November 28 - péntek;
Én már szerencsésen túlvagyok a Black Fridayen. Késő délután hazaértem a kereskedelmi őrületből, letusoltam, kényelmes mackóba bújtam, felszisszentettem kedvenc osztrák obertrumer bio zwickl söröcském, The fathe of Ophelia, s ezt a kellemes péntek estét írással fogom tölteni. 🤗
Ha már The fathe of Ophelia-t említettem, akkor írok egy picit arról is, hogy mostanság ezekért vagyok nagyon oda;
Egyik kedvenc lejátszási listám az ez.
Az ő zenéik is hozzájárulnak az én kis pinky világomhoz, amiért nagyon hálás vagyok.
Mert hogy továbbra is minden szipi-szuper.
Egészséges vagyok, szeretem a munkám, szeretek Bécs belvárosi hipster negyedében élni, szeretem a lakásom, szeretem magam, az életem, s szerintem nem túlzok ha azt mondom, h nap nem telik el hogy ne lennék hálás valamiért.
Megszoktam s megszerettem az új egyedülálló életem, amit már 1 éve élek.
Hihetetlen hogy repül az idő!
Jobban belegondolva még az exemnek is hálás vagyok, s köszönettel tartozom, amiért kihozott ide, mert nélküle nem lennék itt, nem lenne ez a lovely kis életem.
Nagy általánosságban ennyit tudok mondani az előző részek tartalmából. 😁😅💁
Témákra bontva egy kicsit bővebben;
Munka:
- Az augusztus, szeptember, október nehéz időszak volt, épp úgy, mint tavaly.
Augusztusban bevezettük az új raktári rendszert, ami sok kihívással járt, a kellett 3 hónap hogy megszokjuk, a normalizálódjon a helyzetünk.
Rengeteg, kb 21.000 termék van nálunk az üzletben, (a raktárral együtt), s az őszi időszakban ez még több volt, mert a raktár kapacitásunk többször megütötte a 200%-os túlzsúfoltságot, ami rengeteg problémával járt.
Volt nálunk az európai Operations Director az EU Op Manager, is meg a HR director is.
A nehéz körülményeinek ellenére is megvoltak velünk elégedve s gratuláltak.
- Januárban lehet kapni fogunk majd újabb raktárat ami +4000 áru befogadását teszi lehetővé, szóval még több felelősség lesz rajtam.
Jelenleg a raktári csapatom 19 fős.
(összesen kb 70-en dolgozunk az üzletben.)
- Amikor az európai HR igazgató volt nálunk, akkor hallottam infókat, hogy több fókuszt kell tenni a tehetség gondozásra, lehetséges utánpótlásra, hogy mindig legyen valaki helyettes.
Nem beszéltem ugyan a HR igazgatóval, de eljátszottam a gondolattal, h mi lenne ha jelezném neki, hogy szeretnék fejlődni, s ha lehetőség nyílna egy magasabb pozira, amibe bele illene a profilom, akkor nyitott vagyok új kihívásokra.
Mondjuk az osztrák márka Hr-esünknek ezt mondtam, de az osztrák piac olyan kis pici, hogy csak egy db márka üzletünk van, szóval nem sok lehetőségem van fejlődni itt helyben.
Mert számomra a következő szint az már egy area, vagy regionális Operations Manager pozíció lenne. Ahhoz viszont európai szintű mobiltásra van szükség ami részemről nem teljesen van meg.
Egyrészt nem szívesen mennék pl Angliába, észak európa vagy kelet (lengyel, baltikum, balkán) európába.
Másrészt meg mint fentebb írtam, én most nagyon élvezem a bécsi életem, és nem szívesen adnám ezt fel, és költöznék ismét a nem tudom hova halál faszára.
Ugyanakkor meg jön az az ellenvetés,hogy ugyan így voltam anno Béccsel, hogy nem akartam költözni, mert imádtam Bp-et, s tessék mégis megérte s jobb és minőségibb életem van most itt, mint ott anno...
1-2 hétig benne voltam ebben a vívódásban, de aztán megbékéltem azzal, h maradok most így ahogy vagyok, amíg minden okés, aztán majd ha változtatni akarok, akkor majd komolyabban jelzem mind az osztrák hr-nek, mind az európai szintű márka hr-nek.
Jelenleg tényleg szeretem a munkám a sok kihívás, nehézség és a sok stressz ellenére is.
Jó a management, szeretem a kollégáim, jó a csapatom. Mindig vannak nehézségek, kellemeltlenségek, emberek jönnek-mennek, de általánosságban jó a légkör s ez a lényeg.
- Egyik kolléganőmtől megkaptam, hogy pontot használni a mondat végén az olyan "rude"!
Mert azzal túl erős, lekezelő a kommunikációm. "I told you guys." Pont. Szóval én megmondtam nektek. Pont. Szóval hülyék vagytok. Pont. Szóval basszátok meg. Pont.
Volt egy kis vita, h szerintem meg ő túl szenzitív, s a mondatot ponttal illik zárni.
Más (szintén fiatalabb) (22-25 körüliek) kolléganőm azt mondta h a pont az nagyon hivatalos.
Mivel kissé fáradt voltam így csak lezártam magamban annyival h fiatalság=bolondság, s elköszöntem tőlük, mivel pont bezártuk az üzletet s mentünk haza.
- Hasznát veszem h sokat játszottam gyerekkoromban stratégiai játékkal, meg olyanokkal mint pld Call of Duty. Itt melóban is mi vagyunk a frontvonalban. Irányítgatom a kis csapatom, én is beallok közéjük, "harcolok" velük együtt, segítsük egymást. Kell állandóan terveznem, delegálnom, atnézni a jelentéseket stb.
Aztán van a frontvonalban hátrébb irányító górék, arra manager, EU director, EU Operations Director and so on.
Vicces hogy milyen hasonlóságok vannak a mindennapjaink s az anno játszott játékok közt. 🤗
Magánélet:
Októberben megismerkedtem egy osztrák sráccal Michael-el, akivel olyan váratlan romantikus randiaim voltak, hogy nem győztem kapkodni a fejem, s csak pislogtam, s sokszor kérdeztem magamtól hogy ez most valóság, vagy csak álmodom, vagy hol a hiba?!
Randiztunk nussbergben egy bécsi domboldal, szőlészetekkel, ahonnan rálátás nyílik a városra.
Véletlenül belebotlottunk egy osztrák tradicionális elő zenébe, napsütés local wine, jó zene, jó hangulatú jó társaság, tök jó volt minden.
Ahogy ott ültünk a kellemes őszi napsütésben, hallgattuk az élő zenét, s ittuk a finom bort, azon kaptam magam hogy jaj! Ez az egész olyan mintha randi lenne!
A napot pedig az Athene görög étteremben zártuk ahogy szintén nagyon jó volt a vibe is meg az étel is.
A mindezt úgy hogy egy átlagos meet up-nak indult. Tehát találkozunk sétálunk és ennyi. Nem szeretem ha date-nek hívják, mert én nem úgy állok neki. Mármint nincsenek reményeim, s csak megyek a flow-val, a mondhatni hogy megszoktam hogy ezek csak szimpla egyszeri, vagy max pár alkalmas talik s ennyi.
Dehát valahogy egy nagyon romantikus találkozóra sikeredett... ...Ahogy a többi is...
Merthogy a következő hétvégén Mödlingben és Gumpoldskirchen környékén barangoltunk, ami szintén nagyon romantikus volt és szintén egy jó éttermi vacsorával zártuk a napot.
Majd következőleg mindezek fénypontja a Semmeringi kirándulásunk volt. Tökéletes őszi színek, napsütés, gyönyörű táj. Pf! Mesébe illő volt!
Michi meg is jegyezte hogy nagyon hallgatag vagyok. Mondtam neki h nehezen találok szavakat annyi tökéletes és gyönyörű minden.
Nah meg ő is a naaagy barna szemeivel meg a mosolyával...
Amúgy nem terveztem vele komolyabban, mert nemrég jött ki egy 7 éves kapcsolatból. Érthető módon neki térre és időre van szüksége, valamint én magam sem állok kész, s nem is akarok újra kapcsolatban lenni.
Aztán a meseszerű érzések elmúltak, mivel kb minden pénteken bulikban járt, s a reggeli órákba járt haza, a többször is voltak nemi betegségei, aminek többsége fals alarm volt ugyan, de ezek miatt nem tudok benne bízni, s ezek meg is ölték gyorsan a romantikát.
Amúgy azóta is összejárunk heti 1-2 alkalommal, mikor hogy jön ki.
December második felétől január első feléig Brazíliában van.
Amúgy ismét semmi kedvem nem volt Magyarországra menni, és az idén is csak púp a hátamon ez a nagy felhajtás a karácsony körül.
Érdekes hogy mióta 3+ vagyok, már nem hogy nem szeretem, de egyre jobban ruhellem a karácsonyt.
Nah de! Vissza Michihez. Amúgy jól esik, hogy gyakran keresi a társaságom, érdeklődik irántam, és kifejezi érzéseit és nagyon bújós annak ellenére hogy ő jóval erősebb testalkatú mint én.
Tetszik benne hogy sokat kezdeményez, tervez velem.
De amúgy ennyi. Szerintem maradunk ezen a szinten, mert a bizalmam kiölte, bizalom nélkül meg nem igazán lehet szintet lépni.
Ezen kívül még van pár srác, akikkel tartom már egy ideje a kapcsolatot, de semmi komoly. A többség csak jön még megy.
...
Karácsonykor 2 napra ellátogattam M.o-ra vidékre a szülőkhöz. Jó volt. Gyorsan eltelt, de elég is volt.
Nagyvonalakban azthiszem ennyike!
Kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok mindenkinek.
🫶🙏❤️🌻🌞😎
Peace & Love!
Csók!
Rion 😉👋
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése