Július 29:
Este sikerült jól berúgni. A palota negyedben volt egy iszogatós házibuli. Imádom a házi bulikat. Aztán mikor már mindneki kellőképpen feltankolt, elemtünk a Vibe-ra.(Meleg parti sorozatok, minden alkalommal különbözö helyszíneken.)
Kurvára részeg voltam. Ittam rendesen, hisz ez volt a "ünnepljük meg az egyedülállóságomat!"
Ittam mint a görény, erre a fene nagy hurrá függetlenségre... :S :/
Am nem sokat voltunk a buli helyen sajnos.
Viszont arra emlékszem h volt 2 gyerek, aki bepróbálkozott tánc közben, s hátulról bemászott az aurámba. Ezt nagyon rühellem. De szerencsére érezték, s látták rajtam, h kurvára esélytelen a dolog, + kis nyomatékosításként gyilkos szemekkel néztem rájuk, szo leléceltek időben.
Viszont életemben először fordult elő velem - s nagyon remélem, h ebből okulván utoljára - h amikor felszálltam az éjszakai buszra, leültem, s elaludtam. Már világos volt, mikor magamhoz tértem egy full üres buszon. Rettentő mód bepánikoltam. Azonnal lecsekkoltam google mapsen h hol vagyok, s kint voltam a halál faszán! Azt a félelmet és ilyedséget senkinek se kívánom, ami akkor rám jött!
Kóvájogtam pár métert, néztem össze-vissza, h vajon merre van az arra, s mit csináljak, még végül egy ház falán megláttam egy utca nevet és házszámot, s azonnal bevillant, h taxit hívok. Gyorsan meg is jött, s hazavitettem magam.
Kb 20 percet biztos eltöltötem a tus alatt, mire összegyűjtöttem annyi erőt, h megmozduljak, megtörölközem, s elvonszoljam magam az ágyig.
Vasárnap kettőig aludtam, s négy óra körül voltam képes kimászni az ágyból.
Csináltam magamnak életmentő tasakos levest.
Trónok harcát néztem.
Tindereztem.
S mindezek közben kb még 2-3-szor szundítottam.
Am imádom a lakásom. Szeretek itt lakni. Csendes, nyugodt, jó levegő, zöld övezet.
Nagyon kellett ez a kis biztonságos, megszokott kuckó ahhz, h megnyugodjak. Nagyon szarul éreztem magam, s még mindig rossz emlékként él bennem ez a buszon való elalvás esete.
Nem gondoltam volna, h én valaha is lesülyedjek eddig. De tanultam belőle az biztos. Ha máskor engem ünnepelnek, s vedelni kell, akkor vagy valaki hazavisz, vagy valakihez elvisznek! :D
De megtanultam, h atom részegen soha többé nem szállok fel buszra! :D
...
Július 31:
Elküldték az egyik kollégám.
Nagggggyon kellemetlen s szomorú volt. Mármint nem csak az eset, hanem én is, meg szinte mindenki.
Am társkeresőn görgetések közben rátaláltam rá, amin nagyon meglepődtem, mert nemtudta róla senki h meleg. Én se.
Am jó fej gyerek volt. Gyerek? 34 éves, de sokmindenkit hívok gyereknek. :D
Am nem volt egyáltalán az esetem, de szerettem, mint embert.
Vigasztaló, s egyben búcsú ajándékként még azért kapott egy berlini utat a taulajoktól. :D
Mondom that's nice! :D
Remélem h gyorsan fog találni másik jóféle melót magának, s minden rendben lesz.
...
Augusztus 5:
Am úgyérzem, h már kezd lenyugodni a lelki világom. Igaz még mindig vannak szélsőséges hangulat ingadozásaim, de már nem olyan gyakorisággal, mint mondjuk 1 hónapja.
Van 2 dolog, ami megerősít, az egyik az h megélem a jelent.
Gondolok én itt az egyedül létekre. Gyakran hallgatok nyugis, relaxáló zenét, de vanmikor a legnagyobb csedben ülök itthon, s csak úgy vagyok. :D
Nyugi. Nem kattantam be, de élvezem a semmit. :D Mármint a nyugalmat, a peace-t.
Leginkább a kutyámat szeretem nézni, ahogy lélegzik. Ahogy emelkednek a borádai le és fel. Ahogy szuszog.
Többször elgondolkodtam már azon, h neki mennyire nincs gondja semmire. H mennyit van ő is csendben és nyugalomban. Majd nyugtázom, h jó is ez, s chillezünk együtt. :)
Rákattantam a dobos zenékre. Azon belül is leginkáb a harci dobok, japán dobok. Spotifyon vadásztam jó pár ilyen felvételt, amiket nagggggyon imádok elég hangosan hallgatni. Persze csak fülessel, mert azért van egy basszusa a doboknak. :D
Szoktam is nézegetni youtube-on dobos parádékat, produkciókat. Szivesen tanulnék, csinálnák én is ilyeneket itthn is hobbi szinten, csak találni kellene egy ilyen szervezetet, ahol csinálnak is iylen utcai prodikciókat. Szívesen fizetnék azért, h megtanuljak dobon játszani, s h kimenjünk "fellépni".
Külföldön ezt tök trendi s bevált dolog. Itthon sajnos nincs ilyen.
Szeretek leülni, s szememet becsukva hallgatni ezeket a nagy dobolásokat, ritmusokat. Fantasztikusan felemelnek s megerősítenek.
Némelyiktől rendesen libabőrössé tudok válni, s annyira feltüzelnek, feltöltenek energiával h WÁÁÁÁÁ!!! :)
Aztán van, h "normál" medizek, de azt tapsztalom, h gyakran elkezdek dőlöngélni az álmosságtól, s van h inkább felmászok a kanapéra, s épp h elnyúlok, már alszom is. Nagyon jó altató a medi. :D
Am medi által kaptam választ azon kérdésemre is, h mi az ami segítene rajtam, minek örülnék, s így jött a válasz a kondi, a frizu és a fülbevaló. Szo egy kis minimal külső változtatás.
Ez sok emebrnél nomális, h megváltoznak egy kapcsolat után.
Mármint nem megváltoznak, csak csinálnak valami úja(ka)t.
Szóval a jelenben való "flesselés"-en kíül tervezek is. Kisebb célokat állítok fel.
Az egyik ilyen volt ugye, h akarok karika silver fülbevalót.
Ezt már be is szereztem. Done.
A másik, h jövőhéttől elkezdek járni gymbe.
Visszakarom szerezni a 70 kilómat!
Mióta itthon vagyok, leeresztettem 65-re, ami elszomorít. :/
Kurva sokat dolgoztam a hajón, h 8 kg izmot szedtem fel anno.
Egyfajta vereségként élem meg ezt a fogyást, amit úgy érzek, h mihamarabb helyre kell állítani.
70kgként nagyon jól éreztem magam, s dicsért is szinte mindenki!
Igaz. Most 65 kgként is jó vagyok, s szeretem magam, csak ha már egyszer volt valami jóban, helyesebben jobban részünk, akkor már inkább arra vágyunk ugye. :D
Aztán van egy példaképem, akit már régóta követek instán.
Nagyon sok a fizikai hasonlóság bennünk, annak ellenére, h nem hasonlítunk annyira egymásra. :D XD LOL!
Simokoala néven van fent instán.
Ami közös, az a genetika. Látszik rajta, h szálkás ő is - s mint írtam - régóta követem, s tudom, h volt olyan időszaka, mikor levolt eresztve. Bár persze akkor is jól nézett ki, de ha ő is edz egy kicsit, máris jobban néz ki. :D
Szo az alakja, test típusa hasonlatos az enyéméhez.
Nem túl izmos, de azért a szálkásságára rágyúrván eléggé csókos. :D
Én is ilyen voltam, pár hónapja. Igaz nem ennyire, de nem is cél h ennyire kibasszam magam, de valami ilyesmit akarok visszaszerezni.
Aztán a másik a haj.
Szerintem a haja is ugyan az a fajta, mint az enyém. Hullámos göndörös. Igaz, néha kell rá tennem egy kis habot, h jobban göndörödjön, de sokan dícsérik, s szeretik a frizkóm, ami hasonlatos ehhez a szépfiúéhoz. :D
Aztán ugye ott van a fülkarikája is.
Nem véletlenül szereztem én be fülkarikáááát! :D ;) P
Az egyetlen komolyabb eltérés, h nekem nincs borostám. Max csak "kör borostát" tudok növeszteni.
+ kurva eres ő is mindenhol akár csak én. S szép csókos ajkai vannak neki is. ;)
Nah jó!
Ennyit róla!
Viszlát Szépség! (A következő insta posztodnál újra látlak! ;) :P) :D
Társkeresés!
Azt már megszoktam és megtanultam, h ne éljem bele magam semmibe, s h még attól, h elkeztem valakivel aktívabban beszélgetni, az nem biztos, h pár óra, v pár nap múlva is élni fog.
A férgese kurva gyorsan eltűnik, (s kurva sok a féreg :D )(vicc volt a féreg szó haszánata) de szerencsére mindig jönnek újjak.
Voltak már élő randijaim is.
Egyikből se lett semmi. A fiatalabbak nem mozgatnak meg.
A 30 felettieket meg már inkább nem erőltetem.
Az a tapasztalatom sajnos, h nagyon sok a lelki.... ...mmmmmm... finoman fogalamzva sérült/problémás ember.
S ami megdöbbentő a számomra, - s a világnak egy újfajta szegletébe nyertem ezekáltal most betekintést - h nem az van, amit én gondoltam, h ahogy idősödünk úgy lesz egyre erősebb, okosabb, tapsztaltabb, bölcsebb, egészségesebb énünk, hanem pont h az ellentetje! :O
Persze azonnal fontos kiemelnem, h nem álltalánosítok, csak mondjuk az eddigi tapasztalatim azt mutatják, h 10/10 a komolyab lelki gondokkal küszködő személyek aránya 30 felett.
De mindezek ellenére tudom, h nem mindneki olyan, s hiszem, h nem mindneki egy egy.... ...mmmmm... szo hiszem h vannak még egészséges öntudattal, tiszta lelki, szellemi világgal rendelkező egyének, akik a problémákat nem a hátitáskájukba pakolják, s cipelik tovább magukkal, hanem x idő belül megoldják azokat!
Hiszem, h léteznek olyanok, akik tudják h mit akarnak, akik nem egy töketlen balfaszok, akik nem begyepesedett, elkényelmesedett, beképzelt, önsajnálkozó, önámító, egoista, kissebségi komplexusos, önbizalomhiányos, szexista, betgese fetisiszta és még napestig sorolhatnám, h mennyi féle fajta faszságoktól mentes lelki... ...sérült...
Persze tiszteletben tartom ezeket az embereket is, nincs azzal semmi baj, ha valaki arra gerjed, ha megtapossák, csak mostanában kicsit sok volt az ilyen, fentebb felsorolt személyek megkeresése, s hát nah....
Köszönjük. Majd értestjük...
Szo hiszem, h vannak olyanok is, akik nem elégszenek meg csak azzal, h x időnként néhányszor lecsapoltatja magát egy másik számára vadidegen buzival, hanem egészséges öntudattal, önbizalommal, tiszta lelki világal rendelkezik s a problémákat idelyében felismri és megoldja azokat!
TUDOM, h léteznek ilyen személyek!
De ugyanakor már megtanultam azt is, h a számunkra igazán fontos dolgokban hinnünk kell, s várnunk. A jó dolgokra mindig várni kell. Legyen az a legújjabb telefon, laptop, kollekció, kocsi, lakás, baba vagy életünk párja.
Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni azt is, h ezeket az embereket én nem elítélem. Tudom, h mindnekinek vannak faszágai, problémái, amiket nem könnyű megoldani. Nekem is vannak, én is ember vagyok...
Aki azt állítja, h neki nincs, az egyszerűen vagy hazudik, vagy még nem tudja, h mi az amiért it van, s mi az, amit meg kell taunlnia.
Amiket leírtam azért írtam, h elmeséljem a tapsztalataim, s én sajnos nagyon sok iylen személlyel találkoztam, akikkel azért fújt össze a szél az én hitvilágom szerint, h jobb emberismerővé váljak, mert tény, h akarva akaratlanul is tanul az ember a másiktól, szituációkból, legyen az csak egy pár perces, órás szimpla csevegés, ismerkedés.
A fiatalabb korosztály, meg kommunikatívabb, érdeklődőbb, de akikkel eddig talkálkoztam, nem fogtak meg. Nem voltak egzisztenciálisak, kiforrottak, felnőttek, nyugisak, v éppenséggel túl enrgikusak, "too much"-ok voltak. Ami miatt persze nem hibáztatom őket, hisz azét 24 évesen nem kötelező ezeket elérni, meg oké, h zizik, s bevan sózva a picshájuk, csak pl szembesültem azzal, h azért ezek a dolgok már fontosak a számomra. Meg én már nyugisabb vagyok. Nem akarok mindig valamit csinálni, valahová menni, nem vagyok bulizós típus se, s nem ilyedek meg attól, ha mondjuk csak úgy vagyunk, s nem csinálunk semmit, vagy éppenséggel egyedül kell lennem. Igénylem a társaoságot, hétköznaponként szinte mindig találkozom is valakivel meló után, mert akkor tök jól esik mással találkozni, de pl hétvégén kurva jól esik itthon pihikézni, s kussban egyedül lenni a nyugot, chilles, szeretett lakásomban!
De mindezektől függetlenül azon vagyok, h ne ássam el a nálamnál fiatalabb generációt, s megadom mindenkinek az esélyt, (24 év nálam az alsó korhatár) akikkel jól alakulnak a beszélgetéseink.
...
Norbi augusztus első hetét itthon töltötte. Kicsit tartottam tőle, h vajon milyen érzéseket fog belőlem kiváltani, de am semmi kül. Nem volt fájdalom, se negatív se pozitiv érzések. Augusztus elsejére szabadnapot vettem ki, s azt együtt töltöttük.
Biztos többekben felmerül a kérdés, de az ölelésen és a puszi-puszin kívül nem volt köztünk semmi érintkezés. :)
Jó volt látni, s itthon tudni, s Ő is jól érezte magát.
Am többen nem értettek meg, h minek találkozok vele, minek engedem fel a lakásomban, sőt mi az h még nálam is aludhat?
Mert szeretem és tisztelem. Sokan nem fogják fel, h 5 éven keresztül szinte minden napot együtt töltöttünk.
Az meg, h beleszerelemsedett másba 5 hónap külön hajón töltött idő után...
Istenem! Én is voltam már az ő helyezetében, s tudom, h nem könnyű!
Szerintem a szerelem olyan mint az időjárás. Jön-megy. Néha imdáni való és magával ragad, néha meg viharos. Valamikor egész sokáig kifutó, valamikor meg gyors mint a egy nyári vihar, de mint minden, az is elmúlik idővel.
Most az, h Norbi elvitte egy ilyen vihar....
Istenem! Emberből van ő is!...
+ Ott van még a hitvilágomis! A karma... Nem szabad boszúságot, rossz kapcsoaltokat teremteni, fenntartani.
Így utólag már azt mondom, h minden okkal történik, s mindig csak utólag jövönk rá,h végül minden jól történik... ( Mondjuk ezen esetben még nem látom a jó okát, de idővel majd biztos... ) :)
Nah jó!
Elég vót!
Ezek voltak kérem szépen az elmúlt hetek történései!
Puszedlibokor!
Csók!
Rion! ;)
:*
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése