Meg h csak fejlődés, tanulás maitt vagyok/vagyunk itt.
Reggelente gyakran van az érzésem is, főleg amikor ébredezek, h olyan kérdések járnak a fejemben, h most ez a valós világ, v csak álmodom? H most ezt az életet kel egy kicsit "játszanom" Meg, h jaaaaj már megint itt vagyok?!

Néhe egy számítógépes játéknak érzem az életem, ahol este lefekvéskor lementsük az aktuális állapotot, s reggel meg elindítjuk a systemet, s betöltünk, ahol előzőleg abbahagytuk. S miközben alszunk az agyunk, lelkünk bootol, kattog, rendez, dolgozik, rendbe teszik az eddigi történéseket, s előkészítik a köviket.

Gyakorta bevillannak pillanatképek az álmaimból....
...Ah! Hagyjuk! Túl komplikált, összetett ez az egész, s nem is tudom megfogalmazni, leírni ezt az egészet...

A másik meg, ami összefügg még ezzel az egész... .. zagyvasággal..., h amikor visszagondolok az elmúlt 28 évemre... Néha olyan állapotba tudok ezáltal kerülni, mintha álmodnék...
Bevillanak olyan képek s emlékek, h magam is meglepődöm, h h a picsába jutnak ilyenek az eszembe?!

Meg főleg az a kissé szomorú érzés jön rám, h ez tényleg megtörtént velem?! Olyan néha visszatekintenem a múltamra, mintha csak egy álom lett volna. Olyan távolnak tűnik, h ez kivált belőlem egy nagyon érdekes érzést, ami tovább mélyíti ezt a "flow" érzést...

"Olyan rég volt, h tán igaz se volt." - Hihetetlenül gyönyörű szép nyelv ez a magyar.
Kikellett mennem bejárni a fél világot, h erre is rájöjjek, s értékelni tudjam ezt is...

Am most kint ülök a szeretett kis erkélyemen. Imádok itt ücsörögni. S csak figyelni a fákat, a madarakat, s hallgatni őket.... Megfigyelni ahogy a természet hangja összekeveredik a város zajával...
S bumm! Rámjött megint ez a fura "unreal" érzés, s gépet ragadtam h le és kiírjam magamból, mert az mindig segít nekem.

+ Még az is furi, h az elmúlt 2 hónapban 3 számomra idegen ember keresett meg online, s mondott köszönetet, amiért blogolok, mert anno sokat segítettem nekik azáltal, h blogoltam.

S  akarva akaratlanul bevillan a asztrológusom szavai - akinél május végén voltam - h tanító jelleggel (is) vagyok itt a földön. S kiemelte, h tanítani lehet úgy is, h csak elmeséled a sajtát történeted...
Majdnem elsírtam akkor magam, hisz ő nem ismert, nem tudja, h én blogolok, s h már korábban is mennyien írtak, s köszönték meg... Illetve a megérzéeim, sejtéseim elg jól, s valahgy éreztem én ezt is, csak hát sok mindent elhesegetek mondván, h jajj jóu va'! Hagyjuk mán' ezeket a faszságokat!

Szo a materiális énem gyakran fightol a spirituális énemmel...

( Nem! Nem vagyok skizo, s nem őrültem meg! :D )

Ah! Valami változik, s formálódik bennem! Persez alapból mindig mindenki változik és formálódik, ami az élet rendje, s az a természetes és jó, ha fejlődsz s változol, de úgy érzem most nálam, h most ez kicsit masszívabb, v sok  v nem tudom, de valami van.

Kb abban a fázisban vagyok, mint amikor 2 drótot összeérintgetnek h beinduljon a motor, s fel felpörög/éled a system, de még nem tökéletes, még nincs kész, de már éledezik, van valami...

...

Melóban minden szip-szupi.

A hétköznapjaim legalább olyan gyorsan eltelnek, mint a hétvégék.

Imádom a munkám, a kollégáim, s a tulajokat. Nagyon jól érzem magam. Boldog vagyok. Leginkább a nagy értekezleteket imdáom, mikor prezentálok, ötletelünk, tervezünk, s kidolgozunk lépéseket, tökéletesítünk.

Aztán utánna részt venni a kivitelezésben, a megvalósításban, s látni az eredményt. Tök jó. :D
Részese vagyok mindennek az elejétől a végégig. Fenomenális érzés. Ilyenben még nem volt részem. Multinál nincs iylen ugye. Ott csak egy kis porcszem vagy, s dolgozol, mint egy droid a megadot keretek között.

Nagyon jó érzés az, h kikérik a véleményem, h kezdeményezhetek, javasolhatok, kérdeznek, meghallgatnak, s a nagy meetingeken elindítjuk a folyamatot.

Kint voltunk a prideon is a céggel. (Ami szintén az én öteletem, javaslatom volt.)

Életem első prideja volt. Fenomenális érzés volt! Nagyon jól éreztük magunk. Lovely memories.

Mondjuk aznap elggé izgultam végig, s már a délelőtött egy házi pálesszel kezdtem, h oldódjak egy kicsit, s ittam bent az üzletben is, ahol volt a gyülekező.

Lehet még nem mondtam, de am elégé betudok feszülni, ha sok meleg van körülöttem. Kurva sokat kell innom, h feloldódjak s jól érezzem magam. Nem tudom miért van ez. Az öt éves kapcsoaltom alatt lettem ilyen. De am nem vészes, csak... még oldódnom kell s szokni az új helyzetet.... :)

...

Korábbi bejegyzésekben említettem ugye, h napi szinten hálát mondok jó pár dologért. Ez nagyon jó érzés. Csinálom a mai napig, mert már rutinommá vált, s nagyon nagy löketet az, h a melkassomat reggelről szétveti a hála érzése. Néha persze elérzékenyülök, de az csak jó. Persze, volt már párszor arra is példa, h zokogássá erősödött, de mint tudjuk egy kiadós sírás után jobban érezzük magunk. :) 

Egy visszajelzés, h jól csinálom, mert ez is azt mutatja, h tényleg hálás vagyok, s köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Ajánlom nektek is.

Am nálam a hála azért is nagyon erős, mert tényleg nagyon hálás vagyok, főleg az elmúlt egy évemért. A hajó nagyon megváltoztatott belsőleg. ...Nagyon-nagyon... S pesze, mint tudjátok az életem is megváltozott, ami kissé fájó, de ugyanakkor már tudom, h minden okkkal történik, s lényegében jól alakulnak a dolgok.

+ San Franciscótól eléggé eltudok érézeknyülni. Érdekes, h 2,5 hónappal a hajózás után, ahogy kezdenek leülepedni a dolgok, az van, ha a hajózásra gondolok, akkor San Francisco jut elsőként eszembe.

S ahányszor meghallom Scott McKenzie - San Francisco című számát, szemem nem marad szárazon... :S :/ :(
Ha elvonatkoztatunk San Francisctól, az egész mondanivalója, hangulata, dallama, annyira én vagyok...

S miközben ezeket a sorokat írom, természetesen ezt hallgatom, fél percenként fújom az orrom.

So egy kicsit átszellemít. Mármint világnézetileg a "nézőkéd" egy kicsit megváltozik. 

Am még az a furi nekem visszanézve az elmúlt pár hónapra, max 1 évemre, h mennyit változtam, s hányszor szembesített az élet azzal, h ki is vagyok...

Nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, de egy példa, h szembesülnöm kellett azzal, h nem megy az instant szex. Nem tudok, s nemis akarok vadidegenekkel lefeküdni...

5-6-7 évvel ezeltt ezt nem gondoltam volna magamról, h én ilyen leszek....

Legyen bármennyire is az esetem az illető, de elképzelem azt, h felmenni hozzá és.... áááááá...

Az más ha beszélgetünk, ismerkedeünk, találkozunk párszor előtte.... De h egyből bumm....

....Nooooo waaaay...

Elvagyok egyedül is amúgy, de nem érzem magam teljesnek.
Most "pihenek", mert mindenki azt mondja, h legyek egy kicsit egyedül. Hmmmmmm jóóóó. Azt hizem, h nekem ennyi elég is volt a "pihiből"... :D

Nem keresek görcsösen semmit. 

 Tinderen elvagyok oszt jóu napot. Ismerkedem, beszélgetek, s majd lesz ami lesz.... 
... Bár jobban belegondolva ez kurvára nem igaz, mert ismerem már magam annyira, h azért ugye, "right now" instant szex az sztorno... Sőt, azt is tudom, h inkább kapcsoaltot keresek.... ...Legrosszabb esetben barátságot extrákkal...

De majd alakul... Úgyse fogok gyorsan találni egy olyan embert, aki tetszik is és még értelmes is! :D
Sokan egy összetett értelmes mondatot nem tudnak írni, nemhogy beszélgetni! :D 
Ah! Ez túl negatív volt... Csak hát néha megdöbbenek, h minek született ez le embernek a földre, mikor csak az állati ösztönei hajtják...
Nah!... Hagyjuk ezt!...

Amúgy általában pozitív vagyok, s napi szinten mondogatom a kis mantráim, amikben hiszek is, s eddig is beválltak, s folytatom tovább szépen a kis nyugodt, harmonikus, boldog, kiegyensúlyozott rózsaszín életem, amit eddig is éltem. Néha pesze meginog rendesen a bárka, de ez így természetes. :)

Am bátyámmal minden okés. Tartjuk a kapcsolatot. Talán többet is beszélgetünk, mint az előbújásom előtt. Nem bántam meg, h a nyakába zúdítottam májsu végén mindent. :D

Nah!

Peace&Love!

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Nincsenek megjegyzések: